El�sz�

Vil�gos Sug�r�t 4.

    Ez volt a hetedik holdh�nap tizen�t�dik napja, �s az �g m�g mindig s�t�t volt. A nap eme szakasz�n m�g a S�rk�nyv�ros zs�folt utc�i is ki�r�ltek. Csak a rovarok h�v�sai emelkedtek ki alkalmank�nt a bokrok k�z�l – n�ha ott voltak, n�ha nem, idegess� �s ijed�ss� t�ve az embert.

     �jjel f�l h�rom volt. Harmat kezdett felbukkanni, �s a leveg� nedvess�, ragad�ss� v�lt a p�r�t�l.

     Lehet, hogy a sz�l miatt l�tszott �gy, hogy valaminek az �rny�ka folyamatosan a sarkokon lebegett. Les�t�lva az utc�n �gy �rz�d�tt, mintha valaki mindig az ember m�g�tt lenne, �s r�meredne.

     Ebben az �r�ban s�t�lt Guo Changcheng a Vil�gos Sug�r�t 4. udvar�ba, az �rtes�t�s�t szorongatva.

     Guo Changchenget, mivel mindk�t sz�l�j�t fiatal kor�ban elvesztette, a rokonai nevelt�k fel. Figyelemre m�lt� megjelen�se volt, �tbukd�csolt egy harmadrang� egyetemen, �s szem�lyis�g tekintet�ben emberker�l� �s gy�va volt. Mivel a lediplom�z�sa ut�n k�ptelen volt munk�t tal�lni, az �v nagyobb r�sz�ben otthon maradt, �s nem csin�lt semmit. N�mi id�vel k�s�bb, a m�sodik nagyb�tyja, aki kezdett felemelkedni a rangl�tr�n a K�zbiztons�gi Miniszt�riumban, sz�ks�ges kapcsolatokat l�tes�tett, hogy tal�ljon egy haszontalan munk�t az � haszontalan unoka�ccs�nek, hogy legal�bb adjon valami tennival�t a sz�m�ra.

     Guo Changcheng �gy sejtette, hogy a j�v�ben egyenruh�t fog hordani, leparkol a kapuh�zban, csin�l egy cs�sze te�t, amikor oda�r, kilenct�l �tig dolgozik, �s �dv�zli a l�togat�kat, majd elk�sz�n t�l�k… m�gnem ez a k�l�n�s „Elfogad� Lev�l” meg nem �rkezett.

     Amikor Guo Changcheng el�sz�r k�zhez kapta, azt hitte, valaki elhib�zott valamit. A nagyon hivatalos, kommunista-piros nyomtatv�ny kijelentette:

„Guo Changcheng elvt�rs,

   Gratul�lunk az oszt�lyunkra val� bejut�s��rt. Itt ki�lvezheti az �llami K�ztisztvisel�s�g el�nyeit, mik�zben ugyancsak a v�ll�n hordozza az emberek szolg�lat�nak neh�z k�teless�g�t. Rem�nyked�nk benne, hogy ett�l a napt�l fogva szenved�lyesen l�tja el a munk�j�t az �j munkahely�n, tiszteletben tartja a poz�ci�j�t, hat�rozottan t�r el�re, engedelmeskedik a vezet�inek, szereti �s egys�get alkot koll�g�ival, �s hozz�tesz a t�rsadalmi stabilit�shoz �s az orsz�g nemzeti j�l�t�hez.

   Augusztus 31.-�n (a hetedik holdh�nap tizen�t�dik napj�n), �jjel f�l h�romkor, k�rj�k, hozza mag�val Lakoss�gi Szem�lyi Igazolv�ny�t �s ezt az Elfogad� Levelet, �s kell� id�ben jelentkezzen az oszt�lyunkon. (C�m: Vil�gos Sug�r�t 4., els� emelet, HR Oszt�ly).

Minden dolgoz�nk nev�ben �dv�z�lj�k az oszt�lyon, mint j� elvt�rsunkat.

A K�nai K�zt�rsas�g Emberei,

K�zbiztons�gi Miniszt�rium

K�l�nleges Nyomoz�i Oszt�ly

X �v, X h�nap, X nap”

     �ltal�ban, ha valakit ilyen bizarr id�pontban k�rtek jelentkezni, az �tlagember azt felt�telezte volna, hogy el�r�s t�rt�nt, �s legal�bb egy h�v�st int�zett volna meger�s�t�s�rt. De Guo Changcheng mindig is rettegett a szoci�lis �rintkez�sekt�l, �s hogy t�bb mint f�l �vet t�lt�tt otthon, s�lyos telefonf�bi�t okozott sz�m�ra. Amint csak gondolt r�, hogy fel kell h�vnia valakit, olyan stresszes lett, hogy �jszak�kon �t nem tudott aludni.

