Nem sz�m�tott, mennyi csod�latos dolgot l�tott Seraing �let�ben, az �ce�n al�zatoss� tette a hatalmass�g�val. A hull�moknak az ereje, melyek a homokos partot most�k, zizeg� hangokat adva, letagl�z�nak t�nt. Sz�l is volt, sokkal hidegebb �s er�sebb, mint a v�rosokban vagy az erd�kben. Azonban a felh�k nem gy�ltek �ssze felett�k a k�k �gen. Valami okn�l fogva annak az �gnek a k�ks�ge �l�nkebbnek t�nt – tal�n mert a tenger is k�k volt. Majdnem olyan volt, mintha az eg�sz vil�g k�kk� v�lt volna, ahogy ott �llt a parton, k�zel a hat�rhoz, ahol a nedves homok tal�lkozott a sz�raz homokkal, ami majdnem h�feh�r volt. A s�s, nedves leveg� friss�t�nek �rz�d�tt, �s Seraing arra gondolt, hogy addig tudna ott �llni, m�g az �jszaka r� nem hull.

   �lltak egy kis ideig a parton, miel�tt elkezdt�k keresni a b�zist. Seraing k�ld�tt egy emailt az admir�lisnak kor�bban, �s a f�rfi elmondta neki, hogy volt egy megalap�tott katonai b�zisuk a parton, de nem tudta k�r�l�rni a hely�t Seraingnak. Wu Tian szavai szerint haszn�lhatt�k a tengeralatti felszerel�seket �s ruh�kat – ha nem puszt�totta el �ket a torzul�s, persze.

   Seraing megtal�lta. �pp csak harminc percre hagyt�k el a p�nc�los j�rm�vet, miel�tt �szrevett�k az �p�letet a t�volban, sz�val szererncs�snek tartott�k magukat. Jibran t�ls�gosan izgatott� v�lt ett�l; azonnal oda akart menni. De a v�zbe is azonnal be akart menni – Seraingnak eml�keztetnie kellett r�, hogy nem mehetnek csak �gy a hull�mok k�z�, fel kellett �ll�taniuk a t�bort, el� kellett venni�k a hordoz�kat, �s �t kellett �lt�zni�k.

   Az �p�let sokkal kisebb h�z volt, mint v�rt�k; ink�bb t�nt fakunyh�nak, mint egy fejlett b�zisnak. Ez meglepte, hiszen el�g nagysz�m�ak voltak a tenger�sz csapatok a m�ltban, de azonnal leszidta a doktora.

 - M�g mindig t�lbecs�l�d a gy�raink el��ll�t� kapacit�s�t �s a rendelkez�sre �ll� er�forr�sainkat, amikkel r�gen b�rtunk, �desem – magyar�zta. – Elvesztett�k a teherhaj�inkat a sz�rnyt�mad�sok miatt. Hogyan k�pzelted el, hogy �p�tkez�si alapanyagokat sz�ll�tsunk a b�zist�l id�ig?

 - Az�rt hoztak �gy is valamennyit – mutatott r� Seraing, hiszen a h�z tetej�t cserepek fedt�k, �s a z�rak �s reteszek vasb�l voltak.

 - Nos, persze. Amennyit tudtak a p�nc�laut�kkal �s a kisebb haj�kkal az �szaki Kik�t�b�l. Azt hiszem, az is fontosabb volt, hogy a b�zishoz legyen k�zelebb egy kifejlett kik�t�, sz�val nagy val�sz�n�s�ggel minden rendelkez�sre �ll� er�forr�st arra a helyre haszn�ltak fel. De k�v�ncsi vagyok, milyen messze lehetnek a v�rosok… Ezt a helyet �gy k�pzeltem el, hogy tele van v�rosok romjaival a m�ltb�l. – Amikor �thaladtak n�h�ny ilyen romon a tengerhez vezet� �tjuk alatt, Jibran rendk�v�l izgatott volt, de legal�bb annyira r�m�lt is, amiatt, hogy a v�rosok j�l ismert vad�szter�letei voltak a sz�rnyeknek – �s kiv�l� rejtekhelyei.

 - Ott – emelte fel Seraing a karj�t, de mivel a magas, v�kony f�k ny�ltak a kunyh� m�g�tt, az orvos hi�ba k�vette a tekintet�vel az ir�nyt. – Nem l�tod �ket innen. Amikor elment�nk a hegyek mellett, l�ttam a v�rosokat a l�bakn�l. Az volt r�gen a tengerpart. Ez a r�sz, ezekkel a dombokkal, amiket l�thatsz… ez r�gen az �ce�n alja volt. Mostanra ben�tt�k a n�v�nyek. A geom�gneses mez� �sszeoml�sakor a vizek elp�rologtak a napszelekt�l. Ez minden, ami maradt. Ezeken a tengerpartokon nem tal�lunk v�ros romokat, hacsak nem a Csap�s Kora ut�n �p�ltek.

 - Tudom, okostoj�s. Csak leteszteltelek, te mennyit tudsz – csettintett Jibran a nyelv�vel.

Seraing megr�zva hajtotta le a fej�t, de nem tudta visszafogni a mosoly�t.

   Azt�n feln�zett az enyh�n megd�l�, viharvert �s rozoga fakunyh�ra. �gy is el�g nagy volt, k�pes r�, hogy egy p�r csapatnak mened�ket adjon. Hatalmas ajtajai voltak, amik arra utaltak, hogy val�sz�n�leg odabent hagyt�k a p�nc�los j�rm�veket, miel�tt haj�ra sz�lltak.

   Seraing �s Jibran k�z�s er�vel mozd�tott�k el a meghajlott faajt�kat, sz�lesen kit�rva �ket. A sz�rnyak sarka a homokba �s�dott – a homok szintje val�sz�n�leg megemelkedett, mi�ta legut�bb emberek j�rtak itt, �s a sz�l csin�lt n�h�ny buck�t a k�sz�bn�l. Amikor v�gre elsepert�k onnan, a falakhoz k�t�zhett�k a sz�rnyakat elny�tt k�telekkel, melyek pontosan e c�lb�l l�gtak ott.

   A kunyh� egy magas, �res hang�rnak bizonyult. Most ink�bb t�nt rakt�rnak, mint t�nyleges b�zisnak. Ahogy kinyitott�k az ajt�kat, Seraing nyirkos �s meleg leveg�t �rzett, melyet dohoss�g hatott �t. Egyszerre �rezte benne a vizes f�t, a szell�zetlen, �porodott szagot, �s valamif�le er�s b�z�t a ragaszt�nak vagy guminak. El�g s�t�t is volt bent, f�leg miut�n annyi id�t t�lt�ttek kint, a t�z� nap alatt. Mindketten hunyorogtak, �s v�rtak kicsit, hogy a szem�k hozz�szokjon a s�t�ts�ghez.

   A szemk�zti falon volt egy kis ablak, a n�h�ny doboz, egyrekesznyi konzerv �s �veges v�z felett, de t�l kicsi volt, hogy el�g f�nyt engedjen be. N�h�ny nagyobb masina vagy dobozok �lltak oldalt, nagy, ny�l�s anyaggal letakarva. Fekete volt �s poros, de l�tt�k az �szaki B�zis katonas�g�nak embl�m�j�t rajta – egy v�r�s csillagot feh�r h�tt�rrel.

   Tal�ltak egy kis motorcs�nakot, aminek elromlott a motorja, sz�val Seraing f�lretette, hogy t�bb helyet csin�ljon. A haj� maga j� �llapotban volt, nem akarta m�g kidobni.

