Nagyon sok. Gyorsan k�zeledtek, minden ir�nyb�l. Lu Feng l�bai elzsibbadtak, �s hallotta, hogy az Arbiter egyre hangosabban sz�longatja, megragadva �t, pr�b�lva seg�teni neki a talp�n maradni, am�g meg nem cs�rrent a t�vk�zl�je.

   - Igen?

   - An ezredes – v�laszolt egy kapkod� hang; Lu Feng k�pes volt hallani m�g eldugult f�lekkel is, mert az illet� nagyon hangosan besz�lt. – Egy hatalmas rovarrajt �szlelt�nk a K�lv�ros k�r�l. D�lnyugatr�l �s Keletr�l j�nnek. �gy l�tszik, figyelmen k�v�l hagyj�k az ultrahangos hangsz�r�kat. Elvesztett�k a kapcsolatot az 1-es Ker�lettel, az Eloszt� K�zponttal �s az 5-�s Ker�lettel, a V�rosv�delmi Hivatallal is…

     Lu Feng felegyenesedett, �s l�tta az Arbiter nyugodt, de komoly arckifejez�s�t a tompa, feh�r f�nyben.

   - Milyen gyorsak? Mennyi id�nk van? H�nyan vannak?

   - Csak… nagyj�b�l t�z perc�nk maradt, a sz�m�t�saink szerint. A detektorok a legmagasabb riaszt�son vannak; t�bb mint ezer sz�rnynek kell lennie… val�sz�n�leg rep�l� oszt�ly�ak is.

   - K�vess�k figyelemmel a mozg�sukat, �s �rtes�tsenek a v�ltoz�sokr�l. K�sz�ljenek az evaku�ci�ra… Valaki l�pjen kapcsolatba a 8-as Ker�lettel, hogy a mened�kek el�g j� �llapotban vannak-e, hogy befogadj�k a lakosokat. �n megyek, �s megn�zem az Eloszt� K�zpontot, valaki pr�b�lja el�rni Howard ezredest. Ha sz�ks�ges, k�ldjenek egy csapatot a V�rosv�delmi Hivatalba. Van b�rmilyen inform�ci�ja, mi�rt szakadt meg a kommunik�ci�?

   - Nem jelentette vagy k�z�ltek v�szhelyzetet. De tal�n valami t�rt�nt az Eloszt� K�zpontban…

   - �rtettem. Azonnal kezdj�k az evaku�l�st. Hamarosan jelentkezem. K�ld�k egy �zenetet a F�v�rosba is.

   - �rtettem, doktor.

     Lu Feng lassan fel�lemelkedett a gyenges�g�n. M�g mindig k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Az Arbiter v�ltott vele egy pillant�st.

   - Lu alt�bornagy… jobban �rzed magad? – A hangja nem vesztette el a kedvess�g�t, m�g egy ilyen helyzetben sem.

   - J�l vagyok. Elmehetsz, An ezredes. – Nem tudta, hogy t�nyleg j�l volt-e, de nem volt id� gondolkodni rajta.

   - Felmentelek az eltilt�sod al�l, Lu alt�bornagy. Mehetsz, tal�lkozz a katonas�ggal, �s seg�ts az evaku�ci�ban. Maradjunk kapcsolatban a t�vk�zl�n… �s tal�lkozzunk, amilyen hamar csak lehet. Egy�bk�nt ne csin�lj semmi sz�ks�gtelent. Mindenekel�tt arra van sz�ks�g�nk, hogy a h�seink �letben maradjanak.

     A szavai elfulladtak egy hirtelen felcsend�l�, f�ls�rt� zajt�l, mely �tv�gta az �jszak�t; az egyik riaszt�torony sz�lalt meg a k�zelben. Rendk�v�l hangos volt, �s Lu Fenget m�r eleve t�lingerelt�k, nem tudott nem el�re hajolni egy m�sodpercre.

     Az Arbiter l�tta, ahogy megint el�re g�rnyedt, de amikor kiny�lt �rte, Lu Feng ell�kte a karj�t.

   - Nem vagyok fontos, An ezredes – mondta, pr�b�lva kisajtolni mag�b�l az �sszes hidegs�get ezekkel a szavakkal. – Most menj, �s mentsd meg a v�rost. Tedd a dolgod.

