Jibran lassan h�trafordult, �s vetett egy k�rd� pillant�st Seraing arc�ra. Nyugodtabbnak t�nt, hab�r az orc�i �s a f�rfiass�ga m�g mindig v�r�sek voltak. Az ut�bbi szint�n kem�ny, �s felfel� �llt, mintha borzalmasan akarta volna Seraing �rint�s�t.

   Seraing megnyalta az ajkait, �s a saj�t kezeire n�zett. Az inge m�g mindig nedves volt ott, ahol az inda meg�rintette �s ott hagyta a ny�lk�j�t, de a hat�sa annak a ny�lk�nak m�r nem volt olyan rossz. Csak f�radt csiklandoz�s volt a b�re alatt. Sz�val hipotetikusan Jibrannak is hamarosan rendben kell lennie. Igaz�b�l, tal�n m�r rendben volt.

 - Sz�val, mit szeretn�l, mit csin�ljak, napsugaram? – k�rdezte gyeng�den, visszapillantva az az�r szemekbe, amik most valamivel s�t�tebbek voltak, ahogy a pupill�i valami okn�l fogva kit�gultak. �s azt�n azok a csod�latos szemek enyh�n lefel� fordultak, �s r�meredtek Seraing ajk�ra egy kis id�re, miel�tt Jibran nyelt egyet.

   Seraing meg�rtette. V�ltoztatott a helyzet�n, �s Jibran l�bai k�z� t�rdelt, amik engedelmesen ny�ltak sz�t neki. Seraing szerette ezt a helyet; ez volt a legjobb kil�t�s a szerelm�re. Jibran a szemei el�tt fek�dt, tiszt�n, nyitottan, nem rejtve el semmit el�le.

   A jobb karj�n, a v�ll�b�l kiindulva, �s az als� l�bsz�r�n is, a b�r�nek volt egy leheletnyi �rnyalatnyi sz�nelt�r�se: s�padtabbak voltak, mint a t�bbi r�sz. Eredetileg feh�r b�re volt – feh�rebb, mint Seraingnak mag�nak – de a v�gtagveszt�s t�rt�nete m�g mindig valamennyire l�that� volt ebb�l a k�l�nb�z�s�gb�l. Cser�be nem maradt semmilyen sebhely vagy egyenetlen izomt�meg ott. �s ez a l�tv�ny egy�ltal�n nem zavarta Seraingot. Hab�r igaz�b�l nem zavarta az sem, amikor azok n�lk�l a v�gtagok n�lk�l l�tta.

   Jibran szerzett egy kis plusz s�lyt a has�n, ami�rt olyan hossz� ideig �lt a kerekessz�k�ben, de nem volt t�l nagy mennyis�g� – �s nem volt izmos eleve sem. M�g mindig v�kony alkata volt, �s amikor fek�dt, a hasp�pja is elt�nt. �s megint azzal az arccal n�zett r�: egy�rtelm�en �hezett Seraing �rint�s�re – ki tudott volna ennek ellen�llni? De Jibran �gy t�nt, zavarban is volt, hogy kimutatta ezeket a v�gyakat. Mindig is ilyen volt, pr�b�lta elfojtani a ny�g�seit, m�g a teste addig hajszolta, hogy hangosan ki�ltott Seraing alatt.

   Seraing lassan v�gign�zett a sz�p alakon, ahogy gyeng�den simogatta Jibran bels�combj�t. A kis hasp�pj�t�l kezdve a sz�gyenl�s mellbimb�iig; a sz�tny�l�, puha l�bait�l a h�trafesz�l�, karcs� nyak�ig, Seraing minden egyes millim�ter�t szerette a test�nek, �s nagyon is kedvelte ebb�l a sz�gb�l n�zni.

   Ez�ttal viszont… ez�ttal kicsit m�s volt. Jibran nem tudta elnyomni a hangj�t, �s hangosan zih�lt, f�leg, amikor Seraing meg�rintette az �rz�keny pontokat azokon a bels�combokon.

