Seraing a hideg vasfalnak d�lt. Valamennyire sz�rtak a szemei, mert kisz�radtak, hogy nem pislogott, visszatartva a l�legzet�t, hogy hangtalan maradjon, elrejt�zve az �rny�kos sarokban, ahogy v�rta az ismer�s alakot felbukkanni a hang�rban. Az ezredes k�ld�tt neki egy �zenetet, sokkal el�bb, hogy landoltak volna a PL1109-cel, �s Seraing tudta, hogy nem lesz sok idej�k besz�lgetni.

   Visszaj�tt az Egyes�tett Front K�zpont �p�let�be. Mivel a m�gneses p�lust vissza�ll�tott�k, lehets�gess� v�lt, hogy visszak�lt�zzenek az eredeti irod�ikba az �denkertb�l, �s a g�pek is itt landoltak, �pp csak p�r �r�ja.

   A b�zis pr�b�lta elv�lasztani �ket az Arbitert�l. Csod�val hat�ros m�don, az ezredes r�j�tt, an�lk�l, hogy tudta volna, mi t�rt�nt a b�zison, �s amikor a jel visszaj�tt – mikor el�g k�zel voltak a F�v�roshoz – a f�rfi �zent Seraingnak. Vagyis… Nos… tal�n az ezredes oka, hogy priv�tban tal�lkozzanak az volt, hogy r�n�zzen An Zhe-re… De Seraing most nem akart ezen az �tleten elm�lkedni sokat.

   A teste megfesz�lt valah�nyszor valaki �tv�gott a hang�ron, de az ezredes k�sett. A t�bornokok val�sz�n�leg j�l kioktatt�k, miel�tt elk�ldt�k volna – Seraing v�g�l nem tudta teljes�teni Dr Ji k�r�s�t a keres�csapatr�l; az Egyes�tett Front K�zpont volt, ami megparancsolta a katon�knak a felsz�ll�st, hogy k�vess�k a m�hek �s An Zhe �tj�t olyan hamar, ahogy csak lehetett. Nyilv�nval�an nem engedt�k, hogy Seraingnak ebben b�rmilyen r�sze legyen, �s nyilv�nval�an az ezredes volt megb�zva a k�ldet�ssel.

   Seraing majdnem eggy� v�lt a fallal, mire v�gre megl�tta a magas alakot a t�volban. A B�r� hossz� �r�k ut�n mozdult meg: csak egy f�l l�p�st tett oldalra, eleget, hogy egy bizonyos szem�ly megl�ssa, ha ebbe az ir�nyba n�z, de nem eleget, hogy b�rki m�s megl�ssa, hacsak nem keresik kifejezetten �t.

   Az ezredest emberek vett�k k�r�l, �s k�t pil�ta egy harcig�p fel� vezette. A katonas�g legal�bb engedte, hogy �tcser�lje a harci �lt�z�k�t – de minek, ha megy, hogy levad�ssza az �rul�kat?

   A kis csapat meg�llt a rep�l�n�l. K�t magas rang� tiszt volt az ezredessel, mintha biztosra akarn�nak menni, hogy az Arbiter azonnal felsz�ll. Seraing a homlok�t r�ncolta. Arra gyanakodnak, hogy � is �rul�? Ez a lehet�s�g sem volt teljesen kihaj�tva az ablakon egyel�re. Ha az Arbiter nem volt k�pes tiszt�ra mosni a nev�t, �s elhat�rol�dni a M�hkir�lyn�-incidenst�l �s An Zhe-t�l, volt r� es�ly, hogy kiv�gezz�k… b�rmilyen okb�l, tulajdonk�ppen. A katonas�g �gy is ny�ltan gy�l�lte.

   Seraingnak egy�ltal�n nem tetszett ez. Az Elj�r� B�r�s�gnak mindig is rossz h�rneve volt, de most, �gy t�nt elvesz�tik az utols� kicsiny rem�nyt is, hogy ir�ny�ts�k a helyzetet. De ha az Arbiter meghal, elszabadul a pokol.

   Egyel�re nem volt jele, hogy az ezredes �szrevette, de Seraing t�relmes volt. Ez az ember maga k�rte, hogy j�jj�n ide, nem felejten� el a titkos tal�lk�jukat.

   Miel�tt b�rmi is t�rt�nhetett volna, Seraing a szeme sark�b�l megl�tott felt�nni egy feh�r pac�t. Ahogy vetett egy pillant�st abba az ir�nyba, egy m�sodpercre lefagyott, azt�n azonnal meg�rtette, milyen rossz a helyzet, �s a teste el�bb mozdult, mint hogy a k�vetkeztet�s el�rte volna az elm�j�t: mint a vill�m, odarohant a feh�r pac�hoz, az egyik kez�t a sz�j�ra nyomta, a m�sikkal �t�lelte a derek�t, �s a fels�bbrend� fizikai k�pess�geit haszn�lva elvitte a pac�t a katon�k szeme el�l, miel�tt �szrevehett�k volna.

 - Maradj veszteg… �n vagyok, Seraing – lehelte is a feh�r paca f�l�be.

   Addig a pontig, Dr Ji teljes erej�b�l k�szk�d�tt, de azt�n hirtelen elernyedt, �s hagyta Seraingnak, hogy ber�ngassa az �rny�kos sarokba, ahol �r�kig �csorgott kor�bban. Amikor m�r biztons�gban voltak, Seraing elengedte. Dr Ji megperd�lt a sark�n, �s egy m�sodpercig a B�r� biztos volt benne, hogy az orvos fel fogja pofozni.

