An Zhe szem�ld�kr�ncolva n�zett fel Lu Fengre. Boldogtalan volt, a szeme sarka bev�r�s�d�tt, �s nem sz�lt Lu Fenghez. Megragadva Lu Feng csukl�j�t, megpr�b�lta er�vel od�bb tolni.

  De a f�rfi er�sebb volt, mint �, sz�val An Zhe nem tudta od�bb h�zni egy�ltal�n. Miut�n megpr�b�lta p�rszor, egyszer�en hif�kk� v�ltoztatta az ujjait, �s Lu Feng csukl�ja k�r� tekerte �ket, kifel� h�zva. De a hif�i ereje m�g kisebb volt, mint az emberi alakja, m�g a legkisebb er� hat�s�ra is elt�rtek.

  - Ne h�zd – suttogta a f�l�be Lu Feng m�ly hangon.

An Zhe figyelmen k�v�l hagyta.

Lu Feng halkan nevetett, �s egy pillesz�rny �rint�s�vel v�lasztotta le a h�feh�r r�teg hif�t, azt�n �jra An Zhe has�ra sim�totta az ujjait.

  - Van m�g bel�le? – k�rdezte.

  - Nincs. – An Zhe hangja ellens�ges volt.

  Egyszer m�r kiv�jta a sp�r�j�t ez az ember, sz�val hogy lehetne ott megint? Ezenk�v�l, t�nyleg nem volt egy �j sp�r�ja sem.

  A furcsas�g az volt, hogy b�r az eredeti sp�ra egy�rtelm�en elveszett, �s nem volt �j sp�ra a test�ben, az az �rz�s, hogy valami hi�nyzik, szint�n elhagyta. A lyuk a test�ben, melyet nem lehetett bet�lteni, elt�nt, �s az elm�j�t nem foglalta le t�bb� a hi�nyz� sp�ra – csak�gy, mint nagyon r�gen, amikor �ppcsak megsz�letett. Amikor fel�bredt, nem is lehetett volna enn�l eg�szebb.

  An Zhe lepillantott a hif�ira, a h�feh�r, puha, �gyes �s j�l meghat�rozhat� hif�kra. Enyh�n megh�kkenve tette a m�sik kez�t a has�ra, �s meg�rintette �ket. Azt�n Lu Feng is megfogta azt a kez�t. Nem tehetett r�la, de a kutat�k�zpontn�l t�lt�tt idej�re gondolt. Bez�rk�zott egy elhagyatott szob�ba, �s �vatosan visszav�ltoztatta a v�gtagjai egy r�sz�t hif�kk�, �s ami az emberi b�r �s csontok al�l felbukkant, az egy �sszegubancol�dott sz�rke halom volt. Az eredeti hifa �sszeaszal�dott �s cseppfoly�ss� v�lt. Azt gondolta, nemsok�ra az eg�sz teste egy pocsolya fekete l�v� fog v�lni, �s felsz�rad a padl�r�l, vagy a sarokban; �gy halt meg minden gomba. Minden alkalommal, amikor el�rt id�ig, visszav�ltoztatta �ket emberi form�ba, mintha �ram�t�s sokkja �rte volna, azt�n kin�zett az ablakon a v�gtelen esti �gre, �s a saj�t �lete m�ly �jszak�j�ra. A hatalmas f�lelem, amit minden teremtm�ny �rzett, amikor k�zvetlen�l szemezett a hal�llal, �t is beburkolta. �rezte a v�rfagyaszt� hideg�t, remegett, becsukta a szem�t, �s megv�rta, am�g minden lassan eloszlott, miel�tt visszas�t�lt, hogy �gy �ljen a kutat�int�zet embereivel, mint egy norm�lis ember.

Ezekr�l a dolgokr�l Lu Feng semmit nem tudott.

  Valami okn�l fogva ez a tud�s sz�rni kezdte a szeme sark�t. Felid�zve a f�lelmet �s k�ts�gbees�st abb�l az id�b�l, m�g egyszer feln�zett Lu Fengre, a sz�v�t m�g jobban bebor�totta a f�jdalom �rz�se, mint kor�bban.

