A p�nc�laut� sebesen szelte �t a f�kkal ben�tt v�lgyet. Az �t olyan g�r�ngy�s volt, hogy m�g a leng�scsillap�t� sem tudta visszafogni teljesen a r�zk�d�st; n�ha nagyot d�ccentek egy-egy szikla- vagy gy�k�rdarabon, vagy a f�k hajoltak f�l�j�k, hogy r�juk �ssenek, ami�rt mertek k�z�tt�k elhaladni. Az Abyss sz�le nem volt kev�sb� vesz�lyes, mint a m�ly szakad�kjai �s erd�i.

     Az aut�ban utaz� csapat egy hangot sem adott ki. Mindannyian f�radtak voltak, p�ran el is szund�tottak. Stresszesnek �g�rkezett a vissza�tjuk a b�zisra. Lu Feng karba tett k�zzel �lt a vezet�kabinhoz legk�zelebbi priccsen, onnan n�zett n�ha a t�rsaira, de nem pr�b�lt k�z�tt�k elvegy�lni. Seraing vezetett �ppen, �s Lu Feng volt a soros, hogy �tvegye a seg�dtisztje ut�n a korm�nyt – nemsok�ra m�r � k�vetkezett, nem l�tta �rtelm�t se aludni, se besz�lget�st kezdem�nyezni a csapattal. Egy�bk�nt sem tudta volna, mit mondjon; biztosra vette, hogy senki nem k�v�ncsi r�, �s mindig is �gy volt ez. � egyed�l �lt.

     A vezet�kabin ajtaja nyitva volt, �s Lu Feng kil�tott a csillagokkal sz�rt �gre. A t�jat m�r nem l�tta, mert a kocsi elej�t megemelt�k a nagyobb t�rl�t�s �rdek�ben – � j�val alacsonyabban �lt, mint ahogy a sz�lv�d� kezd�d�tt.

     Elid�z�tt a tekintet�vel a z�ld Aurora fodrain, ahogy virgoncul hull�mzottak, mint egy v�zisikl�, hull�mokat keltve az �ll� v�zben. Az �g volt a t� az Aurora sz�m�ra, �s � elveszett a z�ld ragyog�sban, csak figyelte, ahogy a k�gy�k eloszlanak egy ponton, hogy egy m�sik ponton �jak sz�lessenek, �s bej�rj�k ugyanazt az utat, amit az el�dj�k. Ez eml�keztette Lu Fenget az emberis�gre. Egym�st k�vett�k, egym�s �tj�t j�rt�k, de id�vel mindenki meghalt.

     Az � ideje m�g mindig nem �rkezett el.

     Ezt a k�ldet�st is t�l�lte.

     Azt�n a test�n enyhe borzong�s futott v�gig, mintha egy pillanatra elaludt volna, csak hogy a k�vetkez� m�sodpercben felriadjon az �lm�b�l. Az �sszes apr� sz�r �gnek �llt a karj�n �s a nyak�n, �s akaratlanul kiegyenesedett �lt�ben. A hangulata egy csap�sra lett �rzelemmentes – r�gvest elz�rta az �sszes bens� gondolatot, amit az Aurora keltett benne, ahogy a fesz�lts�g felk�szott a gerinc�n.

     A tekintete a kocsi t�bbi utas�ra ugrott, �s nem titkolta, hogy megb�multa �ket. Egyt�l egyig… a csapatukat B�r�k, katon�k �s k�t tud�s alkotta. Meglehet�sen sokan voltak – a m�sik kocsi, amit hoztak, lerobbant �t k�zben, ez�rt mindannyian – a tucat B�r�, az �tf�s katonai csapat �s Seraing meg � a k�t orvossal, mind ebbe a p�nc�laut�ba zs�fol�dott.

     El�sz�r a B�r�kon sepert v�gig a tekintete, de egyb�l l�tta, hogy nem �k voltak a forr�sa ennek a kellemetlen fesz�lts�gnek, ami az im�nt keletkezett benne. A katon�k t�bbnyire a fegyvereiket pucolgatt�k, egyik�k sem mozgott furcs�n, vagy r�ved el, a tekintet�k f�kusz�lt �s tiszta volt. A k�t tud�s aludt, �ket t�ls�gosan kif�rasztotta a k�ldet�s, azonban mindketten teljesen b�k�s �s nyugodt arccal horkoltak, nem voltak s�padtak, nem izzadtak, nem voltak r�m�lmaik vagy f�jdalmaik, amik r�ncba r�ntott�k volna az arcukat.

      Lu Feng �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Ha ez a sejtelem nem a kocsin bel�lr�l sz�rmazott – mert �gy t�nt, egyik �tit�rsa sem fert�z�tt, �s persze � maga sem volt az – akkor csak a k�rny�kr�l j�het.

     Az ezredes felpattant, majd felugrott a vezet�f�lk�be. Seraing egyed�l �lt ott, �s a j�tt�re egy pillanatra fel� fordult.

   - Ezredes… m�g b�rom egy kis ideig. Pihenjen.

   - �ll�tsd meg az aut�t.

