An Zhe a szeme sark�b�l l�tta, ahogy Vance kicsorg� v�re lassan karmazsin t�cs�v� form�l�dott. Amikor a sorban �ll�k meghallott�k a l�v�st, egyenk�nt h�tran�ztek, de ahogy egy pillant�st vetettek a jelenetre, m�ris visszafordultak, mintha mi sem t�rt�nt volna.

     Pedig Vance halott volt. Egy embert meg�ltek az emberek b�zis�nak kapuja el�tt, �s senki nem emelt kifog�st ellene. �gy An Zhe hirtelen r�eszm�lt, hogy ez a f�rfi lehet az Arbiter, akit Vance a minap emlegetett. � volt az Elj�r� B�r�s�g mestere, aki eld�nt�tte, a v�rosba bel�p� szem�ly ember vagy xenog�n volt-e. � d�nthetett m�sok sors�r�l, mindegy, kik voltak azok, mindenf�le magyar�zat n�lk�l.

     Most pedig az � sora k�vetkezett, hogy ki�llja a pr�b�t.

     An Zhe sz�ve eleinte hevesen vert. Abban a pillanatban, amikor �szrevette, hogy a pisztoly cs�ve fel� mutat, biztos volt benne, hogy meg fog halni. De azt�n, ahogy az Arbiter jegesz�ld szem�be n�zett, fokozatosan ism�t lenyugodott. Hogy elj�tt az �szaki B�zisra, az az � elker�lhetetlen d�nt�se volt, az volt a sorsa, hogy fel�lvizsg�lj�k, mindegy, milyen v�gkimenetellel.

     Csendesen sz�molta a m�sodperceket. Egy, kett�, h�rom.

     Hossz� id� telt el �jabb pisztolyl�v�s n�lk�l. Az Arbiter a fegyver�t v�gig nekiszegezve s�t�lt fel� lassan. �gy t�nt, a sorban �ll�k taktikusan, egy emberk�nt d�nt�ttek �gy, hogy felgyors�tj�k a l�pteiket, folyamatosan egyre k�zelebb z�rk�ztak egym�shoz. Nem sokkal k�s�bb An Zhe egyed�l tal�lta mag�t egy elhagyatott kis szegleten.

     Tizenegy, tizenkett�, tizenh�rom.

     Amikor a tizenn�gyhez �rt, az Arbiter meg�llt el�tte, gy�r�sujj�t a ravaszon tartva, �s lejjebb ir�ny�tva a pisztolycs�vet. Azt�n elrakta a fegyvert.

   - K�vess – hallotta An Zhe a parancsot.

     A hangja pont olyan j�ghideg �s sima volt, mint a szeme. An Zhe ott �llt egyhelyben, v�rva, hogy az illet� megmozduljon, de ez nem t�rt�nt meg hossz� pillanatokkal k�s�bb sem. Bizonytalanul emelte fel a fej�t, mikor meghallotta a m�g fagyosabb t�nust.

   - Tartsd a kezed.

     An Zhe engedelmesen kiny�jtotta a kez�t.

KLIKK.

     Megreszketett a hidegs�gt�l. Egy ez�st bilincs egyik fele a csukl�ja k�r� z�rult, m�g a m�sik v�ge a tiszt kez�ben volt. Ily m�don lett An Zhe elvezetve a helysz�nr�l.

     A furcsa az volt, hogy amikor Vance-ot lel�tt�k, senki meg se mukkant a sorban. Most, hogy az Arbiter �ltal lett elvezetve, az emberek a fej�ket �sszedugva sugdostak maguk k�z�tt. An Zhe-nek csak egy villan�snyi ideje volt h�tralesni a f�ld�n fekv� Vance teste fel�, miel�tt �tr�ngatt�k a v�roskapun.

     Ahogy be�rtek, szembes�lt vele, hogy a bels� helyis�g a legkev�sb� sem sz�k�s, ink�bb egy hatalmas t�r, t�bb r�szlegre osztva. Mindenhonnan �les, feh�r f�ny vil�g�tott, a ragyog�suk visszaver�d�se a f�m falakr�l olyannak hatott, mint a vil�gossz�rke sziklapal�n t�kr�z�d� t�li h�es�s f�nye.

