A labor belseje k�osz volt. A csoportok sz�testek: minden kutat�t a sarokba szor�tottak, az �sszes megmaradt katona, akit itt hagytak er�s�t�sk�nt �s v�delemk�nt, szil�rd falat �llt k�r�l�tt�k, �s �gy t�nt, Seraing �s a csapata �ppen id�ben t�rt vissza, hogy l�ssa a probl�m�t.

   A sz�rnyek, amiket kor�bban sarokba szor�tottak, melyek m�r az �p�letben voltak, most elkezdtek kit�rni. Visszajutottak a helyre, ahol a menek�ltek bujk�ltak, de ugyanazokat a t�neteket produk�lt�k, mint a teremtm�nyek odakint: a test�k mozg�sa zavarodotts�gr�l �s f�lelemr�l tan�skodott ink�bb, mint veszedelmes sz�nd�kr�l. �gy t�nt, az egyetlen ok, ami�rt morogtak �s a fogukat csattogtatt�k, az �nv�delem volt, �s b�r n�ha el�revetett�k magukat, a mozg�suk ir�nya mindig a kij�rat fel� �sszpontosult. Ezek is ki akartak jutni innen.

   De a k�vetkez� pillanat megfagyasztotta Seraingot a mozdulat�ban. �gy �rezte, az id� lelass�tott, vagy m�g meg is �llt egy p�r m�sodpercre. L�tott egy ismer�s, sz�ke hajat a katon�k falai k�zt – tulajdonk�ppen sok tud�s vegy�lt el ott, de � csak azt az egyet ismerte fel… �s az az ismer�s, kedves alak pr�b�lt megragadni valamit egy m�sik szem�ly kez�ben. Egy fiatal tiszt volt; legfeljebb tizenh�tnek t�nt.

   Az a gr�n�tvet� volt a karj�ban. Nem ugyanaz a fajta volt, amit p�r hete haszn�ltak azon a lakoss�gi �p�leten: egy er�sebb �s hosszabb hat�sugar�, ha nagyon specifikus akart lenni. N�h�nyan mondan�k f�l-�gy�nak, a hat�t�vja �s a puszt�t� ereje alapj�n.

Seraing persze l�tta kor�bban, eleve ez volt az oka a hezit�l�s�nak.  

   Hallotta Dr Ji szavait, m�rgesen kiab�lt a fi�ra: “MINDANNYIUNKAT MEG FOGSZ �LNI!”, ahogy a jobb kez�t a fegyverre tette, hogy elszedje a fiatal tisztt�l.  

De tal�n f�lelemb�l vagy a vita hev�ben… a fegyver els�lt.  

   Nem csak els�lt: visszafel� s�lt el, a fegyver hib�san m�k�d�tt. Csak a m�sodperc egy t�rt r�sz�ig Seraing arra gondolt, bizonyosan nem ellen�rizt�k ezeket a fegyvereket, amik t�l vesz�lyesek lettek volna haszn�latra egy�bk�nt is, hogy a torzul�s jeleit keress�k rajtuk – de nem volt t�bb lehet�s�ge erre gondolni.

   A robban�s hat�k�re nagyon sz�les volt, ahhoz k�pes, hogy csak “visszafel� s�lt el”. V�gt�re is, a fegyver egy f�l-�gy� volt. Nyilv�nval�an sokkal hal�losabb, mint egy egyszer� k�zifegyver.

   Seraing hall�sa eltompult, �s csengtek a f�lei. M�r megszokta a robban�sok hangj�t, a sikolyokat, meg mindent, de abban a m�sodpercben elfelejtett mindent, amit tudott. K�ptelen volt pislogni. N�zte, ahogy az emberek �s sz�rnyek a fi� k�rny�k�n sz�trep�lnek, mint mikor a v�z a f�ldre placcsant, �s azt�n a cseppek szanasz�t hullottak. A cseppek most holttestek voltak.

   Egy pillanat alatt kiz�kkent ebb�l az �llapotb�l, a val�s�g s�lyosan szakadt r�, forr� felh� ereszkedett r� fel�lr�l, �s fogyasztotta el. A l�bai magukt�l mozogni kezdtek, miel�tt egy�ltal�n gondolt volna r�juk. Nemcsak �, de mindenki k�r�l�tte a jelenet fel� kezdett rohanni. Seraing eg�sz teste egy szil�rd csom�v� �llt �ssze, a tagjai remegtek, �s m�g j�rni sem tudott rendesen, ahogy pr�b�lta megtal�lni azt az egy szem�lyt.

Nem l�tta, hol landolt… melyik ir�nyban volt… itt kellene lennie… � nem lehet…

Meg�llt, amikor gyenge ny�sz�rg�st hallott, �s a tekintete azonnal a jobb oldal�ra fordult.

   Dr Ji ott fek�dt h�rom m�sik emberen. A feh�r orvosi k�penye leszakadt a jobb v�ll�n�l, �s a kab�t alja hi�nyzott, �s s�r� v�r �radt sz�t rajta, folyamatosan v�r�sre festve az anyagot.

Seraing �tugrott k�t testet, hogy el�rje, majd t�rdre zuhant.

 - VALAKI J�JJ�N SEG�TENI! – hallotta mag�t kiab�lni, de a hangja olyan remeg�s �s magas volt, hogy m�g majdnem � sem ismerte fel.

   Dr Ji meghallotta, �s kinyitotta a szem�t. A feje a bal v�ll�n nyugodott, sz�val csak �resen b�mult el�re. Azt�n az arca grimaszba r�ndult, ahogy lassan feln�zett, �s megtal�lta Seraingot. Egym�s szem�be n�ztek. Az orvos szem�vege elt�nt, de �gy l�tszott, felismeri.

 - Doktor… tarts ki. Csak tarts ki – mondta Seraing csendesen, �s a hangja m�g mindig olyan volt, mint kor�bban. Dr Ji arca ellazult, �s a szeme elkerekedett.

 - Te… ki vagy te… �s mit csin�lt�l Serainggal?

 - Ha? – Seraing azonnal agyi s�r�l�sre gondolt, de azt�n a sz�ke f�rfi felemelte a kez�t, �s az ujjait az arc�ra tette. Seraing nem tudta visszafogni mag�t, betakarta a j�ghideg ujjakat a saj�t tenyer�vel, �s belehajtotta a fej�t az �rint�sbe.

 - Te… mindig… annyira nyugodt vagy… mi t�rt�nt…? – k�rdezte gyeng�n, rekedt hangon. Sz�val val�sz�n�leg nem volt agyi s�r�l�se… h�la Istennek.

