An Zhe fent volt a j�rm� elej�ben.

A napk�zbeni napsug�r les�t�tt r� a p�nc�los j�rm� tet�ablak�n kereszt�l.

A mai volt az els� napja, hogy Lu Fenggel az Abyssba ment.

  Amikor emberek k�ldet�seket hajtottak v�gre a vadonban, a p�nc�laut� szolg�lt a mobilis t�borhely�k�l. A vezet�i kabin volt fent, el�l. A massz�v rakod�t�r a kocsi test�nek h�romnegyed�t elfoglalta, �s a marad�k egynegyed az alj�n volt, egy alacsony mennyezet� �s nyomaszt� pihen�t�r, melyben az ember alig tudott egyenesen �llni. A pihen�kabin n�vlegesen volt elv�lasztva v�kony f�mlapokkal, k�t ember jutott egy rekeszre, �s k�z�pen csak egy te�z� asztal volt, amire vizespoharakat tettek. Mert m�r olyan r�g nem l�tt�k a napot, a takar�k �s p�rn�k enyh�n dohos szagot �rasztottak. Miel�tt el�sz�r �rkezett volna az emberi b�zisra, An Zhe Vance csapat�nak aut�j�ban �lt, �s An Ze eml�kei szint�n tartalmaztak n�h�ny benyom�st a p�nc�laut�kr�l. Azoknak a benyom�soknak mindnek a sz�k�ss�ghez, nyirkos, s�t�t �s k�nyelmetlen kond�ci�khoz volt k�z�k.

  Ez a benyom�s olyan m�lyen beleiv�dott az elm�j�be, hogy r�gen, amint arra gondolt, hogy az ezredesnek hogyan kellett pihennie hat h�napot minden �vben a p�nc�los j�rm�ben, �gy �rezte, rendk�v�l f�rads�gos lehetett. Tal�n mikor az ezredes felkelt a pihen�kabin sz�k �gy�r�l, m�g a fej�t is be�t�tte a mennyezetbe.

Azt�n az ezredes rossz hangulatba ker�lt.

  Amikor az ezredes rossz hangulatban volt, az eg�sz csapatnak ennek a hangulatnak a massz�v �rny�ka alatt kellett �lnie, remegve a f�lelemt�l, �s senki nem mert mondani egy sz�t sem.

Ez pedig csak m�g jobban rontott az ezredes kedv�n, �s hat�ssal volt az alv�s�ra.

  Sz�val mikor az ezredes felkelt m�snap reggel, a kev�s alv�s miatt az intelligenci�ja hanyatlott bizonyos m�rt�kben, �s a tettei nem voltak t�bb� makul�tlanok �s hib�tlanok.

… sz�val ism�t be�t�tte a fej�t.

�gy a csapat napr�l napra ezalatt a massz�v �rny�k alatt teljes�tette a k�ldet�s�t az Abyssban.

  Az els� �jszak�n, amit a fi� az ezredes j�rm�v�ben t�lt�tt, csod�latos csillagos �g l�tsz�dott be a tet�ablakon �t. A t�gas helyen An Zhe egy lapos �gyon �lt, egy p�rn�t �lelve. Ahogy egy h�s �s komfortos szell� bef�jt az oldals� ablakon, elmes�lte az el�zetes fant�zi�it az ezredesnek.

Az ezredes �gy n�zett ki, mint ha valami �rthetetlens�get hallott volna.

  An Zhe el�re megj�solta a zavarodotts�g�t, de azt nem, hogy melyik probl�m�ra fog az ezredes el�sz�r figyelmet ford�tani.

  - Mi�rt gondoltad, hogy az intelligenci�m hanyatlott volna, mikor felkelek reggel? – k�rdezte Lu Feng.

  - Mert arra sz�m�tottam, hogy nem aludt�l eleget az �jjel – felelt An Zhe.

  - M�g ha nem is alszom eleget, ez a forgat�k�nyv sosem t�rt�nne meg – jegyezte meg az ezredes. – Ezenk�v�l, felt�ve, hogy egyszer be�t�m a fejem, nem t�rt�nne meg m�sodik alkalommal.

  - Akkor ez azt jelenti, hogy t�nyleg bele�t�tted m�r kor�bban – kapott a szav�n An Zhe.

  Ez�ttal � diadalmaskodott Lu Feng felett a sz�csat�jukban. Egy r�vid sz�net ut�n Lu Feng azt mondta:

  - Eff�le eset csak egyszer fordult el�, amikor tizenn�gy vagy tizen�t �ves voltam. De mindegy az ideje, a hangulatom �s az intelligenci�m mindig nagyon stabil.

  - T�nyleg? – n�zett r� An Zhe gyanakodva. – De egy ideje gyakran �szreveszem reggel, hogy csak n�zel r�m, �s egy�ltal�n nem mozdulsz, mintha a gondolkod�si sebess�ged nagyon lass� lenne.

