Lu Tinghan m�g addigra sem tudta kital�lni, mi�rt hervadozott Shi Yuan, mire befejezt�k az ev�st.

   - Szabadabb leszek ezekben a napokban – jelentette ki.

   - T�nyleg? – kapta fel a fej�t Shi Yuan meglepet�s�ben. – Akkor velem tudsz maradni!

     Ez m�r jobban hasonl�tott az �tlagos Shi Yuanra.

     Lu Tinghan rajzolt, am�g Shi Yuan t�rt�net�t hallgatta.

     Shi Yuan csak p�r h�napja j�tt a v�rosba, �s minden, amit l�tott, nagyon �j volt sz�m�ra.

     Volt egy k�l�nleges v�gya, hogy megossza ezt, �s Lu Tinghannal sok�ig tudott csever�szni a napj�r�l.

   - A mai men� r�ntotta volt, luff�val, �s l�tuszgy�k�r leves. Nem ettem m�g egyikb�l sem ezel�tt. Megk�stoltam �ket eb�dkor, �s nagyon finomak voltak.

     Lu Tinghan ceruz�j�nak v�ge sercegett.

   - A l�tuszgy�k�r leves ritka. Csak h�rom vagy n�gy alkalommal ettem a katonai iskol�ban.

   - Sok emberrel tal�lkoztam a mened�kr�l, �s megadt�k nekem a n�vjegy�ket. Egy fi�, Zhou Ping’an megtan�tott, hogyan k�rty�zzak, �s tegnap megk�rdezte, hogy akarok-e j�tszani – mes�lte Shi Yuan.

   - Szeretsz k�rty�zni? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - Elmegy, el�g �rdekes. Csak sosem nyerek – felelt Shi Yuan.

     Lu Tinghan m�lyen hallgatott.

   - Sok ember van a k�zeli �p�tkez�sen is, �s egy nagyon nagy robot j�tt seg�teni – olyan magas, mint egy n�gy-�temeletes �p�let, �s sok keze van. Amikor megl�ttam, azt hittem, egy sz�rnyeteg.

   - T0-218-as �p�t� robot, a leggyakoribb, �ltal�nos haszn�latra sz�nt robot a Sz�vets�gben – mondta Lu Tinghan.

     Shi Yuan szeme elkerekedett.

   - De mi�rt nem l�ttam eddig?

     Lu Tinghan ceruz�ja nem �llt meg.

   - Nem tudjuk t�bb� a chipj�t gy�rtani. A gy�raink t�nkrementek, �s csak azokat a robotokat tudjuk haszn�lni, amik �vtizedekkel ezel�ttr�l maradtak.

   - Oh – sz�lt Shi Yuan. – Sokat tudsz. Kisebb robotokat is l�ttam, nyolc karral, �s tapad�korongokkal.

   - R9-es kiszolg�l� robot – mondta Lu Tinghan. – H�res a kis m�ret�r�l �s rugalmass�g�r�l.

   - K�sz�ntem neki, de figyelmen k�v�l hagyott – jegyezte meg Shi Yuan.

   - �gy vannak beprogramozva, nem �rintkeznek emberekkel, amikor dolgoznak – magyar�zta Lu Tinghan.

     Shi Yuan egy darabig gondolkodott.

   - De amikor �n dolgozom, �n mindenk�ppen odafigyelek r�d.

   - Shi Yuan, a munk�dra kell koncentr�lnod – hangs�lyozta megint Lu Tinghan.

     Shi Yuan farka oldalra billent, nem volt biztos, hogy figyelt-e r�.

     Azt�n Shi Yuan m�g t�bbet besz�lt.

     Amikor megeml�tette a f�rfit, aki gyakran evett ott, �s felismerte �t, �s megadta a n�vjegy�t, Lu Tinghan ceruz�ja v�gre megtorpant.

     Felvonta a szem�ld�k�t.

   - Mi a gond? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Semmi – felelt Lu Tinghan. – Folytasd.

