An Zhe tekintete v�gigsepert az el�tte hever� dokumentumokon, �s n�ha feln�zett a monitorj�ra is. A sz�m�t�g�pe halk b�g� hangot adott ki, de kiz�rta a fej�b�l.

     A katonas�g nem �r�lt, amikor a fekete doboz felv�tel�t k�rte, de mivel az Arbiter azt mondta, biztosra akar menni, hogy Lu Feng alt�bornagy nem volt fert�z�tt, kelletlen�l beadt�k a derekukat.

     An Zhe elkalandozott.

     Lu alt�bornagy volt az, aki el�sz�r felaj�nlotta neki a dobozt.

     Ez m�g mindig rejt�ly volt An Zhe sz�m�ra. Az ilyen tettek… bizonytalann� tett�k Lu Feng identit�s�ban.

     K�ztudott volt, hogy An Zhe nem volt teljes �rt�k� katona. A katonas�gn�l mindenki len�zte. Egy ideig m�g a B�r�k is len�zt�k, miel�tt megkapta a jelenlegi munk�j�t. Eredetileg kutat� volt, biol�gi�b�l doktor�lt. Az Elj�r� B�r�s�g leg�jabb szab�lya szerint csak katon�kat fogadtak el B�r�kk�nt, az er�sebb ment�lis �s fizikai tulajdons�gaik miatt – a kutat�k m�r r�g elvesztett�k az uralmukat efelett az egys�g felett. Amikor felaj�nlottak neki egy helyet az Elj�r� B�r�s�gban, extra kurzusokat kellett vennie fegyverkezel�sb�l, �s fizikai kik�pz�sre kellett mennie. �s m�g mindig nem sz�m�tott igazi katon�nak.

     A rangj�t a k�l�nleges k�pess�ge miatt kapta, semmi m�s�rt. �gy, ha nem a nyomoz�s�r�l volt sz�, m�s katonai oszt�lyoknak nem volt k�teless�ge, hogy a parancsai szerint cselekedjenek.

     Senki nem adott volna �t neki egy szigor�an titkos katonai felszerel�st, an�lk�l, hogy k�relmet ny�jtott volna be r�, hacsak nem � �llt vezet� poz�ci�ban az adott eset felett. �s Lu Feng alt�bornagy egy�rtelm�en nem tartozott az �pphogycsak-ezredes An Zhe joghat�s�ga al�.

     An Zhe mosolygott. Megvolt ez a szok�sa, hogy az arc�t eddze, hogy mosolyogjon b�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Rendszeress� v�lt sz�m�ra, m�g ha egyed�l is volt. A m�ltban, amikor �szrevette, hogy ezt csin�lja, csak f�lreseperte, de most… szavak visszhangoztak a f�l�ben.

     „Ne mosolyogj, ha nem �gy fogsz mosolyogni.”

     Elt�ntette a mosoly�t, ahogy �szrevette, hogy megint csin�lja.

     S�hajtott, �s f�lrerakta a dobozt. Lu alt�bornagy valami v�ratlant tett, de azt�n megint teljesen h�tk�znapian viselkedett. An Zhe ellen�rizte a v�rteszteket, �s m�s vizsg�lati leleteket, melyen csak egy �tlagos ember tulajdons�gait mutatt�k.

     Erre a gondolatra m�g t�volabb pillantott, az asztala sarka fel�.

     Lu Feng alt�bornagynak, mint b�rmelyik m�sik katonai alkalmazottnak, volt m�r n�h�ny pszichol�giai vizsg�lata ezel�tt. Ez nem volt �j; alap k�vetelm�ny volt vezet� poz�ci�ban l�v� emberek sz�m�ra, hogy rendszeresen vizsg�lj�k a ment�lis eg�szs�g�ket. �s a f�rfi v�laszai legal�bb olyan �tlagosak voltak, tal�n csak kicsit hidegek �s �rzelmekt�l t�voliak, de akkor is igaz�n elv�rhat�k.

     An Zhe felvett k�t leletet – egy r�git �s egy �jabbat – mindk�t kez�be, �s alaposan �ttanulm�nyozta �ket.

     Nem sz�m�t, h�nyszor ellen�rizte �ket, ugyanazokat a k�l�nbs�geket l�tta.

     Lu Feng v�laszai megv�ltoztak ahhoz k�pest, amiket a m�ltban adott. Ezel�tt minden v�lasza egy kritikus �s logikus gondolkod�s� embert �rt le, z�r� �rzelmi k�t�d�ssel vagy ingadoz�sokkal bizonyos t�m�k fel� – az emberek azt mondt�k volna r�, olyan mesters�ges volt, mintha egy robot lett volna. De mindig ilyen volt, sz�val m�sok csak furcs�nak �s antiszoci�lisnak h�vt�k, �s ez illett a karakter�hez.

     A v�ltoz�sok n�ansznyiak voltak. Most, ha a t�bbiek �sszevetett�k volna ezeket a leleteket, azt mondt�k volna „oh, komolyan n�vesztett egy lelket”, �s fejl�d�sk�nt k�nyvelt�k volna el. Volt egy p�r eset, ahol t�bb t�r�d�st �s �rzelmi reakci�t mutatott, mint ezel�tt.

     Egyik sem volt… embertelen. A v�ltoz�s�t term�szetes v�laszreakci�k�nt is lehetett �rtelmezni a buk�s�ra, �s fejl�d�s�re, csak ahogy az emberek felt�telezt�k volna. Ez nem volt el�g j� ok An Zhe sz�m�ra, hogy fert�z�ttnek �t�lje, �s egy�rtelm�en nem akart semmif�le hib�t elk�vetni, �s meg�lni egy felt�telez�s miatt.

     M�gis…

     N�h�ny jelent�ktelen jel akkor is ott volt, ami miatt k�ptelen volt elengedni a gyan�j�t.

