A fesz�l� b�r alatti mozg�s hihetetlen�l riaszt�v� v�lt. �gy t�nt, valami �les pr�b�lt mozogni �s forogni abban a hasban, mintha valami ki akarta volna v�gni mag�t. Vagy mintha a baba k�szk�d�tt volna odabent.

     Doussay sosem l�tott eff�le l�tv�nyt.

     Mai elfordult. Valami elk�pzelhetetlen okb�l � egy�ltal�n nem volt meglepett, de az id�s arc�n �l� kifejez�s akkor is elborzadt volt. Albert mag�hoz t�rt, �s pr�b�lta megr�zni az orvos v�ll�t, hogy �t is felkeltse – a n� m�g mindig d�bbenten meredt.

     �s az apa… � egy�ltal�n nem n�zett a fekete v�lad�kra, csak a l�nya arc�ra, �s ahogy r�mosolygott az gerincborzongat�an furcsa volt.

     Doussay is visszal�pett. A sz�vver�se felgyorsult, �s nem akart meg�rinteni itt semmit. F�leg nem azt a l�nyt �s a bab�t. Kezdett gyan�tani valamit, �s nem akarta elhinni, de a r�szese se akart lenni ennek t�bb�. A borzaszt� �rz�s, ami a mellkas�ban n�vekedett rendk�v�l neh�znek t�nt, elgyeng�tette a t�rdeit.

     Sajn�lta a szeg�ny l�nyt. De nem ez volt Doussay munk�ja. Amikor Albert megk�rte, hogy seg�tsen, nem eml�tettek semmilyen abnormalit�st, ami el�fordult a l�nnyal – hogy ez sz�nd�kos volt vagy sem, Doussayt nem �rdekelte t�bb�. Ha ez a l�ny az � l�nya lett volna a harmadik szintr�l, lehets�ges, hogy maradni akart volna, de m�r nem �llt sz�nd�k�ban seg�teni, �s nem �rzett b�ntudatot vagy sz�gyent miatta. Csak a s�rget� �rz�s maradt – a s�rget�s, hogy azonnal elmenjen. Azonban a l�bai a f�ldh�z szegez�dtek, �s minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy ne essen �ssze.

     A b�zis minden t�rv�nye a sz�l�s szab�lyoz�s k�r�l kezdett sokkal t�bb �rtelmet nyerni most.

     Dora torka szakadt�b�l �v�lt�tt, a hangja visszhangzott a szob�ban. A ny�l�sa folyamatosan megfesz�lt, ahogy a l�ny nyomott. A szag elviselhetetlenn� v�lt. A f�mes b�z �sszekeveredett a z�ptoj�s szag�val, �s valami p�r�s jelenl�ttel a leveg�ben. Doussay tal�n t�l sokat doh�nyzott, de a t�dej�nek sem volt abszol�t a kedvence a szitu�ci�. Pr�b�lt nem sokat k�h�gni, de az �rz�s ott volt. M�gsem tudott elfordulni a jelenett�l.

     Megint csak, valami v�ltozott.

     Egy fej volt. A baba megk�zel�tette a bej�ratot, �s �gy t�nt – minden furcsas�g ellen�re – hamarosan meg�rkezik. A fi� – vagy a l�ny – gyorsan j�tt, sokkal gyorsabban, mint John annak idej�n, vagy b�rmelyik gyermek a b�zison, akinek a sz�let�s�n�l a n� ott volt.

     De egy id� m�lt�n �szrevett�k, hogy valami nem stimmelt a bab�val mag�val sem. A haja feketes�ge rendben volt, azonban ahogy a fej jobban kib�jt, r�j�ttek, hogy az nem haj volt. A b�r volt fekete. Vagy csak olyan m�ly lila, befedve a v�rrel �s a fekete v�lad�kkal, hogy nagyon s�t�tnek t�nt.

     A k�vetkez� p�r perc bele�gett Doussay kikerekedett szem�be, �s biztos volt benne, hogy soha, eg�sz �let�ben nem lesz k�pes elfelejteni ezt a pillanatot.

     Csak mint mindig, miut�n a fej �s a v�llak el�rt�k a kinti vil�got, a kihord�s sokkal gyorsabb lett, mivel a baba teste nagys�grendekkel kisebb volt, mint azok a r�szek.

     A “dolog”, ami kiesett abb�l a szerencs�tlen l�nyb�l t�lvil�gi volt. Csontos volt, mintha nem lett volna h�s a csontjain, �s tintafekete a feje b�bj�t�l a l�bujjaiig. Val�ban fi� volt… de a nemi szerve �s a k�ld�kzsin�rja l�tsz�lag �sszeolvadt egym�ssal, mert semmi nem j�tt ki a has�b�l. A sz�ja nyitva volt, �s a szemei is – mindkett� koromfekete mindenhol. A “baba” nem adott ki semmilyen hangot sem, annak ellen�re, mennyire nyitogatta a sz�j�t. Egy�ltal�n nem olyan volt, mint egy ember baba, azonban legal�bb annyira tehetetlen volt. Nem tudott mozogni, vagy b�rmit is csin�lni.

     Csak a l�ny s�lyos zih�l�sa hallatszott, ahogy remegve fek�dt a h�t�n. � nem l�tta a bab�t, �s mikor k�pes volt besz�lni, majdnem k�ts�gbeesetten k�rdezte:

   - H… hol van a fiam? Rendben van?

     Senki nem v�laszolt, �s ez m�g idegesebb� tette. Nem… nem is az, sebesen v�lt hiszt�riukuss�, �s Doussay nem hib�ztatta �rte.

   - HOL VAN? �LETBEN VAN? MI A FASZ�RT FOGJ�TOK BE A SZ�TOKAT?

     Dora kiab�l�sa elhalt, ahogy megint elhagyta az er�. Sokat sikoltott, a hangja megt�rt, �s nem tudta k�nyszer�teni mag�t t�bb�, hogy besz�ljen, azonban �sszeszedett n�mi er�t, �s mik�zben m�g mindig ny�gd�cselt, fel�lt.

     Azt�n megfagyott a mozdulataiban, �s a fekete dologra meredt lesokkoltan h�rom m�sodpercig, miel�tt m�g egyszer, �jra t�lt�d�tt energi�val kezdett vel�tr�z�an sikoltani. Miel�tt b�rki meg�ll�thatta volna, a l�ny ler�gta azt a dolgot az �gyr�l. Doussaynak volt el�g reflexe, hogy od�bb g�rd�lj�n az �gy oldal�ra, mivel az a dolog az � ir�ny�ba rep�lt, �s azt�n a padl�ba csattant egy nedves �s roppan� hanggal.

