- Azonnal fel fogsz r� sz�llni, Lu Feng.

     Lu Feng h�mm�g�tt a t�bornok nyers hangj�ra. A felettese egy id�sebb f�rfi volt, �s m�rgesnek �s t�relmetlennek t�nt. Megparancsolta neki, hogy sz�lljon fel egy rep�l�re, amit neki k�l�n k�ld�tt �pp csak egy perce.

     A r�zsa az �p�let ablak�ban �llt, nem messze a 8-as Ker�let sz�l�t�l. Nem volt k�r�l�tte t�l sok magas �p�let, t�bbnyire irod�k, de l�tta egy hatalmas kupola egy r�sz�t is, a ker�let k�zep�n a f�ld�n fek�dni; olyan sz�les volt, hogy nem is l�tta, a m�sik oldal�t, �s legal�bb olyan alacsony is. Majdnem �gy n�zett ki, mint egy beton cs�t�ny, ahogy a f�ld f�l� hajolt.

     Ez volt a f� mened�khely. A f�ld al� vezetett, �s a bej�rat�ban m�g mindig �llt egy kis sornyi ember, akik befel� haladtak, katonai j�rm�vekkel k�rbev�ve. Katon�k s�rgett�k a civileket, hogy siessenek, de sok lass� �s kis alak volt ott – id�s �s fiatal emberek.

     Az ellenkez� oldalon, a frissen felh�zott izol�ci�s faln�l, �szrevette az apr� alakot, aki kor�bban �r� v�rt.

     Az Arbiter egyel�re nem k�rdezte ki. Biztos�totta, hogy Lu Feng bejutott egy biztons�gos �p�letbe, �s azonnal mennie kellett, hogy gondoskodjon az embereir�l, �s m�s csapatokat ir�ny�tson.

     Lu Feng alig hallotta, mir�l besz�lt a t�bornok, csak �sz n�lk�l egyezett bele mindenbe egy h�mm�g�ssel, miel�tt letette a telefont.

     Nem akart a F�v�rosba menni. Eleve ide sem akart j�nni. Ahogy az Arbiter vele volt, k�szen �llt visszamenni, �s seg�teni azoknak a katon�knak a kapukn�l, akik �neki seg�tettek. Nem �rzett emiatt zavarodotts�got vagy d�bbenetet: az el�dje tisztess�ges �s b�tor f�rfi volt, m�g ha nem is volt az izgatotts�g �s szenved�lyess�g megtestes�l�se. �s a r�zsa �gy �rezte, csal�dott� tenn� Lu Fenget, ha elrejt�zne a F�v�rosban. Fel akart �rni a h�rnev�hez, nem az�rt, mert be akart illeszkedni a t�rsadalomba, vagy el akarta ker�lni, hogy leleplezz�k – az�rt, mert tudta, hogy megvan a hatalma seg�teni. Ez az ember k�pes volt megnyerni a csat�it, mi�rt vesztegetn� el a r�zsa a tehets�g�t rejt�zk�d�sre vagy menek�l�sre?

     �s… tal�n volt m�g egy ok.

     N�zve azt a kicsi alakot, �gy �rezte, fel� h�z a sz�ve. Valah�nyszor a pillant�sa erre az emberre esett, gyorsabban kezdett verni, �s csak menni akart. Tudta, hogy az Arbiter elfoglalt volt, �s realisztikusan n�zve, m�g ha mindketten vissza is menn�nek a kapukhoz, m�s csapatokban lenn�nek…

     De nem tudott �s nem akart ellen�llni. �pp, mint azon az est�n az Ikertornyokban, k�vette az �szt�neit. Az el�dje val�sz�n�leg ugyanezt tette volna. Ha az eredeti Lu Feng itt lett volna, nem fogadta el az �t�letet, hogy elh�vj�k a csatat�rr�l.

     Hamarosan val�ban el�rte a B�r�k kis csapat�t az izol�ci�s faln�k, akik m�r majdnem felsz�lltak egy p�nc�los j�rm�re. Az Arbiter pontosan a vezet�kabin ajtaja mellett �llt, a h�t�t mutatva neki, de �szrevette Lu Feng hat�rozott l�pteit, �s megfordult.

     Miel�tt b�rmit mondhatott volna, Lu Feng megsz�lalt.

   - Veled megyek – mondta nyugodtan.

     Az Arbiter nyugodt arca nem v�ltozott, de egy pillanatnyi csend k�vette Lu Feng kijelent�s�t. Az utcal�mp�k er�s f�nye ragyog�v� tette s�padt b�r�t.

   - M�s parancsot kapott, alt�bornagy…

   - Ha csatlakozom az Elj�r� B�r�s�ghoz, a te al�rendelted leszek. Ha te al�rendelted voln�k, akkor is vissza akarn�l k�ldeni?

     A fiatalember val�sz�n�leg nem sz�m�tott erre a k�rd�sre, �s �gy t�nt, lelkiismeretesen elt�prengett rajta egy kis ideig, a tekintete pedig valahova Lu Feng m�g� v�ndorolt.

   - Az alt�bornagy j� harcos… - kezdte lassan. – �n… �n b�zn�k a k�pess�geiben. De �n m�g nem az �n al�rendeltem, �s �n is ugyanazt a parancsot kaptam, mint �n: hogy biztos�tsam, hogy �n mindenk�pp visszat�r a F�v�rosba ma �jjel. Nincs semmilyen j� okom, hogy magamn�l tartsam ebben a helyzetben. Ha a szitu�ci� olyasmi lenne, mint elkapni egy behatol�t, vagy egy kihallgat�s, magammal vinn�m a parancs ellen�re, de csat�ban �llunk…

   - Jelen pillanatban semmit nem tudnak ezzel kezdeni. Csak hadd csatlakozzam. Majd �n elrendezem a t�bornokot k�s�bb.

