Halv�ny f�jdalom par�zslott fel a gyomr�ban. Sz�delegve n�zett le, �s egy lyukat l�tott a katonai ruh�in. De nem volt v�r. Ehelyett zizeg� �rz�st tapasztalt a test�n bel�l. M�g ink�bb a homlok�t r�ncolta, �s kigombolta az inget, hogy l�ssa, mi is t�rt�nt val�j�ban.

     Egy luk t�tongott a b�r�n, egyenesen a mellkasa k�zep�n, de nem eml�keztetett pisztolyl�v�s nyom�ra, mint az ing�n �s a kab�tj�n. Ez egy olyan ny�l�s volt, amit a sz�rai csin�ltak – a b�re �tfedte az ind�t, amin apr� t�sk�k n�ttek, �tsz�rva a b�rt, �s felnyitva a mellkas�t. Sz�mtalan ilyen kis kacs volt ott, apr� �gacsk�k, melyek �szt�n�sen elh�z�dtak a goly� �tj�b�l, de ugyanakkor, �rezte k�z�tt�k az idegen t�rgyat. A t�sk�s ind�k biztons�gosan fogt�k k�zre a goly�t; nem s�rtette fel �ket a l�v�s, de �rezte a r�zlabd�cska s�ly�t �s forr�s�g�t.

 - Mi a…

     Lu Feng megrezzent ijedt�ben, �s hirtelen felpillantott; Hosen m�g mindig r�szegezte a fegyver�t, de az arc�t sokk uralta a halv�ny f�nyben. Lu Feng r�j�tt, hogy valamivel jobban l�tta �t, z�ldes �rnyalatban, de egy m�sik, fontosabb dolog is volt ott: leleplezt�k.

     Csak egy m�sodperce volt �tgondolni. Nos, nem volt t�l sok lehet�s�g. Legal�bb azt meg akarta pr�b�lni, hogy bejusson az emberi b�zisra.

     Lehetetlen volt, hogy megint felemelje a fegyvert, de most meg�rtett valamit mag�r�l. Eddig nem tudta, hogy vissza tudja alak�tani csup�n a test�nek egy r�sz�t a vir�g form�j�ba – nem volt lehet�s�ge k�s�rletezni vele, csak azt tette, amit �rzett, hogy tennie kellett.

     Miel�tt Hosen kij�zanodhatott volna, Lu Feng megint kiny�lt, �s k�t ujja egyetlen mozdulattal v�ltozott �t kacsokk�. Ezeken is voltak t�sk�k, picik, de �lesek. Gyorsak voltak, �gy mozogtak, mint egy k�gy�, el�reugrottak, egyenesen kereszt�l Hosen mell�ny�n �s ruh�in, egyenesen �t a mellkas�n, ott, ahol a sz�v�nek kellett lennie.

     Hosen sz�ja t�togva ny�lt el, �s pr�b�lt mondani valamit, l�that� sokkal az arc�n, azt�n m�g egyszer megpr�b�lta felemelni a fegyver�t.

     �jabb ind�k t�rtek el� Lu Feng kez�b�l, k�rbefont�k magukat a nagyobb fegyveren �s Hosen kez�n, amit�l az felord�tott, �s eldobta a fegyver�t, mely egy nagy csattan�ssal csap�dott a padl�ba.

     A t�sk�k felv�gt�k Hosen b�r�t, mint a forr� k�s a vajat, v�rz�st id�zve el�, de a hangja m�g mindig nagyon magas volt, sz�val Lu Feng ind�i �tl�ttek a tork�n �s az �llkapcs�n is.

     Az �v�lt�s gurgul�z� hangba fulladt, �s a v�r �gy spriccelt ki a sz�j�b�l, mint egy sz�k�k�t.

     Lu Feng egy nagyon puha �s gyenge pontot �rintett, a kacsok �s t�sk�k er�fesz�t�s n�lk�l sz�rt�k �t, �s legal�bb olyan k�nnyed�n t�voztak a test�b�l. Amikor minden inda vissza�radt az ujjaiba, Hosen egy hatalmas puffan�ssal a t�rd�re huppant, amit�l megremegett a padl�. Az arca s�padt volt, �s �l�nkv�r�s a v�rt�l, a tekintete megfagyott d�bbenet�ben. M�g sok ideig meredt Lu Fengre, egyenesen a szem�be, miel�tt el�rehajolt, �s a f�lig �talakult Anthony holttest�re esett.

     A v�r�s folyad�kt�csa fokozatosan nagyobbra n�tt, lassan el�rve Lu Feng csizm�it. M�r tudta, hogy semmit sem volt k�pes besz�vni a b�r�n kereszt�l, csak mint mikor az es�t sem tudta, k�l�n�sen ezekkel az akad�lyokkal a test�n, m�gis �szt�n�sen h�zta vissza a l�b�t, ahogy n�zte, amint a v�r el�rte �t.

     Sz�d�lt. A kocsi el�refel� haladt, ugyanazzal a sebess�ggel, a rekeszek id�nk�nt megugrottak, �s egy halov�ny vibr�ci� �s zaj t�lt�tte be a leveg�t, �s egy gyors „dobb-dobb-dobb” hang is. Id�re volt sz�ks�ge, hogy r�j�jj�n, hogy a saj�t sz�vver�se volt, �rezte a mellkas�ban, nagyon gyors volt. M�gis, a sz�ve gyors �sszeh�z�d�sai ellen�re, a tagjai hidegek �s �rz�ketlenek voltak, �s egy t�l-jelz� f�radts�g sepert v�gig rajta. A sz�ja kisz�radt, �s a tekintete kezdett elhom�lyosulni. 

     Ez volt az els� alkalom, hogy emberi m�don aludt el, miut�n t�l sok�ig er�ltette mag�t, an�lk�l, hogy b�rmilyen t�panyagot vitt volna be a test�be, �s az elm�je h�tulj�ban arra gondolt, hogy v�g�l m�gis meg fog halni.

*

     Lu Feng a h�t�n fek�dt, �pp ahogy els� alkalommal t�rt�nt, mikor mag�hoz t�rt. De most nem ter�lt el vak�t� f�ny felette, csak egy kis cs�va ny�lt �t a sz�k ablakon, ahol a naps�t�s bekukucsk�lt a s�t�t j�rm�be.

