A vizsg�lat a legfurcs�bb tapasztalat volt, mellyel Lu Feng �sszefutott, m�gis a leg… stresszesebb. Biztosra kellett mennie, hogy a lehet� legjobb v�laszokat adja a mem�ri�j�val kapcsolatban, de azt�n kapott egy csom� feladatot, amire nem voltak j� v�laszai.

     K�peket kellett n�znie. Ezeken a k�peken felismerhetetlen vonalak �s foltok ter�ltek el mindenfel�; n�ha a k�t oldal egym�s t�k�rk�pe volt, n�ha nem. Az orvosok – h�rom volt, meg hat B�r�, az Arbitert lesz�m�tva, aki mintha edzette volna a k�vetkez� al�rendeltjeit, mik�zben a doktorok vezett�k a tesztet – azt k�rt�k t�le, hogy mondja el, mit l�tott ezeken a k�peken.

     El�sz�r elmondta nekik, hogy tintapac�kat, de azt�n, hallva egy halk kuncog�st a B�r�k sora fel�l, a f�orvos megk�rte, hogy pr�b�lja belevet�teni a gondolatait a k�pekbe, �s pr�b�ljon ismer�s alakokat �s form�kat tal�lni benn�k.

     �gy id�vel, Lu Feng megtal�lta az �sszes pillang�t, minden emberi alakot, �s az �sszes vir�got �s csillagot, �s a t�jk�peket, amiket k�rtek t�le.

     Azt�n kapott egy pap�rt, amit ki kellett t�ltenie. �sszesen 50 k�rd�s volt, egy�ltal�n nem k�t�d�tt az �gy�hez, vagy b�rmihez, amit Lu Feng megtapasztalt – p�ld�ul, kapott olyanokat, hogy: „a kis hib�k miatt k�telkedni kezd a k�pess�geiben �s tud�s�ban �sszess�g�ben?”, vagy „gyakran �rzi mag�t �nbizalom hi�nyosnak?”, vagy „magabiztos azzal kapcsolatban, hogy siker�lnek a dolgai?”.

     Hab�r mindegyik �ltal�nos k�rd�snek t�nt, egy bizonyos ponton Lu Feng elt�prengett, hogy az Arbiter tette-e �ket a tesztbe, mert mik�zben olvasta, id�nk�nt �gy �rezte, a fiatalember alaposan megfigyelte �t, �s majdnem hallotta a hangj�t a fej�ben, ahogy felteszi ezeket a k�rd�seket.

     Azt�n v�ge lett. Lu Fengnek v�rnia kellett, am�g a professzorok �s B�r�k befejezt�k a v�laszai analiz�l�s�t. Visszavitt�k a k�rh�zi szob�j�ba. Egyed�l volt, �s nem volt mit csin�lnia. Az ablakban �llt, �s a nyak�ban l�v� t�lt�nnyel j�tszott, elbambulva, kin�zve a napnyugt�ra a horizonton. Mindenf�le gondolat futott �t a fej�n, �s az elm�je olyan zajos volt, mint m�g soha. A homlok�t r�ncolta. Az emberi agy nemcsak komplik�lt volt, hanem f�raszt� is.

     Nem tudott nem visszaeml�kezni a besz�lget�sre az Arbiterrel kor�bban.

     L�tta annak az arcnak minden egyes r�szlet�t a narancss�rga �gen. Nemcsak a mosoly�t, de a villan� f�jdalmat �s a v�rakoz� f�nyt is a szem�ben. �gy �rezte, az Arbiter pr�b�lt valamif�le kapcsolatot form�lni vele. De � m�g t�l tapasztalatlan volt emberi �rz�sek ter�n. Nem �rtette, mit pr�b�lt el�rni az Arbiter.

     Amikor a szoba m�r f�lhom�lyoss� v�lt, kopog�s j�tt az ajt� fel�l, �s abba az ir�nyba n�zve l�tta az illet�t kil�pni a gondolataib�l a l�tez�sbe, ahogy az Arbiter betess�kelte mag�t.

   - Analiz�ltuk a v�laszait – kezdte, �s odas�t�lt hozz�, a kez�t a zseb�be dugva. A katonai egyenruh�ja a kit�z�vel most ink�bb lazas�got sug�rzott, semmint szigor�s�got. Meg�llt Lu Feng oldal�n. – Az eredm�ny… hogy szabadon t�vozhat.

   - Tiszta vagyok… egyel�re? – k�rdezte Lu Feng, eml�kezve, hogyan magyar�zta el neki az Arbiter a harminc napos tesztet. A fiatalember r�mosolygott.

   - Igen. Egyel�re. A seg�dtisztemhez tartok. Tudom, hogy �n is ott �l. Sz�ks�ge van fuvarra, vagy maga akar odavezetni?