     Az Arbiter a p�nc�los j�rm�be n�zett, �s Lu Feng �szrevette, hogy a seg�dtisztje mostan�ig hallgatta �ket. Amikor a tekintet�k tal�lkozott, a B�r� enyh�n meglepettnek l�tszott, de azt�n b�lintott a f�n�k�nek. �gy t�nt, non-verb�lis kommunik�ci� zajlott k�z�tt�k. Mennyire ismerte j�l az Arbitert ez az ember, ha nem volt sz�ks�ge szavakra, hogy meg�rtse �t?

     Lu Feng v�ratlanul irigys�get �rzett. Arra v�gyott, b�r ilyen k�nnyed�n meg�rthette volna az embereket.

     Az Arbiter becsapta a kocsi ajtaj�t, amikor a t�vk�zl�je megcs�rrent.

   - An ezredes! – Egy leveg� ut�n kapkod� hang �v�lt�tt a t�vk�zl�be a m�sik oldalon. – Felsz�lltak. A bogarak… hirtelen felsz�lltak, �s a leveg�ben kezdtek gy�lekezni. Szerintem… Szerintem most a 8-as Ker�letbe mennek! Pr�b�ltunk meg�lni annyit, amennyit csak tudtunk, de m�g mindig sok van… hogy �ll az evaku�ci�?

     �gy esett, hogy az evaku�ci� befejez�d�tt, �s itt volt az ideje, hogy a katon�k elpuszt�ts�k a megmaradt rovarokat.

     Az Arbiter meg�g�rte, hogy nem kell agg�dniuk, �s hogy az � oldaluk kezel�sbe veszi a tov�bbiakat. Kedvesen megk�sz�nte a katon�knak, hogy id�t nyertek nekik, �s megnyugtatta �ket, hogy nem kell a rovarokat �ld�zni�k. Elmondta nekik, hogy a v�d�z�n�ban ker�l majd sor a harcra. A katon�k hangja remegett a megk�nnyebb�l�st�l, miel�tt befejezt�k a h�v�st. Az Arbiter azonnal leadta a jelet a t�voz�sra.

     A kocsik elsuhantak az Arbiter �s Lu Feng mellett. A kis alak megingott a behem�tok mozg�s�nak szel�t�l, �s ha Lu Feng nem �llt volna k�zvetlen�l mellette, tal�n h�traesett volna. A fiatalember vetett r� egy pillant�st, de a p�nc�los j�rm�vek akkora d�b�rg�st keltettek, hogy nem volt �rtelme elmagyar�zni, mi�rt maradtak h�tra.

     Csak amikor a csapatok m�r az izol�ci�s fal bej�rat�n k�v�l voltak, sz�lalt meg az Arbiter.

   - Tulajdonk�ppen m�smilyen tervem van. �szrevettem valamit, �s l�tni akartam, hogy helyesen gondoltam-e. Tal�n t�vedtem, de ha �gy van, akkor is van m�g id� utol�rn�nk a sereget k�s�bb. Gyere velem.

     Lu Feng engedelmesen hozz�tapadt a fiatalemberhez, aki felcser�lte szok�sos, lass� �tem�t egyenletes, gyors mas�roz�sra, �s hal�szott nekik egy kocsit – egy m�sik volt, nem az, amit Lu Feng haszn�lt.

     A hely el�g k�s�rteties volt. A kivil�g�tott utc�k teljesen �resek voltak, a s�t�t ablakok mind �lettelen szemek, �s csak a huzat s�v�tett kegyetlen�l a h�zak k�z�tt. Hallott�k a konvoj b�g�s�t is, ami a kapuk fel� eredt. A zajok fokozatosan elkezdtek halkulni, �s amikor besz�lltak az aut�ba, teljesen megsz�ntek. Az Arbiter egy m�sik ir�nyba kezdett vezetni.

     A csend egy kicsit furcsa volt azut�n, hogy a mai este milyen zajosan telt. Az Arbiter mindk�t kez�t a korm�nyra tette, teljesen kiny�jtotta a karj�t, �s az �tra f�kusz�lt. Sok utc�n v�gtak kereszt�l, miel�tt egy m�sik kij�raton �t t�voztak. Az izol�ci�s fal az eg�sz ker�letet k�rbe�lelte.

     Amikor m�r a v�d�z�n�ban voltak, valamerre a K�lv�ros keleti oldala fel� haladva, Lu Feng megint meghallotta a nyugodt hangot.

   - Milyennek tal�ltad a V�rosv�delmi Hivatalt? – k�rdezte k�z�ny�sen, nem pillantva fel�. – Milyen �rz�s volt, hogy �jra l�ttad az irod�dat?

     Lu Feng csendben maradt egy pillanatra. Eml�kezett; az Arbiter eml�tette, hogy Lu Feng nem j�tt erre a helyre m�r egy p�r �ve. Hirtelen ism�t elkezdett �sszek�tni n�h�ny pontot. Lu Feng agya is t�k�letes volt, elv�gre.

     Az iroda nem eg�szen Lu Feng� volt, hanem Gao alt�bornagy�. Egy p�r �ve t�rt�nt valami, amit Lu Feng bele akart �rni a f�zet�be, de v�g�l nem tette. Azt�n, esz�be jutott a pletyka, amir�l Dr Ji besz�lt neki.

     �gy �rezve, hogy a j� ir�nyba halad, gyan�totta, hogy az Arbiter az�rt akarta, hogy l�ssa az irod�j�t, mert valaki olyanhoz tartozott, akit � elvesz�tett.

