- BAZD MEG – s�rt fel Jensen. – Pont alattam van!

  Igaza volt. An Zhe r�gt�n ezut�n �rezte, hogy rengeni kezd a talaj az � l�bai alatt is. Az �rz�s nagyon k�zeli �s nagy igazi volt, mintha egy neh�z kalap�cs �t�gette volna a folyos�t keresztben. Hangos csattan�s zaja j�tt a folyos� v�g�r�l ism�t, �s a vasajt�k cs�rg�s�be az arrafel� l�v� rabok riadt kiab�l�sa keveredett.

  - Ott is v�ge van – gyorsultak fel azonnal a Po�ta szavai. – F�ld alatti besti�k… lehet, hogy patk�nyok? Csapatokban �lnek, �s a D�l-kelet B�zis is… - Miel�tt befejezte volna, sietve korrig�lta mag�t. – Az nem lehet, a patk�nyoknak nincs ekkora erej�k. F�ld alatti…

  Siet�s l�ptek kusza hangja hallatszott, ahogy fekete ruh�s katon�k igyekeztek le a folyos� l�pcs�j�r�l, az eleml�mp�ik f�nye ugr�ndozott menet k�zben, �s a hangosbesz�l� visszhangzott a folyos�n, f�lsiket�t� hanger�vel.

  - P�nikra semmi ok. A V�rosv�delmi Hivatal �p�lete igen strapab�r�, mivel cementtel �s k�l�nleges ac�llemezekkel van meger�s�tve. Jelenleg �pp az okok meg�llap�t�s�n vagyunk. P�nikra semmi ok.

  Ha �pp nem nyitogatt�k volna gyorsan a cellaajt�kat, hogy szabadon engedj�k a rabokat, mik�zben r�juk kiab�ltak, ezeknek a szavaknak nagyobb hiteless�g�k lett volna. Ugyanakkor �les siv�t�st kezdtek lej�tszani odakint. A riaszt�torony hangja hull�mk�nt emelkedett �s halkult.

  - Az evaku�ci�s v�szjelz�st kapcsolt�k be – v�gott a r�csos ajt�ra Jensen kem�nyen. – Haver! Siess, �s nyisd ki nekem!

  Egy katona igyekezve kinyitott h�rom cell�t a t�volban, majd odaszaladt. Mr Shaw k�zelebb volt a b�rt�n sz�l�hez. Amint a katona megtal�lta a cell�hoz ill� kulcsot, gyorsan a z�rba l�kte. A z�r egy klikken� hang k�s�ret�ben ny�lt ki. Mr Shaw gyakorlatilag kivetette mag�t a cell�b�l, mire a katona gyorsan megsz�l�totta.

  - Forduljon jobbra, menjen fel, �s keresse a kij�ratot.

  Mr Shaw botladozott egy kicsit, majd elszaladt jobbra. Por havazott a mennyezetr�l, �s a katona megt�r�lte az arc�t, ahogy a Po�ta ajtaj�n�l �llt.

  - Az egy �letfogytot kapott alak – harsant fel Jensen. – Az egy vesz�lyes elem! Az eny�met nyisd el�bb! �n j� �llampolg�r vagyok!

  A katona hezit�lni l�tszott kiss�. Ahogy a padl� remeg�se intenz�vebb� v�lt, elfordult, hogy kinyissa Jensen cell�j�t. Jensen k�t k�zzel markolta a vasrudakat, a hangja hevesen remegett.

 - H�, haver, igyekezz m�r.

  An Zhe l�tta, hogy a katona keze is remeg. Kellett n�h�ny elhib�zott mozdulat, mire a j� kulccsal beletal�lt a lyukba.

  - Te vagy a megment…

A hangja v�ratlanul elhalt.

  A padl� megrepedt, �s Jensen figyelmeztet�s n�lk�l a leveg�be emelkedett. Egy �ri�si, fekete valami nyomakodott a padl� reped�seinek �s t�rmel�keinek, majd hirtelen kiugrott. Jensen teste egy tompa „puff”-al pr�sel�d�tt a sz�rny �s a mennyezet k�z�, a szemei kiugrottak a hely�kb�l. Valami �les v�gta fel a fels�test�t, �s v�r meg zsigerek hullottak le csom�kban. Azt�n j�tt a vel�tr�z� sikoly. An Zhe pupill�ja kit�gult, �s lassan oldalra fordult. A kor�bban az ajt�kat nyitogat� katon�nak �tsz�rta a combj�t �s a mellkas�nak jobb oldal�t az egyik �sszenyomott, kicsavarodott vasrudas ajt�, �s most g�rcs�sen r�ngott �s gurult a f�ld�n a l�b�t szor�tva, hevesen k�h�gve. Habos v�r t�rt fel nagy g�mb�kben a sz�j�b�l folyamatosan, val�sz�n�leg a t�dej�t �rte a sz�r�s.

  A fekete, neh�z valami egy nagy d�rren�ssel esett vissza. Lyukat t�rt a padl�n, felnyitva azt, �s alatta most csak �ress�g l�tszott. Jensen teste is beesett oda, �s soha t�bb� nem ker�lt el�.

M�s katon�k hangja j�tt valahonnan a folyos� m�ly�r�l.

  - H�zd ki…!

  De a k�vetkez� m�sodpercben a padl� felhasad�s�nak �ri�si robaja hallatszott abb�l az ir�nyb�l is. A vasajt�k cs�r�mp�ltek, ahogy a f�ldre estek, a mennyezet megrepedt �s leszakadt. K�t f�lelemmel telt ki�lt�s csend�lt fel, majd hirtelen abbamaradt.

An Zhe hallotta a cs�mcsog� hangokat.

  El�sz�r a v�z hangja volt, azt�n a tompa s�rl�d�s – ahogy a testek egym�snak pr�sel�dtek – v�g�l pedig a csontok ropog�sa, �s sz�thasad�sa. Ezek a hangok j�ttek mind a folyos� v�g�r�l, mint a f�ld alatti �regb�l An Zhe-vel szemben.