     Igaz�b�l Lu Fengnek �tlete sem volt, hogyan jusson innen a lak�s�hoz, sz�val n�mi gyors megfontol�s ut�n b�lintott. Ezenfel�l, m�g mindig nem volt biztos benne, hogyan kell vezetni.

     Lu Fengnek csak �t kellett �lt�znie, �s m�r mehetett is – csak egy t�ska volt n�la, lesz�m�tva a felszerel�s�t. Az Arbiter azt mondta, megv�rja odalent, �s mikor Lu Feng kil�pett a k�rh�z bej�rat�n, l�tta �t az eszk�z�n besz�lni, melyet t�vk�zl�nek h�vtak. Lu Fengnek is volt egy, de nem igaz�n tudta, hogyan kell haszn�lni, vagy kit kellene h�vnia. �gy t�nt, az emberi „el�dj�nek” sem volt sok oka haszn�lni.

     Az Arbiter egy fekete kocsi mellett �llt, mikor meg�rkezett az oldal�ra. A fiatalember bontotta a h�v�st, amikor �szrevette k�zel�teni, �s kinyitotta neki az any�s�l�s ajtaj�t.

   - M�g mindig megvan a szem�lyi k�rty�ja, igaz? Megfelel� �telt kellene ennie a b�f�ben. El tudom k�pzelni, milyen �zetlen volt a k�rh�zi koszt.

   - Nem volt vele baj. – Lu Feng nagyon kellemesnek tal�lta az �telt, sz�val nem tudta meg�rteni, mir�l besz�lt. Ett�l eltekintve, val�ban kezdett megint �hes lenni.

     Az Arbiter j� sof�r volt. Nem ment t�l gyorsan, �s �vatosan vette be a kanyarokat, nem rohanva el�re az utc�kon. Nem volt t�l sok ember k�r�l�tt�k a napnak ezen a szakasz�n, de Lu Feng alkalmank�nt elkapott n�h�ny h�tk�znapi viseletes alakot. Az utcal�mp�k egyenletesen villogtak az aut�ban, ahogy elhaladtak alattuk, el�rasztva a s�t�t helyet er�s, feh�r f�nnyel.

   - Az els� gyilkoss�gom volt.

     Lu Feng majdnem megrezzent ijedt�ben, amikor az Arbiter hirtelen belebesz�lt a csendbe. A fiatalember tekintete az �tra szegez�d�tt. Mindk�t karj�t kiny�jtotta, �k�lbe szor�tva a kez�t a korm�nyon. Egy kis id� m�lva folytatta.

   - Tizenhat �vesen kezdtem a munk�mat – mondta az �ltal�nos, h�tk�znapi hangj�n, egy leheletnyi puhas�ggal benne. – A k�pess�gem, hogy felismerem a xenogenikusakat, rekordot d�nt�tt. Ez volt az egyetlen oka, mi�rt engedte a katonas�g, hogy csatlakozzam az Elj�r� B�r�s�ghoz… Megkaptam a munk�t, �s hamarosan… egy �ves szolg�lat ut�n, kineveztek Arbiternek. Az els� napomon… t�rt�nt el�sz�r, hogy meg�ltem valakit. Addig a ponting csak megfigyeltem �s tanulm�nyoztam az el�z� Arbitert. Ez… sokkal m�lyre hat�bb volt, mint ahogy gondoltam, hogy lesz.

     Lu Feng csendben maradt, hallgatva a fiatalember t�rt�net�t. �gy t�nt, az Arbiter k�nyelmesen �rezte mag�t vele, hogy elmondta neki ezeket a dolgokat. Dr Jivel ellent�tben, kellemes volt hallgatni a hangj�t, �s m�g mikor egy szomor� tapasztalatr�l besz�lt is, Lu Feng t�bbet akart hallani, �s nem okozott probl�m�t sz�m�ra, hogy meg�rtse a szavait.

   - Ez volt… a t�lt�ny a nyakamban. Az els� gyilkoss�gom.

     A r�zsa hirtelen meg�rtette a helyzetet. Nem az�rt, hogy k�tel�ket form�ljon k�z�tt�k, hanem mert Lu Feng nem j�tt r� kor�bban, az Arbiter csak megadta neki a v�laszt. Lu Feng a homlok�t r�ncolta. Az Arbiter t�nyleg azt hitte, hogy tudna err�l, vagy meg�rten� szavak n�lk�l? Az embereknek voltak eff�le k�pess�geik? Vagy ez egy nagyon n�pszer� �s j�l tudott t�ny volt? Tal�n mindenki tudott r�la.

   - �rtem. Bocs�nat, ha elfelejtettem.

