Az �let nem lett kev�sb� kaotikus, mint a katasztr�fa el�tt.

     Lu Feng �s az Arbiter egy�tt rep�ltek vissza a F�v�rosba, f�l nappal k�s�bb. A t�bornok d�h�ng�tt a sz�k�se miatt, de amikor megtudta, hogy Lu Feng visszat�rt, a haragja al�bbhagyott.

     A lakoss�g f� r�sz�nek elveszt�se kisebb v�ls�gba sodorta az �szaki B�zist. Gyakorlatilag az �sszes ell�t� rakt�r le�llt, a civil l�tes�tm�nyek �s a zsoldos csoportok t�bbs�ge elt�nt, csak azokat hagyva, akik �pp nem voltak a v�rosban. A b�zis v�szhelyzeti �zenetet k�ld�tt ki, hogy az emberek azonnal t�rjenek vissza, �s egy r�vid visszavonul�si id�szakot hirdettek meg.

     A visszavonul�si id�szak azt jelentette, hogy a b�zist lez�rj�k, megel�zve, hogy b�rki is ki vagy bejusson. Ez�rt s�rgett�k a k�ls� egys�geket a visszat�r�sre. Az er�forr�sok kezel�s�nek neh�zs�gei miatt minimaliz�lni kellett a szennyez�s kock�zat�t.

     A b�zis vezet�i k�z�tt kisebb vita alakult ki Lu Feng beoszt�s�r�l. Kider�lt, hogy a t�bornok oszt�ly�r�l valaki kisziv�rogtatta Lu Feng �thelyez�si k�relm�nek h�r�t. �sszefoglalva: kiss� m�rgesek lettek r�, �s pr�b�lt�k meggy�zni; volt, aki szerint csak �tmeneti kileng�s volt a k�lv�rosi esem�nyek hat�s�ra; m�sok szerint tal�n �pp most l�pett l�zad� korszakba – mintha k�s�n �r� t�pus lenne, akit nem kell komolyan venni.

     Mindezek ellen�re tov�bbra is alt�bornagyi rangban szolg�lt, �s r�szt kellett vennie az K�lv�ros �jj��p�t�s�ben, am�g gondot nem tudtak ford�tani az �thelyez�si k�relm�re.

     Emiatt alig tudott tal�lkozni az Arbiterrel, akinek nem engedt�k meg, hogy r�szt vegyen a megbesz�l�seken �s a tervez�sben. Ez egyben azt is jelentette, hogy Lu Feng egyel�re biztons�gban volt. � m�gsem �r�lt ennek egy�ltal�n. Munka ut�n pr�b�lt besz�lni a fiatalemberrel, de az Arbiter l�tsz�lag �jjel-nappal elfoglalt volt, �s lehetetlen volt �j randit egyeztetni sz�mukra.

     De a legrosszabb ezut�n j�tt.

     A munk�ja nemcsak abban akad�lyozta meg, hogy az Arbiterrel besz�ljen, hanem abban is, hogy az anyj�val besz�ljen… amit nem igaz�n akart elker�lni, m�gis, �r�lt is a lehet�s�gnek, ha �pp megmenek�lhetett t�le azzal a kifog�ssal, hogy t�l k�s� van, vagy hogy biztosan elfoglalt az �denkertben. Tudta, hogy nem h�zhatja a v�gtelens�gig; m�r volt n�h�ny nem fogadott h�v�sa az asszonyt�l. �s volt r�la egy halv�ny sejt�se, hogy tal�n m�r Dr. Jit is zaklatja a dologgal, az orvos kor�bbi panaszai alapj�n.

     De a r�zs�nak �jra kellett form�lnia az �j terv�t a tal�lkoz� el�tt.

     Nem kellett t�bb� az A-tervet k�vetnie, miszerint az �denkertben marad a r�zsacsal�ddal. Volt egy elk�pzel�se arr�l, hogy mikor �s hol tudna t�vozni, k�sz�nhet�en annak, hogy r�szt vett az ideiglenes v�delmi vonal ki�p�t�s�ben a F�v�ros k�r�l. Most, hogy a magvak biztons�gban voltak a lak�s�n, ak�r el is engedhette volna az eg�szet az anyj�val kapcsolatban… ha az asszony viselked�se nem keltett volna annyi gyan�t.

     Az el�dje �let�nek rejt�lye szinte teljesen felt�rult el�tte, de voltak m�g r�szletek, amelyeket ki kellett g�ngy�l�tenie. Nem akart felk�sz�letlen�l odamenni, �s egy�rtelm�en nagy volt a kock�zata, hogy leleplezi mag�t a n� el�tt, �s valaki m�s, mint az Arbiter elkapja �s meg�li. A hal�lt�l m�g mindig nem f�lt, de nem akarta, hogy a hal�la �rtelmetlen legyen, �s nem engedhette meg, hogy m�s v�gezzen vele. R�j�tt, hogy annyira halogatta a tal�lkoz�st, hogy m�r majdnem egy h�nap telt el a K�lv�rosban t�rt�nt katasztr�fa �ta.

     Annak a h�napnak a letelt�vel a vezet�k megegyeztek a v�gleges tervben, �s feloldott�k a visszavonul�st. Elkezdt�k a t�rsadalom �jj��p�t�s�t. A logisztikai csapatok dolgoz�it kik�ldt�k a K�lv�rosba, �s az Elj�r� B�r�s�g is �thelyezte a sz�khely�t ideiglenesen – mivel �k �rtettek legjobban a szennyez�s m�rt�k�nek m�r�s�hez, h�rom csoportra osztott�k �ket, �s kett�t bel�l�k �thelyeztek a kapukb�l az ell�t� rakt�rakhoz, hogy bevizsg�lj�k az emberek �ltal az �szaki B�zisra visszahozott er�forr�sok szennyezetts�g�t �s �rt�k�t. Am�g nem tal�lnak elegend� katonai szem�lyzetet a feladatra. �gy a F�v�ros j�csk�n eln�ptelenedett, �s B�r�kat is ritk�bban lehetett l�tni manaps�g.

     Miut�n r�vid visszavonul�si id�szak v�get �rt, m�r nem maradt valami sok j� kifog�s arra, hogy f�lretegye az anyja �gy�t t�bb�. Az id� v�szesen fogyott.

     Szeles ny�r volt, de napk�zben el�g magasra sz�k�tt a h�m�rs�klet. Lu Feng n�vekv� sz�ks�get �rzett a zuhanyz�sra, �s igyekezett gyakrabban hidrat�lni mag�t. N�ha legal�bb fel tudta sz�vni a napf�nyt azzal, hogy az emberi b�r�t „vir�gb�rre” v�ltoztatta, de m�g ezzel a tr�kkel is n�ha kimer�t� volt a forr� leveg�. Tal�n ez volt a m�sodik ok, ami�rt Lu Feng ilyen sok�ig v�rt a besz�lget�ssel.