     A feje �res �s lass� volt, �s egy p�r pillanatig nem tudta, mi t�rt�nt, miel�tt meghallott egy hangot.

   - �bren van, uram? Hall engem? K�rem, v�laszoljon.

     Lu Feng elford�totta a fej�t. Vance-ot l�tta vele szemben �lni. Lu Feng lefagyott. Vance egy fegyvert tartott, laz�n megt�masztva az �kl�t az egyik t�rd�n, �s a pisztolycs�vet Lu Feng fej�re szegezte, �s mozdulatlan, ragyog� szemekkel meredt r� a tompa f�nyben. De valami okn�l fogva Lu Feng nem �rzett er�szakoss�got sug�rozni a testtart�s�b�l; �gy t�nt, Vance csak v�rta �s megfigyelte �t, miel�tt eld�nt�tte volna, hogy lel�je-e vagy sem.

     Lu Feng meg�rtette. Hirtelen, az el�z� �jjel eml�kei lebegtek el�re, �s r�j�tt, hogy a k�t hulla mellett aludt el, melyek k�z�l az egyik f�lig rovar volt, a m�sikat pedig t�bb helyen is �tsz�rt�k, miel�tt kiv�rzett.

     Lu Feng nyelt egyet.

   - Igen… �bren vagyok – v�laszolt megk�sve, miel�tt pr�b�lt fel�lni. Vance nem reag�lt a pr�b�lkoz�s�ra, sz�val Lu Feng f�gg�leges helyzetbe h�zta mag�t. Meglep� m�don olyan sok ereje volt, mintha egy eg�sz h�tig es�v�zben �zott volna az es�s �vszakban, miel�tt a nap megint felkeltette. Mikor szerzett t�panyagokat? �ntudatlanul ny�lt volna ki a term�f�ldbe…? De a kocsib�l ez m�g lehetetlenebb volt.

   - Mi t�rt�nt el�z� �jjel, Lu kapit�ny?

     A megsz�l�t�s olyan ismeretlen volt sz�m�ra, hogy p�rszor pislogott, �s megnyalta a sz�j�t. Enn�l a pontn�l r�j�tt, hogy m�g mindig dehidrat�lt volt. Vizet akart.

     Hab�r egy sz�t sem sz�lt, �gy t�nt, Vance tudta, mire volt sz�ks�ge, mert a k�vetkez� pillanatban hirtelen el�red�lt, �s adott neki egy �veg vizet. Lu Feng elvette, �s siker�lt lecsavarnia a kupakj�t.

   - Anthony �s Hosen harcoltak? Meg�lt�k egym�st? Vagy maga l�tte le �ket?

     Lu Feng m�g egyszer meglep�d�tt; ez volt az els� alkalom, hogy �gy sz�vott mag�ba vizet, mint az emberek, �s ez egy bizarr �rz�s volt, ahogy �rezte, hogy a v�z lecsorog a tork�b�l a gyomr�ba – bel�l �reges volt – de ugyanakkor, annyira friss�t�nek �rz�d�tt, pont mint mikor az es� meg�rkezett egy ny�ri �jjelen. Val�ban, az emberek nem voltak sokkal k�l�nb�z�ek a n�v�nyekt�l.

     Hallotta a k�rd�st, de a szem�ld�k�t r�ncolta, miel�tt v�laszolt. �gy �rezte, olyan sokat tud most m�r az emberekr�l, miut�n aludt p�r �r�t, mintha az elm�je kit�lt�tte volna a r�seket a pihen�se sor�n; sokkal t�bbet is l�tott Lu Feng eml�keib�l, sz�val most m�r er�teljes benyom�sa volt a vil�gukr�l. Eszerint pedig, meg�lni egy m�sik embert b�n volt. Ezzel tudott azonosulni, hab�r a t�l�l�snek minden �l�l�ny sz�m�ra m�g mindig els�dlegesnek kellene lennie. Nem l�tott hib�t abban, amit tett. De meg�rten� ezt Vance is? �gy t�nt, az emberek nagyon komplik�lt teremtm�nyek voltak. Lu Feng szem�n kereszt�l l�tta, hogy az emberek nem szerett�k azokat, akik k�nnyen meg�ltek m�sokat, �s �gy �t�ln�k meg azt a szem�lyt, mint aki nem �rdemes az �letre, �s �t is meg�ln�k – ellentmond�sosnak �rz�d�tt, nem �rtette meg, melyik �l�s volt j� meg melyik nem. Sz�val felt�teleznie kellett, hogy minden �l�s rossz volt, am�g valaki nem magyar�zta el m�sk�pp.

     Vance m�g mindig v�rt, mozdulatlanul n�zve r�, �s Lu Feng r�j�tt egy �jabb dologra. Azt hitte, Vance laza volt �s nemt�r�d�m, de jobban megn�zve, �szrevette, hogy az �kle feh�rre sz�nez�d�tt, nem pislogott, �s teljesen ugyanazt a testhelyzetet tartotta, az�ta, hogy Lu Feng fel�bredt. Fesz�lt volt, �s feltehet�leg a f�lelemt�l fesz�lt.

     Ez volt az �let�ben az els�… hogy egy m�sik �l�l�ny f�lt t�le.

     � csak egy r�zsa volt.

     De ezt nem mondhatta el Vance-nak.

   - �n… - Lepillantott. Eml�kezett a jelenetre; l�tta, ahogy Anthony a f�ldre esett, �s k�s�bb, ahogy Hosen �r� hullott. Az els� �l�s egy�rtelm�en egy pisztoly m�ve volt, b�rki meg tudta mondani, de a m�sodik… Ha Anthony m�r halott volt, nem harcolhatott Hosennel, �s ha Hosen halt meg el�bb, Anthony nem fek�dhetett alatta. Lu Feng elm�je nagyon gyorsan k�t�tte �ssze ezeket a pontokat, gyorsabban, mint b�rmilyen inform�ci�, amit valaha is kapott a gy�kerekt�l vagy vibr�l�sokb�l. – Nem eml�kszem tiszt�n. S�t�t volt. Eml�kszem, amikor Anthony rovarr� v�ltozott. Pr�b�lt megt�madni.