     Lu Feng �rezte mag�n a tekintet�t, de � kifel� b�mult, �s a s�t�t, z�ld f�nyben dereng� helyet p�szt�zta. A v�lgy sz�j�n�l j�rtak, �ppen k�sz�ltek kil�pni az Abyss k�lter�let�re. Itt m�r nem voltak olyan szorosan a hegyek �s az erd� is v�get �rt – egy f�ves pusztas�g ny�lt k�zvetlen�l el�tt�k. Az Auror�nak k�sz�nhet�en, Lu Feng nagyon is j�l bel�tta a helyet, de m�g mindig nem volt teljes a r�l�t�sa a s�ks�gra.

     Seraing nem k�rdez�sk�d�tt, tudta, hogy Lu Feng nem k�rne ilyesmit t�le, ha nem lenne r� j� oka. A p�nc�laut� z�kkent egyet, miel�tt meg�llt volna, majd ahogy a motor elhallgatott, m�ly csend ereszkedett r�juk.

     A h�ta m�g�tt, az �tit�rsaik fel�l halk k�rd�sek �sztak kereszt�l Lu Fenghez, mire � felegyenesedett, majd visszaugrott az utast�rbe.

   - Ti �ten �s ti h�rman, gyertek velem.

     Kimehetett volna egyed�l is, de nem volt biztos benne, mit �rz�kelt. N�ha el�fordult vele, hogy meg�rezte a sz�rnyek k�zels�g�t, m�g akkor is, ha a legnagyobb titokban pr�b�ltak a besti�k rajtuk �tni. Viszont az is megesett, hogy k�ptelen volt felm�rni, h�ny ellenfelet �rez, �s mennyire vesz�lyesek – an�lk�l, hogy l�tta volna �ket legal�bbis.

     A B�r�k t�bbnyire ellenkez�s n�lk�l k�vett�k – mind gyakornokok voltak, �gy nemigen utas�thatt�k el a lehet�s�get. Viszont a katon�k bizonytalankodtak m�g. Az egyik tud�s is fel�bredt, miel�tt Lu Feng kisz�llt volna a j�rm�b�l.

   - M-mi�rt �lltunk meg? T�mad�s alatt �llunk?

     Lu Feng visszafordult, ahogy felnyitotta a kocsi k�z�ps� ajtaj�t.

   - Maga is j�jj�n, doktor.

     Az orvos szemmel l�that�an azonnal megb�nta, hogy fel�bredt, de Lu Feng nem foglalkozott vele t�bbet, kiugrott az aut�b�l, �s a pisztoly�ra tette a kez�t, ahogy el�res�t�lt.

     A leveg� igaz�n fagyos volt, f�leg �gy a v�lgy bej�rat�n�l, huzatos �s szeles, egyb�l kics�pte az arc�t. Az ezredes csak t�rte sz� �s grimasz n�lk�l, hogy a t�szer� sz�r�sok �rz�ketlenn� tegy�k az arcb�r�t, a tekintete a k�rny�ket p�szt�zta, �s lassan s�t�lt el�re, ki a f�k k�z�l, ki a pusztas�gra. Az ujjai laz�n pihentek a fegyver�nek a markolat�n, k�szen r�, hogy azonnal el�h�zza – de v�g�l el� is h�zta, amikor a borzongat� �rz�s hirtelen �jult er�vel �ml�tt r�.

     Egy pillanatra megtorpant, �s bel�pett az utols� fa �rny�k�ba, ahogy el�rte a f�ves s�ks�g sz�l�t. Hallotta a halk ropog�sokat maga m�g�tt, ahogy az emberei �s a katon�k k�vett�k, meg a doktor halk sziszeg�s�t a hidegt�l – pr�b�lt ezeken t�lhallani, hogy �szrevegyen valami m�st is.

     A t�li, fagyos sz�l hangosan s�v�tett ezen a t�jon, nedves, korhadt avarszagot, �s m�s, kiss� b�z�sebb, v�rszer�bb szagokat hozva mag�val. A f�ves r�t t�loldal�n ny�lt egy m�sik erd�, �s Lu Feng gyorsan felid�zte a t�rk�pet – ez az erd� csak egy kis ny�lv�ny volt, �s term�szetes v�laszfalk�nt �llt az Abyss �s a 2-es S�kf�ld k�z�tt. �gy is meglehet�sen nagy ter�let volt, a t�ls� f�k apr� hangy�knak t�ntek a szem�ben.

     Sok mozg�s volt k�r�l�tte: a f� hosszan lengedezett a sz�lben, a f�k koron�i susogtak, az emberei mocorogtak a h�ta m�g�tt, t�voli sz�rnyek �v�lt�ttek az �jszak�ba, �s az Aurora is hull�mzott felette, a f�ny�vel hol bevil�g�tva a t�jat, hol visszavonva a seg�ts�g�t t�le. Lu Feng felpillantott, majd �jra k�rben�zett, �s �vatosan kil�pett a t�rzs m�g�l.

     Ki�rt a mez�re, �s a pisztoly�t k�t k�zzel tartva, �lesen figyelt minden apr� neszre. Egy k�zjellel jelezte, hogy ne k�vess�k, �s a mozg�s a h�ta m�g�tt elhalt. A neszez�sek annyival halkabbak lettek.