     Nem akadt kevesebb felfegyverzett katona vagy neh�zfegyver a kintiekhez k�pest. A fegyverek �s katon�k szoros k�s�ret�ben h�feh�r, hossz� asztal �llt. H�rom, az Arbiter�hez hasonl�, fekete egyenruh�t visel� tiszt �lt m�g�tte – An Zhe felt�telezte, hogy B�r�k –, vel�k szemben pedig egy ember kuporgott. Az egyik B�r� k�rdezgette �t „ – Milyen a kapcsolat k�zted �s a feles�ged k�zt? Amikor elhagytad a v�rost, nem volt veled?”.

     An Ze eml�keib�l An Zhe megtanulta, hogy a testi adotts�gok, viselked�sm�d �s szok�sok mellett az emberek intelligenci�ja �s eml�kei is �rintettek voltak egy fert�z�s eset�n, ez�rt a kik�rdez�s is egy m�dja volt, hogy beazonos�ts�k a xenog�neket.

     Az ember, aki behozta �t, arrafel� pillantott.

   - Igyekezzetek.

     Miut�n a k�z�pen �l� B�r� v�laszolt egy „ – Igenis, uram”-mal, a tesztel�s alatt �ll� emberre n�zett. – Most elmehetsz.

     Mintha t�l�lte volna az Isten csap�s�t, a f�rfi arc�n mosoly szaladt el, felpattant, �s gyorsan �ts�t�l a v�roskapu folyos�ja fel�. Ebb�l pedig An Zhe is megbizonyosodhatott r�la, hogy aki behozta, val�ban nem m�s, mint az Arbiter, �s az � „ – Igyekezzetek,”-je nem azt jelentette a B�r�k sz�m�ra, hogy gyors�ts�k fel a kik�rdez�s folyamat�t, hanem sokkal ink�bb azt, hogy � egy pillant�ssal m�ris eld�nt�tte, hogy a kik�rdezett f�rfi ember volt.

     A k�vetkez� megpr�b�ltat�sra v�r� f�rfi s�t�lt a hossz� asztalhoz. A sor �s az asztal k�z�tti ter�let nagyon hossz� volt, megannyi ajt�-form�j� masin�val k�z�tt�k, illetve kanyarokkal, �s emelked�ket �s lejt�ket tartalmaz� szakaszokkal. An Zhe r�j�tt, hogy ez hivatott bemutatni a B�r�k sz�m�ra a teszt alatt �ll� illet� mozg�s�nak jellemz�it a lehet� legr�szletesebben. De nem volt es�lye t�bbet megfigyelni, mert a k�vetkez� m�sodpercben bevezett�k egy kanyar m�g�, egy hosszabb folyos�ra.

     A f�rfi el�vett egy fekete kommunik�ci�s eszk�zt, �s azt mondta:

   - Elj�r� B�r�s�g, Lu Feng, genetikai vizsg�latot k�rv�nyezek.

     An Zhe �gy sejtette, hogy a k�t sz� a mondat k�zep�n lehetett a f�rfi neve. A mechanikus ajt� azonnal kiny�lt el�tt�k, �s Lu Feng egyenesen bes�t�lt, olyan er�sen r�ntva mag�val An Zhe-t, hogy megbotlott, miel�tt felvette volna a ritmus�t.

     Az ez�st�sfeh�r helyis�gben ismeretlen, g�pies�tett eszk�z�k sorakoztak a padl�t�l a plafonig. Hat katona �rk�d�tt sz�tsz�rva a szob�ban, m�g a terem t�ls� v�g�ben, egy dolgoz�asztal m�g�tt, egy fiatal f�rfi �lt, r�vid, sz�ke hajjal, k�k szemekkel, feh�r labork�penyt viselve.

   - Micsoda meglepet�s Lu ezredest�l, hogy szem�lyesen l�togatott meg! – Felnyomta az orr�n a szem�veg�t, a hangja a mondat v�g�re provok�l�n megemelkedett. – �n nem mindig fegyverrel oldja meg a probl�m�it?