     Vance lyukat meredt Lu Fengbe egy f�l percre, miel�tt az arca enyh�n ellazult volna, �s f�lrepillantott. K�vetve a tekintet�t, Lu Feng megl�tott egy s�t�t foltot a f�ld�n; a naps�t�s enyhe skarl�t �rnyalatot adott neki, de m�r s�t�t �s barna volt. A testek elt�ntek, �s Vance-nak nem volt sok lehet�s�ge, hogy an�lk�l takar�tsa fel a v�rt, hogy lett volna vize �s felmos�rongya.

     A fegyvercs� lefordult, �s a f�rfi id�vel f�lretette a pisztolyt.

   - Val�sz�n�leg meg�lte Anthonyt, mik�zben � �tsz�rta Hosent – jutott erre a konkl�zi�ra, �s a hangja rekedt �s halk volt.

     Ez volt az, amit Lu Feng kegyes hazugs�gnak h�vott. A r�zs�nak nem tetszett. De nem tehetett semmi m�st. Amit meg�rtett a sz�rnyek �s emberek k�zi h�bor�r�l, hogy nem volt helye bocs�natk�r�snek, �s nem �rdekelt�k �ket t�lzottan m�s �letform�k. Ezt sem szerette, de valahogy meg�rtette az okot. �gy t�nt, az emberek vil�ga sokkal kegyetlenebb �s vesz�lyesebb volt, mint egy r�zs��. Neki sosem kellett az �let��rt harcolnia, �s sosem k�zel�tett�k meg rossz sz�nd�kkal.

     Lu Feng, amikor ember volt, nem volt t�l szoci�lis. L�tta, hogy m�sok megosztj�k egym�ssal az �rz�seiket, de � sosem igaz�n tette ezt. Sz�val ez a Lu Feng, a r�zsa, amikor k�sztet�st �rzett, hogy mondjon valamit Vance-nak a vesztes�g��rt… �gy d�nt�tt, hogy az ember Lu Feng m�dszer�t k�veti, �s nem mondott semmit.

   - Ne agg�djon miatta, kapit�ny – sz�lt hirtelen Vance, ahogy fel�llt. – Tudom, hogy nincs mindig v�laszt�sunk. Ha Anthony eljutott volna a kapukig, meg�lte volna az Arbiter… �s Hosen sem volt valami j� ember. Egyezz�nk ki abban, hogy meg�lt�k egym�st. Senki nem k�rdez majd semmit r�la, �s �n sem k�rdez�sk�d�m a r�szletekr�l.

     Volt egy utal�s a f�rfi hangj�ban, amit Lu Feng pr�b�lt meg�rteni, de miel�tt siker�lt volna neki, egy hangos, morg� hang j�tt a saj�t test�b�l! Lepillantva Lu Feng egy m�sodpercre azt hitte, hogy lenyelt egy �jabb sz�rnyed, de azt�n r�eszm�lt, hogy ez �hs�g volt. Az emberek nemcsak isznak, hanem esznek is.

     Vance megosztotta vele az �tel�t. Az ev�s furcsa volt. El�sz�r �gy gondolta, t�l sz�raz. Ahhoz volt szokva, hogy folyad�kot sz�vjon fel, nem kem�ny anyagokat, de amikor a gyomra abbahagyta a morg�st, egy kellemes el�gedetts�g �radt sz�t a test�ben, �s arra gondolt, hogy ez nem volt rossz.

     M�g mindig el kellett �rni�k a b�zisra. Lu Feng tudta, hogy oda kell mennie, �s Vance betartotta az �g�ret�t. Nem besz�ltek t�bb� az incidensr�l, �s egy napig nem besz�ltek sokat semmir�l, meghagyva az es�lyt Lu Fengnek, hogy �sszeszedje a b�tors�g�t az emberi vil�ghoz.

     Lu Fengnek volt p�r hasznos eml�ke, de m�g �gy is hi�nyzott p�r. Vance �gy becs�lte, hogy k�t napon bel�l t�rnek vissza az �szaki B�zisra, sz�val Lu Feng pr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni ezekr�l az �res foltokr�l az utols� egy�tt t�lt�tt est�j�k�n.

     �gy adta el� ezeket az �res foltokat, mint „hom�lyos dolgok” a fej�ben.

   - Hmm… akkor tal�n valami agys�r�l�se van – morogta Vance, r� n�zve, de nem merve megk�rni �jra, hogy vegye le a kalapj�t vagy a ruh�it, hogy megn�zze az �llapot�t. – Sz�val mire eml�kszik? Seg�thetek… de ha meg�rkez�nk, mindenk�ppen el kellene mennie egy orvoshoz, uram.

   - Persze. – �gy t�nt, az orvosok nagy tiszteletnek �rvend�, �s magas intelligenci�j� l�tform�k voltak az emberi t�rsadalomban, az er�vel, hogy meggy�gy�ts�k az ember sebeit, �s „rendbe tegy�k” �ket. – Azt mondtad, Anthonyt meg�lte volna az Arbiter… nem �gy n�z ki, hogy eml�kszem erre a szem�lyre.

   - Az Arbiterre? – k�rdezett vissza Vance, �s meggy�jtott egy cigarett�t. Lu Feng nem kedvelte a cigarett�kat. Nem kedvelte a t�zet �s a f�st�t. – H�t, � a B�r�k f�n�ke, a v�gs� akad�ly a sz�rnyeknek, hogy bel�pjenek az �szaki B�zisra. Az utols� megold�sunk, hab�r egyszer�en csak egy h�lye n�z�ssel az arc�n �ld�k�l. Mintha fel sem venn� a t�rsai hal�l�t.

   - Mi�rt tesz �gy? – k�rdezte Lu Feng, pr�b�lva r�j�nni, mit jelenthet az a „h�lye n�z�s”.

