Vesz�lyben voltak. Egy B�r� l�tta a gyereket, �s most azt gondolja, � az �denb�l val�, nem l�tezik, hogy ezt ne eml�tse meg a koll�g�inak. M�g ha azt is mondta, hogy visszaj�n, m�g ha teljes�ten� is az �g�ret�t, val�sz�n�leg addig tartan� be, am�g el�g inform�ci�t gy�jt�tt, hogy letart�ztassa �t – m�r eleve furcsa volt, hogy ilyen k�nnyen megtal�lta, miut�n egyetlen k�pet l�tott r�la. Mintha pontosan tudta volna, mit csin�l. Az es�ly, hogy �szint�n �rdekl�d�tt Doussay ir�nt, k�zel �llt a null�hoz.

     Az eg�sz teste dobolt a gyors sz�vver�s�vel. Az ajt� hangj�ra riadt fel: m�ris egyed�l hagyt�k az irod�j�ban. Az ujjai vadul kezdtek remegni, a mellkasa �sszeszorult, �s a tenyere �s a l�ba nagyon hideg lett, mintha megint a jeges es�ben �zott volna.

     Csin�lj valamit… csin�lj valamit… csin�lj valamit… de mit? Hogyan mentheti meg Johnt �s mag�t, �s hogyan v�dheti meg ezt az emeletet? Menek�lj�n? Csak ragadja meg a gyereket, �s menjen? De hova? �s hogy hagyhatna mindent maga m�g�tt?

     Annyira h�lye volt. Azt hitte, j� munk�t v�gez itt, felel�ss�gteljes vezet�, megb�zhat� ember… Kider�lt, hogy nem volt az… Nem volt el�g j�, hogy vezet� legyen… hogy egy n�st�ny oroszl�n legyen.

     Egy n�st�ny oroszl�n.

     Doussay feje egy k�osz volt, nem tudott gondolni semmire hosszabban, mint egy m�sodperc, de alighogy ez a sz� felbukkant a fej�ben, hirtelen megint hallotta. Az anyja hangja volt. Az oroszl�nokr�l �s a n�st�nyeikr�l besz�lt.

     Arr�l, hogy a n�st�nyek a falka vad�szai, �s a felel�sek a zs�km�ny elejt�s��rt.

     Az �tlet olyan volt, mint a kel� nap egy hossz� �jszaka ut�n, hirtelen minden vil�goss� v�lt. Vagy ez volt az utols� szalmasz�l, amibe meg kellett kapaszkodnia? Mindkett�. Az egyetlen rem�nye �s az utols� es�lye.

     Megborzongott, �s pr�b�lt egyszerre egy dologra f�kusz�lni, hogy meg�ll�tsa az ujjai �s a l�bai remeg�s�t. A l�ptei lass�ak voltak, �s nem tudott tenni ellene semmit; a magassark�i hatalmas k�veknek t�ntek, a padl�hoz szegezve a l�b�t, neh�zz� t�ve a mozg�st.

     El�rt a kom�dig, kir�ntotta a fi�kot, �s benne megtal�lta az aj�nd�kot, amit az egyik kliens�t�l kapott: egy n�ies, csics�s t�rt, arany markolattal, v�kony �s �les peng�vel, �s hegyes v�ggel. Nagyon eleg�ns volt, de nem igaz�n tudott mit kezdeni vele – nem hurcolhatta mag�val a b�zison. �s az aranynak csak a F�v�rosban volt �rt�ke.

     El�vette a t�rt, k�nyszer�tette mag�t, hogy az ajt� fel� fusson, felt�pte azt, �s a t�voli l�pcs�k fel� n�zett. A hely m�r �res volt.

     A szokny�ja a l�bai k�r�l csapkodott, �s p�rszor kibicsaklott a bok�ja a magassark�ban, de nem �rezte a f�jdalmat, csak el�re n�zett, �s felment a l�pcs�k�n. Ezek a h�lye cip�k! Nemcsak lelass�tott�k, �s �gyetlenn� tett�k, hanem m�g olyan zajosak is voltak! A heves l�gz�se is t�l hangos volt, �s az eg�sz fej�t kit�lt�tte, nem hallott semmi m�st, csak a saj�t teste neszeit. Milyen ideges�t�!

     A l�pcs�sor fel�ig �rt, �s jobbra fordult, hogy m�g egy emeletet menjen felfel�.

     De ott volt a f�rfi.

     M�g mindig felfel� haladt lassan, �s visszafordult, mikor hallotta a l�pteket maga m�g�tt. Doussay egy m�sodpercre lefagyott, ahogy egym�sra n�ztek a sz�k folyos� gyenge f�ny�ben. A f�rfi meglepettnek l�tszott, azt�n a pillant�sa elhagyta Doussay szemeit, �s valahova lefel�, a jobb oldal�ra meredt.

     Nem volt t�bb id� gondolkodni vagy hezit�lni. Doussay r�vetette mag�t a B�r�ra, �s kihaszn�lta a szem�ben l�tott d�bbenet�t – ez volt az egyetlen es�lye, mivel a tiszt sokkal er�sebb volt fizikailag; ha mag�hoz t�r, miel�tt Doussay el�ri �t, mindennek v�ge.

