- Hol van a pisztolyod?

   Lu Feng egyszer�en figyelmen k�v�l hagyta, mint mindig. Jibran a lehet� legkem�nyebben pr�b�lkozott, t�nyleg. Az ut�bbi p�r h�t k�osz�ban, m�g bizonytalan volt, hogy egy�ltal�n valaha is l�tni fogja a bar�tj�t, elk�pzelt megannyi csod�val hat�ros �jra tal�lkoz�st – hitt benne, hogy Lu Feng t�l�li, de agg�dott miatta, milyen ment�lis �llapotban lesz az Arbiter.

   �s most… nagyon… NAGYON akarta tudni, mi t�rt�nt, mert nem tudott felid�zni egyetlen pillanatot sem, amikor Lu Feng �gy hagyta el a lak�s�t ezel�tt, hogy ne lett volna n�la a fegyvere. Ami�ta csatlakozott az Elj�r� B�r�s�ghoz, mindig n�la volt. �s Jibrannak tudom�sa volt az Elj�r� B�r�s�g k�vetelm�ny�r�l, melyben hangs�lyozz�k, hogy a fegyvereiket minden k�r�lm�nyek k�z�tt magukn�l kell tartaniuk.

   Sz�mtalan k�rd�s �z�nl�tte el az elm�j�t, olyan sok, hogy fizikailag �rezte �ket a kopony�j�nak nyom�dni bel�lr�l, l�ktet� fejf�j�st okozva neki.

   A lehet�s�ge, hogy Lu Feng elvesztette a pisztoly�t egyenesen szents�gt�r�s volt. Sz�val vagy saj�t akarat�b�l hagyta ott valahol, vagy odaadta valakinek, vagy valaki elvette er�vel. De ki lenne k�pes ilyesmire? Nem An Zhe, az biztos. Lu Feng mondta neki �s Seraingnak, hogy a fi�nak nem volt semmilyen t�mad� vagy v�dekez� mechanizmusa, �gy �rtalmatlan volt. Volt m�g egy jelent�s t�ny: az Arbiter fizikailag is �ldottabb volt, j�l k�pzett �s �szt�n�n�l fogva strat�gikusabb, egy minden tekintetben kimagasl� tiszt; m�g az a xenogenikus kicsi, l�gy �s naiv volt – sz�val az Arbiternek nem volt sz�ks�ge fegyvert haszn�lnia, ha el akarta fogni. M�gis, An Zhe elt�nt. �s m�gis… Lu Fengn�l volt a minta. Sokkol�, t�nyleg. Harcoltak? Ha igen, mi�rt hagyta �letben? Ha nem, mi�rt nem? An Zhe visszaadta volna a mint�t �nsz�nt�b�l?

   Ez eml�keztette �t Seraing szavaira: az Arbiter ir�ny�totta a fi�t, hogy lopja el a mint�t? Ez lenne az egyetlen indok, mi�rt adta fel An Zhe azt a feh�r dolgot, miut�n annyi probl�m�n ment kereszt�l, csak hogy megszerezze. Pontosan milyen kapcsolat van k�z�tt�k? Mi�rt j�tt An Zhe a b�zisra? Tal�lkoztak azel�tt a vadonban, �s �gy d�nt�ttek, valami titkos k�ldet�sen vesznek r�szt? Mi�rt kellett An Zhe-nek menek�lnie, ha egy�tt dolgoztak? Nem is b�ntak vele olyan rosszul a b�zison – nos, lesz�m�tva a k�nz�st – �s el�g j�l igazodott a szab�lyokhoz is.

   Lu Feng v�ltozatlan volt, de Jibrant nem verte �t az el�ad�sa. A f�rfi a p�nc�los j�rm� ellent�tes oldal�n �lt, �s kifel� n�zett a h�ts� ablakon, nyugodt kifejez�ssel az arc�n. A doktor k�zelr�l n�zte. Mindegy, mif�le kapcsolat volt; nem az volt a l�nyeg, mit mondtak egym�snak, vagy hogyan mondt�k. A m�dja volt a l�nyeg, ahogy egym�s t�rsas�g�ban maradtak olyan sok�ig, annak ellen�re, hogy Lu Feng nem volt az a fajta ember, aki k�vet�ket vagy kis kiseg�t�ket szeretett volna maga k�r�l tudni. Ahogy az Arbiter elfogadta a fi�cska kedvess�g�t, �s biztos�totta, hogy minden vesz�lyes helyzetb�l kiker�lj�n, n�ha maga is vele tartva, hogy megv�dje…

   Soha, egyszer sem t�rt�nt, hogy Lu Feng az �rzelmei alapj�n cselekedett volna ezel�tt. Ez volt a hamis�thatatlan oka, hogy Jibran tudta, � volt a legjobb Arbiter mind k�z�l. Ha valaki, akkor Lu Feng volt az, aki soha nem �lt vissza a hatalm�val szem�lyes �gyek miatt, �s sosem cselekedett lobban�konyan. Val�j�ban, Jibran rohadtul tisztelte �t ez�rt, �s mikor azon volt, hogy kihaj�tsa a bar�ts�gukat az ablakon Lu Feng m�s, nem-t�ls�gosan-kiel�g�t� szem�lyis�gjegyei miatt, ez volt az, ami miatt meggondolta mag�t �jra �s �jra. Az �rzelemteljes cselekedetek olyasmik voltak, amikkel Jibran a legt�bb esetben nem tudott egyet�rteni.

   Rengeteg ember gondolta, hogy az Arbiternek viszonya volt azzal a xenog�nnel. Jibran nem tudta, mit gondoljon err�l. Lu Feng sosem er�s�tette meg, m�g mikor k�rdezte sem. De m�g ha ez is volt a helyzet… k�telkedett benne, hogy CSAK ennyi lett volna. Lu Feng sosem volt �rdekelt szexu�lisan senki fizikai tulajdons�gaiban – "�r�kk�" �ta ismert�k egym�st, �s Jibran teljesen a tudat�ban volt ennek. �s az orvos 100%-ig biztos volt benne, hogy Lu Feng is sz�z volt. Mindig egyed�l volt egy�bk�nt is. �s b�r j�k�p� volt, senki nem merte megk�zel�teni, mert abban a pillanatban, ahogy kinyitotta a sz�j�t, a szem�lyis�ge azonnal meg�lt mindenf�le k�v�ncsis�got �s az intimit�s minden szikr�j�t.