Lu Feng egy�rtelm�en meg�rtette az arckifejez�s�t.

  - Most komolyan s�rsz? – A k�z, mellyel az ezredes a v�ll�t tartotta, felfel� mozdult, meg�rintve a szeme sark�t. – Mi a baj?

An Zhe megr�zta a fej�t.

  - Mindegy, mi a helyzet, nem adom �t neked.

  Azzal k�szk�d�tt, hogy kiszabaduljon Lu Feng fog�s�b�l, de erre m�shogyan lett lefogva, �s mindketten eld�ltek a f�ben! Lu Feng alatt tal�lta mag�t, a f�ldh�z szegezve.

  A v�kony, puha k�z�p-febru�ri f� t�lemelkedett felette. A tavasz rendk�v�l kor�n �rkezett az Abyssba ebben az �vben. An Zhe elford�totta a fej�t, �s oldalra n�zett. Egy telt, tiszta feh�r gomba �ppcsak kibontotta a kalapj�t. A lebernyegei m�g nem voltak teljesen nyitva, de feltehet�leg nem fog sok�ig tartani, m�g t�bbezer sp�ra esik majd ki a kalapj�b�l, �s sz�tsz�r�dik, mint a k�d.

M�s gomb�knak sok sp�r�ja volt, de neki csak egy, az pedig elment. Beharapta a sz�j�t.

  - Ne f�lj – hallotta Lu Feng hangj�t. Nem mondott erre semmit, �s Lu Feng folytatta. – Nem akarom a sp�r�t.

  - Akkor mi van az �n sp�r�mmal? – k�rdezte An Zhe.

  - Szeretn�d tudni?

  - Igen.

Lu Feng felmarkolt n�h�ny hifafonalat.

  - M�s gomb�knak rengeteg sp�r�ja van – mondta. – Neked mi�rt csak egy volt?

  - Nem tudom – felelt An Zhe.

  - Mikort�l tudtad, hogy gomba vagy? – folytatta a k�rdez�sk�d�st Lu Feng.

An Zhe kem�nyen gondolkodott, miel�tt felelt.

  - M�r nagyon r�g�ta.

  - Volt valami kataliz�tor?

  - Esett.

  - Mi m�g?

  - Kett�t�rtem, de nem akartam m�g meghalni.

  - F�jt?

An Zhe megr�zta a fej�t.

  - Van b�rmi m�s? – k�rdezte Lu Feng.

An Zhe csak egyetlen dologra tudott gondolni.

  - Esett – ism�telte.

�gy l�tszott, Lu Feng elgondolkodott egy ideig. Azt�n azt k�rdezte:

  - Sok teremtm�nnyel �ssze tudsz olvadni. K�pes vagy megk�l�nb�ztetni, pontosan h�nnyal olvadt�l �ssze? Mindegy, hogy akt�v vagy passz�v m�don.

  An Zhe megr�zta a fej�t. Val�ban megannyi teremt�nnyel kapcsolatba ker�lt, vagy akt�van, vagy passz�van, de nem tudta, hogy megszerezte-e a g�njeiket. Az egyetlen alkalom az volt, amikor teljesen mag�ba sz�vta An Ze minden v�r�t �s sejtj�t a test�b�l, tudattalanul megszerezve a k�pess�get, hogy emberr� v�ljon.

Hallotta, hogy Lu Feng megk�rdezi:

  - L�tt�l k�gy�kat kor�bban?

An Zhe b�lintott, hisz term�szetesen l�tott k�gy�kat ezel�tt.

  - A k�gy�k levedlik a b�r�ket. Az eredeti b�rt ledobj�k, �s kim�sznak bel�le – mondta Lu Feng. – Sok teremtm�ny k�pes megtenni ugyanezt.

An Zhe egy darabig nem tudta, mit szeretett volna Lu Feng kifejezni, �gy csup�n hallgatta.

