- Seraing, gyere le!

   Seraing feln�zett, �s let�r�lte a homlok�t. Jibran hangja halk volt, mert m�g mindig a kunyh�b�l j�tt, m�g a fiatalabb f�rfi a tet�re ment – jelenleg egy elt�rt antenn�ra kulcsolta az �kleit, amit a h�z m�g�tt tal�lt. Val�sz�n�leg egy ad�vev� volt, ami r�di�hull�mokat k�zvet�tett e b�zis �s a haj�k k�z�tt; lehets�ges, hogy egy er�s vihar elt�rte. Seraing megk�s�relte megjav�tani, sz�val legal�bb a t�vk�zl�iket haszn�lhatt�k.

   A szerelme h�v�s�ra �vatosan a tet� lejt�s sark�hoz ment, ahol a cserepek elkezdtek lepotyogni; guggolva �rkezve a f�ldre, miut�n leugrott, �s besietett az �p�letbe.

Meg�llt a k�sz�b�n, d�bbenten pislogva.

   Jibran a kis motorcs�nak orr�n�l �llt – ha Seraing nem hallotta volna ny�gni �s k�romkodni, azt felt�telezte volna, hogy az orvos neki p�zol, kinyomva a fenek�t, lehajolva, hogy megragadja a haj�t… De az arca enyh�n v�r�s volt, �s n�h�ny m�sodperc ut�n Seraing r�j�tt, hogy a sz�ke f�rfi pr�b�lta megmozd�tani a j�rm�vet. Csup�n mivel abszol�t elbukta ezt a k�s�rletet, t�nt �gy, hogy csak ott �ll az orrn�l, �s a v�gtagjait ny�jtogatta.

 - Mit csin�lsz?

   Ahogy Seraing k�zelebb s�t�lt, �szrevette a kupit, amit az orvos csin�lt, m�g � a tet�n volt; mindenf�le eszk�z�k hevertek szanasz�t a f�ld�n, jelezve, hogy Jibran pr�b�lta vel�k megjav�tani a motort. Amikor Seraing odal�pett hozz�, l�tta azon is a jeleit; a mechanikus r�szeket megtiszt�tott�k, csillogtak �s rozsdamentesek voltak, �s mikor Seraing megh�zta a kapcsol�t, hangosan felb�rr�g�tt.

Teljesen led�bbent.

 - Megjav�tottad – mondta r�n�zve Jibranra, aki kiegyenesedett, �s vadul zih�lt, miut�n ennyire meger�ltette mag�t. A sz�ke f�rfi felemelte az �ll�t, �s b�r az arca csillogott az izzadts�gt�l, �s a haja �sszek�col�dott, �s a homlok�ra tapadt, nagyon b�szk�nek l�tszott. K�k szemei �l�nken ragyogtak a halv�ny f�nyben a szem�vege m�g�tt, mintha azt sugallt�k volna, merjen Seraing mondani valamit. De helyette � sz�lalt meg.

 - �s akkor mi van? Nem tudtad? El�g j� m�rn�k vagyok.

Seraing megint a haj�ra n�zett, �s �szint�n megr�zta a fej�t.

 - Nem tudtam.

   Jibran nevetett, azt�n elkezdte rendbe szedni a k�rnyezet�ket; lehajolt egy p�r haszn�lt keszty��rt, amik feket�k voltak az olajt�l, a szemetesbe dobta �ket egy j�p�r ragad�s ronggyal, amit a motor tiszt�t�s�ra haszn�lt; azt�n a l�baival od�bb seperte az eszk�z�ket a t�ska fel�, amit a p�nc�los j�rm�b�l hozott ki. Ahogy ezt tette, Seraing �szrevette, hogy a feh�r orvosi k�peny�n is viselt n�mi olajos foltot, de nem volt ideje megeml�teni, mert Jibran kih�zta mag�t, �s az �ssze�ll� haj�ba t�rt, kit�rve a homlok�ba l�g� tincseket, �s egy sz�les vigyorral n�zett r�.

 - �gy t�nik, v�gre megcsin�ltam. V�gre… Megleptelek valamivel. Istenem, annyira neh�z volt tal�lni valamit, amit nem tudsz r�lam. Pedig utaltam r�. Mondtam, nem, hogy megpr�b�lok csin�lni egy �gy frekvencia-m�r�t hamarosan? Nem tudtad, hogy �n voltam egyed�l, aki a fert�z�s analiz�tort �sszerakta? Tulajdonk�ppen el�g ismer�s vagyok a p�nc�los j�rm�vekkel is. J�l tudom �ket vezetni. Haha! Csak nem eml�tettem, k�v�ncsi voltam, hogy �szreveszed-e. De nem vetted!

   El�sz�r csak �nf�nyez�nek t�nt, mintha hossz� ideje akart volna dicsekedni a k�pess�geir�l, v�rva a pillanat�t. De a sz�vege v�g�re egy�rtelm�en piszk�lni akarta Seraingot.

Seraing csak mosolygott, �s lassan odas�t�lt hozz�.

 - H�ha, val�ban fogalmam sem volt r�la. Kiv�l� sz�n�sz is lenn�l – ismerte el Seraing a Jibran tehets�g�re vonatkoz� figyelm�nek hi�ny�t, �s mikor el�rte a szerelm�t, a derek�ra tette a kez�t. – Leny�g�z� vagy, napsugaram. M�g jobb, mint gondoltam.

   Val�sz�n�leg Jibran abban a pillanatban eszm�lt csak r�, hogy Seraing nem viselte a fels�j�t – irdatlanul nagy forr�s�g volt a tet�n, sz�val levette, �s nem volt ideje visszah�zni. A b�re forr�nak t�nt a villain �s a tark�j�n; lehet, hogy kiss� meg�gett. Az orvos pillant�sa villant, �s m�sf�le f�nnyel izzott fel, ahogy a hideg ujjait Seraing mellkas�ra tette. Az arca kipirult, de egyenesen Seraing szem�be n�zett, miut�n el�gg� ki�lvezkedte mag�t Seraing puszta b�r�nek l�tv�ny�n.

 - Sz�val, megjav�tottam a haj�t. Mehet�nk a v�zbe. El akarok kezdeni mint�kat gy�jt�getni. Ez a m�sodik napunk, �s m�g egy sz�l sz�rnyet se l�ttam, csak azt a vil�g�t� alg�t. Abb�l is akarok egy kis mint�t.

   Seraing csak mosolygott, �s enyhe megk�nnyebb�l�st �rzett. A reggeli incidens ut�n – �s miut�n Seraing csin�lt nekik reggelit – a szerelme m�g mindig nagyon zaklatott volt. Annyira, hogy elk�ldte, azt mondv�n, hogy egyed�l akar lenni. Ez volt az egyetlen oka, hogy Seraing fel�gyelet n�lk�l hagyta a kunyh�ban, �s a h�z k�r�l j�rk�lt, a h�ts� udvarban meg a tet�n. M�sk�l�nben boldogan ny�jtott volna t�rsas�got orvosnak, b�rhov� is akart menni.

�gy t�nt, Jibran az elej�t�l kezdve tervezte megjav�tani a motorcs�nakot.