   De azt�n a siet�sen felemelt kar csak r�esett Seraing v�ll�ra, �s Dr Ji megragadta a zak�ja nyak�t, k�zelebb h�zva �t a vicsorg� arc�hoz, hogy… nos, egy �jabb m�sodpercig Seraing arra sz�m�tott, valami m�s fog t�rt�nni. Visszagondolva, hogyan v�ltak el, �s mir�l besz�ltek, miel�tt elv�ltak.

 - Te tulajdonk�ppen ki akarsz ny�rni? – kiab�lta csendesen Dr Ji, a forr� l�legzete Seraing ajk�n landolt, az az�rk�k szeme szikr�kat sz�rt a B�r�ra a sz�les szem�veglencs�ken �t, �s megcsavarta a kez�ben tartott gall�rt. – Majdnem sz�vinfarktust kaptam! Mi a fasz�rt rejt�zk�dsz itt, �s leselkedsz ut�nam? Valami probl�m�d van velem, err�l sz�l ez az eg�sz m�ma?

   Az orvos tiszt�n l�that�an m�g mindig meg volt s�rt�dve a kor�bbi besz�lget�s�k miatt. Seraing s�hajtott, �s Dr Ji kem�ny �kl�re tette a kez�t.

 - Nincs veled semmi probl�m�m – biztos�totta a m�sikat, de nem v�rta, hogy a doktor el is higgye. – De most nem rohanhatsz oda az ezredeshez csak �gy.

 - Hogy �rted, hogy nem? Nem l�tod, hogy mindj�rt felsz�llnak? – f�jtatott Dr Ji neheztel�en. – Besz�lnem kell Lu Fenggel, miel�tt elmegy; val�sz�n�leg mindenf�le helytelen elk�pzel�ssel t�mt�k tele a fej�t az Egyes�tett Front K�zpontban. Senki nem hisz An Zhe-nek t�bb�, csak mi ketten, �s � m�g csak nem is tudja!

 - Elfelejtetted, hogy megtiltott�k nek�nk, hogy kapcsolatba l�pj�nk az ezredessel? – Seraing nyugodtan eml�keztette �t, �s v�gre k�pes volt lefejteni a nyak�r�l Dr Ji �kl�t. Letolta a kez�t az oldal�hoz, �s ott tartotta, mik�zben belen�zett a t�zes, m�gis valahogy jeges tekintetbe.

 - �s te csak engedelmeskedsz a parancsnak, mint egy birka? – morogta Dr Ji; �gy t�nt, j�t pihent, a harci kedve az egekben volt.

 - Igen, �s te is, ha nem akarod, hogy m�g jobban gyanakodjanak az ezredesre, mint amennyire m�r teszik.

   Dr Ji testtart�sa nagyon j�l t�kr�zte, milyen effekt�v volt ez a mondat: a v�llai leereszkedtek, a heves zih�l�sa lelassult, �s az arca a zavarodotts�g jel�t viselte. Seraing kihaszn�lta a sokkj�t, hogy gyorsan alaposabban megmagyar�zza a kijelent�s�t.

 - Madam Lu az ezredes anyja volt. An Zhe, nos, feltehet�en az ezredes szeret�je volt. Te vagy az ezredes legjobb bar�tja, �n pedig az ezredes jobb keze. Mit gondolsz, mit fognak gyan�tani, ha �gy odarohansz hozz�?

   Az orvos v�gre meg�rtette. Eltartott neki egy kis ideig, de Seraing nem hib�ztatta. Szeg�ny doktornak durva �jszak�ja volt, �s nem volt olyan stabil ment�lisan vagy fizikailag, mint egy katona. Az �ltala elviselt stressz m�r �gy is t�l sok volt; az volt a csoda, hogy eff�le er�t tudott produk�lni, mint amilyet most.

 - De… - Hirtelen elveszettnek t�nt, a sz�ja sarka lekonyult. Egy szomor� kiskuty�ra eml�keztette Seraingot. – De akkor… mit k�ne tenn�nk? El tudod �rni?

 - Ne agg�dj. – Seraing halv�nyan elmosolyodott, miut�n vetett egy pillant�st Dr Ji v�lla f�le. – Hivatalosan nem besz�lhet�nk az ezredessel, de az�rt fogunk.

Abba az ir�nyba b�k�tt, amerre n�zett, �s Dr Ji is h�trafordult erre.

Az ezredes valahogy k�pes volt megszabadulni az �j rajong�it�l, �s nyugodtan s�t�lt fel�j�k.

   Amikor a magas f�rfi meg�rkezett a kis sarkukba, Dr Ji Seraing mell� �llt, m�g � nemcsak �sszecsapta a sark�t, de szalut�lt is. Az ezredes b�lintott v�laszul.

 - Eln�z�st. Nincs sok id�nk.

 - Lu Feng, n�h�ny dolgot tudnod kell. – Dr Ji elkezdett besz�lni, minden egy�b formalit�s n�lk�l, �s Seraing �s az Arbiter mindketten hagyt�k, hogy kifejtse a gondolatait, ha m�r annyira fellelkes�lt, hogy �gy tegyen.

   �szint�n sz�lva, Seraing nem b�nta ezt… M�g most is �sszeszorult a torka valami miatt, �s annak ellen�re, milyen sokat v�rt a f�n�k�re, m�g mindig t�ls�gosan sz�gyenkezett, hogy � maga besz�ljen r�la.