   Jibran �gy d�nt�tt, hogy egyel�re Seraing �tlet�hez fog ragaszkodni, a titkos egyezs�gr�l Lu Feng �s An Zhe k�z�tt. Ha m�s nem, legal�bb egy bajt�rs-szer� kapcsolatnak lennie kellett k�zt�k. A k�lcs�n�s meg�rt�s�k beleord�tott az emberek arc�ba. De a r�szletek… az nagy seg�ts�g lett volna, hogy tiszt�zz�k a probl�m�t An Zhe �s Madam Lu �gye k�r�l.

   Mindezen k�rd�sek fojtogatt�k, de nem k�rdezhette �ket hangosan, nem itt. Volt k�r�l�tt�k n�h�ny katona, akik v�gigk�s�rt�k a doktort a vadonon – persze, az Egyes�tett Front K�zpont k�ldte �ket; igaz�b�l nem akart�k hagyni, hogy Jibran elj�jj�n. Az egyetlen oka, hogy hagyt�k csatlakozni a ment�akci�hoz az volt, hogy megeml�tette a k�pess�g�t az azonnali gyors teszt k�sz�t�s�r�l, hogy r�gt�n l�thass�km ha az Arbiter fert�z�tt volt. Ami hazugs�g volt, mert elvesztette azt a m�szert, de ezt senkinek nem kellett tudnia.

Csak s�hajtott megint tehetetlens�g�ben, �s a saj�t t�vk�zl�j�re n�zett.

Seraingr�l sz�lva…

   Apr� s�ly t�nt fel a gyomr�ban, ahogy kinyitotta az �zeneteit. Volt egy, amit olvasatlanul hagyott el�z� �jjel…

 “Rem�lem, j�l megy a sorod. �n…”

   Ez volt az egyetlen mondat, amit l�thatott an�lk�l, hogy megnyitotta volna az �zenetet. De nem ez volt az egyetlen �zenete Seraingt�l.

 - Besz�lt�l Serainggal?

   Jibran megrezzent, �s sebesen felpillantott, �szt�n�sen elrejtve a t�vk�zl�j�t a figyelmes szemek el�l.

   Lu Feng laposan n�zett r�, val�sz�n�leg �szrev�ve a kapkod� mozdulatait, �s arra gondolva: “ostoba k�ly�k vagy, hogy rejtegeted a szerelmes leveleidet?”.

   Hah, nem mintha szerelmes levelek lettek volna, persze! Jibran egyb�l v�dekez� �ll�sba helyezkedett, �s felemelte az �ll�t.

 - Mi�rt �rdekel?

 - Miel�tt felh�vtalak, pr�b�ltam t�rcs�zni a sz�m�t tegnap, de nem vette fel – mondta Lu Feng. – J�l van?

 - J�l? – k�rdezett vissza Jibran, �s egy k�nny� vigyor kapaszkodott az ajkaira. – Nem figyelt�l r�m kor�bban? Tudod, mennyit g�rc�lt�nk a b�zison, am�g te odakint volt�l a kis randev�don a vadonban? Az elm�lt h�ten nem aludtam t�bbet egy �r�n�l naponta, az eg�sz b�zison m�g mindig k�osz van. Mit gondolsz, mit csin�l eg�sz nap, a h�v�sodra v�r? Amikor gyakorlatilag azt hitt�k, hogy te tal�n… - A szavak hirtelen elhaltak az �sszesz�k�l� tork�ban, �s �gy d�nt�tt, nem fejezi be a mondatot. – Van b�rmi fogalmad arr�l, milyen nyom�st helyezt�l arra a fi�ra?

 - Nyom�st? – k�rdezett vissza Lu Feng. A null�t alulr�l k�zel�t� mennyis�g� aggodalmat mutatott, ami megf�jd�totta Jibran sz�v�t, �s felforralta a v�r�t.

 - Mit nem �rtesz? – g�nyol�dott hidegen. – M�g mindig a te munk�dat v�gzi a b�zison. Pr�b�lja egyben �s biztons�gban tartani az Elj�r� B�r�s�got, mik�zben pr�b�l embereket menteni, �s biztos�tani, hogy mindenki megkapja a sz�ks�gleteit a lak�negyedekben, mert… nos, senki m�snak nincs kapacit�sa �gy tenni. A t�megp�nik k�zepette, a katonas�g, a civilek �s m�g a saj�t B�r�itok is a c�lpontjuknak tekintik �t. Mind �gy veszik k�rbe, mint a c�p�k, arra v�rva, hogy hib�zzon. A civilek tudj�k, hogy � a helyettesed, �s sulykolj�k, hogy adja ki az �sszes inform�ci�t, amit tud, a l�tes�tm�nyetekr�l; a B�r�k kett�v�ltak, nem mindenki akarja k�vetni �t. Oh, de persze a katonas�g m�g mindig hib�ztatja, hogy hagyta elmenek�lni An Zhe-t is. �s tudod, mi a m�g elszomor�t�bb? Hogy � is hib�ztatja mag�t, mert te m�g arra sem volt�l k�pes, hogy biztos�tsd r�la, hogy j� munk�t v�gzett a helyettesedk�nt, m�g azzal a balesettel egy�tt is! Ott hagytad s�rni egy s�t�t sarokban egyetlen dics�ret n�lk�l!

   Jibran �rezte a forr�s�got a mellkas�ban, de a szavai jegesebbek �s jegesebbek voltak, ahogy gyors temp�ban besz�lt. A torka kezdett f�jni, ahogy pr�b�lta a hangj�t alacsonyan tartani. Kiab�lni akart Lu Fenggel. Az Arbiter csendesen hallgatta, az arc�t n�zte, m�g azok a z�ld szemek lefel� fordultak, valahova Jibran t�rd�re.

 - � a seg�dtisztem. M�r �vek �ta B�r�. Nem olyan gyenge, hogy egy sarokban s�rjon, ami�rt nem veregettem meg a fej�t.

   Jibran szeme elkerekedett, �s sz� szerint �rezte, ahogy az �lla leesik. Lu Fengre n�zett, n�zte, ahogy mozgott a sz�ja, hallotta a hangj�t, de nem tudott hinni a f�l�nek.