     Ilyen form�n halogatta el a dolgot eg�szen augusztus 31.-�nek �jf�l�ig, �s m�g mindig nem telefon�lt.

     Sz�val h�t Guo Changcheng el��llt az �tlettel, amir�l �gy gondolta, mindk�t f�lnek a legjobb: �gy d�nt�tt, eg�sz �jjel fenn marad. �jjel f�l h�romkor megy, �s vet erre egy pillant�st. Ha senki nincs ott, elmegy a k�zeli McDonald’s-be, �s kih�zza az �jszak�t. Azt�n, d�lut�n f�l h�romkor visszamegy. Ak�rhogy is, a megfelel� id�pontban lesz ott.

     Az �jszaka k�zep�n minden t�megk�zleked�s le�llt. Guo Changcheng egyetlen es�lye az volt, ha maga vezetett. Nagy neh�zs�gek �r�n, �s a GPS seg�ts�g�vel, v�gre megtal�lta a megfelel� helyet.

     Kider�lt, hogy a Vil�gos Sug�r�t 4. nem r�gt�n az �ton volt, hanem egy j�l elrejtett udvarban. Guo Changcheng az udvar kapuj�ban �llt, �s hosszasan, alaposan szeml�lte, miel�tt a telefon eleml�mp�j�nak f�ny�t haszn�lta, hogy megtal�lja a h�zsz�mot egy kis plaketten, a vastag borosty�n alatt. A h�zsz�m alatt egy kis sorban a k�be v�sve a k�vetkez� �llt: K�l�nleges Nyomoz�i Oszt�ly. Azalatt a K�zbiztons�g log�ja l�tszott.

     Az udvar tervezet�t igaz�n j�l �p�tett�k fel. A bej�ratn�l volt a parkol�, �s ahogy az ember bes�t�lt, tal�lhatott egy sornyi pagoda f�t, melyeknek olyan vaskos �s s�r� level�k volt, hogy egy kis erd�re eml�keztettek. Csak egy sz�k �t volt szabad. Miut�n Guo Changcheng �ts�t�lt, v�gre megl�tott egy kicsi �p�letet, amir�l �gy t�nt, a kapuh�z.

     T�nyleg volt valaki odabent – a f�nyek m�g mindig �gtek. Az ablakon kereszt�l Guo Changcheng egy egyenruh�s k�rvonalat l�tott, ami rend�rsapk�t viselt, �s �js�got tartott a kez�ben. Olykor lapozott egyet. Guo Changcheng vett egy m�ly leveg�t; olyan ideges volt, hogy izzadt a tenyere. �res agya meg se fontolta, hogy mi�rt dolgozik m�g mindig a port�s ebben az �r�ban.

   - Jelentkezni j�ttem, itt van az elfogad� levelem. Jelentkezni j�ttem, itt van az elfogad� levelem. Jelentkezni j�ttem, itt van az elfogad� levelem.

     Guo Changcheng �gy motyogott mag�nak, mintha tank�nyvb�l mondana fel, a sorok tucatszor bukd�csoltak k�rbe-k�rbe a sz�j�ban. V�g�l �sszeszor�totta a fog�t, odas�t�lt, �s remeg�sen kopogtatott a kapuh�z ablak�n. Miel�tt a bent l�v� szem�ly teljesen feln�zett volna, Guo Changchengm olyan gyenge l�legzettel, mint a fonal, mintha az utols� szavait mondan�, �gy sz�lt:

   - J�-j�ttem, hogy elfogadjam… itt van a jelentkez�si levelem…

     A k�z�pkor� f�rfi a kapuh�zban �sszezavarodva tette le az �js�gj�t.

   - Huh?

     Az er�fesz�t�sei dac�ra m�gis siker�lt �sszekusz�lnia a sorait. Guo Changcheng s�rni akart, de nem voltak k�nnyei. A stressz lila �deskrumpliv� v�ltoztatta az arc�t.

     Az �g irgalm�nak k�sz�nhet�en, a f�rfi megl�tta az elfogad� levelet a kez�ben, �s azonnal meg�rtette.