     A fej�n �s az arc�n landolt, �s �gy t�nt, elt�rt a nyaka. Megr�ndult p�rszor, miel�tt a mozg�sa abbamaradt volna.

     Dora m�g mindig sikoltott, felfel� h�zta a haj�t, �s folyamatosan rugdalt mindk�t l�b�val. Az apja megpr�b�lta lefogni, mik�zben a m�sik kett� mozdulni sem tudott; minden gondolatukat elvesztett�k ebben a terrorban. M�g az �njel�lt orvos sem volt k�pes egyetlen mozdulatra sem, hogy elaltassa vagy valami. Ha volt egy�ltal�n eff�le gy�gyszer n�la.

     A l�ny egy�rtelm�en elvesztette az esz�t, elkezdte mag�t vakarni a v�rz� ny�l�s�n, pr�b�lva kiszedni minden marad�k v�lad�kot, de a saj�t h�s�t karmolta, ahogy a bels� r�szei kifordultak a test�b�l, �s a v�rz�s sem �llt el. Az apja megragadta a kezeit, hogy meg�ll�tsa, de erre csak egy lefejel�st kapott, �s � is elkezdett �v�lteni.

     Azt�n Doussay r�j�tt, mi t�rt�nt igaz�b�l: a l�ny nem lefejelte az apj�t, megharapta, �s egy nagy darab hi�nyzott Dot arc�b�l. A f�rfi mindk�t v�res, fekete-v�lad�kos kez�t a saj�t friss seb�re nyomta, �s a t�rd�re esett.

     A doki v�gre feladta… �sszeesett, �s elt�nt az �gy m�sik oldal�n.

     Csak egy ember volt, akinek gyorsan j�rt a l�ba: Mai. Doussay l�tta a n�t a szeme sark�b�l, amikor elhagyta a szob�t an�lk�l, hogy egyetlen sz�t sz�lt volna b�rkihez, �s Doussay, miut�n egy utols� pillant�st vetett a k�t m�sik emberre, r�ki�ltott Albertre.

   - Menj�nk. Gyorsan!

     Azt�n � is elmenek�lt. H�la Istennek, hogy most nem viselte a magassark�it, �s h�la Istennek, hogy az utat t�k�letesen bevil�g�tott�k, sz�val l�thatta a j� ir�nyt �s Mai h�t�t, �s csak k�vette �t felfel�, m�g el nem �rt�k a bej�ratot. A n� egy�rtelm�en nem �rdekl�d�tt Doussay ir�nt, de Doussay sem �rdekl�d�tt a n� ir�nt ebben a pillanatban – csak mindketten olyan hamar akartak t�vozni, ahogy lehetett. Nem volt itt semmi, amit tehettek volna.

     Mindketten a p�nc�los j�rm�h�z szaladtak, �s m�g Mai a vezet��l�sbe ugrott, Doussay pr�b�lt a h�ts� rekeszbe jutni.

     Azonban alighogy besz�llt, majdnem kiesett, �s az egyetlen dolog, ami megmentette, megint csak a gyors reflexe volt, r�markolni az ajt� foganty�j�ra. A kocsi h�trafel� kezdett sz�guldani teljes sebess�ggel. Doussay l�bai m�g mindig a kocsin k�v�l voltak, �s mind�ssze annyit tehetett, hogy a mozg� ajt�n l�gott, �s fenn tartotta mag�t – ha kiesik, a j�rm� azonnal �t fog rohanni a test�n.

     Sosem gondolta volna, hogy a karj�ban ennyi er� volt. Biztos volt benne, hogy meghalna, ha egy kicsit is hagyn� mag�t lejjebb cs�szni, de egyel�re semmi m�s nem �rte el az agy�t – el�sz�r is az�rt, mert a kocsi gyors mozg�s�t�l sz�d�lt, �s minden ereje az izmaiba �radt, m�sodszor meg az�rt, mert az elm�je folyamatosan �jra�lte annak a szob�nak a jeleneteit. A szag, a sikolyok, �s annak a dolognak a l�tv�nya… mindenhol l�tta �ket az �ton felfel�, a kr�ter sz�le fel�. Minden �rny�k, amin �thaladtak �gy n�zett ki, mint az a “baba”.

     Ahogy el�rt�k a tet�t, az aut� v�gre k�pes volt megfordulni, �s a hirtelen lend�letv�ltoz�st�l Doussay beesett a kocsi m�lyebb szekci�j�ba, �s mert az ajt� r�csuk�dott, az �sszes f�ny, amit az Auror�t�l kapott, elt�nt.

     Az er�, ami az ajt� foganty�j�n tartotta eddig, most szint�n elp�rolgott. Egy vas�k�l fogta le a mellkas�t, �s � h�rg�tt, mik�zben pr�b�lt inni az oxig�nb�l. Mindk�t karja �r�lten remegett a nagy er�fesz�t�st�l, hogy �letben maradjon; �gy �rezte, mintha valami elfogyasztotta �s kik�pte volna a v�g�n.

     Az �t is rizik�s volt; a kocsi r�zk�dott, �s folyamatosan dob�lta a test�t, minden alkalommal, amikor �tszaladtak egy k�v�n – amikor ide j�ttek, sima �tnak t�nt felfel�. Tal�n a sebess�g volt az oka. Doussay �gy �rezte, rep�lnek.

     Nem volt k�pes megmondani, mennyi id� telt el, m�g az elm�je lenyugodott, �s el�g er�t gy�jt�tt �ssze, hogy felnyomja mag�t a j�rm�ben.

     Alighogy megtette, valamire hirtelen r�eszm�lt.

     Albert nem volt itt. Nem volt ideje gondolkodni a f�rfin, amikor el�rt�k a kocsit, de valami�rt azt hitte, hogy a f�rfi tal�n a sark�ban van, �s beugrott a kocsiba, vagy az aut� m�sik r�sz�be kapaszkodik, mint Doussay… De nem. Egyszer�en csak nem volt ott.

     Doussay arca hidegnek �rz�d�tt, a sz�ja kisz�radt, �s megint mindenhol libab�r�s volt. Albertr�l sz�l� eml�kek j�ttek el� az elm�j�b�l, a kedves, kuncog�s emberr�l, aki nagy borraval�kat szeretett neki adni, amikor j� zs�km�nnyal t�rt vissza egy-egy exped�ci�j�r�l. Hab�r nem volt igaz�n j� az �gyban. Sz�val a n� t�nyleg abba akarta hagyni a dolgot, �s ez az �t egy j� ok lehetett volna…

     M�gis, Doussay nem akarta, hogy meghaljon. Nem mintha rossz ember lett volna. A n�nek csup�n elege volt ebb�l a k�r�s�b�l. Nem sz�m�tott r�, hogy soha t�bb� nem fogja l�tni.