   - Huh? – Az Arbiter vetett r� egy pillant�st, �s halk kuncog�st eresztett meg. Ismer�s kuncog�s volt, �s mik�zben v�laszolt, Lu Feng r�j�tt, hogy hallotta kor�bban a vizsg�l�teremben. – Nem, val�sz�n�leg sosem hallott r�la. �gy �rtem, nem voltam biztos benne. Jibran… Dr Ji elmondta nekem, hogy nem kedveli a pletyk�lkod�st, �s nem �rdeklik �nt m�s emberek szem�lyes t�rt�netei. Sz�val nem voltam benne biztos, hogy egy�ltal�n �rdekelte-e ez. Nos, nem is annyira h�res dolog. Lefogadom, hogy sok ember nem eml�kszik m�r r�.

     Ez a le�r�s val�ban illett Lu Fengre.

   - Sz�val ez egy mement� a sz�modra is.

   - Igen. Egy mement� arr�l, milyen fontos minden �let, m�gis milyen neh�z a munk�m.

     Lu Feng akaratlanul a reggeli, lef�lelt besz�lget�sre gondolt, �s egy kis megtorpan�s ut�n megk�rdezte:

   - Van valaki, aki nem kedvel? – De alighogy ezt mondta, r�j�tt, hogy az anyj�r�l is azt mondt�k, hogy gy�l�letet t�pl�l az Arbiter fel�. A fiatalember hezit�lt egy pillanatig.

   - A legt�bb ember a b�zison ut�l engem.

     Lu Feng �szint�n nem �rtette ezt.

   - Csak az �l�sek miatt? – Az Arbiter csendben maradt, de Lu Feng meg akarta �rteni. – Ki fognak v�gezni?

     Nem vette �szre, hogy ez tal�n egy t�l furcsa k�rd�s, hogy feltegye, de az Arbiter eleresztett egy �jabb kis nevet�st, �s r�n�zett egy m�sodpercre.

   - Csak amiatt? Ez nem el�g? Nos, ak�r kiv�geznek, ak�r nem, nem igaz�n sz�m�t. Tennem kell a dolgom, �s elt�k�lt vagyok megv�deni �ket, m�g akkor is, ha ki akarnak v�gezni. Addig csin�lom, am�g fizikailag k�ptelen nem leszek.

     Lu Feng nem b�nta volna, ha ez az �t egy kicsit hosszabb, mert t�bbet is akart volna err�l hallani, de m�g a lass� �temben is, az aut� el�g gyorsan sepert �t az utc�kon, �s hamarosan meg�rkeztek egy lak�telep ter�let�re. Miut�n a fiatalember leparkolt, kisz�lltak, �s egy relat�van magas, sok emeletes, de alacsony ablakos �p�let fel� kezdtek s�t�lni.

     Nem besz�ltek t�bbet, ahogy bel�ptek az �p�letbe, mely meleg, s�rga f�nyekben f�rd�tt. Lu Fenget m�g mindig t�lterhelt�k ezek a hatalmas terek �s �p�letek, �s eg�szen m�lyen egy kis frusztr�ci�t �rzett – nem volt term�szet ebben a v�rosban. Minden beton, f�m �s vas volt. Mesters�ges. Nem voltak n�v�nyek sem. Csak � volt.

     Felmentek a legfels� emeletre a lifttel. Azon az emeleten, volt egy ajt�, melyet egy szalag z�rt le, meg m�g egy, ami szabad volt.

   - El� kellene vennie a szem�lyi k�rty�j�t.

     Lu Feng pont arra k�sz�lt, de most, hogy az Arbiter j�t�kos kijelent�se m�r ott volt k�zt�k a leveg�ben, megint �rzett egy leheletnyi k�noss�got. Csak b�lintott, a szkennerbe tette a k�rty�t, �s kinyitotta az ajt�t.

   - Akkor, biztos vagyok benne, hogy hamarosan �jra tal�lkozunk. Ha valami felmer�lne, amit el akar mondani nekem… - A fiatalember el�vette a t�vk�zl�j�t, �s megnyomott p�r gombot, miel�tt feln�zett r�. Lu Feng �sszezavarodva v�rta, hogy befejezze, m�g meg nem hallotta a tompa zajt kisz�r�dni a t�sk�j�b�l. Amikor felnyitotta, a saj�t t�vk�zl�j�t l�tta megbolondulni, jelezve, hogy valaki h�vta. Ahogy kihal�szta, l�tott egy sor sz�mot a kijelz�n. Ugyanabban a pillanatban az Arbiter letette, �s a cseng�s abbamaradt. – Ez a sz�mom. J� �jt, Lu alt�bornagy.

     �s csak �gy, az Arbiter bel�pett a liftbe, majd lement.

     Lu Feng m�r a zuhany alatt �llt, amikor r�j�tt, hogy a fiatalembernek nem kellett volna felj�nnie vele a fels� emeletre. A c�lja egy�rtelm�en valahol m�shol volt.

