Kellett egy kis b�tors�g, hogy ezt mondja. A hangja egy leheletnyi reszket�ssel j�tt ki, de �llta a m�sik pillant�s�t… nem, �hezett r�, hogy l�ssa a reakci�j�t. Hossz� ideje ez volt az els� alkalom, hogy Jibran szem�lyesen haszn�lta ezt a becenevet.

   Seraing pupill�ja kit�gult, �s a szeme elkerekedett. Azt�n, a mosolya vigyorba fordult. Jibran nem igaz�n v�rt ilyen reakci�t – m�g mindig rem�nykedett egy kis arcp�rban, de… nos, el kellett ismernie, a pr�b�lkoz�sa nem volt el�g j�, nem volt el�g karizmatikus ahhoz a reakci�hoz egyel�re.

   Azt sem gondolta, hogy ez a h�lye f�rfi csak azonnal lehajol. A k�zvetlen k�vetkez� pillanatban �rezte, hogy valami a t�rdhajlat�nak nyom�dik, �s mindj�rt fel is lett kapva… hercegn�-st�lusban.

 - Seraing…

 - Hm?

   A fiatalember mindig olyan k�nny�szerrel emelte fel. Nem t�nt �tlagon fel�lien er�snek, m�gis, Jibran nem �rezte, hogy probl�m�t okozott volna neki, hogy cipelje. Amikor el�sz�r t�rt�nt, Jibran nem volt szerelmes Seraingba. M�sodszorra, nos, nem volt olyan j� �llapotban. Sz�val most levette a szem�veg�t a kez�vel, amiben m�g mindig az olvadt cukrot tartotta; k�rbefonta a karj�t Seraing v�ll�n, �s teljesen sz�nd�kosan a puha �s kem�ny nyakhoz nyomta az arc�t. Ez volt az eml�k, ami esz�be jutott, ez volt az � f�gg�s�ge.

   �s… ott volt! Az er�s, �des, m�gis hideg illat, ami csak ehhez a szem�lyhez tartozott. Jibran m�ly l�legzetet vett, besz�vva azt az illatot, �s a k�ts�gbees�se elfoszlani l�tszott; a teste azonnal ellazult, �s csak l�gott Seraing karj�ban, m�g az lassan s�t�lt vele enyh�n vibr�l� mozdulatokkal. Otthon �rezte mag�t.

 - Nem akarom megzavarni az �lvezked�s�t, uram. – Seraing hangs�lya olyannak t�nt, mintha visszatartotta volna a nevet�s�t, �s a hangja m�g m�lyebbnek hallatszott, hogy ilyen k�zel a tork�hoz hallotta. – De meg kell mutatnia a szob�ja ir�ny�t.

 - Mhn… csak adj egy m�sodpercet. S�t�lj lassan – morogta Jibran, nem akarva elhagyni ezt a b�k�s helyet. Seraing olyan irdatlanul k�nyelmes volt, hogy fek�dj�n rajta! A f�rfi most t�nyleg nevetett.

 - �rtettem. Lassan v�gigs�t�lok az udvaron.

 - Seraing.

 - Mi az, Jibran?

   Nem tudta. M�g mindig annyi k�rd�se volt, �s nem tudta kiv�lasztani, mit k�rdezzen el�sz�r. M�g mindig egy kicsit m�rges �s dr�mai akart lenni amiatt, hogyan j�tszottak �ssze a h�ta m�g�tt Mr Paulival �s Lu Fenggel.

 - A te �tleted volt, hogy menjek szabads�gra? – k�rdezte ezt v�g�l, egy leheletnyi gyan�val a hangj�ban. – Hova akarsz vinni? Pauli k�rdezett valamit az azonnali t�voz�sr�l…

Seraing megint nevetett, �s Jibran kezdett libab�r�s lenni hallva ezt.

 - Nem, nem az eny�m. Ehm… �gy �rtem… tal�n megeml�tettem Mr Jonesnak, hogy… hogyan akarlak elrabolni, ha egyszer ide j�v�k, �s csak magamnak megtartani legal�bb egy h�napra. De az � �tlete volt, hogy szabads�gra k�ldj�n t�ged. �s, tudod, nem voltam ellene, sz�val…

 - Ch… vissza akarsz tartani a munk�mban – panaszkodott Jibran, de nem �rezte mag�t megb�ntottnak t�bb� Mr Pauli d�nt�se miatt. Mert persze… egy kicsit az volt… m�g ha Mr Pauli csak az � �rdekeit n�zte is. De most, hogy Seraing itt volt, Jibran hirtelen nem b�nta, hogy nem fog dolgozni egy p�r h�tig. Ink�bb megk�nnyebb�lt.

 - Bocs�ss meg, de igen. Itt az id�, hogy egyszer �n is �nz� legyek – mondta Seraing nyugodtan, �s a hangsz�n�b�l �t�lve, Jibran �gy �rezte, nem volt helye vit�nak. Ha Jibran valaha is vit�zni akart volna miatta. – Azonban, nem igaz�n terveztelek elvinni semmi kifejezett helyre. De �gy gondoltam, tal�n �lvezn�d, hogy csak velem legy�l valahol, egyed�l, valami m�sik helyen. An�lk�l, hogy b�rmilyen akad�ly megzavarna.

 - Hmh, nem t�vedt�l… De Seraing. Tudnod kell, hogy nem voltam sokat a vadonban. �s abszol�t nulla a harci k�pess�gem – jelentette ki Jibran halkan, m�g mindig a fiatal ex-B�r� nyak�ban rejtegetve az arc�t.

 - �s neked meg azt kell tudnod… - v�laszolt Seraing. – Hogy �n voltam az ezredes jobb keze, �s sok k�ldet�sre mentem vele – azon k�v�l, hogy k�l�nb�zik a szem�lyis�g�nk, a k�pess�geink majdnem egy szinten vannak, amikor sz�rnyek elleni harcr�l van sz�. �s hallottam, hogy m�g az Abyss is el�g enyhe lett a Harangsz� ut�n. De ha nem b�zol a k�pess�geimben, hogy megv�djelek, nem kell elmenn�nk sehova, a szob�don k�v�lre. Ami… hol van?

Jibran ny�gl�dve s�hajtott, hogy fel kellett n�znie.  

Azt�n megfagyott egy p�r m�sodpercre.

