Amikor Shi Yuan visszat�rt a sz�nh�z csarnok�ba, �szrevette, hogy el�g sok �r �llt a s�t�tben, legal�bb annyi feh�r ruh�s orvos is.

Lu Tinghan val�sz�n�leg hazament k�s� este, �s r�j�tt, hogy Shi Yuan nincs ott, sz�val mag�val hozta az al�rendeltjeit a sz�nh�zba.

 - Nyomokat tal�ltunk a barbitur�zs altat�kb�l az �vegek sz�j�n. – A vizsg�l� keszty�t viselt, �s elvette az �veget. – Vesz�lyes CNS depressz�nsokat szedni alkohollal. Szerencs�re egy �j v�ltozat volt, aminek lass� a reakci�ideje az alkohol�val kis mennyis�gben, ez�rt alacsony a m�rgez�s hat�sa.

Qin Luoluo a kanap�n �lt, el�rehajolt, �s a tenyer�be temette az arc�t. Rekedten k�rdezte:

 - Mi�rt csin�lta ezt… ad�ss�ga van, vagy az anyja miatt?

Senki nem tudott v�laszolni a k�rd�s�re.

A t�bbiek egym�s ut�n �bredtek fel, egyik�k se hitt a f�l�nek.

Cheng Youwen egy darabig d�bbenten �lt, majd felr�gta az asztalt.

 - Az a kibaszott idi�ta…! – A t�ny�r leesett, az �d�t� a m�rv�ny padl�ra fr�ccsent, a pattogatott kukorica sz�tsz�r�dott a f�ld�n. Cheng Youwen nem tudott fel�llni, botladozva ment, hogy a sz�ket is felr�gja, mire Wolfgang elh�zta.

 - Felejtsd el – suttogta a f�rfi. – Errare huma.

Ez egy mond�s volt a sz�l�otthon�b�l, azt jelentette, az emberi term�szet r�sze hib�kat elk�vetni.

Ha k�zelebbr�l megn�zte valaki, l�thatta, hogy az arcizmai egy kiss� r�ngnak, amelyeket er�szakkal sim�tott el. Elr�ngatta Cheng Youwent, aki leveg� ut�n kapkodott, �s v�r�s volt a szeme.

 - Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy visszafogott n�i hang.

Tracy feh�r h�l�inget viselt, mez�tl�b l�pdelt le a l�pcs�k�n, �s fel�bredt a z�rzavarra. Kor�n ment �gyba, �s nem ivott vel�k. Persze, Wolfgang nem engedte volna neki – �gy felid�zve a dolgot, Xia Fang k�l�n�sen lelkes volt, hogy meggy�zze a l�nyt, hogy lefek�dj�n, m�g fel is k�ldte, �s mindezeket el�re eltervezte.

 - Mi t�rt�nt? – k�rdezte megint. – Furcs�nak l�tszotok.

A k�r�l�tt�k �ll� tisztek, orvosok �s mindenki m�s arckifejez�se nyilv�nval�an nyugtalann� tette, �s kicsit a kez�t csavargatta.

 - Minden rendben – �llt fel Wolfgang er�ltetetten, �s el� s�t�lt. – Menj fel, �s aludj tov�bb, holnap besz�l�nk – morogta. – Jobb lesz.

K�rben�zve a padl� csupa mocsok volt, �s az utols� b�cs� nem volt m�g csak megfelel� sem. V�g�l is az �let nem sz�npad volt, nem volt taps, ahogy a f�gg�ny leereszkedett, �s sosem volt teljes.

Miel�tt elment, Cheng Youwen �s Qin Luoluo lenyugodtak.

Cheng Youwen kisim�totta a szem�ld�k�t.

 - Ennyi volt, Shi Yuan, viszl�t, menj haza, �s pihenj le hamar.

 - Ne gondolkodj t�l sokat ezen, vannak dolgok, amikkel nincs mit tenni, ne l�gy boldogtalan – sz�lt Qin Luoluo is. – Majd tal�lkozunk, ha lesz r� lehet�s�g, tal�n megint tudunk egy�tt szerepelni. – Mosolygott, �s megszor�totta Shi Yuan v�ll�t, az � szem�ld�ke is kisimult. – Szerencs�re m�g mindig b�lcs �s hatalmas vagyok. Betoboroztalak aznap, �s megismerhettelek.