 - Semmi… semmi… - mondta Seraing �szt�n�sen, nem tudva, mit feleljen. Az orvos job oldal�ra n�zett.

   Hogy mondja el valakinek, hogy a tagjai hi�nyoztak? Nem… hogy mondja el az embernek, akit szeretett, hogy s�lyosan megs�r�lt, �s hogy � att�l felt, elvesz�ti?

 - Seraing… - Dr Ji visszah�zta a figyelm�t az arc�ra. Zavarodottnak �s s�padtabbnak t�nt, mint valaha. – �n… val�sz�n�leg csak p�nikolok… �s val�sz�n�leg t�ldramatiz�lom… de meg tudn�d n�zni a jobb kezemet? Fur�nak t�nik…

   Seraing nem tudott besz�lni, �s nem mert m�g egyszer abba az ir�nyba n�zni. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogy megmentse Dr Jit, de a teste nem mozdult. Minden apr� energiamorzs�j�ra sz�ks�ge volt, ami maradt a test�ben, hogy ne s�rjon vagy ord�tson, hogy ne vesz�tse el az �sszeszedetts�g�t.

   Valaki j�tt, �s let�rdelt mellett�k. Dr Ji karja leesett, �s lehunyta a szem�t, ahogy a m�sik ember vizsg�lta azt az oldal�t. Seraingnak sz�ks�ge volt egy j� mar�knyi m�sodpercre, hogy �szrevegye, hogy az altengernagy �s Haoyu is ott �lltak a tud�s mellett.

A m�sik orvos felegyenesedett, �s Seraingra n�zett.

 - El tudom �ll�tani a v�rz�st, de… nincs n�lam semmi m�s. Tal�n van n�mi f�jdalomcsillap�t�nk… de nem ebben a teremben. Ha valaki meg tudja �ket szerezni a lak�szob�kb�l… Az es�ly el�g kicsi…

  - Majd �n megszerzem azokat a f�jdalomcsillap�t�kat – sz�lalt meg Haoyu hirtelen, �s ahogy a kutat� befejezte a besz�det, �s miel�tt Seraing b�rmit mondhatott volna, gyorsan megperd�lt a sark�n.

 - Vele megyek. – Az altengernagy val�sz�n�leg felismerte az aggodalmat Seraing arckifejez�s�n, amit a B�r�ja fel� vetett. – Ha majd visszat�rt�nk, �jra alakulunk. Az el�g id� neked?

   El�g, hogy elb�cs�zzon �s gy�szoljon? Seraingot m�lyen meghatotta, �s h�l�s volt az altengernagy gesztus��rt, �s csak b�lintott, de nem gondolta, hogy k�pes lesz mostan�ban rendesen funkcion�lni. De most csak elfogadta az �tletet.

   A kutat� elkezdte lev�gni egy kicsit jobban a sz�tszakadt orvosi k�penyt. Dr Ji csendben volt, de Seraing l�tta, ahogy a szeme hunyorgott, mozgott a szemh�ja alatt, szorosabban �sszez�r�dott, majd kiny�lt, csak ahogy az ajk�t szor�totta �ssze – mag�n�l volt.

   Mivel nem tudott tenni semmit, hogy enyh�tse Dr Ji szenved�s�t, Seraing csak megkereste a kez�t, �s megragadta a saj�tj�val, megpr�b�lva felmeleg�teni, gyeng�den simogatva. Dr Ji feln�zett valamikor, �s a pillant�sa annyi mindent hordozott, hogy Seraing ki se tudta bogozni.

Seraing pr�b�lt r�mosolyogni.

   Dr Ji ajka megremegett, �s hirtelen lehunyta a szem�t; a szem�ld�kei k�zt m�ly r�nc volt, ahogy valamit pr�b�lt er�sen visszafogni. Minden bizonnyal a k�nnyeit. Seraing nem tudta hib�ztatni egy m�sodpercre sem; igaz�b�l leny�g�zte, milyen �sszeszedett volt Dr Ji ebben a pillanatban.

 - K�sz – sz�lalt meg a kutat� hossz� id� m�lt�n. Seraing feln�zett, �s megvizsg�lta a k�t�st. Csak m�s ruhadarabjaik voltak, amiket haszn�lhattak, hogy el�ll�ts�k a v�rz�st, se g�z, vagy b�rmilyen kr�m, �s semmilyen �rz�stelen�t� injekci�. Egy szoros p�nt volt Dr Ji h�na alatt – ann�l a pontn�l, ahol a karja leszakadt. Nem maradt sok a jobb karj�b�l. De, �gy t�nt, a p�nt el�g j� volt, hogy m�rs�kelje a v�rz�st. �s a l�ba: az jobb form�ban volt, de szint�n hi�nyzott t�rd alatt.

Ez volt az els� pillanat, hogy Dr Jinek volt el�g b�tors�gra lepillantani mag�ra.

 - Ne mocorogjon sokat – mondta a kutat�. – Ha �vatos, ez eltarthat egy darabig, am�g…

   Am�g mi? A tud�s val�sz�n�leg elfelejtette, hogy nem volt sok rem�ny�k t�bb�, �s els�padt, ahogy a mondat f�lre maradt. De Seraing megk�sz�nte neki ett�l f�ggetlen�l, �s azt�n Dr Ji teste k�r� cs�sztatta a karj�t, hogy felemelje a testekr�l. Pr�b�lt olyan �vatos lenni, amilyen csak tudott.

 - Seraing…

   Dr Ji feje Seraing nyak�nak nyom�dott ebben a poz�ci�ban, �s az �p, eg�sz karja gyeng�n kapaszkodott meg a v�ll�ban.

 - Hm?

 - Vigy�l vissza az ir�ny�t�pulthoz. Elutas�tom… hogy ne csin�ljak semmit…

 - Nem szabadna mozognod – mondta halkan, de a vez�rl�pult ir�ny�ba fordult, ahogy az orvos k�v�nta.

 - Nem fogok… a sz�m nem sz�m�t. Megpr�b�lok… kapcsolatba l�pni… a F�ldalatti… V�ros… B�zis�val… - Eddig a pontig �rve meg kellett �lnia minden sz� ut�n, �s m�r most sebesebben l�legzett. Annak ellen�re, mennyire pr�b�lta Seraing elker�lni, hogy r�zza �t, val�sz�n�leg f�jdalmat okozott neki a mozdulataival.

 - Sajn�lom – sz�lt Seraing.  

 - Csak… vigy�l oda… Rendben leszek. Legal�bb nem vagyok halott.

 - Nem kellett volna beleavatkoznod annak az idi�t�nak a tetteibe – r�tta meg gyeng�den Seraing, ahogy a terem m�sik oldal�ra s�t�lt. M�sok is voltak, akik testeket cipeltek. H�la Istennek � egy �l�t vitt.

