- Koccintsunk a sikeres felemelked�s�nkre!

Az admir�lis fel�llt, felemelve a kez�t egy borospoh�rral.

Haoyu Seraing fel� d�lt, �s a f�l�be suttogta:

 - Itt j�n a nagy pr�dik�ci�.

Seraing elnyomott egy mosolyt, �s megb�kte Haoyu oldal�t a k�ny�k�vel.

 - Viselkedj.

 - De olyan egoista poj�ca!

 - Cshh.

   Seraing nem f�lt volna t�le, hogy valaki kihallgatja �ket – de az admir�lis oda �ltette az oldal�ra, sz�val ilyen k�zelr�l, meghallhatta a suttog�st. Hab�r Seraing egyet�rtett Haoyuval valamilyen szempontb�l – az admir�lis szeretett �nf�nyez� sz�vegeket lenyomni – de elfogadta �t ilyennek.

 - V�gre meg�nnepelhetj�k ezt a pillanatot: egy �j gy�zelem a fajt�nknak! – Wu admir�lis m�g mindig feltartotta a poharat. K�rben�zett az asztaln�l: csak egy tucat magas rang� szem�ly �lt vel�k, a t�bbiek nem vettek r�szt a kis “parti”-jukon. Val�sz�n�leg tudt�k, hogy az admir�lis elny�jtja majd ezt a pillanatot. Seraing arra v�gyott, b�rcsak �gy tehetne, mint �k. F�radt volt. – V�gre �jra�p�tett�k a falainkat! Van egy �j F�v�rosunk!

   N�h�nyan a szem�ket forgatt�k, �s n�h�nyan ritmik�tlanul �sszecsapt�k a kez�ket, de a hang sz�nalmas �s csendes volt, mivel csak egy p�r ember csin�lta. Seraing is csak imit�lta a mozdulatot. Mindannyiuk m�g�tt kem�ny m�sf�l �v �llt, ami�ta a h�bor� v�get �rt, �s csak most �rt�k el ezt a “leny�g�z�” eredm�nyt.

   De az admir�lis valamennyire igazat besz�lt. M�g ha csak egy kisebb k�rben is a m�gneses p�lus k�r�l, val�ban �jra�p�tettek n�h�ny lak�telepet, �jra�p�tett�k az utakat, stabil kommunik�ci�juk volt, elektromoss�guk, �s �j v�zvezet�k-rendszer�k, �s �jraind�tott�k a r�gi ventill�ci�s rendszert. A kutat�k csin�ltak egy kis farmot is az �denkertb�l visszamaradt er�forr�sokb�l. Az �j falaik valamivel magasabbak is voltak. Sz�val az �j F�v�ros t�nyleg teljes, t�k�letesen m�k�d� v�ros volt. Volt el�g h�suk is, hiszen most m�r ehettek sz�rnyeket an�lk�l, hogy megfert�z�dtek volna. �s t�bb, mint egy �ve, ami�ta elkezdt�k a falakat �jra�p�teni, a sz�rnyek elkezdt�k elker�lni ezt a helyet kiss�. M�g mindig jelen voltak, de nem jobban, mint a m�ltban, amikor az emberis�gnek t�nyleg volt is felszerel�se, hogy t�vol tartsa �ket.

 - Az �j otthonunk v�gre k�pes a tov�bbhalad�sra. A k�vetkez� �vben megk�s�rlem kitiszt�tani a teljes F�v�rost, �s �letre alkalmass� teszem. Akarok egy Eml�kparkot vagy M�zeumot, vagy valami ehhez hasonl�t. Azt is megk�s�rlem, hogy visszaszerezz�k a K�lv�ros ragyog�s�t.

   A K�lv�ros valamennyire rendben volt. M�g mindig hoztak onnan sok mindent. De a hely elhagyatott volt, �s senki nem volt, akivel felt�lthett�k volna, m�g azzal a p�r sz�z emberrel sem, akik a m�sik b�zisr�l maradtak itt.

 - Azonban… A v�rosunk �jj��p�t�se nyilv�nval�an nem az egyetlen l�p�s, amit tett�nk vagy fogunk tenni. – Wu Tian hirtelen lepillantott, �s a szabad kez�vel megveregette Seraing v�ll�t. Seraing egy mosolyt er�ltetett az arc�ra.

   Hirtelen mindenki r�n�zett, �s �k is mosolyogtak. De �gy n�ztek ki, mintha valaki �llt volna m�g�tt�k, �s a sz�juk sark�t h�trah�zta volna – mindannyian egy�tt �reztek Serainggal, ami�rt az admir�lis figyelm�nek a k�zpontj�ba ker�lt, de csendben maradtak.

 - Meg kell eml�ten�nk valakit, aki kem�nyen dolgozott, hogy a t�rsadalmunkat is �jj��p�tse. Valaki, aki egyben tartotta a kis k�z�ss�g�nket; valaki, aki  megalapozta ennek a v�rosnak az �j szab�lyait, �s demokr�ci�t hozott az �let�nkbe. Az a valaki, aki folyamatosan meghallgatta mindenki hangj�t, �s elmondta nek�nk, mit szeretn�nek az embereink csin�lni az �let�kkel; az a valaki, aki a v�delm�nk sz�ve volt, a f� b�sty�nk, �s a pajzsunk vezet�je az elm�lt �vben. Megtan�tott minket, hogyan tegy�k az embereinket boldogg�, hogyan t�r�dj�nk vel�k, hogyan �rizz�k meg a tiszta elm�j�ket �s szeret� sz�v�ket a vezet�ik fel�, �s megmutatta, hogyan fogadjuk el az �j otthonunkat.

   Seraing nem gondolta, hogy ezt mind megtette volna. Val�ban pr�b�lt megalap�tani egy szoci�lis h�l�zatot az embereknek, akiknek seg�ts�gre volt sz�ks�ge, civilek vagy sem… De az a h�l�zat m�g k�sz�lt, �s nem volt olyan grandi�zus, mint amilyennek az admir�lis lefestette.

 - Arr�l az emberr�l besz�lek, aki m�g mindig nem fogadta el az ezredesi kinevez�s�t… Seraing.”