  - Ez az�rt van, mert t�l k�s�n kelsz fel. – Lu Feng arca kifejez�stelen volt. – Ha kor�bban keln�l fel, mint �n, te n�zhetn�l �nr�m.

  Amit mondott, az nem v�rt m�don nagyon logikus volt. An Zhe a h�t�t ford�totta Lu Feng fel�, kifejezve a nem-hajland�s�g�t, hogy folytass�k a besz�lget�st. De h�rom perccel k�s�bb nem tudta visszafogni mag�t t�bb�.

  - Mi�rt kapt�l m�s elb�n�st, mint m�sok? – k�rdezte Lu Fenget.

  Az ezredes nem az als� pihen�kabinban aludt. A j�rm�ve egy�rtelm�en �talak�t�son ment kereszt�l; ez a fels�, t�gas �s vil�gos hely szolg�lt az ezredes val�di �letterek�nt. A lak�t�r mind a n�gy fala csod�latos ez�stfeh�r sz�n� volt, ablakok voltak fent �s k�t oldalt, �s a korl�tolt helyen m�g egy mosd�t is be�p�tettek.

  Az �gy mellett volt egy �r�asztal, �s a fel�ll�s valamennyire eml�keztetett a k�lv�rosi szabv�ny-szob�k�ra. Lu Feng rendk�v�l fel�letes munkaf�zete pontosan azon az asztalon lett befejezve.

R�viden, ez a komfortos �s �l�nk jelenet k�l�nb�z�tt An Zhe felt�telez�seit�l.

  - Egy Arbiter megbolondult a j�rm�v�ben – mondta az ezredes. – Voltak m�s okai is az �r�let�nek, de az ell�t� rakt�r �gy is jav�tott a k�s�bbi Arbiterek �letk�r�lm�nyein.

  - Tal�n fel akartak titeket vid�tani egy kicsit – tippelt An Zhe.

  - Hm – felelt Lu Feng. – K�s�bb, amikor az embereimet vezettem, r�vettem az ell�t� rakt�rat, hogy m�dos�tsa az Elj�r� B�r�s�g �sszes aut�j�t, �s adjon �t m�sikat, ahol az alapanyagokat t�roljuk.

  - Olyan kedves vagy – mondta An Zhe.

Lu Feng hangja szokatlanul lapos volt.

  - Mert felfedeztem, hogy gyakran be�t�tt�k a fej�ket, �s akkor rossz lett a hangulatuk.

An Zhe a p�rn�t �lelve kezdett nevetni.

Nem v�rt m�don Lu Feng ezt k�rdezte t�le k�vetkez�nek:

  - Be�t�tted valaha is a fejedet ezel�tt?

  - Nem – felelt An Zhe.

Erre Lu Feng tet�t�l talpig v�gigm�rte.

  - Elfelejtettem – jegyezte meg. – Nincsenek meg hozz� a megfelel� tulajdons�gaid.

  An Zhe �gy �rezte, hogy ha elj�n a napja, amikor kileheli a lelk�t, az biztos amiatt lesz, mert Lu Feng a hal�lba m�rgelte.

An Zhe az aut� tetej�n volt.

A lemen� Nap sugara �t�ml�tt a p�nc�los j�rm� tet�ablak�n.

A mai volt a harmincadik napja, hogy Lu Fenggel az Abyssban maradt.

  Az Abyssban felfedeztek egy csod�latos v�lgyet. Z�ldell� f� karcs� sz�lai takart�k a v�lgy term�f�ldj�t, amely egy tavat vett k�rbe.

  - Olyan gy�ny�r� – mondta An Zhe, ahogy k�rben�zett.

  - 29-es sz�m� finom peng�j� f� – mondta Lu Feng. -… er�sen mar� hat�s� folyad�kot tud kiv�lasztani, �s az �j lesz�llt�val kezd vad�szni. Menn�nk kellene most m�r.

An Zhe lem�szott a tet�ablak kis l�tr�j�n, Lu Feng pedig a vezet�kabinba ment.

  A kabin �s a lak�ter�let �ssze volt kapcsolva. An Zhe ak�rmikor l�thatta az ezredest, m�g ha nem is �lt az any�s�l�sen, �s �ltal�ban � is azokon a r�szeken maradt, ahol az ezredes l�thatta �t a visszapillant� t�k�rb�l.

  Olvasott egy kicsit a lak�t�rben, azt�n takar�tani kezdett. Igaz�b�l nem volt sok minden takar�tani val�; ink�bb csak �sszepakol�snak lehetett nevezni, amit csin�lt.

