K�nny� szell� futott �t a mez�n, �des illatot �s egy csipet s�ss�got �s hidegs�get hozva a hegyek fel�l. Seraing elford�totta a fej�t, �s abba az ir�nyba n�zett; az alig l�that� �tra el�tt�k, �s a homlok�t r�ncolta. El�g j�l ismerte az eg�sz Abysst, de volt egy hat�r, amit sosem l�pett �t ezel�tt, mert nem volt a tagja az �szaki B�zis egyetlen tenger�sz csapat�nak sem. Az �ce�n szigor�an katonai ter�let volt, az Elj�r� B�r�s�g embereinek ritk�n volt enged�lye, hogy oda utazzanak. Az ut�bbi �vek esem�nyei miatt, ezen a haszn�latlan �ton teljesen eluralkodott a n�v�nyzet – ha nem akartak elveszni, nap k�zben kellett utazniuk, amikor m�g l�thatt�k a halv�ny nyomokat, amiket a p�nc�los j�rm�vek kerekei �s l�nctalpai v�jtak a f�ldbe.

   Seraing lehajtotta a fej�t, �s a kocsi padl�j�n fekv� t�rk�pre n�zett. Teljesen kihajtotta, a nyitott ajt�ban �llva, a pap�r f�l� hajolva, a karj�n t�maszkodott. Ha helyesen m�rte be a jelenlegi helyzet�ket – �s �gy hitte, igen – akkor val�sz�n�leg m�g k�t nap el�g lesz, hogy el�rj�k a tengert.

   Felegyenesedett, �s az es�lyeiket latolgatta. Tal�n jobb, ha n�gy nappal sz�mol, f�leg, ha Jibran �ton-�tf�len meg akart �llni, hogy mint�kat gy�jts�n. A fiatalember s�hajtott, de egy k�nny� mosoly g�rb�lt az ajk�ra, ahogy elrakta a t�rk�pet.

   Az orvos sosem utazott a vadonba eg�sz �let�ben, �s ez l�tszott. Annak ellen�re, milyen r�m�lt volt az els� napon idekint, sz�rnyek k�r�l, �gy, hogy nem volt k�nyelmes �gyuk �s v�c�j�k… gyorsan megtal�lta a lelkesed�s�t, amikor r�j�tt, milyen sok mint�t gy�jthet itt. M�g csak nem is hoztak el�g kont�nert �s k�mcs�vet – f�lre kellett tenni�k p�rat a tengeri teremtm�nyeknek, ami Jibran val�di c�lja volt. Az �ce�nt v�lasztott�k a vak�ci�juk �ti c�ljak�nt, mert azt mondta, szeretett volna p�rat azokb�l a teremtm�nyekb�l szerezni Mr Jonesnak.

   De Jibran figyelme k�nnyen elterel�d�tt idekint. Mint egy gyerek, aki sosem l�tta a vil�got, csak k�pekr�l �s k�nyvekb�l. Ami tulajdonk�ppen igaz volt. A tud�soknak nem kellett kij�nnie, ha nem olyan munk�t v�lasztottak kifejezetten – �s Jibran egy magas rang� tud�s volt a F�v�ros Vil�g�t�torny�b�l. � a legt�bb idej�t val�ban a falak k�z�tt t�lt�tte, k�mcs�vek �s Petri-cs�sz�k felett g�rnyedve, �s sz�m�t�g�pek monitorjaira meredve.

   Sz�val Seraing nem akarta megzavarni az �lvezet�t. De k�r�ltekint�nek kellett lenni�k az utaz�sukkal kapcsolatban. Sosem mentek m�g a tengerhez, sz�val Seraing nem tudta, mi v�r ott r�juk.

   Levette a mell�ny�t, mivel a nap les�t�tt r�, felhev�tve a neh�z �s kem�ny ruhadarab alatt. Azt�n a vizes�veg�rt ny�lt, megfordult, �s a kocsinak d�lt, hogy igyon.

   Mindig is azt gondolta, hogy ez a hely csod�latos volt, minden �rdekesen form�zott f�j�val, k�l�nleges n�v�ny�vel, �s a folyamatos h�tt�rzajjal, amit a sz�l hozott l�tre a levelek �s �gak k�z�tt. Az Abyss val�ban enyhe lett; ezel�tt sosem volt k�pes ilyen gondtalanul j�rk�lni ezekben az erd�kben, an�lk�l, hogy n�h�ny sz�rny figyelte volna �t. Most az �let egyetlen bizony�t�ka n�h�ny �rtalmatlan mad�r csiripel�se volt a f�kon, semmi m�s.