   Sz�val Seraing elkezdett seg�teni Jibrannak – vagy ink�bb, elvette t�le a feladatot. De nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek l�tszott – amikor Seraing kor�bban megmozd�totta a haj�t, nem volt ilyen neh�z. Kellett n�mi id�, hogy �szrevegy�k, hogy az beakadt a fapadl� egy reped�s�be. Miut�n alaposan megdiskur�lt�k a probl�m�t, Jibran hozott egy k�t�ltekercset, �s Seraing biztons�gosan k�rbetekerte a j�rm�v�n, miel�tt elkezdte kih�zni. V�gre megmozdult, de m�g �gy is bonyolult volt navig�lni a kem�ny talajon. Jibrannak meg kellett tartani a az oldal�t, hogy ne boruljon fel, �s m�g �gy is lass� proced�ra volt. Azonban miut�n el�rt�k a homokot, elkezdett sim�n cs�szni.

   Miel�tt besz�lltak, Seraing elk�ldte Jibrant az �veghordoz�k�rt �s a hal�szfelszerel�sek�rt, amit hoztak. Kellett hozz� egy kis id�; Jibran nagyj�b�l h�rom k�rt ment mire minden kisebb cs�vet �s dobozt a haj�ba pakolt. Azt�n Seraing a hull�mok k�z� l�kte a j�rm�vet. Majdnem nem maradt hely nekik le�lni, k�sz�nhet�en a kont�nereknek.

   Az els� haj�haszn�lati alkalmuk ink�bb nevets�ges volt, semmint izgalmas. Elind�tani a motort egy dolog volt, de ir�ny�tani a haj�t a korm�nnyal egy m�sik. Seraing er�snek tartotta mag�t, m�gis sz�ks�ge volt minden csepp erej�re, hogy megtartsa az �r�lten gyors j�rm�vet. Egyik�k sem sz�m�tott arra sem, hogy ennyire ugr�lni fognak a hull�mokon, sz�val Jibran nem is �llt, csak a haj�ba kapaszkodott mindk�t karj�val. Seraingnak szint�n minden egyens�lyoz� k�pess�g�re sz�ks�ge volt, hogy a l�b�n maradjon.

   Hamarosan �gy d�nt�tt, meg�ll, nem t�l messze a partokt�l. M�g mindig l�tt�k a feh�r homok vonal�t, egyenk�nt a f�kat, a b�zist, �s benne a kocsijukat. Itt a hull�mok szel�debbek lettek, mint a parton, de mivel a sz�l er�s volt, m�g �gy is enyh�n bonyolult volt nem elesni vagy egy bizonyos ir�nyba d�lni. Seraing gyorsan kidobta a v�zbe a vasmacsk�t, hogy stabiliz�lja magukat, legal�bb.

   Jibran szem�vege az orra hegy�re cs�szott, �s m�g mindig zih�lt, �s a haj� sz�l�be kapaszkodott. Az arca s�padt volt, �s a szem�veg kerete felett n�zett Seraingra.

 - A… azt hiszem, ebben a dologban nem kell lekapcsolnunk a leng�scsillap�t�t, mi? Haha-ha… ha…

   A hangja �s a nevet�se is vadul remegett, mint a teste. Seraing halv�nyan mosolygott, �s le�lt arra a kis helyre, ami a hordoz�k mellett maradt – valamivel jobb volt, mint �llni.

 - Majd hozz�szokunk, biztos vagyok benne – v�laszolt, �s m�ris kezdte visszanyerni a nyugalm�t. – Kezj�k el begy�jteni a mint�idat. Akarod, hogy mer�ljek? A v�z el�g tiszta, de m�r el�g m�ly. – Seraing kin�zett a haj�b�l, pr�b�lva megl�tni b�rmilyen tengeri teremtm�nyt a csillog� felsz�n alatt. L�tta a homokot p�r m�terrel alattuk – tal�n valami n�v�nyek vagy korallok is voltak ott, de nem tudott jobb pillant�st vetni r� az er�s sodr�s miatt.

   Azt�n megint Jibranra n�zett, amikor hallotta az �klendez�s�t. A sz�ke fej elt�nt a haj� m�sik oldal�n, �s a zajokb�l �t�lve, a gyomra nem tudta elviselni a j�rm� folytonos mozg�s�t. Seraing a homlok�t r�ncolta, �s �l�helyet v�ltott, f�lretolva n�h�ny dobozt, mell� �lve, a kez�t a reszket� v�ll�ra t�ve.

   Jibran a k�zfej�n pihentette az �ll�t, ahogy v�gzett, �s az arca m�g feh�rebbnek t�nt. Izzadt is, �s a szem�veg�t a remeg� ujjaival tartotta az orr�n. Ahogy csendesen ny�g�tt, Seraing megsimogatta a h�t�t.

 - Ki akarsz menni?

 - Nehm… - morogta Jibran a fogai k�z�tt. Lehunyta a szem�t, de azt�n feln�zett megint. Feltehet�leg nem seg�tett a sz�d�l�s�n, hogy becsukta a szem�t. – Nem lehetek ilyen gyenge.

 - Nem mindenki b�rja a kinet�zist – jelentette ki Seraing nyugodtan. – Nekem is volt, amikor kicsi voltam, �s el�sz�r utaztam kocsival. Tulajdonk�ppen egy p�r alkalomig eltartott, mire hozz�szoktam.

 - Teleh�nytad az aut�t? – k�rdezte Jibran gyeng�n, enyh�n fel� ford�tva a fej�t, hogy r�n�zzen.

 - Az els� alkalommal igen – nevetett k�nosan Seraing. – K�s�bb a tan�raim k�sz�tettek nekem pap�rzacsk�kat, amibe h�nyjak. El�g zavarba ejt� volt.

 - Pisz… piszk�ltak �rte? – Jibran hangosan nyelt, val�sz�n�leg m�g mindig kiss� betegnek �rezve mag�t. – Azt mondtad, sokat zaklattak.

 - Emiatt… - Seraing pr�b�lta felid�zni az eml�keket hunyorogva. – Nem eml�kszem. Nem hiszem. El�sz�r kinevettek, de a gyerekek azt�n elfeledkeztek r�la. Ink�bb a megjelen�sem miatt piszk�ltak, vagy ami�rt olyan hisz�keny �s ir�ny�that� voltam.

 - Nem sokat v�ltozt�l. M�g mindig sietsz m�sokat kiszolg�lni. – Jibran szarkazmusa nem volt m�g a legjobb, de �gy t�nt, hogy a besz�d seg�tett neki elvezetni a figyelm�t a betegs�g�r�l.

 - Vitatkozn�k… de igazad van – s�hajtott Seraing m�lyen. – Ilyen vagyok.

 - Ez egy trauma-reakci� a zaklat�idra?

 - Nem hinn�m. Nem pr�b�lok k�ts�gbeesetten boldogg� tenni m�sokat. �s nem hanyagolom el a saj�t boldogs�gomat. Egyszer�en szeretek boldogg� tenni embereket. Mindig j� �rz�s volt. Nem tettem meg ilyen k�nyelmesen a m�ltban, am�gy. Amikor gyerek voltam, ink�bb csendben maradtam, �s csak akkor seg�tettem az embereknek, ha senki m�s nem l�tta. Seg�tettem m�s gyerekeknek, akiket zaklattak, p�ld�ul. Nem csin�ltam nagy dolgokat, vagy nem tettem meg abszol�t b�rmit az�rt, hogy jobban �rezz�k magukat. Bizonytalan voltam, hogy mi tartozik r�m, meg mi nem. Sz�val prefer�ltam nem csin�lni semmit publikusan. Addig tulajdonk�ppen, m�g az Elj�r� B�r�s�ghoz nem mentem. Akkor kezdtem a v�lem�nyemet hallatni, vagy ki�llni m�sok�rt, vagy megk�zel�teni �ket, m�g ha nem is ismert�k egym�st.

