�s An Zhe hossz� ideig csak s�t�lt.

     Sok nappallal �s �jszak�val k�s�bb az �ltala megtett t�vols�g a t�rk�pen �pp csak kisujj-k�r�mnyi volt, mik�zben az �szaki B�zisig tart�, fennmarad� �t egy eg�sz ujjhossznyi. Mivel semmilyen emberi k�zleked�si eszk�ze nem volt, nem tudta, pontosan mennyi ideig fog m�g tartani neki, hogy oda�rjen.

     V�g�l �rezte, ahogy a nyirkos �s komor szagok lassan elhalv�nyultak, �s a f�ld megkem�nyedett a talpa alatt. Azon az est�n a Nap, mint egy kacsint� karmazsinv�r�s szem, bukott le a t�voli hegyek fekete l�ncolata al�. A napf�ny fokozatosan elt�nt, �s a sz�rke �g �s z�ld Aurora egyszerre kelt fel. An Zhe er�lk�d�tt, hogy kivegye az �r�st �s szimb�lumokat a t�rk�pen. A kisz�radt foly�meder, melyen �ppen �thaladt, jel�lte az Abyss hat�rvonal�t, �s ezen a vonalon t�l a „2-es S�kf�ld” n�vre hallgat� hely ter�lt el. A 2-es S�kf�ld h�romcsillagos vesz�lyszinttel rendelkezett, �s k�tcsillagos fert�z�tts�gi szinttel, �s ez a hely adott otthont a nagym�ret�, �zeltl�b�ak oszt�ly�ba tartoz� sz�rnyetegeknek, �s patk�nyok oszt�ly�ba tartoz� �llatoknak. A helyet t�bb� nem gomb�k ezrei lept�k el; �tlagos, alacsony boz�tos volt a domin�ns pal�ntafaj.

     Val�ban, az Abyss egyenetlen t�jk�pe, a gyakran l�tott szakad�kok, �s a f�k �jjelente toronyszer�en felt�n�, �sszegabalyodott �rny�kai m�r nem voltak sehol. B�rki egyetlen pillant�ssal felm�rhette ezt a helyet: a v�gtelen alkonyati s�ks�got.

     De An Zhe fesz�lts�get �rzett.

     A 2-es S�kf�ld sz�raz �ghajlata �gy t�nt, nem �ppen passzol a gomb�k t�l�l�si ig�nyeihez, �s nem tal�lt semmilyen term�f�ldet, melyb�l t�panyagokhoz juthatott volna, ez�rt csakis olyan emberi m�dszerekkel volt k�pes visszanyerni az erej�t, mint az alv�s. Ez�rt azt�n ism�t egy hosszabb t�von gyalogolt, miel�tt tal�lt egy sek�ly m�lyed�st a f�ldben, ahol r�vid, z�ld �s s�rga f�csom�k n�ttek gy�ren. Le�lt, karj�val �t�lelve a t�rd�t, �s egy k�nyelmes p�zba g�mb�ly�d�tt.

     A gomb�k �let�k nagy r�sz�t alv�ssal t�lt�tt�k, de ez volt az els� eset, hogy An Zhe emberi form�ban tette meg mindezt. A gomb�k alv�sa �ltal�ban annyib�l �llt, mint egy helyben maradni csendben, �s v�rni az id� m�l�s�t, de �gy t�nt, az emberi alv�s m�smilyen. Nem sokkal azut�n, hogy lehunyta a szem�t, v�gtelen s�t�ts�g �ramlott el�re, mint egy nagy hull�m, �s An Zhe teste pillek�nny�v� v�lt. Vagy m�shogy fogalmazva, �gy t�nt, mintha apr�nk�nt elvesz�tette volna a test�t.

