Dobb, dobb, dobb, dobb…

   Jibran a homlok�t r�ncolta, hallva ezeket az eltompult neszeket, �s azon t�prengett, mi okozhatta �ket. A neszeket reng� mozg�s k�vette a feje alatt. Pr�b�lt visszaeml�kezni: elaludt volna? De ha igen, az �gy�nak nem szabadott volna �gy r�zk�dnia, kiv�ve, ha valamif�le katasztr�fa zajlott �ppen.

   Eme furcsas�gok ellen�re, �gy t�nt, az �gya a megszokottn�l sokkal k�nyelmesebb volt. Ez arra k�sztette, hogy gyorsan ler�zza mag�r�l az aggodalmat, az elm�je elhom�lyosult, �s a fej�t a p�rn�ba f�rva hagyta, hogy visszacsusszanjon az �lomba, amib�l kor�bban felriadt. Csak m�g �t perc… igaz�n meg�rdemelte, igaz? A vil�gnak tal�n v�ge lesz, mire felkel, sz�val mi�rt is ne aludhatna egy kicsit tov�bb m�g egyszer utolj�ra?

   Azonban a terv�t megzavarta m�g t�bb gondolat, m�g �gy is, hogy a szemh�jai sz�rtak �s �sszeragadtak, visszautas�tva, hogy kiny�ljanak. Ahogy t�bb �zben is megigazgatta a fej�t azon a p�rn�n, meg�llap�totta, hogy sem a form�ja, sem az �rz�se nem volt ismer�s. Puha volt, ugyanakkor kem�ny, �s sokkal kisebb alak�, mint amihez szokott. Nem, ez nem �llt �ssze, ez nem a p�rn�ja volt, eg�szen biztos. De mi helyettes�thette volna a p�rn�j�t? Semmi nem jutott esz�be. H�l�snak kellene lennie, hogy egy�ltal�n van �gya, amin pihenjen, nem m�g m�s b�torok k�r�l�tte.  

   �s ez az illat… Jibran nemigen tudta hova meg�llap�tani, hogy valamif�le k�lni volt, vagy tusf�rd�, vagy m�s j� illat� term�k, ak�rhogy is, tetszett neki. Vett egy m�ly leveg�t, az orr�t abba a puha �s kem�ny dologba nyomva, bel�legezve a friss, er�s m�gis enyh�n �des illatot, �s egy mosoly k�szott az ajk�ra.  

   Egy�rtelm�en nem igaz�n volt m�g �szn�l. Am�g nem hallotta valaki torokk�sz�r�l�s�t – �s az a rezg�s k�zvetlen�l a f�le al�l j�tt.

 - Fel�bredt�l, doktor?

   Jibran v�gre kinyitotta a szem�t, �s valakinek az �d�mcsutk�j�t l�tta egy bens�s�gesen k�zeli pontr�l – olyan k�zelr�l, hogy l�tott minden egyes sejtecsk�t a b�r�n. Azt�n az ing�nek nyak�t. Azt�n a fekete egyenruha kab�tj�nak a sz�l�t.  

   Hideg verejt�k szaladt v�gig a test�n, �s a val�s�g egy kellemetlen arculcsap�ssal �bresztette fel. Valaki karja a t�rdhajlat�nak �s a h�t�nak nyom�dott – hercegn�-st�lusban vitt�k, mik�zben � az illet� nyak�n �s v�ll�n pihentette a fej�t. Ez a szem�ly volt a forr�sa a neszeknek, mozg�snak �s reng�snek is: a s�lyos l�ptei a l�pcs�k�n, majd pedig a folyos� padl�j�n.

   Jibran �sszerezzent, �s azonnal le akart ker�lni, �gy �rezve egy m�sodpercre, hogy belehal a sz�gyenbe. De a k�vetkez� pillanatban visszaesett az illet� mellkas�hoz. Amikor hirtelen elh�z�dott, a vil�g vadul megp�rd�lt k�r�l�tte, l�ktet�st keltve a fej�ben.  

 - M�g ne mocorogj. Majdnem ott vagyunk.

Ahogy a vil�g megsz�nt forogni, �s az �lmoss�ga elm�lt, Jibran r�eszm�lt, hogy ez csak Seraing volt.

 - Se… Seraing? – A hangja berekedt, neki is meg kellett k�sz�r�lnie a tork�t.

 - Igen, doktor?

 - Mi t�rt�nt… mi�rt hurcolsz �gy engem?

   De amint kimondta, az eml�kei vissza�z�nl�ttek a fej�be: az �tsz�ll�t�s napja, az incidens An Zhe-vel, a kihallgat�s, �s a fi� vallom�sa… Jibran m�g egyszer �rezte a hideget az eg�sz test�ben, ahogy visszaeml�kezett az utols� jelenetre, amikor egy adag feh�r fonal sebesen a sz�j�ba siklott �s megfujtotta – Jibran azonnal le akarta nyelni a viszket� �rz�st, de nem volt m�r a tork�ban semmi.  

   De miel�tt teljes p�nik-m�dba kapcsolhatott volna, Seraing ber�gott egy ajt�t, �s az �l�nk f�ny hunyorg�sra k�sztette az orvost. K�rben�zett, �s csak akkor vette �szre, hogy a szem�veg�t levett�k, �s az az �l�ben pihent. Gyorsan az orr�ra biggyesztette.  

