Egy f�rfi fek�dt a s�ros f�ld�n. �resen meredt a borong�s �gre, a szeme f�kusz�latlan, mintha del�riumos �llapotban lett volna. Az arca s�padt volt, �s maszatos a port�l. K�r�l�tte minden ir�nyban holttestek fek�dtek; a f�ld�n m�ly �regek t�tongtak, �s p�r m�terrel od�bb egy nagy, tekn�sszer�, met�los j�rm� fordult az oldal�ra

     Egy nagy csata zajlott ezen a helyen. N�h�ny az ellens�g test�b�l az emberi hull�k k�z� keveredett – rovarok tetemei rohadtak a t�nkretett ter�let k�r�l.

     K�zvetlen�l a f�rfi mellett egy csontv�z fek�dt, katonai egyenruh�ban. A csontok letisztultak, mintha �vek �ta ott kushadtak volna, de a ruh�k t�l rendezettek �s sz�nesek voltak, �s a csontok t�l feh�rek a sz�rke �g alatt, hogy olyan id�sek legyenek.

     �gy t�nt, a f�rfi itt az egyetlen �l� dolog. Kilom�tereken kereszt�l nem volt itt egyetlen n�v�ny, �llat vagy b�rmilyen m�s entit�s a s�k, v�gtelen t�jon.

     A f�rfi nem pislogott, m�g akkor sem, mikor es�cseppek estek az arc�ra. Azonban a becsap�d�st�l valami megrebbent a hideg, z�ld szem�ben.

     Es�.

     Ismerte az es�t. Ismerte az el�z�s �rz�s�t, a cseppek lehull�s�t a szirmair�l �s leveleir�l, ahogy lefutottak a sz�r�n, �s az es�s �vszakban a term�f�ld a gy�kerei k�r�l olyan nedves volt, �s tele t�panyaggal, mintha hatalmas lakom�t aj�nlott volna neki.

     Most nagyon furcsa volt. A gy�kerei nem kapcsol�dtak a term�f�ldh�z. A sz�rai nehezek voltak. Sosem �rezte m�g a test�t ilyen neh�znek. Csak mikor a bimb�i t�l nagyok voltak, �s az �jonnan n�tt �gai let�rtek a s�lyukt�l, �rzett hasonl�an.

     Az, hogy vizu�lis �rz�kekkel rendelkezett, szint�n teljesen fura volt. Ilyesmivel sosem b�rt. Csak �rz�sei voltak – a gy�kerei olyan m�lyre �rtek, hogy k�pes volt �sszek�t�dni a gomb�k gy�kereivel, �s r�vid, de tiszta inform�ci�darabk�kat sz�ll�tottak neki. Ha szavakkal kellett k�rbe�rni, �gy hangzottak volna, hogy: „sz�raz, ez sz�raz, itt t�l sok a nap”, vagy „ide, erre a helyre gyere, ez term�keny”, vagy pedig csend volt, mintha a h�l�zatb�l egy nagy darabot hirtelen kiv�gtak volna.

     Most, nemcsak azt �rezte, hogy a teste nem �r el a talajba �s a t�panyaghoz, �s hogy a szeretett es�cseppjei h�nak vagy j�gnek �rz�dtek a b�r�n, melyekt�l reszketett, hanem letagl�z�an er�s f�ny is beter�tette az eg�sz val�j�t.

     Nem tudta, hogy pislognia kellett volna, vagy hogy szabadon mozgathatta a teste b�rmelyik pontj�t, am�g a hall�szervei fel nem �bredtek.

     Hallani ismer�s volt sz�m�ra; �rezte a vibr�ci�kat. Ez�ttal, hogy a teste nem volt t�bb� a f�ld alatt, a vibr�l�s alatta gyeng�nek �s zavartnak t�nt. Viszont, k�pes volt elkapni m�s vibr�ci�kat – �les hangokat, r�videket, de m�lyrehat�kat.