   - Legyen sz�ves egy�ttm�k�dni, doktor – felelt Lu Feng hidegen. A doktor egy mosoly �rny�k�val pillantott fel Lu Fengre. Azt�n felkelt, �s An Zhe-hez sz�lt.

   - K�vessen, fiatalember.

     Ahogy engedelmesen ment ut�na, An Zhe-t lefektett�k egy ez�stfeh�r asztalra, �s f�mkarik�kkal r�gz�tett�k a v�gtagjait a csukl�ja �s a bok�ja k�r�l.

   - Ne mozduljon – figyelmeztette az orvos.

     R�gt�n ezut�n An Zhe f�jdalmat �rzett a karj�ban. Abba az ir�nyba ford�totta a fej�t, �s l�tta, hogy a doktor egy fiol�nyi v�r�s v�rt nyert ki a test�b�l.

   - Nagyon eg�szs�ges a v�re sz�ne – jegyezte meg a f�rfi.

   - K�sz�n�m sz�pen a dics�retet – felelt An Zhe. Az orvost igaz�n sz�rakoztatta a fi� v�lasza.

   - A v�rt elk�ldj�k genetikai kivizsg�l�sra, ami nagyj�b�l egy �ra. A tov�bbfejlesztett teljes testi szkennel�s negyven percet vesz ig�nybe. Ne mozogjon.

     A m�sik befejezte a besz�det, �s az ez�st fel�let halv�nyk�k sz�nben kezdett izzani An Zhe alatt. A k�rnyezet behat�rolhatatlan, m�ly z�mm�g�st �rasztott – a leveg� minden r�szecsk�j�b�l eredt. A mindent bet�lt� hang felid�zte An Zhe-ben azokat a t�voli �jszak�kat az Abyssban. A messzi �ce�n fel�l a hull�mok tompa csapkod�sa hallatszott, �s az �j legs�t�tebb szakasz�ban ismeretlen teremtm�nyek �v�lt�se sz�r�d�tt fel� abb�l az ir�nyb�l. Hull�mz�sok s�p�rtek �t az es��ztatta f�ldeken, melyeket az emberi nyelvezet nem tudott igaz�n k�rbe�rni.

     Az �ramlat olyan volt, mintha hangy�k megsz�ml�lhatatlan sokas�ga m�szott volna rajta, �s harapott volna bel�. Egy gomb�nak negyven perc meg se kottyant. Azonban An Zhe arra gondolt, ez tal�n az �let�nek utols� negyven perce. H�l�t adva �rt�k tanulm�nyozta a mechanikus k�beleket a mennyezeten.

     Nem volt benne biztos, mennyi id� telt el, amikor meghallotta Lu Feng hangj�t odakint.

   - Seraing mondta, hogy friss�ltek a vizsg�lati m�dszereitek.

   - Nagyon j�l �rtes�lt vagy – �llap�totta meg az orvos. – Felfedezt�k, hogy amikor az emberi test mut�ci�n megy kereszt�l, aktiv�l�dik n�h�ny speci�lis r�szecske a DNS-�kben, amiket „biol�giai c�lpontok”-nak nevezt�nk el. A k�t legf�bb kateg�ri�ja a biol�giai c�lpontoknak az �llati t�pus� �s a n�v�nyi t�pus� mut�ci�. A tov�bbfejlesztett g�nkimutat�snak k�t folyamata van, amik egyszerre zajlanak. Az egyik az �llati t�pus� c�lpont kimutat�s, a m�sik a n�v�nyi t�pus� c�lpont kimutat�s. A teljes id�, ami sz�ks�ges ezekhez, egy �ra.

   - Gratul�lok – felelt Lu Feng.

     Az orvos felnevetett.

   - Ezredes, ha a genetikai vizsg�latokhoz sz�ks�ges id� jelent�sen ler�vid�l, �s m�g kevesebbe is ker�l, nem v�lik az �n Elj�r� B�r�s�ga munkan�lk�liv�?