     Doussay gyakorlatilag a f�rfi mellkas�ra esett. Kyan felemelte a karj�t, azonban nem az�rt, hogy ell�kje, hanem hogy meg�lelje a derek�n�l fogva, miel�tt a f�ldre esett volna, ahogy visszapattan r�la, �s a keze megragadta Doussay ruh�j�t.

     De t�vedett, mert nem volt visszapattan�s. Nagyon k�zelr�l n�ztek egym�sra, �s a n� �rezte a forr� l�legzetet az ajk�n, �rezte az izmokat a bal keze alatt, melyek akaratlanul markoltak r� a f�rfi zak�j�ra, �s � a B�r� hihetetlen�l k�k szem�be n�zett, melyek t�gra ny�ltak. A f�rfi mondani akart valamit; Doussay hallotta a halk ny�g�st, �s valami�rt �gy �rezte, a m�sik meg akarta cs�kolni…

     Am�g a f�rfi le nem pillantott. A mellkasuk egym�snak pr�sel�d�tt, de k�z�tt�k, a lend�letben megakadva, ott volt Doussay keze, az arany markolatot tartva. A markolatnak a v�ge m�lyen a n� jobb v�ll�ba v�jt, �s m�g ebben a szoros �lel�sben is remegett az eg�sz karj�val.

     A penge elt�nt a B�r� test�ben, a mellkasa bal oldal�n. El�sz�r volt egy m�sodperc csend, mintha a pillanat meg�llt volna valami fels�bbrend� l�nynek k�sz�nhet�en. Megint egym�sra n�ztek, �s a sokk m�g mindig ott �lt a f�rfi kit�gult pupill�iban.

     Doussay mellkasa hidegnek �rz�d�tt, mintha minden csepp v�r�t elvesztette volna, ahogy viszonozta a tekintet�t.

     Azt�n amikor ez a pillanat elhalv�nyult, azok a szemek �vegess� v�ltak, �s lassan elkezdtek lecsuk�dni. Ugyanabban a pillanatban Doussay elkezdte �rezni a B�r� s�ly�t, egyre jobban �s jobban d�lt a n� fel�, �s mert a l�pcs�soron �lltak, a f�rfivel a magasabb fokon, Doussay elkezdett h�traesni.

     Nem volt m�dja, hogy megtartsa a f�rfit. A n� sikoltott, ahogy visszaestek, �rezte a f�jdalmat, de az � szeme is becsuk�dott, valami meg�t�tte a fej�t, �s a h�t�t, �s a jobb t�rd�t, �s �rezte a l�pcs� �les sz�l�t a dereka alatt, azonban volt egy nagyobb gond: a B�r� mozdulatlan teste az �v�n, ami annyira neh�z volt, r�nyomta �t a l�pcs�kre, �s neki nem volt helye l�legezni.

     Csend. Egy m�sodpercre csak fek�dt ott, k�nl�dva, hogy megt�ltse a t�dej�t oxig�nnel, vagy hogy lel�kje a f�rfit, m�g mindig csukott szemmel, �s semmi nem jutott esz�be, de azt�n �rzett n�mi tompa reng�st �s vibr�l�st, �s hamarosan hallott egy m�ly hangot a feje felett valahol.

   - Madam D? Mh… mi… mi t�rt�nt…?!

     A nagy s�ly hirtelen elt�nt, mire akkora leveg�t vett, mintha �ppen most h�zt�k ki volna a v�zb�l, miel�tt megfulladt volna. A szemei kipattantak.

     A l�pcs�k alj�ban fek�dt, a l�pcs�fordul�ban, ahol a m�sodik emeleti kaszin� ajtaja volt. A haja elter�lt alatta a padl�n, �s a l�bai felfel� �lltak valamerre a l�pcs�n, sz�val a v�r a fej�be tolult. Nem sok�ig viszont; amikor kinyitotta a szem�t, egy arc t�nt fel a l�t�ter�ben. Felismerte benne a kaszin� f�n�k�t.

     Gil f�n�k felh�zta �t, �s a vil�g megfordult k�r�l�tte a hirtelen helyzetv�ltoztat�sra.

   - Madam D… mi a pokol t�rt�nt? Ez az ember… �…

     Volt n�h�ny m�sik f�rfi is itt a kaszin�b�l. A vend�gek m�r elmentek, csak a dolgoz�k maradtak az emeleten, az est�nek ebben a szakasz�ban. H�la az �gnek…

     A dolgok kezdtek kitisztulni Doussay fej�ben. A p�nik �s a besz�k�lt l�t�s elt�nt, �s r�j�tt, mif�le szitu�ci�ba ker�lt. A keze nem remegett t�bb�, �s m�g mindig szorosan markolta a t�r nyel�t. Az �l�t v�r�s v�r szennyezte, ami nyomokat hagyott a ruh�j�n is, f�leg a mellkas�n, de az ujjain is �rezte. A vas er�s szaga olyasmi volt, amivel nagyon is ismer�s volt, ami�ta a K�lv�rosban �lt.

     �tn�zett a folyos� t�ls� oldal�ra.

     A fiatal, b�jos B�r� ott fek�dt, a szemei csukva, az arca s�padt, de mivel fekete egyenruha volt rajta, neh�z volt l�tni a seb�t: a t�r egy tiszta, apr� v�g�st ejtett az anyagon, majdnem �szrevehetetlen volt.