  Becsukta az ezredes jegyzetf�zet�t, a goly�stollat a tolltart� poh�rba tette negyven�t fokosan jobbra d�l� sz�gben, �s visszatette a k�nyveket, melyeket maga lapozgatott, az eredeti hely�kre. Azt�n �sszehajtotta a kis l�tr�t, �s elhelyezte egy szer�ny sarokban, let�r�lte a f�nycs�veket, �s t�k�letes kock�v� hajtogatta a takar�t. Egy kis por �lepedett meg az ablakp�rk�nyon, �s b�r �gy t�nt, nincs sz�ks�g a let�rl�s�re, � mindig is �gy �rezte, az ezredesnek van egy kis megsz�llotts�ga a tisztas�g fel� – a szob�ja a F�v�rosban �s a V�rosv�delmi Hivataln�l majdnem betegen egyszer� volt, olyan szinten csupasz, mintha nem lakna benn�k senki. Sz�val An Zhe alaposan leseperte azt a kis port, azt�n m�g h�rom alkalommal let�r�lte.

Mikor v�gzett, felpillantott, �s farkasszemet n�zett egy kis bog�rral.

  A bog�r nagyon apr� volt. A fi� felismerte ezt a teremtm�nyt; egy szentj�nosbog�r volt, kev�s t�panyaggal b�rt, �s csapatban �lt. Ami�rt gyakran lehetett m�rgez� gomb�kat l�tni mellett�k, viszonylag j�l el�ldeg�ltek az Abyssban.

  Napnyugtakor a kis szentj�nosbog�r hasa halv�ny fluoreszk�l�ssal sug�rzott. Gy�ny�r�s�ges volt, �s An Zhe nagyon szerette. R�gen, mikor m�g csak szimpl�n egy gomba volt, titokban irigykedett azokra a fluoreszk�l� gomb�kra, ami�rt f�nyt tudtak �rasztani.

  De ennek ellen�re, egy pillanatnyi hezit�l�s ut�n, kif�jta a kicsi bogarat az aut�b�l. Mint valaki, aki gyan�that�an tisztas�gi m�ni�s volt, az ezredes val�sz�n�leg nem szeretne bogarakat a lak�t�rben, gondolta.

Miut�n a bog�r elment, becsukta az ablakot, �s elkezdte let�r�lni r�la a koszt.

Eg�sz id� alatt �gy �rezte, az ezredes �t n�zi.

Val�ban, alig h�rom m�sodperccel k�s�bb az ezredes megsz�lalt.

  - Mi�rt t�r�lgetted az ablakot eg�sz id� alatt? Tisztas�gm�ni�d van?

An Zhe sz�hoz sem jutott.

Megfordult, �s elhagyta azt a helyet, amit l�tni lehetett a visszapillant� t�k�rb�l.

A k�vetkez� h�rom napban An Zhe folyamatosan megfigyelte Lu Fenget.

  El�sz�r azt fedezte fel, hogy ak�r �ssze volt sz�pen hajtva a takar�, ak�r nem, nem volt hat�ssal az ezredes hangulat�ra.

  Hogy milyen sz�gben tette a goly�stollat a hely�re, sem befoly�solta az ezredest a haszn�lat�ban.

  Azt�n sz�nd�kosan �sszekoszolta az asztalt. Este, mikor az ezredes l�tta a teafoltot az �r�asztalon, semmilyen nyilv�nval� nemtetsz�st nem mutatott. Miut�n felkapta a takar�t� sprayt, �s let�r�lte, nyugodtan folytatta a munk�t.

An Zhe elkezdett k�telkedni a kor�bbi, elmebajos takar�t�si szok�sainak fontoss�g�ban.

Egy kicsit elveszett.

Lefekv�skor Lu Feng h�tulr�l �lelve tartotta.

  - Nincs tisztas�gi m�ni�m. L�ttam kor�bban, hogy a szob�id nagyon csupaszak voltak – mondta An Zhe halkan. – Azt hittem, szereted �gy.

Lu Feng a hal�nt�k�ra cs�kolt.

  - K�sz�n�m – mondta.

  An Zhe Lu Feng karj�ra sim�totta az ujjait, nem mondva semmit. N�mi id� eltelt�vel Lu Feng megsz�lalt.

  - Nem figyeltem r� kor�bban.

  - �s most? – k�rdezte An Zhe.

  - Nekem b�rmi j�, am�g te k�nyelmesen �rzed magad benne – v�laszolt Lu Feng. A f�rfi karj�t haszn�lva p�rnak�nt, An Zhe lepillantott. Ez csak egy apr�s�g volt, de sokat gondolkodott rajta.

  - �n csak… �n csak gondoltam… - Egy kis neh�zs�ggel rendezte a gondolatait, a tekintete �res volt. – N�ha nem igaz�n �rtelek.

  - Lehetetlen teljesen meg�rteni egy m�sik szem�lyt – felelte Lu Feng.

  - De… - Miut�n ezt mondta, An Zhe hangja elhalt.

  Az emberis�gnek sz�mtalan dolga volt, �s az �rz�seik is sz�mtalanok voltak, gondolta. Az emberek �lland�an m�s embereken spekul�ltak �s gondolkodtak. N�ha igaz�n arra v�gyott, hogy � �s Lu Feng gomb�k legyenek, ugyanabban a sz�lben sz�llva, ugyanabban az es�ben �zva, �s azzal t�ltve az eg�sz �let�ket, hogy egy�tt n�nek, semmi t�bb.