     Egy ponton f�ty�l� sz�l hatolt a f�l�be. Ez az a fajta, vadonon �tf�j� sz�l hangja volt, ami r�gen a kedvence volt. �m ezek a hangok most nem jelentettek semmit, hogy elvesz�tette a sp�r�j�t, amikor a vadonnak az egyik �ltala kedvelt r�sz�n hempergett. Emberi hangok vegy�ltek a sz�lbe. Nem eml�kezett a sz�tagokra t�l j�l, csak egy kis r�sz�ket tudta felid�zni. M�g �gy is, hogy emberi nyelvv� form�l�dott benne, �sszet�rt darabok voltak, amiket k�ptelen volt �sszeilleszteni.

 „- Nagyon… furcsa, nagyon…

 - …Milyen?

 - Vegy�l… mint�t… ez a hely.”

     A k�vetkez� pillanatban le�rhatatlan f�jdalom �radt el a teste minden porcik�j�ban. Az �rz�s igaz�n gyenge volt, de m�gis m�lyrehat�. �ress�g t�madt az �ntudat�ban, k�ptelen�l arra, hogy fel legyen t�ltve b�rmivel is, az id�k v�gezet�ig, �s att�l kezdve tudta, hogy elvesztette a legfontosabb r�sz�t. F�lelem �radt el a test�ben. Att�l kezdve �lt a barlangban, rettegve a sz�l hangj�t�l.

     A sz�ve kalap�lt, �s a f�lelem hull�ma hirtelen ism�t sz�t�radt benne – pont, mint azon az est�n, amikor elvesztette a sp�r�j�t. An Zhe szeme kipattant, �s azonnal meg�rtette, hogy �lmodott. Csak az emberek �lmodnak. A k�vetkez� pillanatban teljesen abbahagyta a l�legz�st.

     R�j�tt a f�lelem ok�ra. Egy fekete teremtm�ny �llt vele szemben. K�t v�rv�r�s, a legyekre jellemz�, �sszetett szeme halv�nyan izzott. An Zhe eg�sz test�ben megfesz�lt, a tekintete v�gigszaladt a hatalmas l�nyen, eg�szen a l�baiig. Volt h�rom p�r ny�l�nk �s �les, sarl�szer� v�gtagja, mindegyik akkora, mint egy feln�tt ember, ami a holdf�ny hideg ragyog�s�val csillogott.

     Ahogy meg�rtette, mi volt az, a teste megborzongott egy t�voli �rz�st�l, ami az els� �seinek remeg�s�b�l eredt, �vezredekkel kor�bbr�l – a f�lelemb�l, hogy meghalnak a termeszek harap�s�t�l. Lehet, hogy a ragadoz�k az Abyssban egy pillant�sra se m�ltattak egy gomb�t, de az �zeltl�b�ak itt, a 2-es S�kf�ld�n tal�n igazi �nyencs�gk�nt tekintenek r�.

     Amint ez a gondolat felbukkant An Zhe fej�ben, �ntudatlanul az oldal�ra fordult. Az �zeltl�b� egyik �les mells� v�gtagja egy f�ldrenget�, tompa hanggal has�tott a f�ldbe, pontosan azon a helyen, ahol � az im�nt fek�dt.

     An Zhe a h�tizs�kj��rt kapott, megperd�lt, �s a l�bait kapkodva kezdett sprintelni a k�zeli boz�tos fel�, amint az �zeltl�b� l�ptei visszhangozni kezdtek a f�l�ben. Amikor a hang valamivel halkabb� v�lt, An Zhe visszan�zett. Az Aurora z�ld f�nyei alatt v�gre teljes eg�sz�ben l�thatta az entit�st. Egy robosztus l�ny volt, mely �gy n�zett ki, mint egy hangya, t�bbezerszeresen felnagy�tva.

     Szerencs�re, a teste igencsak neh�zkesnek l�tszott. Az emberek fut�s�nak sebess�ge fel�lm�lta a l�ny�t, sz�val ameddig k�pes beszaladni a szemben l�v� boz�tosba…

     An Zhe megbotlott.

     Abban a pillanatban bebor�totta �t a sz�rnyeteg �rny�ka. A sarl�szer� mells� l�b a sz�l �les siv�t�s�val suhintott a karja fel�.

