2159, harmadik f�ldalatti szint.

     Doussay a harmadik szint anyagi helyzet�nek pap�rja f�l� hajolt. Hossz� ideje volt m�r annak, hogy feltal�lta ezt a rendszert, �s nagyon hasznoss� �s k�nnyen kezelhet�v� v�lt. De f�kusz�lnia kellett, �s figyelmet ford�tania minden egyes R-re, amit k�z�ss�gk�nt kerestek.

     Az �sszes l�nya �s fi�ja keresett p�nzt idelent, alapvet� volt, hogy mindenkinek dolgoznia kellett valamit. De n�h�ny h�guk vagy �ccs�k nyilv�nval�an nem volt olyan sikeres, mivel nem �k voltak a legszebb vagy legj�k�p�bb emberek a szinten – ez felbor�totta volna az egyens�lyt a kapcsolataikban. Doussay l�tta ezt a kezdetekt�l, de az �tlete eredetileg a saj�t �rz�seib�l sz�rmazott, hogy nem volt boldog, hogy k�tszer annyi p�nzt keres, mint n�h�ny m�sik n�. Sz�val, miut�n m�r egy bizonyos id�szak eltelt az�ta, hogy a poz�ci�j�ba ker�lt, el�hozakodott a megoszt�si rendszerrel: minden h�napban le�ltek k�z�sen, megsz�molt�k a p�nz�ket, egy nagy rak�sba tett�k, azt�n a v�geredm�nyt egyenl�en elosztott�k maguk k�z�tt. Ha valaki sok p�nzt hozott a h�zhoz, kapott n�h�ny dics�retet, de akkor is oda kellett adnia az R-eket a k�z�s kassz�ba – Doussaynak is.

     Hogy �gy cselekedtek, tudt�k fizetni a saj�t szob�jukat, �tel�ket �s sz�ks�ges holmijaikat, �s mindannyian k�pesek voltak f�lretenni is. Ha valakinek sz�ks�ge volt valamire, megint �ssze�ltek, �s megosztott�k a p�nz�ket azzal a szem�llyel – �s az a szem�ly �ltal�ban Doussay maga volt. Amikor k�mkednie kellett, vagy megvenni szem�lyi k�rty�kat, hamis vizsg�lati eredm�nyeket vagy valakinek a hallgat�s�t, melyek sokkal dr�g�bbak voltak, mint mindannyiuk rezsije �s �lhet�si k�lts�gei, a l�nyok �s fi�k hangosan licit�lt�k t�l egym�st, melyik�k akarja jobban megosztani a p�nz�t a szeretett vezet�j�kkel … sz�val a p�nz sosem volt probl�ma.

     De egy ideje… Doussay elkezdett f�lretenni egy kicsit t�bbet ezekb�l az alkalmakb�l. Nem hazudott teljesen az embereinek – nem tudta volna kihaszn�lni �ket ilyen �rz�ketlen�l – t�nyleg fizetett ezek�rt a piszkos �gyek�rt. De ha maradt egy p�r sz�z visszaj�r� R, titokban tartotta.

     M�g �gy is egy kicsit b�ntudata volt miatta. De… tulajdonk�ppen sosem akart semmit mag�nak ezel�tt. Hab�r szebb ruh�i voltak, �s t�bb sminket haszn�lt, mint a t�bbiek – ezek mind a munk�j�hoz kellettek, nem kifejezetten az�rt, mert � akarta �ket. Egy p�r �vvel ezel�ttig, amikor tal�lkozott valakivel, �s az a tal�lkoz�s megv�ltoztatta az �let�t. Tudta, hogy semmi es�lye ann�l az embern�l – de m�g �gy is lehetett valamije t�le. Persze, �r�lten sok p�nz�rt.

     Doussay beharapta az als� ajk�t, ahogy a sz�mokra meredt. J� volt matekb�l, de nem kiv�l�. M�gis, nem sz�m�thatott senki m�sra ebben, hogy ellen�rizze a sz�mokat. �s ellen�rizze m�g egyszer. �s m�g egyszer. �gy t�nt, minden rendben van, de nem hagyhatott megl�gni egy apr�cska hib�t sem. A megoszt� rendszert el�g k�nny� volt kezelni, de �pp annyira k�nny� volt elrontani is.

     Nem is tudta, ki vehetn� �t ezt a munk�t, ha egyszer m�r t�l �reg lesz, vagy meghal a j�v�ben. A mostani csal�dj�nak nem volt tehets�ge a vezet�shez. Komolyan meg kellett fontolnia, hogy v�lasszon egy ut�dot hamarosan.

     Ahogy az elm�je elkalandozott a sz�mokr�l, a teste ellazult kiss�.

     Sz�val a kopog�s az ajt�n k�tszer annyira megijesztette.

   - Igen? – sz�lt ki, miut�n gyorsan betuszkolta a pap�rt a fi�kj�ba, �s az ajt� fel� fordult.

     Egy fiatal f�rfi t�nt fel a k�sz�b�n. Rendk�v�l j�k�p� volt – Doussay szerint legal�bbis – meleg, feh�r mosollyal, ragyog�, m�zsz�n� szemekkel �s s�t�tbarna hajjal, amit egy kis l�farokba k�t�tt a tark�j�n. A megjelen�se lezser volt, tal�n m�g egy kicsit hanyag is, de remek�l illett hozz�.

     Doussaynak elkerekedett a szeme.