Shi Yuan elb�cs�zott t�l�k, csak ahogy tette sz�mtalanszor ezel�tt, amikor elment munk�b�l.

A gy�gyszer hat�sa m�g nem m�lt el, sz�delegve k�vette Lu Tinghant a kocsiba. A kocsi csendesen v�gott �t az �jjeli utc�kon, �s a megannyi utcal�mpa f�nye elhalv�nyult. Lu Tinghan megk�rdezte �t a kocsiban:

 - Szomor� vagy?

 - J�l vagyok – ism�telte Shi Yuan �szint�n. – De el�g v�ratlan volt.

Eml�kezett r�, hogyan s�t�ltak v�gig Xia Fanggal az utc�n sz�mtalan alkalommal, �s ragasztott�k a plak�tokat. Eml�kezett, mikor Xia Fang titokzatosan mes�lte neki, hogy Cheng Youwen titokban szerelmes Qin Luolu�ba, �s ha odafigyel, l�thatja. Eml�kezett, hogy a rizspuding, amire Xia Fang megh�vta, forr� �s �des volt. Arra is eml�kezett, hogy a szem�ly, akibe Xia Fang beleszeretett, egy hazug volt. Meg hogy az �desanyja Fengyang V�ros�ban s�lyos beteg. �s a parti v�g�n Xia Fang azt is mondta: Sajn�lom, nagyon szeretlek titeket.

A m�lt dolgai egym�sra halmoz�dtak.

Nem volt nagyon szomor�, de a farka �sszezavarodottan g�rb�lt be.

 - Shi Yuan – sz�lt Lu Tinghan. – Mindenki m�s helyzetben van, nem tudj�k egym�st meg�rteni, �s nincs benn�k sok emp�tia.

 - Oh… - felelt Shi Yuan.

Amikor a kocsi befordult a sarkon, elsz�d�lt, �s megbillent a teste.

 - Ne agg�dj miatta. Sok emberrel fogsz tal�lkozni, ideol�gusokkal, tisztekkel, �s m�v�szekkel, a legt�bben csak �tutaz�k – mondta Lu Tinghan. – Ha egy ember elk�telezett a m�v�szetek ir�nt, akkor egy m�sikat a p�nz �s a hatalom ny�g�z majd le. Mindenki m�s dolgokra v�gyik. Olyan embernek kell lenned, amilyen lenni akarsz. Csak azok haladhatnak egym�s mellett, akik ugyanabban a helyzetben vannak.

Pr�b�lta megvigasztalni Shi Yuant.

De ebben a pillanatban Shi Yuan elker�lhetetlen�l gondolt a pusztas�gra, azokra az �rul� sz�rnyekre, halott katon�kra, hideg fegyverekre, �s a k�k pillang�ra, ami megk�v�lt a krist�lyban.

Halk hangon k�rdezte Lu Tinghant:

 -… akkor mi a te helyzeted? Te milyen szem�ly akarsz lenni?

Volt n�mi f�ny az �ton el�tt�k, de a hold nem mert el�bukkanni ma este, sz�val a kocsi a s�t�tben vezetett.

A j�rm�nek volt �jjell�t� rendszere, gy�r�s szerkezet� korm�nya, f�ggetlen oxig�nell�t�sa, �s k�l�nleges robban�sbiztos habja a tankban. Ez tal�n a vil�g legjobb kocsija volt. M�g a vil�gv�ge el�tt is h�res volt a teljes�tm�ny�r�l, de a s�t�ts�g rendk�v�l er�s volt. F�gg�nyk�nt l�gott, melyet m�g a nagy er�ss�g� reflektorok sem t�phettek sz�t. A kocsi elz�gott benne, mint egy mag�nyos haj� az �ce�n k�zep�n.

Lu Tinghan nem v�laszolt.

Hossz� id�vel k�s�bb megsz�lalt.