     Csak a sz�lesed� v�rt�csa a f�rfi teste alatt mutatta, hogy hal�lra sz�rt�k.

     Doussay gyomra leesett. Ahogy a p�nik, amit John �s maga miatt �rzett, nem volt ott t�bb�, csak most j�tt r�, mit tett. A b�ntudat, mint vill�mcsap�s, megrezzentette a bels� szerveit, �s h�nyni akart, de vett n�h�ny m�ly leveg�t az orr�n kereszt�l, hogy lenyugtassa mag�t.

     A f�rfiak, akik a seg�ts�g�re siettek, k�rd�seket tettek fel, �s egym�s k�z�tt suttogtak, l�tsz�lag legal�bb olyan idegesen �s r�m�lten, ahogy � kirohant a szob�j�b�l.

   - �n… ez a f�rfi…

     Mindenki elhallgatott, �s figyelmesen itta a szavait. A n� feln�zett, �s a f�n�kh�z besz�lt – ez az ember egyike volt azoknak, akikben Doussay b�zhatott, mint f�rfi.

   - B�ntott t�ged? Megfenyegetett? – k�rdezte csendesen, �s a vastag ujjai Doussay v�ll�n landoltak.

   - Igen… r�j�tt a… - mondta a n� megt�r� hangon. Nem kellett befejeznie a mondatot. Gil f�n�k tudott a gyerekekr�l �s a harmadik szint helyzet�r�l. Nem volt m�s m�d elrejteni egy terhes n�t ezeken az emeleteken, an�lk�l, hogy n�h�ny f�rfi innen seg�tett volna. Ez volt a legnagyobb titkuk, de Doussay egyszer�en… nem volt el�g er�s, hogy maga cipelje a terhet, csak tizenn�gy volt, mikor az el�z� Madam meghalt, �s � vette �t a vezet�i k�teless�geket.

   - Kicsi D… - sz�l�totta �t a r�gi nev�n a f�rfi komoly hangon, �s legal�bb annyira szigor�nak is l�tszott. – Nem csin�lhatod ezt t�bb�. T�ls�gosan meggondolatlanul cselekszel, �s semmilyen v�delmed nincs. Most van egy halott B�r�nk… - A hangja nagyon halk lett, �s a fal melletti test fel� n�zett. Doussay nem tudott oda pillantani. – V�ltoztat�sra van sz�ks�g�nk. Odaadok neked n�h�nyat a fiaim k�z�l test�rnek. �s kellene egy p�r �j szab�ly a szinteden. Nyugodtabb lenn�k, ha t�bb f�rfi is lenne ott. Seg�thetek keresni n�h�ny lak�t.

   - A szob�ink tele vannak – mondta a n� csendesen, lepillantva a foltos, v�r�s ruh�ra. A szoknya fodrai olyanok voltak, mint a vir�gszirmok, �s � abszol�t nem �rezte mag�t gy�ny�r�nek itt �lve. – �gy �rtem…

     Hirtelen r�j�tt valamire, �s els�padt. Fogalma sem volt, hogy a B�r� k�ld�tt-e m�r �zenetet a koll�g�inak.

   - Sz�ks�gem van a dokira – mondta hangosabban, �s k�ts�gbeesetten n�zett a B�r� test�re, azt�n megpr�b�lt fel�llni. A f�n�k seg�tett neki. – Kapcsolatba kell l�pnem vele… el tudod azt rejteni, am�g meg�rkezik? �n… nekem van m�g valami, amit tennem kell…

   - Rendben. Gyorsan sz�lj neki. Ha a dolgok lecsillapodtak, besz�lj�nk a v�ltoztat�sokr�l. Hallott�tok? Vigy�tek azt a dolgot a szob�ba! Hozzatok felmos�rongyot! Gyorsan!

     Doussay egy kicsit bizonytalanabb volt a l�p�seivel; �gy �rezte, a l�bai nem tudj�k t�mogatni �t t�bb�, m�g �gy se, hogy levette a magassakr�it. De el�rte a szob�j�t mindenf�le incidens n�lk�l. Gyorsan becsapta az ajt�t, �s m�g elkezdett levetk�zni, a t�vk�zl�je ut�n n�zett. A p�nik megint kezdett felgy�lni benne, de ez�ttal k�pes volt f�kusz�lt maradni, hogy pontosan tudta, mit kellett tennie.

   - Madam D… van b�rmi fogalmad arr�l, h�ny �ra van?

     Doussay az �lt�z�s kell�s k�zep�n volt, sietve v�laszolt Dr Ye k�sz�n�s�re.

   - Nincs, �s nem �rdekel. Dr Ye… k�rlek, seg�tened kell.

   - Ch… most meg mi van? Megint terhes vagy? – Nem �gy �rtette, hogy �, hanem valamelyik l�nya, nyilv�nval�an. Doussay mindig nagyon �vatos volt, hogy ne essen teherbe, egyszer sem. – Nem v�rhat reggelig?

   - Sz�ks�gem van r�, hogy meghamis�ts egy halotti anyak�nyvi kivonatot… �s hogy tal�lj n�h�ny �r�kbefogad� sz�l�t. Legal�bb hatot. Egy �r�n bel�l, de f�l �r�n bel�l jobb lenne.