  - De Mr Pauli azt mondta, hogy ez m�g mindig nagyon k�l�nb�zik a te �letform�dt�l. N�h�ny egysejt� eukari�t�nak van egy r�ad�s k�pess�ge – magyar�zta Lu Feng. – Amikor a k�rnyezet ellens�ges, meg�ll a n�veked�sben, �s a teste r�szei csak egy sporociszt�t form�lnak, �s m�ly �lomba esnek, hogy csak a megfelel� k�rnyezetben keljenek �letre.

An Zhe �sszevonta a szem�ld�k�t. �gy t�nt, meg�rtette, mir�l besz�lt Lu Feng, �s m�gis �gy t�nt, hogy m�g mindig k�ptelen pontosan kifejezni.

  - Ezenk�v�l, te egy gomba vagy. Hab�r nem ugyanaz a faj vagy, mint �k, mindannyian �l� dolgok vagytok, egyszer� kompoz�ci�val.

�gy �rezve, hogy amit Lu Feng mondott, nem volt h�zelg�, An Zhe eltolta a f�rfit.

Lu Feng nem mozdult. Csak lepillantott An Zhe-re, a mosoly �rny�k�val a szem�ben.

  - M�g mindig nem �rted?

An Zhe a hif�ira n�zett, ahogy halkan megk�rdezte:

  - Azt mondod, hogy a sp�r�mb�l… n�ttem ki �n?

Furcsam�d, miut�n kimondta, egy�ltal�n nem �rezte mag�t meglepettnek. Mintha csak valami �tlagosat mondott volna.

Elveszett a gondolataiban, ahogy elt�prengett az eg�szen.

  - Pauli azt mondta, amikor levetetted az alapvet� gombaform�dat, �j tulajdons�gokra tett�l szert. Tal�n �sszeolvadt�l m�s egyszer� teremtm�nyek tulajdons�gaival, egy �j �letform�t szerezve. Mint egy olyan �let, mint a sporociszt�k, a sp�r�d egy tartal�k �lett� v�lt sz�modra, amit a tested pusztul�sa ut�n haszn�lhatsz. Ebb�l ad�d�an �gy tekintett�l r�, mint valamire, ami m�g az �letedn�l is fontosabb, mert t�nyleg az volt az �leted. Ezzel a m�dszerrel lehet, hogy el�rted a halhatatlans�got – magyar�zta Lu Feng.

An Zhe szeme kiss� elkerekedett.

  - �s m�g… - folytatta Lu Feng. – Amikor el�sz�r tal�lkoztam Paulival, rendk�v�l szenvedett. Akkor a sp�ra saj�t megfontol�sb�l r�m�szott Paulira. R�j�ttem, hogy csak te ismern�d �t.

  An Zhe b�lintott, hisz val�ban voltak halv�ny eml�kei a gy�szol� Pauli megk�zel�t�s�r�l. Ugyan�gy egy csom� eml�ke volt Lu Feng megk�zel�t�s�r�l.

Egyszer�en csak akkoriban nem volt tiszt�ban vele, mit csin�l.

�szlelte az �p test�t.

  - Sajn�lom – motyogta An Zhe.

  Ha t�nyleg ez volt a helyzet, akkor val�ban t�vedett Lu Fengr�l – a legrosszabbat felt�telezte err�l az emberr�l. Lu Feng t�nyleg nem cselekedett a r�hagyott v�gakarata ellen, �s felnevelte a sp�r�t feln�tt kor�ig.

  - Semmi baj – hajolt k�zelebb hozz� Lu Feng. Azokban az �r�kk� k�z�ny�s, hideg, z�ld szemekben �gy t�nt, le�rhatatlan hull�mok fodroz�dnak. Lehalk�totta a hangj�t, ahogy mondta: -… �letben vagy.

Val�ban �letben volt.

M�g mindig �letben volt.

  Arany napf�ny vil�g�tott le a z�ldell� f�re, �s csillog� por lebegett finoman a szell�ben. Olyan volt, mint egy �lom. An Zhe finoman megmarkolta Lu Feng ruhaujj�t.

