B�P.

B�P.

B�P.

  Egy m�szer monoton hangja j�tt valahonnan. De volt egy m�sf�le hang is, mely �tj�rta az eg�sz szob�t.

BA-DUM-PH.

BA-DUM-PH.

BA-DUM-PH.

  Ez a hang rendk�v�l hasonl�tott az emberi sz�vver�sre, de nem volt val�di, hisz �thatotta a termet. �gy t�nt, valamif�le hanglej�tsz� k�sz�l�kek lehettek a szoba n�gy sark�ban.

  Abban a pillanatban l�ptek zaja hallatszott a szoba v�g�b�l. K�t ember volt, akik besz�lgettek s�ta k�zben, �s l�tsz�lag jegyzeteltek, vagy valami hasonl�t csin�ltak.

  - 4-es k�rzet norm�lis.

  - 6-os k�rzet norm�lis.

  - A 113-as fejl�d�se le�llt.

  - Folytatjuk a megfigyel�st.

  - A 334-es sejtn�veked�se abnorm�lis. El kell puszt�tani.

  - A 334-es t�l hamar lett �t�ltetve.

  - Nem volt m�s v�laszt�s, az utols� jelent�st nem enged�lyezt�k. A fels�bb vezet�s elsz�nt, hogy a magas abnormalit�si ar�nyt magas sz�let�si ar�nnyal ellens�lyozza.

  - Az embri�k magas abnormalit�si ar�nya folyamatosan n�vekszik az elm�lt k�t �vben. Ez nem valami b�lcs d�nt�s. Csak ha legal�bb m�g egy h�napot az anyja test�ben marad, akkor tudjuk biztos�tani az embri� probl�mamentes fejl�d�s�t.

  - Az any�k vir�gz�si ideje t�l r�vid. Ha az az id� meghosszabbodna, a sz�let�si ar�ny lenne el�gtelen.

  - Mi�rt olyan neh�z ez?

  - N�zd a j� oldal�t, a gyerekek �sszl�tsz�ma n�vekszik.

  A l�p�sek t�voztak, �s csak a sz�vver�s hangja maradt, mely m�g mindig �thatotta a szob�t. A szoba f�nye gyenge �s l�gy volt. Egy biztons�gos f�szek volt, vagy egy hatalmas, �reges szerv. Az az er�teljes sz�vver�s egyfajta bizony�t�k volt az �let jelenl�t�re.

  An Zhe �vatosan visszam�szott a cs�be. Egy kis k�nyelmetlens�get �rzett a saj�t test�ben – ezen a helyen volt valami k�l�n�s hull�mz�s, ami hat�ssal volt r�. De szerencs�re, miut�n l�tta az emberi szob�k elhelyezked�s�t, v�gre visszanyerte a t�rbeli t�j�koz�d�si k�pess�g�t. Az �p�let k�ls� r�sze fel� kellett mennie.

  Ahogy keringett m�g a cs�vekben egy kis ideig, sok szell�z�t tal�lt, �s mindegyik egy kis, n�gyzet alak� szob�ba vezetett, egyikbe a m�sik ut�n. �gy l�tszott m�g mindig alv�si id� volt az emberek sz�m�ra, hisz mindegyikben fek�dt valaki. Nem volt lehet�s�ge, hogy kim�sszon az �gyak al�l k�rben�zni, de hallotta a gyenge, szuszog� hangokat, az embercsemet�k piheg�s�t. Az ablakok szorosan z�rtak, �s a videokamer�k v�r�s f�nyei ragyogtak a szob�k fels� sark�ban. Ilyen szob�kb�l sz�m�ra nem volt ki�t.

  Csak megint egy hosszabb id� eltelte ut�n tal�lt An Zhe sikeresen egy szell�z�t, mely v�gre a folyos� mennyezet�b�l ny�lt. �vatosan el�m�szott, �s a teste sz�tterjeszkedett a plafonon, miel�tt azon megkapaszkodva haladt volna �t a folyos�n – a kamer�k lefel� n�ztek, ez�rt nem k�sz�tettek felv�teleket a mennyezetr�l.