   Seraing mosolya k�noss� v�lt, amikor kuncog�sok futottak v�gig az asztalukon, �s m�g m�sok asztal�n is. Az �tterem terasz�n �ltek, �lvezt�k ezt a k�s� esti nyarat, �s ettek �s ittak, hogy meg�nnepelj�k a siker�ket… �s n�h�ny m�sik ember csak az�rt volt itt, hogy elfogyassza a vacsor�j�t. De az admir�lis t�l hangosan besz�lt, sz�val mindenki hallotta a mellett�k l�v� asztalokn�l is.

 - Seraing kapit�ny nem �rdekelt az el�l�ptet�sekben �s rangokban – sz�lalt meg Haoyu hirtelen, miel�tt Seraing meg�ll�thatta volna. – A c��lja nem az, hogy megm�ssza a rangl�tr�t, hanem hogy seg�tsen az embereknek. Nincs sz�ks�ge �rt�ktelen c�mekre.

 - Haoyu… - figyelmeztette Seraing a fiatalembert, de az admir�lis harsogva felnevetett.

 - L�tj�tok? M�g a saj�t kis egyes�let�n bel�l is magasan megbecs�lik – mondta Wu Tian, �s lehajolt, hogy t�lts�n n�mi bort Seraingnak. Seraing felemelte a kez�t.

 - Nem szeretn�k t�bbet. M�r ittam egy kicsit.

 - Kicsit! Ez egy �nnepl�s, majdnem-ezredes-uras�g! – �s azt�n, a pohara m�r meg is telt borral. Seraing m�g mindig pr�b�lt mosolyogni. – Koccintsunk!

   A f�rfi m�lyen s�hajtott, �s megadta mag�t. M�g az emberek meg�rtett�k az �rz�s�t, hogy nem szeretett a rivaldaf�nyben lenni, abban is biztosak voltak, hogy Seraingnak innia kell ezen a napon. Sz�val, megint koccintott mindannyiukkal, hab�r egyszer m�r megtett�k, miel�tt az admir�lis fel�llt, hogy besz�ljen.

 - Igyunk a siker�nkre abban, hogy fel�j�tottuk az �p�leteinket �s a t�rsadalmunkat! K�sz�n�m, Seraing.

Az�rt �gy is el�g h�zelg� volt valahogy. Az admir�lis vissza�lt, �s r�vigyorgott.

 - Mindet meg kell innod. Nincs m�r t�bb munk�d m�ra, nem igaz?

Seraing mosolya elhalv�nyult.

 - Nos, nekem…

 - Persze, hogy nincs – besz�lte t�l Wu Tian er�sebb hangon; k�nny� dolga volt, hiszen Seraing pr�b�lt halkan besz�lni. – M�g ha lenne is, megparancsoln�m, hogy halaszd el. Ne agg�dj most munka miatt. Igy�l! Nem sz�m�t, ha ber�gsz. Majd hazaviszlek a h�tamon.

 - Kapit�ny… - suttogta Haoyu, de Seraing k�nnyed�n megr�zta a fej�t. Azt�n a t�bornok az admir�lis m�sik oldal�n megk�sz�r�lte a tork�t.

 - Wu admir�lis, hagyd azt a fi�t. – A t�bornok egy id�sebb f�rfi volt, az �tvenes vagy hatvanas �vei k�zel�ben, feh�r hajjal �s takaros bajusszal. Val�sz�n�leg � volt az egyik legid�sebb tagja az �szaki B�zisnak. – Er�szakos vagy.

 - Mi�ta er�szak az iv�s? – h�borodott fel az admir�lis dr�maian, de legal�bb nem n�zett Seraingra, �s Haoyu kicser�lte vele a pohar�t.

 - Ne idd meg az eg�szet – lehelte Seraing, m�g a fiatalember italt cser�lt vele.

 - J�l vagyok, meg tudom inni!

   �s boldogan ivott… Seraing s�hajtott, �s a saj�t �j pohar�ra n�zett. Csak egy korty volt az alj�n.

   A t�bornoknak l�tsz�lag elege volt az admir�lisb�l m�ra; elkezdte a viselked�se miatt szidni, sz�val Seraingot nem zaklatt�k megint. Volt n�mi b�k�s pillanata, ahogy k�rben�zett a teraszon.

   Az �tterem el�g �lettel teli volt, az emberek hangja duruzsol� h�tt�rzajj� olvadt. Tal�n az�rt volt �gy, mert ez volt az egyetlen hely ellazulni, �s elfogyasztani n�mi kellemes ennival�t �s italt. A M�gneses Mez� K�zpont lassan visszakapta a kutat�i fontoss�g�t, �s nem volt m�r mened�khely, sz�val a menza is kik�lt�z�tt onnan – m�g a tud�sok is ide j�ttek munka ut�n enni.

   Az aurora lassan hull�mzott felett�k, felragyogtatva a nagy, elhagyatott k�zteret k�r�l�tt�k, m�g �gy is, hogy a k�zl�mp�k �gtek. Nem volt senki arrafel�, mert m�r t�z �ra volt. Seraing kiss� �lmosnak �rezte mag�t; tal�n az a f�l poh�r bor volt az oka, vagy hogy kora hajnal �ta �bren volt.

   Enyhe vibr�l�st �rzett a zseb�ben. A tabletje volt: mindig mag�n�l tartotta. Sz�val m�g a t�bbiek a saj�t dolgukkal foglalkoztak, � r�n�zett a g�pre.

   �j �zenetet kapott, sz�val megnyitotta az emailjeit. Azt�n… felvonta a szem�ld�k�t, �s r�meredt a k�ld� nev�re �s c�m�re.

Pauli Jones.

   Ez volt a legels� alkalom, hogy ezt a nevet l�tta a list�j�n. Val�j�ban el�g sok �zenete volt m�sokt�l: az ezredes l�pett vele kapcsolatba n�h�nyszor az elm�lt �vben; azt�n volt p�r �j bar�tja a F�ldalatti V�ros B�zis�r�l, n�h�nyan m�g most is ott �ltek – kapcsolatba kellett vel�k l�pnie �zleti �gyek miatt is olykor. Sz�val el�g gyakran kapott emailt. De sosem ett�l a szem�lyt�l.

   Azonnal agg�dni kezdett kiss�, �s leg�rnyedve megnyitotta a levelet. �s m�g jobban r�ncolta a homlok�t.

“Gratul�lok az ezredesi rang elfogad�s��rt.”

