Lu Feng csod�val hat�ros m�don el�rte az 5-�s Ker�letet, �s valahogy r�tal�lt a V�rosv�delmi Hivatalra. Azt hitte, hogy az emberek vagy a mened�ken, vagy a csatat�ren vannak, de �gy l�tszott, a v�rosi rend�rs�g az int�zm�nyn�l tartotta n�h�ny tisztj�t. Azonnal befogadt�k az Arbitert, �s ahogy Seraing seg�dtiszt �g�rte, egy s�padt arc� doktor v�rt r�juk, �gy remegve, mint lev�l a sz�lben. Nyomban r�pillantott az �jult fiatalemberre.

     Hab�r eg�szs�gesnek �t�lt�k meg, �s csak pihennie kellett, elvitt�k �t, �s egy magas, �sz haj� f�rfi megtiltotta Lu Fengnek, hogy vele tartson. Kider�lt, hogy a f�rfi neve Howard volt – A Howard ezredes, aki t�bbsz�r is eml�t�sre ker�lt a t�v�ben.

   - A rep�l� m�r itt van �rted, Lu alt�bornagy. – �les hangon besz�lt, �s a tekintete is hasonl�an sz�r�s volt. Ugyanolyan magas volt, mint Lu Feng, �s az alacsonyabb rangja ellen�re nem t�nt �gy, hogy tiszteln� a fiatalabb f�rfit.

     Lu Feng m�g mindig sz�d�lt a bomba l�k�shull�m�t�l. A vak�t� f�ny elhalv�nyult, amikor �trep�lt a v�d�z�n�n, de az �lm�ny hat�sa a retin�j�ban �s az elm�j�ben maradt. �gy Howard ezredes k�nnyed�n megragadta a k�ny�k�t, �s visszah�zta a folyos�kra.

   - Mi van az emberekkel? Meg�rkezett valaki? – k�rdezte k�zben Lu Feng, a hangja enyh�n rekedt volt. �ntudatlanul n�zett ki az ablakokon maga mellett, ahogy lefel� mentek. Nem l�tott semmif�le p�nc�los j�rm�vet, �s az embert�meg sz�rv�nyos volt.

     Az ezredes nem v�laszolt, �s megint kivitte �t. Az �jjel nem t�nt olyan hidegnek, amilyen volt, �s m�g a sz�l is el�llt egy ponton. M�r l�tta a rep�l�t a h�ts� udvarban, �s r�j�tt, ha most felsz�ll r�, nem mostan�ban l�thatja az Arbitert. Kellett tal�lnia n�h�ny kifog�st, de az agya lass� volt, �s egy�ltal�n nem seg�tette ki.

     Amint Howard ezredes a rep�l� mell� l�pett, hangos ki�lt�sok j�ttek m�g�l�k a udvarb�l. Az �p�letegy�ttes eltakarta azt a r�szt, sz�val nem l�thatt�k, mire fel a kiab�l�s. Azut�n halk d�b�rg�s keveredett a zajokba, �s egy tiszt szaladt ki az ajt�n, melyen �k is kil�ptek, a fej�re nyomva a kalapj�t, hogy ne vesz�tse el a lend�letben.

   - EZREDES! A B�r�k �s a sereg visszaj�tt! Egy csom� embert megmentettek!

     Lu Feng mellkasa k�nnyebb� v�lt ezt hallva. Sz�val Seraing seg�dtiszt �s a t�bbiek is meg�szt�k.

     De amikor k�sz�lt egy megk�nnyebb�lt pillant�st v�ltani Howard ezredessel, az id�sebb f�rfi v�ratlanul felszisszent.

   - Ki mondta nekik, hogy hozzanak civileket?! Hogyan j�ttek �t annyi bog�ron?! Mi van, ha mind megfert�z�dtek?! Mindet ide hozt�k?!

     M�g a k�ld�nc tiszt is megh�kkent az agressz�v v�laszon, a sz�ja t�tva maradt, an�lk�l, hogy hangot adott volna ki.

   - �n mondtam.

