Amikor Shen Wei visszat�rt az orvosi r�szlegre a b�f�b�l hozott �tellel, Guo Changchenget tal�lta idegesen �csorogni a bej�ratn�l. A fiatal gyakornok ide-oda n�zel�d�tt, egy�rtelm�en be akart menni, de legal�bb olyan egy�rtelm�en t�ls�gosan f�lt is. Daqing, a kora�rett macska, oldalt �lt, l�tv�nyosan nem t�r�dve semmivel. A hasa kidudorodott, ahogy mosdatta a f�nyes, fekete sz�r�t.

   - Te nem… - Shen Wei sut�n megtorpant. Kor�bban egy�ltal�n egy csepp figyelmet sem szentelt erre az illet�re itt el�tte. – Eln�z�st, de hogyan kellene, hogy sz�l�tsalak?

     Ez a fr�szt hozta Guo Changchengre, de azt�n felismerte Shen Weit. �vele �llva szemben Guo Changcheng sokkal kev�sb� �rezte mag�t idegesnek. Nyilv�nval� volt, hogy Shei Wei egy j� ember volt. A jelenl�te nem �rasztotta azt a folyamatos nyom�st, amit Zhao Yunlan�, f�ggetlen�l att�l, milyen kedves volt a f�n�k. Tal�n ez egy �rtelmis�gi b�ja, gondolta Guo Changcheng gy�ny�rk�dve. Shen Wei v�llt v�llnak vetve �llhatott egy er�teljes kisug�rz�s� ember mellett an�lk�l, hogy gyeng�nek l�tsz�dott volna, �s m�gis, mikor egy olyasvalaki mellett �llt, mint Guo Changcheng, aki a Haszontalanok Templom�nak �lethossz �ta tart� tagja volt, nem is t�nt annyira fennk�ltnek.

   - A vezet�knevem Guo – mondta gy�v�n Guo Changcheng.

   - Xiao-Guo nyomoz�, akkor – mosolygott Shen Wei. – Mi sz�l hozott ide?

     Guo Changcheng hezit�lt, bizonytalanul abban, hogy elmondhatja-e ak�rkinek, milyen feladattal b�zta meg a f�n�ke. K�ptelen�l r�, hogy d�nts�n, lepillantott, �s Daqing arckifejez�s�ben kereste a megold�st. Daqing viszont egy hossz�sz�r� macska volt, az arc�n t�k�rszer�, fekete bund�val. Ott nem lehetett v�laszt tal�lni.

     Daqing csendesen a mancs�ba temette az arc�t. Ink�bb t�rgyaln�l f�nyes nappal egy macsk�val, ahelyett, hogy megform�ln�l egy norm�lis mondatot?

     Szerencs�re Shen Wei r�j�tt a probl�m�ra. L�tva Guo Changcheng bels� v�v�d�s�t, azonnal megsz�lalt.

   - Eln�z�st k�rek… gondolkod�s n�lk�l besz�ltem. Csak �gy k�rdeztem. Bocs�nat, nem pr�b�ltam k�v�ncsiskodni.

     Guo Changcheng sz�gyenkezve hajtotta le a fej�t, m�g ha nem is �rtette, mi�rt kellett sz�gyent �reznie.

   - Ett�l m�r? – k�rdezte Shen Wei. – Sokat vettem. Ha gondolod, mi�rt nem j�ssz be, �s eszel te is?

     Guo Changcheng m�r majdnem visszautas�totta, amikor megkordult a gyomra. A legutols� alkalom, hogy evett vagy ivott b�rmit is, el�z� �jjel volt – majdnem egy teljes nappal ezel�tt.

     M�g megingott, ahogy d�nteni pr�b�lt, Shen Wei sikeresen becsalogatta Daqinget.

   - Gyere, cica. Vettem tejet. Az �gyeletes orvos val�sz�n�leg szint�n enni ment. Csendben lesz�nk, �s nem hagyjuk senkinek, hogy �szrevegyen.

     Mivel Daqing volt Guo Changcheng egyetlen b�tors�gforr�sa, l�tva, hogy a macska megadta mag�t az �des k�s�rt�snek, nem hagyott neki m�st v�laszt�st, mint k�vetni.

     Tal�n abban a rem�nyben, hogy megmenti Guo Changchenget att�l, hogy k�nosan �rezze mag�t, Shen Wei cseveg�st kezdem�nyezett.

   - Xiao-Guo nyomoz�, nagyon fiatalnak l�tszol… nem sokkal id�sebbnek, mint a di�kjaim. Nem dolgozol r�g�ta, igaz?

   - Ez a m�sodik napom – mondta Guo Changcheng �szint�n.