     A rangja magasabb volt az Arbiter�n�l, sz�val a fiatalember nem tiltakozhatott ellene. Kelletlen�l, lassan visszal�pett, miel�tt elfordult volna, azt�n lerohant a falr�l, �s amikor Lu Feng lekukkantott, l�tta �t egy csapat B�r�hoz besz�lni. Mindannyian ugyanabban az ir�nyban t�ntek el.

     Lu Feng ott maradt fent m�g n�h�ny percig, hogy �sszeszedje mag�t. Kin�zett, �s egy darabig nem l�tta a rovarrajokat, de a f�ld halv�nyan rezegni kezdett.

     Gyorsan kellett eld�ntenie, mit tegyen.

     Ez nem az � h�bor�ja volt.

     Hab�r a rovarok sz�ma t�lterhelte �t, nem �rte j�ttek, hanem az emberek�rt. �gy neki ki kell tudni jutni a b�zisr�l �rintetlen�l, �s csak mindent maga m�g�tt hagyni. A magok a zseb�ben voltak – ha kisurran a kapukon, el�g messzire juthat, �s senkinek nem lenne ideje, hogy keresse. Ez tulajdonk�ppen egy jobb lehet�s�g volt a menek�l�sre. Otthagyhatja azt a r�zsa-csal�dot a F�v�rosban, szerett�k �ket abban a kertben, �s egyszer�en csin�lhat mag�nak egy saj�t kertet a vadonban. M�g azt is mondhatta volna, hogy szerencs�s volt ez�rt a zavarg�s�rt.

     …De nem eg�szen volt boldog ezzel a v�gkifejlettel.

     A sz�ve hevesen vert, �s a f�rfi fesz�lt volt.

     Az emberek nem kifejezetten voltak j�k. Sokuk nem t�r�d�tt a term�szettel, �s m�g azok is, akik t�r�dtek vele, nem t�r�dtek vele el�gg�.

     Madam Lu �gy is lev�gta a r�zs�kat, ha a szob�j�t akarta kidekor�lni vel�k. De nem volt eredend�en rossz ember, olyan sok�ig gondozva �ket, �nekelve �s simogatva �ket, mint a saj�t bimb�it.

     Dr Ji hangos �s besz�des volt, invaz�v, mint egy borosty�n. De � sem volt eredend�en rossz ember, gondoskodva a bar�tair�l, �s seg�tve az emberis�get az esz�vel.

     �s az Arbiter…

     � egy j� ember volt. Annak ellen�re, mennyien ut�lt�k, a legjobb k�pess�gei szerint v�dett meg mindenkit. Tal�n hamisan mosolygott, �s az emberek f�lre�rtett�k �t, de �… ugyanolyan volt, mint a r�zsa. Nem akarta a saj�tjait b�ntani, de biztosra kellett mennie, hogy t�l�lik.

     Lu Feng len�zett, messze a reflektorok hat�k�r�n t�l, a helyre, ahol a zsarnok s�t�ts�g takarta a s�ks�gokat, ahol az otthona fek�dt.

     Hallott egy halk, z�mm�g� hangot arr�l a helyr�l, mely fokozatosan er�s�d�tt.

     Ha most kimegy, m�g mindig el tudja ker�lni, hogy a rajok megl�ss�k, �s csak elrejt�zik, m�g az �jszak�nak v�ge, miel�tt kiv�lasztja az �j otthon�t.

     El akart menni.

     M�gis, folyamatosan visszapillantott a kicsi, ny�lt ter�letre a kapuk k�r�l. Olyan volt, mint egy felzavart hangyaboly, az emberek egyik g�pt�l a m�sikig rohantak, fegyvereket cipeltek, belekiab�ltak a t�vk�zl�ikbe. Az Arbiter m�r r�g elment, �s mindenkinek minden csapatban volt valami tennival�ja.

     Ezek a katon�k nem a saj�tjai voltak, hiszen az ember Lu Feng volt az egyetlen „t�l�l�je” annak az utols� k�ldet�s�nek – de amikor lement a lifttel, mindenki a k�zel�ben az oldal�ra csap�dott.