   A nap majdnem a hegyek m�g� bukott, de volt el�g �l�nks�ge, hogy bevil�g�tsa a feh�r tornyok udvar�t, amit narancssz�n�re festett a k�s� d�lut�n. �gy t�nt, a fiatal h�lgyek attrakci�ja v�get �rt, vagy csak n�h�ny ember k�v�ncsis�ga volt m�r kiel�g�tve – a lak�k sz�ma hasonl� volt ahhoz, ami egy �tlagos napon is szokott lenni ebben az id�ben. A szob�ik fel� mentek a hossz� munkanap ut�n, kij�ttek sz�vni n�mi friss leveg�t, vagy kezdtek az �tkez�be sz�lling�zni.

   Mindegyik�k l�tta �ket. Senki nem �ll�totta meg �ket, �s Jibran nem hallotta a besz�lget�seiket, de egy�rtelm�en l�tta, hogy az emberek Seraingra n�ztek, ahogy vitte �t, �s suttogtak valamit a bar�taiknak. Ennyit arr�l, hogy titokban tartsa a szerelmi �let�t…

   Jibran megfesz�lt a pillant�sukt�l. Nem az�rt, mert zavarba j�tt, hogy Seraing vitte. Az egy�ltal�n nem �rdekelte volna. Miut�n a f� �p�let ir�ny�ba mutatott, �s elmondta neki, melyik emeleten volt, visszahajtotta a fej�t Seraing nyak�nak, �s csendbe burkol�zott.

   Igaz�b�l csin�lt valami sz�rny�s�get… legal�bbis most sz�rny�s�gnek t�nt. Meg kellett volna besz�lnie Serainggal.  

   Sosem sz�m�tott volna r�, hogy ez a f�rfi idej�n, �s ha itt akartak maradni, elker�lhetetlen volt sz�m�ra, hogy r�j�jj�n. De Jibran �pp csak visszakapta… sosem gondolta, hogy agg�dnia kell amiatt, hogy el fogja vesz�teni Seraingot egy ilyen �rtelmetlens�g miatt. A rem�ny, amit az �jrakezd�s�k okozott, hirtelen leh�lni l�tszott, �s a l�ng tal�n hamarosan kialszik… Jibran boldogs�ga megt�rt.

 - Olyan cs�ndes vagy. Mi van azzal, hogy elmes�led nekem a sikereidet, m�g visszamegy�nk az irod�dba? – k�rdezte Seraing, ahogy bel�ptek a f��p�letbe. Odabent a leveg� m�r sokkal hidegebb volt, ahogy a naplemente k�zel�tett. �s itt… itt nem voltak emberek. Az �tkez� ir�ny�b�l Jibran hallotta a besz�d �s nevet�s zajait, de �k nem afel� a hely fel� mentek. Jibran kicsit v�gyott r�, hogy b�rcsak �gy lenne. Nem igaz�n tudta lefolytatni azt a besz�lget�st m�g.

 - Bocs�nat.

 - Valami baj van?

 - Mi van, ha csak sz�gyenl�s vagyok? – k�rdezett vissza egy leheletnyi hezit�l�s ut�n. M�r mentek felfel� a l�pcs�n az emeletre, amit Jibran kijel�lt. Seraing csendesen nevetett.

 - Sz�gyenl�s? Te?

 - Mi van, azt hiszed, �n nem lehetek sz�gyenl�s? – Jibran vit�zni kezdett, csak hogy elhalogassa a dolgokat. – Nem �rezhetem magam k�nyelmetlen�l kimutatni ezt az oldalamat m�sok el�tt? Szerinted az �sszes oldalamat ki k�ne mutatnom m�sok el�tt, rajtad k�v�l?

 - Egy�rtelm�en nem. – Seraing v�lasza gyorsabban j�tt, mint Jibran v�rta. – Vannak dolgok, amiket nem akarok megosztani r�lad m�sokkal.

   Jibran azonnal elvesztette a hajland�s�g�t, hogy dr�m�zzon, �s feln�zett Seraing arc�ra, de � a folyos�t n�zte.

 - Te… f�lt�keny lenn�l? – k�rdezte Jibran, a hangja enyh�n remegett, �s a sz�ve is kezdett remegni.

 - Persze, hogy az lenn�k. – Seraing egy m�sodpercig se hezit�lt.  

   Ez annyira v�ratlan volt, Jibran egy percig nem tudta, hogyan v�laszoljon. Seraing, �szrev�ve ism�t a hallgat�s�t, v�gre r�n�zett egy pimasz mosollyal.

 - Tudom, hogy nagyon udvarias voltam az emailjeimben, amikor v�laszoltam neked, de… n�ha ide akartam rep�lni, �s k�pen t�r�lni azt a Rumot, amikor �radozt�l r�la, f�leg, hogy olyan ritka volt, hogy v�laszt kapjak t�led akkoriban. Minden egyes este csin�lt veled valamit, ahogy mi szoktuk r�gen… nagyon rossz volt.

   Jibran �lla megint leesett, de ugyanakkor t�bb �s t�bb hideget �rzett, �s f�jdalmat a gyomr�ban.

A kurva �letbe.

   Mindig is akart hallani valami ilyesmit… nem csak Lu Fengt�l, nyilv�nval�an… Seraingt�l is. De most �gy �rezte, ez a lehet� legrosszabb kimenetel.

Azonban el�rt�k a szob�j�t.

 - Tegy�l le. Ne r�gd be az ajt�t – k�rte Jibran halkan, �s Seraing engedelmesen letette. A l�bai gyeng�k voltak.

   Le kellett nyugodnia. Volt egy nagy probl�ma, de… tal�n m�g j�v� tudja tenni. Igen, csak egy jobb m�don kell elmondania Seraingnak… mint… m�gis hogy…

Ez sz�rny� volt...

Egy kicsit t�bbet kellett rajta gondolkodnia, de nem k�ldhette most el Seraingot.

 - J� kis szob�t kaptam – mondta, ahogy kinyitotta az ajt�t, az utols� szalmasz�lakba kapaszkodva, ami az �tj�ba sodr�dott. – Sz�p �s nagy, �s van egy saj�t sz�m�t�g�pem is. M�soknak nincs. Pauli int�zte nekem. Valamivel nagyobb is mint a t�bbi szoba. M�g nagyobb, mint ami van Lu Fengnek meg An Zhe-nek. Haha! �gy �rtem, An Zhe el�g kicsi, �s m�g kisebbre tud zsugorodni, sz�val gondolom, k�nyelmesen vannak egy kisebb szob�ban is.

   Becs�rtetett abba a szob�ba, �s meg�llt az �r�asztal�n�l, az ajt�val szemk�zt. Mivel az ablakai keletre n�ztek, most ink�bb s�t�t volt itt. M�g mindig l�thatt�k a s�t�tpiros eget, de napsugarakat nem igaz�n. Miut�n a szem�veg�t az asztalra dobta, Jibran automatikusan ny�lt a l�mpa fel�, �s a szob�t bevil�g�totta az aranyl� f�ny… �s r�gt�n azt�n �gy �rezte, ez a j� pillanat, hogy a sz�j�ba t�mje a cukrot. Mostanra m�r teljesen beleragadt a pap�rj�ba; �gy kellett kiharapnia a csomagol�sb�l. Bedobta a szemetesbe, m�g mindig a h�t�t mutatva a m�sik f�rfinek.