   Ahogy ivott, egy szem�ld�kr�ncol�ssal tette f�lre az �veget. Ha valami zavarta abban, hogy t�l sok�ig maradjanak egy helyen, az a magukkal hozott v�z mennyis�ge volt. Az �tel m�r nem volt akkora probl�ma, hiszen vad�szhattak, an�lk�l, hogy f�lni�k kellett volna att�l, hogy az elfogyasztott sz�rnyek megfert�zik �ket, �s Seraing j�l ismerte az �sszes ehet� n�v�nyt is – hab�r Jibran t�bbet evett, mint azt � v�rta. Seraing� volt a felel�ss�g, hogy gondoskodjon az ut�np�tl�saikr�l ezen az �ton; l�that�an sokkal t�bb �lelmet kellett volna pakolnia. De m�g ha ki is fogytak bel�le, m�g kitarthatnak, m�g el�rik a tengert – volt egy katonai b�zis a parton, amit meg akartak l�togatni, �s a b�zisoknak mindig voltak �lelmiszer tartal�kai.

   De friss, ihat� vizet szerezni probl�ma lehet. Mik�zben patakokat vagy foly�kat kerestek, a nyakukra hozhatott nem v�rt tal�lkoz�sokat sz�rnyekkel. Tal�n keresni�k kellett volna ilyesmit az utols� v�ros romjai k�z�tt, amikor �thaladtak rajta.

   Tal�n visszafoghatja a saj�t v�zfogyaszt�s�t. Nem volt ismeretlen sz�m�ra; voltak olyan szitu�ci�ban a m�ltban, amikor nem volt el�g viz�k mindenki sz�m�ra. Volt egyfajta koplal�s, amit erre beiktathatna. Sosem k�rn� Jibrant�l, hogy ne egyen vagy igyon annyit, amennyit szeretne. Val�sz�n�leg t�l r�miszt� lenne a szerelm�nek egy�bk�nt is.

   Hirtelen egy fojtott ki�lt�s �t�tte meg a f�l�t az ellenkez� ir�nyb�l, az erd�b�l. Hallotta, hogy valaki elesik �s k�romkodik, azt�n r�gt�n ezut�n magas, remeg� hang h�vta a nev�t.

   Az ellazult izmai a m�sodperc t�rt r�sze alatt fesz�ltek meg, �s megragadva a pisztoly�t az erd�be futott, k�vetve a h�v�st.

   Jibran nem volt messze a kocsit�l, de az �t nehezen j�rhat� volt az �sszefon�d� ind�k �s bokrok �gai miatt, sz�val nem �rt oda olyan gyorsan, ahogy szeretett volna. Azt�n meg�llt, ahogy el�rt egy p�r n�gyzetm�teres �res helyet a f�k k�z�tt.

   Egy hatalmas, feh�r t�ska fek�dt kinyitva a f�ld�n, �s k�r�l�tte megannyi k�mcs� �s t�gely, kicsi �s nem annyira kicsi, pap�rt�rl�k, g�zek, spatul�k, injekci�s t�k… Az orvos t�nyleg nem hazudott r�la, hogy ellen�rizni akarja ezt a helyet; Seraing egyetlen �tsepr� pillant�ssal felismert t�z k�l�nb�z� mint�t gondosan �s takarosan elrakt�rozva azokban a hordoz�kban.

   Jibran nem messze �lt a t�sk�j�t�l a f�ld�n. �gy t�nt, megbotlott egy ki�ll� gy�k�rben, �s meg�t�tte a kez�t, ahogy elesett. Cs�cs�r�tett, �s kiv�r�s�d� szemekkel n�zett r�.

   Seraing leeresztette a pisztoly�t. Jibran val�sz�n�leg nem volt tudat�ban, hogy csak egy pillant�sra volt sz�ks�ge, hogy megk�l�nb�ztesse, mikor volt az orvos komolyan megs�r�lve, �s mikor j�tszotta meg – ez az arc az ut�bbi volt. De… Seraing csatlakozott hozz�, megj�tszott n�mi aggodalmat, ahogy bez�rta a fennmaradt t�vols�got k�z�tt�k.