   Se �dv�zl�s, se szign�, �s a tartalom is helytelen volt… Seraing megnyalta a sz�j�t. Ez valamif�le k�d�zenet a kutat�t�l? M�sk�l�nben mi�rt… mi�rt l�pne vele kapcsolatba egy�ltal�n? Tal�n k�ze van a dolognak Jibranhoz?

Gyorsan p�ty�gni kezdett.

   “Mr Jones,

   Megtiszteltet�s, hogy v�gre besz�lhetek �nnel.

   Tisztelettel, ki kell, hogy jav�tsam: jel�ltek, de nem fogadtam el a c�met.

   Ha szabad k�rdeznem, honnan hallotta ezt a h�rt?

   Minden rendben az Int�zetn�l?

   �dv�zlettel,

Seraing”

�pp id�ben k�ldte el az �zenetet; az admir�lis megint fel� fordult.

 - Seraing, ne �sd magad a tabletedbe megint – szidta le, �s hirtelen Seraing v�lla k�r� fonta az egyik karj�t. A lehelete bort�l b�zl�tt, de nem volt elviselhetetlen. A k�lnije azonban m�g mindig olyan er�sen illatozott, hogy Seraing majdnem megfulladt egy pillanatra. – Nem tudsz laz�tani egy kicsit? Besz�lj�nk valamir�l. Mit tervezel holnapra?

 - Embereknek seg�tek – mosolygott gyeng�n Seraing. Az admir�lis felhorkantott, �s ivott m�g egy kis bort megint.

 - Seraing. – Bizalmasan besz�lt, halk, m�ly hangon. – Ne l�gy ilyen. Seg�teni embereknek nagyon j� meg minden… de eml�kszel, kijel�lt�k az �j h�tv�g�ket, amik nem munkanapok?

   Val�ban �gy volt: hossz� id� ut�n, m�g �tdolgozt�k az eg�sz napot, az eg�sz hetet, az eg�sz h�napot, �s csak egym�s gyakori helyettes�t�s�vel jutottak szabad percekhez, nem volt sok idej�k pihenni az elm�lt m�sf�l �vben. Nem tehett�k. De ami�ta a falak �lltak, �s nem �lltak a kinti sz�rnyek folyamatos t�mad�sainak vesz�lye alatt, laz�bb menetrendet kaphattak a fennmaradt �p�tkez�shez, sz�val �jra-bevezett�k a szabad h�tv�g�ket szombatra �s vas�rnapra.

   Mire ezt eld�nt�tt�k, Seraing m�r kifejlesztett egy napi rutint, amit szeretett ezeken a h�tv�g�ken csin�lni. �s a bajt�rsai is buzg�k voltak, hogy k�vess�k a p�ld�j�t: nem igaz�n vett�k ki ezeket a napokat szabadnapk�nt.

 - Tudom – mondta m�g mindig mosolyogva. – De a munk�m nem annyira munka, ink�bb a hivat�som. Vagy a hobbim, ha �gy jobban tetszik.

 - Hobbi – morogta az admir�lis, k�zelr�l n�zve r�. – Hm… akkor tanulnunk kellene egym�s hobbijair�l.

   Seraing megtorpant egy pillanatra, �s h�mm�g�tt meg b�lintott, miel�tt az �res pohar�hoz fordult. Kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t, de nem akarta megb�ntani Wu Tiant.

   Nem volt rossz ember. Annak ellen�re, hogy csak egy p�r �vvel volt id�sebb Seraingn�l, �gy �rt, mint a j� bor, amit ittak: az utols� h�bor� �s a k�vetkezm�nyeinek k�teless�gei megadt�k a f�rfinek mindazt a magabiztoss�got, amire sz�ks�ge volt. Igaz�n a c�m�be n�tt, �s val�ban ki�rdemelte; tal�n n�ha arrog�nsnak t�nt, de val�ban nagy seg�ts�g volt megalkotni az �j �let�k strukt�r�j�t. �s nem csak n�zte az al�rendeltjeit, ahogy dolgoztak. Az �p�tkez�st�l, a k�lt�z�sen, tervez�sen �s az emberek �tszervez�s�n �t a sz�rnyekkel val� harcig, mindent megcsin�lt. Mind fizikailag �s szem�lyis�gileg is igazi f�rfi lett. T�nyleg j� sz�ve volt, �s hallgatott a k�r�l�tte l�v� emberekre, m�g akkor is, ha volt n�h�ny makacs pillanata.

Mint ez.

   M�g mindig nem adta fel Seraingot, ami�rt � el�g bizonytalan volt a k�vetkez� l�p�seit illet�en.

 - Nos, ha ez azt jelenti, ki akarja pr�b�lni a munk�nkat, nem �ll�tom meg – mondta Seraing tiszteletteljesen. – De feladn� a pihen�napjait, admir�lis?

 - Ch… - sz�lt a f�rfi m�ly s�hajjal, el�gg� t�ldramatiz�lva. – Ha ez az �t a sz�vedhez.

 - Nem az �n sz�vemhez, hanem az emberek�hez.

 - Igen-igen, persze. Mikor kezdesz? Van valami hely, ahol gy�lekeztek? Hogyan dolgoztok?

   Seraing megint �rezte a vibr�l�st a t�blag�p�b�l. Akaratlanul r�tette a kez�t, �s nyughatatlann� v�lt. Igaz�b�l, egy kicsit k�v�ncsibb volt Pauli Jones �zenet�re, mint az admir�lissal besz�lgetni, amivel semmi probl�m�ja nem volt, csup�n…

 - A seg�dtisztem itt ki tudja seg�teni minden r�szlettel – mondta Seraing hirtelen, �s mik�zben kisurrant a f�l-�lel�sb�l, megragadta Haoyu v�ll�t. Ahogy felkelt a padr�l, a fiatalember a saj�t hely�re h�zta, az admir�lis oldal�ra. – Ki kell mennem a mosd�ba. Eln�z�st.

   Haoyu megd�bbent, azt�n csak n�zett az admir�lisra, aki nyilv�nval�an nem volt valami el�gedett. De azt�n a f�rfi nem er�ltette Seraingot, �s most a kisebb alak v�ll�t �lelte hasonl�an.

 - Mondj el mindent. A neved Haoyu, igaz?

