M�g egy gomba is, mint �, tudta, hogy ezek nem j� szavak. De An Zhe-nek nem volt es�lye tiltakozni ellen�k. �ts�t�lt azon az ajt�n, �s a port�sok, akik az �rb�d�b�l figyelt�k a folyamatot, m�rgesnek t�ntek, de nem mertek sz�lni.

An Zhe meg�rtette �ket.

  Az Arbiter poz�ci�ja nem a legmagasabb katonai rang volt, viszont a legmagasabb hatalommal b�rt, amikor ember�l�sr�l volt sz�. Senki nem mert Lu Feng �tj�ba �llni.

An Zhe maga sem.

  - K�sz�n�m, ezredes – mondta.

  - Nincs mit – felelt Lu Feng. – K�rj szabads�got d�lut�nra.

  -… Huh?

Lu Feng k�z�mb�snek t�n�en emelte fel meg a szem�ld�k�t.

  - Gyere velem a Vil�g�t�toronyba.

  - Mi�rt? – k�rdezte An Zhe.

  - Dr Ji akar t�ged valami�rt – magyar�zta Lu Feng. An Zhe egy kicsit gyanakodott ennek a mondatnak az eredetis�g�ben. Mi�rt akarn� �t az orvos?

  Egy pillanatig arra gyanakodott, hogy ez volt Lu Feng kifog�sa, hogy letart�ztassa, �s a Vil�g�t�toronyba vigye, de �gy �rezte, a reggeli el�ad�sa hib�tlan volt. M�g Seraing is vette a f�radts�got felsz�lalni az �rdek�ben. Azt�n hirtelen r�j�tt, hogy Seraing sem tartotta t�l okosnak.

  De m�g ha nem is volt okos ember, racion�lis gomba volt, �s a Vil�g�t�toronyba menni egy�bk�nt is v�gyott.

  - Ok� – felelte.

Lu Feng odah�mm�g�tt fel� v�laszul, majd megfordult, �s elment.

  M�g a gyerekek gyakoroltak a szigor� kik�pz� ir�ny�t�sa alatt, An Zhe a k�zeli padon �lt. Amikor az oktat�nak seg�ts�g kellett – mint pontozni, vagy id�t m�rni, �s eff�l�k – akkor h�vt�k oda.

  Nem volt itt mit csin�lni, �s semmi olyan olvasnival�t nem tal�lt az irod�ban, ami �rdekelte, ez�rt csak egy bevezet� k�zik�nyvet vett el, mely k�l�nb�z� fegyverek m�k�dtet�s�r�l sz�lt. Colin nem �lt vele, helyette egy m�sik padot foglalt be a k�zelben. Egy �j bar�tot szerzett, a mellett�k l�v� oszt�ly nyelv- �s irodalomtan�ra szem�ly�ben, egy h�sz �v k�r�li fiatalembert.

  A k�nyv oldala, amit olvasott, r�szletesen jellemzett egy nagy harci rep�l�g�pet, a modellsz�ma PL1109 volt. Az emberi tudom�ny �s technol�gia egy mesterm�ve abb�l az id�b�l, amikor a m�gneses mez� eltorzult; fels�kateg�ri�s bels�vel rendelkezett, mely pajzsot �ll�tott a sug�rz�sok ellen, szint�n fels�kateg�ri�s motorokkal �s egy f�ggetlen elektromos rendszerrel, ami az eg�sz b�zison p�ratlan volt, k�pes volt pontosan meghat�rozni az �tj�t m�g a m�gneses mez� elt�n�sekor is.

  Csod�latosnak hangzott, de An Zhe-t t�nyleg egy�ltal�n nem �rdekelte, �s mivel eg�sz �jjel nem aludt, m�g el is kezdett b�biskolni kicsit.

  Jobbra t�le Colin �s a nyelvtan�r bemutatkoz�sa befejez�d�tt. Nevet cser�ltek, majd besz�lgetni kezdtek, �s a sz�l odaf�jta An Zhe f�l�hez a besz�lget�s�k r�szleteit.