 - B�rki lehetek. Az emberis�g helyzete az �n helyzetem.

Shi Yuan besz�lni akart, de nem tudta, mit mondjon.

Ez egy olyan v�lasz volt, amit mindig is tudott.

Egy v�lasz, amit az�ta tudott, hogy l�tta Lu Tinghant.

Az emberi k�ls�s�gek j�l m�k�dtek Shi Yuan sz�m�ra. Sosem volt k�l�nleges, ami a fizikai funkci�kat illeti. A v�rtesztek sosem tudt�k meg�llap�tani, hogy sz�rnyeteg volt. A k�vek megkarcolt�k, a drogok hat�ssal voltak r�.

Tal�n miut�n emberr� v�lt, az �rz�seikkel � is felszedett egy gyengepontot? De micsod�t?

Hallotta a t�bbezer hangot a pusztas�g fel�l, minden k�s� este �v�lt�ttek, �s � tudta, hogy ugyanaz az eredet�k.

Shi Yuan farka szorosabban tekeredett fel, de a k�vetkez� m�sodpercben Lu Tinghan kiny�jtotta a kez�t, odah�zta a fej�t, �s hagyta, hogy a v�ll�ra d�lj�n. Egy kis er�t fejtett ki a kez�vel, tal�n kiss� er�szakosan is, a l�legzet�k pedig �sszefon�dott.

 - Mi a helyzet veled? – k�rdezte Lu Tinghan, mintha csak csevegne. – Ha lehet�s�ged lenne r�, milyen ember akarn�l lenni? Van b�rmi, amit kifejezetten szeretsz?

 - Magam sem tudom. – Shi Yuan nagyon kusz�nak �rezte mag�t. – Nem szeretem a p�nzt, �s f�lek egyed�l lenni, sz�ks�gem van m�sok t�rsas�g�ra.

Lu Tinghan arckifejez�se v�gre lecsitult, �s megsimogatta a fej�t.

Shi Yuan tov�bb k�szk�d�tt.

 - Ha szakm�r�l van sz�, szerintem sz�n�sznek, zen�sznek, fam�vesnek vagy t�v�s bejelent�nek is nagyon �rdekes lenne lenni. Mit gondolsz?

 - Hmm – sz�lt Lu Tinghan. – Ha a h�bor�nak v�ge, pr�b�ld meg.

 - Mi van, ha nincs tehets�gem, �s nem tudok p�nzt keresni?

 - Akkor csak eladni tudlak – v�laszolt Lu Tinghan.

 - Nem tudsz, nem �rek semmit – ellenkezett Shi Yuan elkereked� szemmel. – �s azut�n m�r nem lenne semmilyen farkad, amit megfogj.

�gy t�nt, mintha Lu Tinghan nevetne, majd hamarosan v�laszolt.

 - Ez igaz. – Esz�be jutott valami. – Egy�bk�nt, nem akart�l nekem mondani valamit?

Shi Yuan nem felelt.

Elaludt.

�lm�ban valaki a haj�t simogatta, �jra �s �jra, �s a v�g�n a sz�ja sark�t is megcir�gatta az ujja v�g�vel.

Olyan k�zelinek t�nt, de egyben olyan t�volinak is, le�rhatatlan �s bizonytalan �rz�sekkel.

Amikor akaratlanul megsimogatta az ajk�t, az olyan volt, mintha cs�k lett volna.

A kocsi meg�llt a h�z el�tt, �s Lu Tinghan felkeltette Shi Yuant.

Shi Yuan k�bultan ment fel a l�pcs�n.

 - Menj egyenesen az �gyba, m�g csak �llni sem tudsz rendesen – sz�lt ut�na Lu Tinghan. – Ne menj most f�rdeni.

 - Ok� – felelt Shi Yuan, m�gis bement, hogy megmossa az arc�t, miel�tt visszat�rt volna a szob�ba.

Lu Tinghan a dolgoz�szob�j�ba ment.