   Jibran figyelmesen n�zett r�, �s �gy t�nt, Seraing m�dja, hogy megnyugtassa, m�k�d�tt, mert m�r nem volt olyan s�padt.

 - Milyen rossz, hogy nem ismertelek – mondta a szerelme. – De azt hiszem, �n is zaklattalak volna, ami�rt ilyen kedves vagy, sz�val az es�lye, hogy elvesztetted volna az akkoriban ir�ntam �rzett tiszteletedet, el�g nagy.

   Seraing nevetett, �s a kez�t a sz�ke tincsekbe t�rta. Szerette l�tni a k�l�nb�z� ragyog�st az az�r szemekben, amikor ezt csin�lta.

 - Nem gy�l�ltem egyik zaklat�mat sem, sz�val rendben lenn�l – mondta j�kedv�en. – Egy kicsit megb�ntott a viselked�s�k, de sosem vettem olyan komolyan, amikor l�ttam, hogy m�snapra elfelejtett�k a dolgot. R�j�ttem, hogy csak a nyers �rzelmeik szerint cselekednek, ink�bb, mint a val�s v�lem�ny�k alapj�n. �s nem mentek vele messzire. Sosem b�ntottak fizikailag, vagy tettek velem gyal�zatos dolgokat.

 - M�r akkor is egy okostoj�s volt�l – vonta le Jibran a k�vetkeztet�st, �s vigyorgott. – Mint most.

 - Nagyon fiatal korom �ta v�gzem a megfigyel�seimet – ismerte el Seraing b�lintva. – Tal�n ez volt az oka, mi�rt voltam olyan j� az Elj�r� B�r�s�gn�l, annak ellen�re, hogy nem b�rta a gyomrom az �ld�kl�st.

 - Kev�s ember van, aki k�pes ezt kezelni – mondta Jibran egy kicsit hidegebb �s komolyabb hangsz�nnel. Az arca is elvesztette a csillog�s�t, ahogy eml�kezett. – Ha belegondolsz, el�g elbaszott rendszer�nk volt. Mindenre. Csak elfogadtuk, mert olyan sok�ig m�k�d�tt. Seraing… az emberek az �szaki B�zison… most boldogok?

   Nagyon furcsa �s meglep� k�rd�s volt. Seraing h�mm�g�tt, �s gondolkodnia kellett egy pillanatig. El�h�vta a k�peket az utols� p�r �vr�l, arr�l a csoportnyi emberr�l, ami maradt a b�zis popul�ci�j�b�l. Arr�l, hogyan dolgozt�k ki a bel�ket olyan sok�ig, hajnalt�l napnyugt�ig, �s m�g este is. Hogyan v�ltott�k a beoszt�saikat, hogy biztons�gban tarts�k egym�st. Hogyan �nnepelt�k az els� siker�ket: nagyon kev�s lelkesed�ssel. Csak az admir�lis volt energikus �s hangos azon az est�n, amikor el�sz�r koccintottak arra, hogy befejezt�k az �j v�rosfalakat.

 - Nem tudom kategorikusan kijelenteni – morogta Seraing a sz�net ut�n, lepillantva a szabad kez�re. – Pr�b�ltam a legjobbat ny�jtani, hogy jobb kedve der�tsem �ket. Azt hiszem, a csapatom j� munk�t v�gzett, hogy �letben tartsa a lelk�ket, �s felvid�tsa �ket. De olyan nagy vesztes�gek ut�n, amiket �t�lt�nk, durva volt ez a n�h�ny �v. Azt mondan�m… most, miel�tt ide j�ttem, �gy �reztem, a dolgok kezdenek a j� ir�nyba haladni. Az emberek valamivel boldogabbak voltak. De ha azt k�rdezed, hogy boldogabbak-e, mint azel�tt, hogy a katasztr�fa t�rt�nt… Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem, boldogok, hogy t�l�lt�k. N�h�nyuk. De sok id�re van sz�ks�g�nk, hogy �tdolgozzuk magunkat a gy�szon �s a f�jdalmon.

    Jibran m�r a haj� sz�l�n k�ny�k�lt, ahelyett, hogy r�fek�dt volna, �s lepillantott a v�zre. J�l volt, de most ink�bb melankolikusnak t�nt.

 - Akkor sz�gyellnem kellene magam – mondta egy kiss� �rcesen. – T�ldramatiz�ltam a helyzetemet m�g ezekben az elm�lt �vekben is. Csod�latos csapat volt m�g�ttem, m�gis a saj�t h�lye gondolataimt�l �s �rz�seimt�l szenvedtem. �s most… most csak… �gy �rzem, sosem voltam boldogabb eg�sz �letemben. Tal�n nem kellene ilyen boldognak lennem, miut�n annyi mindent vesztett�nk, huh?

 - Nem hiszem, hogy az helyes volna – jelentette ki szigor�an Seraing, m�g enyh�n hangosabban is besz�lve. Jibran t�gra ny�lt szemekkel �s felvont szem�ld�kkel n�zett r�. – Minden �rz�s, amid volt �s van, teljesen �rv�nyes. Nem tartozol m�soknak szomor�s�ggal vagy sz�nalommal. Csak mert neked jobb �leted volt, vagy jobb poz�ci�d… Nem mintha te ne dolgozt�l volna meg �rte, vagy szenvedt�l volna meg �rte. Sose �rezz sz�gyent az�rt, mert boldog vagy szomor� vagy, nem sz�m�t az oka. Mindenki m�shogy dolgozza fel a traum�it. Ha igaz�n boldog vagy, akkor csak �lvezd a boldogs�godat. Ne t�r�dj vele, m�sok mit gondolnak. Mindenkinek megvan a joga megteremteni a saj�t boldogs�g�t most m�r. Nincs senki, aki meg�ll�tan� �ket t�bb�. Nincsenek szigor� szab�lyok, megfigyel�s, megszor�t�sok, csup�n egy p�r fontos k�vetelm�ny, amik sz�ks�gesek a b�ke fenntart�s�hoz. Ne agg�dj azok miatt az emberek miatt, Jibran.

 - Tudod, lehett�l volna pszichol�gus B�r� helyett. – Jibran majdnem bossz�snak hallatszott; m�g a karj�t is �sszefonta a mellkasa el�tt. – K�zelebb is dolgozhattunk volna egym�shoz.

 - Bocs�nat, napsugaram – kuncogott Seraing. L�tta, hogy a b�jos p�rj�nak mosolyba g�rb�l az ajka hallva ezt. �szrevette, hogy Jibran szerette a kuncog�s�t is, mint a fejsimogat�st. – De m�g �gy is veled dolgoztam v�g�l. Ki tudja, ha nem lettem volna B�r�, tal�n sosem jutottunk volna olyan k�zel egym�shoz. �s nem j�tt�l volna hozz�m nyugtat�s�rt, amikor a vil�g azon volt, hogy �sszeomoljon.

