A kil�p�si enged�ly�nk m�g nem j�rt le, de a kocsik megteltek. T�mve voltak ritka hibrid sz�rny-darabokkal; ez�ttal m�g n�h�ny �l� mint�t is tudtak szerezni a Vil�g�t�torony sz�m�ra – mindez egy vagyont �rt, sz�val megint csak nagyon sikeres vad�szatot z�rhattak maguk m�g�tt. K�szen �lltak hazamenni m�snap.

     A p�nc�los j�rm�veikb�l n�gy t�bort form�lt, m�g az �t�dik a j�r�r�z�st kapta feladatul, �s k�v�l parkolt. Az emberei m�gly�t raktak k�z�pen, �s k�rbe�lt�k, besz�lgetve �s nevetve, n�mi j� �tellel, �jra�lve a leg�jabb, legsikeresebb fog�saikat �s mozdulataikat az�ltal, hogy elmes�lt�k �ket egym�snak – enyh�n kiny�jtva �s csavarva a val�s �lm�nyeiken, hogy elt�lozz�k a siker�ket.

     Hubbard a saj�t kocsij�nak vezet�kabinj�ban �lt. K�sz�tett egy list�t a zs�km�nyukr�l; miel�tt hazamentek, m�g egyszer utolj�ra le akarta ellen�rizni. A kocsiban �lni, k�zben hallgatni a bajt�rsai tompa neszez�s�t el�g megnyugtat� volt.

     Hallotta a l�p�seket maga m�g�tt, �s mikor a kabin ajtaja fel� ford�totta a fej�t, Tang Lan fels�test�t l�tta ott �llni, elrejt�zve az �rny�kokban. A t�z arany f�nye m�g�le j�tt a nyitott kocsiajt�n �t, m�g az �gen mozg� Aurora el�tt�k t�rkiz ragyog�st vetett a s�padt arcra, h�la a sz�les sz�lv�d�nek.

   - M�g nem v�gezt�l? – k�rdezte, �s felm�szott az any�s�l�sbe.

   - Majdnem. Hi�nyzom?

   - Nem csak nekem – seperte le mag�r�l a k�rd�st Tang Lan, r�n�zve a cs�ptet�s t�bl�ra Hubbard kez�ben. – Arra v�rtunk, hogy gyere, �s egy�l vel�nk. Hadd seg�tsek.

     Nem volt m�r sok vissza, de Hubbard hagyta Tang Lannak, hogy elvegye a jegyzeteket, �s h�trad�lt az �l�sben, az Auror�t n�zve. Az Abyss hat�r�n�l voltak; �gy d�nt�ttek, hogy meg�llnak, miel�tt kimentek volna a ny�lt terepre, a p�nc�laut�kat a f�k v�delme alatt hagyva. De az �jjel pont olyan nyugodtnak t�nt, mint �.

   - Arra gondoltam… tal�n el� kellene k�sz�teni a h�st. Hoztunk p�r h�t�l�d�t, tegy�k rendbe a tartalm�t, v�gjuk fel a h�st, �s t�roljuk hat�konyan. Egy p�r napba beleker�l, hogy el�rj�k a b�zist. Mit csin�lunk, ha nem veszik �t a zs�km�nyt rothad�s miatt?

   - Sosem t�rt�nt ilyen ezel�tt – jelentette ki Hubbard, �s egy pillanatra lehunyta a szem�t.

   - Vel�nk nem, de hallott�l az AR421-es zsoldos csapatr�l, nem? A katonas�g elkezdett v�logat�s lenni. Visszautas�tott�k az eg�sz zs�km�nyukat, mert „t�l vesz�lyes” volt. �s valami t�rt�nik az Abyssban is. Nem tudom elmagyar�zni, mi… azt hiszem, �vatosabbnak kellene lenn�nk azzal, mit kapunk el. A Vil�g�t�torony figyelmeztetett minket legut�bb, hogy a fert�z�si �rt�k az Abyssban megemelkedett az elm�lt p�r h�napban.

   - Hm… ok�, csin�lj, amit szeretn�l – hagyta r� Hubbard, mivel nem igaz�n �rdekelte. Hallott pletyk�kat, de a v�ltoz�sok t�l jelent�ktelenek voltak sz�m�ra, hogy agg�dni kezdjen miattuk.

   - Milyen nemt�r�d�m vagy, F�n�k. Nem lenn�l ilyen nemt�r�d�m, ha �n fert�z�dn�k meg.

   - Nem, nem lenn�k.