 -… Most komolyan besz�lsz? – k�rdezte m�lyebb t�nusban, �s el�red�lt, nem is pr�b�lva rejtegetni, hogy Seraing helyett is megb�nt�dott. – Nem �rdemled meg, hogy a seg�dtiszted legyen, ha komolyan mondtad ezt. Ismered �t egy�ltal�n? Azt hiszed, hogy a pontos m�solatod, �s nem �rez abszol�t semmit? Azt hittem, pontosan tiszt�ban vagy vele, hogy a munk�d mif�le s�lyt rak egy ember v�ll�ra. Hogyan v�rtad, hogy hordozza a TE felel�ss�geidet ugyanolyan st�lusban, mint te? Sokkal �rz�kenyebb �s kedvesebb, mint amilyen te valaha volt�l! Annyira t�r�dik mindenkivel; pr�b�l mindenki kedv�ben j�rni, mik�zben sz�tt�pik az emberek, akiknek g�ze sincs a munk�j�r�l. �s te komolyan �gy gondolod, ez “norm�lis”? Hogy a faszba ne s�rna ezek ut�n? �s �n m�g pr�b�ltam meggy�zni, hogy nagyra becs�l�d �t! Ne k�nyszer�ts, hogy visszavonjam a szavaimat!

 - Sosem t�r�dt�l ennyit Serainggal ezel�tt. Mi t�rt�nt? – Lu Feng hangja m�g mindig jegesebb volt, mint Jibran� – t�bb tapasztalata volt benne, hogyan legyen egy hideg faszfej. Azonban Jibran megh�kkent; Lu Feng hideg t�nusa v�gigszaladt rajta, �s megremegtette, ahogy r�j�tt, hogy a hangja v�g�l csak megemelkedett, �s hogy milyen nyersen szidta le az Arbitert a katon�k el�tt.

 - Semmi, �n csak… - De elhallgatott, �s �sszeszor�totta a sz�j�t, �k�lbe szor�totta a kez�t, �s az elm�lt napok eml�kei �nt�tt�k el az elm�j�t arr�l a bizonyos szem�lyr�l. Miel�tt lett volna es�lye �sszeszednie a gondolatait �s b�szkes�g�t, Lu Feng folytatta.

 - Nagyra becs�l�m �t. Nem t�ntettem volna ki helyettesemk�nt m�sk�l�nben. Senki m�sra nem t�maszkodhatok. Nem v�rtam t�le, hogy olyan legyen, mint �n. Csak tudom, hogy k�pes ideiglenesen elfoglalni a helyemet. Nem sz�nd�kosan hagytam mag�ra hetekig…

   Jibran harci kedve lelassult, �s � f�lrepillantott. Igaz… egyik�k sem l�tta el�re, hogy az Arbiter rep�l�je le fog zuhanni. Egyik�k se sz�m�tott r�, hogy ilyen sok�ig t�vol lesz a b�zist�l ilyen id�kben. Nem kellett volna olyan nyersnek lennie Lu Fenggel. Mi �t�tt bel�? Jibran megd�rg�lte a hal�nt�k�t. Csak nem tudta elfelejteni a besz�lget�seket, amiket a fiatal B�r�val folytatott ezekben a napokban, �s l�tta az �sszes neh�zs�g�t �s szenved�s�t… tal�n sajn�lta �t egy kicsit. De Seraing nem az � al�rendeltje volt, nem kellett volna b�r�lnia, hogyan b�nik az Arbiter az embereivel, m�g ha nem is �rtett egyet. �s…

   Megint r�n�zett a t�vk�zl�j�re, �s a Lu Feng fel� �rzett m�rg�nek minden marad�k szikr�ja v�ratlanul kialudt.  

   �t kellett volna leszidni, nem Lu Fenget. Nem volt fair az Arbiterhez, tudta… Helyette el�g �lszent volt.  

 - Mindegy… csak… amikor visszam�sz, tegy�l r�la, hogy megdics�red, �s elmondod neki ezeket, amiket most nekem elmondt�l – mondta Jibran halk, rekedt hangon.

Egy leheletnyi sz�net ut�n hallotta a szok�sos, hideg, lapos hangot.

 - Rendben, �gy lesz.

   Mindketten hallgat�sba mer�ltek ezut�n. Jibran nem akart tov�bb veszekedni, nem volt semmi k�ze ehhez. Nem kellett volna ilyen kett�s m�rc�t n�vesztenie valaki m�s miatt. Hogy ki�nt�tte a sz�v�t egy�bk�nt is seg�tett neki lehiggadni. Az egyetlen zaj k�r�l�tt�k a csendes horkol�s volt, ami a kocsi m�lyebb rekesz�b�l j�tt. Az apr� fi�, akit Lu Feng megmentett, a pihen�r�szlegen aludt, katon�k �ltal �rizve. Jibrannak volt egy p�r k�rd�se r�la is – volt n�mi rem�nye benne, hogy a fi� mondani fog valami t�bbet arr�l, mi t�rt�nt Lu Feng �s An Zhe k�z�tt. De nem most.

   Jibran elfordult a fal fel� megint, elrejtve a t�vk�zl�j�t, ahogy felemelte �s m�g egyszer a kijelz�re n�zett.   

Mi k�vette azt az “�n”-t? Mit mes�lt neki Seraing?  

   Jibran ujjai lesim�tottak az eszk�z sz�l�n, an�lk�l, hogy b�rmi m�st meg�rintettek volna. V�g�l, kiv�lasztotta az els� �zenetet.  

Azon az est�n kapta, miut�n egy�tt aludtak Seraing szob�j�ban.  

 “Doktor, j�l �rzed magad? Begy�gyult a s�r�l�sed? Ha sz�ks�ged van t�mogat�sra, csak h�vj.  

L�tva a saj�t v�lasz�t, Jibran sz�ja keser�nek �rz�d�tt.

 “J�l vagyok. J� �jt.”

