Jibran az asztal f�l� hajolt, a k�ny�k�n megt�masztva mag�t, mik�zben megmutatta a jegyzeteit Pauli Jonesnak, aki a kerekessz�k�ben �lt a m�sik oldalon.

 - N�zd ezt, Pauli! – Jibran enyh�n gyorsabban besz�lt. – Ez a minta t�bb mint 200 �ves! Az nem a te korszakodb�l sz�rmazik?

 - De, �gy l�tszik – vallotta be Mr Pauli az �ltal�nos, meleg mosoly�val, �s megt�r�lte a homlok�t egy t�r�lk�z�vel. A b�r�t l�tsz�lag m�r pirosra s�t�tte a nap, vagy csak a naperny�j�k felett�k vetett r�zsasz�n r�teget az arc�ra. Ez egy rendk�v�l meleg ny�ri nap volt, nem tapasztaltak ilyen id�j�r�st hossz� ideje; Jibran �gy �rezte, m�g a szemh�jai is izzadtak. – Volt egy p�r faj, ami sokkal tov�bb �lt, mint az emberek, m�r akkoriban is. A legt�bb �llat, ami t�ll�pte a sz�z eves kort, az �ce�nb�l sz�rmazott. C�p�k, b�ln�k, med�z�k, tekn�s�k.

 - Sz�val… a v�z megv�di �ket? – k�rdezte An Zhe. A kis gomba az asztal m�sik oldal�n �lt, a Jibrant�l legt�volabb es� v�g�ben. Egy�rtelm�en akart m�g m�st is k�rdezni, de Lu Feng, aki Jibran mellett �lt, kihaszn�lta az alkalmat, hogy n�h�ny szem magtalan csereszny�t t�mj�n a sz�j�ba. A fi� arca is pirosnak t�nt, �s Lu Feng m�r k�rbetekert egy vizes t�r�lk�z�t a homlok�n. Viccesen n�zett ki vele, de Jibran valahogy irigyelte.

 - Nem fogadn�k r�, de lehet. A v�z blokkolni tud bizonyos hull�mokat, de azoknak a hull�moknak a t�pusa adja a legt�bb k�l�nbs�get. P�ld�ul, a f�ny nem tud behatolni a v�zbe t�l messzire a felsz�nt�l, de a hangot tov�bb�tja a v�z, m�g teljes s�t�ts�gben is, ultrahangok �s rezon�ci� form�j�ban. Sz�val, vajon a sug�rz�s hat�ssal lehet a tengeri �l�vil�gra? Ha az �ce�n legm�lyebb r�sz�n �lnek, akkor tal�n nem. Hab�r, ha olyan teremtm�nyeket esznek, amik a felsz�nr�l val�k, m�g hat�ssal lehet r�juk. De a frekvenci�k bizonyosan el�rn�k �ket. – Mr Pauli m�lyet s�hajtott, �s An Zhe-re n�zett. – Sosem volt alkalmam ilyen m�rt�kben tanulm�nyozni a tengeri �l�vil�got, sz�val nem tudok neked jobb p�ld�kat mondani. De szeretn�m �ket megvizsg�lni egy nap. Mint a te fajt�d, a gomb�k, a tengerben is sokf�le �let l�tezik, nem csak halak. K�v�ncsi vagyok, hogyan n�znek ki a korallok, tengericsillagok �s med�z�k mostans�g, miut�n annyi mindenen kereszt�lmentek. Azonban az is biztos, hogy a fert�z�s maga is az �ce�nb�l j�tt. Nem csak az, de az eg�sz l�tez�s�nk ott kezd�d�tt… Ha lenne id�m, menn�k, �s l�trehozn�k egy kutat�i k�zpontot az �ce�nn�l. Biztos vagyok benne, hogy t�bb �s t�bb v�laszt tal�ln�k a bolyg�nk eredet�re �s az univerzumunkra, ha csak bemehetn�nk azoknak a tengereknek a m�lys�geibe.

 - Akkor ez a minta boldogg� fog tenni! – Vonta mag�ra �jra a Mr Pauli figyelm�t Jibran. – Ha lesz el�g v�r�nk, megpr�b�lhatjuk haszn�lni a Simpson-ketrecet ezen. Ha siker�l megszereznem a frekvenci�kat, haszn�lhatod ezt a kivonatot, hogy regener�lt az �ssejtjeidet. Ez a minta �r�lten fejlett, m�g jobb, mint a sz�rny, amit a saj�t regener�l� kivonatomhoz haszn�ltam. Nemcsak, hogy lehet�v� teszi, hogy visszan�veszd a tagjaidat, de t�nylegesen visszav�ltoztatja a sejteket a fiatal form�jukba! Ez nem is �ll olyan messze An Zhe eset�t�l sem. De… ez a minta nem t�nik tengeri �l�l�nynek. K�v�ncsi vagyok, hogy jutott ide.

Mr Pauli csendesen nevetett.

 - H�l�s vagyok a lelkess�ged�rt, fiam – mondta lassan. – De nem akarom haszn�lni a kivonatodat.

Jibran szeme elkerekedett, �s a hangulata kicsit lejjebb esett.

 - Mi? Mi�rt? – k�rdezte hangosabban. – Azt mondtad, az �ce�nhoz akarsz menni, �s tanulm�nyozni a tengeri �l�vil�got. Ha haszn�lod ezt a kivonatot, el tudsz menni.

 - Nem tudjuk, hogy ez a kivonat lehet�s�get adna-e nekem, hogy visszaszerezzem a fiatals�gomat, �s egy�rtelm�en nem akarok �r�kk� �lni a testemnek ebben az �llapot�ban – mutatott r� Mr Pauli. Jibran nyitotta a sz�j�t, hogy vitatkozzon, de az id�sebb tud�s felemelte a saj�t hangj�t, hogy t�lbesz�lje. – M�r �gy is el�g sok�ig �ltem.

 - De…

 - Ne n�zz �gy r�m – ny�lt Mr Pauli Jibran kez��rt, �s megsimogatta a gyeng�d ujjaival. – Nem fogok holnap meghalni. Mindannyian biztos�tj�tok, hogy legyen ellen�rizve az eg�szs�gem minden h�napban, n�ha m�g hetente is, �s az eredm�nyeim mindig t�k�letesek. Az elm�m is j�l m�k�dik. Bel�l fiatalnak �rzem magam, csak az �z�leteim mes�lnek m�s t�rt�netet. Az id�m m�r majdnem lej�rt, de nem fogok meghalni a k�vetkez� p�r napban, ez biztos.