     De nem volt b�ntudat. Csak egy kis k�nyelmetlens�get �rzett most, tudva, hogy h�trahagyt�k a f�rfit. Nem �lltak olyan k�zel egym�shoz… ha volt valaki, akit a n� sz�nt, az a l�ny volt. Doussaynak fogalma sem volt, mi ette �t bel�lr�l. Val�sz�n�leg minden t�nete egy elkapott fert�z�s szennyez�d�s�b�l keletkezett.

     Doussay lepillantott, �s elkezdte tapogatni mag�t. Sokkos �llapotban volt, mint mindenki m�s is, sz�val nem lehetett biztos benne, hogy jutott-e �r� abb�l a v�lad�kb�l vagy sem. Hab�r nem s�r�lt meg sehol, akkor is rem�lte, hogy az a folyad�k sem �rintette meg.

     A fekete zsoldosruh�ja sz�raznak t�nt, lesz�m�tva a saj�t izzadts�g�t n�h�ny bels� r�szen a fels�j�n �s a nadr�gj�n. M�g �gy is �gy d�nt�tt, hogy leveszi, legal�bb a p�nc�l-r�szeket, amik leh�zt�k a karjait �s a mellkas�t. Csak a ny�l�s egyberuha maradt rajta, �s m�ris k�nnyebbnek �rezte mag�t.

     Azt�n megint elborult, a k�ny�k�re esett, ahogy �tfutottak valami szikl�n, vagy valamin. Mai feltehet�leg nem volt a legjobb sof�r.

     Nem volt semmi, amir�l besz�lhettek volna maguk k�z�tt, m�gis, Doussay nem akart egyed�l lenni, m�g akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy besz�lgetnie kell a n�vel. Sz�val felh�z�dzkodott a t�rdeire �s a karj�ra, �s lassan m�szott a vezet��l�s fel�, ami most nyitva volt, �s � l�tta a z�ld f�nyeket �tsz�r�dni a sz�lv�d�n.

     A kabin sokkal magasabban volt, fel kellett �llnia, �s m�g fel is h�znia mag�t az any�s�l�sbe.

     Mai vetett r� egy pillant�st, de nem mondott semmit, �s Doussay is csendben volt hossz� ideig, miut�n le�lt. V�gre egy jobb poz�ci�. Bek�t�tte az �v�t is, sz�val most sokkal nagyobb biztons�gban �rezte mag�t. Legal�bb egy �r�ra volt sz�ks�ge, miel�tt besz�lni tudott volna. Addigra m�r a S�kf�ld�n voltak.

   - � volt az apa, igaz?

     Mai el�sz�r nem v�laszolt, csak az �tra meredt egy p�r percig.

   - Oh, de m�g mennyire, hogy � volt.

     Doussaynak megint h�nyingere lett, hab�r m�r biztos volt, hogy Mai f�rje nem �li t�l az �jszak�t.

   - Mi�rt maradt�l egy ilyen f�rfivel, mint �? Tudtad… tudom, hogy tudtad. M�g �n is tudtam, t�z �vesen.

     Mai megint �sszepr�selte a sz�j�t, �s r�markolt a korm�nyra. A k�zfeje elvesztette a r�ncait az er�t�l, amit kifejtett.

   - Persze, hogy tudtad – k�pte ki a n�, mint egy m�rges vipera. – Azt akartad.

     Doussay karba tette a kez�t, �s kin�zett az ablakon.

   - Meg�r�lt�l? – k�rdezett vissza szarkasztikusan. – M�g egyszer… t�z voltam.

   - T�z volt�l, de nem is rejtegetted a k�ls�det. Azon nyomban tudtam, hogy megl�ttalak az �r�kbefogad� helyen, hogy probl�ma leszel sz�munkra, mindenkinek. �n h�sz voltam, te t�z, �s nagyobb melled volt, mint nekem. A hajad, az arcod, a viselked�sed… tudtad, hogyan n�zel ki, �s hogy ez mit jelent egy f�rfi sz�m�ra. �s n�zz magadra. Nem tudod tagadni. Mi volt az els� hely, ahova menek�lt�l t�l�nk? Egy bord�ly! Ott sz�rakoztattad a f�rjemet?

     Doussay mellkasa enyh�n sajgott, �s �sszeszor�totta az ajk�t �s a fogait, �s belemarkolt a k�rmeivel a karj�n a zsoldosruh�ba.

   - Akkor mi�rt fogadtad el a szerz�d�st az �r�kbefogad�somr�l? – k�rdezte egy kicsit rekedt �s hadar� hangon. – Mondhattad volna a szeretett f�rjednek, hogy nem akarsz �r�kbe fogadni engem. Nem volt r� sz�ks�g, hogy elviselj.

   - Mi�rt, mi�rt, mert megbabon�ztad �t!

     Doussay grimaszolt, annyi mindent akart mondani… de erre… nem tudott el�hozakodni semmivel.

     Csinos kisl�ny volt. �s tudta att�l a pillanatt�l, hogy meg�rkezett a K�lv�rosba, hogy � volt az egyetlen ezzel a k�ls�vel. Majdnem nem volt k�pes felismerni egyik m�sik l�nyt sem, �s m�g azzal is probl�m�ja akadt, hogy felismerje a feln�tt n�ket. N�h�ny f�rfi m�g jobban is n�zett ki, mint �k.

     �s tudta a legelej�t�l kezdve. Nagyon odafigyelt a n�z�seikre.

     Mert att�l a pillanatt�l kezdve, hogy meg�rkezett, a K�lv�ros n�i irigys�ggel telve n�ztek r�. A szemeikben az els� �rzelem mindig sokk volt, azt�n ez bizonytalans�gba fordult, �s l�tva a l�ny teljes test�t, elkezd�d�tt a f�lt�kenys�g. �s a f�rfiak reakci�i egy�ltal�n nem seg�tettek. Sok p�r j�tt hozz� akkoriban. �s mik�zben a n�k mindig f�lt�kenyek voltak, egy teljesen m�sfajta ragyog�s �lt a partner�k szem�ben.

