An Zhe egy helyben �llt. Az esti sz�l felemelte a haj�t. L�tta, hogy egy aut�, az �denkert ez�stsz�n� log�j�val az oldal�n, �lesen bekanyarodott, miel�tt meg�llt el�tt�k. Egy feh�r munkaruh�s f�rfi rontott ki bel�le, �s elvette Lu Fengt�l a l�nyt.

  - K�sz�n�m a seg�ts�g�t.

Lu Feng lapos pillant�ssal n�zett r�.

  - Legyen el�vigy�zatosabb ezut�n.

  - Ez csak egy baleset volt – sz�llt is vissza az aut�ba a f�rfi. B�rmilyen egy�b sz� n�lk�l h�zta be maga m�g�tt az ajt�t, azt�n a kocsi nekilend�lt, �s felgyorsulva l�tt ki az �denkert ir�ny�ba.

  Lu Feng visszafordult. An Zhe kiss� d�h�snek �rezte mag�t. Azt�n l�tta, hogy Lu Feng r� is r�veti azt a lapos tekintetet, ahogy egyenletesen mondja:

  - J� ember vagyok?

  An Zhe v�gre tudta, hogyan kellene behat�rolnia a saj�t hangulat�t. �gy gondolta, Lu Feng f�lrevezette az �rz�seit, m�r ha a gomb�knak vannak �rz�seik. Nem akart ezzel a f�rfivel foglalkozni t�bbet, ez�rt oldalra fordult, �s els�t�lt mellette az �t fel�.

Miel�tt t�l messze mehetett volna, Lu Feng a v�ll�ra nyomta a kez�t.

  - Mutasd az utat – mondta. – Nem tudom, hogy jussak vissza a lak��vezetbe.

An Zhe �sszezavarodott.

  - Nem ismeri erre az utat? – k�rdezte.

  - �vek �ta nem j�rtam itt – v�laszolt Lu Feng.

  An Zhe gondolkodott egy ideig. Volt egy kis �rtelme annak, amit a f�rfi mondott. Ha az ezredes nem az Abyssban tart�zkodott, akkor a v�roskapukn�l �rk�d�tt, ez�rt tal�n h�t �ve nem is maradt a F�v�rosban. Ezzel szemben � m�r egy h�napja itt tart�zkodott, �gy ismer�s volt a vissza�ttal.

  - Hol lakik? – k�rdezte h�t.

  Lu Feng l�that�an elt�prengett egy kicsit, miel�tt a mellkas�n l�v� zseb�b�l el�vette k�k szem�lyigazolv�ny�t, �s �tny�jtotta neki. An Zhe elvette. M�g a dekor�ci�s minta is m�s volt az ezredes k�rty�j�n, mint az �v�n.

3124043701

Felid�zve a saj�t szem�lyi sz�m�t, An Zhe kifejez�stelen�l odab�kte:

  - Elk�s�rem.

�gy t�nt, az ezredes �szrevette az arc�n, hogy valami nem stimmel.

  - Nem vagy hajland�?

  - De hajland� vagyok.

  �gy esett, hogy Lu Fenggel a sark�ban fel�lt a F�v�ros ingyenes transzferj�re. Mindk�t oldalon voltak �l�sek, �s a sz�kek p�rokba voltak k�tve. � le�lt az ablak mell�, Lu Feng pedig az oldal�ra. Lu Feng j� megjelen�s� f�rfi volt, �s ezt hozz�adva az impoz�ns elj�r� b�r�s�gi egyenruh�j�hoz, igaz�n felt�n� volt a t�megben. Ennek eredm�nyek�pp, mikor felsz�lltak, minden utas �ket n�zte.

  - Az utols� meg�ll�n�l sz�lljon le – jegyezte meg An Zhe.

  - K�sz�n�m – felelt Lu Feng. – Te hol laksz?

  - K�zel �nh�z.

  - Rendben.

  Az eredeti lak�negyed az �denkert munk�sai sz�m�ra a k�zelben volt, de An Zhe k�s�n ker�lt csapathoz, �s a katonai lak�telep, ahov� � ker�lt, sokkal messzebb esett onnan. A transzfer megint meg�llt, majd megint elindult, �s majdnem negyven perc telt el, mire el�rte a v�g�llom�s�t, ahol le kellett sz�llnia.

  Hab�r az �denkert emberpal�nt�i l�tszatra nagyon j�l viselkedtek, de egy�bk�nt meg nem annyira, f�leg, mikor err�l meg arr�l k�rdezgett�k. Nap v�g�re An Zhe kiss� lestrap�ltt� v�lt – mint most is. Kor�bban amellett d�nt�tt volna, hogy nekid�lj�n a j�rm� ablak�nak, �s pihenjen egy darabig, de Lu Feng ma ott �lt mellette, ez�rt �gy �rezte, jobb, ha �bren marad.