   -… hat MICSOD�T? V�rj… ki… mi a fasz, Doussay! Mi t�rt�nt?

   - Nem tudom elmagyar�zni a r�szleteket, am�g ide nem j�ssz – mondta a n� szigor�bban, �s v�gzett az �t�lt�z�ssel, egy h�l�inget viselt, �s egy �j k�nt�st aggatott mag�ra. Masniba k�t�tte az �v�t.

     Az �ra ketyegett, �s a doki val�sz�n�leg �rezte, hogy valami nagyon aggaszt� dolog t�rt�nt. Doussay t�nyleg vakmer� volt, de sosem int�zett ilyen h�v�st ezel�tt, m�g v�szhelyzet eset�n sem. Ez volt az els� alkalom arra is, hogy azonnali munk�t k�rt.

     Doussay, ahogy letett�k, vett egy m�ly leveg�t, �s lehunyta a szem�t. A f�jdalom a sz�v�ben elkezdett sz�rni, de nem volt m�s opci�.

     Kivett egy kis sz�ty�t egy m�sik fi�kb�l, �s �ts�t�lt az irod�j�n, a h�l�j�ba indulva.

     A h�l�szob�ja volt a legnagyobb az emeleten. K�nnyed�n csin�lhatott volna benne egy m�sik szob�t – ahogy n�ha tervezte. Mivel John sokkal t�bb id�t t�lt�tt a szob�j�ban, amennyit kellett volna neki… megkaphatta volna a saj�t kis szeglet�t bel�le.

     De nem sz�m�tott t�bb�. Doussay a k�sz�b�n �llt, �s a s�t�t sarokba n�zett, ahol az �gy volt. Ahogy felkapcsolta az olajl�mp�t a k�zeli polcon, megfagyott egy pillanatra, amikor megl�tta Johnt.

     A fi� a matrac sz�l�n �lt, �s mikor egym�s szem�be n�ztek, gyorsan felpattant, �s hozz� futott. A kisfi� szorosan meg�lelte Doussay derek�t, �s a belenyomta a fej�t a has�ba.

   - Sajn�lom… Sajn�lom… valami rosszat csin�ltam, ugye? A szob�mban kellett volna maradnom… Sajn�lom.

     Doussay lehajolt, �s a karj�ba emelte a fi�t. El�g neh�z volt, a kor�hoz k�pest j�val magasabb gyerek, de akkor is csak �t volt, sz�val, amikor felemelte, �s a fi� meg�lelte a nyak�t a v�kony karjaival, �s a derek�t a v�kony l�baival, nem volt t�l neh�z megtartani. A n� az egyik karj�t a feneke al� tette, hogy megt�massza, �s megcs�kolta a homlok�t.

   - Nem csin�lt�l semmi rosszat… �n voltam az, aki sok rossz dolgot csin�lt ma – mondta csendesen, �s lassan megint az �gyhoz s�t�lt. Ahogy le�lt Johnnal, megmutatta neki a batyut, �s a fi� bizonytalanul vizslatta. – Ez a tied. Ez az egyetlen dolog, amit most tehetek �rted… Sajn�lom.

     A fi� elvette a sz�ty�t, �s elengedte Doussay nyak�t, hogy mindk�t kez�t haszn�lni tudja a cipz�rhoz. A batyu belsej�ben nem volt sok: egy fot� Maryr�l �s egy k�k szem�lyi k�rtya. John megn�zte a gyenge f�nyben, �s mikor felemelte a fej�t, a szeme k�nnyekt�l csillogott.

   - Mi ez?

   - Ez a szem�lyigazolv�nyod. Az �desany�d� volt. Amikor… elt�vozott, megk�rtem Dr Yet, hogy adjon meg hamis sz�mot a halotti anyak�nyvi kivonat�n, sz�val ez a sz�m m�g mindig �l. M�g mindig megvan az eredeti lak�sa ezen a c�men. De… arra is megk�rtem Dr Yet, hogy tal�ljon neked egy sz�l�t. Sz�val nem kell egyed�l �lned.

   - Nem akarok menni – ki�ltott fel hirtelen, �s eldobta a szem�lyi k�rty�t, hogy megint meg�lelje Doussayt. Az �lel�se sokkal szorosabb volt most. Doussay sz�ve sajgott, �s megint csak probl�m�ja akadt a l�gz�ssel.

     Eml�kek �sztak a szeme el�tt, �s ez az �rz�s a k�l�nv�l�sr�l, mint egy s�t�t �rny�k, v�ratlanul befedte �t h�tulr�l. Meg�lelte a fi�t, legal�bb olyan er�sen, �s az �ll�t a remeg� kis v�llon pihentette. Gyeng�den simogatni kezdte John h�t�t.

   - Sajn�lom, �des sz�vem. Nem miattad van… nem tett�l semmi rosszat – mondta, ahogy harcolt az �rzelmeivel. – De… ez �rted van… hogy megv�djen. K�rlek, figyelj r�m… �s ne felejtsd el, amit mondok. Ez a hely nem biztons�gos neked, �rted?

   - Hova mehetn�k? Itt �lek. Te mondtad, hogy nincs hely, ahova egy magamfajta gyerek mehetne!