     Lu Feng m�r �sszeszedte mag�t, a kis sz�d�l�se ellen�re. A hangja olyan nyugodt volt, mint mindig, �s olyan h�v�s, mint mindig. Erre az ezredes is megdermedt d�bbenet�ben. Mindketten csendben meredtek r�, �s Lu Feng emelked� fesz�lts�get �rzett. � egyszer�en viszonozta a tekintet�ket, an�lk�l, hogy megingott volna.

   - Lu alt�bornagy… Gao Tang �s �n j� bar�tok voltunk, egy�tt dolgoztunk, egy�tt harcoltunk. Sokszor megmentett, �s �n is sok mindent tettem �rte, �s m�g most is megtenn�m, ha itt lenne. De nem fogok vitatkozni Zhang t�bornokkal a kedved�rt. Itt az ideje, hogy visszamenj a F�v�rosba. – Howard ezredes a fog�t csikorgatta, de ez�ttal nem merte enn�l nyersebben leszidni Lu Fenget.

   - Maradok. Felel�ss�get v�llalok. Te… - Odafordult a k�ld�nc tiszthez, aki megrezzent ijedt�ben, ahogy hozz� sz�lt. Megbillent, �s dadogva szalut�lt.

   - L-Lu a-alt�bornagy, a nevem Hong Yi! �rnagy, uram!

   - Hong �rnagy, k�rlek, vigy�l vissza az el�udvarba. Tal�lkoznom kell az Arbiter seg�dtisztj�vel, �s besz�lni a Tesztekr�l.

   - �rt… - Hong �rnagy �ppen arra k�sz�lt, hogy szenved�lyesen b�lintson, vil�gosan ext�zisban, hogy egy alt�bornagy ak�r csak �szrevette �t, de megr�zk�dott, amikor a tekintete tal�lkozott Howard ezredes�vel. Azonban nem tudta elutas�tani Lu Fenget, sz�val v�g�l �gy is b�lintott, olyan testtart�ssal, mintha egy sz�r�tott szilva lett volna egy szoros csomagol�sban. Lehajtva tartotta a fej�t, �s visszavezette Lu Fenget az �p�letegy�tteshez, Howard ezredessel a sark�ban.

*

     Lu Feng meredten �llt az irod�ja ablak�ban, lepillantva az udvarra, amit az �p�letegy�ttes k�rbevett. Ennek a helynek m�r minden sark�val j� ismerets�gben volt – ideiglenesen rab volt. A t�bornok nem volt boldog, amikor �r�kkal a bomb�z�s ut�n Lu Feng m�g mindig nem t�rt vissza a F�v�rosba, �s m�g �t is vette a vezet�st a V�rosv�delmi Hivataln�l. Az emberek itt mind alacsonyabb rang�ak voltak, mint Lu Feng, sz�val mind engedelmeskedtek neki, kelletlen�l vagy sem. De nem tudott tenni semmit a t�bornok parancsa ellen.

     Sikeresen tal�lkozott Seraing seg�dtiszttel �s a B�r�kkal, akik l�that�an jobban b�ztak benne, mint Howard ezredesben. Lehet, hogy mind tudt�k, hogy az Arbiter vele volt. Hab�r Lu Fenget m�g mindig eltiltott�k att�l, hogy l�ssa �t, Seraing seg�dtisztnek megvolt a jogosults�ga, hogy ellen�rizze. Amikor visszat�rt, mindenkinek elmondta, hogy az Arbiter pihent, de minden teszt, amit csin�ltak rajta, negat�v lett, �s hogy j�l lesz majd.

     Sajn�latos m�don Howard ezredes nem t�vedett.

     A V�rosv�delmi Hivatal karant�nz�na lett, csup�n egy �r�val a civilek meg�rkez�se ut�n. Fert�z�s kezdett terjedni k�z�tt�k.

     Lu Feng nem volt B�r�, de ragaszkodott hozz�, hogy a B�r�kkal legyen, mik�zben azok a Teszteket v�gezt�k. Jobban �rz�kelni tudta a beporz�kat, mint �k – nem merte ezt eml�teni, mint okot, persze. Azt mondta nekik, hogy csak gyakorolni akart. Megparancsolt�k minden civilnek, hogy maradjanak az el�udvarban, m�g elkezdik �ket kik�rdezni. Akkoriban a nap el�sz�r kukucsk�lt ki a horizonton, �s a leveg� megint h�v�ss� v�lt, mintha az id�j�r�s a hideg �jjelekr�l �s meleg nappalokr�l az ellenkez�j�re fordult volna.