 - Pauli, Lu Feng megfert�z�tt! – Jibran vetett egy csal�dott pillant�st a bar�tja fel� a jobbj�n, aki m�g csak nem is viszonozta a figyelm�t; Lu Feng m�g mindig An Zhe-t k�nyeztette. Jibran m�rgesen kiny�lt az asztal k�zepe fel�, a gy�m�lcs�st�l�rt, hogy szerezzen egy j� mar�knyit mag�nak. – Nem mind a ti�tek! �s ne etesd t�l azt a fi�t. Mif�le b�ty vagy te?

 - Nem vagyok a b�tyja.

 - Nem a b�ty�m.

   An Zhe �s Lu Feng egyszerre mondta, �s valami okn�l fogva, An Zhe m�r r�zsasz�n arca egy m�lyebb piros fed�st kapott, ahogy Lu Fengre n�zett, aki csak… mosolygott! Jibran �rdekl�d�se fel�bredt.

 - Oh? Mi ez a n�z�s? – k�rdezte egy vigyorral. Azonban Lu Feng l�tt fel� egy hideg pillant�st azonnal, �s Jibran hirtelen eml�kezett a reggeli besz�lget�s�re ezzel a szem�ttel. Oh… Igaz… nincs t�bb piszkos vicc.

   Jibran dr�maian s�hajtott, �s visszan�zett Mr Paulira, elkezdve a csereszny�n falatozni. – Mindegy is… Pauli… K�rlek, gondold ezt �t. M�g ha vissza is vonulsz, m�g ha r�hagyod a munk�t a k�vetkez� gener�ci�ra, evol�ci�k�nt kellene erre tekintened! Nem akarsz a szemtan�ja lenni, milyen messze jut a fajunk? Ki lenne a jobb tesztalany n�lunk, a kutat�kn�l?

 - Akkor mi�rt �ld�z�d Lu Fenget, hogy legyen a tesztalanyod, doktor? – k�rdezte An Zhe hirtelen. – Miut�n m�r elmondta, hogy nem akarja. Mi�rt nem haszn�lod a kivonataidat magadon el�sz�r?

 - Te…

   Jibran majdnem elind�tott egy vit�t, f�leg, mert An Zhe-nek igaza volt. Nem arr�l volt sz�, hogy k�telkedett a saj�t munk�j�ban, de nem akarta t�lhaszn�lni a kivonatait; a j�v�ben val�sz�n�leg sokkal t�bb �s �rdekesebb mint�ja lesz. De nem lehetett m�g megmondani, hogy hasznos-e vagy �pp lehets�ges-e az emberek sz�m�ra sz�mtalan k�l�nb�z� g�nt adni a fajukhoz. Minden korai f�zisban volt ezekkel a k�s�rletekkel kapcsolatban, �s m�g mindig nem tudt�k teljesen kontroll�lni a hat�sokat. De neki megfelelt, hogy haszn�ljon n�h�ny nagyon egzotikus kivonatot… fontolgatta, hogy haszn�lja-e ezt, amin most dolgozott. M�r haszn�lt egy olyat, ami a regener�ci�j�ra volt hat�ssal, sz�val ennek is sim�n kell mennie. De ez�ttal az els� gondolata nyilv�nval�an nem maga volt, hanem valaki, akit m�g nem akart elvesz�teni.

 - Rendben, fi�k, nincs sz�ks�g emiatt �sszeveszni – mosolygott r�juk Mr Pauli, �s mindannyian azonnal elhallgattak. – Jibran, k�sz�n�m a kem�ny munk�dat. Tudom, hogy mindenki sz�m�ra a legjobbat akarod. De most hadd utas�tsam el azt a kivonatot. Ha meggondolom magam, mindenk�ppen tudatom veled, meg�g�rem.

   Jibran szomor�s�ggal a sz�v�ben n�zett f�lre. Az �szaki B�zisn�l mindenkit egyform�n kedvelt, de sosem l�ptek t�l a “koll�g�k” szakaszon. Ami nem t�nt rossznak akkoriban, �s Jibran persze mindannyiukat nagyra tartotta. De enn�l az Int�zetn�l t�nyleg tal�lt p�r embert, akiket bar�toknak, vagy tal�n m�g csal�dj�nak is �rzett. Mr Pauli mindenk�ppen egy volt k�z�l�k. Tulajdonk�ppen, egy j� mar�knyi ember volt, akiknek a hal�l�t igencsak meggy�szoln�. Nem k�rd�s, ki �llt az els� helyen am�gy…

   Ahogy megeml�kezett Seraingr�l, hirtelen elkalandozott a f�kusza a t�m�r�l, �s feln�zett az �gre. A nap m�g mindig magasan j�rt, annak ellen�re, hogy m�r d�lut�n volt. Ma m�g a sz�l is elfelejtett f�lni, �s nem akadt egy sz�l felh� sem felett�k. L�thatt�k a rep�l�t, ha k�zel�tett… de m�g nem volt semmi.

   A reggel m�r messze volt, ahhoz k�pest, h�ny �r�ra volt sz�ks�g�k a vend�geiknek, hogy el�rj�k a Felvid�ki Kutat�k�zpontot. Jibran elk�ldte az �zenet�t Seraingnak. Nem mondta, hogy besz�lne vele… ha akarta volna, akkor hamarosan meg kell eml�tenie. Az�ta a r�szeg �jszaka �ta nem mert bel�pni Mr Pauli irod�j�ba enged�ly n�lk�l, pedig Mr Pauli sosem hib�ztatta… Jibran csak nem mert.

K�vetve a tekintet�t, Mr Pauli is felpillantott.

 - Hamarosan meg kell �rkezni�k – �ll�totta. – Mindenki izgatott, hogy tal�lkozzon a h�lgyekkel. Azt mondj�k, fiatalok �s csodasz�pek. Tal�n boldogok lesznek, ha bemutatod nekik az �j k�s�rletedet, gyermekem. A h�lgyek szeretnek sok�ig fiatalok �s csodasz�pek maradni.

 - Nos… miel�tt b�rmilyen kivonatot kapnak, le kell venn�nk a v�r�ket. – Jibran s�hajtott, �s felmarkolt m�g n�mi gy�m�lcs�t.

 - M�g mindig azon a felszerel�sen gondolkodok, amit eml�tett�l – n�zett Mr Pauli Lu Fengre ez�ttal. – Amit arra haszn�lt�l, hogy lek�vesd An Zhe-t, az�ltal, hogy analiz�lod a frekvenci�it az elrakt�rozott nyomk�vet� anyagban. Ha tudn�nk azt a m�szert tanulm�nyozni…

 - Azt mondt�k, egyet sem tal�ltak meg – v�laszolt Lu Feng laposan. – Gyakran k�rdeztem �ket. Tal�n elpusztultak az Ikertornyokkal.

