Dr Ji nem hagyta mag�t ler�zni. El�sz�r el akarta l�gni a munk�t, de visszah�vt�k; kelletlen�l egyed�l hagyta Lu Fenget a harcuk ut�n. Azonban Lu Feng t�vk�zl�je nem hagyta abba a cseng�st; minden �t�dik, vagy ak�r minden percben volt egy �j �zenet. A sz�vegek megannyi k�rd�st tartalmaztak a vacsora-estj�kr�l, illetve szidalmakat �s �tkoz�d�st is, hogy nem v�laszolt neki, �s m�g meg is v�dolta, hogy „el�rult�k �t, mint bar�t”, azzal, hogy nem mondt�k el neki, hogy „valami volt k�zt�k”.

     Lu Feng az irod�j�ban t�bl�bolt, sz�val tudott volna v�laszolni, mert volt ideje. De egyszer�en nem �rtette a fel�t sem. „Valami volt k�zt�k” aznap �ta, hogy Lu Feng visszat�rt a b�zisra; sz� szerint mindenki, aki �pp csak egy kis figyelmet szentelt erre, tudott r�la. Lu Fengnek megtiltott�k, hogy elhagyja a b�zist, mert az Arbiter gyanakodott r� – sz�val mi�rt volt most Dr Ji ilyen bossz�s?

     Azt sem �rezte, hogy el�rulta volna, hiszen… csak egyszer t�rt�nt, �s m�g r�gt�n fel is vette a kapcsolatot az orvossal. Nemhogy alaptalan v�d, hanem az igazs�g az ellenkez�je volt. Igencsak t�maszkodott Dr Ji szavaira.

     De ennek az illet�nek a meg�rt�se mindig is a legnehezebb volt Lu Feng sz�m�ra, sz�val nem pr�b�lkozott jobban. Egy kicsit t�l izgatott is volt; �gy t�nt, r�tal�lt a szerencse. Az Arbiter megh�vta �t a K�lv�rosba, pont azut�n, hogy esz�be jutottak a magok – a v�gs� es�lye.

     Persze, az izgatotts�g�t nem lehetett k�v�l l�tni. V�rt egy p�r �r�t, a t�vk�zl�j�t hallgatva, ami m�r �tforr�sodott a folyamatos vibr�l�st�l �s cseng�st�l.

     Majdnem elmulasztotta az Arbiter h�v�s�t, mert annyira elbambult, �s elnyomta a hangokat a f�l�ben.

     A fiatalember az �p�let el�tt v�rt r�, �s a katonai telepre vezettek. Lu Feng azt hitte, hogy kocsival mennek a m�sik v�rosba, de kider�lt, hogy az Arbiter t�l fontos szem�ly volt eff�le nonszenszre. Megint egy kicsi rep�l�re sz�lltak, hasonl�ra, mint amit Lu Feng haszn�lt, amikor a F�v�rosba j�tt. Nappali f�nyben sokkal t�bbet l�thatott a vil�gb�l, m�gis olyan keveset – a s�kf�ldek olyan hatalmasak voltak, m�g mindig nem l�tta a v�g�ket, fentr�l sem. A k�t v�ros ennek a helynek a k�zep�n fek�dt, �s � csak hegyek �rny�kait vette �szre a t�voli horizonton. Az eredeti haz�j�nak is arrafel� kellett lennie… nem pont a hegyekben, de sokkal k�zelebb azokhoz, mint a v�rosokhoz.

     Az Arbiter csendben volt, de az arc�n a szok�sos, nyugodt kifejez�s �lt. Egy apr� mosolyt vetett r�, valah�nyszor Lu Feng pillant�sa elk�borolt az ablakr�l, hogy fel� n�zzen. Semmi nem jelezte, hogy zaklatott lett volna az utols� vacsor�juk miatt.

     El�g hamar meg�rkeztek, �s egy m�sik helyen landoltak, mint ahonnan Lu Feng el�z� g�pe felsz�llt, �s nem is egy �p�let tetej�n: egy beker�tett z�n�ban, mely b�zisnak t�nt a b�zisban – egy katonai z�na volt. Katon�k sz�zai, elk�pzelhetetlen fegyverek �s masin�k, �s p�nc�los j�rm�vek voltak mindenfel�.

     Ahogy ott l�tt�k �k, sok katona szalut�lt neki, mik�zben v�gigmas�roztak az emberekt�l zs�folt helyen. De Lu Feng a sokkot is l�tta a szem�kben, amikor �szrevett�k, kivel �rkezett. Lu Feng nem gondolt r� t�l m�lyen, csak az Arbiter�hez igaz�totta a l�pteit, akinek egy sokkal ellazultabb �s lassabb ritmusa volt, mint neki.