     Lu Feng egy p�diumon �llt a B�r�kkal, az ultrahangos hangsz�r� alatt. A furcsa, t�ny�r alak legal�bb olyan sz�rnyszer�nek l�tszott, mint a sz�rnyek maguk. Seraing seg�dtiszt vezette a Teszteket n�gy B�r�val, mik�zben a t�bbiek a b�ntet�seket hajtott�k v�gre. Lu Feng n�ha el�re megmondta nekik, ha valaki fert�z�tt volt. El�sz�r furcsa tekinteteket kapott, �s n�mi len�z�st t�l�k, �s m�g a civilekt�l is. De �gy t�nt, Seraing seg�dtiszt b�zott benne, �s m�g p�r k�rd�s �s az adott szem�llyel t�lt�tt id� ut�n, Lu Feng tippjei mindig igaznak bizonyultak. Ezek ut�n a B�r�k meglepve kezdt�k jobban tisztelni �t, mik�zben a civilek arckifejez�sei s�t�tebb� v�lt a gy�l�lett�l �s f�lelemt�l.

     Nem volt a legjobb �rz�s, de Lu Feng pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni. Az elszomor�t�bb volt sz�m�ra, hogy a legt�bb ember fiatal volt; a fel�k emberbimb�, aki az anyj�ra vagy apj�ra l�gaszkodott. H�la az �gnek, a gyerekeknek volt n�mi extra szerencs�je, mert csak egy nyolc �ves gyereket �t�ltek fert�z�ttnek, mindegyik m�sik t�l�lte.

     A Tesztek majdnem eg�sz nap zajlottak. D�lut�n v�geztek.

     Tisztek j�ttek a F�v�rosb�l – a t�bornok d�lben �rkezett. L�tva, hogy Lu Feng dolgozott – hab�r nem a hivatalos munk�ja volt – legal�bb hagyta, hogy a v�g�ig maradjon… Azt�n megparancsolta Howard ezredesnek, hogy tegye z�rk�ba, ami�rt ellenkezett a parancsaival.

     Lu Feng nem ment le a b�rt�ncell�khoz, hanem az irod�j�ba vitt�k, �s itt z�rt�k el. H�rom nap szabads�gveszt�sre �t�lt�k, a t�bornok �g�ret�vel, hogy visszaj�n besz�lni vele, ha egyszer mindent elrendeztek odakint.

     L�tta az �sszes hull�t odalent a narancsos-v�r�s f�nyben. Felhalmozt�k �ket, �s kezdt�k �ket el�k�sz�teni a hamvaszt�sra. A B�r�k m�g a k�zelben voltak.

     Az Arbiter is ott volt.

     Lu Feng nem kapott r�la semmilyen �zenetet, sz�val amikor el�sz�r megl�tta a kis alakot kil�pni a szemk�zti �p�letb�l, a sz�ve majdnem meg�llt, azt�n olyan hangosan kezdett verni, hogy att�l tartott, hogy az Arbiter meghallja odalent.

     Seraing seg�dtiszt a sark�ban volt, az Arbiterhez besz�lt, aki meg�llt a testhalom mellett. Lu Feng l�tta, ahogy lehajtotta a fej�t, �s val�sz�n�leg b�lintott p�rszor. Azt�n Seraing seg�dtiszt szalut�lt, �s egy id�re egyed�l hagyta.

     Lu Feng moh�n n�zett r�; oda akart menni, el akart mondani mindent, ami a robban�s �ta t�rt�nt, hab�r gyan�totta, hogy az Arbiter m�r tudott r�la. Azt is tudta, hogy a saj�t �gye nem n�zett ki valami j�l jelenleg: felfedte mag�t egy bizonyos fokig, ez�rt tal�n meg�li majd, ha �jra tal�lkoznak. Az Arbiter m�r k�sz volt eldobni �t egyszer, �s most ki tudja, mit gondolt Lu Fengr�l. Furcsa volt. �gy �rezte, mint az el�dje ignoranci�ja befedte volna a r�zsa hal�lf�lelm�t, mert olyan nyugodt volt, mint mindig. Vagy a vonz�d�sa az Arbiter fel� fel�l�rta ezt az �rz�st.