     M�r vagy �t m�tert ment el�re a f�ben. Figyelt minden rezd�l�st, a tekintet�vel jobbra-balra p�szt�zva lassan, de folytonosan, nehogy elmulasszon valamit… �s v�g�l megtal�lta.

     Jobb k�z fel�l, j�p�r sz�z m�terre t�le, ott volt egy sz�rnyeteg. A feketes�g�vel teljesen a t�jba iv�dott, azonban a p�nc�lj�n er�sebben csillant meg az Aurora z�ld f�nye, �s el�g nagy volt, hogy j�csk�n kil�gjon a f�b�l.

     Lu Feng megtorpant egy pillanatra, k�szen r�, hogy r�szegezze a fegyver�t a sz�rnyre, �s k�zben halv�nyan hunyorgott. Tudta, hogy amit l�t, az nem olyasmi, ami megszokott volt az Abyssnak ezen a ter�let�n.

     Egy �ri�s cs�t�ny volt. Hogy pontosan melyik fajta azok k�z�l, amiket ismertek, egyel�re nem tudta megmondani ebb�l a t�vols�gb�l, azonban annyira nem sz�m�tott. Ez m�g mindig az Abyss volt.

     A sz�rnyek vad�sz- �s p�rz�si mint�ik �ltal�ban j�l elk�l�n�thet�k voltak voltak, egyszer�en levezethet� szok�sokkal, �s ritka volt, hogy bizonyos csoportok �tmer�szkedtek volna egy m�sik ter�letre. Olyan pedig szinte soha nem t�rt�nt, amikor egyetlen egyed v�llalkozott r�, hogy felfedezi a helyet, ahova nem volt tan�csos mennie.

     Hogy mit keresett egy cs�t�ny az Abyss k�lter�let�n? Lu Feng szem�ld�k r�ncolva indult a jelens�g fel�, �s intett a t�bbieknek, hogy k�vess�k. Hallotta, hogy a l�ptek �jra indultak.

     A cs�t�nyok mindenev�k voltak, kis sugar� k�rben is b�ven tal�ltak maguknak �lelmet, �s t�bbnyire csapatokban mozogtak. A d�gh�st ugyan�gy megett�k, mint ak�r a k�l�nb�z� �sv�nyi anyagokat a f�ldb�l. Viszont nem voltak hal�los fegyvereik vagy m�rg�k. Nem volt r� sz�ks�g�k, mert nagy l�tsz�mban �ltek �s mozogtak, �s ez sok ragadoz�t el tudott riasztani. Hab�r emiatt v�dekezni sem tudtak. F�leg nem egymaguk.

     A rovar oszt�ly� sz�rnyeknek az Abyssban nem volt sok es�ly�k. Majdnem minden xenogenikus, amelyik itt volt honos, t�pl�lkozott rovarokkal, �s sokkal vesz�lyesebb fegyverarzen�llal b�szk�lkedhettek. Hab�r a m�ret�k k�z�tt sok k�l�nbs�g nem volt, egy ilyen cs�t�ny nem j�tt volna be az Abyss k�lter�let�re, ha minden rendben lett volna a viselked�s�vel.

     Tal�n valami hibrid mut�ns? Lu Feng nem l�tott egyel�re semmilyen nyomot, ami meger�s�tette volna ezt a gyan�t.

     Azonban mostanra felt�nt neki, hogy a cs�t�ny nem vette �szre �t vagy a katon�kat, s�t, ink�bb a m�sik ir�nyba haladt, t�volodva t�l�k. M�r az is fel�rt egy csod�val, hogy nem hallotta meg �ket – tal�n a sz�l volt a seg�ts�g�kre, ami szemb�l f�jt, �gy a szagukat �s hangjukat sem a sz�rny fel� vitte. B�r ett�l f�ggetlen�l, a cs�t�ny megl�thatta volna �ket.

     A f� valamivel r�videbb lett, �s m�s n�v�nyek is felbukkantak k�zte, ahogy Lu Feng – m�g mindig lass� lopakod�ssal – megk�zel�tette a sz�rnyet. Most m�r l�tta, hogy egy sz�rnyas vad�szcs�t�ny volt – az egyik legritk�bb �s m�gis legjelent�ktelenebb p�ld�ny, semmilyen szerv�t vagy r�sz�t nem lehetett felhaszn�lni semmire a b�zison, ez�rt sosem iparkodtak kutatni ut�nuk. �ppens�ggel k�zel �ltek az Abysshoz, sz�val tal�n csak �tj�tt, miut�n id�ig �ld�zte a vacsor�j�t.

     �s Lu Feng m�r azt is l�tta, hogy a vad�szcs�t�ny feltehet�leg pont azt a vacsor�t �ld�zte m�g mindig, az�rt nem menek�lt hanyatt-homlok a k�zelb�l. A sz�rny minden figyelme �s koncentr�ci�ja az �ldozat�ra ir�nyult.