     Tang Lan l�that�an v�laszolni akart, de v�g�l csendben maradt. Egy kis ideig csak a zizeg� pap�r zaja hallatszott, meg a bajt�rsaik nevet�sei.

     Amikor Tang Lan megint besz�lni kezdett, egy �jabb l�tom�s �rkezett Hubbardhoz, mint egy vill�mcsap�s.

     Olyan hirtelen j�tt, hogy megugrott t�le, azt�n lefagyott. A feje megf�jdult, m�lyen pulz�lt a kopony�j�ba, �s egy nagyon �l�nk k�p �gett a retin�j�ba.

     Megint � volt meg Tang Lan. A v�rosfaln�l �lltak a sorban, v�rt�k a Tesztel�s�ket. Olyan r�szletesen l�tta, mintha t�nylegesen ott lett volna; �rezte a h�s leveg�t, a met�l �s a beton szag�t, �s a t�meg z�mm�g� zaj�t a f�l�ben.

     Egy fegyverl�v�s hallatszott, �s a vil�g valami okn�l fogva lelassulni l�tszott. Egy goly� hatolt �t a leveg�n, �s k�zel j�tt hozz�juk. Hubbard lefagyott, nem tudott arr�bb mozdulni, de azt�n r�j�tt, hogy a goly� nem igaz�n fel� haladt, hanem… Tang Lan fel�.

     A bar�tja is olyan merev volt, mint �. A goly� el�rte, �s bel�pett a fej�be. Abban a pillanatban minden egyes izom Hubbard test�ben �sszer�ndult; �rte akart ny�lni, de nem tudott.

     Tang Lan elesett.

     Senkit nem �rdekelt; mindenki csak arr�bb l�pett, �s v�rta a saj�t k�r�t. Hubbard l�tta �t a f�ld�n fek�dni; a h�v�s kifejez�st m�g mindig ott volt az arc�n, �s a fekete szemei nyitva voltak, de m�r nem f�kusz�ltak, �s �vegess� v�ltak.

     Amilyen hirtelen j�tt a l�tom�s, �gy t�vozott. Hubbard az �l�sen �lt, elt�k�lve meredve a sz�lv�d�re, nem merve pislogni, de v�ge volt. A l�bai hidegek voltak, a kezei �k�lbe szorultak, �s csengett a f�le.

   -… sz�val arra gondoltam, hogy tal�n akarsz majd csin�lni…

   - Add oda a t�rk�pet.

     A hangja �gy hallatszott, mintha falon kereszt�l besz�lt volna. Tang Lan, a mondat k�zep�n megszak�tva, d�bbenten n�zett r�, azt�n �sszevonta a szem�ld�k�t.

   - Mi a baj?

   - Semmi baj, csak add oda a t�rk�pet, k�rlek.

     Hubbardnak tennie kellett valamit, �s m�r volt terve, de m�g nem tudta r�venni a test�t, hogy mozduljon, t�l lassan j�tt helyre. A sz�ve m�g mindig kalap�lt, ami�ta a l�tom�s felbukkant.

     Ahogy a t�rk�pre n�zett, egy p�r percig csendben volt, �s Tang Lan nem vette fel az el�z� t�ma fonal�t. A bal karj�val Hubbard jobb v�ll�ra k�ny�k�lt, �s odahajolt hozz�, hogy vele n�zzen a pap�rra.

   - Ide akarok menni – mutatott hirtelen Hubbard a t�rk�pre, �s az ujja meg�rintett egy nagyon s�t�t ter�letet.

     Az Abyss sz�ve volt, egy m�ly seb a F�ld�n, ahol a fert�z�s a legvadabb �s legkegyetlenebb volt. M�g mindig volt egy csom� r�sz, amit nem tudtak felfedezni, tele k�l�n�s n�v�nyzettel, elk�pzelhetetlen sz�rnyekkel, �s ki tudja, m�g mivel… Ha egyenesen el�re vezettek volna egy napig, a csapatuk el�rte volna a pontot, amit az ujj�val megjel�lt.

   - Neked lementek otthonr�l?

     Tang Lan hangja sokkot hordozott, leesett az �lla. Hubbard feln�zett, egyenesen a s�padt, k�kes arcba a hull�mz� Aurora alatt, �s m�g mindig �rezte a saj�t idegess�g�t a gyomr�ban. Egy illan� pillanatig l�tta ezt az arcot, a lyukkal a homlok�n. A mellkasa elnehez�lt.

   - M�g mindig van p�r napunk a felder�t�sre. Nem akarom �ket elvesztegetni.