 - I-igen, uram… nem, uh, admir�lis.

   Seraing nem �rzett megb�n�st vagy sz�gyent, ami�rt a m�lyv�zbe dobta Haoyut; a fiatalember mindig pr�b�lta megmenteni �t az admir�list�l, amikor az t�l k�zel ker�lt hozz�. Sz�val most kihaszn�lta a lehet�s�get, hogy k�dd� v�ljon err�l a partir�l, �s hazamenjen, a hossz� utat v�lasztva az elhagyatott utc�kon �t.

   Szeretett este egyed�l s�t�lni. Minden csendes volt, de �l�nk, k�sz�nhet�en a v�ros f�nyeinek. �ltal�ban �lvezte, ha hosszan s�t�lhatott, miel�tt hazament, sz�val kiengedhette az �sszes negat�v �rz�st, ami nyomasztotta, �s remek id� volt, hogy visszaeml�kezzen a m�ltra. Ez egy �j m�dszer volt, amit kifejlesztett mag�nak, hogy lenyugodjon.

   Most, megtehette, hogy lassan s�t�lt, �s el�vette a tabletj�t, amikor m�r nem hallotta a hangokat az �tterem fel�l t�bb�.

“Mi�rt nem fogadtad el azt a c�met m�g mindig? H�lye vagy?”

   Seraing meg�llt, ahogy l�tta ezt az �zenetet. M�g furcs�bb volt, mint a kor�bbi. Sosem besz�lt vagy �rt ezzel a szem�llyel, de tiszt�ban volt vele, milyen tiszteletet kapott, �s mennyi tiszteletet adott m�soknak; Mr Jones egy kedves, szeret�, t�r�d� emberk�nt festett�k le el�tte, sz�val most egy kicsit megd�bbent. A szem�ld�k�t r�ncolva pr�b�lta kital�lni, mi is t�rt�nhetett. Jibran mondott volna valamit a tud�snak, ami miatt Mr Jonesnak probl�m�ja volt vele? Ez sem t�nt helyesnek. Mi�rt tenn� ezt Jibran, �s m�g ha meg is tenn�, mi�rt lenne Mr Jones ilyen k�nnyen manipul�lhat�? Ez az eg�sz �zenet m�g mindig nonszensz volt.

“Bocs�sson meg, uram? J�l van? Valami probl�ma van kett�nk k�z�tt?”

   Nem akart tiszteletlen�l v�laszolni, de a sz�ve m�g mindig �rzett egy kis f�jdalmat. Nem volt annyira megs�rt�dve, de nem �rezte �gy, hogy meg�rdemelte volna, hogy h�ly�nek nevezze valaki, akivel soha m�g csak nem is tal�lkozott. Ha bar�tok lettek volna, k�nnyed�n ler�zta volna mag�r�l.

“Ch… h�lye vagy.” Megkapta a k�vetkez� �zenetet, mind�ssze ennyi inform�ci�val. De am�g olvasta, m�g mindig d�bbenten a sokkt�l �s enyhe d�ht�l, folytat�st kapott a k�vetkez� pillanatban. “Senki nem tart m�r vissza. Mi�rt vagy ilyen makacs?”

   Seraing megint s�hajtott, �s hirtelen egy �tlet bukkant fel a fej�ben. L�tott hasonl�, furcsa dolgokat az � �regjeikt�l a b�zison. Eml�kezetveszt�s vagy viselked�sv�ltoz�s nem volt teljesen ismeretlen a sz�m�ra. Az id�seik k�z�l el�g sok szenvedett demenci�t�l vagy PTSD-t�l. Nem tudt�k feldolgozni a h�bor�t, a vesztes�geiket, vagy az �j �let�ket; a stressz mennyis�ge, amit elt�rtek igazolta ezt a jelens�get. M�g ha elb�tortalan�t� �s szomor� is volt l�tni, nem volt sz�gyenletes vagy zavarba ejt� Seraing szem�ben. Csak nagyon sajn�latos, k�l�n�sen, amikor ezek az emberek v�g�l v�letlen�l f�jdalmat okoztak maguknak ebben az �llapotban. �ket m�g mindig a M�gneses Mez� K�zpontban tartott�k, de akartak egy �j k�rh�zat csin�lni a ment�lisan s�r�lt embereknek.

   Sz�val ezen gondolkodva, gyan�totta, hogy Mr Jones is tal�n hasonl� helyzetben volt. Pr�b�lta az �zeneteket nem a sz�v�re venni, �s tiszteletteljesen v�laszolt.

“Eln�z�st k�rek a makacss�gom�rt, uram. Csak nem tetszik a felel�ss�g, ami azzal a c�mmel j�r. Rem�lem, meg tud bocs�tani.”

   �jra s�t�lni kezdett. �gy t�nt, Pauli Jones is a sz�m�t�g�p�n�l �lt, azonnal �rt neki. M�gis, kellett p�r perc az �zeneteiknek, hogy meg�rkezzenek, m�g a rendbe hozott kommunik�ci�s vonalakkal is.

   Ahogy s�t�lt a kivil�g�tott utc�kon, a lak�h�zakat n�zte. N�h�ny ablakban volt f�ny, m�sokban csak s�t�ts�g. A kivil�g�tottak k�z�l p�rb�l hallotta az embereket besz�lni. Pr�b�ltak csal�dokat alap�tani; p�rok alakultak m�g az amerikai �s a helyi katon�k �s tud�sok k�zt is. Egy�tt �ltek; volt el�g szabad hely�k, hogy oda k�lt�zzenek, ahova nekik tetszett. Nem voltak t�bb� megszor�t�sok a p�rokon vagy a csal�dalap�t�son t�bb�.

Az �j �zenet meg�rkezett.

 “Ne mert azt a sz�t haszn�lni! L�tni sem akarom!”

Valami helyre pattant az agy�ban, �s megint meg�llt, mintha l�thatatlan falba �tk�z�tt volna.

   A sz�ve izgatottan kezdett verni, leveg� ut�n kapott, �s az arca sokkal melegebb lett. Az ujjai enyh�n remegtek, de amikor �szrevette a reakci�it, azonnal pr�b�lta �ket lez�rni, �s megtartani a nyugalm�t.

 “Te vagy az, Jibran?”

Nem k�rdezett semmi m�st.