     Ez volt az els� alkalom, hogy l�tta a K�lv�rost, �s egy kicsit… kev�sb� volt magas, mint a F�v�ros, �s egy kicsit kev�sb� ragyog�. Kisebb ablakok, de sz�lesebb, sz�rk�bb �p�letek sz�r�dtak sz�t a katonai z�na k�r�l. A szagok is m�sok voltak, sokkal f�st�sebb, amit Lu Feng nem igaz�n tudott megmagyar�zni – jobban szerette a F�v�rost, hogy ha v�lasztania kellett. H�t, ez m�g mindig csak egy csom� beton volt, �s egy talpalatnyi term�szet sem…

     Nem k�rdezte, hova mennek. Ez�ttal volt sof�rj�k, sz�val egym�s mellett �ltek az aut� h�ts� �l�s�n. Volt egy embl�ma az ajt�n, �s a sof�r egy egyenruh�t viselt – ismer�s volt Lu Feng sz�m�ra, m�g r� nem j�tt, hogy l�tta ezt az egyenruh�t a t�v�ben ezel�tt.

     A gyan�ja helyesnek bizonyult. Egy p�r perces kocsik�z�s ut�n egy �p�letegy�ttes v�lt val�s�gg� az eml�keib�l: a V�rosv�delmi Hivatal sz�khelye. A jelenet a telev�zi�b�l �letre kelt, amikor a kocsi meg�llt az �t sz�l�n, �s az emberek a hivatalb�l j�ttek, �s falat form�ltak a saj�t test�kb�l, vezetve az utat a magas kapukig. Amikor mindketten kisz�lltak az aut�b�l, a demonstr�l� t�meg zaja sokkal hangosabb lett. M�g mindig a sz�khely k�r�l t�ntettek, hab�r ezen a napon sokkal kisebb sz�mban. Nagy bannerek t�lt�tt�k meg az eget, mutogatva v�r�s sz�vegeiket, hogy azt akarj�k, hogy az Arbiter elt�nj�n.

     Amikor megl�tt�k �k, a t�bl�kat magasra tartott�k, �s az emberek ugyanazokat a sorokat kezdt�k kiab�lni, mint a feliratok. Lu Feng vetett egy pillant�st az Arbiterre; a fiatalember s�ketnek tettette mag�t, semmi sem v�ltozott az arc�n, �s nem n�zett k�rbe, a tekintete az el�tte l�v� �tra f�kusz�lt.

     Lu Feng az oldal�n maradt, an�lk�l, hogy pr�b�lta volna megvigasztalni – val�sz�n�leg nem volt r� sz�ks�ge, �s a zajok egy�bk�nt is t�l hangosak voltak a besz�lget�shez.

     De miel�tt el�rt�k a kapukat, Lu Feng elkezdett hallani m�s szavakat is az �tkoz�d�sok k�z� keveredni, melyeket az Arbiternek sz�ntak.

   - H�… az ott nem Lu alt�bornagy?

   - Mi�rt van az Arbiterrel?

     Lu Feng pr�b�lta lem�solni az Arbiter m�dszer�t, �s k�sz�nhet�en hideg �s t�vols�gtart� arcberendez�s�nek, tudta, hogy nem �rulja el az idegess�g�t. Nem saj�t mag��rt volt ideges, hanem a fiatalember�rt az oldal�n, �s vissza akart kiab�lni valamit, �s elhallgattatni az embereket.

   - Lu alt�bornagy, t�mogatja az Arbiter K�dj�t?

     Az utols� k�rd�s pontosan azel�tt rep�lt fel�, miel�tt bel�pett a kapukon. Lu Feng mozdulatai megtorpantak, �s hallotta, hogy a t�meg visszatartotta a l�legzet�t ezt l�tva. Minden csendesebb� v�lt egy pillanatra. Lu Feng visszafordult, �s vetett egy pillant�st a sok arcra. A fekete �s sz�rke ruh�k k�z�l, azok a s�padt arcok apr� vir�gok benyom�s�t keltett�k egy t�ln�tt bokron, melyre r�f�rt egy metsz�s.

   - Igen.

     Ki akarta mondani. Nem tudta elhallgattatni az embereket, �s nem akarta b�ntani sem �ket, de… boldogtalan volt a vaks�guk miatt, �s tiszt�n �s hangosan akarta kifejezni az �ll�spontj�t, hogy mindenki l�ssa. De m�g �gy is a szem�lyis�g�ben maradt – nem csin�lt boh�cot Lu Fengb�l, �s nem kezdte kimutatni ezeket az �rz�seket; miut�n odavetette ezt a r�vid �s j�ghideg v�laszt, visszafordult, �s megint megmozdult, k�vetve az Arbitert.

     A t�meg elcsendes�lt ezut�n, mert bementek, �s hamarosan bel�ptek ennek a helynek a f��p�let�be. Senki nem mondott semmit, �s ahogy az Arbiter biztons�gban bejutott, a V�rosv�delmi Hivatal katon�i sz�tsz�ledtek, �s hagyt�k �ket menni, ahova csak akartak.