   De nem volt menekv�s. Dr Ji nagyon apr�l�kos volt, egy leheletnyit apr�l�kosabb, mint kellett volna lennie. Besz�lt az �thelyez�s napj�r�l, amikor An Zhe elt�nt az oldal�r�l, �s azt�n hogy hogyan viselkedett An Zhe, amikor felfedezt�k. Panaszkodott arr�l is, mikor a f�ezredes megfenyegette An Zhe-t, ami arra k�sztette az ezredest, hogy �sszevonja a szem�ld�k�t. Az arc�n t�kr�z�d� undor meg�rt volna egy mis�t.

   Amikor a doktor el�sz�r eml�tette, pontosan hogyan vesz�tett�k el An Zhe-t – Dr Ji k�l�n�sen figyelt, hogy azt mondja „�k”, mintha � is felel�s lett volna �rte, nem csak Seraing – az ezredes j�ghideg tekintete Seraingra esett. Nyilv�nval� volt, hogy az Arbiter is tudta, hogy az az „�k” nem annyira „�k”. Seraing �llt p�r m�sodpercet azok el�tt a szemek el�tt, de azt�n a s�ly, amit a pillant�sa m�rt r�, t�l soknak bizonyult, �s le kellett pillantania az ezredes mellkas�ra.

 - M�lys�gesen sajn�lom – mondta Seraing csendesen, amikor Dr Ji vett egy m�lyebb leveg�t. Az orvos elhallgatott, amikor r�j�tt, hogy Seraing besz�lni akart, m�g az Arbiter egy�ltal�n nem reag�lt. Sz�val, a hirtelen be�ll� csendben Seraing megk�sz�r�lte a tork�t. – Elbuktam a parancs�t. T�lterhelt lettem, �s levettem r�la a szememet… �s nem voltam k�pes megmondani, hogy xenog�n volt vagy sem. Megl�ttem, �s elvesztettem.

 - Nem sz�m�t. Tudtam, hogy valami ilyesmi fog t�rt�nni. Tudtam, hogy xenog�n.

   Az els� mondatra Seraing sz�ve megs�llyedt �s sokkal nehezebb lett, de azt�n ideiglenesen elfeledkezett r�la, ahogy felemelte a fej�t. �szt�n�sen vetettek egy pillant�st egym�sra Dr Jivel, �s egyet�rt�sben meredtek a m�sik szem�be. Persze, Dr Ji volt az, aki kezdem�nyezte a k�rd�st.

 - Mi�ta? Mi�rt nem mondtad el nek�nk? Honnan tudod?

 - Nem sokkal azel�tt�l, hogy az Aurora elt�nt. El�rulta mag�t. �s nem volt id�m. Az admir�lis azt mondta, � is r�szt vett a m�hinv�zi�ban. Ez igaz?

   Sz�val az orvosnak �jabb es�lye volt ragyogni, m�g Seraing ujjai elkezdtek remegni. Az Arbiter nyugodt volt, mint mindig, hideg volt, mint mindig, �s ez igaz�n biztons�gos �rz�ssel t�lt�tte el. Ugyanakkor, a lapos v�lasza nem igaz�n t�ntette el a sz�gyent, amit maga fel� �rzett. Ez volt az egyetlen szem�lyes dolog, amit az ezredes k�rt t�le, v�gt�re is. Hogy gondoskodjon An Zhe-r�l. �s mi t�rt�nt? An Zhe ellopott egy fontos mint�t, belekeveredett egy sz�rny� szitu�ci�ba, �s azt�n Seraing lel�tte, miel�tt elmenek�lt volna. Ez pontosan az ellenkez�je volt annak, amit �g�rt az ezredesnek… igaz�b�l, Seraingnak nehez�re esett megbocs�tani mag�nak.

   Szemben�zni a f�n�k�vel egy�ltal�n nem volt egyszer�, de Seraing most arra v�gyott, b�r az ezredes egy kicsit �rzelmesebb lenne. Egy kis leszid�s, kiab�l�s, m�g egy pofon is megtenn�. De az ezredes azt mondta, nem sz�m�t. Val� igaz volt: m�g Seraing sem tudta, hogyan �rizte meg az Arbiter a hidegv�r�t minden k�r�lm�nyek k�z�tt. � soha nem lett volna k�pes erre, m�g ha jobb B�r� lett volna sem. Hacsak val�ban nem volt semmi ak�z�tt a kett� k�z�tt… De Seraing tudta, hogy az nem lehetett igaz.

   Legal�bb Dr Ji besz�lt helyette. Ez megk�nny�tette a dolg�t. Amikor az orvos befejezte az �sszefoglal�j�t az el�z� �jszaka esem�nyeir�l, az ezredes l�that�an elveszett a gondolataiban egy kis id�re, miel�tt a z�ld szemek ism�t megtal�lt�k Seraingot. Seraing nem pillantott f�lre t�bb�.

 - Nem tenn� t�nkre a mint�t. N�la kell, hogy legyen. Sosem volt ember, ez�rt nem tudtad felismerni a fert�z�s�t, amikor tesztelted. – Az ezredes Seraingnak c�mezte mindezeket, �s a fiatal B�r� a szem�ld�k�t r�ncolta, ahogy figyelmesen hallgatta, nem szalasztva el a f�n�ke egyetlen szav�t sem. – Sem nekem, sem a genetikai vizsg�latnak nem volt semmilyen alapos bizony�t�ka r�la, hogy xenogenikus, viszont rendk�v�l gyenge, t�mad� k�pess�gek vagy v�dekez� k�pess�gek n�lk�l. K�tlem, hogy b�rkit is meg tud fert�zni. Egy�rtelm�en hazudott a kit�r�sben val� r�szv�tel�r�l.