   - Akkor t�nyleg a tan�tv�nyaim koroszt�ly�ba kell, hogy tartozz – mosolygott Shen Wei. – Milyen �rz�s becsatlakozni a munka vil�g�ba?

     Nem volt valami j� �rz�s, �szint�n sz�lva. De Guo Changcheng akkor is alaposan fontol�ra vette a szavait.

   - H�t… megfelel�.

     Ahogy vezette �ket, az embert �s a macsk�t, lefel� az orvosi r�szleg sz�k�s folyos�j�n, Shen Wei szeme megvillant a szem�vege m�g�tt, de folytatta, mintha semmi k�l�n�s nem lett volna.

   - A koll�g�id, �s a… f�n�k�d… j�l b�nik veled?

   - Zhao igazgat� el�g j� hozz�m. Oh… � az, aki itt volt reggel. A koll�g�im… - �s itt Guo Changcheng arckifejez�se enyh�n eltorzult, ahogy visszaeml�kezett Lao-Wu pap�rmas�szer� arc�ra, �s hogy hogyan is t�nt �gy, mintha Wang Zheng fej�t lev�gt�k, majd visszavarrt�k volna.

   - �k… - mondta f�jdalmasan. – �k is rendben vannak.

   - Zhao igazgat� – visszhangozta Shen Wei csendesen, miel�tt k�rdezett. – A te Zhao igazgat�d elfoglalt �ltal�ban?

     Guo Changcheng megvakarta a fej�t.

   - …Val�sz�n�leg? E-ez az els� napom. Igaz�n nem tudom.

   - Mit gondolsz r�la?

   - Nagyszer� ember – v�laszolt Guo Changcheng automatikusan.

   - Akkor mi�rt tartasz t�le egy kicsit? – n�zett r� Shen Wei.

   - � a f�n�k�m! – sz�lt Guo Changcheng d�bbenten. – Persze… Persze, hogy �n…

     Ahogy el�rt�k a szob�t, ahol Li Qian pihent, Shen Wei nevet�sben t�rt ki.

     Gyorsan sz�tpakolta az �telt az asztalon, �s elosztotta az ev�eszk�z�ket, azt�n let�pte a tetej�t egy egyszerhaszn�latos doboznak, megt�lt�tte n�mi meleg tejjel, �s Daqing fel� tolta.

   - Egyetek, mindenki. Ne csak �ljetek itt.

     Az �hs�g t�tog� �ress�get kre�lt a gyomr�b�l, Guo Changchengnek m�gsem volt t�l nagy �tv�gya. R�gen, az iskol�ban, �ltal�ban sosem evett a b�f�ben – nem az�rt, mert el volt k�nyeztetve, �s len�zte az �telt, hanem mert ahogy a b�f� megtelt t�meggel, valaki elker�lhetetlen�l j�tt, �s le�lt az asztal�hoz. Mind�ssze ennyi kellett hozz�, hogy k�nyelmetlenn� tegye, �s meg�lje az �tv�gy�t, nem is besz�lve err�l a helyzetr�l, k�t idegennel falatozva egy k�rh�zi szob�ban.

     Li Qiannak m�g kev�sb� volt �tv�gya. A jelenlegi ment�lis �llapot�t tekintve, ha a doktor nem nyilv�n�totta volna eg�szs�gesnek, Shen Wei majdnem azt gyan�totta volna, a l�ny drogozott. Arra is r�j�tt, hogy ha nem mond semmit, az egyetlen hang az eg�sz szob�ban Daqing lefetyel�s�nek hangja lesz, ahogy a tejet itta, ami f�jdalmasan k�nos volt. Nem volt m�s v�laszt�s, mint fenntartani a csever�sz�st.

   - Azt mondtad, helyi vagy – sz�lt Li Qianhoz. – Messze laksz? Ha igen, haza k�ne menned, �s pihenned p�r napig. Besz�lek a tan�csad�ddal helyetted, ha sz�ks�ges.

     A l�ny ev�p�lcik�i �szrev�tlen�l megtorpantak, ahogy hezit�lt. V�g�l halkan �gy sz�lt:

   - A csal�dom… a csal�dom jelenleg egy temet�st int�z. Sok rokonunk j�n vend�gs�gbe, sz�val sz�momra nincs hely.

     Shen Wei megdermedt. Li Qian gyeng�n megb�kd�ste az ev�p�lcik�val a rizst a t�lj�ban, majd hozz�tette:

   - A nagymam�m k�t napja halt meg.

   - Sajn�lom. Nem tudtam – k�rt eln�z�st a f�rfi azonnal. – R�szv�tem.