  - Szereted a F�v�rost? – k�rdezte Colin.

An Zhe �gyesen r�j�tt, hogy Colin mindj�rt elkezd sz�nokolni megint.

  - Mi�rt ne szeretn�m? – k�rdezett vissza a m�sik. – A F�v�ros stabil �letet biztos�t nek�nk. – �gy t�nt, � is el�gg� szeret besz�lni. Alighogy befejezte a mondatot, hozz� is f�zte a k�vetkez�t. – M�r vagy egy h�napja, hogy a F�v�rosba j�tt�nk. Te hogy �rzed magad?

  - Ki van z�rva, hogy szeressem – mondta Colin.

  - Hogyhogy? – k�rdezte a fi� csod�lkozva. – Nem kell zsoldosnak lenned, �s kimenned, eldobni az �letedet, ez olyasmi, amir�l ezel�tt nem is �lmodhattunk. Minden nap h�l�t adok any�mnak, ami�rt er�szakoskodott, hogy v�gezzem el a h�rom oktat�kurzust, b�r igaz�b�l azt akarta, hogy nyelvet �s gazdas�got tanuljak, hogy az ell�t� rakt�rak valamelyik�be menjek a j�v�ben, hogy ne a vadonb�l kelljen megkeresnem a kenyeremre val�t.

Colin csendben volt egy kis ideig, miel�tt megk�rdezte:

  - Mi a helyzet az anyuk�ddal?

  - Meghalt a vadonban – felelt a m�sik. – Egyik�k se nevelt valami sok �vig, miel�tt el�bb az ap�m nem t�rt vissza, majd m�r any�m sem.

  - Sajn�lom – mondta Colin.

  - Nincs baj – mosolygott a fiatalember. – M�r megszoktam. Veled mi van?

  - Az any�mat meg�lte az Arbiter, �s az ap�m… amikor a F�v�rosba j�tt�nk, � a 6-os Ker�letben maradt.

  - Sajn�lom – mondta most a fi�.

  �m a tapasztalatcsere l�tsz�lag gyorsan k�zel hozta kettej�ket egym�shoz. Egy r�vid sz�net ut�n a fiatalember a gyerekekre n�zett a kik�pz� p�ly�n, a feje m�g� tette a karj�t, �s s�hajtott.

  - Olyan sok�ig voltam a K�lv�rosban, hogy elfelejtettem, hogy mi is a F�v�rosb�l j�tt�nk, mikor kicsik voltunk.

  - �n el�g tiszt�n eml�kszem – jegyezte meg Colin. – Amikor �t vagy hat �ves voltam, biol�gus akartam lenni, �s a jegyeim is j�k voltak, m�gsem tudtam a F�v�rosban maradni.

  - Amikor �n fiatal voltam, �n katonai tisztvisel� akartam lenni – mes�lte a m�sik. – A v�g�n elbuktam az utols� �rt�kel�sen, �s a katonas�g nem akart engem.

  - A sors ingatag – b�kte oda Colin.

  - N�zd a j� oldal�t. Az intelligenci�nk el�gtelen volt, ez�rt m�g ha maradtunk volna is, csak f�jdalmas lett volna – s�hajtott a m�sik tan�r. – Az ember tal�n akkor sem boldog, ha a F�v�rosban marad. Hallottam, hogy valaki maradni akart, �s az emberis�g arch�vum�t tanulm�nyozni, de mivel matematik�b�l volt kimagasl� tehets�g, eg�sz �let�re csak a Vil�g�t�toronyban tudott maradni, �s ballisztikus p�ly�kat sz�molni. Gondolj bele. Biol�gus akarsz lenni, de a b�zis �gy gondolja, hogy jobban illik hozz�d, hogy nyelv�sz legy�l, �s dokumentumokat ford�tgass. Milyen k�nz� lenne m�r. Ha �n j�rn�k �gy, hirtelen haln�k meg.

