- Sz�val m�g egyszer, �rkorl�t, id�korl�t – n�zett r� Tang Lan nagyon komolyan. Hubbard s�hajtott; m�r sokszor �tbesz�lt�k ezt ezen a napon, �s a tegnapi nap folyam�n is.

   - Mn – b�lintott, amikor Tang Lan hosszan, �lesen n�zett r�.

   - Ok�. Akkor… most elind�tom az id�z�t�t. Tal�lkozzunk az �teloszt�n�l negyven�t percen bel�l. – Tang Lan megveregette Hubbard v�ll�t, �s egy szempillant�s alatt k�dd� v�lt a feketepiac f�utc�j�n.

     Hubbard csak �llt a bej�ratn�l a kezeit a zseb�be dugva, �s abba az ir�nyba bambult, amerre az ismer�s alak elt�nt. Egy p�r perc ut�n ellen�rizte a t�vk�zl�j�n az id�t. Az illet�, akire v�rt, ak�rmelyik pillanatban meg�rkezhetett.

     Tang Lan �tlete volt, hogy szerezzenek egym�snak sz�let�snapi aj�nd�kot. Att�l a napt�l, hogy Tang Lan megtudta, hogy ugyanaz a sz�let�si d�tumuk, mindig egy�tt akarta meg�nnepelni. Ebben az �vben tizenhat �vesek lettek, ami azt jelentette, hogy most m�r feln�ttek. A bar�tja �gy gondolta, ez meg�rt egy nagyobb �nnepl�st. Sosem vettek aj�nd�kot egym�snak; sz�k�sen �lltak p�nzb�l a koruk miatt. Gyerekek nem kaptak semmi elfogadhat� – t�rv�nyes – munk�t; csak kis feladatok �r�n szerezhettek n�mi Rt, mint kiseg�teni az id�sebb embereket, vagy feltakar�tani boltokat. Nem kaptak eleget hozz�, hogy b�rmi nagyot vegyenek. Az �vek alatt az�rt �gy is siker�lt egy sz�p �sszeget �sszegy�jteni�k.

     Egy gyeng�d k�z veregette meg a v�ll�t, �s Hubbard az �jonnan j�v� fel� ford�totta a fej�t. Miel�tt b�rmit is mondhatott volna, a tiszt megragadta a karj�t, �s er�szakosan r�ngatta �t k�t stand fel�, melyek olyan k�zel voltak egym�shoz, hogy senki nem f�rt volna el k�zt�k k�nyelmesen. S�t�t is volt.

     A katona k�tszer k�rben�zett, miel�tt benyomta Hubbardot a s�trak k�z�, majd elz�rta az �tj�t. Hubbard majdnem az �p�let hideg, nyirkos fal�nak nyom�dott.

   - Itt van. – A f�rfi olyan halkan besz�lt, mintha att�l f�lt volna, hogy a s�traknak f�le van. A hangja m�ly volt, az arca aggodalmas. Felemelt egy kis b�r�nd�t, megmutatva azt Hubbardnak. De volt egy m�sik t�rgy is a kez�ben: egy hasonl� eszk�z, mint amit a boltosok haszn�ltak. Egy szem�lyi k�rtya leolvas� volt, hordozhat� �s kicsi, halv�nyan ragyogott a s�t�tben, s�rg�ra festve az arcukat.

     Hubbard nem t�tov�zott el�venni a szem�lyigazolv�ny�t, �s leh�zta az eszk�z�n, ami egy nagyon halk hangot adott ki, miel�tt a fak� ragyog�s z�ldre v�ltott. A tranzakci� m�r meg is t�rt�nt.

   - Ne v�gj fel vele. – A tiszt minden sz�t k�r�lm�nyesen kihangs�lyozott. – Ha r�j�nnek, hogy civileknek adtam ki a katonas�g fegyverzet�t, lefejeznek minket.

   - Tudom. Nem v�gok fel vele – �g�rte Hubbard ugyanolyan halk hangon, �s er�teljesen elvette a b�r�nd�t, �s kinyitotta, miel�tt a katona lel�celt volna. A f�lautomata k�zifegyver b�k�sen pihent a b�r�ndben; az ez�st�s felsz�ne miatt �l�nkebben t�kr�zte vissza a z�ld f�nyt, mint az arcuk. Volt n�h�ny t�lt�nyt�r is mellette.

     Hubbard egy halk k�sz�n�m�t mormolt a tisztnek, aki csak b�lintott, �s a k�vetkez� m�sodpercben egyed�l hagyta a k�t s�tor k�z�tt, a s�t�tben �llva a b�r�nddel. Hubbard v�rt egy vagy k�t percet, miel�tt kil�pett volna a sz�k�s sik�torb�l, �s az �teloszt� stand fel� ballagott. Egy p�r asztal �s hossz� padok sz�r�dtak sz�t k�r�l�tte, betakarva a krumplileves gazdag illat�val. Az emberek j�ttek-mentek; n�h�nyan gyors pillant�st vetettek r�, azt gondolva, Hubbard nem fogja �szrevenni. Nem �rdekelte egyik�k sem. Mindig is a figyelem k�z�ppontj�ban �llt valami miatt – ha nem a tehets�g��rt, akkor a kin�zet��rt. Hozz�szokott, �s megtanulta figyelmen k�v�l hagyni hossz� ideje.

     A b�r�nd�t haszn�lta p�rnak�nt, �s csak fek�dt ott k�r�lbel�l harminc percet, miel�tt l�tta Tang Lant �jra felbukkanni a f� soron egy pap�rszatyorral a jobb kez�ben. A fi� azonnal �szrevette Hubbardot, �s egyenesen odas�t�lt az �ltala elfoglalt asztalhoz.