 - Az tal�n igaz – s�hajtott Jibran dr�maian. – �s most, �gy is van egy szem�lyes pszichol�gusom. Milyen ideges�t�. Most foglalkoznom kell minden �rzelmemmel, miel�tt �sszehordhatn�k egy nagy rak�s traum�t, �s  stresszt �s depresszi�t alak�thatn�k ki miatta. �szre fogod venni minden egyes hangulatingadoz�somat, �s r�veszel, hogy dolgozzak rajta, miel�tt felzaklatn�m magam, vagy t�lgondoln�m. Elvesztem az es�lyemet az �nsajn�l�sra. Ch.

   Jibrannak volt egy f�lmosoly az arc�n, �s �szint�n boldognak l�tszott. Seraing elvigyorodott v�laszul.

  - �s szigor�an ezen az �ton foglak tartani. Mivel k�rted t�lem, hogy f�rfiasabb legyek veled.

   Jibran sz�ja megr�ndult, �s az arca �rny�kba borult, annak ellen�re, hogy a nap olyan magasan volt az �gen felett�k, felh�k n�lk�l.

 - T�nyleg mondtam olyat? Csak sz�rakozol, igaz? Csak pr�b�lsz �sszezavarni. M�g ha r�szeg is voltam, �n…

   Amikor hirtelen csendes lett, Seraing l�tta az arc�t, hogyan j�tt r� valamire – val�sz�n�leg arra, hogy t�nyleg voltak a m�lyben ilyen v�gyai, �s Seraing nem tudna r�luk, ha nem vallotta volna be �ket azon az est�n.

Sz�val nem tudta megv�deni mag�t, vagy letagadni t�bb�.

   Seraing nem v�laszolt, helyette megragadta a hal�szh�l�t, mert �gy t�nt, Jibran nem akart m�g kezdeni. A h�l�nak volt egy hossz�, kih�zhat� r�dja, amit k�t-h�romm�teres sz�rr� tudtak alak�tani, �s ami t�bb mint el�g volt, hogy el�rj�k a tengerfeneket.

 - Seraing, ne tettesd magad s�ketnek megint.

 - Kezdek �hes lenni, sz�val fejezz�k be ezt az utat n�mi gy�jt�get�ssel, rendben? Ellen�rizni akarom ma a konzerveket. Ha mindegyik megromlott, kidobom �ket. A j�kat m�g mindig megehetj�k.

 - Seraing…

 - L�tok p�r dolgot odalent. Tal�n tengeri halat is ehet�nk. Sosem pr�b�ltam halat fogni ezel�tt. El�g izgalmas.

   Hallotta, hogy Jibran v�gre fel�llt. Mivel Seraing most a h�t�t mutatta neki, pr�b�lva felmarkolni egy j� adag �l�l�nyt a haj� m�sik oldal�n, nem l�thatta az arckifejez�s�t, de tudta, hogy a sz�ke f�rfi egy kicsit bossz�s volt, �s val�sz�n�leg lebiggyesztette a sz�j�t.

   Sz�val megrezzent, mikor �rezte a f�rfi hirtelen h�tulr�l meg�lelni �t, nekisimulva a h�t�nak, �s az �ll�t Seraing v�ll�ra t�ve. Amikor Seraing �llt, � valamivel magasabb volt, mint Jibran, �s a teste is valahogy sz�lesebb, sz�val nem v�ltottak ilyesf�le �lel�st azel�tt. De most, ahogy �lt, Jibran k�nnyebben tudta k�r�lfonni a karjaival, hogy jobb poz�ci�ban volt a h�ta f�l� g�rnyedve.

   Seraing el�sz�r megfesz�lt az ismeretlen �rz�sre, de azt�n ellazult, �s a h�t�t Jibrannak d�nt�tte. M�g mindig nem volt rajta a fels�je, �s a b�re �rz�keny volt, hogy olyan sok�ig maradt a napon – m�g egy kicsit f�jt is. De sosem ismerte volna ezt el, ha az azt jelentette volna, hogy Jibran elereszti.

 - Seraing… - suttogta Jibran, �s az ajka olyan gyeng�den �rintette meg Seraing b�r�t, mint egy lepkesz�rny. Seraing tark�ja �s gerince azonnal n�vesztett n�mi libab�rt, �s kevesebb, mint egy m�sodperc alatt a leveg� hirtelen sz�k�snek t�nt. – Kezdem azt hinni, hogy sz�nd�kosan vetk�zt�l le. Pr�b�lod el�rni, hogy elvesz�tsem a fejem, igaz? Tesztelsz engem? Vagy �gy akar a h����lye szolg�latk�sz oldalad megvigasztalni az�rt, ami reggel t�rt�nt? Pr�b�lod j�v�tenni sz�momra?

   M�g besz�lt, a keze Seraing hasa �s alhasa el�tt kezdte simogatni, �pp csak �rintve a b�r�t, amit�l az izmai �szt�n�sen h�traugrottak. Seraing t�zszer nagyobb meleget �rzett, mint kor�bban, �s a sz�ve hangosan d�b�rg�tt. Kellett p�r m�sodperc, hogy �sszeszedje mag�t.

 - Nos… - A hangja olyan �rces volt, hogy megd�rzs�lte a tork�t, de nem tett semmit, hogy elrejtse. – Gyan�tottam, hogy szeretn�l �gy l�tni. De nem tudtam, hogy m�k�dne-e azellen, ami reggel t�rt�nt… Nem vagy m�r m�rges amiatt?

   Egy pillanatra Jibran tenyere meg�llt, miel�tt Seraing nyak�ba nyomta volna az orr�t. � �rezte a szem�vege hideg�t. A sz�r�nak a sarka a b�r�be sz�rt.

 - Mn. D�h�s vagyok. Magamra. De j�v�teszem… �g�rem. Sajn�lom, hogy olyan durv�n viselkedtem kor�bban… Nem tudtam mit kezdeni az �rz�seimmel. Ut�lom, mikor ezt csin�lom. Sosem csin�ltam ilyen azel�tt, hogy elkezdtem bel�d esni. De… nem is vagyok biztos benne, mit csin�ljak. Seraing, hogyan… hogyan tudlak j�l leszopni?

   Seraing nem sz�m�tott r�, hogy ilyesf�le t�ma lesz ilyen k�nnyed�n felhozva pont most, �s hangosan, er�sen nyelt. Jibran m�g mindig simogatta, n�ha meg�rintve a nadr�gja sz�l�t, azt az �rz�st keltve benne, hogy azt is a b�zison kellett volna hagynia.

 - Mm… Azt hiszem… a f� probl�ma az volt… hogy elsietted. Hozz�szokni a m�ret�hez, �s… lassabban csin�lni fontos. T�l kapkod� volt�l. Ha adt�l volna magadnak id�t… el kell laz�tanod a torkodban az izmokat. Nem olyan egyszer�. �s tudom, hogy el�g sz�les vagyok. Sz�val tal�n el�sz�r kisebb dolgokkal kellene pr�b�lkoznod. Val�sz�n�leg er�sebb �klendez�si reflexed van, mint nekem. De nem k�rlek, hogy pr�b�ld meg, ha nem �lvezed.

 - Ch, megint azt csin�lod, ezt a gyomorforgat�an �des kedvben j�r�st… Sose k�red t�lem, hogy v�ltoztassak valamit – panaszkodott Jibran, �s hirtelen belecs�pett Seraing has�ba. Olyan �l�nk �rz�s volt, hogy Seraing akaratlanul r�ndult meg, �s nyomta h�tra mag�t Jibrannak. A feneke meg�t�tte Jibran �l�t, �s hallotta az elakad� l�legzetet a f�le mellett. – Nh… neked nincs semmi, ami�rt panaszkodj r�m? �n mindig felhozok valamit, amit meg kell magyar�znod, vagy megv�ltoztatni valamit, de sose k�rsz semmit cser�be.