     Mintha az �let tr�kk�zni akart volna vele kicsit, az Arbiter hirtelen felemelte a fej�t, �s egyenesen az � ablak�ba n�zett. Lu Feng megfagyott; k�nosan �rezte mag�t, hogy az Arbiter elkapta a leselked� pillant�s�t, de valami m�don boldog is volt. Csak biccentett, �s a fiatalember egy�rtelm�en l�tta, mert fel� integetett. Ebb�l a t�vols�gb�l nem tudta megmondani, hogy �lt-e b�rmilyen mosoly az ajk�n.

     A t�bornok alakja t�nt fel az udvarban. Lu Feng megborzongott; nem kedvelte ezt a f�rfit. Nem volt xenogenikus, csak egy nem kedvelhet� szem�ly. Egy magas f�rfi volt, de a kor�t tekintve k�zelebb �llt Howard ezredeshez, mint Lu Fenghez. Minden b�szkes�get �s szigort a v�ll�n cipelt, �s el�g arrog�ns is volt. Olyan embernek t�nt, aki �szt�nb�l �lt vissza a hatalm�val.

     Lu Fengnek volt �tlete, mir�l besz�lhetnek.

     Minden eszk�zt �s t�rgyat elvettek t�le, mikor bedobt�k ebbe a szob�ba. A legjobban persze a magok�rt agg�dott, de nem ez volt az egyetlen dolog a zseb�ben.

     A t�bornok l�tta az Elj�r� B�r�s�g jelentkez�si lapj�t. Mintha egy m�sik �letben lett volna, amikor Lu Feng �pp megmutatta azt az Arbiternek bocs�natk�r�sk�ppen. Nem sz�m�tott r�, hogy a pap�rt ilyen hamar beadj�k, miut�n besz�lt r�la neki.

     Nos, m�g nem volt hivatalos. �s minden bizonnyal, a t�bornok hallani sem akart r�la. Az �thelyez�s�re m�g nem ker�lt sor. De Lu Feng �gy �rezte, mintha felsz�llt volna egy vonatra, ami lassan mozg�sba lend�lt, azt�n viszont sebesen gyorsult fel, �s � k�ptelen volt lelass�tani – �s a v�g�llom�s�ban sem volt biztos.

     Sajnos az Arbiter k�vette a t�bornokot vissza az �p�letbe, �s a nap teljesen a horizont al� s�llyedt. M�g mindig sok mindent l�thatott, de m�r nem �rdekelte. Egy�bk�nt is kimer�ltnek �rezte mag�t, le�lt a sz�k�re, �s pr�b�lta k�nyelmesen �rezni mag�t, hogy hibern�ljon. Eg�sz �jjel nem aludt.

     Lu Feng �rint�sekr�l �lmodott. Eleinte ugyanaz volt, mint a r�zsa-�let�ben. A csal�dja volt. �rezte �ket; �rezte a kis ujjakat v�gigfutni a szirmokon, hallotta egy n� hangj�t, de nem �rtette meg a szavakat – csak rezg�sek voltak.

     De amikor kezdett r�j�nni, hogy � nem r�zsa volt, �s hogy emberi testtel rendelkezett, az �lom enyh�n megv�ltozott.

     Most egy kicsi k�z simogatta. Leny�g�z�en gyeng�d �s meleg volt, �s csiklandoz�st keltett a b�re alatt. Nem gondolkodott rajta, mi�rt volt meztelen, csak h�l�s volt, hogy a ruh�k nem zavartak bele ebbe az �rz�sbe. Az illet�, aki meg�rintette, nagyon figyelmes volt minden reakci�j�ra, amit adott, �s az ujjbegyei m�g k�nnyed�bben pihentek rajta. Hogy �rintheti meg ez a szem�ly ilyen gyeng�den? Hamarosan m�r csak az �rint�se azoknak az ujjbegyeknek elektromoss�got k�ld�tt fel a karj�ba �s a gyomr�ba, �s minden l�thatatlan �s l�that� sz�re fel�llt a test�n.