     An Zhe ruhaujja hirtelen �ress� v�lt, a ruhadarab lehullott, a sz�rnyeteg v�g�sa pedig c�lt t�vesztett, a semmibe v�gott bele. Az erre megtorpant, val�sz�n�leg meglep�dve az esem�nyt�l. Ugyanabban a pillanatban, An Zhe hif�i megint kiny�ltak, �s nemsok�ra ism�t egy teljes emberi kart form�ztak az ingujjban.

     A f�ldre vet�d�tt, �s od�bb gurult, �pp csak kiv�dve a sz�rnyeteg k�vetkez� t�mad�s�t, azt�n fell�kte mag�t, �s el�re iramodott az alacsony boz�tosba, ahol k�t sz�v�s bokrot haszn�lt pajzsnak.

     De ez nem volt el�g, hogy elt�nj�n a sz�rnyeteg szeme el�l. An Zhe vett p�r gyors l�legzetet, �s a teste elkezdett �talakulni. A karjainak, az ujjainak, �s minden egy�b v�gtagj�nak a k�rvonala elkezdett felismerhetetlenn� v�lni, �s valami hull�mzott a felsz�n alatt, mindink�bb �tv�ltozva hifa-f�l�v�, ahogy felk�sz�lt egy m�s, gyorsabb fajta menek�l�sre.

     Abban a pillanatban…

BANG!!!

     Egy feh�r f�nycs�va z�gott �t a leveg�n, �s eltal�lta a bestia fej�nek �s tor�nak csatlakoz�s�t, mint egy hull�csillag. Ahogy a becsap�d�s tompa cseng�se elhalt, a feh�r f�ny hang n�lk�l robbant fel, v�r�s cs�v�k k�s�ret�ben.

     An Zhe a bokrok k�z�l figyelte t�gra ny�lt szemekkel, ahogy a hatalmas dolog k�t r�szbe t�rt, �s a f�ldbe csap�dott. A becsap�d�st�l levelek sz�lltak a magasba, majd hullottak An Zhe-re. A sz�rnyeteg feje mind�ssze f�lm�ternyire hevert t�le, a v�rv�r�s, sejtecsk�s szemek m�g mindig az � ir�ny�ba n�ztek.

     A m�ltban An Zhe l�tott olyan teremtm�nyeket az Abyssban, amelyek m�g h�romfel� v�gva is k�pesek voltak mozogni. Ahogy �pp arra gondolt, egy kicsit t�volabb kellene mennie t�le, hirtelen hangokat hallott a k�zelben.

   - Ez volt az utols� ur�nium t�lt�ny. Miut�n learattuk a tetemet, visszamegy�nk a b�zisra. – A f�rfi hangja igen gazdag volt.

   - Az �zeltl�b�-f�le p�nc�lok nem olcs�k. Nem gondoltam volna, hogy elcs�p�nk egyet. – Egy m�sik f�rfihang v�laszolt, �lesebb, mint az el�z�.

     A r�vid eszmecsere ut�n elhallgattak, majd a l�pteik zaja sz�r�d�tt fel�. A vastag talp� b�rcsizm�k nesze a homokon �sszekeveredett a zizeg� s�rl�d�s hangj�val.

     Emberek.

     Hossz� ideje, hogy An Ze meghalt, An Zhe nem l�tott �l� embereket. Lopva felemelte a fej�t a boz�tosb�l.

     A boz�tos megz�rd�lt. Hallotta az els� besz�l� halk figyelmeztet�s�t:

   - K�szenl�tbe!

     A k�vetkez� pillanatban h�rom koromfekete pisztolycs� meredt fel�.

     An Zhe a f�rfiakra n�zett. A sp�r�ja elveszt�s�nek zavaros eml�kei menthetetlen�l fel�tl�ttek benne, viszont An Ze l�tez�se megmutatta neki az emberek kedvess�g�t �s j�akarat�t. �tgondolta a jelenlegi helyzet�t, �s megsz�l�totta �ket.