   - H�, n�zd m�r, ki van itt – �llt fel, hogy meg�lelje a fi�t. John szorosan �lelte vissza, miel�tt elv�ltak volna. – Majdnem elfelejtettem, hogy n�zel ki. Mi�rt nem j�ssz ide gyakrabban?

     A fi� mosolya k�nos nevet�sbe fordult, �s k�rben�zett a szoba berendez�sein.

   - Bocsi, n�v�rem. A t�rt�neteimen dolgoztam.

   - Hmph. �lj akkor le. Ne is gondold, hogy hamar fogsz szabadulni innen, m�sk�l�nben nem kell visszaj�nn�d t�bbet! – fenyegette meg, �s ahogy a fi� le�lt, � a b�rszekr�nyhez l�pett, hogy el�vegyen n�mi italt �s poharakat.

   - Ok�, maradok egy kicsit. Csak hi�nyoltam ezt a helyet, �s t�ged is.

     Ahogy a h�t�t mutatta a fi�nak, Doussay egy kiss� er�sebben ragadta meg az �veget, �s a szemei p�r�sak lettek. A sz�ve gyorsabban vert, �s meleg �rz�sek l�ngoltak fel a mellkas�ban.

   - Akkor csak maradj itt – mondta v�g�l, �s t�lt�tt n�mi s�rt mindkettej�knek. A fiatalember fel� fordult, �s neki adta az egyik poharat. – Bemutatlak Mr Shawnak. Mindig �j asszisztenst keres. Most van neki egy, de a fi� t�l sokat iszik. Csod�lom, hogy m�g �letben van. Tudod csin�lni a munk�t, nem annyira neh�z.

     Egy k�nny� nevet�s, mind�ssze ennyit kapott, �s a fi� beleivott a szikr�z� italba. Doussay vissza�lt az �lt�zk�d� asztal melletti sz�k�be, �s egyenesen az arc�ra n�zett.

   - Mi a helyzet veled, John?

     A hangja elvesztette a gondtalan t�nus�t, �s sokkal komolyabb �s agg�d�bb m�don besz�lt, miel�tt el�vett egy cigarett�t. A fiatalember arca megr�ndult.

   - Ne h�vj �gy. Fura �rz�s.

   - Nem foglak az �r�i neveden sz�l�tani – horkantott Doussay, �s belesz�vott a cigarett�ba. A f�st megt�lt�tte a t�dej�t, �s egy kiss� k�nnyedebb �rz�st adott neki, mintha tiszta oxig�nt sz�vott volna be. – Akkor h�vhatlak b�binek. Mivel az �n szememben m�g baba vagy.

     John csak mosolygott, �s megr�zta a fej�t, megsimogatva a poh�r sz�l�t az ujjaival. Doussay �sszeszor�totta a sz�j�t. Tudta, hogy valami van. John ritka vend�g volt erre, ami�ta nagyon r�g elhagyta ezt a helyet, de amikor id�t sz�nt megl�togatni Doussayt, �ltal�ban k�ld�tt �zenetet, miel�tt meg�rkezett, sz�val nem zavarta meg �t a munk�ban. Ilyen m�don t�lthettek egy�tt egy kis id�t. Sosem bukkant fel csak �gy, bejelent�s n�lk�l.

   - V�g az eszed, mint mindig, nem, n�v�rem? – John s�hajtott, �s megint nevetett. – �gy t�nik, mindig tudod, mi j�r a fejemben.

   - Mert �n cser�ltem a pelenk�dat. �n neveltelek fel egy kis szarosb�l egy nagyobb�. J�l ismerlek – emelte fel az �ll�t enyh�n, de valahogy nehez�re esett j�tszani a kem�nyet ezzel a fi�val. John nem olyan volt, mint a t�bbi �ccse.

     John megforgatta a szem�t r�, de �jra nevetett a v�g�n. Olyan k�nny� volt sz�m�ra nevetni. Ez a fi� t�nyleg k�l�nleges volt. Mindegy, milyen bonyolult �letet �lt, k�pes volt pozit�v maradni, �s a tud�s�t arra haszn�lni, hogy ekkora b�tors�ggal tan�tson m�sokat. Doussaynak sosem volt es�lye seg�teni az embereken ilyen ny�ltan; mindig is az �rny�kb�l kellett dolgoznia.

   - Nos, val�sz�n�leg semmis�g – mondta v�g�l John. – Csak volt… n�h�ny rizik�sabb sztorim, amiket nem annyira �dv�z�ltek t�rt karokkal a b�zis bizonyos csoportjai k�z�tt.

     Doussay gyomra m�r �sszesz�k�lt. Egym�sra tette a l�bait, �s fel-al� mozgatta a l�bfej�t, mik�zben az �k�lbe szor�totta a szabad kez�t a k�ny�khajlat�n, megint belesz�vva a cigarett�ba.

   - �gy �rted, az az essz� a m�sik k�t b�zis eles�s�r�l? – k�rdezte mar� hangs�llyal. – Igen, rendk�v�l ostoba volt�l, hogy ilyen �rz�keny t�m�t haszn�lt�l fel egy publikus essz�ben ilyen meggondolatlanul. Tulajdonk�ppen arra utalsz, hogy a MI b�zisunk is elesik hamarosan. Elment az eszed?

   - Te… te olvastad az essz�met? – John d�bbentnek l�tszott, �s azt�n, teljesen figyelmen k�v�l hagyva a szavait, a szeme izgatottan csillant fel.