   Seraing elm�je kicsit elfelh�s�d�tt a forr�s�gt�l, amit bent �s kint is �rzett. M�g mindig a h�l�t tartotta a kez�ben, de t�bbnyire csak k�r�lz�rta rajta az �kl�t, nem is pr�b�lta mozgatni.

 - Nem. �gy szeretlek, ahogy vagy.

 - Akkor azt gondolod, �n nem �gy szeretlek, ahogy vagy? – Jibran v�lasza gyorsabban j�tt. Seraing t�l lass� volt, hogy minden r�st befedjen a pajzson – nem sz�m�tott r�, hogy Jibran ilyen ir�nyba ford�tja a t�m�t. A fiatalabb f�rfi lehunyta a szem�t.

 - Nem ezt mondtam. Nem hiszem… hogy amiket k�rt�l t�lem, megv�ltoztatn�k, ki vagyok, sz�val nem igaz�n pr�b�lsz megv�ltoztatni, mint embert. Semmi, amit k�rt�l t�lem kor�bban, nem �rz�d�tt �sszer�tlennek vagy lehetetlennek. �n vagyok az, aki k�pes k�nnyebben v�laszolni a reakci�idra, sz�val tudok igazodni, �s v�ltoztatni. De meg foglak k�rni, hogy tedd meg te is, ha nagyon sz�ks�gem lesz valamire. Ez el�g, hogy jobban �rezd magad?

 - M�g nem tudom – morogta Jibran, �s az �lel�s szorosabb� v�lt Seraing k�r�l. – Jobban akarlak ismerni. Ha jobban ismerlek, �szreveszem a dolgokat, amiket nem szeretsz. Sz�val fejleszthetem magam.

   Seraing eml�kezett a besz�lget�sre arr�l, hogy tan�tsa Jibrant, hogy olvassa a nonverb�lis kommunik�ci�t. Ez csak azt mutatta, mennyire komoly volt az orvos ezzel kapcsolatban. T�nyleg tudni akart mindent.

 - Rendben, szerelmem. Boncolj fel. Ez az, amit szeretn�l csin�lni, igaz? – A sz�ra, hogy “boncol�s” Jibran enyh�n megreszketett. – Kezdheted k�v�lr�l, �t�sva rajtam, am�g el nem �red a lelkemet.

 - Pontosan mit �rtesz ez alatt? – Jibrannak a hangja is remegett.

 - Egyezz�nk meg – aj�nlotta Seraing, �s hallotta Jibran hangos nyel�s�t. – Fejezd be a feladatodat itt, gy�jts be a mint�kat, amiket olyan borzaszt�an akart�l… azt�n k�s�bb, miut�n ett�nk, fell�gathatsz a kocsiban. Minden biztons�gi sz�j �s �v �res most. Felk�t�zhetsz a mennyezetre. Tal�n meg k�ne pr�b�lnod bel�m hatolni… Vagy csin�lj, amit szeretn�l. Megegyezt�nk?

   Jibran nagyon kem�nyen pr�b�lta nem mutatni az izgatotts�g�t, de ebben a helyzetben, nekinyom�dva Seraingnak h�tulr�l, elker�lhetetlen volt sz�m�ra, hogy ne vegye �szre a remeg�s�t. B�jos napsugar�nak nagyon is tetszett az �tlet. M�g jobban, mint a tengeri �l�l�nyek, l�that�an. A kutat�si lelkesed�se �gy t�nt, �gy alanyt tal�lt Seraing form�j�ban, �s egy�rtelm�en er�sebb h�z�hat�sa volt Jibranra, mint b�rmelyik m�sik minta. De… ez vak�ci� volt, elv�gre. Senki nem volt itt, hogy meg�ll�tsa �ket, hogy hagyj�k elterel�dni a figyelm�ket a munk�r�l.

 - Mit… mit engedsz nekem, hogy csin�ljak? Sz�ks�gem van a pontos enged�lyekre – mondta a partnere, enyh�n siettet� hangon.

 - B�rmit, amit akarsz – biztos�totta Seraing.

 - Haszn�lhatom azt a ny�lk�t, amit kor�bban gy�jt�ttem? Haszn�lhatom rajtad Sera Jrt? Haszn�lhatok t�ket rajtad? Vagy fegyvereket… mint k�st?

Seraing �sszezavarodott, miut�n hallotta ezt a list�t.

 - Hab�r nem pakoltam be Sera Jrt – mondta bizonytalanul. Jibran kilehelt egy nevet�st.

 - Te nem, de �n igen.

 - �rtem. – Erre m�lyet s�hajtott. – Nos, t�ged prefer�llak Sera Jr helyett – hangs�lyozta ki ezt szigor�an. – De… gondolom, bemutathatod nekem rendesen. Ok�, akkor egy felt�telem van.

 - Mi az?

 - Ha megk�rlek, hogy �llj meg… vagy lass�ts, vagy v�rj egy kicsit… k�rlek, tedd meg. �s tal�n m�g egy, arr�l a ny�lk�r�l… ne felejtsd el, milyen er�s hat�sa volt. Sz�val k�rlek, ne pr�b�lj meg�lni. B�rmit megtehetsz velem, csak l�gy tiszt�ban vele, hogy nekem is vannak hat�raim. Nincs m�s, amit k�rjek. De… miel�tt ezeket csin�ljuk… L�gy j� doki, �s csin�ld a dolgod, napsugaram. Most m�r �gy t�nik, j�l vagy.

 - Ok�, ok�, �rtettem. – Jibran elengedte hirtelen egy dr�mai s�hajjal. Seraing �le m�g mindig l�ktetett, sz�val legal�bb annyira el�gedetlen volt, de nem akarta kimutatni. – Csin�lom a dolgom. Ch, most meg a f�n�k�m vagy, huh?

 - A v�delmez�d vagyok. – Seraing lassan visszafordult, �s r�mosolygott. – De a f�n�k�d is lehetek. �s a pszichol�gusod. �s a f�rjed.

 - Meg akarom v�ltoztatni a sorrendet. – Jibran arca leheletnyi r�zsasz�nben �szott, �s bossz�snak t�nt. – A f�rjnek kellene az els� helyen lenni.

 - H�t persze. – Seraing belenyomta a hal�szh�l�t Jibran kez�be. – Azonban, te vagy a tud�s, �n pedig a katona, amikor munk�r�l van sz�, sz�val a saj�t dolgodat kellene csin�lnod, hogy �n is csin�lhassam az eny�met. Az�rt vagyok itt, hogy megv�djelek, am�g a kutat�saidat csin�lod, �s gy�jt�geted a mint�idat. L�gy szorgalmasabb, doktor.

   Jibran puffogott, de nem mert hangosan panaszkodni, csak a haj� oldal�hoz fordult, hasonl�an, ahogy Seraing tette kor�bban, �s elkezdte kavirnyolni a hull�mokat.