  Azt�n valami m�sra gondolt – a dologra, ami miatt olyan hossz� ideje tartott haragot. Azon a nagyon r�gi napon, kinyitotta a laborat�rium ajtaj�t, �s l�tta a sp�r�t. Azt felt�telezte, hogy ha a sp�ra hozz� tartozott, akkor az � ir�ny�ba fog lebegni, de az arra ment, amerre Lu Feng volt.

Ezt el is mondta.

  - Az te volt�l, arra v�gyva, hogy az oldalamon legy�l – morogta Lu Feng.

An Zhe lassan leeresztette a pillant�s�t.

  - Nem tudtam – mondta. – Akkoriban…

Akkoriban neki �s Lu Fengnek nem volt pont a legjobb kapcsolatuk.

  Ahogy erre gondolt, azon kezdett t�prengeni, hogy a kapcsolat k�zte �s Lu Feng k�z�tt most j�nak tekinthet� volt-e.

  Fokozatosan egyre szorosabban markolta Lu Feng ruhaujj�t, de a kiforratlan �s kaotikus gondolatok elp�rologtak, mint a k�d, abban a pillanatban, hogy feln�zett, �s tal�lkozott Lu Feng szem�vel.

  Ma febru�r 14.-e volt. N�gy �vvel ezel�tt, ezen a napon � �s Lu Feng tal�lkoztak az Abyss vadonj�ban.

  K�s�bb egy r�vid id�t egy�tt t�lt�ttek. Azt�n � aludt h�rom �vig, �s Lu Feng nevelte a sp�r�t h�rom �vig.

  Tal�n nem ismert�k egym�st olyan r�g�ta, vagy nem volt sok tapasztalatuk az egym�ssal val� kommunik�ci�ban, ez�rt m�s emberek kapcsolat�val �sszevetve, az �v�k t�nyleg nem sz�m�tott sokat.

  Azonban kettej�knek, egy xenog�nnek �s egy Arbiternek, nem volt senki m�s, aki olyan lehetne, mint a m�sik.

� �s Lu Feng csendesen egym�s szem�be n�ztek a sz�lben.

N�mi id� eltelt�vel hallotta Lu Feng mormol�s�t:

  - K�sz�n�m.

  - Micsod�t? – k�rdezte.

  - Sok mindent. – Lu Feng hangsz�ne semleges volt, de a szeme egy pillanatra sem fordult el An Zhe-�r�l. Felny�lt, �s finoman megpihentette a kez�t An Zhe arc�n, a hangja enyh�n reszel�s volt, ahogy folytatta. – F�k�nt, hogy eg�sz �jjel v�rt�l r�m az �t�let Napj�n.

  An Zhe mosolygott, egy�rtelm�en nagyon boldogan, de azt�n �rzett egy kis keser�s�get. A saj�t hangj�ban is egy kis reszel�ss�ggel v�laszolt.

  - Akkor �n is k�sz�n�m, hogy mindig megkegyelmezt�l.

  Az ezredes s�padt, v�kony ajkai felg�rb�ltek, azt�n lehajtotta a fej�t, hogy megcs�kolja An Zhe szemei sark�t; minden �rint�se illan� volt. A hideg z�ld szem�ben visszacsillant An Zhe t�k�rk�pe. An Zhe hirtelen �gy �rezte, hogy ez a sz�n nagyon gyeng�d.

  �gy n�zett r� Lu Feng, �s a f�be nyomta An Zhe-t. Eleinte azt �rezte, hogy a f�rfi tekintete gyeng�d volt, de azt�n a vesz�ly �rz�se lassan fel�bredt, mintha a dzsungelb�l figyelte volna valami emberev� bestia, ami ugr�sra k�sz�lt.

  Amikor Lu Feng leereszkedett, teljes s�ly�val An Zhe-re fek�dt, �s a fej�t An Zhe nyak�ba temette, ez az �rz�s a cs�cspontj�ra h�gott.

  Olyan k�zel voltak, hogy egy hajsz�lnyi r�s se volt k�z�tt�k, k�zvetlen�l egym�snak fesz�ltek. Lu Feng l�legzete �s sz�vver�se ott volt egyenesen a f�l�ben �s a test�n.

