- Amikor kicsi voltam, a nagymam�m minden reggel felkeltett, befonta a hajam, �s elvitt iskol�ba. Mindig �lmos voltam, sz�val minden nap nekid�ltem, �s szuny�k�ltam, am�g a fonataimat csin�lta. Amikor elk�sz�lt, gyeng�den megveregette a fejem h�tulj�t, �s azt mondta „kelj fel, lustas�g”. Azt�n elr�ncib�lt az iskol�ba. Az �ton mes�lt a Kalandoz�sok Nyugatra, a Sun Wukong h�rom csat�ja a Feh�rcsont L�lek ellen, �s a Zhubajie dinny�t eszik c�m� t�rt�netekr�l. Az eg�sz H�s�k a Sui �s Tang dinaszti�ban t�rt�net a fej�ben volt, �s jobb t�rt�netmond� volt, mint akiket a r�di�ban lehet hallani. Egyik sz�l�m sem foglalkozott velem, sz�val valah�nyszor valaki k�rdezte, kit szeretek a legjobban, mindig a nagymam�mat v�lasztottam. – Li Qian csak mag�nak besz�lt, nem a szob�ban l�v�knek.

Zhao Yunlan v�g�l nem b�rta tov�bb. El�hal�szott egy cigit, �s j�tszani kezdett vele az ujjai k�zt, de nem mondott semmit.

Guo Changcheng nem volt k�pes megem�szteni.

 - De azt�n k�s�bb… m�r nem kedvelted? – k�rdezte.

Li Qian hossz� pillant�st vetett r�.

 - Eml�kszem, hogy mondtad kor�bban, hogy hajland� lett�l volna elcser�lni az �leted a nagymam�d�val. J�, hogy a csal�dodnak nem volt Reinkarn�ci�s �r�ja.

Guo Changcheng �resen meredt r�, azt�n elkezdett tapogat�zni magyar�zat�rt, mivel nem tudta meg�rteni.

 - �gy gondoltad, hogy teher? T�l nagy nyom�s volt sz�modra, �s az �let t�l…

Li Qian szem�nek sz�le olyan v�r�s volt, hogy �gy n�zett ki, mindj�rt v�rezni fog, de a pillant�sa m�g mindig tompa �s hideg volt. Le�rhatatlan f�le kegyetlens�gr�l tan�skodtak, az embertelens�g sz�l�n egyens�lyozva – �s m�gis valahogy t�k�letesen emberi m�don. Belev�gott Guo Changcheng szav�ba.

 - Ne s�rtegess ilyen h�lye indokkal.

Guo Changcheng arca elv�r�s�d�tt.

 - Lassan egy m�sik emberr� v�lt. Minden egyes nap folyamatosan nyaggatott. Nem eml�kezett, mi t�rt�nt egy nappal ezel�tt, �s folyamatosan ism�telte ugyanazokat a dolgokat. A v�ge fel� m�g a h�lyagja felett is elvesztette az ir�ny�t�st. Minden alkalommal, amikor �sszepisilte mag�t, csak �resen mosolygott r�m. Amikor evett, morzs�kkal �s rizzsel volt teli, �s k�r�l�tte a f�ld�n. M�g ha csak ott �lt is, ny�ladzott. M�g az id�t sem tudta megmondani. Nem sz�m�t, mivel voltam elfoglalva, m�g�ttem botladozott, �sszef�gg�stelen�l motyogva nap nap ut�n, nap nap ut�n! �s minden egyes nap r�n�ztem, �s arra gondoltam, „ez�rt cser�ltem el az �letem fel�t”? – Li Qian sz�ja sarka hirtelen megr�ndult egy hirtelen, frigid mosolyt�l. Guo Changcheng �gy �rezte, �sszet�rt a sz�ve. – A nagymama, akit akarok, m�r sosem j�n vissza. A dolog, ami�rt ilyen magas �rat fizettem, csak… - �s Li Qian arca hevesen megv�ltozott, ahogy kik�pte a legkegyetlenebb szavakat. – egy sz�rny volt, aki �gy n�zett ki, mint �.

Felemelve v�r�s tekintet�t, r�meredt Guo Changcheng arc�ra.