  �gy h�t An Zhe a k�zfej�n pihentette az �ll�t, �s a kil�t�st n�zte, mint az Ikertornyokat, az �denkertet, �s m�s egy�b, k�l�nf�le �p�leteket �s �p�tm�nyeket. M�r k�t h�napja, hogy az emberi v�rosban �lt, de m�g mindig �gy �rezte, mintha �lmodna.

  A nagy b�m�szkod�s k�zben An Zhe szemh�ja fokozatosan lecsuk�dott. Azt�n, elvesztette az eszm�let�t.

Halk, robotikus bejelent�st j�tszottak le:

  - Meg�rkezt�nk a v�g�llom�shoz. Kedves utasaink, k�rj�k �n�ket, hogy rendszerezetten sz�lljanak le a j�rm�r�l, �s a k�vetkez� alkalomig viszont l�t�sra!

  Lu Feng r�pillantott An Zhe-re, aki a v�ll�nak d�lt. A lemen� nap sugarai �tfolytak az ablakon, �s arany ragyog�s �nt�tte el An Zhe szempill�inak v�g�t. Az alv� alak nagyon csendes volt, �s csak a mellkasa mozgott gyeng�n fel �s al�, ahogy l�legzett. �gy n�zett ki, mint akiben nincs egy csepp agresszivit�s sem, sem semmi �bers�g vagy �vatoss�g a k�lvil�gban ak�rmi ellen, olyan volt, mint egy gyerek, aki nem n�tt m�g fel. Lu Feng arra gondolt, nem lett volna baj, ha �gy folytathatta volna a fi� az alv�st �r�kk�.

  De a transzfer azonnal lelass�tott, �s fokozatosan le�llt. Az emberek egyenk�nt �lltak fel, a l�p�seik zaja megt�lt�tte a keskeny folyos�t.

An Zhe kinyitotta a szem�t.

  Felfedezte, hogy k�nyelmesebben aludt, mint eddig b�rmikor. A pillant�sa csigalass�s�ggal v�ndorolt oldalra, �s fekete sz�vetet �s egy ez�st embl�m�t l�tott.

  Egy riadt r�ndul�ssal egyenesedett fel, �s l�tta, hogy Lu Feng �t n�zi egy olyan pillant�ssal, ami egy�ltal�n nem �rz�d�tt hidegnek; �gy l�tszott, nem lett d�h�s amiatt, ami t�rt�nt.

  - Menj�nk – mondta a f�rfi.

  An Zhe megd�rg�lte a szem�t. Gyorsan aludt el, �s gyorsan is �bredt fel. K�vette Lu Fenget le a transzferr�l, �s az esti sz�l hozott mag�val egy kis h�v�ss�get. Az el�tt�k l�v� �p�letre mutatott.

  - Az a 24-es �p�let.

  Lu Feng elmorzsolt egy r�vid „k�sz”-t, azt�n abba az ir�nyba s�t�lt. An Zhe k�vette. F�l�ton j�rhattak, amikor a f�rfi megjegyezte:

  - El�g, ha csak eddig k�s�rsz.

Nem mondva semmit, An Zhe tov�bbra is k�vette �t.

  A 4-es Egys�gben Lu Feng megnyomta a gombot a harminchetedik emeletre, �s �gy h�t An Zhe is vele egy�tt ment fel a lifttel ugyanoda. Term�szetesen az olyan egyszer� dolgok, mint v�lasztani 1-es �s 2-es ajt� k�z�l, nem ig�nyeltek egy�b �tmutat�st.

  An Zhe csak n�zte az 1-es ajt�r�l el�z� este leszedett ragaszt� marad�k�t, �s arra gondolt �pp, hogy az ezredes m�g mindig nem volt vele tiszt�ban, hogy m�r r�g �tl�tott az undok viselked�s�n.

  A pecs�tet a szomsz�dos, 1-es ajt�n, egy h�napja is leszedt�k. Szem�lyesen l�tta. Ez azt jelentette, hogy Lu Feng itt maradt egy est�t akkoriban, teh�t nem volt r� es�ly, hogy ne tudja az utat visszafel�.

  M�gis Lu Feng olyan val�tlans�got �ll�tott, hogy egy�ltal�n nem tudja az utat, �s azt akarja, hogy � vezesse haza. Ez azt jelentette – hogy Lu Feng teljesen h�ly�t csin�lt bel�le, arra k�sztetve, hogy �rtelmetlen �s sz�ks�gtelen dolgokra pazarolja az id�t.