Megfordult, hogy Lu Fengre n�zzen, de a f�rfi felkelt.

  An Zhe megzavarodva b�multa. Az ezredes kih�zta az �jjeliszekr�ny fi�kot, kivett valamit, �s odatartotta neki.

  A s�t�tben csod�latos, halv�nyz�ld fluoreszenci�t �rasztott. An Zhe elkerekedett szemekkel fogadta el. Egy dunsztos �veg volt, benne t�bb mint tucat kis szentj�nosbog�r, ugyanolyan, mint amilyet h�rom nappal ezel�tt este l�tott.

  K�rbe-k�rbe sz�lltak az �tl�tsz� �vegben. Most, hogy �jszaka volt, az �g teljesen s�t�tt� v�lt, �s azok a pici f�nyek m�g gy�ny�r�bbek voltak, mint napnyugtakor.

  - H� – �lm�lkodott An Zhe.

Szorosan fogta az �veget.

  - Neked, j�tszani – mondta az ezredes.

  Ezut�n kinyitotta a dunsztos �veget, �s a szentj�nosbogarak kirep�ltek. Mint szoci�lis teremtm�nyek, egy�tt sz�lltak a szoba egyik v�g�b�l a m�sikba, �s a padl�t�l a mennyezetig, apr�, lebeg� lampionokra eml�keztetve.

  An Zhe fel�lt az �gyban, �s fel�j�k ny�lt p�rszor. Olyan fajhoz tartoztak, melyek szoros kapcsolatot �poltak a gomb�kkal, sz�val nem ker�lt�k el, ink�bb k�r�l�tte repkedtek.

  - Mikor fogtad �ket? Nem is vettem �szre – fordult vissza egy mosollyal, hogy Lu Fengre n�zzen, �s felfedezte, hogy az ezredes l�tsz�lag figyelmesen b�multa az�ta, hogy el�vette az �veget.

Hirtelen meg�rtette.

  Lehetetlen volt az ember sz�m�ra teljesen meg�rteni egy m�sikat, de az emberek mindig is pr�b�lj�k meg�rteni egym�st.

Ez is egyfajta �r�m volt, mint egy�tt �zni az es�ben.

An Zhe a j�rm� ajtaj�nak d�lt.

K�d�s szit�l�s landolt a tet�ablakon, elhom�lyos�tva azt.

Ez volt a harmadik alkalom, hogy Lu Fenggel az Abyssba j�tt.

�ppen a gomb�v� v�l�s folyamat�ban volt.

  Hif�k m�sztak fel Lu Feng ruh�in, �s az alakja fokozatosan v�ltozott. Miut�n gomb�v� v�lik, levetve az emberi test b�kly�it, szabadon mehet ide-oda az Abyssban.

  F�l�ton az �tv�ltoz�sban, Lu Feng r�nyomta az egyik kez�t a has�ra. Ez az ember mindig is szeretett �gy j�tszani.

  - Mikor lesz babasp�r�d? – k�rdezte Lu Feng.

A hangs�lya olyan term�szetes volt, mintha azt k�rdezte volna: mikor adsz nekem gyermeket?

Nyilv�nval�an ez nem volt term�szetes.

  El�sz�r is, An Zhe nem tudott gyermeket sz�lni. � csak olyan sp�r�t tudott l�trehozni, ami kiz�r�lag hozz� tartozott, egy endosp�r�t, Pauli szavai szerint – egy �j test embri�form�j�t.

  M�sodszor is, m�g � maga sem tudta, mikor lesz �j sp�r�ja. Hogy az eredeti sp�r�ja mikor kezdett n�ni, �s az oka, hogy mi�rt kezdett n�ni, ezekre nem eml�kezett t�bb�.

  - Nem tudom – felelte, azt�n megk�rdezte: - Nagyon szeretn�l babasp�r�t?

  - Igen.

  - Mi�rt?

  - Nagyon sz�rakoztat�.

An Zhe megint feld�h�d�tt ett�l az embert�l.

A tudatalattij�val val� j�t�k t�nyleg ennyire �r�mteli dolog volt?

  - Nem adom neked, hogy j�tssz vele – jelentette ki.

  Lu Feng komolyan simogatta a has�t, mintha ezt csin�lva felgyors�thatn� a babasp�ra n�veked�s�t.

  An Zhe-t nem tudta �rdekelni, hogy foglalkozzon a f�rfivel. Folytatta a formav�lt�st, �s biztons�gosan a f�rfi k�r� tekerte a hif�it.

  Lu Feng sz�tv�lasztotta n�h�ny hif�j�t, azt�n masnit k�t�tt k�t m�sik sz�l�b�l. De An Zhe-nek speci�lis csom�-kik�t�z� k�pess�gei voltak. Visszaford�tva az eredeti l�p�seket, kibogozta �ket.

Lu Feng egy bonyolultabb csom�t k�t�tt.

An Zhe kik�t�zte.

�jabb csom�.