Felkapcsolta a l�mp�t, �s az �r�asztal�hoz �lt. A jelent�s a termin�lj�n azt jelezte, hogy a sz�rnyek ma �jjel rendk�v�l nyughatatlanok, �s a 3-as, 5-�s �s 6-os Szakad�kok fert�z�si �rt�ke �j magass�gokba h�gott, melyet az elm�lt �tven �vben nem l�ttak, �s a Figyel�ik m�ris felk�sz�ltek a v�sz evaku�l�sra. Su Enqi ir�ny�totta a f�v�rosi csapatokat, meger�s�tette a v�delmi vonalat az �jszaka folyam�n, �s figyelmeztette a lak�kat, hogy k�sz�ljenek fel a mened�kre vonulni.

Egy kaotikus este volt, mind a v�roson k�v�l �s bel�l.

Arat�v�ros �s Fengyang helyzete sokkal jobb volt. Lu Tinghan vide�konferenci�t tartott az al�rendeltjeivel.

A gy�l�s ut�n, kora reggel, a fert�z�si �rt�k m�g k�t szinttel emelkedett, �s t�bbezer sz�rny tombolt.

Kis�t�lt a dolgoz�szob�b�l.

A nappali csendes �s s�t�t volt. Shi Yuan m�r �gyban lehetett, de Lu Tinghan hirtelen megtorpant.

Csak ahogy ezel�tt is mindig k�pes volt megtal�lni Shi Yuant, belesz�lt a s�t�ts�gbe:

 - Shi Yuan.

Nem volt mozg�s.

 - Shi Yuan! – sz�lt megint Lu Tinghan.

Ez�ttal zizeg�s hallatszott, ahogy pikkelyek d�rg�l�ztek a sz�nyegnek. Hallotta m�r sokszor – amikor Shi Yuan mellette olvasott, a farka lel�gott a f�ldre, �s gyeng�den lengett, ez adta ki a hangot.

Shi Yuan t�nyleg a nappaliban volt.

Lu Tinghan lement.

 - Mi�rt nem fek�dt�l m�g le?

Shi Yuan fel�lt, megragadta a kanap� sz�l�t, �s a hangs�lya nagyon �lmos volt.

 - Huh? Simogasd meg a fejem…

R�szeg, bedrogozott, dadog�sig �lmos, de m�g �gy is akarta a simogat�st, csak Shi Yuan volt k�pes ilyesmire.

 - Menj gyorsan, �s aludj, ne gondolkodj semmi m�son – sz�lt Lu Tinghan. Ezt mondta, de odas�t�lt, �s megsimogatta Shi Yuan fej�t.

�m Shi Yuan ez�ttal nem dorombolt el�gedetts�g�ben.

Oldalra ford�totta a fej�t, Lu Tinghan kez�nek d�rg�lte, �s lelkesen reag�lt. A b�re nagyon forr� volt, mintha valami �gette volna bel�l, amit nem lehetett kihajtani bel�le.

Ahogy a szeme megszokta a s�t�ts�get, Lu Tinghan tiszt�n l�tta �t.

Shi Yuan szeme s�t�tebb volt, mint szokott, �s a jobb szeme sark�ban l�v� fekete pikkelyek kiterjedtek az arca jobb oldal�ra. Els� l�t�sra a szeme olyan volt, mint egy Szakad�k, m�g a b�re rendk�v�l feh�r. A fekete �s feh�r olyan k�l�n�ll� volt, hogy elakasztotta az emberek l�legzet�t.

Ez egyfajta k�s�rteties, groteszk �rz�s� sz�ps�g volt.

Mint mikor a katon�k j�r�r�ztek az erd�ben, �s egy �l�nk vir�g mag�ra vonta a figyelm�ket, �s nem tudtak tenni ellene, de leszak�tott�k, mire azonban sz�tt�pt�k �s megett�k �ket, hogy m�g csontjuk sem maradt. �s m�gis mind mosolyogtak, ahogy meghaltak, mert az �v�k lehetett az az elb�v�l� vir�g.

Lu Tinghan megtorpant.

 - Mi a baj? Ha m�g mindig kellemetlen�l �rzed magad, h�vom az orvost.