  Az �denkert minden folyos�j�nak ilyen elrendez�se volt. Felismerte ezt a folyos�t: annak kellett lennie, melyet a h�zimunk�k ell�t�s�ra haszn�ltak, itt volt a rakt�r, amiben benti takar�t� eszk�z�ket, h�ztart�si dolgokat, �lelmiszereket �s a szemetet tartott�k.

  Egy kiss� izgatott lett. A mint�ra alapozva, h�romnegyed folyos�nyival lejjebb lesz egy ajt�, mely egy k�zepes m�ret� erk�lyre ny�lik – alkalmank�nt arra haszn�lt�k, hogy sz�r�tsanak ott valamit, illetve a szem�lyzet szokott ott n�ha doh�nyozni.

  An Zhe nagyon hamar megtal�lta az ajt�t. Arra t�rekedve, hogy kiny�jtsa a hif�j�t, �tsiklott az ajt�r�sen.

  Az �g vil�gos volt odakint – nem v�rt m�don m�r nappal volt. De miel�tt An Zhe-nek ideje lett volna �vatosan v�giggondolni ezt, a figyelme teljesen elterel�d�tt.

  A t�gas erk�lyen egy kis, feh�r alak �llt a betonkorl�ton. Egy l�ny volt, feh�r ruh�ban. H�ttal �llt An Zhe-nek, kifel� fordulva. A l�ny lassan sz�tt�rta a karj�t, a teste el�re d�lt – m�r majdnem leesett.

  An Zhe emberi alakot �lt�tt, �s l�pett n�h�nyat el�re, megragadta a l�ny v�ll�t, leemelve �t a korl�tr�l, �s letette a f�ldre.

  - Te…

  A l�ny megfordult. An Zhe megd�bbent. L�tta m�r ezel�tt, mind�ssze k�t napja. Elrohant az �denkertb�l a kinti �tra, Lu Feng meg�ll�totta, azt�n az �denkert szem�lyzete elvitte mag�val. An Zhe nem keverte volna �ssze �t senkivel.

  A l�ny An Zhe-re n�zett. A tekintete szinte l�lektelen volt, mentes az An Zhe oszt�ly�ba j�r� gyerekek �l�nk pillant�s�t�l. Egy pillanatra An Zhe �gy �rezte, a l�ny egy �lettelen j�t�kbaba. Tudta, hogy a jelenlegi k�lseje nem volt �ppen �tlagos, hif�kb�l sz�tt sz�vetk�peny�ben. Tal�n �gy n�zett ki, mint egy ember, aki a leped�j�be burkol�zva j�tt ki – b�r norm�lis emberek nem j�ttek ki a leped�j�kbe burkol�zva.

  De a l�ny �gy tett, mintha nem l�tott volna semmit. �gy t�nt, azt gondolja, nincs semmi k�l�n�s An Zhe viselet�ben, vagy, hogy An Zhe megjelen�s�ben nincs semmi udvariatlan. Ezen fel�l �gy t�nt, a l�ny nem ismeri fel. Tal�n nem eml�kezett a l�tez�s�re sem. P�r m�sodperc ut�n a l�ny ism�t elfordult lassan, hogy kifel� n�zzen.

  Jelenleg kora reggel volt. Az Aurora �pp csak elt�nt, �s a s�t�tsz�rke v�rosban s�r�, feh�r k�d h�mp�lyg�tt a sz�rk�sk�k �g fel� hull�mozva, mint a sodr�d� v�z. Ebb�l a sz�gb�l az ember l�t�ter�nek fel�t elfoglalta a k�zeli, hengeres m�gneses mez� gener�tor. Nagyobb �s magasabb, mint az �sszes t�bbi �p�let, olyan volt, mint egy hegy, egy sziget a k�d tenger�ben, vagy egy csigal�pcs�, ami �sszek�ti az eget a f�lddel. Az utcai f�nyek �s a hajnali csillagok egy�tt pisl�koltak, de egy ilyen massz�v forma el�tt mind elt�rp�ltek.