�jabb kik�t�z�s.

V�g�l An Zhe teljesen visszah�zta azt a k�t hifasz�lat.

Ez a j�t�k annyira gyerekes volt, m�g az embercsemet�k se m�lt�ztatn�k j�tszani.

  Lu Feng halkan nevetett, majd felnyal�bolt egy nagyobb csom� hif�t, azzal a c�llal, hogy lesim�tsa An Zhe fodros sz�lait.

  Semmi esetre sem volt An Zhe-nek sz�ks�ge ilyesmire. Minden alkalommal, amikor Lu Feng lesim�totta a hif�kat, � visszah�zott bel�l�k n�h�nyat. T�z perccel k�s�bb a teste a szok�sos alakj�nak h�romnegyed�re zsugorodott. Most m�r csak k�kuszm�ret� volt.

�gy l�tszott, Lu Feng hirtelen r�j�tt valamire.

  - �ssz�bb tudsz menni? – k�rdezte.

Tudott.

  Ez olyasmi volt, amit An Zhe maga is csak nemr�g fedezett fel. Kontroll�lni tudta a saj�t m�ret�t, de azt nem tudta, hogy ennek van-e k�ze ahhoz, hogy r�gen mindenf�l�t �sszeevett. Nyilv�nval�an nem evett olyan dolgokat hossz� ideje most m�r.

Azt�n hallotta Lu Feng k�r�s�t.

  - �ssz�bb tudsz menni m�g kisebbre?

An Zhe kem�nyen pr�b�lkozott, hogy visszah�zza a hif�it, �s alma nagys�g�v� v�ltozott.

M�g tov�bb zsugorodva pingpong labda m�ret� lett.

… �gy t�nt, m�g mindig tudott tov�bb menni.

�rezve az ir�ny�t�st a hif�i felett, An Zhe folytatta a zsugorod�st.

A teste hirtelen s�lytalann� v�lt, ahogy felemelkedett a felsz�nr�l.

Megriadt, majd r�j�tt, hogy Lu Feng kapta fel.

Azut�n Lu Feng egyenruh�j�nak mellzseb�be lett zsuppolva.

A gomb egy klikken�ssel ker�lt a hely�re.

  - Kiviszlek j�tszani – mondta az ezredes ellazult hangon, mintha j� hangulatban lett volna.

An Zhe sz�hoz sem jutott.

Az ezredes nyilv�nval�an szert tett n�h�ny furcsa �r�mforr�sra.

An Zhe a j�rm�ben volt.

A kora reggeli napsug�r be�ml�tt a p�nc�laut� tet�ablak�n.

Ez volt a negyedik alkalom, hogy � �s Lu Feng az Abyssba j�ttek.

Fel�bredt.

De nem m�szott ki az �gyb�l.

Nem is tudott kim�szni az �gyb�l.

  A takar�ba csavarta mag�t, �s visszautas�totta, hogy kik�sz�l�djon, addig, m�g Lu Feng nem k�sz�tett neki egy b�gre tejet, �s oda nem tette el�.

  - Jobban �rzed m�r magad? – k�rdezte Lu Feng.

An Zhe b�lintott.

  - M�g mindig f�j?

An Zhe megr�zta a fej�t.

Azt�n b�lintott.

  Egy enyhe szem�ld�k�sszevon�ssal, Lu Feng An Zhe-hez l�pett, �s leh�mozta a v�kony takar�t, amibe beburkol�zott. An Zhe engedte neki leh�mozni.

  A takar� sz�vete kellemes anyagb�l k�sz�lt, egyszerre sima �s puha, m�gis, �sszehasonl�tva az �ttetsz� �s finom, tejfeh�r b�rrel, szinte durva volt.

  De azon a b�r�n most cikkcakkos jelek voltak, �s �ppen a mellkas�nak bal oldala alatt felharsant a b�r, melyet nagy foltban v�r�ss�g �lelt k�r�l. Eredetileg egy�ltal�n semmi sem volt ott. An Zhe felkelt ma reggel, �s felvette a p�l�j�t, de �gy esett, hogy az anyag nekid�rg�l�d�tt a sebnek, sz�r� f�jdalmat keltve, �s halkan leveg� ut�n kapott.

  Lu Feng kih�zta a fi�kot, �s el�vette az alkoholt, azt�n belem�rtott egy vattapamacsot, �s letiszt�totta a sebet, miel�tt gy�gyken�cs�t vitt volna fel.

  Sz�val a b�re megint kiv�r�s�d�tt. An Zhe b�re t�l t�r�keny volt, mint az es�z�s ut�n �jonnan n�tt gomb�k, nedvezve egy kis meg�t�d�st�l.

  Miut�n felkente a ken�cs�t, a seb k�r�li r�sz h�snek t�nt. An Zhe megint szorosan maga k�r� tekerte a paplant, �s azzal egy�tt Lu Feng karj�ba lett h�zva, ahol � Lu Feng jobb v�ll�n nyugtatta meg a fej�t, nekisimulva.