     Csak akkor, l�tva a vastag felh�ket �s a k�z�tt�k �tsz�r�d� f�nyt, �rezve a hideg es�t, hallva, ahogy a cseppek a f�ldre potyognak, �s a f�m j�rm�n kopognak, kezdett el k�peket l�tni. Ezek a k�pek szint�n �jak voltak sz�m�ra. Egy ideig azt sem tudta, mik voltak ezek.

     Ezeken a k�peken, egy ismer�s �s r�szletes k�rnyezetet l�tott.

     Egy teremtm�ny volt, k�t sz�ron �llt, �s furcsa, puha �s kem�ny levelekkel takarta mag�t, �s saj�t erej�b�l mozgott. Morogni… Hirtelen meg�rtette, hogy most � is ilyen volt. K�t sz�ra volt. Ebb�l az inform�ci�darabk�b�l az �j agya �sszek�t�tte az idegeket a l�b�val, �rezte az elektromoss�got �tszaladni a test�n, �s �szt�n�sen felh�zta a t�rdeit.

     Megmozd�totta a fej�t, �s v�gre megl�tta az �j l�bait – melyekr�l azt hitte, hogy sz�rak. Azt�n �szrevett k�t r�ncos, r�gyszer� dolgot k�z�tt�k. Azt�n a karj�t. Azt�n lassan, de biztosan oldalra pillantott.

     A csontv�z kopony�ja �t n�zte az �res szemg�dreivel. Volt egy luk a hal�nt�k�n.

     A f�rfi a szemg�dr�kbe meredt, �s egy �jabb k�p villant el el�tte.

     Lu Feng egy szikla m�g�tt rejt�z�tt, �s a rovarrajokra l�v�ld�z�tt, amikor az egyik bajt�rsa h�traesett egy gr�n�tvet� visszar�g�s�t�l. A szerencs�tlen mozdulat k�oszba torkollott – a bomba sz�t�t�tte a szikl�t, ami m�g�tt Lu Feng rejt�z�tt.

     Azt�n… f�jdalom. Gy�tr� f�jdalom j�tt a l�bai fel�l, melyeket lerobbantott a bomba. H�trarep�lt p�r m�tert, �s kem�nyen landolt a s�ros f�ld�n. A v�re meg�ll�s n�lk�l �ml�tt a friss sebeib�l, �s egy darabig nem volt teljesen tiszta az elm�je.

     N�vekv� hidegs�get is �rzett. A fagy bel�lr�l j�tt. Tudta, hogy p�r percen bel�l meg fog halni. Az agya lass� volt. Nem sz�m�tott eff�le hal�lra, de ugyanakkor, nem zavarta t�ls�gosan. Nem tudott semmilyen utols� sz�ra gondolni, vagy b�rmilyen eml�kre az �let�b�l, ahogy az emberek �ll�tott�k, hogy l�tj�k, amikor a hal�l kapuj�ban �llnak. Csak arra gondolt: „Nem tudom beny�jtani azt a pap�rt.” A b�zis nem k�ld�tt volna ki embereket, hogy elt�nt katon�kat keressenek. Nem volt el�g munkaer� �s er�forr�s erre.

     Nyugodt volt. De miel�tt lehunyhatta volna a szem�t, egy hihetetlen�l halk, zizeg� hangot hallott �tm�szni a f�le cseng�s�n.

     Elford�totta a fej�t, �s megl�tott egy vir�got.

     Val�sz�n�leg egyszer hatalmas bokor volt. Lu Feng j�l ismerte ezt a ter�letet. Gyakran vitt haza vir�gmagokat az anyj�nak. Ak�rhogy is, a n�vekv� fert�z�si ar�ny miatt olyan sok n�v�nyt �s vir�got puszt�tottak el mostan�ban, hogy nem maradt m�r valami sok.