A l�ny felemelte a fej�t, �s feln�zett a v�gtelen �gre odafent.

  - Nem akarok ugrani – mondta nagyon fiatal hangon, de a szavai nagyon tiszt�k voltak. – Rep�lni akarok.

  - Le fogsz esni – jegyezte meg An Zhe.

  - Tudom – felelt a l�ny.

  A hangs�lya nyugodt volt, nem illett a gyermek kor�hoz. A f�j� reggeli sz�l megemelte feh�r ruh�j�t �s fekete haj�t. Szokatlan t�r�kenys�get �s puhas�got sug�rzott. A n�kben �s l�nyokban odakint nem volt meg ez a dolog – Doussay b�rt hasonl� tulajdons�gokkal, de ezen a kisl�nyon m�g egy�rtelm�bben l�tszott.

  An Zhe m�g�tte �llt. �ppen megmentett egy embercsemet�t, ugyanakkor megfizette �rte az �r�t. V�g�l a l�tez�se leleplez�d�tt ezel�tt a l�ny el�tt, �s most rendk�v�li vesz�lyben tal�lta mag�t, nem mutathatva egy szemernyi gyenges�get sem.

  - Mi�rt vagy itt? – k�rdezte.

  - N�ha megzavarodnak a biztons�gi kamer�k egy kis ideig. M�g nem fedezt�k fel – magyar�zta a l�ny. – Kij�v�k, hogy az �gre n�zzek.

  - N�zheted az eget a szabadid�s foglalkoz�s k�zben is – mondta An Zhe. – Melyik emeletre �s oszt�lyba tartozol?

  Lelkiismeretesen teljes�tette tan�ri k�teless�geit. Nem engedhette, hogy egy emberpal�nta ilyen vesz�lyes k�r�lm�nyek k�zt maradjon.

  - Az �denkertbe – felelt a l�ny.

  - Az �denkert melyik emelet�re �s oszt�ly�ba tartozol?

  - Nem vagyok egyik emeleten vagy oszt�lyban sem – mondta. – Ott csak fi�k vannak.

  - Az oszt�lyokban vannak l�nyok is – helyesb�tett An Zhe t�relmesen.

  M�r csak az � oszt�ly�ban is volt egy csom� l�ny, mint Ji Sha – hab�r a k�lsej�k szinte teljesen egyforma volt a fi�k�val, nem viseltek ruh�csk�kat, vagy hagyt�k, hogy a hajuk a v�llukn�l tov�bb n�j�n, mint ez a l�ny el�tte.

  - Azok nem l�nyok. – A gyerek fel� ford�totta a fej�t, hogy r�n�zzen. – Csak azok a val�di l�nyok, akik a huszadik emeleten vannak, vagy feljebb.

  - Hogyhogy? – k�rdezte.

  - M�g ezt sem tudod? – k�rdezett vissza a l�ny.

  - Nem tudom – ismerte el An Zhe.

Ez volt az igazs�g. T�nyleg csak nagyon keveset tudott az emberi b�zisr�l.

  Most el�sz�r a k�z�nyt�l elt�r� kifejez�s jelent meg a l�ny arc�n. A sz�ja sarka megemelkedett, halv�ny b�szkes�gre utalva.

  - Akkor nem ismered a „Rose Manifesto”-t sem.

  - Az micsoda? – k�rdezte.

A l�ny megfordult, �s belekapaszkodott a korl�tba. A nap halv�nyan felbukkant a horizonton.

  - Akkor nem tudsz a bakteri�lis fert�z�sr�l sem, igaz?

  - Arr�l tudok – jelentette ki An Zhe. Val�ban tudott a csap�sr�l, mely egyszer r�g a bolyg� embereinek a kilencven sz�zal�k�t a hal�lba tasz�totta.