   - Hol volt�l? Azt hittem, ugyanazt a standot v�lasztod majd, mint �n – panaszkodott egy keveset, ahogy le�lt Hubbarddal szemben. Miut�n Hubbard felegyenesedett, a fi� egy l�that�an k�v�ncsi tekintetet vetett a b�r�ndre. – �gy l�tszik tal�lt�l egy m�sik j� helyet, ahol lehet fegyvert venni.

     M�r majdnem hivatalos tagj�v� v�ltak annak a zsoldos csapatnak, amelyikkel az elm�lt �vekben egy�tt edzettek. Mint hivatalos tagok, sz�ks�g�k volt birtokolni legal�bb egy fegyvert.

     A legels� fegyver�k. Mindketten v�rt�k ezt a pillanatot, sz�val az izgalom nagy volt, de nem csin�lt�k ezt csak �gy, minden ut�naj�r�s n�lk�l. Nyilv�nval�an m�r ismer�sek voltak azokkal a standokkal, melyek fegyvereket �rultak a feketepiacon – voltak kedvenc elad�ik is. A leend� bajt�rsaik gyakran vitt�k �ket magukkal, amikor pisztolyt vagy pusk�t v�s�roltak a csapatnak vagy maguknak. M�r az is izgalmas volt, hogy n�zhett�k a fegyvereket, de mint gyerekek, csak kicsi k�seket v�s�rolhattak.

   - Nos akkor… - Hubbard Tang Lan fel� tolta a b�r�nd�t. – Boldog tizenhatodik sz�let�snapot!

     Tang Lan neki adta a pap�rszatyrot.

   - Boldog tizenhatodik sz�linapot, F�n�k – mondta egy gyeng�d mosollyal, ami m�g j�k�p�bb� tette, mint �ltal�ban. Nos, rendk�v�l j�k�p� volt egy�bk�nt is, tiszta �s hideg arcvon�sokkal �s �les vonalakkal. Hubbard halv�nyan visszamosolygott, �s am�g Tang Lan kinyitotta a t�sk�t, � belen�zett a saj�t szatyr�ba.

     Az els� fegyvere egy Beretta 92FS lett, ami egy nagyon r�gi t�pus volt, az emberek csak a v�rosromokn�l tal�lhattak ilyet; nem volt k�l�n�sen ritka, de nem is nagyon �tlagos, �s a kora miatt – hiszen ezeket a pisztolyokat a B�s�g Kor�ban k�sz�tett�k – �gy is el�g k�l�nleges volt. Hubbard nem sz�m�tott r�, hogy ilyen gy�ngyszemet fog kapni, mint ez, �s nagyon tetszett neki. Nem volt t�l neh�z, k�nyelmesen illett a kez�be, �s k�nny�nek tal�lta megt�lteni.

     Mik�zben az aj�nd�k�t csod�lta, elmulasztotta az es�lyt, hogy l�ssa Tang Lan els� reakci�j�t, sz�val mikor nem hallotta a hangj�t egy p�r percig, a bar�tja fel� vetett egy pillant�st.

     Tang Lan ott �lt, a szeme az el�tte az asztalon fekv�, �j fegyver�re szegez�d�tt, �s az arca egy kiss� s�padtnak �s komornak t�nt.

   - Nem tetszik? – k�rdezte Hubbard; Tang Lan megr�ndult a hangj�t�l, miel�tt a bar�tja felemelte volna a pillant�s�t. A fekete szemek felfedt�k a tart�zkod�s�t; Hubbard majdnem csal�dottnak nevezte volna a tekintet�t.

   - Elfelejtetted az �rkorl�tot? – k�rdezte Tang Lan nyugodt �s halk hangon. Hubbard megfagyott egy m�sodpercre, �s megnyalta az ajk�t. Elkezdte elpakolni az �j fegyver�t, hozz�er�s�tve a tokot a derek�hoz.

   - Nem.

   - Akkor… mennyit fizett�l ez�rt? – Miel�tt Hubbard v�laszolt volna, Tang Lan enyh�n megemelte a hangj�t. – Hubbard, ne j�tszd az ostob�t. Ami�ta voltunk azon a kir�ndul�son a B�r�kkal, az Ed Brownsok a kedvenc pisztolyaim. Hat�rozottan mondtam neked. TUDOM, hogy ez a m�rka m�g mindig kedvelt �s gy�rtott a katonas�gn�l… Ez nem olyan darab, amit megtal�lsz egy fegyverboltban, m�g a feketepiacon sem… m�g haszn�ltan sem… �s m�g haszn�ltan is egy vagyonba ker�l. Fizikai k�ptelens�g, hogy annyi p�nzed lett volna… Ember, veled �lek, tudom, hogy nem dolgozt�l, hogy ennyi p�nzt szerezz. Sz�val, pontosan hogyan szerezted ezt?

   - Nem volt olyan dr�ga – �g�rte Hubbard, de Tang Lan nem volt megel�gedve a v�lasszal, �s nyilv�nval�an nem hitt neki.

   - Akkor �n vagyok az ostoba a szemedben.

     Hubbard t�nyszer�en tudta, hogy Tang Lan sokkal okosabb volt n�la, de csak s�hajtott.

   - Ha nem tetszik, tudok szerezni neked egy m�sikat – felelt v�g�l.

   - �n… nem amiatt… Tetszik… Hubbard, az�rt �ll�tottam �rkorl�tot, mert nek�nk nincs… azt hittem, nincs sok p�nz�nk, de most… - Tang Lan szavai kezdtek gyorsabb �temben �rkezni, de azt�n hirtelen elcsendesedett. �gy t�nt, k�szk�d�tt vele, hogy kifejezze az �rz�seit, de ahogy Hubbard derek�ra pillantott, Hubbard felfedezte a sz�gyent �s �nhib�ztat�st a s�t�t szem�ben.