   Hallotta maga m�g�tt, amikor Seraing becsukta az ajt�t, �s m�g a kulcsot is elford�totta, sz�val senki nem l�phetett be. Ez legal�bb megnyugtat� volt. Nem volt sz�ks�ge senkire, hogy megzavarja �ket most. Jibran megragadta a sz�k h�tt�ml�j�t, �s idegesen forgatta a cukrot a sz�j�ban. T�l gyorsan zsugorodott, mert m�r olyan puha volt eleve, de az �dess�ge pont ugyanolyan volt, mint p�r �ve.

 - Kellemes m�ret� – sz�lalt meg Seraing leny�g�z�tt hangon. – L�tom, nagyszer� kil�t�s ny�lik az ablakodb�l is. De az �gyad el�g kicsi.

 - Mn, ja. – Egy cuppan� hang surrant ki Jibran sz�j�b�l. �nk�ntelen�l gondolt az �gyra, �s Seraingra �vele az �gyban, �s nyelt egyet a hirtelen k�sztet�sre, ahogy a sz�ja azonnal t�bb ny�lat kezdett termelni megint. A cukor maradv�nya hirtelen lecs�szott a tork�n, majdnem megfullasztva. Az arca pokoli forr� lett. Nem, nem… f�kusz�lj… f�kusz�lnod kell, Jibran. Megk�sz�r�lte az �des �s ragad�s tork�t. – Csak… csak… egy szem�lyre van… de maradhatsz, �s fekhetsz m�g�ttem. Ne aludj a f�ld�n vagy a folyos�n sz�keken.

 - Nem terveztem. Meg tudjuk oldani. Tal�n fekhetsz rajtam is. Vagy szeretn�d, ha �n fek�dn�k rajtad?

   Jibran lehunyta a szem�t. Ez a f�rfi… ez a f�rfi t�nyleg megcsin�lta. Komolyan megd�bbentette, milyen er�fesz�t�s n�lk�l j�tszott vele Seraing ezekben a pillanatokban. R�gen, sosem gondolta volna, hogy ilyen k�nnyen fog eff�le t�m�kr�l besz�lni. M�gis, az intimit�s vele term�szetesnek t�nt, �s ez olyasmi volt, ami nagyon is vonzotta Jibrant. �ltal�ban �gy �rezte, t�ls�gosan piszkos volt a fant�zi�ja, f�leg Lu Feng mellett �lve… Nem volt zavarban miatta, de bizonyosan, nem sok ember volt k�pes l�p�st tartani az “alacsony erk�lcsi norm�i”-val, ahogy Lu Fengnek jellemezte mag�t a minap. A francba… Az az ostoba �szintes�g. Annyira szerette.

 - Mindk�t m�don ok� – lehelte csendesen egy p�r m�sodperc ut�n. – H�tulr�l, rajtam, rajtad, el�lr�l, �lve, �llva �s l�gva is ok�.

   Seraing halk nevet�se megborzongatta, ahogy a fiatalember fel� s�t�lt, �s hamarosan Jibran megrezzent ijedt�ben, amikor �rezte, hogy k�t k�z �rinti a derek�t.

 - Mindet ebben a sorrendben. De magyar�zd meg a l�g�-dolgot. Extr�nak hallatszik.

 - �n… - Jibran nem tudott mondani egyetlen sz�t sem, �s szorosan lehunyta a szem�t, ahogy az a k�t teny�r felfel� mozdult az oldal�n. A teste �gy reag�lt, mintha puszta ideg lenne, Seraing �rint�se csik�l� forr�s�got k�ld�tt az eg�sz test�be, ami az �l�ben �sszpontosult. Hirtelen mintha kev�s lett volna a leveg� a szob�ban. – Nem tudom… csak szeretn�lek kik�tni valahova, �s felboncolni.

 - Oh? Felboncolni? Ez m�g extr�bbnak hallatszik. – Seraing nem r�m�lt meg, vagy h�vta �t furcs�nak. A hangja egyenesen Jibran f�le m�g�l j�tt, �s kiss� leveg�snek t�nt, mintha � is kezdett volna zih�lni. – Hab�r a szob�d nem igaz�n alkalmas erre. Van b�rmilyen hely az eszedben, ahol megtehetj�k?

   Egy cs�k landolt Jibran nyak�n, egyenesen az �rz�keny pontj�n, mintha lett volna ott egy felirat, hogy “ITT CS�KOLJ MEG!”. Hirtelen gyenges�g mosott �t rajta, �s majdnem �sszecsuklottak a l�bai a t�rd�n�l.

A fogai k�zt sz�vta be a leveg�t.

 - N-nem tudok gondolkodni, ha ezt csin�lod…

 - Akkor ne gondolkodj – hallotta a majdnem morg�, m�ly �s csendes tan�csot, ami �jabb elektromos hull�mot k�ld�tt lefel�, er�s pulz�l�sra k�sztetve a tagj�t, �s Seraing… megsz�vta �t azon a bizonyos ponton! Jibran nyikkant egyet, �s minden egyes sz�re az �gnek �llt a nyak�n.

 - S-Seraing… besz�ln�nk kell… - Minden marad�k erej�t felhaszn�lta, elengedte a sz�ket, ell�kve mag�t, hogy Seraing fel� forduljon. Azt hitte, a fiatalember h�tr�bb l�p majd, de nem tette. Jibran kezei r�nyom�dtak a csod�s mellkasra, �s az arcuk olyan k�zel volt, �s �rezte az enyh�n kapkod�, forr� l�legzetet az ajk�n.

Elfelejtette, hogy mit akart csin�lni egy hossz� francos m�sodpercre.

 - Nem v�rhat, am�g befejezz�nk? – morogta Seraing, �s a kezei nem �lltak meg egy�ltal�n; a helyzetv�ltoz�s ellen�re m�g mindig Jibran test�t simogatt�k fel �s al�, �s azt�n a h�t�ra siklottak, m�g k�zelebb h�zva Jibrant a test�hez.

 - Nem, nem v�rhat… Nh… nekem el kell mondanom valamit. �lj… �lj az �gyra, �s figyelj.

Seraing meg�ll�totta a mozdulatait, �s k�zelr�l n�zett r�. Jibran f�lrepillantott.