*

     A r�zsa hozz�szokott az emberi szok�sokhoz, mire az els� szabad polg�rk�nt t�lt�tt napja meg�rkezett. H�rom nap szabads�got kapott, �s nagy terve volt arra a h�rom napra. Ha minden j�l megy, ez a szem�ly, Lu Feng, sosem megy �jra dolgozni, �s… � a csal�dj�val lesz. Most m�r v�gyakozott r�juk – minden �jjel gondolt r�juk, k�ptelen�l r�, hogy aludjon. Pr�b�lta a kedve szerint v�ltoztatni a test�t is, hogy gyakorolja a vir�gform�j�ba alakul�st, de t�nyleges term�f�ld n�lk�l nem tudta teljes�teni az �talakul�st – a gy�kerei t�l sokat szenvedtek volna a f�ld v�delme n�lk�l.

     Sz�val egyenesen azut�n, hogy megette a reggelij�t az �tkez�csarnokban – ami olyan finom volt, hogy most m�r meg�rtette az Arbiter �t�let�t a k�rh�zi men�r�l – egyenesen az �denkertbe tartott.

     M�r megtette a maga megfigyel�seit, �s hib�tlanul meg�rkezett a hatalmas �p�lethez a kupol�val, melyet a k�rh�zb�l l�tott. A szem�lyi k�rty�j�val majdnem minden l�tes�tm�nybe volt bel�p�se. Volt n�mi el�nye az el�dje katonai rangj�nak.

     Lu Feng tudta, bejelent�st kell tennie az �rkez�s�r�l a recepci�s pultn�l, nem messze a bej�ratt�l. Az anyj�nak v�laszolnia kell, miel�tt felmehet.

     Volt valami, amivel nem volt tiszt�ban: az �denkert val�di c�lj�val. Tal�n mert csak az anyja miatt j�tt ide, vagy mert a gyerekkora nem volt annyira izgalmas, �s Lu Feng kiz�rta az eml�keib�l… de ahogy felfel� tartott a 22. emelet rer�j�tt, hogy ez a hely tele volt emberbimb�kkal. Olyan apr�k voltak, m�g apr�bbak, mint az Arbiter, a feln�tt emberek miniat�r v�ltozatai, �s legal�bb annyira hamvasak �s kerekdedek, mint az � bimb�i a m�ltban. N�h�ny �ga let�rt a s�lyuk alatt.

     El�gg� kedvelte az emberbimb�kat. Nem k�zel�tett�k meg, de ny�zsg�k voltak, zizeg�k voltak, �lettel telik �s ragyog�ak voltak, a csicserg�s�k egy kicsit lehengerl� volt, de sokkal jobban kedvelte, mint m�s hangos zajokat. L�tva �ket, ism�t nem v�rt v�gyakoz�st �ltetett bel� a csal�dja fel�. Nem is v�ve �szre, gyors�tott az �tem�n.

     A fels� emelet k�l�nb�z�tt. A folyos�k idefent kev�sb� voltak �lettel telik, �s nem volt annyi emberbimb� sem, csak n�k. M�g csak kin�zni sem n�ztek ki �gy, mint b�rki, akivel Lu Feng tal�lkozott. Minden n�, aki elhaladt mellette, egy meleg mosollyal �dv�z�lte, �s Lu Feng b�lintott v�laszul.

     Ahogy m�lyebbre ment, egyre ink�bb r�ncolta a homlok�t, lelass�tva a l�pteit.

     Nagyon… nagyon furcsa volt. Majdnem fenyeget�.

     Megint �rezte azt az aur�t.

     Beporz�kat �rzett.

     Sok, sok beporz�t. A f�le elkezdett tompulni az er�s hull�mokt�l, melyek �tmostak felette, mintha egy teljes raj rovar lett volna itt valahol, k�szen �llva, hogy lakm�rozzanak a pollenj�b�l.

     Csak �sszet�veszten� ezt az emberi s�v�rg�ssal a p�rz�ssal?

     De ha ez volt a helyzet… mennyire lehetett Lu Fent teste �g�retes ezeknek az embereknek? Ahogy Anthony �s Vance akarta beporozni, semmi volt ehhez k�pest.

     Elterel�d�tt a figyelme zavar�ban; bel�pett egy nagyobb csarnokba, �s r�gvest megtorpant. A tekintete elkapta az „anyja” ismer�s, m�gis idegen alakj�t, �s a n� azonnal feln�zett, ahogy � bel�pett.

   - Lu Feng.

     Egy sz�t sem tudott sz�lni, miel�tt a n� odamas�rozott. Egy �jabb hatalmas f�lelemhull�m csapott �t felette, �s nem tudott nem h�tral�pni.