   Azonban az �tel nem volt b�ztat�: n�h�ny konzerv is megg�rb�lt, mintha l�thatatlan s�ly alatt estek volna �ssze. Ahogy Jibran megpr�b�lt kinyitni egyet, sz�rke, zavaros l�t tal�ltak benne, aminek v�rszaga volt.

   Tal�ltak n�h�ny b�v�rfelszerel�st, de az oxig�npalackok ki�r�ltek. Egy p�r ment�mell�nyt �s �sz�gumit – Jibran olyan gyorsan akasztotta mag�ra �ket, mintha a kunyh�ban sz�ks�ge lett volna r�juk.

   T�vk�zl�k, fegyverek �s felszerel�sek, amiket nem tudt�k, mire kell haszn�lni – ezek voltak a fennmaradt kincsek �sszesen. Egy csom� cucc t�nkrement a torzul�st�l. Nem kellett sokat dolgozniuk, szerencs�re, csak arr�bb tenni p�r dolgot, �s a hely k�szen �llt, hogy beparkolj�k a kocsit. Az orvos nem is k�vette Seraingot t�bb� a j�rm�h�z; csak kint �llt, m�g a fiatal f�rfi betolatott az aut�val a hang�rba.

   Jibran megk�zel�tette �t, mikor Seraing elkezdte kipakolni a rudakat �s az �sszehajtott fed�anyagot, ami arra szolg�lt, hogy megn�velj�k a kocsi bels� ter�t, �s kre�ljanak egy s�torszer� b�zist. A sz�ke f�rfi m�g mindig az �sz�gumikat tartotta a karj�ban, hab�r seg�tenie kellett volna kivenni a dobozokat.

 - Legal�bb egy �l� mint�t akarok gy�jteni tov�bbi k�s�rletez�s c�lj�b�l – mondta sietve, a kocsinak d�lve a v�ll�val, k�zvetlen�l az ajt� mellett. Az egyetlen, amire gondolni tudott, a tengeri teremtm�nyek voltak, persze. – Szerinted m�g az este el�tt bemehet�nk? Milyen m�lyre kell menn�nk? Tudsz �szni? Szerintem �n vissza tudom tartani a l�legzetem egy r�vid ideig, de tal�n csak a h�l�t haszn�lom majd, hogy elkapjak dolgokat. Gondolom, a halak a v�z m�lyebb r�sz�n lesznek, nem? Valahogy haszn�lnunk k�ne azt a haj�t; nem �gy n�z ki, mintha olyan rossz form�ban lenne. Tal�n megpr�b�lhatn�d megjav�tani, ha lukas? �n megpr�b�lhatok r�n�zni a motorra.

   Seraing fel�ll�totta a rudakat, �sszecsavarozta �ket a k�ny�kr�szekkel, �s kifesz�tette a neh�z, vastag, fekete elasztikus anyagot rajtuk – hasonl� anyag volt, mint amit kor�bban tal�ltak, �s ezen is rajta volt a csillag-embl�ma. Most a kocsi ajtaja kisz�lesedett egy p�r n�gyzetm�ternyi ter�lettel. Mivel Jibrannak volt sz�ks�ge a legt�bb helyre a k�s�rleteihez �s a mint�ihoz, Seraing kivett egy f�m dobozt a j�rm�b�l, �s kihajtotta egy kis asztall�. Voltak hasonl�an m�k�d� sz�keik is; azt�n egym�sra parkolta az �veg �s ketrec hordoz�kat egy m�sik sarokban.

   Ezut�n a szerelm�hez fordult, �s m�g azt lefoglalta a besz�d, Seraing odahajolt hozz�, elhallgattatva. Ahogy megcs�kolta, elvette a ment�mell�nyeket �s �sz�gumikat a karj�b�l.

 - Hozd ki a t�bbit, napsugaram – mondta azt�n, a kocsi fel� ir�ny�tva a partner�t. Jibran elpirult, �s megszeppentnek l�tszott, elfelejtve, mir�l besz�lt �ppen, engedelmesen besz�llva. De a sz�d�lts�g nem tartott sok�ig, m�g odabent volt, megint csacsogni kezdett.

 - Nyilv�n nem tudok k�s�rleteket v�gezni a frekvenci�kkal kapcsolatban. B�rcsak t�bb felszerel�s�nk lenne. Tal�n megn�zhetn�nk a k�zelben l�v� katonai b�zisokat. Vagy k�s�bb, egy m�sik utaz�son. Nagyszer� lenne, ha valami haszn�lhat� maradt volna. T�l sokat vesztett�nk a legut�bbi katasztr�fa alatt. Tal�n megpr�b�lok valami �jat csin�lni, mint egy hordozhat� frekvencia-m�r�. Hogy hangzik? Volt valami olyasmink kor�bban. De sz�ks�gem van az alapanyagokra, �s p�r koll�g�ra, aki seg�t �sszerakni.

 - �rtem. J� �tlet. Ha akarod, kapcsolatba tudlak hozni n�h�ny mechanikussal az �szaki B�zisr�l vagy a F�ldalatti V�ros B�zis�r�l – felelt Seraing, m�g kivette a l�mp�t, aminek napenergi�val m�k�d� akkumul�tora volt, �s a m�sik kez�vel megragadott h�rom m�sik kont�nert. Jibran megint csak egyet �lelt mag�hoz.

 - Tudn�l? Az j� lenne – sietett v�laszolni, �s k�vette �t vissza a s�torukba. Seraing letette a hordoz�kat, �s felakasztotta a l�mp�t az �sszeeszk�b�lt asztal f�l�. Ki kellett vezetnie a zsin�rj�t a napelemmel. H�l�s volt a kunyh� h�tulj�n l�v� kis ablak�rt – a zsin�r nem lett volna el�g hossz�, hogy el�rje az ajt�kat, mert t�ls�gosan m�lyen parkolt be a kocsival a h�zba. Sz�val felk�t�zte a zsin�rt a mennyezet alatt fut� rudakra, �s stabiliz�lta a napelemet az ablakkereten, egy helyen, ahol a legt�bb naps�t�st megkaphatta.

 - Sz�val akkor mehet�nk? Tudod, hogy kell �szni? – k�rdezte Jibran, mikor r�j�tt, hogy Seraing v�gzett a pakol�ssal.

A k�rd�se sz�get �t�tt Seraing fej�ben, feln�zett a sz�ke f�rfire, �s a homlok�t r�ncolta.

- Te is tudsz �szni, ugye?

 - Hogy tudn�k? – k�rdezett vissza Jibran, majdnem lesokkol�dva, hogyan mert Seraing ilyesmit felt�telezni. Seraing arca megr�ndult. – Sosem vettem r�szt katonai edz�sen. M�sf�le dolgok �rdekeltek. De nem lehet olyan neh�z. Megtan�thatsz.

   Seraingnak el kellett ismernie, hogy sz�m�tania kellett volna erre a v�gkimenetelre, de egy pillanatra el kellett gondolkodnia, mit csin�ljon. Nyilv�nval�an nem tervezte hagyni, hogy Jibran a hull�mok k�z� menjen �gy, hogy nem tud �szni – val�j�ban a sodr�s tal�n m�g neki is t�l er�s volt, annak ellen�re, hogy j� �sz�nak �s mer�l�nek tartotta mag�t.