   Jibran semelyik emailj�re nem v�laszolt. T�bb mint egy �ve volt, mi�ta Seraing az utols�t �rta neki. Sosem hib�ztatta Jibrant, de nem akart olyannak t�nni, aki a rossz szek�r ut�n fut h�napokig k�ts�gbeesetten… Sz�ks�ge volt r�, hogy az orvos is megtegye a saj�t l�p�seit. De… minden egyes nap elt�prengett, amikor visszat�rt a lak�s�ra, hogy csak kimutassa a t�relmetlens�g�t �s v�gy�t a m�sik fel�, �s �rjon neki, �s k�vetelje a v�laszt v�gre. Mindig m�shogy kellett levezetnie ezeket az �rz�seket.

   A lehet�s�g, hogy ez nem Pauli Jones volt, hanem Jibran, olyan nagyon feler�s�tette az izgatotts�g�t, mintha ez az �zenet r�gt�n az els� levele ut�n �rkezett volna – mintha a besz�lget�s�k sosem �llt volna meg, egy napra sem. Azonban…

   “Mir�l besz�lsz? Pauli Jones vagyok! Honnan tudn�d, hogy nem az vagyok? Ne h�vj �gy! Ez… ez s�rt�, igen!”

Seraing arca egy feltehet�leg idi�ta mosolyt n�vesztett mag�ra.

   Megint meg�llt a s�t�l�sban. Meg�rkezett az �j lak�s�hoz. P�r sz�z m�terrel od�bb a bal oldal�n, volt egy sz�les �t, �s a m�sik oldal�n a M�gneses Mez� K�zpont, �l�nken ragyogva a hidegfeh�r reflektorok f�ny�ben. L�tott p�r embert a kapukn�l.

   Seraing a lak�h�zhoz s�t�lt, ahol �lt, feln�zett, majd a t�zl�pcs�n kezdett m�szni, hogy el�rje a n�gyemeletes h�z tetej�t. Amikor a lapos tet�re �rt, le�lt. Err�l a pontr�l sokkal job r�l�t�sa volt a v�rosra: ez volt az egyik legmagasabb �p�let, lesz�m�tva a M�gneses Mez� K�zpontot �s a m�gneses p�lust. Nem voltak felh�karcol�ik t�bb�. Az eg�sz �jszakai eget bel�tta, �s a z�ld Aurora v�ltakoz�s�t �s fordul�s�t felette, mik�zben er�sebb sz�l szaladt �t a test�n. Sokkal kellemesebb �s milyen csendes. Ez volt az �j biztons�gos helye, ami�ta kik�lt�z�tt a M�gneses Mez� K�zpontb�l.

   De nem �lvezte a kil�t�st sok�ig, hiszen v�laszolni akart. Legal�bb lenyugodott, sz�val tartotta a l�p�st a m�sik j�t�k�val.

  “Sajn�lom. Nem akartam inzult�lni. Azt hittem, csod�lja Dr Ji tehets�g�t. De akkor… h�vhatom Mr J-nek? Ez r�videbb, sz�val nem kell annyit g�pelnem.”

   Az indoka v�gtelen badars�g volt. Csak nem akarta Mr Jonesnak h�vni. Nem lett volna helyes.

A k�vetkez� email el�g gyorsan j�tt.

 “Mr J? Mi, most meg lusta vagy? Uh, de ok�. B�rmilyen n�v j�..”

   Val�ban? Seraing kuncogott, ahogy lefek�dt a tet�n, �s a tabletet az arca f�l� emelte, mik�zben p�ty�g�tt.  

   “K�sz�n�m a kedvess�g�t. A sz�ve val�ban olyan nagy, ahogy hallottam r�la. Sz�val, pontosan mi�rt is d�nt�tt �gy, hogy most �r nekem? Minden rendben az Int�zetn�l? Sz�ks�ge van a b�zis seg�ts�g�re?”

   Seraing az�ta is mosolygott; az arca megint felmelegedett. R�j�tt, hogy sokkal nehezebb volt, hogy bent tartsa az �rz�seit, de most legal�bb a biztons�gos hely�n volt, sz�val nem pr�b�lta elrejteni t�bb�. V�gtelen�l boldog volt. Nagyon v�gyott r�, hogy besz�ljen az orvossal… �s m�g jobban, hogy l�ssa �s megcs�kolja. Mind�ssze n�h�ny het�k volt p�rk�nt, �s igaz�n megzavarta az apokalipszis… most sokkal tartalmasabb id�t t�lthetn�nek el egy�tt. Seraing hirtelen honv�gyat �rzett.

   A v�lasz csak egy kicsit j�tt lassabban ez�ttal, sokszor �rintette meg a tablet k�perny�j�t, hogy ne s�t�t�lj�n el, sz�val azonnal l�thatta az �j �zenetet. Amikor megkapta, a sz�ve er�sebben vert.

“Mert parti id� van. Partit tartunk. �nnepl�nk.”

   Seraing k�v�ncsi lett. �rdekes volt, hogy mindketten �ppen partit tartottak, �s mindketten m�gis egyed�l voltak – gyan�totta, hogy Jibran egyed�l volt, feltehet�leg Pauli Jones irod�j�ban �lt… hogy m�shogy tudott volna �rni az � email fi�kj�r�l, igaz? De ez azt is jelentette, hogy mint �, tal�n Jibran sem �rezte, hogy partizni akarna.

“�s mi�rt �r nekem akkor? Nem �nnepel? Mit �nnepelnek?”

   A tet� nem volt igaz�n k�nyelmes, hogy �gynak haszn�lja am�gy. Egy csom� apr� kavics volt itt, amivel beter�tett�k. Seraing fel�lt, �s levette a kab�tj�t, hogy �sszehajtsa, �s p�rnak�nt haszn�lja a feje alatt legal�bb. Azt�n feln�zett az �gre �s az Auror�ra. M�g mindig nem lehetett biztos benne, hogy Jibran k�szen �llt-e �jrakezdeni dolgokat, vagy, hogy elvesztette-e az �rz�seit fel�. Seraing egy�rtelm�en gondolt a sz�ke orvosra minden egyes nap, sz�val sosem �rezte, hogy elt�volodott volna a m�sikt�l. De tudta, hogy n�h�ny ember csak elfogad dolgokat, �s tov�bbl�p. P�r ember sz�m�ra lehets�ges volt kiesni a szerelemb�l. Eleve nem is voltak olyan k�zel egym�shoz. Alig kezdt�k el �p�teni a kapcsolatukat. Ez el�g volna Jibrannak?