A kijelent�se ut�n Seraing idegess�ge nagyban lecs�kkent.

   Lu ezredesnek megvolt ez a jelenl�te… Miel�tt visszat�rt, minden k�oszban �llt. V�gig, am�g az Elj�r� B�r�s�got kellett vezetnie, �s mindent a kez�ben tartania, Seraing �gy �rezte, egy szakad�k sz�l�n t�ncolt: egyetlen rossz mozdulat, �s leesik… Most, hogy az ezredes itt volt, �s �sszegezte a gondolatait, minden rendezettnek t�nt. A k�osz v�get �rt, m�g �gy is, hogy a k�r�lm�nyeik tov�bbra is kusz�k voltak, �s neh�z volt vel�k elb�nni. Seraing tudta, hogy minden rendben lesz, hisz az Arbiter visszat�rt.

   � soha nem lenne k�pes el�rni ezt a hat�st, amit az Arbiter. �s nem is ismert senkit hasonl� k�pess�gekkel, akik f�nyt mutattak volna a s�t�ts�gben. Nem sz�m�tott, hogy az ezredesnek m�g mindig nem voltak bizony�t�kai vagy konkr�t m�dszere, hogy megoldja az �sszes probl�m�t, a jelenl�te el�g volt, hogy lecsendes�tse a l�gk�rt.

   Legal�bbis Seraing sz�m�ra. R�j�tt, milyen nagyon f�gg�tt a f�n�k�t�l. Szomor� mosolyba g�rb�lt az ajka. Hogy gondolhatta ez az ember, hogy Seraing az ut�dja lehetne?

 - Most mennem kell. – Az Arbiter szavai fel�bresztett�k, r��bresztve, hogy az idej�k m�ris lej�rt. – Visszahozom a mint�t. – Nem azt mondta, hogy „An Zhe-t”, �s ez megint szem�ld�kr�ncol�sra k�sztette Seraingot. – Am�g vissza nem j�v�k, pr�b�ljatok nem �sszet�z�sbe ker�lni a katonas�ggal. Ne rontsatok a helyzeten.

   Ezt mondva, az ezredes csak Dr Jire pillantott, tiszt�n jelezve, ki lenne az, aki a t�voll�t�ben galib�t okozna. A sz�ke orvos �sszepr�selte az ajkait, de ahelyett, hogy megb�nt�dott volna, szint�n a homlok�t r�ncolta, �s agg�d�nak t�nt.

   Az ezredes b�lintott Seraingnak, mire � m�g egyszer szalut�lt, �s r�meredt, ahogy a f�n�ke megperd�lt a sark�n, �s gyors-s�t�lni kezdett abba az ir�nyba, amerr�l j�tt.

   Dr Ji �s Seraing hangtalanul n�zt�k, ahogy az Arbiter besz�llt, �s a vad�szg�p nem vesztegette az id�t. Nem az volt az egyetlen g�p, ami felsz�llt: egy tucatnyi k�sz�lt fel a rep�l�sre, de az ezredes� volt az, amelyik vezette a kis flott�t. A b�g�s�k olyan hangos volt, hogy a leveg� rezon�lt t�le, Seraing �gy �rezte, mintha k�t p�rna nyom�dott volna a f�l�hez egy p�r m�sodpercig.

   Azt�n, ezek a hangok elkezdtek elhalni, ahogy a g�pek a leveg�ben voltak, �sszeh�z�dva egy apr� foltocsk�v� a s�padt, k�k �gen. M�g nem volt d�l sem.

   Seraing nem mozdult. Eddig a pillanatig, a teste rendk�v�li k�sz�lts�gben volt. De most, nem volt t�bb� az ezredes helyettese, �s nem volt semmilyen azonnali megold�sra v�r� munk�ja. A v�llai megereszkedtek, �s enyhe f�jdalmat �rzett minden�tt a test�ben, ahogy a f�radts�g, amit elnyomott az ut�bbi napokban vagy �pp hetekben, v�gre el�rte a korl�tait.

 - Szerinted most meg fogja �lni An Zhe-t?

   A r�vid ideig tart� csend ut�n Dr Ji k�rd�se hangosnak tetszett. Seraing megrezzent. Felemelte a fej�t, �s a doktorra n�zett, aki az arc�t vizslatta a nagyon gy�r f�nyben, amit a nyitott hang�rajt�knak k�sz�nhettek.

 - Huh? – k�rdezett vissza a B�r�, �s pislogott p�rat. �gy �rezte, egy �lomb�l kelt fel hirtelen. Dr Ji szem�ld�ke megemelkedett.

 - Komolyan elaludt�l �llva?

   Seraing megint pislogott, �s egy gyenge mosolyt mutatott v�laszk�nt, miel�tt egy pillanatra felemelve a kalapj�t a m�sik kez�vel, a saj�t haj�ba t�rt. Ez a mozdulat felfriss�tette a figyelm�t.