     Lehet, hogy csak egy brili�ns xenog�n volt, aki k�pes volt igazodni az emberi �rz�sekhez �s helyzetekhez b�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt? Egy nagyon flexibilis szem�ly, aki k�pes leut�nozni az emberi �rz�seket, vagy el�gg� meg�rteni �ket, hogy tudja azt is, mit kellene v�laszolnia?

     Ezzel a t�m�val v�kony j�gen j�rt.

     An Zhe gondolatai m�g messzebb utaztak enn�l, �s el�hal�szott egy m�sik f�jlt a sz�m�t�g�p�n, miut�n sz�neteltette Lu alt�bornagy csapat�nak felv�tel�t a k�ldet�s�r�l.

     Az Elj�r� B�r�s�g alap�t�sa… az ember, aki csin�lta… �sszevegy�teni xenogenikusakat emberekkel, egy�tt �l� rendszert fejleszteni k�l�nb�z� g�nek k�z�tt… Tabu volt a Vil�g�t�torony sz�m�ra, hogy �rdekl�d�st mutasson ebben a k�rd�sben, de mindenki tudott a F�zi�s Frakci�r�l �s a Felvid�ki Kutat�k�zpontr�l, m�lyen lent, a vil�g d�li partj�n. Tiltott volt, hogy kapcsolatba l�pjenek vel�k, nyilv�nval�an, �s neki nem voltak meg az eszk�zei ehhez – azt sem tudta, egy�ltal�n v�laszoln�nak-e.

     M�g mindig az Elj�r� B�r�s�g alap�t�j�nak f�jlj�t n�zte, amikor valaki kopogtatott az ajtaj�n.

     An Zhe „bej�het”-je ut�n Dr Ji kinyitotta az ajt�t, �s bekukkantott a szob�ba.

   - Van egy perce, An ezredes?

   -… Mondtam, hogy h�vj An Zhe-nek. – An Zhe rezign�lt v�lasz�t�l Dr Ji sz�lesen elmosolyodott, �s betess�kelte mag�t. A doktor mell� v�gtatott, mik�zben An Zhe kapkodva �sszeseperte a dokumentumokat egy kupacba az �r�asztal�n, hogy rendezettebbnek t�nj�n.

   - �pp tal�ltam valami �rdekeset, �s szeretn�m, ha vetn�l egy pillant�st erre a mint�ra.

     An Zhe elvett egy pap�rt az orvost�l, �s mik�zben olvasta, l�tta a szeme sark�b�l, hogy a koll�g�ja az irod�j�ban n�zel�dik k�rbe, a kez�t a zseb�be dugva.

     A minta, amir�l besz�lt, egy xenog�n gomb�r�l sz�lt, �s �rdekes sz�mokat adott ki a fert�z�si �rt�k�re. Mikor An Zhe �tolvasta a pap�rokat, �s l�tta a konkl�zi�t, ideiglenesen elfeledkezett a saj�t munk�j�r�l.

   - �gy t�nik, hogy ez a minta semleges – vonta le � is a k�vetkeztet�st meglepve. Dr Ji lepillantott, a szeme �l�nken ragyogott.

   - Szeretn�m, ha velem dolgozn�l ezen a k�s�rleten – mondta. – Besz�lt�nk r�la a t�bbiekkel, �s szeretn�k �sszeismertetni n�h�ny xenog�n alannyal ezt a gomb�t.

   - Hogy l�ss�tok, hogy k�ptelen-e megfert�z�dni, vagy megfert�zni m�sokat? – b�lintott An Zhe, ahogy meg�rtette a kimondatlan sz�nd�kot, �s a homlok�t r�ncolta. – Ez egy el�g kock�zatos k�s�rlet. Sok minden romolhat el, ha hagyj�tok a mint�kat kapcsolatba l�pni. Nagyon �vatos kezel�st ig�nyel.

   - Ez�rt k�rtelek t�ged – veregette meg a v�ll�t a sz�ke f�rfi. – Sokkal nagyobb k�nnyeds�g volna, ha figyelni tudn�d a feladatainkat, mik�zben haladunk vele. Elfoglalt vagy? Ez… Lu Feng �gye?

      Persze, Dr Ji megl�tta a nevet a dokumentumokon, miel�tt An Zhe �sszekotorta �ket az asztal legt�volabbi sark�ban. A k�cos kupacb�l m�g mindig kil�gott p�r pap�rlap, �s azt�n An Zhe r�j�tt, hogy a sz�m�t�g�p�n se csukta be a f�jlokat.

   - Nos, igen… �s tudod, hogy hamarosan vissza kell mennem a K�lv�rosba – s�hajtott An Zhe, �s pr�b�lta j�v� tenni a hib�j�t, �sszerendezve a mapp�kat, �s bez�rva az ablakokat. – Ha nem v�rhat, akkor itt tudom hagyni neked Seraingot; � megfelel� �tvenni a helyemet, mind a v�delem �s a megfigyel�s tekintet�ben.

   - Az Pauli Jones akt�ja volt?

     Dr Ji mindig is bar�ts�gosan viselkedett An Zhe-vel, tal�n egy kicsit t�ls�gosan is. An Zhe csak mosolygott, �s bez�rta az utols� ablakot, fel�llva a sz�k�b�l.

   - Doktor, ne legyen ilyen sajtkukac – sz�lt k�nnyeds�ggel a hangj�ban. Nem szidta le komolyan, �s Dr Ji is tiszt�ban volt ezzel; nem vette a lapot, hogy dobja a t�m�t.

   - Esetleg azon gondolkodsz, hogy felvedd vele a kapcsolatot? – Jibran hangja egy leheletnyi lelkesed�st �s k�v�ncsis�got hordozott. – �n is gondolkodtam ezen, k�l�n�sen miut�n megkaptuk ezt a gomba mint�t.