     S�rt, m�gis a kis feje tiszta �s �les maradt, mint mindig. M�g mikor el�lt�tt�k is az �rzelmek, akkor is eml�kezett. Doussay lehunyta a szem�t.

   - Igaz, de akkor is lehet�v� tudjuk tenni. �n �s Dr Ye… az a szem�lyi k�rtya a tied lesz, �s ha valaki a csal�dj�ba fogad, meg leszel �vva, nem �gy, mintha itt maradsz.

   - Nem akarok menni. Itt akarok maradni veled!

     A saj�t �rzelmei hangoztat�s�ban is sokkal jobb volt, mint Doussay t�z �vesen. De a n� nem tudott mondani semmit, ami megnyugtathatta volna ezt a kis sr�cot, nem, amikor benne is z�rzavar tombolt. � sem akarta, hogy a fi� elmenjen, de megint csak nem lehetett �nz�.

     Nem tartott egy �r�ig sem, hogy az orvos meg�rkezzen, m�g mindig �lmos volt, m�g mindig k�cos volt a haja, �s elfelejtette a feh�r orvosi k�peny�t; majdnem �gy esett be Doussay irod�j�ba, megbotolva a k�sz�b�n.

     Doussay az asztala mellett �lt, �s John a m�sik sz�ken, lehajtott fejjel, a kez�ben tartott szem�lyigazolv�nyt n�zve. �t�lt�z�tt a pizsam�j�b�l nadr�gba �s ingbe.

   - DOUSSAY… Komolyan magadra hagylak ezut�n! Hallasz? Hogy mersz te…

     Az orvos kiab�lt, m�gnem �szrevette a gyereket, �s a d�h�s arca elvesztette a grimasz�t, ahogy visszanyert valamennyit a nyugalm�b�l.

   - Oh, hello. K�szen �llsz?

   - Tal�lt�l csal�dot? – vonta mag�ra a figyelm�t Doussay, �s Dr Ye r�n�zett, �s meglepet�s�re, hars�nyan felnevetett.

   - Meg�r�lt�l? Nyilv�n nem. Nem is pr�b�ltam. M�g egyszer, tudod te, mennyi az id�? Hol v�rtad, hogy tal�lok hat csal�dot �jjel egykor?

   - Akkor…

   - Magammal viszem Johnt – s�hajtott, �s le�lt a harmadik sz�kre, an�lk�l, hogy felaj�nlott�k volna neki. – Belefutottam Gil f�n�kbe. L�ttam az embert… - Nem mondta, hogy “testet” a gyerek el�tt. – Tudtam, hogy egyszer elveszted az eszed a j�v�ben, de hogy ilyen hamar…

   - Nem sz�m�t, mit mondasz – morogta Doussay. – Ami t�rt�nt megt�rt�nt. �nv�delem volt.

   - Bizony�ra. �s m�g sok �nv�delemre lesz sz�ks�ged k�s�bb, Doussay. Tudod, ki volt az a szem�ly?

     Doussay gyomra megint fordult, �s a sz�ve hidegg� v�lt, ahogy a doki r�n�zett a fagyos pillant�s�val.

   - Ki…?

   - Egy elj�r� b�r�s�gi gyakornok, aki arra gy�rt, hogy a k�vetkez� Arbiter legyen. � volt a legsikeresebb jel�lt, 90%-ig biztos volt, hogy � veszi �t a helyet k�vetkez� �vben. Ha azt hiszed, az Elj�r� B�r�s�g nem fogja ezt kivizsg�lni, t�veszm�kbe ringatod magad.

     Valami okn�l fogva ez az inform�ci� nem �bresztett p�nikor a n�ben, csak egy enyhe f�jdalmat �rzett a fej�ben. Csup�n az �br�ndos gondolatai k�z� esett egy id�re. Sz�val ez volt az oka, ami�rt a F�v�rosban volt, annak ellen�re, hogy az Elj�r� B�r�s�g tagja volt. Legal�bb most tudta, hogy a f�rfi nem hazudott err�l… a n� pr�b�lta ezt nagyon logikusan n�zni, �s nem gondolkodni az �rzelmi k�rra, amit mag�nak okozott.

   - Akkor m�g s�rg�sebb sz�l�ket tal�lni a gyerekeknek – mondta v�g�l nyugodtan a n�, r�n�zve megint az orvosra, aki felvonta a szem�ld�k�t, �s szarkasztikus mosolyt vetett r�.

   - �s azt hiszed, �n csin�lom az eg�sz mel�t, igaz? Doussay, csak mert orvos vagyok, az nem azt jelenti, hogy meg tudok csin�lni minden szaros �gyet, amit akarsz.

   - Csak hat gyerek – fonta �ssze a karj�t a mellkasa el�tt Doussay. – �t, ha magaddal viszed Johnt. De megengedett sz�modra �r�kbe fogadni �t? Nincs partnered, nem?

   - Tudod mit? Van! – S�rtettnek hallatszott. – Ne agg�dj miatta. � mostant�l nem a te felel�ss�ged. De nem tudom garant�lni, hogy tal�lok �t m�sikat. �s �t m�sik szem�lyi k�rty�t is, igaz? Tudod, mennyi p�nzbe ker�l az? Van egy�ltal�n annyid?