     Lu Feng l�tta a f�lelmet az �res arckifejez�s�k alatt, melyet pr�b�ltak magukra er�ltetni, mik�zben felt�zelve n�ztek r�. Mind a parancsait v�rt�k, annak ellen�re, hogy � nem a k�zvetlen felettes�k volt.

   - Mindenki evaku�lt m�r? – k�rdezte.

   - Uram, egy perce k�ldt�k ez az utols� civileket.

   - J�, akkor ellen�rizz�tek a l�szereiteket, �s foglalj�tok el a poz�ci�tokat. Semmik�pp ne bocs�tkozzatok harcba, miel�tt enged�lyt kaptok r�, hacsak nem k�nyszer�lt�k r�, hogy megv�dj�tek magatokat. Ha a civileket minden ker�letb�l evaku�lt�k, er�s�t�st fognak k�ldeni. Csak ki kell tartanotok, �s megv�deni magatokat. Ha el kell hagynotok a helyeteket, pr�b�ljatok m�s csapatokhoz csatlakozni, �s menjetek k�zelebb az evaku�ci�s ter�lethez, hogy megv�dj�tek a mened�keket. Ha m�s parancsot kaptok k�zben, k�vess�tek.

     Mindenki egy szenved�lyes „�rtettem, uram!”-mal v�laszolt, �s sz�tsz�r�dott. Lu Feng egy pillanatig dermedten �llt, �s megk�nnyebb�lt, hogy ism�t egyed�l lehet.

     Hab�r az el�dje egy t�vols�gtart� ember volt, nem a semmi�rt l�ptett�k el� alt�bornaggy�. Vezet� volt a katon�k k�z�tt, az egyik legmagasabb rang� bel�l�k. A r�zs�nak fogalma sem volt csatapoz�ci�kr�l �s protokollr�l, de Lu Fengnek igen. A szavak olyan term�szetesen j�ttek ki bel�le, mintha m�g mindig ember lett volna bel�l is. De egy k�nyelmetlen szoross�got �rzett a mellkas�ban. Ez volt az els�, hogy seg�tenie kellett valakinek, �s a rangj�nak felel�ss�ge hirtelen a v�ll�ra nehezedett.

     De k�l�n�s m�don… M�gis folyamatosan a kapukkal ellent�tes ir�nyba ment, biztosra menve, hogy senki nem volt tudatlan a k�vetkez� l�p�st illet�en. L�tott n�h�ny nagyon fiatal katon�t; az arcuk m�g mindig kerek �s puha volt, a szem�k nem olyan hideg �s �res, mint m�s emberek�…

     Minden gyorsan t�rt�nt. A rajok el�rt�k a b�zist. Az els� fegyverl�v�s akkor hangzott el, amikor egy rep�l� �rny�k landolt a fal tetej�n. Lu Feng feln�zett, �s megfagyott; nem l�tott semmi m�st, csak egy vastag, fekete takar�t, ami elfedte az Aurora l�tv�ny�t, f�l�j�k �radva, mint egy hull�m az �ce�nban, mely a partokat mossa. A z�mm�g� hang olyan hangos lett, hogy nem hallotta az emberek hangj�t.

     Az �ramlat a feje felett fokozatosan lelass�tott, �s elkezdtek leereszkedni a nyitott ter�let felett. A l�zer�gy�k a falakon az �gre mutattak, folyamatosan l�ve, a robban�sok leszedtek n�h�ny rovart, melyek ezut�n a f�ldre hullottak. A raj l�that�an fordult egyet, �s ahelyett, hogy el�re mentek volna a ker�letek fel�, visszat�rtek a kapun�l l�v� katon�k kis csapat�hoz. Tal�n a t�z �s a f�nyvillan�sok v�ltott�k ki bel�l�k ezt a reakci�t – a bogarakat vonzotta a f�ny, csak ahogy vonzotta �ket a vir�gpor is.

     Lu Feng furcsa sokkban ledermedve �llt, ahogy n�zte �ket, m�g valaki hirtelen meg nem ragadta. Egy �p�letbe vonszolt�k. Mikor k�pes volt megfordulni, n�h�ny katon�t l�tott egy kis teremben �llni – az a kihallgat� terem volt, ahol az els� napj�t t�lt�tte el a b�zison. A katon�k fegyverk�szen �lltak.