   Az orvos keze �k�lbe szorult a paplanon, �s megfesz�lt. Ez arra utalt, hogy az extr�m �rz�kenys�g, amit a ny�lka okozott, m�g mindig ott volt, sz�val Seraing �vatosan csin�lta. El�sz�r csak az ujjai v�g�vel �rintette meg, �s Jibran eg�sz teste megvonaglott, h�trafesz�lt, �s egy m�ly, morg�s ny�g�s sz�k�tt ki a tork�n; a cs�p�je m�r most Seraing ujjai fel� l�k�tt, �s a p�nisze feje csillogni kezdett az el�nedvekt�l.

 - S… Seraing…

   Nagyon laza �s lass� mozdulatokkal kezdte verni, miel�tt lehajolt, a k�ny�k�re t�maszkodva, hogy k�zelebb ker�lj�n Jibranhoz az ajk�val. Tanulm�nyozta a r�ng� tagot, azt�n a g�rcs�l� her�ket… �s m�g lejjebb n�zett, ahol a ny�l�sa is t�togott. Minden izma Seraing mozdulataival ritmusban mozgott.

 - Seraing, a kezed… - Jibran hangja hirtelen �lesebbnek t�nt. Seraing felpillantott, �s egy hal�lra r�m�lt pillant�ssal tal�lkozott; Jibran k�ny�k�lt, �s fesz�ltebbnek t�nt, mint p�r pillanattal kor�bban. – Let�r�lted a kezedet?

Seraing a homlok�t r�ncolta, �s abbahagyta a massz�roz�s�t; a saj�t ujjaira n�zett.

 - Igen – mondta �sszezavarodva. – Mi�rt? M�g mindig �rzel valamit?

 - P-pontosan… ugyanazt… az intenzit�st… rendesen let�r�lted? – kezdett hevesen leveg� ut�n kapkodni, �s er�tlen�l esett vissza a paplanra, elrejtve a szem�t a karja alatt. – Seraing, �rzem… �jra elkezd�d�tt… nem tudok…

 - De t�nyleg let�r�ltem, amikor visszamentem a t�sk�d�rt – mormogta, �s enyhe aggodalmat �s b�ntudatot �rzett, annak ellen�re, hogy nem hazudott. � nem is �rzett semmit a kezein t�bb�, m�g a csiklandoz� �rz�st sem.

Azt�n r�j�tt.

   A ruh�i m�g mindig nedvesek voltak a ny�lk�t�l… A ruhaujja… de… a ruhaujja nem �rintette meg Jibrant, �s nem is csepegett. Seraing �rezte, hogy sz�raz a b�r az ujjain.

 - Seraing… Seraing… Meghalok – ism�telte Jibran majdnem s�rva, remegve eg�sz test�ben. Seraing t�nyleg sajn�lta… egy�ltal�n nem akart rontani a szeretett partnere �rz�sein, �s nem volt j� megold�sa sem.

   A legt�bb, amit tehetett, hogy felh�zta a ruhaujj�t, �s m�g egyszer megt�r�lte a kezeit. Azt�n… csak folytatta a munk�t. Jibran felki�ltott, �s a teste majdnem pr�b�lt menek�lni Seraing �rint�s�t�l. De ugyanakkor, �gy t�nt, t�bbet is akart abb�l az �rz�sb�l. Seraing meg�rtette: val�sz�n�leg f�jdalmasan �rz�keny volt, de az idegei m�gis lesz�ll�tott�k az �rz�sb�l fakad� �lvezetet. Seraing pr�b�lt olyan gyeng�d lenni, amilyen csak tudott. Nem szerette a butus doktor�t szenvedni l�tni, de a l�tv�ny az orra el�tt… m�g kifog�stalan volt. A saj�t tagja is megduzzadt az als�j�ban, �s �rezte az �le forr�s�g�t, csak att�l, hogy r�n�zett.

   Egy pillanatra az az �tlet �szott �t az agy�n, hogy tal�n meglovagolhatn� Jibrant, hiszen az orvos bel� akart hatolni… de szinte azonnal kihaj�totta az ablakon; Jibran t�ls�gosan �rz�keny volt erre az akci�ra jelen pillanatban.

   Sz�val v�g�l megtette, amit eredetileg akart: megcs�kolta a szeret�je k�v�nalm�nak makkj�t. Azt�n megnyalta. Az el�nedve �des �s savany� volt egyszerre. K�v�ncsian megnyalta a sz�j�t. Nem volt rossz. Nem tudta, mire sz�m�tson, mivel ez neki is az els� tapasztalata volt or�lis szexben, csak l�tta, hogyan kell csin�lni azokban a r�gi porn� vide�kban.