  - Ez az oka, hogy nem szeretem a b�zist – csapott le a t�m�ra Colin. – Egy hidegv�r�, kegyetlen g�pezet.

  - �gy kell gondolnod magadra, mint egy kis alkatr�szre. Egy csavar a nagy fogasker�kben. A g�njeid a modellsz�mod, ami behat�rolja, melyik szekci�n dolgozz.

  - Nagyon �rdekes vagy – mutatott be Colin egy ritka mosolyt.

  - Mi, akik nyelvet tanultunk, el�g j�k vagyunk a hasonlatok alkalmaz�s�ban – legyintett a fi�.

  - De az emberek nem alkatr�szek. Azalatt a z�szl� alatt, hogy mindent az emberis�g �rdek�ben csin�lunk, a b�zis ink�bb folyamatosan elvesz�ti az emberi jellemz�it.

  - Milyen alternat�v�nk van? Nem ingyen�l�sk�dhet�nk a b�zison, �rt�keket kell produk�lnunk. – A m�sik fel�llt, �s az el�tt�k l�v� gyerekekre n�zett. – �n nagyon szeretem a gyerekeket – mondta hirtelen egy nagyon boldog mosollyal. – Im�dom ezt az �ll�st. Tal�n egy nap, a gyerekek k�zt, akiket tan�tok, lesz egy p�ratlan zseni, aki meg tudja menteni az eg�sz vil�got. – Azt�n megjegyezte mag�nak: - Ebben az esetben komolyan kell k�sz�ln�m az �r�kra.

  An Zhe a k�zfej�n t�masztotta az �ll�t, �s k�v�ncsian n�zett r�, miel�tt Colin fel� pillantott volna. Colin nem mondott semmi m�st. An Zhe arra gondolt, hogy a fi� ez�ttal nem volt k�pes bajt�rsat szerezni.

  Amikor a K�lv�rosban voltak, Colin a „l�zadj az Arbiter ellen” felirat� poszterrel j�rk�lt. Most, hogy a F�v�rosban voltak, milyen pap�rt tartott volna a magasba? �gy �rezte, tal�n olyasmit, hogy „l�zadj az emberi oszt�lyoz�s ellen”, vagy „szabads�got akarunk”.

  Ahogy �lmosabb lett, a gondolatsz�lai is kaotikusabb� v�ltak. Pr�b�lt f�kusz�lni a katonas�g illusztr�lt k�zik�nyv�re, k�v�ncsian �tlapozott a vad�szrep�l�s r�szlegen, azt�n a fegyverszekci�ra n�zett. Hagyom�nyos bomb�knak, nukle�ris bomb�knak, �s hidrog�nbomb�knak t�bbf�le megfelel�i k�nnyed�n a darabjaira robbanthattak volna egy gomb�t. De � egy�ltal�n nem f�lt. Az emberek nem olyanok voltak, mint az Abyssban l�v� dolgok. �k szab�lytisztel� l�tforma voltak, sz�val addig, am�g betartotta a szab�lyaikat, k�pes volt itt �lni.

  Ebben a hangulatban telt a reggel. D�lre a gyerekek befejezt�k a gyakorl�st. N�h�ny embercsemete szerzett egy puklit, m�sok pedig �gy �rezt�k, a gyakorl�s t�l neh�z volt. Nem mentek enni, helyette odagy�ltek k�r� a padra, �s ny�sz�r�gtek.

  Ahogy An Zhe finoman r�ragasztott egy sebtapaszt az embercsemet�re, megnyugtatott egy r�vid haj� kisl�nyt mellette, aki szint�n �gy gondolta, hogy a kik�pz�s t�l neh�z.

  - Tarts ki. Miut�n t�l vagy a gyakorl�son, tiszt lehetsz.