   Seraing kicsit h�trad�lt. A sz�l lecsillapodott, sz�val a haj�juk nem ingadozott olyan er�sen – lehet, hogy ez seg�tett Jibrannak is, hogy ne legyen beteg. M�g a sz�ke f�rfi – a leg�l�nkebb folt a l�t�ter�ben a feh�r orvosi k�peny�ben – pr�b�lt a v�z alatt elkapni valamit, Seraing feln�zett a k�k �gre, kit�masztva mag�t a h�ta m�g�tt a kiny�jtott karj�n.

   A nap m�r elhaladt a legmagasabb ponton. Amikor Seraing lehunyta a szem�t, �rezte a napsugarak forr�s�g�t rajtuk. A hull�mok �s az erd� duruzsol�sa, a t�voli �llatok hangjai, Jibran csendes k�romkod�sai… Seraing mosolygott, �s csak n�zte a saj�t szemh�j�nak v�r�ss�g�t. B�k�s volt.

   Felid�zte, amit Jibran mondott neki nemr�g, hogy a valaha volt legboldogabb volt, �s most � is �rezte. Nem volt rossz �lete, mondjuk. Sok j� eml�ke volt a gyerekkor�b�l, a gyakornoks�g�b�l, mint B�r�, az �sszes s�t�ts�ggel az oldal�n. Sosem v�gyott m�sik �letre, ahogy n�h�ny ember. De most, ahogy megtapasztalta ezt az �rz�st, szabadnak lenni, �s azzal a szem�llyel lenni, akit igaz�n szeretett, el�gedett volt. Nem hi�nyolta a munk�j�t. M�g neki is meglepet�s volt. Nem mintha ne szerette volna, de nem �rzett miatta honv�gyat, vagy v�gyott visszamenni – nemcsak az �szaki B�zisra, hanem az id�ben sem, amikor az emberis�g m�g nem volt a kihal�s sz�l�n.

   Jibran visszaszerezte a lelkesed�s�t a munk�ja ir�nt, elfeledkezve Seraingr�l, miut�n elkapta az els� teremtm�ny�t – �gy n�zett ki, mint egy hal, de l�gott az ez�st�s test�b�l n�h�ny fura fonal. Nem tartotta meg a halat, csak levette n�mi folyad�kot, miel�tt visszaengedte volna a v�zbe. Ezut�n t�bbf�le halat is elkapott, n�h�nyuk valamivel nagyobb volt, �s n�h�nyuk �l�nk sz�nekbe �lt�z�tt. Volt p�r n�v�ny is – ezeket Jibran megtartotta. Nem mind, de sok hordoz� megtelt mindenf�le sz�rny-r�szecsk�kkel vagy folyad�kkal. Jibran megt�lt�tt n�h�nyat v�zzel, hogy a mint�kat olyan frissen tartsa, ahogy csak lehet.

   V�g�l hossz� id�t t�lt�ttek az �ce�non, am�g mindketten leheletnyit hal�lra r�m�ltek, mikor �szrevettek egy fekete �rny�kot a v�z alatt mozogni, p�r m�terre t�l�k. Olyan hatalmas volt, hogy nem l�tt�k a k�t v�g�t. Hogy �k vonzott�k-e oda a sz�rnyet a mozgol�d�sukkal, vagy csup�n ez volt a teremtm�ny vad�szter�lete, fogalmuk sem volt – �s �szint�n, nem akart�k �gy megtudni, hogy lehets�ges zs�km�nyok voltak. Id� volt menni.

   El�sz�r is, le akartak tusolni – nemcsak Seraing, Jibran arca is meg�gett, �s mindketten izzadtak; a doktor f�leg, hogy t�bb r�tegnyi ruha volt rajta. Seraing leoldotta a slagot, ami a kocsijukban volt, �s kih�zta. A kocsi gy�jt�tart�ly�ban m�g mindig j� adag es�v�z �s nedvess�g volt, ezt haszn�lt�k f�rd�sre. Isteni �rz�s volt, ahogy a gyenge, langyos v�zsug�r r�juk csorgott.

   M�g Seraing id�t sz�nt r�, hogy kinyitogassa a konzerveket, �s k�s�i eb�det – vagy ink�bb korai vacsor�t – csin�ljon, Jibran elkezdte fel�ll�tani a laborat�rium�t a s�torban. Az �sszes �jonnan megt�lt�tt hordoz�j�t a kis asztalk�ja k�r� rendezte, el�vette a tabletj�t, a f�zet�t, tollat, �s a feh�r orvosi t�sk�j�t, �s kitette egy csom� eszk�z�t �s felszerel�s�t az asztalra, vagy maga k�r�. El�g sokszor �trendezte a dolgait, �s Seraing l�tta, hogy a kagyl�t, amit � adott neki, mint eljegyz�si aj�nd�k, jobbra-balra pakolja, pr�b�lva tal�lni neki egy helyet, ahol mindig l�thatja, de nem lesz �tban neki munka k�zben. V�g�l fel�ll�totta a kagyl�t az egyik apr� �vegdoboz tetej�re az asztal sark�n. Azt�n elkezdte az adatgy�jt�st �s a sz�molgat�st. Mag�hoz �s Serainghoz is besz�lt.

 - Ez a harmadik sz�rny, amit elkaptam. Azt hiszem, ennek valami tengeri csik�hoz k�zeli dolognak kell lennie… Tudod, mi�rt �rdekes ez? Mert ebben az oszt�lyban a h�mnem� viseli az ut�d kihord�s�nak felel�ss�g�t. Azt hiszem, ez a r�zsasz�n p�tty, amit szereztem, az egyik toj�sa. Ha tudn�k ebb�l kihozni valamit, tal�n fejl�dhet a mi szaporod�si m�dszer�nk.

 - K�rlek, ne k�rd t�lem, hogy haszn�ljak ilyen kivonatot – mondta hirtelen Seraing. Jibran kin�zett r� a s�torb�l, leheletnyit meglepve. – Csod�lom a n�ket, hogy nekik adatott meg a gyermek�ld�s aj�nd�ka, de �n nem akarom megtapasztalni.

 - �n sem. Nem hiszem, hogy fel�ldozn�m a testemet a szaporod�s olt�r�n, ha ez m�k�dne. Nem hiszem, hogy tudn�k b�rmit is kezdeni egy gyerekkel. – Egy pillanatra elhallgatott, azt�n szem�ld�k r�ncolva v�gigsepert a tekintet�vel Seraing �l� alakj�n, gyanakv�ssal az az�r szemeiben. – Te… nem akarsz t�lem gyereket, ugye?

 - Nem – mondta hezit�l�s n�lk�l, �s ezt hallva a partnere arckifejez�se megk�nnyebb�l�st mutatott. – Szerintem j� apa lenn�k. Szerettem az id�met az �denkertben. A gyerekek aranyosak. De sosem gondoltam r�, hogy legyen egy, sz�val sosem kedveltem meg az �tletet, gondolom.

 - �n is kedvelem a gyerekeket. Tan�tan�k nekik dolgokat. De szerintem, ha lenne egy, el�hozna bel�lem egy csom� aggodalmat miattuk. T�l t�r�kenyek. – Jibran m�lyet s�hajtott. – �s k�nnyen felbosszanthatn�nak, ha �pp nem vagyok kedvemben. �s meg kellene osztoznom a figyelmeden.

Seraing nevetett ezen az �szintes�gen, de egyet�rtett.