 - Valami gond van? Meg tudsz tan�tani �szni, ugye? – Jibran v�gre �szrevette Seraing gondj�t, �s a ragyog� szemei elhalv�nyodtak a szem�vege m�g�tt, a sz�les mosoly�val egy�tt. �gy t�nt, �pp csak r�eszm�lt, hogy tal�n elfelejtett megeml�teni egy kritikus r�szletet.

Seraing m�lyet s�hajtott, �s megmassz�rozta a szemeit egy m�sodpercre.

 - Megpr�b�llak megtan�tani, de ez a hely nem a legjobb a gyakorl�sra – mondta hamarosan. – Hadd foglaljam �ssze: nincs semmink n�h�ny b�v�rruh�n �s ment�mell�nyen k�v�l, sem oxig�npalack, sem felszerel�s v�z alatti k�ldet�sekhez, vagy legal�bbis �tlet�nk sincs, hogyan haszn�ljuk �ket… �s nem tudsz �szni. Sz�val az egyetlen v�laszt�sunk a v�zbe menetelre, ha egyed�l megyek.

   Jibran v�llai megereszkedtek. L�that�an csal�dott volt, �s a helyzet komolys�g�t jelezte, hogy el�sz�r, mi�ta meg�rkeztek ide, nem jutott sz�hoz. Seraingnak ez nem tetszett, sz�val k�zelebb l�pett hozz�, �s f�l karral �t�lelte a v�ll�t.

 - Tal�n nem ma, majd holnap. M�g mindig sok id�nk van. �n sem �sztam m�g az �ce�nban ezel�tt. Sz�val lehet, hogy nekem is vesz�lyes. De biztos vagyok benne, hogy sok �rdekes faj van a sek�ly v�zben is, amit �sszegy�jthetsz. N�zz�k meg el�bb.

   Jibran t�ljutott a csal�dotts�g�n, �s a szeme megint felragyogott. Legal�bb nem volt rossz kedv�ben.

   Jibran azt is meg�rtette, hogy jobb volt, ha k�zel marad Serainghoz, sz�val ahogy a part ment�n s�t�ltak, csak p�r l�p�ssel ment el�r�bb, a homokba �s a v�kony r�teg v�zbe leskel�dve. K�s�bb �gy d�nt�tt, leveszi a cip�it, mivel azok m�r �gy is a s�s v�zben �ztak, �s felt�rte a nadr�gsz�r�t is. S�rgette Seraingot, hogy � is tegyen �gy, sz�val csak s�hajtott, �s levette a csizm�j�t �s a zoknij�t.

   A homok elk�pzelhetetlen�l puha volt a l�bujjai alatt, �s v�ratlanul meleg is. A nap feltehet�leg eg�sz nap meleg�tette – m�g mindig magasan j�rt az �gen, hab�r elkezdett leereszkedni a t�voli hegyek m�g�, amik mellett elhaladtak. A hull�mos t�j, amit eml�tett Jibrannak kor�bban, a hegyek �s az �ce�n k�zt ny�lt, m�g mindig alacsonyabb n�v�nyzettel rendelkezett, lesz�m�tva a nagyon magas f�kat. Semmi nem akad�lyozta meg a napsugarakat, hogy el�rje �ket. M�gis, nagyon k�l�n�s tapasztalat volt �rezni a napot: �rezt�k az �get� forr�s�got a sugarait�l, de a leveg� sokkal hidegebb volt, amikor a sz�l �tf�jt rajtuk, extr�m h�m�rs�kletv�ltoz�sokat kre�lva a b�r�k�n.

   Egy ponton, mikor Jibran k�zelebb ker�lt hozz�, nem pr�b�lva elkapni a tekintet�vel egyetlen tengeri �l�l�nyt sem, csak csod�lta a kil�t�st – a f�kat, a feh�r homokot, �s a hull�mok habjait – Seraing a kez��rt ny�lt. Amikor elkapta, egym�sba f�zte az ujjaikat, �s el�re-h�tra kezdte l�b�lni a karjukat.

   Jibran r�n�zett, �s mosolygott; az arca mentes volt aggodalomt�l �s r�ncokt�l, �s sokkal fiatalabb� tette. Nagyon szerette ezeket a ny�las, romantikus dolgokat, ahogy nevezte �ket, de Seraing nem tudta letagadni, � is szerette �ket. De azt m�g jobban szerette, ahogy Jibran csod�latos, az�r szemei szint�n sokkal �l�nkebbnek t�ntek itt – a k�ks�g�k fel�l�rta a kil�t�s gy�ny�r�s�g�t. Legal�bbis Seraing sz�m�ra.

   Hosszan s�t�ltak a parton, m�g el nem �rtek egy szikl�s ter�lethez, ahol a hull�mok hangosan csapkodtak a fekete, csillog� k�vek k�r�l. Cs�sz�s is volt, sz�val Jibran szor�t�sa er�s�d�tt, ahogy ezeken a lekerek�tett, sima t�rgyakon egyens�lyoztak.

 - Menj�nk most vissza – mondta Seraing hamarosan. – A f�ny kezd halv�nyodni. Nem hoztunk eleml�mp�t.

 - Ok�, de hadd szusszanjak – panaszkodott Jibran, �s r�gvest ledobta mag�t egy nagyobb szikl�ra. M�g a keze is kics�szott Seraing�b�l. � csak s�hajtott, ahogy a makacs arcra n�zett, miel�tt � is le�lt mellette, mosolyogva. – Azt hittem, j� �tlet a homokon s�t�lni mez�tl�b…

 - F�j a l�bad? – k�rdezte Seraing, tudva a v�laszt. Puha talajon egyens�lyozni sokkal nehezebb volt, mint kem�ny felsz�nen. Sokkal kimer�t�bb tapasztalat volt b�rkinek, aki nem volt hozz�szokva. Seraing maga is �rzett egy enyhe f�jdalmat a bok�iban, de nem volt s�lyos.

 - Nemcsak a l�bam, a t�rdeim �s a cs�p�m is – s�hajtott dr�maian Jibran, �s Seraing v�ll�nak d�lt, rajta nyugtatva a fej�t. Seraing maga is oldalra hajtotta a fej�t, hogy a sz�ke tincseken nyugtassa.

 - Szeretn�d, ha a karomban vinn�lek vissza? – k�rdezte Seraing gyanakodva, annak a jele n�lk�l, hogy ne tenn� meg. Jibran csettintett a nyelv�vel v�ltozatlanul, valamerre a hull�mokra n�zve. Azok folyamatosan t�madt�k a l�bukat. A v�z m�g hidegebbnek t�nt, mint a sz�l.

 - Ch… M�r megint felv�gsz? Nem kell �m kem�nynek mutatnod magad, hogy leny�g�zz engem, tudod. El is ismerheted, hogy a te l�bad is f�j.

 - Annyira rossz, ha le akarlak ny�g�zni? Nem v�ghatok fel a f�rjem el�tt?

Jibran megborzongott, �s a bal keze Seraing combj�ra k�szott.

 - Szeretem, amikor a f�rjednek nevezel – mondta csendesen. – De m�g nem v�laszoltam arra a k�rd�sre.

   Seraing egyet�rt�en h�mmentett, a saj�t kez�t Jibran combj�ra t�ve. A sz�ke f�rfi megr�ndult egyszer, �s pr�b�lt nem �szrevehet�en k�zelebb ker�lni hozz�.

 - De a v�lasz igen, ugye?

 - Seraing, ne tedd �gy t�nkre! Elvetted t�lem a legny�lasabb pillanatomat.

 - Bocs�nat. Akkor mit tegyek? Szeretn�d, ha megint megk�rn�m a kezed? Nem is tettem meg �gy istenigaz�ndib�l am�gy sem.