  - Engem nem lehetne csak kihagyni? – k�rdezte a l�ny.

  - Nem, nem lehetne – felelte.

  Arra gondolt, hogy m�g ha nem is maradhat a F�v�rosban, a l�nynak musz�j kem�nyen edzenie. M�sk�l�nben, ha egyszer feln� – ha a K�lv�ros �jra m�k�d�sbe l�p addigra – senki nem fogadna �r�kbe szeg�nyes fizikum� gyereket, egy zsoldos csapat se akarn� �ket, �s nem lenn�nek k�pesek �tmenni a teszten, �s a V�rosi �gyek Hivatal�ba menni, vagy a rakt�rakba. Csak a harmadik f�ldalatti szintre mehettek volna, a nem�kre val� tekintet n�lk�l.

  Egy h�napnyi ottmarad�s ut�n meg tudta mondani, hogy az emberek nem �ltek valami j�l azon a helyen.

  - Kem�nyen kell edzenetek – mondta h�t. A l�ny r�csimpaszkodott a karj�ra.

  - De m�g ha tisztekk� is v�lunk, akkor is minden nap edzen�nk kell.

An Zhe megsimogatta a haj�t, mik�zben gondolkodott.

  - De j�l n�z ki az egyenruh�juk.

Egy fi� a gyakorl�p�ly�n l�v� katon�kra n�zett.

  - Szuperrond�n n�znek ki – mondta egy fintorral.

  - Az � katonai rangjuk nem el�g magas – magyar�zta An Zhe �szint�n. – Az egyenruha jobb lesz, ha egyszer el�rted a… az ezredesi rangot, p�ld�ul.

  - T�nyleg? – k�rdezte k�tkedve az embercsemete.

  - Annyira j�l fog kin�zni, mint amit az a szem�ly visel? – faggatta egy m�sik.

  - Milyen szem�ly? – k�rdezett vissza An Zhe. Az emberpal�nta m�g� mutatott. An Zhe arra fordult.

  K�t- vagy h�romm�ternyire a h�ta m�g�tt, egy bizonyos fekete egyenruh�s ezredes d�lt neki a k�z�zemi oszlopnak. Ilyen k�zels�g mellett a gyerekek az elv�rtt�l elt�r�en nyugodtak voltak. Tal�n mert az ezredes jelenleg egyenesen An Zhe-re meredt, �s az enyh�n felemelt szem�ld�ke halv�ny �lvezetet sug�rzott.

An Zhe nem tal�lt szavakat.

Val�sz�n�leg a m�sik meghallotta, amit az im�nt mondott.

An Zhe elaludt Lu Feng kocsij�ban.

  Abban a pillanatban, ahogy meg�bredt, �szt�n�sen vesz�lyt �rzett. Ahogy kinyitotta a szem�t, r�gt�n felfedezte, hogy az aut� meg�llt a Vil�g�t�torony bej�rata el�tt, �s az ezredes kinyitotta a kocsiajt�t az oldal�n, �gy vizsg�lta fel�lr�l.

  - Nem aludt�l m�lt �jjel? – Az ezredes hangja el�g hideg volt, hogy megfagyassza a vizet.

  An Zhe agya m�g nem volt olyan �llapotban, hogy funkcion�ljon. Megd�rg�lte a szem�t, hogy fel�bressze mag�t, azt�n kisz�llt az aut�b�l. De mivel el�g �lmos volt, hogy elbotoljon, instabil l�bmunk�ja r�v�n, el�re l�pve Lu Fengbe �tk�z�tt.

  Egy p�r er�s kar seg�tett neki meg�llni, �s An Zhe v�gre rendesen megvetette a l�b�t. Nem esett el ugyan, de ett�l igencsak fel�bredt.