   Abba a szob�ba t�rtek be, amit An Zhe-vel kaptak az �denkertben. Feh�r falak, k�t �gy a szoba k�t oldal�n, �sszehajtott paplanok, gy�r�d�smentes p�rn�k; a kis �r�asztaln�l egy sz�m�t�g�p v�rakozott, hogy �jra haszn�lj�k, mivel Jibran �ppen azon volt, hogy elk�ldj�n egy levelet az email fi�kj�r�l, mikor a dolgok a feje tetej�re �lltak az �p�letben…

   Seraing v�gre letette az �gyra, �s Jibran azonnal megpr�b�lt fel�lni, de k�t k�z er�teljesen visszanyomta a v�llait a val�di p�rn�ra.

   Seraing arca egy kiss� s�padt volt, �s egy izzadts�gcsepp folyt le a hal�nt�k�n, de az arckifejez�se nyugodt maradt, ahogy Jibranra n�zett a vil�gosbarna szemeivel.  

 - Nyugodj meg, k�rlek. �pp csak megfert�z�dt�l. Eltart egy ideig, mire felsz�v�dik. Pihenj.

   De a fiatal B�r� csendes szavait�l Jibran csak azt �rezte, hogy a teste beg�rcs�l, �s a bels� szervei magas k�sz�lts�gen voltak. H�nyni akart, a sz�ve dobolt, �s leveg� ut�n kapkodott.

 - Megfert�z�dtem? – k�rdezte sietve. Nem �rdekelte a hangja rekedts�ge, vagy, hogy egy�rtelm�en k�ts�gbees�s �rzet�t hordozta. Kibaszottul k�ts�gbe volt esve �ppen! – Meg tudod mondani?

 - Csak nemr�g t�rt�nt. M�g meg kell figyelnem t�ged, miel�tt eld�nten�m – mondta Seraing, �s felegyenesedett az �gy f�l�l. Ebb�l a poz�ci�b�l hihetetlen�l magas �s f�lelmetes volt, f�leg a pisztoly�val a derek�n. – De nem hinn�m…

 - Nem hinn�d, azt mondtad akkor is, mikor An Zhe-t hallgattad ki, hogy nem hinn�d, hogy m�r nem ember. – Jibran nem akarta lehordani a fiatal B�r�t, de nem tudta mag�ban tartani a gondolatait. – Magas szint� polimorfnak kell lennie, igaz? Meg tudsz k�l�nb�ztetni valaki eff�l�t, ha az a valaki k�pes elrejteni a xenogenikus mivolt�t?

 - Eddig a pontig k�pes voltam megmondani, ha valaki xenog�n, m�g akkor is, ha magas szint� polimorf. An Zhe… valahogy m�s volt. – Seraing teljes komolys�ggal n�zett r�, �s Jibran nem �rezte sokkal jobban mag�t ett�l a v�laszt�l. – Sok mindent nem �rt�nk, ami ma �jjel t�rt�nt. Egy�ltal�n az igazat mondta? Nem �ll m�dunkban bebizony�tani. Tal�n m�g az ezredes sem lenne k�pes…

Lu Feng. Jibran jobban b�zott Lu Feng szem�ben, mint ak�rki�ben.

 - Gondolod, hogy An Zhe nem az elm�lt p�r napban fert�z�d�tt meg? Gondolod, hogy eg�sz id� alatt csak sz�rakozott Lu Fenggel? – Jibran ajka �s nyelve olyan sz�raz volt, mintha a sz�ja elfelejtette volna, hogyan termeljen ny�lat, �s megint kezdett h�nyingere lenni.  

Seraing a szem�ld�k�t r�ncolta, �s ezen a napon el�sz�r egy kiss� zavarodottnak t�nt.

 - Az ezredes mindig a szeme el�tt tartotta An Zhe-t – magyar�zta. – Ha ez amiatt a gyan� miatt volt, hogy An Zhe mindv�gig egy xenog�n volt… akkor ez azt is jelenti, hogy An Zhe senkit nem fert�z�tt meg, �s az ezredes �gy d�nt�tt, hogy nem �li meg. Az ezredes sok id�t t�lt�tt vele, �s semmi nem t�rt�nt. Voltak munkat�rsai, veled volt, velem volt… nem csin�lt semmit, engedelmes volt, nem mutatott semmif�le kegyetlens�gre utal� jelet, amiket a xenogenikusak �ltal�ban.

   Jibran tudta mindezeket, de csak mikor Seraing kimondta, j�tt r� a jelent�s�kre. A teste felold�dott.

 - Hol van most?

   Seraing f�lrepillantott, �s az �d�mcsutk�ja enyh�n megugrott. Az arca nyugodt maradt, de Jibran valamif�le fesz�lts�get �rzett �radni a fiatal B�r� testtart�s�b�l.

 - Megl�ttem, de elmenek�lt.

Jibran szeme elkerekedett.

 - Megs�r�lt…? – R�j�tt, hogy a hangs�lya t�l agg�d� volt a szitu�ci�hoz k�pest. – �gy �rtem, nem jut messzire s�r�lten, igaz? K�ldt�l ki valakit, hogy keresse meg?