     Egyik nap, k�zvetlen�l reggeli ut�n elindult az �denkertbe. Nem felejtette el, hogy vigyen n�mi magot – vonakodott t�l sokat adni a kis zs�kb�l, de esz�be jutott Dr. Ji tan�csa. Nem volt m�s, amit vihetett volna az anyj�nak megveszteget�s gyan�nt, �gy �ldozatot kellett hoznia a v�gyott v�laszok megszerz�s��rt.

     Az �den fel� tart� �tj�n apr� baleset t�rt�nt. Aut�val ment, de kiss� t�volabb kellett meg�llnia az �p�lett�l, mivel a l�tes�tm�ny parkol�ja tele volt. N�h�ny h�zt�mb�t gyalog tett meg a naps�t�tte, �res utc�kon – az emberek dolgoztak vagy �pp az aut�jukkal tartottak munk�ba, ez�rt � volt az egyetlen gyalogos.

     Legal�bbis ezt hitte, eg�szen addig, am�g egy apr� alak egyenesen bel� nem rohant!

     Lu Feng meg se billent. J� kond�ci�ban tartotta a test�t, edzett minden reggel felkel�s ut�n �s est�nk�nt lefekv�s el�tt, pr�b�lt v�ltozatos, t�pl�l� �teleket f�zni �s enni. R�ad�sul el�g magas is volt, nem lehetett k�nnyen feld�nteni. Len�zett, �s egy kis fejet l�tott, k�r�l�tte libeg�, hossz�, fekete hajjal, valamint apr� karokat �s kezeket m�g kisebb ujjakkal, amik a katonai egyenruh�j�ba kapaszkodtak.

     A kis emberbimb� felemelte a fej�t, fekete szemekkel n�zett r�, �s valami megpend�tett egy h�rt Lu Fengben, de nem volt ideje elmerengeni ezen, annyira meglepte az esem�ny hirtelens�ge. A kez�t az emberbimb� v�ll�ra tette, mire a s�t�t szemek kikerekedtek.

   - Szia.

   - Lily, gyere vissza! Lily, gyere… �h… Lu alt�bornagy… H�la istennek!

     Egy feh�r ruh�s alak futott fel�j�k ugyanabb�l az ir�nyb�l, ahonnan a kisl�ny is j�tt. Lihegve �rkezett meg, �s el�rehajolt, mikor oda�rt hozz�juk.

   - Bo... bocs�natot k�rek, alt�bornagy... Lily megint megsz�k�tt... K�sz�n�m, hogy meg�ll�totta.

     A Lily nev� kisl�ny hirtelen Lu Feng kab�tj�ba temette az arc�t, amikor a f�rfi ny�lt, hogy megragadja. Lu Feng �ntudatlanul h�tr�lt egy l�p�st az emberbimb�val, �rezve a t�r�keny test remeg�s�t, �s sz� n�lk�l n�zett a f�rfire. Hideg viselked�se megfagyasztotta a m�sikat, mire a r�zsasz�n, verejt�kes arc egy szempillant�s alatt els�padt.

     Lu Feng nem gondolta, hogy a f�rfinek rossz sz�nd�kai lenn�nek, de az emberbimb� f�lt t�le, ez�rt tennie kellett valamit. Lehajolt, �s a karj�ba vette a kisl�nyt, aki azonnal �tkarolta a nyak�t. Lu Feng nem szerette az �lel�seket, m�g mindig kicsit fojtogat�nak �rezte �ket, de ett�l az emberbimb�t�l elviselte.

   - Alt�bornagy… vissza kell vinnem Lilyt az �denkertbe…

   - �n is oda tartok. Elmehetsz.

     A f�rfi elhallgatott, �s nem volt b�tors�ga �jra megsz�lalni. Kis haboz�s ut�n b�lintott, utolj�ra Lilyre pillantott, majd sarkon fordult, �s elindult visszafel�, Lu Feng figyel� tekintete alatt.

   - Mi�rt futk�rozol az utc�n? Vesz�lyes.

     A l�ptei sokkal lassabbak voltak, mint a f�rfi�i, �s a karj�ban l�v� kisl�ny fokozatosan ellazult, annak ellen�re, hogy egy�rtelm�en el akart szaladni arr�l a helyr�l.

   - Csak j�tszani akartam – felelte Lily nyugodt, de halk hangon, mik�zben tov�bbra is Lu Feng nyak�ba f�rta az arc�t. – Olyan j� illatod van! – Ahogy ezt mondta, t�bbsz�r is megszagolta, mintha valami �des illatot sz�vott volna be. Lu Feng �sszevonta a szem�ld�k�t.

   - Nem tudsz bent j�tszani?

   - Tudok, de az unalmas. L�tni akartam az eget, �s a napf�ny alatt akartam j�tszani.

   - Nem j�tszhatsz a h�ts� udvarban? – �szrevette, hogy az �denkertnek volt egy h�ts� udvara n�h�ny sz�nes, magas t�rggyal, �s � mindig azt felt�telezte, hogy az valamif�le edz�p�lya az emberbimb�k sz�m�ra, ahol levezethett�k az energi�jukat.

   - Nem. Nem tudod? Azt hittem, mindent tudsz. Te nem Madam Lu fia vagy?

     Lu Feng egy pillanatra megtorpant, nem az�rt, mert a l�ny feltette ezt a k�v�ncsi k�rd�st. M�r az �denkert kapuj�ban voltak, amikor meg�rzett egy megmagyar�zhatatlan jelenl�tet. �szrev�tlen�l oldalra pillantott, de senkit sem l�tott a k�rny�ken.

     Nem ez volt az els� alkalom, hogy �gy �rezte, figyelik. Az elm�lt h�napban, mi�ta visszat�rt a K�lv�rosb�l, ritk�n volt szabadideje, de valah�nyszor elment valahov�, mindig �gy �rezte, mintha egy �rny�k k�vetn�.

     Nem akarta nyilv�nval�v� tenni, hogy �szrevette; most m�g egy�rtelm�bb volt az �rz�s, de m�g mindig nem tudta pontosan meghat�rozni. Egy r�vid csend ut�n bel�pett a kapun Lilyvel.

     A kisl�ny tov�bb besz�lt, elmondta, hogy csak a legfels� emeleten �lhetett, ott, ahol az „igazi l�nyok” laktak. Lu Feng csup�n h�mm�g�tt p�rszor, �s mivel Lily vele volt, nem kellett �zenetet k�ldenie az anyj�nak az �rkez�s�r�l. Nos, ha meg is tette volna, val�sz�n�leg akkor sem k�ldte volna el.