 - Eln�z�st. Nem tudom… - Seraing s�hajtott, �s az � aggodalma is visszat�rt. – Valamennyire j�l tippelt�nk, hogy volt sejt�se An Zhe-r�l… de �gy l�tszik, nem sz�nd�kosan hagyta �t a b�zis k�rny�k�n, tudva, mi �, ha csup�n ezel�tt a katasztr�fa el�tt j�tt r� az eredet�re. Sz�val… �gy tippelem, m�gsem volt olyan j� kapcsolatuk, mint ahogy gondoltam.

 - Meglep�dn�k, ha meg�ln� – morogta Dr Ji, �s amikor Seraing megint az arc�ra n�zett, �gy t�nt, az orvos elveszik az eml�keiben, mintha tudna valami t�bbet az esetr�l. – De t�ls�gosan tiszteli a b�zist �s a parancsokat, amiket kap. Ha azt mondt�k neki, �lje meg An Zhe-t, meg fogja tenni. �s, nos… gondolom, ez van. � az Arbiter. M�g ha j� bar�tok voltak is, a katonas�g nem lenne valami boldog ett�l. Miut�n olyan sok embert meg�lt csak a lehet�s�ge miatt, hogy xenogenikusakk� v�ltak… Ne �rts f�lre. Hiszek a k�pess�geiben, de tudod… m�sok nem. Ha nem �li meg An Zhe-t, miut�n megtudta, mi is � pontosan, Lu Feng tal�n elveszti a m�ris meggyeng�lt poz�ci�j�t, mint Arbiter. �s akkor mi lesz?

   Ez�ttal Dr Ji a fej�t tal�lta a sz�get, val�sz�n�leg az � elm�je is kitisztult, miut�n besz�lt az ezredessel. V�g�l is, nem csak Seraing volt az, aki megnyugodott az Arbiter jelenl�t�ben.

 - Ha meg tudja tal�lni – toldotta hozz� Seraing azt�n. – �r�k teltek el az�ta, hogy An Zhe elment. Nem tudjuk, mi m�sra k�pes. Tal�n visszament az Abyssba. Ha ez a helyzet, nincs sok es�ly visszaszerezni a mint�t.

Dr Ji bossz�snak t�nt emiatt.

 - H�t, ha ott hagyt�l volna a f�ld�n, tal�n nem menek�lt volna el. H�l�s vagyok, hogy gondoskodt�l r�lam, de az a minta volt… h�… mi a gond?

   Seraing a falnak esett a h�t�val, �s lassan lecs�szott a f�ldre, felh�zva a l�bait, a jobb t�rd�re hajolva, a karj�t haszn�lva p�rn�nak a homloka alatt. Nem akarta ezt kimutatni Dr Ji el�tt, �s agg�d�sra k�sztetni, de nem tudta t�bb� egyben tartani a dolgokat. A tagjai enyh�n remegtek; nem tudta kontroll�lni mag�t. A szem�t szorosan lez�rva, fel�letes l�legzetet vett.

   Halv�ny s�ly �s enyhe f�jdalom t�nt fel a bal v�ll�n, ahogy Dr Ji megragadta, �s a k�vetkez� pillanatban a B�r� �rezte n�h�ny v�kony, hideg ujj �rint�s�t is a nyak�n, ahogy a pulzus�t ellen�rizte.

 - Seraing… hallasz engem? Nem �rzed j�l magad? K�rlek, v�laszolj.

Sz�val v�g�l t�nyleg aggodalmat okozott az orvosnak.

 - J�l vagyok… - lehelte ki halkan, nem emelve fel a fej�t, vagy t�ve b�rmi egy�b mozdulatot. – Doktor… mit gondolsz, mi tesz valakit j� Arbiterr�?

 - Hah? – A B�r� k�pes volt kihallani a sokkot az orvos hangj�b�l. - … Nos, gondolom, legy�l olyan, mint Lu Feng. �gy v�lem, valamit j�l csin�lt, ha az agya m�g mindig a hely�n van, h�t �vnyi szolg�lat ut�n. J� �ton haladsz a m�sol�s�ban; legal�bb olyan rossz vagy az �rzelmek kimutat�s�ban…

Seraing ajka enyh�n mosolyba g�rb�lt.

 - Az vagyok? – k�rdezett vissza. – L�ttad �t valaha is �sszeesni a f�radts�gt�l?

 - �n… nem l�ttam. Sz�val csak f�radt vagy, huh? – Dr Ji hideg ujjai elengedt�k a nyak�t, de Seraing m�g mindig �rezte a jelenl�t�ket a b�r�n. – Vissza kellene menned a szob�dba, �s aludni. Kezdesz nonszensz k�rd�seket feltenni.

 - Olyan akartam lenni, mint � – ismerte el Seraing; a hangja kiss� rekedt� v�lt, �s m�g mindig nem n�zett fel, csak a saj�t szemh�j�nak feketes�g�be meredt. – Ismertelek mindkett�t�ket az �denb�l. Persze, egy p�r �vvel fiatalabb voltam… de mindketten nagyon h�resek voltatok k�z�tt�nk. Tudtuk, milyen elk�peszt� k�pess�geitek vannak, milyen okosak vagytok. Titokban fogadtunk, milyen mesters�get v�lasztotok majd. Veled kapcsolatban, doktor, biztos voltan benne, hogy kutat� leszel. De az ezredessel kapcsolatban… � olyan t�k�letes volt mindenben, hogy nem tudtam eld�nteni. Mikor k�s�bb halottam, hogy jelentkezett, hogy az Elj�r� B�r�s�g tagja legyen, term�szetesnek �reztem. Mindig is �gy gondoltam, csak a legjobbak legjobbika k�pes j�l teljes�teni ebben a munkak�rben.