 - Nem. M�g… Amikor elt�nt, kutattam ut�na a k�zeli szob�kban, de azt�n… visszamentem, �s �sszeszedtelek. Mivel nem volt�l halott, �s m�g mindig volt es�lye, hogy fert�z�tt vagy, �gy d�nt�ttem, a te helyzeted egy kicsit s�rg�sebb.

   Jibran nem tal�lt szavakat egy p�r m�sodpercig, ahogy k�ptelen volt v�lasztani, hogy meg kellene-e k�sz�nnie Seraingnak a nagylelk�s�g�t, vagy legyen d�h�s r�, ami�rt elvesztette a mint�t �s An Zhe-t. Teljesen �szint�n, boldog volt �s h�zelgett neki, hogy Seraing ilyen nagy becsben tartotta, de…

 - De n�la van a minta… ha elt�nik, nem tudjuk visszaszerezni.

   Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem, �s az ink�bb k�nos csendet csak a messzi, tompa zajok zavart�k meg odakintr�l. Jibran eml�kezett a puszt�t�sra, amit Madam Lu �s An Zhe okoztak az �denkertben; ezt a fajta rendetlens�get nem volt egyszer� kitakar�tani. Legal�bb a m�gneses mezej�k m�k�d�tt ism�t, de napokig, ha nem hetekig fog tartani, hogy minden fontos l�tes�tm�nyt �s ut�np�tl�st vissza�ll�tsanak.

Jibran megford�totta a fej�t, �s a m�sik f�rfi arc�ra n�zett.

�gy gondolta, ugyanazt a hezit�l�st l�tja Seraing szem�ben, amit � is �rzett a saj�t sz�v�ben.

 - Tudom, hogy a minta fontos… - mondta v�g�l Seraing. A fiatal B�r� m�g mindig egyenes h�ttal �llt a doktor �gya mellett. – De nem l�tom be, mi�rt menek�lne el, ha a sz�nd�ka csup�n az volt, hogy t�nkretegye a mint�t.

 - Hogy megl�pjen a hal�l el�l? Minden teremtm�ny f� f�kusza a saj�t �lete – tal�lgatott Jibran. Azonban Seraing lassan megr�zta a fej�t.

 - Valami nem stimmel a t�rt�net�vel kapcsolatban. Borzalmasan hazudik, �s biztos vagyok benne, hogy akkor is hazudott valamir�l. De nem tudok r�j�nni, mi lehetett az. El�sz�r azt gondoltam… - A f�rfi lejjebb vette a hangj�t, mintha att�l tartott volna, hogy valaki kihallgatja �ket. – Hogy az ezredes titkos feladattal b�zta meg a mint�val kapcsolatban, vagy valami ehhez hasonl�. Ha az ezredes lett volna az, aki mondta neki, hogy egy sz�t se sz�ljon err�l, annak lett volna �rtelme.

    Jibran h�mm�g�tt, �s egy kicsit a mennyezetre meredt. �szben tartva, hogy An Zhe igaz�n engedelmes volt, �s hogy annyira nagyszer� kapcsolatban �lltak Lu Fenggel, ez val�ban lehets�gesnek t�nt. Viszont mi lehetett az Arbiter ind�t�ka eff�le cselekedetre? Igen, igaz, a minta fura m�don reag�lt r�… mi volt Lu Feng titka ezzel kapcsolatban?

Ek�zben Seraing folytatta.

 - De a hipot�zisemnek vannak ellent�tes t�nyez�i. Felt�ve, hogy az ezredes tudott An Zhe eredet�r�l, r� b�zna-e egy ilyen fontos dolgot, mint a minta, An Zhe-re? Mik�zben � k�pes alakot v�ltani �s egy pillanat alatt elt�nni? �s, akkor is r�d t�madott, mindegy, hogy ez nem volt �ppen hal�los t�mad�s.

 - H�t… mi t�madtunk el�sz�r – morogta Jibran a plafonnak. – �gy �rtem, ahogy k�nozva volt, miel�tt �gy d�nt�tt, sz�nt vall…

 - Az id�z�t�s is �rdekes volt, ha belegondolsz – mutatott r� hirtelen Seraing. – Elviselte az �sszes f�jdalmat, pontosan addig, am�g megkaptuk a h�rt a m�gneses p�lusr�l. Mi�rt? Mi�rt csak akkor? Ez valamif�le specifikus id�z�t�s volt?

   Jibran a szem�ld�k�t r�ncolta, �s �gy t�nt, az elm�je nagyon lassan dolgozott ezek miatt a „ha”-k �s „mi�rt”-ek miatt. A lehet�s�gek sokf�les�ge m�r t�l sok volt, hogy elb�rjon vele, �s jelenleg nem volt m�d v�laszt tal�lni.

 - Hogy megtudjuk az igazat, vissza kell szerezn�nk An Zhe-t – mondta azt�n. – Fel k�ne �ll�tanod egy keres� csapatot, legal�bb addig, m�g Lu Feng visszaj�n.

 - Van m�g egy dolog… - A fiatal B�r� finoman s�hajtott, �s m�g egyszer f�lrepillantott. – Egy m�sik t�nyez�, mi�rt nem tudtam m�g senkit ut�na k�ldeni. Nem tudtam alaposan megn�zni, miut�n levedlette az emberi form�j�t. Mind�ssze valami feh�ret l�ttam. Ez nem valami sok kiindul�snak.