   - Akarsz velem j�tszani? – k�rdezte Lily, amikor �thaladtak a recepci�n. Lu Feng letette az emberbimb�t, hiszen itt bent m�r biztons�gban volt. A folyos�k �resek voltak, az �r�k m�r elkezd�dtek.

   - Nem �rtek a j�t�khoz. – M�s szavakkal: fogalma sem volt, hogyan kell egy gyerekkel j�tszani. Alig eml�kezett valamire Lu Feng gyerekkor�b�l; �gy v�lte, unalmas lehetett, tele tanul�ssal, kev�s izgalommal egy kis ember sz�m�ra.

   - A legfels� emeletre j�ssz, ugye? – n�zett r� Lily, m�g mindig fogva tartva a kez�t. – J�tssz velem!

   -… rendben. Mit szeretn�l j�tszani?

   - B�j�csk�t! – De miel�tt Lu Feng megk�rdezhette volna, az mi, Lily hirtelen felugrott, haja sz�trebbenve sz�llt k�r�l�tte, �s Lu Feng el� l�pett. – Elb�jok, neked meg meg kell tal�lnod!

     Lu Feng fels�hajtott. Az �denkert hatalmas volt. Az �p�letnek sok emelete, folyos�ja �s m�g t�bb szob�ja volt. � m�g csak nem is l�tta az eg�szet, csak a liftig vezet� r�szt.

   - Ez nem igazs�gos – mondta. – Nem ismerem el�g j�l ezt a helyet.

   - Akkor sok�ig kell keresned – kuncogott a kisl�ny. – Ha megtal�lsz, el�rulok egy titkot.

     Nem volt a legcs�b�t�bb aj�nlat, legal�bbis a r�zsa k�telkedett benne, hogy egy ilyen emberbimb� b�rmilyen �rt�kes titkot k�pes lenne megosztani vele, de m�gis k�v�ncsi lett. V�g�l is ez volt az els� besz�lget�se egy gyermekkel.

   - Rendben.

     A kisl�ny sz�lesen elmosolyodott, �s azonnal elszaladt. Lu Feng a sarok v�g�n�l vesz�tette �t szem el�l, �s miut�n v�rt egy kicsit, lassan elindult ut�na. Ez�ttal a l�pcs�t kellett haszn�lnia, �s azon t�n�d�tt, hogy k�szen �llt-e az anyj�val val� tal�lkoz�sra. Beleegyezett, hogy j�tsszon a gyerekkel, csak hogy egy kicsit m�g halogathassa... vagy egyszer�en csak Lily kedv��rt? �gy t�nt, a kisl�ny sokkal k�nnyebben mosolygott, mint egy feln�tt.

     �ntudatlanul az Arbiterr�l kezdett gondolkodni, �s azon, vajon � is �l�nkebb volt-e kisgyerekk�nt, vagy m�r akkor is olyan szel�d kis dolog volt, aki mindenkihez l�gyan besz�lt. Ahogy egyre t�bb emeletet m�szott meg, elhat�rozta, hogy fejleszteni fogja a sz�m�t�g�pes ismereteit, amint kijut innen. Itt volt az ideje, hogy ut�naj�rjon egy olyan inform�ci�nak, amit kiv�telesen � szeretne tudni. M�g ha ez nem is kapcsol�dik az ember Lu Feng �gy�hez, �s m�g ha hamarosan el is fogja hagyni ezt a helyet, arra gondolt, hogy nem akar visszat�rni a vadonba az emberbimb� form�j� An Zhe k�pe n�lk�l.

     A hatodik emeleten meg�llt, �s �sszevonta a szem�ld�k�t. Nem volt benne biztos, hogyan ker�lt ide. A folyos� v�g�n �llt, ami j�val s�t�tebb volt, mint az emelet t�bbi r�sze. �gy t�nt, hogy elhagyatott szob�k vagy rakt�rhelyis�gek sorakoztak itt, amelyeket ritk�n haszn�ltak, �gy nem is pazaroltak vil�g�t�st erre a r�szre.

     Ahogy kiz�kkent az elkalandoz� gondolataib�l, �szrevette, hogy �pp egy ajt� el�tt �llt, ami valamennyire megrong�l�dott – az egyik zsan�rja meglazult, �s emiatt nem lehetett rendesen becsukni. A fal �s az ajt� k�z�tti r�s keskeny �s s�t�t volt; hideg �radt bel�le, �s valamilyen k�l�n�s szag, amit Lu Feng enyh�n ismer�snek �rzett.

     R�ncolta a homlok�t, �s �gy �rezte, mintha �pp valami beugrott volna neki, de amikor er�ltetni akarta, elvesz�tette a fonalat. Ett�l csak m�lyebb� v�lt a r�nc a szem�ld�kei k�zt, �s halv�ny, pulz�l� f�jdalom l�ngolt fel a hal�nt�k�ban.

     Be akart menni, �gy �rezte, j� nyomon j�r, de a r�s t�l sz�k volt egy akkora f�rfi sz�m�ra, mint �. Oldalra pillantott, de senki nem volt a k�zelben, akit�l kulcsot k�rhetett volna, �s szkenner sem volt, �s tal�n az ajt�t am�gy sem lehetett kinyitni.

     Az ajt�nak pr�selte mag�t, �s a test�nek alakja lassan �tv�ltozott a ruh�i alatt. A kacsok k�pesek voltak �sszenyom�dni kicsit, �s �trendez�dni benne, mint a k�gy�k, hogy karcs�bb� tegy�k, �s bef�rhessen. �gy is j� egy percbe telt, mire bejutott.

     Nem ez volt a legk�nyelmesebb m�dja a k�zleked�snek, legal�bbis nem ruh�ban. Az egyik gombja beleakadt, majdnem le is szakadt, mire siker�lt bepr�selnie mag�t. A s�t�tben nem l�tta j�l, de �rezte, hogy a c�rna meglazult, tal�n le is fog esni id�vel… Lu Feng fels�hajtott, �s megpr�b�lta rendbe szedni mag�t, miel�tt a k�vetkez� l�p�sen gondolkodott volna.

     Egy l�pcs�h�zban �llt. S�t�t volt, az egyetlen pimasz f�ny a keskeny ajt�r�sen sz�r�d�tt be. A pen�sz �s a dohos szag f�ldszer� volt, k�l�n�sen olyan, mint k�s� �sszel, amikor minden lucskos volt. Azonban a por szaga is belekeveredett, amit�l megborzongott. Az ajk�nak a sarka lefel� g�rb�lt. Valami�rt bosszant�an kellemetlen volt.