   Micsoda pazarl�s. Jibran f�jdalmat �rzett amiatt, mennyi mindent elvesztettek. A tud�suk a fej�kben maradt, de a tud�s egyed�l nem volt el�g, hogy fejlessz�k az �let�ket, m�g mindig sz�ks�g�k volt a technol�giai beruh�z�sokra, amit az elm�lt �vtizedek alatt �p�tettek fel.

   Nem igaz�n haszn�lhatt�k a Simpson-ketrecet �l� embereken. M�s volt, ha a zsoldosok mint�kat hoztak vissza az Abyssb�l, mint ahogy Lu Feng gyakran tette, �s a hal�l sz�l�n �lltak. De amikor emberekr�l volt sz�, vagy sz�rnyekr�l, amiket �letben akartak tartani, csak a testnedveiket tudt�k haszn�lni. De azzal a m�dszerrel volt egy probl�ma. A nedveknek kellett, hogy legyen egy kont�ner�k. Aminek szint�n volt frekvenci�ja, �s megzavarta a kutat�sukat: nem tudt�k kivonni a minta tiszta frekvenci�j�t, ha a kont�ner �vegb�l vagy f�mb�l k�sz�lt.

   A testr�szek j� v�laszt�snak bizonyultak a haszn�latra, �s p�r esetben, k�pesek voltak ezt az utat j�rni. Jibran regener�l� kivonat�val az embereknek t�bb b�tors�guk �s hajland�s�guk volt fel�ldozni egy ujjat vagy egy v�gtagot – de nem mindenki egyezett bele a f�jdalomba, nyilv�nval�an. �s egy szigor� szab�ly volt n�luk, hogy nem k�nyszer�thetnek embereket, hogy olyasmit csin�ljanak, amit�l f�lnek, vagy nem okozhattak sz�ks�gtelen f�jdalmat azoknak a sz�rnyeknek, amiket nem tudtak megk�rdezni, hogy engedik-e, hogy lev�gj�k a r�szeiket.

 - An Zhe, nem tudsz egy nagyobb hifalabd�t csin�lni legk�zelebb? Nem tudod kiny�jtani �ket? – k�rdezte hirtelen Jibran, ahogy eml�kezett az utols� pr�b�lkoz�sukra az eml�tett m�dszerrel.

   An Zhe a szem�ld�k�t r�ncolta, �s �sszeszor�totta a sz�j�t – Jibran nem tudta megmondani, hogy a k�rd�s miatt, vagy mert elege volt Lu Feng etet�s�b�l.

 - Nem – felelt v�ltozatlan hangon. – Ha egyszer lev�gtam a hif�imat, �sszeugranak. Nem tudom �ket ir�ny�tani, amikor m�r nem a testem r�szei.

   Sz�val a m�dszer �gy n�zett ki: An Zhe adott nekik egy hifalabd�t, amit �k belem�rtottak a testnedvekbe. A semleges fonalaknak megvolt az el�nye, hogy nem zavartak be a minta frekvenci�j�ba. Azonban k�t nagy probl�ma volt ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy a hif�k nagyon kicsi m�retre zsugorodtak, miut�n le lettek v�gva; �s a m�sik, hogy t�l gyorsan besz�vt�k a testnedveket, �s semleges�tett�k a frekvenci�j�t, miel�tt bedobt�k volna a kis labd�t a Simpson-ketrecbe.

   Ilyen korl�tozott lehet�s�gek mellett, k�s�rletezni egy csom� term�keny n�n m�g mindig vad �tlet volt. Biztosra kellett menni�k, hogy mindegyik�k tisztelettel �s gondoskod�ssal volt kezelve.

   Jibran �ppen meg akarta k�rdezni, mikor kezdik a k�s�rleteket ezeken a n�k�n, de a f�le elkapott egy zajt, ami k�l�nb�z�tt az Int�zet �ltal�nos hangjait�l. Ahogy megint feln�zett, egy apr� folt t�nt fel a s�padt k�k �gen.

   D�rg� hangok t�lt�tt�k meg a leveg�t, nem csak az �gb�l, hanem az �p�letb�l is; mindenki hallotta a rep�l� z�g�s�t, ami egyre hangosabb �s hangosabb lett, �s mindenki l�tni akarta a vend�geket a F�ldalatti V�ros B�zis�r�l; �k voltak a r�g v�rt attrakci�. Xenogenikusak, tud�sok, katon�k �s zsoldosok gy�ltek csapatokba, �s kezdtek a lesz�ll�p�lya ir�ny�ba menni, arra a hatalmas helyre, ami az Int�zet �s a sz�lturbin�k k�z�tt fek�dt – az volt a kis repter�k most.

   A zaj t�l hangos lett, hogy besz�lgessenek, a rep�l� is meg�rkezett, a z�g�s majdnem elviselhetetlenn� v�lt, m�gnem elkezdett leereszkedni, �s hamarosan elhallgatott, ahogy a motorjai le�lltak. Addigra nem maradtak sokan az �p�letben, Jibranon �s a komp�ni�j�n k�v�l.

   Egy p�r m�sodpercre csak �lvezt�k a csendet �s a kil�t�st. Mr Pauli kond�ci�j�t figyelembe v�ve, az �reg tud�s kijel�lt n�h�nyat a katon�k k�z�l, hogy �dv�z�lj�k az �j lak�kat, �s k�s�rj�k vissza �ket, sz�val itt v�rt r�juk, hogy meg�rkezzenek. Lu Feng, mint Mr Pauli szem�lyes kerekessz�k-tologat�ja – ahogy Jibran szerette h�vni Lu Fenget mostans�g – szint�n maradt, term�szetesen. M�g csak izgatott sem volt, hogy l�ssa a h�lgyeket.

   �s Jibran… nos. � megint kicsit elveszett. M�g mindig nem tudta eld�nteni, hogy fel kellene-e h�vnia Seraingot. Tal�n eln�z�st kellene k�rnie, �s elmenni, megn�zni, hogy a f�rfi egy�ltal�n v�laszolt-e.

 - Oh, igaz is… - Mr Pauli hirtelen megsz�lalt, visszavonva Jibran figyelm�t �r�. – Igaz�b�l akartam valamit eml�teni… A k�vetkez� p�r h�tnyi k�s�rlethez, amit a h�lgyeken v�gz�nk, valaki m�st v�lasztottam, hogy seg�tsen nekem.

Jibran nem tudta sz�mon tartani, h�nyszor esett le az �lla ezen a napon.