     - Lu alt�bornagy – hallotta a halk, rekedt hangot, pont mikor arra k�sz�lt, hogy felemelje a fej�t, �s a gyeng�d szem�lyre n�zzen…

     Egy ismer�s arc volt, de nem az, amire sz�m�tott. Lu Feng pislogott, ahogy a seg�dtiszt arca ott lebegett felette a s�t�t szob�ban, �s csak egy halv�ny f�ny derengett a von�sain z�ldes �rnyalatban, lehet�v� t�ve sz�m�ra, hogy felismerje az illet�t.

     Egyb�l mag�hoz t�rve, Lu Feng kih�zta mag�t, �s �rezte a B�r� �rint�s�t a v�ll�n.

   - J�jj�n velem, uram – suttogta Seraing seg�dtiszt.

     Lu Feng h�mm�g�tt, sz�delegve �llt fel, �s k�vette a gyors l�b� tisztet ki a szob�j�b�l. Az elm�je �sszekusz�l�dott, �s �gy �rezte, nem tudta hol volt, m�g a hideg �jjel arcul nem csapta egy sz�ll�k�ssel.

     Elmenek�lt az irod�j�b�l, �s csup�n �t percen bel�l m�r egy kocsiban �lt, �s egy m�sik hely fel� suhant. Az utc�k teljesen �resek voltak, �s Lu Feng gondolatai �s eml�kei a nemr�g t�rt�nt esem�nyekr�l m�r visszat�rtek. A gyomra enyh�n f�jt. Azt�n megrezzent ijedt�ben, amikor egy k�nny� t�ska landolt az �l�ben.

     Seraing seg�dtiszt nem tudott szemkontaktust l�tes�teni, az �tra f�kusz�lt, de a mosolya m�g �gy is l�that� volt az egyenletesen villan�, feh�r f�nyekben.

   - Ezek az ing�s�gai, uram. Szerintem megszereztem mindent, de ha nem, tudassa velem, �s megpr�b�lom kijav�tani a hib�mat.

     Lu Feng m�r kinyitotta a t�sk�t, am�g a f�rfi besz�lt, �s egy hatalmas megk�nnyebb�l�s-hull�m mosott �t rajta, amikor megtal�lta a lenzs�kot a t�sk�ban a jegyzetf�zet�vel, a t�vk�zl�j�vel �s a fegyvertokj�val. Az egyetlen hi�nyz� dolog az �thelyez�si k�relme volt.

   - Mindent megszerezt�l. K�sz�n�m.

     Nem tudta, mi m�st mondjon, �s egy darabig csend ereszkedett r�juk. Csak mikor a kocsi �thaladt az izol�ci�s falon, �s bel�pett a v�d�z�n�ba, j�tt r�, hogy m�g meg se k�rdezte a m�sikat a c�l�llom�sr�l. Meglepte mag�t, milyen vakon megb�zott ebben az emberben, de r�gt�n ezut�n �gy �rezte, hogy csak egy oka lehet, mi�rt seg�tett neki a seg�dtiszt megl�pni.

   - � m�r ott van?

   - Hm. – Egy kis sz�net ut�n Seraing seg�dtiszt nem tudta visszafogni a k�v�ncsis�g�t. – Brili�ns volt a Teszteken, uram. Az Arbitert lesz�m�tva sosem l�ttam senkit, aki ilyen j�l felismerte volna a xenogenikusakat. Mindig megvolt ez a tehets�ge, uram?

     Lu Feng nem v�laszolt, �s a gondolatai elkalandoztak. Ha a seg�dtiszt ilyen lelkes volt, val�sz�n�leg eml�tette ezt az Arbiternek. Egy �jabb rov�tka a gyanakv�s halm�ba. A kocsi feltehet�leg arra a helyre igyekezett, ahol meghal, m�gis, ink�bb izgatott volt.

     Az izgatotts�ga csak akkor mer�lt ki, amikor bel�ptek a 8-as Ker�letbe… vagy ami maradt bel�le.