   - �lvezettel v�rom a percet.

   - Komolyan d�gunalmas vagy.

     A besz�lget�s elhalt. Ek�zben An Zhe felfel� pislogott az ez�stsz�n� mennyezetre, �s elkezdett tanakodni, milyen fajba is tartozott.

     � gomba volt.

     Az orvos azt mondta, a mut�ci�knak k�tf�le csoportja van, az �llati-f�le mut�ci�k, �s a n�v�nyi-f�le mut�ci�k. El�sz�r is arra gondolt, hogy a gomb�k nem tartoztak az �llatok faj�ba. M�sodszor viszont, a gomb�k nem t�ntek n�v�nyeknek sem. Neki nem voltak levelei.

     An Zhe m�lyen �sszezavarodott. Arra t�rekedett, hogy a n�v�nyek sor�ba kategoriz�lja mag�t, de nem tal�lt el�g bizony�t�kot. T�l sok id�t szentelt ennek a k�rd�snek a szeml�l�s�re. Miel�tt levonhatott volna b�rmif�le konkl�zi�t, a k�k f�ny elt�nt az oldal�r�l, mint egy apad� hull�m.

   - Rendben van – csend�ltek fel az orvos szavai, �s a v�gtagjait leszor�t� gy�r�k automatikusan elengedt�k. Azt�n hallotta, hogy a doktor folytatta a besz�det. – Ezredes, megk�rdezhetem, milyen indokkal hozta �t ide genetikai kivizsg�l�sra?

   - Nem.

     Az orvosba el�g nyilv�nval�an beleforrtak a szavak.

     A f�rfi azt�n felseg�tette An Zhe-t, �s egy forg�sz�kbe �ltette odakint, megveregetve a fej�t.

   - J� fi�. �cs�r�gj�n itt egy kicsit, am�g �tn�zem a v�rteszt eredm�nyeit.

     �gy An Zhe egy helyben �cs�rg�tt.

     Az ezredes, az Arbiter a vele szembeni oldalon �lt, �s m�g mindig �t n�zte a jegesz�ld szemeivel. Az � arca fiatal volt, �les kont�rokkal, �s a kalapja karim�j�n�l egy p�r fekete hajtincs l�gott a homlok�ba, hogy a lejt�s szem�ld�k�n pihenjenek. A szoba v�kony r�teg�, hideg f�nnyel festette be az arckifejez�s�t, mellyel szinte k�sk�nt has�tott An Zhe szem�be.

     Eme szemp�rnak a b�mul�sa rendk�v�li hideggel t�lt�tte el An Zhe-t. A gomb�k f�ltek a hidegt�l. Ennek eredm�nyek�pp elford�totta a forg�sz�ket, h�ttal ker�lve az ezredesnek.

     Ett�l csak m�g jobban f�zott.

     Hossz�-hossz� id� m�lt�n v�gre hallatszottak a doktor l�ptei, felolvasztott�k a szob�t.

   - Nincsenek abnormalit�sok a genetikai leletben. Elmehettek.

     N�h�ny pillanatnyi csend ut�n Lu Feng megk�rdezte:

   - Sz�z sz�zal�kig biztosak vagytok benne, hogy ember?

   - Lehet, hogy ezzel most csal�d�st okozok, de t�nyleg nem tal�ltunk egyetlen biol�giai c�lpontot sem. M�s fert�z�tteknek �s a xenog�neknek legal�bb t�zzel t�bb van – felelt az orvos. Majd hozz�tette. – N�zd, a mi kis bar�tunk el se hajland� ismerni a jelenl�tedet.

     Azt�n An Zhe hallotta az ezredes parancs�t:

   - Fordulj vissza.

     An Zhe sz�tlanul megfordult a sz�kkel. Egy kicsit tart�zkodott t�le, hogy viszonozza Lu Feng pillant�s�t, hisz val�j�ban nem volt ember. M�gis valahogy ez az apr� tart�zkod�s is irrit�lta az ezredest; a hangja jeges v�zk�nt csorgott v�gig An Zhe h�t�n.

