2141, k�zt�r.

     A sz�rke v�ros utc�it el�ztatta az es�; vastag felh�k ontott�k �ket folyamatosan, nagy cseppekben, melyek �gy landoltak a f�ld�n, mint goly�k egy h�bor�s �vezetben. Egy�rtelm�en f�jdalmas �lm�ny volt, ha valakit eltal�ltak ezek a cseppek, de �jf�l is volt, sz�val ki mert volna kiosonni ilyen id�j�r�si viszonyok mellett, amikor a v�ros f�nyeit m�r lekapcsolt�k, �s m�g az Aurora sem vil�g�totta be a s�t�t utakat a hatalmas �p�letek k�z�tt? Rendk�v�l s�t�t �s vesz�lyes volt odakint.   

     Volt egy kis remeg� alak, aki m�gis pr�b�lt l�zadni a f�jdalom, hideg �s a heves es� nedvess�ge ellen.  

     A k�zt�r sz�l�n, melyet k�rbe�lelt a h�rom nagy �p�let – az Ell�t� Rakt�r, a V�rosi �gyek Hivatal�nak k�zpontja �s a feketepiac balj�s �rny�ka – egy fiatal, Doussay nev� l�ny �llt az egyik riaszt�torony mellett. T�bb s�llal is k�rbetekerte a test�t, de azok is mind el�ztak, a cip�i v�zzel t�lt�tt, s�llyed� cs�nakoknak �rz�dtek, �s a cseppek olyan gyorsan csap�dtak a talajra, hogy felemelkedtek a t�rd�ig, nem hagyva egy �rva sz�raz foltot se a b�r�n.

     Akkor is �gy bebugyol�lta volna mag�t, ha nem esett volna, mivel nem lett volna szabad, hogy b�rki megl�ssa – �s a “b�rki” alatt katon�kat �s B�r�kat kellett �rteni. A tini l�ny szigor�an meredt a s�t�ts�gbe, �s ugyan megtanulta m�r az �sszes sarkot �s utat ezen a helyen, ebben a pillanatban m�g azt sem tudta megmondani, hogy t�nyleg egy sarokra n�zett-e, vagy valami m�sra a k�zt�ren, tekintve, hogy nem volt egy csepp f�ny sem semerre. A hall�s�ra nem t�maszkodhatott, hiszen az es� olyan s�r� �s nagy zajt csapott, hogy m�g a saj�t heves l�legzetv�teleit sem hallotta.

     V�rt valakire, �s az a valaki k�sett. Ebben az es�ben a l�ny nem merte haszn�lni a t�vk�zl�j�t, mert biztos volt benne, ha az eszk�zt t�nkretette volna az es�, �s k�relmet kellett volna beny�jtania egy �jra, a v�ros kinyomozta volna, hogyan rontotta el.

     V�gre, legal�bb �t perces v�rakoz�s ut�n, egy enyh�n mozg� �rny�k t�nt fel nem messze t�le, �s a l�ny hallotta a placcsan�, s�lyos l�pteket.

   - Elk�st�l! – �dv�z�lte a l�ny kiab�lva a f�rfit, amikor az el�rte �t. A kutat� is kapucnit viselt, �s h�trafel� kezdte �t tolni, a piac �p�let�nek ir�ny�ba.

   - Majdnem elkaptak – hallotta a siet�s, ideges v�laszt a f�rfit�l. – Komolyan mersz hib�ztatni a k�s�s�rt… manaps�g kicsit t�ls�gosan is parancsolgat�s vagy, Kis D.

   - �n fizetek, te engedelmeskedsz – v�laszolt a l�ny, azt�n mindketten el�rt�k az egyik bej�ratot – m�g mindig nyitva volt, mert senki nem fedezte fel, h�la az �gnek.

     A s�t�ts�g odabent ugyanolyan m�ly volt, mint odakint, de legal�bb nem esett, �s nem volt zajos t�bb�. Mindketten meg�lltak egy m�sodpercre, mindketten hallott�k egym�s gyors l�legzetv�teleit. Apr� t�k szurk�lt�k a l�ny t�dej�t, hidegek �s �lesek, ahogy leveg� ut�n kapkodott, �s �gy t�nt, a kutat� sincs jobb form�ban.

     Ha valaki k�vette �ket, most m�r hallhatt�k is volna – de nem volt t�l sok idej�k erre figyelni. Ahogy siker�lt �sszeszedni�k magukat, a s�t�t �s jelenleg �res csarnok h�ts� fele fel� kezdtek rohanni.