   - Alt�bornagy, most nem kellene kint lennie. K�rem, evaku�ljon a 8-as Ker�letbe, m�g nem j�n er�s�t�s. El�k�sz�tek �nnek egy p�nc�laut�t.

     Lu Feng megtorpant, de miel�tt b�rmit mondhatott volna, a katona kiment a h�bor�s �vezetbe. A fegyverl�v�sek hangosabbak lettek, amikor kinyitotta az ajt�t, �s a milli�nyi sz�rny z�mm�g�se sz�d�t� volt.

     A r�zsa tudta, hogy nem v�dhet meg itt minden egyes ember, egyed�l nem, az biztos, de nem akart elmenni – �s egy�bk�nt sem tudott. Az egyetlen opci�ja az lett volna, ha gyalog megy. De nem vallhatta ezt be ezeknek az embereknek.

     A t�vk�zl�je vibr�lni kezdett, pontosan azut�n, hogy az ajt� bev�g�dott a katona m�g�tt. Az Arbiter h�vta.

   - Lu alt�bornagy… hol van?

   - A kapukn�l vagyok – v�laszolt nyugodtan; nem hagyta, hogy megremegjen a hangja, egyszer sem az elm�lt tizen�t percben. – A fert�z�tt rajok meg�rkeztek. Szerintem sz�ks�g�nk van er�s�t�sre.

   - Tudom, m�r k�rtem Howard ezredest, hogy k�ldje ki az embereit. Ahogy befejezz�k az evaku�l�st, f�kusz�lhatunk a harcra. �gy l�tszik, a rajok meg�lltak a kapuk k�r�l, �s egyel�re nem terveznek k�zelebb j�nni a lak�ker�letekhez. �nnek is ide kellene j�nnie. Nincs sz�ks�g r�, hogy ma este a csatat�ren legyen. Besz�ltem a t�bornokkal, azt akarja, hogy visszamenjen a F�v�rosba, olyan hamar, ahogy csak lehet.

     Lu Feng t�pel�d�tt egy pillanatig, miel�tt megk�rdezte:

   - Mi a helyzet veled?

   - Nekem itt kell maradnom. Ha a harcnak v�ge… tennem kell a dolgom.

   - Meg fognak fert�z�dni az emberek?

   - Ez is egy lehet�s�g. K�rem, fogjon egy aut�t, �s j�jj�n ide.

     �pp, ahogy befejezte a besz�det, a katona kor�bbr�l beesett a terembe, ber�gva az ajt�t, �s felord�tott.

   - Lu alt�bornagy, k�rem, siessen! Mi fedezz�k!

     Mivel mindenki azt akarta, hogy menjen el, �s � feladta a menek�l�s �tlet�t a b�zisr�l, Lu Feng v�g�l elfogadta a sors�t. Egy kocsi parkolt egyenesen a kis �p�leten k�v�l, �s mint a vill�m, odavonszolt�k, �s fel� nyomt�k, mik�zben a katon�k a kis szob�b�l v�g n�lk�l l�ttek a fej�k f�l� az �gbe. Lu Feng az �gegyadta vil�gon semmit nem l�tott, m�g be nem �lt a kocsiba, �s az ajt� be nem z�r�dott m�g�tte.

     A felsz�nt�l sokkal magasabban �lt. A sz�les sz�lv�d� j� kil�t�st ny�jtott sz�m�ra, a reflektorok seg�ts�g�vel.

     Folyad�k bor�totta a ny�lt teret – v�r�s, fekete, feh�r, barna, sokf�le sz�n keveredett ott, k�l�nb�z� fajok v�rei. Bogarak tetemei �s emberi testek is fek�dtek ott, olyan sok, hogy tulajdonk�ppen megv�ltoztatt�k az egyenes l�tk�pet, alacsony dombokat kre�lva. Az �gy�k a fal tetej�n m�r elhallgattak – hogy ez az�rt volt, mert az embereknek el kellett hagyniuk a posztjukat, vagy mert a rovarok meg�lt�k �ket, nem tudta megmondani.