   - Tang Lan – sz�l�totta meg, visszavonva a figyelm�t mag�ra. Ahogy egym�sra n�ztek, Hubbard �gy d�nt�tt, hogy az igazs�gn�l marad; sosem tervezte elrejteni, sz�val nem sz�m�tott. – Azt mondtad, 1000 R alatt kell tartanunk az �rkorl�tot. �n 4500-�rt szereztem azt. – Tang Lan arca h�romszor olyan s�padt lett, ahogy hallotta az �sszeget. – Igazad van, nem dolgoztam. A r�gi edz�mt�l kaptam a p�nzt. A katonas�gn�l van. A tizenhatodik sz�let�snapomra utalta �t nekem. Nem k�rtem meg, egyszer�en �zent r�la k�t nappal ezel�tt. – Megtorpant, miel�tt hozz�tette: - Tetszik az, amit v�lasztott�l nekem. T�k�letes. Nincs sz�ks�gem jobbra vagy dr�g�bbra.

     Tang Lan frusztr�ci�j�t fokozatosan behelyettes�tette a sokk. Egy p�r pillanatig csak meredtek egym�sra csendben, miel�tt a fi� elkezdte elfogadni a magyar�zatot. N�vekv� izgatotts�ggal n�zett az aj�nd�k�ra, ahogy v�gigfuttatta az ujjait az ez�st�s fel�leten. Csillog� �s sz�p volt. �gy n�zett ki, m�g nem is haszn�lt�k.

   - Sz�val megkedvelt egy gazdag pasas, huh? – piszk�lta �t Tang Lan egy kicsit, m�ris fel�lemelkedve a sz�gyen�n.

   - Egy alt�bornagy – v�laszolt Hubbard, n�zve, ahogy a bar�tja az �j k�zifegyvere megsz�llottj�v� v�lt. Hogy l�thatta a boldogs�g�t el�gedett� tette �t. – Nem tudom, milyen gazdag. Nem sz�m�tottam r�, hogy k�ld p�nzt. Nem �lltunk kapcsolatban, ami�ta elhagytam a F�v�rost.

   - H�t… m�g mindig jobb, mint ha err�l a helyr�l kedvelne egy m�sik v�n f�szer – k�vetkeztette ki Tang Lan egy sz�lesebb vigyorral. -… Sajn�lom… hogy �gy reag�ltam. Im�dom. K�sz�n�m. Te vagy a legjobb.

   - Mn. – Hubbard csak b�lintott; nem volt d�h�s Tang Lanra, ami�rt felzaklatta a dolog. Volt egy �rkorl�tjuk, amiben mindketten megegyeztek, �s amit Hubbard figyelmen k�v�l hagyott. – Egy�nk. M�g mindig sok p�nzem maradt. Ehetsz b�rmit, amit akarsz.

   - H�ha. Micsoda elk�nyeztetett k�ly�k… Most, hogy gazdag vagy, azonnal kivagyi lett�l.

   - Ki vagy mi? – Miut�n Tang Lan ilyenform�n el�tkozta, mindketten fel�lltak, hogy a v�rakoz� sorba l�pjenek a standn�l. Egyre t�bb �s t�bb ember kezdett felbukkanni, miut�n a munkaid�nek v�ge lett.

   - Hah, k�pezd az eszedet, F�n�k. N�ha-n�ha olvashatn�l egy k�nyvet. – Tang Lan nevetett, �s megragadta Hubbard kez�t, ahogy s�t�ltak. �gy l�tszott, ez a cselekedet tudat alatti volt, de mag�val is r�ngatta, mik�zben folytatta. – Bek�pzelt, nagyk�p�, felfuvalkodott, �ntelt. �rted?

     Hubbard h�mm�g�tt, �s nem vette a sz�v�re a bar�tja szavait, csak halv�nyan mosolygott. A figyelm�t m�r az �sszefon�d� kez�k k�t�tte le, lepillantott r�juk. Hamarosan meg�lltak a sor v�g�n, �s Tang Lan m�g mindig nem engedte el.

   - Sz�val, mes�lj a p�rtfog�dr�l. Sosem eml�tetted. Milyen a fick�?

     Hubbard szeme felfel� fordult, �s azt�n a gondolataiba mer�lt, �s elkalandozott. Nem h�zta ki a kez�t a laza fog�sb�l, �s �rezte a n�vekv� h�s�get a tenyer�k k�z�tt.

   - Kedves. Gondoskod� – eml�kezett vissza Hubbard az interakci�ikra �s besz�lget�seikre. – Sok dolgot tan�tott nekem, miel�tt ide j�ttem.

   - Mit tan�tott? T�nyleg… t�nyleg nem akart semmi… helytelent viszonz�sul? – Tang Lan hangja most sokkal �vatosabb volt, �s egy kicsit bizonytalan. Hubbard megr�zta a fej�t, �s egy l�p�st el�r�bb l�ptek, ahogy a sor megmozdult el�re.

   - Olyan volt… mint egy apa. Azt hiszem. – Valami okn�l fogva egy furcsa �rz�s vir�gzott ki a mellkas�ban, de az �rz�s teljesen felismerhetetlen volt sz�m�ra, �s hamar elment. Hirtelen �gy �rezte, nem akarja eml�teni, mert nem tudta, mi volt ez a reakci�. Sz�val �tir�ny�totta a figyelm�t valami m�sra. – Tang Lan… mi�rt szeretsz ennyire meg�rinteni?

     Tang Lan lefagyott, ahogy egym�sra n�ztek. Az arca n�h�ny krist�lytiszta kifejez�st mutatott: el�sz�r a zavarodotts�got, ahogy nem �rtette, mir�l besz�lt Hubbard hirtelen; azt�n a sokkot, amikor r�j�tt, �s a sokk r�m�letbe csapott �t a m�sodperc t�red�ke alatt, amikor len�zett a kez�kre. Visszah�zta az eg�sz karj�t… nem, az eg�sz test�t, enyh�n t�volabb l�pve Hubbardt�l, mintha t�zbe ny�lt volna. Azt�n el�re ford�totta a fej�t, �s a szem�t az el�tt�k l�v� ember tark�j�ra szegezte.