     Lu Feng tekintete �vatosan p�szt�zta a cs�t�ny k�r�li k�rny�ket, hogy megtudja, mi v�lthatta ki ezt a fajta viselked�st egy rovarb�l. Valami nagyon �nycsikland� �ldozat lehetett, ami k�pes volt elfeledtetni vele a k�rnyezet�t. Az ezredes hunyorogva elindult egy sz�lesebb k�rben, hogy jobban a cs�t�ny el� l�sson. Nem volt itt t�bb bel�le, ez�rt tartva t�le a kell� t�vols�got m�g akkor is biztons�gban lehetett, ha a sz�rny megl�tta.

     A teremtm�ny egy ponton meg�llhatott, mert ahogy Lu Feng fel�je haladt – ez�ttal bal oldalr�l – most sokkal nagyobbnak t�nt. Lu Feng lelass�tott, �s a l�pteire is jobban figyelt. Csak egy pillant�st vetett a k�s�r�ire, majd egy alacsony k�zmozdulattal jelzett, hogy sz�r�djanak sz�t. Egyed�l a doktor �s egy B�r� k�zel�tett �hozz�.

     Ahogy egy f�lhold alakban cserk�szt�k be a megtorpant cs�t�nyt, �k is lassan meg�lltak, tartva egy bizonyos t�vols�got.

     Lu Feng let�rdelt, �s jobban elrejt�z�tt a f�ben, de nem annyira, hogy ne l�ssa j�l a terepet.

     Akkor vette �szre.

     Csak a szeme sark�b�l kapta el a villan�s�t. Ha az Aurora nem vil�g�tott volna olyan er�sen ebben a pillanatban, lehet, hogy fel sem t�nt volna neki.

     A f�nyforr�s rendk�v�l �l�nken ver�d�tt vissza a felh�szer� halomr�l. Lu Feng el�sz�r azt hitte, hogy a dolog maga fluoreszk�l, de azt�n r�j�tt, hogy t�vedett. Csup�n annyira tiszta feh�r volt, hogy minden f�nyforr�st sokkal er�sebben vet�tett vissza mag�r�l. Viszont ez az alacsonyan lebeg� felh�halom nagyon kicsi volt. �s ahogy hunyorogva jobban megn�zte, nem is volt annyira l�gnem�, ink�bb valami puha, foly�kony anyag, amit a sz�l a kedve szerint sodort.

     Lu Feng sosem l�tott ilyesmit. Nem hagyta, hogy a d�bbenet eluralkodjon rajta, �s ilyen t�vols�gb�l nem volt es�ly, hogy megvizsg�lja �s meg�rtse, milyen sz�rny lehet az, ha sz�rny volt egy�ltal�n – most ink�bb t�nt valami �lettelen lepelnek, ami csak szem�t m�dj�ra lebegett a sz�lben ide-oda, n�ha beleakadva a f�sz�lakba. De erre k�s�bb is volt id�.

     L�tta, hogy a cs�t�ny felk�sz�lt a t�mad�sra. M�gsem volt mozdulatlan, ahogy Lu Feng hitte, viszont a mozg�sa annyira lelassult, hogy szabad szemmel majdnem l�thatatlan volt. A rovar becserk�szte az �ldozat�t, �s ugrani meg reppenni k�sz�lt, a sz�rnyai halv�nyan vibr�ltak, viszont hangot nem adtak ki. Mestere volt a lesb�l lecsap�snak, tudta, hogyan legyen nagyon halk �s �szrev�tlen, �s honnan �rdemes megk�zel�tenie az �ldozat�t, hogy sikeresen vad�sszon.

     Ez azonban az ezredesre is igaz volt.

     N�ha t�rden, n�ha guggolva, de meghajolva settenkedett k�zelebb, olyan t�vols�gra, amelyen a pisztolya m�g gond n�lk�l �s prec�z pontoss�ggal vitte �t a goly�t.

     Nem lett volna sz�ks�gszer� meg�lni a sz�rnyet. Igaz�b�l ak�r vissza is mehettek volna a kocsihoz, �s elhajthattak volna, a cs�t�ny egy�rtelm�en nem ford�tott r�juk semmi figyelmet. Azonban az eg�sz szitu�ci� rendk�v�l furcsa volt, hogy csak �gy elmenjenek mellette. Ha v�ltoz�s �llt be az egyik rovarfajta viselked�si szok�saiban, arr�l tudniuk kellett.

     Lu Feng bem�rte a sz�rny fej�t, miel�tt az elrugaszkodhatott volna. Egyetlen l�v�s is el�g. Csup�n h�sz m�terre volt a vad�szcs�t�nyt�l, �s az m�g mindig nem vette �szre.

     BANG!

     A rovar pont behajl�totta a h�ts� l�bait, hogy r�vesse mag�t a mit sem sejt�, feh�r halomra, amikor Lu Feng fegyvere els�lt. A goly� �tl�tte a cs�t�ny fej�t oldalr�l, mire a sz�rny megingott, �s r�n�zett az apr� szemeivel, melyek m�ly�n v�r�s f�ny izzott. Halk vis�t�st hallatott, �s teljes test�vel Lu Feng fel� fordult, k�szen, hogy a kor�bbi pr�da helyett �r� vesse mag�t. Hab�r ritk�n estek �ldozatul katon�k cs�t�nyok t�mad�s�nak, a harc v�gkimenetele biztos volt.