 - Mi t�rt�nt, napsugaram?

 - Seraing… megs�r�ltem. Ez a kicseszett gy�k�r elg�ncsolt. N�zd… v�rzek!

   Seraing le volt ny�g�zve, milyen sok r�szletet sz�nt ez a f�rfi a dr�m�j�ba. Egy kicsit megs�r�lt a tenyer�n, k�zel a csukl�j�hoz. Seraing let�rdelt mell�, �s gyeng�den az ujjai k�z� vette a s�r�lt kezet, hogy megvizsg�lja a “nagyon s�lyos” sebet.

Azt�n megcs�kolta.

 - Van itt fert�tlen�t�d? Vagy tal�n menj�nk vissza a kocsihoz; hamarosan �gyis folytatnunk kellene az utunkat. Ell�tom a sebedet ott.

   �s lehets�ges, hogy Jibran ennek sem volt tudat�ban, de amikor boldog volt, az az�r szemei k�tszer olyan er�sen ragyogtak, halv�nyabb k�kk� festve az �riszeit. M�g ha k�pes is volt megtartani a szomor� arcot, a pupill�i kit�gultak, �s az arckifejez�se felfedte a boldogs�g�t. Nem sz�m�tott, milyen szomor�an kanyar�totta lefel� az als� ajk�t. Vil�gos volt, mint a nap, hogy tetszett neki Seraing reakci�ja.

 - M�ris menn�nk kell? – Jibran azt�n s�hajtott, �s val�di csal�dotts�g vette �t a megj�tsz�s hely�t, ahogy a pillant�sa v�gigsepert az �sszet�kolt laborat�rium�n.

 - Itt akarsz maradni? – Seraing k�vette a tekintet�t. J�l ismerte a legt�bb n�v�nyt k�r�l�tt�k, vagy �pp l�tta �ket kor�bban. Meg�rtette, hogy az orvos nem, de ez t�nyleg nem t�nt �rdekes helynek, nem annyira legal�bbis, hogy maradjanak. – Mi�rt nem maradunk valami izgalmasabb helyen? Ismerek egy barlangot nem messze innen, csak p�r kilom�terre, ahol sokkal �rt�kesebb mint�kat tal�lhatsz, mint ezek a n�v�nyek.

 - Tal�ltam itt valamit – panaszolta Jibran, �s megfordult, egy bizonyos pontra n�zve. Seraing megint k�vette a tekintet�t, de nem l�tott semmit: csak n�mi f�, egy csokor kannib�l n�v�ny �l�nkv�r�s vir�gokkal, �s egy hatalmas fa, melyet v�kony indatekercs �lelt k�rbe. T�bbnyire ez volt minden, az �ltal�nos moh�kon, bokrokon �s k�veken k�v�l. J�l n�zett ki, de semmi izgalmas. – N�zd, ott.

   Jibran az ind�kra mutatott. Seraing a szem�ld�k�t r�ncolta, �s k�zelebb hajolt. Tal�n valami nagyon kicsi volt, hab�r neki jobb volt a l�t�sa, mint Jibrannak, sz�val ha a doktor l�tta, neki is kellett volna.

   Seraing beleesett a csapd�ba. �szre kellett volna vennie, de t�l k�s�n reag�lt. Jibran addig v�rt, am�g a f� f�l� nem hajolt, sz�val kil�khette �t az egyens�ly�b�l. Hamarosan Seraing a f�v�n fekve tal�lta mag�t, �s Jibran f�l� hajolt, felnyomva Seraing karj�t, minden fizikai erej�t a szor�t�s�ba �ntve Seraing csukl�in, amiket �sszefogott.

   �ltal�ban Seraingnak nem volt probl�ma kit�rni egy ilyen szor�t�sb�l, de most hagyta, hogy Jibran f�l� kerekedjen, vagy legal�bbis �gy �rezze.

   A sz�ke orvos sz�lesen vigyorgott, az az�r szemei ragyogtak a szem�vege m�g�tt, �s az arca szikr�zott az el�gedetts�gt�l �s �lvezett�l. Ez t�bb mint el�g volt Seraing sz�m�ra, hogy ne pr�b�ljon harcolni ellene, csak ellazult a doktor alatt, �s k�rd�n n�zett fel r�.