Az �zenet megint csak lass�nak t�nt.  

   “Tal�ltunk egy mint�t. Ez uh… ez visszan�veszt v�gtagokat. Jibran nagyon boldog. Tudatni akarta veled.”

   Seraing mosolya sz�lesedett, �s a sz�ve felmelegedett. �vatosan megsimogatta a sorokat a mutat�ujj�val. Nagyon boldog. Nagyon boldog volt. Ez olyasmi volt, amit �t is azonnal boldogg� tette. Meg is lep�d�tt – hallottak err�l az �j frekvenci�r�l, a Harangsz�r�l, hogy nagyon stabil volt, de m�gis engedte az embereknek, hogy v�ltozzanak, ha volt olyan frekvencia, amit bele tudtak pl�nt�lni a p�lusokba… de nem volt igaz�n biztos benne, hogy volt-e el�g k�pes�t�se kapizsg�lni, hogyan m�k�dik. Azonban… ha ez igaz volt, az hatalmas esem�ny volna a fajuknak val�ban.

   “H�ha. Gratul�lok! Jibran tal�lta meg? Meghat�dtam. �n is nagyon �r�l�k neki. Sz�val hogyan fog ez a dolog m�k�dni?”

   Seraing felt�telezte, hogy hosszabban kell most v�rnia, hiszen gondolta, hogy Jibran elmagyar�zza neki a r�szleteket, de csak egy p�r percent bel�l m�r kapott is v�laszt.

   “T�l hossz�, hogy leg�peljem. Nem tudok g�pelni.

   Fel akarlak h�vni… �n annyira… nagyon akarom hallani a hangodat.”

   Lehunyta a szem�t, hogy visszafogja az �rzelmei kit�r�s�t. M�g ha ez a biztons�gos helye volt is… L�tva ezeket a szavakat fel�bresztette a saj�t epeked�s�t a doktor hangja ir�nt. Tudta nagyon j�l, hogyan hangzott �s n�zett ki. Amikor Jibran elkezdett magyar�zni dolgokat, annyira fellelkes�lt az izgatotts�gt�l, hogy a szemei �r�mt�l ragyogtak, rendk�v�l gy�ny�r� k�kek voltak azokban a pillanatokban. A kezeivel is sokat artikul�lt, mik�zben besz�lt. A hangja n�ha kicsit hangos volt, n�ha gyors, n�ha elbambult egy kiss�, �s lelassult. Volt egy specifikus st�lusa is, amikor magyar�zott valamit… mint egy tan�r-hang; k�l�nb�z�tt az �ltal�nos besz�dhangj�t�l. Nagyon energikus volt �s besz�des. Seraing szerette ezt az energi�t, m�g ha nem is illett �hozz�. Legal�bb valaki m�s besz�lt helyette. Gyerekkora �ta jobban szerette, amikor csak figyelmesen hallgathatott m�sokat, belemer�lve m�s emberek elm�j�be. N�ha �rzett k�sztet�st besz�lni, de m�skor meg csak arra v�gyott, hogy valaki besz�ljen k�r�l�tte, mint h�tt�rzaj. Olyan megnyugtat� volt.

Hezit�lt egy p�r pillanatig, miel�tt �rni kezdett volna.

 “�n is hallani akarom a hangodat, Jibran.”

   �gy d�nt�tt, nem j�tszik t�bb�. Ha Jibran v�gre el�g b�tor volt, hogy v�gre �rjon neki, nem akart t�bb es�lyt elszalasztani.

Az �j v�lasz nagyon gyorsan j�tt.

   “Mondtam neked, hogy nem �n vagyok! Mi�rt mondogatod nekem ezt? Olvasod a gondolataimat az �zeneteken kereszt�l? Ut�lom, hogy mindannyian mindig jobban tudtok mindent!”

   Seraing szeme elkerekedett, azt�n… kit�rt bel�le a nevet�s. Eltakarta a sz�j�t az egyik kez�vel, amikor r�j�tt, milyen hangos volt, de nem tudta teljesen visszafogni. Az arcizmai elkezdtek igencsak f�jni, �s p�ra bor�totta a szem�t. Hossz� harc ut�n mag�val, lenyugodott a l�gz� technik�j�val, �s pr�b�lta kipislogni a k�nnyeket a szem�b�l.

   “Jibran, te �rultad el magad. R�szeg vagy? �gy l�tszik, kicsit elvesztetted a f�kuszt az �lc�dr�l. B�rki, aki ismer, kital�ln�, hogy ez nem Pauli Jones. M�g ha soha nem is �rtam neki. Mi�rt haszn�lod az � email fi�kj�t? Hol van?”

   M�g mindig csendesen kuncogott, ahogy elk�ldte a v�laszt. �gy �rezte, �ppen �jra szerelembe esett ezzel a t�ldramatikus, t�l�rz�keny orvossal. Mintha az elm�lt m�sf�l �v meg sem t�rt�nt volna.

   De kezdett el�lmosodni. Igaz�n nem akart itt aludni… el�g hideg volt, f�ggetlen�l att�l, hogy ny�r volt. Sz�val lassan felkelt, legal�bb t�bb id�t hagyott Jibrannak �rni, m�g lement ugyanazon az �ton, ahol felj�tt.

   De egy ideig nem volt v�lasz. Most, hogy tudta, Jibran nem szeretett hossz� paragrafusokat g�pelni – ami teljesen logikus volt sz�m�ra, arra gondolva, hogy csak egy keze volt – nem kezdett agg�dni, hogy nem kapott �zenetet azonnal.

Azon volt, hogy bemenjen a h�zba, amikor v�gre megkapta a v�laszt.

   “Jah, r�szeg vagyok egy kicsit, �s akkor mi van, nem ihatok, vagy mi van??? Nem hagyod? Neh�z g�pelni. Sz�d�l�k. Mr Pauli a partin van. Rosszul voltam, �gyhogy felj�ttem. Az iroda nyitva volt. M�g mindig rosszul �rzem magam. Nem �nneplek… nem vagyok boldog… s�rni akarok.”