     Amikor Shi Yuan befejezte a besz�det, Lu Tinghan is befejezte a rajzol�st.

     Egy brili�ns napfelkelt�t rajzolt, hat�rtalan pusztas�ggal, a gazak sz�tsz�r�dtak, az ismeretlen sz�rnyek m�g nem �bredtek fel, a f�ldet narancs �s v�r�s h�l�zta be, �s �gy t�nt, ki lehet hallani a vad szelet a pap�rr�l – egy pazar jelenet volt, melyet akkor l�tott, mikor a frontvonalra ment a h�bor� alatt, az egyik kora reggelen, amikor egyszer r�gen egy �ri�s ter�let a vil�gb�l az emberekhez tartozott, a v�roson k�v�l.

     Shi Yuan megn�zte k�zelebbr�l, �s egy ideig b�mult r�.

   - Nagyon j�l rajzolsz – mondta.

   - Gyakran rajzoltam, amikor Figyel� voltam – veregette meg Lu Tinghan a fej�t. – Err�l sz�lva, a f�l h�nap lej�rt, hol az aj�nd�kom?

     Shi Yuan nem sz�m�tott r�, hogy eml�kezni fog erre.

   - M�gsem adom oda… - felelte.

   - Mi�rt? – meredt r� Lu Tinghan. – Nem tudtad megvenni?

   - Az aj�nd�k m�g itt van. – Shi Yuan farka szomor�an feltekeredett. – Azt mondtam, nem adom oda, sz�val nem adom oda. Majd legk�zelebb.

     Lu Tinghan szeme els�t�t�lt.

   - Shi Yuan – sz�l�totta meg.

     Shi Yuan oldalasan n�zett r�, azt�n egy p�ck�l�s hangja hallatszott, ami a homlok�t �rte.

   - Ah! – fogta meg a fej�t Shi Yuan. – M�r eleve nem vagyok okos, ne p�ck�lgess!

     … Shi Yuan arra gondolt, hogy eff�le t�mad�s ut�n az aj�nd�k k�rd�s�t befejezt�k. Mint szorgalmas t�bornok, m�g mindig hi�nyolt valamit? Nem lesz egy apr� aj�nd�k megsz�llottja.

     Nem v�rt m�don, Lu Tinghan rendk�v�l kitart� volt.

     M�snap Shi Yuannak szabadnapja volt, �s Lu Tinghan el�sz�r maradt otthon.

     D�lben Shi Yuan azt mondta, hogy t�bb mint f�l h�nap munka ut�n m�r megtanulta, hogyan f�zz�n, sz�val Lu Tinghan megk�rte, hogy pr�b�lja meg.

     A leg�ltal�nosabb �tel az �teloszt�n�l a r�ntotta volt, paradicsommal, �s ez az egy volt az, amit Shi Yuan megtanult. Felv�gta a paradicsomot gerezdekre, �s belerakta a r�ntott�ba, n�mik�pp �gyetlen�l kavargatva.

     Lu Tinghan mellette �llt, ritka ellazult megjelen�ssel. Egy r�vid ujj� szabadid� ruh�t viselt, egy poh�r jeges vizet tartott, �s a vonalak a karj�n megfesz�ltek �s sim�k voltak. A pultnak d�lt, �s Shi Yuant n�zte. K�nyelmesen k�rdezte:

   - A r�ntott�n �s a paradicsomon k�v�l milyen m�s men� van az �teloszt� irod�n�l?

   - Sokf�le – felelt Shi Yuan, mik�zben a toj�st r�ntotta. – Babcs�ra leves, r�ntott padlizs�n, r�ntott, szeletelt krumpli, �s sz�ja sz�szos z�lds�gek, alkalmank�nt diszn�konzerv.

   - Mi �p�l az �p�tkez�sen mellettetek? – k�rdezett meging Lu Tinghan. Ma �gy t�nt, boldogg� teszi, hogy k�rd�seket tehet fel.