     Az egyik katona els�t�tte a saj�t fegyver�t – az egy ur�niuml�ved�kes g�pfegyver volt. A k�vetkez� m�sodpercben az ur�niuml�ved�k �les, feh�r f�nnyel csap�dott a teremtm�nybe, kett�robbantva a test�t der�kban, majd egy v�r�s villan�ssal aludt ki, m�g a sz�rny egyszer�en csak k�t darabra hullott. M�g �gy is vis�tott �s vonaglott egy darabig – ezek a p�ld�nyok fej n�lk�l is k�pesek voltak �lni, de jelen pillanatban semmi es�lye sem volt. A kim�l�sa csak id� k�rd�se volt, lass�, de biztos.

     Lu Feng �vatosan fel�llt. A szeme k�pr�zott egy kicsit, ahogy kor�bban belen�zett az �les f�nybe, �s hunyorgott, majd m�g a katon�k kocogva megk�zel�tett�k a cs�t�nyt, �s a doktor is odaballagott, hogy ellen�rizze az �llapot�t, az ezredes tekintete m�r m�st kutatott.

     A feh�r halom m�g mindig ott �gyelgett, a f�sz�lakba kapaszkodva, leped�k�nt dacolva az er�s, s�v�t� sz�llel, ami zabol�tlanul v�gt�zott ezen a ny�lt t�ren, meg�ll�thatatlanul.

     Lu Feng lassan, �vatosan k�zelebb ment. A fegyver�t sem eresztette le, s�t, r�szegezte a lepelre. Nem tudta, mivel �llt szemben, viszont az �vatoss�ga mellett valami m�s �rz�s is fel�lkerekedett benne. K�v�ncsi volt.

     A kor�bbi borzong�s, amit a sz�rny keltett, elt�nt. De azt nem mondhatta, hogy nem �rzett semmit. A fesz�lts�ge �talakult valamif�le biztons�gosabb, invit�l�bb �rz�ss�. Biztos volt benne, hogy a feh�r valami is egy sz�rny, de nem �rzett fel�le vesz�lyes aur�t, s�t, ink�bb t�nt bar�tinak. Nagyon ritk�n tapasztalt ilyesmit, t�bbnyire tal�n csak n�v�nyi oszt�ly� fert�z�tt xenogenikusakt�l. Hab�r �k is �rasztottak magukb�l egy enyhe figyelmeztet�st, hogy el�zz�k a megk�zel�t�iket.

     Ez a feh�r dolog… mintha nem �rz�kelte volna �t.

     Lu Feng alig egy m�terre volt t�le.

     Leeresztette a fegyver�t.

     Most m�r jobban l�tta. A feh�rs�g apr� fonalak sokas�ga volt. Olyan v�kony �s t�r�keny sz�lak kapaszkodtak a f�sz�lakba, mint a p�kh�l�k. N�mi gondolkod�s ut�n r�j�tt, hogy tal�n gy�kereknek kellene �ket neveznie.

     Lassan leereszkedett a jelens�g mellett. �vatosan mozgott, pedig nyilv�nval� volt, hogy az idegen test nem �rz�kelte, vagy legal�bbis nem t�r�d�tt vele, de � nem akarta megijeszteni. Ahogy k�zelebb hajolt hozz�, szinte teljesen f�l� g�rnyedve, hirtelen megcsapta az orr�t egy jellegzetes, h�v�s illat, amilyet csak puha, vizes talajon lehet �rezni, s�t�t helyeken. Nem dohoss�g volt, ann�l valami eg�szs�gesebb, valami, amit m�g ak�r az otthon�ban, a h�t�szekr�nybe ny�lva is �rezhetett…

     Gombaillat.

     Nagyon t�r�keny aroma volt, pont, mint a hif�k, amikkel kapaszkodott, a f�rfi csak az�rt �rezhette, mert ilyen nagyon k�zel hajolt hozz�. M�g ha a sz�l nem is f�jt volna, Lu Feng bizony�ra akkor sem �rezte volna enn�l t�volabbr�l.

     Azonban ez a gomba rendk�v�l furcsa volt.

     Nem l�tott m�g olyan gomb�t, ami ne gy�kerezett volna valamiben. Olyan gomb�t se l�tott, amelyik szabadon g�rd�lt volna a sz�llel ide-oda. �s olyan gomb�t sem l�tott, amelyiknek ne lett volna legal�bb egy f� teste. Sz�rakat, mint azok a kalap n�lk�li, giliszt�ra hasonl�t� gomb�k, amik csokrokba gy�lve �gaskodtak; g�mb�ket, mint a p�feteggomb�k, amik a talajon sz�r�dtak sz�t, mint nagy, sz�nes puffok; lep�nyeket, amik a f�k t�rzs�n n�ttek, mint l�pcs�k a kisebb �l�l�nyek sz�m�ra, mintha invit�lt�k volna �ket fel, a lombkoron�k fel�. Na meg persze a rendes kalaposokat, amiket leggyakrabban l�ttak, mert a b�zis termelte �ket �tkez�si c�llal.