   - Nincs �t k�rty�d? – k�rdezte �sszer�ncolva a szem�ld�k�t a n�, �s az orvos megforgatta a szem�t.

   - Hogy ne lenne? Egy tonna szem�lyigazolv�nyt teszek el a te kis �gyleteidb�l. Rengetegszer meg kellett m�r hamis�tanom a h�lye pap�rjaidat. De hogy a nevet is megv�ltoztassuk a hozz�rendelt sz�mn�l, ez sok munka, �s sok telefonh�v�s a megfelel� emberek sz�m�ra, akiket ki kell el�g�tenem, miut�n seg�tettek. M�r most nagyon d�h�sek r�m, hogy annyiszor k�rtem a nevek cser�j�t a szem�lyi k�rty�kon, hogy biztos k�tszer annyit fognak k�rni k�vetkez�leg. Ha azt mondom, �tre van sz�ks�g�nk… vagy hatra, tal�n csak r�m csukj�k az ajt�t.

   - Johnnak m�r megvan a saj�tja, sz�val � rendben lesz – mondta a n� felemelve az �ll�t. – Nem sz�m�t, mennyit k�rnek. Csak h�vd �ket.

     Dr Ye egy�ltal�n nem volt el�gedett, �s azt�n csak d�h�sen az �r�j�ra n�zett.

   - Ideje menni. Csin�lnom kell valamit a B�r�ddal is…

   - K�rd Gil f�n�k seg�ts�g�t. Tal�n a kremat�rium j� lesz.

     El kellett rejteni�k vagy bedobniuk a testet valahova, nagyon gyorsan, miel�tt hajnalodott volna. A szem�t�get�ket minden ker�letben katon�k v�dt�k, sz�val nem volt k�nny� oda jutni, de ez volt a leghasznosabb opci�.

   - Ha elkapnak, am�g n�lam van…

     Doussay tudta, hogy nagy volt a rizik�.

   - Dr Ye… te vagy az egyetlen, akire sz�m�thatok ezzel kapcsolatban.

     A tud�s m�g mindig nem volt el�gedett, �s Doussay nem is sz�m�tott erre a f�rfit�l. De a m�sik fel�llt, �s elfordult, mik�zben v�laszolt.

   - Tudom. Ez�rt j�ttem ide. M�sk�l�nben nem is vettem volna fel, amikor h�vt�l.

     Doussay halv�nyan mosolygott, �s � is fel�llt. John makacsul �lt a sz�ken, �s azt�n, amikor Dr Ye megs�rgette, a talp�ra ugrott, �s majdnem �gy futott az ajt�hoz, nem n�zve vissza. Neki is f�jt. Doussay nem volt r� m�rges, ami�rt nem b�cs�zott el, �s nem mintha ne l�tt�k volna egym�st soha t�bbet… de meg�rtette.

     Amikor elmentek, Doussay csak �llt az �res irod�ban, pr�b�lva lenyugtatni az �rz�seit, miel�tt r�j�tt, hogy nem tudta �ket visszafogni t�bb�, �s ott helyben �sszeesett.

~�ߤ~

     Megeml�kezni arr�l az est�r�l nem seg�tett Doussaynak elfogadni John �n-sz�m�zet�s�t, de legal�bb pihent egy kicsit, miel�tt megint �ssze kellett mag�t kaparnia.

     H�l�s volt a dokinak, aki adopt�lta Johnt, �s v�ratlan m�don nagyon j� k�tel�ket alak�tott ki a gyerekkel: a tud�s volt az egyetlen oka, hogy John felvehette a b�zis kurzusait, �s tanulhatott, mint b�rmelyik norm�lis gyerek. Doussay is m�g mindig l�thatta Johnt, de nem t�l gyakran, mert �j szab�lyokat kellett bevezetni�k azut�n az incidens ut�n.

     A harmadik szintnek t�nyleg v�ltoz�s kellett. Az Elj�r� B�r�s�g hatalmas nyomoz�st rendezett a feketepiacon nem sokkal azut�n – nem volt inform�ci�juk a gyerekekr�l, de n�h�ny zsoldos, akik �ppen a kaszin�ban j�tszottak aznap, elmondta nekik, hogy l�tt�k ott Kyant.

     Hab�r nem eml�tett�k, hogy a B�r� Doussayval ment el. Hogy ez az�rt volt, hogy megv�dj�k �t, vagy azt gondolt�k, hogy Doussay visszautas�tja a kiszolg�l�sukat, ha el�rulj�k �t, nem volt biztos. Ak�rhogyis, �gy is okoztak n�mi z�rzavart a f�ldalatti szinteken, �s csoda volt, hogy az �sszes gyerek elt�nt addigra. A B�r�k gyakran j�ttek, majdnem minden nap a k�vetkez� p�r h�ten �t, sok mindent k�rdeztek. De ez hamarosan mindenki sz�m�ra teher lett, sz�val ellen�ll�st kezdtek tan�s�tani. M�g azok is, akik l�tt�k Kyant, visszautas�tott�k, hogy v�laszoljanak. Vagy tal�n Gil f�n�k fizetett a hallgat�suk�rt, Doussay nem volt benne biztos. De mikor a B�r�k nem tudtak t�bb inform�ci�t kicsikarni bel�l�k, vagy tal�lt�k meg Kyan test�t – n�h�ny pletyka kelt l�bra arr�l, hogy megsz�k�tt egy n�vel, akivel szerelembe esett – dobt�k az �gyet, vagy legal�bbis nem j�ttek vissza.