  Ahogy a katona r�zk�dott �s h�nykol�dott a talajon, az eleml�mp�ja is a f�ld�n landolt, �s gurult egy kicsit. A s�padt f�ny megvil�g�totta a koromfekete reped�st. Emellett azonban egyetlen hifa ny�lt ki a vasr�csos ajt� reped�s�b�l, majd egy m�sik hifa k�vette. �sszegy�ltek �s belekapaszkodtak a sz�tsz�rt kulcsokba a f�ld�n, azt�n h�zni kezdt�k �ket az ajt� fel�. A kulcsok �les hangot hallatva karcolt�k a f�ldet. An Zhe l�tta a katona f�lelemmel teli tekintet�t, ahogy az � ir�ny�ba b�mult – de nem volt abban a helyzetben, hogy ez �rdekelje, �s tudta, hogy a katona sincs abban a helyzetben, hogy �rdekelje, mivelhogy az utols� l�legzet�t vette.

An Zhe megk�rdezte a szomsz�dj�t:

  - Mi a sz�ma az ajt�mnak?

  - 17… j�l vagy? – A Po�ta hangja remegett.

  - J�l vagyok – felelt An Zhe. Gondolkodott egy pillanatot. Az � vasajtaja pont a Po�ta melletti ajt� volt, sz�val a Po�ta l�t�tere korl�tozott volt, nem tudhatta, hogy An Zhe elvette a kulcsokat.

  A hif�k visszah�z�dtak. Gyorsan megragadta a kulcsokat, majd a 17-est megkeresve, lev�lasztotta a t�bbit�l. A cs�mcsog� hang felgyorsult. A hif�k ism�t kiny�ltak a vasajt�n, ez�ttal csak a 17-es kulccsal. A hif�k egy r�sze az ajt�ra tapadt, �s a kulcslyukat tapogatta, m�g a m�sik r�sze a kulcsot igyekezett a z�rba illeszteni. A hif�k nagyon t�r�kenyek voltak, �s az erej�k korl�tozott volt. M�g t�bb hifa olvadt �ssze, �s a kulcs v�gre elfordult.

  An Zhe a kulcsokat felmarkolva l�kte ki az ajt�t, �s a szomsz�dj�hoz ugrott. A keze kicsit remegett, mire megtal�lta a 18-as kulcsot. Azt�n, ahogy az eleml�mpa f�nye megvil�g�totta a kulcslyukat, belel�kte a kulcsot, �s er�teljesen r�ntott rajta egyet balra. Abban a pillanatban a cs�mcsog� hangok teljesen elhaltak.

  - Istenem – rontott ki egy fiatal f�rfi az ajt�n botladozva. Miel�tt An Zhe vethetett volna egy alaposabb pillant�st az arc�ra, a m�sik f�jdalmasan megragadva r�ntotta �t a katona test�n, �s mindketten a jobboldali folyos� ir�ny�ba kezdtek rohanni, az egyetlen biztons�gos ir�nyba. A padl� m�g mindig remegett, �s t�bb mint k�t dolog is volt m�g a f�ld alatt. 

  Abban a pillanatban a v�szjelz� l�mpa villant p�rat, miel�tt kialudt volna, �s az el�tt�k elter�l� helyis�g teljes s�t�ts�gbe borult. An Zhe hallotta, hogy a Po�ta leveg��rt kapkod mellette.

  - Ne n�zz vissza.

De An Zhe feje akkor is abba az ir�nyba fordult, nem tudott tenni ellene.

Egy bog�r.

  Egy fekete giliszta volt, ami a folyos� sz�less�g�nek t�bb mint fel�t bet�lt�tte. A teste k�gy�szer� volt, ugyanakkor j�l elk�l�n�thet� szegmensekre is oszlott. Jelenleg a padl�n ny�l�, massz�v reped�sb�l k�szott el�, a fej�t An Zhe �s a Po�ta ir�ny�ba emelve – lehet, hogy nem lehetett volna fejnek nevezni, hisz nem voltak szemei, �s egy�b von�sai sem, amire egy fejnek sz�ks�ge lett volna. A teste el�ls� fel�n csup�n egy kerek, fogakkal telit�m�tt sz�j ny�lt.

  �s m�g�tte egy teljesen ugyanolyan giliszta tekergett el�re. K�t sz�j, melyekben s�r�n t�m�tt fogak fesz�ltek egym�snak, egyhang�an n�zte �ket, z�rg� hangot hallatva. Fel�j�k k�zeledtek, egy�ltal�n nem lass� sebess�ggel, �s mind�ssze h�sz m�terre voltak t�l�k. An Zhe �rezte a test�kb�l �rad� b�zt.

A Po�ta a fog�t csikorgatva mondta:

  - Menj!

  De a f�ld v�ratlanul megint megremegett, �s egy hatalmas er� a falnak v�gta An Zhe-t. �les f�jdalom nyilallt fel a bal karj�ban – �gy t�nt, �ssze�tk�z�tt egy eldeform�l�dott vasajt�val. A kez�vel ism�t felnyomta mag�t, �s a Po�ta is r�ntott rajta egyet. A koromfekete s�t�ts�gben b�rmi t�rt�nhetett. Tal�n egy harmadik giliszta fog kit�rni el�tt�k a padl�b�l a k�vetkez� m�sodpercben, vagy tal�n belefutnak majd a falba, mert nem l�ttak semmit.

An Zhe t�nyleg belerohant a falba.

  Valami ac�lkem�ny dologba �t�tte a fej�t, �s ism�t f�jdalmat �rzett. Az eg�sz teste nekicsap�dott valaminek. Azt�n valami kiny�lt, �s a derek�ra kulcsol�dott, hogy felnyal�bolja, �s felr�ntsa megint �ll� helyzetbe. Ennek a falnak kezei voltak.