   - Bocs… �n… nem vettem �szre.

   - De mi�rt? – k�rdezte Hubbard megint, halv�ny bossz�s�ggal emiatt a fordulat miatt. Nem azt akarta javasolni Tang Lannak, hogy h�zza vissza a kez�t.

   - Mi… mit mi�rt? – Tang Lan a legkem�nyebben pr�b�lkozott, hogy a hangj�t laz�nak mutassa, de Hubbard hallotta, hogy a hangt�nusa megemelkedik. Ahogy megint len�zett, l�tta Tang Lan bal kez�t… nagyon szorosan markolni a b�r�nd f�l�t, �s mozgatni az ujjait rajta el�re �s h�tra.

     Ak�rmikor is v�lt idegess�, olyankor valamit mindig simogatott az ujjaival.

   - Szeretsz meg�rinteni engem – magyar�zta Hubbard nyugodtan, �s a bar�tja arc�nak profilj�t figyelte, ahogy besz�lt. – Nincs nap, hogy ne �rn�l hozz�m valami m�don. Nem l�tom, hogy ezt csin�ln�d m�sokkal is.

     Ak�r csak egy r�g�s vagy �t�s, egy �lel�s vagy egy pacsi volt, Tang Lan mindig biztosra ment, hogy a nap folyam�n fizikai kapcsolatba ker�ljenek, minden egyes nap. N�ha olyan k�zel aludtak egym�shoz, hogy mikor Hubbard fel�bredt reggel, ott tal�lta Tang Lant hozz�b�jva – Hubbard tulajdonk�ppen Tang Lan lak�s�n lakott, sz�val el�g gyakran megt�rt�nt, hab�r nem osztoztak az alv�hely�k�n. Neh�z volt nem �szrevenni. �gy t�nt, Tang Lan megnyugv�st nyert ezekb�l az esetekb�l, sz�val Hubbard sosem utas�totta vissza.

   - Ne mondd ilyen furcs�n… - Itt j�tt a riposzt.

   - Mi�rt furcsa?

   - Hogyha �gy mondod… az… az olyan, mintha utaln�l valamire… - Tang Lan v�gre r�n�zett, �s… r�zsasz�n t�nus �ml�tt az orc�ira. Nagyon halv�ny volt, �s n�h�ny ember tal�n nem is mondta volna elpirul�snak, de Hubbard olyan j�l ismerte ezt a halv�ny b�rt, hogy azonnal �szrevette. Milyen ritka l�tv�ny… A fi� nem volt a legsz�gyenl�sebb fajta. Tang Lan nem igaz�n tudta tartani a szemkontaktust, de pr�b�lta, a tekintet�vel Hubbard nyaka �s mellkasa k�r�l j�rva.

   - Mire utalok? – k�rdezett vissza Hubbard. – Azt �rtettem ezalatt, amit mondtam. Szeretsz meg�rinteni. Mindig meg�rintesz.

     A r�zsasz�n �rnyalat elm�ly�lt, �s Tang Lan m�g egyszer elfordult v�g�l.

   - �n… h�t… - Hubbard olyan k�zel �llt, hogy hallhatta Tang Lan felgyorsul� l�legzet�t. – Azt hiszem, van oka. M�r egy ideje… gondolkodtam ezen. Tulajdonk�ppen… �n… Nekem el kell mondanom valamit. Vagy… k�rdeznem kell valamit.

   - Mn – b�lintott Hubbard, kimutatva a figyelm�t, de folyton visszan�zett Tang Lan ujjaira. Azok olyan gyorsan t�ncoltak a foganty�n, mintha ki akarn�k pol�rozni, hogy �l�nken ragyogjon, mint a fegyver a t�sk�ban.

     A sor tov�bb haladt el�re; csak h�rman �lltak el�tt�k, de sokkal t�bb m�g�tt�k. A zaj hangosabb� v�lt, mindenki valaki m�ssal besz�lt, sz�val k�zelebb kellett l�pni�k egym�shoz, ha hallani akart�k a saj�t besz�lget�s�ket. Tang Lan vett p�r m�lyebb leveg�t; pr�b�lta lenyugtatni mag�t.

   - Neh�z elmondani? – k�rdezte Hubbard. – Nem k�nyszer�telek.

   - Nem, �n akarom… Csak… Hubbard, �g�rj meg valamit. – A fi� hirtelen m�lyen a szem�be n�zett, amit�l eddig a pontig tart�zkodott. – Ha elmondom neked… �s te… nem �rdekl�dsz… vagy nem �rtesz egyet a megfigyel�semmel… el tudn�d felejteni, hogy mondtam b�rmit is?

     Hubbard a homlok�t r�ncolta. �tlete sem volt, hogyan tudna elfelejteni valamit, sz�val el�sz�r nem akarta meg�g�rni, de egy p�r pillanat gondolkod�s ut�n kezdte meg�rteni, hogy Tang Lan csak f�lt valamit�l. Tal�n a v�laszt�l mag�t�l, vagy a k�vetkezm�nyekt�l. A legt�bb, amit Hubbard tehetett, hogy nem hozza fel t�bb� sz�nd�kosan. Azt meg tudta �g�rni.

   - Mn.

     Tang Lan l�tsz�lag elhat�rozta mag�t, ahogy hallotta a v�lasz�t. R�n�zett, a szempill�i enyh�n megremegtek, �s kinyitotta a sz�j�t.

     Egy �les ki�lt�s j�tt m�g�l�k, �s mindkettej�k megrezzent ijedt�ben. De nem csak �k; a t�megben mindenki panaszkodott, a hangjuk halk, de folytonos volt, olyan �rz�st keltve, mintha egy raj m�h z�mm�gne el�gedetlens�g�ben, ami�rt valaki megzavarta a nyugalmukat. Mindenki az illet�re n�zett, aki megijesztette �ket, de azt�n a z�mm�g� hangok a csod�lat hangjaiba fordultak: f�tty�gtek �s b�kokat dobtak a szem�ly fel�.