   Ritka volt, hogy Seraing ilyen sokat akart volna besz�lni mag�rt�l, vagy, hogy lett volna valaki, aki hajland� volt meghallgatni. Nem volt r� oka, mi�rt is csin�lta ezt… Nem tudta igaz�n megmagyar�zni. Csak azt akarta, hogy az orvos jobban meg�rtse, tal�n. Mivel � volt az Arbiter legjobb bar�tja. Seraing nem tudott besz�lni az ezredes fel� �rzett csod�lat�r�l senkivel. Az emberek nem igaz�n szerett�k azt a fick�t.

   Dr Ji keze m�g mindig a v�ll�n pihent, de a szor�t�sa m�r megenyh�lt. Valahogy ett�l az �rint�st�l Seraing jobban �rezte mag�t.

 - A legjobbak legjobbika az �r�letben? – morogta az orvos. – Vagy a legjobbak legjobbika a sz�vtelens�gben?

 - T�nyleg �gy gondolod, hogy az ezredes sz�vtelen? – suttogta Seraing a t�rd�nek.

 - … Nem volt. R�gen… mag�ba fordul� �s t�l k�zvetlen volt, �s ez arra k�sztetett m�sokat, hogy ne akarjanak kapcsolatba ker�lni vele, de t�r�d�tt az emberekkel. Most… nem vagyok benne biztos t�bb�.

 - De hiszel benne? M�g mindig �gy gondolsz r�, mint a legjobb bar�todra?

 - Mi ez, vallat�s? Nos… ja… Gondolom. Ha nem �n, ki foglaln� el ezt a helyet? De manaps�g nem egyszer� a bar�tj�nak lenni. Csak rosszabb lett a mag�ba fordults�gban �s a k�zvetlens�gben.

 - Hib�ztatod a gyilkoss�gai�rt? – Seraing nem reag�lt a k�rd�sre a vallat�sr�l; bizonyos m�rt�kben az volt, de csak a maga sz�m�ra. � is meg akarta �rteni jobban az orvost… csak sz�ks�ge volt egy kis id�re, hogy kih�zza mag�t a legm�lyebb pontb�l, amiben most �cs�rg�tt.

   Egy r�vid csend k�vetkezett. Dr Ji m�g mindig Seraingon tartotta a kez�t, sz�val � �rzett minden mozdulatot, amit a doktor tett. Azokat az ujjak most enyh�n mozogtak, mintha simogatni akart�k volna Seraingot, hogy megnyugtass�k, de nem merte t�l �szrevehet�en csin�lni.

 - … Nem �rtek egyet n�h�nnyal, �s sokkal �vatosabbnak kellene lennie, amikor csin�lja, de… Nem. Tudom, hogy nem h�zn� meg a ravaszt, ha nem lenne biztos benne, hogy fert�z�tt embert �l meg. Csak n�ha j� lenne, ha �tl�tn� a k�vetkezm�nyeket.

   Seraing megk�nnyebb�lt. A mosolya �jra felbukkant, �s v�gre k�pes volt felemelni a fej�t. Dr Ji szem�ld�ke m�g mindig r�ncos volt, olyan m�lyen h�zta �ssze �ket, �s n�zett r� sz�r�s k�k szemekkel, mintha el akarna kapni valamit Seraing tekintet�ben. Seraing s�hajtott, �s h�traejtette a fej�t, nekid�ntve azt is a falnak, ahogy r�mosolygott.

 - �rtem. Sz�val, m�g ha �gy is gondolod, hogy sz�vtelen �s �r�lt, tudod, hogy � a legjobb.

   Dr Ji egy kicsit bossz�snak l�tszott, ahogy ezt hallotta, �s ez volt az a pont, amikor visszah�zta a kez�t Seraing v�ll�r�l. Ahogy ezt tette, �gy d�nt�tt, le�l Seraing mellett; behajl�totta mindk�t t�rd�t, �s a k�ny�k�t rajtuk pihentette.

 - Nem gondolom, hogy �r�lt – suttogta. Seraing szeme enyh�n elkerekedett. – Egyet�rtek azzal, amit mondt�l nemr�g. Saj�t mag�t v�di. Tudom. De n�ha csak bosszant�. Nem kell, hogy v�dd magad, ha a bar�toddal vagy, igaz?

 - N�ha neh�z v�ltani – magyar�zta lassan Seraing, Dr Ji profilj�t tanulm�nyozva, aki nem n�zett fel� t�bbet. – Amikor m�r t�l r�g�ta csin�lod, a term�szeted r�sz�v� v�lik. M�g mikor el is akarsz �rni valakit, nem tudod. Vagy tal�n azt gondolod, hogy nincs r� jogod. Tal�n b�nteted is magad vele. Vagy tal�n elhiszed, amit m�sok mondanak r�lad, hogy �r�lt vagy. �s hogy megel�zd, hogy valami sz�rny�s�g t�rt�njen az emberekkel, akikkel t�r�dsz, t�vols�got tartasz.

   V�g�l Dr Ji nem tudott ellen�llni, hogy megint Seraingra n�zzen. A tekintete v�gigsepert a B�r� arc�n, �s az orvos �sszeh�zta a szem�t a szem�veg m�g�tt.

  - M�g mindig Lu Fengr�l besz�lsz?

Seraing hangtalanul nevetett, �s azt�n f�lrepillantott.