   - Egy kis id�re elviszlek a r�gi irod�dig… Tal�lkoz�m van Howard ezredessel. Azut�n elmehet�nk. Van olyan hely, ahova el akarsz menni k�s�bb?

     Felmentek k�t emeletet, �s meg�rkeztek egy ajt� el�.

   - Valahova a magasba. Szeretem a magas helyeket.

     L�tni akarta az eg�sz v�rost, csak ahogy l�tta a F�v�rost is a tet�r�l. Az Arbiter r�n�zett, �s ez volt az els� alkalom, hogy tal�lkozott a pillant�suk a kinti incidens �ta. Az Arbiter… hirtelen les�t�tte a pill�it, a sosem v�ltoz�, feh�r arca pedig r�zsasz�n k�d�t n�vesztett a szeme al�.

   - Ok�. – Kinyitotta neki az ajt�t, �s v�rt, hogy Lu Feng bemenjen.

     A szoba nem volt olyan kicsi, mint az irod�ja az Ikertornyokn�l… �s nem is volt olyan �res �s t�k�letes sem. Lu Feng megh�kkenve �llt meg, amint bel�pett, �s egy p�r m�sodpercig pr�b�lta meg�rteni, amit l�tott.

     Ez volt Lu Feng r�gi irod�ja itt?

     Tele volt k�l�nf�le t�rgyakkal minden�tt.

     L�tva, hogy meg�llt, az Arbiter halk hangja j�tt a h�ta m�g�l.

   - Egy p�r �ve nem volt�l itt… �n… �n mindent �rintetlen�l hagytam. Ha nem tetszik, v�rhatsz az �n irod�mban is.

   - J� lesz itt. K�sz�n�m.

     Lu Feng biztos�totta �t egy r�pillant�ssal. Az Arbiter nagyon figyelmesen f�rk�szte �t, mintha mondani akart volna valamit. De azt�n csak b�lintott, �s egyed�l hagyta.

     Lu Feng az asztala fel� ballagott, k�rben�zve az irod�ban, ami kezdett narancsos �rnyalatot felvenni a k�zelg� naplemente j�volt�b�l. A falon m�s bizony�tv�nyok f�ggtek; ebben a megvil�g�t�sban nem l�tta rajtuk a sz�veget. A falak ment�n �ll� k�nyvesszekr�nyeken tucatnyi k�nyv sorakozott, n�melyik sz�npomp�sabb, mint a t�bbi. Dunsztos �vegek t�lt�tt�k meg a vitrineket, mindenf�le tartalmakkal.

     Az asztalon volt n�h�ny fot�keret. Lu Feng meg�llt, �s alaposan megn�zte �ket.

     Egy egyenes h�t� f�rfi n�zett a kamer�ba, az egyenruh�ja hib�tlan. Egy halv�ny mosoly �lt az ajk�n. Egy m�sik k�pen… Lu Feng volt. M�g bimb�-Lu Fengnek t�nt; az arca nem volt olyan �les, �s az arckifejez�se melegebben l�tszott, mint a feln�tt�, de nem volt olyan fiatal, mint az emberbimb�k az �denkertben.

     Azt�n, volt egy k�p Madam Lur�l �s Lu Fengr�l.

     Lu Feng megd�bbent. Az alakok a fot�n mosolyogtak, Madam Lu �tkarolta a fia derek�t, de Lu Feng, annak ellen�re, hogy mosolygott, nem tudott semmit sem �rezni az anyja fel� – val�j�ban, ahogy a r�zsa n�zte ezt a k�pet, halv�nyan felid�zett n�mi bossz�s�got Lu Feng sz�v�b�l. Nem eml�kezett a pontos napra vagy a bossz�s�g ok�ra. De… mi�rt tartotta meg akkor ezt a k�pet?

     A v�lasz kicsivel k�s�bb �rkezett hozz�, amikor le�lt az asztala m�g�tti sz�kbe, �s �szrevette, hogy k�t n�vt�bla van az �r�asztalon, mindkett� az ajt� fel� n�zett. Kiny�lt, hogy megford�tsa �ket, �s az els�, persze, az �v� volt, Lu Feng�.

     A m�sodik megfagyasztotta, �s minden kattant �s �ssze�llt a fej�ben.

     Gao Tang neve kopott volt, nem �gy, mint Lu Feng�, az arany bet�knek nem voltak m�r ugyanolyan m�lt�s�gteljesek; feltehet�leg, az � n�vt�bl�ja r�gebbi volt.

     Ennek volt �rtelme. Ez az iroda nem csak Lu Feng irod�ja volt, hanem a felettes�� is. Tal�n a hal�la ut�n Lu Feng mindent megtartott, ami ehhez az emberhez tartozott. Sz�val val�sz�n�leg, a f�rfi a k�pen az egyenes h�ttal Gao Tang volt. Lu Feng tudat alatt megint odan�zett. A pap�r az id�t�l megs�rgult, de a kont�rok m�g mindig el�g �lesek voltak. A f�rfi j�k�p� volt, de nem volt meg neki Lu Feng hidegs�ge �s �les v�g�s� vonalai az arc�n. Amikor ez a k�p k�sz�lt, Gao Tang annyi id�s lehetett, mint most Lu Feng, �s a r�zsa arra gondolt, hogy hab�r Lu Feng mag�nak val� volt, � sokkal szemreval�bb volt, mint ez az ember.