   - Oh. Azzal is tesztelt�l engem.

     Az Arbiter v�ltozatlan arc�n kis mosoly l�tszott a halv�ny f�ny alatt, mely fel�lr�l bor�totta be �ket ezen a t�gas, egyenes f�ld�n. Lu Fengnek �gy is hunyorognia kellett, hogy l�ssa.

   - Bocs�nat. Azt hittem, sz�nd�kosan ker�l�d azt a helyet. Azt is hittem, hogy d�h�s leszel majd a jegyzetf�zetek miatt. De nem reag�lt�l sokat.

     Lu Feng enyh�n megr�ndult. A f�zetek… csak egy dologr�l besz�lhetett. Egy bizonyos f�zet m�g mindig a zseb�ben volt. Erre a gondolatra �rte ny�lt, �s el�h�zta. Az Arbiter fel� villantotta a tekintet�t, �s a kis mosoly elt�nt.

     Jobban belegondolva… Lu Feng p�r �ve nem j�rt a K�lv�rosban, de a legutols� jegyzetf�zetei m�gis ott voltak. M�g Lu Feng is meglep�d�tt: Dr Ji mondta neki, hogy �ltal�ban minden szem�lyes ing�s�g�t�l megszabadul. Ez sokkal jobban illett Lu Feng szem�lyis�g�hez, mint az eml�kekkel �s mement�kkal teli iroda a V�rosv�delmi Hivataln�l.

   - Te tartottad meg �ket – k�vetkeztette ki Lu Feng. Az Arbiter hezit�lt, miel�tt csendesen h�mmentett v�laszk�nt. – Miut�n �n kidobtam �ket… hogy szerezted meg �ket?

   - Megk�rtem egy ismer�s�met, hogy tartsa rajtuk a szem�t. Amikor befejezt�l egyet, elmondta nekem, vagy megszerezte nekem, amikor ment, hogy elvigye a szemetet.

     T�nyleg nem Lu Feng volt, aki apr�l�kosan a polcra rakosgatta a f�zeteket, hanem az Arbiter maga. Lu Feng megsimogatta a fekete bor�t�t, miel�tt egy bizonyos oldalt kezdett volna keresni. Amikor megtal�lta az egyetlen d�tumot, amit semmi m�s nem k�vetett, csak egy pont, m�lyen n�zett r�.

     Val�sz�n�leg ez volt Gao Tang hal�l�nak napja.

   - Sz�val az, hogy nem reag�ltam, n�velte a gyanakv�sodat az ir�nyomban? – k�rdezte Lu Feng nyugodtan, nem pillantva el.

   - Nos… valamennyire. �s a vezet�si k�pess�geid is. Nem tal�ltunk semmilyen agys�r�l�st, ami megmagyar�zna egy ilyen hossz� ideig tart� amn�zi�t bizonyos dolgokkal kapcsolatban. De ak�rhogy is, m�g mindig �l a harminc napos pr�baid�szakod, hogy bizony�ts. �s meg�rkezt�nk.

     Meg�rkeztek a 6-os Ker�letbe. T�bb magas �p�let �dv�z�lte �ket, de az utc�k pont olyan �resek voltak, mint a v�ros m�sik r�sz�ben. Amikor a kocsi meg�llt, az Arbiter kisz�llt, �s Lu Feng k�vette. Megker�lve a j�rm�vet, a fiatalember mell� �llt, aki csak… nekid�lt a kocsinak a derek�val �s a h�t�val. Laz�n �sszef�zte az ujjait, �s maga el� l�gatta a karj�t.

   - V�runk valamire? – k�rdezte Lu Feng, nem volt biztos benne, mit csin�ltak ezen a helyen. Ez m�g szelesebb volt, mint m�s ker�letek, ahogy a sok �p�let kis sik�torokat csin�lt a huzatnak.

     Az Arbiter h�mm�g�tt, �s �gy t�nt, a tekintete r�tapad valamire. Lu Feng k�vette a pillant�s�t, �s a v�d�z�n�t l�tta, ahonnan �pp csak egy pillanattal ezel�tt �rkeztek.

     L�tta a villog� f�nyeket a t�volban.

     A sereg val�sz�n�leg �sszecsapott a bog�rrajokkal. A hangjukat nem lehetett hallani ilyen messzir�l, de a robban�saik �s �jonnan felkapcsolt keres�f�nyeik, melyek cs�v�kat vetettek az �gbe, el�g tiszt�k voltak. Minden kicsinek l�tszott, mint mikor a t�v�ben voltak.

   - Nem volt probl�ma az ultrahangos hangsz�r�kkal – sz�lalt meg hirtelen az Arbiter. Lu Feng elkapta a tekintet�t a jelenetr�l. A vil�gos sz�n� szemek egyenesen a lelk�be n�ztek. – Lehet, hogy csak v�letlen volt, hogy a kommunik�ci� az 1-es �s 5-�s Ker�letekkel megszakadt. A hangsz�r�k teljesen j�l m�k�dtek, m�gis… a rovarok hirtelen a v�rosba mas�roztak. Ez p�ld�tlan. Nemr�g n�velt�k a v�delmet a K�lv�ros k�r�l, �s az ultrahangos hangsz�r�k szintj�t �s felemelt�k, a korai p�rz�si szezon miatt.

     Lu Feng tudott err�l.

   - Hallottam a h�rekben – vallotta be egy b�lint�ssal. Az Arbiter elismerte a v�laszt azzal, hogy viszonozta a b�lint�st. Amikor lehajtotta a fej�t, a katonai kalap karim�ja most s�t�tebb �rny�kot vetett az arc�ra.