     Egy n� volt a harmadik f�ld alatti szintr�l. �gy t�nt, boldog volt, hogy tal�lkozott valakivel a sorban. Az illet� meg�lelte a n�t, azt�n t�volabb l�ptek, �s az asztalok k�zt kezdtek s�t�lni. Eleg�ns tart�sa volt, ahogy el�re ment a f�rfivel az oldal�n, hangosan besz�lve �s nevetve.

     Hubbard �s Tang Lan tudt�k, mif�le szint volt, ahonnan a n� j�tt. Mindketten tudt�k, ki volt �. Nem volt m�g egy olyan n�, mint �: finom von�sai voltak, v�r�s szokny�t �s hossz� bund�s kab�tot viselt; a dereka karcs� volt, a melle kerek. Magassark�ban j�rt, a l�p�sei m�gis olyan hib�tlanok voltak, mintha a f�ld felett siklott volna. A gesztenyebarna haja rep�lt ut�na, a tincsei v�ge karik�ba g�nd�r�dtek, �s fel-al� ugr�ltak. Az �kszerei szikr�ztak a l�mp�k kis f�ny�ben. Gy�m�nt a s�rban. M�g Hubbard is �szrevette �t, annak ellen�re, hogy nem ford�tott sok figyelmet m�sokra; a n� annyira rik�t� volt.

     Madam D-nek h�vt�k, � volt a bord�lyh�z vezet�je – Hubbard sokszor l�tta a piac k�r�l, de sosem besz�lt vele t�nylegesen. A hangja kicsit m�lyebb volt, mint amit elk�pzelt, mikor el�sz�r besz�lni hallotta, de a n� egy l�gy, m�gis sikaml�s hangot haszn�lt; hat�rozottan tudta, hogyan tegyen benyom�st az emberekre, �s hogyan manipul�lja �ket.

     Hubbard a n�n felejtette a szem�t, sz�val mikor Tang Lan hirtelen megsz�lalt egy p�r perces csend ut�n, �gy �rezte, egy �lomb�l lett visszar�ngatva.

   - Tal�n… rossz aj�nd�kot v�lasztottam neked – mondta; a hangja sima volt. Hubbard visszavonta a szem�t Madam D-r�l, aki az �teles stand tulajdonos�val csicsergett – senki nem emelt kifog�st, hogy a sor elej�re ment. A csod�s n� kuncog�sa a leves szag�val �s a parf�mje �des illat�val terjedt sz�t a piacon.

     Tang Lan k�vette Hubbard tekintet�t a Madam fel�, az arca kifejez�stelen volt. A szemei l�that�an els�t�tedtek.

   - Hogy �rted? – k�rdezte Hubbard p�r m�sodperccel k�s�bb, mert Tang Lan nem folytatta. A bar�tja s�hajtott, majd egy kelletlen grimasz t�nt fel az ajk�n. Ker�lte, hogy visszaforduljon hozz�.

   - Azt hittem, a fegyver a t�k�letes aj�nd�k, hogy meg�nnepelj�k a feln�tt� v�l�sunkat – morogta az orra alatt. – De… tudod… Tal�n valami m�st is vehett�nk volna.

   - Mint p�ld�ul?

     Tang Lan csendesen horkantott, �s az �ll�val a n� fel� b�k�tt gesztikul�lva.

   - Eml�kszel, mit mondott nek�nk Pei?

     Pei volt az alkapit�nyuk a zsoldos band�ban, ahova csatlakozni k�sz�ltek.

   - Mir�l?

   - Hogy mi tesz egy f�rfit f�rfiv�. – Tang Lan hangja berekedt, �s megk�sz�r�lte a tork�t, miel�tt a tekintete elhagyta volna a v�r�sbe �lt�z�tt n�t. M�g mindig nem viszonozta Hubbard pillant�s�t. – Tudod… Azt mondta, a kor �nmag�ban nem tesz minket f�rfiv�. Nem sz�m�tunk feln�ttnek, am�g �gyba nem visz�nk valakit. Tal�n az jobb aj�nd�k lett volna nek�nk.

     Tang Lan lehalk�totta a hangj�t, hogy elker�lje, hogy m�sok kihallgass�k �ket. Hubbard h�mm�g�tt; nem tudott r�gt�n v�laszolni. Nem �rtett egyet ezzel a kijelent�ssel, �s azt hitte, Pei csak viccelt vagy terroriz�lta �ket. Sosem vette komolyan, de ha Tang Lan igen, akkor tal�n Hubbard f�lre�rtette a f�rfit.

     Miel�tt v�laszolhatott volna, el�rt�k a sor elej�t. A Madam az�ta t�vozott. Hubbard �szre sem vette; m�lyen gondolkodott Tang Lan kijelent�s�r�l, �s megrezzent, amikor megk�rdezt�k �ket, mit akarnak enni.

     Az �teloszt� stand men�j�n szerepelt egy kis adag diszn�h�s. K�rhett�k f��telk�nt, s�tve fagy f�zve; vagy k�rhett�k a szak�csot, hogy f�zze a h�st a kiv�lasztott levesbe (f�leg krumplileves�k volt, de alkalmank�nt akadt paradicsom vagy gombaleves is a men�n). Egy adag diszn�h�s �ra f�jdalmas volt. Hubbard arra k�sz�lt, hogy k�t nagy adagot vegyen – egyet belef�zve a leves�kbe, a m�sikat kis�tve, t�rt krumpli k�rettel.

     A f�rfi a stand m�g�tt vetett egy d�bbent, de gyanakv� tekintetet r�; az ut�bbi �rz�s csak akkor t�nt el, amikor Hubbard leh�zta a k�rty�j�t a leolvas�n, �s a tranzakci� befejez�d�tt. Val�sz�n�leg nem sz�m�tott r�, hogy Hubbardnak ilyen sok p�nze van, csak ahogy Tang Lan sem hitte el el�sz�r.