 - �n… nem gondoltam… hogy ell�vi… azt az iz�t.

   A kutat�k a laborat�rium eme sark�ban hal�lra voltak r�m�lve, de l�tva, hogy az egyik legjobb ember�k m�g mindig az �let�be kapaszkodik, egy kicsit fel�bresztette �ket. Megk�zel�tett�k �ket, ahogy Seraing el�rte az ir�ny�t�pultot.

 - Tegye ide…

 - Ne, le fog esni! Nem tud a sz�ken �lni!

 - Oh… igaz… van p�r �gyunk a t�bbi szob�ban, de…

 - Csak tegy�l a fal mell�, Seraing. K�rlek.

   Seraing teljes�tette a k�r�s�t, �s �vatosan letette a fal alj�ba, r�gt�n a pult mell�. Egy m�sik kutat� ugrott oda, hogy egy walky-talky szer� eszk�zt adjon neki, ami az egyik panelhoz volt r�gz�tve egy vezet�kkel.

 - Hozzanak neki vizet is! – parancsolta Seraing. – Doktor… el�sz�r pihenned k�ne.

 - Ez a… k�teless�gem. Meg�g�rtem, hogy gondom lesz az ut�np�tl�sr�l… eml�kszel? Te b�ztad r�m.

 - Igen – t�rt meg megint Seraing hangja, de kezdte er�sebbnek �rezni mag�t, k�pes volt megzabol�zni a szavait. – De az azel�tt t�rt�nt, hogy megsebes�lt�l. K�s�bb m�g megpr�b�lhatod. M�sok is �tvehetik ezt a feladatot t�led addig. Sok… sok v�rt vesztett�l. Vissza kell t�ltened az energi�dat.

   Dr Ji egy mosolyt pr�selt az arc�ra, de mivel olyan s�padt volt �s a b�re f�nylett az izzadts�gt�l, ami a hal�nt�k�n �s az �ll�n folyt le, ez a mosoly el�g sz�nalmas volt.

   Akkor Haoyu t�rt vissza futva: sokkal r�m�ltebb volt, mint kor�bban, de egy nagy dobozt hozott a karj�ban, majdnem elbotolva a saj�t l�b�ban, annyira sietett.

 - KAPIT�NY! MEGHOZTAM!

 - Ne kiab�lj. K�sz�n�m. Hozt�l eleget mindenkinek?

 - Mindent fogtunk, amit tal�ltunk – esett Haoyu a t�rd�re mellette, �s Dr Ji teste mell� tette a dobozt. – Voltak m�smilyen gy�gyszerek is, csak felmarkoltuk az �sszeset. Nem igaz�n ismerem egyiket se… doktor, k�rem… ha elmondja nekem, hogy tudok seg�teni…

Seraing a fiatalabb B�r� v�ll�ra tette a kez�t.

 - Biztos vagyok benne, hogy ezek a tud�sok mind tudnak injekci�t haszn�lni. �k tudnak seg�teni Dr Jinek. Ne zavard most �t. Hamarosan �jraalakulunk. Menj, �s igy�l egy kis vizet, �s v�rj.

A m�sik B�r� meg�rtette, majd b�lintott, �s megint fel�llt.

 - Az altengernaggyal fogok v�rni.

Azt�n elszaladt egy ir�nyba valamerre Seraing m�g�tt

 - Kapit�ny, mi?

   Seraing visszapillantott: Dr Ji mosolya egy kicsit �l�nkebb volt. Az egyik kutat� m�r elkezdte adagolni az �j fiola f�jdalomcsillap�t�kat �res injekci�s t�kbe, �s elkezdte sz�tosztani – nemcsak Dr Jinek volt r� sz�ks�ge, de � volt az els�, aki kapott bel�le, �s kapott n�h�ny extra adagot is a k�zeli j�v�re, ha sz�ks�ge lenne r�juk.

Seraing visszamosolygott.

 - Nem annyira szeretem.

 - Mi�rt nem, kapit�ny? – �gy t�nt, Dr Ji m�ris el�g j� �llapotban volt, hogy piszk�lja. Furcsa m�don, ez megrezegtette Seraing sz�v�t, �s az aggodalma kezdett elhalv�nyulni. – Illik hozz�d. Meg�rdemled.

   Hogy ne j�jj�n zavarba �s legyen sz�gyell�s hirtelenj�ben, Seraing kiny�lt, �s a saj�t haj�ba t�rt, felemelve a kalapj�t egy pillanatra. Ahogy visszanyerte a nyugalm�t, m�lyet s�hajtott.

 - Nos, ha te mondod, jobban hangzik.

 - M�g mindig pr�b�lsz fl�rt�lni velem?

 - Sosem terveztem abbahagyni.

   Dr Ji m�ly pillant�ssal n�zett r�, �s Seraing m�g mindig mosolygott, pr�b�lva biztos�tani r�la, hogy az utols� tal�lkoz�suk val�ban nem volt rossz hat�ssal r� – sz�gyent �rzett amiatt az este miatt, �s tudta, mindkettej�knek sz�ks�ge volt egy kis id�re, hogy lenyugodjanak, de nagyon hi�nyolta az orvos ezekben a napokban.

 - Menned k�ne. Az al�rendeltjeid v�rnak r�d. Nekem is van n�h�ny k�teless�gem. Ha majd v�gz�nk m�ra, megl�tjuk, hogy a fl�rt�l�sed m�g mindig m�k�dik-e.

Seraing mosolya �nk�ntelen�l kisz�lesedett. Persze, eml�kezett erre a megjegyz�sre is.

   Miut�n b�lintott, felkelt. Hirtelen sokkal stabilabbnak �rezte mag�t, mintha felt�lt�tt�k volna az energi�j�t. Ahogy els�t�lt, hallotta Dr Jit parancsolgatni, hogy vigyenek oda hozz� ezt meg azt, sz�val val�sz�n�leg � is jobban �rezte mag�t.

   A k�vetkez� p�r �ra el�g fura volt Seraing sz�m�ra. A sz�rnyek viselked�se drasztikusan megv�ltozott. Ha nem vesztettek volna annyi embert, m�r visszafoglalhatt�k volna az �p�letet, de m�g �gy is k�nnyebb munk�juk volt megtartani a bej�ratokat, �sszehasonl�tva a kor�bbi szitu�ci�val. Persze, n�h�ny katona m�gis meghalt. Nem volt jele fert�z�d�snek; csak s�lyosan megs�r�ltek, �s nem olyan szerencs�s �rtelemben, mint Dr Ji.