    - Oh… Oh! Te vagy az �j t�rsunk, igaz? Hogyan sz�l�thatlak? Oh, l�tom! Xiao-Guo*! J� p�r �ve nem volt �j ember�nk. Sz�val, nem valami k�nny� megtal�lni ezt a helyet, mi?

     Guo Changcheng v�gre kiengedte a t�dej�be szorult leveg�t. Szerette az ilyen embereket, meleg �s csupa lelkesed�s. Am�g a m�sik ember sz�ja mozgott, csak b�logatnia vagy a fej�t r�znia kellett. Nem volt sz�ks�g szavak �sszef�z�s�re.

   - Hadd mondjam el, szerencs�d van. �gy esett, hogy a f�n�k�nk is bent van ma �jjel. Gyere, bemutatlak neki.

     Ahogy Guo Changcheng meghallotta ezt, minden sz�rsz�la �gnek �llt. Egy�ltal�n nem �rezte mag�t szerencs�snek – helyette �gy �rezte, egy szerencs�tlens�g pamacs lebegett fel a fej�b�l, mint egy szellem.

     Guo Changcheng semmirekell� volt. A hatalmas emberek, mint a f�n�k�k, voltak a legnagyobb f�lelmei. M�r gyerekkora �ta a tan�roknak a puszta l�tv�ny�t�l is g�rcsbe r�ndult a v�dlija. Ha h�sz m�terr�l is l�tta meg az igazgat�t, akkor is megv�ltoztatta volna az �tir�ny�t, hogy elker�lje. Vil�gosan egy t�rv�nytisztel� v�roslak� volt, de minden alkalommal, mikor l�tta a felfegyverzett rend�r�ket a Nemzeti �nnepen, �gy reag�lt, mint az eg�r, aki macsk�t szimatolt, aminek k�vetkezt�ben az emberek gyanakv� tekinteteket vetettek fel�.

     Tal�lkozni a f�n�kkel? Akkor m�r azt is k�rhette volna t�le, hogy egy szellemmel tal�lkozzon!

     �pp, mikor a hideg izzadts�g m�r patakokban folyt r�la, l�p�sek zaja k�zeledett. A Vil�gos Sug�r�t 4. kertj�b�l egy fiatal f�rfi s�t�lt ki hossz� l�ptekkel. Egy cigarett�t tartott a sz�j�ban, a kezeit a nadr�gja zseb�be dugta. Magas volt, egyenes v�llakkal, s�r� szem�ld�kkel, m�lyen �l� szemekkel, �s hat�rozott orral. Nagyon j�k�p� volt, m�g ha az arckifejez�se kiss� s�t�t is volt.

     A f�rfi szem�ld�ke �sszer�ncol�dott, ahogy olyan gyorsan s�t�lt, hogy sz�l t�madt a l�ptei nyom�n. Az arc�n �l� �zenet nyilv�nval� volt: „Ne �llj az utamba, ne f�rassz, �s kopj le.”

     Ebben a szerencs�tlens�gben Guo Changcheng �sszetal�lkozott a f�rfi tekintet�vel, �s azonnal megrettent azokt�l a csod�latos, m�gis hideg, fekete szemekt�l. Az �szt�ne azt s�gta neki, hogy ennek a d�g�s pasinak rossz modora van.

     De amikor ez a forr� ked�ly� d�g�s pasi r�j�tt, ki volt Guo Changcheng, hirtelen lef�kezett. A k�vetkez� pillanatban az arckifejez�se �talakult, olyan foly�konyan, mint egy mesteri sz�n�sz�. Az a viharos kin�zet hirtelen naps�t�ses, tiszta �gg� v�lt, azzal a fajta mosollyal, mely gyorsabban terjedt sz�t az arc�n, mint hogy valaki lapozott volna. A mosoly nyom�n k�t apr� g�dr�cske t�nt fel az arc�n. A cigaretta, ami m�g mindig a sz�j�ban volt, elferd�tette kiss� a sz�ja sark�t. A szeme hangy�nyit �sszegy�r�d�tt, olyannak l�tszott, mint aki valami csintalans�gra k�sz�l – de csak a korrekt mennyis�g� csintalans�gra, ami a megk�zel�thet�s�g �rz�s�t k�lcs�n�zte neki.

   - L�tod, a falra festett�k az �rd�g�t! Gyere, fiatalember, ismerd meg �t. Ez itt a f�n�k�nk. – A port�s megl�kte Guo Changchenget. Guo Changcheng f�l l�p�st el�re bukd�csolt, �s hallotta a m�g�tte halad� szem�lyt felki�ltani: - Zhao igazgat�, v�gre van egy �j munkat�rsunk!