   - He… hell�…

     Az Aurora megvil�g�t�s�ban a jelenet azonnal bel�that� volt: h�rom ember, s�t�tsz�rke ruh�kba �lt�zve, mind f�rfi. A derekuk k�r�l sz�les, barna �vet viseltek, fegyvertokkal az oldalukra er�s�tve a pisztolyaik sz�m�ra. A k�z�ps�, legmagasabb f�rfi a m�sik k�t, alacsonyabb t�rsa f�l� tornyosult.

     � volt az, aki az ur�niumr�l besz�lt az im�nt. A hangja rendk�v�l nyugodt.

   - Ember vagy?

     An Zhe egy pillanatig hezit�lt. Eml�kezve a sz�rnyetegre, aminek egy l�v�ssel kett�v�lasztott�k a fej�t a t�rzs�t�l, v�g�l v�laszolt.

   - Igen.

   - Hogy h�vnak? Mi a szem�lyi sz�mod? Mi van a csapatt�rsaiddal?

   - An Zhe. 3261170514. Elvesz�tett�k egym�st.

     A f�rfi �sszevont szem�ld�kkel n�zett le r�. S�r�, s�t�t szem�ld�ke volt, tiszta, fekete szeme, magas orrnyerge, �s vastag ajka. Nem �gy, mint az Abyss vad besti�in�l, a von�sainak ezen kombin�ci�ja egy szemernyi vesz�ly�rzetet sem keltett An Zhe-ben, �gy � csak �sszeszor�totta a sz�j�t, �s viszonozta a pillant�st.

     H�rom m�sodperccel k�s�bb, a f�rfi oldal�n �ll� egyik alak – egy alacsony, s�t�t b�r� fick� – m�g egyszer megt�lt�tte a fegyver�t egy klikken� hang k�s�ret�ben, ez a m�velet tel�tve volt fenyeget�ssel. An Zhe-re n�zett, a hangja m�ly, a szavai gyorsak voltak.

   - Vedd le a ruh�idat. 

     An Zhe fel�llt a boz�tb�l, �s kigombolta az els� gombot a sz�rke ingen, majd a m�sodikat, felfedve a kulcscsontj�t. A b�re sima volt, tejfeh�r, �s egy kicsit hasonl�tott a hif�i sz�n�re. Azt�n a harmadik f�rfi f�ty�l�s�t hallotta. Annak az embernek s�padt k�pe volt, v�r�sre sz�nez�d� orc�val, �s sz�ke hajjal, meg megannyi r�nccal az arc�n, ami az emberek �reged�s�nek jele volt. A f�rfi sz�rk�sk�k, a sarkaiban felfel� �vel� szeme egyenesen �r� meredt. An Zhe leszegte a fej�t, kigombolta az �sszes gombot, majd levette az ing�t.

     A k�k szem� ember k�zelebb s�t�lt hozz�, m�sodszor is f�tty�g�tt, �s nekil�tott a l�bujjait�l a feje b�bj�ig megvizsg�lni. A f�rfi pillant�sa nagyon ragad�s volt, pont olyan, mint az Abyss sz�rnyeinek ny�ladz�sa. Miut�n megvizsg�lta �t egyszer, megker�lte, �s a m�sik oldal�ra l�pett.

     Azut�n megragadta An Zhe csukl�j�t, �s v�gigh�zta az ujjait a b�r�n. Mik�zben a h�velykujj�val An Zhe karj�t d�rzs�lte, sz�r�s hangon k�rdezte meg:

   - Ez meg mi?

     An Zhe lepillantott a k�zfej�re �s csukl�j�ra. Szab�lytalan, v�r�s foltok tark�tott�k ott a b�r�t, amit a kor�bbi menek�l�se k�zben szerzett, ahogy a boz�tosba vetette mag�t a sz�rnyeteg t�mad�sa el�l. A fej�vel jelz�s�rt�k�en maga m�g� b�k�tt, az alacsony bokrok ir�ny�ba.

   - Az �gak.

     R�vid csend �llt be. Egy id� ut�n a f�rfi csettintett egyet a nyelv�vel.