 - H�t, mindegy. Tal�n valaki m�snak tetszik majd. – Jibran megint a k�s�rlet�hez fordult. – Fel kell �ll�tanom a mikroszk�pomat… - Sz�val pr�b�lt m�g t�bb helyet csin�lni a k�vetkez� felszerel�s�nek, amit a t�sk�j�b�l vett ki.

 - Mi m�st zsuppolt�l bele m�g abba a t�sk�ba? – k�rdezte Seraing egy halv�ny mosollyal, a fej�t a kocsinak d�ntve �lt�ben. Jibran megint feln�zett, �s zavarodottan pislogott.

 - Ez csak a t�z sz�zal�ka a legfontosabb t�rgyaimnak. Oh, �s ezt.

Hirtelen egy s�t�tlila t�rgy rep�lt Seraing fel�, aki elkapta az utols� pillanatban a jobbj�val.

Sera Jr volt. Seraing m�lyen s�hajtott.

 - Sz�val t�nyleg elhoztad.

 - Nem hazudtam. – Jibran b�szk�nek hangzott. – Oh… egy�bk�nt… csak hogy tudd, igaz�b�l �n csin�ltam Sera Jrt teljes eg�sz�ben. Nem hiszem, hogy Rum egy�ltal�n meg�rtette, pontosan mire kellettek a hozz�val�k. Van benne vibr�ci�s effekt meg minden. – Egy kis sz�net ut�n hozz�tette. – Sz�val mondhatod, hogy a gyerekem. Az alkot�som.

   Seraing h�mm�g�tt, �s most egy kicsit t�zetesebben n�zte �t Sera Jrt. �s azt�n, egy gondolat v�gott a fej�be, �rezve a j�t�kszer m�ret�t �s form�j�t a tenyer�ben. Amikor el�sz�r felvette, nem vette �szre, de hogy az�ta megannyiszor volt a kez�ben Jibran p�nisze, r�j�tt…

 - Jibran… ez a dild�… a farkad ut�n lett modellezve?

   Jibran lefagyott, �s Seraing l�tta, hogy az arca megny�lik egy pillanatra, miel�tt v�r�sbe fordult. Feln�zett r�, j�l l�that�an nyelve egyet.

 - Mi m�st tehettem volna? – k�rdezte megt�r� hangon. – Nem k�rhettem senki m�st, hogy csin�ljon �nt�form�t a fark�b�l… �s te nem volt�l ott. Sz�val… k�sz, hogy kicsinek nevezted, gondolom.

A fiatalabb f�rfi a szem�ld�k�t r�ncolta, �s gondolkodnia kellett, mikor mondott ilyet.

 - Csak azt mondtam, kisebb, mint az eredeti – jav�totta ki Jibrant azt�n. – Nem azt, hogy kicsi. Neked kisebb van, mint nekem. De szeretem a m�retedet.

 - Ch… nem tudn�l csak elkussolni?

 - De, Jibran… ez egy kicsit… nem illend� – tette hozz�, figyelmen k�v�l hagyva a szerelme ut�bbi ki�lt�s�t. – Azt mondod, ez a gyereket… ut�nam nevezted el… de maszturb�lsz vele. M�gis, a saj�t farkad… Sz�val most… saj�t magaddal dugod magad… aki a gyereked?

   A legnagyobb komolys�ggal n�ztek egym�sra, �s �gy t�nt, ez volt a legels� eset, hogy Jibran t�nylegesen gondolt erre a logik�ra. Seraing hagyta, hogy olyan hosszan gondolkodjon, amennyire csak kell neki, de igaz�n nevetni akart. Egyszer�en nevets�ges helyzet volt.

 - Nos… - Jibran v�gre �sszekaparta a gondolatait. -… igen, gyakorlatilag. �s ez nem is a legperverzebb fant�zi�m. Biztos vagy benne, hogy tudsz engem kezelni, �desem, ha ezt furcs�nak gondolod?

Seraing k�v�ncsis�ga fel�bredt ezt hallva.

 - Mi a legperverzebb fant�zi�d?

 -… Pff… mintha elmondan�m! Haha! Sosem �rulom el neked! R�j�hetsz magad, ha nagyon akarod tudni! Hahaha!

   Jibran hars�nyan nevetett, �s elford�totta a fej�t. Egy�rtelm�en m�g mindig bossz�s volt, Seraing obszerv�ci�s k�pess�gei miatt. De hamarosan elterel�d�tt a figyelme, �s k�ts�gtelen�l nem �llt sz�nd�k�ban folytatni a besz�lget�s�ket – nem tal�lta a mikroszk�pja egy darabj�t. Seraing csak mosolyogva s�hajtott, azt�n f�lretette Sera Jrt, �s folytatta konzervek felnyitogat�s�t, a figyelm�t az �telnek szentelve.

   �gy t�nt, csak azok a konzervek romlottak meg, amik k�zel voltak az ablakhoz. De miut�n t�lment azon a szekci�n, a k�vetkez� h�sz konzerv, amit mag�val hozott a kocsihoz, ehet�nek t�nt. Az illatuk �s a sz�n�k teljesen norm�lis volt, �s ahogy Seraing egy kis mennyis�get tett a nyelv�re, �rezte, hogy az �z�k is rendben volt.

   A nap kezdett lemenni, �s a hordozhat� t�zhely lassan de biztosan f�zte az ennival�jukat – konzervbab n�mi sz�r�tott h�ssal – sz�val Seraingnak volt egy harminc perces sz�nete, am�g pihenhetett. �gy d�nt�tt, n�zni fogja Jibrant h�tulr�l, ahogy dolgozik. Ahogy le�lt az aut� ajt�ny�l�s�ba, csak a szeretett p�rja h�t�t l�tta – m�g a sz�ke fej�t sem, mert teljesen a mikroszk�pja f�l� g�rnyedt.

 - Ez nem alga, �gy n�z ki… plankton, vagy egyszer az volt. A strukt�r�ja nagyon ismer�s. Hasonl�t An Zhe-�ra. Val�sz�n�leg �sszeolvadt valami puhatest� tengeri �l�l�nnyel. Egy�rtelm�en xenog�n, �s feltehet�leg polimorf. De mutat �llati �s n�v�nyi jeleket is. Tal�n a v�z alatti teremtm�nyek hasznos�tani tudj�k mindkett�nek a jellemz�it egyszerre. Tudod, n�ha a polimorfok megv�ltoztatj�k a fajt�jukat, de elakadnak a kett� k�z�tt, �s meghalnak az eltorzul�s miatt. �gy t�nik, az �ce�n lehet�v� teszi ezeknek a teremtm�nyeknek, hogy mindk�t form�ban �ljenek. K�v�ncsi vagyok, hogy ez semleges-e. T�bbet kell gy�jtenem ebb�l, hogy bedobhassuk a Simpson-ketrecbe. Ha tudnak nagyobbra is n�ni, akkor tal�n haszn�lhatjuk �ket, mint folyad�khordoz�… m�r ha semlegesek, persze. Azt hiszem, ezek azok a biolumineszenci�lis labd�k �jjelr�l, Seraing. De csak a b�zison tudom megn�zni a c�lpontjaikat, sz�val gondolom, nem tudom megmondani biztosan, hogy �l�l�nyek-e. Ch, sajn�latos. Kellenek a felszerel�seim.

Seraing mosolygott, a karj�t �sszefonva, az ajt�keretnek d�ntve a fej�t.

 - Vissza akarsz menni?