   Azt�n… a fiatalember engedelmesen hallgatott r�, ami csal�dott� tette Jibrant. A francba, Seraing, harcolnod kellett volna velem egy kicsit tov�bb… Jibran nem �llt k�szen besz�lni. Ek�zben az az �des le�lt az �gyra, �s olyan �rtatlanul n�zett fel, mint egy �t�ves – mintha nem izgatta volna Jibrant kiv�l� megront� k�pess�geivel csak egy f�l perccel ezel�tt.

Tal�n csak szexelni�k kellene… egyszer utolj�ra, miel�tt elpuszt�t mindent, amiben rem�nykedett.

 - Sz�val… - Jibran pislogott, �s f�lren�zett. �szint�n, rossz �tlet volt Seraingot az �gyra �ltetni, nagyon h�vogat�nak t�nt. �gy, a m�sik oldalra fordult, az �veges szekr�nyei fel�, ahogy a kis dr�g�it tartotta. – Sz�val el�sz�r egy nagyon fontos dolog, hogy neked… v�lasztanod kell egy sz�mot. Hat sz�m van, de csak… h�rmat adok neked. 1011, 1014 vagy 1015. Melyiket akarod?

   �rezte Seraing b�mul�s�t a b�r�n, de nem volt k�pes t�bb� visszan�zni. A csend tov�bb ny�lt, mint v�rta, �s egy f�l perccel k�s�bb egy kiss� k�noss� v�lt. Enyh�n reszketni kezdett.

 - Mire v�rsz? V�lassz.

Seraing m�lyet s�hajtott.

 - Ezek a kivonataid? – k�rdezte nyugodtan. Jibran gyorsan r�b�lintott az �veges szekr�nyekre. – Melyik illene hozz�m a legjobban?

   Jibran sosem gondolkodott a lehet�s�g�n kor�bban, hogy Seraingnak adhatja a kivonatait, �s a k�rd�s�re nem tudott tenni ellene, de elkezdett fil�zni. Nem volt olyan sok nekik, persze, �s csak a legjobbakat v�lasztotta, hogy felaj�nlja – de azt�n, ahogy azon gondolkodott, hogyan n�zne ki Seraing fekete sz�rnyakkal, valami m�s ugrott az agy�ba. �sszevonta a szem�ld�k�t, elfelejtve, hogy nem kellett volna a fiatalember ir�ny�ba n�znie. Seraing tekintete nem mozdult r�la egy millim�tert sem, ami�ta Jibran elford�totta a fej�t.

 - V�rj, t�nyleg v�lasztan�l egyet? – k�rdezte �szint�n, �s egy kicsit megzavarodva. Seraing lassan bemutatott egy halv�ny mosolyt.

 - Hallottam az ezredest�l, hogy nagyon lelkes vagy ezzel kapcsolatban – magyar�zta Seraing. – Sz�val sz�m�tottam r�, hogy meg akarsz majd gy�zni. Nem kell meggy�zn�d, ha ez az, ami boldogg� tesz. Csak v�lasz egyet, amir�l �gy gondolod, illik hozz�m. B�zom a d�nt�sedben.

   Jibran sz�ve f�jt �s csiklandozott egyszerre. �gy �rezte, s�rni akar, de a k�sztet�s, hogy megcs�kolja ezt a h�lye, j�sz�v� ex-B�r�t m�g er�sebb volt.

Egyszer�en �jra szerelembe esett.

   Nem, ez nem volt igaz. Sosem esett ki a szerelemb�l… elnyomta. Ez�rt szenvedett annyit, m�g azut�n is, hogy visszan�ttek a v�gtagjai. T�l m�lyen esett bel�, val�sz�n�leg m�g m�lyebben, mint Seraing �bel�, �s sz�gyenkezett miatta. Sosem szerette a tetteit �s a reakci�it, mert ezekt�l a nem v�gyott �rz�sekt�l voltak vez�relve, amit pr�b�lt nem �rezni t�bb�. De most, minden egyszerre visszaj�tt. Mert Seraing elfogadta a kivonatait; mert b�zott benne; mert elhagyta a b�zist �s a munk�j�t, hogy vele legyen; mert azt akarta, hogy Jibran boldog legyen… ki a franc lenne k�pes ennek ellen�llni? Meg�rdemelt egy�ltal�n eff�le t�r�d�st valakit�l…?

F�leg annak a f�ny�ben, amit �ppen bevallani k�sz�lt.

 - Ne s�rj, napsugaram – hallotta a gyeng�d hangot.

 - Nem s�rok – mondta Jibran eltompult hangon, ahogy pr�b�lta elfojtani a k�sztet�st. – Te… meg fogod b�nni, hogy ezt mondtad. Nem ismersz el�gg�.

   A hangja elhalt, mintha egy falba �tk�z�tt volna a tork�ban, �s nem tudott t�bb� besz�lni. A f�lelem, hogy elveszti Seraingot a k�vetkez� pillanatban sosem volt ilyen elviselhetetlen. De tudta, hogy nem volt �rtelme visszafordulni.

 - Oh, �gy gondolod? – Seraing hangja majdnem �lvezettel telinek hallatszott. – Akkor hadd tal�lgassak a t�m�r�l, �s elmondhatod nekem, hogy eltal�ltam-e vagy nem. Arr�l van sz�, hogyan fl�rt�lt�l An Zhe-vel?

   Jibran agya le�llt azut�n, hogy Seraing kimondta a nevet. Csak b�mult a m�sik f�rfire, az elm�je lassan kattogott. Fl�rt�lni An Zhe-vel?

Azt�n hirtelen r�j�tt: Seraing �s Lu Feng feltehet�leg szint�n besz�lgettek emailben.

Az idegess�ge h�tt�rbe szorult egy pillanatra, ahogy a d�h el�rasztotta a mellkas�t.

 - Te most… az a kis… Seraing, Lu Feng hazudott neked! – De ez sem volt teljesen igaz, sz�val gyorsan kijav�totta mag�t. – �gy �rtem, �n eg�sz v�gig csak vicceltem! Azt mondta, tudja, hogy nem komolyan csin�ltam… �pp ma besz�lt�nk r�la! Franc essen bel�d, Lu Feng, te seggfej… - Nevetett frusztr�lts�g�ban, �s a haj�ba t�rt. – Sz�val v�g�l is f�lt�keny volt? Mi a pokol… Vagy csak al�m akart �sni? Seraing, �n nem… �n igaz�n nem vettem komolyan azt… �n csak k�nyelmetlen�l �reztem magam…

 - K�nyelmetlen�l? K�r�l�tt�k? – k�rdezett vissza Seraing, �s az arca egy kicsit sem v�ltozott, olyan nyugodt volt, mint mindig, de Jibran nem k�nnyebb�lt meg ett�l. Tudta, hogy csak mert az ex-B�r� nem mutatott sok �rzelmet, odabent megvoltak neki. �s m�g merte azt mondani, hogy nem volt j� benne, hogy elrejtse �ket, ch… - F�lt�keny volt�l r�juk?