  - Van m�g �l� ember m�g�ttetek? – Lu Feng hangja rendk�v�l k�zelr�l j�tt, a szavai kapkod�bbak, mint �ltal�ban.

An Zhe sz�ve gyakorlatilag meg�llt.

  - Nincsenek – pr�selte ki mag�b�l. Az emberek m�g�tte mind halottak voltak.

  - K�sz�ts�tek az ur�nium t�lteteket, maxim�lis egyen�rt�k�t – mondta Lu Feng. Alighogy befejezte a besz�det, k�nnyfakaszt�an �les f�ny villant onnan, ahol �lltak, �s gyorsan a folyos� fel� sz�guldott.

  Miel�tt An Zhe reag�lhatott volna, Lu Feng �jra lenyomta a f�ldre. Megp�rd�ltek a padl�n, �s An Zhe a f�rfi al� pr�selve tal�lta mag�t. A k�vetkez� pillanatban egy robban�s elfojtott hangja hallatszott, �s a vill�mszer� f�nycs�v�k egy pillanat alatt elt�ntek. Lu Feng alakja szemk�pr�ztat� lenyomatott hagyott a retin�j�ban. �sszeszor�totta a szem�t, �s r�markolt Lu Feng kab�tujj�nak mandzsett�j�ra a jobbj�val, hangosan kapkodva leveg� ut�n – t�l gyorsan kellett futnia az im�nt.

  A padl� m�g mindig hevesen r�zk�dott. Alig h�rom m�sodperccel k�s�bb Lu Feng felr�ntotta �t megint. M�sok is voltak a k�zelben, �s f�ny vil�g�tott ott, ahol tart�zkodtak.

  - Indul�s – sz�lt Lu Feng.

  An Zhe k�vette �ket, ahogy megfordultak �s felrohantak egy l�pcs�n. Nem maradt sok ereje, de csod�val hat�ros m�don, �gy t�nt, Lu Fengnek az �t tart� marka valamif�le k�l�n�s k�pess�ggel rendelkezhetett. Ak�rh�nyszor �sszeesni k�sz�lt, a f�rfi h�zta mag�val. Fogalma sem volt, mi�ta k�veti �ket vakon, amikor a j�ghideg szabad leveg� v�gre becsorgott a l�gcs�v�be. Gyakorlatilag Lu Fengnek d�lve zih�lt eg�sz v�gig.

  - Most m�r minden rendben – hallotta Lu Feng hangj�t.

  - Seg�dem! Seg�dem! – Egy nem messzi alak k�zeledett, �s An Zhe karj�ra omlott, elr�ntva �t Lu Fengt�l. Mr Shaw volt az. An Zhe v�gre mag�hoz t�rt egy kicsit, a l�t�sa is kitisztult.

  - A Po�ta… - mondta.

  - Itt vagyok – j�tt a hang m�g�le. An Zhe visszafordult, �s egy j�k�p�, fiatal f�rfit l�tott a falnak d�lni �sszefont karokkal, hevesen kapkodva a leveg�t a meger�ltet�st�l. Ahogy a l�legzete v�gre egyenletesebb� v�lt, laz�n odavetette. – J� vagy benne, hogy bele�tk�zz emberekbe.

An Zhe nem tal�lt szavakat.

Azonban nem is volt ideje besz�lni, miel�tt Lu Feng felsz�lalt.

  - Howard igazgat�. K�st�l.

  An Zhe el�repillantott, �s egy sornyi katon�t l�tott arra �llni. A vezet�j�k egy magas ember volt, a V�rosv�delmi Hivatal egyenruh�j�ban, vassz�rke frizur�val, csod�latosan hajl� orral, illetve egy, a Lu Feng�hez hasonl� embl�m�val a v�ll�n. Szint�n ezredesi rangot viselt, �s �gy n�zett ki, � volt a Hivatal feje.

Howard hangja legal�bb olyan merev �s hideg volt, mint � maga.

  - Eredetileg arra k�sz�lt�nk, hogy v�logat�s n�lk�l bomb�zzunk. Az, hogy kil�pt�l a saj�t hat�k�r�db�l, �s bement�l oda, neh�z helyzetbe hozott engem, Lu ezredes.

  - Az elfogottjaim m�g mindig bent voltak, elv�gre. – Lu Feng hangja m�g fagyosabb volt. – Mert�l volna v�logat�s n�lk�l bomb�t dobni az ultrahangos hangsz�r� fel�?

  - Nem sz�ks�ges, hogy az Elj�r� B�r�s�g aggodalmaskodjon a V�rosv�delmi Hivatal int�zm�nyei�rt – mondta Howard. – Legjobb lesz, ha alaposan megn�zed, hogy az emberek, akikkel kij�tt�l a f�ld al�l nem fert�z�dtek-e meg.

  - Az sem sz�ks�ges, hogy te az Elj�r� B�r�s�g munk�ja miatt aggodalmaskodj – felelt Lu Feng.

  Howard tekintete s�lyosan landolt An Zhe-n. An Zhe egy l�legzetv�telnyi ideig �llta a pillant�s�t, azt�n r�j�tt, hogy a f�rfi a bal karj�t n�zi – megs�r�lt odalent, �s v�rzett.

Lu Feng jobb keze megveregette An Zhe v�ll�t.

  - Elviszem, �s magam fogom megfigyelni, am�g tart a pr�baid�.

  - K�sz�n�m a kem�ny munk�dat – vetette oda Howard. R�gt�n ezut�n a Hivatal katon�ihoz fordult. – Felk�sz�lni a bomb�z�sra.