 - Nem, csak olyan hangos odakint, sz�d�l�k t�le – r�zta meg a fej�t Shi Yuan, mintha a hangokat akarn� kir�zni a fej�b�l. – �n, �n el akartam mondani neked ezt a dolgot… azt mondtam, elmondom, ha visszaj�ssz.

Er�sen megragadta a fels�je zseb�t.

A fekete krist�ly sz�le nyomta a tenyer�t, �s nem volt biztos benne, nem v�gta-e meg.

De �jjel volt, �s kint olyan csendes, hogy m�g egy t� lees�s�t is lehetett hallani. Hogy lehetett volna zajos?

Lu Tinghan m�lyen n�zett r�.

 - Shi Yuan, biztosan j�l vagy? Most… m�smilyennek t�nsz. – Alaposan v�gigm�rte a fi�t. – Mit hallasz? Nincs kint zaj.

 - Hmm? Te nem hallod? – k�rdezte Shi Yuan. – Nagyon kusza hang, minden benne van, olyan hangos, hogy gondolkodni se tudok.

Lu Tinghan egy pillanatig nem jutott sz�hoz. Megragadta Shi Yuan v�ll�t, �s komoly hangon sz�lt.

 - Nem vagy j� �llapotban. Mit hallott�l? Mondd el.

Shi Yuan megint megr�zta a fej�t, pr�b�lta ki�zni a hangokat, sikertelen�l. A homlok�t r�ncolta.

 - Rovarsz�rnyak hangj�t…

Megtorpant.

�sszezavarodott elm�je kiss� kitisztult, �s egy r�ndul�ssal j�tt r�, hogy a rovarsz�rnyak hangja ugyanaz volt, mint ami az �lm�ban is felt�nt p�rszor!

Ma este t�bbezer furcsa hang vette k�rbe, ismeretlen sikolyok, ez�stcseng� szer� dalok, �s hord�nyi teremtm�nyek zizeg� zaja, ahogy �z�nl�ttek. Hallotta a v�roson k�v�li lees� leveleket megcs�kolni a f�ldet, a vir�gszirmokat lelkesen kibomlani, a sz�l �tborzolta a fert�z�tt madarak minden toll�t, a hatalmas farkasok csontokat r�gcs�ltak, a hatszem� leop�rdok t�zeltek, lefek�dtek �s doromboltak, rekedt �s elb�v�l� volt… a rengeteg �l�nk zaj mind �n�la csapott �ssze.

A fert�z�si �rt�k fel�velt, �s a gy�gyszer hat�s�ra sz�d�lt, egy pillanatig nem j�tt r�, hogy a zajok a sz�rnyekt�l j�ttek.

… M�g Lu Tinghannak is elmondta.

Mif�le ember Lu Tinghan? Annyira figyelmes �s felk�sz�lt.

M�soknak tal�n nonszensz lett volna, de �el�tte el�g nagy bakl�v�s. Mint el�sni egy magot, amit ma tal�n nem l�that, de gy�keret ver �s kics�r�zik a j�v�ben, �s gyorsan megn�.

Lu Tinghan leeresztette a szem�t, �gy n�zett r�.

 - H�vom az orvost.

 - Ne – fogta meg Shi Yuan a kez�t. – Nem kell orvost h�vni, �n csak, �n csak… akarok…

A hangja az elm�j�ben megs�ket�lt, bizonyos z�rzavart sz�lve, ami kib�rhatatlanul csiklandozta a sz�v�t.

A sz�ve nagyon gyorsan vert.

A v�re megfesz�lt.

 - Mit akarsz csin�lni? – k�rdezte Lu Tinghan.

… El akarom mondani, hogy �n igaz�b�l egy sz�rny vagyok.

�n vagyok a 0-s Szakad�k a puszt�b�l.

Az�rt j�ttem, hogy megtal�ljalak.

Shi Yuan kinyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki rajta semmi.

A rovarsz�rnyak csapkod�s�nak hangja t�l hangos volt, el�rasztva az eg�sz vil�got. Transzba esve t�rt vissza a sz�npadra az �lm�ban. Egy sz�rny �t n�zte, �s a hangok egyre k�zelebb �s k�zelebb j�ttek.