   - Nem ez a k�rd�s, kedvesem – hordta le mindj�rt a n�, enyh�n megemelt hangon. – Mi�rt vagy ilyen nemt�r�d�m? Ne t�madd meg a b�zist. Ne harapj a k�zbe, ami enni ad. Legal�bbis ne annyira vakmer�en! Azt akarod, hogy kiv�gezzenek?

   - Ch… nem fognak kiv�gezni csak ez�rt. Csak az igazs�got �rtam – morogta John, de f�lrepillantott, �s a hangs�lya hordozott n�mi bizonytalans�got. – De tal�n belekeveredek valami kalamajk�ba.

   - M�r most is BENNE vagy a kalamajk�ban, nem? – Doussay er�sen elnyomta a cigarett�j�t, csak hogy meggy�jtsa a k�vetkez�t. – Le akarnak tart�ztatni?

     John sz�nalmas mosolyt mutatott fel�.

   - Csendben kell maradnom egy kicsit. Tal�n ki kell majd mennem a fi�mmal.

   - A vadonba? – k�rdezte egy kicsit kev�sb� hangosan, �s az aggodalom gyorsan fel�l�rta a d�h�t. – M�g mindig vele vagy? J� hozz�d? A csapata… el�g j�, hogy t�l�ljenek odakint h�napokig?

     Ez nem volt szokatlan. Ha valaki valami rosszat csin�lt, �s az Elj�r� B�r�s�g vagy a katonas�g r�j�tt, gyakran kimenek�ltek a vadonba a b�zis igazs�gszolg�ltat�sa el�l, am�g az nem ejtette a v�dakat. Volt egy el�v�l�si id�, ami a v�dak s�lyoss�g�t�l f�gg�tt – k�nny� k�vetel�sek�rt hat h�nap, nagyobb b�n�k�rt legal�bb egy �v. Csak egy p�r esetnek nem volt el�v�l�si ideje, ha valaki el�rulta a b�zist, vagy k�rt okozott az Arbiternek, p�ld�ul.

     Sz�val ez most egy r�vid b�cs�.

   - Igen, azok. �s hajland� ott maradni velem olyan sok�ig, ameddig csak sz�ks�ges. De visszaj�v�k. – John ism�t mosolygott, mintha csak az id�j�r�sr�l besz�ltek volna.

     Doussaynak egy�ltal�n nem tetszett ez. Olyan sok �rzelme gy�lt fel egyszerre, nem tudta, melyiknek adjon teret el�sz�r, a d�h�nek, aggodalm�nak vagy szomor�s�g�nak. Nem mintha kimutathatta volna b�rmelyiket is… mert h�t milyen okb�l? De v�g�l is, a gondolat, hogy mostant�l hossz� ideig nem l�tja Johnt, k�ptelenn� tette, hogy mindent teljesen elfojtson.

   -… Nem tudn�l csak t�nyleg itt maradni? Feladni ezeket az ostoba t�rt�neteket, �s kev�sb� stresszes �letet �lni? T�nyleg annyira rossz neked itt, hogy b�rmi �ron megpr�b�ld felszabad�tani magad?

     John m�lyen n�zett r�, �s az als� ajk�ra harapott. Megint elkezdte simogatni a poharat.  

   - Nem b�nn�m annyira, ha itt maradn�k. De az sok bajt okozna neked. Nem �gy, mintha a fi�mmal vagyok. Vele menni k�nnyebb; legal�bb l�thatom �t. Itt maradni, an�lk�l hogy k�pes lenn�k kimenni, �s csak probl�m�kat hozni a fejedre, ez nem olyan szitu�ci�, amiben szeretn�k lenni. N�v�rem, te nem az a fajta l�zad� vagy. Te a magad m�dj�n l�zadsz, �n pedig a magam m�dj�n l�zadok. Am�gy mindketten l�zad�k vagyunk. Sokkal t�bb k�z�s van benn�nk, mint b�rki m�sban. Mi t�nyleg csal�d vagyunk.

     John mindig is j�l b�nt a szavakkal. M�v�szlelke volt, de sokkal magabiztosabb �s er�teljesebb szem�lyis�ge is, mint Doussaynak. Ha Doussay egy n�st�ny oroszl�n volt, aki egy falka n�t vezetett, akkor ez a fi� volt a fiatal oroszl�n, aki remek�l megvolt egymaga is.

     M�gis, a kor�bban �rzett melegs�g ez�ttal az eg�sz test�re �tterjedt. Elpillantott, mert ha egym�sra b�multak volna, nem lett volna k�pes visszafogni az �rz�seit.

   - Butus k�ly�k. Meg�rtad ezt a sz�veget, miel�tt idej�tt�l?

     John r�vigyorgott.  

   - Tal�n. Tal�n legk�zelebb valami dr�m�t kellene �rnom a t�rt�nelmi essz�k helyett. Hogy boldoguln�k vel�k? Tetszett a st�lusom?

   - K�rlek, maradj a t�rt�nelmi cuccokn�l – v�laszolt azonnal Doussay. – Belehaln�k a sz�gyenbe, ha a szemtelen, dramatikus soraidat k�ne olvasnom.

   - Am�g elolvasn�d �ket… - John nevetett. – Teljesen �szint�n, nem sz�m�tottam r�, hogy k�veted a munk�ss�gomat.

   - Ki mondta, hogy k�vetem �ket? A Havi B�zisban voltak. Egy m�sik �r�t k�vetek.