 - Mi? �gy �rted… Nem engeded, hogy assziszt�ljak neked? – Tudta, hogy Mr Pauli sosem utas�totta volna el, sz�val valami oka biztos volt, de nem sz�m�tott eff�le d�nt�sre.

 - A j�v�ben fogsz. De m�g mindig gyakorolnod kell a mozdulataidat. �s t�l gyorsan pr�b�lsz visszat�rni a munk�ba. Sz�val bet�bl�ztam neked egy h�nap szabads�got.

 - Szabads�got – ism�telte Jibran, �s a szem�ld�k�t r�ncolta. – Mit jelent ez pontosan? Szabads�gon voltam majdnem h�rom �vig, mivel nem voltak meg a tagjaim… �s hat kivonatot is csin�ltam egyed�l, n�h�nyat az �j jobb kezemmel…

 - Tudom. De m�g mindig van p�r l�p�s, amit meg kell tenned, hogy teljesen kigy�gyulj a s�r�l�seidb�l – magyar�zta nyugodtan Mr Pauli, �s mosolygott r�, ahogy �ltal�ban. – A testeden �s a sz�veden is. Azt hiszem, hasznos lenne sz�modra, ha elhagyn�d ezt a helyet egy kis id�re.

 - Elmenni? – Jibran gyomra elkezdett �sszemenni egy kis csom�ba. – M�g maradni sem maradhatok…?

Mr Pauli nevetett.

 - Nem err�l van sz�. Persze, ez a te otthonod. De m�g Lu Feng �s An Zhe is elmennek n�hanapj�n egy-egy utaz�sra. Tudod, milyen fontos lehet, hogy megv�ltoztasd a helyedet, amikor pr�b�lsz gy�gyulni. Ide j�tt�l, �s ez volt a legjobb d�nt�s az eg�szs�ged �rdek�ben. De m�g mindig az Int�zet falai k�zt �lsz. Hogy a v�gtagjaid teljesen helyre �lljanak, j� lenne, ha t�nylegesen haszn�ln�d is �ket s�t�l�sra �s egyens�lyoz�sra, hogy er�s�tsd �ket.

   Jibran v�lla leereszkedett, ahogy pr�b�lta ezt az �j “aj�nlatot” elhelyezni a fej�ben, ami m�g mindig ink�bb parancsnak t�nt. T�nyleg nem �rezte �gy, hogy menni akart volna b�rhova. Nos… tudott volna… ha a dolgok jobb helyzetben lettek volna, hogy az �szaki B�zisra menjen, csak hogy l�ssa a h�reket a saj�t szem�vel, az �j v�rost, az embereket… egy bizonyos embert… Jibran er�s honv�gyat �rzett, amikor arra a bizonyos emberre gondolt… De nem tudott csak megjelenni, �s megzavarni Seraing �let�t. F�leg nem azut�n, hogy �rta, hogy besz�lni�k kell.

   De hova m�shova mehetett volna? A F�ldalatti V�ros B�zis�ra? Igen, k�v�ncsi volt r�. Volt p�r tud�s ott, akikkel szeretett volna tal�lkozni… De egyed�l oda menni… Ha v�laszthatott volna, jobban szerette volna, ha azok a tud�sok j�ttek volna ide ink�bb. Vagy ha Mr Pauli el�g biztons�gosnak �rezte volna, hogy rep�lj�n, �s elk�s�rje a F�ldalatti V�ros B�zis�ra.

   Abszol�t nem volt k�pes�t�se, hogy a vadonba menjen. Legal�bbis nem Lu Feng n�lk�l, de Lu Feng �pp csak visszat�rt onnan, �s mindig pihent az Int�zetn�l, amikor hazaj�ttek.

 - Fiam, ne ijedj meg. Nem k�telezlek r�, hogy elmenj. De m�g ha maradsz is, azt akarom, hogy pihentesd az agyadat egy kicsit. Annak ellen�re, hogy fizikai munk�t nem v�gezt�l az elm�lt p�r �vben, folyamatosan haszn�ltad az elm�det, hogy seg�ts nek�nk. Csak egy j� pihen�sre van sz�ks�ged.

   Mr Pauli hozz� besz�lt, de a szeme elv�ndorolt valahova az �p�let ir�ny�ba, ami Jibran m�g�tt volt. Az �reg f�rfi k�k szemei felragyogtak, �s a mosolya sz�lesebb lett, ahogy egy bizonyos pontra meredt – �gy t�nt, elk�pzelte azokat a helyeket, amiket megl�togatott volna.

Jibran hirtelen �gy �rezte, meg�rtette.

   Mr Pauli m�g mindig �lvezhette az �letet, de a teste nem tudott l�p�st tartani, sz�val sz�m�ra elhagyni az Int�zetet nehezebb volt ezekben a napokban. Mindketten tud�sok voltak, de Jibran tudta, Mr Pauli egy kicsit jobban kij�r� volt, mint �. � volt az a fajta kutat�, aki boldogan ment a vadonba �j fajokat keresni, v�ndorolva az erd�ben, mik�zben a katon�k v�dt�k �t. Mr Pauli tulajdonk�ppen ezt csin�lta, amikor fiatalabb volt, a kutat� mes�lt neki azokr�l a napokr�l.

   �s nem mintha Jibran nem kedvelt volna ilyesf�le utakat, de a k�s�ret�t bonyolult volt sz�m�ra kiv�lasztani.

 - Nem akarok egyed�l menni… vagy olyan emberekkel, akiket nem ismerek j�l – mondta v�g�l Jibran. Mindig pr�b�lt �szinte lenni Mr Paulival.

 - Akkor tal�n �n elk�s�rhetlek, ha �gy gondolod, el�g k�pzett vagyok.

   Jibran megfagyott a sz�k�n. Mr Paulira n�zett, aki m�g mindig ugyanabban a p�zban �lt, az �ll�t a tenyer�ben t�masztva, mik�zben oldalra billentette a fej�t – de a szeme nem egy pontra b�mult Jibran m�g�tt, hanem �r�. A v�gtelen melegs�g azokban a szemekben olyanok voltak, mint egy takar�, ami befedte Jibrant.

Lass� mozdulatokkal fordult balra, az �p�let fel� n�zve.

   Egy magas, v�kony alak �llt m�g�tte, csak k�t m�terre t�le, az ind�knak d�lve, amik a feh�r falakat bor�tott�k. A kez�t a zseb�be dugta – a p�za laza �s szabad volt, �s nem viselte a fekete egyenruh�j�t. A nadr�gja fekete volt, de csak feh�r ingbe �lt�z�tt, sapka n�lk�l, zak� n�lk�l, kab�t n�lk�l, katonai csizm�k n�lk�l, csak �ltal�nos csizm�kban �s egy �vt�sk�val a dereka k�r�l… �s r�mosolygott azzal az ismer�s, halv�ny mosollyal.