   M�g mindig nem volt el�g l�szer�k sem. M�g ha a sz�rnyek fele vissza is vonult, egy p�r bel�l�k akkor is ki akarta haszn�lni az alkalmat, hogy t�li nasit szerezzenek maguknak, �s folytatt�k a be�z�nl�st a M�gneses Mez� K�zpontba. Legal�bb vissza lettek szor�tva a k�ls� ajt�kig. A keleti ajt� majdnem teljesen elt�nt, de ahogy visszafogt�k a hull�mokat, megint elfoglalhatt�k az eredeti hely�ket: sokkal k�zelebb a bej�rathoz. Seraing c�lja az volt, hogy eltorlaszolja a bej�ratot n�h�ny t�rmel�kkel ezeken a kapukon k�v�l, de ehhez t�bb k�zre �s sokkal t�bb sz�rny-�l�sre volt sz�ks�g�k. T�bb embert hoztak ez�ttal; a katon�k, akiket kor�bban assziszt�l�son fogtak, most csatlakoztak hozz�juk.

   Amikor ki�rtek az �p�letb�l, a leger�sebb f�rfiak gy�ltek �ssze, �s Seraing meg a t�bbiek v�dt�k �ket, am�g azok tal�ltak p�r nagyobb darab f�met vagy k�vet, �s pr�b�ltak egy �j blok�dot l�tre hozni a hely k�r�l.

   �gy is elvesztettek n�h�ny embert, de k�pesek voltak visszavonulni f�lk�szen a munk�val: m�g egy k�rre sz�ks�g�k volt, hogy befejezzenek egy haszn�lhat� akad�lyt, legal�bb.

   Seraing nem tudta sz�molni az id�t, �s minden egyes mozdulatuk repetit�v volt: kimenni, l�ni, visszamenni, kimenni, l�ni, visszamenni. Azt�n l�ni �s visszamenni, l�ni �s visszamenni. Addig h�zt�k ezt, m�g egy �zenet kezdett k�rbeterjedni a harcol� csapatok k�zt. N�h�ny k�ld�nc futott, mintha az �let�k m�lt volna rajta, kiab�lva, hogy a F�ldalatti V�ros B�zisa m�r elk�ldte a csapatait az �szaki B�zisra, �s csak harminc percet kell r�juk v�rniuk. N�h�ny katona k�nnyekben t�rt ki, �s Seraing is �rezte elgyeng�lni a tagjait. Meg is d�bbent: �gy t�nt, a F�ldalatti V�ros B�zisa el�re tudott az �szaki B�zist �rt t�mad�sr�l, hiszen az ide rep�l�s ideje �gy is megannyi �r�ba ker�lt. Vagy hallott�k a v�szjelz�st, amit Dr Ji �s a t�bbi tud�s k�ld�tt?

   Az a harminc perc a leghosszabb harminc percnek t�nt, tudv�n, hogy a seg�ts�g m�r �ton volt, de mind�kben ott tombolt a t�l�l�s ir�nti harci v�gy. Nem volt t�bb halott, mindannyian f�kusz�ltak voltak, �s mind meg�rizt�k a l�szereiket, am�g az er�s�t�s meg nem �rkezett – �s bizony meg�rkeztek.

   Amikor el�g k�zel voltak, a k�lf�ldi csapatok k�pesek voltak r�csatlakozni a kommunik�ci�s rendszer�kre, sz�val m�g Seraing is hallhatta �ket. A nyelvezet�k kiss� neh�zkes volt, de k�pesek voltak norm�lis besz�lget�seket lefolytatni – egy�bk�nt is csak ir�nyokra �s egyszer� parancsok k�vet�s�re volt sz�ks�g�k.

   Elkezdtek �sszedolgozni; bel�lr�l, az elfogyatkozott csapatok harcoltak b�tran, m�g az �jonnan j�v�k az �gb�l �s a sz�rnyek m�g�l �rkeztek. Nem volt sz�ks�g, hogy Seraing �s a csapata blok�dot �p�tsen, de legal�bb j� volt r�, hogy m�g� rejt�zzenek, am�g �jrat�lt�tt�k a fegyvereiket.

   Az � oldalukat kitakar�tott�k; eltartott egy kis ideig. Seraing �pp csak �szrevette, hogy elkezdett jobban l�tni a por-felh�ben: a nap m�r felkelt valamikor a t�mad�saik k�z�tt. Az �p�let m�sik oldala – a f�bej�rat – h�z�sabb helyzetben volt, sz�val amikor a keleti r�sz biztons�gos volt, a k�lf�ldi katon�k mentek, hogy seg�tsenek a t�bbieknek, m�g Seraing�k elkezdtek visszah�z�dni az �p�letbe, meggy�z�dve r�la, hogy t�nyleg biztons�gos. Mire visszat�rtek a laborba, a h�rek m�r elterjedtek a leveg�ben: megnyert�k ezt a h�bor�t.

   A gy�zelem k�nny�, meleg folyamnak t�nt, ami kereszt�lhaladt a test�k�n; a megk�nnyebb�l�st�l, hogy v�ge volt, �s nem kellett t�bb energi�t �sszegy�jteni�k t�bb�, hogy �lljanak vagy l�jenek: a legt�bb katona ott helyben �sszeesett, amikor bejelentett�k, hogy az utols� sz�rnyet meg�lt�k, �s a teljes ter�let tiszta volt.

   Seraing t�rdei is nagyon gyeng�k voltak, de m�g mindig �llt. Az elm�je lass� volt, �s sok minden t�lterhelte, de m�g volt el�g ereje, hogy a katonai vezet�kh�z �s a k�lf�ldi csapatokhoz menjen, megk�sz�nje a seg�ts�get, �s a k�vetkez� l�p�sekr�l ejtsenek n�h�ny sz�t.

 - Hoztunk gy�gyszereket, �telt, tiszta vizet �s tiszta ruh�kat. K�rj�k, gy�jts�k �ssze minden s�r�lt ember�ket egy helyen, hogy eloszthassuk ezeket k�z�tt�k. K�rj�k, vigy�k el a holttesteket, emberek�t �s sz�rnyek�t, olyan hamar, ahogy csak lehet. �gy t�nik, a torzul�s meg�llt, �s nincs t�bb� fert�z�d�s, de nem-mut�ci�val-kapcsolatos fert�z�d�s m�g most is lehets�ges. Hoztunk fert�tlen�t�t is; k�rj�k, haszn�lj�k a s�r�ltek k�r�li hely megtiszt�t�s�ra.