 - Gy�l�ltem. Az �v minden egyes napj�n, minden alkalommal, amikor megl�ttam, meg akartam �lni. Mindezek ellen�re mindig nagyon t�relmesen �s kedvesen kellett hozz� besz�lnem, �s megk�rdezni, hogy akar-e enni valamit, hogy el kell-e mennie a v�c�re, vagy hogy f�radt volt-e vagy f�zott. �s viszonz�sul csak r�m n�zett azzal a h�lye mosollyal.

Guo Changcheng keze megremegett a t�rd�n.

 - �rted? A Reinkarn�ci�s �ra hazudott nekem. A vil�gon semmi sem tudja igaz�n visszahozni a halottakat. Az a szem�ly nem a nagymam�m volt. Azel�tt m�r att�l is f�lt, hogy egy icipicit is szenvedek. Amikor kicsi voltam, nem volt elektromos ventil�tor a falunkban. Eg�sz �jjel fent maradt, hogy legyezzen engem. Hogyan tudott sz�rnny� alakulni? Hogy v�lhatott egy sz�rnny�, aki semmi m�st nem csin�lt, csak b�ntott engem? – Li Qian �lesen nevetett. – Nem �rtesz semmit, sz�val ne mer�szelj el�t�lni! Amikor m�g �lt, meg�ll�s n�lk�l zaklatott. Most, hogy meghalt, m�g mindig nem hagyja abba! �n…

 - T�bb� m�r nem – v�gott k�zbe Guo Changcheng egy olyan szigor� hangon, amir�l � sem tudta, hogy k�pes kicsalni mag�b�l. – Elt�nt. T�ged megsz�llt valami, �s az �hs�g Szellem majdnem megevett, sz�val hagyta mag�t meg�letni az �hs�g Szellem �ltal, hogy megv�djen t�ged. Mindannyian l�ttuk. Megint meghalt. Mindenki tudja rajtad k�v�l.

Li Qian lefagyott.

Guo Changcheng lehajtotta a fej�t, majdnem annyira zaklatott volt, hogy s�rva fakadjon – de hogy ki miatt, azt nem tudta. V�g�l nagyon halkan azt mondta:

 - M�g ha l�ttad volna, akkor is azt hinn�d, hogy b�ntani akart t�ged, igaz? Pedig nem. Egy�ltal�n nem zaklatott t�ged. Nem hib�ztatott, �s sosem akart b�ntani. Hiszel benne, hogy a sz�v ingatag, mert a te �rz�seid is olyan egyszer�en v�ltoznak.*

 - Azt hiszem, m�r mindent �rtek. De az el�re megfontolt gyilkoss�g nem a mi joghat�s�gunk al� tartozik. – Zhao Yunlan fel�llt besz�d k�zben, megveregetve Guo Changcheng v�ll�t. – Menj�nk. Nem kell visszak�lden�nk. Itt tartjuk �jszak�ra, azt�n holnap sz�lunk Zhu Hongnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a koll�g�inkkal, akik a b�n�gyeket kezelik a v�rosban. Ha el kell vinni, akkor legyen elv�ve. Ha ki kell nyomozni, legyen kinyomozva. Holnap reggel felh�vom Shen professzort, hogy elmondjam neki… eh, ez minden, El�lj�r� Nagy�r?

A L�lek-kiv�gz� El�lj�r� k�rbement a kis asztal k�r�l, meg�llva Li Qian el�tt. A l�ny �szt�n�sen megb�nult a jelenl�t�ben.

 - Ne l�gy megr�m�lve. Nem kont�rkodom bele az �l�k aggodalmaiba – mondta. – Azonban, a Szent Erekly�kkel kapcsolatban, kell� szorgalommal kell viseltetnem. Besz�lt�l r�la, hogy megtal�ltad a Reinkarn�ci�s �r�t a sz�l�v�rosodban. Most hol van?

 - A-a lak�somon – felelt Li Qian csendesen. – A sz�leim kib�reltek egy kis helyet, ahol �lhett�nk. Ritk�n jelentek meg.

 - Mi a c�m?

 - XX D�li V�ros Utca, X �p�let, XXX ajt�.