   - Sz�val azon gondolkodtam, mi lehet az oka, hogy �pp most t�madnak meg minket, mintha a hangsz�r�k m�r nem m�k�dtek volna – folytatta. – Arra gondoltam, hogy biztosan valami m�s vonzotta �ket ide. De nem tudtam r�j�nni.

     Lu Feng nem volt biztos benne, mit �rtett ezalatt az Arbiter. Azonban ahelyett, hogy jobban elmagyar�zta volna, az Arbiter hirtelen t�m�t v�ltott.

   - Besz�lni szerettem volna az any�dr�l. Eredetileg… ez volt az oka, hogy magammal hoztalak. Nem volt teljesen hazugs�g. Megfigyeltelek, de el is akartam mondani.

     A r�zsa m�r majdnem megfeledkezett r�la. A beporz�i v�ratlan l�togat�sa ideiglenesen kit�r�lte ezeket az eml�keket.

   - Ahogy mondtam… - Az Arbiter megint elfordult, �s a villan� f�nyeket n�zte a t�volban. – Nem szeretek megv�dolni embereket szolid bizony�t�k n�lk�l. �s nem sz�m�t, mennyire igyekeznek az al�rendeltjeim �s Howard ezredes emberei b�rmit is tal�lni, nem tudnak. Sz�val csak �gy vedd ezt, mint gyan�. – Lu Feng ism�t h�mmentett, de az Arbiter akkor is megtorpant egy l�legzetv�telnyi ideig, miel�tt folytatta. – Gyanakszom, hogy az any�d usz�totta a civileket a t�ntet�sre. P�r B�r� azt mondja, �gy gondolj�k, p�nzt adott nekik, �s olyan t�ves inform�ci�kkal etette �ket, mint… hogy xenogenikus vagyok, aki mindenkit meg akar �lni, vagy hogy elvesztettem az eszem… h�t, t�bb verzi� is van. De ugyanaz a l�nyeg. Azonban valah�nyszor tal�lunk egy nyomot, valahogy elvesz�tj�k, �jra �s �jra, �s sosem csin�ltak semmit fizikailag, hogy ellenkezzenek velem.

     Lu Feng enyh�n megd�bbent. Az anyja gy�l�let�nek f�ny�ben nem volt meglep�, hogy ilyet tegyen, de ugyanakkor… annyira szeretetteljes volt a vir�gok �s Lu Feng ir�ny�ba.

   - Mi�rt? – k�rdezte �szint�n.

     Az Arbiter m�g egyszer lehajtotta a fej�t, �s lassan felh�zta a karj�t, �sszefonva �ket a mellkasa el�tt. Az egyik keze a gall�rj�hoz ny�lt, majdnem �ntudatlanul, �s megragadott ott valamit. Lu Feng azonnal meg�rtette, hogy a med�l volt az. Akaratlanul lem�solta ezeket a mozdulatokat, �s megragadta a saj�t t�lt�nyh�vely�t.

     Az Arbiter �szrevette, �s vetett egy pillant�st Lu Feng kez�re a kulcscsontj�n. A pill�i megremegtek, mikor megint felpillantott r�.

   - Kor�bban Dr Ji biztos�tott, hogy sosem tartott�l magadn�l semmilyen szem�lyes t�rgyat – suttogta. – M�gis, azt mondtad… hogy az egy mement�. Pontosan minek a mement�ja?

     Lu Feng ajka kisz�radt kiss�. Minden k�rd�s k�z�l, amit feltehetett volna…

   - Egy ember�, aki meghalt.

   - Valaki sz�modra fontos�?

   - Egy bar�t�. – Ugyanezt mondta Vance-nak, �s komolyan is gondolta. Nos, f�lig hazugs�g volt. Nem volt semmif�le bar�ts�goss�g k�zte �s Lu Feng k�z�tt. Ha az el�dje m�g mindig �lne, �s felbukkanna most itt… lehet, hogy l�ne fel� egy hideg tekintetet, ami�rt a bar�tj�nak nevezte. Csak az�rt kegyelmezett meg egy xenog�n �let�nek, mert semmit nem nyert abb�l, hogy meg�l egy nyomorult r�zs�t, de ha jobb form�ban lett volna… - Nagyon becs�l�m. � az oka, hogy �letben vagyok.

   - Hm… Szeretted �t?

     Vance ezt is k�rdezte. Lu Feng a kis alakra n�zett az �les f�nyek �s m�ly �rny�kok alatt.

   - Nem �gy, mint egy partnert… hanem… mint egy testv�rt… azt hiszem. – Ez minden bizonnyal felm�rgeln� Lu Fenget, ha itt volna.

     Ha a r�zsa meg�rtett b�rmit is, akkor az a csal�di k�tel�k volt. Voltak testv�rei, ifjoncai, �s id�s r�zs�i, megsz�lettek, �ltek, �s id�vel elhervadtak, ugyanazon a bokron n�ve. M�r meg�rtette a fel�j�k �rzett szeretetet, �s a szeretetet az anya �s a gyermekei k�z�tt az emberi vil�gban. M�g ha Madam Lu nem is volt a legjobb p�lda, a szeretete a r�zs�k fel�, �s – tagadhatatlanul – Lu Feng fel�, er�s �s elpuszt�thatatlan volt.

     Amikor az Arbiter nem v�laszolt, Lu Feng meg akarta k�rdezni, hogy ez megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte-e el. Vance megk�nnyebb�lt, amikor hallotta, hogy Lu Fengnek „senki nincs a sz�v�ben”. Az Arbiter pr�b�lta kital�lni ezt a r�szt is? De Vance az�rt k�rdezte ezt, mert p�rosodni akart Lu Fenggel, �gy, az Arbiter val�sz�n�leg valami m�s miatt k�rdezte…

     Amikor kinyitotta a sz�j�t, hogy r�j�jj�n az ok�ra, hirtelen egy v�ratlan cseng�hang sz�rt a szeles utca csendj�be. A zaj enyh�n visszhangzott a magas �p�letek k�z�tt.