  An Zhe hezit�lva k�rbefonta a karj�val Lu Feng v�ll�t, �s korl�tozott tud�s�t haszn�lta a jelenlegi helyzet elemz�s�re. Azt�n halkan megk�rdezte:

  - �gyba szeretn�l vinni?

  Hallotta, hogy Lu Feng halkan nevet, a hang enyh�n rekedt �s zih�l� volt. Azt�n Lu Feng megk�rdezte:

  - Ezt kit�l tanultad?

  - Mr Shaw mondta egyszer – felelt An Zhe.

  - Shaw Scott – ejtette ki t�pontosan Lu Feng Mr Shaw nev�t. – Mit mondott m�g?

  - Nagyj�b�l mindig ugyanezt – felelt An Zhe.

R�viden, Mr Shaw nyelvezete mindig ezek k�r� a szavak k�r� rendez�d�tt.

  - Ha szeretn�lek, mit gondoln�l? – k�rdezte Lu Feng.

An Zhe kem�nyen gondolkodott.

  - Hogy… - v�laszolt. – Hogy Mr Shaw igaz�n elk�peszt� volt.

  R�gen azt gondolta, hogy Mr Shaw szavai teljesen alaptalanok voltak, de most kider�lt, hogy helyesek voltak m�g az Arbiterr�l mag�r�l is.

�szint�n megosztotta a gondolatait Lu Fenggel.

  Lu Feng a nyak�ba temetkezve kezdett nevetni. V�ratlanul �gy hangzott, mintha nagyon boldog lett volna.

  Ahogy befejezte a nevet�st, oldalra g�rd�lt, �s An Zhe oldal�n fek�dt a f�ben. An Zhe odafordult, hogy r�n�zzen, �s l�tta, hogy a f�rfi t�nyleg ellazult. Soha nem is mert volna �lmodni r�la, hogy ez folytonos �jszak�ban �l� Arbiter ilyen arckifejez�st viseljen.

  - Ki akart m�g �gyba vinni? – k�rdezte Lu Feng.

   - Hosen, azt hiszem, amikor a b�zisra mentem a kocsijukban – gondolt vissza erre An Zhe, ahogy besz�lt. – Meg ott volt m�g Josh is, �s a harmadikon n�h�ny zsoldos.

  - �s mi a helyzet veled?

  - Nem kedveltem �ket nagyon – gondolt An Zhe a pillant�saikra.

  L�tta, hogy Lu Feng is �t n�zi, a szem�ld�k�nek hideg vonalai ellazultak. Ez egy tiszta arckifejez�s volt, hasonl� a hegyi szell�h�z, ami �ppen a vadonon suhant �t.

  An Zhe egy kicsit elveszett a gondolataiban. Ha az id� megism�teln� mag�t, ha Lu Feng nem lett volna az Arbiter, ha egy legy�zhetetlen, ambici�zus �s er�s, fiatal katonatiszt lett volna, tal�n gyakrabban lett volna ilyen az arckifejez�se.

  - Akkor – mondta Lu Feng. – �n k�l�nb�z�m t�l�k.

An Zhe zavarodott tekintettel n�zett r� k�rd�n.

  Az ezredes csak mosolygott. Nagyon j�l n�zett ki, mint az �vszak h�takar�ja az olvad�s kezdeti szakasz�n.

  - Menj�nk – kelt fel a f�r�l. A reggeli nappal szemben�zve ny�jtotta ki a kez�t An Zhe fel�. – Elviszlek megkeresni An Ze-t.

An Zhe is kiny�jtotta a kez�t, mire a m�sik �ll� helyzetbe h�zta, majd k�vette a f�rfit.

  - Mi k�l�nb�zik? – k�rdezte.

  - Minden k�l�nb�zik.

An Zhe gyanakodva n�zett r�.

  - T�nyleg? – k�rdezte.

 Az ezredes ez�ttal nem v�laszolt.

El�z�

Epil�gus 3

*Megjegyz�sek:

Eukari�ta: olyan �l�l�nyek, amiknek a test�ben val�di sejtmag van

Sporociszta: cs�rat�ml�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.