   Seraing tal�lkozott Haoyuval �s az altengernaggyal – a neve Wu Tian volt – �s elkezdtek �sszedolgozni. M�g mindig sok probl�ma volt, persze, de egy ponton kaptak �telt �s vizet, hogy m�g egyszer felt�lts�k az energi�jukat. Haoyu k�zel �llt az �jul�shoz, de az �p�let eg�sz keleti oldal�t kitiszt�tott�k. �sszegy�jt�tt�k a testeket odakint, �s hagyt�k a k�lf�ldi katon�knak, hogy elvigy�k �ket a kremat�riumba. A t�rmel�ket most otthagyt�k, �s csak a bels� labort kezdt�k el felt�r�lni, ahova el sz�nd�kozt�k helyezni az �sszes s�r�ltet.

   Amikor a padl� el�g tiszta volt, elhozt�k az �sszes takar�t �s p�rn�t a lak�r�szekb�l, �s hagyt�k az embereknek, hogy sz�tsz�r�djanak a f�ld�n, egy p�r m�teres t�vols�gra egym�st�l, hogy helyet hagyjanak a doktoroknak maguk k�r�l, �s hogy ne fert�zz�k meg egym�st. Ahogy ezzel v�geztek, maguk is pihenhettek: szabadon mehettek b�rmilyen szob�ba, vagy k�zeli helyre, de azt tan�csolt�k nekik, hogy ne menjenek t�l messze a M�gneses Mez� K�zpontt�l, arra az esetre, ha net�n n�h�ny sz�rny rejt�zne a F�v�ros romjai k�z�tt.

Nem mintha b�rki akart volna menni.  

  Seraingnak m�g mindig volt egy kis vize �s �lelme, �s meg tudta mosni az arc�t, �s kir�zhatta a kab�tj�t, ami �tv�ltoztatta a sz�n�t: olyan sok por �lepedett az anyagra, hogy a m�lyfekete sz�n halv�nysz�rk�nek l�tszott helyette.

   Nyilv�nval�an voltak tervei egy bizonyos helyen maradni, de egyel�re nem tal�lta azt a helyet. Annak ellen�re, mennyire lecs�kkent a popul�ci�, a laborban sz�tter�l� emberek majdnem az eg�sz termet befoglalt�k, �s el�g nagy volt sz�m�ra, hogy egyetlen pillant�ssal l�thassa minden r�sz�t. K�l�n�sen, hogy az emberek a f�ld�n fek�dtek.

   De legal�bb a meg�rz�se j� volt: Dr Ji nem ment messze az ir�ny�t�panelt�l. � is egy takar�n fek�dt; valaki hozott neki egy inf�zi�s tasakot, ami egy gurul�s �llv�nyr�l l�gott mellette. A sebeit is �jrak�t�tt�k m�r. K�t p�rn�t is szerzett mag�nak. Seraing majdnem mosolygott, �s a mellkasa sosem �rz�d�tt ilyen k�nny�nek, legal�bbis nem a k�zelm�ltban.

   Dr Ji nem aludt, de lehunyta a szem�t, sz�val megrezzent ijedt�ben, amikor �rezte Seraingot le�lni a jobb oldal�n, megt�masztva a h�t�t a doktor feletti falon. Lemosolygott r� gyeng�den.

 - Jobban �rzed magad?

 - Kaptam er�sebb f�jdalomcsillap�t�t �s �rz�stelen�t�t. Zsibbadtnak �rzem magam.

   Ez egy fair v�lasz volt; Seraing tudhatta volna, milyen ostob�n hangzott a k�rd�se. A friss k�t�sekre n�zett, amik feh�rek �s tiszt�k voltak. A v�rz�s teljesen el�llt.

 - �hes vagy? Szomjas? �lmos? P�nikol�s?

Dr Ji ajka megremegett.

 - Az leszek, ha nem hagyod abba az �rtelmetlen k�rdezget�st. – A sz�ke f�rfi pr�b�lt a bal oldal�ra g�rd�lni, ami m�g nem s�r�lt – �gy cselekedve k�zelebb ker�lt Seraing kiny�jtott jobb l�b�hoz �s combj�hoz. Seraing k�sztet�st �rzett, hogy a jobb kez�t a f�rfi fej�re tegye, �s megsimogassa az �ssze�ll�, poros hajat. Sz�val megtette. Dr Ji feln�zett r�, enyh�n megborzongva. – Te hogy vagy, kapit�ny? Megs�r�lt�l odakint?

 - Nem. A munk�dnak k�sz�nhet�en.

 - A munk�m… - ism�telte Dr Ji, �s a szavai enyh�n elcsuklottak. Lepillantott, �s �szrev�tlen�l pr�b�lt k�zelebb settenkedni Serainghoz megint. Nem mintha a B�r� ne lett volna k�pes �szrevenni. Sz�val � maga mozdult fel� egy kicsit. �gy Dr Ji behajtott bal keze k�nnyen r�markolhatott a nadr�gj�ra, �s az arc�t is odanyomhatta hozz�, ha akarta. Dr Ji boldognak t�nt emiatt, megpihentetve a homlok�t egyenesen Seraing combj�nak oldal�n. – Tudod, mi t�rt�nt ma?

   Seraing pislogott p�rat, pr�b�lva meg�rteni a m�sikat. Sok minden t�rt�nt, de a hangsz�n�b�l �t�lve, ink�bb valami pozit�v lehetett, sz�val �tlete sem volt.

 - Nem, de most el fogod mondani nekem, ugye? – mosolygott, �s Dr Ji vetett r� egy kiss� duzzog� pillant�st v�laszul.  

 - Ne haszn�ld ellenem a szavaimat… - Cs�cs�r�tett. Seraing halkan nevetett. – �letemben el�sz�r besz�lhettem a p�ldak�pemmel.

 - T�nyleg? – Seraing nem tudott Dr Ji p�ldak�p�r�l, de igencsak �rdekelte. – Ki az?

 - Egy nagyszer� tud�s. � tal�lta meg a frekvenci�t, ami mindannyiunkat megmentett.

 - Oh. Nem a Felvid�ki Kutat�int�zet vezet�je az? – Seraing �pp hallotta a k�r�l�tte besz�lget� katon�kt�l, amikor a halottakat vitt�k el.

 - Sz�val tudod… akkor nem mondom el!

 - �n… �n nem tudom. K�rlek, mondd el. – Seraing olyan boldog volt, hogy l�thatta a m�sikat ilyen term�szetes m�don viselkedni, majdnem k�nnyes lett a szeme, igaz�n ostob�nak �rezve mag�t emiatt az �rz�s miatt. – Nem akartalak elhallgattatni.

 - Hmh… � Pauli Jones. – Dr Ji szerencs�re gyorsan meggondolta mag�t.