  Egy kicsivel k�s�bb hirtelen esz�be jutott, hogy ez az ember volt az elk�vet�, aki felel�s volt a seb�rt, �s hogy neki nem szabadna b�k�sen egy�tt l�teznie vele.

An Zhe megpr�b�lt elh�z�dni, de szorosan a hely�n tartott�k.

Sikertelen�l k�szk�d�tt, �s a folyamatban a takar� anyaga megint a seb�hez d�rg�l�d�tt.

  - Ne ficeregj – sz�lt Lu Feng.

An Zhe nem tal�lt szavakat.

  Ennek az embernek a hangj�ban nemcsak, hogy nem lehetett �rezni egy szemernyi b�nb�natot sem, de m�g �gy is hangzott, mintha kritiz�ln� a mocorg�s�rt. Rendk�v�l gy�l�letes volt.

�pp �gy esett, hogy amint feln�zett, l�thatta Lu Feng nyak�t. A fog�t csikorgatta.

Azt�n m�g szorosabban �lelt�k, �s t�bb� m�r egy�ltal�n nem tudott mozogni.

  An Zhe elgondolkodott ezen, �s m�g mindig nagyon boldogtalan volt a v�g�n. Ez nem egy ideiglenes boldogtalans�g volt, ink�bb egy hangulat, ami fokozatosan alakult ki a napok sor�n. Folyamatosan v�gyott hib�t tal�lni Lu Fengben.

Ez alaklommal v�gre szerzett egy semmit�r� sebet.

  - Olyan kegyetlen vagy – motyogta.

  - Az vagyok? – k�rdezte Lu Feng.

  - Igen.

  - Nem, nem vagyok – h�zta k�zelebb Lu Feng. – Nagyon is figyelmes vagyok.

An Zhe nem �rtette, mir�l besz�l.

  Felt�ve, hogy mindez a figyelmess�g�nek az ut�hat�sa volt, akkor ha nem volt figyelmes, sz�tszedte az embereket, �s megette �ket?

  - Lehetetlen – r�ncolta a homlok�t An Zhe.

  - Hm?

  - Amikor t�l messzire m�sz, minden alkalommal k�szk�d�k – mondta An Zhe. – �s s�rok.

Lu Feng r�pillantott.

  - De te figyelmen k�v�l hagyod – folytatta An Zhe. –… �s m�g kegyetlenebb leszel.

  Az �j nap a kis gomba kritiz�l�s�val kezd�d�tt – Lu Feng lepillantott a kis gomb�ra a karj�ban.

A hangja l�gy volt �s finom, ahogy az orra alatt panaszkodott.

An Zhe befejezte a besz�det.

De Lu Feng m�g mindig szerette volna hallani, ahogy besz�l. Sz�val megk�rdezte:

  - M�g valami?

An Zhe r�meredt, �s ez azt jelentette: ez m�g mindig nem el�g?

  - Azt hittem, �gy kell r�d odafigyelni – jegyezte meg Lu Feng.

An Zhe �sszezavarodott.

  - Van m�g valami? – k�rdezte a fi�.

  - Igen – felelt Lu Feng. – Meg kell tanulnod kontroll�lnod magad.

An Zhe nem tudta, mir�l besz�lt a f�rfi.

Es�ly sem volt r�, hogy � b�rmit is rosszul csin�lt volna.

Egyenesen Lu Fengre b�mult, a hangja hideg volt, ahogy tiszt�n ezt mondta:

  - Valami baj van veled.

  - L�tod? – k�rdezte Lu Feng. – Megint gyerekesen viselkedsz.

  An Zhe meg�llap�totta, hogy k�zte meg Lu Feng k�z�tt val�ban ott fesz�lt a fajt�juk k�l�nb�z�s�ge.

  Ha �tny�lhatott volna, hogy felkapja a p�rn�t, az els� dolog, amit csin�lt volna vele, az lett volna, hogy Lu Feng arc�ba v�gja.

  De most mindk�t kez�t lek�t�tte Lu Feng, ez�rt csak a farkasszemet n�zhetett ezzel az emberrel.

Egy id� ut�n Lu Feng volt az els�, aki elmosolyodott.

  Lejjebb hajtotta a fej�t, hogy megcs�kolja An Zhe ajk�nak sark�t. An Zhe elford�totta a fej�t, hogy elker�lje a f�rfi �rint�s�t, de lefogt�k.

  El�sz�r feljebb d�ntve tal�lta a fej�t az �ll�n�l fogva, majd p�rszor m�lyen megcs�kolt�k, �s csak akkor engedt�k el, amikor m�r nem kapott leveg�t. Azt�n Lu Feng gyeng�den megcs�kolta a szeme sark�t.

  Zih�l�s suhant el a f�le mellett. Lu Feng nem a paplanon kereszt�l �rintette t�bb�, beny�lt a jobbj�val, hogy megragadja An Zhe derek�t, ahol m�g egy�rtelm�en h�z�dtak v�r�s foltok el�z� �jszak�r�l.