     A hely teljesen elhagyatottnak t�nt, senki sem j�rt erre takar�tani vagy szell�ztetni. Ahogy elindult felfel�, a l�ptei visszhangoztak a sz�k l�gt�rben. Azt gyan�totta, hogy a l�pcs� �sszek�ti az �sszes emeletet, �gy ha Lily val�ban erre j�rt, val�sz�n�leg a legfels� emeletre ment… tal�n egyszer�en v�laszthatta volna a liftet…

     De ez�ttal nem volt teljesen igaza. B�r sok emeletet megm�szott, m�g nem �rte el a legfels�t, amikor halk s�hajt�st hallott, �s valami megint neki�tk�z�tt a derek�nak. Reflexb�l ny�lt a kicsi dolog fel�, �s val�ban: a tenyere alatt ott volt a meleg test �s a selymes haj.

   - Hogy tal�lt�l meg? – panaszkodott Lily, de hangja ink�bb t�bb k�v�ncsis�got �s meglepet�st hordozott. – Okosabb vagy, mint gondoltam!

   -… K�sz. – Lu Feng biztos volt benne, hogy az emberbimb� nem s�rt�snek sz�nta, �gy elengedte a dolgot. – Akkor nyertem? Mi�rt j�tt�l ide?

   - Ez az �n titkos �tj�r�m. De most m�r nem titok t�bb�… nem szabadott volna megtal�lnod ezt a helyet!

   - Nem te aj�nlottad fel, hogy el�rulod egy titkodat? – eml�keztette Lu Feng, mire Lily elengedte �t; a zajokb�l �t�lve felfel� indult, ez�rt Lu Feng is k�vette.

   - Igen, igazad van, de nem ezt akartam elmondani – v�laszolta csal�dottan. – El fogod mondani Madam Lunak? K�rlek, ne! Nem sz�k�m meg t�bbet, �g�rem!

     Lu Feng h�mm�g�tt, �s elgondolkodott rajta. Nem r� tartozott, hogy t�nkretegye a kisl�ny napj�t, viszont...

   - Ha nem sz�ksz meg t�bb�, akkor mi�rt lenne m�g sz�ks�ged erre a titkos �tj�r�ra?

   - Oh… b�j�csk�zni, amikor azt akarj�k, hogy r�szt vegyek az �r�kon, vagy ha valami rosszat csin�lok, �s Madam Lu m�rges lesz r�m, itt elb�jhatok.

     Legal�bb �szinte volt, ez tetszett Lu Fengnek. Halv�ny mosoly �lt az arc�ra. Az emberbimb�k �gy t�nt, csintalanok, de egy�ttal naivak is.

   - Sz�val… el fogod mondani neki?

   - Ha �gy teszek, mintha nem tudn�k err�l a titokr�l, akkor semmit sem nyertem – mondta Lu Feng lassan.

   - Akkor… akarsz tudni egy m�sik titkot? – k�rdezte Lily, �s meg�llt el�tte, amit�l kisebb zavar t�rt�nt, tekintve Lu Feng nem vette �szre id�ben, �s most � ment neki a l�nynak.

   - Akarok.

   - De akkor elfelejted ezt a l�pcs�h�zat, j�? Semmit sem mondok, am�g nem �g�red meg!

   - �g�rem, elfelejtem.

     A kisl�ny el�gedett volt ezzel, �s hangja t�lcsordult a magabiztoss�gt�l.

   - Tudok rep�lni.

   - �.

   - �s j� az illatod.

   - Ezt m�r mondtad. Ez nem titok, �s nem is a ti�d.

   - Tudom, csak �jra el akartam mondani. Nagyon tetszik az illatod, olyan vagy, mint Madam Lu vir�gai. Haszn�lsz parf�m�t?

     Nem �ppen ez volt a megfelel� id�, hogy zavarba j�jj�n, de Lu Feng nem tehetett ellene, hogy melegs�get �s b�szkes�get �rezzen a b�k hallat�n. �jra h�mm�g�tt, �s mentek tov�bb felfel�, m�r majdnem el�rt�k a legfels� emeletet, amikor Lu Feng r�j�tt, hogy ez tal�n nem is olyan norm�lis dolog, ha valaki �rz�keli az illat�t. Legal�bbis tudta, hogy a vir�gillat nem sz�m�tott f�rfias illatnak, �s m�g ha az is volna, ez azt jelentette, hogy az igazi form�ja sug�rzott kifel�. Ez a gondolat azonnal leh�t�tte, �s a homlokr�ncol�sa is visszat�rt.

     El�sz�r a rovarokat vonzotta, most meg m�r az emberek is �rzik az illat�t… Tal�n mert ny�r k�zepe volt? A vir�gz�si id�szaka k�s� tavasszal kezd�d�tt, �s kora �szig tartott, de a legintenz�vebb id�szak egy�rtelm�en a ny�r k�zepe volt. Viszont nem tudta, hogyan �ll�thatn� le… tal�n ezen a t�ren is gyakorolnia kellene. Az ut�bbi h�napban rendszeresen edzette vir�gk�pess�geit az emberi test karbantart�s�val egy�tt. Gyakran �tv�ltozott, k�l�nf�le technik�kat �s form�kat gyakorolt; egy csom� minden felett k�pes volt uralkodni vir�g�llapot�ban. Tal�n a vir�gillattal is tudna valamit kezdeni.

     Miel�tt kil�ptek volna a „titkos �tj�r�b�l”, hirtelen hatalmas f�nycs�va vil�g�totta meg �ket, egy �reg ajt� nyikorg�s�nak k�s�ret�ben. Mindketten megtorpantak, vagyis Lily ink�bb sikoltott egyet, �s Lu Feng l�b�nak borult. Lu Feng �sszeh�zta a szem�t, de az�rt feln�zett. A bomb�z�s �ta nem kedvelte ezt a fajta feh�r f�nyt. Az enyhe fejf�j�sa is er�s�d�tt t�le.

   - Lily… Lu Feng?

     Anyja hangja �pp olyan d�bbent volt, mint amennyire Lu Feng ledermedt t�le. K�t f�rfi �llt az anyja mellett, zsebl�mp�val vil�g�tottak r�juk a s�t�t l�pcs�h�zba, �s ahogy felismert�k ki volt a f�rfi, f�lre�lltak, hogy kiengedj�k, mik�zben Madam Lu megragadta Lily kez�t.