   - Mert megteheti, nyilv�n. – Vance hangj�t megt�lt�tte a neheztel�s �s szomor�s�g. – Biztos vagyok benne, hogy eml�kezne r�, ha a bar�taira vagy a csal�dj�ra gondolna, akiket meg�lt… Azt mondja, hogy meg tudja k�l�nb�ztetni a xenogenikusakat egyetlen pillant�sb�l. De ez azt jelenten�, hogy t�bbezer ember fert�z�d�tt meg el�z� �vben, akik nem vesztett�k el az emberi form�jukat, miel�tt visszat�rtek a b�zisra, �s � mindet meg�lte. Uram, a katonas�gnak mi a v�lem�nye err�l a t�m�r�l? Eml�kszik r�?

     Lu Feng megr�zta a fej�t. A homlok�t r�ncolta. Valami okn�l fogva Lu Fengnek nem volt eml�ke a t�m�r�l. Eml�kezett, hogy Lu Feng az Elj�r� B�r�s�ghoz akart menni, �s t�bbet tanulni a xenogenikusakr�l. De a munka maga, vagy a szem�lyzet, akik az Elj�r� B�r�s�gn�l dolgoztak, kit�rl�d�tt a fej�b�l. Azonban volt valami m�g fontosabb a r�zsa sz�m�ra, ami miatt agg�dhatott.

     Valaki, aki k�pes volt megk�l�nb�ztetni a xenog�neket.

     Sz�val a bejut�sa nem lesz egyszer�, akkor.

     Ez volt az utols� est�j�k. Vance-nak t�bbsz�r meg kellett �llnia kor�bban pihenni, �s ma s�padtabbnak t�nt, de Lu Feng nem merte felaj�nlani a seg�ts�g�t a vezet�shez. �gy t�nt, hogy „Lu kapit�ny” olyan helyzetben volt, amiben alig kellett vezetnie, vagy ez egy m�sik dolog volt, amit a r�zsa nem tudott felid�zni. Ak�rhogy is, elker�lhetetlen volt a r�zsa sz�m�ra, hogy bel�pjen a b�zisra. Ha el akart menni, �s megpr�b�lni megtal�lni a fajt�j�t a vadonban, m�r az elej�n le kellett volna sz�llnia a kocsir�l. Min�l k�zelebb jutott az emberekhez, ann�l kisebb volt az es�lye, hogy t�l�li, m�g ha nem is ment volna a b�zisra.

     Miel�tt gondolkodhatott volna rajta, hogyan surranjon �t az �r�k�n, egy ismer�s �rz�s terelte el a figyelm�t. Ugyanezeket a vibr�l�sokat �rezte, miel�tt Anthony megt�madta.

     Feln�zett, �s tal�lkozott Vance tekintet�vel.

     A kocsi pihen�helye nem volt valami t�gas, �s Lu Feng el�g magas volt, hossz� l�bakkal �s er�s termettel, sokkal nagyobb, mint Vance, hab�r Vance izmai sokkal jobban kirajzol�dtak a feszes ruh�i alatt. �gy, nem f�rtek el t�l k�nyelmesen ezen a sz�k�s helyen; Lu Feng felh�zta a l�b�t, �s a csizm�ja orra m�g �gy is majdnem hozz��rt Vance l�b�hoz.

     Egy kis ideig egym�sra meredtek. A feh�r f�ny term�szetellenes �rnyalatot k�lcs�nz�tt a s�padt arcnak, m�gnem egy r�zsasz�nes sz�n terjedt el Vance szeme alatt. A szempill�ja megremegett, mint a pillang�k sz�rnyai, �s nyelt egyet.

   - Lu kapit�ny… - kezdte; a hangja rekedt volt, �s a szokottn�l m�lyebb. – �n… Tudja… Az �cs�m… Volt egy �cs�m, �s �… az Arbiter meg�lte �t. Az �cs�m nem volt fert�z�tt, de az Arbitert nem �rdekelte. Az a f�rfi kegyetlen. Nem tudom, milyen sok�ig vagyok k�pes t�l�lni. A katon�knak tal�n jobb es�lyeik vannak bejutni a kapukon, de sz�munkra, ez… - Vance megk�sz�r�lte a tork�t, a tekintete f�kusz�latlann� v�lt, �s elkalandozott. Lu Feng �d�mcsutk�j�ra b�mult, azt�n lejjebb, ahol a ruh�k elrejtett�k a b�r�t. – Tal�n holnap meghalunk.

     Lu Fengnek is volt egy ilyen gyan�ja, de nem akart sokat id�zni felette. �szt�n�sen megragadta a t�lt�nyh�velyt a zseb�ben, �s Vance elkapta a mozdulatot a szem�vel.

   - Az valaki olyant�l van, akit szeretett?

     Szeretet. Ez is ismeretlen fogalom volt sz�m�ra. Nem tudta, mit jelent. Lu Feng leleplez�dve vette el� a t�lt�nyh�velyt, �s megmutatta Vance-nak, a tenyer�n tartva a f�nyes, r�zsz�n� t�rgyat.

   - Ez… egy bar�tt�l van – mondta. Hogy ez „szeretet” volt, fogalma sem volt r�la, de Vance valami�rt megk�nnyebb�ltnek t�nt, sz�val a v�lasza bizony�ra helyes.

   - Nincs senki… a sz�v�ben? – k�rdezte megint a f�rfi. Lu Feng csak n�zett r�, pr�b�lva meg�rteni ezt a mondatot. L�tva az arc�t, Vance furcsa mosolyt vetett r�. – Nem tudja, mit jelent, igaz? Maga nem e… - De f�lbeszak�totta mag�t, mintha a szavak a tork�ra akadtak volna. Hirtelen egy kicsit ijedtnek t�nt, �s m�lyet sz�vott a cigarett�j�ban, olyan sokat, hogy az a v�g�ig �gett. Vance elnyomta, �s a mozdulatai kicsit kapkod�sak voltak. – Bizony�ra csak k�pzel�d�m… Bocs�nat, ha t�l tolakod� vagyok, uram.

     Lu Feng csendben maradt. A kor�bbi �rz�s hirtelen feler�s�d�tt. Vance megint r�n�zett, az arca egyszerre volt s�padt �s kipirult, �s egyetlen izzadts�gcsepp g�rd�lt le a hal�nt�k�n. Lu Feng k�nyelmetlen sz�r�st �rzett a gyomr�ban.