   - Mi�rt vagy �gy megrettenve?

     An Zhe egy sz�t sem sz�lt. Tudta, hogy min�l t�bbet besz�l ezel�tt a f�rfi el�tt, ann�l t�bb hib�t v�thet, �s tal�n f�ny der�l a kil�t�re. V�g�l Lu Feng felvonta a szem�ld�k�t.

   - M�g mindig nem vagy hajland� t�vozni?

     �gy An Zhe engedelmesen felugrott a sz�kr�l, �s ism�t a f�rfi oldal�n t�vozott – csak �pp most szabadon, nem bilincsen vezetve. Amikor az elhagyott folyos� fel�n�l j�rtak, Lu Feng hirtelen megsz�lalt.

   - Amikor el�sz�r r�d n�ztem, �szt�n�sen �reztem, hogy nem vagy ember.

     An Zhe kis h�j�n sz�vinfarktust kapott.

     H�rom hossz� szempillant�s telt el, mire v�gre meg tudott sz�lalni.

   - Akkor… m�sodik r�mn�z�sre?

   - Ez az els� eset, hogy genetikai kivizsg�l�st k�rtem. – Az ezredes fel� ny�jtotta a genetikai kivizsg�l�s eredm�nyeit. – Jobban j�rsz, ha az vagy.

     An Zhe mind�ssze annyit tehetett, hogy �tvette a pap�rokat, melyek igazolt�k, hogy minden teljesen norm�lis vele kapcsolatban. Egy kis ideig csak a l�pteik monoton zaja hallatszott az ez�stfeh�r folyos�n.

     K�zel a kij�rathoz, ahogy befordultak egy kanyarn�l, belefutottak egy csapat emberbe. A sereget egy feket�be �lt�z�tt B�r� vezette, m�g�tte k�t er�sen felfegyverzett katona tartott lefogva egy f�rfit, ahogy els�t�ltak mellett�k. Az oldalukon egy magas, r�vid haj� n� haladt, zaklatott kifejez�ssel az arc�n.

     �szrev�ve Lu Fenget, a B�r� megsz�l�totta.

   - Ezredes!

     Lu Feng a lefogott f�rfire n�zett, az pedig visszapillantott r�. A f�rfi torka g�rcs�sen ugrott p�rszor, miel�tt felki�ltott.

   - Nem vagyok fert�z�tt!

     A B�r� azonnal mag�ra vonta a figyelmet, ahogy ism�t Lu Fenghez fordult.

   - A fert�z�tts�g igen gyan�s, de nincsen perd�nt� bizony�t�k. A legk�zelebbi hozz�tartoz� k�vetelte a genetikai kivizsg�l�st.

     Lu Feng apr�, elismer� hangot hallatott, �s a katon�k folytatt�k az utat, a f�rfivel a kezeik k�z�tt. �pp csak elhaladtak Lu Feng mellett, amikor…

BANG!!!

     Lu Feng an�lk�l tette el a fegyver�t �s s�t�lt el, hogy visszan�zett volna.

   - Nincs r� sz�ks�g.

     A f�rfi teste azonnal el�rebukott, �s csak a katon�k tartott�k meg. A m�g�tt�k l�pdel� n� felsikoltott, �s a padl�ra zuhant.

     An Zhe odafordult, hogy Lu Feng arc�ra n�zzen. A pillant�sa borzaszt�an hideg volt – a gomb�cska sose l�tott ilyen pillant�st azel�tt. Tudta, hogy An Ze mindig is gyeng�d volt, Vance lezser �s nagylelk�, Hosen tele volt epeked�ssel, Anthony pedig mindig r�sen volt. De Lu Feng teljesen m�s volt. Semmi nem volt a tekintet�ben.

     An Zhe arra gondolt, hogy az Arbiter sz�m�ra m�sok meggyilkol�sa tal�n egyszer�bb, mint leveg�t venni. Nem �l �t semmif�le v�ltoz�st az �rzelmeiben, annyira hozz�szokott m�r a l�tv�nyhoz az eltelt id� alatt.