  Lu Feng szerencs�tlens�g�re, amikor megmutatta a szem�lyi k�rty�j�t, a hazugs�gai mind bed�ltek.

Abban a pillanatban hallotta, ahogy Lu Feng ezt mondja:

  - Igaz�n lelkiismeretes vagy.

  Ez az ember t�nyleg azt hitte, hogy csak lelkiismeretess�gb�l hozza a legjobbat, hogy hazavezesse – ett�l a gondolatt�l An Zhe arckifejez�se k�ny�rtelenn� v�lt. Lu Fengre n�zett, �s az visszan�zett r�.

  Azt�n Lu Fenget leut�nozva, An Zhe v�ltozatlan arckifejez�ssel fordult el, �s l�pett a 2-es ajt�hoz, azt�n odaillesztette a k�rty�j�t az �rz�kel�h�z. Az �rz�kel� recseg�sen s�polt, �s z�ldre v�ltott a f�nye. Azt�n egy klikken� hang hallatszott, ahogy az ajt� automatikusan kiny�lt. An Zhe visszafordult, �s Lu Fengre n�zett.

Lu Feng enyh�n megd�bbent.

  - Micsoda v�letlen – sz�lt azt�n.

An Zhe �res tekintettel n�zett r�.

  - Mi az? – L�that�an �lt n�mi halv�ny �rtetlens�g Lu Feng pillant�s�ban, de alig egy m�sodperccel k�s�bb meg�rtett mindent. A szem�ben l�v� kifejez�s teljesen �tv�ltozott egy mosolly�, �s a sz�ja sarka is megemelkedett.

  - Nem hazudtam neked – mondta. – Eg�sz est�s h�bor� el�tti megbesz�l�sen vettem r�szt egy h�napja a F�v�rosban, k�zvetlen�l azel�tt, hogy visszamentem a K�lv�rosba.

  - A pecs�t – jegyezte meg An Zhe.

  - A katonas�g tudta, hogy visszat�rtem a F�v�rosba, ez�rt k�ldtek valakit, hogy takar�tson ki – v�laszolt Lu Feng.

  - Oh.

  De An Zhe-nek nem �llt sz�nd�k�ban hinni ennek az embernek m�g egyszer. Csak megfordult, �s hazament.

  Abban a pillanatban Lu Feng ajtaja hirtelen �lesen s�polt fel. Ahogy visszafordult, l�tta, hogy Lu Feng leh�zza a k�rty�j�t, �s b�r a j� k�rtya volt az �rz�kel�h�z helyezve, az v�r�sen vil�g�tott. Lu Feng a homlok�t r�ncolta. An Zhe gyanakodva figyelte.

  Azt�n figyelte, ahogy Lu Feng t�rcs�z egy sz�mot, �s r�viden le�rja a helyzetet valakinek. Magyar�zkod�s szavai hallatszottak a t�vk�zl�b�l v�laszul. Miut�n letette, Lu Feng felpillantott r�.

  - H�rom �ve tov�bbfejlesztett�k a f�v�rosi szem�lyi k�rty�kat, de az eny�m kimaradt a fejleszt�sb�l.

An Zhe kezdte �gy gondolni, hogy tal�n t�nyleg jogtalanul hib�ztatta Lu Fenget.

De… de h�t…

  A F�v�ros �tjai egy�ltal�n nem voltak bonyolultak, �s minden �p�letnek felt�n� sz�moz�sa volt. Mikor m�r a transzferen van, m�g egy olyan gomba is, mint �, tudja, mikor kell lesz�llni.

Megingott egy pillanatra. De v�g�l, a sp�r�ja �rdek�ben, m�gis kib�kte.

  - Akkor szeretne… az �n otthonomba j�nni addig?

Lu Feng k�szs�ggel elfogadta.

  Miut�n beh�vta az Arbitert, hogy �lj�n le a kanap�j�n, �s bekapcsolta neki a h�reket, An Zhe a konyha fel� ment. Miel�tt bel�pett, h�travetette:

  - Evett m�r?

  Lu Feng azt mondta, m�g nem. An Zhe eredeti sz�nd�ka ezzel a kijelent�ssel az volt, hogy elhintse Lu Feng sz�m�ra, hogy lemehet a k�z�ss�gi �tkez�csarnokba enni, de Lu Feng v�lasz�ban m�s jelent�s is rejlett – m�ghozz�, hogy ma k�t ember sz�m�ra kell f�znie.

  An Zhe felv�gott k�t plusz krumplit. A F�v�ros k�z�ss�gi �tkez�csarnokai k�sz�telt �s nyers hozz�val�kat is biztos�tottak. Ebben az egy h�napban eg�szen hozz�szokott, hogy � f�zze meg mag�nak a saj�t leves�t – �gy s�r�bb �s �zletesebb volt ann�l, mint amit az �tkez�csarnokban lehetett kapni.