     Visszamenve az egyik asztalhoz Hubbard b�szk�nek �rezte mag�t, �s ahogy kih�zta a h�t�t magasabbnak is. H�ny �ve v�rt erre, hogy megt�rt�njen… hogy k�pes legyen �telt biztos�tani a bar�tj�nak?

     Ahogy le�ltek, elkezdett tanakodni, hogy vajon az alt�bornagynak volt-e elk�pzel�se, mit fog Hubbard el�sz�r v�s�rolni a p�nzb�l, amit k�ld�tt neki. Tudva, milyen figyelmes volt az az ember, �s hogy �kum�lta ki Hubbard gondolkod�sm�dj�t egy szempillant�s alatt, val�sz�n�leg helyesen tippelt volna. Legal�bbis lehets�ges, hogy az �telt lett volna a eredeti elk�pzel�se.

     Valami okn�l fogva k�sztet�st �rzett mosolyogni, ahogy enni kezdtek. �s ahogy sz�m�tott r�, a leves �ze sokkal finomabb volt, mint b�rmelyik �tel�, amit a K�lv�rosban ehettek.

   - Hubbard.

     Hubbard feln�zett, csak hogy l�ssa, amint Tang Lan el�tte �lt, a levesbe ny�lva, kavargatva a kanal�val, an�lk�l, hogy egy kortyot is ivott volna bel�le. Az arca s�padt volt, �s valahogy… m�s. Hubbard nem tudott igaz�n r�b�kni, mit l�tott Tang Lan arc�n.

   - Nem �zlik? Valami m�st akarsz enni?

   - Csak gondolkodtam… - folytatta lassan Tang Lan. – T�ged �rdekelnek… a n�k? – Egy kisebb sz�net ut�n hozz�tette: - Vagy f�rfiak? Vagy b�rmilyen konkr�t szem�ly?

     Hubbard is lelass�tott a saj�t leves�vel. Nem sz�m�tott r�, hogy Tang Lan hirtelen ennyire �rdekl�dj�n a t�ma ir�nt, mivel sosem besz�ltek err�l ezel�tt. Tudt�k, hogy mi fog t�rt�nni a test�kkel, m�r gyerekk�nt; amikor megt�rt�nt, csak folytatt�k az �let�ket, elfogadva ezt a term�szetes v�ltoz�st. Egy�tt �ltek, lehetetlen volt elrejteni. Ak�rhogy is, tisztelt�k egym�s priv�t szf�r�j�t, �s nem tettek megjegyz�seket r�. Hubbard szempontj�b�l, � sok mindent nem hozott fel csak amiatt, mert nem volt �rdekelt a besz�lget�sekben. De tudta, hogy Tang Lan val�sz�n�leg egy kiss� zavarban lenne miatta, sz�val ez adott sz�m�ra m�g egy okot, hogy ne er�ltesse a t�m�t. Egy�bk�nt sem volt mit megbesz�lni rajta.

     Azonban igaz�n titok sem volt, sz�val Hubbard megr�ntotta a v�ll�t.

   - Nem igaz�n tudom. A testemet �rdekli az intimit�s. Az elm�met nem.

     Tang Lan s�hajt� nevet�st hallatott, de csak egy m�sodpercig tartott.

   - Ja, gondoltam – sz�lt l�gyan, de a hangja egy m�sik er�s �rzelmet hordozott.

     M�sok azt mondt�k volna, Tang Lan csak hideg volt. T�vol �llt a besz�lget�st�l. Az arca hib�tlan, mint egy m�alkot�s.

     De a sz�ja sarka enyh�n �sszenyom�dott, a szem�ld�k�nek bels� sarka �sszer�ncol�dott, �s a f�ny azoknak a s�t�t szemeknek a m�ly�n kihunyt.

     Tang Lan boldogtalan volt. Elvesztette a j�kedv�t, amit az aj�nd�ka okozott, �s lehajtotta a fej�t.

     Hubbard megpr�b�lta meg�rteni. Visszagondolt r�, mi ind�totta be ezt a besz�lget�st, �s eml�kezett Madam D megjelen�s�re. Tang Lan azt mondta, m�s aj�nd�kot kellett volna venni�k, nem a fegyvereket. Tal�n megint elvesztette az �nbizalm�t, hogy a j� aj�nd�kot v�lasztotta-e? Csak, mint kor�bban, amikor azt hitte, Hubbardnak nem tetszik majd a fegyver, amit adott neki, mert olcs�bb volt… �gy t�nt, Tang Lan nagyon �ntudatos volt ezzel kapcsolatban m�ma.

   - Jobban �r�l�k az �j pisztolyomnak – mondta hirtelen Hubbard, ahogy folytatta az ev�st. R�j�tt, hogy sose jutott od�ig, hogy v�laszoljon Tang Lan kijelent�s�re kor�bban, �gy most kijav�totta a hib�j�t.

   - Mn… h�t, t�ged t�nyleg f�k�nt csak a katonas�g dolgai �rdekelnek.

     Tang Lan ajka szomor� mosolyba g�rb�lt. A leves�re meredt, �s val�sz�n�leg sokkal t�bb gondolat keringett a fej�ben, mint amit kimondott. Hogy Hubbard fegyverm�ni�s volt, mindig sok es�lyt adott Tang Lannak, hogy piszk�lja vele, �s ez a kijelent�s is gyakran hangzott el a bar�tja �ltal. Hubbard ritk�n v�laszolt: tudta, hogy Tang Lan csak g�nyol�dott vele. �ltal�ban nem volt sz�ks�g v�laszra. Azonban ez�ttal m�shogy �rezte.

   - Meg te.