 - K�sz�n�m. – Az El�lj�r� udvarias b�lint�st mutatott be, �gy l�tszott, Li Qianra n�zett. Azt�n megtorpant, �s finoman �gy sz�lt: - Egy nap tal�lkozunk az Alvil�gban. Azon a napon igazs�ggal fogok v�rni r�d.

Guo Changcheng k�vette kifel� Zhao Yunlant, a gondolatai �rv�nylettek. Miut�n kik�s�rt�k az El�lj�r�t az ajt�n, m�g mindig el�gedetlennek �rezte mag�t afelett, ahogy az esem�nyek alakultak. Vetett m�g egy utols� pillant�st Li Qianra, aki m�g mindig ott �lt elk�bulva.

A L�lek-kiv�gz� El�lj�r� gyorsan t�vozott annak �rdek�ben, hogy m�g hajnalhasad�s el�tt visszaszerezze a Reinkarn�ci�s �r�t. Elhaladt�ban a feh�r j�gvir�gok az ablakon szemmel l�that�an felolvadtak, �s a h�m�rs�klet az irod�ban gyorsan emelkedett. A kl�maszab�lyz� visszav�ltott h�t� m�dba, de Guo Changcheng �jabb �s �jabb jeges hull�mokat �rzett a h�t�n lefolyni.

�gy k�vette Zhao Yunlant, mintha a farka lett volna, �s �gy n�zett ki, mint aki mondani akart valamit.

Zhao Yunlan megragadta a kulcsait �s a t�sk�j�t, azt�n r�pillantott.

 - V�gezt�nk. Nem m�sz el?

Guo Changcheng len�zett a l�bujjaira.

 - Zhao igazgat�, miut�n az �hs�g Szellem elt�p egy lelket, �lhetnek m�g… tudnak m�g reinkarn�l�dni?

 - Nem val�sz�n�. – Zhao Yunlan szem�ld�ke megemelkedett.

 - Akkor… akkor az �reg h�lgynek t�nyleg v�ge?

Zhao Yunlan �gy tett, mintha gondolkodna rajta egy m�sodpercig, azt�n hirtelen elmosolyodott, �s egy kis �veget vett ki a zseb�b�l. �gy intette oda Guo Changchenget, mint egy kuty�t.

 - Majdnem elfelejtettem. Tess�k, k�ly�k.

Guo Changcheng �sszezavarodva ment k�zelebb.

 - Fogd ezt. Az im�nt adta nekem a L�lek-kiv�gz� El�lj�r�. Alkalmank�nt az El�lj�r� Nagy�r is tud kegyes �s eln�z� lenni.

Zhao Yunlan belenyomta a kis �veget Guo Changcheng kez�be. Azt�n az iroda macska�gy�hoz s�t�lt, �s kiny�lt, hogy megcs�pje Daqing orr�t, amilyen ideges�t� jellem volt. N�zte, ahogy a m�g mindig alv� Daqing kiadott egy horkant�shoz hasonl� hangot, �s kalimp�lt a mancs�val, pr�b�lva vakar�zni, mire Zhao Yunlan vid�man elengedte.

 - B�rki �rjen ide holnap kora reggel, ne felejtsen k�rni n�mi sz�r�tott halat, �s idehozni.

Guo Changcheng leb�mult az �vegcs�re, ami kisebb volt, mint a tenyere. El�sz�r �ssze volt zavarodva, de azt�n elkerekedtek a szemei – az �reg h�lgy, aki elt�nt, ott volt benne!

K�r�mnagys�g� volt, �s b�k�sen �cs�rg�tt. Egy k�nny� mosolyt vetett a fiatalemberre, azt�n a r�ncos arca hirtelen kisimult. A haja hosszabbra n�tt, feketes�g �ml�tt a t�v�t�l a hajv�gekig. Er�s, �j fogak t�ntek fel a sz�j�ban, ahogy a teste kiegyenesedett �s elv�konyodott. Az �rett sz�ps�ge a harmincas �veir�l visszat�rt, azt�n a h�szas �vei fiatalos �des�ge, azt�n lassan v�konyabb �s alacsonyabb lett. Egy l�ny volt most, egy gyerek… azt�n v�g�l egy oldal�n �sszeg�mb�ly�d� baba.