Olyan volt, mint �lmodott volna, l�tva Seraingot ilyen k�zel hozz�.

 - Seraing – hallotta Lu Feng hideg hangj�t, amit�l Jibran megremegett, mintha �ppen felh�zt�k volna az �ce�n m�ly�r�l: a val�s�g olyan volt, mint a hideg sz�l, miut�n kiemelkedett a hull�mokb�l, hab�r a nap leragyogott r� a k�k �gr�l. Ez… nem volt �lom…

 - Ezredes. An Zhe. Mr Jones – �dv�z�lt mindenkit, ahogy ell�kte mag�t a falt�l, �s lassan bez�rta a t�vols�got k�zte �s az asztal k�z�tt. Meg�llt Jibran mellett, aki m�g mindig nem tudott mozdulni, csak feln�zett, �s hunyorgott, ahogy a nap Seraing m�g�tt ragyogott. A szeme k�nnybe l�badt t�le. – Jibran – mondta Seraing sokkal halkabban �s melegebben. Egym�sra n�ztek; Seraing szeme mag�ba z�rta Jibran�t, �s nem engedte f�lrepillantani. – Bocs�nat, sokat kellett r�m v�rni?

   Jibran azt hitte, Seraing �t k�rdezte, �s nem tudta, mit mondjon. Pr�b�lta nem elveszteni az esz�t, �s megregul�zni a sz�vver�s�t �s a l�gz�s�t, mert olyan dolgokat akart mondani, amik val�sz�n�leg helytelenek voln�nak itt; �s olyan dolgokat akart tenni, amik egy�rtelm�en helytelenek voln�nak itt… de azt�n Mr Pauli v�laszolt.

 - Nem, csak Jibran szabads�g�r�l besz�lt�nk. Pontosan a legjobb pillanatban j�tt�l. Akkor, ha j�l sejtem, mennem kell, a h�lgyek itt vannak.

 - Igen. Az asszisztensei �dv�z�ltek minket, ahogy landoltunk. Az �tkez�be lettek k�s�rve.

 - K�sz�n�m, fiam – b�lintott Mr Pauli, m�g Lu Feng fel�llt. Ahogy elhaladt Seraing mellett, a kez�t a fiatal B�r� v�ll�ra tette, �s megszor�totta. Azt�n ment, hogy Mr Paulit az �p�letbe vigye, �s persze, a kis gomba a sark�ban volt. – Akkor most megyek. Ne felejtsetek bej�nni vacsor�ra… vagy azonnal elmentek?

 - Nem, azt hiszem, el�bb �t kell besz�ln�nk a dolgokat. Ha ez lehets�ges, szeretn�k p�r napot maradni, ha Jibran nem d�nt m�sk�ppen.

   Mind �gy besz�ltek, mintha m�r j�l ismert�k volna egym�st… nem, nem, mind �gy besz�ltek, mintha egy�tt terveztek volna valamit, Jibran h�ta m�g�tt. Annyira megd�bbent ezekt�l az esem�nyekt�l, �s lefagyott a saj�t �rz�seit�l, hogy nem volt k�pes egy sz�t sem sz�lni hozz�juk. Miel�tt fel�bredt az �sszezavarodotts�g�b�l, Lu Feng �s An Zhe eltolt�k Mr Paulit a kerekessz�k�ben.

   Seraing m�g mindig itt volt. Jibran r�n�zett, ahogy odah�zott egy sz�ket a m�sik, r�videbb oldal�ra az asztalnak, de fel� n�zve �lt�ben, a k�ny�k�t az asztal sark�ra t�masztva, a keze lel�gott csukl�t�l Jibran �le f�l�, a teste fel� d�lt… k�zel voltak. Nagyon k�zel voltak… ha Jibran fel tudta volna emelni a kez�t, k�nnyen el�rhette volna ezt az embert.

Nem tudott mozdulni.

   Csak n�zte a j�k�p� arcot, ami leheletnyit lebarnult, mintha a napon lett volna az elm�lt p�r napban vagy h�tben, sz�val a szepl�i nem l�tszottak annyira; m�g mindig megvoltak azok a csinos, hossz� szempill�i, �s a mosolyg�s, barna szeme a s�rga �s narancsos ragyog�s�val; �s az ajkai, amik egy nagy, boldog mosolyba g�rb�ltek most, amit sosem l�tott Seraingon ezel�tt… az eg�sz ember olyan… gondtalannak �s �rzelmesnek t�nt. Jibran sz�ve verg�d�tt, mint a partra vetett hal, �s m�g mindig leveg� ut�n kapkodott. Pr�b�lta elrejteni. De az arca �gett. Az a h�lye nap… mi�rt nincs itt sz�l pont ebben a pillanatban?

 - Meglepet�s – t�rte meg a csendet Seraing.

Jibran nyelt egyet.

 - �pp csak mondtam… hogy nem szeretem a meglepet�seket – dadogta, olyan sok gondolattal a fej�ben, hogy rendbe se tudta tenni �ket.

 - Mondtad? – vonta fel a szem�ld�k�t Seraing.

 - Az email – magyar�zta Jibran, �s kezdett mag�hoz t�rni. Ez… sosem k�pzelte volna, hogy ez megt�rt�nhet… �s senki… egyetlen ember sem mondta neki! Ez… ez… Nem is tudta kigondolni, milyen sz� illett volna r�, mi volt ez.

 - Ah, �gy �rted, v�laszolt�l az emailemre? – Seraing szokatlanul izgatottnak hallatszott, �s kivett egy tabletet az �vt�sk�j�b�l. Jibran hirtelen hal�lra r�m�lt.

 - Ne olvasd el, ha m�g nem tetted meg!

De Seraing m�r a kijelz�t n�zte, �s pr�b�lta kivenni a szavakat a naps�t�sben.