 - Semmiben nem hasonl�tok az ezredesre – mondta, kiker�lve, hogy k�zvetlen�l v�laszoljon a k�rd�sre, hab�r Dr Ji meg�rz�se helyes volt bizonyos m�rt�kben. – A sz�vem nem b�rja ezt a s�lyt cipelni olyan j�l. � sokkal er�sebb ment�lisan �s �rzelmileg is. �n m�g egyszer� B�r�nak sem illek be. Sokszor hallottam m�r. De tudod, mi�rt nem �rdekeltek ezek a v�lem�nyek?

 - Nem. De el fogod mondani, ugye? – Volt egy halv�ny piszk�l�d�s Dr Ji hangj�ban, de a hangs�lya meleg �s csendes volt. Seraing megint mosolygott.

 - Mert azt gondoltam, hogy �gy gondol r�m, mint egy �rt�kes valaki. – Ezek a szavak azonban mart�k a tork�t, �s a seb, �gy t�nt, fel is dagadt; a szemeit is �gett�k sz�r� f�jdalommal. A mosolya elt�nt, az ajka megremegett. Kellett p�r m�sodperc, hogy k�pes legyen �tlagosan besz�lni. – Nagyon kem�nyen dolgoztam, hogy megszerezzem az elismer�s�t. M�g mikor mindenki azt mondta, nem fogok j�l teljes�teni, mint B�r�. Mindig is azt c�loztam be, hogy az oldal�n lehessek. A szem�lyes seg�dje lettem. Azt gondoltam, az�rt v�lasztott, mert �n meg tudtam �rteni egy kicsit. Azt gondoltam, �rtem, mi volt az ok az Arbiter sikeress�ge m�g�tt, �s azt is gondoltam, tal�n �gy �rezte, �n nem b�r�ltam, mint mindenki m�s. �s nem is b�r�lom. M�g mindig csod�lom. De… most r�j�ttem, hogy nemcsak nem vagyok alkalmas B�r�nak lenni, de az � seg�dj�nek sem. – Seraing megint lehunyta a szem�t, az ujjai �k�lbe g�rb�ltek, a k�rmeit a b�r�be v�jta. – Elbuktam az egyetlen parancsot, amit adott nekem, �s nem lett m�rges… azt mondta, tudta, hogy ez fog t�rt�nni. Nem v�rta t�lem, hogy sikeresen v�ghezvigyem a k�r�s�t. Tudta, hogy nem vagyok �rt�kes. Sz�val, mondd, doktor… Mit gondolsz, pontosan mi tesz egy Arbitert j�v�? Ha az ut�dj�nak kell lennem, pontosan mit tudok letenni az asztalra, mint a k�vetkez� Arbiter?

   Dr Ji nem v�laszolt, de Seraing nem b�nta. A sz�ve gyorsabban vert a szok�sosn�l, �s r�j�tt, hogy most � volt az, aki �sszeomlott. Azonnal meg kellett volna �ll�tania ezeket a t�neteket… de valami�rt csak hagyta, hogy megt�rt�njenek. A k�nnyek, amiket nem tudott elhullajtani kor�bban, a tehetetlens�g, amit el kellett nyomnia az elm�lt napokban �s hetekben… Csak egy percet akart, amiben ki�nthette ezeket a dolgokat. T�nyleg el�rt egy pontot, ahol a saj�t hite megrepedt, �s nem volt semmi, ami egyben tarthatta volna.

 - �n m�shogy �rtelmeztem a szavait – mondta Dr Ji egy perc m�lt�n. Seraing kinyitotta nedves szem�t, �s r�n�zett. Dr Ji nem r�ncolta m�r a homlok�t, de valami�rt a sz�ja lefel� g�rb�lt. – Nem az van, hogy nem hisz benned. De m�g � maga sem volt k�pes elkapni An Zhe hazugs�gait. Megegyezt�nk, hogy Lu Feng a legjobb B�r�, igaz? �s ezt � is tudja… az a gazember. – Az orvos l�that�an boldogabb volt, miut�n hozz�tette ezt a sz�t. – Sz�val az, hogy nem lett m�rges r�d, az az�rt volt, mert ha �gy tesz, mag�ra m�g m�rgesebbnek kellett volna lennie. Hiszen eleve � volt az, aki hagyta, hogy An Zhe itt �ljen. Szerintem mag�ra akarja venni a felel�ss�get, m�g �gy is, hogy te volt�l, aki leadta azt a l�v�st An Zhe-re, miel�tt elmenek�lt.

   Seraing teste elernyedt, �s ahogy az orvos szavai le�lepedtek benne, az agy�ban klikkent valami.

 - Oh… - S�hajtott. – De te is hib�ztatt�l engem kor�bban.

   Dr Ji r�meredt, az �lla leesett, azt�n a b�re hirtelen �l�nkebb v�r�s �rnyalatot �lt�tt. Az orvos gyorsan megigaz�totta a szem�veg�t, elfordulva Seraingt�l.

 - �n… azt mondtam, hogy tal�n � �gy gondolkodik… Nem azt, hogy �n is �gy gondolom. Nem hallgatt�l r�m. �s most An Zhe kint van a vadonban.

   A szavai enyh�n remegtek, �s ez mosolyg�sra k�sztette Seraingot. V�g�l let�r�lte az arc�t, ahol a k�nnyei nedves, hideg nyomokat hagytak.

 - Nos, nem tagadom – mondta, visszanyerve a nyugodts�g�t. – Hallgatnom kellett volna r�d. De k�tlem, hogy ki tudtam volna k�ldeni b�rkit, akinek jobb es�lyei vannak megtal�lni �t.