   - An ezredes, a rajok… Meg�lt�k a legt�bb rep�l� oszt�ly�t, de a f�ldh�z k�t�ttek… nem tudtuk �ket meg�ll�tani, m�r majdnem a 8-as Ker�letn�l vannak.

   - Megv�ltoztatt�k az�ta az �tir�nyukat? – k�rdezte az Arbiter nyugodtan. A lakosok mind biztons�gban voltak a mened�ken, ez�rt nem reag�lt sokat.

   - K�vetj�k �ket, de eddig… - A f�rfi a m�sik oldalon elcsendes�lt, amikor valaki m�s kiab�lni kezdett a h�tt�rben, de az illet� t�l messze volt a mikrofont�l, �s nem hallott�k a szavait. Sokf�le zajt lehetett hallani, amit�l nehezebb volt kivenni, mit mondott. – An ezredes… igaza volt… �gy n�z ki, nem �llnak meg, elker�lik az izol�ci�s falakat! Elkezdtek ir�nyt v�ltani!

   - Merre…?

   - �gy l�tszik… nos, a 6-os Ker�let fel�.

   - Nem kell �ld�zni�k �ket. De jobb lenne, ha a 7-es vagy a 2-es Ker�letekbe menn�nek.

   - A 7-es K… Ezredes…?

   - Csak csin�lj�k. Most leteszem. Igyekezzenek.

     Lu Feng csendesen figyelte, ahogy az Arbiter bontotta a h�v�st, de ahelyett, hogy elmagyar�zta volna a gondolatait, a fiatalember megint t�rcs�zni kezdett. A t�voli zajok mintha k�zelebb j�ttek volna, �s Lu Feng felpillantott, pr�b�lva megfigyelni a lapos ter�letet. A s�t�ts�g miatt a bogarak m�g nem l�tszottak, de m�g mindig l�thattak n�h�ny v�r�s vagy narancsos villan�st a fegyverekt�l.

   - Zhang t�bornok, �n…

   - MI�RT VAN M�G MINDIG VELED LU ALT�BORNAGY?! Megmondtam neked, hogy tedd rep�l�re, amilyen gyorsan csak lehet! Doktor, ne teszteld a t�relmemet!

   - K�rem, t�bornok, ez most nem fontos… - Ez egy megd�bbent� kijelent�s volt, ami mindenkit lefagyasztott, aki hallotta. Nemcsak a tartalma miatt – egy ezredes figyelmen k�v�l hagyja egy t�bornok parancs�t, �s m�g vissza is besz�l – hanem mert sosem hallott�k �t ilyen emelt hangon, j�form�n d�h�sen besz�lni. De a b�tor An ezredes nem �llt meg itt. – T�bornok, szeretn�m, ha k�ldene egy harci g�pet a 6-os Ker�letbe, �s lebomb�zn�.

     Lu Feng sz�ve kihagyott egy �temet. Nem tudott sokat az emberi fegyverzetekr�l, nem olyan m�rt�kben, hogy ismerte az abszol�t t�mad� erej�ket, de m�g � is tudta, hogy a „bomba” nagy puszt�t�st jelentett. A t�bornok majdnem nem tal�lt szavakat, csak az egyenetlen l�legzet�t hallott�k.

     A r�zsa a nyugodt, s�padt arcra n�zett. Az Arbiter m�g egyszer lehajtotta a fej�t, �s � nem l�thatta a vil�gos szemeket t�l j�l a kalap karim�j�t�l. Ez�ttal �gy t�nt, sz�nd�kos p�z volt.

   - Hogy mersz… te… Hol… Hol vagytok, tulajdonk�ppen? Hallottam Xiu kapit�nyt�l, hogy nem mentetek vel�k harcolni, hanem elvitted Lu Fenget valahova… ne mondd nekem…

   - T�bornok, a bog�rrajok egy bizonyos �tvonalat k�vetnek, �s semmi nem tudja �ket meg�ll�tani. �gy l�tszik, csak k�rbe-k�rbe �ld�zz�k �ket a b�zison, mik�zben �k mennek, ahova akarnak… R�j�ttem, mi a k�vetkez� �llom�suk… nem, kicsaltam �ket a 8-as Ker�letr�l, sz�val a civileknek nem kell, hogy b�nt�d�sa ess�k a mened�keken, m�g ha le is bomb�zza ezt a ker�letet. Hajland� vagyok meghalni, hogy megv�djem �ket. K�rem, siessen. A rajok m�r ir�nyt v�ltoztattak, hamarosan itt lesznek.

   -… Doktor, te sz�z sz�zal�k, hogy elvesztetted a francos eszedet! Nem fogom…

   - Tudom, milyen utat k�vetnek, �s biztos�thatom, ha nem �ll�tjuk meg �ket itt, id�vel a F�v�ros fel� veszik az ir�nyt – v�gott k�zbe az Arbiter, �s ahogy befejezte, feln�zett Lu Fengre. Csak egy pillanat volt, m�g tal�lkozott a tekintet�k, miel�tt elfordult volna.