   - T�nyleg? Kit?

   - Azt… azt a…

   - Azt… Legal�bb h�sz m�sik �r� vagy k�lt� van a Havi B�zisban.

   - L�tod? Mi�rt k�vetn�m a te munk�idat, amikor olyan sok �s sokkal tehets�gesebbek is vannak ott? �szint�n sz�lva, te nem is illesz k�z�j�k. Neked ink�bb a saj�t k�nyvedben k�ne publik�lnod a kioktat�, usz�t� marhas�gaidat. H�vhatod �ket Jelen�sek K�nyv�nek is.

     John felvonta a szem�ld�k�t.

   - Tudsz J�nos Jelen�sek K�nyv�r�l? – k�rdezte meglepett hangs�llyal. – Azt hittem, nem vagy vall�sos.

   - Az any�d �ut�na nevezett el, hogy ne tudn�k? – mosolygott szarkasztikusan, hab�r titokban tartotta, hogy gyakorlatilag ut�na kellett olvasnia a dolognak.

     John nevetett, �s megr�zta a fej�t.

   - Tele vagy ma meglepet�sekkel. De tal�n igazad van. Tal�n meg�rom a saj�t k�nyvemet ennek a b�zisnak a t�rt�nelm�r�l.

   - Az emberek hamisnak fogj�k kiki�ltani – mutatott r� a n� azonnal. – Felejtsd el, amit mondtam.

   - De… most izgatott lettem. – John vigyora sokkal sz�lesebb lett. – Meg akarom �rni a saj�t k�nyvem! De azt hiszem, egyel�re nincs el�g inform�ci�m. Tal�n megyek, �s szerzek m�g adatokat a v�rosok romjaib�l. Vagy, ha lenn�l olyan kedves, �s nyitva tartan�d a f�led… jobb vagy inform�ci�gy�jt�sben, mint b�rki m�s. Csak add le a forr� dr�tot nekem.

     �s szuggeszt�ven megemelgette a szem�ld�k�t. Doussay majdnem felpofozta.

   - M�g ha tudok is valamit, nem fogom elmondani! Szerezd meg magadnak az inf�idat!

   - Sz�val tudsz valamit.

     Doussay m�ly leveg�t vett, �s �sszeszor�totta a sz�j�t. Persze, hogy tudott valamit, ami megt�lt�tt volna egy eg�sz k�nyvet. De nem volt abban a hangulatban, hogy besz�ljen r�la. Igaz�b�l, ha besz�lne err�l a t�m�r�l, mindannyian ott helyben ki lenn�nek v�gezve, ami�rt leadta r�la a dr�tot.

   - Avass be. K�rlek.

   - Azt mondtad, a vadonba m�sz – k�pte fel� hidegen. – Ha maradsz, elmondom.

     John izgatott mosolya elhalv�nyult egy kiss�, �s j�l elk�l�n�thet� szomor�s�g m�szott a csod�latos von�saira. V�g�l lehajtotta a fej�t.

     Doussay nyelt egyet, �s lehunyta a szem�t.

   - Nem fogom elmondani, ha itt maradsz sem. Ez nem olyasmi, amit valaha is publik�lnod kellene. Sz�val ne v�gj ilyen arcot el�ttem. N�h�ny dolog jobb, ha �r�kre rejtve marad.

     John �jra feln�zett, �s egy�rtelm� volt, hogy a k�v�ncsis�ga nem cs�kkent a mosoly�val. De tisztelte annyira a szavait, hogy ne pr�b�ljon t�bb k�rd�st feltenni.

     V�g�l Doussay m�sodik cigarett�ja le�gett an�lk�l, hogy belesz�vott volna. Ahogy ezeket a dolgokat megeml�tett�k, nem tudott ellene mit tenni, visszagondolt azokra a r�gi eml�kekre, arr�l a k�nyv-kit�lt� t�m�r�l, �s gyorsan meggy�jtott m�g egy cigarett�t.

~�ߤ~

2135, az �denkert.

     Theresa anyuk�ja szorosan �lelte, ahogy a s�t�t szob�ban v�rakoztak. A t�bbi l�ny aludt, �s elm�lt este t�z. Nem ez volt az els�, hogy Theresa fent volt ilyen k�s�i id�pontban. Az anyuk�ja be szokott sz�kni a szob�j�ba, mindegy, h�ny l�ny aludt vele egy�tt, csak hogy besz�ljen Theres�val.

     Ez azt az �rz�st keltette Theres�ban, hogy k�l�nleges. Semelyik m�sik l�ny nem tudta, ki az igazi anyuk�ja. Nem volt szabad k�rdezni�k, �s az �sszes feln�tt n� egyform�n szerette �ket ezen a szinten. De volt valami melegs�g ebben a tud�sban. Titokban mindannyian tudni szerett�k volna.

   - Anyu – mondta, nekid�lve a meleg mellkasnak, �t�lelve a v�kony derekat. – �lmos vagyok… Baj lenne, ha nem akarn�k ma menni?

     Az anyuk�ja karjai megszorultak k�r�l�tte.

   - Theresa… - suttogta, �s az izzadt tenyer�vel megsimogatta a l�nya homlok�t. – �desem. Ez az egyetlen es�lyed.