 - Pauli Jones… hallottam ezt a nevet kor�bban… - Ahogy kimondta, r�j�tt, hogy csendben kellett volna maradnia. – Bocs�ss meg. Nem hallottam ezt a nevet kor�bban. Megtenn�d, hogy kifejted?

Dr Ji keze elkezdett j�tszani Seraing nadr�gj�val, volt egy kis v�g�s az anyagon.

 - � volt az els� Arbiter, �s most megmentette a vil�got. Rendk�v�l intelligens. A munk�ja mindig is a dolgok term�szet�nek meg�rt�s�n alapult, mik�zben az emberekr�l is gondoskodott. A l�ba nyom�ba se �rek. De tudod, hogy… mindig vissza�rt nekem, ami�ta el�sz�r �rtam neki?  

Seraing lassan lecs�sztatta a kez�t az orvos fej�r�l, �s ahelyett a h�t�t kezdte simogatni.

 - Ami�rt illeg�lis volt felvenni a kapcsolatot az Int�zettel, �s mert a csatorn�ink mindig is el�g instabilak voltak, tulajdonk�ppen sosem besz�lt�nk. De mikor csatlakoztam a v�szhelyzeti vonalra ma, �s v�gre m�k�d�tt, � vette fel… tudod, mi volt az els�, amit k�rdezett, amikor �sszefoglaltam neki a helyzet�nket?

 - Nem. Mit k�rdezett? – k�rdezte gyeng�den Seraing, tanulva a hib�ib�l, �s nem pr�b�lva tippelni.

 - Azt k�rdezte, hogy megs�r�ltem-e. – Dr Ji hangja enyh�n megremegett. – M�g mikor arr�l is besz�ltem, mennyi ember halt meg, vagy s�r�lt meg… � azt k�rdezte, hogy �n megs�r�ltem-e.

   Seraing h�mm�g�tt, �s mag�ban elismerte, hogy ez az ember val�ban nagyon t�r�d� volt, ami val�sz�n�leg meg�rintette ennek a t�l�rz�keny orvosnak a lelk�t.

 - Olyan dolgokat is mondott… - folytatta a sz�ke f�rfi. - … dolgokat, a munk�mr�l, amiket az �letem sor�n v�geztem. Mintha sz�m�tana.

 - Am�gy sz�m�t – tette hozz� ezt az apr�s�got Seraing. Dr Ji halkan nevetett, de nem t�nt olyan boldognak. – T�nyleg. Hol van a magabiztoss�god, doktor?

 - Rejt�zk�dik… vagy tal�n sosem l�tezett – suttogta az orvos. – Nem l�tom azt a nagyszer� munk�t…

 - Mert most depresszi�s vagy – mondta Seraing nyugodtan, nem v�ltoztatva a mozdulatain, m�g akkor sem, amikor �rezte Dr Ji n�vekv� remeg�s�t. – �s ez term�szetes. Hamarosan jobban fogod �rezni magad, biztos vagyok benne.

 - Jobban? Szerintem van sz�momra “jobban”? – Dr Ji hangja is egyre jobban remegett. – Nemcsak, hogy az �letem munk�j�t �ssze sem lehet hasonl�tani m�sok eredm�nyeivel… most elvesztettem az es�lyemet, hogy b�rmilyen kutat�st v�gezzek, hogy jobb� tegyem az emberis�g helyzet�t… nincs t�bb� “b�zis” vagy “kutat�s” sz�momra t�bb�… �s m�g arr�l is lecs�sztam, hogy kapcsolatom legyen. Ha vesztett�nk volna, fac�rk�nt haltam volna meg.

   Seraing azt hitte, a panaszkod�s�nak utols� r�szlete nem volt igaz�n komoly, de azt�n lepillantott a doktor arc�ra, �s kezdte m�shogy l�tni a dolgot. Dr Ji beharapta a sz�j�t, �s szorosan lehunyta a szem�t. Milyen r�g�ta tartja m�r vissza? Dr Ji nem volt az Elj�r� B�r�s�g tagja, sem a katonas�g r�sze, hogy ilyesf�le kem�nys�get mutasson. De Seraing meg is �rtette a helyzetet.

   M�lyet s�hajtott, �s k�rben�zett. Senkit nem �rdekeltek, senki nem kereste �ket. A s�r�lt emberek m�r elaludtak, miut�n ell�tt�k �ket, �s csak egy p�r ember volt m�g fent, vagy besz�lgetett halkan, mint Seraing �s Dr Ji, a f�ld�n �lve, falatozva, vagy csak elb�mulva �resen valamerre…

   Hirtelen el�re d�lt, �s elkezdett levetk�zni. Ahogy levette a kab�tj�t, egy p�rszor megr�zta, majd Dr Ji f�l� emelte, �s kitartotta felette, mint egy f�gg�nyt vagy f�l-s�trat: k�pes volt elrejteni �t b�rki tekintet�t�l. Dr Ji d�bbenten �s zavartan n�zett r�; a kab�t vetett n�mi �rny�kot az arc�ra, k�l�n�sen, hogy az �les f�nyeket m�r lekapcsolt�k, hisz az emberek aludtak. Seraing csak a m�sik f�rfi von�sainak sz�l�t l�tta.

 - Van n�h�ny k�l�nleges szok�sunk az Elj�r� B�r�s�gn�l – mondta halkan, nyugodtan Seraing. – Tudod nagyon j�l, hogy mindig meg kellett �rizn�nk a nyugalmunkat, �s f�kusz�ltnak �s �sszeszedettnek maradnunk. De azt is j�l tudod, milyen �r�lt a munk�nk. De tulajdonk�ppen volt n�h�ny gyakorlatunk, hogy ezt a probl�m�t megoldjuk, ami abb�l az id�b�l ered, amikor az Elj�r� B�r�s�got megalap�tott�k. Sokunk sz�m�ra remek�l m�k�d�tt. Miut�n olyan sokunk k�vetett el �ngyilkoss�got, nagyon fontosnak t�nt, hogy odafigyelj�nk a ment�lis higi�ni�nkra �s �rzelmi j�l�t�nkre, �s azt is meger�s�tett�k, hogy a negat�v �rz�seink magunkban tart�sa megm�rgez minket. Sz�val… volt egy k�l�nleges szob�nk, amit erre a c�lra haszn�ltunk. Ha sz�ks�g�nk volt ord�tani, meg�tni valamit, vagy s�rni… oda ment�nk. Megtartottuk ezt a szok�st a mindennapjainkban is. Ezt a “biztons�gos hely”-nek nevezett m�dszert haszn�ltuk, ahol megtehett�k, hogy kimutassuk az �rz�seinket �s elengedj�k az �sszes probl�m�t, amit nap mint nap tapasztaltunk. – Ennyi besz�d ut�n lepillantott Dr Jire megint, m�lyen a szem�be n�zve. – Most m�r biztons�gban vagy. Ne tartsd vissza t�bb�.