     Azt�n letette. Egyszer�en letette a t�bornok k�vetkez� k�rnyi ordib�l�sa kell�s k�zep�n, �s a s�v�t� csend visszat�rt a szeles utc�kra. Megint csak �k voltak. Valahonnan messzir�l furcsa szag lopakodott fel�j�k – �gett �s vasszer� szag volt, mintha a puskapor b�ze a v�r�vel keveredett volna. Le�rhatatlan ut��ze is volt. Szerencs�re el�g halv�nyan lehetett �rezni, sz�val m�g mindig rendesen kaptak leveg�t.

     Egy kis ideig tart� besz�dmentes id� ut�n Lu Feng megk�sz�r�lte a tork�t.

   - Biztos vagy benne, hogy elk�ldi a bomb�t?

   -… Rem�lem. Tal�n most d�h�s r�m, de ez most t�bb mint egy ember probl�m�ja – v�laszolt az Arbiter halk hangon, azt�n kelletlen�l hozz�tette. – Te m�rges vagy r�m?

     Lu Feng v�giggondolta. Nem volt benne biztos, mi�rt v�lasztotta ezt az utat a fiatalember, mi�rt most, �s mi�rt nem mondta el Lu Fengnek kor�bban…

   - Nem igaz�n. Hajland� vagyok meghalni veled, ha ez azt jelenti, hogy mindenki m�s megmenek�l.

     Az el�dje is ugyanezt mondta volna, �s a r�zsa is �szinte volt. �pp csak egy kicsit volt f�jdalmas. �lni akart. A vadonba akarta vinni a magokat, �s egy �j csal�dot �p�teni, hogy �letben tartsa a faj�t. De m�r meghozta a d�nt�s�t, amikor h�tat ford�tott a kapuknak. Nem volt �rtelme ezen lament�lni – meghalhatott volna a kapukn�l a katon�kkal, felfedezhett�k volna, meghalhatott volna vezet�s k�zben, a 8-as Ker�letben maradhatott volna, �s meghalhatott volna, amikor a bogarak meg�rkeztek, �s most, itt fog meghalni egy bomb�t�l, m�s emberek kedv��rt j�tszva a csalit.

     Az Arbiter felemelte a fej�t, �s lyukat meredt a lelk�be. Az arca pont olyan nyugodt volt, mint mindig, de a vil�gos szemeken n�tt egy r�teg… valami. Tal�n szomor�s�g? Elfogad�s? Vagy boldogs�g? Annak nem lenne �rtelme, igaz? M�g a kis mosoly is visszat�rt az ajkaira.

   - Nos, tal�n t�vedtem…

     L�legzetv�telnyi csend ereszkedett r�juk ism�t. Lu Feng k�zvetlen�l mellette d�lt a kocsinak, �s felpillantott. M�g mindig nem l�tott semmit a t�volban, de nem is igaz�n pr�b�lt l�tni. A fej�ben �ssze-vissza repkedtek a gondolatok, mindenf�le dolgokr�l.

   - Ez volt az els� randim – sz�lt egy id� ut�n.

   - Oh… hm… �rthet�. Nekem is ez volt az els�.

   - Tetszett – tette hozz�, �s hagyta, hogy mosoly sz�kj�n az arc�ra… legal�bbis pr�b�lkozott, de bizony�ra nem n�zett ki rajta j�l.

   -… Hab�r megt�madtak minket a randink k�zep�n. – �gy hangzott, mintha az Arbiter elfojtotta volna a kuncog�s�t. – �s az �leted�rt harcolt�l… �s most meg fogunk halni.

   - Hm.

   - Lehetne kicsit jobb randi…

   - Hogyan?

   - H�t, norm�lis emberek elk�ltenek egy�tt egy vacsor�t… - Val�sz�n�leg esz�be jutott, hogy m�r volt valami olyasmij�k. – �s azt�n… nos, att�l f�gg. Norm�lis emberek n�ha cs�kol�znak a randi ut�n.

     A „cs�k” sz�ra Vance k�pe l�ngolt fel Lu Feng elm�j�ben, ahogy k�zelebb hajolt hozz�. Mintha az agya pr�b�lt volna elmondani neki valamit, egy gyanakv� �rz�s �bredt fel a lelk�ben. A homlok�t r�ncolta.

   - Cs�k… Minden randi cs�kol�z�shoz vezet?

   - Nem tudom. Tal�n nem az els�, gondolom.

   - A randiz�s… csak partnereknek sz�l? Szeret�knek?

   - Hmmm… Olyan embereknek, akik romantikus kapcsolatot akarnak kezdeni.

     A megvil�gosod�s, amit Lu Feng �t�lt ebben a minutumban finoman sz�lva legal�bbis el�rel�thatatlan volt. Egy fagyos �rz�s �nt�tte el az arc�t, �s a gyomra enyh�n megr�ndult, �s �szt�n�sen r�pillantott a fiatalemberre. Az Arbiter �gy n�zte �t, mint egy �rdekes t�v�m�sort, az �lvezet szikr�i vil�g�tott�k be vil�gos �riszeit.

     Ez volt az a pont, amikor Lu Feng r�j�tt, mi�rt akadt ki annyira Dr Ji az �zeneteken, �s mi�rt volt az Arbiternek az a halv�ny, furcsa arckifejez�se, amikor el�sz�r h�vta el vacsor�zni. Lu Feng �ntudatlanul azt jelezte az Arbiternek, hogy sz�nd�k�ban �ll p�rosod� partnert tal�lni a szem�ly�ben!

     Ki akarta mosni mag�t, de miel�tt el��llhatott volna b�rmilyen kifog�ssal, mindkettej�k t�vk�zl�i csengeni kezdtek, kir�ntva �ket ebb�l a l�b-elgyeng�t�, csiklandoz� hangulatb�l.