   Jibran egy p�r m�sodpercig csendben volt, �s mindketten n�zt�k, ahogy az �g lassan elvesztette a sz�n�t, �s n�h�ny csillag t�nt fel rajta egy halv�nyz�ld szalaggal. A feh�r homok narancss�rg�v� v�ltozott a naplement�ben, hab�r a f�k �rny�kai kiny�ltak �s �talakultak mostanra, eltomp�tva �s megt�rve a k�zvetlen f�nyt.

 - Um… Azt akarom, hogy a k�zk�r�s is ny�las legyen… Olyasmi, amit�l cukorbetegs�get kapn�nak az emberek, ha tudn�nak r�la – vallotta be hezit�lva a doktora hamarosan. Seraing kuncogott, �s megcir�gatta a partnere l�b�t.

 - Ok�. Van egy �tletem, hogy csin�ljam.

 - Ez tulajdonk�ppen v�szj�sl�. H�ny romantikus reg�nyt olvast�l? – Jibran hangsz�ne megint szarkasztikus volt; de abb�l, ahogy remegett, Seraing tudta, hogy pr�b�lja vele a t�ma miatt �rzett sz�gyenl�ss�g�t rejtegetni.

 - N�h�nyat – mondta Seraing j�t�kosan. – Nem annyit, mint porn�t.

   Jibran horkantott, �s mintha meg akarta volna b�ntetni Seraingot ez�rt a vallom�s�rt, hirtelen h�trah�zta a kez�t, r�nyomva az ujjait a fiatalabb f�rfi �l�re.

 - Perverz.

 - Nem �n vagyok az, aki �pp pr�b�l megrontani, napsugaram.

   Az orvos egy �jabb b�ntet�ssel jutalmazta, megd�rg�lte ott egy sebes �s er�s mozdulattal. Seraingnak egy pillanatra elakadt a l�legzete.

 - Hogyan j�tt�l el� azzal a n�vvel, hogy napsugaram? – k�rdezte v�ratlanul Jibran. Seraing valahol m�shol j�rt gondolatban, �s nem gondolta, hogy a partnere ilyesmi k�rd�st fog feltenni, sz�val csak pislogott p�rszor dobog� sz�vvel, miel�tt meg�rthette volna, mit k�rdezett.

 - Sz�ke vagy.

   Jibran keze meg�llt, hab�r �pp csak elkezdett folyamatosan mozogni, �s fokozatosan n�velni a sebess�get �s az er�t. Seraing morogni akart el�gedetlens�g�ben, hogy meg�llt.

 - Ennyi? – J�l hallhat�an lelk�ig sokkolta a dolog.

 - Az eredeti gondolatom ez volt – ismerte el Seraing; a hangja rekedt� v�lt. Tudat alatt pr�b�lta a cs�p�j�t Jibran keze fel� mozd�tani. – De az �letem napsugara is vagy. Felmeleg�tesz, �s n�lk�led az �letem sz�ntelen. Sajn�lom, ezt kellett volna mondanom, mint f� okot… egy�bk�nt igaz. De amikor arra k�sz�ltem, hogy becenevet haszn�ljak, az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, hogy sz�ke vagy. El�g ideges voltam, ha �szrevetted. Te vagy az egyetlen, akivel becenevet haszn�lok. Nekem… van ez az er�s szok�som, hogy nem sz�l�tom meg az embereket k�zvetlen�l. Sz�val… gondolom, nem nagyon van tehets�gem hozz�, hogy becenevet v�lasszak. Gyan�tottam, hogy szeretted volna, hogy adjak neked egyet, de sok�ig kellett rajta gondolkodnom.

   Jibran ujjai megint elkezdt�k simogatni, de csak amolyan �rdektelen st�lusban, nem annyira azzal a c�llal, hogy felizgassa. Seraing hangosan nyelt, �s m�lyet s�hajtott, pr�b�lva lenyugtatni mag�t. Mert, az orvos v�djai ellen�re, nehez�re esett visszafogni az epeked�s�t.

 - Nem adt�l becenevet az admir�lisnak? – k�rdezte v�ratlanul a partnere. Seraing megr�zta a fej�t.

 - Bossz�s volt miatta, m�g akkor is, miel�tt elj�ttem – vallotta be a fiatalabb f�rfi csendesen, ahogy v�gigsepert a tekintete a s�t�ted� hull�mok l�tv�ny�n. Az Aurora z�ld �rnyalata kezdett jelent�s lenni. – Bar�tok vagyunk. Sokszor felaj�nlotta, hogy legal�bb a nev�n h�vjam. De egyszer�en nem tudtam. �gy �rzem, tiszteletlens�g… annyira nem vagyunk k�zel. Ugyanebb�l az okb�l nem h�vom az ezredest sem a nev�n. Nem hiszem, hogy b�nn�, m�g ha nem is aj�nlotta fel. De ugyan�gy akarom tisztelni, mint annak el�tte.

   Jibran mintha enyh�n remegett volna, ahogy hallgatta, de mikor Seraing lepillantott, l�tta, hogy az arca �sszer�ncol�dik egy mosolyt�l. Ez akaratlanul �t is mosolyg�sra k�sztette. Nem sz�m�t, milyen nagyon �g�rte Seraing, hogy nem �rdekli az admir�lis, a f�rfi akkor is egy �rz�keny pont volt Jibran sz�m�ra, sz�val most nagyon boldog lehetett, hogy ezt hallotta. Seraing csak s�hajtott, �s megcs�kolta a sz�ke fejet.

   A b�k�s pillanatukat hirtelen megszak�totta egy m�ly, hossz�, k�zeli �v�lt�s, �s megrezzentek. Mindketten sebesen az erd� fel� ford�tott�k a fej�ket, ami a parttal p�rhuzamosan futott, nem t�l messze t�l�k, de ahogy a napnyugta leereszkedett r�juk, nem l�ttak semmi furcs�t. Csak a f�k lombjai t�ncoltak a sz�lben.

 - Menj�nk vissza, napsugaram. Nagyon s�t�t van m�r. Nem kellene sz�rnyekbe futnunk �jjel.

Jibran v�gre beadta a derek�t Seraing k�ny�rg�s�nek.

   M�g mindig haszn�lhatt�k az Aurora z�ld f�ny�t, ami les�t�tt a tintafekete k�vekre; azonban ahogy elkezdtek visszas�t�lni, m�g mindig mez�tl�b, azonnal �szrevett�k a vil�g�t� k�k f�nyt a megt�r� hull�mokban, amik az �bl�t t�madt�k.

   �szt�n�sen pr�b�ltak elh�tr�lni t�le egy kicsit – �gy, hogy m�g mindig ne legyenek k�zel az erd�h�z – nem voltak biztosak benne, mi okozhatta a jelens�get. Nem vett�k �szre kor�bban, mert nem volt el�g s�t�t, de az este fokozatosan elm�ly�lt felett�k. �vatosan tettek egy nagyobb k�rt, pr�b�lva elker�lni, hogy meg�rints�k a biolumineszenci�t �raszt� l�tv�nyoss�got. Ahogy a k�vek sz�tsz�r�dtak, �s a feh�r – most z�ldnek l�tsz� – homok �tvette az uralmat a parton, vethettek r� egy jobb pillant�st. A habok kihoztak valamit a tengerb�l: apr� foltok voltak, miniat�r labd�k, amik a v�zben lebegtek, a hull�mok partra most�k �ket, mire elkezdt�k ontani a f�nyl� ragyog�sukat a homokon, miel�tt a k�vetkez� hull�m visszalopta �ket, �jakkal helyettes�tve �ket. Legal�bb olyan �l�nk k�kek voltak, mint Jibran szeme.