Olyan volt… mintha �zent volna neki.

Valamit pr�b�lt elmondani neki.

K�ts�gbeesetten el akarta mondani… figyelmeztetni akarta.

Shi Yuan �l�nken megr�zta a fej�t, pr�b�lta kir�zni a k�pet bel�le, de csak m�g tiszt�bb� v�ltak a szavak.

[Ne mondd el neki.], mondta a sz�rny rekedten. [Ugyanazon az oldalon �llunk, te mindig a mi oldalunkon fogsz �llni, nem tudod �ket megmenteni. Sosem volt lehets�ges.]

 - Shi Yuan? Shi Yuan! – �gy t�nt, Lu Tinghan �t h�vta.

A nagy farkas meg�llt az ev�sben, megfordult, hogy r�n�zzen, �s megnyalta skarl�t agyarait; a mad�rcsapat abbahagyta a verdes�st a sz�rny�val, �s nagy rajokban estek le, mint feh�r k�d, a f�ldbe csap�dva. Miut�n meghaltak, a fekete szem�k Shi Yuanra meredt.

Olyan volt, mint mikor Shi Yuan arr�l a napr�l �lmodott, mikor a K�rt meghalt, a szem�kben f�ny csillogott, f�lelemmel teli �s fanatikus.

Azt mondt�k: [Adj nek�nk er�t!]

Azt mondt�k: [A vil�g �s a csillagok v�g�ig harcolunk �rted.]

Azt mondt�k: [Am�g…]

Egy hatalmas �rny�k bor�totta be a sz�v�t. Shi Yuan olyan er�sen szor�totta a pillang� krist�ly�t, hogy egy p�r karcol�s v�gott a tenyer�be, �s v�r serkent ki.

… Hirtelen eml�kezett, hogy hallotta az ismer�s sz�rnyapkod�s hangj�t. Ez…

 - Shi Yuan!

Egy hirtelen �rint�s landolt a homlok�n, �s Shi Yuan mag�hoz t�rt. Lu Tinghan �s az � homloka egym�snak nyom�dott. A b�re forr�n �gett, �s a hideg b�r, ami nekifesz�lt, enyhe borzong�sra k�sztette.

Egy kis elektromos �rz�s v�gtatott fel a gerinc�n.

 - N�zz r�m – sz�lt Lu Tinghan. – N�zz r�m, �s v�gy egy m�ly leveg�t.

Shi Yuan tekintete �res volt, �s vizes p�r�val telt.

 - N�zz r�m – nyomta k�zelebb a fej�t Lu Tinghan, �s a hangs�ly�ban ritka lelkess�get lehetett hallani. – J�l leszel, az orvos hamarosan itt lesz.

Shi Yuan r�f�ggesztette a tekintet�t Lu Tinghanra.

Az egyenetlen fekete krist�ly d�moni f�nnyel ragyogott, �s az �l�nk k�k pillang� majdnem kit�rt bel�le.

Egyik�k sem j�tt r�, hogy a fert�z�si �rt�kek a leveg�ben folyamatosan emelkedtek. A v�roson k�v�li pusztas�g zajos volt, bent a h�zban �si �szt�n�k harsogtak, melyeknek neh�z volt ellen�llni.

Nem sz�m�tott, milyen �lc�t �lt�tt, a sz�rny akkor is sz�rny volt.

A mai �jjel volt a sz�rny karnev�lja.

Shi Yuan megnyalta a hegyes szemfog�t, �s l�gyan mondta:

 - Meg akarlak…

Meg akarlak fert�zni.

Csak ahogy a lehullott levelek visszat�rtek a gy�kereikhez, a sors lel�gott a f�gg�ny�n, id�vel minden bek�sz�nt v�g�l. Az emberi l�nyeknek r�vid �let�k volt. Ha sz�rnyekk� v�lnak, a g�njeik a rendezettb�l kaotikuss� v�lnak, �s �lland�an mut�ci�k alakuln�nak ki, akkor pedig nem lenn�nek az �lethosszukt�l korl�tozva.

Majdnem �r�k �let lett volna, �s nem lett volna t�bb� onnant�l az �let �s hal�l �ltali elv�l�s.