 - She… Seraing… �llj… k�rlek, ne… ahg… az… t�l sok… uhh… �, Istenem, m�g, k�rlek, ott… ne… ne, t�bbet ne, t�l sok, nem tudok… Seraing k�h… k�rlek… K�ny�rg�hm… Ahh… igen, ott…

   Az orvos jobbra-balra h�nykol�dott, a l�bai nyugtalanul simogatt�k a paplanokat, a l�baujjai beg�rb�ltek, �sszegy�rve az anyagokat maga alatt, ahogy ir�ny�thatatlanul mozgatta a cs�p�j�t. Seraing pr�b�lt nem figyelni Jibran hangos sikolyaira, nem mintha k�pes lett volna becsukni a f�l�t, �s nem mintha a saj�t tagja nem lett volna rendk�v�l kem�ny �s l�ktetett volna t�le. De a figyelme minden egyes cseppj�t a munk�j�nak szentelte. El�sz�r csak j�tszott a kem�ny f�rfiass�ggal, v�gignyalta a tetej�t�l a t�v�ig, �s azt�n vissza, az ujjaival k�vette, azt�n k�t vagy h�rom k�r ut�n az ajkaival meg�lelte a v�r�s v�g�t; a nyelv�t az apr� lukra nyomta, �s megsz�vta.

   Jibran hevesen megremegett alatta, sikoltott, a nev�t kiab�lta t�bbsz�r is ism�t, folyamatosan s�rva �s k�ny�r�gve, hogy �lljon meg, azt�n s�rva �s k�ny�r�gve, hogy folytassa. Az egyik keze megtal�lta Seraing fej�t, �s a haj�ba t�rt. Olyan er�sen h�zta meg, hogy f�jdalmas volt, de Seraing elnyomta a morg�s�t, �s csak m�lyebbre fogadta a sz�j�ban.

   Nem volt olyan k�nny�, ahogy Jibran annyit mocorgott – a f�lelem, hogy v�letlen�l megkarcolja a fogaival el�g er�s volt. �s mivel ez volt az els� alkalma, sz�ks�ge volt egy kis igazod�sra �s pr�b�lkoz�sra. Sosem kellett ellaz�tania az izmokat a tork�ban. Nem volt nagyon �rz�keny, de az �klendez�si reflex most er�teljes volt rajta. Megtartva a nyugalm�t �s az �sszpontos�t�s�t, millim�terr�l millim�terre nyelte egyre m�lyebbre, kih�zva �s visszanyomva, m�g ki nem tal�lta, hogyan l�pjen t�l azokon az �rz�seken.

   Azt�n Jibran akaratlanul �s �szt�n�sen bel�l�k�tt. Seraing elt�rte an�lk�l, hogy kiadott volna egy hangot, �s lehunyta a szem�t, hagyva, hogy az orvos teljes hossza bel�s�llyedjen, miel�tt visszah�zta a fej�t. Azt�n megint lehajolt.

   El�sz�r nem volt a legjobb �rz�s, de n�mi id� eltelt�vel Seraing k�pes volt befogadni an�lk�l, hogy kellemetlens�get �rzett volna.

   Jibran cs�p�je nagyon gyorsan mozgott, Seraing �rezte, ahogy az izmai remegtek �s g�rcs�ltek, �s m�r tudta, hogy Jibran el fog �lvezni. Volt egy pillanat, amikor a lend�lete folytonosan gyorss� v�lt, �s a k�v�nalma k�kem�ny lett k�zvetlen�l az ejakul�ci�ja el�tt.

   A gy�ny�rnedve t�bb �zben spriccelt ki bel�le, megt�ltve Seraing sz�j�t, �s m�g ki is csepegve a sz�ja sark�n. Csak arra koncentr�lt, hogy a fesz�lt test�nek utols� r�ndul�s�ig tartsa, miel�tt a paplanra omlott.