     Tang Lan j�l l�that�an nyelt, �s nem tudott ellen�llni a k�sztet�snek, hogy vessen r� egy pillant�st. Hubbard nem n�zett f�lre, de megint abbahagyta az ev�st, �s a t�ny�rja mell� k�ny�k�lt, mik�zben viszonozta a bar�tja szemkontaktus�t. Egy meglep�en hossz�, m�gis r�vid id� ut�n, Tang Lan oldalra ford�totta a fej�t. A hossz� szempill�i megrebegtek, mint a lepkesz�rnyak a sz�lben, �s a s�t�t szemek er�sebben l�tszottak csillogni.

   - Megint olyan furcs�n mondod… k�cs�g.

     Hubbard halv�nyan elmosolyodott, �s csak tov�bb n�zte. N�mi gondolkod�s ut�n, m�g hagyta, hogy Tang Lan kiss� lehiggadjon, megint megsz�lalt.

   - Mi a helyzet veled? T�ged �rdekelnek a n�k vagy a f�rfiak?

     A bar�tja kinyitotta a sz�j�t, de nem tudott v�laszolni. A h�velykujja elkezdett t�ncolni a kan�l sz�r�n.

   - Azt hiszem… Ez t�ged… Hogy �rezn�l emiatt?

     Hubbard felvonta a szem�ld�k�t.

   - Hogy k�ne �reznem miatta? Megint pr�b�lod magad �sszem�rni valamivel?

     A fekete szemek ez�ttal enyhe hidegs�ggel villantak meg.

   - �sszem�rni magam? Pontosan mivel? – k�rdezte kapkodva, mintha bosszantotta volna, amit Hubbard mondott. Ez el�gg� �sszezavarta Hubbardot. Ak�rhogy is, mivel elkezdte elmondani, csak ragaszkodott a v�lem�ny�hez.

   - Nem arra c�lzol, hogy m�rges lenn�k r�d, ami�rt egy�tt akarsz lenni valakivel? Id�r�l id�re ilyen vagy. Pr�b�lsz leny�g�zni engem. De nem kell �gy tenned, mint ahogy �n. Ha egy�tt akarsz lenni egy n�vel, rendben van. – Tang Lan nem v�laszolt, sz�val Hubbard folytatta. – Sz�val vagy hozz�m m�red magad, vagy az alkapit�ny elv�r�s�nak akarsz megfelelni, �s az � szem�ben f�rfi lenni… Mi�rt m�regeted magad m�sok elv�r�saihoz? Csak mondd el, mi tenne boldogg�. M�g mindig van p�nzem, ha n�t akarsz. Nem kell stresszelned miatta. Nem leszek d�h�s r�d.

     Hubbard �gy �rezte, j�l mondta; nem volt a legjobb a t�mogat�sa kimutat�s�ban, �s �szint�n, m�g mindig tanult. Most megint b�szk�nek �rezte mag�t. �gy �rezte, igaz�n j�l mondta el a gondolatait. M�gis, egy hossz�, megfagyott pillanat ut�n Tang Lan letette a kanal�t.

   - Nem akarok senkit. – A hangja kiegyens�lyozottnak t�nt, de valahogy hidegnek. Hubbard azon nyomban tudta, hogy a fi� m�rges volt. A b�szkes�g, amit Hubbard �pp egy m�sodperce �rzett, szertefoszlott a sz�lben. Ez egy v�ratlan fordulat volt. Nyilv�nval�an f�lre�rtette Tang Lant, �s most nem volt �tlete sem, pontosan mi zajlott a bar�tja fej�ben. – Bocs… tudom, hogy a h�s dr�ga volt, de f�j a gyomrom. – Ezekkel a szavakkal Tang Lan fel�llt. – Maradhatsz, j� �tv�gyat. �n el�bb megyek haza. Ne k�sd le az utols� vonatot.

     Mindez olyan gyorsan t�rt�nt, hogy mire Hubbard mag�hoz t�rt, Tang Lan m�r els�t�lt, el�g nagy l�p�sekkel. Hubbard ostob�bbnak �rezte mag�t az �tlagosn�l, de tudta, hogy nem akart maradni, �s egyed�l enni. Miel�tt elvesztette volna Tang Lant, gyorsan k�rt p�r dobozt, hogy elrakja az ennival�jukat, �s futni kezdett.

     Tang Lan m�r messze j�rt t�le, a kis alakja �thaladt az �jjeli f�nyekben f�rd� k�zt�ren, �s Hubbardnak sok embert kellett arr�bb l�knie, hogy utol�rje, de csak a t�r m�sik oldal�n siker�lt neki.

     Megragadta Tang Lan szabad kez�t. A fi� megr�ndult, �s h�traperd�lt, l�that�an megr�m�lve a v�ratlan �rint�st�l, de miut�n felismerte �t, �gy n�zett Hubbardra, mintha arcul csapt�k volna.

   - Mondtam, hogy egy�l…

   - Tudok otthon enni – v�gott a bar�tja panasz�ba, �s megszor�totta a kez�t a v�kony, jeges ujjak k�r�l. Most � volt az, aki elkezdte mag�val h�zni a fi�t a vonat�llom�s fel�.

   - Engedj el… Zavar t�ged, amikor meg�rintelek. �s mindenki l�tja.

   - Mikor mondtam ilyet? – k�rdezett vissza nyugodtan Hubbard, �s csak akkor �llt meg, amikor el�rt�k a v�g�nyt. Tang Lan fel� fordult, aki halv�nyan zih�lt, �s a s�padt arca m�g feh�rebbnek t�nt az utcal�mp�k hideg f�ny�ben. – Nem zavar. – Gyeng�n megszor�totta Tang Lan ujjait meger�s�t�s�l. – �s t�led elt�r�en, engem nem �rdekel, mit gondolnak az emberek. Ha fogni akarom a kezed, akkor fogom.