  - Csak a kimagasl� g�nekkel rendelkez�k maradtak �letben – mes�lte a l�ny.

  - Uhum – b�lintott An Zhe.

  Az er�s, mut�l�dott bakt�riumok ellen az emberi kezel�si m�dszerek hat�stalanok voltak, csak �gy menek�lhettek meg a fert�z�st�l, ha b�ztak a velesz�letett immunit�sukban. Ha egy ember g�njei arra hivatottak, hogy ellen�lljanak neki, k�pes lehet t�l�lni.

  - Azt�n, ahogy azok az emberek t�l�lt�k, felfedezt�k, hogy nagyon kev�s gyerek j�tt �lve a vil�gra – mondta a l�ny, felny�lva, hogy �sszefogja a haj�t, azt�n sz�netet tartott, am�g �sszeszedte a szavait. Csak ut�na folytatta. – Miut�n megfert�z�dtek, a t�l�l� l�nyoknak mind voltak el�gtelens�geik a sz�l�si k�pess�geikkel. Csak egy nagyon kev�snek volt viszonylag kis hib�ja, ami m�g engedte, hogy biztons�gosan sz�ljenek.

An Zhe nem mondott semmit. A l�ny fintorogva folytatta.

  - A tud�sok genetikai vizsg�latokat v�geznek rajtuk. Ha a rubrika azt mondja, hogy hatvan pont alattiak, akkor teljesen elvesztett�k a k�pess�g�ket sz�lni. Hatvan pont felett van r� es�ly, hogy norm�lis gyerekeik legyenek. Azt�n itt van a „Rose Manifesto”. Te fi� vagy, ez�rt a Manifest�nak semmi k�ze hozz�d.

  - Mi a Rose Manifesto? – k�rdezte An Zhe.

  - Csak meg kellett jegyezn�nk – felelt a l�ny. – Szeretn�d hallani?

  - Uhum – b�lintott An Zhe. A l�ny recit�l� hangon sz�lalt meg �jra.

  - „A n�gy emberi b�zis 23,371 n�je, akiknek a term�kenys�gi pontja legal�bb hatvan pont volt, z�r� elutas�t� szavazattal teljes�tette a k�vetkez� ki�ltv�nyt: Hajland� vagyok az emberis�g sors�nak szentelni magam, elfogadom a genetikai vizsg�latokat �s minden form�j�t a t�mogatott szaporod�snak, �s eg�sz �letemben az emberi faj folytat�s�ra t�rekszem.” Sz�val �gy van. Ez�rt vagyok �n a huszadik emeleten, ti, fi�k meg alul. Most m�r tudod.

  - K�sz�n�m – felelt An Zhe. – De neked akkor is jobban kell �gyelned, hogy ne gyere ilyen vesz�lyes helyekre.

  - Nem akarok leugrani – ism�telte a l�ny. – Minden h�ten j�v�k. Te tal�n nem j�tt�l most ide? – An Zhe-re n�zett megint. – Az �gre akarok n�zni, ez�rt ide j�v�k. Te mi�rt vagy itt?

  - Nem tal�lom a visszautat – felelt An Zhe.

  - �n tudom – v�gta r� a l�ny. – Ismerek egy titkos j�ratot.

An Zhe elgondolkodott egy kicsit.

  - Nincsenek ruh�im, amiket viseljek.

  - Azt is tudom, hol van a szennyes t�rol� – felelt a l�ny.

  - Meg tudod mondani, merre van?

Azonban a l�ny nem adott egyenes v�laszt, helyette megk�rdezte:

  - Te egy di�k vagy az als�bb emeletekr�l?

  - Tan�r vagyok – helyesb�tett An Zhe.

  - �g�rj meg valamit. – �gy t�nt, a tekintet�be visszat�r n�mi �let, ahogy An Zhe-hez besz�lt. – �g�rj meg valamit, �s �n megyek, �s szerzek neked ruh�kat, azt�n kiviszlek a titkos j�raton.