     Nem voltak f�nyek, csak az Aurora felett�k, �s a kocsi reflektorai. Az �t elt�nt, �s egy id� ut�n nem volt el�g hely a j�rm�nek, hogy kereszt�lmenjen. A t�rmel�k k�r�l�tt�k kis hegyeket kre�lt, de egyik sem volt magasabb, mint az �p�let, ami csin�lta �ket. Amikor meg�ll�totta az aut�t, Seraing seg�dtiszt adott neki egy nagy m�anyag maszkot.

    - Ellen�rizt�k a helyet t�bb m�szerrel is, �s a leveg� szennyezetts�ge nem �r�lten magas. De akkor is jobb, ha megv�di mag�t, alt�bornagy. El�l v�r mag�ra. Ezt az eleml�mp�t is vigye.

      Kapott egy neh�z keres�l�mp�t is. Felvette a maszkot, egy �jabb k�sz�n�m�t mormolt a tisztnek, �s kisz�llt az aut�b�l.

     Meg kellett m�sznia a romokat. Pr�b�lta vizualiz�lni a helyet, ahogy eml�kezett r�. Tudta, hogy volt a ker�let k�zep�n egy hatalmas kupola, eml�kezett a l�tes�tm�nyre, ahov� �t vitt�k a megment�se ut�n… de ez volt minden, amit tudott.

     A szem�t k�r�l�tte mindenhol magas volt. A legmagasabb halmot v�lasztotta, �s megh�d�totta. El�rve a cs�cs�ra, lepillantott, �s r�j�tt, hogy nem kell t�bb� keresnie.

     A l�tv�ny elk�pzelhetetlen�l sz�vf�jd�t� volt. Enyh�n kapkodva a leveg��rt a p�r�s m�anyag maszkban, meredten �llt, k�ptelen�l r� egy darabig, hogy mozogjon. M�g a reflektorra sem volt sz�ks�ge.

     Egy kr�ter fek�dt el�tte. Nem volt t�bb t�rmel�khalom, nem volt t�bb egyenetlen felsz�n, csak fokozatosan �vel� lejt� minden ir�nyban, egy hatalmas k�r alakj�ban. Nem volt t�l sok akad�lya az Auror�nak, be tudta vil�g�tani az eg�szen egyenletes ter�letet. Lu Feng nem tudta t�bb� elk�pzelni a k�rzetet.

     Apr� t�rmel�kdarabok �s k�vek gurultak le, ahogy lassan leereszkedett a lejt�n, megk�zel�tve az egyetlen �rny�kos alakot a hatalmas ter�leten.

     Az Arbiter meredten �llt egy helyben, a h�t�t mutatva fel�. Val�sz�n�leg hallotta a l�pteit, de nem fordult meg, meg sem rezzent. Ahogy Lu Feng el�rte, �szrevette, hogy a fiatalember nem viselt semmilyen maszkot. Hab�r Seraing seg�dtiszt azt mondta, hogy a szennyezetts�gi szint nem volt magas, Lu Feng akkor is a homlok�t r�ncolta erre a cselekedetre.

     Mivel k�s�rtetiesen csendes volt itt, a z�ld �rnyalat alatt, amit az Aurora vetett az �jjeli �gre, �s mert nem f�jt a sz�l, csak a k�vek sug�roztak egy csontdermeszt�en hideg aur�t, Lu Feng k�pes volt elkapni az Arbiter n�h�ny szav�t. �gy t�nt, a m�sik mag�hoz besz�lt, miel�tt Lu Feng ak�r meg�rkezhetett volna.

   -…az eml�kek t�ncolnak a m�lt vill�dz�s�ban,

A term�szet s�hajt gyeng�den, f�i s�rnak az elvesztett nevek�rt.

Feh�r vir�gok ny�lnak ellenkezve, annak testamentumak�nt, ami volt.

A sz�v�nkben ti �r�kk�n �ltek majd,

Eme pillanat kegyelm�ben,

Vigaszt �s rem�nyt tal�lunk.

     A fiatalember befejezte a besz�det, �s ahogy kis�hajtotta az utols� sz�t, egy kicsi, feh�r felh�t f�jt ki a sz�j�b�l.