     Zhao igazgat� Guo Changcheng ny�jtotta a kez�t, nyitottan �s bar�ts�gosan.

   - Hell�-hell�! A legmelegebb �dv�zletem!

     Guo Changcheng a nadr�gj�ba t�r�lte nyirkos tenyer�t, mintha a teste nem �llt volna az ir�ny�t�sa alatt, �s azt�n zavarbaejt�en kiny�jtotta a rossz kez�t. Hirtelen visszah�z�dott, mintha megcsapta volna az �ram. A h�nalj�t �s az inge h�tulj�t azonnal �titatta az izzadts�g. Egy �j vil�gt�rk�p form�l�dott lassan a fels�j�n.

     Zhao igazgat� nem nehez�tette meg a dolg�t. Helyette megveregette Guo Changcheng v�ll�t, mintha mi sem t�rt�nt volna. H�tk�znapi kedvesked�sek peregtek le a nyelv�r�l k�nnyed�n.

   - Ne l�gy ideges; minden itt dolgoz� bajt�rsunk bar�ts�gos, �s egys�get alkot. A mai az els� napod, sz�val k�rbe kellene, hogy vezesselek, �s bemutatni mindenkinek, de az a helyzet, hogy a mai egy k�l�nleges nap is. �szint�n, egyszer�en t�l elfoglaltak vagyunk. Tal�n nem lesz�nk k�pesek megfelel�en elhelyezni t�ged egy kis ideig; rem�lem, nem b�nod. K�s�bb elint�zem, hogy rendezz�nk neked egy �dv�zl� partit. Hab�r az �jszaka k�zep�n j�runk jelenleg… H�, mit sz�lsz ehhez, megk�rem lao-Wut*, hogy vigyen be megkeresni Wang Zhenget, a munka�gy f�n�k�t, �s megk�rni �t, hogy teljes�tse az �sszes bejelentkez�si folyamatodat. Azt�n haza mehetsz, �s ma pihenhetsz. Gyere, �s jelentkezz holnap reggel, ok�?

     Guo Changcheng kapkodva b�lintott.

     Annak ellen�re, hogy Zhao igazgat� �gett a t�relmetlens�gt�l kor�bban, ebben a pillanatban, ahogy ott �lltak �s besz�lgettek, a besz�de kom�tos volt. Nem �reztette a besz�lget�t�rs�val, hogy ker�li vagy elk�ldi. Egy�rtelm�en nagyon �gyes volt az emberek kezel�s�ben.

   - Sajn�lom, van valami, amit azonnal el kell int�znem, sz�val mennem kell. Ha b�rmire sz�ks�ged van, csak gyere egyenesen hozz�m. Ne sz�gyenl�sk�dj. Mostant�l csal�d vagyunk. Eln�z�st a f�rads�g�rt, hogy ide kellett j�nn�d ma! – Zhao igazgat� bocs�natk�r�en mosolygott Guo Changchengre, azt�n intett lao-Wunak, �s elrohant.

     Lao-Wu minden bizonnyal h�s�ges rajong�ja volt Zhao igazgat�nak. M�g akkor is, hogy v�gighallgatott egy sornyi �res marhas�got, amihez neki vajmi kev�s k�ze volt, boldog volt, mint egy kagyl�. Ahogy Guo Changchenget az iroda�p�letbe vezette, v�gig csak dum�lt.

   - Zhao igazgat�nk fiatal �s alkalmas, kiegyens�lyozott, �s nem haszn�lja ki a hatalm�t senkivel szemben, vagy semmilyen helyzetben.

      Guo Changcheng, akit m�g mindig les�jtott a szerencs�tlens�g, hogy tal�lkoznia kellett a f�n�k�vel, t�l r�m�lt volt, hogy rendesen odafigyeljen, ahogy hallgatta. Mint egy visszhangz� bog�r, csak b�logatott egyet�rt�en.*

     Mivel Guo Changcheng mindig is t�ls�gosan f�lt, hogy belen�zzen az emberek szem�be, tot�lisan elmulasztotta, hogy �szrevegye, hogy Mr Wu, aki vezette �t, olyan feh�r volt, mint a fal a l�mpaf�nyben. Az ajkai v�rv�r�sek, az ajkai sz�le eg�szen a f�l�ig ny�ltak, �s ahogy a sz�ja kiny�lt �s visszacsuk�dott, az ember l�thatta, hogy hi�nyzik a nyelve.