     Meg�rtette, de m�gsem. Sok k�s� �jjelt t�lt�ttek egy�tt, �s az anyuk�ja sok mindenr�l besz�lt, ami kiss� komplik�lt volt Theresa sz�m�ra. Valamennyire meg�rtette a Rose Manifest�t, mert azt tan�tott�k az �r�in. De mikor az anyuk�ja eml�tette a R�zsa Incidenst, vagy mikor a l�zad�sokr�l besz�lt, vagy, hogy ki kell t�rni�k a l�ncaik al�l, �s hogy milyen neh�z ez, �s eff�l�k… Nem volt benne biztos, hogy meg�rtette, mi�rt.

     Csak olyan akart lenni, mint az anyuk�ja. Szeretett volna gyerekeket, hogy � is �tadhassa nekik ezt az �rz�st, amit � tapasztalt a saj�t anyuk�j�val – be akart osonni a l�nyai vagy tal�n fiai szob�j�ba, t�rt�neteket mes�lni nekik, vagy szeretetet �s t�r�d�st mutatni fel�j�k, �s azt �reztetni vel�k, hogy k�l�nlegesek. Mindig is leny�g�zte, ha l�tta a bab�kat a lentebbi szinten, olyan aranyosak voltak, �s � tartani akarta �ket, meg akarta cs�kolni �ket, �s szeretni akarta �ket, ahogy az anyuk�ja szerette �t.

     Nem akarta elhagyni az �dent, nem igaz�n. De azt is meg�rtette, hogy az anyuk�ja a legjobbat akarja neki, �s ez fontos volt sz�m�ra. Theresa azt akarta, hogy az anyuk�ja boldog legyen. Nem tudta elviselni az anyuk�ja szomor�s�g�nak vagy k�nnyeinek l�tv�ny�t.

     Az ajt� egy elhal� nyikorg�ssal ny�lt ki. El�sz�r csak egy v�kony vonalnyi arany f�ny hatolt be a szoba s�t�tj�be. Azt�n a vonal kisz�lesedett, �s l�thatt�k a folyos�t az �rny�kos alak m�g�tt.

     Madam Lu volt az. Nagyobbnak t�nt, mint �ltal�ban, tal�n a m�g�tte l�v� vil�g�t�st�l.

     Theresa �s az anyuk�ja felkeltek, �s kisurrantak a szob�b�l Madam Lu mellett.

     Amikor elhaladtak mellette, Theresa �szrevette a hatalmas hasat a sz�tv�l� feh�r orvosi k�peny sz�rnyai k�zt. Theresa egy kicsit izgatott lett. �gy t�nt, Madam Lu bab�t v�rt, de a l�ny gyakorlatilag sosem l�tott ilyen �ri�si hasat. A legt�bb n�nek csak kicsi hasa volt, amikor bab�t v�rtak.

   - Szereztem neki egy �j szem�lyi k�rty�t – mondta Madam Lu Theresa anyuk�j�nak, ahogy gyors-s�t�lni kezdtek a folyos� v�ge fel�. – A C Oszt�ly� gyerekek list�j�ra tettem. Hamarosan ki lesznek k�ldve a K�lv�rosba. Fel kell k�sz�ln�t�k. Nem csatlakozhat a gyerekekhez, miel�tt sorba �llnak a vas�t �llom�son. Ha valaki �szreveszi �t, �s r�j�nnek, hogy egyik gyerek sem tudja, ki �, az probl�m�s lesz. Le kellene v�gnunk a haj�t is.

     Theresa hirtelen megijedt, hallva az utols� mondatot. A t�bbit nem nagyon �rtette am�gy. Az vil�gos volt sz�m�ra, hogy most valami rosszat csin�ltak, �s hogy ravasznak kell lenni�k. De nem sz�m�tott eff�le kommentre a haj�r�l.

     Rengeteg id�t t�lt�tt vele, hogy olyann� tegye a haj�t, mint amilyen az anyuk�j�nak volt. Ugyanolyan barna sz�n� haja volt… de hogy azokat a gy�r�ket megcsin�lja a v�g�n, minden nap pluszban kellett dolgoznia vele. Az anyuk�ja haja term�szetes m�don volt hull�mos. Theresa igencsak irigyelte. Senkinek nem volt ilyen hull�mos haja az oszt�ly�ban, ami azt jelentette, hogy � t�nyleg az anyuk�ja gyermeke volt. Ez az � dolguk volt.

     Madam Lu kivitte �ket az �p�letb�l, de nem az utc�ra, valamif�le elker�tett h�ts� udvar volt, �s egy tet�s h�d vezetett bel�le valahova. Hirtelen meg�lltak ezen a helyen.

   - V�rjatok itt egy kicsit – mondta Madam Lu, m�g mindig suttogva. – El�k�sz�tettem n�h�ny ruh�t is. Elmegyek �rt�k. Mikor elk�sz�lt�nk, jobb lenne, ha te visszamenn�l az �denbe. �n majd levezetem a vas�t�llom�sra.

     Madam Lu ugyanabban az ir�nyban t�nt el, ahonnan j�ttek, �s Theresa �s az anyuk�ja egyed�l tal�lt�k magukat a s�t�t udvarban, a z�ld Aurora f�ny�ben, ami m�g feh�rebb� tette a b�r�k sz�n�t, mint �ltal�ban. Vagy csak mindketten nagyon s�padtak voltak.

     Az anyuk�ja let�rdelt el�tte. Az arca mindig nagyon nyugodt �s kedves volt, egy kicsit kerek, a szemei mindig mosolyogtak a l�ny�ra… de nem most. Most az egyetlen dolog, amit Theresa l�tott a csod�latos, k�k szemeiben az f�lelem volt. Ez benne is hasonl� �rz�seket keltett; a sz�ve k�ts�gbeesetten dobogott.