   - De m�r mind beleegyezt�nk, hogy hazamegy�nk, �s nem mondt�l semmit. – Tang Lan lassan fel�lemelkedett a d�bbenet�n, de a zavarodotts�ga megmaradt. – Tisztess�ges magyar�zatra van sz�ks�gem, hogy ezt elfogadjam, F�n�k. Ez az �tlet nevets�ges.

     Tang Lan megint a f�ld�n fek�dt, fejbel�ve, holtan. Hubbardnak minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy ir�ny�tsa az elm�j�t, �s ne l�ssa t�bb� azt a k�pet. Tudta, hogy nem a j�v� volt, sz�val nem kellene f�lnie t�le. Az eg�sz �let�t �gy �lte, hogy ezeket a futurisztikus fant�zi�kat el�zte meg, ez sem lesz m�sk�pp.

   - Azt mondtad, az Abyss v�ltozik – eml�keztette Hubbard. – Nem j�v�nk vissza k�vetkez� h�napban. Ha a v�ltoz�sok olyan gyorsak, megfelel�en kell kihaszn�lnunk az id�nket, �s t�bb mint�t szerezn�nk.

   - Nincs r� hely�nk, F�n�k – r�ncolta a homlok�t Tang Lan, �s az arc�ra n�zett elt�k�lten, pr�b�lva hazugs�gon kapni �t. – Tess�k, ez az a bizonyos lista a kezemben, amit te magad csin�lt�l a rakom�nyunkr�l. T�bb mint el�g. – A f�rfi meglengette a pap�rt a leveg�ben.

   - Nem, egy p�r t�rgy m�g hi�nyzik – ellenkezett Hubbard.

   - Milyen p�r… Hubbard, most komolyan. – Tang Lan szavai ez�ttal �lesebbek voltak. – Abszol�t nincs sz�ks�g�nk maradni, vagy abba az ir�nyba menni.

   - M�s csapatok nem olyan alkalmasak erre. – Hubbard nyugodtan besz�lt, amolyan t�rgyilagos st�lusban, hab�r tudta, hogy az emberek felh�borodn�nak azon, amit �ppen mondott. – Az inform�ci�, amit itt szerezhet�nk, embereket menthet. Ha az �ra ketyeg, �s valami meg fog v�ltozni, nek�nk kellene az els�knek lenni, akik felfedezik. A csapatunk az ilyen k�ldet�sekre specializ�l�dott. – Ezut�n hozz�tette. – Nincsenek s�r�l�seink. Nem igaz�n vagyunk f�radtak. Van el�g l�szer�nk �s ut�np�tl�sunk. Tudunk helyet csin�lni.

   - Sz�lj, ha t�vedek, de nem pont te volt�l egy p�r perccel ezel�tt, aki z�r� �rdekl�d�st mutatott ezzel kapcsolatban? – Tang Lan felemelte a hangj�t is. – Sz�rakozol velem, ugye?

   - Eml�keztett�l, hogy hib�ztam – jelentette ki Hubbard. – Felel�tlen voltam, sz�val hozzuk ezt helyre. Ha el�g sikeresek lesz�nk, k�pzeld csak el a p�nzt, amit kaphatunk ez�rt.

   - �s hirtelen �rdekel a p�nz is – mondta Tang Lan szarkazmust�l csepegve, de a k�vetkez� m�sodpercben �gy t�nt, el�rte a megvil�gosod�s, �s elkerekedett a szeme. – V�rj csak… �rtem m�r. Megint �tkapcsolt�l, igaz? Te beteg fasz… Nem tudom, mi sz�ll meg ilyen alkalmakkor, t�nyleg nem. De nem d�nthetsz egyed�l, �s ebben most nem �rtek veled egyet. Azt hiszem, igazad van, az embereink el�g tehets�gesek, meg tudjuk csin�lni, tal�n csak mi tudjuk megcsin�lni… m�skor. Nem most. Nem �gy. Nem vagyunk felk�sz�lve. Menj�nk haza, �s tervezz�k ezt meg a k�vetkez� k�ldet�s�nknek.

   - Szavazzunk.

     Nem ez volt az els� alkalom, hogy ezt a m�dszert haszn�lt�k. Sz�mtalan alkalommal megt�rt�nt, amikor t�bbf�le lehet�s�gb�l v�laszthattak, mi legyen a k�vetkez� l�p�s�nk, k�ldet�s�k vagy d�nt�s�k. Hagyt�k az embereiknek, hogy elmondj�k a v�lem�ny�ket, �s szavazzanak. Azonban � �s Tang Lan mindig egy oldalon �lltak ezekben az esetekben. Mindkettej�knek megfelelt b�rmilyen v�geredm�ny, k�z�s beleegyez�s volt. �ltal�ban m�k�s volt.