     A katon�k, akik seg�tettek neki, nem mentek vissza a kihallgat� terembe. El�remas�roztak, �s csatlakoztak egy m�sik csapathoz, ami egy nagy keres�f�ny m�g�tt rejt�z�tt. A l�mpa alatt kerekek voltak; �gy l�tszott, valamilyen hordozhat� f�nyforr�s volt. J� rejtekhelyet adott sz�mukra, mik�zben seg�tette a l�t�si viszonyaikat.

     A kocsiban eltompultak a hangok, �s Lu Feng hallotta a saj�t, gyorsan ver� sz�v�t.

     Az aut� m�szerfal�ra n�zett, �s �sszeszor�totta a sz�j�t. A kezei kiss� hidegek voltak.

     Pr�b�lt n�h�nyat megnyomni a rengeteg gombb�l �s cs�szk�b�l. Tudott a ped�lokr�l is, de semmi nem v�ltozott, m�g mikor r�juk is tette a l�b�t, �s lenyomta �ket. A kocsi csendes maradt.

     Sok minden volt, amir�l hazudhatott; tettethette mag�t vezet�nek, maradhatott nyugodt k�v�lr�l, j�tszhatta az embert, b�logathatott, amikor nem �rtett valamit, �s meg�szta ennyivel.

     De most, a m�szerfalat n�zve r�j�tt, hogy nem tettethette �s hazudhatott a vezet�sr�l. M�g mindig tudatlan volt azzal kapcsolatban, hogyan m�k�d�tt ez a g�p. Nem volt biztos a pontos ok�ban – �gy t�nt, Lu Fengnek volt kocsija ezel�tt, �s az emberek k�r�l�tte felt�telezt�k, hogy tud vezetni. Ez val�sz�n�leg egy alap dolog volt egy alt�bornagy sz�m�ra. De mik�zben a teste �s az eml�kei hagyt�k, hogy megb�zhat� parancsokat adjon ki kor�bban, most el�rult�k �t.

     Amikor egy �jabb, hatalmas robban�s r�zta meg a kocsit alatta, a r�zsa meghozta a d�nt�s�t. A t�vk�zl�j��rt ny�lt, �s enyh�n jeges ujjakkal t�rcs�zta az utols� sz�mot, akivel besz�lt.

     Az Arbiter csup�n egyetlen cs�rren�s ut�n felkapta.

   - Igen?... Lu Feng?

   - Nem fogok tudni odamenni. – Lu Feng sz�ja kiss� sz�raz volt, a hangja rekedt. Miel�tt az Arbiter v�laszolhatott volna, hozz�tette: - Nem tudom, hogy kell vezetni.

     Csend volt a vonal m�sik oldal�n. Lu Feng az ablakra meredt, n�zve a m�sz�rl�st, amit a beporz�i hoztak az emberi b�zisra, �s �szrevette, hogy a csapat marad�ka lassan visszavonult, �s a bogarak k�zelebb j�ttek a kis sarokhoz, ahol � v�rakozott.

   - Van b�rmilyen hely, amit mened�kk�nt haszn�lhat?

     Lu Feng automatikusan a kihallgat� terem fel� ford�totta a tekintet�t, csak hogy r�j�jj�n, hogy az ajt�t bet�rt�k, az egyik zsan�rj�n l�gott, �s v�r csorgott ki a teremb�l. Nem l�tta, mikor �s pontosan mi t�rt�nt ott, �s az arca kih�lt.

   - Nem hiszem.

   -… Mennyi l�szere maradt?

     Lu Fengnek csak egy pisztolya volt az oldal�n, �s amikor ellen�rizte, l�tta, hogy volt n�la egy teljes t�r, �s ennyi.