   - �gy n�z ki, hogy egy �j k�rh�z lesz – v�laszolt Shi Yuan. – Nem tudok sokat. Minden nap sok ember van az �p�tkez�sen.

   - Sokan felismernek?

   - Nem sokan, csak naponta p�ran.

   - Mennyi az �rab�red?

   - K�t yuan.

   - A munk�dhoz j�r az eb�d?

   - Igen.

   - Tegnap mit ett�l?

   - T�rt ubork�t �s babcs�ra levest.

   - Mi az aj�nd�kom?

   - Az aj�nd�kod… - Shi Yuan m�r f�lig elmondta, a szeme kikerekedett, �s hirtelen abbahagyta a besz�det.

     Lu Tinghan felvonta a szem�ld�k�t.

   - Te reag�lt�l.

   - �n csak nem vagyok okos, de nem vagyok igaz�n h�lye! – ellenkezett Shi Yuan. – Hogyan t�veszthetsz �gy meg? �ppen azon t�n�dtem, hogy ezeket m�r r�g tudod, sz�val mi�rt k�rdezed �jra! Sz�val a kezdetekt�l arra k�sz�lt�l, hogy �tverj!

   - T�l l�gy lesz – eml�keztette Lu Tinghan.

     Shi Yuan gyorsan lehajtotta a fej�t, �s folytatta a toj�sr�nt�st.

     Az �ltala k�sz�tett r�ntotta paradicsommal nem volt rossz, meg tudt�k enni, de nem volt nagyon finom.

     M�s eb�dek, melyeket �cska R�z csin�lt, sokkal �zletesebbek voltak.

   - Mindegy, ez az els� l�p�s a semmib�l – tette le Lu Tinghan az ev�p�lcik�kat. – Minden neh�z az elej�n.

   - Tov�bb tanulok – �g�rte Shi Yuan.

     D�lut�n Lu Tinghan k�nyvet olvasott.

     Shi Yuan az internetet b�ng�szte mellette. „Hogyan k�sz�ts finom r�ntott�t paradicsommal?”. A keres�s v�g�n megsz�lalt.

   - M�g mindig nem tudom, mi j�n el�bb, a ty�k vagy a toj�s.

     Lu Tinghan fel sem pillantott, csak lapozott a k�nyvben a v�kony ujjaival.

   - Az aj�nd�k j�n el�bb.

     Shi Yuan k�rd�n n�zett r�.

     Este Shi Yuan az ablak el�tt fek�dt, �s a l�ngol� felh�ket n�zte.

   - Lu Tinghan, mit gondolsz, hogy n�z ki az a felh�?

   - Mint egy aj�nd�k – felelt Lu Tinghan.

     Shi Yuan m�g �rtetlenebb�l pislogott.

     Ahogy az �jjel k�zel�tett, Lu Tinghannak volt p�r k�r telefonh�v�sa a katonai oszt�lyt�l.

     Amikor lej�tt a nappaliba, Shi Yuan a nagy csokor vir�got b�multa.

     Ez volt az a vir�g, ami tegnap hervad�sra k�sztette Shi Yuant.

     Lu Tinghan Shi Yuan m�g� s�t�lt.

   -… Az aj�nd�komnak k�ze van a vir�gokhoz?

     Ny�legyenesen r�k�rdezett. Shi Yuan �gy megr�m�lt t�le, hogy felugrott, �s a fark�n a pikkelyek felrobbantak.

   - Nincs k�ze! – hangs�lyozta Shi Yuan. – Abszol�t, egy�ltal�n nincs!

     Lu Tinghan fel�letesen „hitt” neki.

   - Val�ban?

     Amikor a kij�r�si tilalom harangja megsz�lalt este, Lu Tinghan letette a rajzf�zet�t a kez�b�l, �s megint Shi Yuanra n�zett.

     Shi Yuan azonnal el�vigy�zatosabb lett.

   - Megint az aj�nd�kr�l fogsz k�rdezni?