     Egyenesen a harmadik f�ldalatti szintre mentek, �s amikor el�rt�k a l�pcs�sor alj�t, v�gre l�ttak n�mi f�nyt. De szenved�s hangj�t is hallott�k: az egyik l�ny szob�j�nak ajtaja nyitva volt; a f�ny onnan j�tt, v�gig�ml�tt a cikcakkos folyos�n, mint a reggeli naps�t�s a v�lgy�n.

     M�g jobban megszapor�zt�k a l�pteiket, �s majdnem �gy estek be a szob�ba egym�s ut�n.

     Azt�n Doussay azonnal bez�rta az ajt�t, �s elkezdte befedni takar�kkal, amiket odak�sz�tettek az ajt�hoz k�zel, v�rva a pillanatra, hogy elfojtsanak minden egyes hangot ebben a szob�ban.

     Ahogy ezt tette, a l�ny levette a vizes s�lakat, �s az �gyhoz fordult.

     Egyetlen olajl�mpa festette be a kis szob�t gyenge, aranyl� f�nnyel, de a f� esem�ny jelenete tiszta �s �l�nk volt. A kutat�, akit hozott, m�r dolgozott, az �gy mellett �ll�, m�sik k�t l�nynak parancsolgatott, illetve a fiatal n�nek, aki a paplanokon �s p�rn�kon fek�dt. A ny�g�sei tomp�k �s f�radtak voltak, a sz�j�ban tartott ruhadarab azonban l�that�an m�gsem volt k�pes visszafogni ezeket a hangokat, a t�l er�s f�jdalom kicsusszant minden akad�lyon. A kinti es�h�z hasonl�, k�v�r izzadts�g cseppek csorogtak le a s�padt arcon.

     Doussay lepillantott. A n� sz�tt�rta a l�bait, �s felh�zta a t�rdeit; olyan er�sen markolta a t�rdhajlat�t, hogy az ujjai is teljesen elfeh�redetek. �s… v�r. V�r volt minden�tt. A hasa rendk�v�l felpuffadt, ahogy felh�zta a h�l�ing�t, a kiny�lt, cs�kos b�r alatt j�l l�that� mozg�s t�madt. A baba majdnem itt volt.  

     Doussay k�zelebb ment a tud�shoz, �s f�l� hajolt – pr�b�lt nem grimaszolni az er�s f�mes szagt�l.  

   - Hogy van? Meg tudja sz�lni?

     A f�rfi, akit Doussay hozott ide, az orvosuk volt. A K�lv�rosnak dolgozott, �s nem szabadott volna ide j�nnie, hogy b�rkinek is seg�tsen – ha nem lett volna Doussay kliense egyszer, amikor a l�ny fiatalabb volt, �s neki nem lett volna n�h�ny kompromitt�l� inform�ci�ja a f�rfir�l, amit az idi�t�n elkotyogott neki a k�z�s�l�seik k�zt, akkor val�sz�n�leg visszautas�totta volna, hogy Doussay terhes l�nyainak a sz�l�sze legyen.

     De j�l megfizett�k – val�sz�n�leg ez volt az oka, hogy a f�rfi most nem v�laszolt azonnal. Ha Doussay csak egy lett volna a p�ciensei k�z�l, lapos hangon odavetette volna a rossz h�reket.

     Az arca �rulkod� volt azonban.

     Doussay rosszul �rezte mag�t, de el kellett rejtenie, ahogy feln�zett Maryre, a fiatalasszonyra, aki �ppen vil�gra hozta a gyermek�t. � volt jelenleg Doussay legid�sebbje, k�tszer olyan id�s, mint � maga, a harmincas �veiben j�rt. P�r h�nappal ezel�ttig j� �lete volt… egy zsoldos feles�ge volt, aki megv�s�rolta �t err�l a szintr�l p�r �vvel ezel�tt. De amikor megtudt�k, hogy teherbe esett, a f�rfi megpr�b�lta feladni �t a B�r�knak – sz�val Doussay emelete volt az egyetlen hely, ahova visszat�rhetett.

     De… az �llapota…

     A terhess�g ebben a korban �tok volt. Legal�bbis itt, a K�lv�rosban.  