     Vance-nak sem szabadott volna beporz�nak lennie, csak ahogy Anthony sem volt, miel�tt �tv�ltozott. De most, �gy t�nt… hogy Vance be akarta porozni �t. Egyfajta szag volt a leveg�ben, amit Lu Feng nem tudott felismerni, de a pillant�s, amit Vance vetett r�, besz�des volt.

     Nem l�tszott �gy, mintha meg lett volna fert�z�dve. Sz�val mi�rt…

     De azt�n leesett neki. Ez tal�n m�sf�le beporz�s volt, mint a rovarok�: emberi p�rosod�st akart v�ghez vinni.

   - Van valami… - Vance hirtelen megint megsz�lalt, �s ezekkel a szavakkal k�zelebb hajolt, a karj�n t�masztva meg mag�t, �s l�bk�nt haszn�lta �ket, hogy Lu Feng fel� m�sszon. Ez egy el�g embertelen testhelyzet volt Lu Feng szem�ben. – Valami �nnel kapcsolatban, uram… Vonz�dom �nh�z… - Meg�llt, �s m�lyen Lu Feng szem�be n�zett. – �n… ezek az �rz�sek k�lcs�n�sek?

     Lu Feng v�giggondolta. Mint r�zsa, sosem utas�tott el egy beporz�t sem, �s �k biztos�tott�k, hogy a faja tov�bb �lhessen. De az emberekn�l ez teljesen m�s volt. Az ember Lu Fengnek nem volt err�l sem t�l sok eml�ke, sz�val a r�zsa csak csipetk�ket kaphatott az emberi p�rosod�sr�l. Mindketten h�mek voltak. A szaporod�suk k�t k�l�n nemen alapult, m�gis, �gy l�tszott, nem csak ebb�l az okb�l p�rosodtak. Ez megintcsak – mint sok m�s dolog az emberekkel kapcsolatban – nagyon bonyolult volt.

     Mint ember, lehet�s�ge volt megv�lasztani a beporz�j�t – p�rosod� partner�t – �s joga volt elutas�tani. Nem szerette a hazugs�gokat. Nem kedvelte Anthony k�zeled�s�t sem.

   - Nem – felelt v�g�l.

*

     A sor nagyon lassan mozgott. Mivel a r�zsa semmire sem eml�kezett, bele�rtve az Arbitert �s a B�r�k munk�j�t, Vance halk hangon �sszefoglalta a jelenetet Lu Feng sz�m�ra. Elmagyar�zta, mi�rt kellett f�l �r�t v�rniuk, �s Lu Feng figyelt… de a r�zsa k�rbe is n�zel�d�tt, felpillantva a soron, hogy elkapja az Arbiter l�tv�ny�t. L�tni akarta, ki volt, aki az emberi �letek felett �t�lkezett – azt, aki tal�n mindkettej�ket meg�li.

     Nem kedvelte a gondolatot, hogy itt kapj�k el, vagy leleplezz�k a r�zsa mivolt�t, hab�r tudta, hogy �letben marad, m�g ha le is l�vik. De sokkal nehezebb� tette volna a dolgokat. Lu Feng meg�rintette a nyak�ban l�g� t�lt�nyh�velyt. Az el�z� esti esem�ny ut�n Vance adott neki egy l�ncot, amire feltehette a t�lt�nyt, �gy nem vesz�ti el.

     Meg kellett tal�lnia a csal�dj�t. Ha nem volt t�bb beporz�, vagy m�sok az � faj�b�l, hogy beporozz�k, egyszer�en meghal, mint sok m�sik, �s ezt nem akarta. Nem volt semmi m�s, ami�rt �lhetett volna, csak az�rt, hogy �letben maradjon, de olyan m�lyen gy�kerezett a lelk�ben – �s ez nem volt k�l�nb azt emberekt�l – hogy mozg�sra b�rta a v�gtagjait, �s elfogadtatta vele a kocsik�z�st a b�zishoz, arra �szt�k�lte, hogy bel�pjen egy m�sik vil�gba rem�nykedve.

     A szeme �sszesz�k�lt, amikor a sor k�zelebb araszolt a kapukhoz, �s v�gre l�thatta az Arbitert.

     Az ember nem az volt, aminek v�rta. Az �jjeli besz�lget�s ut�n azt felt�telezte, hogy egy magas, s�t�t figura lesz, hideg kifejez�ssel, �s olyan szemekkel, melyek lukaknak t�ntek az arc�ban. Nem volt �sszehasonl�t�si alapja, csak �gy el��llt ezzel, az emberek Lu Feng k�r�l a katonas�gon mind hasonl�nak t�ntek ehhez.

     Az Arbiter kicsi, t�r�kenynek t�n� szem�ly volt, egy leheletnyi mosoly �lt az ajk�n, �s l�gy, vil�gos szeme volt, melyek gyeng�den n�ztek az el�tte �ll� emberekre. Nem volt ugyanaz a szem, mint ami Anthonynek volt, vagy az, amit Lu Feng Hosenen l�tott akkoriban.

     Nem t�nt �gy, hogy egy olyan emberhez tartozik, akinek az a munk�ja, hogy a hozz� hasonl� xenog�neket az emberi b�zison k�v�l tartsa.

     Az Arbiter �dv�z�lte az embereket, akik megk�zel�tett�k, a nev�ket �s szem�lyi sz�mukat k�rte, �s le�rta. Ezut�n a vil�gos szem v�gigvizslatta �ket a l�bujjaikt�l a fej�k b�bj�ig, a pill�i megrebbentek, �s egy pillanattal k�s�bb beengedte �ket.

     Val�ban lass� folyamat volt. Lu Fengnek t�bb mint el�g ideje volt l�tni a k�r�l�tt�k l�v� arcokat. A homlok�t r�ncolta. Ezek az emberek mintha nem f�ltek volna az Arbitert�l, de… az arckifejez�s�k fesz�lt volt, �s a mosolyuk mind �lmosoly volt.

     Elt�prengett a mi�rtj�n. Neki hazudnia kellett, hogy megv�dje mag�t… ezek az emberek is mind magukat v�dik? Mit�l? Megmenten� �ket egy mosoly ezel�tt az ember el�tt, akinek m�gikus k�pess�ge volt, hogy megl�ssa az igazi term�szet�ket?