     Ennek nem volt semmije, csak a hif�i, b�r egy ponton el�gg� �sszes�r�s�d�tt, �s egy kicsit p�posnak is t�nt. Az volna a „kalap”? Volt egy enyhe kalapszer� form�ja ott k�z�pen, de nem volt sz�ra, se semmi m�s, ami utalt volna r�, mi az. �s ezt a kalapot is hif�k font�k val�j�ban.

     Egy�rtelm�en valamif�le mut�ns gomba volt, egy �rtalmatlan, furcsa kis teremtm�ny. Lu Feng nyugodtnak �rezte mag�t mellette, tudta, hogy nem kell t�le f�lnie, ugyanakkor jobban meg akarta vizsg�lni.

   - Ezredes…

     Az egyik B�r� volt az. F�lt�rdre ereszkedett m�g�tte, �s ahogy Lu Feng odan�zett, l�tta, hogy a fiatal f�rfi is a gomb�ra mered.

   - A doktor szerint a cs�t�ny semmiben nem k�l�nb�zik az �tlagos vad�szcs�t�nyokt�l… Nagyon… furcsa. Nagyon szokatlan, hogy elj�tt id�ig egy pr�d��rt. De semmi fizikai jele nincsen, hogy mi okozhatta ezt a viselked�st. Mintha… olyan mintha…

   -… Milyen? – k�rdezte Lu Feng s�rget�en.

   - Mintha transzba esett volna… tal�n. Ezt az iz�t �ld�zte? Ez tehet r�la? Ez… micsoda, uram?

     Lu Feng visszan�zett a gomb�ra. Furcsa, huh? Nagyon furcsa. Azonban ahelyett, hogy v�laszolt volna a fiatal B�r�nak, � maga h�zott keszty�t.

   - Vegy�l el� egy kisebb kont�nert. �s valamelyik t�poldatot, amit n�v�nyekhez haszn�lunk. �n gy�jt�k mint�kat ebb�l itt. Lehet, hogy nem a cs�t�ny furcsa, hanem ez a hely. Itt ritk�n j�rtunk ezel�tt. Tal�n m�sf�le �kosziszt�m�t tart fent az Abyss t�bbi r�sz�t�l. N�zzetek sz�t, van-e m�g m�s is.

     A B�r� helyeselt, majd felpattant, �s rohanni kezdett a f�k fel�, ahol a p�nc�laut�t hagyt�k. A katon�k m�g mindig vizsg�lt�k a tetemet, abban a rem�nyben, hogy leszedhetik a p�nc�lt r�la. Nem volt sok �rtelme. A cs�t�nyok p�nc�lja hamar elt�rt, �gy nem lehetett bel�l�k k�sz�teni semmit. �ltal�ban le sem j�ttek egyben. Lu Feng l�tta ott legyeskedni az orvost is, most m�r nem �rdekelte a f�rfit se a hideg, se az alv�s, buzg�n magyar�zott valamit, amit Lu Feng ebb�l a t�vols�gb�l, a f�j� sz�l mellett nem �rtett.

     Az ezredes visszafordult a gomb�hoz, majd a zak�ja bels� zseb�b�l kivett egy tokot. Volt benne szike, voltak benne zacsk�k, vattapamacsok �s csipesz. Ahogy akkur�tusan sz�tteregette a f�ld�n, a f�l szem�t folyamatosan a gomb�n tartotta. Az n�ha od�bb libbent, a hif�ival elengedve a f�sz�lakat, majd tett egy k�rt, �s megint k�zelebb j�tt hozz�. Lu Feng nem k�vette m�ni�kusan; hamar r�j�tt, hogy a gomba nem pr�b�l menek�lni el�le, csak lebeg a sz�llel.

     Mintha �lvezte volna.

     Lu Feng v�g�l k�zelebb hajolt hozz�, majd a csipeszt a bal kez�ben fogva, r�csippentett a hif�kra ott, ahol a legp�posabb volt a halom. Azt�n belev�gott a szik�vel.

     Olyan k�nnyen has�totta a penge, mint forr� k�s a vajat. A gomba hif�i megdermedtek, majd �sszer�ndultak, mintha f�jdalmat �reztek volna. Lu Feng a szem�ld�k�t r�ncolta. Hab�r a gomb�k is �l�l�nyek voltak, bizony�ra nem �rezhettek olyan f�jdalmat, �s nem mutathattak olyan reakci�kat a f�jdalomra, mint egy ember vagy egy �llat. Tal�n csak valami �nv�delmi funkci� volt. N�h�ny gomba sz�nt v�ltoztatott, vagy m�rgez� puffokat f�jt a leveg�be, ha belev�gtak.

     Felv�gva a k�pot, Lu Feng sejt�se helyesnek bizonyult. Volt egy kis gombolyag a hif�k alatt. Ez sem l�tszott �gy igaz�n gomb�nak, nem volt kalapja, nem volt sz�ra. De m�gis, ahogy �sszeg�mb�ly�d�tt, Lu Feng �gy sejtette, ez lehet a mag – a sp�ra. Sokkal nagyobb volt, mint amire sz�m�tott.