     A n� l�ptei elhaltak, �pp csak k�t m�terre t�le. Az arckifejez�se sebesen v�ltozott, �s az eredeti lelkesed�se egyetlen m�sodperc alatt halv�nyodott el.

   - M�r �lel�seket sem akarsz t�bb�?

     Az ember Lu Feng nem volt az a fajta, aki szerette az �lel�seket; a r�zsa eml�kezett az �lel�sekre az el�dje m�ltj�b�l, �s �sszehasonl�totta az �rz�st a tolakod� ind�kkal, amik megfojtottak m�s n�v�nyeket azzal, hogy megettek minden t�panyagot, melyekt�l azok elhervadtak.

     M�g mindig �ssze volt zavarodva azokt�l a furcsa hull�mokt�l k�r�l�tte, ez�rt meggondolatlanul reag�lt, de a n� nem pr�b�lkozott t�bb�, �s megv�ltoztatta a t�m�t.

   - Azt hittem, t�ged is elvesz�telek. Azt hittem, elvesz t�lem.

     A n� visszal�pett; egy magas, telt, id�sebb szem�ly volt, de �sszess�g�ben kedves megjelen�ssel b�rt, m�g a feh�r orvosi k�peny�ben is. A haja fekete volt, �s egy l�farokba emelve k�t�tte fel a feje m�g�tt, a szeme pedig komolyan vizslatta.

     Lu Feng nem v�laszolt, de lelkiismeretesen megfontolta ezeket a szavakat. Biztos volt, benne, hogy az anyja az Arbiterr�l besz�lt.

   - Itt vagyok.

   - Mennyi id�d van? Besz�lhet�nk? K�rsz egy kis te�t?

   - Eg�sz nap szabad vagyok. �n is besz�lni akartam veled. Tudunk… el tudunk menni valahova, ahol… priv�tabb?

     A beporz�i hatalmas jelenl�te m�g�tt �rezte. �ket. Ebb�l az eg�sz v�rosb�l hi�nyzott a term�szet, ez�rt a fajt�j�nak vibr�l�saib�l, m�g ha annyira halv�nyak voltak is, tudta, hogy k�zel vannak.

   -… Persze.

     Az anyja kiss� zavarodottnak t�nt, de gyorsan t�ll�pett rajta. Lu Feng felt�telezte, hogy ez volt az els�, hogy a fia kezdem�nyezett besz�lget�st vele, tal�n m�r hossz� id� �ta. Eml�keztette mag�t, hogy �gy kell viselkednie, mint Lu Feng, de neh�z volt sz�m�ra meg�rizni a nyugalm�t a jelenlegi k�r�lm�nyek k�z�tt. A bog�rraj lehengerl� �rz�se fesz�ltt� tette, �s a csal�dja k�zels�ge lecsippentett a t�relm�b�l.

     A k�r�se teljes�lt.

     Maga m�g�tt hagyva azt a p�r n�t a csarnokban, �tv�gva m�s folyos�kon �s egy kisebb csarnokon… meg�rkeztek a kupola al�.

     Lu Feng kor�bban nem j�tt r�, hogy az eg�sz d�m �vegb�l k�sz�lt, sz�val a napf�ny egyenesen sziv�rgott be a k�k �gr�l, nem hagyva helyet a lappang� �rny�koknak. Nagyon idealisztikus volt, sz�l- �s vesz�lyt�l v�dett hely a vir�gok sz�m�ra.

     A sz�ve kihagyott egy �temet, amikor megl�tta �ket.

     Sokkal �lettel telibbek voltak, mint gyan�totta. Melegs�g �radt el a test�ben, �s azonnal �rezte az �des, er�s r�zsaillatot.

     Nem voltak ugyanolyanok, mint az � utols� form�ja, miel�tt mag�ra vette Lu Feng test�t. Nos, ezek nem is voltak xenog�nek. Csak r�zs�k… er�s sz�rakkal, nagy t�sk�kkel, m�g nagyobb fejekkel, telt sz�nekkel a r�tegelt szirmaikon, �s mintha csak mind�k b�rsonyb�l k�sz�lt volna. Kiny�jtotta a kez�t, hogy meg�rintse �ket.

     Nem vette �szre, mikor vitt�k k�zelebb a l�bai. Nem hallott vagy l�tott semmi m�st, csak a csal�dj�t.