A vil�g kegyetlen, �lj�nk egy�tt �r�kk� a s�rban �s a csontok k�zt.

Shi Yuan megragadta Lu Tinghan v�ll�t, olyan kem�nyen, hogy az ujjbegyei majdnem a h�s�ba martak. A hossz� fark�nak pikkelyei �sszed�rg�l�ztek a s�t�tben, met�lszer� hangot adva ki.

[Fert�zd meg.], harsogta az �szt�ne. [Nem te f�lsz a legjobban az egyed�ll�tt�l? Fert�zd meg, �s akkor �r�kk� a ti�d lesz.]

Shi Yuan nem vette le r�la a szem�t, egyenesen Lu Tinghanra n�zett, �s a farka v�ge enyh�n lengett. Hirtelen beletemette a fej�t Lu Tinghan v�ll�ba, �s beleharapott!

*

A konvoj a magas erd�ben vezetett, �s Farkaskarom kidugta a fej�t, hogy beleszagoljon a sz�lbe.

 - �rzel valamit? – k�rdezte az Agancsos.

 - Az eg�sz kibaszottul gyan�san bog�rszag� – v�laszolt Farkaskarom. – Meg�r�ltek, vagy beleny�ltunk egy hangyabolyba?

 - Ki tudja? – Agancsos megsimogatta a kez�ben tartott pusk�t. – B�rhogy is, ha l�tunk egy csapatot, meg�lj�k. Csak ki akarom pr�b�lni ezt.

T�z perc m�lva a konvoj meg�llt.

Agancsos fel�llt, l�tni akarta, mi t�rt�nt. Xing Yifeng hangja j�tt a kommunik�ci�s termin�lb�l.

 - M�sodik csapat, sz�lljatok ki, �s gyertek a konvoj elej�re.

Agancsos �s Farkaskarom egym�sra n�zett, majd kisz�lltak. A f�ldet lehullott levelek �s bogarak tetemei bor�tott�k, mint valami fura sz�nyeg. A mut�ns rovarfajt�k gyakran voltak r�vid �let�ek, �s gyakran haltak meg nagy sz�mban. Amikor a katonai csizm�juk r�juk taposott, �s levelek �s a tetemek ropogtak.

Miel�tt el�rt�k a konvoj elej�t, r�j�ttek, mi�rt �lltak meg.

… Egy kisz�radt b�r l�gott k�t nagy fa k�z�tt.

A sz�radt b�r fekete volt, melyet s�rga cs�kok kereszteztek, tucatnyi m�ter magas volt, az �gakr�l l�gott lefel�, �s lebegett a sz�lben.

A k�s�rteties, fekete krist�lydarabok visszavert�k az �g f�nyeit.

 -… Azt a kurva – morogta Farkaskarom. – Mif�le sz�rny hagyta ezt itt?

�t kutat� szedegette a mint�kat, �s Xing Yifeng �ket �rizte fegyverrel a kez�ben.

A katona a k�gy�pikkelyekkel a nyak�n megsz�lalt:

 - Ezeket lilaf�ny bogarak hagyt�k. Biztos vagyok benne.

 - Az a dolog m�g mindig vedlik? – k�rdezte Farkaskarom.

 - Az er�s teremtm�nyek mind levedlik a b�r�ket, amikor n�veked�si szezon van, mert a m�ret�k nagyban megv�ltozik – v�laszolt K�gy�pikkely, felpillantva a sz�raz b�rre. – De sosem l�ttam ekkor�t… teljesen ki van ny�lva. Kisebb hegy m�ret�.

 - Nem kellene �sszetal�lkoznunk vele szemt�l-szemben, es�ly�nk sem lenne nyerni – sz�lt Xing Yifeng. – Sz�ltam a parancsnoki k�zpontnak a helyzetr�l, kikalkul�lj�k a k�vetkez� l�p�seket.

 - Igaz�n lehetetlen, hogy legyen es�ly�nk nyerni – n�zte m�g mindig a b�rt elsz�ntan K�gy�pikkely, �s a f�gg�leges pupill�i �gy meredtek, mint ahogy az �ldozat�ra szoktak. – Viszont ami kiss� �sszezavar, hogy mi�rt van ennyi perzselt nyom a b�r�n.