   Ments�g�re sz�ljon, azon a napon er�sen szorongott. A reggele sz�rny� volt. Arra �bredt, hogy h�tulr�l �lelgette Seraingot; a l�baik �sszefon�dtak, a test�k egym�shoz pr�sel�d�tt, �s az arca azon a puha �s kem�ny nyakon pihent, amit egyszer �sszet�vesztett a p�rn�j�val kor�bban. Az illat, amit azon a napon �rzett, szint�n ott volt. Csak k�nyelmess� �s melegg� tette �t. Gyakorlatilag annyira k�nyelmesen �rezte mag�t, hogy a teste �gy gondolta – minden �tkozott reggele k�z�l, amikor t�rt�nhetett volna – hogy ez volt a legjobb id� reggeli erekci�t kiv�ltani bel�le. Nem eml�kezett, hogy az �lma kapcsol�dott-e a helyzethez, de amikor kij�tt bel�le, �s kinyitotta a szem�t… nagyon izgatott volt, �ntudatlanul d�rg�lve pulz�l� r�szeit Serainghoz.

   Soha azel�tt nem rep�lt m�g ki olyan gyorsan az �gyb�l, mint abban a pillanatban. Ezzel a mutatv�nnyal azonban felkeltette Seraingot is. Ami csak m�g rosszabb� tett mindent az als� r�szein, l�tva a fiatal, rendk�v�l sz�p, �lmos arcot a rendk�v�l szexi, �sszek�colt haj�val – hogy lehet valakinek ilyen vonz� �gyk�cos feje? Ez b�nt�ny kellene, hogy legyen. De ak�rhogy is, Jibrannak �tlete sem volt, hogy a fiatal B�r� �szrevette-e az �llapot�t vagy sem. Este azt mondta, �beralv�. De azt�n – an�lk�l, hogy sz�gyellte volna ezt tenni – az orvos elmenek�lt, m�g csak el se k�sz�nt.

   Mert m�g dolgoznia kellett, �s mert az �sszpontos�t�sa egyszer�en nem l�tezett, az a nap nem volt a legjobb napja az �let�ben, �gy �tlagosan. Eg�sz nap frusztr�ltnak �rezte mag�t, m�g mikor �l�seken �s megbesz�l�seken is kellett r�szt vennie; ez oda vezetett, hogy ord�tott a koll�g�ival. Sz�val, mikor v�gre a napnak v�ge volt, �s � beesett az �gy�ba, �s megkapta ezt az �zenetet… el akart v�gni minden sz�lat a fiatal B�r�val. Hidegen akart viselkedni. Nem akart tenni vele semmit t�bb�, mert sehov� nem vezetett, �s k�nyelmetlens�get �rzett miatta.

De…

   Ez az ostoba, elviselhetetlen�l sztoikus B�r� a szexi �gyk�cos fej�vel nem akarta �t b�k�n hagyni.

   A k�vetkez� nap olyan zs�folt volt, hogy k�nyszer�tette Jibrant, hogy visszaford�tsa a figyelm�t �s az energi�j�t a munk�j�ra, a sz�mtalan h�v�ssal �s �rtekezletekkel. Az volt az els�, hogy �szrevett�k az �lettelen t�rgyak f�zi�j�t, sz�val valahogy elfeledkezett Seraingr�l, s�nre kellett tennie az agy�t �jra… csak hogy azt�n h�zelegjen neki az �j �zenet este.

“Doktor. L�ttalak ma a Vil�g�t�toronyban. N�h�ny kutat�dat k�s�rtem. Fesz�ltnek t�nt�l. Rem�lem, minden ok�. Ne felejts el megnyugodni, �s lelass�tani n�ha. Tarthatsz egy p�r perces sz�netet. Ne stresszeld t�l magad. Ha sz�ks�ged van seg�ts�gre, h�vj.”

   Na most, hogy a pokolba lenne k�pes b�rki is ellen�llni egy ilyen t�r�d� �s kedves gesztusnak, �s nem sz�lni egy sz�t sem? Jibran eml�kezett, hogy r�meredt a kijelz�re egy j� ideig, miel�tt v�laszolt. Sokat – SOK-SOKAT – t�prengett rajta, hogy t�nyleg akarja-e folytatni ezt a kis dolgot, �s halogatott is annak a rem�ny�ben, hogy Seraing m�r aludni fog, sz�val nem v�laszol azonnal.

“Legk�zelebb, ha l�tsz, ne csak n�zz. Hogy van az, hogy nem j�tt�l oda �dv�z�lni? Tal�n el�bb lenyugodtam volna, ha besz�l�nk.”

   Nem mintha meg akarta volna h�vni Seraingot, vagy ilyesmi. �s nem mintha annyi ideje lett volna aznap; nem tudtak volna sok�ig besz�lni, m�g ha a fiatal B�r� r� is k�sz�n.

   Azt�n majdnem sz�vinfarktust kapott, amikor a t�vk�zl�je azonnal csengett, jelezve, hogy �j �zenetet kapott.

 “Eddig csak felbosszantani tudtalak, sz�val k�tlem, hogy j� hat�ssal lettem volna r�d..”

   Miel�tt Jibran felm�rgesedhetett volna ennek az alaknak az ignoranci�j�n, j�tt a folytat�s.

 “De meg�rtettem. Nem csak l�tni foglak, hanem besz�lek is hozz�d, ha megint �tj�v�k. K�rlek, k�sz�lj fel a sztoicizmusomra. Nagy val�sz�n�s�ggel vissza fogom utas�tani a fl�rt�l�sedet, mik�zben dolgozom.”

   Ennyi el�g volt Jibrannak, �jra zaklatott lett. Azonban, ahogy beviharzott a f�rd�szob�ba m�g egy utols� alkalomra elalv�s el�tt, �s ut�na ment megmosni a kez�t, vetett egy pillant�st a t�k�rre a mosd� felett, �s megfagyott. A t�k�r bizony�ra elromlott. Mert ott vir�tott egy idi�ta, sz�les mosoly az arc�n.

   Azt�n a k�vetkez� �jjelen, Seraing �zent neki; sajn�latos m�don csak egy r�vidke volt, mert a fiatal B�r� igaz�n f�radt volt, csak j� �jszak�t k�v�nt neki. Azt�n k�vetkez� �jjel… �gy d�nt�ttek, felh�vj�k egym�st az �zenget�s helyett. Hossz� nap volt Jibran sz�m�ra, de az izgatotts�ga m�g nem mer�lt ki – �let�ben el�sz�r besz�lt m�s tud�sokkal a F�ldalatti V�ros B�zis�r�l. Hab�r a besz�lget�s�k v�g�l nem hozott semmilyen gy�m�lcs�t, rendk�v�l boldog volt. Ez a tapasztalat egy “az �letben egyszer t�rt�n�” tapasztalattal �rt fel a szem�ben – k�l�n�sen, mivel a vil�g a pusztul�s sz�l�n �llt.