   Jibran hangosan zih�lt, rekedt hangon, de elvesztette minden erej�t. Egy r�teg izzadts�g bor�totta. Amikor Seraing felegyenesedett, �s a sark�ra �lt, lenyelve a nedveket a sz�j�ban, v�gign�zett a kiel�g�lt alakon. Jibran l�bai k�l�nb�z� ir�nyokba d�ltek, az �kle nem fesz�lt meg t�bb�, �s az arca mentes volt r�ncokt�l, grimaszt�l �s f�jdalomt�l. Lehunyta a szem�t, oldalra hajtva a fej�t is. A haja a f�nyes, nedves homlok�ra tapadt. Az orc�i m�g mindig pirosak voltak.

   Gy�ny�r� �s �nycsikland� volt. Annak ellen�re, hogy Seraing �pp csak v�gzett vele, meg akarta cs�kolni megint, �s m�g egyszer a cs�csra juttatni ezen a m�don… a saj�t k�v�nalm�nak tetszett az �tlet, f�leg ahogy csapd�ba esett a ruh�iban. De csak lenyugtatta a l�legzet�t, �s figyelmen k�v�l hagyta, m�g mindig a sz�j�t nyalogatva.

   Ahogy Jibran l�legzete egyenletess� v�lt, Seraing elkezdte az �sszetett l�bakat simogatni maga k�r�l. Most, hogy t�nylegesen volt ideje, hogy az �rz�seire figyeljen, felismert n�mi �rz�kenys�get a sz�j�n. Ez a ny�lka igaz�n ragad�s �s fert�z� volt. M�g ha csak egy kis csepp vagy �rint�s is volt a nedves ingt�l, Jibran test�re ker�lt, �s �tment Seraing ajk�ra is. De nem volt olyan rossz. Sz�val az orvosnak is jobban kell �reznie mag�t.

   A napsugara hamarosan kinyitotta a szem�t, �s lust�n fel� ford�totta a fej�t, hogy r�n�zzen. Seraing mosolygott, �s azonnal f�l� hajolt, hogy megcs�kolja. A nyelv�n m�g mindig ott volt a sperm�j�nak az �ze, �s Jibran val�sz�n�leg �szrevette, mert a cs�kja sokkal bizonytalanabb volt, mint kor�bban.

   Azt�n Seraing csak egym�snak nyomta a homlokukat, a feje k�t oldal�n k�ny�k�lve, �s a nedves hajba t�rt gyeng�den.

Jibran megk�sz�r�lte a tork�t.

 - T�nyleg lenyelted?

 - Baj? – k�rdezett vissza Seraing, m�g valamennyire mindig �rcesen. Volt n�mi szor�t�s a hangsz�lain, ahogy besz�lt. Igaz�b�l kapart a torka.

 - Mn… nem – motyogta Jibran, �s a kezei kezdtek Seraing mellkas�n v�ndorolni. – Csak… Tudod… Amikor el�sz�r l�ttalak… annyira �rtatlan volt�l akkoriban. Sosem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen lenni.

 - Az “ilyen” alatt �gy �rted, hogy annyira perverz, mint te? – k�rdezte k�nnyed�n Seraing, de Jibran k�rmei hirtelen a b�r�be v�jtak. Amikor Seraing felszisszent, �s az arc�ra n�zett, m�rges csillog�st l�tott az az�r szemekben.

 - Igen, pontosan – k�pte Jibran �les t�nusban. – Egy francos perverz vagy, m�g nagyobb, mint �n!

 - �rtem. Elfogadom. Nem tudn�lak kiel�g�teni m�sk�pp. �r�l�k, hogy illek hozz�d. – Seraing azonban �r�mtelinek hallatszott, mert j�l �rezte mag�t. Jibran mindig pr�b�lt visszat�madni, amikor megb�nt�dott, sz�val Seraing nem vette a sz�v�re. �s ez volt a legjobb m�dja annak is, hogy lenyugtassa Jibrant: nemcsak, hogy elismerte, hogy az orvosnak igaza volt, de m�g fel is hozott valami pozit�vat benne.

Sz�val term�szetesen, Jibran azonnal ellazult.  

 - Eml�kszel az els� tal�lkoz�sunkra?