 - Sz�nd�kosan botlott�l el? – k�rdezte most Seraing, meg�rtve a teljes szitu�ci�t.

 - Egy�ltal�n nem estem el, �desem.

Ezt gondolta. Nos, egy kicsit sem b�nta, sz�val csak s�hajtott.

 - De t�nyleg tal�ltam valamit – tette hozz� Jibran, �s feln�zett, valahova Seraing f�l�. � is abba az ir�nyba pillantott, hab�r a sz�g nem volt valami j� ebb�l a helyzetb�l. M�g mindig csak az ind�t l�tta…. De azt�n, �szrevette, hogy az inda tulajdonk�ppen mozgott, mint egy k�gy�; a csukl�i fel� k�szott, mintha Jibran parancs�nak engedelmeskedne.

   Nem tartott sok�ig, m�g az inda csom�t tekert Seraing eg�sz alkarj�ra. Egy�ltal�n nem volt er�s, �s mert egy feh�r, hossz� ujj� ingben volt, az inda kis t�sk�i sem karcolt�k meg.

 - Milyen k�nyelmes – mondta Seraing, de hagyta, hogy az orvos tegye a dolg�t. Volt n�mi gyan�ja, mi fog k�vetkezni, l�tva az izgalmat a partnere arc�n. – Megszel�d�tetted?

 - Nem igaz�n… vagy tal�n – jav�totta ki mag�t Jibran egy m�sodperc gondolkod�s ut�n. – N�zd, csak ezt csin�ltam.

   Most szabadok voltak a kezei, nem kellett leszor�tania Seraingot, sz�val kiny�lt, �s a mutat�ujj�val elkezdte simogatni az ind�t Seraing csukl�ja k�r�l. Az inda reszket�ssel v�laszolt a simogat�sra, �s a csom� megszorult rajta, most sokkal er�sebb volt – nem k�nyelmetlen�l, de Seraing nem tudott szabadon mozogni a fog�s�ban. �s azt�n, �rezte, hogy az inge nedves lesz.

   Az inda valamif�le folyad�kot �ll�tott el�, �s eresztett ki a remeg�s ut�n. Hogy az�rt csin�lta, mert ez valamilyen v�delmi mechanizmus volt, vagy m�s, Seraing nem volt benne biztos. Az inda nem t�nt sem gonosznak, sem r�m�ltnek t�l�k, sz�val tal�n t�nyleg csak az�rt eregette ki azt a folyad�kot, mert megsimogatt�k.

   Jibran jobb keze m�g mindig az ind�t cir�gatta, a s�r� ny�lka lecsordult a mozdulatait�l, �s m�g �s m�g ink�bb el�ztatta Seraing ing�t, most m�r a k�ny�k�t is el�rte.

   N�h�ny perc m�lt�n, Seraing elkezdett �rezni valamit a karj�n. El�sz�r csak csikland�s volt, meg akarta vakarni a karj�t, f�leg azon a bels� r�szen, ahol a b�re puh�bb volt. De azt�n �szrevette, hogy minden mozdulat, amit tett, nagyon �l�nk �s er�s impulzusokat okozott benne. Elnyomott egy ny�g�st, �s pr�b�lta a karj�t mozd�tani �gy, hogy az ing anyaga vagy a ny�lka �s a nedvess�g ne tudja a b�r�t �rinteni… de lehetetlen volt, mire r�j�tt az ok�ra.

   Az �rz�s nem volt igaz�n f�jdalmas, de majdnem kellemetlen. A b�re t�l�rz�kenny� v�lt minden �rint�sre, nem sz�m�tott, milyen apr� volt; az idegei v�szjelz� hull�mokat k�ldtek sz�t az eg�sz rendszer�n, �s �rezte a forr�s�got a b�re alatt arrafel�. Elviselhet� volt, de �rzett n�mi m�ly k�sztet�st, hogy kih�zza a karj�t a csom�b�l, �s lemossa a folyad�kot.

 - �rzed? – k�rdezte azt�n Jibran, egy p�r perc csend ut�n, m�g Seraing a ny�g�seivel bajl�dott. Seraing r�n�zett, �s l�tta a moh� t�zet a szem�ben. Sz�val a kezdetekt�l fogva ez volt a c�lja.

 - Mn. �rzem… El akarsz vele cs�b�tani?