Jibran �rezte, ahogy az arca felforr�sodik, ahogy Seraing csak �gy leleplezte �t.

 - T-te nem �rezt�l �gy a b�zison? – t�madott vissza, amolyan �nv�delemk�nt. – Csak el�g r�juk n�zni, hogy az ember t�zszer olyan fac�rnak �rezze mag�t, mint amilyen… Sosem gondoltam, hogy Lu Feng ilyen �dib�di An Zhe-vel. V�ratlanul �rt, ok�? Csak p�r h�napja, hogy An Zhe visszaj�tt, �s s�lve-f�ve egy�tt vannak. �s sok id�t t�ltenek t�vol innen, sz�val nem mintha hozz�szokhattam volna, hogy l�tom �ket cs�kol�zni meg… meg azt a mindenf�le aranyos meg romantikus dolgot csin�lni.  

   Seraing csendes nevet�se elhallgattatta, �s egy kicsit felh�bor�totta. De ink�bb csak az�rt, mert el kellett ezt magyar�znia. M�g mindig m�rges volt Lu Fengre, hogy mes�lt Seraingnak ezekr�l a pillanatokr�l.

 - Olyan aranyos vagy – vetette fel� k�nnyed�n �s hirtelen ezt Seraing, megint el�rve, hogy forr� legyen az arca. – Nem tudtam, hogy szeretsz csin�lni “aranyos meg romantikus dolgokat”. Azt hittem, szeretted volna titokban tartani, ahogy voltunk kor�bban.

 - H�t, nem eg�szen voltunk, nem igaz? – ugrott Jibran egy m�sik vonatra gyorsan, csak hogy �tir�ny�tsa valahova a sz�gyenl�ss�g�t. – Hova gondolt�l? MIR�L k�rdezted meg Lu Fenget, hah? MIRE k�rt�l t�le enged�lyt?

�s akkor… megt�rt�nt.  

Seraing szeme elkerekedett, �s a szepl�s arca lassan r�zsasz�nes sz�nt �lt�tt a szeme alatt.

ELPIRULT!

   Jibran sz�ve kihagyott egy �temet, �s a csik�l� �rz�s visszat�rt a gyomr�ba. Azok a francos pillang�k… az a csod�s, r�zsasz�n arc majdnem m�g er�sebb pirul�sra k�sztette �t, a fen�be is. Azok a rendk�v�l hossz� szempill�k leereszkedtek Seraing szem�re, ahogy a f�ldre ford�totta a tekintet�t zavar�ban, �s m�g egyszer olyannak t�nt, mint egy kisgyerek, akit cukorlop�son kaptak.

 - Te… - Seraing megk�sz�r�lte a tork�t. – H�zelegt�l nekem azzal, hogy megv�dted a becs�letemet az ezredes el�tt. Amikor az ezredes elmondta, hogy leszidtad miattam, t�ls�gosan megd�bbentem… megk�rdezte, mi t�rt�nt, �s �n sosem tudn�k hazudni neki. A tetteid miatt arra gondoltam, az a legjobb, ha az enged�ly�t k�rem. Nem akartam �n lenni az ok, ami�rt ti ketten harcoltok… Bar�tok voltatok, �s sosem mertem volna el�id�zni, hogy elt�volodjatok egym�st�l miattam. Sajn�lom. Meg kellett volna veled besz�lnem, de csak… sosem igaz�n volt r� alkalmunk, azt hiszem.

 - Sz�val mi lett volna, ha nemet mond, csak feladt�l volna engem? – tette karba Jibran a kez�t, �s el�rte, hogy a hangja hidegebb legyen. De a mellkas�ban m�g mindig �rezte azt a cir�gat� �rz�st, igaz�b�l, most � akarta azt mondani Seraingnak, milyen aranyos volt.

 - Nem, persze – jelentette ki magabiztosan Seraing. – De ha az ezredes azt mondta volna, hogy ez zavar� sz�m�ra, megbesz�ltem volna veled, hogy biztos�tsam, hogy a kapcsolatunk nem akad�lyozza a bar�ts�gotokat. De nem is igaz�n sz�m�tottam r�, hogy nemet mondjon.

 - H�t persze, hogy nem – horkantott hangosan Jibran. – Nem a gy�mom. Mi lett volna a k�vetkez�, megk�red t�le a kezem?

 - Nem, azt nem tettem volna – r�zta meg a fej�t Seraing nyugodtan.  

Egy m�sodpercre Jibran apr� f�jdalmat �rzett a sz�v�ben, �s nem tudott tenni ellene, de nyelt egyet.

 - Nem? – k�rdezte �szt�n�sen, de r�gvest meg is b�nta. – Rem�lem is… - Egy�rtelm�en nem kellett volna rem�lnie, hogy Seraing ilyesmit tenne.

 - Nem, ez nem lenne t�bb� illend�. Mr Jonest kellene megk�rdeznem helyette. � ink�bb olyan, mint egy apafigura neked, mint az ezredes.

   A kis f�jdalom azonnal elt�nt, t�bb helyet hagyva a forr�s�gnak �s a simogat� �s csik�l� �rz�seknek a belsej�ben. Jibran megd�bbent, �s tudta, hogy val�sz�n�leg nagyon nevets�gesen festett most, ostob�n b�mulva Seraingra, aki csak mosolygott, �rtatlan k�v�ncsis�ggal a ragyog� szemeiben.

 - Te… Jibran nem volt olyan j�, hogy nyugodt maradjon, tudta. Mit mondjon erre? Mit kellene mondania? Ez most egy “l�nyk�r�s”? Azt a bizonyos “igent” kellene v�laszolnia? Mi�rt n�zett r� �gy ez az elviselhetetlen fi�, mintha…

 - De nem vagyok benne biztos, hogy igent mondan�l-e. – Seraing hirtelen m�lyet s�hajtott, �s a mosolya elfakult. – Val�sz�n�leg jobban szereted az An Zhe t�pus� fi�kat, mint engem.