     Hamarosan el�rt�k a kij�ratot. K�zel ahhoz, k�t katona v�rt r� egyszer� viseletben, egy feh�r anyaggal letakart testtel. An Zhe tudta, hogy Vance volt az.

     A szemei elhom�lyosultak. Tett el�re egy l�p�st, fel szerette volna emelni a feh�r leplet, hogy egy utols� pillant�st vessen Vance arc�ra, de az egyik katona meg�ll�totta. A f�rfi feltartott neki egy k�k k�rty�t, �s egyenletes hangon mondta:

   - Meger�s�tett�k, hogy az AR1147-es zsoldos csapat egyik tagja sem �lte t�l a k�ldet�st, �s a felszerel�sek �s kell�kek be lett k�rve a b�zis �ltal. A zs�km�ny �r�t lesz�moltuk, �s a vigaszd�jjal egy�tt kifizett�k a legk�zelebbi hozz�tartoz�knak. K�rem, vegye el, ami maradt.

   - Hov� viszik �t? – k�rdezte An Zhe.

   - A kremat�riumba – felelt a katona.

     A teste megremegett, �s hossz� ideig nem fogadta el a szem�lyigazolv�nyt. Lu Feng hangja csend�lt fel hamarosan.

   - Nem akarod eltenni?

     An Zhe nem felelt. Nagy sok�ra felemelte a fej�t, hogy Lu Fengre n�zzen.

   - � t�nyleg… nem s�r�lt meg.

     Azokban a jegesz�ld szemekben An Zhe visszat�kr�z�dni l�tta a saj�t k�pm�s�t – a kiss� kit�gult szemeit �s a bel�l�k �rad� gy�szt. Lu Feng m�g mindig nem mutatott ki semmit, mintha az eg�sznek semmi k�ze nem lett volna hozz�. Azonban, amikor An Zhe azt gondolta, hogy a m�sik majd csak megfordul, �s elmegy, a f�rfi ink�bb k�zelebb l�pett. A fekete l�fegyver megemelte a feh�r lepel sz�l�t, �s felfedte Vance jobb kez�t. An Zhe f�lt�rdre ereszkedett, �s �szrevette, hogy Vance gy�r�sujj�nak hegy�n egy apr�, v�r�s p�tty b�jt meg. A legban�lisabb sz�r�snak t�nt, de annak a v�r�s p�ttynek a sz�l�n balj�s, zavaros, s�t�tsz�rke ny�lka sziv�rgott lassan.

     Teljesen led�bbent. Egy pillanat alatt rohant�k meg az eml�kek. Emberi v�r volt a hangyap�nc�lon – Vance pontosan azon a napon mondta neki, hogy n�h�nyan elrejten�k a t�nyt, hogy megs�r�ltek, mert olyan helyeken, ahol alacsony volt a fert�z�tts�gi szint, volt es�ly, hogy ne kapj�k el a fert�z�st egy sebhellyel, �s az ember csak haza akart menni.

     �gy azt�n… �gy azt�n… akit megsz�rt a hangyap�nc�l, nem Anthony volt, hanem Vance.

     An Zhe neh�znek tal�lta a leveg�v�telt. Remeg� ujjakkal vette �t Vance szem�lyi k�rty�j�t, �s az oldal�n l�v� t�sk�ba tette. Azut�n Lu Fenghez fordult, de csak a h�lt hely�t tal�lta maga mellett. Fel�llva k�rben�zett, �s megtal�lta a kimagasl�, fekete alakot a sz�rke �g alatt a messzi v�roskapu fel� haladni, egyre t�volabb �s t�volabb.

     P�r pillanat m�lt�n z�rzavar t�madt m�g�tte, �s ahogy visszafordult, azt a n�t l�tta, akinek a t�rs�t az im�nt lel�tt�k, el�refel� botladozott, am�g a katon�k k�zre nem fogt�k.

   - Lu Feng! Arbiter! – K�ts�gbeesetten hadakozott, a karj�val a leveg�t csapkodva, ahogy sikoltva el�re vetette mag�t. – Rem�lem, sz�nalmas hal�lt halsz…!