     Dr Ye, a kutat�, mindent megtett, amit tudott. A k�t m�sik l�ny seg�tett Marynek, �s Doussay f�l�tt�k magasodott, v�rva, hogy b�rmi is t�rt�njen, amikor sz�ks�g van a seg�ts�g�re. A kinti zajokra is figyelmet kellett ford�tania. Ha valaki bel�pett volna erre a szintre, az ajt�t takar� pl�dek ellen�re val�sz�n�leg felfedezn�k, hogy mi folyik itt…

     Az id� lass�nak t�nt ezekben a percekben. Mary elfojtott sikolyai, az �l�nk, v�r�s v�r, a vas �s az izzadts�g szaga… Minden bele�gett Doussay elm�j�be. Ha valaha tudta volna, hogy a tizenhatodik sz�let�snapj�n ez fog t�rt�nni… az “�dv�zl� partija” a feln�tt l�tbe legal�bb olyan kegyetlen volt, mint az �denen k�v�li �let kor�bbi bemutatkoz�sa.

     Egy baba feje t�nt fel. Hihetetlen�l nagy volt. Doussay sz�delgett, ahogy n�zte. Sok tapasztalata volt m�r a test�vel kapcsolatban, de teljesen biztos volt benne, hogy semmi nem f�rt volna be neki odalent, aminek ekkora a m�rete. Nem k�rd�s, mi�rt v�rzett annyira; csoda volt, hogy a b�r �s a h�s k�pes volt ilyen m�rt�kben megny�lni. Dr Ye azt mondta Marynek, hogy nyomjon er�sebben, �s � megtette, mik�zben r�markolt a k�t m�sik l�ny kez�re, mintha el akarn� �ket t�rni. Doussay sz�ve nagyon gyorsan vert, �s nem tudott f�lren�zni err�l a pillanatr�l, a szeme elkerekedett, �s az aggodalma mellett valamif�le izgatotts�g t�lt�tte el a mellkas�t.

     Nem ez volt a harmadik f�ldalatti szint els� bab�ja, de ezel�tt sosem volt szemtan�ja a pillanatnak. Amikor meg�lelte mag�t, r�j�tt, hogy az eg�sz teste remeg.

     A fej n�h�ny hajsz�lt�l s�t�tlett, �s a b�r hangy�nyit lil�s �s v�r�ses �rnyalatot kapott a v�rt�l �s a h�scafatokt�l, vagy valamit�l – Doussay el sem tudta mondani, mi volt az. A fejet a v�llak k�vett�k, azt�n minden felgyorsult, �s a sz�l�s egy utols� nyom�ssal �s sikollyal fejez�d�tt be. A baba meg�rkezett.

     Dr Ye azonnal ell�tta, miel�tt Doussay k�zelebbr�l megn�zhette volna, de csak mikor a baba elkezdett nyikorg�, magas hangokat kiadni, csak akkor �rezte, hogy megk�nnyebb�l�s mossa �t a lelk�t.

   - Fi�.

     Mary elvesztette minden erej�t, �s nem tudott feln�zni. A teste ernyednek t�nt, m�g mikor a k�t l�ny pr�b�lta is felh�zni, hogy l�thassa a gyermek�t. A fi� k�ld�kzsin�rj�t m�r elv�gt�k, �s Dr Ye egy t�r�lk�z�be burkolta a kis test�t, de nem adhatta m�g oda az anyj�nak – Dr Ye belenyomta a bab�t Doussay karjaiba, �s elkezdett seg�teni a kismam�nak.

     Doussay megszeppent, ahogy a karj�ban l�v� bab�ra n�zett. Egy r�ncos, piros arc, el�g hossz�, s�t�t hajjal, ami m�g valamennyire nedves volt. Im�dnival� volt. Doussay csak ebben a pillanatban kezdte elveszteni a hidegs�get, ami az�ta ette bel�lr�l, hogy az utc�ra l�pett, �s az es� el�ztatta; a mellkasa, a jeges ujjai, a t�rdei �s a l�bujjai a cip�j�ben, minden lassan felolvadt, �s nagyon �vatosan tartotta a bab�t a karj�ban, �s �szt�n�sen ringatni kezdte.

     De az est�nek m�g nem volt v�ge.