     Az iroda�p�letben az emberek j�ttek-mentek, �s mind rendk�v�li m�don elfoglaltnak t�ntek.

     Enn�l a pontn�l a helyzet furcsas�ga v�gre kezdett le�lepedni Guo Changchengben. Rendes esetben, m�g ha egy hirtelen �gy meg is k�v�nta az �jf�l ut�ni t�l�r�t, a kapuh�z dolgoz�inak �s a HR oszt�lynak t�nyleg itt kellett lennie, hogy t�rsas�got ny�jtsanak?

     Lao-Wu csendesen magyar�zott mellette.

   - Xiao-Guo, ne �rtsd f�lre. A j�v�ben, hacsak nem j�n el� semmilyen jelent�s eset, t�bbnyire a nap folyam�n fogsz dolgozni. Csak a hetedik holdh�napnak ez a p�r napja ilyen, mikor annyira elfoglaltak vagyunk, hogy az �jszak�k �s nappalok �sszemos�dnak. Az�rt van mi�rt megjelenni! A t�l�rab�r h�romszor t�bb az �tlagosn�l, �s a havi b�nuszod is megdupl�z�dik.

     Guo Changcheng m�g �rtetlenebb lett. Mit akar jelenteni ez a dolog, hogy „a hetedik holdh�nap mozgalmas”? A b�n�z�knek ny�rk�z�pi tal�lkoz�saik �s tapasztalatcserei konferenci�ik is voltak? Amik a holdnapt�rat k�vett�k?

     De a f�lelem, hogy h�ly�nek l�tszana, t�ls�gosan zavarba hozta, hogy k�rdezzen. Csak �sszezavarodva b�lintott.

   - Mm.

   - �ltal�ban �jszakai m�szakom van – folytatta Lao-Wu. – Nap k�zben egy m�sik koll�g�nk van a kapuh�zban. Val�sz�n�leg nem l�tsz majd olyan gyakran a j�v�ben. – S�hajtott. – Az az igazs�g, hogy �r�mmel t�lt�m az id�met veletek, fiatal emberekkel. Most diplom�zt�l? Melyik iskol�b�l? Mit tanult�l?

     Guo Changcheng sz�gyenkezve mes�lt a cseppet sem figyelemre m�lt� akad�miai h�tter�r�l. A v�g�n a hangja olyan v�kony volt, mint egy sz�nyog z�mm�g�se, �s hozz�tette:

   - Nem igaz�n vagyok j� tanul�.

   - Aiya, mir�l besz�lsz?! Egyetemi tanul� volt�l! – Lao-Wu sietve folytatta. – Egyszer�en im�dom a tanult fiatalokat. �n sosem voltam k�pes r�. Amikor fiatalabb voltam, a csal�dom szeg�ny volt. Amikor h�t vagy nyolc voltam, egy p�r �vre jelentkeztem egy sishura egy xianshenghez* a faluban. Ennyi �vvel k�s�bb szinte mindent, amit tanultam, visszaadtam annak a xianshengnek. A legt�bb karaktert nem is tudom olvasni; �pp csak k�pes vagyok �js�got olvasni.

     Milyen �vben t�rt�nt ez? Sishu?

     Guo Changcheng megint csak nem �rtette, de m�g mindig f�lt t�le, hogy h�ly�nek n�zik, �s a sz�gyen csendben tartotta.

   - Itt vagyunk! – sz�lt Lao-Wu boldogan.

     Guo Changcheng felpillantott a nagy bet�kkel �rt „Hum�n Er�forr�sok Oszt�lya” sz�vegre az ajt�n, melyet v�r�ssel �rtak a feh�r alapra. A v�r�s valahogy oda nem ill�nek t�nt sz�m�ra, de nehez�re esett r�b�kni, mi�rt. Miut�n hosszasan meredt a szavakra, hirtelen beugrott neki: az a rozsd�s v�r�s olyan volt, mint a sz�radt v�r sz�ne!

     Lao-Wu Guo Changcheng mellett �llva kopogott az ajt�n.

   - Xiao-Wang itt van? Hoztam egy �j munkat�rsat, aki csatlakozik hozz�nk. Zavarhatunk egy m�sodpercre, hogy befejezz�k a bejelentkez�si folyamatot?

     Egy sz�vver�snyi csend ut�n egy k�nnyed, n�i hang sz�lt ki.

   - Mm, j�v�k.