 - Tal�n meg�gett egy t�zben – tal�lgatott Farkaskarom.

 - Nem, ez nem olyan… - morogta K�gy�pikkely. – A lilaf�ny bogarak nem f�lnek a t�zt�l. Mind az Anyakir�lyn� �s a M�hkir�lyn� el�g meleg. Ha t�z �ri �ket, a p�nc�ljuk bes�t�tedik, de lehetetlen, hogy �gy �gjenek meg. Hogy is mondjam… - Hezit�lt egy p�r m�sodpercig. – Olyan, mintha a Sziv�rv�ny Kard tal�lta volna el?

A Sziv�rv�ny Kard a Sz�vets�g �rben l�v� l�zer fegyvere volt, ami elpuszt�totta a d�lkeleti el��rs�t, �s a fert�z�tt patk�nycsapatokat, amik megt�madt�k az �rs�t.

 - Hahaha, most csak viccelsz. – Farkaskarom nem tudta t�bb� visszafogni mag�t, �s hangosan nevetett. – Hogy lehetne itt olyan teremtm�ny, ami t�l�l egy eff�le t�mad�st? Csak ha valami isten, nem? Mi volt a neve annak a speci�lis teremtm�nynek kor�bban? Oh, igen, „Forr� Hurrik�n”. Szemb�l kapta be a Sziv�rv�ny Kardot, �s a h�sa �s v�re k�dd� v�lt, egy negyed�t hagyva meg a csontv�z�nak… ez el�g er�s. Ha van itt olyan dolog, el lesz puszt�tva, amint a v�roshoz j�n.

 - Ez igaz – h�zta el K�gy�pikkely a sz�ja sark�t, �szint�tlen mosolyt mutatva be. – Teljesen lehetetlen.

 - Abszol�t lehetetlen. Sz�val mi ez? Az Anyakir�lyn�je vagy a M�hkir�lyn�je a lilaf�ny bogaraknak? – k�rdezte Farkaskarom.

Hirtelen megtorpant.

A hall�sa �rz�keny volt, �s �gy t�nt, hogy hallotta… valamif�le bogaraknak a sz�rnycsapkod�s�t? De t�l gyors �s t�l halk volt, ami arra k�sztette, hogy azt gondolja, csak ill�zi�.

 - Anyakir�lyn�, l�thatod, ha megn�zed a sz�rnyait, kett�vel t�bb p�r van, mint a M�hkir�lyn�nek – mutatott K�gy�pikkely a sz�rnyak ir�ny�ba a fegyvere cs�v�vel. – N�zd, ott.

Farkaskarom abba az ir�nyba n�zett, �s miel�tt tiszt�n l�thatta volna, egy ropog� hang j�tt az erd�b�l. Agancsos j�tt vissza, �s egy halom bog�rtetemre l�pett.

 - Mi�rt kapkodsz �gy? – k�rdezte Farkaskarom. – Belebotlott�l abba az Anyakir�lyn�be?

Agancsos ignor�lta, el�re s�t�lt, hogy mindenki l�ssa, az arc�n gy�szos kifejez�ssel, �s kit�rta a kez�t.

Egy v�kony l�nc l�gott le, �s egy met�l bil�ta fityegett a kez�ben. Ez volt az �ltal�nosan „d�gc�dul�nak” nevezett dolog, melyet a Sz�vets�g katon�i viseltek, mindegyiken rajta volt a tulajdonosa neve �s sz�ma.

Amikor nem volt lehet�s�g az elesetteket visszavinni a v�rosba, a katon�k elvett�k a d�gc�dul�t, hogy beazonos�ts�k, kiknek a szelleme t�rt vissza az otthon�ba.

 - Tal�ltunk egy testet – sz�lt Agancsos. – Egy elt�nt tiszt�t.

A d�gc�dula lengett, �s f�mes f�ny villogott rajta.

[Sz�m: C29770]

[Xie Qianming alt�bornagy]

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.