   - Nem – felelt Lu Tinghan. – Nem eml�tem, ha nem akarod, semmi gond. – Meg�rintette Shi Yuan fej�t, �s mosolygott. – J� �jt.

     Lu Tinghan feladta az aj�nd�k-dolgot.

     De Shi Yuan nem �rezte mag�t boldognak.

     Visszat�rt a szob�j�ba, az �gyra vetette mag�t, �s a fejt�mla melletti v�z�ra n�zett unottan.

     Nem sz�m�t, honnan n�zte, ez a vir�g �tlagos volt, jelent�ktelen, �s egy�ltal�n nem kelt versenyre a m�sikakkal.

     R�juk b�mult, a feje lehanyatlott egy darabig, elaludt a p�rn�n, �s m�g a l�mp�t is elfelejtette lekapcsolni.

     Miel�tt k�t percig aludhatott volna, az �ra 10:15-�t mutatott, �s a harang neh�z hang�ra riadt fel.

     A kij�r�si tilalom jelz�se m�r megsz�lalt, �s Shi Yuan k�bultan hallgat�zott egy kis ideig, miel�tt r�j�tt, hogy ez volt a hal�lharang.

     T�bb mint f�l h�nap ut�n a Sz�vets�g �sszesz�molta a halottakat, �s az elt�nt katon�k eset�t is egyenk�nt kivizsg�lt�k. Most, hogy elv�gezt�k a sz�m�t�sokat, el�rt�k az utols� l�p�st a folyamatban: megkongatni a hal�lharangot.

     Shi Yuan f�l percig ott maradt, majd hirtelen �tfordult, kikelt az �gyb�l, �s ment, hogy megkeresse Lu Tinghant.

     �cska R�z �s �cska Vas v�dt�k a l�pcs� bej�rat�t, mint mindig, de r�g�ta hasztalanok voltak, �s nem �llt�k Shi Yuan �tj�t. Shi Yuan felment a m�sodik emeleti erk�lyig. Az erk�ly ajtaja f�lig nyitva volt, l�tta Lu Tinghant a korl�tra k�ny�k�lni, a s�t�t v�rost n�zni.

     Ak�rh�nyszor megkongatt�k a hal�lharangot �jjel, Lu Tinghan ott volt.

     A hideg sz�l siv�r volt, ahogy Shi Yuan az oldal�ra s�t�lt.

     Lu Tinghan vetett r� egy pillant�st, nem sz�lt semmit, csak levette a kab�tj�t, �s a v�ll�ra ter�tette.

     Ketten n�zt�k a v�rost, a h�zak s�t�ts�g�t, �s a hal�lharang hosszan visszhangzott, mintha egy szellem jajgatott volna a v�ros felett, k�ptelen�l r�, hogy megtal�lja az otthon�t. Shi Yuan nem tudta sz�mon tartani, h�nyszor sz�lalt meg.

     Lu Tinghan kifejez�stelen volt, mint mindig, csak p�r dolog kandik�lt az arcvon�sain. Egyr�szt, az �r�m �s a harag uralm�nak �rzete egy parancsnok tulajdons�gai voltak, m�sr�szt a szem�lyis�g�hez tartozott.

     Amikor a harang elhallgatott, Lu Tinghan megsz�lalt.

   - Hatvankett� �sszesen.

     … Persze, hogy � tudta.

     Alaposan �tn�zte a hal�llist�t.

     1-es Szint� Figyelmeztet�s, h�rom v�ros, a h�bor� majdnem tov�bb tartott, mint egy h�nap, az �ldozatok sz�ma csod�val hat�ros m�don alacsony volt, de a s�lyoss�gukat nem t�r�lte el a gy�zelem m�mora.

     Ha valaki tengernyi vir�got dob a h�s�k sz�m�ra, akkor valakinek kellett vir�got adnia az elesettek sz�m�ra is a gy�sz jel��l, �s a harangok �ldott�k a dics� holtakat.

     Hossz� ideig �lltak a hideg sz�lben.