  A Vil�g�t�torony csendes volt, de mozg�st�l ny�zsg�, mint mindig. Ahogy az els� emelet folyos�j�n mentek v�gig, n�gy katona haladt el mellett�k, k�t, feh�r lepellel letakart testet v�ve. Seraing mellett�k volt, az arca enyh�n s�padt. L�tva Lu Fenget, t�m�ren �sszegezte:

  - K�s�rleti meghib�sod�s. Ki lettek t�ve fert�z�snek.

  Lu Feng halv�nyan b�lintott, majd a lifthez vitte An Zhe-t, hogy a tizedikre menjen vele. Dr Ji az emeleti folyos� k�zep�n �llt.

  - Itt vagy v�gre.

  - Mi a gond? – k�rdezte Lu Feng.

  - Csak k�lcs�n veszem a kis �desk�det valamire. – Az orvos An Zhe-hez fordult. – Gyere velem.

  An Zhe nem gondolta, hogy Lu Feng tulajdon�v� v�lt volna, de k�vette a f�rfit. Az orvos bevitte egy hasonl� laborat�riumba, mint amilyenben Si Nan is raboskodott kor�bban. Az �tl�tsz�, l�gmentesen z�r�d� �vegfalon �t megl�tta Si Nant.

De az nem is Si Nan volt.

  Odas�t�lt az �vegfalhoz. Odabent egy fekete… rovar volt. Nagyobbra n�tt, mint Si Nan eredeti testm�rete, nagyj�b�l f�l-feln�ttnyire. A feje tetej�n k�t fekete �sszetett szemet viselt, ez�st ragyog�s izzott benn�k a l�mpaf�ny alatt. A k�t �sszetett szeme k�zt, a feje tetej�b�l egy p�r v�kony, hossz� cs�p ny�lt ki. Hossz�, �ttetsz� sz�rnyak l�gtak a h�t�n, a hasa karcs� �s hossz�, �s n�h�ny s�t�tsz�rke sz�r bor�totta, ahogy a sz�ja k�r�li r�szeket is. �gy n�zett ki, mint egy m�h.

  Jelenleg vadul repkedett k�rbe, bele�tk�zve az �tl�tsz� ketrec�be, a teste folyamatosan nekicsap�dott az �vegfalnak, mintha el akart volna menek�lni, de a torz�ja �s a l�bai meg�ll�s n�lk�l remegtek, mintha rendk�v�li f�jdalomt�l szenvedne.

  - A helyzete abnorm�lis. Nagy elt�r�sek vannak az agyhull�mai �s a kor�bban felvett adatai k�zt. Azt gyan�tom, hogy az emberei tudat�nak egy r�sze m�g mindig ott van, �s ellen�ll a xenog�n �szt�neinek – mondta az orvos. – De egyik�knek sincs effekt�v m�dja kommunik�lni vele, sz�val ide akartalak h�vatni, hogy megpr�b�ld.

�gy azt�n An Zhe m�g egyszer oda�llt a kagyl�hoz.

  - Si Nan – sz�lt bele.

  Si Nan fed�sz�rnyai megny�ltak, majd �sszecsuk�dtak, z�mm�g� hangot adva ki, ahogy �sszed�rzs�l�dtek. �gy l�tszott, nem hallott semmit, tov�bb repkedett vadul odabent, mint eddig.

  De An Zhe meg volt gy�z�dve r�la, hogy volt egy pillanat, amikor az a fej az �sszetett szemeivel fel� n�zett.

  - Si Nan – sz�lt megint. – Eml�kszel Lilyre?

  A z�mm�g�s abbamaradt egy pillanatra, de azt�n a sz�rke m�h m�g nagyobb h�vvel csap�dott az �vegfalba. An Zhe Si Nant figyelve folytatta gyeng�den.

  - Van valami, amit mondani akarsz neki?

  Si Nan sz�rnyai �r�lten remegtek, de m�r elvesztette az emberi hangsz�lait, �gy minden, amit a doktornak el�adott, csup�n hull�mos cs�csok voltak az EEG-n.