 - �gy �rted, azon k�v�l, hogy messzir�l l�ttalak? – k�rdezett vissza Seraing, �s keresnie kellett az eml�keit egy pillanatra. – Amikor kijel�ltek, hogy az ezredes seg�t�je legyek, igaz? Az �retts�gim napj�n volt. Az els� napomon, amikort�l teljes �rt�k� B�r�nak sz�m�tottam, azonnal kiv�lasztott engem… Azt hittem, meghalok a jel�l�s puszta nyom�s�t�l. Eml�kszem, odaj�tt�l hozz�m, �s a r�szv�tedet fejezted ki, ami�rt az ezredes lett a k�zvetlen felettesem.

 - Ch, nem. Most csal�dtam benned. – Az orvos bossz�snak t�nt. Seraing a homlok�t r�ncolta.

 - Valami m�st mondt�l?  

 - Nem. – A szeretett p�rja felemelte a hangj�t. – Sz�val nem eml�kszel. Pff. Ennyit �rt, hogy az �den “szuperszt�rja” voltam.

   Seraing val�ban nem eml�kezett, �s legal�bb annyira csal�dott mag�ban � is. De ink�bb megh�kkent. Sosem volt baj a mem�ri�j�val, de… nos, el�g r�gen volt. Nyilv�nval�an elfelejtett p�r dolgot a tini �veib�l.

 - Sz�val az �denben volt? – k�rdezte, pr�b�lva megb�k�teni Jibrant. – Akkor t�nyleg besz�ltem veled?

   Jibran fel�letes �s dr�mai s�hajt hallatott, �s olyasfajta pillant�st vetett r�, mintha a tan�ra lett volna, �s Seraing nem v�laszolt tisztess�gesen a k�rd�s�re.

 - Amikor le�retts�gizt�nk az �denben Lu Fenggel. A tan�r tartott egy �nneps�get az �retts�gink miatt. Nem volt el�g sz�k az asztalunkn�l. N�h�ny gyerek vit�zni kezdett. Am�g egym�ssal kiab�ltak, te csak felbukkant�l m�g�tt�nk, �s hozt�l egy �j sz�ket nek�nk. Megk�sz�ntem neked, mert senki m�s nem ford�tott figyelmet a kedvess�gedre.

   Seraingot leny�g�zte Jibran magyar�zata. Most, hogy eml�tette, halv�nyan felderengett n�h�ny eml�ke arr�l a napr�l. F�k�nt az idegess�gre eml�kezett. Az � oszt�ly�t jel�lt�k ki, hogy megszervezz�k az �nneps�get.

 - T�l elfoglalt voltam, hogy rendesen v�gezzem a munk�mat – nevetett Seraing halkan. – Azt hiszen, ann�l a pontn�l fel sem ismertelek. Csak azt akartam, hogy minden ok� legyen. Szerettem volna p�r plusz pontot a szorgalmam�rt… oh igen… Most, hogy mondod, sokat n�ztem az ezredesre. Biztosra akartam menni, hogy megvan mindene, amire sz�ks�ge van. Az elm�met nagyon megzavart�k �s sz�tszak�tott�k ezek a dolgok. Csak egy gyerek voltam.

 - Ch – csettintett megint a nyelv�vel Jibran. – Ezredes �gy, ezredes �gy, te igaz�n szeretted Lu Fenget, mi? Csod�lom, hogy nem z�gt�l bel�.

Seraing �rezte, hogy kimelegszik az arca.

 - Azt hiszem, � volt az els� szerelmem – vallotta be, mire Jibran szeme elkerekedett, �s d�bbentnek t�nt, ahogy r�meredt. Seraing zavar�ban nevetett. – Pl�t�i szerelem volt… Szerettem, mint b�lv�nyt. Nem szexu�lis vagy romantikus szerelem volt. Te sosem �rezt�l ir�nta ilyet? Akkoriban sokat voltatok egy�tt.

 - Ismertem a szem�lyis�g�t, sz�val, m�g ha bele is szerettem volna, az �rz�s gyorsabban kihalt volna, mint a f�nysebess�g.

   Seraing mosolygott a g�nyos horkant�son, de meg is �rtette. Nem sok ember t�rte el az ezredest.

 - Akkor volt m�s titkos szerelmed? Aki a legels� volt? Nem kell romantikusnak lennie… ha volt egy�ltal�n, persze – k�rdezte k�v�ncsian, azzal a c�llal, hogy megmutassa Jibrannak, hogy ezek a dolgok nem sz�m�tanak, mert mind kereszt�lmentek ezen. A szerelme arca ellazult, de hirtelen elv�r�s�d�tt megint, �s f�lrepillantott; ez�ttal � volt az, aki er�ltetetten nevetett sz�gyenl�ss�g�ben.