 - An Zhe im�dn� ezt – mondta halkan Seraing. �rezte, ahogy Jibran r�markol a k�ny�k�re, miut�n besz�lt.

 - An Zhe? Mi�rt? Szerinted megenn� �ket?

 - Oh, csak hallottam az ezredest, hogy mondott valamit vil�g�t� gomb�kr�l – magyar�zta. – �gy �rz�d�tt, mintha meg akarta volna tiltani An Zhe-nek, hogy megegye �ket, �s An Zhe bossz�snak t�nt. Nem k�rdez�sk�dtem m�lyebben, mert csak lef�leltem �ket az �tkez�csarnokban. Azt tippeltem, An Zhe szereti a ragyog� �s vil�g�t� dolgokat. Nem hib�ztatom. Csod�latosak. – Ahogy befejezte a besz�det, Seraing levette Jibran ujjait mag�r�l, �s a saj�t kez�be fogta �ket, ahogy kor�bban tett�k. Az orvos ujjai j�gcsapp� v�ltak.

 - Ah… �rtem. Ch, milyen szigor� ez a Lu Feng… K�zben meg mindig azt a szeg�ny fi�t t�mi gy�m�lcs�kkel.

 - Tal�n m�s okb�l csin�lja. Hallottam, hogy a testnedveink �tvehetik azoknak a dolgoknak az �z�t, amit esz�nk, ha eleget esz�nk bel�l�k.

 - Huh… v�rj… �gy �rted… - A dadog�sra Seraing kuncogott, �s megszor�totta Jibran ujjait, m�g mindig elker�lve a ragyog� partot, �vatosan n�zve azt.

 - Elv�gre, �k egy p�r. Nem hallott�l err�l kor�bban?

 - Nem. Ez egy pletyka? Tal�n k�ne csin�lnom n�h�ny k�s�rletet rajtad, hogy megtudjam.

 - Ha akarod, megteheted, de �n m�r elkezdtem k�s�rletezni ezen – vigyorgott Seraing a partner�re a z�ld f�nyben. – Szeretem az �des dolgokat.

Jibran zavarodottnak t�nt, �s m�g csak nem is v�laszolt azonnal.

 - Mi? Hogy �rted?

 - H�t… mit gondolsz, mi�rt t�mlek cukorral minden egyes nap?

   Ahogy az orvos v�gre meg�rtette, meg�llt, mintha egy l�thatatlan falba �tk�z�tt volna. Seraing is meg�llt, m�g mindig vigyorogva, �s Jibran csettintett a nyelv�vel.

 - Milyen j� manipul�tor vagy, �s azt mondod, nem vagy j� benne, hogy r�vegy�l embereket dolgokra, ha? Tudod, mit, rendben! Tesztelni fogom rajtad, �s m�g jobb eredm�nyt is fogok el�rni! Tal�n be kellene z�rnom t�ged, �s eg�sz nap csak cukorral etetni!

 - Tal�n azt kellene tenned – mondta Seraing egy sz�les mosollyal, de amikor tett megint egy l�p�st, hirtelen azonnal meg�llt. Ez egy kis balesetet okozott, ahogy a doktor bele�tk�z�tt, �s elvesztette az egyens�ly�t. Seraing r�gvest elkapta a derek�t. – Jibran… te megfagysz.

   Val�ban hallotta a sz�ke f�rfi hangj�nak enyhe remeg�s�t, de csak most �rtette meg. Jibran vadul reszketett a karj�ban.

 - Hideg van itt kint – morogta a partnere, �s f�lren�zett. Seraing nem l�tta j�l az arckifejez�s�t a z�ld Aurora-hull�mokban. – M�g a cip�m sincs rajtam.

 - Akkor fel k�ne h�znod �ket – s�rgette az orvos, mire megint kapott egy nyelvcsettint�st.

 - A l�baim vizesek �s piszkosak. Nem h�zok �gy cip�t. �s f�jnak is.

 - Te mindig panaszkodsz valami�rt – s�hajtott Seraing megint, de mosolyogva. Amikor Jibran kezdett felh�borodni, �s leszidni �t, � csak lehajolt, �s egy gyors mozdulattal felemelte a szerelm�t a karj�ba. Jibran elhallgatott, amikor �tkarolta Seraing v�llait.

 - Nem kell vinned. Am�gy is mi�rt viszel �gy engem?

   Seraing csak mosolygott v�laszul, �s megint s�t�lni kezdett. Felgyors�totta az �temet, hogy hamarabb a kocsiba juttassa Jibrant. Kezdte l�tni a b�zist a t�volban. M�g jobban felgyors�tott – � is cip�tlen volt m�g, �s az �jszaka csak hidegebb lesz.

 - Ok�, ok�, most m�r leny�g�z�dtem, ok�? Abbahagyhatod, �s visszamehet�nk norm�lisan… Letehetsz. Neh�z a homokon s�t�lni. Nem kell ezt tenned. Seraing, ne j�tszd a s�ketet megint.

 - Nem j�tszom a s�ketet.

 - Akkor ne vigy�l, a fen�be is!

 - De �gy t�nik, k�nyelmes neked. Gyorsabb, ha viszlek, sz�val felmeleg�thetlek a kocsiban. Azt tervezem, hogy j�l megmassz�rozzam a l�bad, �s tal�n m�sfajta massz�st is adok.

   Jibran hangosan nyelt egyet; lehets�ges, hogy nem tudta visszafogni mag�t, hogy elk�pzelje, mif�le “massz�zs”-ra gondolt Seraing. Most nem tudott el�j�nni semmilyen panasszal, sz�val a visszavezet� �tjuk a kunyh�ig el�g b�k�s volt. Seraing odafigyelt minden zajra, f�leg, mivel az �g most m�r m�lyfekete volt. Az erd� egy t�ncol� �rny�k volt, a hull�mok zen�j�re mozgott – de semmi nem pr�b�lta �ket meg�ll�tani, hogy a mened�k�kre jussanak.

~�SxJ�~

   Seraing nagyon kor�n �bredt, m�g hajnal sem volt igaz�n. Mindig is �beralv� volt, �s �gy d�nt�ttek, nem z�rj�k be a b�zis ajtajait most – mert volt k�t plusz “ajtajuk” am�gy is, az egyik a s�tor�, a m�sik a kocsi�, ha valami megpr�b�lna rajtuk �tni. �s mert az ajt�kat el�g neh�z volt mozgatni, mikor megpr�b�lt�k.

   A leveg� m�g mindig hideg volt, �s a v�z m�g jegesebb a napnak ebben a szakasz�ban. Seraing fejl�mp�t viselt, �s pr�b�lt olyan m�lyre jutni a tengerbe, ahogy csak tudott, bele�sva a l�bait a v�z alatti homokba, a kincs�t keresve.

   T�bb percnyi hajol�s ut�n, �rezve, ahogy a l�bai el�rz�ktelenedtek �s f�jtak a hull�mok j�ghideg szurk�l�s�t�l, amik m�r a derek�ig �rtek, �s sziszeg�sre meg morg�sra k�sztett�k… v�gre megtal�lta, amit keresett.