 - V�g az eszed, mint mindig – mondta a szerelme egy kis szarkazmussal, de m�g mindig sz�lesen vigyorgott. – Nem f�lsz, ugye, �des?

    Seraing gondolkodott a v�laszon: egy kicsit k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, de nem tudott f�lni n�h�ny k�s�rlett�l, amit ez a lelkes orvos ki akart pr�b�lni rajta. De tal�n Jibran ezt akarta hallani.

  - M�g nem vagyok benne biztos. – Egy kis kegyes hazugs�g volt, hogy n�velje Jibran �r�m�t. – F�lnem kellene?

 - Oh, nem foglak b�ntani, de… tal�n k�ny�r�gni fogsz nekem, hogy hagyjam abba.

   Ahogy besz�lt, Jibran kezei lesim�tottak Seraing fels�test�n; alaposan meg�rintett minden izmot Seraing test�n az ing puha anyag�n kereszt�l, �s azt�n megnyalta az ajk�t, feltehet�en elk�pzelte a “kil�t�st” a ruh�k n�lk�l.

 - Miel�tt elkezdesz k�nozni engem… - sz�lalt meg Seraing, �s Jibran a szem�ld�k�t r�ncolta, ahogy megint felpillantott r� Seraing als�bb r�szeir�l. -… K�rlek, menj vissza a kocsihoz, mert sietve hagytam ott, �s az ajt� nyitva van. Ha egy sz�rny ellopja az ennival�nkat, az nem lenne hasznos. �s, ha m�r ott vagy, bekapcsolhatn�d az ultrahangos hangsz�r�t. Kisebb sz�rnyeket t�vol tud tartani ett�l a ter�lett�l. Mert… ha ki vagyok k�t�zve, nem tudom haszn�lni a pisztolyomat, ha valami �gy d�nt, megt�mad minket, am�g j�tszol velem.

   Jibran egyre bossz�sabbnak �s el�gedetlennek t�nt, ahogy Seraing besz�lt, �s mire befejezte, m�r nem �rintette �t t�bb�, hanem a sark�n �lt karba tett k�zzel.

 - �nnepront� vagy – panaszkodott.

 - Sajn�lom, napsugaram. De ha az utunk fennmarad� r�sz�n �hezn�nk kell, m�g boldogtalanabb lenn�l – magyar�zta nyugodtan Seraing. – �s azt mondtad, nem vagy j� harcokban. Tudod haszn�lni a fegyveremet, hogy megments minket?

   A pisztolya az �vcsatj�n volt, persze. Sosem adta oda senkinek, m�g mikor elhagyta az �szaki B�zist sem, de senki nem is k�rte el t�le. Sz�val csak mag�val hozta. Jibran rezign�ltnak t�nt hirtelenj�ben, ahogy r�j�tt, milyen igaza volt Seraingnak, �s a karjai az oldal�hoz estek.

 - Ok�. Megyek. Melyik a hangsz�r� gombja? Nem vettem �szre, hogy van ilyen�nk…

 - Csak egy visszafogottabb fajta – magyar�zta a fiatalember. – Minden p�nc�laut�ban kellett lenni egynek, t�bbnyire a s�kf�ldekre. Nem volt b�lcs �tlet az Abyssban haszn�lni a Harangsz� el�tt. Csak akkor kapcsoltam be, mikor est�re meg�lltunk. Ismer�s vagy p�nc�los j�rm�vekkel?

 - Ch… csak egy kicsit. Nem ez volt a szakter�letem – morogta Jibran megb�ntva.

 - Nem hib�ztattalak �rte – mondta Seraing enged�kenyen. Becsukta a szem�t, hogy maga el� k�pzelje a kocsijuk ir�ny�t�panel�t. Egy kisebb j�rm� volt, jobban illett sz�k helyekhez, vagy csak hogy gyorsan egyik pontr�l a m�sikra jussanak vele, �s kis csapatokra volt szabva. Sz�val term�szetesen, az ir�ny�t�panel is valamivel k�l�nb�z�tt ezekben a t�pus� aut�kban, de a fontos gombok ugyanolyanok voltak. – A jobb oldalon, egy kis cs�szka, fekete �s rec�s, van egy m�rce mellette null�t�l t�zig. Tedd nagyj�b�l �t�sre, az el�g.