 - Nos… volt egy. – Egy pillanatra elhallgatott, azt�n hezit�lva t�rt ki: - Madam Lu volt… Lu Feng anyja. Csinos teste volt… �s persze, nagyon intelligens �s kedves is. De khm… nos… fi� voltam, v�g�l is. Els�sorban a testi adotts�gai miatt szerettem bel�… Vagy tal�n m�sodsorban… Nem igaz�n tudom megmondani. Csod�ltam, ami�ta gyerek voltam. Nem tudom, mikort�l sz�molhatom �t els� szerelemnek. Persze, csak pl�t�i… Sosem mondtam volna el neki, vagy ak�rkinek, ha m�r err�l van sz�.

   Seraing szem�ld�ke felemelkedett. Ismerte Madam Lut egy kicsit, mert �zenetk�ld�t j�tszott k�zte meg az al�rendeltjei �s az ezredes k�z�tt, vagy amikor elkapta �t a Vil�g�t�toronyban vagy az �denkertben… De sosem igaz�n besz�lt vele t�bbet, mint sz�ks�ges volt, vagy tudott r�la sokat – semmi szem�lyeset legal�bbis.

 - Sz�val a telt n�ket szereted? – k�rdezte egy kis gondolkod�s ut�n. – Meglep, hogy kedveled a n�ket. Akkor hogy lehet, hogy nem is vetett�l r�juk egy pillant�st sem az Int�zetben?

 - Nem mintha ne l�thatn�m �ket a j�v�ben – morogta Jibran, de lefel� ford�totta a pillant�s�t, sz�val a szempill�i eltakart�k a gy�ny�r� szem�t. – Te �rdekesebb volt�l. Neked tetszettek?

 - Csinosak – ismerte el Seraing, �s miel�tt Jibran �sszeszor�thatta volna a sz�j�t, folytatta. – De egyik�k sem volt igaz�n az esetem. Nincs is igaz�n esetem n�kben am�gy sem. Mindig tabu volt r�juk gondolni, vagy besz�lni r�luk, �s egyszer�en sosem voltam �rdekelte benn�k. Oh, igaz… Egy�bk�nt… Miel�tt t�voztam, az admir�lis mondott valamit, ami v�ratlanul �rt. �gy t�nik, pletyk�k voltak r�la, hogy �n voltam az ezredes szeret�je. Hallott�l valamit ezzel kapcsolatban r�gen? Csak �n nem voltam ezzel tiszt�ban?

   Jibran kinyitotta a sz�j�t; most m�g sokkoltabbnak t�nt, mint el�tte, �s csak pislogott r� �res arckifejez�ssel egy darabig.

 - Ch… mh… ch. Ch. – �gy t�nt, olyan nagyon felh�borodott, hogy m�g besz�lni sem tudott, csak a nyelv�vel csettintett �jra meg �jra. Fel�letesen l�legzett. – Ezredesek, admir�lisok… milyen j� kis jel�ltek a kedvesed posztj�ra. Hah. Persze. Senki nem gondoln�, hogy vetn�l egy pillant�st valaki olyanra, mint �n, az �tlagos tud�s.

 - Az �tlagos tud�s, aki a m�sodik legjobb a vil�gon? – jelentette ki Seraing nyugodtan, �s egy pillecs�kot adott azokra a cs�cs�rg� ajkakra. – �s csak az�rt mondom, hogy m�sodik, mert mindketten el�gg� tisztelj�k Mr Jonest ahhoz, hogy neki adjuk az els� helyet.

 - Badars�gokat besz�lsz. Milyen �riember. Tudod, nem vagyok h�lye. Tiszt�ban vagyok a sikereim �s az �rtelmem hi�ny�val. Nem vagyok m�sodik, m�g harmadik sem… - morogta Jibran. – Csak nem ismered a t�bbieket.

 - Ha sosem hallottam a sikereikr�l, az nem azt jelenti m�ris, hogy nem jobbak n�lad? K�rlek, vil�gos�ts fel, ki jobb n�lad? – Seraing a tenyer�ben nyugtatta az arc�t, ahogy m�g mindig a szeretett doktora felett tartotta mag�t, akinek egy�rtelm�en nem voltak t�bb� �rz�kenys�gi probl�m�i. Seraing nagyon k�zelr�l nyom�dott le r�.