   Id�ben megcsin�lta; m�g arra is volt es�lye, hogy �t�lt�zz�n, miel�tt a szerelm�hez s�t�lt. A kocsiban m�g mindig s�t�t volt, de felkapcsolta a l�mp�t a s�torban, sz�val a halv�ny f�ny el�rte a pihen� r�szleget. Jibran a paplanj�t �lelte, kicsit �sszeg�mb�ly�dve, de a fej�t Seraing p�rn�j�ba t�rva valamik�pp. Seraing mosolygott; let�rdelt mellette, �s a doktor f�l� hajolt. Ilyen k�zelr�l hallotta a nyugodt l�legzet�t is.

   �szrevette, hogy nem volt k�nny� felkelteni Jibrant, de eddig, amikor minden�tt megcs�kolta a nyak�n �s az arc�n, a sz�ke f�rfi hajland�bbnak t�nt kinyitni a szemeit. Ez a reggel sem volt k�l�nb. Csup�n n�h�ny puha cs�k ut�n Jibran mocorogni kezdett. Amikor feln�zett, �s a k�d�s, f�kusz�latlan szemek megtal�lt�k a fiatalabb f�rfit, az orvos puffogott, �s miel�tt Seraing kit�rhetett volna, k�t kar k�szott a nyak�ba.

 - Sramg – morogta kivehetetlen�l, tal�n �t h�vva.

 - J� reggelt, napsugaram – mondta, �s nem t�r�dve vele, hogy a partnere nem mosott arcot �s fogat m�g, megcs�kolta. – Bocs�ss meg, hogy felkeltettelek. Azt akarom, hogy velem gyere.

 - Huh? Menni? Hova? – ny�g�sk�d�tt a sz�ke f�rfi, megint lehunyva a szemeit, de nem engedve Seraingot sehova. Helyette pr�b�lta a paplan al� h�zni.

 - N�zni akarom veled a napfelkelt�t. Majdnem itt van.

   Jibran megint kinyitotta a k�k szem�t, �s p�rszor pislogott. �gy t�nt, ez sikeresebben fel�bresztette. A szeme nem volt m�r olyan hom�lyos t�bb�, �s a pupill�i ki�lesedtek. R�meredt Seraingra egy p�r m�sodpercre, miel�tt levette volna a karj�t a nyak�b�l.

 - Mennyi id�m van? M�g a ruh�im sincsenek rajtam…

   �gy gyorsan fel�lt�tte a szok�sos g�ny�j�t – nadr�g, p�l� �s orvosi k�peny – miel�tt k�vette Seraingot ki a kunyh�b�l. A fiatalabb f�rfi fogta az �sszehajtott sz�keket is a s�torb�l, ahogy kimentek, �s Jibran ut�n s�t�lt a partra.

   Az �g kezdett halv�nyodni, most vil�gosk�k volt, az Aurora nem volt m�r olyan l�that�, �s egyenesen el�tt�k, a vad hull�mok �s sz�l m�g�tt, l�tt�k, ahogy a horizont lil�bb lesz, majd r�zsasz�n�bb, azt�n narancs, �s azt�n s�rga sz�n�. Addigra Seraing kihajtotta a sz�keket, �s a nedves �s sz�raz homok hat�r�ra tette.

   Jibran m�g mindig fagyoskodott egy kicsit, ahogy le�lt. Seraing �t�lelte egy karral, �s az orvos a mellkas�nak d�lt.

   A sz�l csitulni l�tszott, amikor az els� napsugarak �tt�rt�k a horizontot, �s a vonul� hull�mokra ragyogott. Az �g �l�nk k�kbe fordult, a v�z is �l�nk k�kbe fordult, �s Jibran szemei �l�nk k�ks�ggel ragyogtak, ahogy figyelte a napkelt�t. A f�ny visszat�kr�z�d�tt a szem�vege keret�n, t�r�kenyen vill�dzott. Az arca a reggeli f�nyben f�rd�tt, az eg�sz alakj�t ragyog�v� t�ve. A feh�r orvosi k�peny �s a p�l�, amit viselt, �s a sz�ke haja… minden arany �rnyalatban szikr�zott. T�nyleg “napsug�r”-r� v�ltozott.

   Seraing mosolygott erre a l�tv�nyra, �s azt�n � is feln�zett a t�volba, egym�snak d�ntve a fej�ket, lassan simogatva a m�sik f�rfi v�ll�t. M�lyet s�hajtott a s�s, hideg leveg�be, amikor a a sugarakat k�vette a Nap vak�t�, s�rga korongja. Olyan �l�nk volt, ahogy Seraing sosem l�tta ezel�tt; nem is tudott k�zvetlen�l r�pillantani.

 - Jibran – sz�lt halkan, pr�b�lva nem megt�rni ezt a b�k�s pillanatot.

 - Hm?

   Seraing ok n�lk�l v�lt idegess�, vett p�r m�lyen l�legzetet, hogy lenyugodjon. A sz�ve akkor is hangosan �s er�sen dobogott a mellkas�ban.

 - Az �letem h�tralev� r�sz�t az oldaladon akarom le�lni. Hozz�m j�ssz?

   Amikor Jibran felemelte a fej�t Seraing v�ll�r�l, � is �jra len�zett, �s a szabad kez�vel el�vette a kincset, amit hajnalban keresett. Megmutatta az orvosnak, a tenyer�n tartva.

   Csak egy kagyl� volt. Seraing l�tott k�peket �s hallott a tengeri kagyl�kr�l ezel�tt. Amikor gyerek volt, gyakran rajzolgatt�k ezeket a form�kat az �r�kon, de sosem l�tott vagy �rintett meg t�nylegesen egyet sem. Nem tudta, hogy Jibran l�tott-e vagy sem. Tal�n nem is volt olyan �rdekes. Csak n�mi k�lciumkarbon�t �s protein, nem egy �l� dolog, nem valami, aminek van kutat�i �rt�ke. T�prengett rajta, hogy egy �l� teremtm�nyt kellett volna elkapnia a tengerben, de olyasmit akart adni, amit Jibran megtarthatott, ha akart.

   Jibran lassan elvette a kagyl�t. Az is ragyogott, nem, egyenesen szikr�zott a reggeli arany zuhanyban. Egy kicsit lapos volt �s bar�zd�lt; �gy t�nt, van n�mi narancs vagy r�zsasz�n �rnyalata, de amikor a f�ny er�sebb� v�lt, ink�bb feh�rnek t�nt. Nem volt nagyobb, mint a szem�lyi k�rty�ik.

   A szerelme p�r hossz� pillanatig n�zte a kagyl�t, megsimogatva a karistos fel�letet a h�velykujj�val.

 - Igen. – �s mosolygott, de amikor egym�sba akadt a tekintet�k, a mosolya vigyorr� v�ltozott. – Ez volna a gy�r�-helyettes�t�, huh?

 - Sajn�lom – nyomta el Seraing a nevet�s�t. – Jelen pillanatban h�j�n vagyok gy�r�knek. De ha szeretn�d, szerezhetek egyet, ha visszat�rt�nk a b�zisra.

 - Hmm… jobban tetszik a kagyl�. De ezzel nem igaz�n v�ghatok fel senki el�tt. Tal�n ha med�lt csin�ln�l bel�le.

 - Megpr�b�lhatom. De mi van, ha t�nkreteszem? – Seraing pillant�sa a kagyl�ra esett, ami m�g mindig az �j tulajdonosa tenyer�n pihent. – Nagyon t�r�keny.

 - Akkor szerezhetsz nekem egy �jat innen. �n is akarok egyet… nem fair, hogy neked nincs.