 - Mi�rt ne? Tudok szem�lyesen v�laszolni neked – jelentette ki Seraing nyugodtan, �s Jibran legnagyobb sz�gyen�re, elkezdte olvasni az emailj�t hangosan… Legal�bb minden ember elment most, hogy l�ssa a n�ket, �s egyed�l voltak a b�k�s erk�lyen. – Mr Pauli azt mondta, hallotta, hogy te volt�l, aki a F�ldalatti V�ros B�zis�val besz�lt, �s rendezte le ezt a cser�t a h�lgyekkel kapcsolatban… - Seraing b�lintott, ahogy feln�zett, mik�zben v�laszolt. – Igen, igaz. Igaz�b�l, van n�h�ny remek kapcsolatom p�r emberrel a F�ldalatti V�ros B�zis�n. Sok oda-vissz�z�s zajlott le k�zt�nk ezekr�l a n�kr�l… mindegyik�k �nsz�nt�b�l j�tt, mert csod�lt�k a b�zisunkat, vagy csak unatkoztak a saj�tjukon, �s nem b�nt�k a k�lt�z�st. Nem volt neh�z d�nt�s, de sz�ks�ges volt n�h�ny megegyez�st k�tn�nk, miel�tt megtehett�k ezt a l�p�st. Tudod… hogy ne forduljon az eg�sz egy �jabb Rose Manifest�ba. Bocs�nat, hogy nem eml�tettem. Ez volt a munka, amivel elfoglalt voltam, �s ami miatt nem tudtam neked olyan gyakran �rni. El akartam mondani neked, de �gy terveztem, �n hozom el ezeket a h�lgyeket, sz�val �gy gondoltam, besz�lhet�nk r�la, ha egyszer itt vagyok.

   �s sz�lesen mosolygott, miel�tt visszat�rt az olvas�shoz. Jibran nyelt egyet. Meg akarta k�rdezni, mi�rt volt itt. Meg akarta k�rdeni, mi�rt viselkedett �gy. Meg akarta k�rdezni, meddig marad. �s sok… sok mindent, de nem tudta megtenni. A torka �sszeszorult, �s csak hallgatni akarta a hangj�t. N�zte ezt az embert maga el�tt, ahogy megem�sztette Jibran minden �rott mondat�t. A szavak olyak k�zelr�l j�ttek, hogy Jibran k�pes volt hallani a leveg� vibr�l�s�t, ahogy besz�lt. M�lyebb lett a hangja? Jibran lehunyta a szem�t, hogy jobban hallja.

 - Milyen komoly t�m�k? – hallotta a rezon�l� hangot nyugodtan v�gigfolyni a f�l�n, mint egy keskeny patak a k�vek k�z�tt. – Nos… arr�l, hogy ide j�v�k, �s a k�z�s j�v�nkr�l, hogy pontosabb legyek. Mi�rt mondtad, hogy nem rem�nykedsz a meglepet�semben? Mit gondolt�l, mi lesz az?

   Jibran m�g mindig csukott szemekkel �lt, de ahogy a f�rfi elhallgatott, kinyitotta �ket, �s r�n�zett Seraing k�v�ncsi arc�ra.

 - �n… azt hittem, le akarod z�rni velem a dolgokat – mondta el Jibran az igazat neki. Mi�rt rejtegesse t�bb�, nem…? Enn�l jobban nem j�het m�r zavarba. Seraing megint felvonta a szem�ld�k�t.

 - Lez�rni? – k�rdezett vissza, mintha nem hitte volna el. – Az �sszes pr�b�lkoz�som ut�n, hogy fl�rt�ljek veled, azt hitted, szak�tani fogok veled?

 - Azt sem tudtam, hogy m�g mindig egy�tt voltunk, miut�n ide j�ttem – emelte fel Jibran a hangj�t az ideges sz�gyenben, hogy teljesen f�lre�rtette a szitu�ci�t.

 - H�t, tal�n ha hajland� lett�l volna besz�lni velem azon az est�n… - kuncogott Seraing. KUNCOGOTT! Jibran sz�ve csiklandozott; ez volt az els�, hogy ilyen aranyos hangot hallott ett�l az embert�l. – Elmondtam volna neked, hogy v�rni fogok r�d, am�g k�szen �llsz velem lenni. Tudtam, hogy volt n�mi probl�m�d az �nbizalmaddal az �llapotod miatt… m�g ha el is fogadtalak, legal�bb annyira, mint azel�tt. De arra gondoltam, ha egyszer visszaszerzed az �nbizalmadat, k�pes leszel �jra megny�lni nekem. Sz�val… El akartam neked mondani ezt. De elutas�tottad, hogy besz�lj�nk, �s �n nem er�ltettem. Azt�n elt�nt�l m�sf�l �vre.

 - H�t… h�t mert… - Jibran pr�b�lta megmagyar�zni an�lk�l, hogy elmondta volna a teljes igazs�got, mert most emiatt is sz�gyent �rzett. – Sz�val az �n hib�m volt, mi? Ok�, ok�, �rtem, az �n hib�m megint. Egy… egy idi�ta voltam. Mit akarsz, mit mondjak? Mondtam m�r, hogy sajn�lom… Teljesen le akartam z�rni ezt veled, csak sosem voltam r� k�pes, de helyette csin�ltam p�r h�lyes�get… Bocsi, ok�? Pr�b�ltam j�v�tenni, de…

   Seraing nevet�se a kirohan�s�ba v�gott, �s a f�rfi csak… felemelte a jobb kez�t, kiny�lt, �s az ujj�t Jibran ajk�ra tette. Jibran sz�ve egy hossz� pillanatra meg�llt.

 - Semmi baj, napsugaram – mosolygott Seraing megint, �s mikor visszah�zta a kez�t, Jibran m�g mindig �rezte az �rint�s�t az ajk�n. – Nem hib�ztatlak. Minden rendben. �gy is megtettem  a r�szemet, h�s�ges maradtam, �s v�rtam r�d, �s visszat�rt�l hozz�m, sz�val gondoltam, tudod, hogy rendben vagyunk.

   K�retlen�l n�h�ny eml�k ugrott Jibran elm�j�be, �s f�jdalmas megb�n�s v�gott a gyomr�ba. Nem tudta tartani a szemkontaktust, de Seraing folytatta, sz�val nem vette �szre.

 - Sz�val m�g mindig sz�ks�ged van a jobb kezed, hm? Nos… arr�l valahol m�shoz besz�lj�k… ki tudja, hogy ennek az �p�letnek vannak-e falai, vagy sem. – Seraing mosolya vigyorr� v�lt, �s letette a tabletet, minden figyelm�t Jibranra ford�tva most, m�g k�zelebb d�lve hozz�.

   Jibran elfelejtette a b�ntudat�t, �s belen�zett azokba az �rdekes szemekbe, melyeket a csinos szempill�k �leltek. Seraing arca nem v�ltozott sokat, m�gis v�ltozott. Hogy ez az�rt volt, mert csup�n boldog volt, hogy l�thatta Jibrant, vagy sokkal nyitottabb volt az �rz�seivel kapcsolatban, nem �gy, mint mikor B�r�k�nt dolgozott, Jibran nem igaz�n tudta megmondani. De ett�l a sz�ve gyorsabban pump�lta a v�r�t, �s a sz�ja kisz�radt.