   - Anyu, �n t�nyleg nem akarok menni…

   - Menned kell. Ha nem… fogalmad sincs, milyen f�jdalmas itt �lni. – Az anyuk�ja megborzongott, mintha mag�t gy�zk�dn� ink�bb, nem Theres�t. De a hangs�lya hordozott egy csipet magabiztoss�got �s frissess�get is. – A term�kenys�gi pontod 80 volt, nagyon magas… m�g nekem sem volt annyi, �s m�gis olyan dolgokat kellett… olyanokat… - Az anyuk�ja hangja elhalt, �s a szemei sokkal csillog�bb� v�ltak. – Ha nem m�sz el most, addig haszn�lj�k a testedet, am�g meg nem halsz. Nem hagynak elmenek�lni. Ez az egyetlen k�r�sem fel�d. K�rlek, ne mondd, hogy nem akarsz menni. Fogalmad sincs, mi v�r r�d, ha itt maradsz. �s az anyuk�d mindent megtett, amit tudott… m�g Madam Lu is kock�ztatta az �ll�s�t �s biztons�g�t, csak mert kedvel t�ged… olyan messzire ment�nk, hogy siker�lt megszerezn�nk neked ezt a lehet�s�get. Meg kell �rtened, Theresa. N�h�ny m�sik n� �lni tudna ez�rt a lehet�s�g�rt. Nem lesz egyszer� neked, tudom. Tudom. Nem egyszer� nekem sem, mert annyira szeretlek. De pont az�rt, mert szeretlek… Nem hagyhatom, hogy haszn�ljanak. K�rlek, pici l�ny, �rtsd meg. K�rlek, eml�kezz mindenre, amit mondtam neked.

     Theresa szeme �s orra sz�rni kezdett, �s nem tudott tenni ellene, csendesen s�rva fakadt. M�g akkor is, engedelmesen hallgatott az anyuk�j�ra. � let�r�lte az arc�t a remeg� ujjaival. A tenyere m�g hidegebb �s izzadtabb volt, mint ezel�tt.

   - Eml�kszel, mit mondtam, hogy milyen legy�l? – k�rdezte azt�n, �s Theresa lenyelte a gomb�cot a tork�ban. Neh�z volt gondolkodni. Csak meg akarta �lelni az anyuk�j�t, elaludni, �s felkelni m�snap reggel, elmenni az �r�ira, titokban tal�lkozni az anyuk�j�val megint eb�dsz�netben, azt�n r�szt venni a t�bbi �r�j�n, �s �jjel v�rni az anyuk�j�ra, hogy besettenkedjen a szob�j�ba, �s �lelkezzen vele. �szint�n, a l�ny most nem akart semmi m�st.

   - Hogy… hogy olyan legyek… mint Madam Lu. – M�gis ezt mondta, megt�r� hangon, �s szipogott p�rat, hogy kontroll�lja mag�t. Nem akart olyan lenni, mint Madam Lu. Olyan akart lenni, mint a sz�p anyuk�ja.

   - Igen, kedvesem. – Az anyuk�ja megsimogatta a mellkas�t egy gyenge mosollyal. – Legy�l olyan, mint �. Tudod, mi�rt?

     Theresa megr�zta a fej�t. Az anyuk�ja adott egy cs�kot a nedves arc�ra.

   - Tudsz az oroszl�nokr�l? – k�rdezte hirtelen. A k�rd�s a semmib�l j�tt, �s Theres�nak gondolkodnia kellett, mir�l besz�l az anyuk�ja.

   - Tudok – mondta azt�n, ahogy felid�zte a sz�ban forg� �llatokat egy �sr�gi tank�nyv�b�l.

   - Akkor azt is tudnod kell, hogy az oroszl�nok falk�ban �lnek. Azonban, nincs t�l sok fi� oroszl�n a falk�ban. �ltal�ban csak egy vagy kett�. A t�bbi tag mind l�ny, n�st�ny oroszl�n. �k a falka sz�ve. Sokkal b�trabbak, mint a h�mek. A n�st�ny oroszl�nok azok, akik levad�ssz�k a pr�d�jukat.

     Theres�t leny�g�zte ez a kis t�rt�net, t�bbet is akart r�la tanulni, de nem �rtette, mi�rt mondja el ezt neki az anyuk�ja �ppen most.

   - De sz�tesn�nek egy vezet� n�lk�l, tudod? Van egy n�st�ny oroszl�n, aki �sszetartja az �sszes t�bbit. Aki mutatja az utat… aki ir�ny�tja a vad�szatot mindegyik felett, �s meghozhatja az �sszes d�nt�st. Theresa… Madam Lu az a n�st�ny oroszl�n. � vezet �s megv�d minket. Az anyuk�ja �s az �n anyuk�m egy�tt harcoltak a szabads�gunk�rt, de vesztettek, �s meg�lt�k �ket. Madam Lu �gy d�nt�tt, �vatosabb lesz. De m�g mindig harcol �rt�nk, �s �sszetart minket. � a mi vezet� oroszl�nunk. �s te… Legy�l az a n�st�ny oroszl�n, ami vezeti a falk�t, Theresa. Ha meg tudod tenni, kiv�l� �leted lehet odakint. Boldog lehetsz. �s szabads�got nyersz. �s az emberek… m�s n�k, akiknek seg�teni fogsz… �k szeretni �s k�vetni fognak. Vezesd �ket. A n�k szenvednek minden�tt a b�zison. Mindannyiunknak seg�ts�gre van sz�ks�ge. �rted?