 - Huh? Nem-nem, csak most j�tt�nk. V�rj, azt hiszem, �letben van. Gondolom, jobb lenne visszavinni a tengerbe… nem tudom, hogyan etessem. El�sz�r a viselked�s�ket kell tanulm�nyoznom. De nincs id�m. �s nincsen v�z alatti laborunk, ahol a term�szetes �l�hely�k�n figyelhetem �ket… tal�n hoznunk kellett volna p�r olyan kamer�t, ami m�k�dik v�z alatt? Felteszem, az �sszes ilyen cucc a haj�kon van m�g. Azok most az �szaki Kik�t�ben vannak, sz�val nem nagyon tudunk odamenni megn�zni… ha maradt egy�ltal�n haj�. Tal�n az �sszes els�llyedt m�r.

 - Megk�rdezzem az admir�list r�la?

   Az orvos hirtelen felemelte a fej�t, �s h�trafordult Seraing fel�, �lesen n�zve a szem�be. A f�ny odakint annyira eltompult, hogy a hideg feh�r l�mpa felette v�lt a f� f�nyforr�ss�. Jibran m�g v�r�s-orr�bbnak t�nt – ahol a legjobban le�gett – de d�h�sebbnek is ebben a f�nyben. Seraing mosolya vigyorba fordult.

 - Mit tervezgetsz te ott? – panaszkodott Jibran. – Ennyire sz�ks�ged van a figyelmemre? T�nyleg ilyen sz�ks�ges, hogy �lland�an felhozd?

 - �lland�an? – vonta fel a szem�ld�k�t Seraing, m�g mindig �lvezkedve. – Alig eml�tem.

 - Ch, mindig eml�ted �t… Nekem is mindig eml�tenem k�ne Rumot? – t�madott vissza Jibran, ahogy mindig, de azt�n hirtelen csendes lett, mintha valamire r�j�tt volna – val�sz�n�leg arra, hogy � m�r egyszer felhozta Rumot ezen a napon. Lehajtotta a fej�t, azt�n lassan visszafordult az asztal�hoz. – Felejtsd el. Tudom, hogy csak szek�lsz engem. Mostant�l �n is s�ketnek tettetem magam.

 - Megb�nt�dt�l? – k�rdezte Seraing; leengedve a kez�t fel�llt, �s lassan Jibran m�g� s�t�lt.

 - Nem.

 - Biztos? – L�tta, hogy az orvos megr�ndult, mikor meghallotta a hangj�t ez�ttal k�zelebbr�l, de a sz�ke fej makacsuk el�re n�zett.

 - Igen.

 - Val�ban?

 - Meg leszek b�ntva, ha nem ejted a t�m�t.

 - Csak biztosra akarok menni.

 - Seraing, hagyj�l b�k�n!

 - Nem akarlak.

 - Te…

Jibran szavai elhaltak, amikor Seraing meg�lelte h�tulr�l, adva egy l�gy cs�kot a piros f�l�re.

 - Sajn�lom, ha megb�ntottalak. Ezent�l �vatosabb leszek, h�nyszor eml�tem az admir�list. De igazad van. Csak piszk�lni akartalak vele.

 - Nem mintha meg kellene tiltanom, hogy besz�lj r�la – morogta Jibran. – Csak bossz�s voltam, de m�r t�l vagyok rajta. De akad�lyozol a munk�mban. Nem azt mondtad, hogy szorgalmasabb doktornak kell lennem? Most meg nem hagyod, hogy csin�ljam a dolgom. Olyan neh�z k�vetni a gondolataidat. Akarsz egy dolgot, azt�n valami m�st, ch… �s most… �s… mit m�velsz?

   Jibran panaszkod� hangja remeg�sebb lett, min�l tov�bb besz�lt; val�sz�n�leg, mert Seraing apr� cs�kokat hintett a nyak�ra – vagy, hogy elkezdte szopogatni a f�lcimp�j�t azt�n.

 - Elcs�b�talak.

 - Hah… sz-sz�val t�nyleg meg akarsz zavarni a munk�mban? – Ez�ttal az orvos hangsz�ne sokkal bizonytalanabb volt. – Amikor v�gre �sszpontos�tok r�, �sszet�r�d az er�fesz�t�seimet.

 - Mn. Bocs�nat. �nz� vagyok, �s �n is v�gyom a figyelmedre.

   Jibran nem tudott ellen�llni neki; m�ris kezdett reszketni, �s Seraing l�tta, hogy a kezei is remegnek. Az orvos letette a Petri-cs�sz�t, amit tartott, �s eltolta a mikroszk�pj�t.

 - Akkor v�geztem m�ra.

 - J�, mert az ennival� is k�sz.

   Seraingnak sosem volt ilyen �tkez�se ezel�tt. Nem a konzerves �tel miatt – term�szetesen, olyanja volt, �s ehet� is volt. Hanem a feszt�lts�g, amit �rzett, mik�zben evett, volt teljesen k�l�nb�z�. Mindketten csendben fogyasztott�k el az adagjukat; b�k�s volt, de ink�bb az a “vihar el�tti csend” szer� b�k�s; azon kapta mag�t, hogy a kocsiba n�zel�dik, m�regeti a sz�jakat a falon, �s hogy hogy tudna odaf�rni, mivel persze a mennyezet nem volt valami magas.

   Az �vek �s a k�telek a kamp�kkal befedt�k az aut� szemk�zti fal�t. Csak egy rekesz volt a j�rm�ben ezekkel az eszk�z�kkel, azt a c�lt szolg�lt�k, hogy bebiztos�ts�k a csomagokat �s rakom�nyt, biztos�tva a mozdulatlan sz�ll�t�st m�g egyenetlen ter�leteken is. A kiny�lt, laza sz�jak m�g�tt egy hatalmas h�l� l�gott, �sszehajtva kisebb m�retre egy p�rszor; el�g nagy volt, k�pes r�, hogy �ri�s m�ret� zs�km�nyt tartson.

   �szrevette, hogy Jibran is afel� a hely fel� ford�tja a fej�t; a szeme p�r�s lett, �s elveszett a  gondolataiban, �s a naps�t�tte arca m�g v�r�sebb lett. Seraing tudta, hogy m�r tervezgeti a k�vetkez� megmozdul�sait, �s ez �t is v�rakoz�ssal t�lt�tte el, nyugtalann� t�ve, enyh�n mozgatta a l�b�t, fel akart �llni, �s k�s�bbre hagyni az �telt, vagy csak megint levetk�zni. Minden perc, amit az ennival�val t�lt�ttek �r�lten hossz�nak hatott.

 - K�sz vagyok. – Jibran hangja �rces volt, �s s�rget�nek t�nt, ahogy az ev�eszk�zeit az �res t�lba dobta. – Nem fogunk most mosogatni, ugye?

 - Nem. Akkor… hogyan akarod kezdeni? Szeretn�d, ha levetk�zn�k, vagy te akarod nekem csin�lni? Seg�tened is kell kik�tni a mennyezetre… nem tudom magam kik�tni.

   Az az�r szemek m�ly �rzelmekkel villantak meg a szem�veg m�g�tt, �s Jibran a talp�ra ugrott. �ttanulm�nyozta Seraingot a feje b�bj�t�l a l�bujjaiig, �hes arckifejez�ssel.

 - El�sz�r menj�nk be… Be akarom csukni az ajt�t. Azt�n te csin�lod… de lassan.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.