  Miut�n betette a krumplit �s a f�st�lt diszn�h�s darabokat a l�bosba, vizet eresztett r�, hozz�adta a tejet, bekapcsolta a t�zhelyet, lefedte a l�bost, �s visszat�rt a nappaliba. A h�rek �pp arr�l adtak jelent�st, hogy az Eloszt� K�zpont feljav�t�si munk�inak folyamata z�kken�mentesen halad.

  Lu Feng a kanap�n �lt, �s a tank�nyvet n�zegette, �gy t�nt, j� hangulatban van. Amikor ez az ember j� hangulatban volt, g�nyol�dott m�sokkal. Amikor rossz hangulatban volt, akkor nem volt hajland� tudom�st venni m�sokr�l, mint egy h�nappal ezel�tt a vonaton, amikor �gy t�nt, a f�rfi egy�ltal�n nem akar An Zhe-hez sz�lni.

  Ahogy al�bbhagyott a hazudoz�s okozta, impulz�v �rz�s, An Zhe lenyugodott. Am�g feldarabolta a krumplit a konyh�ban, komolyan megfontolta a kapcsolatot k�zte �s Lu Feng k�zt.

  A kulcs, hogy megtal�lja a sp�r�j�t, abban rejlik, hogy j� kapcsolatot hozzon l�tre Lu Fenggel. A felt�tele, hogy j� kapcsolatot alak�tson ki az emberekkel, az volt, hogy meg�rtse a preferenci�ikat. �gy azt�n An Zhe helyet foglalt Lu Feng mellett, �s l�tta, Lu Feng egy verset n�z a tank�nyvben, mely az �szi t�jat �rta le.

  - Ezt tan�tod? – k�rdezte Lu Feng.

  - M�g tanulom – helyesb�tett An Zhe. Lu Feng r�gt�nz�tt k�rd�se m�g ink�bb meger�s�tette An Zhe elk�pzel�s�t, miszerint a f�rfi j� hangulatban van.

  - Ezredes – sz�lt h�t.

Lu Feng letette a tank�nyvet, �s r�pillantott.

  - Mi az?

  - R�gebben, a vonaton… - d�nny�gte An Zhe, lassan leejtve a tekintet�t. – �gy t�nt, tudom�st se akar r�lam venni. Csin�ltam valami rosszat?

Lu Feng m�ly pillant�ssal figyelte.

  - Nem – felelte. – Velem volt probl�ma.

  - Sz�val ez t�rt�nt.

  - Nagyon zavart t�ged?

  -… Uhum.

  Egy r�vid csend ut�n Lu Feng keze fel� ny�lt. Az ujjai elid�ztek egy leheletnyi ideig An Zhe nyak�nak b�r�n, majd lesiklottak, �s el�h�zt�k az An Zhe nyak�ban l�g� t�lt�nyh�velyt.

  An Zhe enyh�n p�nikba esve emelte fel a fej�t, hogy feln�zzen Lu Fengre. Hogy m�gis mi�ta tudott Lu Feng a goly� l�tez�s�r�l, fogalma sem volt.

  - Meg�ltem a feketepiac �ri h�lgy�t. �ppen mellette volt�l akkor. Neki dolgozt�l?

  - �n egyed�l Mr Shawnak dolgoztam – r�zta meg a fej�t An Zhe.

  - 3260563209, a v�roskapun�l – folytatta Lu Feng. – A csapatt�rsad volt, vagy a fi�d?

  - A bar�tom volt.

Lu Feng m�g mindig tartotta a nyaka k�r�li goly�t.

  - Ez ki volt?

  An Zhe nem mondott semmit. Nem tudta kimondani, b�r a hallgat�s is sz�m�thatott egyfajta v�lasznak. A csend ut�n Lu Feng nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, visszacs�sztatta a t�lt�nyt An Zhe ruh�j�nak nyaka al�.

  - Sok embert meg�ltem. Azonban a legt�bb �jabb t�meggyilkoss�gomn�l mindig jelen volt�l – mondta. – Ilyen k�r�lm�nyek mellett, hogy m�gis k�pes volt�l azt mondani, hogy j� ember vagyok, nagyon meglepett.

  An Zhe visszagondolt a dolgokra, �s felfedezte, hogy val�ban �gy volt. Amikor el�sz�r tal�lkoztak, Lu Feng meg�lte Vance-ot. M�sodik alkalommal Doussayt. Azon az est�n xenog�nek hatoltak a v�rosba, �s a f�rfi meg�lt hetvenh�rom m�sik embert is. Egy h�nappal k�s�bb An Zhe az izol�ci�s fal m�g�tt �llt, �s v�gign�zte, ahogy az �t�let Napj�nak v�grehajt�sakor megsz�ml�lhatatlan l�v�st adott le. V�g�l pedig, a vonaton, mikor elhagyt�k a K�lv�rost, Lu Feng az � oldal�n �llva adta ki a parancsot a 6-os Ker�let lebomb�z�s�ra.