   - H�nyszor mondtam m�r neked… – kezdte dorg�lni a kisl�nyt Madam Lu, de az arckifejez�s�b�l l�tszott, hogy nem volt m�rges, ink�bb zavar l�tszott rajta amiatt, hogy mi�rt tart�zkodott ott Lu Feng a l�nnyal. Lu Feng �rezte, ahogy �jra meg �jra r�siklik a tekintete, ahogy elindultak egy bizonyos ir�nyba. – Ah, nos, besz�lj�nk err�l k�s�bb. Menj vissza a l�nyokhoz. Besz�lnem kell a fiammal.

     A k�t �r Madam Luval egy�tt n�gatta a kisl�nyt, hogy menjen, �s hagyja �ket magukra. Madam Lu nem n�zett ut�na, csak meg�llt, �s Lu Fengre szegezte a tekintet�t, k�l�n�sen az arc�t vizsg�lva, mintha valamilyen meging�st keresne rajta.

     Lu Feng nem sz�lt semmit. Nem a megszokott okb�l – hogy t�vols�gtart� �s el�rhetetlen maradjon – hanem mert ism�t elbor�totta az �rz�s. Majdnem elejtette, milyen nyomaszt� volt itt a l�gk�r. A teste akaratlanul is megfesz�lt. M�g mindig nem tudta pontosan, honnan j�tt ez az �rz�s, de nem olyan volt, mint mikor a V�rosv�delmi Hivataln�l seg�tett a B�r�knak – nem tudta meger�s�teni, hogy fert�z�tt-e valaki, �s �rtelmetlennek is t�nt ezt felt�telezni. De valahol valami nem volt rendben. Ez az �rz�s csak fokozta a dobol� fejf�j�s�nak �gy�t, enyhe migr�nn� v�ltoztatva azt.

   - Lu Feng… te… – A n� elhallgatott, �s a hal�nt�k�hoz emelte a kez�t, t�k�letes �v� szem�ld�kei megr�ndultak, �s � is zavartnak t�nt. – Nem tudom, valahogy m�s vagy.

     Lu Feng nem tudta, mit v�laszoljon. Nem most tal�lkoztak el�sz�r az�ta, hogy r�zs�v� v�lt, �s fogalma sem volt, hogy megv�ltozott-e – a saj�t t�kr�ben m�g mindig ugyanazt az �les von�s� arcot l�tta.

   - Besz�lni szeretn�k veled – terelte a t�m�t Lu Feng, szigor�an megtartva a t�vols�got k�z�tt�k. – Fel szeretn�k tenni n�h�ny k�rd�st. Besz�lhet�nk a kertedben? Hoztam neked valamit. – El�h�zta a kis zs�kot, amit a p�r szem magnak szerzett, �s megmutatta neki. Madam Lu fekete szeme hossz� m�sodpercekig nem engedte el az arc�t, miel�tt r�pillantott volna az aj�nd�kra. Ahogy megl�tta a magokat, n�mi melegs�g visszat�rt az arc�ra, �s felragyogott a szeme.

   - Rendben. �n is besz�lni akartam veled. – Intett neki, hogy k�vesse, �s az �t ismer�s volt m�r a f�rfi sz�m�ra.

     A fesz�lts�ge azonban csak fokoz�dott �tk�zben. A feh�r folyos�kon, amelyeken �thaladtak, alig volt berendez�s, csak n�h�ny k�p a falon, �s az emberek is ritk�n mutatkoztak – f�k�nt a f�rfiak. Ism�t n�k s�t�ltak el mellett�k, �s Lu Feng l�tta, ahogy meg�llnak, majd visszafordulnak, miut�n elment mellett�k. A m�ltban a n�k mind mosolyogtak r�, �s eml�kezett r�, hogy azt hitte, bizony�ra nagyon tetszik nekik a k�lseje, emiatt az elnyom� �rz�s miatt… azt hitte, ez az emberi p�rz�si v�gy kisug�rz�sa volt.

     De most m�s volt. Ez a figyelem nem ugyanolyan volt, mint Vance tekintete abban a p�nc�lozott j�rm�ben, �s Lu Feng akaratlanul is a K�lv�ros bej�rata felett ny�zsg� rovarrajokra gondolt. De… ezek az emberek nem lehetnek rovarok… igaz? Hogy is lehetn�nek? A B�r�k meg�ln�k �ket, ha fert�z�ttek lenn�nek.

     Nem tudta ler�zni mag�r�l a tekinteteket �s a rossz el��rzetet, m�g ha pr�b�lt is �sszeszedett maradni. A fejf�j�sa is �jra feler�s�d�tt. Tal�n el kellene halasztania ezt a besz�lget�st.

     A r�zs�k mindig elragadtatt�k egy pillanatra; mikor bel�pett a kupola al�, az �l�nk, ny�ri f�nybe, l�tta, ahogy a vir�gok a f�ny fel� ny�lnak, mintha fel tudn�nak kapaszkodni rajta az �gbe. Most sokkal t�bb vir�gfej volt, a bokrok �l�nkebbeknek t�ntek, mint kor�bban. Lu Feng nem is lehetett volna el�gedettebb. Legal�bb ez az egy dolog nem v�ltozott. Elv�gre ez volt az egyike annak a k�t n�v�nynek, melyet n�zegethetett a b�zison. A m�sik az � szob�j�ban volt; siker�lt r�besz�lnie az Arbitert, hogy adja neki a vir�gosl�d�j�t, am�g t�vol van, �s az�ta gondozta azt a bokrot. Egy kis szelet term�szet, amibe kapaszkodhatott – nem lehetett haragudni �rte.

     A csend hossz� volt, de nem k�s�rteties, ugyanakkor az anyja tov�bbra is vizslatta, n�h�ny l�p�ssel t�volabbr�l. Lu Feng �sszeszedte mag�t, �s nyugodtan pillantott r�.

   - Mi�rt? – sz�lt a n�.

     Ez a k�rd�s olyan hom�lyos volt, hogy Lu Feng gyan�totta, m�g az Arbiter sem �rten�. Felvonta a szem�ld�k�t. Madam Lu �sszeszor�totta az ajkait, majd h�trat�rte k�sza hajtincs�t, hogy ne l�gjon az arc�ba.

   - Mi�rt maradt�l a K�lv�rosban? T�nyleg nem �rted, hogy meg akar �lni? – A hangja ink�bb szomor� volt, mint sz�monk�r�, �s nyugodtabb, mint amire Lu Feng sz�m�tott.

   - �rtettem.

   - Sz�val meg akarsz halni? – Anyja szeme tov�bbra is Lu Feng arc�n cik�zott. Keresztbe fonta karj�t maga el�tt, mintha v�delemre lett volna sz�ks�ge. – Mi�rt, Lu Feng? Tudom, hogy a gyerekek gyakran f�jdalmat okoznak a sz�leiknek, de �n akkor is szeretn�m tudni, hogy te mi�rt d�nt�tt�l �gy, hogy b�ntasz engem. Legal�bb egy v�laszt meg�rdemlek?