   Jibran csendesen figyelt, t�relmetlen�l v�rva az � k�r�t, hogy kibesz�lje, ami az esz�ben j�rt, de azt�n megfagyott egy pillanatra, hallva a sz�t „feh�r”. Azonnal kiz�kkent a gondolataib�l, �s valami klikkent az agy�ban.

 - Feh�r… igaz is… Mondd, pontosan mif�le form�t l�tt�l? – unszolta Seraingot a v�lasz�rt, �s a fiatal B�r� r�ncolta r� a homlok�t.

 - A teste sz�toszlott, nem nagyon volt m�r form�ja. Csak egy p�r feh�r fonalat l�ttam.

 - H�t persze… h�t persze, feh�r fonalak – suttogta Jibran, �s a keze �jra remegni kezdett. Annyira p�nikba esett, nem fedezte fel m�g ezt az egyszer� t�nyt sem mostan�ig. – Nem l�ttad, hogyan t�madott meg? Vagy nem l�ttad a mint�t, amit ellopott?

 - Az ezredessel voltam, amikor begy�jt�tte a mint�t az Abyssban, de nem l�ttam, nagyon nagy �rizetben volt tartva. �s az eln�z�sedet k�rem, de a t�vk�zl�n v�laszoltam �ppen, amikor megt�madott t�ged. – Seraing figyelmesen elemezte Jibran arc�t. – R�j�tt�l valamire?

   Jibran beharapta a sz�j�t, �s elfelejtett v�laszolni, ahogy ezen az �j inform�ci�n t�prengett. Volt egy �tlete, de nem volt benne biztos, hogy ez pozit�v dolog-e vagy sem. An Zhe kor�bbi vallom�sa alapj�n a fi�nak elvileg rovarnak kellett volna lennie, nem pedig egy feh�r valaminek. Azonban most m�r �rtette: nagy volt a lehet�s�g r�, hogy An Zhe megette a mint�t, �s �sszeolvadt a g�njeivel. Hab�r a sp�ra nem fert�z�tt, �s a sp�r�t sem fert�zte meg semmi, amit adtak neki, megenni senki nem pr�b�lta ezel�tt. Sz�val a fi� felvehette az alakj�t. Ebben az esetben val�ban az lenne a legjobb, ha visszahozn�k An Zhe-t, hiszen m�g mindig volt egy kis rem�ny, hogy megtartotta ugyanazokat a jellemvon�sokat, amik a mint�nak voltak – konkr�tan mondva a semlegess�g�t, �s mivel emberi alakja volt, m�g k�nnyebb� tehette volna a k�s�rleteiket.

De An Zhe-nek nyilv�nval�an nem �llt sz�nd�k�ban seg�teni.

 - Seraing, t�nyleg sz�ks�g�nk van r� – mondta Jibran lassan. – �pen �s eg�szs�gesen…

   Seraing s�hajtott, �s l�that�an elfogadva Jibran tan�cs�t, el�vette a t�vk�zl�j�t, hogy megn�zze az id�t.

 - T�bb mint f�l �r�ja menek�lt el. M�r most t�l r�g volt… nem sz�m�t, ha egy kicsit tov�bb v�runk. M�r kaptunk �zenetet, hogy az ezredes flott�ja elindult vissza a b�zisra. El�k�sz�tek egy csapatot, de megv�rom, am�g az ezredes visszat�r, �s vezeti a keres� egys�get – egy�bk�nt is ezt akarn� – �s val�sz�n�leg a b�zis is ezt akarn�.

Ez�ttal Jibran volt az, aki elemezte a fiatal B�r� arc�t az �les f�nyben.

 - Te nem akarod elkapni �t.

   Seraing m�lyen Jibran szem�be n�zett, �s egy n�h�ny m�sodperc ut�n gyeng�n elmosolyodott, de nem volt egy boldog mosoly.

 - T�ved�s… szeretn�m visszahozni. De… ha most megteszem, tal�n meg�lik, amint meg�rkezik. �n… nem hiszem, hogy rossz sz�nd�kai lenn�nek. Nem sz�m�t, mi a titka, ha igaz�n akarta volna, mindannyiunkat b�nthatott volna megannyiszor. De jelenleg nem tudom biztons�gban tartani. Ha a b�zis �gy d�nt, megk�rdezi a v�lem�nyemet, am�gy sem sz�m�tana. �s nem tudom garant�lni, hogy az emberis�g sz�vets�gese, hisz nem tudunk semmit An Zhe val�di sz�nd�kair�l. A szavaim jelent�ktelenek. A katonas�gnak �n egy senki vagyok. Meg lett gyan�s�tva, hogy � az a xenog�n, aki megszervezte a kit�r�st Madam Luval… a helyzet nagyon fesz�lt most. Szeretn�m megv�rni az ezredest… Azt hiszem, � az egyetlen, aki meg tudja menteni An Zhe-t, vagy legal�bb megv�deni egy kicsit… am�g arra k�nyszer�tj�k, hogy valljon.