Lu Feng rengeteg embert meg�lt, akikkel neki kapcsolata volt.

  Azonban ez semmilyen form�ban nem akad�lyozta meg �t, hogy azt gondolja, Lu Feng j� ember. El�sz�r is, tudta, hogy Lu Feng nagyon pontos volt a xenogenikus l�nyek megk�l�nb�ztet�s�ben. M�sodszor, m�g ha Lu Feng fel is ismern�, mint xenog�nt, �s meg�ln�, vagy ha a 6-os Ker�let bomb�z�sakor � is egy lett volna az �ldozatok k�z�l, akkor is �gy t�nt volna, hogy nincs mit mondani. Amikor R�m�ban vagy, viselkedj �gy, mint a r�maiak. � j�tt el az emberi b�zisra, neki kellett elfogadnia az emberek szab�lyait.

De Lu Feng volt az a szem�ly, akinek v�gre kellett hajtania a hal�los �t�leteket.

  - Szomor�… emiatt? – k�rdezte An Zhe.

  - Nem – felelt Lu Feng r�pillantva. – Tudom, mit csin�lok.

  - Akkor… - De An Zhe csak ezt az egy sz�t tudta kiny�gni. Tal�n valamif�le �rzelmi ingadoz�s volt az oka? �m �gy t�nt, Lu Feng �rti, mire gondolt.

  - Nem s�rtettem meg az elveket – mondta. – De senki nem fog j�nni, hogy megmondja, helyesen d�nt�ttem-e vagy sem.

An Zhe eml�kezett arra, amit a fiatal B�r�, Seraing mondott neki.

  - Nem biztos benne, hogy helyesen �lte-e meg azokat az embereket vagy sem? – k�rdezte.

  - De, biztos vagyok benne – pillantott ki az ablakon Lu Feng. Z�ld szemei olyanok voltak, ak�r j�ggel bevont tavak, �res �s t�voli �lland�s�got hordoztak. – Csup�n n�ha gondolok r�… a d�nt�sekre, amiket hoztam. Hogy mit is �t�lek el, �s ki fog el�t�lni engem a v�g�n?

  An Zhe nem teljesen �rtette a szavait. Amikor az emberek meg�r�lnek, tal�n n�ha mondanak n�h�ny ostobas�got, amit m�sok nem �rtenek. Viszont r�szben meg m�gis �gy �rezte, hogy �rti. R�pillantott Lu Fengre, �gy mondta:

  - Nem gy�l�l�m ezek miatt. – Egy r�vid sz�net ut�n hozz�tette. – Nem csin�lt semmi rosszat.

  Lu Feng hossz� ideig csendben n�zett r�. Olyan hossz� ideig, hogy An Zhe valamif�le k�pr�zatot kezdett �rezni – azokban a szemek nem befagyott tavak voltak, ink�bb l�gy h�v�s v�z.

  Lassan alkonyat ereszkedett a szob�ra. Lu Feng kiny�jtotta a jobb kez�t, �s beleborzolt An Zhe haj�ba. An Zhe szemh�jai megereszkedtek kiss�. Az �rz�s, ahogy az Arbiter simogatta a fej�n, igaz�n csod�latos volt. �gy �rezte, Lu Feng most nagyon gyeng�d volt. Ha ez amiatt lehetett, mert a kor�bban mondott szavai megnyugtatt�k a f�rfit, az boldogs�ggal t�lt�tte volna el.

�gy h�t, An Zhe r�mosolygott Lu Fengre.

  Azt�n l�tta, ahogy Lu Feng tekintete g�nyoss� v�lik, �s az ujjak, melyek eddig a fej�t simogatt�k, lefel� siklottak, �s belecs�ptek az arc�ba.

  An Zhe �gy �rezte, jobb, amikor ez az ember a rosszabb hangulat�ban van, akkor legal�bb nem kezdett v�letlenszer�en piszk�lni m�sokat! Elmenek�lt Lu Feng el�l.

  - Mennem kell megn�zni a l�bost.

  - Ah-ha.