      Li Qian v�lasz n�lk�l hajtotta le a fej�t. Felszedett az �res, feh�r rizsb�l, nem v�ve tudom�st a k�retr�l.

     Shen Wei egy extra p�r ev�p�lcik�t ir�ny�tott, mint amolyan k�z�s kiszolg�l� ev�eszk�z. Ahogy a l�ny t�lj�ba tett n�mi �telt, megsz�lalt.

   - V�letlenszer�en v�s�roltam t�bbf�le ennival�t. Nem tudom, hogy �zlik-e b�rmelyik is, de legal�bb pr�b�lj enni bel�le egy keveset.

     Guo Changcheng, aki eddig �gy tett, mintha nem l�tezne, hirtelen k�zbekotyogott.

   - Amikor fiatalabb voltam, engem is a nagymam�m nevelt fel. Meghalt, amikor tizenegyedikes voltam. Emiatt f�l �vet hi�nyoztam az iskol�b�l.

     Shen Wei �s Li Qian is r�n�ztek. Csendben maradt megint, miel�tt tompa hangon folytatta volna.

   - Mindig is csal�d�st okoztam. Amikor m�s gyerekek zaklattak, t�ls�gosan f�ltem, hogy vissza�ssek, vagy ak�r s�rjak. Ha a nagyim r�j�tt, mag�val vitt, amikor elment, hogy sz�monk�rje az iskol�t, azt�n leszidott, mikor haza�rt�nk. Elvitt joghurtot venni, csokit, cukrot, �s Qingfeng z�lds�ggomb�cait. De azt�n otthon egy falatot sem evett. Mindet meghagyta nekem. Ha a sz�ja el� tettem, �pp csak egy kicsit harapott le. Gyerekk�nt azt mondtam magamnak, ha feln�v�k, �s sok p�nzem lesz, �n fogok majd gondoskodni r�la. Veszek majd neki joghurtot, csokit, gomb�cokat, de… nem �rte meg, hogy l�ssa azt a napot.

     Valami a szavaiban megpend�tettek egy h�rt Li Qianban. K�nnyek kezdtek potyogni a szem�b�l, de Guo Changcheng nem vette �szre. Olyan volt, mintha mag�hoz besz�lt volna.

   - Egy nap meghalt �lm�ban. Senki nem tudta. Nem kelt fel k�vetkez� reggel, sz�val mentem, hogy felkeltsem, azt�n meg… megtal�ltam. A k�vetkez� p�r �vben mindig r�la �lmodtam. Amikor nem voltam iskol�ban, arr�l �lmodtam, hogy minden noszogatott, azt mondva: „menj tanulni, tanulj j�l”. V�g�l visszat�rtem az iskol�ba. N�ha, amikor j� jegyeket kaptam, mosolygott r�m. Amikor a jegyeim lezuhantak, s�hajtott, �s fesz�ltnek l�tszott. Azt�n v�gre bejutottam az egyetemre.

     Guo Changcheng olyan elhervadtan l�tszott, mint egy fagyette padlizs�n. Shen Wei nem tudta visszafogni, hogy megpaskolja a fej�t.

   - A felv�teli �rtes�t�met mindenkin�l k�s�bb kaptam meg – mosolygott a f�rfire sz�gyenl�sen Guo Changcheng. - A felv�teli harmadik k�r�ben voltam, m�sok m�r r�g elfogadt�k az aj�nlatukat. Addigra m�r szeptember volt. Aznap �jjel t�rt�nt utolj�ra, hogy r�la �lmodtam. Azt mondta „m�r feln�tt�l. A nagyi nyugodtan pihenhet. Most elmegyek”. Amikor megk�rdeztem, hova megy, csak megr�zta a fej�t, �s azt mondta, olyan hely volt, ahova csak a holtak mehettek, �s az �l�knek nem kellene k�rdeznie r�la. M�r �vek teltekel, de nem �lmodtam vele t�bbet. Egyszer sem. A nagyb�ty�m szerint �jj�sz�letett.

     Csendes k�nnyek peregtek le Li Qian arc�n, mint gy�ngy�k az elszakadt nyakl�ncr�l.

   - Azt akarom ezzel mondani… - Guo Changcheng ostob�n a haj�ba t�rt. A szimp�ti�ja miatt most az egyszer k�pes volt ilyen sokat besz�lni. M�r-m�r az �ncsod�lat sz�l�n �llt. – Gyer�nk, ne s�rj. Amikor a nagymam�m meghalt, el�sz�r �n is �gy �reztem, hogy �sszed�l a vil�gom. Eml�kszem, arra gondoltam, hogy most m�r sosem lehetek t�bb� a gyerekes kisunok�ja, sz�val minek tanulni, meg kem�nyen dolgozni. Akkoriban elcser�ltem volna az �letem az �v�vel, de… - s�hajtott. – Mindegy, nem tudom j�l kifejezni magam. Csak �gy �rtem, ne l�gy szomor�. Az elt�vozott rokonaink m�g mindig vigy�znak r�nk.