   Jibran s�hajtott, �s egy m�sodpercre egy kis megk�nnyebb�l�st �rzett, m�g vissza is mosolygott a m�sik f�rfire.

 - �n is pont ezt gondoltam – ismerte el k�nnyed�n. – Nem akarom, hogy meghaljon. M�g akkor se, ha r�m t�madott…

   Azonban szemben�zve a saj�t kijelent�s�vel, esz�be jutott, hogy m�g mindig van egy kis es�ly r�, hogy a bel�legzett fonalak megfert�zt�k – tekintve, hogy tesztelt�k a minta semlegess�g�t embereken. Az �sszes k�nnyeds�ge kirep�lt az ablakon, �s az izgatotts�ga m�r elapadt.

 - M�g mindig lehetek fert�z�tt – mormogta, ism�t emelked� idegess�ggel. – Egy dolog biztos: � egy rendk�v�l magas szint� polimorf. A legv�g�ig megtartotta minden emberi viselked�sform�j�t. Lehet, hogy a minta sem volt kifejezetten semleges, csak �gy d�nt�tt, hogy nem haszn�lja a szennyez� k�pess�g�t. De… de �szint�nek t�nt, mikor Madam Lu m�h-g�njeir�l besz�lt, amik benne rejt�ztek. Nem �gy t�nt, hogy An Zhe ismer�s a folyamattal. De az is bizonytalan, pontosan mi t�rt�nt kettej�k k�z�tt… teh�t mi van, ha mindezek ut�n m�gsem hazudott, miel�tt elmenek�lt?

   Jibran tagjai remegtek a hidegt�l, ahogy er�tlen�l fek�dt az �gyon, az izmai ir�ny�thatatlanul megr�ndultak itt-ott. Seraing csendesen hallgatta, majd s�hajtott, �s az asztalhoz s�t�lt. Jibran szeme nem k�vette, csak mikor a B�r� �jra felbukkant a l�t�ter�ben, n�zett r� az alakj�ra. Seraing egy poh�r vizet tartott.

 - Idd ezt meg.

   Seg�tett Jibrannak megemelni a fej�t, viszont az iv�s sz�rny� �tlet volt. Jibran sz�ja m�g mindig nagyon sz�raz volt, mintha nem lenne k�pes besz�vni a nedvess�get, �s a gyomra megfordult, �klendezett azon a korty v�zen.

 - Nem tudok… nem tudok most… h�nyni akarok.

 - P�nikrohamod van, doktor – k�z�lte vele Seraing. – Pr�b�lj lassan m�lyeket l�legezni az orrodon kereszt�l. Sz�ks�ged van v�zre. Ki vagy sz�radva.

   Jibran csak legyintgetett a kez�vel, �s lehunyta a szem�t, miel�tt feltolta volna a szem�veg�t, �s a hideg tenyer�be temette az arc�t. A homloka sokkal forr�bbnak t�nt az ujjain�l.

 - Le fogsz l�ni, ha megfert�z�dtem?

   A hal�l nem olyasmi volt, amire Jibran sosem gondolt. F�leg az ut�bbi p�r napban, a hal�l csak egy �ltal�nos dolognak t�nt a napirenden. Az �hez�s, fullad�s, depresszi�, vagy ezek mindegyik�nek sz�l�n t�ncoltak. Tudta, hogy az emberek, akiket a Vil�g�t�toronyban hagytak, �ngyilkoss�got k�vetn�nek el, �s � maga is azt tenn�, ha �t hagyt�k volna h�tra. Csod�val volt hat�ros, hogy csak egy napot kellett ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt t�lteni�k az Ikertornyokban. De csak id� k�rd�se volt, mikor ker�l �r� a sor.

   Legal�bb nem egy v�ratlan esem�ny volt. Ha fert�z�s fordulhat el� fizikai kontaktus n�lk�l, �tv�ltoz�s t�rt�nhet b�rmikor, b�rhol. Most legal�bb tudta, ha fert�z�tt, akkor az An Zhe miatt van.

 - Doktor, nem akarlak lel�ni. �s t�nyleg nem hiszem, hogy meg kell tennem. Sajn�lom, ha elvesztetted a hitedet az �t�l�k�pess�gemben. Szeretn�d, hogy egy m�sik B�r� �tj�jj�n, �s megfigyeljen?

   Jibran hirtelen kinyitotta a szem�t, �s megragadta Seraing kez�t, ahogy az arra k�sz�lt, hogy elforduljon t�le.

 - Ne menj… - habogta, �s k�zelebb h�zta Seraingot mag�hoz. A f�rfi elvesztette az egyens�ly�t, de siker�lt elfordulnia, �s csak le�lt az �gyra Jibran mellett, nem esett r�, �s nem pr�b�lta lefejteni a csukl�j�r�l Jibran ujjait. – Bocs�nat… Meg kell figyelned, igaz? Mi van, ha akkor alakulok �t, miut�n elm�sz? Mennyi id� telt el, mi�ta megt�madtak? Csak mert a minta semleges volt, nem mondhatjuk biztosra, hogy bel�legezve azokat a dolgokat nem v�ltoztat meg engem, hiszen megm�rgeztek, �s…

   Egy �rny�k t�nt fel Jibran felett hirtelen: Seraing f�l� hajolt, �s r�nyomta a tenyer�t az orvos sz�j�ra, teljesen elfedve, azonnal elhallgattatva vele. Jibran szeme elkerekedett a v�ratlan �rint�sre. Seraing tenyere rendk�v�l puha �s meleg volt, de az er�, amit hordozott, fel�lm�lta azt, amit Jibran k�pes volt kifejteni ebben a pillanatban.