   - L�gy �vatos – halk�totta le a hangj�t An Zhe, bar�tjak�nt n�zve fel a f�rfire ez�ttal. – Tudod, hogy nem besz�lhet�nk err�l. �s nem mintha lenne b�rmilyen m�dunk kapcsolatba l�pni vele. Csak a bar�todon gondolkodtam, ez minden.

     Agg�d� hull�m sepert v�gig Dr Ji arc�n, �s ett�l az az�r szemek m�lyebb k�k sz�n�v� s�t�tedtek.

   - Sz�val m�g mindig azt gyan�tod, hogy Lu Feng xenog�n. – Egy er�ltetett mosoly m�szott az orvos ajkaira. – M�g a v�rv�telei �s a vizsg�latai ut�n is? T�nyleg �gy gondolod, hogy fert�z�tt? Besz�ltem vele egy kicsit, �s valamennyire zavarodott volt, de m�g mindig az �tlagos �nmaga volt. �n… �n nem vagyok fert�z�tt, ugye?

   - Nem, nem vagy fert�z�tt – biztos�totta An Zhe nyugodtan. – De a bar�tod… Nem vagyok benne biztos. Nem tudom. Rem�lem, hogy nem, �s egyszer �s mindenkorra kiz�rhatom ezt a probl�m�t. – An Zhe egy kicsit k�nosan �rezte mag�t. Sosem szeretett rossz h�reket k�z�lni senkivel, f�leg olyanoknak nem, akiket ismert, de ez volt a munk�ja. – Azon gondolkodtam, mi van, ha � egy olyan t�pus� xenog�n, amilyet… Pauli Jones akart l�trehozni. Ha ez a helyzet, gyorsan cselekednem kell.

     Jibran m�r arra k�sz�lt, hogy mondjon valamit, de elhallgattatta mag�t egy pillanatra, felnyomva a szem�veg�t az orr�n, m�lyen elgondolkodva, mik�zben m�g mindig a sz�m�t�g�pre meredt, nem j�ve r�, hogy An Zhe el akart l�pni az �r�asztal�t�l – az orvos pontosan a sz�ke mellett �llt, elz�rva a kiutat.

   - Mi van… ha azt mondom, tudok m�dot r�, hogy felvegy�k vele a kapcsolatot? – Ez�ttal m�g a besz�des �s hangos Dr Ji is lehalk�totta a hangj�t, �s a s�padt arca szokatlanul komolly� v�lt. An Zhe felvonta a szem�ld�k�t, �s meglepve n�zett r�, m�gis, valahogy �gy �rezte, ez nem volt olyan v�ratlan az orvost�l.

     K�ts�gek �bredtek a sz�v�ben, �s annak ellen�re, hogy szembe ment a t�rv�nnyel, t�pel�d�tt, hogy vajon folytatniuk kellene-e ezt a besz�lget�st. K�v�ncsis�g par�zslott az elm�j�ben, �s a k�sztet�s, hogy megk�rdezze a m�sikat „hogyan”, olyan er�s volt, hogy majdnem hangosan kimondta.

     Azonban miel�tt d�nthetett volna, hirtelen egy sokkal er�teljesebb kopog�s hallatszott, �s Seraing m�g csak meg sem v�rta a v�lasz�t, berontott az irod�ba.

   - Doktor! – Azt�n �szrevette Dr Jit az oldal�n, �s megfagyott egy pillanatra, miel�tt kijav�totta volna mag�t. – An ezredes, probl�ma van a K�lv�rosban. Azonnal j�nnie kell.

   - Probl�ma? – An Zhe f�lretette az �sszes mapp�t, �s megragadta a katonai kab�tj�t.

   - Parazita fert�z�s t�rt�nt a bolhapiacon.

     Nem volt t�bb ideje Dr Jire, sz�val elv�ltak, �s An Zhe egy id�re h�tratolta az elm�j�ben Lu altengernagy arc�t.

*

     Lu Fengnek nem volt sok szerencs�je a megmaradt szabadnapjain. Igaz�b�l semmit nem tudott elint�zni, amit tervezett, �s ahogy egyszer v�get �rt, vissza kellett mennie dolgozni.

     Szerencs�re egy id�re eltiltott�k t�le, hogy elhagyja az �szaki B�zist; ez�rt, mint k�ldet�s n�lk�li katona, majdnem csin�lhatott b�rmit, amit akart, am�g az illett Lu Feng karakter�hez – hogy ne keltsen gyan�t az identit�s�r�l az ismer�sei k�r�ben. M�g egyszer �ldottnak �rezte mag�t, hogy Lu Feng ilyen mag�nyos ember volt. Az els� napj�n a felettese h�vta, hogy jelentse, hogy eg�szs�ges volt-e, azt�n n�h�ny m�sik bajt�rsa n�zett r�, hogy t�bb�-kev�sb� ugyanarr�l k�rdezze – de a seg�dtisztje �s a k�zeli csapattagjai halottak voltak, �s a r�vid v�laszai kiel�g�tett�k ezeket az embereket. Egy p�r nappal k�s�bb m�r senki fel sem emelte a fej�t, hogy l�ssa.

     Az irod�ja nagyj�b�l rendben volt, de el�g �res is, �s nem t�l nagy.

     Volt egy �r�asztala, k�t sz�ke, egy k�nyvesszekr�nye, egy �veges szekr�ny a ruh�inak, �s egy telev�zi�, ami a falon l�gott, pontosan a v�r�s fest�kkel festett id�zet alatt: „Az emberis�g �rdekei mindenn�l el�bbre val�k.”.