     Szigor�an v�ve, t�voli rokonok voltak. Lu Feng l�tta �s �rezte a k�l�nbs�get k�zte �s ezek k�zt a r�zs�k k�zt. Az emberek csin�ltak vel�k valamit, �s arra k�nyszer�tett�k �ket, hogy fejl�djenek egy enyh�n gazdagabb form�ba. Sokkal magasabbak is voltak n�la. Egy pillanatra nem volt biztos benne, hogy el tud-e vegy�lni k�z�tt�k. Ha �gy d�nt, hogy itt marad, valaki fel fogja fedezni, hogy teljesen k�l�nb�zik ezekt�l a r�zs�kt�l… Vajon ki�sn�k �s meg�ln�k? Vagy hagyn�k, hogy maradjon, f�ggetlen�l att�l, milyen nyomorultul n�z ki?

   - Lu Feng?

     Lu Fenget visszar�ntott�k m�ly gondolatai k�z�l, �s k�b�nak �rezte mag�t.

     Madam Lu a k�zelben �llt, �s le�rhatatlan arckifejez�ssel n�zett r�. Lu Feng visszah�zta a karj�t, �s pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Most nem alakulhatott csak �gy vir�gg�. Egy kicsivel t�bbet kell v�rnia. Ha valaki a szemtan�ja volna az �talakul�s�nak, eg�szen biztosan meg�ln�k.

   - Igen, any�m.

   - Nem sz�m�tottam r�, hogy ennyire szereted ezeket a r�zs�kat. Amikor a m�ltban k�ldtem neked csokrot, mindig visszak�ldted nekem.

     Lu Feng megnyalta az ajkait.

   - Csod�sak voltak – mondta nyugodtan. – De nem szeretem a v�gott vir�got. Ink�bb itt tartan�m �ket, hogy vir�gozzanak. Ez�rt hoztam �ket neked. Nem az�rt, hogy lev�gd.

     Ez val�sz�n�leg hazugs�g volt. Vagy f�lhazugs�g. Vagy ink�bb… az el�dj�t csup�n nem �rdekelte. Nem akart aj�nd�kokat az anyj�t�l, �s �gy �rezte, a vir�gok egy�bk�nt sem illettek az �letst�lus�hoz. De a r�zsa sz�ve egyszer�en �sszet�rt, tudva, hogy az emberek lev�gt�k a vir�gokat, �s v�z�kba rakt�k �ket dekor�ci� c�lj�b�l. Abszol�t k�pesek voltak f�jdalmat �rezni, amikor valami megv�gta �ket, a v�z �nmag�ban sosem gy�gy�totta vagy enyh�tett ezen a f�jdalmon. �s val�ban, azok a vir�gok egy p�r napon bel�l elhervadtak. Term�f�ldre volt sz�ks�g�k, hogy �letben maradjanak. Lev�gni �ket, �s v�zbe tenni olyan volt, mint egy hal�los �t�let, ahogy lassan kihaltak, messze a talajt�l, k�ptelen�l r�, hogy visszat�rjenek a f�ldbe, �s t�pl�lj�k a k�vetkez� gener�ci�t.

   - Oh… - Az anyja fel�lemelkedett a meglepet�s�n. Meleg mosolyt mutatott fel�. – Nem tudtam. Ez… valahogy v�ratlanul kedves t�led, de most l�tom, hogy ez pontosan az �n fiam. Sajn�lom. Nem k�ld�k t�bb vir�got. B�rmikor elj�hetsz megn�zni �ket, amikor akarod.

     Lu Feng nem v�laszolt. Tudta, hogy az ember Lu Feng nem volt gyakori l�togat� itt. Tulajdonk�ppen, eml�kezve, mit mondott neki Dr Ji a rep�l�n, gyan�totta, hogy Lu Feng gyakran ker�lte, hogy kapcsolatba l�pjen a n�vel. De � nem volt biztos az ok�ban. Nem tal�lta meg Lu Feng eml�kei k�z�tt. Enn�l a pontn�l majdnem �gy �rezte, mint r�zsa, k�zelebb �llt az Arbiterhez, mint az ember Lu Feng az anyj�hoz.

     Megint a r�zs�kra n�zett, �s a n� is k�zelebb j�tt. � is kiny�lt, �s kedvesen megsimogatott n�h�ny bimb�t �s szirmot. Egy finom reszket�s futott v�gig Lu Feng h�t�n. Ismerte ezt az �rz�st. Ez pontosan az az �rz�s volt, mint amit a vadonban �t�lt, messze-messze innen.

     Ez a n�… teljes sz�v�b�l t�r�d�tt a r�zs�kkal.

     Hirtelen egy sz� lebegett fel a fej�ben.

     Szeretet.

     Vance k�rdezett err�l, de akkoriban Lu Feng nem tudta meg�rteni.

     A n� szerette a vir�gokat, �s a vir�gok is szerett�k �t. M�g ha ezek a vir�gok nem is voltak xenogenikusak, mint �, �rezte az �rz�seiket, amikor az ember meg�rintette �ket. Egy k�nnyed, kellemes vibr�l�s ter�tette be a n�v�nyeket, eg�szen a gy�kereikig… ha tudn�nak besz�lni, most �nekeln�nek. Ha l�tn�nak, most �h�tattal n�ztek volna a n�re.