     Theresa b�lintott. Valamennyire �rtette. M�g mindig nem volt biztos benne, mi�rt neki kellett annak a n�st�ny oroszl�nnak lennie; neki j� volt �gy is, hogy ha � volt az, akit vezetett egy vezet�. De mindenn�l jobban tisztelte �s szerette az anyuk�j�t. Ha ez volt az, amit szeretett volna, hogy megtegyen, akkor Theresa meg akarta pr�b�lni a legjobbat ny�jtani. Nem tudott sokat tenni az anyuk�j��rt eddig, mik�zben az anyuk�ja sok mindent kock�ztatott ebben az elm�lt t�z �vben, csak hogy Theres�val lehessen.

     Az anyuk�ja, �gy t�nt, lenyugodott, �s az �j mosolya sokkal boldogabb �s b�szk�bb volt az Aurora f�ny�ben.

   - �des gyermekem. Annyira okos, l�gysz�v� �s b�tor vagy. Sose felejtsd el ezt, �s sose felejtsd el, mennyire szeretlek, mindegy, merre j�rsz.

     Theresa megint s�rni akart, de visszatartotta, �s egy mosollyal n�zett az anyuk�j�ra.

   - �n is szeretlek, anyu.

~�ߤ~

   - Mindig is… akartam gyereket.

     Doussay saj�t szavai remeg�st keltettek benne egy kicsit. Az eml�kei arr�l az �jszak�r�l, nagyon r�gr�l m�g mindig �sszeszor�tott�k a mellkas�t. Minden �rzelem, amit aznap �rzett, amikor elv�lt az anyuk�j�t�l, �s minden, amit az�ta tanult… m�gis, n�h�ny �rz�s sosem t�nt el.

   - Akkor mi�rt nem v�llalt�l egyet?

     Doussay �jra Johnra n�zett, aki csak k�v�ncsian meredt r�. A n� lassan r�mosolygott.  

   - Te okosabb vagy enn�l. Tal�ld ki magad.

     John a szem�ld�k�t r�ncolta, �s nagyon �sszezavarodottnak t�nt. Doussay nevetni kezdett az arckifejez�s�n.

   - N�zz magadra. M�g mindig az a naiv kisfi� vagy a m�ltb�l, miel�tt adopt�ltak. Eml�kszel, hogy mindig az �gyamban aludt�l, amikor odakint vill�mlott?

     A hangja er�ltetetten boldog volt, de a f�j� sz�v�t �s azokat az eml�keket m�g egyszer elfedte a fiatalember cukkol�s�nak a seg�ts�g�vel.

     John m�g zavarodottabbnak t�nt.

   - Val�ban? – k�rdezte komoly aggodalommal az arc�n. – Nem eml�kszem. Csak �t voltam, mondjuk. De nem hiszem, hogy valaha is f�ltem a vill�ml�st�l.

     Doussay csak sz�rakozott vele. Sosem a vill�ml�s volt az oka, ami arra k�sztette a fi�t, hogy a szob�j�ba osonjon, de valahogy k�v�ncsi volt r�, mennyire eml�kszik John azokb�l a napokb�l. �s boldog volt, hogy k�ts�geket kelthetett ennek az ostoba fi�nak a sz�v�ben, csak hogy k�nnyebb� tegye a hangulatot, hab�r a j�v�j�k nem v�ltozott meg ett�l.  

   - Ahogy mondtad, t�l fiatal volt�l – legyintett a kez�vel boldogan a n�. – �s m�g mindig csak egy b�bi vagy.

     Nem volt el�g b�tor. Megijedt. Azt akarta, hogy John maradjon, de azt is akarta, hogy olyan �letet �ljen, amilyet � akart. Nem �gy, mint �… aki az anyja �lm�t k�vette, nem a saj�tj�t. F�ggetlen�l az anyuk�ja ir�nt �rzett szeretett�l �s minden seg�ts�gt�l, amit kapott, att�l a perct�l kezdve szenvedett, hogy meg�rkezett a K�lv�rosba.

     Tudta, hogy John nem t�vedett a st�lusukr�l: Doussay feladta a saj�t �lm�t �s boldogs�g�t, hogy titokban seg�tse a csal�dj�t, m�g a fi� kint volt, �s hallatta a hangj�t, m�g a saj�t �let�t is kock�ra tette, hogy terjessze a szavait, amik fel�breszthettek embereket, vagy seg�thettek azoknak, akiknek sz�ks�ge volt seg�ts�gre.

     Ak�rhogyis, John m�r tizennyolc volt. M�g n�v�rk�nt is volt h�vva a fiatalember �ltal. Att�l a pontt�l, hogy Dr Ye �r�kbe fogadta Johnt, amikor �t eves volt, a n�nek nem voltak jogai felette.

   - Egy kicsit megv�ltozt�l, n�v�rem.

     Doussay felvonta a szem�ld�k�t, �s nem v�laszolt, v�rva, hogy John folytassa. A fi� az arc�t vizslatta nagyon behat�an.

   - Hogyan? – k�rdezte m�gis egy hosszabb csend ut�n.

   - Te… mn, �gy t�nik, b�k�ben �lsz. Megtal�ltad Istent?