  - Mi lenne az? – k�rdezte An Zhe.

  - Keress meg egy fi�t a hatodikon, Si Nannak h�vj�k, �s mondd meg neki, hogy be lettem injekci�zva egy nyomk�vet� szerrel, sz�val nem mehetek ki j�tszani vele t�bbet – mondta a l�ny. – J�v� h�ten, ugyanezen a napon gyere vissza, �s mondd el, mit v�laszolt.

An Zhe csendben maradt.

A l�ny r�b�mult, ahogy k�rdezte:

  - Nem tudod megcsin�lni?

  - �n… - A szeme �sszetal�lkozott a m�sik�val. A l�ny pislogott, �s csak most n�zett ki �gy, mint egy norm�lis gyerek. V�g�l ezt felelte. – Tal�n nem leszek r� k�pes.

  - Meg tudod tal�lni. A hatodikon van – mondta a l�ny. An Zhe semmit nem mondott.

A l�ny kezdett egy kiss� idegesnek t�nni. Mik�zben kinyitotta az erk�ly ajtaj�t, odasz�lt:

  - Megyek, keresek neked ruh�kat.

Miel�tt An Zhe meg�ll�thatta volna, a l�ny feh�r ruh�ja elt�nt az ajt� m�g�tt.

  Ha az a Si Nan, akit emlegetett, ugyanaz a Si Nan volt, akit An Zhe ismert, akkor � m�r nem az �denkertben tart�zkodott, hanem a Vil�g�t�toronyban. De nem tudta, hogyan reag�lna a l�ny, ha t�nyleg megosztan� vele ezt az inform�ci�t. Tudta, hogy az emberi �rz�sek f�jdalmat okozn�nak neki.

  Sz�val m�g mikor a l�ny vissza is t�rt, �s v�gigh�zta a csendes �s elhagyatott folyos�n, �s v�gre meg�llt egy f�lig nyitott, kis ajt�n�l egy halom kacat k�zel�ben, m�g akkor sem tal�lta ki, mit v�laszoljon.

  - Ha itt ki tudsz menni, lejuthatsz az els� emeletre – mutatott a l�ny az ajt�ra.

  Az ajt� f�lig volt nyitva. Szigor�an sz�lva, mert r�g�ta elhanyagolt�k, nem lehetett rendesen bez�rni, ink�bb csak r�snyire csukni. De a rozsd�s ajt�retesz m�g mindig ott l�gott az ajt� sz�l�n, az egyik oldala a falba f�rva, �gy csak annyira volt k�pes kiny�lni, hogy egy gyerek �tsurranjon rajta oldalazva.

  - Megpr�b�lom – mondta An Zhe.

  Az ajt�hoz l�pett, �s fel� d�lt. Egy feln�tt ember sz�m�ra lehetetlen volt, hogy �tmenjen itt, de v�g�l is � m�g mindig gomba volt. A ruh�i rejtek�ben a teste gyorsan �talakult hif�kk�. Ahogy m�r nem akad�lyozt�k az emberi csontv�z korl�tai, k�nnyen �tjutott az ajt�n.

  - Milyen ruganyos a tested – jegyezte meg a l�ny.

  - Nekem is van egy titkom – felelt An Zhe. – Megtenn�d, hogy nem eml�ted m�soknak, hogy ma itt voltam?

  - Ha megint elj�ssz j�v� h�ten…

A hangja elhalt.

  - Lily? – hallatszott egy n�i hang. – M�r megint ide j�tt�l. – A hangja hordozott n�mi szemreh�ny�st. An Zhe oldalra h�z�dott, �s hallotta, ahogy a l�ny felel.

  - Sajn�lom, Madam.

  - Ez alkalommal �n tal�ltam r�d. – A n�, akire Madamk�nt utaltak, gyeng�den besz�lt. – Ha �k lettek volna, megint be lett�l volna z�rva.