  Lu Feng Mr Shaw pillant�s�nak k�s�ret�ben vezette el An Zhe-t. Lu Feng irod�ja a Hivataln�l a f� �p�let egy mell�ksz�rny�ban helyezkedett el. A szoba minden dekor�ci�t n�lk�l�z�tt. �pphogy An Zhe bel�pett, az ajt� m�r be is z�r�dott m�g�tte. Ez is egy m�dja lehet a megel�z� int�zked�seknek, gondolta An Zhe. Ha t�nyleg megfert�z�d�tt volna, �s sz�rnyetegg� v�lt volna, soha nem hagyta volna el ezt a szob�t.

  L�tta, hogy Lu Feng a sz�rke �r�asztalhoz l�p, kinyit egy fi�kot, �s kiv�ve valami feh�r t�rgyat, odahaj�tja fel�. An Zhe �szt�n�s mozdulattal kapta el, �s r�j�tt, hogy egy tekercs k�tszer volt. Az Arbiter bizony�ra azt v�rta, hogy An Zhe bek�t�zze vele a seb�t. An Zhe egy, az ablak el�tt �ll� sz�k �s asztal p�rosn�l �lt le, �s babr�lni kezdett a k�tszerrel. Arra gondolt, hogy ugyan az Arbiter a kedve szerint �t�lt el m�sokat, tal�n m�gis lehet r� mondani, hogy j� ember.

  A bal karj�n s�r�lt meg. Nem volt nagy seb, csak egy kis karcol�s a vaslemezt�l. Nem f�jt annyira, de v�r sziv�rgott bel�le. An Zhe let�pett egy nagyj�b�l f�l m�teres hossz�s�g� darabot a k�tszerb�l, �s elkezdte a bal karja k�r� tekerni a jobbj�val – de nem tudta.

  Nagy neh�zs�gek �r�n maga k�r� tekerte egy k�zzel, de nem tudott masnit k�tni. Az emberi ujjak eleve nem voltak olyan �gyesek, mint a hif�k, r�ad�sul neki csak egy keze volt haszn�latra, �s m�g ezenfel�l sem volt k�l�n�sebben ismer�s az emberi v�gtagok haszn�lat�ban. De An Zhe, mint valaki, aki a felsz�nen ember volt, �gy �rezte, valahogy zavarba ejt� lett volna, ha m�g egy k�tszert se tud mag�ra tekerni rendesen, sz�val �sszer�ncolta a homlok�t, �s folytatta a k�t�z�s m�velet�t.

�rezte, amikor vetettek r� egy pillant�st. Lu Feng �t figyelte.

  Folytatta a csom� megk�t�s�t. �m azon nyomban, hogy arra gondolt, hogy az Arbiter minden mozdulat�t figyeli, a csom�z�si technik�ja rosszabbodott. Miut�n kem�nyen pr�b�lkozott h�rom percen �t, nemcsak, hogy nem siker�lt �sszehoznia egy masnit, m�g a k�tszer feltekert r�sze is leold�dott a karj�r�l. An Zhe olyan m�rges volt, hogy m�g a hif�it is ki akarta terjeszteni.

Egy halk nevet�s j�tt a szoba m�sik fel�b�l.

  Igaz�b�l nem lehetett nevet�snek h�vni. Csak egy l�legzet hangja volt, nagyon gyors, de An Zhe meg tudta mondani – ez egy k�r�rvend�, g�nyos nevet�s volt.

An Zhe nem jutott sz�hoz.

Az Arbiter g�nyol�dott rajta.

  Abban a pillanatban egy k�z t�nt fel az arca el�tt. Hossz� ujjak, s�padt b�r. An Zhe-nek t�ls�gosan ismer�s volt ez a forma, mert, ahogy Mr Shaw befejezte eme k�z k�sz�t�s�t, berakta azt az An Zhe feje melletti egyik �vegt�rol�ba, ahol minden este l�thatta elalv�s el�tt. Lu Feng keze volt.

  Ez a k�z megfogta a k�tszer egyik v�g�t, a m�sik k�z a m�sik v�g�t, �s k�rbetekerte egy p�rszor a karj�n, miel�tt megszor�totta volna kiss�. Azt�n An Zhe n�zte, ahogy az a t�z ujj f�rg�n �sszekapcsol�dik, hogy takaros masnival z�rja le a k�t�st.

  Lu Feng seg�tett bek�t�zni a seb�t, amikor egy m�sodperccel kor�bban g�nyosan nevetett rajta.

Let�r�gette az inge ujjsz�l�t, �s odamotyogta:

  - K�sz�n�m.

Lu Feng semmit nem mondott v�laszul.

  Hangos robban�sok hangja csend�lt fel v�ratlanul odalentr�l, de nagyon tompa volt, persze, hisz m�lyen a f�ld alattr�l j�tt. An Zhe lepillantott. A V�rosv�delmi Hivatal elrendez�s�ben n�gy magas �p�let �llt k�rbe egy t�gas �triumot, �s az �p�let, ahova ma este bez�rt�k, a legalacsonyabb volt. Az �p�let belseje jelenleg teljes k�oszba fulladt – az embereket evaku�lt�k, �s s�lyos fegyvereket visel� katon�k hatoltak be a t�mbbe, egyszerre csak egybe. Robban�sok l�ncolat�nak hangjai csend�ltek, �s az �p�let megt�rt. A rezg�s kit�rte az ablakokat, �s p�r szoba m�r �sszeomlott. Az �p�tm�ny, ami t�m�r �s nagyszer� volt alig egy f�l �r�val ezel�tt, fokozatosan romhalmazz� v�ltozott. Az ur�nium l�ved�kek robban�s�b�l keletkez� por �s t�rmel�k feh�r k�dk�nt lepte be az eg�sz teret. A Hivatal katon�i fogv�d�kkel, teljes felszerel�sben �ll�tottak kordont k�r�l�tte, �s sug�rz�si jelz�seket �ll�tottak fel.