     Mindannyian meg�szt�k a szitu�ci�t. Sz�val ezut�n Doussay beleegyezett, hogy megv�ltoztassa a szab�lyait.

     B�rki, aki munka miatt j�tt ide, nem hagyhatta el a helyet t�bb�, hogy megakad�lyozz�k a zsoldosokat, hogy azt tegy�k, ami Maryvel t�rt�nt, �s hogy megel�zz�k, hogy az emberek a gyerekek l�tez�s�nek szavait terjessz�k. A terhess�get sokkal �vatosabban kellett kezelni, �s nem tarthatt�k meg a gyerekeket. Nem sokkal azut�n, hogy ez az incidens t�rt�nt, a b�zis megv�ltoztatta a korhat�rt, amikort�l a gyerekeket a K�lv�rosba hozt�k. Most m�r hat �v volt, �gy akaratlanul, de a b�zis megk�nny�tette a harmadik szint l�nyainak dolg�t, hogy megments�k a gyerekeiket. Nem mintha sok lett volna bel�l�k. A legt�bb l�ny f�lt a terhess�gt�l az orvosi seg�ts�g hi�nya miatt, �s n�h�nyuk t�nylegesen k�ptelen volt teherbe esni egy�bk�nt is.

     A szoba, amit a gyerekek haszn�ltak, ki�r�lt, de nem sok�ig, miel�tt Mr Shaw bek�lt�z�tt. Az �reg f�rfit majdnem elkapta az Elj�r� B�r�s�g, hogy pornogr�f tartalmakat k�sz�tett a lak�s�n, sz�val menek�lnie kellett valahova. Szerencs�s id�z�t�s volt a sz�m�ra.

     Voltak test�r�k is a harmadik emeleten. Az itteni l�nyokhoz vagy fi�khoz sz�l� id�pont n�lk�l az emeletre l�pni tilos volt, �s ha valaki egyszer bet�vedt ide, nem l�tta t�bb� a f�nyt.

     Sz�val hogy egy gyerek ide j�jj�n, nem volt k�nny� elint�zni. De John mindig is egy kis l�zad� volt. Persze, hogy besz�kne egy utols� b�cs�ra.

     Doussay kih�zta a h�t�t, �s az �lt�z�asztala t�kr�be n�zett.

     John azt mondta, megv�ltozott. De mi v�ltozott meg? Csak a r�ncokat l�tta a szeme sark�ban, amik valamennyire �jak voltak. De ha valamit el lehetett mondani, az az volt, hogy sokkal t�bb gondja volt. A smink m�g mindig tartotta minden titk�t, de bel�l el�g hidegg� v�lt.

     Megint kopogtat�s j�tt az ajtaja fel�l. Doussay azonnal arra gondolt, tal�n John j�tt vissza valami�rt, de amikor a ny�l� ajt� fel� ford�totta a fej�t, csak az egyik h�s�ges test�r�t l�tta. Kopasz �s komoly volt; mindig �gy n�zett ki, mint akinek valami f�jdalmas dolog j�r az esz�ben.

   - Madam… ne haragudjon, hogy zavarom. Az �ccs�r�l van sz�…

   - Melyikr�l? – k�rdezte a n� egy halv�ny mosollyal, ahogy fel�llt, arra sz�m�tva, hogy az egyik fi�nak kell seg�ts�g. De a k�vetkez� szavakt�l megdermedt d�bbenet�ben.

   - Aki csak p�r perce ment el. B�r�k voltak a bolhapiac k�rny�k�n, bel�j�k futott.

     Mindent vissza kellett tartania. Vett egy m�ly leveg�t, de a mozdulatai siet�ss� v�ltak. A legkem�nyebben pr�b�lkozott, hogy ne fusson, de csup�n egy perc alatt m�ris fent volt a bolhapiac szintj�n, figyelmen k�v�l hagyva a t�lterhelt t�deje f�jdalm�t. K�t embere is vele j�tt, de nem hallgatott a szavaikra, nem tudta, mit mondtak, ahogy k�rben�zett.

     A piac hangjai m�smilyenek voltak. Az emberek mindig csendesebb� v�ltak, amikor B�r�k voltak a k�rny�ken. Ez a veszeked�s zajait hangosabb� tette. Doussay nem tudta megk�l�nb�ztetni a besz�dhangokat, sz�val sebesen k�zel�tett a hangok forr�sa fel�.

   - Madam D… v�rjon, ne bukkanjon fel pont most.

     Az egyik test�r �ltal lett visszafogva, amikor el�rte a piac f� utc�j�nak sark�t.

     Err�l a pontr�l m�r j�l l�thatta a B�r�kat. Mind a bej�ratokn�l voltak, k�t embert vettek k�rbe. Mind magasak voltak, �s feket�t viseltek, �s a n� csak annak a B�r�nak a sapk�j�t l�tta, aki a k�r�n bel�l �llt a szem�llyel, aki m�g mindig pr�b�lta a nev�t tiszt�ra mosni, sikertelen�l.