 - Rendben. Nem kell nagyon messzire menn�nk, hogy tal�ljunk p�rat. – Egy leheletnyi megtorpan�s ut�n megint a partner�re n�zett. – El�g cukros volt?

Jibran nevet�sben t�rt ki.

 - Az volt. Komolyan, honnan szeded ezeket az �tleteket? – M�g mindig kuncogott miatta, ahogy a kagyl�t forgatta egy el�gedett �s gy�ny�rteli arckifejez�ssel.

 - Miut�n elhagytad a b�zist, tanulm�nyoztam a romantikus irodalmat. Az egyik al�rendeltemnek egy hatalmas kollekci�ja volt k�preg�nyekb�l. Szerencs�s volt, hogy a katonai lak�telepek nem voltak lebomb�zva, m�g megvolt neki mind. Voltak rendes k�nyvei is, �s p�r film, amit megn�ztem a tabletemen est�nk�nt, am�g v�rtam az emailedre. K�zelr�l tanulm�nyoztam a tartalmukat. L�tni akartam, hogyan tudlak megtartani m�g a t�vkapcsolatban is. De nem sok volt hasznos k�z�l�k. Hogy �szinte legyek, a legt�bb romantikus sztori azt mutatta, hogyan j�ttek �ssze a p�rok, nem pedig hogyan �ltek egy�tt ut�na. Gondolom, �rdekesebb azon cs�mcsogni, mint azon, hogyan tartsunk karban egy kapcsolatot. De volt p�r j� kis ny�las �tlet benne. Sz�val, rem�lem, nem leszel f�lt�keny az ezredesre �s An Zhe-re t�bb�, ami�rt aranyos p�ros dolgokat csin�lnak. M�g mindig sok �tletem van, hogy kiel�g�tsem a cukor-f�gg�s�gedet.

   Jibran leny�g�z�tt csillog�ssal az az�r szemeiben b�mult r�, �s az ajkai mosolyba g�rb�ltek. De azt�n �sszer�ncolta a homlok�t, �s a pillant�sa gyanakv� lett.

 - �s m�g �gy is t�bb porn�t n�zt�l, mint romantikus filmet. H�nyat n�zt�k azokb�l pontosan?

   Seraing arca forr�bb lett, �s nem tudta elnyomni a k�nos nevet�s�t. � is megint a tenger fel� ford�totta a szem�t. A nap m�r a horizont f�l� emelkedett, �s elkezdte az �tj�t a k�k �gen.

 - Nem igaz�n sz�moltam.

 - �s azokat is mind kutat�si c�lokkal? – morogta Jibran.

 - Mn, nos… r�szben igen. �s hogy t�bbf�le fant�zi�t alkothassak r�lad. Miut�n megn�ztem egyet, visszaj�tszottam a fejemben, veled �s velem abban a szitu�ci�ban. M�lys�gesen sajn�lom, hogy felfedtem el�tted a legperverzebb oldalamat. Rendk�v�l alacsony erk�lcsi norm�im vannak, tudom. Ha megundorodt�l t�le, nem leszek m�rges, ha megv�ltoztatn�d a v�laszodat, �s visszaadn�d a kagy…

 - Fogd be a cseszett sz�dat.

   Seraing nem sz�m�tott ilyen durva szid�sra. Persze, csak viccelt, tudta, hogy Jibran nem hagyn� el �t emiatt. De �gy is megd�bbent, amikor az orvos hirtelen talpra pattant, csak hogy szemb�l az �l�be �lj�n. Seraing automatikusan k�r�l�lelte a derek�t, miel�tt er�szakosan megcs�kolt�k.

   T�relmetlen kezek t�pt�k le r�la a fels�j�t, �hes fogak martak az ajk�ba, az �ll�ra, a nyak�ba, megsz�vva minden�tt, �s azt�n megnyalva a sebzett b�rt. Seraing elveszett ebben az intenz�v t�mad�sban, �s egy ponton az egyens�ly�t is elvesztette a sz�ken – a homokba puffantak a test�k kapkod� mozdulatait�l. Seraing morgott, amikor Jibran r�huppant, �s egy pillanatra elakadt a l�legzete.

   Jibran nem v�ltoztatott az �temen, m�g az es�s ut�n sem, m�ris egy�ttesen h�zta le Seraing nadr�gj�t �s als�j�t. Olyan gyorsan t�rt�nt, hogy a fiatalabb f�rfi �gy �rezte, az elm�j�t elhagyta valahol maga m�g�tt. Azonban a teste gyorsabban v�laszolt, mint ahogy sz�m�tott r�; teljesen felmelegedett Jibran alatt, aki m�g mindig mindenhol harapta.

   Seraing meztelen volt, a h�ta �s a l�ba a h�v�s, puha homoknak nyom�dott, ami hamar igazodott az emelked� h�m�rs�klet�hez. A teste akaratlanul �velt h�tra, ahogy Jibran k�rmei hirtelen v�gigkarcolt�k az oldal�t. Azt�n az orvos ajka �s foga k�rbefogta Seraing mellbimb�it.

   Ha id�ig gyeng�n pulz�lt, ez k�kem�nny� tette csup�n egy m�sodperc alatt, �s kieresztett egy m�ly ny�g�st. A l�legzete r�gvest heves �s fel�letes lett, �s a szeme elhom�lyosodott, ahogy lepillantott a sz�ke fejre. Lefel� mozgott. Seraing r�tette a kez�t, �s gyeng�den belet�rta az ujjait a tincsekbe; nem tolta vagy h�zta �t, csak hagyta, hogy Jibran azt tegyen, amit akar.

   Ez volt az els� alkalom, hogy Jibran elfoglalta azt a helyet, amit Seraing szokott, amikor ford�tott szerepben voltak – Seraing sz�tt�rt l�bai k�z� �lt. Od�bb l�kte a sz�ket, ami al�juk szorult, majd a sark�ra �lt, ahogy Seraing szokott. �gy l�tszott, most �rtette meg, milyen t�k�letes hely volt az; az az�r szemek s�t�tebbnek t�ntek a szem�veg m�g�tt, v�gigsepertek Seraing fels�test�n, majd megpihentek a kem�ny tagon, ami m�r fel� meredt, v�rva az �rint�s�re. M�g mindig �hesen n�zett r�, �s ahogy megnyalta az �des ajkait, a fiatalabb f�rfi megremegett.

 - Le fogsz vetk�zni? – k�rdezte Seraing rekedt hangon. Borzaszt�an meg akarta �rinteni Jibrant, de az orvos t�l messze volt. �s tal�n m�s tervei voltak, abb�l a vigyorb�l �t�lve, ami a k�rd�se ut�n t�nt fel rajta.

 - Nem, �desem. Meg fogod tapasztalni, mit �reztem, amikor elutas�tottad a seg�ts�gemet.

   Hogy hogyan fordult ez a dolog valamif�le b�ntet�sbe, Seraing nem tudta, de nem k�rdezett r�. Val�ban egy kicsit f�jdalmas volt, hogy nem volt k�pes hozz�tenni semmit az aktushoz, de rendben is volt vele, mivel Jibran olyan j�l sz�rakozott ott – ez volt minden, ami Seraingnak sz�m�tott.

   Majdnem elfelejtett leveg�t venni, amikor Jibran megnyalta az ajk�t, miel�tt sietve lehajolt volna. Megcs�kolta Seraingot a gyomr�n�l, majd a has�n�l.