 - M�g mindig ennyire lesokkol? Ah, igaz is; van valami, amit �t kell adnom – mondta Seraing hamarosan, ahogy egym�sra meredtek sok�ig csendesen. Azt�n a f�rfi lassan megint beleny�lt az �vt�sk�j�ba a szabad kez�vel, �s miut�n egy kis ideig kotor�szott benne, el�vett egy apr�, labda-form�j� t�rgyat, aminek sz�nes csomagol�sa volt.

Egy cukor.

   Seraing az asztalra tette, egyenesen Jibran el�. A sz�ve megugrott, �s az ellen�ll�sa afel�, hogy megmozduljon nagyon legyeng�lt.

 - A tied. Hoztam egy csom�t magammal.

   Jibran nyelt egyet, �s hagyta mag�t, hogy elvegye. A cukor�rt ny�lt, �s a kez�be vette, de csak n�zte. Az �des nasi enyh�n megolvadt, �s �rezte a puhas�g�t a pap�r alatt.

 - M�g mindig szereted a cukrokat, ugye? – Egy kis megtorpan�s ut�n Seraing hozz�tette: -… Nem l�tszol nagyon boldognak t�le. Tal�n m�g att�l sem vagy boldog, hogy engem l�tsz?

 - �n… boldog vagyok. Sokkban vagyok – mondta rekedt hangon, �s vett egy m�ly leveg�t, felpillantva, �s �k�lbe szor�tva a kez�t a cukron. – H�nyan tudt�k, hogy ide fogsz j�nni? Mi�ta tervezted ezt?

 - Megb�nt�dt�l? – Seraing mosolya k�noss� v�lt, �s halkan nevetett. – Bocs�ss meg, hogy nem mondtam el. A kezdetekt�l ezt terveztem. Nem voltam benne biztos, mikor sim�thatom el a munk�mat, �s hagyhatok mindent j� kezekben. Ha �g�rtem volna egy d�tumot, �s v�g�l nem lettem volna k�pes betartani az �g�retemet, megint �sszet�rtem volna a sz�ved. Nem akartam, t�l sokszor �sszet�rtem a sz�vedet akaratlanul. �s v�g�l h�rom �vig tartott… Sz�val lass� folyamat volt. Csak rem�ltem, hogy befejezem abban az id�intervallumban, amit elk�pzeltem. De Mr Jonesnak k�sz�nhet�en, ilyen hamar megcsin�ltam. Ha nem seg�tett volna nekem a tan�csaival, m�g mindig a b�zison lenn�k, pr�b�lva �sszetartani az egyes�letemet. Seg�tett v�gigmenni a terveimet, amikor meg�rtette a sz�nd�kaimat r�la, �s a kapcsolatunkr�l. V�gig t�mogatott. Az ezredesnek is mondtam, hogy j�v�k, de csak nemr�g. Amikor biztos voltam benne, hogy mindent ott hagyhatok az ut�dom kez�ben.

   Jibran a fiatal arcot vizsg�lta, ami nem mutatta egyetlen jel�t sem a neh�zs�geknek, amikr�l besz�lt. Sokkal sikeresebb f�rfiv� v�lt, mint Jibran maga.

 - Gratul�lok – mondta azt�n. – �s… sz�val… mikor kell visszamenned?

 - Hmmm… - Seraing szeme elkalandozott, az ind�kra n�zett Jibran m�g�tt a falon. – Rajtad m�lik. Ha meg akarod n�zni az �j b�zist, akkor hamarosan. Ha nem, akkor nem megy�nk. B�rhova elviszlek, vagy maradhatunk itt is, ha ezt szeretn�d.

   Jibran csak �lt ott, er�s ellen�ll�st �rezve ism�t. Idegesen j�tszott a cukorral a kez�ben. Megint csak f�lre�rt valamit? Seraing gyeng�den mosolygott, �s v�rt r�, hogy mondjon valamit. Jibran megk�sz�r�lte a tork�t, de egy kicsit sz�k�s volt a harct�l, amit a rem�nytelen sz�v�vel v�vott.

 - Meddig? – Meg kellett k�rdenie. Nem csin�lhatta a hallgat�st megint; t�l sokszor csin�lt mag�b�l boh�cot. Seraing vetett r� egy meglepett pillant�st.

 - Az �let�nk v�g�ig. Ha nem b�nod, hogy olyan sok�ig veled legyek.

 - Nem vagy igazi, ugye – mondta hirtelen Jibran, nem is k�rdezve. Seraing zavarodottnak t�nt, ahogy r�n�zett. – Megint csak egy �lom vagy. Ez sosem t�rt�nne a val� �letben azok ut�n, amiket csin�ltam…

Seraing megnyalta az ajkait. Jibran tekintete odatapadt a mozdulatra, �s az arca melegebb lett.

 - Gyakran �lmodsz r�lam? – k�rdezte Seraing nyugodtan �s lassan. Jibran megint nyelt egyet.

 - Ja… sokszor – morogta, �s er�s k�sztet�st �rzett meg�rinteni Seraingot, de visszatartotta.

 - Mif�le �lmaid voltak? – �gy t�nt, a f�rfi remek�l sz�rakozik ebben a pillanatban, sz�lesen mosolygott megint.

 -… Azt akarod, hogy kimondjam? – Jibran �sszeszor�totta a sz�j�t, �s lehunyta a szem�t egy m�sodpercre. L�legezz m�lyeket. L�legezz m�lyeket. – Seraing, �n… �n k�nyelmetlen�l �rzem magam… Tudod, hogy h�lyes�geket m�velek, amikor k�nyelmetlen�l �rzem magam… Nem tudom, most mit mondjak, hogy ne viselkedjek �gy, mint egy idi�ta… seg�ts.

   Csukva tartotta a szem�t, a cukor a tenyer�be v�jt, �s ott �lt, lassan kiesve a naperny� �rny�ka al�l, ahogy a nap elkezdett a hegyekre ereszkedni. L�tta a piross�g�t a szemh�j�n �t. Egy kis ideig csend volt a v�lasza, miel�tt Seraing �sszeszedte volna a gondolatait.

 - Nem b�nom, ha �gy viselkedsz, mint egy idi�ta. Csin�lhatod a… “h�lyes�geidet”, ha ez a fl�rt�l�st meg viccel�d�st jelenti. Mi�rt vagy �gy megr�m�lve? Csak �n vagyok az, Seraing.

 - Pontosan az az �n probl�m�m. – Jibran hangja megemelkedett �s remegett. Hallotta a puha �s r�vid nevet�st.