     Tang Lan hitetlenkedve n�zett r�. A k�vetkez� pillanatban fel�llt, a csipeszes t�bl�t az �l�sre dobta, �s azonnal leugrott a pihen� r�szlegre. A mozdulatai kapkod�ak �s hangosak voltak, �s m�r elment, mire Hubbard fel�llt.

     Hallotta, hogy Tang Lan elkezdte elmagyar�zni a szitu�ci�t. Hubbard sz�m�ra szemmel l�that�an bossz�s, �s f�llel hallhat�an d�h�s volt a t�ny miatt, hogy nem �rtettek egyet. Ugyanakkor azonban az embereik sz�m�ra az arca egykedv�k�nt �s z�rk�zottk�nt volt le�rhat�. A mikrokifejez�sei az �rz�seir�l majdnem �szrevehetetlenek voltak. Hubbard leugrott a p�nc�laut�b�l, �s mell� �llt – az alkapit�nya �pp befejezte a besz�det.

     T�bb csoport gy�lt �ssze k�r�l�tt�k, vagy �ltek a kocsikban �ket hallgatva. Hubbard l�tta a meglepet�st az arcukon a m�glya arany f�ny�ben. Itt sokkal melegebb volt, mint a kocsiban. Mindenkinek t�ny�r volt a kez�ben vagy az �l�ben; megs�t�ttek n�mi sz�r�tott h�st �s magvakat.

     Tal�n egy kicsit t�l j�l mulattak, mert valami okn�l fogva vadul vigyorogtak, miut�n Tang Lan hangja elhalt.

   - Persze, nem gond, alkapit�ny. Szavazzunk. – Az egyik legjobb harcosuk felemelte a s�r�t, mintha t�sztot mondana. – De valami m�sra akarok szavazni.

   - Mire akarsz szavazni? – Tang Lan arca v�ltozatlan volt, de a hangja egy kicsit kapkod�bbnak �s hidegebbnek hallatszott.

   - Arra akarok szavazni, hogy… ti ketten kef�ljetek m�r. – Az emberek f�jtatni kezdtek, ahogy pr�b�lt�k elfedni a nevet�s�ket. – Nem akarok tiszteletlen lenni, alkapit�ny, de olyan h�zs�rtos vagy manaps�g. Egy j� szex a legjobb gy�gym�d erre.

     A nevet�s teljes er�vel t�rt ki. Hubbard nem reag�lt semmit; �gy t�nt, t�vedett. K�pesek voltak �rz�kelni, hogy Tang Lan bossz�s volt. Ett�l f�ggetlen�l ezek az emberek mind a legjobb csapatt�rsaik voltak. A humoruk nem volt az �v�, de neki eleve nem is volt humora, sz�val elv�lasztotta az �rz�seit ezekt�l a pillanatokt�l, melyekb�l el�g sok volt. Az ugrat�s r�la �s Tang Lanr�l egy r�gi vicc volt, m�r �vek �ta tartott k�z�tt�k. R�viden, mindenki tudta, hogy egyik�k sem k�telezte el mag�t egy kapcsolatban, de mindig egy�tt voltak. M�g annyi �v ut�n is a figyelem k�z�ppontj�ban �lltak a kapcsolatuk miatt. Olyan gyakori volt, hogy Hubbardnak a szeme se rebbent t�bb�.

   - Mindig �gy veszekedtek, mint egy �reg h�zasp�r! – ki�ltotta valaki k�s�s hangon. – Engedj�tek ki a g�zt, fi�k!

   - T�volabb mehet�nk, ha mag�n�letre v�gytok!

   - H�, lefogadom, hogy egy vagyont �rne, ha levide�zn�nk, ne k�ldjetek el minket!

     Egy�rtelm�en megr�szeg�ltek a saj�t �tleteikt�l. A s�r nem volt ilyen er�s. Hubbard csak s�hajtott, �s v�gre �gy d�nt�tt, hogy le�l az embereihez. Tang Lannak igaza volt; mind r� v�rtak, azonnal adtak neki egy sz�ket, �s miel�tt �szbe kapott volna, m�r volt n�la egy szaftos h�ssal teli t�ny�r.

     Hubbard feln�zett Tang Lanra, aki m�g mindig mereven �llt a kocsi k�zel�ben.