   - H�tborzongat� fatty� – morogta Vance, vetve egy pillant�st az Arbiterre. – Nem?

     Lu Feng h�mm�g�tt, mire Vance r�n�zett. Egym�sra meredtek egy l�legzetv�telnyi ideig, miel�tt Vance arca visszan�vesztette a r�zsasz�n p�r�t az orc�ira. Lu Feng meg akarta k�rdeni, mi�rt gondolta, hogy az Arbiter „h�tborzongat�”, de egy halov�ny �rint�s hullott a kisujja sz�l�re. Lepillantva megl�tta Vance ujjait, ahogy fel� ny�l, de nem merte �sszef�zni a kez�ket.

   - Ha bejutunk a v�rosba… randizhatn�nk?

     Lu Feng csendben maradt. Nem igaz�n tudta, mit jelentett a „randiz�s”. Az el�z� este eml�kei l�ngoltak fel az elm�j�ben, �s sokkal �ntudatosabb lett a cselekedeti tekintet�ben. Az emberek k�zti kapcsolatok k�vetkezm�ny-terhesek voltak, �s � t�nyleg csak a csal�dj�t akarta megtal�lni. Tal�n besurranhat egy csokor r�zs�hoz, �s �lhet vel�k; tal�n tud szerezni p�r magot, �s visszaviheti �ket a vadonba, �s �lhet valahol egy �j csal�ddal – nem tervezett ennyire el�re, m�g nem volt benne biztos, hogy bejuthat a b�zisra.

     Ha j�l �rtette, Vance k�tel�ket akart vele kialak�tani, �s a r�zs�nak ez nem tetszett. �s nem �rezte �gy sem, hogy ez lett volna a megfelel� id� erre. Mi�rt hozta fel ezt most Vance? Mi�rt �rezte �gy a r�zsa… mintha megint p�rosodni akart volna?

     De nem volt ideje, hogy a v�lem�ny�t hangoztassa, mert a sor hamarosan m�r el�rte az Arbitert.

     Vance Lu Feng el� l�pett, �s mert a zsoldos alacsonyabb volt n�la, a feje felett Lu Feng l�thatta az Arbitert vele szemben.

     Az Arbiternek m�g mindig �lt az ajk�n egy puha mosoly.

     Itt �llva Lu Feng �gy �rezte, most meg�rtette. Az emberek k�r�l�tte egy�ltal�n nem voltak boldogok, hogy tal�lkozniuk kellett ezzel az emberrel. Val�sz�n�leg, mert tudt�k, hogy a mosolya mind�k� k�z�l is a leghamisabb volt. Semmi nem �rhatta fel�l a pisztolya jelenl�t�t a der�ksz�j�n. Semmif�le gyeng�d sz� nem v�ltoztathatott azon, mi fog t�rt�nni az emberekkel, akiket xenogenikusaknak b�lyegzett.

     Vance megadta a nev�t �s a sz�m�t, �s az Arbiter le�rta �ket. A szkennel�s el�tt megmutatta a cs�ptet�s t�bl�t Vance-nak, hogy ellen�rizze, helyesen �rta-e, azt�n megvizsg�lta.

     Csak egy leheletnyi id� volt, a szempill�inak egy rebben�se, egy be �s egy kil�gz�s.

   - Sajn�lom.

     Az Arbiter hangja �nnep�lyesen komoly �s t�r�keny volt, mint � maga. Az arcvon�sai nem v�ltoztak, de a f�ny a szem�ben nyilv�nval�an elhalv�nyodott.

     Vance elesett egy hangos pisztolyl�v�s ut�n.

     A sor Lu Feng m�g�tt hallhat�an visszatartotta a l�legzet�t, �s megfagytak egy borzong�s ut�n. A tompa suttog�suk elhalt, �s egy m�sodpercre megmerevedett a pillanat.

     Vance halott volt. A f�ld�n fek�dt, �s egy fegyverlyuk �lt a k�t szem�ld�ke k�zt. A v�re nem s�t�t volt, ahogy Lu Feng k�pzelte, hanem halv�nyabb �s sz�rk�s. Mint Anthonyi� az �talakul�s ut�n.

     Az Arbiter let�rdelt mellette, �s ugyanazzal az arccal n�zett a testre – ez lehetett, amit Vance „h�ly�nek” titul�lt? Lu Feng nem tudta, mi�rt gondolta ezt Vance, �s most m�r… nem volt es�lye megk�rdezni t�bb�.

     Azt�n… azok a vil�gos szemek felfel� fordultak, �s az Arbiter �s Lu Feng tekintete �sszetal�lkozott. Keletkezett egy apr�, sz�r� �rz�s Lu Feng sz�v�ben. Le�rhatatlan volt, csikland� �rz�seket k�ld�tt �t a test�n, h�s m�gis �dv�zl� egyszerre. Az Arbiter megtorpant, �s �gy t�nt, mintha a pillanat hosszabb ideig tartott volna, mint ahogy a r�zsa felt�telezte.

   - Vele volt? – k�rdezte a fiatalember, egy p�r m�sodperces csend ut�n. Lu Feng egyszer�en b�lintott. – K�vetett b�rmilyen vall�st, nem tudja?

     Lu Feng nem tudta, mi volt az pontosan. Nem tudott el�h�vni semmilyen eml�ket Lu Feng tapasztalataib�l, sz�val csak megr�zta a fej�t. Az Arbiter elfogadta a v�lasz�t, �s m�g egyszer lepillantott Vance-ra.

     Azt�n hirtelen besz�lni kezdett.

   - Ap�m, m�g l�bad b�s oromra h�g,

D�h s k�nny k�z�tt �tkozd vagy �ldd fiad.

Cs�ndben ne l�pj az �jszak�ba �t,

D�lj-f�lj, ha megszakad a napvil�g.

     A leveg� furcsa, �nnep�lyes csendben dermedt meg egy pillanatra, miel�tt az Arbiter fel�llt, �s intett egy tisztnek maga m�g�tt. A tiszt megparancsolta k�t m�siknak, hogy vigy�k el a testet, �s azok el�re l�ptek.

   - Honnan tudtad?