     Miut�n megtanulta, hogyan kapcsolja be a t�v�t, a h�reket hallgatta a nap bizonyos pontjain munka k�zben, �s az esti h�rad� ut�n hazament. A h�rek k�z�tt zene sz�lt a fekete k�perny� fel�l, �s n�ha bekapcsolva hagyta, a h�tt�rben hallgatva, mik�zben pr�b�lt hozz�szokni ehhez az �lethez. Alkalmank�nt elment az edz�p�ly�ra, de nem szerette, milyen sok ember volt ott, �s valahogy tudta, hogy Lu Feng nem ment edzeni nyilv�nos helyekre. �gy a r�zsa leggyakrabban az irod�j�ban �s az otthon�ban tart�zkodott.

     Volt ideje, hogy megfigyelje �s tanuljon Lu Feng m�ltj�r�l.

     Nem tal�lt sok szem�lyes t�rgyat, csak egy p�r nem v�rt darabot.

     Volt k�t kit�ntet�s a falon, pontosan a sz�ke m�g�tt. Mindkett� az alt�bornagyi kinevez�s eml�klapja volt – pontosabban, az egyik Lu Feng bizony�tv�nya volt, de a m�sik egy Gao Tang nev� illet�h�z tartozott. Mindketten al��rt�k a pap�rjukat. A r�zs�nak n�znie kellett egy darabig, miel�tt �szrevette a legnagyobb k�l�nbs�get: a kit�ntet�sek id�pontj�t. A sz�mok alapj�n Gao Tang id�sebb volt, mint Lu Feng.

     Hogy ez az illet� Lu Feng felettese vagy bar�tja volt, a r�zs�nak �tlete sem volt. Lu Fengnek nem voltak eml�kei err�l a szem�lyr�l; sosem hallotta a nev�t, �s nem tal�lt semmi m�st sem r�la az irod�j�ban.

     Azt�n tal�lt egy kis k�nyvet, amir�l kider�lt, hogy egy jegyzetf�zet. �tn�zte, �s m�g egyszer d�tumokat l�tott, �s apr� megjegyz�seket mellett�k. Hasonl� volt egy napl�hoz, de nagyon sz�raz, �s t�rgyilagos st�lusban �r�dott, mintha Lu Feng csak megjegyz�seket �rogatott volna mag�nak, hogy ne feledjen el n�h�ny fontos esem�nyt.

     Amennyire nem akart belekeveredni az emberek �gyeibe, a r�zsa azon kapta mag�t, hogy a k�zte �s a Madam Lu k�zti vit�n gondolkodik. Pr�b�lta ezt �sszek�tni Lu Feng f�zet�vel, �s a legels� oldalr�l kezdte olvasni, de ez nem az els� k�nyve volt – csak egy p�r h�napja kezdte �rni.

     Ez j� �tletet adott neki, m�ghozz�, hogy Lu Fengnek val�sz�n�leg voltak m�g jegyzetf�zetei valahol.

     Felt�telezte, hogy hazavitte �ket, de val�j�ban nem tal�lt semmif�le munk�val kapcsolatos jegyzetet otthon. A lak�sa ugyanolyan st�lus� volt, mint az irod�ja: t�bbnyire �res, �s csak az abszol�t sz�ks�ges dolgok voltak meg neki, mint plusz ruh�k, a napi rutinj�hoz sz�ks�ges kell�kek, �s n�mi r�gi dokumentum �s sz�les k�nyven a b�zis t�rv�nyeir�l, illetve katonai dolgokr�l.

     A r�zsa nem volt k�l�n�sen t�relmetlen. Legal�bb tudta, hogy a csal�dja biztons�gban volt, sz�val nem kapkodott. �gy d�nt�tt, megpr�b�l beilleszkedni m�g p�r napig, �s megoldani ezt a rejt�lyt.

     Csak r�szben mozgatt�k �n�s �rdekek. Egy m�sik ok �bredt a sz�v�ben nem olyan r�g. Meg�rtve, hogyan hagyhat egy csal�dtag elt�n�se sebeket egy emberen, arra gondolt, hogy ha Lu Feng hirtelen elt�nt volna, a k�r�l�tte �l�k, a bar�tja, az anyja… �sszet�rn�nek. �s a r�zsa tudta, mennyire f�j egy csal�dtag hal�l�ra gondolni – m�g �, az egy�gy� l�tforma �s �rzett vesztes�get, amikor hallott a faj�nak kiirt�s�r�l.

     Csak egy p�r embert �rdekelt Lu Feng, ami�rt olyan t�voli �s hideg volt, sz�val ezen fel�l a r�zs�nak k�rbe kellett ker�lnie ezt a dolgot – nem tudott csak odamenni az emberekhez, �s a saj�t �let�r�l k�rdezni. Nem tudott visszamenni sem az anyj�hoz. M�s utat kellett tal�lnia – �r�lt volna neki, ha neki is meglett volna az Arbiter hatalma, hogy sz� szerint b�rmit olyan k�nnyen megtal�ljon, mint a l�legz�s.

     Egy ponton �gy d�nt�tt, hogy ragaszkodni fog az eredeti �tlet�hez, �s pr�b�lta megtal�lni Lu Feng t�bbi jegyzet�t.

     Egy nap, miut�n meg�rkezett az irod�j�ba, azonnal elkezdte keresni �ket. A t�v� be volt kapcsolva a h�tt�rben, mik�zben ki�r�tett minden fi�kot �s polcot, amit a kis szob�ban tal�lni tudott. Az els� pillant�s ellen�re Lu Fengnek sok mapp�ja �s k�nyve volt a szob�ban. K�zik�nyvek a vadonhoz, r�gi tank�nyvek, t�rt�nelemk�nyvek a seregr�l, �s m�g t�bb �s t�bb k�nyv t�rv�nyekr�l �s megszor�t�sokr�l… Lu Feng t�nyleg lelkiismeretes �s t�k�letes polg�r volt.

     Gyorsan elveszett a k�oszban: nem j�tt r� id�ben, milyen sok dolgot t�rolt Lu Feng a szekr�nyeiben. Pap�rmunka halmok �s k�nyvek fek�dtek az �r�asztal�n, majdnem eltakarva a szoba kil�t�s�t. Lu Feng megtorpant; az el�dje sokkal rendszerezettebb volt n�la… mit mondana, ha l�tn� ezt a kupit, amit az irod�j�ban csin�lt?