     Mary kapott n�h�ny orvoss�got injekci�s t�b�l, de nem �gy t�nt, hogy a n� l�legzete rendez�d�tt volna. M�sfel�l, a mellkasa egyre gyeng�bben mozgott. Sok v�rt vesztett; az eg�sz �gyat befedte, er�sen b�zl�v� t�ve a szob�t, �s biztos volt, hogy nem tudj�k ezeket a leped�ket kimosni t�bb�. Doussay k�zelebb ment, �s elhessegette az egyik l�nyt Mary oldal�r�l. Doussay olyan k�zel �llt, ahogy csak tudott, a combjai a matracnak nyom�dtak, �s Mary f�l� hajolt, hogy szemkontaktust teremtsen vele.

     Mary a mennyezetre meredt, a haja az arc�hoz �s a szem�hez tapadt, de �t nem �rdekelte. Amikor �szrevette Doussayt, a n� r�pillantott, �s f�kusz�ltabb� v�lt. A s�padt arc�n apr�, boldogtalan mosoly mutatkozott.

   - Kis D… s… sajn�lom… Csak ad�ss�gokat… csin�ltam neked – mondta gyeng�n, rekedt hangon. – �s nem hiszem… hogy vissza tudom fizetni…

     Doussay mondta ezt neki, amikor Mary visszat�rt a harmadik szintre. Val�ban, sokba ker�lt elrejteni egy terhes n�t �s a bab�j�t, de Doussay nem igaz�n k�rt visszafizet�st egyik l�nyt�l sem, soha. Csak cukkolta �ket ezzel, de a v�g�n sosem v�ltotta val�ra a figyelmeztet�seit.

   - Ne mondd ezt. Sz�ks�gem van a p�nzre. – Doussay pr�b�lta fel�d�teni a hangulatot, de igaz�b�l… �gy t�nt, az � hangja is megt�rik. R�j�tt, hogy ezt tal�n nem megfelel� id� a szarkazmusra �s viccekre. – De… tudod mit? Elengedem. Csak legy�l jobban hamar, ok�?

     Dr Ye pr�b�lta n�zni a n� pulzus�t �s v�rnyom�s�t, de felszerel�s �s inf�zi� n�lk�l nem tudott t�bbet tenni a fiatalasszony�rt. Ahogy Doussay r�pislantott, �s a f�rfi elkapta a tekintet�t, az vonalk�v� szor�totta a sz�j�t, �s majdnem �szrevehetetlen�l megr�zta a fej�t.

     Doussay sz�ve les�llyedt. �jra Maryre n�zett.

   - Mary… el kell nevezned a fiadat – mondta, �s ahogy megtette, k�zelebb h�zta a gyereket Mary l�t�ter�hez. Ez volt az els� pillanat, hogy Mary �szrevette a gyermeket, �s v�gre, a kiv�r�s�d�tt szem�b�l k�nnyek kezdtek folyni.

     Nem tudott hosszan r�n�zni, mert a f�jdalma – lehets�ges, hogy mind a fizikai �s az �rzelmi f�jdalma – t�ls�gosan elviselhetetlen volt. A tekintete megint v�gigsepert a mennyezeten, azt�n enyh�n h�trahajtotta a fej�t. Doussay el�sz�r azt gondolta, hogy a f�jdalom okozta a mozdulatot, de azt�n �szrevette, hogy a n� az �gy m�g�tti falat n�zi. Mary feje felett egy kereszt l�gott egy sz�g�n, egy r�szletesen kidolgozott J�zus Krisztus figur�val.

   - John… - motyogta a n� halkan. – � volt az �…

     Doussay v�rt a folytat�sra; az �denkertben t�lt�tt napjai t�l r�giek voltak, nem tudott visszaeml�kezni vall�sokra, mivel egy tucat evil�gi �ggyel kellett foglalkoznia napr�l napra – elfelejtette, ki is volt John pontosan. Azt hitte, Mary csak az erej�t gy�jti �ssze, hogy elmagyar�zza, de azt�n l�tta, ahogy a n� ajkai m�g mozogtak, mik�zben a szeme �jra elvesztette a f�kuszt, �s lassan �vegess� v�lt.

     Mary l�legzete le�llt.   

     A k�t m�sik l�ny azonnal csendesen s�rni kezdett, m�g Dr Ye m�g egyszer utolj�ra ellen�rizte Maryt, miel�tt meg�llap�totta a hal�l idej�t. Egy perccel t�rt�nt �jf�l ut�n. A fi�val a karj�ban, Doussay csak n�zte, ahogy a kutat� megparancsolta a k�t l�nynak, hogy szerezzenek p�r t�r�lk�z�t, �s tiszt�ts�k le a test�t.