     A B�r� m�r vissza is �rt – l�lekszakadva rohant, ahogy kor�bban az aut� fel�. Majdnem �gy esett le Lu Feng mellett a t�rd�re.

   - R�j�ttem, ezredes. Ez egy gomba, igaz? Hol van a f� teste?

   - Ez a f� teste – felelt Lu Feng, majd felegyenesedett. A bal kez�ben l�v� csipesz m�r nem a gomb�t, hanem a sp�r�j�t tartotta.

     A B�r� egy kis, kocka alak� t�gelyt �s egy nagy, z�ld folyad�kos �veget tartott a karj�ban. Azt�n a kimondatlan s�rget�sre, ahogy az ezredes r�n�zett, bele�nt�tte az oldatot az �vegcs�be. Lu Feng csendben v�rta, hogy ezeket a mozdulatokat befejezze, majd ahogy a f�rfi odatartotta fel� a t�gelyt, Lu Feng beleejtette a sp�r�t. A B�r� azonnal lez�rta a t�gelyt. Egy pillanatig mindketten r�meredtek a kis dobozra.

     A sp�ra �lettelen�l lebegett a halv�ny sz�n� folyad�kban, a hif�i a nedvess�g hat�s�ra kicsit lebomlottak a f� test�r�l, �s hajsz�lakk�nt �sztak ut�na. Volt valami aranyos ebben a kis fonalgoly�ban. Olyan gy�moltalannak t�nt, amit meg kell v�deni.

     Lu Feng ism�t kiny�lt. Hab�r a sp�ra jobb minta volt a k�s�rletek szempontj�b�l – hosszabb �lettartam� �s t�bb genetikai inform�ci�t tartalmaz� – a feln�tt verzi�b�l �s akart vinni. Azonban amint megragadta volna az ujjai v�g�vel a hif�kat, azok elfoszlottak az �rint�s�re. Pont, mint kor�bban, ahogy a penge olyan k�nnyen hatolt �t a hif�k sz�vet�n, �s engedt�k sz�m�ra, hogy kivegye a sp�r�t, most sem maradtak egyben. Ink�bb lemondott r�la.

   - Ebb�l nem visz�nk t�bbet. Ha itt marad, majd regener�l�dik.

     A B�r� felkelt, majd, mintha a hideg sz�lt�l akarta volna v�deni a t�gelyt, a sp�r�t a kab�t sz�rnya al� rejtette.

   - Akkor visszaviszem a mint�t a kocsihoz.

     A p�nc�laut�t az�ta kivezett�k a pusztas�gra – Seraing val�sz�n�leg �rtes�lt r�la, hogy mi t�rt�nt, �s k�zelebb akart j�nni hozz�juk.  

     Lu Feng is elpakolta a szersz�mait, majd fel�llt, de m�g utolj�ra a gomb�ra n�zett. K�r volt �rte, hogy nem tudta elvinni az eg�szet, de a sp�ra el�g nagy mintadarab volt, hogy ne legyen r� sz�ks�g, igaz�b�l.

     J�l megjegyezte a tulajdons�gait, az esz�be v�ste a megjelen�s�t, �s ezt a furcsa viselked�sform�t, amit a gomba tan�s�tott.

     Most �gy remegett, mintha hirtelen hidegnek tal�lta volna a szelet. Persze, az is volt, csak ez �pp kor�bban nem zavarta a gomb�t. Vajon m�g mindig amiatt remegett, hogy Lu Feng belev�gott?

     Tal�n valamif�le sajn�lat k�szott Lu Feng sz�ve k�r�, �pp csak egy pillanatra.

     K�rben�zett a mez�n. Honnan j�hetett ez a gomba? Nem l�tott k�zel s t�vol egyetlen hozz� hasonl� feh�r halmot sem. Tudta, nagyj�b�l, merre van az Abyssban a gombaerd�, de az innen el�g messze esett. Val�j�ban ez a hely mindent�l messze esett.

     Ahogy elindult vissza a t�bbiek ut�n, a gondolataiba mer�lt.

     A t�ny, hogy ilyesmit tal�ltak itt, t�bb k�rd�st is felvetett. K�t olyan l�ny j�rt ezek a k�rny�ken, amelyiknek nem ez volt a term�szetes �l�helye. A gomba �s a cs�t�ny is t�l messzire mer�szkedett az otthon�t�l, mintha ide vonzotta volna �ket valami. Mi lehetett az? �s pont most, amikor � maga is �gy d�nt�tt, hogy ebbe az ir�nyba ker�ljenek a v�ros fel�?