   A B�r� nyugodtan n�zett le r� olyan k�zelr�l, hogy Jibran l�tta a nagyon halv�ny szepl�ket a s�padt arcon, �s minden egyes szempill�t, melyek k�rbe�lelt�k a szem�t, ami nemcsak barna volt, de felt�nt benn�k n�h�ny s�rg�s-narancsos szikra a pupill�i k�r�l.

 - Doktor, nyugodj meg. Tulajdonk�ppen a pr�baid�d m�r r�g lej�rt. Az oka, hogy ilyen sok�ig itt maradtam az az, hogy biztosra menjek, el�g j�l vagy hozz�, hogy egyed�l hagyjalak, an�lk�l, hogy meg�r�ln�l. Nem mutattad a fert�z�tts�g egyetlen jel�t sem, �s m�g mindig �gy viselkedsz, ahogy szokt�l. De ha �rzel valami furcs�t, amit ezel�tt nem, csak sz�lj.

   Jibran megd�bbent, m�g mikor Seraing elvette a kez�t r�la, akkor sem tudott kiny�gni egy sz�t sem. Ehelyett felemelte a saj�t kez�t, �s meg�rintette a sz�j�t, ami sokkal �rz�kenyebbnek t�nt most, �s r�j�tt, hogy az arca megint �g a p�nikt�l. Vagy tal�n a v�rnyom�sa sz�k�tt fel.

   Seraing m�g mindig f�l� hajolt, �s a sz�pen r�szletezett szeme �gy n�zett r�, mintha Jibran lelk�be akart volna l�tni vele. Az orvos teste enyh�n megborzongott.

 - Azt hiszem… tal�n – ny�gte ki ezeket a szavakat magasabb hangon. Seraing a homlok�t r�ncolta, �s m�g mindig nem vette le r�la azokat a szemeket.

 - Mit �rzel? Megv�ltozott a gondolkod�sod?

   Jibran k�sztet�st �rzett nyelni, hab�r a sz�ja m�g mindig sz�raz volt. Mit �rzett? Furcs�n �rezte mag�t, �s nem tal�lt szavakat k�rbe�rni. A gondolkod�sa…? Egy pillanattal ezel�tt a feje tele volt a nemr�giben lezajlott esem�nyek eml�keivel �s gondolataival, de most csak n�h�ny ett�l f�ggetlen dologra tudott gondolni. Az �sszpontos�t�sa elkalandozott.

 - �gy gondolom… hogy nagyon hossz�ak a szempill�id. Csini.

   Seraing felvonta a szem�ld�k�t, majd felegyenesedett. Az �rny�ka elt�nt, �s a szoba megint olyan �les f�ny� volt, hogy Jibran szeme k�nnybe l�badt. Az orvos visszatolta a szem�veg�t az orr�ra, ezzel elrejtve a mozdulatot, ahogy megt�r�lte a szem�t.

 - Pihenned kell egy kicsit, doktor – mondta a fiatal B�r�; a szavai v�ltozatlanul nyugodtak.

 - Eh? Ez minden? – Jibran nyelt, �s a mosolya enyh�n megremegett. – V�rj… v�rj, v�rj, v�rj. Ha ennyiben hagyod, teljesen zavarban leszek. Legal�bb pirulj el, vagy valami…

   Seraing finoman nevetett. A hang leveg�s volt, mintha csak l�legzet volna, de a halv�nys�ga olyan hozz�ill� t�nus volt a gyeng�d fi�hoz, hogy Jibran nyaka libab�rt n�vesztett.

 - K�sz�n�m a b�kot. De igaz�b�l, el�g gyakran hallom ezt a kijelent�st.

   Megmagyar�zhatatlan f�jdalom has�tott Jibran gyomr�ba, mint a vill�m, �s most � volt az, aki a homlok�t r�ncolta.

 - Oh… sz�val unalmas voltam – vonta le a k�vetkeztet�st, �s miel�tt a B�r� v�laszolhatott volna, � �gy d�nt�tt, kicsit r�j�tszik �s elt�lozza a helyzetet. – Most m�r sokkal jobb. Nemcsak, hogy az eg�sz �letem munk�ja nem �r semmit, m�g fl�rt�lni se tudok. Sokkal jobban �rzem magam, k�sz�n�m. Sajn�lom, hogy megint hallanod kellett.

 - Most megb�nt�dt�l? – Seraing f�lrebillentette a fej�t, �s b�r a komment�rja nem t�nt k�t�zk�d�snek, Jibran sz�vver�se felgyorsult. Megb�nt�dott, hah! Saj�t mag�t b�ntotta meg azzal, hogy felhozta ezt. Tudhatta volna, hogy az ugrat�s nem m�k�dik ezeken a h�lye B�r�kon. De nem tudta ezeket a gondolatokat szavakba �nteni, mert Seraing ism�t nevetett. – Nem a te hib�d. J�l fl�rt�lsz. �n… egy kicsit fesz�lt vagyok most. Az eg�sz �jjel el�g stresszes volt. Csak nem tudom magamnak engedni, hogy laz�tsak. K�rlek, ne vedd a sz�vedre. H�l�s vagyok a szavaid�rt.