   - �gy kell int�znetek, hogy balesetnek l�tsz�djon… a hasa m�g mindig nagyon fel van puffadva… pr�b�lj�tok meg bek�t�zni. Kis D… h�, hallasz?

     Doussay felpillantott, �s �gy �rezte, mintha �pp csak felj�tt volna az �ce�n m�ly�r�l. Kipukkant k�r�l�tte egy bubor�k, �s hideg hull�m �ml�tt v�gig a test�n.

     N�st�ny oroszl�n. A sz� az elm�j�ben visszhangzott. N�st�ny oroszl�n… Igen, le kell higgadnia, �s elfoglalnia a poz�ci�j�t.

   - Igen… �n… Szerintem az a legjobb, ha megint a l�pcs�ket haszn�ljuk, mint legut�bb – d�nt�tte el gyorsan, �sszekaparva mag�t. – R�foghatjuk a hal�l�t a cs�sz�s fokokra… �n is gyakran megcs�szok rajtuk. De �gy kell lel�kn�d, hogy…

   -… �sszekusz�ljam az als� test�t – fejezte be Dr Ye a mondat�t. – Mi�rt �n? A munk�mnak itt v�ge. Meg tudod csin�lni te magad.  

   - Te vagy a f�rfi – mondta a l�ny hidegebben, miel�tt felemelte a kisfi� meleg test�t, �s azt�n a k�t s�r� l�ny fel� b�lintott, akik m�g mindig hevesen remegtek, �s pr�b�lt�k lemosni a v�rt Mary test�r�l. – �s n�zz k�rbe. �gy n�zek ki, mint akinek van ideje erre? �gy n�znek ki, mint akik k�pesek megtenni? – N�mi csend ut�n kelletlen�l hozz�tette: - Legk�zelebb megdupl�zom a b�redet.

     Nem volt v�laszt�sa. A saj�t b�r�n tanulta meg, hogy minden inform�ci�darabka elvesztheti az �rt�k�t id�vel. Most m�g a mark�ban tartotta Dr Yet azzal a fenyeget�ssel, hogy feljelenti a sikkaszt�sai�rt, de milyen sok�ig fognak ezek a zsarol�sok m�k�dni, �s mikor avulnak el – nem t�maszkodhatott r�juk t�l sok�ig. Hamarosan sz�ks�ge lesz valami m�sra, �s mi volna ill�bb ehhez, mint felhaszn�lni ennek a f�rfinek a kapzsis�g�t? Az egyetlen dolog, ami er�sebb volt a f�lelemn�l. A p�nz sokkal er�sebb fog�st adhatott sz�m�ra egy olyan emberen, mint Dr Ye.

      Dr Ye gondolkodott egy p�r m�sodpercig, l�tsz�lag nem t�l boldogan ezzel a v�gkimenetellel – val�sz�n�leg azonnali dupla b�rt akart volna k�rni, de Doussaynak nem is volt m�r annyi p�nze.

     V�g�l Dr Ye elfogadta a szerep�t. Mikor a l�nyok v�geztek a f�rdet�ssel, tiszta h�l�inget �s bugyit adtak a testre, azt�n a f�rfi felemelte Maryt, hogy a l�pcs�kh�z vigye. Miel�tt elhagyta a szob�t, m�g egyszer Doussayhoz fordult.

   - Amikor reggel “megtal�lod”, k�ldess �rtem, �s odaadom a hamis vizsg�lati pap�rokat az eset�r�l, de ha a B�r�k tal�lj�k meg… ne merd megeml�teni a nevemet. Sosem voltam itt.

   - Tudom… Dr Ye. K�rlek, a szem�lyi sz�ma…

     Dr Ye megint pof�kat v�gott – tudta, mit k�r t�le a l�ny, a mondat t�bbi r�sze n�lk�l is. S�hajtott, mintha m�r most f�radt lenne Doussayt�l, azt�n b�lintott, �s elt�nt a s�t�t folyos�n.

     Doussay a szob�ban maradt a k�t m�sik l�nnyal. M�r nem s�rtak, de mindketten kimer�ltnek t�ntek. Doussay ugyan�gy �rzett; azonban azok a t�voli szavak megint felcsend�ltek a f�l�ben. A saj�t anyj�t hallotta: ”Legy�l az a n�st�ny oroszl�n, aki vezeti a falk�t, Theresa”.  Hirtelen er� sepert v�gig a test�n egy ismeretlen forr�sb�l, �s nyugodtan k�rben�zett. Tudta, hogy a l�nyoknak sz�ks�ge volt vezet�sre; arra, hogy �k is visszaszerezzenek valamennyit a nyugalmukb�l. F�kuszban kellett tartani �ket, m�g �gy is, hogy �ppen elvesztett�k az egyik n�v�r�ket.