   -… MICSODA?

     A gyeng�d �rz�sek, az aggodalom, a d�h, minden, amit �rzett, hirtelen elt�nt, hogy helyet adjon a sokknak. Teljesen elvesztette a fonalat.

     John hangosan nevetett.

   - Tudom, tudom. Te nem hiszel Istenben – emelte fel a kez�t megad�an. – Azt mondtad, nincs Isten ebben a vil�gban. Tudom, hogy ut�lod, hogy �n hiszek Istenben, mint any�m. De most… t�nyleg m�s vagy. Tudod, nem csak egy Isten l�tezik ebben a vil�gban. Csak arra gondoltam, hogy tal�lt�l egyet magadnak. �gy t�nsz, mint aki… hogy is mondjam…

     Ritka volt, hogy John elvesztette a szavait, �s az arca hirtelen v�r�ss� v�lt. �gy t�nt, valami zavarba ejt�t k�sz�lt mondani, esetleg. Doussay m�g mindig egy kicsit d�bbent volt, hogy besz�ljen; kellett egy p�r m�sodperc sz�m�ra, hogy mag�hoz t�rjen. Ek�zben r�j�tt valamire: John sokkal jobb volt abban, hogy cukkolja �t, mint �, �s volt b�r a k�p�n, hogy a saj�t orvoss�g�t haszn�lja ellene! Ez a fi�…! � is szerette �sszezavarni az embereket! Doussay el�rulva �rezte mag�t.

   - Be�t�tted valahova a fejedet, bab�m? – k�rdezte egy kis id� m�lva, �s m�g mindig igaz�n fel volt h�borodva.

     John idegesen nevetett, azt�n elhallgatott, �s Doussay is, m�g mindig nem tudta kital�lni, mire utalt ezzel az eg�sszel.

     Csendesen n�ztek egym�sra hossz� ideig. V�g�l, John fel�llt, �s odas�t�lt hozz�. Doussay gyanakodva figyelte a komoly arcot – ez a fi� sosem l�tszott igaz�n komolynak.

     A leveg� a mellkas�ba szorult, amikor a fi� hirtelen meg�lelte. Csak lehajolt hozz�, �s �t�lelte szorosan, olyan k�zelr�l, hogy a n� �rezhette az egyenletes sz�vver�s�t. Doussay szeme elkerekedett, �s azt�n remegni kezdett megint. A szoba egy hom�lyos maszlagg� v�ltozott, �s valami sz�rta a szem�t.

   - Visszat�rek. Gondolkodni fogok rajta, mi�rt nem volt gyermeked, hogy v�laszolhassak majd, ha visszat�rtem.

     Ostoba k�ly�k, ostoba k�ly�k, ostoba k�ly�k.

     Doussay szorosan lehunyta a szem�t, �s vissza�lelte ezt az ostoba k�lyk�t.  

     �jabb, frissebb eml�kek �nt�tt�k el az elm�j�t ism�t… �t�lte m�r ezt az elv�l�st az �t�ves Johnnal egyszer. De most kiss� m�s volt, mert akkor m�g mindig voltak lehet�s�geik l�tni egym�st, m�g ha nem is �lhettek egy�tt t�bb�.

     Ez most fel�lesztette azokat az �rz�seket is… az utols� szoros �lel�s�t az anyj�t�l, a n� test�nek er�teljes remeg�s�t, a pillanatot, amikor Madam Lu lev�gta a haj�t, seg�tett �t�lt�zni, �s nekik b�cs�t kellett mondaniuk egym�snak. Madam Lu �ltal volt elk�s�rve afel� a h�d fel�…

     Az elm�je �s a lelke felkavarodott, �s beletemette az arc�t John v�ll�ba, csak ahogy egyszer tette az �jsz�l�tt bab�val.

     F�jdalmas volt elengedni. Megtette s�r�s n�lk�l, de a visszafojtott k�nnyek m�g mindig fesz�tett�k bel�lr�l.

     John r�mosolygott.

   - Besz�lj�nk a j�v�ben. Most mennem kell… Shun v�r r�m. Azonnal t�vozunk. Csak l�tni akartalak, miel�tt megyek.

     Doussay fel�llt, �s megigazgatta mag�t itt-ott, csak hogy csin�ljon valamit a kez�vel. Azt�n b�lintott. Nem tudta meg�ll�tani ezt a fi�t, �s nem akarta. Tudta, hogy, csak mert neki van egy �tlete r�la, mit kellene tennie, mi lenne a legjobb sz�m�ra, a fi� szempontj�b�l nem az volna a legjobb sz�m�ra.

     De a mosolya sem volt a legnagyszer�bb, ahogy az ajt�hoz s�t�lt vele. John r�n�zett m�g egyszer, mintha mondani akarna valamit… de azt�n csak visszamosolygott �s integetett, miel�tt a folyos� fel� fordult volna. Egyszer�en els�t�lt.

     Doussay becsukta a szob�ja ajtaj�t, visszament az �lt�zk�d� asztal�hoz, �s r�omlott. Egyszeriben minden er� elhagyta.

     Egy r�vid pihen�s ut�n az asztalon, �rezve a smink, a parf�mjei illat�t, �s az asztal text�r�j�t, lenyugodott. A mellkasa m�g mindig f�jt. Ugyanez volt tizenh�rom �vvel ezel�tt. Ki kellett vennie egy kis szabads�got akkor is.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.