 - H�t, el�sz�r is, ott van Dr Chen, aki a M�gneses Mez� K�zpontot vezette, �s minden kutat�st a m�gneses p�lusr�l…

 - Ismerem Dr Chent, m�g mindig � vezeti a M�gneses Mez� K�zpontot – sz�rta k�zbe Seraing a megjegyz�s�t. – Csod�lom �t, ami�ta azon az est�n hagyta, hogy felh�vjalak a v�szhelyzeti vonalon. De – nem az�rt, hogy tiszteletlen legyek – m�g ha vezette is azt a csapatot, Mr Jones volt az, aki megoldotta a m�gneses mez� probl�m�j�t.

 - Az… az nem Dr Chen hib�ja.

 - Nem, nem mondtam, hogy az � hib�ja, de ez nem bizony�tja, hogy feletted �ll, igaz? – k�rdezte Seraing, �s l�tta, hogyan kezdett Jibran gondolkodni egy m�sodpercre, l�tta az enyhe p�rt �s a csillog�st a kit�gul� pupill�iban, ahogy t�nyleg – t�nyleg – pr�b�lta nem h�zelg�nek tekinteni a dolgot, �s hinni Seraing dics�reteiben.

 - Nem. Nem ez a l�nyeg. Nem tudok ilyen dolgokat mondani r�la… a munk�nk is teljesen k�l�nb�zik, egy�bk�nt is. K�l�nb�z� a szakter�let�nk. Nem igazs�gos �s tiszteletlen, ha egym�shoz akarsz m�rni minket. Nem tett kevesebbet az emberis�g�rt, mint �n. K�rlek, ne l�gy ilyen. Senki munk�j�t nem szabad lebecs�lni �gy. Tal�n nem tett olyan jelent�s l�p�seket, mint Mr Pauli, de akkor is kem�nyen dolgozott. Azt hiszem, te csak vak �s elfogult vagy most, ami kedves t�led, de nem akarom fels�bbrend�nek �rezni magam t�l�k.

Seraing nevetett.

 - Le akarom tagadni azt az elfogults�g-dolgot, de nem tudom. Rendben, akkor hadd mondjam �gy. – K�zelebb hajolt a partnere arc�hoz, �sszet�masztva a homlokukat megint, �s m�lyen a szem�be n�zett. – Sz�momra te vagy a vil�gon a legjobb tud�s. B�szke vagyok r�d, �s nem sz�gyellem elmondani a vil�gnak, hogy te vagy a kedvesem, nem valami ezredesek vagy admir�lisok. Ha nem akarod t�bb� titokban tartani, akkor csak jelents�k be a kapcsolatunkat, �s akkor nem kell azokat a pletyk�kat hallanod t�bb�.

   V�gre megt�rte Jibrannak a m�r am�gy sem valami er�s ellen�ll�s�t, az eg�sz arca v�r�ss�gben �szott, �s a szemei annyira csillogtak, mintha s�rni k�sz�lt volna. Hirtelen v�laszolni sem tudott, sz�val Seraing csak felemelkedett az im�nti helyzetbe, a sark�ra �lt a kedvese l�bai k�z�tt.

 - Ha jobban �rzed magad, mehet�nk lassan?  

   Azonban erre a k�rd�s�re, Jibran �sszer�ncolta a homlok�t, �s a pillant�sa lev�ndorolt Seraing test�n. Egy p�r hossz� m�sodpercig n�zett r�. Seraing kezdett forr�s�got �rezni megint att�l a tekintett�l; persze, az �l�re b�mult.

 - Nem akarod, hogy el�bb kiseg�tselek? Tal�n visszamehetn�nk ahhoz az ind�hoz, �s…

 - J�l vagyok, napsugaram – mondta Seraing, �s fel�llt. Az orvos is azonnal felemelkedett �l� poz�ci�ba.

 - V�rj, ez minden? – A hangja valamivel hangosabb volt. Seraing meg�llt a mozdulatban, �s �ttanulm�nyozta az enyh�n d�bbent, m�gis m�rges arcot. – T�nyleg megint visszautas�tasz?