   - Tartsatok egy �t perces sz�netet – mondta a hossz� csend ut�n. – Azt�n takar�ts�tok ki ezt a szob�t. Patyolat tiszt�nak kell lennie holnap reggelre, arra az esetre, ha valaki m�s tal�lja meg Maryt, �s elkezdenek szimatolni. Tudj�tok, mi t�rt�nik, ha tudom�st szereznek a bab�r�l.

     Ez egy kicsit fel�bresztette a l�nyokat, �s miut�n let�r�lt�k a k�nnyes, pirosas-s�padt arcukat, elkezdt�k leszedni az �gynem�t is, �s felszedni az �sszes v�res ruh�t a f�ldr�l.

     Doussay n�zte �ket egy p�r pillanatig, miel�tt elhagyta a szob�t, �s visszat�rt a saj�tj�ba. Lepillantott, hogy l�ssa az alv� kisfi�t.

   - Kinek kellene, hogy odaadjalak? – K�rdezte, mag�t�l persze, nem a fi�t�l. Minden kor�bbi baba valaki m�s �ltal lett ell�tva: vagy a saj�t anyjuk �ltal, ha t�l�lt�k a sz�l�st, vagy m�s, id�sebb n�k �ltal. Doussayt megv�lasztott�k ennek a helynek a vezet�j�nek – nem tudott t�bb felel�ss�get v�llalni, mint amennyit m�r elv�llalt, �s ez m�r �gy is sokkal t�bb volt, mint amennyit az �sszes t�bbi l�ny egy�ttesen v�llalt. Most lett megint egy �jsz�l�ttj�k… Nos, lehet a gondoz�ja egy p�r napig, m�g a dolgok lenyugszanak.

     A hib�z�s lehet�s�ge jelent�ktelen volt. A b�zis nem t�r�d�tt valami sokat a feketepiaccal. A t�rv�nyeik senkit nem v�dtek itt, de ugyanakkor, mivel nem n�zt�k ezt a helyet olyan t�zetesen, tulajdonk�ppen a piac v�dte az embereket a b�zis t�rv�nyeit�l, bizonyos �rtelemben. Azonban… az Elj�r� B�r�s�g m�g mindig nem volt vicc. K�l�n�sen, hogy mindig m�sik vezet�j�k volt, Doussay nem lehetett el�g �vatos a szok�saikkal szemben. Olyan gyakran v�ltott�k le az Arbiter�ket, hogy a l�nyok nem tudt�k ki�kum�lni, melyik fogja azt gondolni, hogy sz�ks�ges sz�r�pr�ba szer�en ellen�rizni�k a szabad piac f�ldalatti szintjeit. Ha valami gyan�snak t�nne, a B�r�k elkezden�k kinyomozni ezt az �gyet is: egy halott ember az halott ember, mindegy, ki volt az.

     �s mivel gyermeket hordani a sz�v�k alatt tiltott volt a K�lv�rosban, ez nagyon rosszul is alakulhatott volna Doussay vagy a t�bbi n� sz�m�ra. �k szenvedt�k volna el az �sszes k�vetkezm�nyt, �s a B�r�k azon nyomban meg�lt�k volna a bab�kat – mert “meg kellett el�zni�k, hogy elv�ltozott vagy mut�l�dott lakosok �ljenek a b�zison”. N�ha m�g az any�kat is meg�lt�k.

     Doussay bez�rta az ajt�t, �s nekid�lt a falnak a bej�rat mellett. Megint Johnra n�zett. Szokatlanul nyugodtnak, de eg�szs�gesnek l�tszott, szopogatta a piciny ujj�t. M�ris �hes?

     Mind a ketten megrezzentek, amikor hallott�k a hangos, de tompa zajt, ahogy valami neh�z dolog esett le a t�voli l�pcs�k�n. Doussay remegni kezdett, �s a karj�ban l�v� bab�ba temette az arc�t, ahogy lassan lecs�szott a padl�ra. A k�nnyei rejtve voltak ebben az �lel�sben.

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.