 - Ja, ja. – Jibran fel�llt egy dr�mai s�hajjal, �s h�tat ford�tott neki. – Ne csin�lj semmi vicceset, m�g vissza nem j�v�k. Ha nem leszel ahhoz a f�hoz k�t�zve, m�rges leszek.

 - Vettem, uram.

   Sz�val a v�rakoz�s elkezd�d�tt. Alighogy Jibran elment, Seraing megpr�b�lta megn�zni, hogy le tudn�-e fogni az inda, de ahogy egy kicsi er�t haszn�lt, a v�kony kacs m�r el is akarta engedni. Seraing azt�n visszatette a kez�t, �s csak fek�dt ott, feln�zve a lombkoron�kra. Nem l�tta az eget a levelek �s az �gak miatt; minden t�ncolt a sz�lben, amit�l a nap sugarai hull�mzottak �s fordultak – nem �gy, mint az aurora, ezek v�konyabb, egyenesebb �s sokkal t�r�kenyebb f�nyszalagok voltak.

   Ism�t b�k�s volt. Val�sz�n�leg m�g aludni is tudott volna itt, ha akart volna. Mivel �beralv� volt, pihenhetett volna �gy – t�nylegesen le is csukta a szem�t egy p�r hossz� m�sodpercre, ellazulva a f�v�n.

   A karjai m�g mindig valamennyire �rz�kenyek voltak, sz�val pr�b�lta mozgatgatni �ket, de nem t�ls�gosan, nehogy Jibran �szrevegye. Azonban m�r el�g hossz� ideje volt, hogy az orvos elment. Seraing az aut� ir�ny�ba n�zett, de nem l�thatta innen. Pr�b�lt a hangokra figyelni, de a term�szet el�g letagl�z� volt a zizeg�s�vel.

 - Jibran! – ki�ltotta, tudva, hogy a hangja hallhat�, hiszen � is meghallotta, amikor az orvos elesett, �s h�vta �t. – J�ssz? Kezdek elzsibbadni!

Semmi v�lasz.

   Seraing a szem�ld�k�t r�ncolta. Az ir�ny�t�panel nem volt olyan bonyolult, volt rajta egy p�r gomb, de mindegyik m�shogy n�zett ki. A le�r�s�val Jibrannak m�r meg kellett volna tal�lnia az ultrahangos hangsz�r� cs�szk�j�t. Valami m�s t�rt�nt? Pr�b�lt valamit csin�lni? Vagy ez�ttal t�nyleg elesett?

De furcsa volt, hogy m�g csak nem is v�laszolt.

   Seraing v�rt m�g p�r percet, azt�n kezdett agg�dni. �gy d�nt�tt, megszegi az �g�ret�t, �s k�nyszer�tette az ind�t, hogy elengedje. Nem szedett fel semmit az orvos dolgai k�z�l, nyitva hagyva a lehet�s�g�t, hogy visszaj�jjenek, �s folytass�k ezt a kis j�t�kot, de r� kellett n�znie a f�rfire.

   A kocsi ajtaja m�g mindig nyitva volt, �s ahogy k�zelebb ment, l�tta a sz�ke f�rfi l�bait; az aut�ban �lt, a h�t�t a fal�nak d�ntve. Seraing most m�r hallotta az elfojtott ny�sz�rg�seket �s sziszeg�seket, mintha szenvedett volna. Sz�val gyorsan odaugrott, �s ben�zett, az orvost tanulm�nyozva.

 - Jibran, mi a baj?

   Ez most nem sz�n�szked�s volt. Az arca v�r�s volt, �s izzadt, a szem�ld�ke �sszer�ncol�dott; levette a szem�veg�t, �s fel�letesen zih�lt, ahogy pr�b�lta visszafojtani a ny�g�seit. A hangj�ra Jibran megrezzent, �s hirtelen r�n�zett, a szemei benedvesedtek.

 - Serainhng… - morogta, �s �sszeszor�totta a sz�j�t. – Meghalok. Olyan idi�ta vagyok.

   Seraing a kocsiba m�szott, �s a szeretett partnere mell� t�rdelt, megvizsg�lva az eg�sz test�t, de nem l�tott v�rt.

 - Mi t�rt�nt?

Jibran hirtelen er�sen megvonaglott, �s �sszeg�rnyedt, miel�tt �gy d�nt�tt, hogy a padl�ra d�l.