     Ez nem volt �sszer�tlen k�rd�s, �gy Lu Feng les�t�tte a szem�t, hogy �sszeszedje a gondolatait. M�g neki is voltak megv�laszolatlan k�rd�sei, �s ha az anyj�nak is voltak, ez tal�n igazs�gos csere volna.

   - Nem akarlak b�ntani. De van saj�t �letem, �s saj�t v�gyaim. Nem akarom, hogy tov�bb pr�b�lj meg�vni vagy gondoskodni r�la. �s nekem is vannak k�rd�seim. – Ism�t feln�zett, �s nem tehetett r�la, de a hangja ridegebben csengett, mint szerette volna. – T�vol akart�l tartani az Elj�r� B�r�s�gt�l. T�vol akart�l tartani az Arbitert�l. Azt akartad, hogy az Egyes�tett Front K�zpont hivatalnoka legyek, hogy ne kelljen olyan gyakran a vadonba mennem, mint m�soknak. �s te… te bujtottad fel a civileket is, hogy tiltakozzanak az Arbiter ellen. – A szavaira a n� arca elfeh�redett. – Gondoskodt�l r�la, hogy senki ne tal�ljon bizony�t�kot, de a te m�ved volt. Igazam van?

     Madam Lu telt teste l�that�an megfesz�lt, de egy pillanat m�lva lehunyta a szem�t, �s lenyugtatta mag�t. Meggondolta mag�t, �s k�zelebb ment Lu Fenghez, majd le�lt a r�zsa�gy�s sz�l�re. A vir�gokat n�zte, �s v�gigsim�tott rajtuk. Lu Feng nem k�vette, �beren kellett tartania a figyelm�t.

   - Nem mintha b�rmi hat�sa lett volna – mondta halkan a n�. – Tudtam, hogy nem tudj�k majd b�ntani �t, de nem t�tlenkedhettem, mik�zben azt tesz, amit csak akar… Mind szenved�nk az Arbiter K�dj�t�l, a Rose Manifest�t�l, �s a b�zis elnyom� t�rv�nyeit�l. Megteszek minden t�lem telhet�t, hogy megv�djem azt a kev�s szabads�got, amink m�g megmaradt.

     Lu Feng nem igaz�n tudta, mi is az a Rose Manifesto, de hom�lyos eml�kek villantak fel benne. Nem volt kapacit�sa most belegondolni. Az anyja len�zett, el�vette az �j magjait, �s egyes�vel megn�zegette �ket, miel�tt eldugta volna �ket a hatalmas r�zsabokrok alatti laza f�ldben. B�ven volt hely, hogy n�vekedjenek.

   - Nem err�l van sz� – mondta v�g�l Lu Feng. – Neked konkr�t probl�m�d van a jelenlegi Arbiterrel mag�val. – Madam Lu �jra �sszeszor�totta az ajkait, �s meg�llt a keze is. Lu Feng hozz�tette: - Gao Tang miatt?

     Az anyja hirtelen feln�zett, �s f�jdalmas kifejez�s suhant �t az arc�n, de r�gt�n el is t�nt. Fekete szemei most sz�r�sabbak voltak.

   -  M�g mindig ezt csin�lod? – k�rdezte, hangj�ban keser�s�g bujk�lt. – M�g mindig �gy h�vod? Az�rt, mert annyi ideig megtiltottam, hogy tal�lkozz vele? – A Madam a teljes figyelm�t Lu Fengre ford�totta, t�bb� nem babr�lva semmivel, de a testtart�sa el�g… k�l�n�s volt. �gy t�nt, mintha b�rmelyik pillanatban r�t�madhatna. – Azt akartam, hogy a tanulm�nyaidra koncentr�lj. �s � elfoglalt ember volt. Nem volt el�g ideje r�d. Azt hittem, t�l sokat agg�dn�l vagy megs�r�ln�l, ha egyszer nem j�nne vissza… A m�sik ok az volt, hogy nem tal�lkozhattunk vele t�bb�. T�l kock�zatos volt sz�modra, hogy gyakran besz�lj vele. �r�ltem, hogy a b�zis nem z�rt minket b�rt�nbe r�gt�n, amikor lelepleztek minket. Nem fesz�thett�k tov�bb a hat�rokat. Sajn�lom, ha emiatt kev�sb� k�t�dt�l hozz�.

     Lu Feng �szrev�tlen�l a derek�n l�v� pisztoly markolat�ra tette a kez�t. Az �bers�ge nem cs�kkent, ellenkez�leg, �gy �rezte, a beporz�k k�zelebb ker�ltek hozz�. Vajon az anyja…? De az �rz�s teljesen m�s volt. Ha fert�z�tt, akkor a fert�z�s korai szakasz�ban kell lennie, mint Vance eset�ben volt, amikor Lu Feng m�g nem mert megesk�dni, hogy beporz�… viszont ezt az �rz�st m�r t�bb mint egy h�napja is �rezte.

   - Nem �rtem – ismerte be. Kiss� �sszezavarodott maga is a t�m�t�l. A n� �gy besz�lt arr�l a f�rfir�l, mintha hatalmas szerepet j�tszott volna Lu Feng �let�ben.

   - Mit nem �rtesz? – n�zett r� Madam Lu nyugodtan. - Dr�g�m, csak nem akartam, hogy csal�dj az ap�dban.

     Lu Feng t�bb m�sodpercig mozdulatlan maradt, miel�tt megdermedt a d�bbenett�l.

     Term�szetesen tudott az ap�kr�l �s any�kr�l. �rtette a fogalmat, az apa szerep�t az emberi t�rsadalomban. Tudta, hogy a f�rfiak voltak a beporz�k a n�k sz�m�ra, �s egy�tt hozt�k l�tre az emberbimb�kat. De valami�rt sosem k�rdezte meg, hogy Lu Fengnek volt-e apja, nem hogy azt, hogy ki volt az. Tal�n mert Lu Fengnek sosem volt kapcsolata vele, �s az eml�keiben sem volt nyoma semmif�le apafigur�nak, de nem sz�m�tott r�, hogy volt valaha valaki, akit apak�nt nevezhetett volna meg.