     A t�vk�zl�je egy szokatlan nevet mutatott a kijelz�n: az anyj��t. Lu Feng gondolkodott rajta egy m�sodpercig, de �gy d�nt�tt, figyelmen k�v�l hagyja. Nem tudta t�bb�, mint mondjon annak a n�nek, most, hogy k�ts�gei t�madtak a gyan� miatt, amit az Arbiter megosztott vele.

   - Igen? Mi az, Seraing?

   - Ezredes… - A seg�dtiszt hangja kiss� remegett, hab�r k�nyszer�tette mag�t, hogy maradjon nyugodt. – A sereg vezet�i… mind kaptak egy h�v�st a t�bornokt�l… azt mondta, k�ld�tt egy bomb�t a 8-as Ker�letbe egy f�l perccel ezel�tt.

     A halv�ny mosoly leolvadt az Arbiter arc�r�l, �s csup�n a m�sodperc egy t�rt r�sze alatt halotts�padtt� v�lt.

    - Ezredes, mit k�ne tenn�nk? M�g mindig itt vagyunk… �s… �s a civilek… minden ember a K�lv�rosb�l…

     Az atmoszf�ra gyors �temben v�ltozott, �s a hideg belecs�pett Lu Fengbe. A feje enyh�n l�ktetett, �s nem �rtette ezt a fordulatot. A t�bornok mindent figyelmen k�v�l hagyott, amit az Arbiter mondott neki?!

   - Seraing… - Az �ltal�ban nyugodt hang most szint�n remegett, �s Lu Feng l�tta, ahogy az Arbiter �kle kifeh�redik, ahogy olyan er�sen markolta meg a t�vk�zl�j�t, hogy majdnem elt�rte. – �n… sajn�lom. Ha ez igaz, nem maradt sok id�. Gondolom, nincs sok helyetek sem… Minden csapatnak, akik ott vannak: vegy�tek fel a fiatal �s er�s civileket a kocsijaitokra, �s menjetek azonnal az 5-�s Ker�letbe.

     Egy pillanatnyi csend t�madt.

   - Milyen… milyen korhat�rokon bel�l kell keresnem?

   - Hat �s harminc. A munkak�pesek k�z�l… azok k�z�l, akik tudnak fegyvert fogni vagy kem�ny munk�t v�gezni.

   - De… - A seg�dtiszt hangja megt�rt. – �rtettem, doktor. Akkor a V�rosv�delmi Hivatal fel� megy�nk majd…

   - J�. Tal�lkozzunk ott.

     Az Arbiter eltette a t�vk�zl�j�t, �s ell�kte mag�t a kocsit�l, de meg�llt, �s el�remeredt, mintha l�tna valamit. M�g mindig egyed�l voltak az utcal�mp�k feh�r f�nye alatt, ami most valahogy megsz�d�tette Lu Fenget. K�vetve az Arbiter tekintet�t, nem l�tott semmit.

   - An Zhe? – k�rdezte csendesen, nem tudva, mit kellene mondania vagy tennie.

   - Akkor ez m�g nem a v�g… - A hangja nem tudta visszanyerni a nyugodts�g�t. Most m�g jobban remegett, hirtelen magasabb t�nusba ugorva. K�zvetlen azut�n, hogy besz�lt, Lu Feng �szrevette, hogy a kicsi alak is remegett. – Menj�nk az 5-�s…

     Amikor tett egy l�p�st el�re… �pp csak a m�sodperc t�rt r�sz�re megtorpant, azt�n hirtelen �sszeesett. Ha Lu Fengnek nem lettek volna el�g j� reflexei, vagy nem pr�b�lt volna egy�bk�nt is k�zelebb jutni hozz�, a fiatalember a f�ldre esett volna, �s tal�n m�g meg is s�r�lt volna.

   - An Zhe. An Zhe…!

     Az Arbiter nem v�laszolt. Lu Feng a f�ldre guggolt, a karj�ban tartva a kis testet, �s egy k�zzel elford�totta az �ll�t. A fej gyeng�n oldalra billent, �s a mellkas�n landolt �lettelen�l. Hossz�, fekete pill�i szorosan takart�k a szem�t, �s az arca s�padtabb volt, mint valaha. A kalapja leesett, amikor el�jult, �s alatta egy finom r�tegnyi hideg verejt�k gy�ngy�zte a homlok�t, �s n�h�ny tincse a nedves hal�nt�k�ra tapadt.

     Olyan t�r�kenynek l�tszott, �s olyan k�nny� volt, mintha arra k�sz�lt volna, hogy a darabjaira essen. Lu Feng test�nek minden r�sze kem�nyen g�rcsbe r�ndult. Gyeng�den megveregette a fagyos arcot, de az Arbiter nem �bredt fel.

     P�nik kezdett fel�ledni benne, �s �szt�n�sen k�zelebb h�zta az apr� illet�t. Lu Feng el�g er�s volt, hogy felemelje, �s a kocsiba tegye, �s v�g�l az � ujjai is remegni kezdtek.

     El kellett gondolkodnia, mit tegyen, �s folyamatosan mag�ra er�ltette Lu Feng nyugodts�g�t. Lehunyta a szem�t, mindk�t kez�t a kocsiajt� felett a tet�re nyomva, �s vett n�h�ny m�ly leveg�t. A f�le enyh�n csengett. N�h�ny m�sodperces gondolkod�s ut�n el�vette az Arbiter t�vk�zl�j�t, �s az utols� sz�mot t�rcs�zta, mely a „Seraing” c�mk�t viselte.

     Beletelt n�h�ny cseng�sbe, mire a m�sik f�rfi felvette, �s miel�tt ak�r �dv�z�lhette volna Lu Fenget, � �gy sz�lt:

   - An ezredes el�jult. Mit kellene tennem, hogy biztos�tsam a biztons�g�t?