 - Rendben, �rtettem. Akkor, tegy�nk �gy, mintha ez egy �lom lenne. Egy �lomban b�rmi megt�rt�nhet, igaz? Ha ez egy �lom, mit gondolsz, minek kellene t�rt�nnie k�vetkez�nek? Mi a t�k�letes �jra egyes�l�s a k�pzeletedben?

   Jibran nem sz�m�tott r�, hogy a f�rfi ezt az utat fogja v�lasztani, de valahogy felkeltette az �rdekl�d�s�t. Laposan kinyitotta a szem�t, kilesve Seraingra, akinek sz�lesebb lett a mosolya, ahogy �szrevette a pillant�s�t.

 - Az �jra egyes�l�sekkel kapcsolatban… A mi �jra egyes�l�s�nknek sokkal dr�maiabbnak kellett volna lennie. Messzir�l kellett volna l�tnunk egym�st, �s neked fel�m kellett volna futnod, �s am�g integetek neked, neked is integetned kellett volna. �s azt�n, amikor meg�rkezel, fel kellett volna kapnod, mert annyira boldog vagy, hogy l�tsz, �s megcs�kolni.

 - �rtem. – Seraing nagyon pr�b�lkozott, hogy egy sztoikus �s nyugodt arcot mutasson, de a sz�ja sarka r�ngat�zott. – Sajn�lom. �gy t�nik, t�nkretettem a t�k�letes �jra egyes�l�s�nket. Az egyetlen, amit tehetek ezek k�z�l a dolgok k�z�l most, az a cs�k.

 - Fel is vehetsz – mondta Jibran ostob�n, miel�tt meg�ll�thatta volna mag�t.

 - Igaz. Itt van egy kis hely is nek�nk, hogy egym�s fel� fussunk. Kipr�b�ljuk? – Csak �gy odavetette ezt Jibrannak egy nemt�r�d�m vigyorral, �s felemelte a karj�t, r�mutatva az erk�ly folyos�j�ra. Jibran megfagyott egy m�sodpercre, ahogy elk�pzelte, �s tudat alatt n�zett az oldal�ra, a keskeny helyre.

T�ls�gosan tetszett neki ez a k�p.

Nem, �lljunk csak meg.

 - Sose hozn�m magam zavarba ilyesmivel – k�pte ki gyorsan, �s hirtelen fel�llt. – Meggondoltam magam. A t�k�letes �lmomban, amikor �jraegyes�l�nk, miut�n meg�lelt�k egym�st a g�p lesz�ll� p�ly�j�n, neked k�rdezned kellett volna a hogyl�temr�l �s a munk�mr�l, �s elmondan�m neked a sikereimet, �s visszak�s�rn�lek az irod�mba, �s… �s felaj�nlan�m a kivonataimat neked, hogy kipr�b�ld. Te persze elfogadn�d, �s azt�n vacsor�ig besz�lgetn�nk, �s azt�n enn�k, �s azt�n, nos, sok minden t�rt�nhet, hahah! Menj�nk!

   Jibran izg�g�nak �rezte mag�t, �s az elm�je m�g mindig kicsit sz�t volt sz�r�dva. Minden eltel� m�sodpercben nehezebb volt sz�m�ra elnyomni az �rz�seit. A logik�ja, a kifog�sai pajzsa �s a negativit�sa lassan leereszkedett, �s sietni akart, n�gyszemk�zt akart besz�lni Serainggal, �s meg�rinteni, �s megcs�kolni; de valahogy tetszett is neki a halogat�s, hogy nem �rintette �s cs�kolta meg, elmentve azt a pillanatot k�s�bbre. Mindent meg akart mutatni neki ezen a helyen; a szob�j�t, a h�ts� udvart, a kedvenc hely�t, az irod�j�t, a munk�j�t, a mint�kat, a kivonatokat, �s besz�lni mindenr�l, amit nem tudott elmondani neki az emailjeiben. A gondolat, hogy ellen�lljon Seraingnak, kezdett halv�nyulni, ahogy az aggodalma �s hib�s felt�telez�sei kit�rl�dtek az elm�j�b�l.

   Eltartott neki egy p�r pillanatig, hogy meg�rtse, hogy boldog volt. Olyan hossz� ideje nem �rzett �gy, hogy tulajdonk�ppen nem is ismerte fel. Ahogy az intenz�v �rzelmei v�gre �rtelmet nyertek, elvesztette a fonalat egy m�sodperce, �s megbotlott a saj�t l�b�ban, ahogy el akart l�pni a sz�k�t�l.

   Egy er�s k�z ragadta meg a k�ny�k�t, �s szil�rdan tartotta. Jibran visszanyerte az egyens�ly�t, de az incidens igaz�n megugrasztotta a sz�v�t. Majdnem… majdnem megint sz�gyenbe hozta mag�t.

 - J�l vagy? A l�bad? – hallotta Seraing agg�d� hangj�t, �s felpillantott… t�nylegesen fel kellett n�znie. Seraing k�zvetlen�l mellette �lt, �s… majdnem f�l-fejjel magasabb volt Jibrann�l. Seraing magasabb lett? Jibran elfelejtette, hogy a magass�guk egyezett-e ezel�tt, de nem eml�kezett, hogy a fiatal B�r� – vagyis ink�bb ex-B�r� – ilyen nagy lett volna. Az elm�je egyetlen eml�ket sem tudott el�kotorni, �s lassan elvesztette a k�pess�g�t arra is, hogy egy�ltal�n gondolkodjon, ahogy egym�sra meredtek.

 - Nem, �n… csak b�na voltam – v�laszolt egy j� adag m�sodperc m�lva. Nem j�… nem j�… Seraing k�pes volt ki�r�teni Jibran fej�t egyetlen m�sodperc alatt. Tal�n tart�zkodnia kellene t�le, hogy szemkontaktusba ker�lj�n vele.

Seraing nevetett, de nem engedte el, annak ellen�re, hogy Jibran m�r visszanyerte az egyens�ly�t.  

 - �vatosan, napsugaram. – Seraing feh�r mosoly�nak volt n�mi t�rd-elgyeng�t� szuperereje. – Eml�tetted, hogy m�g most is elk�lne neked egy jobb k�z, nem igaz? Sz�val hadd k�s�rjelek vissza az irod�dba. Az m�g mindig belesz�m�t a t�k�letes �jra egyes�l�sbe? Vagy meg akarsz valamit v�ltoztatni?

   Volt egy eml�k, ami hirtelen Jibran elm�j�be �szott, �s k�ts�gbeesett, �szt�n�s k�sztet�s �nt�tte el, hogy �rezhesse azt az �rz�st megint; m�g a ny�l is �sszegy�lt a sz�j�ban, mintha f�gg�je lett volna annak az �rz�snek.

 - Nem. K�s�rj vissza, �desem.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.