   Jibran �s Seraing l�tes�tm�nyei nem voltak minden tekintetben �sszek�ttet�sben a munk�juk r�v�n, de a doktor biztons�gban �rzete mag�t megosztani a fiatal B�r�val mindent, ami t�rt�nt. F�k�nt a h�v�sr�l besz�lt, persze, minden k�s�rletr�l �s �tt�r�sr�l, amit megosztottak egym�ssal, tekintet n�lk�l arra, hogy Seraingot �rdekelte vagy sem, vagy egy�ltal�n meg�rtette-e �t – de �gy t�nt, a fiatal B�r� nagyon j� volt biol�gi�b�l is, mert j�l tudta �t k�vetni.

   �s igaz�b�l, a feladataik �gy is kapcsolatban �lltak egym�ssal; a felfedez�s az �sszeolvad�sr�l t�nyleg felemelte a m�r �gy is s�lyos �s depressz�v hangulatot a b�zison a k�vetkez� szintre, nem volt es�ly elrejteni ezeket a halad�sokat, mint a munk�juk titkait – vagy ink�bb, a halad�suk hi�ny�t. De ez�ttal nem csak � volt, aki besz�lt.

 - A katonai lak�telepen voltunk, amikor �szrevett�k – mes�lte Seraing. A hangja halk �s rekedt volt, hordozott egy csipetnyi szomor�s�got �s tal�n egy kis f�lelmet. – Valaki benn szorult a szob�j�ban, az egyik �p�letben. Azt hitt�k, elt�nt vagy meghalt, mert nem jelentkezett, miut�n a m�gneses p�lus �jraindult. Akkor l�ttuk… a szob�ja egyszer�en… kock�v� n�tt, kij�ratok n�lk�l. Az ablak vastag volt �s rugalmas, �s… �s �l�nek �rz�d�tt. – Jibran lefogadta volna, hogy Seraing megborzongott enn�l a pontn�l. – Nem tudtunk bet�rni… az egyik al�rendeltem egy gr�n�tvet�t akart haszn�lni. De a szoba t�l kicsi volt. Meg�lte volna a szem�lyt odabent, ha ilyesf�le fegyvert haszn�lunk. A t�bbiek vitatkozni kezdtek a d�nt�semmel, hogy ne haszn�ljuk a gr�n�tvet�t… �n t�nyleg nem tudom, hogyan tudn�m kezelni ezt eg�sz nap, minden nap, ha �n lenn�k az Arbiter, doktor. �gy �rzem, m�r most is �n vagyok az Arbiter… nem mintha nem akartam volna megmenteni. De logikusnak kellett lennem. Nem sokat tehett�nk �rte… Ez az, amit mondok magamnak azok ut�n, ami t�rt�nt.

 - Mi t�rt�nt? – k�rdezte Jibran, amikor a fiatal B�r� elcsendes�lt. Nem l�tta a f�rfi arc�t, de az � �rz�sei is s�lyosak �s f�jdalmasak lettek. Seraingnak ugyanazt a biztons�got kellett �reznie, amit az orvos �rzett a h�v�suk elej�n, mert b�zott benne, hogy v�laszolhat – amit feltehet�leg nem kellett volna megtennie, ha a k�r�lm�nyek m�sok lettek volna. Ennek az �gynek k�ze volt a torzul�shoz, de egy bels� probl�ma is volt az Elj�r� B�r�s�g tagjai k�z�tt.

 - A m�sik B�r� nem hallgatott r�m… elment, hogy hozza a gr�n�tvet�t… n�h�nyan vele mentek… de am�g t�vol voltak, egy kis csoport civil t�nt fel. Kider�lt, hogy m�r k�ldtek jelent�seket err�l a csapd�ba esett szem�lyr�l… de senki nem sz�nt figyelmet az �zeneteikre. Pr�b�lt�k kihozni onnan minden nap, �s k�ny�r�gtek a seg�ts�g�nk�rt… Nyilv�nval�an azonnal mi lett�nk a gazemberek. Azt�n a B�r�k visszat�rtek a gr�n�tvet�vel… k�pzelheted… Le kellett l�n�nk k�t civilt, akik pr�b�lt�k megt�madni azt az idi�t�t. Pr�b�ltam r�venni, hogy gondolja �jra a terv�t… de v�g�l ell�tte a gr�n�tot.

 - Meg�lte a szem�lyt odabent? – tal�lgatott csendesen Jibran.

 - Aha… �s nem csak �t. Az �p�let nagyon furcsa �llapotban volt… amikor a gr�n�t eltal�lta, nem igaz�n t�rt �ssze, ink�bb kipukkadt, mint egy lufi… egy l�k�shull�mot adott ki a l�v�s ut�n, �s kett�t�rte az �p�letet az �t m�sik oldal�n. Nagyon k�zel esett le hozz�nk. Mi el�g gyorsak voltunk, hogy elmenek�lj�nk, de a civilek fele… Azok… azok, akik t�l�lt�k, elvesztett�k a tagjaikat, �s szint�n nagyon rossz �llapotban voltak… Azut�n… le kellett l�n�nk mindannyiukat. Semelyik�k nem volt olyan helyzetben, hogy t�l�lje, am�g az Ikertornyokba hozzuk �ket, �s k�tlem, hogy b�rki tudott volna rajtuk seg�teni, m�g ha meg is tessz�k.

   Jibran tudta ezt. Az �let�k jelenlegi pontj�n, k�rh�zi ell�t�sban r�szes�teni s�lyosan sebes�lt civileket olyasmi volt, amit nem tehettek meg; nagyon sok felszerel�s�ket, alapanyagaikat, ken�cseiket �s m�g a gy�gyszereiket is elvesztett�k, az a limit�lt mennyis�g, amij�k volt, mind szem�lyes k�szletek voltak, vagy f�lretett�k a katonas�gnak, mivelhogy �k most fontosabbak voltak b�rmilyen m�s embern�l. A torzul�snak k�sz�nhet�en m�g mindig nem tudt�k ellen�rizni az �sszes ell�tm�nyukat, �s minden nap felfedeztek valami �j probl�m�t azzal a p�rral, amit m�r leellen�riztek. Megmenteni s�lyosan s�r�lt egy�neket meghaladta a kapacit�sukat.