 - A… arra gondoltam… dobok egy s�rg�t, miel�tt visszamegyek hozz�d… de elfelejtettem… hogy megfogtam azt az ind�t…

   Seraing m�g mindig a homlok�t r�ncolta, ahogy pr�b�lta meg�rteni a helyzetet. Meg�rintette az ind�t? Dobni egy s�rg�t? Azt�n klikkent a fej�ben, �s �szt�n�sen len�zett Jibran �l�re, amit pr�b�lt megv�deni a nadr�gj�t�l, kiny�jtva az anyagot.

Seraing nem tudott megsz�lalni egy pillanatig.  

 - Az… - Val�j�ban ez valamennyire vicces volt, de nem volt mersze nevetni. – Az sajn�latos… hogy csin�lod, hogy mindig ilyen helyzetbe ker�lsz?

   Ez nem az els� kis baleset�k volt, ami�ta elhagyt�k a b�zist p�r nappal ezel�tt, de mind csak jelent�ktelens�g volt, ink�bb nevets�ges szitu�ci�. Ez volt az oka, hogy Seraing beles�t�lt a g�ncs-csapd�ba kor�bban – nem volt v�ratlan Jibrant�l, hogy megbotoljon a saj�t l�b�ban. Seraing csak az�rt nem nevetett sosem, mert tudta, hogy Jibran v�gtagjainak t�nyleg volt n�mi koordin�ci�s probl�m�ja m�g. Egy�rtelm�en lassabb volt a jobb oldal�val.

   Jibran csak ny�sz�tett, ny�sz�rg�tt �s ny�g�tt, �s �sszeg�mb�ly�d�tt labd�v�. Seraing gyorsan �trendezte a gondolatait, �s m�lyet s�hajtott, feln�zve az �tra.

 - Rendben… Akkor azt hiszem, t�vozunk. Elmegyek a cuccaid�rt. Te leveheted a ruh�idat, �s ha m�g nem tetted meg, pr�b�ld lemosni magad. Egy pillanat, �s visszaj�v�k.

   Jibran egy halv�ny “ok�”-val v�laszolt, sz�val Seraing elment, hogy megtegye, amit mondott. Megt�r�lte a kezeit, let�r�lte a kont�nereket, �s leporolta az orvos feh�r t�sk�j�t, miut�n �vatosan belepakolt minden t�gelyt �s k�mcs�vet. Amikor biztos volt benne, hogy a helyet eg�szen �rintetlen�l hagyj�k itt, ahogy volt, miel�tt Jibran idej�tt, visszat�rt az aut�hoz.

   Jibran m�r meztelen volt, de m�g mindig a f�ld�n fek�dt. Ahogy a kocsiba sz�llt, Seraing a t�sk�t a csomagjaik tetej�re tette, �s a pihen�r�szlegre ment. A j�rm�nek alacsony is volt a mennyezete, sz�val kiss� be kellett g�rnyednie. Mindk�t paplant kivette a f�m �gynem�tart�b�l, �s a f�ldre tette �ket.

 - Jibran, gyere ide.

   De csak ny�g�st kapott v�laszul, sz�val vissza kellett mennie �rte. �vatosan felvette. Jibran l�that�an �lvezte a babusgat�st, de Seraing tudta, hogy most nem j�tszotta meg a f�jdalm�t – a tagja duzzadt �s v�r�s volt, �s nagyon izgatottnak t�nt; minden �r j�l l�tsz�dott rajta. Val�sz�n�leg m�g a leveg� �rint�se is kem�nyebb� tette.

   Seraing lassan leeresztette �t a paplanra, �s le�lt mell�, m�g mindig f�l� hajolva, megt�maszkodva a karj�n. Jibran feln�zett; az arca enyh�n v�r�s volt, a szemei m�g mindig nedvesek, �s m�g mindig leveg� ut�n kapkodott. Seraing most megsajn�lta �t, �s pr�b�lt kiagyalni egy megold�st. Ha meg�rintette volna Jibrant �gy…

 - Seraing, meghalok.

 - Nyugodj meg, napsugaram. T�l leszel rajta. A v�z egy�ltal�n nem seg�tett? – k�rdezte nyugodtan, tudva, hogy a szerelme enyh�n t�ldramatiz�lta a dolgot megint.