  A katonas�g �ltal ell�tt ur�nium l�ved�kek lemer�lt ur�nium l�ved�kek voltak. �that� erej�k volt, �s viszonylag gyenge sug�rz�s�ak, b�r ha az emberek hosszabb ideig lettek volna kit�ve nekik, m�g �gy is �rtalmas lett volna r�juk, speci�lis kezel�st ig�nyeltek.

  Az evaku�lt emberek legt�bbje sz�tsz�ledt a Hivatalon k�v�l, viszont Mr Shaw, a Po�ta �s a t�bbi rab egy r�gt�nz�tt s�torban kaptak helyet az �triumban, �t fegyvert visel� katona �rizet�ben. An Zhe l�tta �ket odalent.

�szrevette, hogy Lu Feng fel�llt, �s az ablakhoz s�t�lt.

  S�t�tz�ld, nagy Aurora-szalagok ter�ltek sz�t az ablakon k�v�li �gen, igen ragyog�nak t�ntek. Lu Feng alakja fekete sziluett� v�ltozott, ahogy ott �llt az ablakban, �s elford�tva a fej�t n�zett az �trium t�ls� oldal�ra. An Zhe k�vette a tekintet�nek az ir�ny�t, �s l�tta, hogy magasodott ott egy hatalmas, fekete szerkezet, mely hasonl�tott egy kerek lemezre, �s t�bbr�tegnyi nagy, nyolcsz�glet� tekercs ker�tette el. A korong finoman befel� �velt a sz�leit�l, �s vaskos, k�palak� t�rgy meredt fel a k�zep�r�l. Nagyon v�kony valamik – olyan valamik, amik k�belekhez vagy k�zm�vezet�kekhez hasonl�tottak – ter�ltek sz�t, �s k�t�tt�k �ssze a fekete k�pot �s a tekercseket. Az eg�sz szerkezet kolossz�lisabb volt, mint k�t m�sik �p�let egyberakva. Ha valaki a lemez el�tt �llt volna, �s feln�zett volna, mindegy, milyen ir�nyba n�zett volna, nem l�thatta volna az eget.

  An Zhe a k�zfej�n pihentette az �ll�t, ahogy n�zte. Mindig �gy �rezte, hogy az emberek alkot�sai hatalmasak �s furcs�k.

  A szeme sark�b�l l�tta, hogy Lu Feng el�veszi a t�vk�zl�j�t, �s egy sz�mot t�rcs�z. A hideg, halk hang �gy csend�lt fel, mint h� a t�lid� m�ly�n.

  - Elj�r� B�r�s�g, Lu Feng. �tir�ny�t�st k�rek a Vil�g�t�toronyhoz.

  El�g k�zel �lltak egym�shoz. Ahogy a hang sz�tsz�r�dott a t�vk�zl� egys�g�b�l, el�rte An Zhe f�l�t is.

  - �tir�ny�t�s folyamatban, k�rem, v�rjon – felelt a m�sik oldal.

Nagyj�b�l h�sz m�sodperccel k�s�bb egy f�rfihang hallatszott a t�loldalr�l.

  - Mi folyik a V�rosv�delmi Hivataln�l?

  - F�ldalatti inv�zi� – felelt Lu Feng. – �ri�sgiliszta oszt�ly. Gyan�that�an csapatban �lnek. A V�rosv�delmi Hivatal egyel�re biztons�gban van.

  - �rtettem – sz�lt a m�sik f�l. – A val�sz�n�s�ge, hogy a giliszt�k csapatokban �lnek el�g magas. Azonnal kik�ldj�k a kutat�osztagot a V�rosv�delmi Hivatalhoz. Figyelj a hangsz�r� v�delm�re.

  - Rendben.

  �pp csak ahogy befejezt�k a besz�lget�st, a t�vk�zl� felcsengett mag�t�l. Ez�ttal valaki �t t�rcs�zta.

  - Howard? – sz�lt bele Lu Feng.

  - A 3-as �p�let alatti f�ld nem bomb�zhat� t�bb� a l�ved�kekkel. Az embereink megtal�lt�k a v�jatokat, �s k�zelharcot folytattak a sz�rnyetegekkel odalent – adott helyzetjelent�st Howard. – N�h�nyan megs�r�ltek. A s�lyosan s�r�lteket m�r lel�tt�k, a k�nny�s�r�l�seket szenved�ket kik�ldt�k. Neked kell folytatnod a megfigyel�s�ket.

  - L�tom �ket – pillantott lefel� Lu Feng, majd hamarosan hozz�tette. – A giliszt�k rendk�v�l vesz�lyesek. K�ldd ki �ket azonnal, ha a ny�lk�jukkal is kapcsolatba ker�ltek. – Howard elmorzsolt n�h�ny k�romkod�st, de Lu Feng arckifejez�se v�ltozatlan maradt. – Figyelj a hangsz�r�ra.

  - Jelenleg semmilyen v�jatot nem tal�ltunk, ami a hangsz�r�hoz vezet. – Howard hangja kiss� er�szakosan csengett. – A hangsz�r� alapjai er�sebbek, mint amilyen alapokon az �p�letek �llnak. Csak a saj�t feladataidra koncentr�lj, Lu ezredes.

  - K�sz�n�m a kem�ny munk�dat – felelt Lu Feng nyersen.

  A h�v�s befejez�d�tt. A hangs�lyuk alapj�n nem volt �ppen egy kellemes besz�lget�s, de nem t�nt �gy, hogy Lu Fenget ez �rdekelte. Az ablaknak d�lt, a tart�sa kiss� megrogyott, de folyamatosan az �triumb�l ki-be j�rk�l� katon�kat n�zte. An Zhe tudta, hogy az�rt figyeli �ket, hogy l�ssa, biztons�gosak voltak-e vagy sem. M�s dolga nem l�v�n, � maga folytatta az �triumban �ll�, massz�v berendez�s vizslat�s�t.