   - Leveszed a t�bbit magadt�l, vagy �n r�ngassam le r�lad?

     An Zhe nem mozdult. Nagyj�b�l tudta, mit is csin�lnak, An Ze n�h�ny kor�bbi eml�k�b�l. Genetikai szennyez�d�s sz�rnyeteg �s sz�rnyeteg, illetve sz�rnyeteg �s ember k�z�tt j�het l�tre. Az els�dleges m�dja, hogy eld�nts�k, egy szem�ly fert�z�tt-e vagy sem, az esetleges sebek felkutat�sa volt.

     Azonban a m�g�tte l�v� f�rfi k�nyelmetlen �rz�st keltett benne. Abban az id�ben, amikor m�g gomba volt, pont ilyen �rz�s volt, amikor egy k�gy� elsiklott a sz�ra mellett vagy a kalapja felett.

     Felemelte a fej�t, �s a k�z�ps� f�rfire n�zett. L�tott m�r megannyi k�l�nf�le besti�t az Abyssban, �s el�g j�l meg tudta �t�lni, mennyire vesz�lyes, ha tal�lkozott eggyel. Most �gy �rezte, ez az ember a h�rom k�z�l a legkev�sb� agressz�v.

   - Hosen. – Egy r�pke szemez�s ut�n a f�rfi ism�t megsz�lalt, a hangja igencsak fenyeget� volt. – Ne ess vissza a r�gi szok�saidba, am�g idekint vagyunk.

     G�nyos nevet�st hallatva, Hosen egy m�g kev�sb� visszafogott tekintettel vizslatta An Zhe-t. P�r pillanattal k�s�bb a m�sik f�rfi ez�ttal An Zhe-hez sz�lt.

   - Gyere od�bb velem.

     An Zhe engedelmesen k�vette a f�rfit, megker�lt�k a hatalmas sz�rnyfejet, �s a m�sik oldal�ra mentek. Att�l a p�r karcol�st�l eltekintve, amit a bokrok okoztak, nem volt a test�n egy�b s�r�l�s.

   - Milyen r�g v�lt�l el a csapatodt�l? – k�rdezte a f�rfi azt�n.

   - … Egy napja – felelt An Zhe csup�n egy r�vid gondolkod�s ut�n.

   - Szerencs�s vagy.

   - �gy l�tszik, itt nincs sok sz�rnyeteg.

   - De nincs hi�ny bogarakb�l. – Hab�r a f�rfi v�laszai kurt�k voltak, igaz�n megb�zhat�nak t�nt.

     An Zhe visszagombolta az ingj�t, majd felpillantott a f�rfire, �s gyenge hangon k�rdezte:

   - Visszamennek az �szaki B�zisra?

   - Igen – felelt a f�rfi.

   - Akkor… magukkal tudn�nak vinni? – k�rdezte An Zhe. – Van enni- �s innival�m a magam sz�m�ra.

   - Ez nem rajtam m�lik – felelt a m�sik. Alighogy befejezte a besz�det, kil�pett a fej m�g�l ism�t, �s a m�sik k�t t�rs�ra pillantott. – Nincsenek sebei. Magunkkal tudjuk vinni?

     Hosen vigyorgott, �sszefont karokkal n�zett An Zhe-re, �s harmadszor is f�ttyentett.

   - Mi�rt is ne? Nem sz�m�t, ha �gy tesz�nk. – Azt�n a harmadik f�rfire n�zett. – Mit gondolsz, nigga?

     An Zhe is arrafel� n�zett, �s a tekintete tal�lkozott a s�t�t b�r� f�rfi fagyos pillant�s�val.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

2-es S�kf�ld: Flatland 2. El�sz�r Laposf�ldnek ford�tottam, hogy �rdekesebb legyen, mert S�ks�gnak unalmas lett volna, de v�g�l a kett� k�zt maradtam.

Nigga: az angol k�nyv scum-ot haszn�lt (szem�t), cenz�r�z�si okokb�l kifoly�lag. A k�nai niggert, �gy �n a k�nait k�vetem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s