   - Szomor� vagy? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Shi Yuan, k�s� van, menj aludni – felelt Lu Tinghan.

   - Egy kicsit szomor� vagy? – k�rdezte megint Shi Yuan.

     Lu Tinghan fel� fordult, hogy r�n�zzen, de nem mondott semmit. Az �ltal�ban kem�ny p�nc�lja �gy t�nt, most felolvadt kicsit, �s Shi Yuan l�tta a l�gy, s�t�t szemeket.

     Sz�val Shi Yuan meg�rtette a v�laszt.

     Shi Yuan hezit�lt egy p�r m�sodpercig, majd hirtelen megsz�lalt.

   - V�rj, van valamim sz�modra.

     V�g�getett vissza a szob�j�ig, megtorpant a v�z�n�l egy kicsik�t, majd fogta a kis feh�r vir�gokat, visszasietett az erk�lyre, �s �tny�jtotta Lu Tinghannak.

   -… Ez az aj�nd�kom a sz�modra.

     Lu Tinghan a h�kankalinokra n�zett.

     Az remegett a hideg sz�lben, a levelek reszkettek – a csod�latos h�kankalin kinyitotta a r�tegeit, mint egy l�ny g�z szokny�ja, mintha nem tudta volna, hogyan mutogassa a b�j�t, sz�gyenl�s volt, mikor nem kellett volna annak lennie, �s a szirmai bekunkorodtak, pr�b�lt�k a l�tez�s�k �rz�s�t visszafogni, v�konyak voltak, �s t�l kev�ss� r�tegeltek.

     Hogy is �rhatta volna le…

     Lu Tinghan tulajdonk�ppen l�tott benne valamif�le �resfej�s�get.

     Bizony�ra a gazd�j�t�l leste el.

     Shi Yuan idegesen tette hozz�:

   - Nagyon kem�nyen dolgoztam, hogy felneveljem, �s neked akartam adni, de nem n�z ki valami j�l.

     Lu Tinghan sz�ra sem m�ltatta, elvette a vir�got, �s hirtelen elmosolyodott.

   - Nagyon tetszik – mondta.

     Shi Yuan megh�kkent egy pillanatra.

   - De nem n�z ki j�l, olyan sok sz�p vir�god van…

   - Azok a vir�gok nem t�led vannak – jegyezte meg Lu Tinghan. – Nem olyanok, mint te.

     Shi Yuan nem �rtette, mire gondol, �s hossz� ideig gondolkodott.

   - �gy �rted, �n sem n�zek ki j�l?

     Ez�ttal Lu Tinghan halkan felnevetett, �s �t�lelte Shi Yuant f�l karral. Shi Yuan a mellkas�nak d�lt, �s hallotta a magabiztos sz�vver�s�t. Lu Tinghan m�lyen mosolygott, �s sz�rk�sk�k szemei gyeng�d �ce�nn� v�ltak.

   - Hogy ne lenn�l? Ha te nem n�zel ki j�l, akkor nem sokan n�znek ki j�l.

     Shi Yuan m�g jobban �sszezavarodott.

   - Akkor mi�rt mondtad, hogy olyan, mint �n?

   - Mindketten lass�ak vagytok – felelt Lu Tinghan.

     Shi Yuan �rtetlenkedett egy sort.

     Alighogy ellenkezni akart volna, Lu Tinghan vadul �sszeborzolta a haj�t. Azonnal elfelejtett mindent, �s boldogan dorombol� hangokat adott ki.

   - K�sz�n�m – sz�lt Lu Tinghan. – Tetszik az aj�nd�k. Igaz�n tetszik.

     Hallva ezeket a szavakat, Shi Yuan v�gre megnyugodott, �s el�gedett� v�lt.

   - Az j�, ha tetszik! Agg�dtam, hogy �szre sem venn�d, vagy, hogy nem kedveln�d.