   - Nem hiszem, hogy sz�ks�ges szavazni. – Elvetette az �tletet; a bajt�rsaik nem vett�k volna komolyan egy�bk�nt sem. Arra gondolt, hogy majd tal�l m�s m�dot, hogy elfogadtassa Tang Lannal a d�nt�s�t, csak egy kicsit t�bbet kellett gondolkodnia r�la tiszta fejjel, a l�tom�s hat�sa n�lk�l.

     Azonban, csak mikor l�tta Tang Lan hideg arc�t �s a csal�dotts�g�t, j�tt r�, hogy megint csak t�l hom�lyosan fogalmazott.

   - Ja… l�tom. – Nem pr�b�lta t�bb� elrejteni, hogy megb�nt�dott.

   - Alkapit�ny, ne l�gy ilyen. Nem vagyunk ellened! Igy�l vel�nk!

   - Nem, te idi�ta! Hadd menjenek el! Ihatnak magukban. Kapit�ny, menjen, kapja el a bar�tj�t v�gre! �tveszem az alkapit�ny munk�j�t. � j�r�r�zne ma �jjel, igaz?

     Hubbard nem v�laszolt: eg�sz id� alatt Tang Lan arc�ra meredt, �s Tang Lan �szrevette a pillant�s�t.

     Csak egy halv�ny v�ltoz�s volt, �s Hubbard nem volt teljesen biztos, hogy a szeme megt�vesztette-e. De az arany f�nyben, mely alulr�l vil�g�totta meg Tang Lan arc�t, �gy t�nt, az orc�i egy m�lyebb v�r�s sz�nt �lt�ttek a szeme alatt egy pillanatra.

     Tal�n csak a l�ngok t�ncoltak a feh�r b�r�n.

     Hubbard nem tudta megmondani, mert Tang Lan elford�totta a fej�t, �s �gy d�nt�tt, t�vozik. Val�ban � j�r�r�z�tt ma �jjel, de Hubbard tudta, hogy m�g mindig zaklatott volt. Ez kiss� kedv�t szegte, hogy maradjon �s egyen. Hamarosan � is fel�llt.

   - Legyen el�g m�ra. K�s� �jszaka van, �s m�r eleget sz�rakoztatok.

     Senki nem volt k�l�n�sk�ppen boldog; n�h�ny ember Tang Lan viselked�s�re fogta, azt mondv�n, hogy ez volt az oka, ami�rt a kapit�nyuk szigor� m�dba kapcsolt. Nem ez volt az ok: m�g mindig az Abyssban voltak, �s ha hagyta volna �ket tov�bb besz�lgetni �s inni, m�g a s�rt�l is el�gg� becs�phettek volna. Hubbardnak szigor� szab�lyai voltak a csapat sz�m�ra: b�rmilyen alkoholt kihozhattak a vadonba, de k�vetni�k kellett a parancsait, hogy hol �s mennyit ihattak. A s�r gyakori it�ka volt, de akkor is v�get kellett vetnie az est�nek. M�g ha meggondolatlan kapit�ny is volt, nem volt idi�ta. Szerencs�re nagyon lelkiismeretes al�rendeltjei voltak; m�g ha ellenkeztek is, akkor is megtettek mindent, amit k�rt t�l�k.

     Visszat�rt a kocsij�hoz. A t�bbiek kezdtek �sszeszedel�zk�dni – ak�r az Abyss m�ly�re mennek, ak�r haza, elmennek. Hubbard megint a t�rk�p f�l� hajolt.

     Puszta szesz�lyb�l v�lasztotta azt a helyet. Val�j�ban tudta, nem sz�m�t, melyik ir�nyba mentek volna, Tang Lannak gondja lett volna vele. �s Hubbard biztos volt benne, hogy a bar�tja gyanakodott volna, ha Hubbard nem v�lasztott volna egy vesz�lyes utat. Mivel m�r bej�rt�k a legt�bb hat�rt a csapataikkal t�bb �zben is. Nem lett volna �rtelme egyik S�kf�ldre sem menni, vagy vissza az Abyss nyugati r�sz�re, ahol ezen a k�ldet�sen vad�sztak. Csak egy hely maradt, ahova mehettek: m�lyebben az erd�kbe �s hegyek k�z�.

     Azonban valamennyire egyet�rtett Tang Lannal. Nem lett volna sz�ks�gszer� azt az utat v�lasztani. Hubbard hitt benne, hogy a csapata gy�zedelmeskedne, de a zs�km�nyuk odacsalogathatott volna m�s sz�rnyeket. A terep �tmutat�k �s k�zik�nyvek tele voltak hi�nyoss�gokkal az Abyss belsej�n�l �l� fajokr�l. Ha mindegyik�k kiszagolta volna a h�st a kocsijukban, k�nnyen elveszthett�k volna az �let�ket.