     Doussay nem �rtette azokat a szikr�kat el�sz�r, m�g egy �vvel k�s�bb, amikor ez a h�zasp�r �r�kbe nem fogadta, megtanulta, mit jelentenek – elmenek�lt az els� est�n, alighogy az �j “sz�lei” elaludtak. Dot eg�sz �ton hazafel� �t fogdosta, �s ezzel a viselked�ssel azon nyomban teljesen gy�l�lk�d�v� tette Mait Doussayval szemben. Olyan rossz volt a helyzet, hogy eg�sz �jjel veszekedtek, miel�tt lefek�dtek volna. Doussay mindent hallott, amit r�la mondtak, hogy csak egy kis ringy�, �s hogy az a f�rfi �gyba akarta vinni. M�g egyszer megfenyegett�k, hogy le lesz v�gva a haja. Abban az egy �vben, am�g Doussay �r�kbefogad�sra v�rt, a haja nem n�tt sokat, de az�rt haladt – v�g�l ez volt az utols� szalmasz�l sz�m�ra, hogy hagyja el az �j otthon�t azon nyomban.

     De hova m�shova mehetett volna?

     Nem akart kurva lenni, akit az emberek kihaszn�lnak az �lvezet�kre, de mi m�s munka volt itt sz�m�ra?

     Szerencs�re, az “apja” igaz�b�l sosem keresett ut�na, m�g ha tudta is, hogy a harmadik szinten dolgozott. De helyette egy csom� m�sik j�tt ugyanebb�l a fajta f�rfib�l. Ha csak tudta volna… tal�n pr�b�lt volna kij�nni ide, a vadonba. M�g ha soha nem is pr�b�lta megv�ltoztatni az �tj�t, miut�n r�l�pett, n�ha gondolkodott rajta, milyen m�s lenne minden, ha azon az �jszak�n m�sik ir�nyba megy.

     Ezut�n az interakci� ut�n nem besz�lgettek, de Doussay nem ment vissza a kocsiba. Jobban prefer�lta, hogy l�thatta a vadont. Legal�bb nem volt rossz kil�t�s.

     Elt�lt�ttek egy teljes napot egym�s t�rsas�g�ban. Doussay valamikor hajnalt�jt elaludt, �s Mai is kihaszn�lta ezt az id�t, hogy pihenjen, sz�val, amikor mindketten fel�bredtek reggel, csak folytatt�k az �tjukat vissza a b�zisra. Egy ponton belefutottak egy moszkit� rajba, azonban a bogarak l�tsz�lag valami zs�km�nyt �ld�ztek, sz�val miut�n egy pillanatra meg�lltak r�pt�kben a lapos pusztas�g felett, a sz�nyogok feladt�k az �tlet�t, hogy megt�madj�k a kocsit, �s ennyi volt.

     Nem �rt�k el a b�zis estig, de ez�ttal Mai nem �llt meg pihenni, mikor felfedezt�k, milyen kis mennyis�g� viz�k maradt. Az �ldozat�nak k�sz�nhet�en, a k�vetkez� nap del�re meg�rkeztek.

     Hogy Doussay kimer�ltnek �rezte mag�t, nem volt kifejez�s. Majdnem kiesett a p�nc�laut�b�l, �s a v�llai el�reg�rb�ltek. Minden egyes izom a test�ben, minden csont �s porc sikoltott a mozg�s ellen. M�g a saj�t �tem�t se tudta kontroll�lni, a jobb l�b�t vonszolta, mert t�ls�gosan f�jt, �s m�g csak a talajr�l se tudta felemelni – ha Mai nem l�k�dte volna h�tulr�l… Doussay majdnem arra gondolt, hogy a n� kedves volt hozz�, vezetve �t a v�roskapuk el�tti sor fel�. De Mai m�g�tte maradt, �s folyton l�kte �s r�l�pett Doussay sark�ra id�r�l-id�re. Mindig eln�z�st mormogott, de persze, egy�ltal�n nem sajn�lkozott. De Doussay t�l f�radt volt harcolni, sz�val nem v�laszolt ezekre a mocskos kis h�z�sokra.

     A sor rendk�v�l hossz� �s lass� volt, �s nem sz�m�tott, h�nyszor n�zett fel a falak fel�, �gy t�nt, �r�lten messze voltak t�le. Vagy csak t�l sokszor n�zett fel r�juk… az agya is nagyon tompa volt, �s a feketepiacr�l fant�zi�lt, egy adag krumplilevesr�l, egy j� zuhanyr�l, az �gy�r�l… Ma eg�sz nap aludni akart. Sz�val az id�, amit m�g mindig �ll�ssal t�lt�ttek a sorban �r�kk�val�nak t�nt, m�gnem v�g�l �k voltak az els� sorban. Addigra Doussayt az sem �rdekelte, hogy felismerik, m�g ha nem is volt a legjobb form�j�ban.

     Egy B�r� el�tt �llt, aki a kapukn�l �rk�d�tt. Volt egy cs�ptet�s t�bla a kez�ben, �s �rt valamit, azt�n a pillant�sa Doussay m�g� esett.

     A szem�ld�k�t r�ncolta a sapk�ja karim�ja alatt.

   - Te. Mi a neved �s a sz�mod?

     Doussay meg�lelte mag�t, �s od�bb l�pett, hogy helyet adjon Mainak, azonban a n� nem felelt, vagy l�pett el�re.

   - V�laszolj a k�rd�sre. Mi a neved �s a sz�mod? �llj ki a sorb�l, ide.

     Miel�tt Doussay igaz�n meg�rthette volna a szitu�ci�t, �rzett egy er�s szor�t�st, �s egy hirtelen r�nt�st a fej�n. Elvesztette az egyens�ly�t, �s a s�padt, k�k �gre n�zett; a nyak�ba f�jdalom has�tott, ahogy teljesen h�trafordult. A neh�z s�ly elt�nt a fej�r�l, �s a p�r�s, nedves f�rtjei v�gre kiszabadultak a sisakb�l, ahogy az leesett – a leveg� hidegnek t�nt alatta, de nem tudta �lvezni a pillanatot. Alighogy a haja a h�t�n landolt, megint megr�ntott�k a fej�t, �s ez�ttal a fejb�re volt, ahol �gy �rezte, apr� t�k szurk�lj�k a b�r�t.

     Megannyi ember kiab�lt k�r�l�tte, �s nem tudta felismerni a szavaikat, m�g az is nehez�re esett, hogy Mai szavait meg�rtse, annak ellen�re, hogy hangosan ord�tott a f�le mellett. Ami�rt a teste ilyen �llapotban volt, ezut�n a k�nz� kaland ut�n, �s a t�ny miatt, hogy m�g mindig nem j�tt helyre a ment�lis traum�j�b�l sem… m�g csak agg�dni se tudott mag��rt ebben a pillanatban, egyszer�en csak rendk�v�l k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.