     M�g mindig nem �rtette, mi�rt tartotta meg Lu Feng a k�pet az anyj�r�l �s r�la, am�gy. Tal�n ez volt az egyetlen szem�lyes t�rgy Lu Fengt�l ebben az irod�ban, �s minden m�s val�sz�n�leg Gao Tanghoz tartozott. Mindenki azt mondta, Lu Feng sz�vtelen �s �rz�ketlen volt, �s a r�zsa n�mik�pp egyet�rtett, �rezve �s l�tva ennek az embernek az �rz�seit �s eml�keit.

     Fel�llt, amikor az iroda t�l s�t�t lett, �s felkapcsolta a l�mp�kat. Amikor elfordult, a tekintete v�letlenszer�en az egyik k�nyvespolcra esett. Megfagyott, �s egy pillanatnyi megtorpan�s ut�n odamas�rozott, �s levette a keskeny k�nyvet.

     Egy jegyzetf�zet volt. Lu Feng k�z�r�sa v�ltozatlan maradt az �vek sor�n. A d�tumok sokkal kor�bbiak voltak, mint abban a f�zetben, amit az Egyes�tett Front K�zponti irod�j�ban tartott. Izgatotts�g �rasztotta el, k�l�n�sen, mikor �szrevette, milyen sok ilyen f�zet sorakozott a polcon. Valaki elrendezgette, �s nagy becsben tartotta �ket, majdnem egy eg�sz polcot sz�nva nekik. Lu Feng el�g apr�l�kos volt.

     A r�zsa elkezdte �tlapozni egyik f�zetet a m�sik ut�n, de az eredeti izgatotts�ga hamarosan leh�lt.

     Lu Feng hihetetlen�l sz�kszav� volt, n�h�ny sz�ban foglalva �ssze a napi jelent�seit, mint „1.14, minden norm�lis volt”, �s „3.21, zavarg�s a bolhapiacon, nincsenek �ldozatok”. Nagyobb sz�neteket is hagyott a d�tumok k�z�tt, amikor k�ldet�sre ment. Azokon a napokon nem �rt sokat, de amikor visszat�rt, gyakran �sszegezte: „7.05, visszat�r�s az �szaki B�zisra, k�t hal�leset, k�ldet�s teljes�tve”, �s a k�vetkez� napon: „7.06, xxx k�ldet�s jelent�se beadva az Egyes�tett Front K�zpontba”.

     A r�zsa visszament az els� f�zetekig. A d�tumok szerint 11 �ve volt, ami�ta elkezdte �ket �rni. Akkoriban tizenhat volt… a kor, amikor egy emberbimb� feln�tt� v�lik, �s elkezd dolgozni. M�g egy �vtizede is, Lu Feng ugyanolyan t�m�r volt, mint n�h�ny h�ttel ezel�tt. Vil�gos volt, hogy m�g ha t�rt�nt is valami, csal�di probl�m�k nem lesznek megeml�tve. M�gis, valami azt s�gta neki, arra �szt�k�lte, hogy ellen�rizze a k�nyveket.

     Az elm�je kicsit �sszekusz�l�dott, �s elbambult, ahogy az oldalakat p�rgette a kez�ben, l�tva a „minden norm�lis volt” sort t�bb sz�z �s ezer oldalon �t… Azt�n, majdnem el�rve a sor v�g�t, amikor m�r csak n�h�ny k�nyv maradt – ez azt jelentette, hogy ezek csup�n p�r �ve k�sz�ltek – tal�lt valamit.

     Majdnem elmulasztotta.

     Val�j�ban m�g furcs�bb �s kev�sb� informat�v volt, mint az el�z� jegyzetek. Ez a f�zet h�rom �vvel ezel�ttre sz�lt.

„2.14, .      „

     A h�nap volt, a nap, egy pont… �s �res hely. Lu Feng nem �rt semmit sem oda.

     Az el�z� �s a k�vetkez� d�tumok mind ugyanolyanok voltak, mint mindegyik m�sik, „minden norm�lis volt”, de ez az egy nem volt megjel�lve semmivel, csak egy ponttal.

     A r�zs�nak az az �rz�se t�madt, hogy Lu Feng akart valamit �rni – letette a tollat a pap�rra, de azt�n nem tudta megmozd�tani a kez�t. Mit akart �rni? Pr�b�lt hazudni, �s azt mondani, „minden norm�lis volt”? Vagy valami m�st?