      Ez a vir�g egy r�zsa volt. �rv�lkod�, nyomorult fej�t gy�r�tt szirmok alkott�k; egy p�r t�vis sz�r�dott sz�t a sz�r�n, �s csak egyetlen �ga volt levelekkel. Olyannak t�nt, mint ami egy nagy kihal�s egyetlen t�l�l�jek�nt a hal�l sz�l�n verg�d�tt.

     A r�zsa fel� mozgott. Nem, nem igaz�n mozgott – sokkal ink�bb meghajolt az er�s sz�lt�l, ami kegyetlen�l s�v�lt�tt felett�k. �gy t�nt, mintha pr�b�lta volna �t el�rni. 

     Lu Feng sz�ve megkem�nyedett. K�szk�dve ny�lt ki a vir�g sz�r��rt, �s pr�b�lta elt�rni, hogy meg�lje a teremtm�nyt. Val�sz�n�leg valamif�le xenogenikus volt, m�sk�l�nben nem �lte volna t�l ezen a helyen egyed�l.

     Nem engedhette, hogy m�s teremtm�nyek megszerezz�k a DNS-�t.

     A v�rvesztes�g �s a k�zelg� hal�l elgyeng�tette az erej�t. A r�zs�ra n�zett, az apr� fej�re, �s a szomor�, v�r�s szirmaira. M�g csak nem is volt t�bb r�teg szirma, csup�n egy.

     Milyen sz�nalmas.

     Lu Feng visszah�zta a kez�t, �s s�hajtott, miel�tt az �ve fel� ny�lt volna. Csak egyetlen dolgot tudott tenni. Val�j�ban, jobb volt hagyni, hogy ez a r�zsa egye meg, mint hagyni egy m�sik, sokkal bonyolultabb teremtm�mynek, hogy megtal�lja, �s emberi intelligenci�t nyerjen. M�g mindig gy�l�lte a gondolatot, de nem tudta elker�lni ezt a v�gkimenetelt – a f�ld m�r besz�vta a v�r�t. Legal�bb nem fog sz�rnny� v�lni.

   - Egy�l meg, ha akarsz, miel�tt m�sok megtal�lnak. Nem maradt itt neked semmi. Te is meg fogsz halni.

     A hangja berekedt, �s m�r csak ez a p�r r�vid sor is olyan f�radtt� tette, hogy nem tudott mondani semmi m�st. Megint a r�zs�ra n�zett, ami m�g mindig pr�b�lta el�rni, �s lassan de biztosan k�zelebb araszolt.

     Azt�n, a fegyvere cs�v�t a jobb hal�nt�k�ra illesztette, nem �rezve f�lelmet vagy szomor�s�got, �s megh�zta a ravaszt.

     A r�zsa – az �j ember, aki meztelen�l fek�dt az es�ben – most m�r meg�rtette. Ezek eml�kek voltak egy bonyolult teremtm�nyt�l. Ahogy l�tta �s hallotta �t, �szt�n�sen felismerte a jelenetet: � volt a vir�g, amit az emberi teremtm�ny – akit Lu Fengnek h�vtak – pr�b�lta meg�lni, �s aki m�gis �gy d�nt�tt, hogy megk�m�li; � volt az utols� szemtan�ja Lu Feng l�tez�s�nek, �s a csontv�z az oldal�n az � maradv�nya volt. Mindenf�le inger futott v�gig az �j idegrendszer�n a felfedez�st�l, �s ez egyre okosabb� tette, mintha ez a furcsa dolog, amit tud�snak h�vtak, tavaszt hozott volna a fej�be, �s kivir�goztatta volna az agy�t. M�s eml�kek villantak �t az elm�j�n, �s ahogy megn�zegette �ket, ezeket is meg�rtette, an�lk�l, hogy er�fesz�t�s�be ker�lt volna.

     Nem voltak hasonl� f�le eml�kei Lu Fengr�l, de halv�nyan eml�kezett az �rz�sekre, miel�tt az �g hirtelen beragyogta az eg�sz vil�g�t. �rezte a f�ldet remegni, a harcot a vir�gfeje felett, �s a s�r�, meleg folyad�kot a gy�kerei k�r�l. Legal�bb olyan t�pl�l� volt, mint a v�zcseppek, de nagyon szokatlan ut��zt hagyott benne.