 - Ez n… Mi?! – Jibran �lla a milliomodik alkalommal esett le. – Mir�l… ez nem… - De azt�n r�j�tt, hogy ez sem volt teljesen igaz, mert Seraing el�tt jobban vonz�dott az An Zhe t�pus�akhoz – mindig azt hitte, � vezetn� a kapcsolatot, ha lett volna egy, �s sosem k�pzelte mag�r�l, hogy �lvezn�, ha �t vezetn� valaki. – �n… nos, � aranyos, de ez nem… - A szavaira Seraing v�ratlanul lehajtotta a fej�t, �s lebiggyesztette az ajkait egy kiss�. A pirul�sa m�r sehol nem volt, ellenkez�leg, az arca s�padtabbnak t�nt most. Jibran eg�sz teste azonnal kih�lt. – Nem � a legaranyosabb, �s nem �rdekel egy�ltal�n. Szeretem, ha babusgatnak, szeretem, ha visznek, szeretem, ha elk�nyeztetnek, szeretem a magasabb f�rfiakat, szeretem a szepl�ket, �s… Aranyos, de sosem el�g�tene ki, nem szereti, mikor felboncolom, �s…

   Csak amikor �szrevette a sz�les vigyort Seraing arc�n, j�tt r�, hogy egyenesen a csapd�ba s�t�lt. A francba!

 - Te kis… csak azt akartad, hogy kimondjam ezeket, nem? – Jibran hangja remegett. Seraing mosolya olyan feh�r volt, hogy majdnem megvak�totta. Jibrant ideges�tette a saj�t becsaphat� feje.

 - Sz�val ezt vehetem igennek? – Seraing egy�rtelm�en nagyon b�szke volt mag�ra. Jibran megint nyelt egyet, �s az ujjai g�rcsbe r�ndultak a karj�n. Elpillantott.

   Igent akart mondani. A pokolba, jobban szeretett volna igent mondani, mint ahogy sz�m�tott r� – ha valaha is gondolt volna ilyen m�ly kapcsolatra Serainggal!

   Sosem igaz�n gondolkodott h�zass�gon. A h�zass�g eleve ritka volt. H�zass�gnak f�rfi �s n� k�z�tt irrit�l�an sok felt�tele volt, megannyi okb�l. H�zass�g k�t f�rfi vagy k�t n� k�zt egy kicsit n�pszer�bb volt, azonban… az emberek t�l k�nnyen meghaltak. Sz�val sok p�r csak eld�nt�tte, hogy egy�tt �l, mindenfajta plusz pap�r n�lk�l – mert ez csak az volt, pap�r, �s nem igaz�n jelentett sokat; t�bbet tudtak a h�zass�gr�l a romantikus sztorikb�l, mint a val� �letb�l. De akkor is m�ly �rz�seket szimboliz�lt, �s mindig nagy mutatv�ny volt, amikor valaki megh�zasodott, a ritkas�ga miatt.

   De a probl�ma m�g mindig itt volt. �s nem tudott igent mondani. Az idegess�ge m�g magasabbra h�gott ezut�n a besz�lget�s ut�n, �s kezdte fontolgatni, hogy t�nyleg el kell-e mondania Seraingnak.

 - Vagy m�g mindig nem? – Seraing hangja kezdett visszat�rni a szok�sos nyugodts�g�ba. – Igaz… m�g mindig van egy tippem, mit akarsz mondani nekem, mivel �gy t�nik, az els�vel mell�l�ttem. – Jibran gyomra nem csiklandozott t�bb�, �gett. – Van valaki m�s?

Ny�l gy�lt a nyelve al�. Nem tudott Seraingra n�zni.

 - Nincs – pr�selte ki a fogai k�zt.

 - Volt valaki m�s?

   Sz�val t�nyleg nincs vissza�t, mi? Jibran lehunyta a szem�t, �s olyan er�sen markolta a karj�t, hogy f�jdalmas volt.

 - N-nem. – A v�lasza sokkal remeg�sebb �s gyeng�bb volt.

 - Rum volt az?

   Jeges v�zes�s �ml�tt Jibranra, �s nem tudott tenni ellene, de feln�zett. Kezdett reszketni a hidegt�l; Seraing arca m�g mindig ugyanolyan volt, nem mutatott semmi �rzelmet, csak egy halv�ny mosolyt.

 - Sosem eml�tettem ezt Lu Fengnek vagy ak�r Paulinak – mondta Jibran rekedten. – Honnan… Olvasod a gondolataimat, vagy valaki m�s elmondta neked a h�tam m�g�tt?

 - Nem kell olvasnom a gondolataidat, miut�n annyit �radozt�l r�la a leveleidben… - Seraing megint s�hajtott, �s v�ltoztatott a p�z�n; megt�maszkodott a karj�n maga m�g�tt, egy kicsit h�trad�lve a test�vel, mintha az �l�t aj�nlotta volna Jibrannak, hogy �lj�n oda. De a szeme nem hagyta el Jibrant. – De tulajdonk�ppen csak akkor �rtes�ltem r�la, amikor felhoztalak ide. Az emberek az udvaron r�la besz�ltek, amikor l�ttak minket, hogyan “j�tszott�l a sz�v�vel”, vagy valami ilyesmi.

 - De… - Jibran a szem�ld�k�t r�ncolta, m�g mindig nagyon rosszul �rezve mag�t, de pr�b�lva egyben tartani mag�t. M�g nem szabad h�nynia. – �n nem hallottam �ket…

 - �n sem hallottam �ket. J� vagyok sz�jr�l olvas�sban.

Jibran egy p�r m�sodpercig f�sultan n�zett r� csendben.

 - Oh – reag�lt egy kicsit szarkasztikusan. Ennyit a pr�b�lkoz�s�r�l, Seraing m�r tudott r�la. – �n… sosem hallottam err�l. A sz�jr�l olvas�s is egy k�vetelm�ny volt az Elj�r� B�r�s�gn�l, vagy ilyesmi?

 - Arr�l tudn�l – mutatott r� Seraing. – Nem. Ez egy szem�lyes dolog. A gyerekkoromban nagyon szer�ny voltam, �s m�s gyerekek el�g sokat zaklattak. Az oszt�lyt�rsaim mindig benne voltak a pletyk�lkod�sban a tan�rainkr�l, de f�ltek k�mkedni ut�nuk. Sz�val mindig �n voltam, akinek v�g�l mennie kellett, hogy kihallgassa �ket, amikor valami �rdekes t�rt�nt az �denben. Nem tudtam elutas�tani az oszt�lyt�rsaimat, mert m�sk�l�nben piszk�ltak. �s, sz�val, egyszer�en megtanultam, hogyan olvassak sz�jr�l, mert, persze, nem mehettem vissza v�laszok n�lk�l. Nem voltam valami j� k�m, hogy �szinte legyek, de nem volt sok es�lyem elmenek�lni t�l�k.