  Az im�nti besz�lget�sb�l Lu Feng �s a t�bbiek k�zt arra k�vetkeztetett, hogy ez lehet az a m�r felemlegetett ultrahangos hangsz�r�. M�r ismer�s volt neki a kifejez�st a B�zis K�zik�nyvb�l. A b�zis K�lv�ros�nak volt �sszesen t�z ilyen hangsz�r�ja, �s mindegyiket az Eloszt� K�zpont m�k�dtette az 1-es Ker�letben. Kor�bban pedig, Mr Shaw boltj�ban hallotta az ad�st is, melyben bejelentett�k, hogy jelenleg az �zeltl�b�ak �s parazit�k szaporod�si id�nye zajlik. Hogy megel�zz�k a l�gi inv�zi�t, a b�zis megemelte a hangsz�r�k m�k�d�si erej�t III-as szint�re.

  Teh�t azt lehetett mondani, a berendez�snek az volt a dolga, hogy megv�dje az eg�sz b�zist a rep�l� sz�rnyetegekt�l, mint az �zeltl�b�ak �s madarak. An Zhe nem tudta, hogyan m�k�dik. � csak azt �rezte, hogy nagyon var�zslatos.

  Miut�n alaposan megfigyelte a hangsz�r� minden szeglet�t, a szobabels�re ford�totta a tekintet�t. Ez az iroda semmilyen tekintetben nem volt nagynak nevezhet�, �s nem is tartalmazott t�bbet, mint k�t p�r asztal �s sz�k, egy fegyvertart�, �s n�h�ny irattart� szekr�ny. T�bb minden is takarosan volt felpakolva ezekben az irattart� szekr�nyekben. Voltak ott pap�rok, melyeknek a tartalm�t � nem l�thatta, mapp�k, n�h�ny p�ld�ny a B�zis K�zik�nyvb�l, n�h�ny berendez�s haszn�lati utas�t�sa, �s a B�zis Alkotm�ny, ami n�gyujjnyi vastag volt – kider�lt, hogy a t�rv�nyekr�l sz�l� fejezet a B�zis K�zik�nyvben csak egy r�vid�tett v�ltozat volt.

  An Zhe folytatta a n�zel�d�st. A dokumentumszervez�k alatt �llt n�h�ny �vegkors�. A legt�bb �res volt, de volt egy, ami l�tsz�lag legal�bb tucatnyi n�v�nymagot tartalmazott. Annak az oldal�n�l egy ahhoz hasonl� dolog, mint egy talajmint�kat tartalmaz� zs�k, r�ragasztva egy feh�r c�mk�vel, ami a „Biztons�gos” feliratot viselte.

An Zhe-nek ism�t esz�be jutott a sp�r�ja.

  A magok �s a sp�r�k valamennyire hasonl�ak. Vajon a katonas�g �ltal kiv�jt sp�r�ja is egy ilyen �vegcs�ben vagy valamilyen tart�ban hever �ppen? Ahogy ezt elk�pzelte, �szt�n�s k�nyelmetlens�ge t�madt megint; mintha �t mag�t is egy leveg�mentes kors�ba tett�k volna. A sp�r�ja volt a legfontosabb r�sze, de m�g mindig nem tudta, hol keresse. R�ad�sul az �sszes nyomot elv�gta a nem messze t�le �ll� Arbiter.

Ha meg akarja tal�lni a sp�r�j�t, Lu Fengt�l kell inform�ci�kat k�rnie.

  De � csak egy gomba volt. Tudta, hogy nem olyan, mint az emberek. Azt is tudta, hogy Lu Feng megfigyel�k�pess�ge iszonyatosan r�miszt� erej� volt. Nagyon nagy es�ly volt r�, hogy gyan�s�tott� v�lik, amint megsz�lal.

Vagy ak�r � is megfigyelhetn� Lu Fenget egy darabig.

  Ett�l a gondolatt�l finoman megr�ndult, �s ahogy oldalra ford�totta a fej�t, a tekintete tal�lkozott Lu Feng pillant�s�val. Nem tudta, mi�ta vizslathatt�k azok a hossz�, keskeny z�ld szemek a l�mpaf�nyben ezzel a k�z�ny�s arckifejez�ssel. An Zhe sejtette, hogy a f�rfi megint gyan�s�tja valamivel, de musz�j volt v�gigbl�ff�lnie az utat.

Viszonozta az ezredes tekintet�t, �s pislogott.

A m�sik arca m�g ekkor sem v�ltozott semmit, �s csak nyugodtan ennyit mondott:

  - Most elmehetsz.

A pr�baid� v�get �rt.

  - Vissza, oda le? – k�rdezte An Zhe.

A rabok mind az �trium ideiglenes s�tor�ban voltak.

  - Mn.

An Zhe az als� ajk�ra harapott. Egy id� ut�n a sp�r�ja ut�ni v�gyakoz�s fel�l�rta az ezredes ir�nt �rzett f�lelm�t.

  - Hideg van lent – mondta.

Lu Feng m�lyen a szem�be n�zett.

  - Rab vagy.

  - De nem k�vettem el a szem�rmetlens�g v�dj�t.

Lu Feng mer�n n�zte, majd r�gt�n elmosolyodott.

  - Rendben. Akkor a b�ntet�sedet megk�tszerezem, az Arbiterr�l sz�l� inform�ci�k jogtalan eltulajdon�t�s��rt.

  - De nem loptam semmit – pr�b�lkozott An Zhe kem�nyen, hogy elmagyar�zza. – �n csak csin�ltam valamit azoknak az inform�ci�knak az alapj�n.

  - Oh – lehelte Lu Feng. – Az Arbiter inform�ci�inak illeg�lis profitszerz�s c�lj�b�l val� felhaszn�l�s��rt a b�ntet�sed megn�gyszerez�dik.

  - Nem szereztem semmilyen profitot – halkult el An Zhe hangja.