  - V�ltoz�s van az elektromos hull�mokban – jegyezte meg Dr Ji. – �rt t�ged. Ki az a Lily?

  An Zhe tekintete enyh�n �res volt. A besz�lget�s k�zte �s Lily k�z�tt titok volt, amir�l senki nem tudott, de nem volt m�s lehet�s�g.

Egy �r�val k�s�bb valaki finoman kopogtatott a laborat�rium ajtaj�n.

An Zhe h�trafordult. Az els� dolog, amin megakadt a szeme, az a h�feh�r szoknya volt.

  - Madam Lu – jelent meg egy hangy�nyi meglepetts�g Dr Ji hangj�ban. – Mit keres itt?

  An Zhe felemelte a fej�t. A n�, aki bel�pett, egy h�lgy volt, eleg�ns, finom testtart�ssal. Hossz�, fekete haja volt, amit egy csavarral fogott laza kontyba a feje h�tulj�n, �s vil�gosk�k maszkot viselt, �gy An Zhe csak egy p�r fekete, kedves szemet l�thatott. A teste enyh�n telt volt, ami arra szolg�lt, hogy a jellem�t m�g kedvesebb� tegye.

  A l�ny, akinek a kez�t a saj�t jobb kez�ben fogta, nem m�s volt, mint Lily, �s mindk�t oldal�n az �denkert egy-egy szem�lyzete �llt.

 - Az ut�bbi h�rom h�napban az �denkert aberr�ci�s ar�nya megn�vekedett. Szem�lyesen kellett elhoznom a jelent�st a Vil�g�t�toronyba, �s k�rv�nyezni t�l�k, hogy d�ntsenek �jra – mondta a n�. – Azt�n �gy esett, hogy kaptam egy k�relmet a Vil�g�t�toronyt�l, Lily assziszt�l�s�r�l egy bizonyos �gyben, ez�rt magammal hoztam.

  - Sajn�lom a kellemetlens�get – szabadkozott Dr Ji.

  - Ez a kir�ndul�s kiv�teles – adta �t Madam Lu Lilyt az orvosnak. – K�rlek, viseld gondj�t.

  - Ez csak term�szetes.

  Ahogy az �tad�s megt�rt�nt, Madam Lu lassan oldalra ford�totta a fej�t. Lu Feng az egyik sarokban �llt, a szem�vel k�vette a n�t, ami�ta az bel�pett a laborba.

  - Te is itt vagy – �llap�totta meg a n�.

Lu Feng enyh�n leejtette a tekintet�t.

  - Any�m.

  - �gy l�tszik, ez egy nagyon fontos kutat�s – n�zett r� Madam Lu.

  Az egyik�k a szoba bej�rat�n�l �llt, mik�zben a m�sik a szoba �tl�san ellent�tes sark�ban, �s a tekintet�k �sszetal�lkozott. Madam Lu pillant�sa puha volt, m�g Lu Feng� nyugodt. Ahogy An Zhe a szemtan�ja volt ennek, egy �szt�nf�le azt s�gta neki, valami ismeretlen fesz�lts�g hull�mzik a szemkontaktusukban, de � nem �rthette.

Nagyj�b�l t�z m�sodperccel k�s�bb, Madam Lu megsz�lalt.

  - Mennem kell.

  Az egyik szem�lyzeti tag seg�tett a n�nek megfordulni, kettej�k t�k�letes v�delmet biztos�tott a sz�m�ra. A l�ptek t�volodtak, �s Dr Ji becsukta az ajt�t.

  - Ez a harminc�t�dik �ve, hogy Madam Lu az �denkertnek dolgozik. – A f�rfi tekintete gondterheltnek l�tszott. – T�nyleg nagyszer� n�. Mi�rt nem besz�lsz vele egy kicsit t�bbet?

Lu Feng a szorosan z�rt ez�st ajt�ra b�mult.

  - Nagyon r�g�ta nem tal�lkoztunk.