  An Zhe visszat�rt a konyh�ba, �s �szrevette, hogy ahogy v�rta, a v�z m�r elkezdett forrni, a hab pedig felemelkedett, �s majdnem �tt�rt a l�bos fed�j�n. Ezekben a napokban b�s�ges mennyis�g� f�z�si technik�t tanult meg. Felemelte az �tl�tsz� fed�t, �s a feh�r g�z elp�rolgott, a bubor�kok pedig gyorsan elt�ntek. A f�st�lt diszn�h�s alaposan �tf�tt a forr�sban l�v� v�zben, �s a kis krumplidarabk�k sz�lei is leg�mb�ly�dtek. A kev�s tej kiss� feh�rebb� tette a levest, �s a felsz�ll�, friss �s s�s illatot meghintette egy l�gy �s hosszan megmarad� �dess�g. Olyan szag volt, amit An Zhe im�dott.

  Felkapta a k�zeli mer�kanalat, �s az alj�t haszn�lva t�rte �ssze a megpuhult krumplidarabokat. Ahogy azok elp�pesedtek �s elkeveredtek, a kis darabok fokozatosan a l�be olvadtak, �s a l�bosnyi leves l�tv�nyosan s�r�bb lett.

Valamikor Lu Feng is bej�tt a konyh�ba. Nekid�lt az ajt�f�lf�nak, �s megk�rdezte:

  - Akarod, hogy seg�tsek?

  An Zhe term�szetesen nem sz�m�tott r�, hogy a mindenhat� ezredes ismer�s legyen a konyhai munk�kban, ez�rt egy hat�rozott nemmel felelt. De Lu Feng nem t�vozott. Csak ott �llt, �s An Zhe-t figyelte. Azt�n a tekintete a konyh�ra fordult, k�rbevizslatott a kis helyis�gben. V�g�l megakadt az ez�st�s csapon a mosogat� felett.

  - Cs�p�g?

  - Uhum – felelt An Zhe.

  Az els� napt�l kezdve, hogy bek�lt�z�tt, csepegett a konyhai csap. Mindegy volt, milyen er�sen szor�totta r�, a v�z akkor is folyt. Nap k�zben a hang nem volt olyan egy�rtelm�, de az �jszaka m�ly csendj�ben, amikor m�r az Ikertornyok f�nyei is kialudtak, a cs�p�g� v�z ism�tl�d� csilingel�se v�gigvisszhangzott a szob�kon, �s n�ha megzavarta az �lm�t is – hab�r az �lmai zavar�sa csak m�sodlagos gondja volt. Ami fontosabb, hogy – egy�tt �lve ezzel a mindennapos jelens�ggel – kezdett tartani t�le, hogy magasabb v�zsz�ml�t kell majd fizetnie.

  �m azt�n l�tta, hogy Lu Feng levette, �s f�lretette a zak�j�t, felt�rte az egyenruha ing�nek ujj�t, �s felemelte a bal kez�t a fekete szelephez a v�zcs�v�n – az egy olyan hely volt, amit valaki An Zhe magass�g�val nem �rhetett el.   

Azt�n kicsavarta a csapot.

  An Zhe csendesen figyelte a mozdulatait. �gy �rezte, Lu Feng tetteinek csak k�t lehets�ges oka van: az egyik, hogy megpr�b�lja teljesen t�nkretenni a csapj�t, a m�sik, hogy a f�rfi seg�teni akar neki rendbe hozni.

  Racion�lisan n�zve, �gy gondolta, az els� a helyes, de �rz�sei szerint jobban szeretett volna hinni az ut�bbiban.

  Abban a szent pillanatban valaki kopogott az ajt�n. Lu Feng sz�tszedte a csapot. M�g csak fel sem emelte a fej�t.

  - Menj.

  Olyan magabiztoss�ggal besz�lt, mintha � lett volna a tulajdonosa a h�znak. An Zhe, a val�di tulajdonos, letette a mer�kanalat, a bej�rathoz ment, �s ajt�t nyitott. Egy egyenruh�ba �lt�z�tt katona �llt ott. A f�rfi k�rbevizslatott a szem�vel a nappaliban, miel�tt megsz�lalt.

  - Lu ezredes k�retett ide.

Nagyon hangosan besz�lt. Lu Feng nyugodt hangja a konyha fel�l j�tt.

  - Erre.

A katona az ajt�hoz s�t�lt, �sszecsapta a sark�t, �s szalut�lt.

  - Lu ezredes. A logisztikai szolg�ltat�t�l vagyok. A szem�lyi k�rty�ja probl�m�j�nak figyelmen k�v�l hagy�sa a mi hib�nkb…

  A szavai hirtelen elhaltak, ahogy a tekintete a Lu Feng kez�ben l�v� csapr�szekre v�ndorolt. �gy n�zett ki hirtelen, mint aki szellemet l�tott, de folytatta.

  -… Ez�rt mi a leg�szint�bb sajn�latunkat fejezz�k ki, �s…

  - Hagyd a s�ketdum�t – v�gott a szav�ba hidegen Lu Feng.