  - Nem szerezt�l semmilyen profitot? – meredt r� Lu Feng karba tett k�zzel. – Saj�t c�lra haszn�ltad fel?

An Zhe nem tal�lt szavakat. K�ptelen volt besz�lni. Lu Feng �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett r�.

  - Mennyit profit�lt?

  - Nem tudom – motyogta An Zhe.

  - Mennyi a fizet�sed?

  - 60R.

Lu Feng megint nevetett.

  - Milyen sz�nalmas. A f�n�k�d �tvert t�ged. Ha kijutott�l a b�rt�nb�l, ne felejts el fizet�semel�st k�rni n�la.

  An Zhe �gy �rezte, megint g�nyol�dnak rajta. Ez volt a harmadik eset ma este, hogy ez az alak �gy felm�rges�tette. Teljes sz�v�vel hitt benne, hogy Lu Feng volt a legjobb a b�zison m�s emberek g�nyol�s�ban. Miel�tt azonban megfontolhatta volna, mit mondjon, Lu Feng lepillantott a kar�r�j�ra.

  - M�r kora reggel van – v�ltott a hangja ism�t az An Zhe �ltal m�r j�l ismert parancsol� m�dba. – Menj le, �s aludj.

  Abban a pillanatban a hideg, �jszakai sz�l egyenesen An Zhe arc�ba csapott az ablakon �t. A h�m�rs�kletk�l�nbs�g a nappal �s az �jszaka k�z�tt a b�zison igen nagy volt.

Apr�t t�sszentett, azt�n l�tta szemk�zt Lu Feng undorod�nak t�n� szem�ld�kr�ncol�s�t.

  - Milyen t�r�keny – mondta hidegen.

  An Zhe meger�s�tette a gyan�j�t, hogy �pp undorral n�ztek r�. De a sz�l t�l hideg volt. Nem tudott ellen�llni a k�vetkez� t�sszent�snek. T�nyleg borzaszt�an f�lt a hidegt�l, �s t�nyleg nagyon szeretett volna valami nyomra bukkanni Lu Feng oldal�r�l. De ahogy az ezredes arckifejez�s�t l�tta, r�j�tt, ha tov�bb marad itt, lehet, hogy �gy lesz kidobva az ablakon.

  Nem volt m�s v�laszt�sa, mint fejet hajtani, sz�tlanul �ssz�bb h�zni az inget a nyak�n, fel�llni �s t�vozni. Csak ahogy el�rte az ajt�t, hallotta meg Lu Feng hangj�t m�g�le.

  - �llj.

An Zhe meg�llt, �s visszafordult.

  Lu Feng m�g mindig karba tett k�zzel d�lt az ablaknak. A tekintete a szoba jobb oldal�ra siklott.

  - Oda bemehetsz – mondta.

  K�vetve a pillant�s�t, An Zhe egy ajt�t vett �szre jobbk�z fel�l. Odas�t�lt, �s kinyitotta. Egy pihen�szoba volt, egyetlen �ggyal �s asztallal. Az ajt�n�l egy f�gg�leges ruhafogas �llt, melyen fekete egyenruhakab�t l�gott. An Zhe r��bredt, kinek a szob�ja ez.

  - Maga…

  - �n nem tudok ma lefek�dni – mondta Lu Feng. – V�laszthatsz, hogy itt alszol, vagy kint.

Miut�n alaposan felm�rte a k�t opci�t, An Zhe hat�rozottan felelt.

 - K�sz�n�m.

  Lu Feng egy�b sz� n�lk�l fordult ism�t az ablak fel�, hogy folytassa az alant l�v� ter�let megfigyel�s�t. A kinti zajok nem sz�ntek, teljes volt a k�osz.

  An Zhe bes�t�lt a szob�ba, majd miut�n becsukta az ajt�t, alaposan megvizsg�lta a helyet. A szoba mogorva hangulattal telt meg. Nem sok nyoma volt az emberi jelenl�tnek benne, kiv�ve n�h�ny gy�r�d�st az �sszehajtogatott paplanon az �gy v�g�ben. A faasztalon volt n�h�ny levehet� t�r �s egy tompa, ez�st katonai k�s mellett�k, de nem azok vonzott�k An Zhe tekintet�t. Az asztal k�zep�n pihent egy nyitott k�nyv. A lapjain fekete k�z�r�s l�tszott.

                    6. 16, norm�lis.

                    6. 15, norm�lis.

                    6. 14, norm�lis.

  An Zhe r�j�tt, mi ez. Ez volt az Arbiter munkaf�zete – az Elj�r� B�r�s�g elleni t�ntet�sen volt egy poszter a sz�veggel: „Tegy�k publikuss� az Arbiter jegyzeteit!”. �gy l�tszott, az Arbiter f�zet�nek fel�letess�g�re alapozva, m�g ha publik�lt�k is volna, se mutatott volna semmi �rdekeset.

An Zhe visszalapozott m�jusig. A t�bb oszlopnyi „norm�lis” k�zt akadt egy plusz sor.

           5. 17, parazita inv�zi�, megoldva, jelent�s bek�ldve.

                   5. 18, norm�lis, 5. 17 jelent�s bek�ldve. 

Felfel� folytatta az olvas�st.

              5. 11, norm�lis, gyan�s�tott SZSZ.: 3261170514 (rendk�v�l alacsony kock�zat�), genetikus vizsg�laton �tment, a v�rosba l�p�s enged�lyezve.

  �gy t�nt, hogy Lu Feng azon a napon, ott a v�roskapuban, nemcsak az abnormalit�s�t fedezte fel, hanem azt is meg�rezte, milyen gyenge volt. Azonban An Zhe nem �llt meg itt, valamif�le intu�ci� arra sarkallta, hogy lapozza �t az oldalakat m�g vissz�bb.