  - Nem teszem meg �jra – �g�rte Lily.

  A besz�lget�st l�p�sek zaja k�vette, ahogy els�t�ltak. An Zhe arrafel� n�zett a r�sen kereszt�l, �s l�tta a Madamot hossz�, feh�r ruh�ban, Lily kez�t fogva, �s az alakjuk fokozatosan elt�nt a halv�nyan bevil�g�tott folyos�n.

  Lily nem fejezte be a besz�det, de An Zhe tudta, mit akart mondani. �gy t�nt, egyezs�gre jutott Lilyvel. K�vetkez� h�ten el kell j�nnie, hogy elmondja, mit felelt Si Nan.

  Sz�rakozottan n�zett k�rbe – minden s�t�t volt, �s a nedvess�g arom�ja lebegett fel�. Halv�nyan l�tta, hogy a falak tark�k �s h�mlanak, �s pen�sz sz�rk�sk�k foltjai lepik el, meg hogy a padl�t vil�gossz�rke, porszer�, leesett t�rmel�k bor�tja – egy keskeny �s magas l�pcs�sor volt. Hovatov�bb, egy�rtelm� volt, hogy ki tudja, h�ny �ve nem haszn�lt�k.

  An Zhe megtal�lta a l�pcs�korl�tot, �s annak ment�n indult lefel�, l�p�sr�l l�p�sre. Nem voltak ablakok, �s az �jn�l is s�t�tebb volt. Ez a hely sem volt jobb, mint a cs�vek. Minden emelet h�sz l�p�sb�l �llt. Ahogy An Zhe s�t�lt, sz�molta az emeleteket. Amikor a hatodikra �rt, volt egy ny�l�s a l�pcs�sorra vezet� ajt�n, nagyj�b�l ugyanakkora, mint amekkora a huszadikon. Itt ment ki, �s el�rte a hatodik emelet mos�konyh�j�t.

  �l�nk f�ny ragyogott r�. A Lily �ltal adott ruh�k az �denkert szem�lyzet�nek �ltal�nos egyenruh�ja volt, h�feh�r ing – nem k�l�nb, mint az el�z� ruh�ja. Kis�t�lt, �s vetett egy pillant�st a folyos� fal�n l�g� �r�ra. H�t volt. Ha a kik�pz� b�zisra kellett mennie az �denkertt�l – m�r elk�sett.

  �gy An Zhe lement a l�pcs�k�n, felgyors�tva egy kicsit, ahogy az ajt� fel� s�t�lt. Az �l�nkv�r�s „Az emberek �rdekei mindenn�l el�bbre val�k.” szlogen kifejezetten vonzotta most a szemet a h�feh�r falon. Feh�r egyenruh�s szem�lyzet j�rk�lt a ragyog� padl�n, �s messzebbr�l gyerekek hangjai sz�lltak. Minden k�l�nb�z�tt a csendes �s tekerv�nyes cs�vek belsej�t�l.

�gy �rezte, �jj� sz�letett.

A f�csarnok �vegajtaja kiny�lt, �s � egyenesen nekiment valakinek.

An Zhe nem tal�lt szavakat.

Lu Feng.

  M�g�tte �s kicsit Lu Feng oldal�n Seraing �llt. L�tta, hogy Lu Feng szemei �sszesz�k�lnek, �s ebben a mozdulatban a vesz�ly aur�j�t �rezte. Ahogy az v�rhat� volt, Lu Feng komoran megk�rdezte:

  - Mi�rt vagy itt?

  Szemben�zve ezzel az emberrel, An Zhe hif�i m�r majdnem felmeredtek, mint a sz�r�csk�k. Nem szabadna most az �denkertben lennie; Colinnal kellene lennie a gyakorl�p�ly�n.

  - �n… - emelte fel a fej�t, �s Lu Fengre n�zett. Azok a j�ghideg, z�ld szemek alaposan tanulm�nyozt�k, mintha azt mondan�k: elkezdheted csicseregni a kis mes�det. -… Rossz ir�nyba mentem.