     Nem sz�m�tott, mennyit kereste a r�zsa az inform�ci�t, a h�tral�v� f�zetek ugyanolyan unalmasak voltak, mint az �sszes t�bbi. Ezt az egyet a kez�ben tartotta, �s hamarosan becsukta. Nem �rt semmit, hogy mag�val vigye, de valami okn�l fogva m�gis meg akarta tartani. Ez volt az egyetlen nyoma egy meging�snak, ami Lu Fengben t�rt�nt, egy h�rom �vvel ezel�tti, febru�ri napon.

     Ahogy ell�pett a k�nyvesszekr�nyt�l, megint szembe ker�lt a vitrinnel �s a dunsztos �vegekkel. M�r egy �r�ja, vagy m�g t�bb, hogy itt volt egyed�l a szob�ban, �s �gy t�nt, az Arbiter most t�nyleg nagyon elfoglalt volt. Lu Feng a vitrinhez s�t�lt, �s felnyitotta. A tekintete v�gigs�p�rt a t�gelyeken – talajhoz hasonl� mint�kat tartalmaztak.

     A legals� polcon csak egyetlen dolog volt: egy barna len zs�k, kicsi, �s tele volt t�mve apr� �s kerek dolgokkal. A c�mke azt �ll�totta, hogy ellen�rz�tt �s biztons�gos, nem fert�z�.

     Val�sz�n�leg t�l sok gondolat kavargott a fej�ben, �s nem j�tt r� n�h�ny pillanattal k�s�bbig, mikor m�r azon volt, hogy visszamegy az �r�asztal�hoz; a Dr Jivel folytatott besz�lget�se kezdett csengeni a fej�ben, �s hirtelen leesett neki: a magok!

     Let�rdelve gyorsan f�lrerakta a k�nyvet, hogy felszabad�tsa mindk�t kez�t. A sz�ve meg�llt egy hossz� pillanatra, amikor felnyitotta a zacsk�t, �s megl�tta az apr�, s�t�t magokat – sok-sok magot, egy eg�sz kertnyi vir�got tudott volna csin�lni, ha minden egyes szemet el�ltetett volna a term�f�ldbe!

     Miel�tt �jra munk�ra foghatta volna az agy�t ezut�n az �r�msokk ut�n, egy halk hangot hallott az ajt� fel�l.

   - L�tod, hagytam m�g neked.

     Lu Feng hirtelen felpillantott, �s megl�tta az Arbiter alacsony alakj�t a falnak d�lni az ajt� mellett. Egy �jabb sokkhull�m mosott �t rajta; �tlete sem volt, mikor �rkezett az Arbiter, �s milyen r�g�ta �llt ott.

   - El akarod �ket �ltetni? Te szereted a vir�gokat, Lu alt�bornagy?

   - Hm.

     A zs�kkal a kez�ben �llt fel, mik�zben az Arbiter k�nnyeden mosolygott, �s odaballagott, hogy maga is belen�zzen a zs�kba.

   - Titokban tartom, ha te is titokban tartod az �n n�v�nyemet.

   -… T�nyleg megtarthatom? – A k�rd�s�re az Arbiter puha, s�padt arca felragyogott egy mosolyt�l, vil�gos szeme egy csipet �rzelmet hordozott, amit � nem tudott felismerni, de melegnek �s �dv�zl�nek t�nt.

   - Biztos vagyok benne, hogy jobban gondj�t viseled majd, mint �n. Meglep�dtem, Lu alt�bornagy. Val�j�ban van egy gyeng�d oldalad is, m�lyen a sz�vedben.

     A kijelent�s olyan v�ratlanul j�tt, hogy Lu Feng elm�je nem tudott el��llni egy v�lasszal. Nem volt benne biztos, mennyi gyeng�ds�g volt benne, mint vir�gban, �s az el�dj�r�l sz�lva… az Arbiter egy�ltal�n nem tal�lta el. De arra gondolt, hogy lehet, hogy bossz�s lenne, ha Lu Feng nem fogadn� el a dics�ret�t.

   - K�sz… te sem vagy rossz.

     Az Arbiter nevetett.

     Ez volt az els�, hogy Lu Feng ilyen hangosan hallotta nevetni; a halk kuncog�sok �s halv�ny mosolyok miatt �gy n�zett ki, mint egy csendes, sz�gyenl�s ember, de olyanvalaki is, aki nem �l �t nagy �r�m�ket t�l gyakran.

     Lu Feng hirtelen megk�nnyebb�lt.

     Tal�n legut�bb megsiratta az Arbitert, de most megnevettette. Ez mindenk�ppen fejl�d�s volt. Lu Feng mellkas�t meg�t�tte valami, amit�l elgyeng�ltek a l�bai.

    - Ha megvan minden, amire sz�ks�ged van, menj�nk. K�s�bb megyek dolgozni, de tudok szak�tani p�r �r�t el�tte. Arra gondoltam, felmehetn�nk… a v�rosfalra.