An Zhe eg�sz test�ben megremegett.

  - Nem akarom – mondta.

  - Nem hallak.

An Zhe ism�t felhozta a m�ltat.

  - Akkor azt se hallod sose, hogy s�rok?

  - Nem mintha b�ntan�nak. Felesleges s�rni.

Az �j nap az ezredes sz�tlan kritiz�l�s�val kezd�d�tt.

An Zhe m�g mindig a kocsiban volt.

Csillagok f�nye �ml�tt �t a p�nc�laut� tet�ablak�n.

Ez m�g mindig a negyedik alkalom volt, hogy � �s Lu Feng az Abyssba j�ttek.

  Amikor An Zhe harmadszorra is csak motyogott �s motyogott mag�nak, az ezredes el��llt egy megold�ssal.

Mindenf�le kifejez�s n�lk�l d�lt h�tra az �gyt�ml�nak.

  - Csin�ld magad.

  Olyan arccal �s hangs�llyal, mintha a genetikai vizsg�l� irod�ban lett volna a v�roskapukn�l, a kivizsg�l� k�sz�l�k mellett, �s azt mondta volna: csin�ld magad.

An Zhe egy kis ideig hezit�lt, ahogy szemezett vele, miel�tt j�p�r hifafonal az ezredesre k�szott volna.

Azt�n lehajolt, �s megcs�kolta az ezredes �d�mcsutk�j�t.

Azt�n megcs�kolta az ezredes nyak�nak oldal�t, �s elt�prengett a k�vetkez� mozdulat�n.

  Azt�n esz�be jutott, hogy � egy meglazult, feh�r pizsam�t viselt, m�g az ezredes m�g mindig rendesen fel volt �lt�zve, sz�val a fi� elkezdett matatni az ingje gombjaival.

Bens�s�gesen ismer�s volt ezzel az inggel, hiszen egy �rz�ketlen mos�masina volt, v�g�l is.

  De nemcsak, hogy az ing nem ny�lt ki a bar�ts�gukra val� tekintettel, hanem m�g nehezebb is volt kigombolni ebb�l a sz�gb�l.

Miut�n kioldotta az els� gombot, odavetette Lu Fengnek:

  - Gombold ki te.

Csak ahogy Lu Feng mondta neki n�ha.

Lu ezredes mozdulatlan maradt.

M�g egy p�r fonalnyi hifa m�szott fel.

Az ezredes megal�zkodva kigombolta a m�sodik gombot, nem valami kapkod�s st�lusban.

An Zhe folytatta a gondolkod�st.

  - Olyasvalaki vagy, aki a harmadik f�ldalatti szintr�l j�tt – hallotta Lu Fenget, a hangja enyh�n rekedt, �s mosoly bujk�lt benne. – Egy kicsit gyakorlottabbnak kellene lenned.

An Zhe csendben volt. Azt�n halkan azt mondta:

  - Nem mintha b�rmit is tanultam volna.

�s nem tudott visszamenni sem tanulni.

  - Azt l�tom – jegyezte meg Lu Feng. Amikor ez a f�rfi elm�ly�tette a hangj�t, kim�rt vonz�er�t hordozott. An Zhe megr�ndult, b�dultnak �rezve mag�t a f�l�t�l a h�t�ig.

Sz�val m�g egyszer visszaid�zte a m�ltat.

  Amikor el�sz�r tal�lkozott Lu Fenggel, szem�lyesen mondta neki „a harmadik f�ldalatti emeleten dolgozom”, �s az ezredes egy „oh”-val v�laszolt.

An Zhe nagyon k�v�ncsi lett, milyen benyom�sa volt r�la az ezredesnek akkoriban.

Mintha meg�rtette volna �t, az ezredes azt mondta:

  - Akkoriban nem tudtam, hogy gomba vagy. Arra gondoltam, ha nem a harmadik szinten dolgozt�l volna, nem lett volna es�lyed t�l�lni a b�zison. – K�z�mb�s pillant�st vetett An Zhe-re, azt�n folytatta. – Most m�g ink�bb �gy t�nik, nem tudod magad eltartani.

A hif�k sz�ma megn�vekedett.

Az ezredes abbahagyta a besz�det.

  Ebben a pillanatban An Zhe legnagyobb v�gya az volt, hogy b�r az ezredes is olyan lenne, mint az a b�bu, ami k�ptelen r�, hogy egy sz�t is sz�ljon.

  Karcs�, feh�r ujj�t r�fektette Lu Feng mellkas�ra, v�rva a m�sik f�rfire, hogy befejezze a kigombolkod�st, hogy megfoghassa v�gre a kez�t.

  Azt�n l�tta, hogy az ezredes is odan�z, ahol meg�rinti, l�tsz�lag szint�n t�prengve – �s az a fajta kifejez�s �lt az arc�n, mint mikor egy komoly dolgon agyalt.

P�r m�sodperccel k�s�bb, Lu Feng megsz�lalt.