 - Nem utas�talak – biztos�totta Seraing nyugodtan, de volt egy kis �r�me abban, hogy ezt tette. – Csak t�nyleg szeretn�k t�bbet vezetni ma. Este �gyis meg�llunk. Tudok v�rni addig, sz�val nyugodtan ki�lvezkedheted magad rajtam, vagy bennem, vagy amit szeretn�l.

 - Az… az egy kicsit… Kegyetlen vagy. – Itt j�tt a konkl�zi�, ami el�g v�ratlan volt, m�g az orvost�l is. Seraing f�lrebillentette a fej�t, �s pr�b�lta felt�rni a k�dot.

 - Nem vagyok kegyetlen hozz�d – ellenkezett az �tlet ellen, mivel val�ban nem tudta, mit k�vetett el ez alkalommal.

 - Az vagy. Ne hazudj.

 - Soha nem is hazudok neked.

 - Te kegyetlen VAGY hozz�m… n�ha.

 - �n… - Seraing m�lyet s�hajtott p�r pillanat gondolkod�s ut�n. Azt hitte, alaposan elmagyar�zta a gondolatait, de az orvos nem sietett elmagyar�zni az �rz�seit. Nem t�nt annyira megb�ntottnak, ink�bb leheletnyit irrit�ltnak. Sz�val Seraing egy kis gondolkod�s ut�n folytatta. – Nos, te k�rted, �s csak azt csin�lom, amit akart�l.

   Ez el�g volt Jibrannak, hogy felvonja a szem�ld�k�t; egy�rtelm�en nem �rtette �t, de Seraing l�tta a k�v�ncsis�g szikr�it a pupill�iban.

 - Sosem k�rtem ilyesmit.

 - De igen – felelt Seraing nyugodtan. Nem tudott tenni ellene, de mosolygott, majd az a mosoly vigyorba fordult, ahogy eml�kezett arra a k�ny�rg�sre. – M�g le is szidt�l, hogy nem vagyok f�rfiasabb veled. Hogy t�l eln�z� vagyok veled. Azt hiszem, �n egyszer�en olyan enged�keny f�rj vagyok, hogy meg kellett k�rned, hogy ne legyek.

   Jibran arckifejez�se lassan kezdett megv�ltozni, a k�v�ncsi �s k�tked�, m�gis szarkasztikus pillant�sb�l egy bizonytalan, majdnem hal�lra r�m�lt tekintetig. M�g s�padtnak is l�tszott, az �lla is enyh�n leesett.

 - Uh… mi… mikor k�rtem ezt? Ki tudn�d fejteni?

De Seraing �gy d�nt�tt, egyszer�en csak befejezi a besz�lget�st, mivel �gy is el�gg� elny�lt m�r.

 - Most megyek vezetni; te maradhatsz itt, �s pihenhetsz, napsugaram – mondta gyeng�den, mosolyogva, el�gedetten a szitu�ci�val, �s csak ott hagyta a doktort, a vezet�f�lk�be s�t�lva. Jibran most m�r teljesen megrettenve n�zett r�.

 - Akkor volt, amikor r�szeg voltam? – Persze, Jibran nem akarta annyiban hagyni; miut�n felkapta az orvosi k�peny�t, amit m�g mindig hordott idekint – annak ellen�re, milyen sokszor akadt fel vele �gakon �s bokrokon – odaj�tt hozz�. Seraing m�r le�lt a vezet��l�sben, �s elind�totta a motort. – R�szeg voltam, Seraing! Ne vegy�l komolyan, mikor nem is vagyok eszemn�l!

 - �szint�bb volt�l, mint valaha is hallottalak – jelentette ki Seraing, �s nem ford�tott sok figyelmet a doktor�ra t�bb�; a szeme az �ton volt. A j�rm� megr�ndult egyszer, megr�ndult k�tszer, �s azt�n kezdett lassan �s sim�n mozogni. – �vatosan. �lj le, napsugaram.

 - Mit mondtam m�g? – Figyelmen k�v�l hagyta a tan�cs�t. – Pontosan mit mondtam el neked azon a napon? Seraing… Seraing, v�laszolj. S�ket vagy?

� csak mosolygott, �s egy sz�t sem sz�lt.  

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.