     Am�g meg nem �rezte a hideg, izzadt kezet besiklani a nadr�gj�ba, �s megragadni a t�rt, amit a l�bai k�z�tt rejtegetett. A leveg� azonnal Doussay mellkas�ba szorult, �s miel�tt r�eszm�lt, f�jdalom kezdett dobolni a v�lgy�ben is. Egy er�szakos �s nemt�r�d�m mozdulattal fosztott�k meg az egyetlen fegyver�t�l, �s helyette a combjain �rzett nedvess�get. V�rz�s… t�l�lte ezeket a napokat egyetlen karcol�s n�lk�l, �s most v�rzett… M�gis mikor… hogyan j�tt r� Mai a t�rre, �s hogy hol keresse? Leellen�rizte a test�t, am�g aludt?

     Doussay a tokj�ba cs�sztatta a t�rt az utaz�s el�tt, de a tokot most f�lrehaj�tott�k, �s egy hideg �s �les penge �rintette a h�trafesz�l� nyak�t.

     Doussay szeme elkerekedett, �s m�g mindig ebben a tehetetlen poz�ci�ban n�zett fel az �gre, Mai er�s szor�t�s�ban lefogva. Az a bizonyos t�r, ami elvette a majdnem-Arbiter �let�t t�z �vvel ezel�tt, ez�ttal az � �let�t fenyegette… Mindv�gig tudta, hogy meg�rdemelte ezt. Elvette valaki �let�t, �s sosem fizetett �rte… de most, amikor meghalni k�sz�lt, amikor az egyetlen dolog, ami az �lete �s hal�la k�zt �llt, az egy rendk�v�l v�kony, hideg f�mdarab volt, hevesen remegni kezdett, �s a l�t�sa elhom�lyosult, �s k�nnyek gy�ltek a szeme sark�ban. Nem akart meghalni… nem �gy… nem itt, a kapukn�l… annyi mindent kellett m�g csin�lnia, ha haza�rt, legal�bb… legal�bb… egyszer vissza kellett mennie…

     Nem… nem… mindennek rendben kell lennie. B�r�k �s katon�k voltak itt… nem hagyj�k, hogy ez megt�rt�njen, ugye? A c�lpontjuk Mai, sz�val, ha tudn�nak csak…

     De amikor k�szk�d�tt, �s k�nyszer�tette a fej�t, hogy oldalra forduljon, l�tta a kapuk sark�t �s a v�rosfalat. Az eml�tett B�r�k �s katon�k k�r�l�tt�k kiab�ltak, �s a fegyvereiket Maira szegezt�k, de nagyr�szt Doussayra, mivel Mai szorosan tartotta �t maga el�tt, mik�zben a t�rrel fenyegette.

     Nem. Ez nem t�rt�nhet meg. Doussay sz�ve kih�lt, m�gis hangosan dobolt a mellkas�ban, mintha pr�b�lt volna kiugrani bel�le. Le fogj�k l�ni Maijal, eg�szen egyszer�en… El kellett ker�lnie a k�zel�b�l valahogy… de egyik testr�sze sem akart �nv�delmi mozdulatokat tenni t�bb�. Hogy volt Mainak ekkora ereje?

   - N�zz�tek ezt, ez a fert�z�tt! Seg�tett egy sz�rnynek vil�gra hozni a k�lyk�t!

     Doussay azonnal lefagyott ezt hallva. Eddig a pontig biztos volt benne, hogy ha el tudja szepar�lni mag�t Mait�l, nem v�lna c�lpontt�. De most… ez a v�n banya… ha folytatja a leleplez�s�t, nem lesz rem�ny Doussay sz�m�ra. Sz�nd�kosan fogj�k �t is lel�ni.

   - Tedd le a t�rt, �s l�pj el t�le!

   - Ha nem engedelmeskedsz, t�zet nyitunk!

   - HALLOTT�TOK, AMIT MONDTAM? � az, akit akartok, nem �n, � az �rd�g, � egy xenog�n!

     A falakon minden�tt hatalmas fegyverek n�ztek a n�re, az �l�nk nappal a h�tt�rben, ami megint sz�rni kezdte a szem�t. A k�nnyek ez�ttal kontroll�lhatatlanul kezdtek csorogni a szem�b�l. Nem volt t�bb� menekv�s. Es�ly sincs r�, hogy azok a fegyverek vagy a katon�k ne l�n�k le, hogy leszedj�k Mait, �s kiiktassanak egy m�sik potenci�lis fenyeget�st.

     Doussay lehunyta a szem�t. Olyan sok�ig tartotta meg mag�t azon az ajt�foganyt�n. Majdnem nevetett mag�n most erre a gondolatra. Mi lett volna jobb? A p�nc�laut� al� esni, vagy l�v�st kapni ezekt�l a masin�kt�l? Vagy tal�n ha Mai elv�gja a tork�t? El�g vil�gos volt, hogy ez a n� bossz�t akart �llni a rossz �let��rt �s a rossz f�rjv�laszt�s��rt, �s mindig is gy�l�lte Doussayt.

     Doussay csup�n arra v�gyott, hogy mindenki legyen kicsit halkabb. Mai m�g mindig egyenesen a f�l�be ord�tott, a katon�k kiab�ltak r�, hogy elfedj�k az ord�t�s�t, �s a B�r�k �v�lt�ttek, hogy fel�lm�lj�k a katon�kat, �s m�g az emberek m�g�tt�k, a v�rakoz�k sor�ban is kiab�ltak d�h�kben �s f�lelm�kben, megf�jd�tott�k Doussay fej�t.

     Mintha valaki hallotta volna a k�v�ns�g�t, hirtelen minden elcsendes�lt.

     Olyan kellemes volt, hogy majdnem elhitte, hogy meghalt an�lk�l, hogy �szrevette volna. De az nem lehet, igaz? M�g ha meg is hal, legal�bb egy kicsike kis f�jdalmat �rezne, miel�tt megt�rt�nik… vagy azok �ltal a nagy �gy�k �ltal lett lel�ve? Tal�n darabjaira szaggatt�k.

     De azt�n hallotta Mai heves l�legzet�t, �s egy specifikus hangot egy lassan k�zeled� katonai csizm�t�l. Valaki fel�j�k s�t�lt ebben a csendben.

     Doussay laposan kinyitotta a szem�t. M�g mindig nagyon �l�nk volt, f�leg hogy egy percre lehunyta a szem�t. Hunyorgott egy kicsit, kipislogta a marad�k nedvess�get a szempill�i t�v�b�l, �s azt�n �szrevette a fekete kab�tot �s a magas alakot nem t�l messze t�le.