  Mr Shaw azt mondta, hogy minden ember, m�g az Elj�r� B�r�s�g tagjai is kimennek a vadonba misszi�kra. �s az Elj�r� B�r�s�g egyik t�lt�nyh�velye volt azon a helyen, ahol elveszett a sp�r�ja. An Zhe sz�ve hevesen megdobbant, ahogy kapkodva, �tlapozva t�bb tucat oldalon, tal�lt egy m�sf�le bejegyz�st, mely er�sen kir�tt a t�bbi k�z�l.

            2. 20, jelent�s a b�zisnak, mint�k leadva a Vil�g�t�toronynak.

  An Zhe meg�llt kicsit enn�l a sorn�l, miel�tt tov�bbment volna. A jegyzetek ezen az oldalon hirtelen t�m�rebb� v�ltak.

            2. 12, vadon, Abyss, 4 t�rk�padat kieg�sz�tve, begy�jtve 7 n�v�nyi minta, 4 �llati minta, 7 v�lad�kminta, 3 kevert-polimorfikus sz�rny viselked�sinform�ci�s vide�.

                     2. 13, vadon, Abyss, begy�jtve 13 n�v�nyi minta, 3 �llati minta, 6 kevert-polimorfikus sz�rny viselked�sinform�ci�s vide�.

Sz�val volt az Abyssban.

An Zhe szeme t�gra ny�lt, ahogy megl�tta az oldalon l�v� utols� bejegyz�st.

            2. 14, vadon, hazat�r�s, begy�jtve egy abnorm�lis gombaminta (sp�ra).

  An Zhe agya ki�r�lt egy pillanatra, �s a lapot tart� keze megremegett. Akkoriban gombak�nt nem volt nagyon id��rz�ke. A term�szetben egyed�l a napkelte �s napnyugta v�ltakoz�sa l�tezett. Nem tudta, milyen r�g vesz�tette el a sp�r�j�t.

  Febru�r 14. Az emberi �vszakokat alapul v�ve, az akkor volt, amikor a t�l m�g nem �rt v�get. �s val�ban �gy volt, a sp�r�ja elveszt�s�nek �jszak�j�n s�v�lt�, hideg szelek hangja m�g az eml�keiben �s �lmaiban visszhangzottak.

  A vil�gban nem lehetett m�g egy gomba, amelyik pont �gy vesztette volna el a sp�r�j�t ugyanazon a t�len. A tal�lkoz�sa Lu Fenggel sokkal el�bb t�rt�nt, mint az az incidens a v�roskapuban. �s tal�n pont a t�le csup�n egy fallal elv�lasztott Arbiter volt az, aki szem�lyesen megfosztotta �t a sp�r�j�t�l.

  Megtorpant, majd el�relapozott a munkaf�zetben. Azon az oldalon, melyen a febru�r huszadikai bejegyz�s volt, Lu Feng visszat�rt a b�zisra, �s be�rta a napl�j�ba: „mint�k leadva a Vil�g�t�toronynak”.

  A tekintete elid�z�tt ezen a soron p�r m�sodpercig, majd visszalapozott a f�zetben a j�nius 17.-ei bejegyz�shez, �s visszatette a fekete goly�stollat a k�nyv k�zep�be, mintha sosem lapozta volna �t.

  An Zhe elpillantott a k�nyvr�l, �s az asztal m�g�tti falat n�zte. Az Arbiter abszol�t hatalmat gyakorolt a b�zison. B�rkire t�zet nyithatott, �s megparancsolhatta a v�ros �sszes szervezet�nek egy�ttm�k�d�s�t is. V�szhelyzetben rendelkezhetett a V�rosv�delmi Hivatal katon�ival, mint ahogy tette azon a napon a rakt�r el�tti k�zt�ren. M�gis, a magas rangja �s fennhat�s�ga ellen�re, a sz�ll�sa a Hivataln�l m�g elhagyatottabb �s egyszer�bb volt, mint An Zhe szob�ja. M�g a falak is csak v�kony r�tegnyi fest�ket viseltek, �tl�tszott al�luk a sz�rke cement mint�zata.

  �s ezen a vil�gossz�rke falon, �pp csak az embermagass�g felett egy picivel, hat sz� �s egy korszak volt felrajzolva v�r�s fest�kkel.

„Az emberis�g �rdekei mindenn�l el�bbre val�k.”

  An Zhe finoman reszketett. A f�ld alatti b�rt�n t�l hideg volt, m�g mindig nem tette t�l mag�t rajta. A pillant�sa a nem messzi �gyra fordult. Miut�n hezit�lt egy p�r m�sodpercig, belefek�dt.

  A feje bes�ppedt a p�rn�ba, de nem merte a szokott m�don maga k�r� csavarni a paplant. Csup�n laz�n mag�ra ter�tgette, �s �sszeg�mb�ly�d�tt alatta. A p�rna, a takar� �s a leped� is mind a b�zis �ltal�nos jellemz�it viselte, mindenf�le k�l�nb�z�s�gt�l mentesen, m�g a b�rt�n�k rabjainak �gynem�it�l se volt m�sabb. M�g a m�sz�las anyag illata is teljesen megegyezett. �m An Zhe �gy �rezte, ez m�gis k�l�nb�zik – az Arbiter �gy�n aludni, Lu Feng �s valami m�s tisztek besz�lget�seinek r�vid hangjait hallgatni a fal t�ls� oldal�r�l, ezt az �rz�st igencsak nehezen lehetett k�r�l�rni. Nagyon vesz�lyes, m�gis nagyon megnyugtat�.

Mindenkinek lenn�nek gondjai az alv�ssal, f�leg, ha m�g gomb�k is, mint �.

  De val�j�ban nem okozott sz�m�ra sok�ig gondot az elalv�s. Elveszve az �br�ndos gondolatokban, a teste fokozatosan felmelegedett a paplan alatt, a vil�g egyenletesen elhom�lyosult a szeme el�tt, ebben a form�ban botladozott be az �lomvil�gba.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.