   - El�g lehet – morogta az Arbiter, miut�n hallotta Lu Feng v�lasz�t. – A dolgoz�k �ltal�ban a kapuk mellett parkolj�k le a kocsijaikat. Pontosan az ell�t� rakt�r �p�lete mellett van egy �tj�r�. Haszn�lhatja a szem�lyi k�rty�j�t, hogy bejusson a parkol�ba. El�g elz�rt, �s most �resnek kell lennie. Emberek hi�ny�ban a rovaroknak b�k�n kellett hagyniuk azt a helyet. Mindenkit katonai j�rm�veken evaku�ltunk, sz�val az aut�iknak m�g ott kell lennie. Nem tudom megtan�tani, hogyan vezessen katonai j�rm�vet telefonon kereszt�l, de megpr�b�lhatom navig�lni egy szem�lyaut�val, azt sokkal k�nnyebb kezelni. Ha be tud jutni a parkol�ba, kiviszem onnan, �s �t tud vezetni a v�d�z�n�n. A 8-as Ker�let egyenesen a kapuk mellett van. Csak egy p�r percig kell vezetnie �s t�l�lnie. Ha el�ri a ker�let sz�l�t, ott leszek. De a vonalban kell maradnia velem.

     A fiatalember a semmib�l �llt el� ezzel a tervvel, �s a hangja nyugodt �s t�mogat� maradt. Lu Feng fesz�lts�ge k�nnyebb lett, �s meg�rtette a feladatot. Felb�torodva egyezett bele ebbe a tervbe, �s miut�n ellen�rizte a kinti helyzetet, kisz�llt a kocsib�l.

     Nem l�tta t�bb� az embereket. Valahol ott voltak, kiab�ltak �s l�v�ld�ztek, de sz�tsz�r�dtak a ter�leten, az �p�letekben, vagy azok m�g�tt. A ny�lt ter�let a k�t nagy kapu el�tt �lettelen volt; a halott testek m�g jobban felhalmoz�dtak az�ta. A fal tetej�n l�v� legt�bb reflektor lekapcsolt, de m�g mindig volt egy a t�volban, ami el�g f�nyt adott. N�ha egyenetlen�l villogott, �s mikor Lu Feng feln�zett, egy testet l�tott lel�gni a keres�f�nyr�l; eltakarta a f�nyt, de �tsug�rzott a barn�s testen. Amikor a rovar felm�szott, a f�ny visszat�rt, de megint elt�nt, ez�ttal egy fejt�l.

     A raj nem fedte m�r be az eg�sz eget, azonban bogarak �ltek a falakon �s a k�rnyez� �p�leteken, n�h�nyan lej�ttek, �s a hull�kb�l lakm�roztak, �s n�h�ny m�sik k�rbem�szott �s felt�rk�pezte a helyet a soha meg nem �ll� antenn�jukkal.

     Lu Feng megtorpant, ahogy a sarokban rejt�z�tt.

     Nem volt ember, de jelenleg emberi h�sa �s v�re volt. �t kellett haladnia a ny�lt ter�leten, hogy el�rje a szekci�t, amit az Arbiter eml�tett.

     Magas f�rfi volt, m�g amikor le is g�rnyedt. Azonban… ha a r�zsa alakj�ba v�ltozott volna, sem lenne sokkal k�nnyebb. A r�zsa is vonzan� a bogarakat, hab�r nem l�tn�k meg olyan k�nnyen, hogy annyira kicsi volt. De azt�n, mint r�zsa, nemigen tudott mozogni, nem olyan gyorsan, mint a hossz�l�b� Lu Feng. �s… ha b�rki… csak egy ember is �szrevenn� �t a harcol� katon�k k�z�l…

     Az Arbiter egy sz�t sem sz�lt, de a vonal m�g mindig kapcsol�dott, �s hallott n�mi zajt a t�vk�zl�j�b�l id�nk�nt, ahogy az emberek a h�tt�rben dolgoztak. Lu Feng az �kl�be szor�totta az eszk�zt, �s d�nt�tt.

     A f�l test�t kacsokk� alak�totta. Az ujjai ind�k lettek, a feje lekonyult, �s az emberi l�bak utols� l�ket�t kihaszn�lva egyenesen a ny�lt t�rre ugrott.

     Belekapaszkodott a holttestekbe az ind�ival, �s �th�zta mag�t. Meghagyta az emberi l�bait, hogy id�nk�nt �jabb l�keteket adjon neki, de a teste t�bbi r�sze csak kacs volt. Egy pillanatra elvesztette a l�t�s�t, de eml�kezetb�l mozgott: k�pes volt eml�kezni a jelenetre �s az �tra a dombok k�z�tt, ahol nem voltak �l� bogarak.