  - Akkor az m�g egy ok, mi�rt besz�lj vele t�bbet. Net�n az elm�lt p�r �vi munk�d az Elj�r� B�r�s�gn�l m�ris ennyire hidegv�r�v� �s k�z�ny�ss� tett? – k�rdezte Dr Ji. – Eml�kszem, amikor fiatal voltam, m�g seg�tettem is neked t�nkretenni a biztons�gi kamer�kat a huszadikon, hogy felszaladhass, �s l�thasd – az a cukor, amit a Madam adott, nagyon finom volt.

  - Dr Ji – sz�lt Lu Feng. – Nem lesz bajod t�le, ha kevesebbet besz�lsz.

Dr Ji v�llat vont. P�r m�sodperc m�lva hirtelen hozz�tette:

  - T�nyleg hib�tlan munk�t v�geztem akkoriban. Mondd, megjav�tott�k m�r a biztons�gi kamer�kat ennyi �v ut�n?

Lu Feng Lilyre n�zett, majd An Zhe-re, aki ugyancsak Lilyt figyelte, majd azt mondta.

  - �gy l�tszik, nem.

  Lily m�r r�g odatapadt az �vegfalra. A m�h alak� xenog�nt n�zte a fal m�g�tt, �s az �jdons�g hat�s�ra soha nem l�tott �r�m t�nt fel a l�lektelen szem�ben.

  - Ez egy m�h?

  A sz�rke m�h elter�lve nyom�dott az �vegfalnak, �gy n�zett farkasszemet a l�nnyal. A mozg�sa v�gre meg�llt egy leheletnyi ideig, de azt�n ism�t f�jdalmas g�rcs�k gy�t�rt�k.

  - �gy l�tszik, nagyon f�j neki. – Lily r�n�zett An Zhe-re, nyilv�nval�an felismerve �t. – Te volt�l az, aki azt akarta, hogy elj�jjek megn�zni a m�het?

  - Az ott Si Nan – motyogta An Zhe.

  Lily megd�bbent. Csak ahogy An Zhe azt gondolta, a l�ny arckifejez�se szomor�ba fordul majd, a m�sik hirtelen mosolyban t�rt ki.

  - Si Nan – mondta a sz�rke m�hnek a fal t�loldal�n. – Te m�r tudsz rep�lni.

  Nem volt se f�lelem, se ismeretlens�g a l�ny tekintet�ben. Soha nem l�tta, ahogy a sz�rnyek meg�lik az embereket, �s nem volt soha figyelmeztetve, hogy maradjon t�vol xenogenikusakt�l. A gyermekek szem�ben nem volt sok k�l�nbs�g m�hek �s emberek k�zt.

  M�g meg sem lep�d�tt a t�nyen, hogy Si Nan hirtelen m�hecsk�v� v�ltozott – val�sz�n�leg az�rt, mert az embercsemet�k szem�ben a vil�g m�r csak ilyen volt, teli kisz�m�thatatlan dolgokkal.

  - Megint kusza lett – jegyezte meg Dr Ji a m�szerre n�zve. – De p�r m�sodpercre az im�nt az elektronikus hull�mok nagyon hasonl�tottak egy ember�hez. – Dr Ji megpaskolta Lily v�ll�t. – Lily, gyere, seg�ts nek�nk valamiben.

  - Miben? – k�rdezte Lily.

  - Si Nan �ntudata a m�h �ntudata ellen harcol. Tal�n te tudsz neki seg�teni fel�bredni. Tudn�l tov�bbra is besz�lni hozz�?

  - Tudok – egyezett bele Lily. – Engem is �t tudsz v�ltoztatni m�hecsk�v�?

  - Ha te is �tv�ltozn�l m�hecsk�v�, az �denkert kiv�geztetne engem – felelt Dr Ji. – Ha tudsz vele besz�lni, az sokkal jobb lenne. Meg kell tudnunk, pontosan hogyan fert�z�d�tt meg. A fert�z�s helye az �denkert, de nem tal�ltuk meg a forr�st eddig. Csak annak a megtal�l�s�val biztos�thatjuk a F�v�ros biztons�g�t.