A baba lassan lehunyta a szem�t, azt�n a kis teste k�dd� v�lt.

Guo Changcheng d�bbenten ki�ltott fel.

 - El… elt�nt!

 - Az az �jj�sz�let�s �vege. Visszat�rt a reinkarn�ci�s k�rforg�sba – sz�lt Lin Jing, aki m�g� �llt valamikor. – �letb�l hal�l, majd hal�lb�l �let. Fiatals�gb�l �regkor, majd �regkorb�l fiatals�g �jra �s �jra, sosincs v�ge. – Ahogy ezt mondta, Lin Jing lepillantott, elk�nt�lt egy gyors „Amithaba”-t, �s hozz�tette. – V�gezt�nk. Menj haza. A munka holnap reggel kilenckor kezd�dik, de a b�f� nyolckor kezd reggelit adni. Ha akarsz bel�le, gyere kor�bban. Ne k�ss.

�gy t�nt, Guo Changcheng egyik v�gya teljes�lt. Gondosan elrakta az �veget a t�sk�j�ba, �s t�vozott.

Ahogy megszabadultak a hisz�keny gyakornokt�l, Lin Jing Zhao Yunlanhoz fordult.

 - Nem l�ttam, hogy az El�lj�r� b�rmit is lepasszolt volna neked. Li Qian enged�ly n�lk�l �rt hozz� az Alvil�g Szent Erekly�j�hez, sz�val el kell szenvednie ezt a neh�zs�get. Az �reg n� hajland� volt �tvenni t�le, sz�val okkal halt meg. Ez mind csak ok �s okozat, mire k�ne eln�z�nek lenni?

 - Hmph – felelt Zhao Yunlan. – Sz�val csak te vagy itt az okos, az egyetlen �les szem�? Most boldog vagy?

 - Hallottam, hogy teljesen el�gedetlen volt�l azzal a gyakornokkal… hogy csak az�rt jutott be ide, mert kapcsolatai vannak, �s hogy meg akart�l szabadulni t�le – sz�lt Lin Jing. – Mi�rt nyugtatgattad meg �gy sunyiban?

Zhao Yunlan meggy�jtotta a cigarett�j�t, �s t�relmetlen�l intett neki.

 - Mert baszottul ehhez volt kedvem. Mi�rt vagy m�g itt?

Lin Jing megr�zta a fej�t, �s s�hajtott, �s �gy n�zett ki, mintha v�lem�nyt szeretett volna nyilv�n�tani a f�n�k�r�l. De amikor Zhao Yunlan �les tekintete fel� v�gott, Lin Jing v�lem�nye gyorsan �tv�ltott abba, hogy „b�lcs ember nem halad �rral szemben”. Megragadta a vizes�veget az asztal�n, �s eliszkolt.

Zhao Yunlan feln�zett az irod�ra. Haza akart menni, �s aludni, de azon kapta mag�t, hogy az El�lj�r�n morfond�rozik, aki olyan sietve ment el. Nem tudta ler�zni mag�r�l a k�v�ncsis�g�t a Szent Erekly�k ir�nt, sz�val Li Qian c�me fel� vette az ir�nyt, azt mondva mag�nak, hogy kihagyhatja a m�snapi munk�t, m�g akkor is, ha ez egy megvetend� tett volt.

Amikor Zhao Yunlan meg�rkezett, az eg�sz �p�let koromfekete aura ketrec�be volt z�rva, �s v�ront�st�l d�b�rg�tt. K�ptelen�l r�, hogy elk�pzelje, mi okozhatta ezt, leparkolt az �t sz�l�n, �s a fegyver�t el�vonva sietett fel.

Egy hatalmas, fekete lyuk lebegett az �p�let felett, mint egy gigantikus sz�rny t�tog� bend�je. A liftek nem m�k�dtek, sz�val Zhao Yunlan eg�sz a tet�ig futott, amit holttestekkel �s csontokkal telesz�rva tal�lt.