  -… Az�rt j�ttem, hogy �tadjam az �j szem�lyigazolv�ny�t – fejezte be v�g�l a katona.

  - K�sz�n�m. – Lu Feng fel se n�zett r�, ahogy k�t k�zzel �jra �sszeillesztette a csap k�t darabj�t. – Leteheted valahova.

  A mosogat� mellett krumplih�j-kupac pihent, amellett a konyhak�s. A mosogat�ban v�z. Az ezredes kez�ben csapdarabok. A katona bizonytalanul tartogatta a kez�ben a szem�lyi k�rty�t, pillanatnyilag nem tudva, hova kellene letennie.

An Zhe halk hangon megsz�l�totta v�g�l.

  - Nekem odaadhatja.

  Ahogy elvette a k�rty�t, kik�s�rte a vend�get. A bej�ratn�l a katona m�g egyszer bepillantott az ezredesre a konyh�ba, azt�n An Zhe-re n�zett. Sz�nd�kosan halkabbra vette a form�t, de mivel alapb�l el�g er�s hangja volt, m�g �gy sem lehetett suttog�snak nevezni.

  -… Mit csin�l az ezredes?

  - Megjav�tja a csapot.

  - Az ezredes tudja, hogyan kell csapot jav�tani? – A katona gyanakodva n�zett r�. – Akkor te meg �…

  - Jelenleg szomsz�dok vagyunk.

  - Mi volt a „jelenleg” el�tt?

  - El�tte… - An Zhe-nek esz�be jutott, hogyan aludtak egym�s mellett az �gy�ban. – Bar�tok, gondolom.

A katona sz�ja sarka term�szetellenesen r�ngott.

  - Ahahah…

  �gy t�nt, nem hitt An Zhe-nek. Tal�n az�rt volt, mert Lu Feng ritk�n szedte sz�t m�s emberek csapj�t. An Zhe nyugodtan elk�ldte a katon�t. Ahogy visszat�rt a konyh�ba, l�tta, hogy a csap vissza lett szerelve az eredeti hely�re. Lu Feng kinyitotta a szelepet. A csap egy�ltal�n nem csepegett.

  - H�ha – reag�lt An Zhe. Ahogy a csapot figyelte, �gy �rezte, az ezredes nem felt�tlen�l maradt t�vol mindig mindenkit�l, elutas�tva hogy elismerjen m�sokat, �s m�g azt is �rezte, hogy ez az ember l�tsz�lag mindenhez �rtett.

  - �n igaz�n leny�g�z� – mondta neki.

  A hangja m�g mindig l�gy �s t�r�keny volt. A leves arom�ja az�ta teljesen kip�rolgott, hogy s�r� g�zzel t�ltse meg az eg�sz konyh�t. Mindenf�le �rzelmi t�ltet n�lk�l, Lu Feng megjegyezte:

  - Te sem vagy utols�.

  Miut�n a krumplileves teljesen megf�tt, An Zhe elosztotta k�t t�ny�rba, �s k�t csomag tenger�szkeksszel p�ros�totta k�retk�nt. �gy l�tszott, Lu Feng igaz�n der�s hangulatban van, An Zhe-nek viszont nem volt �tv�gya. K�nozta az elm�j�t, a Vil�g�t�toronyr�l szeretett volna inform�ci�kat Lu Fengt�l, sz�val k�rd�sekkel kezdte bomb�zni a f�rfit.

  - Mit csin�l ezut�n?

  - Tervekre v�rok.

  - Fog dolgozni az Ikertornyokn�l?

  - Lehet.

  - A katonas�g �s a Vil�g�t�torony gyakran �rintkezik egym�ssal?

  - Nem.

  - Az az orvos, aki a Vil�g�t�toronyn�l dolgozik… j�l ismeri?

  - Nem – felelt Lu Feng kifejez�stelen�l.

  A nyers hidegs�g arra k�sztette An Zhe-t, hogy adja fel a k�rdez�sk�d�st, de ha meg�llt volna itt, gyan�sabbnak t�nt volna, ez�rt folytatta.

  - Az a kisl�ny kor�bbr�l…

Lu Feng a k�vetkez� m�sodpercben r�pillantott.

  - Ne tegy�l fel olyan k�rd�seket, amiket nem kellene – figyelmeztette. – �s ne besz�lj ev�s k�zben.

  An Zhe csal�dottan fogta be a sz�j�t. Mire a vacsora v�g�re �rtek, nem kapott egyetlen a sp�r�j�hoz f�z�d� v�laszt sem, de �gy t�nt, legal�bb az Arbiter fel� tan�s�tott viselked�se sokat javult. An Zhe kinyitotta az ajt�t, hogy kik�s�rje Lu Fenget.