     Nem akart veszekedni Tang Lannal, de nem engedhette vissza a b�zisra. Nem sz�m�tott, hogyan, m�g nem hagyhatta, hogy visszamenjen. A vadonban kellett tartania, am�g ki nem tal�lt valami m�st. Egyel�re �tlete sem volt, hogy fogja ezt megval�s�tani…

     Volt m�g egy gyan�, amit sz�ks�ges volt kiz�rni.

     A l�tom�s nem v�lhatott igazz�, ha elker�lte. De m�g ha el is ker�lte, hogy visszamenjen a b�zisra Tang Lannal, vajon a l�tom�sa akkor is helyes volna a fert�z�s�r�l? Vagy csak az Arbiter K�dj�nak igazs�gtalan rendszer�nek esett �ldozatul? Nem t�nt �gy, mintha a bar�tja jelenleg fert�z�tt lett volna.

     Egy p�r �r�n bel�l… meg tudja mondani. Az Abyssban gyorsan terjedt a fert�z�s.

     M�r befejezt�k a pakol�st, �s p�r bajt�rsuk aludni t�rt, m�g m�sok t�bb r�szletet szerettek volna tudni a k�vetkez� �ti c�ljukr�l, sz�val �gy d�nt�ttek, tartanak egy kis gy�l�st reggel, hogy lefix�lj�k a tervet.

     Hubbard t�vk�zl�je megsz�lalt a p�nc�laut�j�ban.

     Az Abyss k�rny�k�n �ltal�ban elvesztett�k a kapcsolatot a b�zissal. A vonal mindig megszakadt, sz�val �zengetni nem a leg�ltal�nosabb jelens�g volt itt; de amikor egym�ssal besz�ltek, m�g mindig t�k�letesen m�k�d�tt. Mert Hubbard biztos�totta, hogy a p�nc�los j�rm�veiken legyen egy f�ggetlen r�di�hull�m� transzmitter. Ha elt�vedtek vagy t�l t�vol mentek egym�st�l, biztosra kellett menni�k, hogy a kommunik�ci�juk nem szakadt meg.

     �gy, az egyetlen szem�ly, aki h�vhatta �t, az Tang Lan volt, mivel mindenki m�s a k�zelben tart�zkodott.

     Nem h�v�s vagy �zenet volt. Csak egy jel az azonnali visszavonul�sra. Fel�ll�tottak egy p�r kulcsjelet v�szhelyzetekre.

     Hubbard a jelz�sre meredt. Nem volt ritka, hogy ilyesf�le jeleket k�ldtek egym�snak, �s a legt�bb alkalommal nem jelentett k�zvetlen vesz�lyt. De az id�z�t�s r�miszt� volt. �pp most volt l�tom�sa, amit�l m�g mindig lemerevedett a teste, �s Tang Lan egyed�l ment el. Az alkapit�ny�nak nem is okozott gondot, hogy egymag�ban �thidalja a probl�m�kat; ha szem�lyesen jelet k�ld�tt a visszavonul�sr�l, a helyzet bizony�ra nagyon rossz.

     A csapatt�rsai, akikkel megosztotta a kocsit, m�g�tte �lltak, �s ugyanarra a k�vetkeztet�sre jutottak, mint a F�n�k�k, m�g Hubbardn�l is el�bb. M�ris elkezdt�k terjeszteni a h�reket, �s a t�bor egy felbolydult hangyabolly� v�lt: mindenkinek kellett valamit mondania, �s mindenki az AR137 k�r�l kezdett gy�lekezni – ez volt Hubbard aut�ja.

     Hubbard gyomra f�jt, �s nem akart elm�lni. Stresszes volt. Alighogy r�j�tt erre, pr�b�lt lenyugodni n�mi m�ly leveg�v�tellel, de nem m�k�d�tt valami j�l. Sz�val ehelyett pr�b�lt el��llni valami tervvel, ami k�nny�thetett a fokozatosan n�vekv� idegess�g�n. Mire mindenki k�rbegy�lt a kocsij�n�l, elhat�rozta mag�t.