   Jibran majdnem elfeledkezett r�la, hogy �ppen egy sorsford�t� besz�lget�st folytat, �s �ppen elveszteni k�sz�lt a szem�lyt, akit a legjobban szeretett. A frusztr�lts�g egy hirtelen hull�m�t �s d�h�t �rzett n�h�ny gyerek-�rny�k fel�.

 - Ki mert piszk�lni t�ged? – morogta. – Mi�rt nem k�rt�l seg�ts�get? J�hett�l volna hozz�m vagy Lu Fenghez is.

 - Sosem mertem volna azt tenni – nevetett k�nnyed�n Seraing. – Ti voltatok az �den szuperszt�rjai. Hogy mehetett volna egy alantas, szer�ny fi�, mint �n, hozz�tok, hogy besz�lj�nk? M�g a b�trak sem mertek. Semmi baj, napsugaram, t�l�ltem, nem volt olyan rossz. �s val�sz�n�leg m�r mind meghaltak.

Jibrannak el kellett ismernie, hogy ez igaz volt. De hallva a becenev�t, megborzongott.

 - Te… mi�rt vagy ilyen nyugodt? – k�rdezte, csendesen szenvedve. – �pp beismertem, hogy megcsaltalak.

 - Val�ban? – k�rdezett vissza Seraing. – Milyen messzire jutottatok?

   Jibran nem is pr�b�lt nyelni t�bb�, a torka t�l sz�k volt. Ahogy az eml�kei vissza�radtak a fej�be, nem tudott besz�lni egy p�r percig.

   Megrezzent ijedt�ben, amikor Seraing fel�llt, �s visszas�t�lt hozz�. Jibran pr�b�lta elker�lni, de ahogy h�tral�pett, a derek�val az �r�asztal sz�l�nek �tk�z�tt. Seraing bez�rta a kettej�k k�zt l�v� t�vols�got, �s megint Jibran oldal�ra tette a kez�t. Jibran �szt�n�sen felemelte a saj�tj�t, hogy Seraing mellkas�nak fesz�tse; az idegess�ge az egekben volt.

 - Hamarosan h�nyni fogok, ne gyere k�zel – pr�b�lta elijeszteni, �s nem is annyira hazudott.

 - Ne ess p�nikba, doktorom – mondta gyeng�den Seraing. Jibran remegett, �s d�bbenetet �rzett att�l a meleg “doktorOM”-t�l. A fiatalember Jibran�hoz hajtotta a homlok�t. – Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Tal�n �n sem akarom tudni a r�szleteket.

 - Ez… nem volt… csak… - Jibrannak sosem volt probl�m�ja azel�tt azzal, hogy szavakat tal�ljon, �s �r�lten h�ly�nek �rezte mag�t. Tal�n a rendk�v�li k�zels�g �s a homlokuk �rint�se miatt volt. – Mi nem… az�rt volt, mert…

 - Fordulj meg.

 - Huh?

   V�lasz helyett Seraing most t�volabb l�pett, �s egy szil�rd szor�t�ssal megford�totta Jibrant, ism�t h�ttal �neki. Jibran majdnem felh�borodott ezen, de azt�n megdermedt: Seraing meg�lelte h�tulr�l, a karja Jibran derek�t �lelte, belekapaszkodva a saj�t csukl�j�ba, mintha bilincsek lettek volna, �s az �ll�t Jibran g�rcs�l� v�ll�n pihentette.

 - Besz�lj �gy. Eml�kszel a biztons�gos helyedre? – k�rdezte a fiatalember csendesen.

Jibran szorosan lehunyta a szem�t szenved�s�ben. T�nyleg b�gni akart most.

 - Ah… - pr�selte ki mag�b�l, �s kezdett hevesebben remegni, de az �lel�sbe d�lt. Vett egy m�lyebb, m�gis remeg�sebb leveg�t, �s �k�lbe szor�totta a kez�t az oldal�n. – Te eml�kszel arra az emailedre?

 - Melyikre, napsugaram?

 - Ahol… arr�l az �p�letr�l besz�lt�l, amit kapt�l. – Jibran hangja is remegett. – Meg mutathatom, ha…

 - Nem sz�ks�ges. Eml�kszem minden emailre, amit v�ltottunk.

 - Ch… most felv�gsz? – morogta, �s Seraing kuncogott megint. Jibran nem tudott betelni azzal a hanggal, �s a sz�ve m�g jobban f�jt. -… Tudod, azut�n az email ut�n, �n… �sszet�rtem. Olyan izgatott volt�l… - Jibran nem akarta, hogy �gy hangozzon, hib�ztatja Seraingot, mert � volt az, aki valami borzalmasat csin�lt, de nem tudta teljesen visszafogni az �rz�seit azokr�l a napokr�l. -… olyan izgatott, ahogy arr�l besz�lt�l, hogy maradt�l az admir�lis lak�s�n t�bb �jszak�t is, sz�val ez�rt nem v�laszolt�l nekem…

Seraing ujjai megr�ndultak, �s a karja megfesz�lt, szorosabb� t�ve az �lel�st.

 - Sajn�lom… - mondta, Jibran f�le fel� hajolva. – Nem arr�l volt sz�. Csak izgatott voltam, mert tudtam, hogy v�gre kaptunk egy �p�letet a saj�t v�llalatunknak. Egy hatalmas l�p�st tettem afel�, hogy elhagyhassam a b�zist. Az admir�lissal voltam, de voltak ott �p�t�szek �s mechanikus tud�sok is vel�nk, nem egyed�l voltam vele.

Jibran remeg�se kicsit halv�nyult.

 - Ezt nem eml�tetted – mondta majdnem k�ts�gbeesve.

 - Nem… nem eml�tettem. T�ls�gosan �sszeszedetlen voltam. Annyira sajn�lom, �vatlan voltam, nem gondoltam �t. Megk�rdezhett�l volna, ha �gy �rezt�l…

   A fiatalember nagyon szabadkozott, mintha k�ny�rg�tt volna neki, hogy higgyen benne… Jibran csendesen nevetett, de a sz�ja sz�raz volt, csak mint a hang.

 - �n vagyok az, aki megcsalt, �s te k�rsz bocs�natot.