     Lu Feng megk�rdezte ezt Vance-t�l tegnap, k�s�bb az este folyam�n. Vance a mennyezetre n�zett, Lu Feng oldal�n fekve, a takar�n k�v�l semmi m�ssal nem fedve, �s v�llat vont. „Nem hiszem, hogy tudja. Val�sz�n�leg csak hazudik.” – mondta neki tompa hangon, ahogy belesz�vott a cigij�be. „Sosem magyar�zza meg az okait. M�g ha k�ny�r�gsz vagy s�rsz is, a v�lasza mindig csak egy szaros vers vagy ima.”

     Az Arbiter a r�zs�ra pillantott; egy halov�ny �rz�s �lt az arckifejez�s�ben, de mikor a katon�k azon voltak, hogy elvigy�k a testet, meg�ll�totta �ket egy �jabb gesztussal, �s intett Lu Fengnek, hogy menjen k�zelebb.

     Lu Feng k�zelebb l�pett, �s Vance f�l� hajolt. A f�rfi arca sokkba fagyott. Hab�r felt�telezte, hogy ma meg�lik, nem tudta elhinni. A szeme t�gra ny�lt, �s �veges volt.

     Az Arbiter a szem�re mutatott.

     Lu Feng alaposan tanulm�nyozta p�r m�sodpercig, �s �szrevette. Ugyanez a l�tv�ny volt aznap �jjel is, amikor Anthony �talakult, �s a sz�v�sz�jszerv belesz�rt Lu Feng nyak�ba.

     Vance-nak t�bb pupill�ja is volt. Nem lehetett volna k�nnyen �szrevenni, ha nem vert volna vissza egyenk�nt tucat Lu Fenget egyid�ben, mik�zben minden alakot az �sszetett szemek sz�leinek kis vonala vette k�rbe, mely ink�bb v�r�snek t�nt, mint feket�nek. Az �riszei m�g mindig sz�rk�k voltak, �s egyik m�s r�sze sem eml�keztetett rovar�ra.

     M�g mindig el�gg� csod�val volt hat�ros, hogy az Arbiter �szre tudott venni egy eff�le, alig l�that� v�ltoz�st.

     De akkor hirtelen meg�rtett valami m�st is. Tal�n az elej�t�l kezdve igaza volt. Vance nem alakult �t teljesen, de ha megfert�zte egy rovar, nem volt csoda, mi�rt vonz�dott hozz�, �s �rezte sz�ks�g�t, hogy p�rosodjon Lu Fenggel.

     Lu Feng nem volt ember, elv�gre. Most nem volt pollenje, de vir�g volt. A rovarok h�ztak a vir�gok fel�. Nem minden bog�r ette a pollenj�t, n�melyik otthont tal�lt a bez�rt bimb�kban est�re, m�sok elrejt�ztek a levelei alatt, amikor es� j�tt, �s volt, akik a sz�r�t haszn�lt�k t�panyagforr�sk�nt. A rovaroknak �s vir�goknak m�ly k�tel�ke volt, melyet nemcsak a szaporod�s jellemzett, hanem egy egy�tt l�tez� rendszer volt, ahol az egyik nem b�ntotta a m�sikat, hanem kiseg�tett�k egym�st. Sokf�lek�ppen vonz�dtak hozz�.

     A r�zsa b�lintott, jelezve, hogy meg�rtette, �s visszat�rt a sorba. Nem tudta elszak�tani a tekintet�t Vance-t�l, ahogy a katon�k elvitt�k. A falak m�g� hurcolt�k. M�r egy�rtelm� volt, hogy mint r�zsa, t�l�lhetett egy fegyverl�v�st. Csak el kellett viselnie, halottat j�tszania, �s bejutni. Elrejt�zve p�r napig, hogy azt�n elmehessen, �s megkereshesse a csal�dj�t. Sajn�latos lenne, mert akkor �vakodnia kellene t�le, hogy megl�ss�k, de volt t�relme. Am�g nem feledkezett meg r�la, hogy hidrat�lja mag�t, rendben kell lennie.

     Most � k�vetkezett. Elfogadta a sors�t. Tal�n v�g�l itt fog meghalni. Ez az Arbiter… j� volt. Sokkal �lesebb szeme volt, mint Lu Fengnek. Hab�r mindent megtett, hogy �gy tegyen, mint egy ember, � csak egy r�zsa volt.

   - Hell�. – Az Arbiter tekintete behatolt a lelke m�ly�re. Szemrebben�s n�lk�l, mintha nem egy p�r perce l�tt volna le egy m�sik embert. – Mi a neve �s a sz�ma?

   - Lu Feng. 3124043701. – Az Arbiter le�rta, �s ellen�rz�tt valamit az eszk�z�n.

   - �n katona, uram. A rangja…?

      Ez egy kicsit szokatlan volt, a kor�bbi k�rd�sek tekintet�ben, de �gy t�nt, val�ban Lu Feng volt az egyetlen katona a sorban.

   -… Kapit�ny.

     Ha nem az igazat mondta, nem volt r�la fogalma. Lu Feng l�tta a fiatalember arc�t, ahogy keresett valamit, �s a homlok�t r�ncolta.

     Azt�n… feln�zett.

     Lu Feng k�szen �llt meghalni.

     Azonban, a r�nc elm�ly�lt az Arbiter sohasem v�ltoz� arc�n. M�g p�r pillanatig tanulm�nyozta Lu Fenget, �s �gy t�nt, k�szk�d�tt vele, hogy eld�ntse, miel�tt azt morogta:

   - �rtem… �n… �n nem vagyok benne biztos. – Az Arbiter megint intett az oldal�n �ll� tisztnek. – Vidd a szob�ba, k�rlek.

     A f�rfi a vil�gosbarna szem�vel �s haj�val meglepve n�zett r�.

   - A szob�ba, ezredes?

   - Igen.

     A tiszt csup�n egy m�sodpercig hezit�lt, miel�tt intett Lu Fengnek, hogy k�vesse.

     A kapun bel�lre mentek, �s a t�meg �led� mormog�sa lassan elhalkult. Lu Feng k�rben�zett, �s s�hajtott. M�g t�bb �r j�r�r�z�tt ennek a hatalmas helynek a bels� r�sz�n, �s Lu Feng nem tudta felid�zni, melyik ir�nyba kellene mennie ezut�n.