     Tang Lan d�h�s lett volna r�, ha itt lett volna, de Hubbard egyszer�en menni akart. Ritk�n �rezte mag�t ennyire sz�tsz�rtnak, �s �tlete sem volt, hogyan kezelje a helyzetet. Mik�zben az emberei a kocsin k�v�l v�rakoztak, � a vezet��l�sbe ugrott, �s er�teljesen a g�zped�lra taposott. Felel�tlen volt, egy idi�ta, egy seggfej, b�rmi, aminek Tang Lan nevezte… az volt. Nem �rdekelte a tervez�s, a v�rakoz�s, m�sok. Abba az ir�nyba ment, amerre Tang Lan aut�j�nak kellett lennie.

     Hallotta cs�r�gni a t�vk�zl�j�t, �s a zajokat a h�ta m�g�l. A szeme r�f�gg�tt a t�jk�pre, de a szeme sark�b�l l�tta a t�k�rben, hogy az �sszes m�sik kocsi k�vette. Elfelejtette feltekerni a leng�scsillap�t�t egy magasabb poz�ci�ba, ez�rt a teste id�nk�nt fel-al� ugr�lt a vadul remeg� aut�ban a sebess�g miatt, amivel hajtott az egyenetlen talajon.

     Az �tra meredt, �s nem mulasztott el egyetlen pontot sem a kiny�l� mez�n – szerencs�re az �jszaka �l�nk volt, az Aurora nyugodt, �s a f�ld el�g lapos, hogy �szrevegye a kocsit.

     Messzebb volt, mint v�rta. Amikor leparkolt mellette, m�r tudta, hogy a j�rm� �res. Mik�zben Hubbard a vezet� kabin mellett �llt, a f�m ajt�t markolva olyan er�sen, hogy az ujjai belefeh�redtek, a csapata meg�rkezett. Senki nem panaszkodott az �nz� tettei v�gett; ehelyett k�rbe mentek Tang Lan aut�ja k�r�l, �s hamarosan �rkeztek a h�rek: az alkapit�nyukon k�v�l majdnem az �sszes hibrid-h�s zs�km�nyuk is hi�nyzott.

     Hubbard a homlok�t r�ncolta, az agya olyan gyorsan dolgozott, hogy majdnem l�tta a jelenetet maga el�tt: a v�res t�cs�k hi�ny�b�l �s a j�rm� �rintetlen �llapot�b�l kiindulva, a sz�rny nem t�madta meg a kocsit. Ami azt jelentette, hogy Tang Lan maga vette el a h�st. �s hogy milyen okb�l… nos, feltehet�leg, hogy csal�tek legyen. Az a kibaszott megsz�llotts�g a h�siess�g ir�nt…

     Hubbard t�m�ren �sszefoglalta a gondolatait, �s mindenki beleegyezett, hogy keressenek nyomokat, am�g r� nem tal�lnak Tang Lanra. Nem tudt�k, mennyire volt vesz�lyes a k�rny�k, sz�val nem v�ltak sz�t t�ls�gosan. L�bnyomok ut�n kutattak, a h�sb�l sz�rmaz� v�rnyomok ut�n, let�rt f�vek vagy n�v�nyek levelei ut�n, melyek azt az ir�nyt jel�lt�k, merre ment. Az eg�sz banda itt volt, sz�val gyorsan meg kellene tal�lniuk…

     Hubbard volt, aki felfedezte a nyomokat. El�sz�r nem vette �ket �szre, mert val�j�ban nem emberi nyom volt. De azt�n r�j�tt. Egy bizonyos ponton valami hatalmas kezdte �tv�gni mag�t a n�v�nyzeten.

   - Mi a pokol csin�lhatta ezt? – k�rdezte az egyik bajt�rsa halkan, mintha nem igaz�n akarta volna, hogy Hubbard meghallja.

     Hubbard sem tudta. A jelek �s a hely alapj�n nem lehetett rovar, �s Hubbard kiz�rt b�rmilyen f�l-ember form�j� vagy rep�l� sz�rnyet. Eml�s vagy h�ll� – nem tal�lt semmilyen bizony�t�kot a gyan�j�ra.

      Pr�b�lt visszagondolni minden teremtm�nyre, ami ekkora volt, �s a k�zelben �lt, de nem tudott r�mutatni egyetlen egyre sem. Ennek valami nagyon �j mut�ci�nak kellett lennie, �s egy nagynak r�ad�sul. Tal�n a szennyez�d�s elkezdett a hat�rter�leteken �t keveredni, bizonyos oszt�lyok k�z�tt, melyek kor�bban nem fon�dtak �ssze. Tal�n a Vil�g�t�toronynak v�g�l igaza lett. �s Tang Lannak is… valami t�rt�nt az Abyssban, amit eddig nem l�ttak. Lehettek m�s magyar�zatok is, de nem tudott energi�t vagy gondolatokat pazarolni r�juk jelenleg.