 - Nhem… M�g meg se tudom fogni – ny�ssz�gte a sz�ke f�rfi, �s grimaszolva n�zett mag�ra. – Ahh, ez nagyon rossz. M�g amikor besz�lek �s mozgok… akkor is �rzem… Meghalok. Seraing, nem tudok ezzel mit kezdeni. Csukd be az ajt�t! Bej�n a sz�l, azt is �rzem..

Seraing engedelmesen fel�llt, de ahogy elkezdett s�t�lni, Jibran r�ki�ltott.

 - LASSABBAN! A… a l�pteid remegnek… ahh, a vibr�l�s… Seraing, ne merj most vezetni, m�sk�l�nben t�nyleg meghalok!

   Seraing semmit nem mondott, csak folytatta a s�t�t nagyon puha l�ptekkel – annyira, amennyire tudta – �s becsukta az ajt�t. Ahogy ezt tette, a j�rm� el�g s�t�t lett, sz�val felkapcsolta a l�mp�t a pihen� r�szleg felett. Ahogy �vatosan visszament, megint le�lt a szeret�je oldal�n.

 - Tal�n ha hideg borogat�st tenn�k r�? – Seraing k�rdezte hangosan gondolkodva, Jibran test�re n�zve. Ezzel a feh�r f�nnyel, a k�v�nalma m�g v�r�sebbnek �s eresebbnek l�tszott.

 - Ne! – s�rta Jibran. – Hideget ne, nem tudok… Leesne! Nem tudok most elviselni extr�m h�m�rs�kleteket…

   Seraing megint az arc�ra n�zett, a rem�nytelen, szenved� arckifejez�s�re, �s nem tudta visszafogni, hogy kimondja:

 - Tal�n ez a karma. Ezt akartad velem csin�lni, nemde?

   Jibran viszonozta a pillant�s�t egy m�sodpercre, azt�n a b�ntudatt�l megremegtek a pupill�i, �s elford�totta a fej�t Seraingt�l, �sszepr�selve az ajkait. Morgott valamit, de Seraing nem �rtette.

 - Mit mondt�l?

 - BEL�D AKARTAM HATOLNI, A KURVA �LETBE! – kiab�lta Jibran, de a szavai elhaltak a mondat v�g�n, �s megint beg�rnyedt, feltehet�leg a saj�t hangja �gy viselkedett, mint egy rezon�l� hull�m az erekci�j�n.

   Seraing m�g mindig kiss� megh�kkent, �s felvonta a szem�ld�k�t, de hirtelen minden kezdett �ssze�llni neki.

 - Ki akart�l k�t�zni, �s elcs�b�tani, hogy ne ellenkezzek az ellen, hogy �gyba viszel? – k�rdezte csak hogy tiszt�zza, �s Jibran teste megremegett. Most h�tat ford�tott Seraingnak.

 - Mi van, ha igen? Sajn�lom, ok�? – k�rdezte megt�rt, rekedt hangon. – Azt hittem, jobban sz�rakozn�nk… azt mondtad, a r�gi bar�tod abba a poz�ci�ba k�nyszer�tett. Nem tudtam, hogy m�shogy vegyelek r�, hogy beleegyezz.

 - De m�r mondtam neked, nekem rendben van, ha �n vagyok a befogad� – eml�keztette nyugodtan Seraing. – Igen, nem szerettem annyira a m�ltban, de csak mert nem tudtam v�ltani, �s kipr�b�lni m�s dolgokat. �s nem szerettem azt a fi�t annyira, ahogy t�ged szeretlek, �s egy�rtelm�en nem b�ztam benne annyira, ahogy benned b�zom. Jibran, nincs sz�ks�ged ezekre a… tr�kk�kre, hogy meggy�zz.

   A kez�t Jibran h�t�ra tette, �s megsimogatta p�rszor, hogy lenyugtassa, �s kimutassa a t�mogat�s�t. Ennek a butus doktornak volt n�h�ny ostoba elgondol�sa, de Seraing t�bbnyire aranyosnak vagy viccesnek tal�lta �ket, sz�val sosem b�nta. De az orvos vil�gosan egy kiss� esetlen �s figyelmetlen volt, figyelembe v�ve a helyet, ahol voltak �ppen. Seraing t�nyleg nem vehette le r�la a szem�t, hogy megv�dje a saj�t kis botl�sait�l.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.