     Azt�n �rezte az �t k�s�r� katona tekintet�t; amikor r�n�zett, a tiszt halv�ny mosolyt eresztett meg. Lu Fenget nem lehetett �tverni. Tudta, hogy ez a szem�ly �t tanulm�nyozta.

   - Seg�thetek?

   - Lu… kapit�ny, igaz? Eln�z�st k�rek a k�nyelmetlens�g�rt. Csak le vagyok ny�g�zve. Ez… az els� alkalom, hogy az Arbiter�nk nem tudta, hogy valaki fert�z�tt-e vagy sem. – Egy pillanatra megtorpant. – Ez a szoba mindig is a pihen�szob�nk volt, amikor j�r�r�z�nk, de eredetileg kihallgat�szoba lenne. Szerintem ez az els� abban is, hogy ilyen form�ban haszn�ljuk.

     Lu Feng egy r�vid gondolkod�s ut�n b�lintott.

     �gy l�tszott, m�g nem ker�lt le a nyak�b�l a hurok.

     A tiszt folytatta.

   - A protokollhoz h�ven, v�rnia kell, m�g az Arbiter befejezi itt a munk�j�t, �s addig el lesz z�rva. � maga fogja kik�rdezni. Ha m�g mindig nem tud majd d�nteni, v�rv�telre megy majd.

     Lu Feng ism�t csak h�mm�g�tt. Ez a tiszt m�g �lettel telibb �s besz�desebb volt, mint Vance, �s sokkal jobban, mint Lu Feng, m�g mikor katona volt. A r�zsa is a csendet prefer�lta, sz�val bej�tt neki Lu Feng st�lusa – legal�bb nem kellett megj�tszania, hogy nem az, mint ami a term�szet�b�l fakadt. Csak apr� hazugs�gokra volt sz�ks�ge, hogy elker�lje, hogy meg�lj�k. Ezt meg tudta tenni.

     Az ember egy kis �p�letbe vezette, szemben a kapukkal. Az eg�sz hely hideg beton volt, �les, feh�r f�nyekkel a falak tetej�n. Minden vak�t�an �l�nk volt, mintha a nap a b�zis f�l� ereszkedett volna. �gy, bel�pni az �p�letbe egyf�le megk�nnyebb�l�s volt, a maga halv�ny f�ny�vel �s kisebb ter�vel. Volt itt p�r b�tor is – egy hossz� asztalt, k�r�l�tte sz�kekkel, egy g�p, ami vizet adott a mellette l�v� feh�r m�anyag poharakba, �s egy nagy… ablak, de nem az volt.

     Lu Feng eml�kei t�k�rnek h�vt�k. �s visszaverte a k�p�t, olyan tiszt�n, mintha az egy m�sik �l�l�ny lett volna.

     A katona azt mondta neki, �lj�n le, �s v�rjon, azt�n visszat�rt a kapukhoz, bez�rva �t itt. Lu Feng nem �lt le. A t�k�rh�z ment, �s meg�rintette.

     Lu Feng csak torz visszaver�d�sekb�l l�tta az arc�t, sz�val ez volt az els�, hogy megfigyelhette az arcvon�sait. Amikor fel�bredt az es�ben, Lu Feng m�r egy csontv�z volt, ez�rt � nem l�thatta, hogy n�zett ki.

     Egy kicsit sokkol� volt. Valami okn�l fogva, min�l tov�bb meredt mag�ra, ann�l ink�bb hasonl�tott arra a szem�lyre, akit Arbiterk�nt k�pzelt el. Az arckifejez�se nagyon halv�ny volt, majdnem neml�tez�. M�g ha mosolygott is, a mosolya sokkal csendesebb volt, mint m�sok�. �s a mosoly sosem �rte el a szem�t. T�vols�gtart�, m�ly, hideg z�ld szeme volt, mint a levelei tavasszal.

     Tal�n ez�rt volt, hogy az Arbiter ide k�ldte. Lu Feng m�r �szrevette, milyen v�ltoz�ak a sz�nek az emberek szem�ben, de ez a v�letlen k�s�rteties volt, hogy ugyanazt a z�ldet kapta. Tal�n… az Arbiter is �rezte a leveleit a szem�ben.

     Az �sszefog� k�pe nem volt nagyon bar�ts�gos, de a szemnek kellemesnek tal�lta. Eml�kezett r�, hogyan n�zett ki a r�zsa-form�ja Lu Feng szem�ben, miel�tt meghalt, �s hirtelen egy kis csal�dotts�got �rzett a sz�v�ben.

     Sosem gondolkodott azon, hogy gy�ny�r� legyen, de �sszevetve Lu Feng gondolatait azzal, ahogy a szirmai �s a sz�ra kin�zett, �gy t�nt… � t�nyleg egy viharvert p�ld�nya volt a faj�nak. Az ember Lu Feng lesajn�lta a k�lsej��rt. A r�zsa pedig most �t viselte. Vajon Lu Feng gy�ny�r�nek tal�lta saj�t mag�t? Nem tudta, hogy Lu Feng szerette-e a saj�t arc�t vagy sem.

     Hossz� ideig meredt mag�ra a t�k�rben, �s csak akkor fordult el, amikor a t�volban pisztolyl�v�st hallott. Sok�ig nem hallott egyet sem, �s miut�n felcsend�lt, a hossz� csend folytat�dott a k�vetkez� l�v�sig. M�g mindig el�g k�zel volt a kapukhoz. Elt�prengett az Arbiteren. Azt�n, azon, hogy mit gondol r�la, azt�n Vance-on, �s a b�zisra visszavezet� �tj�n. Minden olyannak �rz�d�tt, mint egy �lom, amit az emberek alv�s k�zben l�tnak.

     Ki tudja, milyen hossz� id� ut�n, az Arbiter meg�rkezett. Az ajt� ny�l�sa felfedett egy kis szakaszt az �gb�l, ami m�lyv�r�s �s lila volt. Hideg h�m�rs�klet surrant a szob�ba a sz�llel a kis alak mellett.

     Azt�n az ajt� bez�r�dott.

     A m�sodik Tesztje elkezd�d�tt.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.