     M�r most k�s� este volt. A t�ntet�k sz�tsz�r�dtak az est lesz�llt�val, mindenki k�nytelen volt hazamenni a kegyetlen hidegs�g el�l. Minden probl�ma n�lk�l l�phettek ki a kapun. Csak a fagyos sz�l maradt az utc�kon, �s n�h�ny a lehullott transzparensekb�l, mint a levelek �sszel, sz�tter�ltek a j�rd�kon. Ebb�l a sz�gb�l, �s hogy a sz�l �sszehajtotta �s elt�pte �ket, nem l�thatt�k rajtuk a feliratokat.

     Ugyanaz a sof�rj�k volt, �gy megint �lhettek egym�s oldal�n.

   - Benne leszek a telev�zi�ban? – k�rdezte Lu Feng hirtelen. Eml�kezett, hogy l�tott embereket kamer�kkal, amikor meg�rkeztek kor�bban a hivatalhoz.

   - Hm – r�ncolta a homlok�t enyh�n az Arbiter. A kocsi el�g s�t�t volt, de az utcal�mp�k egyenletesen villantak �t az arc�n, egym�s ut�n. Lu Feng m�g mindig l�thatta az arckifejez�seit. -… Gondolom igen. Ez probl�ma?

   - Nem.

     Egy bizonyos fajta v�rakoz�ssal t�lt�tte el. Izgatott volt. Azt gondolta, hogy vicces volt, hogy f�rtek el az emberek azokban a kis k�perny�kben, �s � is ki akarta pr�b�lni.

     J�r�r�z� katon�k �s B�r�k voltak minden�tt a v�rosban, m�g a napnak ezen a szakasz�n is. Lu Feng eml�kezett a figyelmeztet�sre, amit a h�rekben hallott, �s hogy hogyan er�s�tett�k meg a b�zis v�delmi szintj�t. Azon t�prengett, hogy a szitu�ci� m�g mindig akt�v volt-e.

     A falon sem volt ez m�shogy. Katon�k voltak szolg�latban odafent, n�zt�k a kinti vil�got, �s k�szen �lltak jelenteni b�rmilyen probl�m�t. Er�s, feh�r keres�f�nyek vil�g�tottak, a K�lv�ros k�r�li vadont p�szt�zva. Egy lift felvitte �ket oda, �s m�r abb�l is l�thatt�k a f�nyeket.

     Nemcsak a reflektorokat, hanem n�h�ny �gy�t�pust is �ltettek a fal tetej�re, egyenesen a kapuk f�l�, �s egy p�r sz�tsz�r�dott a kerek falon. Az �t n�gy ember sz�les volt, � �s az Arbiter k�nnyen s�t�lhatott egym�s mellett, an�lk�l, hogy t�ls�gosan egym�shoz pr�sel�dtek volna.

     N�h�ny katona b�lintott Lu Fengnek. Nem ismerte egyik�ket sem, de visszab�lintott, m�gnem el�rt�k a kapuk k�z�ppontj�t, ahol meg�lltak. A bal oldalukon a b�zis bej�rata ny�lt, a jobb oldalukon a kij�rat. Csak egy csapat l�pett ki ebben a pillanatban, �s egy r�vid sor v�rt a b�zison k�v�l, hogy bejusson. Apr�knak t�ntek idefentr�l.

   - Nem kellene most ott lent lenned? – k�rdezte hamarosan Lu Feng.

     Az Arbiter a kez�t fogta a h�ta m�g�tt, a testtart�sa egyenes, m�gis valahogy relax�lt volt, az arca ragyogott az alanti f�nyekt�l. Nem n�zett Lu Fengre, hanem fel az �gre, ahol az Aurora z�ld szalagjai lassan hull�mzottak. Lu Feng k�vette a tekintet�t.

   - Jelenleg dolgozom, sz�val nem.

     Lu Feng hallotta a halk v�laszt, de sz�ks�ge volt egy pillanatra, hogy meg�rtse. Enyh�n r�ncolta a homlok�t.

   - Akkor zavarlak? Rendben van, ha most besz�l�nk?

     Az Arbiter csendben maradt, de a v�ltozatlan, mosolytalan arca kezdett el�j�nni. Lu Feng nem tudta levenni r�la a tekintet�t.

   - Most �ppen… dolgozom. Lu alt�bornagy.

     Lu Feng nem tudta, hogyan feleljen. Bizonytalan volt, mit �rtett ez alatt pontosan. Csak v�rt a folytat�sra. Hogy csendben maradt, az Arbiter feln�zett r�, a tekintete behat� volt.

   - Nem �llt sz�nd�komban randizni veled…

   - Oh.

     M�r eml�kezett r�, hogy Vance volt az els�, aki randit k�rt t�le, �s a r�zsa azt felt�telezte, hogy az bizony�ra egy tal�lkoz�s, amelyen az emberek k�tel�ket tudnak kialak�tani. Ez�rt… Az � kapcsolatuk… Az Arbiter nem sz�nd�kozott k�tel�ket kialak�tani vele… �ppen dolgozott…

   - Most tesztelsz engem?