Megvizsg�lta a holttesteket k�zelebbr�l, pr�b�lva r�j�nni, mif�le sz�rnyek haltak meg itt. N�h�nynak h�rom feje volt, n�h�nynak mindk�t oldalon volt hasa, �s n�h�nynak emberi feje csontv�z-testeken… de mindnek volt egy hasonl� von�sa, m�ghozz�, hogy egyetlen suhint�ssal fejezt�k le �ket. A holdf�ny �gy csap�dott le a f�ldre, mint az azt bebor�t�, friss v�r.

A L�lek-kiv�gz� El�lj�r� nem messze �llt, a L�lek-kiv�gz� Karddal a kez�ben. A peng�t egy illet� tork�hoz illesztette.

Tal�n az „illet�” nem volt megfelel� kifejez�s. Az �l�l�ny von�sai r�m�letesen eldeform�l�dtak �s szem�lcs�sek voltak, mind f�lelmet �s ellen�rz�st keltve.

 - Mif�le sz�rny ez? – Zhao Yunlan a zseb�be ny�lt. – L�lek-kiv�gz� El�lj�r� Nagy�r, sz�ks�ge van egy seg�t� k�zre?

A L�lek-kiv�gz� El�lj�r� an�lk�l intett neki, hogy h�trafordult volna. A szem�lcs�kkel bor�tott �l�l�nyhez besz�lt.

 - M�g egyszer utolj�ra k�rdezem. Hol van a Reinkarn�ci�s �ra?

A sz�rny mereven elford�totta a nyak�t a penge alatt, �s Zhao Yunlan ir�ny�ba n�zett. V�laszolt az El�lj�r�nak, de nem v�laszolt a k�rd�s�re.

 - A mesterem azt k�rte, tov�bb�tsak egy �zenetet, Nagyuram: �vsz�zadokon �t apr�l�kosan v�gezted a k�teless�gedet, nap nap ut�n ugyan�gy. Annyira ker�lted el az illet�t, akinek szent�lyt �ll�tott�l a sz�vedben, amennyire tombol� �radatokat �s kegyetlen besti�kat ker�lt�l el. Minden jelen�s sz�m�ra te vagy az �nkontroll cs�cspontja, de igaz�b�l nem f�lsz att�l, hogy k�ptelen vagy �nmagadat kontroll�lni?

Az El�lj�r� nem v�laszolt, de a fel�le �rad� hidegs�g nehezebb� v�lt.

 - A mesterem m�rhetetlen egy�tt�rz�st t�pl�l a m�ly �rz�seid fel�, �s igyekezett el�d hozni �t. V�gyott r� l�tni, hogy t�nyleg hi�nyzik-e bel�led a v�gy, hi�nyzik-e…

Az El�lj�r� ez�ttal nem hagyta a teremtm�nynek, hogy befejezze. A kardja megvillant, �s a bibircs�kokkal teli fejet egy v�rsz�k�k�tt� v�ltoztatta. A szag, amit kiengedett, el�g b�d�s volt, hogy csavarja egy ember orr�t. Azt�n sz�l csapott �t a tet�n, olyan heves, hogy arra k�nyszer�tette Zhao Yunlant, hogy behunyja a szem�t. Amikor elcsendes�lt, a tet� visszat�rt a norm�lis form�j�ba.

 - V�rjon, nagyuram… - sz�l�totta meg Zhao Yunlan.

A L�lek-kiv�gz� El�lj�r� an�lk�l fordult meg, hogy k�zelebb j�tt volna, �s b�lintott b�cs�z�ul, majd �sszecsapta a kez�t. Nem aj�nlva semmilyen magyar�zatot, gyorsan a fekete lyukba vetette mag�t. Abban a mindig �sszeszedett alakban, Zhao Yunlan val�j�ban �rz�kelt egy kev�s p�nikot.

Amikor a L�lek-kiv�gz� Kard el�ker�lt, m�g az istenek is t�vol maradtak. Ki mern� szemt�l szemben kih�vni?

Zhao Yunlan szem�ld�ke �sszer�ncol�dott a gondolkod�sban. A Reinkarn�ci�s �r�t, mely �ll�t�lag puszt�t�st v�gzett a reinkarn�ci�s k�rforg�sban, ellopt�k… de kicsoda?

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek

Egy sor egy versb�l, a Qing Dinasztia Nara Singde-j�t�l.  

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.