   Dr Ji r�n�zett m�g egy p�r m�sodpercig, miel�tt a szeme jobban kezdett volna csillogni a halv�ny f�nyben. Azt�n, az arc�t megint Seraing combj�nak nyomta, �s hamarosan a fiatal B�r� hallotta a s�r�, szipog� hangokat, �s �rezte az orvos test�nek heves r�zk�d�s�t. Meg akarta �lelni, de tartania kellett felette a kab�tot, hogy ne vegye el t�le a biztons�gos hely�t, �s tegye �t l�that�v� m�sok sz�m�ra. Dr Ji �gy is pr�b�lt csendben maradni, de az elfojtott, f�jdalmas ny�sz�rg�sek �s ny�g�sek megf�jd�tott�k Seraing sz�v�t.  

   Seraing nem mondott semmit, am�g s�rt, nem engedte le a karj�t, m�g mikor remegni kezdtek sem, �s csak csendesen kitartotta, t�relmesen v�rva, hogy az orvos jobban �rezze mag�t. Nem volt meglepet�s, hogy ilyen sok�ig tartott sz�m�ra mindent kiengedni; val�sz�n�leg sokkal r�gebb �ta tartott vissza mindent, mint szabadott volna.

   Ahogy Dr Ji k�nnyeinek az intenzit�sa elhalv�nyult. Seraing lejjebb eresztette a karj�t – m�g nem teljesen. Helyette helyzetet v�ltoztatott, �s lecs�szott fekv� poz�ci�ba, a jobb oldal�ra fordulva, szembe n�zve Dr Jivel. Behajl�totta a karj�t, hogy feltartsa a kab�tot, de most � is a kis s�tor alatt volt.

 - A munk�d seg�tett nek�nk, hogy felismerj�k a xenogenikusakat ebben az ut�bbi p�r �vben – mondta csendesen, �s a doktor csak n�zett r�. – Te vagy az oka, hogy a m�gneses p�lus m�g mindig m�k�dik, �s �rintetlen maradt a m�gneses mez� �jb�li �sszeoml�sakor. �s… m�r megbocs�ss, de ki mondta, hogy fac�r vagy?

   Dr Ji m�g mindig reszketett, de erre az utols� k�rd�sre abbahagyta, tal�n a sokk miatt; nehezebb volt l�tni az �sszes apr� v�ltoz�st az arc�n a biztons�gos helye �rny�k�ban, m�g ilyen k�zelr�l n�zve is r�.

 - De… - A hangja rekedt volt, �s �gy hangzott, mintha megf�zott volna; azonnal megk�sz�r�lte a tork�t, ahogy besz�lt. – De �n… most m�r rokkant vagyok… Nincs meg a… egy�ltal�n vonz�nak tal�lt�l engem ezel�tt?

Seraing felvonta a szem�ld�k�t, meglepve a k�rd�st�l.

 - Mib�l gondolod, hogy nem tal�llak vonz�nak m�g most is?

 - Te… sosem… sosem mutattad ki, vagy tett�l r�la megjegyz�st.

   Seraing a homlok�t r�ncolta, ahogy pr�b�lt eml�kezni, hogy val�ban nem mondott semmit, ami utalt volna a fizikai sz�ks�gleteire. Azt hitte, mondott, de tal�n t�ls�gosan burkoltan tette.

 - Nos, sosem mutattam t�l sok �rzelmet, �ltal�ban sem, nem igaz? �s zavarban lettem volna el�tted, ha �gy l�tsz engem, �gyhogy pr�b�ltam �sszeszedett maradni, am�g m�r nem l�thatt�l.

   Dr Ji kiadott valami hangot; val�sz�n�leg a nyelv�vel akart csettinteni, de a s�r�s miatt az orra nem volt tiszta, �s a hang horkant�sba fulladt.

 - Hazug…

 - Nem vagyok – mondta Seraing azonnal.

 - Akkor bizony�tsd be.

   A fiatal B�r� �sszezavarodott. Hogyan kellene bizony�tania, hogy sokszor �rzett �gy? Nem volt k�pes megmutatni az eml�keit. El kellene mes�lnie neki az �lmait? De miel�tt megold�st tal�lt volna, Dr Ji megint megsz�lalt.

 - Seraing… ha nem cs�kolsz meg most azonnal, s�rni fogok.

   Nem viccelt: a szemei m�r most k�nnyben �sztak; n�mi pihen�s ut�n a k�nnycsatorn�i ism�t felteltek.

 - K�rlek, ne s�rj – mondta Seraing halk hangon, a ragyog� szemekbe meredve, miel�tt el�rehajolt.

   A sz�ve majd’ kiugrott a tork�n izgalm�ban, de lassan akarta csin�lni. Az ajkuk csak gyeng�den pihent egym�son egy hossz� m�sodpercig, miel�tt Seraing �vatosan enged�lyt k�rt a bel�p�s�rt. A cs�k el�sz�r s�s volt, Dr Ji k�nnyei miatt, de azt�n az orvos beengedte. Ahogy v�gre egy igazi cs�kban forrtak �ssze, Seraing �rzett n�mi keser�s�get – tal�n a gy�gyszereknek volt n�mi ut��ze – azt�n apr�l�kosan simogatta �s nyalogatta v�gig az orvos fogait �s kezdett k�ny�r�gni egy t�nc�rt a nyelv�vel. Egy p�r figyelmes, m�ly �s lass� mozdulat ut�n, el�rte a puha, nedves �s �des �zt, amire v�rt.

   El�sz�r enyh�n k�nyelmetlen volt – nem a cs�k, hanem a p�z, amiben tartotta mag�t a doktor felett, m�g m�g mindig tartotta a kab�tot is – de ahogy Dr Ji visszacs�kolt, a halv�ny f�jdalom �s f�radts�g a test�ben h�traszorult, �s nem tudta t�bb� �rdekelni. Csak a sz�ke f�rfi ajk�nak melegs�ge �rdekelte.