     Jobb lett volna, ha kor�bban befejezte volna a besz�det. Az utols� mondat�n�l Li Qian elkezdett remegni �s hangosan s�rni. Gyorsan vil�goss� v�lt, hogy nem tudja abbahagyni, olyan rosszul j�tt ki bel�le, hogy a kezei �s l�bai �nk�ntelen�l vonaglottak. Shen Wei elsietett az orvos�rt. Guo Changcheng, aki sosem l�tott ilyen tot�lisan �sszet�rni senkit, csak annyit tehetett, hogy tehetetlen�l f�lre�llt.

     Az itteni orvos �ltal�ban csak megf�z�sra �s b�lprobl�m�ra �rt el� gy�gyszert. Nem volt semmi tapasztalata nyugtat�k beinjekci�z�s�ban. L�tva, milyen �llapotban volt Li Qian, azonnal parancsba adta:

   - Vigy�k el a M�sodik K�rh�zba!

     Guo Changcheng csak annyit tehetett, hogy Shen Weijel tartott, �s seg�tett elvinni Li Qiant az orvosi r�szlegr�l egy t�nyleges k�rh�zba. Shen Wei kocsij�ban �lve, egy l�nyt tartva, akir�l fogalma sem volt, hogy a hal�l kapuj�ban �ll, Guo Changcheng az ablakon kereszt�l figyelte, ahogy S�rk�nyv�ros Egyetem elhalv�nyodik a t�volban. Most mindenn�l jobban �gy �rezte, hogy dolgozni sz�v�s volt.

     Nem Shen Wei volt Li Qian tan�csad�ja, vezet� tan�ra, vagy valaki, aki a politikai eszm�i�rt volt felel�s. Mint valaki, aki egyszer�en az egyik v�laszthat� t�rgyat tan�totta neki, t�nyleg kitett mag��rt – vagy legal�bbis Guo Changcheng sosem l�tott ilyen j� professzort a saj�t gy�szos kis iskol�j�ban. Shen Wei volt, aki bejelentkeztette Li Qiant a k�rh�zba, �s el�re kifizette a vizsg�lat�t. Mikor a l�ny beker�lt az intenz�v oszt�lyra, Guo Changcheng m�g l�tta is Shen Weit a folyos�n, ahogy a koll�g�ival besz�lt, hogy megszerezze Li Qian csal�dj�nak el�rhet�s�g�t.

     A hangs�lya kiegyens�lyozott �s lelkiismeretesen udvarias maradt, de Guo Changcheng m�g �gy is meg tudta mondani, hogy valami probl�ma volt. M�g Shen Wei Li Qian apj�val besz�lt, folyamatosan meg�llt mondat k�zben, mintha �jra meg �jra f�lbev�gt�k volna. Id�vel Shen Wei tehetetlen�l leeresztette a telefonj�t, azt�n megcs�pte az orrnyerg�t, �s felh�vott egy m�sik sz�mot.

     H�v�s h�v�s ut�n zajlott le pontosan ugyan�gy.

     Ahogy Guo Changcheng n�zte, �gy gondolta, Shen Wei nem l�tszott professzornak, aki a tanul�ja sz�leit inform�lta a l�ny eg�szs�gi �llapot�r�l, ink�bb, mint egy k�rv�nyez�, aki tettek�rt k�ny�rg�tt. Besz�lt Li Qian �dessz�leivel, nagyb�tyjaival �s nagyn�njeivel, �s mindenki �gy dobta a l�nyt m�snak, mint egy krumplit. V�g�l egyetlen egy szem�ly sem j�tt el, hogy l�ssa.

     M�g Guo Changcheng is kiss� d�h�s volt. Mi a fasz?

     Az otthoni probl�m�k m�g egy becs�letes, der�k tisztvisel�nek is a hat�sk�r�n k�v�l estek. Ha a csal�dja egyszer�en ilyen volt, nem volt semmi, amit Shen Wei tehetett volna ellene. Miut�n befejezte az utols� h�v�st, karba tette a kez�t �s nekid�lt a falnak, �sszer�ncolva a homlok�t.