     Az �tlet furcsa �r�mmel t�lt�tte el. Nonszensz m�don, arra gondolt, hogy Lu Feng hirtelen visszaj�n a vadonb�l, kinyitja a saj�t ajtaj�t, �s l�tja �t, a r�zs�t, em�g�tt a sok cucc m�g�tt �lni, ahogy a dokumentumokat v�logatja, �s a r�gi f�zeteit keresi. M�rges lenne, vagy elkezdene seg�teni neki? Vagy tal�n egyszer�en figyelmen k�v�l hagyn�, ahogy tette ezt sok m�s dologgal is az �let�ben.

     F�l�ton a szort�roz�sban, polct�r�lget�sben �s a k�nyvek egyenk�nt visszapakol�sz�s�val, megsz�laltak a h�rek.

   - M�jus 17.-�n, este h�t �rakor, parazita sz�rnyinv�zi� t�rt�nt a K�lv�ros bolhapiac�n egy �j parazitiz�ci�s m�dszerrel. Az Elj�r� B�r�s�g tov�bbi felt�teleket vezetett be a Tesztekhez, v�laszul az �j parazitiz�ci�s m�dszerre. A b�zison bel�li vesz�lyt jelenleg elh�r�tott�k. Kedves lakosaink, k�rj�k, nyugalommal utazzanak.

     Lu Feng feln�zett az „Elj�r� B�r�s�g” szavakra. Egy pillanatra mindent elfelejtett, l�tva az hasonl� alakot a k�perny�n. Mostan�ig sosem l�tott senki sz�m�ra ismer�st a t�v�ben. �ntudatlanul �llt fel, hogy jobban l�ssa.

     Az Arbiter interj�t adott, de a h�tt�rben lett felv�ve, �s a n�i bemond� a felv�tel al� besz�lt.

   - Hogy jav�ts�k a Tesztek pontoss�g�t, �s biztos�ts�k az Arbiter jelenl�t�t az eg�sz folyamat alatt, a mai napon a v�roskapuk m�k�d�s�t lecs�kkentik reggel nyolct�l d�lig, illetve d�lut�n kett�t�l hatig. K�rj�k, figyeljen oda az id�re, amikor visszat�r a v�rosba.

     Ezut�n v�gre � k�vetkezett. A kamera egy k�zelebbi sz�gb�l mutatta a s�padt, hamis mosoly� arcot, ahogy az Arbiter a szok�sos, nyugodt �s kedves hangj�n besz�lt.

   - A Vil�g�t�toronyban tett megfigyel�seink alapj�n az �zeltl�b� oszt�ly� �s a parazita oszt�ly� sz�rnyek szaporod�si szezonja kor�bban kezd�d�tt. Hogy megel�zz�k a l�gi inv�zi�t, a b�zis ultrahangos hangsz�r� eszk�z�nek erej�t III.-as Szintre emelt�k. A 2-es S�kf�ld �s n�h�ny medence �s kanyon vesz�lyess�gi szintjeit pedig n�gy csillagosra friss�tett�k.

     Lu Feng a homlok�t r�ncolta. A rovarok m�g mindig a beporz�i voltak, de tudta, hogy fenyeget�st jelentenek erre a v�rosra. Nem igaz�n �rtette a b�zis v�delmi mechanizmus�t, de a szavaib�l nagyj�b�l elkapta, hogy er�s�tettek a biztons�gon. Ez val�sz�n�leg azt jelentette, hogy az Arbiternek t�bb munk�ja volt, �s tal�n, hogy t�bb fert�z�tt ember is lesz. Sz�val… t�bbet kell �lnie… Mennyit? Az emberek azt mondt�k, el�g sokat meg�l �vente.

   - Mit tan�csol a katon�knak �s a zsoldosoknak, An ezredes?

   - Hogy ford�tsanak alapos figyelmet a szem�lyes biztons�gra a vadonban, �s mindig teljes testi v�delmet viseljenek. Kik�ldt�k ezt az �zenetet minden csapatunknak a vadonba is.

   - K�sz�nj�k a kem�ny munk�j�t.  

   - Atya �g, l�tom, hogy nekem is meg kell k�sz�nn�m a te kem�ny munk�dat. Biztos voltam benne, hogy nem tudsz a seggeden maradni, m�g ha az Arbiter is parancsolta neked, de mi a pokol ez?

     Lu Feng majdnem megrezzent ijedt�ben, amikor meghallotta Dr Ji hangj�t. Az orvos elfelejtett kopogni, de ahogy bel�pett, egyb�l szemt�l szemben �sszetal�lkozott egy hatalmas kupac k�nyvvel �s mapp�val.

     Lu Feng nem tudta elrejteni a kupit, m�g ha akarta sem, sz�val csak nyugodt maradt, �s nem vette a sz�v�re az egy�rtelm� piszk�l�d�st.

   - Egyik�nknek kem�nyen kell dolgoznia – sz�lt. A sz�ke f�rfi meglepett tekintetet vetett r�.

   - �n IGENIS kem�nyen dolgozom! – dacoskodott, �s k�zelebb j�tt az asztalhoz. – Mi az, nem tarthatok sz�netet?! Nem eb�delhetek? – Nem v�rt Lu Feng v�lasz�ra. – Mit csin�lsz?

   - A r�gi jegyzetf�zeteimet keresem. – Lu Feng nem tal�lt semmi rosszat abban, hogy elmondja.

   - Oh, nosztalgikus �rz�sed t�madt? – Egy �nel�g�lt vigyor t�nt fel Dr Ji ajkain, �s elkezdett olvasgatni n�mi pap�rmunk�t a halomb�l. – Azt hittem, kidobtad �ket, miut�n befejezt�l egy k�nyvet.