   - Nem �gy van – felelt Lu Tinghan. – Elhoztam azt a csokor vir�got a minap, nem az�rt, hogy �sszehasonl�tsam b�rmivel, hanem mert arra gondoltam, hogy tetszene neked.

     Shi Yuan fark�nak v�ge boldogan lengett.

   - Igaz�n nagyszer�, �n nem engedhetek meg magamnak semmi ilyen dr�g�t.

   - Ez mennyibe ker�lt? – Lu Tinghan arckifejez�se l�gy volt.

   - 120 yuan.

     Lu Tinghan hirtelen elhallgatott.

     K�vetkez� nap Shi Yuan hazament, �s l�tta az „Anti-fraud K�zik�nyvet” a nappali asztal�n. [Olvasd figyelmesen.] Lu t�bornok �gy utas�totta.

     … Vir�gok voltak a v�z�ban az �gya fejt�ml�ja mellett, a szob�j�ban.

     Csak egy h�kankalin volt, egy �resfej�, el�gg� k�l�nleges, �s… el�gg� dr�ga. Ez volt az egyetlen vir�g, ami be is l�pett a h�l�szob�j�ba.

     Ennek eredm�nyek�pp Shi Yuan sz�d�lt �s lomha volt az olvas�st�l, �s nagyon kor�n lefek�dt.

     Tal�n mert a r�di�t hallgatta, miel�tt lefek�dt, fura �lma volt. Az ad�s megeml�tett egy speci�lis fert�z�tt teremtm�nyt, a „K�rt”-�t, ami a 2-es Szakad�k fert�z�se volt.

     A 2-es Szakad�k fert�z�s�nek jellemz�je a „csordaszellem” volt. Az �ltala megfert�z�tt teremtm�nyek kollekt�v tudatk�nt viselkedtek, �s rendk�v�l rendezett m�don harcoltak, k�z�s c�ljuk volt, csak, mint az egy�ttes csoportban dolgoz� m�heknek. A „K�rt” erre a tulajdons�gra gyakorolt hat�st, magas frekvenci�j� hangokat �rasztva, melyeket emberi f�l nem hallhatott, lehet�v� t�ve a fert�z�tt egyedeknek, hogy �sszegy�ljenek, �s megt�madj�k az embereket.

     A „K�rt” id�vel elpusztult az anti-l�gfegyverekt�l �s a Sz�vets�g l�gierej�t�l.

     A teteme a puszt�ban fek�dt, sz�mtalan tud�s vett bel�le mint�t, �s hozta vissza a laborat�riumokba kutat�sra.

     Az �lm�ban Shi Yuan arra a pusztas�gra t�vedt.

     Az �g sz�ne a r�zsasz�n, lila �s k�k sz�nek kever�kei voltak, a sz�l s�v�tett a f�l�ben, �s amikor k�rben�zett, nem volt m�s �letforma a puszt�ban.

     Nem voltak katon�k, kutat�k, csak Shi Yuan, �s a „K�rt” fek�dt ott csendesen a s�rban �s koszban.

     A tiszta feh�r tollakat hamu fedte, a sz�rnyak leereszkedtek, sz�mtalan szemp�r csuk�dott le, �s a test egyharmada felrobbant, felfedve az eltorzult csontokat �s bels�s�geket. A v�re aranys�rga volt, a f�ldre folyt gyenge f�nnyel.

     Csak amikor k�zelebbr�l n�zte az ember, j�tt r�, mekkora is. Csup�n egyetlen tolla is nagyobb volt Shi Yuann�l, mint valami eltasz�tott mitol�giai l�ny.

     Shi Yuan mell� s�t�lt, �s kiny�jtotta a kez�t, hogy megfogja a tollakat.

     A v�rakoz�st fel�lm�l�an puha volt, mint a leg�rtalmatlanabb mad�r begye tavasszal.

   - Hell� – sz�lt Shi Yuan. – R�m v�rt�l?

     A sz�rnyak enyh�n megremegtek.