  T�nyleg rossz ir�nyba ment, teljesen elveszve a v�ros alatt. Ha mer� v�letlenb�l nem az �denkertbe j�tt volna, vagy ha nem tal�lta volna meg az erk�lyt id�ben, tal�n tov�bbra is csapd�ba esett volna azon a helyen, azt�n elvesztette volna az emberi szem�lyis�g�t, �s soha t�bb� nem lett volna k�pes kij�nni onnan.

�s…

�s ennek a gazember Lu Fengnek nem lett volna semmi k�ze hozz� onnant�l kezdve.

  Enyh�n lejjebb eresztette a tekintet�t. Valami okn�l fogva, v�ratlanul �gy �rezte, a jelenlegi ezredes nem volt annyira gy�l�lk�d�, mint kor�bban.

Azt�n hallotta, ahogy Seraing gyeng�den megsz�l�tja.

  - Ma a kik�pz� b�zisra kellett volna menned dolgozni. Nem j�tt�l r�, hogy a helysz�n megv�ltozott?

  An Zhe nem mondott semmit. A nap felkelt a t�voli mesters�ges m�gneses p�lus m�g�tt, �s az aranyl� f�nye megcsillant a Lu Feng egyenruh�j�ra t�z�tt, ez�st embl�m�n. Azt�n Seraing egy kiss� rekedten hozz�tette:

  - Egy�bk�nt pedig k�s�sben vagy.

  Lu Feng nem mondott semmit, de nem is tette sz�nd�kosan neh�zz� a dolgokat An Zhe sz�m�ra. �gy gondolta, Lu Fengnek az � intelligenci�j�r�l alkotott v�lem�ny�re alapozva, hogy Seraing magyar�zata kell�k�ppen meggy�z� volt. An Zhe oldalra mozdult, megpr�b�lva elmenni Lu Feng mellett, �s t�vozni.

Hirtelen Lu Feng hangja j�tt az oldal�r�l.

  - Elviszlek.

  Lu Feng egyenletesen �s gyorsan vezetett, a sebess�ge legal�bb a k�tszerese volt annak a transzfernek. Ahogy meg�llt a gyakorl�p�lya bej�rat�n�l, a kijelz� a kocsiban azt mutatta, hogy csak reggel 7:25 van, �t perccel kor�bban, mint ahogy a munkaideje kezd�d�tt. Nem k�sett el.

  Csak mikor kisz�llt Lu Feng aut�j�b�l, �rz�kelte An Zhe, hogy a t�bbiek, akik szint�n a kik�pz� b�zisra j�ttek dolgozni, mind vetnek r� egy pillant�st. B�rhogy is, ez nem az els� alkalom volt, hogy megb�mulj�k. An Zhe a k�rtyaleh�z� forg�kapuhoz l�pett a bej�ratn�l. Emberek j�ttek oda, egyik a m�sik ut�n, leh�zt�k a szem�lyij�ket, kinyitva a forg�kaput, �s bes�t�ltak.

An Zhe lefagyott – hirtelen r�d�bbent valamire.

  L�p�sek hangzottak fel m�g�tte. H�trafordult, �s Lu Fenget l�tta eg�szen k�zel �llni hozz�, ahogy felemelt szem�ld�kkel n�z r�.

  -… A k�rty�mat is elfelejtettem – mondta An Zhe.

Hallotta, ahogy Lu Feng finoman csettint egyet a nyelv�vel.

  K�t karcs� ujj kulcsol�dott a k�k szem�lyigazolv�nyra, �s az �rz�kel�h�z emelte. A forg�kapu egy „b�p”-el� hanggal engedte el�re. Lu Feng a saj�t k�rty�j�t haszn�lta, hogy kinyissa neki az ajt�t. Ugyanakkor az ezredes hangja halv�ny megvet�ssel sz�nezve sz�lalt meg a f�l�n�l.

  - Milyen ostoba.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.