     Tang Lan el�g vesz�lyesnek tal�lta, hogy k�ldj�n nekik v�szjelz�st, sz�val ez volt a l�nyeg. Nem kell tudniuk, milyen bestia ez, el kell menek�lni�k olyan hamar, ahogy megtal�lj�k a f�rfit.

     De…

     Amikor a nap kezdett felkelni, �s megt�lt�tte a l�tk�pet arany f�nnyel, megtal�lt�k a helyet, egy p�r kilom�terrel arr�bb a kocsikt�l. Egy kis adagnyi �sszenyomott h�s jelezte, hogy j�kora mennyis�g� nyers h�st fogyasztott ott el valami – m�r betakar�tott h�s volt; nem maradtak h�tra egy sz�rny b�r�nek, toll�nak vagy v�gtagj�nak maradv�nyai sem, csak a v�r �s a cafatok. Azonban Tang Lan nem volt ott.

     A teste… nem volt ott.

     A hideg besziv�rgott Hubbard lelk�be. Az elm�je lelassult, �s annak ellen�re, hogy nem aludt egy percet sem, nem �rzett f�radts�got. De fejf�j�s has�tott a hal�nt�k�ba, �s folyamatosan n�tt a szeme m�g�tt.

     Tang Lan nem volt halott.

     Nem lehetett halott.

     A l�tom�sa… a l�tom�s�ban Tang Lan a b�zis el�tt halt meg. Ha meghalt egy l�tom�sban, ami sosem v�lt val�ra, akkor ez azt jelenti, hogy nem hal meg a k�zelj�v�ben.

     Hubbard hitt ebben, �s pr�b�lt nem gondolni a lehet�s�gre, hogy csak tagad�sban �lt, �s megvezette mag�t. Azt�n, esz�be jutott, hogy m�g ha a l�tom�sa mutatna egy pici r�szletet az igazs�gb�l, volt egy m�sik szempont, ami t�mogatta a hit�t: a maradv�nyok hi�nya. A sz�rny nem takar�totta fel a hibrid h�st, ami azt jelentette, hogy Tang Lant sem ehette meg. Ha megette volna, az � v�gtagjai vagy ruha cafatjai is ott lettek volna k�r�l�tt�k a f�ld�n; nem ette volna meg teljes eg�sz�ben. A legt�bb sz�rny nem volt k�pes elfogyasztani a ruh�kat, vagy b�rmilyen szintetikus anyagot, m�g ha sz�t is t�pn�k, a ruh�knak ott kellene lennie, n�h�ny testr�sznek… n�h�ny testr�sznek ott kellene lennie.

     Azonban… mi van ha… mi van, ha a l�tom�sa v�g�l csak Tang Lan hal�l�nak m�dj�ban t�vedett? A kapukn�l l�tt�k fejbe, nem pedig egy sz�rny ette meg. Csak ahogy fert�z�tt is lehetett, m�g ha vissza nem is mentek volna. A l�tom�s�t m�r megd�nt�tt�k, de ez m�g nem azt jelentette, hogy Tang Lan �letben maradt volna…

   - Ka… kapit�ny.

     Hubbard olyan gyorsan emelte fel a fej�t, hogy a nyaka reccsen� hangot hallatott. A szeme elhom�lyosult, �s m�g �gy is, hogy az �l�nk napf�ny az arc�ra esett, hideget �rzett.

     A bajt�rs�ra n�zett, aki s�padt arccal meredt r�. Hubbard el�sz�r nem vette �szre, hogy kitartotta a kezeit. A tenyer�n egy f�nyes t�rgy fek�dt. Csak mikor Hubbard tett fel� n�h�ny l�p�st, akkor j�tt r�. Megfagyott a mozdulatban.

     Ismerte azt a fegyvert. Az volt Tang Lan f�lautomata pisztolya, egy nagyon �reg m�v�szeti alkot�s. Sokszor k�rte a bar�tj�t, hogy szerezzen egy �jat, m�g azt is tervezte, hogy vesz neki egy �jat, de Tang Lan er�sk�d�tt, hogy megtartja; ez volt az els� fegyvere.

     A bajt�rsa bez�rta a t�vols�got kettej�k k�zt, �s remegtek az ujjai, ahogy feltartotta neki a fegyvert. Hubbard hezit�lt, miel�tt a karja megmozdult, �s lassan, �vatosan elvette. A markolat m�r j�ghideg volt.

~�HxT�~

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.