     Azt�n v�gre �ssze�llt a k�p. Gao Tang hal�la nem egyszer�en egy felettes elveszt�se volt, hanem az apja elt�voz�sa. Anyja d�he az Arbiter ellen; az Arbiter, aki azt gondolta, hogy t�nkretette Lu Feng csal�dj�t… sosem �rtette teljesen ezeket a kijelent�seket. De… Gao Tang irod�j�b�l �t�lve k�zel tartotta a csal�dj�t a sz�v�hez. Ott voltak a f�nyk�pek a fi�r�l �s a szeret�j�r�l, �s k�z�sen haszn�lt�k az irod�t – Lu Feng biztos volt benne, hogy megosztott�k azt az irod�t a hal�la el�tt. Teh�t valamilyen kapcsolatuk az�rt volt.

     A feje hirtelen megtelt z�rzavarral, �s a fejf�j�sa elhom�lyos�totta a k�pess�g�t a tiszt�n l�t�sra. Mi�rt… mi�rt tartotta Lu Feng a falra akasztva az apja oklevel�t az irod�j�ban, �s mi�rt volt az a nap, amikor nem tudta le�rni, hogy „minden rendben ment”, ha �rzelmileg nem k�t�d�tt hozz�? Vajon megtiltotta mag�nak, hogy k�t�dj�n hozz�? Vagy egyszer�en nem �rtette ezeket az �rzelmeket? Jobban belegondolva, a vir�g – a sz�rnyeteg – k�pes volt sokf�le �rz�sre, m�g az emberi Lu Feng annyira �res volt, hogy tal�n neh�z volt sz�m�ra bemutatni vagy megnevezni b�rmilyen k�sza �rzelmet, melyeket �lete sor�n �t�lt. M�g a hal�lakor sem tudott gondolni semmire, ami vele t�rt�nt… mi�rt volt ez �gy? Er�s vonz�d�st �rzett az Elj�r� B�r�s�hoz, �s ez volt az egyetlen r�sze, mely b�rmif�le szenved�lyt t�kr�z�tt.

     Lu Feng ism�t sz�d�lni kezdett. Tal�n csak ki volt sz�radva, az ajkai kisz�radtak.

   - Ha Gao Tang fert�z�tt volt, nem lett volna szabad visszaj�nnie az emberi b�zisra – hallotta a saj�t hangj�t enyhe tompas�ggal, �s a l�t�sa is elhom�lyosult.

     De l�tta, ahogy az anyja arca teljesen els�pad, m�g ink�bb, mint eddig. A n� felpattant, �s Lu Feng �szt�nei reag�ltak. Miel�tt ak�r felfoghatta volna, m�r r�szegezte a pisztoly�t.

     Az anyja megtorpant. D�bbenten n�zett a pisztolyra, majd az arckifejez�s�t m�ly szomor�s�g �s k�ts�gbees�s �rta fel�l.

   - Sz�val ilyen messzire ment�l? M�r nem is �llsz ki a csal�dod�rt? – Ez a mondat felforr�s�totta bel�lr�l, de nem tudott egyetlen sz�t sem kiny�gni, hogy kifejezze. – Az Arbitert v�lasztottad v�g�l… Pedig ap�d boncol�sa nem mutatott ki semmif�le fert�z�st. T�bbsz�r is megvizsg�lt�k a holttest�t, miel�tt elhamvasztott�k, �s a DNS-e teljesen �tlagos emberi DNS volt. �s az a gyilkos m�g mindig ott �l a kapun�l, �t�lkezik az emberek felett. Fogalma sincs, mit csin�l… �s m�gis benne b�zol, ahelyett hogy v�get vetn�l neki?

   - Azt akarod, hogy meg�ljem �t? – k�rdezte Lu Feng. A hangja rend�thetetlen volt, noha bel�l remegett. – Ez tenne „j� fiadd�” a szemedben?

   - Nem felt�tlen�l te – jav�totta ki az anyja ugyanolyan higgadtan. – De nyilv�nosan kijelenteni, hogy t�mogatod az Arbiter K�dj�t? Hivat�st v�ltani, �s csatlakozni az Elj�r� B�r�s�ghoz? Ez nem tiszteletlens�g az ap�d eml�k�vel szemben?

     Lu Feng nem �rtette, hogyan lehetne tiszteletlen valakivel, aki m�r halott, de az egyetlen k�p, ami beugrott neki, az Arbiter mag�nyos alakja volt, ahogy a kr�terben �llt, ahogy verset szavalt a holtaknak, az �let�ket �s hal�lukat a v�ll�ra v�ve, �s mag�t okolva a t�rt�ntek�rt.

   - Lu Feng… – sz�l�totta meg az anyja, �s testtart�sa most m�r ink�bb egy elhervadt n�v�nyre hasonl�tott. M�lyen n�zett r�, mintha pr�b�lt volna b�rmif�le melegs�get elkapni a fia lelk�ben. – Sok gyermeket sz�ltem �letemben, hogy seg�tsem az emberis�get tov�bb �lni. Mindegyiket szerettem, term�szetesen. L�ttam, ahogy feln�nek, munk�t tal�lnak, kimennek a vadonba, �s meghalnak. De egyik�k sem �llt hozz�m olyan k�zel, mint te. Te volt�l az egyetlen, aki odaj�tt hozz�m, aki megk�rdezte, hogy vagyok, eml�kszel? Felosont�l hozz�m, magokat adt�l, mint az ap�d... Lehet, hogy elk�vettem p�r hib�t, �s val�sz�n�leg az sem helyes, ha t�ged szerettelek legjobban a gyermekeim k�z�l. Te vagy az utols�, akim megmaradt… az egyetlen, aki igaz�n a csal�dom.

     A fejf�j�sa hirtelen kirobbant, �s megannyi apr� darabra szabdalta az agy�t. Lu Feng �rezte, ahogy elgyeng�ltek a v�gtagjai, a gyomra �gett. Valami felvillant a szeme el�tt, de nem tudta �rtelmezni. Leejtette a karj�t, h�tr�bb t�ntorodott, �s �nk�ntelen�l a fej�t fogta.

   - �n… �n hinni akartam az emberis�gben, de az �vek sor�n v�gzett munk�m alatt, l�tva a „hitet”, mellyel az emberek b�rnak, l�tva, hogy egyszer�en hogyan nem t�r�dnek senkivel…  te �s az ap�d voltatok az egyetlenek, akik t�r�dtek az egy�ni boldogs�ggal, de mindez elt�nt. Az Arbiter elvette t�lem mindkett�t�ket… Nem tudom, hogy mindenkinek hazudik-e, vagy mindenkinek �s mag�nak is, nem tudom, hogyan csin�lta ezt, hogyan mocskolta be az emberek elm�j�t, hogyan �ll�tott a saj�t oldal�ra az eny�m helyett… De ez csak egy kis r�sze a teljes k�pnek. Egyszer majd meg�rted. �gy hallottam, m�r most is k�zel ker�ltetek egym�shoz – � is meg fogja �rteni. �s majd egyed�l marad, ha r��bred, hogy t�ged is meg kell �lnie. Mindent elvesz�t majd, ahogy �n is mindent elvesztettem.