  - Viszl�t – sz�lt Lu Feng.

  - Viszl�t – felelt An Zhe.

  L�tta, ahogy Lu Feng az �rz�kel�h�z illeszti az �j szem�lyi k�rty�j�t. Z�ld f�ny villant, �s az ajt� mag�t�l sikeresen kiny�lt. Lu Feng bel�kte.

  Azt�n hirtelen megdermedt, az eg�sz teste mozdulatlann� v�lt. Az ezredest�l ilyesfajta viselked�st l�tni igencsak ritkas�g volt, sz�val An Zhe titokban kidugta a fej�t, �s belesett a szob�ba.

Azzal egy�tt � maga is k�v� dermedt. A szoba nem volt �res.

  A sz�nd�kosan az ajt� fel� n�z� kanap� mellett egy hatalmas, nyitott b�r�nd hevert, a kanap�n pedig egy tiszt, fekete egyenruh�ban, egyenes h�ttal �lve. Ennek a tisztnek fekete haja volt, �s z�ld szeme, �s hidegen meredt az ajt� ir�ny�ba. Az a Lu Feng, amelyik az ajt�ban �llt, megfordult, �s An Zhe-re n�zett ugyanolyan pillant�ssal.

  -… Nem �n voltam – ny�gte ki An Zhe.

T�nyleg nem � volt.

  Ami�ta letart�ztatt�k, nem l�tta t�bb� az Arbiter b�buj�t, r�ad�sul m�g azt is gyan�totta, hogy a gonosz dolog r�g darabjaira lett robbantva a 6-os Ker�lettel egy�tt. Mi�rt bukkanna most fel Lu Feng otthon�ban?

  Abban a minutumban, Lu Feng t�vbesz�l�je megsz�lalt. A m�sik szem�ly hangja nagyon er�sen csengett, ugyanaz a katona volt a logisztikai r�szlegr�l, aki kor�bban a k�rty�j�t sz�ll�totta ki.

  - Ezredes, visszat�rt a lakhely�re? Haszn�lhat� az �j szem�lyi k�rty�ja?

  - Haszn�lhat�, k�sz�n�m – felelt Lu Feng. – De szeretn�m tudni, mi a helyzet a b�buval a nappalimban?

  - A b�bu? – A katona a m�sik oldalon el�sz�r egy kiss� bizonytalannak t�nt, de azt�n hirtelen elkapta a megvil�gosod�s. – Kor�bban, az Elj�r� B�r�s�g v�szhelyzeti evaku�ci�ja alatt minden fontos dokumentumot �s t�rgyat elhoztak, �s a felel�s katona l�tta azt a dolgot, �s �gy hitte, hogy tal�n fontos katonai eszk�z, ez�rt elhozta. Nem tudtuk, mit csin�ljunk vele, ez�rt az ezredes nappalij�ba helyezt�k.

  - Fontos katonai eszk�z? – ism�telte Lu Feng.

  - �gy van. B�r mi a F�v�rosban �l�nk, az�rt tudjuk, hogy a K�lv�rosban volt p�r reakci�s csoport, akik fell�zadtak az Elj�r� B�r�s�g ellen. �gy �t�lt�k meg, hogy a b�bu tal�n az Elj�r� B�r�s�g egyik eszk�ze lehet, hogy t�rbe csalj�k az ellens�get. Ezen k�v�l, a gy�rt�si k�lts�gei igencsak… - A f�rfi v�g n�lk�l besz�lt.

Lu Feng egy sz�t sem sz�lt.

A m�sik ember v�gre �szrevette, hogy valami nem stimmel.

  - Ezredes, valami rosszat mondtam?

  - Nem. K�sz�n�m. – Azzal bontotta a h�v�st. Miut�n pedig ezt tette, Lu Feng ez�ttal An Zhe-hez sz�lt. – Gyere ide.

  An Zhe m�ly k�ts�gbees�st �rzett. Az el�z� esetn�l nem ker�lt el�t�l�sre, de csak a hirtelen gilisztat�mad�s miatt szabadulhatott ki a b�rt�nb�l. Most, hogy a piszkos dolog ism�t el�ker�lt, felhozza az Arbiter �jra a m�ltat, �s el�t�li?

Odas�t�lt hozz�.

  Lu Feng gondatlanul szedte �ssze a b�but a kanap�r�l, visszatette a b�r�ndbe, azt pedig azt�n An Zhe fel� l�kte. Nem is fogva fel a dolgot, An Zhe a b�r�nd foganty�j�ra nyomta a kez�t.

  - A ti�d – mondta Lu Feng, �s An Zhe nem tal�lt szavakat.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.