     A hang borzaszt�an t�volinak tetszett, de olyannak is, mintha a f�le mellett lebegett volna. Amikor Guo Changcheng hallotta, rexflexszer�en megborzongott. H�v�ss�g cir�gatta a tark�j�t.

     De Lao-Wu l�tsz�lag nem is v�ve ezt �szre, folytatta a cseveg�st.

   - Annyira sajn�lom, Xiao-Guo, hogy el kellett j�nn�d eg�szen id�ig az �jszaka k�zep�n. De nincs mit tenni – a mi Xiao-Wangunk pont olyan, mint �n. Csak �jjeli m�szakban tudunk dolgozni, sz�val az �sszes �j munkav�llal�i folyamatot ilyenkor kell megcsin�lni.

     V�rjunk csak…

     Mit �rtett azalatt, hogy csak �jjeli m�szakban tudtak dolgozni?

     Mi�rt nem tudtak dolgozni nap k�zben…?

     Egy �j r�tegnyi jeges izzadts�g �t�tt ki Guo Changcheng h�t�n. R�m�lett�l remegve, v�gre megac�lozta az idegeit, �s v�gigsepert a tekintet�vel az elhalad� dolgoz�kon. Egyetlen pillant�sb�l l�tott egy egyenruh�t visel� illet�t, aki ellebegett mellette, a l�bai minden k�ts�get kiz�r�an nem �rintett�k a f�ldet…

     Vagy ink�bb… neki… n-n-neki nem is voltak l�bai!

     Az iroda ajtaja nyikorogva ny�lt ki el�tt�nk, a zsan�rok �rces ny�g�st hallattak. Egy feh�rbe �lt�z�tt, fiatal n� jelent meg. Egy olyan hangfoszl�nnyal, melyt�l Guo Changcheng libab�r�ss� v�lt, �gy sz�lt:

   - Elhoztad az elfogad� leveledet �s a szem�lyigazolv�nyodat?

     Hideg, zord huzat gomolygott el� az irod�b�l. Guo Changcheng �gy �rezte, a sz�ve a tork�ban akadt, �s nem vert t�bb�. Visszatartotta a l�legzet�t, �s lassan felpillantott. A tekintete v�gigsiklott a feh�r ruh�n, mely m�g egy porszemt�l is mentes volt, �s v�g�l meg�llapodott a l�ny szabad nyak�n…

     Egy gurgul�z� hang t�rt fel Guo Changcheng tork�b�l, mintha fojtogatt�k volna. T�tott sz�jjal, �s olyannyira elkerekedett szemekkel, hogy f�l� volt, kiesnek, h�tr�lt egy l�p�st. F�lelem csorgott v�gig rajta.

     K�zelebbi vizsg�l�d�s ut�n l�tott egy v�r�s fonalhoz hasonl� dolgot a n� nyaka k�r�l. De nem �kszer volt – t�l k�zel simult a b�r�hez… Ink�bb egy szoros varr�svonal volt, mely a fej�t a nyak�n tartotta!

     Jeges k�z pihent meg a v�ll�n. Lao-Wu hangja k�zvetlen�l a f�le mell�l sz�lt:

   - H�, Xiao-Guo, mi a gond?

     Guo Changcheng odakapta a fej�t, hogy egyenesen r�meredjen Lao-Wu arc�ra – az arcra, ami �gy n�zett ki, mintha pap�rmas�b�l k�sz�lt volna, hatalmas, v�res sz�jjal, mely a f�l�ig �rt.

     Kor�bban Guo Changcheng azt hitte, hogy a f�n�k�vel tal�lkozni rosszabb volt, mint egy szellemmel, most pedig ennek a gondolatnak a k�vetkezm�ny�t�l szenvedett. A mai �jjelen nemcsak a f�n�k�vel tal�lkozott – hanem n�h�ny igazi szellemmel!

     A kedves nagyb�tyja t�nyleg megtal�lta neki a legaranyosabb, legrendk�v�libb munkahelyet.

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

Xiao: kis- kicsi-

Lao: �r, id�sebb emberre haszn�latos jelz�

Visszhangz� bog�r: egy mitikus teremtm�ny, mely az ember gyomr�ban �l, �s visszamond mindent, amit hall. Mi nyugaton tal�n azt mondan�nk, olyan, mint egy papag�j, csak elism�tli, amit m�sokt�l hall.

Sishu: mag�n�ra, melyet a gazdag csal�dok tartottak a gyerekeiknek az �kori K�n�ban. Ma m�r nem haszn�latos sz�.

Xiansheng: r�gi sz� a tan�rra.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.