     Lu Feng nem volt abban az �llapotban, hogy meg�rtse a szavait, alig tudott egyenesen �llni a fejf�j�st�l. Biztos volt benne, hogy az agya sz�t fog robbanni.

     �m m�g ebben a szenved�sben is �szrevett valami furcs�t: Madam Lu titokzatos szavai elhaltak, a k�r�l�tte l�v� rezg�sek pedig annyira feler�s�dtek, hogy �gy t�nt, mintha a n� megg�rb�tette volna a t�rid�t. El�sz�r a karjai ny�ltak meg, v�kony, hossz� l�bakk�, azt�n a h�ta g�rb�lt meg �s torzult el… p�r m�sodperc alatt szinte teljesen �tv�ltozott… egy m�hh�.

     Lu Feng teste mag�t�l mozdult. R�l�tt a m�hre, �s a goly� elz�gott mellette, eltal�lva a kupola �veg�t, ami reccsen� hangot hallatott – a fegyver hangja is visszhangzott alatta, miel�tt a hatalmas sz�rnyak egym�shoz s�rl�dtak volna. Az anyja arca egy pillanatra m�g l�that�, �s egym�s szem�be n�ztek.

   - Te… te sem vagy ember. Te… egy n�v�ny vagy… Most m�r �rtem. Ez�rt volt�l m�s. Ah, sz�val ez�rt vesztettem el a fiam? Hahaha… �gy m�g �rdekesebb. Rem�lem, k�zelebb ker�lsz az Arbiterhez… Rem�lem, m�g k�zelebb jutsz hozz�, kis xenog�n. Ker�lj k�zel hozz�, �s t�rd �ssze a sz�v�t, az elm�j�t, a hit�t, mutasd meg neki a val� vil�got, mutasd meg, mit �rdemel mindaz�rt, amit tett… K�r, hogy nem l�thatom azt a pillanatot.

     Lu Feng sorozatosan t�zelt, �s siker�lt eltal�lnia a test�t, de nem l�tfontoss�g� ponton. Az �llapota miatt elvesztette az emberi Lu Feng fegyverhaszn�lati pontoss�g�t. A m�h teljesen fel�l�rta az emberi alakot, �s a n� arca elt�nt: megsz�letett a m�hkir�lyn� megsz�letett, �s feld�h�d�tt a l�v�sekt�l.

     Lu Feng l�bai megindultak, �s kivitt�k �t a helyis�gb�l – nem tudta, honnan j�tt ez az er�. Gyors volt, �s a m�h nem f�rt �t a kis ajt�n, de amikor a fej�vel neki�tk�z�tt, bet�rte az ajt�t, a falat, s�t, a padl�t is. Egy�rtelm� volt, hogy �t fog jutni rajta id�vel.

     Lu Feng elfordult, de azonnal megtorpant, amikor megl�tta a folyos�t: mindenki levedlette az emberi g�ny�j�t, �s most k�l�nb�z� m�ret� m�hek verdestek a sz�rnyaikkal lassan, kiss� �sszezavarodva. Mindegyik�k az � ir�ny�ba n�zett. A cs�pjaik gyorsan mozogtak, a sz�rnyaik z�mm�g�se feler�s�d�tt, �s Lu Feng felismerte a k�l�nb�z� frekvenci�ikat. Ez nem csak egy els� pr�b�lkoz�s volt rep�lni. Ez figyelmeztet�s volt – figyelmeztet�s a kapt�r sz�m�ra a vesz�lyr�l.

     � volt a vesz�ly.

     Megpillantott egy kis m�het, amely lassan m�szott fel� az id�sebb n�v�rei k�z�tt. Egy apr� alak, a h�ts� l�b�ba akadt feh�r ruhadarabbal, amit m�g nem tudott ler�zni, ez�rt mag�val vonszolta. Lu Feng tudta, ki volt az.

     Nem vesztegethette az id�t. Gyorsan lel�tte a kis m�het, �s ez�ttal egy l�v�ssel v�gzett vele, olyan lass� volt a m�h. Azt�n rohanni kezdett, egyenesen a zavart m�hkapt�r k�zep�be, de n�h�nyuk m�r ny�lt is a l�bai fel� a saj�tj�val, �s mind�ket ki kellett ker�lnie. Kifutott a goly�kb�l, �s fogalma sem volt, hogyan t�ltse �jra, a k�vetkez� l�p�s�t alig tudta �tgondolni a f�jdalomt�l.

     Amikor el�rte a lifthez vezet� folyos�t, megtorpant. Egyre t�bb m�h �z�nl�tt ki a szob�kb�l, k�l�nb�z� m�ret�ek, alig b�rt�k kipr�selni magukat az ajt�kereteken. A lift nem volt �gy el�rhet�… de akkor �szrevett egy ajt�t, �s vele szemben egy k�pet a falon, melyet akkor l�tott, amikor kor�bban kij�tt a titkos �tj�r�r�l.

     Nekicsap�dott az ajt�nak, ami reccsenve szil�nkokra t�rt a becsap�d�sakor. R�esett a l�pcs�kre, ahogy elvesztette az egyens�ly�t, de felt�p�szkodott a t�rd�r�l, �s visszacsapta maga m�g�tt az ajt�t a hely�re. T�bb fej is neki�tk�z�tt r�gt�n, a fa �jra meg-megrepedt. Nem lesz k�pes sok�ig tartani… de nyerhet egy kis id�t sz�m�ra. Bez�rta, elengedte, �s megperd�lve lefel� indult, de n�h�ny szinttel lejjebb meg kellett �llnia, �s a falba kellett kapaszkodnia a s�t�tben. Nedvess�get �rzett az ujjai alatt.

     K�pek villogtak folyamatosan az elm�j�ben. Valaki a nev�t kiab�lta, valaki harcolt vele, egy emberbimb� magas hangon sz�lt hozz�, � is ord�tott. Az anyj�ra ki�ltott, vagy valaki m�sra, aki b�ntotta, nem volt benne biztos. F�lelmet �rzett, d�h�t, csal�dotts�got, s�rni akart, az �rzelmek el�rasztott�k, �s nem tudta ir�ny�tani �ket.

     Lu Feng megg�rnyedt, �s felfordult a gyomra. A kor�bban �rzett �g� f�jdalom eg�szen a tork�ig szaladt, �s a sz�j�n �t t�vozott. A feje szinte kett�hasadt. Hallotta a z�mm�g� hangokat, �s az ajt� recseg�s�t… ami v�g�l bet�rt.

El�z�

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.