     Sosem l�tta azt az arcot – majdnem nem evil�gi volt, a sz� teljesen m�s �rtelm�ben, mint az a fekete dolog, ami Dor�b�l m�szott el�.

     Doussay egy szobrot l�tott, egy j�de szobrot, ami olyan feh�r volt, mint a h�, �s sz�p, �les, m�gis szemreval� von�sokkal rendelkezett. Minden egyes ruhadarabja t�k�letesen volt elrendezve a v�llain �s a l�bain, �s a sapka, amit viselt, �pp csak elmulasztotta, hogy befedje a szem�ld�k�t, ami megd�lt, �s elv�konyodott a v�g�n; a kalap �gy �lt rajta, mint egy korona.

     Azt�n l�tta azokat a szemeket.

     Az egyetlen B�r�, akivel k�zelr�l is tudott tal�lkozni, az Kyan volt. Neki is csod�latos szemei voltak. Ez valamif�le k�l�nleges k�pess�g, amivel b�rniuk kellett az�rt, hogy beker�lhessenek az Elj�r� B�r�s�ghoz?

     Azt�n… egy p�r m�sodperccel k�s�bb, a n� �szrevett valami ragyog�t a f�rfi mellkas�n.

     Doussay szeme elkerekedett.

     �s a p�nikja visszat�rt ugyanabban a m�sodpercben.

     Az Arbiter.

     Ezzel sosem tal�lkozott. Hallott r�la, de valahogy ez a f�rfi tart�zkodott t�le, hogy az �js�gba ker�lj�n, vagy emberek l�thass�k az utc�n. Vagy tal�n csak t�l sok id�t t�lt�tt itt, a v�roskapukn�l, amit, ha nem vagy zsoldos, vagy katona, vagy B�r�, nem l�tsz s�r�n. Doussay sosem volt a kapukn�l ezel�tt, lesz�m�tva azt az �jjelt, amikor ide lett hozva a vonattal a F�v�rosb�l, de az m�s volt.

     Ez a fiatal sr�c az Arbiter???

     Az nem lehet. Hallotta, hogy nagyon fiatal volt, m�g h�sz sem, amikor megv�lasztott�k, de… tudta, hogy sok pletyka teljess�ggel megb�zhatatlan volt, sz�val ebben sem hitt. Most �gy t�nt, igaz volt. Az Arbiternek huszonegynek kellett lennie ebben az �vben. Igaz�b�l m�g mindig fiatalabbnak t�nt.

     A fegyvere az ir�nyukba mutatott. Nos, Doussayra mutatott. Ebb�l a t�vols�gb�l nem volt benne biztos, hogy azok a z�ld szemek, melyek olyan hidegek voltak, mint az esti sz�l, �r� n�ztek-e vagy sem… �gy hitte, ez a helyzet. Vajon a f�rfi hallotta Mait? Elhitte a n� v�djait? Az Arbiter �gy gondolja, Doussay egy xenog�n? Meg tudja �llap�tani? Vagy… mi van, ha igaz? Ha Mai m�r fert�z�tt volt, Doussay is az lehet. Att�l a fekete v�lad�kt�l, ennek a n�nek a k�zels�g�t�l… nem volt garant�lt, hogy mentes a fert�z�st�l.

     A n� megint lehunyta a szem�t, an�lk�l, hogy k�ts�gei lettek volna a saj�t hal�l�r�l.

     Eg�sz test�ben megr�ndult, amikor hallotta a fegyver �les, hangos robban�s�t. Valami kicsi rep�lt el a bal hal�nt�ka mellett, a n� �rzett n�mi forr�s�got arr�l a helyr�l, de r�gt�n azt�n leh�zta egy hirtelen, rendk�v�l neh�z s�ly h�tulr�l.

     Mai let�rdelt, �s ahogy Doussayt tartotta, neki is le kellett t�rdelnie. De azt�n Mai nekid�lt a h�t�nak… �s � hallotta a t�r cseng� zaj�t, ahogy ledobta a betonra.

     Azt�n az �reg n� teste oldalra cs�szott, �s szint�n a f�ldre esett.

     Doussay a sark�n �lt, leveg��rt kapkodott, �s a bal oldal�ra n�zett.

     Mai megny�lt arca egy csipet sokkot hordozott, de… eldeform�l�dott. A b�re �tl�tsz�nak t�nt, �s a fekete v�rerek v�gigfutottak az arc�n, mint egy p�kh�l�.

   A homloka egy �j lukat viselt mag�ban. V�rzett, de a v�r nem v�r�s, fekete volt, �pp mint az a tinta, ami Dora test�b�l j�tt ki. Doussay eg�sz teste megr�zk�dott, �s �szt�n�sen pr�b�lt elker�lni att�l a dologt�l, a t�rd�n �s a tenyer�n m�szva od�bb. M�g mindig k�ptelen volt fel�llni.

     Ez volt az a pont, amikor r�j�tt, hogy az Arbiter k�zelebb j�tt. Megfagyott a hely�n, �s t�gra ny�lt szemekkel n�zett fel, m�g mindig remegve. Most � k�vetkezik…

     De az Arbiter meg�llt nem messze t�le, �s miut�n megvizsg�lta a testet, amit �pp agyonl�tt, a jegesz�ld szemek megtal�lt�k Doussayt. Most 100%-ig biztos volt, hogy a f�rfi �r� n�zett m�lyen. Az a pillant�s minden apr�, puha sz�rsz�lat fel�ll�tott a n� test�n.

     Az Arbiter megmutatta neki a tenyer�t. � megrezzent ijedt�ben, amikor a f�rfi megmozd�totta a karj�t, azt�n csak r�meredt a kez�re. Volt ott valami? A n� egy�ltal�n nem l�tott semmit… �sszezavarodott, az agya nem dolgozta fel az el�tte zajl� jelenetet. Mi az?

     Csak mikor k�t katona j�tt hozz�, �s leszidta, csak akkor �rtette meg, mi volt az.

   - Mit m�velsz? Kelj fel azonnal, ha nincs sz�ks�ged seg�ts�gre! Feltartod a sort.

     V�g�l az Arbiter visszah�zta a kez�t, �s elfordult t�le, ism�t r�n�zve a sorra a kapuk el�tt. Nem sz�lt egy sz�t sem, de Doussay hirtelen sz�gyent �rzett, ami�rt nem �rtette meg a gesztus�t, �s mondani akart valamit, bocs�natot k�rni. Azonban az egyik katona megragadta a k�ny�k�n�l fogva, �s felh�zta.