   Jibran k�ts�gbees�st �rzett. Most m�g nagyobbnak t�nt a b�ne. Eddig legal�bb… vagy am�g Seraing az Int�zethez j�tt, hitt benne, hogy megcsalt�k, sz�val nem �rezte annyira rosszul mag�t, hogy…

 - �n… �n nem voltam rossz hangulatban vagy depresszi�s azokban az id�kben t�bb�, sz�val mikor megkaptam a leveledet, nagyon neh�z volt elrejteni. Nem tudtam… Rum �szrevette, hogy valami baj van, �s megh�vott megint, hogy a zen�j�t hallgassam. Er�ltette, hogy tanuljam meg azt a hangszert, sz�val belementem. Tudtam, hogy el akarja terelni a figyelmemet. J� ember, kedves bar�t, �s… �s semmi t�bb ann�l. De azt�n… �szrevettem, hogy “v�letlen�l” meg�rintett itt-ott, amikor mutatta, hogyan j�tsszak… azt�n valamikor szerelmet vallott nekem. Nem tudtam, mit csin�ljak. Sz�nalmas voltam. Megk�rdezte, megcs�kolhat-e, �s �n… igent mondtam. Nem voltam teljesen norm�lis. Az elm�met kit�lt�tt�k a k�pek r�lad �s az admir�lisr�l, �s… olyan kibaszott f�lt�keny voltam, csak �v�lteni �s b�gni akartam �s meg�tni valakit, lehet�leg mindkett�t�ket. Borzalmas volt. Ki akartalak z�rni az �letemb�l. Azt hittem… ok�, ha megcs�kolok valaki m�st. De… nem tudtam. Nem tudtam visszacs�kolni.

 - Nem tudt�l? – k�rdezte Seraing, mintha megzavarodott volna. – V�rj, ez minden?

 - Ez nem el�g neked? – Jibran majdnem megint nevetett keser�s�g�ben. – Engedtem neki, mert el akartalak felejteni.

 - De nem fek�dt�l le vele? Nem randiztatok?

 - Nem. R�j�tt, hogy nem tudom elfogadni, legal�bbis m�g nem, �s mi csak… �gy maradtunk. Sosem pr�b�lkozott �jra, �s �n… �n mindig bel�d kapaszkodtam. El�g h�lye voltam…

 - H�l�s vagyok, hogy olyan “h�lye” volt�l – jelentette ki Seraing, �s adott egy cs�kot Jibran nyak�ra megint. – Nem a te hib�d volt. �n rontottam el. Azt mondtad, nem is j�tt�l r�, hogy m�g mindig egy�tt voltunk. Arra gondolva, hogy fac�r vagy, �s �n meg j�t sz�rakozom az admir�lissal… nem meglep�, hogy ilyen helyzetbe ker�lt�l. M�g csak nem is te volt�l, aki kezdem�nyezett. Csak magamat okolhatom.

 - Egy idi�ta vagy. – A s�rt�s a k�ts�gbees�s�b�l j�tt, de valamennyire a megk�nnyebb�l�sb�l is, ami olyan r�gen v�rt most m�r a sz�v�ben, nem tudva, hogy rendben van-e, ha el�j�n.

 - Sokszor mondod. H�t, akkor legyen. Egy idi�ta vagyok. Akkor sem hib�ztatlak.

 - Biztos vagy benne… hogy ez nem zavar t�ged? – k�rdezte rekedten. – M�g mindig maradni akarsz, �s �gy tenni, mintha sosem t�rt�nt volna meg?

 - Mit szeretn�l, mit v�laszoljak? – Seraing megcs�kolta a f�l�t is, de Jibran t�l frusztr�ltt� v�lt a nyugodts�g�t�l.

 - Hogy m�rges l�gy – mondta sietve. – Hogy azt mondd, b�zt�l bennem, hogy azt mondd, h�l�tlan �s h�tlen vagyok. Hogy megb�ntva �rezd magad, �s b�nts vissza, sz�val �n… Biztos vagy benne, hogy nem cs�koltad meg az admir�list? M�g azt se engedted, hogy hozz�d �rjen? Egyszer sem? �-�n meg�rdemeln�m, k�rlek, csak hazudj valamit, vagy, vagy valld be, nem is b�nom, ha nem volt�l h�s�ges hozz�m…

   Seraing hirtelen felemelte a kez�t Jibran has�r�l, �s a sz�j�ra tette. A tenyere nagyon puha �s meleg volt. Jibrannak el kellett hallgatnia, �s megfesz�lt eg�sz test�ben. El akart h�z�dni az �lel�sb�l �s ett�l az �rint�st�l.

 - Nyugodj meg, Jibran – suttogta Seraing. – Nos, sajn�lom, nem cs�koltam meg az admir�list, vagy hagytam neki, hogy meg�rintsen. Vissza kellene mennem az �szaki B�zisra, �s egy �jjelt a szob�j�ban maradni? � bizony�ra �rt�keln�; t�ls�gosan sokszor pr�b�lt az �gyamba jutni. Hagynom k�ne neki? Att�l jobban �rezn�d magad? Csak k�pzeld el a jelenetet egy m�sodpercre, �s l�gy �szinte.

   Persze, hogy f�jt, mint a franc elk�pzelni. Jibran mellkasa nagyon gyors �temben emelkedett �s esett vissza, ahogy leveg� ut�n kapkodott az orr�n kereszt�l. A szeme sz�rni kezdett, �s nem tudott besz�lni, sz�val csak egy nyikkan�st pr�selt ki a tork�b�l.

   De ahogy �lltak ott egy kis ideig ebben a form�ban, miut�n ki�nt�tte a sz�v�t is, Jibran teste lassan ellazult, �s a f�lelme �s idegess�ge elp�rolgott. Sosem igaz�n besz�lt err�l senkinek. Persze, pletyka volt. Rum val�sz�n�leg elmondta a bar�tainak, hogy volt k�zt�k valami; az emberek v�rt�k Jibrant�l, hogy “megv�ltozzon” a j�v�ben, �s elfogadja az indiai f�rfit. De senki nem tudta a r�szleteket az �rz�seir�l.

 - �gy van, napsugaram, nyugodj meg. Ne t�gy fel ilyen nonszensz k�rd�seket, k�rlek. Sajn�lom, de nem �ll sz�nd�komban visszamenni ahhoz az emberhez. �s neked sem �ll sz�nd�kodban megcs�kolni vagy b�rmit is csin�lni Rummal, sz�val ne is besz�lj�nk r�luk, ha nincs semmi m�s, amit be akarsz vallani. A m�ltban t�rt�nt, �s �n most itt vagyok, veled. �s kezdem elvesz�teni a t�relmemet is egy kicsit… m�g mindig nem cs�kolt�l meg, ami�ta itt vagyok. Hogy mered?

   Jibran nem tudta, honnan szerezte Seraing az erej�t, de �gy �rezte, a f�rfi �ppen �tcsorgatta azt az er�t �s nyugodts�got a sz�j�ba a tenyer�n �t. Minden aggodalma, minden b�ntudata, minden sz�gyene �s sz�gyenl�ss�ge �s f�lelme… minden kimos�dott bel�le fokozatosan.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.