     Egy ponton vissza kellett alakulnia az emberi form�j�ba. Azonnal leguggolt, elrejt�zve egy halom m�g�tt, �s �vatosan k�rben�zett.

     �gy t�nt, a felder�t� rovarok nem vett�k �szre a mozg�s�t. Csak mikor visszav�ltozott, akkor �rezte meg a v�r �s a rovarok szag�t – fullaszt� b�z volt, de seg�tett neki elfedni a saj�t ember-v�r �s vir�gillat�t. N�vekv� magabiztoss�ggal ism�telte meg az el�z� mutatv�nyt, �s mikor m�sodszorra is visszaszerezte az emberi form�j�t, az ell�t� rakt�r sark�n volt.

     Megk�nnyebb�lve ment be a parkol�ba. Nem kellett lel�nie semmit �s senkit, hogy megmenek�lj�n, ami nagy eredm�ny volt. M�g mindig k�nyelmetlens�get �rzett, hogy itthagyja ezeket az embereket. Nem l�tta a csapatok teljes helyzet�t, �s a fegyverl�v�sek sosem �lltak meg, sz�val m�g mindig �ltek valahol, de rem�lte, hogy az er�s�t�s gyorsan j�n majd, �s… hogy nem lesznek t�ler�ben a rajok.

     Megtal�lta a kocsikat. Hasonl�ak voltak, mint az Arbiter fekete aut�ja, amivel Lu Feng jobban ismer�s volt. Az Arbiter tan�cs�ra bet�rte az egyiknek az ablak�t a pisztolya markolat�val, �s kinyitotta a z�rat, hogy bejusson.

   - Ha nincs kulcs a korm�ny mellett, tal�l egy szem�lyi k�rtya leolvas�t a m�sik oldalon, egy hossz�, v�kony ny�l�s, tegye oda a k�rty�j�t, �s a kocsi elindul.

     Lu Feng megtal�lta az eml�tett helyet, �s el�vette a szem�lyij�t. Alighogy a r�sbe cs�sztatta, a k�rtyaleolvas� v�r�sen villant, �s n�h�ny m�sodperc ut�n a f�ny z�ldre v�ltott, �s a kocsi hirtelen felmordult alatta.

     K�pes volt megtal�lni a biztons�gi �vet, a g�zt �s a f�ket, �s m�g az Arbiter nyugodt hangja ir�ny�totta, sikeresen v�ghezvitte az els� vezet�s�t – �gy mozgott, mint egy �reg, sz�les tekn�s, de mozgott. Mikor k�nyelmess� v�lt sz�m�ra az ir�ny�t�s, egy kicsit er�sebben l�pett a g�zra, �s mind�ssze egy percen bel�l megtal�lta a kiutat a parkol�b�l. Ahogy az Arbiter �g�rte, egy lapos, �res s�ks�gon vezetett: a v�d�z�n�ban. L�mp�k voltak a messzi �gben, amik bevil�g�tott�k a z�n�t. L�thatta a t�k�rb�l, hogy a rovarrajok m�g mindig a K�lv�ros bej�rat�t vett�k k�rbe, mintha boldogok lettek volna, hogy csak eddig hatoltak a b�zisra. Egy p�r f�ldi t�pus� bog�r, tal�n cs�t�ny, kezdett szaladni m�s ker�letek fel� a t�volban, de egy id� ut�n meg�lltak, �s visszafordultak, mintha meggondolt�k volna magukat.

     Val�sz�n�leg nem l�tt�k Lu Feng aut�j�t, vagy nem �rdekelt�k �t, nem volt benne biztos. Elv�gre, a robban�sok legal�bb olyan �l�nkek voltak, mint egy vill�m, visszah�vt�k �ket.

     M�r l�tta a 8-as Ker�let falait �s �p�leteit, �s amikor m�r majdnem bel�pett a territ�rium�ra, �szrevett egy apr�, mag�nyos alakot a v�d�z�na sz�l�n. Azonnal felismerte, �s egy v�ratlan �r�mhull�m szikr�zott fel a lelk�ben.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.