Seraing enyh�n a homlok�t r�ncolta. �gy d�nt�tt, az otthon�nak kapuja melletti falhoz d�l.

   “Sz�val nem tudja, hogy az emailj�t haszn�lod? Jibran… megpr�b�ltad megszem�lyes�teni, �s bet�rt�l a szem�lyes sz�m�t�g�p�be? H�ny poh�rral itt�l?”

   Nem is reag�lt Jibran utols� mondat�ra – ha r�szeg volt, akkor megannyi �rz�s is tombolhatott benne egyszerre, sz�val nem volt meglep�, ha most boldogtalan volt. Seraing ott marad a faln�l egy p�r pillanatra, de a v�lasz ez�ttal gyorsabban �rkezett.

   “Honnan k�ne tudnom? T�nyleg kioktatsz az alkoholr�l? Id�sebb vagyok n�lad, te kis gazember… Ihatok, ha depresszi�s vagyok, ok�? Fogd be.”

   “Uh… ne fogd be, azt csak �gy mondtam.”

   El�g j�l volt ahhoz, hogy valamennyire �sszef�gg� mondatokat �rjon, �s hogy felh�borodjon Seraing szavain, sz�val legal�bb nem volt teljesen el�zva. De �gy is el�g rossz volt, hogy csak bet�rt valaki irod�j�ba k�rd�s n�lk�l. M�g ha Seraing t�relmes, kedves ember is volt, ha Haoyu vagy az admir�lis elolvasta volna az emailjeit, m�rges lett volna – sz�val tal�n Pauli Jones is az lett volna, legal�bb egy kicsit. M�lyet s�hajtott.

   “Jibran… gyere ki onnan, �s �rj a saj�t fi�kodb�l. Rendben lesz, m�r tudom, hogy te vagy. Ne avatkozz bele m�s emberek dolgaiba. Ne hozd magad ilyen helyzetekbe, k�rlek.”

   Seraing s�hajtott, �s feln�zett, amikor valami hangot hallott. A M�gneses Mez� K�zpont egy magas vasker�t�ssel volt elker�tve, �s hatalmas vaskapui voltak, �s egy teljesen �j biztons�gi rendszere. Az �p�let ablakai m�g mindig vil�g�tottak. Seraing megtal�lta azt, ami az � szob�j�hoz tartozott, egy j� darabig. Valaki m�s haszn�lta most. Ebb�l a sz�gb�l nem l�tott semmit a szob�b�l; csak annyit, hogy a l�mpa �gett.

   N�h�ny tud�s j�tt vissza vacsor�r�l, leh�zt�k a k�rty�jukat a kapukn�l, �s visszas�t�ltak az �p�letbe. Ha Jibran nem szenvedte volna el a v�gtagveszt�st, itt lehetne � is ezekkel az emberekkel. Olyan k�zel lenne most.

A tabletje vibr�lt. Az �j �zenetre n�zett, �s m�g jobban r�ncolta a homlok�t.

 “Nem tudok. Nagyon rosszul vagyok. H�nynom kell. Nem tudom, hol a kerekes sz�kem.”

 - Oh, te butus doktor – mondta Seraing hangosan, �s megint feln�zett a kutat�i k�zpontra. Mit kellene most tennie. Hogyan k�rjen seg�ts�get Jibrannak? �rnia kellene az ezredesnek? De �tlete sem volt, hogy rendszeresen n�zte-e az emailjeit. Pauli Jones nyilv�nval�an nem volt a k�zelben. �s csak egy m�d volt a h�v�sra, ha Jibran Pauli Jones irod�j�ban �lt, akkor � lenne az, aki felveszi, val�sz�n�leg. De tal�n… ha el�g hosszan cseng… De a parti tal�n t�l messze van att�l a helyt�l, akkor egy�bk�nt sem hallan�k.

“Akkor csak fek�dj az asztalon. N�h�ny percen bel�l felh�vlak.”

   Meg kellett pr�b�lnia. Tal�n csak egy kifog�s volt, hogy figyelmeztetni akarta Pauli Jonest, vagy ak�rkit ak�r�l az iroda k�r�l; tal�n csak �nz� volt. De m�g ha az is volt, nem tudott semmi m�st kigondolni, amit tehetett volna most. Olyan k�zel volt ehhez a helyhez, a kommunik�ci�s csatorn�hoz, ami a M�gneses Mez� K�zpontban volt… tudta, hogy nem kellene ezt csin�lnia, de a l�bai m�r mozogtak. A k�rty�ja kinyitotta azokat a nagy kapukat, �s csak egy p�r percen bel�l el�rte az �p�letet.

   Nem volt kitiltva innen vagy ilyesmi, de a tud�sok, akikkel a folyos�kon tal�lkozott, meglep�dtek, hogy l�tj�k. Egy j� ideje nem j�tt m�r vissza. Gyorss�t�lva ment a bels� laborat�rium fel�, az egyetlen helyre, ahonnan besz�lhetett Jibrannal.

   Kinyitotta az �sszes ajt�t. Minden katonas�ghoz tartoz� embernek volt hozz�f�r�se ehhez a helyhez, mert ez volt az egyetlen, ami olyan hossz� ideig megmaradt az eg�sz v�ros lerombol�sa ut�n. �gy d�nt�ttek, ezt az �p�letet jel�lik ki mened�khelynek katasztr�f�k idej�re is.

   A bels� labor ugyanolyannak t�nt, de m�gsem t�nt ugyanolyannak egyszerre. A magas mennyezet, a hatalmas ter�let, a monitorok a f�bej�rattal szemk�zt… de sokkal t�bb eszk�z�k volt, �s csak egy p�r ember dolgozott a napnak ebben a szakasz�ban.

 - Seraing kapit�ny… Micsoda meglepet�s. Mit tehetek �rted…? Valami baj van?

   A vezet� kutat� egy f�rfi volt a negyvenes �veiben. Nagyj�b�l ismert�k egym�st – mindannyian ismert�k egym�st, hiszen csak egy kis mennyis�g� ember maradt az emberis�gb�l, neh�z volt nem ismerni majdnem mindenkit a b�zisokr�l, f�leg a vezet�k k�zt. Fel�llt, amikor hallotta, hogy Seraing bej�tt, �s az arca agg�d�nak t�nt.