Jibran m�g most m�g h�ly�bben �rezte mag�t. Lehunyta a szem�t, �s lenyelte a frusztr�ci�j�t.

 - Ne foglalkozz velem – mondta azt�n. – Csak sz�tsz�rt vagyok. Nem is tudom m�r, mit besz�lek. Igazad volt, f�radt vagyok. Csak ki akartam engedni a g�zt. Tudod, elterelni a figyelmemet, meg ilyenek… M�g mindig f�lek, hogy fert�z�tt vagyok vagy meghalok. A m�reg tal�n m�g mindig nem sz�v�dott fel a v�remben. Abban az esetben, ha sz�rnny� alakuln�k, azt gondoltam, j� lenne egy kicsit mulatni el�tte. Tudom, most semmi �rtelme annak, amit mondok, de csak tudatni akartam veled, hogy csinosak a szempill�id. De a visszautas�t�s akkor is f�jdalmas, v�g�l is.

 - Eln�z�st… nem �llt sz�nd�komban visszautas�tani. – Seraing komoly arca arra k�sztette Jibrant, hogy nevessen, de m�g mindig t�l ideges volt. Ennek ellen�re, ami legjobban f�jt, az b�szkes�ge volt. Francba.

 - Nem? Sz�val h�zelg�nek tal�ltad?

 - �n… nos, igen, annak.

De az arca olyan v�ltozatlan volt, mint Lu Feng� a piszk�l�d�sok ut�n. Jibran �sszeszor�totta a sz�j�t.

 - Ez valamif�le maszk az arcotokon, amit ti ott az Elj�r� B�r�s�gn�l magatokra n�vesztetek? – panaszkodott Jibran. – Mi�rt vagytok mind ilyen sz�razak �s unalmasak a heccel�sre? Lu Feng a p�ldak�ped, vagy mi? Olyan hideg akarsz lenni, mint az az ember?

   Seraing finoman s�hajtott, de t�relmesen megveregette Jibran ujjait, melyek – az orvos csak most j�tt r� – m�g mindig Seraing jobb kez�n pihentek.

 - K�rlek, ne l�gy r� m�rges. Elk�pzelhetetlen s�ly nyomja a v�ll�t. Csak mag�t v�di. �s… tulajdonk�ppen igen. A tanul�sunk �s a munk�k r�sze, hogy megtanuljuk, hogyan �rizz�k meg a nyugalmunkat. Ha p�nikba es�nk, vagy hagyjuk, hogy az idegess�g eluralkodjon az elm�nken, nem vagyunk k�pesek a munk�nkat v�gezni. Ez nem mindig k�nny�, �s �n egy�ltal�n nem vagyok j� benne. De most sok ember t�maszkodik r�m, �s sok felel�ss�gem van, mint az ezredes helyettes�t�je. B�rmelyik m�sik id�ben bed�ln�k a fl�rt�l�sednek.

   Jibran kezdett rendk�v�l �sszezavarodni. Csak ugratni akarta ezt a fiatalembert, de most, hogy Seraing ilyen komolyan vette, az orvos maga kezdett el melegs�get �s nyughatatlans�got �rezni az „�ldozata” helyett. A saj�t reakci�ja legal�bb annyira megr�m�tette, mint a lehet�s�ge, hogy megfert�z�d�tt.

 - Ah – felelt, �s nem tudta tartani a szemkontaktust ezzel az emberrel, de a pillant�sa a v�kony ajkakra esett, �s meg�ll�thatatlan v�gyat �rzett, hogy megnyalja a saj�tjait. A hangja megint el�g rekedt� v�lt. – Nos, tal�n ha a mai napra sz�l� munk�dnak v�ge, visszaj�hetn�l… �s megl�tjuk, mennyire hasznos a fl�rt�l�sem.

Seraing halv�ny mosolyt mutatott fel�.

 - Nem hiszem, hogy szabad leszek a k�zelj�v�ben, doktor. Ha az ezredes meg�rkezik, m�g t�bb munk�nk lesz.

   Jibran �gy d�nt�tt, hogy csak a karja al� rejt�zik; eltakarta a szem�t vele, f�jdalmasan a saj�t arc�ba nyomva a szem�veg�t.

 - Megint visszautas�tasz. Hazug.

 - Nem teszem. T�nyleg nem. Eln�z�st. Ez csup�n elker�lhetetlen. A feladatok miatt, amiket m�r el kellett volna v�geznem, t�l�r�znom kell. Ahelyett, hogy a munk�mat v�gezn�m, itt �l�k, arra v�rva, hogy pihenj. M�r vissza kellett volna mennem, doktor.

 - Ah, igen, igen, nagyon elfoglalt vagy… - Jibran kezdett gyorsabban besz�lni. – Ez minden bizonnyal az �n hib�m. Ak�rhogy is, sajn�latos. Itt vagy, �s engem is kihagysz. – Jibran m�g mindig a szem�re nyomta a karj�t, addig, m�g a szem�veg padk�i a b�r�be nem v�jtak. Az arca �gett. M�r t�nyleg be kellett volna fognia a sz�j�t, de ez sosem volt sz�m�ra opci�, amikor a saj�t b�r�ben lenni ilyen k�nyelmetlen �rz�s volt.