     Az Arbiter maga mondta, hogy volt egy harminc napos pr�ba, ami m�g nem telt el. A fiatalember rajta tartotta a szem�t egy teljes h�napig, miel�tt k�ts�gek n�lk�l meg�t�lhette. Nem volt v�ratlan, hogy a fert�z�s jeleit kereste, valah�nyszor �sszetal�lkoztak.

     Az Arbiter hosszabb ideig meredt r�. Hamarosan egy er�sebb sz�ll�k�s emelte meg kiss� a kalapj�t, �s m�lyen az arc�ba kellett h�znia a karim�j�t, majdnem elfedve vele les�t�tt szem�t. A szempill�i megrezegtek, �s egy l�legzetv�telnyi pillanatra, Lu Feng l�tott valamit azokban a szemekben. T�l gyors volt sz�m�ra, hogy meg�rtse.

   - Azt mondtad, seg�teni akarsz nekem a t�ntet�kkel. Magammal hoztalak, hogy vil�gosan l�thassanak az oldalamon… hogy manipul�ljam, �s meg�ll�tsam �ket – mondta a fiatalember a kedves �s csendes hangj�n, nem n�zve r�, hanem megint a pusztas�g fel� fordulva. – Kihaszn�ltalak az el�ny�mre.

     A r�zsa �sszek�t�tte a pontokat, �s h�mm�g�tt, ism�t k�vetve az Arbiter tekintet�t. Odakint, a keres�l�mp�k f�ny�nek hat�sugar�n t�l, tombolt a s�t�ts�g. Az �gvil�gon semmit nem l�thattak azokon a s�ks�gokon, m�g az Aurora seg�ts�g�vel sem – vagy tal�n az er�s f�nyek vak�tott�k meg �ket minden m�sra.

   - Mondt�l valami ilyesmit a m�sodik �zenetedben – sz�lalt meg Lu Feng, egy p�r m�sodperces gondolkod�s ut�n. – �s egy�bk�nt is hajland� voltam j�nni.

   - Megfelel neked, hogy nyilv�noss�gra hozzuk? A bar�taid hallani fognak r�la… a csal�dod hallani fog r�la. Szerepelni fogsz a telev�zi�ban, azt mondva, hogy az oldalamon �llsz. Ez egy vil�gos had�zenet.

   - �n… - Lu Feng nem gondolt r�, hogy m�sok l�thatj�k a t�v�ben, csak saj�t mag�t akarta ott l�tni. Most nyilv�nval� volt, hogy minden ember, aki bekapcsolta a h�reket, l�thatta, �s a szavait minden csal�dba tov�bb�tott�k. De ahelyett, hogy sz�gyent vagy sz�gyenl�ss�get �rzett volna miatta, b�szke volt. – Rendben van. Nem b�nom.

   - Biztos vagy benne?

     A k�rd�s �gy hangzott, mint azok, amiket a kihallgat� szob�ban kellett megv�laszolnia.

   - Igen – v�laszolt hezit�l�s n�lk�l, azonban az Arbiter megtorpant ezut�n. Nyilv�nval�an nem sz�m�tott ilyen szil�rd meger�s�t�sre.

   - M�g ha az any�d l�tja sem…? Hallottam, hogy sokat vitatkoztok.

       - Mn. Pontosan. Nem lesz semmi m�s, �s nem v�ltoztat semmin. �s m�r elmondtam neki a c�ljaimat. Szerintem tudja.

     Az Arbiter csendben maradt. �gy t�nt, egy ideig nem tudott v�laszolni, csak �t n�zte a tompa, feh�r f�nyvisszaver�d�sekben.

   - A c�ljaid… - Ism�telte lassan. – Mif�le c�lok azok, Lu alt�bornagy? Ki tudn�d fejteni?

     Lu Feng tulajdonk�ppen felk�sz�lve �rkezett. Megtal�lta ezt a pap�rt, amikor szem�tdombot csin�lt az irod�j�b�l. A kab�tja bels� zseb�ben lapult, egy mapp�val v�dve. Amikor �rte ny�lt, r�j�tt, hogy a pap�r enyh�n meghajlott a testh�j�t�l, de a dokumentum maga j� �llapotban volt, a szavak tiszt�k voltak, amikor kivette a pap�rlapot, �s az Arbiternek ny�jtotta.

     A fiatalember megd�bbent, nem sz�m�tott eff�le l�p�sre, �s csak n�h�ny m�sodperces b�mul�s ut�n vette el a pap�rt. Azt�n csendesen olvasni kezdte a tartalm�t.

     Egy felv�teli nyomtatv�ny volt, melyet az ember Lu Feng akart beny�jtani; ha nem halt volna meg a b�zison k�v�l, beadta volna ezt a pap�rt az Egyes�lt Front K�zpontba �s az Elj�r� B�r�s�ghoz is. Nemcsak gondolkodott rajta, m�r el�re eltervezte. Egy �thelyez�si k�relem. A r�zsa sz�m�ra nem volt olyan fontos, mivel id�vel m�g mindig el akarta hagyni ezt a helyet, de hogy �gy alakultak a dolgok, arra gondolt, megmutathatja ezt az Arbiternek.