Seraing halv�nyan mosolygott.

 - Az�rt j�ttem, hogy egy sz�vess�get k�rjek. Tudna adni egy kis id�t ebben a szob�ban egyed�l? Haszn�lnom kell a v�szhelyzeti csatorn�t.

 - A v-v�szhelyzeti csatorn�t? – s�padt el a tud�s. – Mi�rt?

 - Ne agg�djon, ez ink�bb amolyan… szem�lyes v�szhelyzet – magyar�zta Seraing gyorsan. –Tudom, hogy kellene, hogy parancsom legyen a feletteseimt�l, de nincsen. Nem tudn� ezt magunk k�zt tartani?

   A tud�s lassan lenyugodott, de m�g mindig bizonytalanul n�zett Seraingra, miel�tt a koll�g�i fel� n�zett. Mostanra mind k�r� gy�ltek, �s t�bbnyire k�v�ncsian b�multak Seraingra. � csak meg�rizte a nyugalm�t, m�g mikor �rezte is a tabletje �r�lt rezg�s�t a tenyere alatt. Jibran legal�bb h�rom �zenetet k�ld�tt az elm�lt p�r percben.

 - Dr Chen, Seraing kapit�ny sokszor hozott nek�nk eb�det, amikor mi t�l elfoglaltak voltunk, hogy azzal t�r�dj�nk – eml�keztette hirtelen az egyik tud�s a vezet�j�ket.

 - �s ki�llt �rt�nk, amikor a katon�k durv�k voltak vel�nk, az er�nk hi�nya miatt – tette hozz� egy m�sik. – Sokunkat zaklattak, amikor itt tany�ztak.

 - Seraing kapit�ny sosem k�rt semmit ezel�tt. �s nem haszn�ljuk azt a csatorn�t am�gy sem. Senkit nem zavar, ha haszn�lja.

 - Igen, tarthatunk sz�netet… Hossz� �r�kig �ltem itt egyhuzamban! M�g a vacsor�mat se ettem meg a t�bbiekkel! Csak z�rjuk le a napunkat, �s hagyjuk, hogy haszn�lja azt a csatorn�t.”

Dr Chen l�tsz�lag megt�rt a koll�g�i k�ny�rg�se alatt, hab�r tov�bbra is agg�dott.

 - Rem�lem, semmi rosszba nem vonsz be minket – mormogta, ahogy elkezdte kik�ldeni az al�rendeltjeit. – Mennyi id�re van sz�ks�ged?

 - Azt hiszem… tizen�tt�l harminc percig maximum. – Seraing fejet hajtott fel�. – Igaz�n nagyra �rt�kelem a kedvess�g�t, Dr Chen.

 - Igen, igen… nos, akkor harminc perc. Vissza fogok j�nni… m�g nem “z�rjuk le a napunkat”. – Az utols� r�szt a fiatal tud�snak c�mezte, aki csak haza akart menni, �s aludni. A fiatalember arca el�gedetlennek t�nt, ahogy hallotta a f�n�ke d�nt�s�t, de beleegyezett. – Ne ny�lj semmi m�shoz! Ha valami t�rt�nik itt, megfizettetem veled!

 - Term�szetesen nem – mondta Seraing, �s n�zte �ket, ahogy kimentek a teremb�l. T�nyleg azt hitte, nehezebb lesz, de az id�k megv�ltoztak. A r�gi rendszerben semmi joga nem lett volna ilyen dolgokat k�rni, mint a kommunik�ci�s csatorn�t haszn�lni szem�lyes okokb�l. M�g munk�hoz is meg kellett volna k�rnie az Arbitert vagy valamelyik katonai feljebbval�j�t. De most, ahogy az orvosok mondt�k, senkit nem �rdekelt igaz�n, mivel nem volt sz�ks�g r�, hogy azt a csatorn�t haszn�lj�k.

   Sz�val le�lt, �s k�r�ln�zett az ir�ny�t�panelen. Egy p�rszor haszn�lta m�r ezt az eszk�zt az elm�lt �vben, amikor a F�ldalatti V�ros B�zis�val besz�ltek, �gy nem volt teljesen ismeretlen sz�m�ra.

   Felrakta a fejhallgat�t, de miel�tt elind�totta a h�v�st, r�n�zett a t�blag�p�re. El�rasztott�k �zenetekkel.

  “NE H�VJ! CSAK VICCELTEM!”

 “Seraing, nem k�sz�ltem fel…”

 “Tal�n el is �julok, ha most felh�vsz!”

 “Most j� idegess� tett�l, m�g rosszabbul �rzem magam!”

Volt egy kis id�ugr�s ezut�n az email ut�n.

 “Sosem tudtam, hogy a borodat kih�nyni ilyen b�d�s.”

 “M�g mindig rosszul vagyok…”

   “Szerinted Mr Pauli m�rges lesz r�m? Nem kentem �ssze az asztal�t… de nem tudok fel�llni, mindenemet beter�ti. T�l sokat ettem a partin.”

 “Seraing, mi�rt nem v�laszolsz? Nem h�vsz, ugye?”

 “Seraing, nem tudom kezelni… �ssze fogok omlani…”

 “Seraing, k�rlek.”

 “Asszem megint h�nyni fogok.”

   Seraing nem tudott gondolatot olvasni �zeneteken kereszt�l, de nagyon tiszt�n l�tta, hogy megint p�nikba ejtette ezt a b�jos szem�lyt. Nem tudott tenni ellene, de m�g jobban szerelmes lett bel�. De �gy d�nt�tt, akkor is felh�vja, sz�val megtette.

   Cs�rg�tt egy ideig. Volt r� es�ly, hogy Jibran nem veszi fel, de Seraing nem b�nta, ha az t�rt�nik. Tal�n szerencs�s lesz, �s ez majd seg�t valakinek �szrevenni a hangot, sz�val ellen�rizhetik Jibrant. A v�szhelyzeti vonal cs�rg�se hangos volt, elv�gre v�szhelyzetekre volt kital�lva. Nem is tudt�k lehalk�tani, csak felhangos�tani.

   Azt�n, a cs�rg�s megszakadt, �s egy nagyon halv�ny, sztatikus zaj �s p�r m�s mozgol�d�s zaja hallatszott.  

 - Jibran? – k�rdezte Seraing. – Ott vagy?

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.