     Nem terveztek erre j�nni ugyanis. Mivel a m�sik kocsijuk lerobbant, nem engedhett�k meg maguknak, hogy belefussanak egy nagyobb csapat sz�rnybe – ami nagyon is gyakori volt, mikor kifel� haladtak az Abyssb�l. A sz�rnyek tudt�k, hogy t�vozni k�sz�ltek, �s mindig megpr�b�ltak rajtuk �tni. Tudt�k, merre j�rnak ki �s be a p�nc�laut�k, el�g intelligensek voltak, hogy lesb�l vess�k r� magukat az utak ment�n. Most nem kock�ztathattak, mert m�r csak egy j�rm�v�k volt, ez�rt Lu Feng �gy d�nt�tt, egy sz�lesebb kanyart tesznek, hogy elker�lj�k a felesleges �sszet�z�seket. Ez egy viszonylag ismeretlen terep volt – r�gebben felt�rk�pezt�k m�r, de amikor k�ldet�seket teljes�tettek, nem gyakran vett�k ig�nybe ezt az utat, ha m�gis, akkor is csak kereszt�lhajtottak a mez�n, nem �lltak meg rajta, nem �ll�tottak fel t�bort.

     V�letlen lett volna? Volt ezen a helyen m�g m�s furcsas�g is? Lu Feng folyamatosan n�zel�d�tt, de nem l�tott egyebet, mint �ltal�ban. Szelet, hajl� f�sz�lakat, �s z�ld f�nyfodrokat visszaver�dni a t�jon. A cs�t�ny holttest�t ott hagyt�k, a t�bbi sz�rny majd feltakar�tja, ha meg�rzik a v�re szag�t – de nem is volt m�s �let k�r�l�tt�k. M�g b�k�snek is lehetett volna nevezni. L�tta, hogy a kocsihoz vezet� �ton a katon�k �s a B�r�i is sz�lesebb k�rben terjedtek el, hogy a k�r�s�re �tn�zz�k a ter�letet, m�s abnormalit�sok ut�n kutatva. Sikertelen�l.

     Az utat k�t kiv�jt ker�knyom jelentette csup�n. Seraing ott �llt meg, �s kihajolt az ablakon, ahogy a katon�k �s B�r�k besz�lling�ztak a kocsiba. Az orvos �rt vissza els�k�nt, csak Lu Feng �llt meg t�volabb a j�rm�t�l. �szrevette Seraing tekintet�t.

   - Ezredes… j�l �rzi mag�t?

     Furcsa k�rd�s volt. Lu Feng nem felelt, csak lejjebb eresztette a szem�t. Hirtelen… valahogy valami k�sztet�st �rzett, hogy h�tran�zzen… de ellen�llt neki. A gomba feltehet�leg m�g mindig ott volt a f�v�n. Majd rendbe j�n, tudott m�g mozogni. Nincs oka r�, hogy h�tran�zzen.

     V�g�l nem felelt Seraing k�rd�s�re, helyette egyenesen a vezet�f�lk�hez s�t�lt.

   - �n j�v�k.

     Seraing hezit�lt egy p�r pillanatig, az arc�t f�rk�szte, majd b�lintott, kim�szott a vezet��l�sb�l, �s h�trament a pihen�r�szlegre. Lu Feng bem�szott, bek�t�tte mag�t, majd megv�rta, am�g hallotta az ajt�k csapkod�s�t. Amikor mindenki bent volt, elindult… de gondolatban feh�r fonalakat l�tott maga el�tt, amik vonaglottak, ahogy bel�j�k v�gott. F�jdalom… az lett volna? K�pes egy gomba f�jdalmat �rezni?

     Ha nem viselkedett volna olyan furcs�n… ha nem remegett volna annyira, miut�n Lu Feng belev�gott, val�sz�n�leg nem foglalkoztatta volna a k�rd�s, amin azel�tt sosem agyalt. Az �llati oszt�ly� sz�rnyeket hamar kiv�gezte, nem szenvedtek sok�ig, a n�v�nyek pedig, ha reag�ltak is egy v�g�sra, ink�bb t�mad� jelleg�en, vagy valamilyen �nv�delmi mechanizmussal. Nem pedig ilyen… majdnem emberi m�don.

     Az ezredes a szem�ld�k�t r�ncolva meredt az �tra vezet�s k�zben. Olyan �rz�se t�madt hirtelen, mintha egy kis�llatot k�nzott volna meg.

     Bizony�ra csak k�pzel�d�tt.

     Lu Feng eg�sz �jjel vezetett, �s hamarosan az elm�je h�tulj�ba �zte a k�rd�st. Amikor �tvett�k t�le a korm�nyt, hogy az utols� p�r �r�s �ton aludhasson, Lu Feng visszament a kor�bbi hely�re, a mag�nyos szeglet�re a vezet�f�lke m�g�tt, �s el�vette a jegyzetf�zet�t. Egy darabig gondolkodott a cs�t�ny megeml�t�s�n, de �gy hat�rozott, l�nyegtelen volt. A cs�t�ny v�g�l semmif�le plusz inform�ci�t nem hordozott sz�mukra, �s mint�t sem hoztak haza bel�le, az orvos vizsg�latai �s konkl�zi�i alapj�n.

     Azt�n meg�rta a szok�sos jelent�s�t.

2. 14, vadon, hazat�r�s, begy�jtve egy abnorm�lis gombaminta (sp�ra).

El�z� r�sz:

V�letlen tal�lkoz�s

K�vetkez� r�sz:

Utols� tal�lkoz�s

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.