     A r�zsa megfagyott �lt�ben, �s ideiglenes csendbe burkol�zott. Ez illene Lu Feng �letst�lus�hoz… m�g ha a f�zeteket „szem�lyes” t�rgynak is lehetett sz�m�tani, kidobn� �ket, mert nem k�t�d�tt hozz�juk. Ez a gondolat elt�lt�tte �t n�mi rem�nytelens�ggel hirtelenj�ben. Csak r�meredt Dr Jire, �s pr�b�lt egy el�g j� magyar�zatot tal�lni, hogy felkorb�csolja a saj�t rem�ny�t.

     Dr Ji azonban feln�zett, amikor nem v�laszolt, �s visszameredt r�, miel�tt megr�zk�dott.

   - Az istenek szerelm�re, mi�rt n�zel �gy r�m? – panaszolta, mik�zben �szint�tlen, f�lelemmel teli p�zt vett fel, mintha pr�b�lt volna olyan messzire ker�lni t�le, amennyire csak tud, mik�zben tov�bb szemezgetett a dokumentum-halomb�l, mintha valami csemege volna. – Elfelejtetted, hogy nem szeretsz sz�ks�gtelen t�rgyakat tartani magad k�r�l?

     A fejs�r�l�se nagy seg�ts�g volt, de Lu Feng nem merte t�lhaszn�lni.

   - Csak nagyon meg akartam tal�lni.

   - Ejj… - Dr Ji is elfeledkezett a f�lelm�r�l, �s a mosolya most olyannak t�nt, mint azok a k�pek a szentekr�l. Csak a gl�ria nem lebegett a feje felett. – Akkor hadd seg�tsek.

   - L�gsz munk�b�l?

   -… Most ne l�gy m�r ilyen j� megfigyel�. A bar�tod vagyok, �s a bar�tok kiseg�tik egym�st, igaz? Igen, seg�tek neked, mert felel�ss�gteljes bar�t vagyok.

     Lu Feng nem tudott el��llni semmilyen tiltakoz�ssal, sz�val csak n�zte, ahogy Dr Ji le�lt a m�sik sz�kre, �s k�v�ncsian elkezdte rendezgetni az akt�kat. V�g�l a r�zsa elfogadta a seg�ts�get.

     Nos, nem volt olyan nagy seg�ts�g. Dr Ji nem tudta f�l percn�l hosszabb ideig befogni a sz�j�t, sz�val eleinte Lu Feng szenvedett, hogy koncentr�lni tudjon a saj�t v�logat�s�ra, de egy id� ut�n k�pes volt elmerengni, �s elnyomni Dr Ji hangj�t a h�tt�rben, csak ahogy elnyomta a telev�zi� �s a zene hangj�t is. A zajok eltompultak, �s megk�nnyebb�lt.

     Am�g a k�vetkez� h�rad�s fel nem bukkant a k�perny�n Dr Ji feje felett.

     N�ha eg�sz nap ugyanazokat a h�reket ism�telt�k, n�ha volt n�h�ny v�ltoz�s.

   - Ma, m�jus 18.-�n, d�lel�tt 10 �rakor l�zad�s t�rt ki az 5-�s Ker�letben, a V�rosv�delmi Hivatal f��p�let�n�l. Civilek vett�k k�rbe az iroda�p�letet, �s k�vetelt�k An ezredes letart�ztat�s�t. Howard ezredes, a V�rosv�delmi Hivatal vezet�je, nem er�s�tette meg An ezredes holl�t�t, �s a demonstr�ci� feloszlat�s�t rendelte el, elutas�tva a civilek k�r�s�t a hivatal fel�.

     Lu Feng keze meg�llt, �s a k�perny�re meredt. Egy �p�letegy�ttest mutattak, megannyi, a katonait�l elt�r� egyenruh�ba b�jt emberrel, akik egy magas, vasrudakb�l �ll� kaput v�dtek, �s a kapun k�v�l tengernyi ember �llt, transzparenshull�mokkal, melyek azt hirdett�k: „L�zadj az Arbiter zsarnoks�ga ellen!”, „Sz�ntess�k meg az Arbiter K�dj�t!”, vagy „A B�r�k az emberis�g b�n�sei!”. A sz�vegeket v�r�s fest�kkel �rt�k.

     �pp csak l�tta az Arbitert a h�rekben nagyj�b�l egy �r�ja; hogy t�rt�nt ez? Eml�kezett az alacsony fiatalember arckifejez�s�re; a hamis mosolyra �s a gyorsan elfedett f�jdalomra az arc�n, �s a hangja a f�l�ben csengett, ahogy elmondta neki, milyen neh�z volt a munk�ja, �s hogy mennyi ember gy�l�lte.

   - M�r rep�l�n �l, visszaj�n a F�v�rosba.

     Dr Ji hangja m�g egyszer kir�ntotta a kusza gondolataib�l. Lu Feng r�n�zett; az orvos fel�llt, jelenleg k�nyveket pakolt a polcra. Csak a h�t�t l�tta. Lu Feng nem is k�rdezett, �s Dr Ji nem is n�zett fel�, honnan tudta, min gondolkodott Lu Feng?

   - Mi�rt csin�lt�k ezt? – k�rdezte Lu Feng n�mi megfontol�s ut�n.