   - Ez egy ima volt? – k�rdezte Lu Feng csendesen, egy l�p�ssel m�g�tte maradva, de m�g mindig el�g k�zel. Most mindketten el�re n�ztek. Nem l�tott egyetlen darabk�t sem, ami emberre eml�kezetett itt. Igaz�b�l, a r�gi �letek egyetlen jel�t sem l�tta, csak betont �s t�rmel�ket mindenhol.

   - Mn. Szereted a verseket?

   - Nem ismerek sokat. Ez egy h�res vers?

   - Nem igaz�n. �n �rtam.

      Lu Feng vetett egy pillant�st a fiatalemberre, pr�b�lva l�tni a szem�t, de a profilj�b�l nehezen l�thatta �ket, f�leg a kalappal a fej�n. Az arca el�g �rny�kos volt.

    - R�gen �rtam verseket �s kis t�rt�neteket, miel�tt Arbiter lettem – folytatta csak egy halv�ny hangsz�n v�ltoz�ssal. – Seg�tett, hogy �rintkez�sben maradjak az �rz�seimmel, �s kiengedjem �ket… De most… Nem vagyok benne biztos, h�ny verset kell �rnom, hogy elfogadjam az �rz�seimet, vagy k�nny�tsek a b�ntudatomon.

     Lu Feng megint a homlok�t r�ncolta.

   - B�ntudat? – visszhangozta. – Nem te parancsoltad meg, hogy dobjanak r�juk bomb�t.

   - A t�bornok az�rt tette ezt, mert elutas�tottam, hogy visszak�ldjelek a F�v�rosba. Biztons�gban akart tartani, nem sz�m�t, milyen �ron, �s �n… �n meg akartalak �lni. �szinte leszek veled… Azt hittem, miattad t�rt�nt a t�mad�s.

     A r�zsa enyh�n �sszezavarodott ennek hallat�n, de nem kellett reag�lnia, mert az Arbiter folytatta.

   - �szrevettem, hogy a bogarak a te utadat k�vetik. A kapukn�l maradtak, amikor ott volt�l, elkezdtek erre a helyre j�nni, amikor itt volt�l, �s amikor a 6-os Ker�letbe ment�nk, megint ir�nyt v�ltoztattak a te tart�zkod�si helyed fel�. Nem voltam biztos benne, hogy sz�nd�kosan csin�lod-e, vagy csak v�letlen volt. – Az Arbiter lehajtotta a fej�t. – Persze, a t�bornok nem �r�lt a d�nt�semnek, �s nem akarta hagyni, hogy megt�rt�njen. Nos, �gy hiszem, a tettei �sszer�ek voltak a sz�nd�kait figyelembe v�ve. De ugyanakkor, nem hiszem, hogy b�rki is �rdekelte volna �t az itteni emberek k�z�l. Az eg�sz v�ros n�pess�g�t felrobbantott�k, Lu alt�bornagy.

     Lu Feng nyelt egyet. Ennek t�bb �rtelme volt. Tudta, hogy a pollenje vonz� a bogarak sz�m�ra, de hogy annyira cs�b�t� legyen, hogy megt�madj�k az emberi b�zist… sosem gondolta volna. �s azt is meg�rtette, milyen sz�rny� helyzet volt ez. M�g mindig megr�zta a robban�s, amit el�z� �jjel l�tott.

   - Akkor csak hib�ztass engem – sz�lt egy megtorpan�s ut�n, mire az Arbiter leheletnyit megmerevedett, �s lassan oldalasan r�n�zett. – A t�bornok meg akart menteni, �s csak engem. Azok az emberek helyettem haltak meg. – Ez most dupla-b�ntudat volt. Puszt�t�st hozott az emberekre, �s amikor fel�ldozt�k volna, mint csalit, az emberek meghaltak, ami�rt � volt a csali.

   - Mir�l besz�lsz? – A kedves hangt�nus, amit az Arbiter �ltal�ban haszn�lt, most fokozatosan visszat�rt, felmeleg�tve Lu Feng reszket� sz�v�t. – Alt�bornagy, arra k�sz�lt�l, hogy elfogadd velem a hal�lt.

   - Ha ez t�rli a b�n�ss�gemet ebben a katasztr�f�ban, akkor a tieidet is t�rli.

     A fiatalembernek nem volt v�lasza erre; nem tudott t�bb� ellenkezni, csendesen egyet�rtve Lu Fenggel, �s nem pr�b�lt vitatkozni.