   - J�jj�n, Madam – hallotta a csendes hangot, �s ahogy v�gre elpillantott az Arbiterr�l, a szeme ismer�s arcot tal�lt – � volt a katona, aki rendszeresen megl�togatta az egyik n�j�t, p�ran m�g pletyk�ltak is r�la, hogyan esett szerelembe azzal a l�nnyal. Az �br�ndos gondolatok k�ptelenn� tett�k Doussayt, hogy b�rmit is mondjon a f�rfinek, csak k�vette �t a fal oldal�hoz.

     Le�ltett�k ott egy padra, �s a f�rfi el�g kedves volt hozz�, hogy hozzon neki n�mi vizet �s egy takar�t.

     Elvette a poharat, de nem tudott kiny�gni egy sz�t sem. Csak �resen meredt a helyre maga el�tt: az Arbiter profilj�ra, a katon�kra, a B�r�kra, a sorra a fal m�sik oldal�n… m�g mindig er�tlen�l remegett, �s meg kellett igaz�tania mag�t, hogy ne essen el�re. A teste az abszol�t hat�rain j�rt.

     Csak mikor egy m�sik B�r� megk�zel�tette, kezdett mag�hoz t�rni. A falakon bel�l volt, bejutott.

   - Itt maradsz harminc percig – mondta a B�r�, �s nem volt sem j�k�p�, sem kedves, egy kicsit undorod�nak t�nt a n�vel szemben, mintha � sem lett volna ember. – Az Arbiter maga fog kivizsg�lni, de v�laszolnod kell n�h�ny k�rd�sre.

     Oh… igaz.

     M�g nem menek�lt meg. M�g most is megfert�z�dhetett, att�l a fekete v�rt�l. M�g mindig azt v�rt�k, hogy �talakuljon sz�rnyetegg�, de nem tarthatt�k fel a sort olyan sok�ig, sz�val le�ltett�k ide, ahol senkit nem zavart.

     Belekortyolt a v�zbe, �s elkezdett v�laszolgatni. A B�r� megk�rdezte a nev�t, a sz�m�t, mikor ment el, �s kik voltak a csapatt�rsai. K�pes volt mindenkit megnevezni, de azt�n egy r�vid sz�net k�vetkezett.

   - �lland� tagja vagy ennek a csapatnak?

     Doussay felpillantott a B�r�ra az �l�r�l.

   - Nem.

     Az Arbiter fel� pislantott. Csak egy p�r l�p�ssel �llt od�bb, de �gy t�nt, nem figyel. A n� csup�n a profilj�t l�tta, ahogy a f�rfi az el�tte sorakoz� embereket tanulm�nyozta.

   - Mi�rt volt�l akkor vel�k?

     Doussay halv�nyan mosolygott a B�r�ra.

   - Egy feladat volt, amit teljes�tenem kellett.

   - Feladat? – k�rdezett vissza a B�r�, �s l�tv�nyosan v�gigm�rte a feje b�bj�t�l a l�bujjaiig. – Mif�le feladatot v�gezt�l el egy zsoldos csapatban? Mi a val�di munk�d?

     Nem volt illeg�lis senki sz�m�ra, hogy csatlakozzon egy csapathoz, azonban az emberek, akiknek norm�lis munk�juk volt, nem v�ltottak t�l sokszor, �s egy�rtelm�en nem v�llalkoztak vadonb�li utaz�sokra, ha nem ez volt az eredeti munk�juk a kezdetekt�l.

   - A harmadik f�ldalatti szinten dolgozom – v�laszolt a val�s�gnak megfelel�en a n�. Volt egy alibije erre a forgat�k�nyvre, de mindazok ut�n, ami t�rt�nt, neh�z volt sz�m�ra besz�lni. M�lyet kellett nyelnie, hogy ne kezdjen s�rni. – A kliensem utols� k�r�se volt, aki nem tervezett tov�bb j�nni hozz�m. H�s�ges v�s�rl�m volt, sz�val speci�lis szolg�ltat�st ny�jtottam neki… � v�lasztotta ki a helyet, ahol megejtett�k a dolgot, �s � azt v�lasztotta, hogy kimenj�nk a vadonba. Nem voltam elragadtatva t�le, de betartottam a szavam, ahogy megegyezt�nk. Ez el�g magyar�zat, B�r� �r?

     A B�r� a homlok�t r�ncolta, �s azt�n a szeme kiss� elkerekedett.

   - Tudom, ki vagy. Te vagy annak a bord�lynak a vezet�je.

   - El�g.

     Doussay megint csak megr�zk�dott a hirtelen hangra. Olyan hideg volt, mint a j�g, mintha a n� egy t�ban f�rd�tt volna, t�lid� kell�s k�zep�n. Az Arbiter volt, aki kik�pte ezt a r�vid parancsot, de nem Doussayra n�zett ez�ttal, hanem a m�sik B�r�ra, aki meginterj�volta.

     A B�r� enyh�n b�lintott, �s gyors iramban hagyta �ket egyed�l. Az Arbiter ut�na n�zett, azt�n megint visszafordult a v�roskapuk fel�.

   - Eln�z�st k�rek.

   - E… erre nincs sz�ks�g – suttogta Doussay, �s meg�lelte mag�t.

     Soha… soha ezel�tt… senki, f�leg nem valaki, aki nem tal�lkozott vele kor�bban… senki nem pr�b�lta volna megv�deni a becs�let�t, a megjelen�se alapj�n, vagy a munk�ja alapj�n. A fogyaszt�i tisztelt�k �t, de minden m�s embernek m�s n�zetei voltak Doussayr�l, �s � sosem v�rta t�l�k, hogy meg�rts�k. De ez… ez az ember… Az Arbiter v�ratlanul �rte. Mi�rt tenne ilyesmit? Ez norm�lis volt sz�m�ra?

     Tal�n csak az�rt volt, mert a teste �s az agya teljesen lemer�lt, �s a hat�rain j�rt… de a n� �sszet�rtnek �rezte mag�t.

     �gy �rezte, most egy v�delmez� fal m�g�tt �lt, �s v�gre engedhette mag�nak, hogy pihenjen, leeresztve a falait, m�gis, nem �rezte �gy t�bb�, hogy s�rni akarna. Minden, amit tenni tudott, hogy �h�tattal meredjen az Arbiter h�t�ra – arra a v�delmez� falra, ami k�zte �s a t�meg �s b�rmilyen �t�lkez�s k�z�tt �llt, amelyet m�sok alkothattak r�la.

~�ߤ~

     Most Doussay megint a f�ld�n �lt, csak, mint akkor, h�rom �vvel ezel�tt, az Arbiter tenyer�re n�zve, amit az felaj�nlott neki. Nem a v�roskapum�l voltak, hanem a bolhapiacon, azonban, tal�n mert a f�rfi feket�t viselt, vagy mert olyan magas volt, �gy t�nt, a f�nysugarak m�g�le j�ttek, csak mint akkoriban, �s meg�lelt�k a l�ny�t, mint valami gl�ria.