   - A demonstr�ci�t? – k�rdezett vissza az orvos k�nnyed hangon, de a hangt�nusa hidegebbnek hallatszott, mint kor�bban. – R�viden, mert emberek. – Ez a v�lasz megfagyasztotta Lu Feng mellkas�t, �s egy borzongat� �rz�s m�szott fel a gerinc�n, mintha Dr Ji azt mondta volna neki, „nem tudod, mert te nem vagy ember”. Azt�n a sz�ke f�rfi hozz�tette: - Ha a magyar�zatot akarod hallani… f�lnek att�l, hogy meg�lik �ket, vagy l�tj�k, hogy egy szerett�ket meg�lik. Van egy r�sze az emberi term�szetnek, amit a B�r�knak �s az Arbiternek ki kell vetnie mag�b�l, az�rt, hogy embereket �ljenek. A civilek csak a gyilkoss�got l�tj�k, �s a m�g�tte h�z�d� szenved�st nem. �m ha megfert�z�dnek, a seg�ts�g�nket k�rn�k, k�veteln�k, hogy gy�gy�tsuk meg �ket… nem mintha ez lehets�ges volna. Azonban nem fogadj�k el a m�dszereinket, ahogy biztons�gban tartjuk �ket. Mint a gyerekek, akik nem tudj�k m�g, vit�znak a sz�leikkel valamir�l, amir�l fogalmuk sincs, de amint valami t�rt�nik, s�rva mennek hozz�juk, �s azt akarj�k, hogy megv�dj�k �ket.

     Lu Feng gondosan hallgatta ezt a monol�got, enyh�n a homlok�t r�ncolva.

   - Akkor mi�rt akarja m�g mindig az Arbiter megmenteni �ket?

   -… R�viden, mert � is ember.

     Volt egy leheletnyi szomor�s�g a leveg�ben ezut�n a kijelent�s ut�n, �s Lu Feng nem tudott rendesen l�legezni.

     Meg�rtette a r�vid verzi�b�l. Az Arbiter ember volt. Meg akarta menteni a faj�t, m�g azzal is, hogy meg�lte �ket. Lu Feng visszagondolt a r�zsa-�let�re, amikor ugyanezt tette. N�ha korl�tozott mennyis�g� t�panyag volt a term�f�ldben, �s nem �lhettek t�l m�sk�pp. A leg�regebbek �s leggyeng�bbek lettek az �ldozatok az�rt, hogy a t�bbiek tov�bb �ljenek, �s k�pesek legyenek kinyitni a szirmaikat. A n�pess�g cs�kkent�se volt az egyetlen es�ly�k.

     Nem gondolkodott ezen t�l sokat ezel�tt. Val�j�ban ez egy sz�ks�ges rossz volt. Nem mintha szerette volna ezt csin�lni. Ha nem fenyegetett volna a kisz�rad�s vesz�lye, �lhettek volna hatalmas bokorban, t�bb ezernyi �ggal, vir�gfejjel �s �j bimb�kkal �s r�gyekkel. De ez nem m�k�d�tt a k�r�lm�nyeik mellett.

     Lu Feng szem�ben az Arbiter ugyanilyen volt.

     Azonban az emberek nem voltak teljesen ugyanolyanok, mint a vir�gok, �s �gy t�nt, nem �rtett�k az �sszk�pet. A r�zsa csal�dja sosem gy�l�lte volna az�rt, amit tett, �s azonnal tov�bbl�ptek.

     Persze, Lu Feng tudta, hogy r�zsak�nt sokkal egyszer�bb �letet �lt. Ezek az er�s k�tel�kek az emberek k�z�tt, �s az egy�ni gondolatmenetek �s �rz�sek idegenek voltak egy vir�gbokornak.

   - Volt egy kis zavarg�s el�z� nap. – Dr Ji v�gre befejezte a k�nyvek pakol�s�t, �s most a kupac az �r�asztalon m�r majdnem elfogyott, �s a polcok megint megteltek. A sz�ke f�rfi megtartotta laza testtart�s�t, a derek�val az asztalnak d�lve, de az az�r szeme a szem�vege m�g�tt olyan hideg volt, mint a j�g. – Hallottad a h�reket. Parazita fert�z�s szennyezte be a bolhapiacot. Egy csom� ember volt ott, elad�k, civilek, katon�k, zsoldosok… Az Elj�r� B�r�s�g az eg�sz �p�letet lez�rta, hogy megakad�lyozza a sz�k�s�ket.

     Lu Feng nem k�rdezte, honnan tudott err�l Dr Ji, ez nem volt a h�rekben, de az emberek nagyon j�k voltak inform�ci�gy�jt�sben.

   - A szennyezetts�gi szint a v�rosokban nem magas – folytatta az orvos, �s most volt egy kis k�nnyedebb t�nus a hangj�ban. – De akkor is egy hatalmas, lez�rt ter�let, amiben sok ember nyomorgott. A fert�z�s kirobbant, �s a t�meg fele megfert�z�d�tt. �jf�lre An Zhe-nek val�sz�n�leg olyan 70-75 embert kellett meg�lnie. Ez nem �tlagos eset, f�leg a civilek sz�m�ra. An Zhe csak egy mar�knyi embert l� le naponta, �s mind a vadonb�l j�nnek vissza. Nincsenek k�zt�k gyerekek �s �regek. De tegnap…

     Lu Feng azonnal meg�rtette. Sz�val az Arbiternek nemcsak, hogy sokkal t�bb embert kellett meg�lnie, mint amihez szokott, de olyan koroszt�lyb�l, amib�l sosem kell meg�lnie senkit ezel�tt.

   - Gy�l�lik �t.

   - Aha. Azt hiszik, az ok, ami�rt olyan sok ember elkapta a fert�z�st, az, hogy azt parancsolta nekik, hogy maradjanak az �p�leten bel�l, ami k�nnyebb� tette a parazita bestia dolg�t. Megv�dolt�k, hogy sz�nd�kosan akarta, hogy megfert�z�djenek, sz�val �gy meg�lheti �ket. �gy gondolj�k, h�tborzongat�, mert ki �l mosollyal az arc�n? Azt mondj�k, �r�lt, egy pszichopata. N�h�nyan m�g azt is mondj�k, hogy � maga is egy polimorf sz�rny, megj�tssza, hogy ember, �s �gy mindannyiunkt�l lassan megszabadulhat. Nem t�rt�nt semmi fizik�lis k�zt�k �s An Zhe k�z�tt mostan�ig, de a helyzet egyre rosszabb.