   Az orvosnak t�bb tapasztalata volt vezet�sben; elmagyar�zta Seraingnak, hogy mindig is voltak �s lesznek n�zetelt�r�sek, ahogy a vil�gv�ge k�zeledett. Megosztotta minden tud�s�t arr�l, hogyan kezeljen ilyen szitu�ci�kat, azt�n elkalandoztak err�l a t�m�r�l Lu Feng visszat�r�se fel� is.

   A h�v�suk �t �ra �s huszon�t perc ut�n �rt v�get – csak az�rt, mert Jibran egyszer�en elaludt besz�lget�s k�zben.

   A k�vetkez� nap megint el�g izgalmasan alakult… sok�vnyi titkos �zenetv�lt�s ut�n Jibran vette a b�tors�got, �s illeg�lisan megnyitotta a vonalat a Felvid�ki Kutat�k�zponthoz. Sajnos Pauli Jones valami m�st csin�lt abban az id�ben; Jibran csak az asszisztens�t �rte el. De az illet� hallott m�r r�la, �s legal�bb annyira izgatottnak t�nt, hogy besz�lhet vele – valahogy �d�t� reakci� volt; Jibran ritk�n kapott eff�le fogadtat�st a b�zis embereit�l. A csatorn�juk nem volt t�l stabil, sz�val csak egy �r�t besz�lhettek. El�g k�s� is volt.

   Jibran elmulasztotta Seraing �zenet�t. Val�sz�n�leg, mert a figyelme a h�v�sra f�kusz�lt, nem hallotta a t�vk�zl�je hangj�t. �gy �rezte, a lelke elhagyja a test�t egy pillanatra, �s gyorsan v�laszolt, de Seraing feltehet�leg m�r lefek�dt aludni; nem v�laszolt reggelig. Jibran m�r �bren volt, sz�val tudtak �rni egym�snak egy p�r percig, miel�tt mindketten dolgozni mentek volna.

Ez volt az a pont, ahol a dolgok rossz fordulatot vettek.  

   Jibran m�g mindig �rezte, ahogy a gyomra �sszeugrik, �s nyelt egyet. Nem akarta �jraolvasni azt az �zenetet a tegnapel�tti �jszak�r�l, m�gis, az ujjai m�r dolgoztak, �s kiv�lasztott�k az �zenetet megnyit�sra.

“�gyban vagyok. Durva nap. Milyen volt a tied, doktor?”

Jibran m�g most, a mai napig �gy gondolta, a fiatal B�r� szavai hordoztak n�mi depresszi�t.

“Mi t�rt�nt?” – Ez volt a v�lasza, gyors �s r�vid.

 “Semmi komoly, ne agg�dj.”

A felt�telez�sek! A vakmer�s�g! Hogy a pokolban tudta ez a sr�c, hogy Jibran agg�dott?! Gondolatot tud olvasni t�vk�zl�n kereszt�l?  

 “Azon gondolkodom, hogy tal�n felmondok, mint B�r�, ha ennek a k�osznak v�ge.”

 “Ez nem �gy hangzik, mint a semmi… akarsz h�vni?”

 “Nem… Annyit kiab�ltam ma, hogy a torkom nem �ln� t�l. De ha besz�lni szeretn�l hozz�m, nem b�nn�m, ha hallan�m a hangodat.”

   Hab�r k�t napja t�rt�nt, Jibran m�g mindig �rezte a hirtelen forr�s�got az arc�ban �s a gyomr�ban, csak att�l, hogy �jraolvasta azt a sort. Az ujjai megmarkolt�k a t�vk�zl�t. Megint mosolyg�son kapta mag�t – hogy mi�ta lehetett �gy felkunkorodva a sz�ja sarka? Ki tudja… Gyorsan abbahagyta, �s vetett egy pillant�st a kocsira, hogy ellen�rizze, l�tta-e valaki. Lu Feng egy darab pap�rt tartott, �s teljesen belemer�lt a rajta l�v� �r�s olvas�s�ba; a katon�k el�rementek a vezet�i kabinba, �s csendben besz�ltek valamir�l – senkit nem �rdekelt a doktor.

A szeme visszafordult az �zenetre, �s lenyelte az idegesen ver� sz�v�t.

   A v�lasza akkoriban enyh�n k�sett, mert nem tudott mit kezdeni a saj�t teste v�ratlan reakci�ival.

 “Ostob�n �rezn�m magam, ha magamban besz�ln�k…”

 “�gy is sokat besz�lsz. Csak kezdd el magyar�zni, hogyan j�tt�l r� a biol�giai c�lpontokra a xenogenikusokban, vagy ak�rmir�l, ami a fejedben j�r, �s �n hallgatlak.”

 “Most, hogy azt mondtad, sokat besz�lek, semmit nem mondok neked soha t�bb�!”

 “Megb�nt�dt�l? Nem negat�v �rtelemben mondtam. Szeretem a cserfess�gedet. Kieg�sz�tesz engem. Jobban szeretem, ha csak hallgathatok m�sokat.”

   Ahogy Jibran �rzett ezek ut�n a sz�vegv�lt�sok ut�n, megmagyar�zhatatlan volt. Ahogy �ltal�ban, amikor �gy esett, hogy k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a saj�t b�r�ben, nem tudta levezetni a frusztr�ci�j�t sehogy m�shogy… csak cukkol�ssal. T�nyleg abba kellett volna hagynia, hogy ilyen marhas�gokat csin�ljon.   

 “Fl�rt�lni pr�b�lsz velem?”

   Akkor nem gondolt semmit err�l az �zenetr�l. Vagy ink�bb azt gondolta, a fiatal B�r� m�r ismer�s Jibrannak ezzel a viccel�d� szok�s�val… de lehetett volna t�bb esze. A v�delm�re sz�ljon… azt gondolta, legjobb esetben megint laposan elutas�tj�k. M�g kezdett is gondolatban el�hozakodni valami visszav�g�ssal erre a helyzetre, att�l f�gg�en, hogyan int�zi Seraing a szavait hozz�… mert, nos, persze, nem akarta ism�t megtapasztalni azt a sztoicizmust.

De a v�lasz vill�mcsap�sk�nt �rte.  

 “M�k�dik?”

Oh, pokolian j�l m�k�d�tt.