 - Az… tal�n �gy van… - Dr Ji meglengette a kez�t, mintha el akarta volna hessegetni Seraing igaz�t. – De t�l sok id�t vesztegett�l r�m.

 - Rendben… legk�zelebb magadra hagylak. Nem foglak t�ged ellen�rizni el�sz�r, hogy �lsz-e vagy nem. A munk�mra fogok koncentr�lni, �s elkapom az �rul�kat, f�ggetlen�l a te hogyl�tedt�l. Meg�g�rem. – Seraing m�g b�lintott is, mikor Dr Ji feje odafordult hozz� m�g egyszer.

 - Te…

   Az orvos talpra ugrott, �s hitetlenkedve pillantott le r�. Az arca v�r�sbe fordult, de a szemei most megint �gtek, mint egy �r�val ezel�tt, amikor Seraing elkapta �t az el�t�rben.

 - Te komolyan… te kis… - Egy�rtelm�en egy ledegrad�l� sz�t akart haszn�lni, de meg�ll�totta mag�t. Seraing k�v�ncsi volt, milyen sz� lett volna, amit haszn�lni szeretett volna. – Tudod mit… igaz. Csak hagyj meghalni! Semmi nem lesz veszve, ha meghalok, huh? Csak egy kutat� vagyok, aki semmi elismer�sre m�lt�t nem tett �gyse. – Seraing kezdte elvesz�teni a k�v�ncsis�g�t, �s aggodalom �bredt a sz�v�ben. A doktor egyszer�en csak megb�nt�dott, vagy… - A te hib�d, minden a te hib�d! Birk�zz meg vele te magad! Nem kell agg�dnod, legal�bb annyira ideges�t� vagy, mint Lu Feng. T�k�letes ut�dja leszel!

Sz�val megb�nt�dott.

   Seraing s�hajtott. M�g kellett egy keveset tanulnia r�la, hogyan kezelje ezt a szem�lyt. De le volt ny�g�zve �ltala. A t�ny, hogy az ezredesnek ok� volt, hogy egy ilyen energikus, m�gis �rz�keny ember legyen az oldal�n, azt mutatta, hogy nem volt annyira sz�vtelen. Val�sz�n�leg Dr Ji nem �rtette ezt.

 - V�rj – mondta Seraing, amikor Dr Ji t�nyleg azon volt, hogy kiviharozzon ebb�l a s�t�t sarokb�l. Az orvos megtorpant f�l�ton a fordulatban, �s visszan�zett r�. – Megtenn�d, hogy kiseg�tesz…? Nagyon f�radt vagyok. Vissza kell t�rnem a rezidenci�mra.

   Dr Ji a feje tetej�t�l a l�bujjaiig v�gigm�rte, �s gondolkod�ba esett. Seraing nagyon akarta tudni, mif�le gondolatok voltak azok, mert az arca megint elpirult p�r m�sodperccel k�s�bb.

 - �n… nem hiszem, hogy tudlak vinni – felelt bizonytalanul. Seraing felvonta a szem�ld�k�t.

 - Vinni? – k�rdezte. – A h�tadon?

   De r�gt�n esz�be jutott: a karj�ban tartotta Dr Jit kor�bban, amikor a sz�ke f�rfi �jult volt. Oh… igaz.

 - Sem a h�tamon, sem a… a karomban… sehogy! – t�rt ki Dr Ji hangosabban. �gy t�nt, zavarban van. – T�l neh�z vagy! �gy �rtettem!

 - Nem v�rtam el, hogy vigy�l engem, csak hogy gyere velem a szob�mig – mosolygott nyugodtan Seraing. – Azt hittem, meg akarsz v�rni, m�g v�gzek a munk�mmal m�ra… hogy l�sd, hogy a fl�rt�l�sed hasznos vagy sem. V�geztem m�ra, doktor.

 - V�gezt�l? Ja… �n is v�geztem veled m�ra! Bocs, de nincs id�m, t�l sokat elvesztegettem… az alv�sra. �s sok a dolgom, sz�val most mennem kell!

   Val�sz�n�leg azt akarta mondani „t�l sokat elvesztegettem r�d”, mert a B�r� m�g eml�kezett, hogy f�lre�rtette az orvos �t abban a szob�ban, az �denben, amikor Seraing azt mondta, �miatta hagyja ki a munk�j�t. De persze, a doktor nem haszn�lhatta ezt a kifejez�st, hazugs�g lett volna… Valahogy aranyos volt, amikor �gy vissza akart v�gni neki. Seraingot sz�rakoztatta a dolog, �s nem vette a sz�v�re a szavait. N�zte, ahogy a doktor ism�t egy feh�r pac�v� v�lt, ahogy otthagyta �t ilyen felhev�lten… legal�bb most m�r rendben volt.

   Nem vette teljesen komolyan Dr Jit. Sem amikor saj�t mag�t aj�nlotta neki, sem amikor ezeket a dolgokat monda, mintha inzult�lni akarta volna Seraingot. Tudta, hogy az orvosnak m�s ind�t�kai vannak mindk�t cselekedetre, de ez volt tal�n az els� eset, hogy Seraing t�nyleg v�gyott megtapasztani ezt az embert jobban. Annak ellen�re, hogy ismert�k egym�st el�g r�g�ta.

Fel kellett kelnie, �s egyed�l visszat�rnie a szob�j�ba.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.