     Hirtelen egy kis eml�kdarab lebegett fel Lu Feng elm�j�ben; kihallgatott egy besz�lget�st a seg�dtiszt �s az Arbiter k�z�tt.

   - �s nem akart seg�ts�get k�rni.

   - Nem, nem akar. �s egy�bk�nt is ki akarna seg�teni neki? Nemcsak a civilek, sok katona is gy�l�li.

   - �n nem tudok seg�teni? – k�rdezte Lu Feng, az �r�asztal�ra, �s a rajta l�v� akt�kra n�zve.

   - Seg�teni akarsz neki? – Dr Ji most majdnem olyan figyelmes volt, mint az Arbiter, �s Lu Feng r�j�tt, hogy tal�n kiesett a szerep�b�l. – Tudod… kellemes meglepet�s, m�r az is, hogy besz�lni akart�l r�la, �s hogy l�tsz�lag megkedvelted… Tal�n v�gt�re is nem olyan nagy baj, hogy volt egy fejtraum�d. Sosem akart�l k�rdezni engem semmir�l. Azt hittem, csak el akarsz felejteni, �s �gy akkor szenved�lyesen gy�l�lheted �t.

     Nem ez volt a helyzet, m�g az ember Lu Feng eset�ben sem. A r�zsa l�tta, hogy Lu Feng sz�v�ben nem volt gy�l�let. Nem ut�lta Dr Jit, �s annak ellen�re, hogy ez a f�rfi el�g hangos volt, � valahogy meg�rtette Lu Feng �rz�seit vele kapcsolatban. T�lz�s lett volna azt mondani, hogy � szint�n bar�tk�nt gondolt az orvosra, de Lu Feng kedvel�se a f�rfi fel� az ismer�ss�g �s a nosztalgia �rz�s�vel t�lt�tte el.

     Azonban Lu Feng nem az a szem�ly volt, aki elmondta volna az �rz�seit, �s m�r most t�ls�gosan el�retolta a szem�lyis�g�t. Dr Ji nagyon k�zel �llt Lu Fenghez, �s az Arbiterhez… Nem sz�m�t, mit mond r�la az Arbiter jelenleg, Lu Fengnek �vatosnak kellett lennie, mit oszt meg Dr Jivel.

     �gy csak egy dolgot mondott.

   - Nem gy�l�l�m.

     Dr Ji egy pillanatig csendben maradt.

   - Sz�val el akart�l felejteni engem?!

   - Azt mondtad, eb�delni akarsz. Menj, eb�delj.

   - Lu Feng, tudod… az emberek tal�n azt hiszik, megv�ltozt�l, de m�g mindig egy n�rcisztikus bunk� vagy, mint ahogy mindig is volt�l! Nem voltam el�g j� a te hatalmas l�nyedhez, nem voltam j� bar�t?! Legal�bb, hogy elismerj, mint �rt�kes haverodat?

   - Nem mondtam semmi ilyet. Csak a fejedben t�rt�nt.

   - �pp most k�ldt�l el!

   - T�l hangos vagy.

   - Bah… T�nyleg nem v�ltozt�l.

     Lu Feng nem tudott nem mosolyogni egy kicsit, ahogy az �r�asztal�n pihen� mapp�kra n�zett. V�g�l nem tal�lta meg a f�zeteit. Ezek a pap�rok a legkev�sb� sem voltak hasonl� form�j�ak, mint a jelenlegi f�zete. Hasztalan �s eredm�nytelen munka volt a mai.

     De azt�n valami le�rt benne, �s a homlok�t r�ncolta, ahogy feln�zett Dr Jire, aki egy csiga gyorsas�g�val araszolt az ajt� fel�, az arckifejez�se megmutatta v�rz� sz�v�t.

   - Ki gondolja, hogy megv�ltoztam?

   - Huh? – Dr Ji felemelte a fej�t, �s �gy n�zett r�, mint aki m�lyen gy�szol. – Most meg megint �szre akarsz venni? Most megint a bar�tod vagyok? – De nem tudta sok�ig fenntartani az �larcot, val�sz�n�leg nagyon el akarta mondani. – Az Arbiter.

     Lu Feng nem sz�m�tott erre a v�laszra.

   - � nem ismer engem.

   - Ismeri az el�z� vizsg�lataidat. – Dr Ji a kilincsre tette a kez�t, onnan n�zett vissza. – H�t, nem volt es�lyem a r�szletekr�l k�rdezni. De a fel�d ir�nyul� lelkess�g�b�l �t�lve, amennyi id�t az akt�id felett t�lt, szerintem �szrevett valamit. Titokban belelestem nemr�g a pap�rokba, �s l�ttam, hogy p�r v�laszod… m�s volt, mint a r�gebbiek. Biztos vagyok benne, hogy �szrevette �ket.

     Hideg verejt�k csap�dott ki a r�zsa h�t�n.

     Melyik v�laszok???

     Dr Ji villantott r� egy vigyort.

   - Tal�n t�bbet is elmondok, ha megh�vsz vacsor�ra. Legy�nk megint bestie-k*, mint a gyerekkorunkban. Hi�nyzik a r�gi bar�tom.

     Sz�val err�l sz�lt az eg�sz.

     Lu Feng nem v�laszolt; lepillantott, �s folytatta a cuccai elpakol�s�t. Dr Ji d�ht�l fortyogva t�vozott az irod�j�b�l, mint egy hurrik�n.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

Bestie – legjobb bar�t. El�sz�r �ribarinak akartam ford�tani, de azt nem lehet megsz�l�t�sk�nt haszn�lni. Az angolok bec�zik egym�st �gy, pl.: „hogy vagy, bestie?”

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.