     Lu Feng megk�nnyebb�lt. Ez egy j� hely volt a csal�dj�nak. Amikor el�sz�r hallott a fajt�ja kegyetlen sors�r�l, �s hogy � volt az egyetlen t�l�l� a pusztas�gon, elveszettnek �rezte mag�t. De most, ez a mag�nyos �rz�s v�gre elkezdett felemelkedni a sz�v�r�l.

     Egy pad futott v�gig az �gy�s sz�l�n, ahova le�lhettek. A vir�gok az illatukban f�rdett�k �ket h�tulr�l.

   - Nem s�r�lt�l meg? Mit csin�ltak veled a k�rh�zban? El akartam menni, megl�togatni t�ged, de nem engedt�k. Azt mondt�k… az Arbiter parancsa volt.

     Lu Fengnek sejtenie kellett volna ezt az okot. Nem volt m�g tiszt�zva a gyan� al�l, sz�val az Arbiter nem engedte az embereknek, hogy k�zel ker�ljenek hozz�, hogy elker�lje, hogy megfert�z�djenek. Hab�r Lu Feng bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy meg tudott-e fert�zni b�rkit is ebben az �llapot�ban.

     �sszefoglalta a tapasztalatait a vizsg�latr�l.

     Az anyja a szem�ld�k�t r�ncolta.

   - M�r annyiszor megcsin�lt�k ezt a tesztet, h�nyszor akarnak m�g trakt�lni vele? Nem az Arbiter a legjobb benne, hogy tudja, ha valaki fert�z�tt vagy sem? – Volt n�mi �l a n� szavaiban. – � az, akit rendszeresen tesztelni kellene. Minden nap olyan sok v�rt ontani… �gy �r�l�k, hogy nem ment�l a szakter�let�re.

     Lu Feng mondani akart valamit, amikor egy �rz�s t�nt fel a sz�v�ben.

     T�nyleg… Lu Feng az Elj�r� B�r�s�ghoz akart menni. De miut�n t�bb h�v�st is kapott az anyj�t�l, megadta mag�t a nyom�snak, �s az Egyes�tett Front K�zpontba ment. Feladta az �lm�t az anyj��rt.

     Egy kis vihar t�madt a sz�v�ben, �s t�pel�d�tt. K�zel �rezte mag�t Lu Fenghez, sok okb�l, nem csak az�rt, mert a test�t viselte. De �sszess�g�ben… a saj�t terve csak annyi volt, hogy a csal�dj�val legyen. Ezek a bonyolult �s sz�vev�nyes dolgok messze �lltak t�le. Lu Feng t�bbr�teg� �rz�sei �s okai t�vol �lltak t�le. Egy�nek k�z�tt fenn�ll� probl�m�k a b�zison… ezek minden emberi �gyek voltak. � csak kicsivel t�bb mint egy hete volt ember. Izgalmas tapasztalat volt, de el�gg� kimer�lt ett�l az �r�lt mennyis�g� ingert�l �s agymunk�t�l, amit napi szinten viseltek el.

     Nem kellett volna t�ls�gosan t�r�dnie ezzel, mert ha egyszer �gy d�nt, hogy begy�kerezik ebbe a term�f�ldbe – vagy t�vozik n�mi maggal – mindennek v�ge lesz. Ez az izgalmas �s terhel� t�rt�net v�get �r.

     M�gis… k�sztet�st �rzett, hogy besz�ljen.

   - Any�m… �n… - Nem igaz�n tudta, hogyan mondja el Lu Feng �s a saj�t �rz�seit an�lk�l, hogy t�l sok bajt okozna. – M�g mindig oda akarok menni.

     A n� arckifejez�se megfagyott. A r�zsa �gy d�nt�tt, elmondja, hogyan �rzett Lu Feng a hal�la el�tt, mint egy utols� �zenet, amit �tadhatott a csal�dj�nak, miel�tt csatlakozik a saj�tj�hoz.

   - Csak az�rt jelentkeztem a mostani helyemre, mert megk�rt�l. De oda akarok menni. Nem hiszem, hogy az a hely rosszabb lenne, mint b�rmelyik katonai egys�g. Engem… �rdekeltek a xenog�nek. T�bbsz�r akartam kimenni. Jobban fel akartam fedezni a vil�got. Azon gondolkodtam, hogy… id�vel k�rni fogom az �thelyez�semet a katonas�gt�l.