 “Azt hittem, le fogod tagadni…”

 “Az�ta nem pr�b�lt�l velem fl�rt�lni, sz�val gondoltam, megpr�b�lom.”

 “T�l sokszor utas�tott�l vissza.”

 “Nem tettem.”

 “Hazug. Folyamatosan elutas�tott�l.”

 “Eln�z�st k�rtem.”

 “�s akkor mi van? �rtelmetlen fl�rt�lni veled, semmit nem nyertem bel�le, sz�val v�geztem.”

 “Nem utas�talak el t�bb�.”

 “Meg akarsz gy�zni, hogy fl�rt�ljek veled?”

 “Ha nem olyankor akarod csin�lni, amikor nem tudok v�laszolni a fl�rtjeidre, �r�ln�k neki…”

 “Sz�val akkor vissza fogsz utas�tani.”

 “Nos… csak k�rlek, ne olyankor fl�rt�lj velem, amikor dolgozom. T�ls�gosan a munk�mra koncentr�ln�k, �s akaratlanul f�jdalmat okozn�k neked megint. B�rmilyen m�s id�pontban megfelel.”

   Jibran enn�l a pontn�l elvesztette minden magabiztoss�g�t azzal kapcsolatban, mit is tegyen. M�g mindig nem teljesen hitte el, hogy az a besz�lget�s id�ig jutott… A “fl�rt�l�se” nem is volt igazi… csak az�rt mondta, mert igencsak fesz�lt �llapotban volt. Mi�rt nem �rtette ezt Seraing?

   Elt�prengett, hogy kellene-e fl�rt�lnie Serainggal, ez�ttal igazib�l… hogy b�nn�-e, ha ilyen kapcsolat lenne k�zt�k, vagy sem. Nem tudta t�bb� letagadni, hogy nagyon is vonzotta az az ostoba fi� a hihetetlen�l csini szempill�ival, de… ez a cselekedet olyan helyekre vezetne, ahol Jibran sosem j�rt m�g ezel�tt.

Sosem volt fi�ja.

   Mindig is v�gyott r�, hogy legyen egy, de valahogy senki nem illett az energi�j�hoz – eltervezte el�re minden egyes pillanat�t, amikor k�zeledni akart valakihez, de a reakci�k teljesen m�shogy alakultak az elk�pzel�s�t�l. A bugyuta viccei �s k�nos t�mav�laszt�sai elbuktak, gyakran f�lre�rtett�k �t, vagy furcs�nak h�vt�k, vagy �gy �rezte, a m�sik szem�ly t�l unalmas volt, vagy amikor valaki k�zeledett hozz�, �gy �rezte, az illet� nem volt az esete, akivel b�rmihez is akart volna kezdeni. �gy, nem volt senkije, aki az els� lett volna. Most, hogy itt volt el�tte ez a lehet�s�g, hirtelen sokkal megfontoltabb� v�lt a saj�t elk�pzel�seib�l �s a tapasztalat�nak hi�ny�b�l kifoly�lag.

   De nagyon akarta; az elm�j�ben ugyanazokr�l a dolgokr�l fant�zi�lt, mint b�rki m�s: hogy egy�tt van valakivel b�kess�gben, hogy megb�zik valakiben, hogy szerelmeskedik valakivel, �s ilyen dolgokr�l.

   Miel�tt Jibran le tudta volna nyugtatni mag�t, �s elrendezni az �rz�seit, Seraing egy m�sik �zenetet is k�ld�tt neki.

 “Nem k�telez�, doktor. Nekem megfelel b�rmilyen besz�lget�s, amit veled folytathatok. Ne er�ltesd magadra. Nem akarom, hogy k�nyelmetlen�l �rezd magad mellettem.”

   Jibran r�j�tt, ha most kihagyja ezt az es�lyt, �r�kre elveszik. �s meglepet�s�re, ez a gondolat idegess� �s furcs�n riadt� tette.

   Sz�val pr�b�lt el�hozakodni egy fl�rt�l�s mondattal. De k�t�r�lte, mert t�l giccsesnek tartotta. Hirtelen �gy �rezte, egy nagyon j�t kell �rnia. �gy h�t pr�b�lta t�vol tartani mag�t az illetlen komment�rokt�l �s komolytalan szek�l�st�l; tudta, hogy ezek k�zel�be sem �rtek a j� fl�rt�l�si m�dszereknek. Le kellett ny�g�znie Seraingot. Ugyanakkor ez sokkal t�bb er�fesz�t�st ig�nyelt, �s t�bb tud�st. Nem akarta azt sem, hogy er�ltetettnek t�nj�n. �s a k�vetkez� szintre is akarta emelni a dolgokat, ha m�r ez az elviselhetetlen�l ragaszkod� B�r� k�rte t�le…

Soha nem tudatosult benne, hogy ilyen neh�z volt fl�rt�lni, amikor nem viccelt vele.  

 “Vegy�l r�, �desem.”

   Nem tudta megtenni. Nem tudta jobb� tenni. Egy j� adag pr�b�lkoz�s ut�n a cuki �s romantikus fl�rt�l�sekb�l, r�j�tt, hogy m�g kev�sb� tetszettek neki, mint az �tlagos st�lusa. Sz�val csak egy hajsz�lnyi piszkoss�got hagyott benne. Rem�lte, hogy Seraing nem fogja k�nyelmetlen�l �rezni mag�t miatta. Tudta, hogy nem lenne k�pes t�l sok�ig folytatni a cukis�got �s az �rtatlans�got. Id�vel leleplez�dne. Sz�val ez a megold�s tal�n m�g mindig job – ha Seraing furcs�nak �t�li Jibrant, mint ahogy a t�bbiek tett�k, legal�bb befejezik a fl�rt�l�st, miel�tt enn�l tov�bb menn�nek.

   Nem ez volt az els�, hogy �desemnek h�vta Seraingot, de a bec�z�s ezel�tt nem jelentett semmit. Csak egy volt a cukkol�sai k�z�l.  