   Dr Ji teste megint �gy remegett, mint a ny�rfalev�l. Seraing �rezte a forr�s�got, amit �rasztott, �s ahogy nem volt k�pes visszafogni mag�t: piheg�, halv�ny ny�g�sek �s ny�sz�rg�s t�rt fel a tork�b�l �s rezon�lt az ajkuk k�zt. Miut�n Dr Ji b�tors�gra lelt, pr�b�lta �tvenni a vezet�st a t�ncukban is, felgyors�tva az �temet, r�harapva Seraing ajk�ra… amikor a B�r� nyelv�re sz�vott, � sem tudta t�bb� kontroll�lni mag�t; minden apr� sz�r�cske �gnek �llt a tark�j�n, �s csikland� elektromoss�g villant �t a test�n, egyenesen az �l�be, er�s l�ktet�st �s forr�s�got okozva, megkem�ny�tve a tagj�t a ruh�i alatt. Ami�ta Dr Ji meg�rintette a h�t�t azon az est�n, nagyon bonyolult volt Seraing sz�m�ra, hogy kontroll alatt tartsa a fizikai sz�ks�gleteit, ak�rmikor is gondolt erre a szem�lyre. Megh�kkentette, hogyan gondolhatta Dr Ji, hogy nem volt el�g vonz� sz�m�ra.

   Azt�n �rezte a n�vekv� nedvess�get az arcuk k�z�tt, �s Dr Ji volt az, aki el�sz�r kifogyott a szuszb�l. Seraing is leveg� ut�n kapkodott, ahogy a cs�knak v�ge lett, �s csak egym�snak nyomt�k a homlokukat. Dr Ji� sokkal forr�bb volt, mint Seraingg�; val�sz�n�leg volt egy kis l�za.

 - Azt hittem, nem fogsz s�rni, ha megcs�kollak – suttogta Seraing �rces hangon. Dr Ji szipogott, �s megint elcsuklott a hangja.

 - Th… t�hl… �rzelmes vagyok most, ok�? – pr�b�lta leszidni, de a s�r�s�val �s a magas hangj�val egy�tt, egyszer�en csak aranyos volt. – A te h-hib�d am�gy is! Minden a te hib�d!

 - Igenis, �rtettem. Az �n hib�m – fogadta el Seraing a szavait nyugodtan, nem v�ve �ket a sz�v�re.

 - Teh… t�l sokszor utas�tott�l el… olyan sz�nalmasan �reztem magam…!

 - Eln�z�…

 - Nehogy ki merd mondani! Elegem van abb�l a kibaszott sz�b�l! Soha t�bbet a kibaszott �letben ne merd kimondani! Gy�l�l�m!

 - Rendben, �rtettem. Sajn�lom. Nem mondom ki.

   �gy t�nt, Dr Ji lenyugodott, ahogy ezt hallotta, �s pr�b�lt megmozdulni egy kicsit. De alighogy k�zelebb akart jutni Seraing mellkas�hoz, hirtelen megr�ndult, �s f�jdalmas ny�sz�rg�s hagyta el az ajk�t.

 - �vatosan – r�ncolta megint a homlok�t Seraing. – Szeretn�l helyzetet v�ltoztatni?

 -… �lelj meg…

 - A kab�tot tartom…

 - Nem �rdekel. �lelj meg…

 - Rendben.

   Seraing pr�b�lta magukra dobni, sz�val az m�g mindig eltakarta az arcukat, �s v�gre leeresztette az elzsibbadt karjait, hogy k�z�j�k h�zza Dr Jit. Az orvos hozz�nyomta a forr�, nedves arc�t Seraing nyak�hoz, �s m�ly, sz�rcs�g�s leveg�t vett. �gy l�tszott, a teste ellazult ezut�n, de m�g mindig nagyon forr� volt.

 - Seraing…

 - Hm?

 - Azt mondtam… a te hib�d volt… hogy An Zhe elmenek�lt. – Dr Ji hangja gyeng�bb lett, ahogy a sz�j�t Seraing nyak�nak nyomta. �rezve a l�legzet�t a b�r�n borzong�st keltett a fiatal B�r�ban. – De… boldog voltam… hogy azt v�lasztottad, hogy megmentesz. Nem igaz�n hib�ztattalak… Nem akarom… nem akarom hogy legk�zelebb ott hagyj, ha…

Seraing m�g egyszer elmosolyodott.

 - Ne agg�dj, tudom.

 - Akkor… akkor nem hagysz magamra a k�teless�geid miatt?

 - Nem, nem hagylak magadra.

 - Ha elalszom… �s azok a mindenf�le emberek el akarj�k lopni a figyelmedet… magad m�g�tt fogsz hagyni?

Seraing nem volt biztos benne, kik voltak azok a “mindenf�le emberek”, akik ellopt�k a figyelm�t.

 - F�lt�keny vagy?

 - Fogd be… csak v�laszolj…

A fiatal B�r� m�lyet s�hajtott, �s adott egy kis cs�kot Dr Ji f�l�re.

 - Nem, nem hagylak magadra – ism�telte. – Nem kell megosztanod a figyelmemet senkivel. – Nos, tudta, milyen nagyon szerette a figyelmet ez a t�l�rz�keny doktor.

 - Mn… j�… Nem akarlak megosztani senkivel… - Dr Ji hangja szavank�nt egyre halkabb �s halkabb lett, ahogy besz�lt. Seraing m�g mindig azon gondolkodott, ki tehette az orvost f�lt�kenny�, amikor Seraing nem is volt olyan k�zel m�sikhoz, miel�tt r�j�tt, hogy a sz�ke f�rfi val�ban elaludt.

   Seraing maga is egy kiss� f�radt volt, de ebben a form�ban, �lelve a sebes�lt Dr Jit, nem mert aludni. Nem szeretett volna akaratlanul f�jdalmat okozni neki alv�s k�zben, �s egy�bk�nt is �beralv� volt. Sz�val csak fek�dt ott vele, simogatta a h�t�t, m�g azut�n is, hogy a l�gz�se egyenletesebb� �s m�lyebb� v�lt, ahogy v�gre teljesen �lomba mer�lt. Seraing �rizte �t, m�g n�h�ny tud�s oda nem j�tt hozz�juk, azt mondva, kitakar�tottak n�h�ny szob�t a lak�r�szen, �s a s�lyosan s�r�lt katon�kat oda viszik – Dr Ji nem volt katona, de igencsak megbecs�lt �s tisztelt kutat� volt, �s szint�n s�lyos s�r�lt, sz�val akartak neki adni egy szob�t.

   De megtartotta az �g�ret�t. M�g mikor Dr Jit elvitt�k is – rendk�v�l f�radt lehetett, vagy olyan �gyesen vitt�k, hogy nem �bresztett�k fel – Seraing k�vette �t, ama t�ny ellen�re, hogy egy p�r katonatiszt meg akarta �ll�tani, hogy v�ltson vele egy-k�t sz�t. Elutas�totta �ket, �s csatlakozott az orvoshoz a szob�j�ban. Soha t�bb� nem akarta megszegni az �g�ret�t, �s megb�ntani ezt az ember.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.