     A fiatalember szeme leheletnyit elkerekedett, meg�rtve, mit tartott a kez�ben. Lu Feng �gy �rezte, mondania kell valamit.

   - M�r elmondtam az any�mnak. R�gen megk�rt, hogy ne csatlakozzak az Elj�r� B�r�s�ghoz. De m�r d�nt�ttem. M�r hamarabb meg kellett volna tennem, ahogy mindig akartam.

     Ha Lu Feng a k�ldet�se el�tt csatlakozott volna az Elj�r� B�r�s�ghoz, m�g �letben lehetett volna, �s most � lett volna az, aki randizni j�tt az Arbiterrel… tal�n.

   - �n… �n nem tudom, mit mondjak – ismerte el az Arbiter egy teljes perc csend ut�n.

   - Lehet ez a bocs�natk�r� aj�nd�kom? – k�rdezte Lu Feng, �s ez csak m�g jobban �sszezavarta az Arbitert. – Ami�rt megsirattalak a m�ltkor.

     A fiatalember ajkai sz�tv�ltak, azt�n becsukta �ket, majd megint kinyitotta, �s azt�n… az eg�sz, s�padt arca sz�nt v�ltani l�tszott, �s gyorsan elpillantott.

   - Az… ez nem… nem kell, hogy… Sajn�lom, nem voltam a legjobb hangulatomban… Nem a te hib�d volt, nem igaz�n. – Az Arbiter s�hajtott, �s visszaadta a dokumentumot Lu Fengnek. – �n… visszasz�vom, amit kor�bban mondtam. H�t, nem, m�gsem annyira. T�nyleg nem �llt sz�nd�komban randizni veled. De… mn… Valami okn�l fogva, �gy �rzem, m�gis randi lett bel�le…

     Lu Feng elvette a jelentkez�si lapot, �s hallva a hangj�t, kih�zta mag�t.

   - Hm. �n is �gy �rzem. – Boldog volt. Nem hazudott. � is �gy �rezte, k�pesek voltak egym�shoz k�t�dni m�ma. Nem sz�m�tott neki, ha az Arbiternek h�ts�sz�nd�kai voltak, f�leg, hogy mindent meg akart tenni, amit a fiatalember elv�rt t�le. De m�g mindig jobb volt, hogy nem utas�totta el, hogy k�tel�ket �p�tsen vele.

   - De egyez�nk ki valamiben. – Az Arbiter hirtelen nagyon komolynak hangzott, �s az arca is szigor�v� v�lt. – Ezut�n az egy alkalom ut�n nem kellene egyel�re randiznunk. El�sz�r is, m�g mindig fert�z�si gyan�s�tott vagy… - Erre Lu Feng �ntudatlanul h�mm�g�tt, majdnem rezign�ltam. Az Arbiter folytatta. – Nos, nem igaz�n, de m�g mindig van n�mi id� a tesztnapjaidb�l. Ha b�rmi… t�rt�nik ezalatt az id� alatt, nem fog kin�zni t�l j�l, ha az emberek r�j�nnek, hogy randiztunk. �s… nem lenne helyes ilyen m�don k�zeledn�nk egym�shoz, am�g az �thelyez�sed t�rt�nik. Az emberek azt gondolj�k majd, hogy kihaszn�lsz engem, hogy behatolj az Elj�r� B�r�s�ghoz… mert biztos vagyok benne, hogy tiszt�ban vagy vele, hogy az �n beleegyez�sem l�tfontoss�g� r�sze a d�nt�snek. Ha beadod a k�relmedet, mentesnek kell lenn�nk a v�dakt�l. Sehogy sem lesz k�nny� csatlakozni az Elj�r� B�r�s�ghoz, egy�bk�nt. Id�be �s er�fesz�t�sbe ker�l majd. De szerintem te…

     A hangja elhalt. Lu Feng majdnem t�rdre rogyott.

   - Lu Feng… mi a baj?

     A r�zsa leveg� ut�n kapkodott, �gy �rezve, mintha valami s�lyos �t�tte volna meg a mellkas�t, �s ott is maradt. K�ptelen volt kiny�gni ak�r egyetlen sz�t is, �s csak a fal korl�tj�ba markolt, �s pr�b�lta mag�t egyenesen tartani. �rezte, ahogy egy s�lyos hull�m �tseper rajta, olyan leterhel�, hogy egy pillanatig gondolkodni sem tudott.

     R�miszt�en ismer�s �rz�s volt, amit sosem tapasztalt m�g ilyen m�rt�kben ezel�tt.

     Az �denkertben, a legfels� emeleten; a p�nc�laut�ban Vance-szal, �s azel�tt Anthonyval…

     Beporz�k.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.