   - �k… sokat szenvedtek? – k�rdezte a r�zsa halk hangon, a sima t�rmel�kre �s omladoz� �p�let-darabokra n�zve a k�r tetej�n.

   - Nem – mondta az Arbiter hezit�l�s n�lk�l. – Egy pillanat alatt t�rt�nt. Egy ilyen hal�los csap�s nem ad sok id�t az agyadnak reag�lni, biztos�thatlak. De nem vagyok biztos abban, mi volt a becsap�d�s el�tti id�ben… Szerintem hal�lra voltak r�m�lve. Seraing mondta, hogy nehezen �ll�tott�k meg az embereket, hogy felm�sszanak a kocsijaikra, amikor meg�rtett�k, hogy valami baj volt az evaku�ci�val. Mindenki ki akart menek�lni a mened�kekr�l.

     Nem volt vil�gos Lu Feng sz�m�ra, Seraing seg�dtiszt mi�rt magyar�zta el ezt az Arbiternek ilyen r�szletesen, amikor el�g f�jdalmas volt hallani.

   - M�g �gy is sokat megmentettek – ellenkezett, pr�b�lva megv�ltoztatni a depressz�v hangulatot. – M�g a fert�z�ssel is. A v�laszt�sod helyes volt, hogy a fiatalokat ments�k meg.

   - Az volt? – s�hajtott az Arbiter m�lyet, �s Lu Feng nem tudta tov�bb elviselni. Levette a maszkj�t, �s a kis alak el� l�pett, amit�l annak elkerekedett a szeme meglepet�s�ben, �s r�tette a maszkot. Le kellett vennie a kalapj�t, m�sk�l�nben a maszk nem illett volna a fej�re.

     A leveg�t egy�ltal�n nem volt kellemes bel�legezni. Nagyon furcsa, sz�r�s szaga volt, benedves�tette Lu Feng szem�t m�r csak az els� l�legzet ut�n is. Nem reag�lt semmilyen m�s m�don, �s ezut�n visszal�pett a kor�bbi hely�re, az Arbiter mell�.

   - Hallottam, hogy nagy seg�ts�g volt�l a B�r�knak. – Az Arbiter hangja valamivel tomp�bb lett a maszkt�l, de m�g mindig hallhat� volt. – Hogy nagyon tehets�ges vagy a munk�hoz. Azt is mondtad mindenkinek, hogy a te parancsod volt, hogy hozz�k ki a civileket.

   - Mn. – Lu Feng nem l�tott probl�m�t abban, amit tett. A botr�nyok ut�n, �s amilyen rosszban volt az Arbiter a t�bornokkal, Lu Feng biztos volt benne, hogy ez a d�nt�s csak rontana a fiatalember �gy�n. K�szen �llt r�, hogy ezt kijelentse az Arbiternek, �s hogy harcoljon b�rmilyen vit�ban, amit a m�sik felhoz.

   - K�sz�n�m… hogy ki�llt�l �rtem – hallotta meg a nagyon halk, majdnem neml�tez� v�laszt oldalr�l. Tal�n csak a maszk miatt, de most ez a halk hang remegni l�tszott.

     �rzelmek kavarogtak Lu Feng mellkas�ban, �s neh�z volt �ket mind visszatartani. Ez egy teljesen m�s helyzet volt att�l, amikor el�sz�r siratta meg az Arbitert; tulajdonk�ppen arra v�gyott, hogy a probl�ma csak olyan szint� legyen, mint az volt.

     Mivel m�g mindig nem tudta, hogyan vigasztalja meg azt az embert, az egyetlen dolgot tette, amire gondolni tudott, �s r�tette a kez�t a k�cos, enyh�n nyirkos �s hideg hajra. „Szeretetet” kimutatni gyeng�d �rint�seken kereszt�l olyasmi volt, amit Madam Lu a csal�dja fel� tan�s�tott gondoskod�s�b�l tanult.

     Hab�r nem volt olyan �gyes benne, mint a n�. K�nosan �rezte mag�t, a mozdulatai nem voltak olyan k�nnyedek. De az Arbiter nem mozdult arr�bb.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.