  - Ok� – tette Lily az egyik kez�t az �vegfalra. – Akkor tudsz nekem adni valamit cser�be?

  - Mit szeretn�l? – mosolygott melegen Dr Ji.

  - Nem akarok a huszadik emeleten maradni – nyomta Lily az arc�t az �veghez. – Meg tudsz menteni onnan?

  - Sajn�lom – v�laszolt az orvos. – Ez t�ll�pi a k�pess�geim hat�sk�r�t.

  - Nem baj. �n is sejtettem – n�zett Lily m�g egyszer a sz�rke m�hre. – Mindent beleadok.

  A l�ny t�nyleg mindent beleadott eg�sz d�lut�n, de Si Nan �llapota j� �s rossz k�zt ingadozott. Csak egy p�r alkalom volt, amikor norm�lis visszajelz�st adott, de Dr Ji szerint a helyzete sokat javult a kor�bbihoz k�pest, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy a k�vetkez� nap ism�t megh�vja Lilyt.

  Az orvos elfoglalt volt m�s kutat�si k�teless�geivel, �s Lily nem szeretett m�sokkal besz�lgetni, ez�rt �gy d�nt�ttek, a k�vetkez� p�r napban An Zhe is elk�s�ri Lilyt a Vil�g�t�toronyba besz�lgetni Si Nannal.

  Este h�tre Lily kimer�tette ifjonti erej�t �s energi�it. A l�nyt visszasz�ll�tott�k az �denkertbe, �s An Zhe is elj�hetett munk�b�l.

  D�lben elaludt az aut�ban, ki�rdemelve Lu Feng haragj�t. Megtanulva a leck�t, eg�sz �ton �bren maradt, �bren sz�llt ki a kocsib�l, �s besz�llt ugyanabba a liftbe Lu Fenggel, felment a harminchetedikre teljesen �bren.

Ugyan�gy, szemben�zett az ajt�j�val teljesen �bren.

A szorosan lez�rt szobaajtaj�val.

Egy m�sodperc. K�t m�sodperc. H�rom m�sodperc.

Lu Feng felcsend�l� hangj�ban mosolyg�s bujk�lt, ahogy megsz�lalt m�g�tte.

  - Hogyhogy nem m�sz be?

An Zhe vett egy m�ly leveg�t.

  Sietve bem�szni a cs�rendszerbe el�z� �jjel az egyik legelhib�zottabb d�nt�se volt a kett�b�l, melyet valaha �let�ben elk�vetett. A m�sik az volt, amikor �gy d�nt�tt, hogy v�gighempereg azon a szeles vadonon a febru�r tizennegyedikei �jjelen.

M�lyen megb�nta.

Persze az ezredes �rtette a dilemm�t, amibe An Zhe ker�lt.

  - A f�v�rosi V�rosi �gyek Hivatala �jra tudja nyomatni a szem�lyigazolv�nyokat – mondta. – A k�vetkez� h�rom napra tal�lj egy helyet, ahol lakhatsz.

Ezekkel a szavakkal siets�g n�lk�l nyitotta ki a saj�t ajtaj�t, bes�t�lt, �s elkezdte becsukni az ajt�t.

  A m�sik oldalon An Zhe megfordult, hogy r�n�zzen, enyh�n �sszevont szem�ld�kkel �s beharapott als� ajakkal, t�k�letes k�pet ny�jtva egy k�szk�d� emberr�l. �gy t�nt, t�preng valamin. De Lu Feng nem mondott semmit, csak laposan n�zett r�. Az id� csendben telt.

An Zhe v�ratlanul megfordult, �s megnyomta a lift gombj�t.

  - Akkor megyek, megkeresem Seraingot.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.