     M�g a hangj�t se halk�totta le, sz�val n�h�ny m�sik utas k�r�l�tt�k az ir�nyukba n�zett, �s az �sszefon�d� kez�kre. Tang Lan is �szrevette �ket, �s az arca visszan�vesztette a v�r�s k�d�t a szeme al�.

   - Hubbard…

   - Egy�bk�nt mit akart�l elmondani nekem kor�bban? Az �rint�sekr�l. Nem fejezted be.

     Tang Lan mogorva arca m�ris elt�nt. A szeme ragyogni kezdett, �s a sz�ja nem mutatott zaklatotts�got t�bb�. Fokozatosan lenyugodott, �s visszanyerte a mindennapi �nmag�t. Az ujjai is felmelegedtek Hubbard fog�s�ban.

   - Semmit. Semmi fontos nem volt… - Ez �gy �rz�d�tt, mint egy hazugs�g, �s val�sz�n�leg Tang Lan is �gy gondolta, mert megv�ltoztatta a v�lasz�t. – Majd m�skor elmondom. M�g nem vagyok felk�sz�lve.

     Hubbard a j�k�p� arcot vizslatta egy kis ideig, am�g a vonat t�lk�l�se nem visszhangzott a t�volban. Egy�rtelm�en valami fontos volt, de Hubbard nem akarta er�ltetni Tang Lant, hogy besz�ljen. �gy l�tszott, a bar�tja j�l �rezte mag�t most. Nem volt sz�ks�g a besz�dre.

     Otthon folytatt�k a vacsor�jukat, mik�zben elkezdtek fegyverekr�l �s m�s masin�kr�l, j�rm�vekr�l �s k�ldet�sekr�l besz�lgetni, meg h�res emberekr�l, akikre feln�ztek. Ez egy j� tizenhatodik sz�let�snap volt.

~�HxT�~

     Hubbard csak �llt ott, a tenyer�n tartva a leharcolt fegyvert, �s megsimogatta az oldal�ba v�sett nevet. Ez a pisztoly m�r elavult. A saj�tj�t m�r nagyon r�g ki kellett dobnia meghib�sod�s miatt. Ahogy a sz�rnyek er�sebbek lettek, ezek m�r a S�kf�ldeken is gyenge fegyvereknek bizonyultak. M�gis, Tang Lan mindenhova mag�val vitte. Sosem hagyta volna maga m�g�tt a fegyver�t. Miut�n ellen�rizte a t�rat, Hubbard meger�s�tette, hogy csak egy goly� hi�nyzott.

     Olyan volt, mintha lekapcsolt�k volna az �rz�seit. Tudta, hogy most nem fogj�k megtal�lni Tang Lant. M�g ha �lt is, nem volt a k�zelben. Vagy sokkal messzebbre ment ett�l a helyt�l, vagy elb�jt valahol… Hubbard zs�kutc�ba futott. Az emberei f�radtak voltak a keres�st�l, �s ahogy k�rbegy�ltek mellette, mind kezdt�k azt hinni, hogy az alkapit�nyuknak v�ge. Ez a hely t�l nagy volt, hogy most folytass�k a keres�s.

   - Hol tal�ltad ezt?

     A bajt�rsai a kez�ben tartott fegyverre n�ztek. Aki odaadta neki, a mellette l�v� f�re mutatott, ahol volt egy kisebb lenyomott r�sz. Egy emberforma t�rgy esett arra a pontra… Hubbard tett egy l�p�st fel�, �s a k�rny�ket n�zte. Nem l�tott l�bnyomokat. Sem v�rt.

     Nem volt v�r. Tang Lannak �letben kellett lennie, �s val�sz�n�leg s�rtetlennek.

     Most… a bar�tj�nak v�rnia kellett egy kicsit… csak egy kicsit.

     Hubbard �gy d�nt�tt, hogy visszat�rnek a kocsikhoz. Nem sz�m�tott, hol bujk�lt Tang Lan, val�sz�n�leg vissza fog j�nni a saj�t aut�j�hoz. Azt�n, amikor el�rt�k a j�rm�vet, �gy d�nt�tt, a fegyvert a vezet��l�sen hagyja, �s bez�rta az ajt�t.

   - Itt fogjuk hagyni a kocsij�t? – k�rdezte az egyik embere bizonytalanul. – Ez a m�sodik legjobb aut�nk… A b�zis nem lesz boldog…

   - Csak ideiglenesen – jelentette ki Hubbard rekedten, pr�b�lva nem mutatni az �rz�seit. Pihennie kellett, �s v�giggondolnia az eg�sz dolgot. Az elm�je most nem volt haszn�ra. Minden f�jt. – Visszaj�n �rte. A sz�rnyek nem b�ntanak egy �res kocsit. Megl�tjuk, ha visszaj�tt�nk.

     K�nyszer�tette mag�t, hogy ezt mondja, csak ahogy k�nyszer�tette mag�t arra is, hogy visszasz�lljon a saj�t kocsij�ba. Ha nem lett volna a csapata, addig maradt volna, am�g Tang Lan felbukkan. De tudta, hogy a bajt�rsai nem engedn�k maradni – nem egyed�l, legal�bbis. Az �tel�k nem tartott �r�kk�, �s m�g ha Hubbard j� is volt b�jt�l�sb�l, sosem v�rta az embereit�l, hogy elviselj�k az �hez�st. Vissza kellett menni�k, felt�lt�dni�k, �s felt�lteni�k az er�forr�saikat, �s olyan hamar visszaj�nni, ahogy csak lehet.

   - Ne halj meg – mondta Hubbard a vezet�kabin csendj�be, kin�zve a sz�les sz�lv�d�n, a szem�t Tang Lan j�rm�v�re szegezve. – V�rj meg.

     Figyelmen k�v�l hagyva a teste fesz�lts�g�t, ami azt sikoltotta neki „MARADJ”, elkanyarodott a kocsival, k�vette a t�bbieket, �s elhagyta a helyet, biztons�gban visszavezetve a csapatot a b�zisra.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.