  - Megt�vesztett�l engem r�gen.

An Zhe oldalra billentette a fej�t.

  - Lass� felfog�s�, tudatlan azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a szem�rmetlens�g v�dja, illeg�lis munk�kat v�gezve, alacsonyabb havi fizet�ssel, mint ami az alaphat�r – sorolta fel az ezredes ezt a h�rom szempontot, l�tsz�lag m�lyen a gondolataiba mer�lve. – Ezeket nem lehet megmagyar�zni t�lzott egy�gy�s�ggel �s korl�tolt intelligenci�val.

An Zhe nem tal�lt szavakat.

  - Itt el�g legyen – mondta.

De egy�rtelm� volt, hogy az ezredesnek bekapcsolt a szelekt�v hall�sa.

  - Az az �jszaka is nagyon szokatlan volt. A lak�sodba h�vt�l, hogy ott maradjak.

  - Mert nem volt hova menned – v�dekezett An Zhe.

  - A probl�ma abb�l fakad, hogyan akartad nekem adni a fogkef�det. Egy�ltal�n nem �rtetted az emberi etikettet.

An Zhe nem mondott semmit, mintha az � hall�sa is szelekt�v lenne.

  - Hacsak ez nem egy �gyetlen fl�rt�l�si m�dszer volt, amit a harmadik szinten tanult�l… de azon az est�n nagyon j�l viselkedt�l – mondta az ezredes.

  An Zhe tudta, hogy az ezredes az �t�let Napj�nak est�j�r�l besz�l, amikor a szob�j�ba h�vta a f�rfit, hogy egy �jszak�t ott aludjon.

  Lehajolva lent tartotta Lu Fenget, a homlok�t a m�sik f�rfi mellkas�nak nyomva. M�g a r�tegnyi anyagon kereszt�l is melegs�get �s kem�nys�get �rzett, �s hallotta a szil�rd sz�vver�st a f�l�ben. Mindenf�le dolgok t�rt�ntek, mint egy �lomban.

An Zhe elk�pzelt egy m�sik lehet�s�get.

  - Akkor – mondta. – Felt�ve, hogy akkoriban…

Felt�ve, hogy akkoriban val�ban hib�zott v�letlen�l…

  Ha val�ban a harmadik f�ldalatti emelet dolgoz�ja lett volna, vagy ha esztelen�l k�vette volna Mr Shaw javaslat�t egy m�s m�dszer haszn�lat�ra, hogy k�zelebb ker�lj�n az Arbiterhez – mit tett volna azon az est�n?

A xenog�n egy h�ts�sz�nd�kkal befogadta az Arbitert, akinek nem volt hova visszat�rnie.

  Amikor m�g nem ismert�k egym�st rendesen, �s m�g el�vigy�zatosak is voltak egym�ssal szemben.

De ez egyben a hal�llal teli, nyugtalan �s elhagyatott id�szakban is volt.

  Felt�ve, hogy akkoriban An Zhe lehajolt volna, hogy megcs�kolja Lu Feng ajk�t, vagy kigombolja a kab�tja gombjait, milyenek lettek volna?

An Zhe nem tudta.

  Csak azt tudta, hogy a mai napig, amikor Lu Feng h�t�ra gondolt az �t�let Napj�nak �jszak�j�n, a sz�ve hevesen remegett. Azokra a z�ld szemekre n�zett, �s �gy t�nt, visszament arra az est�re, amikor a v�rszag� esti sz�l v�gigs�v�tett a v�roson.

Sz�val az a kifejez�s ism�t felt�nt az arc�n.

Egy csendes, b�nattal terhelt kifejez�s.

Isten nem hagyta el a vil�got.

Isten szerette a vil�got.

  Az �gy, az �r�asztal, �s a dekor�ci�k itt olyanok voltak, mint a b�zis szabv�nyos szob�i. �jjel a szoba bes�t�tedett. A sz�l hangja j�tt egy ismeretlen helyr�l, csak�gy, mint azon az est�n.

Az abb�l az id�b�l val� An Zhe is ilyen volt, h�feh�r, puha pamut pizsam�ban, �rtatlan arccal.

  Lu Feng a v�ll�ra tette a kez�t, pillant�sa k�zzel foghat�nak t�nt. An Zhe el�sz�r kiss� leejtette a tekintet�t, azt�n felemelte ism�t, hogy a szem�be n�zzen. A szempill�i is enyh�n remegtek, mint a vir�gok �s levelek pillanatnyi rezg�se, mikor egy pillang� r�juk sz�llt.

Lu Feng hossz� ideig meredt r�, mintha a h�f�dte t�j feletti alkonyatra n�zne.

  M�gnem ez az alkonyat leereszkedett, �s An Zhe odahajolt hozz�, hogy megcs�kolja a sz�ja sark�t.

Hangtalanul mozdult, hogy megcs�kolja az ajk�t.

A m�lt ellobbant.

El�z�

Extra 1

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.