     Val�ban John hangja volt. Doussay eg�sz teste szil�rd csom�v� v�lt, �s megragadta a ruh�j�t.

   - Ne… Madam… nem tehet �rte semmit. M�r elismerte a b�neit.

   - Seg�ts�g kell neki. Engedj el. Engedj el!

   - Nem tehetem… Madam, k�rem…

   - Nem hallasz? Ki vagy r�gva, ha nem l�psz h�tr�bb t�lem.

   -… Madam…

     Az emberek, akik csendesen leselkedtek a bej�rathoz k�zeli dr�ma fel�, mint Doussay, elkezdtek k�rben�zel�dni, keresve az utc�n zajl�, m�sodik veszeked�st. Persze, mind felismert�k Doussayt, �s hallotta �ket suttogni, de nem �rdekelte �t, a szeme r�tapadt a B�r�kra, �s minden erej�vel k�szk�d�tt, hogy kit�rj�n a test�re szoros �lel�s�b�l.

     De a cirkusz amott v�get �rt. A B�r�k k�re megny�lt, ahogy nem hallgatt�k t�bb� Johnt, �s a n� v�gre l�thatta a m�sikat. A fi� egy�ltal�n nem l�tszott ijedtnek, de s�padt volt, �s a n� tudta a sz�v�ben, hogy a fi� megr�m�lt, nem sz�m�t, mennyi b�tors�got er�ltetett az arc�ra. Bilincsben volt, a kezeivel a h�ta m�g�tt, �s a B�r�k nem voltak t�l kedvesek hozz�, ahogy megr�ntott�k.

     John elvesztette az egyens�ly�t, de ett�l a balesett�l a teste �s a feje Doussay ir�ny�ba fordult, �s b�r volt k�z�tt�k egy p�r tucat m�ter, egym�s szem�be n�ztek. A k�vetkez� m�sodpercben a fi� teste megr�ndult. Val�sz�n�leg �szt�n�s volt, ahogy k�nyszer�tette a B�r�kat, hogy meg�lljanak; megvetette a l�b�t, ahogy pr�b�lta mag�t kiszabad�tani, hogy Doussayhoz menjen… csak ahogy � is el akarta �rni a fi�t ebben a pillanatban.

     De mindkettej�ket lefogt�k, �s John nem tudott kit�rni. Csak n�zni tudt�k egym�st, �s �pp miel�tt elt�nt, John arca csal�dotts�got �s k�ts�gbees�st mutatott.

     Doussay teste elernyedt, �s egy pillanatra a test�rnek kellett megtartania, hogy ne hagyja a f�ldre esni. M�g �szre nem vett egy fekete alakot. A szeme m�g mindig a bej�ratra meredt, ahol John elt�nt, amikor az illet� felbukkant a k�pben. K�zelebb j�tt hozz�, �s egy teljes-alakos f�rfiv� v�lt el�tte. A n� feln�zett, azt�n elfelejtett leveg�t venni.

     � volt az.

     Lu Feng. Az Arbiter.

     Doussay majdnem minden m�st is elfelejtett, nem csak l�legezni, �s a j�k�p�, hideg arcra meredt. Az Arbiter mozdulatai elhaltak egy asztallal arr�bb h�rmukt�l, �s csak egy pillant�st vetett Doussayra, miel�tt a jegesz�ld szeme v�gigsepert a test�r�k�n.

   - Mi folyik itt?

     A hangja… Minden apr� sz�rsz�l �gnek meredt Doussay gerinc�n �s karj�n, �s a kar a dereka k�r�l v�gre elengedte. A k�vetkez� pillanatban a n� a f�ldre esett, �s a koszos padl�n �lt, nem tudott mozdulni, �s nem tudott f�lren�zni, �s leveg� ut�n kapkodott, mintha egy �r�n �t futott volna.

     Senki nem mert v�laszolni, mire az Arbiter �sszevonta a szem�ld�k�t. Azt�n tett m�g egy l�p�st Doussay fel�, �s enyh�n el�re hajolt, hogy kiny�ljon fel�. Ez egy �lom? Ez t�nyleg most t�rt�nik? Nem csak egy ill�zi�? Azok a karcs�, hossz� ujjak… fekete keszty�be rejtette �ket, de olyan t�k�letesek voltak. Nem tudott mit tenni ellene, megszeppent a k�zels�g�kt�l. �pp, mint mikor el�sz�r l�tta �ket �gy.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

Edging – nem tal�ltam r� magyar kifejez�st, lehet, hogy van. :”) Az a tev�kenys�g, amikor az ember addig izgatja a m�sikat (vagy mag�t), m�g m�r majdnem el�lvez, de k�zvetlen azel�tt a pillanat el�tt abbahagyja az izgat�st, �s v�r egy kicsit, hogy elny�jtsa az aktust. Magyar�n, nem engedi mag�t el�lvezni egy darabig, csak az �lvezet sz�l�n egyens�lyoz (edge – vminek a sz�le).

Gege – ha esetleg valaki nem ismern� a fogalmat m�s danmeiekb�l, ezt az id�sebb fi�testv�rre mondj�k. :D Nem akartam b�tyusnak ford�tani, mert h�t… igen, ez gege. xD Ennyi. XD

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.