   -… Mi t�rt…? – Seraing hangja elhalkult, mert a h�tt�rben sok minden zajlott. �gy t�nt, az emberek s�rtak, �s valaki r�juk ord�tott emiatt. – Ah, nos… el�sz�r a pulzus�t ellen�rizze. Jobb, ha a nyak�n n�zi meg.

     Lu Feng behajolt a kocsiba, r�t�ve k�t fagyos ujj�t az Arbiter nyak�nak oldal�ra. El�sz�r nem �rzett semmit, de azt�n gyenge pulz�l�s sug�rzott az ujjbegyeibe.

   - Gyenge… de norm�lisnak t�nik.

   - H�la Istennek… Ha norm�lis, akkor csak hagyja pihenni. Vigye a V�rosv�delmi Hivatalhoz. El�rek�ld�k oda egy orvost. Mi m�g mindig… mi a 8-as Ker�letben vagyunk. Oh, alt�bornagy… Ha An ezredes fel�bred, van �nn�l v�z, vagy cukros v�z?

   - Csak sima v�z. – L�tta az �veget a kocsiban.

   - Akkor majd adja oda neki. Tal�lkozzunk az 5-�s Ker�letben.

   - �rtettem. K�sz�n�m. Tal�lkozzunk ott.

     Semmit nem tudott tenni. Miut�n a besz�lget�s befejez�d�tt, gyorsan �trendezte a helyzetet: gyeng�den oldalra tolta az Arbitert, ahol �ltal�ban � �lt, �s � ez�ttal a vezet��l�sbe �lt. Egy utols� m�sodpercre r�n�zett az elernyedt alakra. Az Arbiter feje a v�ll�ra �s az ablaknak d�lt. Lu Feng �vatosan meg�rintette az izzadt homlokot. Hideg volt, de nem hal�losan hideg. Val�sz�n�leg az er�s sz�l h�t�tte le az izzadt b�rt ennyire. A l�legzete gyenge volt, de egyenletes. Ha lesz egy orvos az irod�ban, akkor jobban lehet.

     K�sz�nhet�en az Arbiter kor�bbi seg�ts�g�nek, Lu Feng tudta, hogyan kell vezetni. Az egyetlen hi�nyoss�ga az ir�ny�rz�ke volt, amit�l t�bb pillanatra is megtorpant. Amikor v�gre eld�nt�tte, melyik utat akarja bevenni, �s elind�totta a motort, hangos b�mb�l�s r�zta meg az eget. Fokozatosan �rkezett, de sebesen, �s legal�bb olyan gyorsan el is ment. Lu Feng kin�zett a sz�lv�d�n, �s csak egy �rny�kot l�tott a 8-as Ker�let fel� sz�guldani az �gen. Az Aurora nem volt el�g er�s, hogy �les k�rvonalakat rajzoljon neki, �s az utcal�mp�k m�g kevesebbet engedtek l�tni Lu Fengnek… m�gis, ez�ttal m�g az � h�t�t is kiverte a hideg verejt�k.

     Nem volt vesztegetni val� ideje. Er�sen r�taposva a g�zped�lra, �r�lt m�dj�ra ford�totta el a korm�nyt, �s a kocsi �trep�lt a hossz� utc�n.

     Nem voltak t�l messze, amikor egy villan�, vak�t�an feh�r f�ny �rkezett h�tulr�l. Olyan er�s volt, mintha hirtelen a Nap ereszkedett volna le a K�lv�ros felsz�ne f�l�. Az oldalt fut� �p�letek majdnem elvesztett�k minden sz�n�ket, �s az �tnak is csak a k�rvonalait l�tta. Lu Feng elk�vette azt a hib�t, hogy belen�zett a visszapillant� t�k�rbe. Csak egy f�nycs�v�t l�tott, mely belev�gott a retin�j�ba.

     Teljes erej�vel taposta a kis ped�lt, hogy gyorsabban menjen, �s ez val�sz�n�leg vesz�lyes mozdulat volt, de semmi nem r�misztette meg eg�sz �let�ben jobban, mint a m�g�tt�k l�v� f�ny. Ahogy k�pes volt kicsit t�volabb menek�lni, az �p�letek als� partja kezdett eltakarva lenni a f�ny el�l, adva sz�m�ra n�mi t�mogat�st, merre menjen, de a fels� r�sz�ket teljesen el�nt�tte a feh�rs�g.

     Majdnem el�rte a ker�let m�sik oldal�t, �s �ppen arra k�sz�lt, hogy kil�pjen a k�vetkez� v�d�z�n�ba, amikor a f�ld elkezdett vibr�lni a kocsi alatt. L�tta, hogy a sz�l hirtelen ir�nyt v�ltoztat; a sz�ll�k�sek k�l�nf�le dolgokat vittek magukkal, el�renyomva �ket, mintha a f�l-t�bl�kat vagy a szem�tdarabokat egy k�t�l h�zta volna valami fel�.

     A hang j�tt utolj�ra. Egy f�lelmetes, f�lrepeszt�, elmebomlaszt� robajl�s, mintha maga a Hold csap�dott volna bele a f�ldbe. A recseg� hang m�g rosszabb� tette a vibr�l�sokat. Lu Feng elsz�d�lt, �k�lbe szorult a keze a korm�nyon, �s pr�b�lta l�tni az utat, de � is majdnem el�jult, �g� �rz�st tapasztalva a mellkas�ban. A bomb�t ledobt�k, �s Lu Fengnek fogalma sem volt, hogy siker�lt-e b�rkinek is elhagynia a 8-as Ker�letet, miel�tt megt�rt�nt.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.