     Naiv �s ostoba volt, hogy nem ismerte fel a f�rfi sz�nd�kait akkoriban, de… ez�ttal sem volt teljesen k�l�nb.

     Nem tudta felemelni a karj�t, hogy megragadja Lu Feng kez�t.

     Hal�lra r�m�lt.

     Nem az�rt, mert att�l �lt, hogy ez a gy�ny�r� f�rfi lel�vi, hanem az�rt, mert sokkal t�bbet tudott r�la most – tudta, milyen pontos volt ez az ember, milyen figyelmes, hogyan voltak sz�m�ra m�sok nyitott k�nyvek, amiket olvashat…

     �s � hal�lra r�m�lt, hogy a f�rfi l�tn� az �rz�seit, ha k�zelebb ker�lne hozz�.

     �s hogy bemocskoln� a f�rfit.

     Mert az ut�bbi h�rom �vben senki m�s nem j�rt a fej�ben. Nap k�zben �lmodozott, �s r� gondolt, mik�zben valaki m�ssal k�z�s�lt, �s m�g akkor is �r� gondolt, amikor nem volt kliense. Sosem tapasztalt eff�le �rz�seket ezel�tt. Olyan volt, mintha megfert�zte volna valami fura sz�rny, �s az t�zel�si id�szakot hozott volna r�, de csak mikor Lu Fengre gondolt.

     Teljesen elveszett a saj�t epeked�s�vel �s szerelm�vel szemben. Igen, felismerte, hogy szerelmes volt. Nem, tulajdonk�ppen megsz�llott volt Lu Fenggel kapcsolatban, olyan m�rt�kben, hogy a harmadik szint anyagi helyzet�t tette kock�ra, p�nzt lopott a saj�t csal�dj�t�l, csak hogy k�pes legyen megvenni egy szexb�b�t mag�nak, mert csak gondolni a f�rfire nem volt el�g t�bb�.

     Sosem �rezte mag�t piszkosnak a munk��rt, amit csin�lt. Sosem �rezte mag�t piszkosnak az okirat-hamis�t�s�rt, az inform�ci� lop�sok�rt, m�g a gyilkoss�g�rt sem annyira, amit elk�vetett, m�g ha nem is volt b�szke r�.

     De most… szembe n�zve az Arbiterrel, aki folyamatosan az �lmaiban �s nappali �lmodoz�saiban szerepelt, rendk�v�l mocskosnak �rezte mag�t.

     �s nem volt benne biztos, mi t�rt�nne a test�vel, ha egy bizonyos m�don reag�lna Lu Feng �rint�s�re.

     F�lt meg�rinteni a val� �letben. �gy �rezte, valami elt�rne benne, vagy � t�rne el valamit, vagy, hogy Lu Feng elt�nne, ha megtenn�… vagy tal�n csak f�lt, hogy ler�ngatn� Lu Feng nev�t, ha a harmadik f�ldalatti szint Madam D-j�vel l�tn�k, aki nyilv�nval�an az eg�sz K�lv�ros legnagyobb kurv�ja volt.

     Legal�bbis minden n� �s magasabb rang� �gy gondolkodott r�la. Sz�val mit gondoln�nak akkor az Arbiterr�l?

     Lu Feng visszah�zta a kez�t, amikor a n� csak b�mult r�. Doussaynak megfordult a nyomra, �s m�g egyszer mondani akart valamit, hogy tiszt�zza a saj�t meg�rt�s�nek hi�ny�t – de az Arbiter elfordult.

   - Eln�z�st. A szeret�je a V�rosv�delmi Hivatalhoz lett sz�ll�tva. A b�nei s�lyosak. De ha van b�rmije, ami seg�thet az eset�n, elmehet holnap a V�rosv�delmi Hivatalhoz, �s k�rje, hogy tan�skodhasson �rte. Lehet, hogy egy�ltal�n nem seg�t, de meg pr�b�lhatja. A t�rgyal�sa k�t napon bel�l lesz.

     Doussay el�sz�r megzavarodott, mert teljesen elveszett az �br�ndos gondolataiban. Azt�n, mire a n� r�j�tt, mir�l besz�lt Lu Feng, az Arbiter m�r elment. � csak arra volt k�pes, hogy elkapja az alakj�t a bej�ratn�l. Nem tudta elmondani neki, hogy John nem a szeret�je volt, �s ez frusztr�lta kiss�, de ugyanakkor, a sz�ve olyan gyorsan dobogott a mellkas�ban boldogs�g�ban, hogy nem tehetett ellene, elmosolyodott. Az arca m�g mindig nagyon forr�nak �rz�d�tt, �s � a tenyer�be rejtette az orc�it.

     Megt�rt�nt ez valaha m�svalakivel is? Az Arbiter mindenkihez ilyen kedves volt ezel�tt? Egy�ltal�n, � meg�rdemelt eff�le kedvess�get?

     M�g � sem tudta. Az egyetlen, amit tudott, hogy sosem �rezte mag�t nagyobb biztons�gban, mint ezzel az emberrel. � volt a szem�ly, aki engedte neki, hogy v�gre a saj�t �lmait k�vesse. Az � oldal�n a n� �gy �rezte, nem kell n�st�ny oroszl�nnak lennie, ami eleve nem is volt. Soha nem is akart igaz�n az lenni… de most mindenki t�le f�gg�tt. Csak Lu Feng… csak � volt k�pes el�rni, hogy a n� �gy �rezze, �t is megv�dheti valaki, hogy pihenhet, �s nem kell agg�dnia a t�bbiek miatt t�bb�. Most az egyszer az oroszl�n v�dte meg a n�st�ny�t, �s vezette a falk�t helyette.

     M�g ha ez csak egy val�tlan t�nd�rmese volt is, amit a n� mag�nak alkotott, mindenf�le romantikus �tlettel, p�r�s �s kimondhatatlan �tletekkel, irre�lis �lmokkal �s c�lokkal ezekben a t�nd�rmes�kben, ahol lehet gyereke ett�l a f�rfit�l, �s �r�kk� �lhetnek boldogan…

     El�br�ndozott rajta, hogy ha lenne var�zslat ebben a vil�gban, melyik adna r� es�ly sz�m�ra, hogy megk�zel�tse ezt a f�rfit. Tal�n csak egy kataliz�tor kell. Tal�n legk�zelebb, ha tal�lkoznak, meg kellene �rintenie a kez�t.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.