   A teste minden izma intenz�ven fesz�lt meg, mikor azok a puha, nedves ajkak meg�lelt�k a p�nisz�t. Jibran nem od�zta el ezt a pillanatot; egyenesen ment r�, bev�ve a sz�j�ba, �s megsz�vva egy hossz� pillanatig. Seraing cs�p�je megemelkedett, �s a l�ktet�s a f�rfiass�g�ban gyorsabb �s er�sebb lett. A goly�i �sszeh�z�dtak, �s forr�s�g t�lt�tt meg minden egyes sejtet a test�ben. A szeme megint elhom�lyosult, hallotta a saj�t gyors, r�vid l�legzeteit a f�l�ben visszhangozni, �s… nem tudott visszafogni egy l�k�st.

   Jibran nyikkant egyet, �s Seraing �szrevette, hogy a gyeng�d �lel�s elereszti. K�b�n n�zett fel a ragyog� �gre �s Jibranra a l�bai k�z�tt. A nap sugarai k�r�l�lelt�k, mintha bel�le j�ttek volna ki. Az az�r szemek figyelmesen n�ztek r�. Seraing remegett, k�zel a cs�cshoz, ahogy l�tta ennek a b�jos szem�lynek az arc�t k�zelebb ker�lni a r�ng� erekci�j�hoz. Azt�n, Jibran ujjai, amik laz�n fogt�k a fej alatt, megszorultak k�r�l�tte. Mintha Seraing sz�ve lett volna kinyomva, vadul megvonaglott afel� a luk fel�, amit a puha teny�r kre�lt, megint morogva a gy�ny�rt�l.

 - Jibran – mondta siettet�, m�ly hangon. – El fogok menni.

   Nem igaz�n szerette a gyors k�z�s�l�seket, de tudta, hogy Jibran f�lre�rten�, ha most meg�ll�tan� – halogatni akart volna, am�g a teste le nem nyugszik el�gg�, hogy kiny�jtsa ezeket az intenz�v pillanatokat. De most elfogadta, hogy a szerelme �r�m�t lelte ebben az aktusban. Harcolnia kellett saj�t mag�val, hogy ez megt�rt�njen – �szrevette, milyen er�sen szor�totta �k�lbe a kezeit, �s fesz�lt meg, ahogy pr�b�lta tudat alatt visszafogni mag�t, ahogy �ltal�ban.

   A pulz�l� �rz�s ink�bb �les volt, mint m�ly; forr� volt, de nem az a csontrepeszt� forr�, mint mikor hosszabb az el�j�t�k �s a szex. �gy is nagyon elviselhetetlen volt, �s Seraing teste �szt�n�sen mozgott a partnere fel�.

Azt�n a dolgok vettek egy kisebb fordulatot.

   Jibran tal�n azt akarta, hogy a sz�j�ba �lvezzen, sz�val megint f�l� hajolt Seraing figyelmeztet�se ut�n, �s pr�b�lta lenyelni. De �klendezett rajta, �s el kellett engednie. Jibran arca m�lyv�r�ss� v�lt azonnal.

 - Nap… napsugaram… nem kell lenyelned – zih�lta Seraing rekedten, pr�b�lva arra f�kusz�lni, hogy ne vesz�tse el a fej�t Jibran�rt. Az eg�sz teste egy kem�ny halomm� ugrott.

 - Akarom. – Jibran hangja is rekedt volt, �s m�rgesnek t�nt. Miel�tt Seraing meg�ll�thatta volna, az orvos �jra pr�b�lta… egy pillanatra Seraing arra gondolt, hogy siker�lt neki, �s majdnem elengedte mag�t, de azt�n Jibran megint megfulladt rajta. – A kibaszott �letbe.

 - Se… semmi baj. Kell… p�r pr�ba… Jibran, csak szopj le, nem kell lenyelned… Nem tudom t�bb� visszatartani.

   A saj�t combjait markolta tehetetlens�g�ben, vadul remegve, mik�zben pr�b�lta mag�t el�gg� lenyugtatni, �s pr�b�lt nem a gyors l�ktet�sre f�kusz�lni az �l�ben.

   Jibran l�that�an ideges volt, az ajkai remegtek, �s a szeme sarka v�r�ss� v�lt. Egy pillanatra Seraing arra gondolt, hogy a szeretett p�rja nem fog hallgatni r�… de azt�n azok a remeg� ajkak megint meg�lelt�k a makkj�t. Sima nyelv nyom�dott neki, lenyalva az el�nedveit, miel�tt r�sz�vott er�sen. Ez a l�tv�ny mag�ban el�g volt Seraingnak.

   Az orgazmusa j� volt �gy is, de miut�n a magja kit�lt�tte a partnere sz�j�t, �s a teste nem r�ngott t�bb�, a gy�ny�r �gy t�nt, gyorsan sz�tfoszlott. Az elm�je nem volt tompa, �s majdnem izzadt sem lett. Persze, sosem hib�ztatn� ez�rt Jibrant, aki m�r most el�gg� zaklatott volt.

   A sz�ke f�rfi a sark�n �lt megint, az ajk�t nyalogatta, megtiszt�tva az �ll�t a kicsorg� sperm�t�l, de remegett a d�ht�l. Seraing t�ll�pett a saj�t gyenges�g�n, �s fel�lt, kiny�lva az orvos�rt, de…

Jibran a talp�ra ugrott, �s elt�rt az �lel�s el�l.

 - Sajn�lom. Jobban tanulm�nyozom ezt, miel�tt megpr�b�lom k�vetkez� alkalommal. Sosem csin�ltam ezt Sera Jrral, sz�val nem sz�m�tottam r�… Sajn�lom. �n… visszamegyek. Kezdek �hes lenni. Te nem? Mit akarsz reggelire? Legal�bb tudom, hogy azt nem rontom el… haha. Ok�, akkor csak k�sz�lj fel a saj�t temp�dban… nem kell kapkodni… megyek.

   Seraing pr�b�lt besz�lni hozz�, de az orvos csak… otthagyta, meztelen�l �lve a feh�r homokon, a nap �s a k�k �g alatt, ostob�n n�zve a lukakra a homokban maga el�tt, ahol a szerelme t�rdelt kor�bban. Egy perc alatt t�rt�nt, �s az agya m�g mindig kicsit lass� volt.

   M�lyet s�hajtott, �s ott maradt egy p�r pillanatra. Nem volt az a fajta, aki szeretett teljesen meztelen lenni a szabadban, de nem volt itt senki m�s, aki miatt agg�dni kellett volna. A ruh�i hanyagul sz�tdobva hevertek k�r�l�tte. A nadr�gja a v�zben �zott, amikor a hull�mok el�rt�k. Mindk�t sz�k�k szomor� poz�ci�ban fek�dt. Legal�bb nem l�tta a kagyl�t semerre a k�zelben, Jibran feltehet�leg mag�n�l tartotta.

   Tudta, hogy az a butus doktor m�rges volt mag�ra, �s val�sz�n�leg sz�gyellte is mag�t, ez volt az oka az �rtelmetlen besz�d�nek. Sz�val Seraingnak el� kellett �llnia egy tervvel, hogyan felejttesse el vele ezt az incidenst. Most egyel�re semmi nem jutott esz�be. �s Jibran azt hitte, k�nny� volt Seraing sz�m�ra, hogy olvassa… M�g ha ismerte is j�l, akadtak pillanatok, amikor bizonytalan volt, mit tegyen.

   V�g�l egy tizen�t perc m�lva Seraing visszament a t�borukba, csak hogy ott tal�lja a sz�ke orvost, k�romkodva, aki el�getett k�t toj�st a hordozhat� s�t�j�k�n.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.