     Ahogy besz�lt, ezek az �rz�sek egyes�vel visszat�rtek, �s a fekete foltok elkezdtek kitisztulni. A r�zsa m�g mindig sok mindent nem �rtett. De pontosan ebben a pillanatban j�tt r�: nem tudott eml�kezni az Elj�r� B�r�s�gra, mert Lu Feng k�nyszer�tette mag�t, hogy ne gondoljon r�, �s ezt az�rt tette, hogy ne nehezteljen az anyj�ra, �s ne v�gyakozzon a munka ut�n, amit eredetileg v�lasztani akart.

   -… te… mi�rt akarn�l m�g mindig… - A n� suttogott, �s az arca hitetlens�get �s csal�dotts�got sug�rzott. – Mindazok ut�n, ami t�rt�nt, te m�g mindig…

     Lu Feng nyugodt maradt. Az ember Lu Feng v�gya volt, hogy az Elj�r� B�r�s�ghoz menjen, �s nem kellett volna, hogy sz�m�tson, hogy mit �rzett a n� a h�rek hallat�n, mivel egy�bk�nt sem fog megt�rt�nni, m�gis, � kiss� �sszezavarodott.

   - Azok ut�n… mi t�rt�nt? – k�rdezte.

     Az anyja �sszeszor�totta az ajkait, elid�zve a v�laszad�ssal.

   - Nagyon j�l tudod, mi t�rt�nt – mondta v�g�l halk hangon.

   - Nem tudom.

     Er�s�d� fesz�lts�get �rzett, �s val�ban, Madam Lu talpra pattant, �s t�volabb ment t�le.

   - Megfert�z�dt�l.

     Lu Feng sz�ve meg�llt egy pillanatra. Nem sz�m�tott erre a fordulatra, �s �gy �rezte, mintha egy hideg hull�m futott volna v�gig a test�n. El� kellett �llnia egy j� v�lasszal – nyilv�nval�an nem akarta b�ntani ezt az embert �nv�delmi c�lb�l, de a leleplez�d�s k�vetkezm�nyei hirtelen leh�zt�k a v�ll�t.

     Azonban az anyja megfordult, hogy r�n�zzen, �s az arca m�ly szomor�s�got mutatott.

   - El�sz�r Jibran volt… Tudnom kellett volna, hogy mikor elkezdtek egy�tt dolgozni, r�d is hat�ssal lesz a kapcsolatuk. Dr Ji volt, aki �t�ll�tott? Vagy az… Az elm�lt n�h�ny napban kapcsolatban �llt�l vele, bizony�ra ez lehet az oka. M�sk�l�nben nem �lln�l az oldal�ra.

     Mire ezeket az utols� szavakat kezdte morogni, Lu Feng m�r lenyugodott, r�j�ve, hogy az anyja valami m�sr�l besz�lt, nem a t�nyleges fert�z�d�si eset�r�l.

   - �gy �rted, az Arbiter? – k�rdezte Lu Feng, lassan �sszek�tve a pontokat. Madam Lu arca megr�ndult, de a szeme fagyos h�rty�t n�vesztett a pupill�ira. A szomor�s�got lassan hideg d�h takarta be.

   - Sosem hitt�l nekem, nem igaz?

     Lu Feng sz�hoz sem jutott. Nem tudta, mire vonatkozott ez a k�rd�s, �s az anyja k�vetkez� mozdulata m�g jobban meglepte: a v�llai hirtelen megrogytak, �s a szeme p�r�ss� v�lt, mintha a fagyoss�g azonnal felolvadt volna. Elfordult.

   - K�rlek, menj.

     Lu Feng mozdulatlan maradt. Most � volt az, aki lefagyott; a vir�gaival akart maradni, de… f�ggetlen�l a vit�t�l, egyel�re nem tehette meg – vissza kellett j�nnie valamikor m�skor, amikor senki nem volt a k�rny�ken. Azonban m�g mindig d�bbent volt. Nem volt k�pes elkapni a dinamik�t Lu Feng �s az anyja kapcsolat�ban – nem tudta, mi�rt k�ldte el.

     Kelletlen�l fel�llt.

     Az anyja nem n�zett r� t�bb�, de elkezdett k�sz�l�dni a vir�glocsol�sra, ami m�g mindig egy gondoskod� tett volt t�le, sz�val am�g ezt tette, Lu Feng �gy �rezte, nem kellene tov�bb er�ltetnie ezt a besz�lget�st, egyel�re.

     T�vozott.

     Nem volt a kedvence ez az �rz�s; olyan volt, mintha nem tudott volna befejezni egy feladatot. Olyan sok �rz�s volt a mellkas�ban, m�gsem tudta elmondani vagy kimutatni a fel�ket sem. Igaz�n meg akarta mutatni Lu Feng igazi oldal�t az anyj�nak, de tal�n csak valami rosszat csin�lt.

     Kik�dorgott az �p�letb�l, �s az �t sz�l�n �llva nem tudta, hova menjen.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.