     A sz�mtalan szem lassan kiny�lt, megfordult, �s Shi Yuanra n�zett, a pupill�k aranyl� narancss�rg�k voltak.

     Azt�n a szemei franatikusan forogni kezdtek, furcsa, zizeg� hangot adva ki. A hangok �sszefolytak, mintha sz�mtalan ember suttogott volna, de Shi Yuan meg�rtette a szavait.

[Adj nek�nk er�t, csak te l�ttathatod vel�k a legm�lyebb f�lelm�ket.]

[A vil�g v�g�ig harcolni fogunk �rted, �s am�g a csillagok el nem pusztulnak.]

[Am�g mi…]

     Shi Yuan az �lomban nem v�laszolt.

     Amikor megint feln�zett, a szemek ism�t lez�rultak, mintha sosem ny�ltak volna ki. Sz�val a „K�rt” egyik sz�rny�ra d�lt, mintha a legpuh�bb �gyba s�ppedt volna, �s m�ly �lomba mer�lt.

     A sz�l a puszt�ban m�g mindig f�jt, ny�sz�rg�tt; ott volt a hatalmas �s bizarr sz�rny teteme �s a d�mon-szer� fiatalember, aki rajta fek�dt. Az id� megfagyott, ez a szitu�ci� �s ez a jelenet mintha �sr�gr�l sz�rmazott volna, egy jelenet hossz�-hossz� id�vel ezel�ttr�l.

     Sz�mtalan alkalommal zuhant hossz� �lomba a sz�rnnyel.

     Amikor m�snap fel�bredt, Shi Yuan k�ba volt.

     Egy �j �zenet v�rta a telefonj�n.

     Zhou Ping’an k�ld�tt neki egy sms-t, hogy lesz-e ideje holnaput�n, egy p�r ember, akikkel a mened�ken tal�lkozott, �ssze akart gy�lni, a fiatal p�r is j�tt volna.

[Tal�n csak egy eb�d, egy kis besz�lget�s, �s k�rtyaj�t�k.], mondta Zhou Ping’an az �zenetben. [Szabad vagy?]

     Shi Yuan �tn�zte a munkarendj�t, �s v�laszolt: [Szabad.]

     Zhou Ping’an vissza�rt: [Az j�, hamarosan talizunk!]

     Shi Yuan felh�zta a papucs�t, �s a nappaliba ment. Lu Tinghan m�r fel�bredt, a kanap�n �lt, �s olvasott.

     Shi Yuan fejsimit k�rt, �s azt�n elmes�lte Lu Tinghannak:

   - Holnaput�n tal�lkozni szeretn�k a bar�taimmal.

   - Ezek azok a bar�taid, akikkel a mened�ken tal�lkozt�l? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - Igen – felelt Shi Yuan, majd dorombolt egy sort.

   - �k azok, akik ellen nem nyert�l k�rty�z�skor? – k�rdezett megint Lu Tinghan.

   - Igen, tal�n megint harcolni akarnak majd. Azt mondt�k, t�ls�gosan f�ltek legut�bb, �s nem volt olyan vicces. Ez�ttal 300 k�rt fognak j�tszani.

     Lu Tinghan keze meg�llt a mozg�sban.

     Shi Yuan k�rd�n n�zett r�.

   - M�g mindig szeretn�m, ha simogatn�d a fejem – jegyezte meg.

     Lu Tinghan Shi Yuanra b�mult.

     … Ha Su Enqi itt lett volna, azt tal�lta volna, hogy Lu Tinghan szem�t kit�lt�tte az ismer�s nyer�si v�gy. Minden alkalommal, mikor Lu Tinghan parancsot adott, mindig ez a t�z �gett a szem�ben, szigor� �s forr�, sosem kialv�.

     H�bor�ra sz�letett.

     Ezen az est�n azonban ez a t�z Shi Yuanba kapott.

   - Most nem simogatlak – mondta lassan Lu Tinghan. – Shi Yuan, most �n j�v�k.

     Shi Yuan abszol�t elvesztette a fonalat.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.