     Val�sz�n�leg mindet megette. A gy�kerei �s a sz�ra felsz�vta a v�rt, ami pocsoly�t kre�lt Lu Feng k�r�l, �s � id�vel el�rte a testet is. Elkezdett n�vekedni, de mint r�zsa, nem j�tt r�, hogy ez mit jelentett.

     Nem tudta felid�zni a lakom�j�t, mert az �talakul�sa t�l sokkol� volt, �s m�g mindig nem volt teljesen hozz�szokva az �j �rz�keihez. Az embereknek sokkal… fesz�ltebb �rz�kei voltak, mint a vir�goknak. Minden, amit megtapasztalt, nagyon �les �s majdnem f�jdalmas volt – a f�ny, a hangok, az �rz�sek a test�n.

     Az es� mindenhol el�ztatta, m�gsem �rezte, hogy k�pes lett volna besz�vni a cseppeket. Azt�n lassan fel�lt, kezdve hozz�szokni a testhez. Ez volt az els� alkalom, hogy er�vel mozd�totta meg mag�t; sosem kellett ezt csin�lnia a r�zsa-�let�ben.

     Fokozatosan r�j�tt, hogy viselnie kellene azokat a vastag leveleket, melyeket az emberek ruh�knak h�vtak. Pontos mozdulatokat kellett tennie a karj�val �s a kez�vel, �s a DNS-b�l sz�rmaz�, �si �szt�n�k elkezdt�k megtan�tani mindenre, de m�g �gy is el�g hosszadalmas folyamat volt, mire levette a katonai egyenruh�t a csontokr�l, �s egy �jabb nagy adag id� telt el, mire felvette �ket.

     Most m�smilyen �rz�s volt. A jeges es� nem �rte el t�bb�, �s elkezdett felmelegedni, de a ruh�k t�l durv�nak bizonyultak, �s m�g nehezebbnek, mint a test maga. Ugyanezt �rezte, mikor a bokra t�lzs�foltt� v�lt k�r�l�tte egyszer, �s neki meg a csal�dj�nak �gy kellett d�ntenie, hogy elt�vol�tanak p�r �gat a t�l�l�s�rt.

     Megfagyott.

     Megint Lu Fengre n�zett.

     Csal�d.

     Egyed�l.

     Egyed�l volt.

     Miel�tt Lu Feng meghalt, l�tta a vir�got – r�zs�nak nevezte �t, ami kellemes n�vnek �rz�d�tt – de nem volt t�bb m�sik.

     Hirtelen mindent meg�rtett.

     �rezte. �rezte a m�ltban, amikor t�rt�nt. A fajt�ja egyre t�bb �ga lett lev�gva a gy�kerek h�l�zat�r�l. Egyre kevesebb kapcsolat volt k�zte �s a csal�dja k�z�tt.

     �gy t�nt, valami okn�l fogva mindenki m�st kiirtottak.

     Ez nem lehet igaz.

     Kell, hogy legyenek m�s vir�gok. M�s vir�gok mellett kellett lennie. Meg kell tal�lnia �ket.

     Arra k�sz�lt, hogy �sszeszedjen minden kieg�sz�t�t, melyet Lu Feng a dereka k�r�l viselt, amikor vibr�l�st hallott a f�l�ben, �s egy halk, folyamatos zajt. Feln�zett, �s miut�n keresett egy darabig, megl�tott valamit a t�volban az es� f�gg�ny�n kereszt�l.

     Egy �jabb furcsa-kin�zet� dolog volt, egy fekete p�tty, ami megn�vekedett, ahogy megk�zel�tette. Hamarosan az eml�keib�l kapott v�laszt: egy p�nc�los j�rm� volt.

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.