     A professzornak sz�les v�llai voltak, v�kony dereka, �s hossz�, karcs� l�bai. Az inge mandzsett�j�t takarosan begombolta, �s egy keret n�lk�li szem�veg cs�cs�lt az orr�n. �sszess�g�ben �gy n�zett ki, mint egy parf�mhirdet�s modellje, tiltott szexu�lis vonzer�t �rasztva.

     Ott �llt egy darabig csendesen. Guo Changcheng f�lig azt v�rta t�le, hogy kinyissa a sz�j�t, �s �tkoz�djon, de Shen Wei m�g mindig nem mondott semmit. Id�vel, hab�r a szem�ld�ke m�g mindig �sszer�ncol�dott, felpillantott, �s bar�ts�gosan r�mosolygott Guo Changchengre.

   - K�sz�n�m, Xiao-Guo nyomoz�. Kem�nyen dolgozt�l m�ma. Mi�rt nem m�sz vissza, �n pedig elint�zem itt a dolgokat. Nem akarok m�s munk�id �tj�ba �llni.

   - Nekem… nekem nincs m�s munk�m – motyogta Guo Changcheng. A szeme �ppen �sszeakadt Daqing�vel, ahogy az kem�nyen pr�b�lta kidugni a fej�t a t�sk�j�b�l. Hirtelen kit�rt ezalatt a s�t�tz�ld tekintet alatt. – Zhao igazgat� csak azt mondta, k�vessem a l�nyt. Nem mondta, pontosan mit akart, hogy kinyomozzak, �s nem mondta, mikor kellene visszamennem…

     Azut�n, hogy a kit�r� elsz�nts�g elhalv�nyult, amit Zhao Yunlan csalt ki bel�le, Guo Changcheng r�eszm�lt, mif�le �nk�nyes feladatot adtak neki. Lass� volt, nem h�lye. Egy beteges, fiatal h�lgyet k�vetni nem volt valami kih�v�st jelent� k�ldet�s. Zhao igazgat� val�sz�n�leg �gy gondolta, l�b alatt van, �s m�dot tal�lt r�, hogyan szabaduljon meg t�le. Igaz volt, hogy nem voltak j� k�pess�gei, �s semmi m�st nem okozott, csak bajt. Csak a nepotizmus miatt jutott a KNYO-ra, �s kevesebb, mint huszonn�gy �ra alatt t�bb dolgot rontott el, mint amit meg tudott sz�molni. Ki akart volna eff�le haszontalan szemetet maga k�r�?

   - A te Zhao igazgat�d nem gondolja �gy – mondta Shen Wei, a vigasztal�s�t inger�lts�g �rnyalta. – Ne gondold t�l.

     Guo Changchenget egy gomba form�j� viharfelh�v� v�ltoztatta a depresszi�ja.

     �pp akkor az orvos el�j�tt, hogy tudassa vel�k, hogy Li Qian t�l nagy sokkot szenvedett el; az, egy�ttv�ve a k�ny�rtelen negat�v �rz�sekkel, alult�pl�lts�ggal, �s alacsony v�rcukor szinttel, okozta az extr�m reakci�j�t. M�r beadott neki nyugtat�t, sz�val a l�ny aludt. Azt javasolta, hogy maradjon megfigyel�s alatt a k�rh�zban. Shen Weinek nem volt m�s v�laszt�sai, mint m�g t�bb nyomtatv�nyt kit�lteni az �jszakai befekv�s�rt.

     A val�sz�n�tlen tri� – a k�t ember �s a macska – addig maradt Li Qiannal, m�g a nap nehezen le nem ereszkedett Nyugaton, �s m�g mindig nem j�tt el egyetlen csal�dtag sem.

   - Shen professzor, a csal�dja nem �rdekl�dik ir�nta? – k�rdezte csendesen Guo Changcheng.

     Shen Wei nem tudta, mit mondjon. Csak s�hajtott.

     Guo Changcheng Li Qian �gya mellett �lt, �s hirtelen kapizsg�lni kezdte, mi�rt volt a l�ny olyan szomor�, mi�rt volt az �rzelmi reakci�ja olyan extr�m, mi�rt s�rt addig, m�g m�r vonaglott, �s m�g egy �p�let tetej�r�l is le akart ugrani. Lehet, hogy az egyetlen ember, aki ezen a vil�gon szerette �t, nem volt itt t�bb�. Mostant�l senki nem fog t�r�dni a boldogs�g�val, d�h�vel, szomor�s�g�val vagy �r�m�vel. Senki nem vigy�z majd r�, b�tor�tja, hogy pr�b�lgassa a sz�rnyait, mik�zben azt is rem�li, hogy kicsit tov�bb maradhat a f�szekben.

�gy tal�lt r�juk a leereszked� �jszaka.  

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.