   Azt�n megint bizonytalann� v�lt. Hirtelen egy gondolat ugrott el� a fej�ben: mi van, ha Seraing olyan �rtatlan �s naiv volt, hogy nem is lesz k�pes �szrevenni a piszkoss�got? Ez bosszantan�, vagy megk�nnyebb�ltt� tenn� �t? Volt valami vonz� az �rtatlans�gban. Jibran igaz�n szerette az �rtatlans�got. Igaz�b�l, az �rtatlan fi�k valamennyire a gyeng�i voltak. Azonban, ha ez volt a helyzet, az azt jelentette, hogy Seraing is csak egy lesz a sok ember k�z�l, akik nem voltak k�pesek a perverz elm�j�vel p�rba �llni. Tal�n a j�sz�v� B�r� m�g ink�bb sz�z volt, mint � – ha nem lesz k�pes �rteni a m�g�ttes �zenetet ebben a mondatban, az lesz r� a bizony�t�k.

Erre gondolva, neki volt m�r fi�ja ezel�tt?

   Jibran hirtelen tudni akarta. Mindent tudni akart Seraing priv�t �let�r�l. Milyen t�pus� fi�kat – vagy l�nyokat – kedvelt? Volt egy�ltal�n b�rmilyen preferenci�ja? Vagy b�rmilyen fant�zi�ja? Kellett, hogy legyen neki n�h�ny, nem? V�g�l is f�rfi volt. Milyen p�zt szeretett a legjobban? Miket gondolt a hossz� t�v� kapcsolatokr�l vagy szerelemr�l? Mit gondolt Jibranr�l? Mennyire volt ez az eg�sz igazi a fiatal B�r� sz�m�ra, �s mit v�rt el t�le, mit tegyen? � mit akart tenni, mint Jibran partnere? Tudta, hogy Seraing intelligens volt, mind intellektu�lisan �s �rzelmileg, de Jibran sosem pr�b�lt a lelk�be �s az �let�be v�jni ezel�tt. Csak azt tudta, hogy mikor el�sz�r tal�lkoztak, egy naiv, l�gy, kedves �s csinos fi� volt, aki b�lv�nyozta Lu Fenget. Ez minden. A k�pess�gei csak most kezdtek a felsz�nre bukni, ahogy gyakorlatilag minden nap besz�lgetett vele. Jibran kezdett egy bizonyos �hs�get �rezni ir�nta. Ez m�s volt, mint a szexu�lis �hs�g, ink�bb �hs�g a kommunik�ci�ra �s arra, hogy az utols� szeglet�ig ismerje ezt a szem�lyt.

   Egy bizonyos dolog miatt is izgatott� v�lt. Seraingnak � mindig “doktor” volt. Azt szerette volna, ha a f�rfi legal�bb a nev�n nevezi, de valahogy sosem volt alkalma eml�teni. Most arra is v�gyott, hogy becenevet kapjon. Mit gondolt Seraing, mi illett volna hozz�? Valami szem�lyessel fog el�j�nni, vagy csak egy �tlagos “b�bi”-vel vagy “kedvesem”-mel? Jibran elt�n�d�tt rajta, melyik lenne a kedvence, ha v�laszthatna, de zavarba j�tt, ahogy ezen gondolkodott.

   Azt�n m�g egyszer azt gondolta, tal�n Seraing nem fogja �rteni az utal�sokat, �s nem h�vja majd semminek.

   Fel kellett k�sz�lnie a laposs�gra �s elutas�t�sra. Fel kellett k�sz�lnie r�, hogy “doktor”-nak lesz h�vva megint, vagy hogy Seraing t�ls�gosan �rtatlan lesz, hogy megugorja ezt a szint� fl�rt�l�st.

De…

Nem utas�tott�k vissza.

FIGYELMEN K�V�L HAGYT�K!

TELJESEN FIGYELMEN K�V�L!

Seraing nem v�laszolt.

   Jibran k�t �r�n kereszt�l v�rt azon az �jszak�n, miel�tt el kellett fogadnia, hogy val�sz�n�leg t�l sok�ig tartott d�ntenie, �s Seraing elaludt. Iszony�an f�jdalmas tapasztalat volt.  

De nem kapott �zenetet reggel sem.  

   Pr�b�lta ler�zni mag�r�l. T�nyleg pr�b�lta. A legkem�nyebben pr�b�lkozott, hogy elterelje a figyelm�t err�l a kellemetlen �rz�sr�l, de m�g egyszer irrit�l�an megb�ntott lett. Nem tudott mit tenni, arra gondolt, hogy �gy t�nt, Seraing nem tett semmif�le er�fesz�t�st, vagy nem is �rdekelte Jibran v�lasza, mintha nem lenne fontos. Semmi. Egyetlen jel sem, hogy egy�ltal�n olvasta az �zenetet.  

   Jibran tombolt, mikor a nap el�rte a legmagasabb pontot az �gen. Abbahagyta, hogy b�rmilyen kifog�st tal�ljon annak a kis fatty�nak, �s gy�l�lni akarta az�rt, hogy r�vette, l�pjen ki a komfort z�n�j�b�l, pr�b�ljon ki valamit, amit sosem pr�b�lt, �s azt�n ekkora bolondot csin�ljon mag�b�l.

   Ann�l a pontn�l �gy d�nt�tt, v�get vet az eg�sznek. Hib�zott, hogy egy�ltal�n elkezdte. Ez nem �rte meg neki a szenved�st. Jobban j�rt, ha �nmaga maradt. Mint mindig, sosem m�k�d�tt, amikor szeretett volna mag�nak valakit.

Sz�val amikor tegnap megkapta ezt az utols� �zenetet, meg sem nyitotta.

Nem sz�m�tott, milyen er�s k�sztet�st �rzett, hogy megtegye, hogy mennyi k�v�ncsis�got �rzett, hogy megtegye.  

   M�r �ton volt, hogy �sszeszedje Lu Fenget am�gy is. Sokkal fontosabb dolgokat kellett csin�lnia, mint j�tszani azzal a h�lye B�r�val �s a vonz� szempill�ival.

   De nem tudott hazudni, nagyon l�tni akarta azt az �zenetet. Most m�g jobban, mint b�rmikor. Lu Feng rendben volt, a minta j� kezekben volt, �s egy nagy stressz faktor t�nt el a v�ll�r�l – megint volt ideje Seraing �zenete miatt agg�dni.

   M�lyet s�hajtva lehunyta a szem�t, �s azt�n megtette. Megnyitotta. El�sz�r nem mert r�n�zni. Csak egy p�r m�sodperc ut�n ford�totta a szem�t a sz�vegre, �s a torka nagyon �sszeszorult, az ujjai remegtek.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.