 - Nem hib�ztattalak… �gy hiszem, m�g mindig p�nikolsz, doktor. Rosszul �rezn�m magam, ha kihaszn�ln�lak ebben a helyzetben.

   Jibran borzongott, �s nyelt egyet, az ujjai �k�lbe g�rb�ltek a tehetetlens�g�ben, �s a frusztr�ci�j�t ebbe a szor�t�sba �nt�tte. Amikor a k�rmei a b�r�be v�jtak, egy kicsit jobban �rezte mag�t.

 - El tudom d�nteni, mit �rzek, �s �gy �rzem, nagyon szeretn�m, ha megcs�koln�l. Sz�raz a sz�m.

 - Mert kisz�radt�l, ahogy mondtam. �s mert p�nikolsz.

   Jibran kik�nyszer�tett mag�b�l egy remeg� nevet�st, �s nem tudta visszafogni mag�t, hogy egy szem�vel kikukucsk�ljon. Seraing m�g mindig �t figyelte, dac�ra annak, hogy az orvos elrejtette az arc�t.

 - Most komolyan…? Ha nem elutas�tasz, akkor nincs az az isten, hogy ne pirulj el egy ilyen kijelent�s ut�n.

Seraing mosolya k�nosnak t�nt most.

 - �n… eln�z�st k�rek. Ahogy mondtam, t�ls�gosan k�szenl�tben vagyok. De doktor… pontosan mire van most sz�ks�ged? Egy egyszer� besz�lget�s nem tenn� meg a hat�s�t? Azt hittem, ha itt maradok, �s odafigyelek r�d, lenyugszol hamarosan, mert szereted a figyelmet. Ez most egy�rtelm�en nem m�k�dik, de nem igaz�n tudom, mit v�rsz, mit tegyek. T�nyleg az kell, hogy t�rdre boruljak el�tted? Az seg�tene? Nem akarlak megb�ntani.

   Jibran ajkai enyh�n remegtek megint, �s csak visszat�rt a teljes rejt�zk�d�s m�dba. A szabad keze a saj�t ruh�j�ra markolt.

 - Mi van, ha igen? Csak cs�kolj meg, �s dugjunk. Mi�rt vagy ennyire megsz�llott a munk�ddal kapcsolatban, amikor tal�n mind meghalunk hamarosan? Vagy legal�bbis �n. Nem �rezn�d magad rosszul, hogy visszautas�tottad az utols� k�v�ns�gomat?

 - Am�gy nem fogsz meghalni. M�r egy �r�ja volt, hogy elvesztetted az eszm�letedet.

V�ge. Jibran nemcsak az arc�t rejtette el, de a fal fel� is fordult, a h�t�t mutatva Seraingnak.

 - Megsemmis�ltem. Nyert�l. Csak menj. J�l leszek, ne agg�dj. Ezt felejtsd el. Csak nagyon f�radt vagyok az ut�bbi napok miatt.

   Jibran �rezte, hogy a matrac megmozdul, amikor Seraing fel�llt. Az orvos szorosan �sszez�rta a szemeit. Ez az ember t�nyleg… persze, � maga volt, aki nem �llt meg, amikor tudta, hogy meg kellett volna �llnia, de… mi�rt nem tudott ez az ember „t�rdre borulni el�tte” ahogy mondta… csak egy kicsik�t?! �s ez nem volt �j sz�m�ra, Jibran mindig is ezt csin�lta, mindig pr�b�lt Lu Feng b�re al� m�szni, de Lu Feng csak ignor�lta �t, sz�val minden rendben volt! De abban a pillanatban, amikor Seraing elkezdte komolyan venni �t, valami okn�l fogva komolly� v�lt a dolog… �s ez a fiatalember, az �sszes istenek szerelm�re, m�g �gy is tartotta a sztoikuss�g�t egy ilyen k�zvetlen aj�nlat ut�n, amit Jibran soha nem tett senkinek ezel�tt… A fen�be is! Mi�rt nem tudnak sosem ezek az emberek ellazulni egy kicsit?

   Minden csendes volt, ez�rt Jibran �sszerezzent, amikor valami meg�rintette a v�ll�t. Azt�n, az a k�nny� valami v�gigborult az eg�sz test�n. Titokban kilesve a karja alatt, az orvos meg�llap�totta, hogy a paplan volt az, a m�sik �gyr�l. Seraingnak m�g volt mersze k�rbet�r�getni k�r�l�tte a takar�t, hogy Jibrannak egyetlen testr�sze se l�tsz�djon ki. Nagyon k�nyelmes volt, m�gis �jra teljesen megfesz�lt.

 - Sz�lni fogok, ha az ezredes visszat�rt. Pihenj j�l, doktor.

   Ezt k�vet�en, Jibran hallotta a halk l�pteket t�volodni, az ajt� csendesen nyikorgott, �s volt egy halk klikken� hang, ahogy Seraing egyed�l hagyta a szob�ban a viharos �rz�seivel.

~�JxS�~

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.