     A mellkas�b�l felt�r�, rekedt, �les hang visszhangzott az �p�letben, a n� m�gsem kapott, m�g csak egy h�trapillant�st sem az Arbitert�l. A k�rny�k fokozatosan elcsendes�lt, a k�t holttestet pedig egyenk�nt elsz�ll�tott�k. Az �res folyos�n csak a n� megt�rt s�r�sa hallatszott.

     Sok id� telt el, mire a gubbaszt� n� abbahagyta a s�r�st. Kiv�r�s�d�tt szemekkel, k�cosan d�lt a falnak, �s sz�tlanul a t�voli �gboltra meredt. Olyan volt, mint a lev�len meg�l� es�csepp, amely egy �rint�st�l szertefoszlott volna.

     An Zhe �vatosan megsz�l�totta.

   - Nem t�vozik?

     Az asszony megr�zta a fej�t, �s a hangja rekedt volt, ahogy v�laszolt.

   - Az illet�, aki meghalt… milyen kapcsolatban volt�l vele?

     An Zhe viszonylag sok�ig kereste a megfelel� szavakat az eml�keiben.

   - A… bar�tom volt. Megmentett engem.

   - Az �n emberem is megmentett engem kor�bban. – Ahogy ezt mondta, a n� feje lekonyult, a v�lla �s a h�ta remegett, �s olykor a s�r�s hangjai t�rtek fel bel�le. Nem sz�lalt meg ism�t.

     An Zhe er�sen megszor�totta Vance szem�lyi k�rty�j�t. A sz�v�b�l – az emberi testhez tartoz� sz�v�b�l – fojtogat� �rz�s �radt. Amikor m�g csak egy egyszer� kis gomba volt, sosem tapasztalt eff�le �rzelmeket. Csak akkor tal�lt r� az erej�re ism�t, amikor ez az �rz�s egy kicsit elfoszlott. Az emberek folyam�t k�vetve ment a folyos� kij�rat�hoz.

     A v�roskapu �tj�r�j�nak v�g�n egy sor mechanikus �tkel� v�rakozott, �s An Zhe a bal oldali legt�volabbit v�lasztotta. Ahogy odas�t�lt, egy gyeng�d, robotikus n�i hang sz�l�totta meg.

   - K�rem, adja �t a szem�lyi k�rty�j�t, �s n�zzen a kamer�ba.

     An Zhe az �tkel�t�l jobbra lev�, feh�ren izz� fel�letre helyezte An Ze k�rty�j�t, azt�n felpillantott a fekete kamer�ba.

   - Szem�lyi sz�m: 3261170514. N�v: An Ze. C�m: K�lv�ros, 6-os Ker�let. A v�rost�l t�vol t�lt�tt id�: 27 nap.

     A kamera halk hangot hallatott, a feh�r f�ny pedig z�ldre v�ltozott.

   - Arcfelismer�s rendben. �dv�z�lj�k itthon!

     A kapu egy apr�, kong� hanggal emelkedett fel, �s An Zhe kis�t�lt. A vak�t�, reggeli naps�t�s hunyorg�sra k�sztette, �s sz�ks�ge volt f�l percre, am�g mag�hoz t�rt bel�le. Ahogy a hom�lyos vil�g ism�t ki�lesedett, egy massz�v, sz�rke v�rost l�tott maga el�tt. Egy nagy, sz�les t�r vette k�rbe, �s a V�d��vezet felirat volt r�festve, �l�nk neonz�ld sz�nnel. Od�bb emberi kre�lm�nyok ugrottak ki a f�ldb�l. Minden�tt magas betont�mb�k tornyosultak, m�g sokkal hatalmasabbak, mint a legnagyobb n�v�ny, amit An Zhe valaha is l�tott, �s �gy t�nt, b�rmelyik pillanatban r�omolhatnak. Egyenesen �lltak, �sszecsoportosulva, egym�st �tfed� elrendez�ssel, eltakarva el�le a kil�t�st. Felpillantott. A narancssz�n� Nap f�lig a legmagasabb torony m�g� b�jt, m�g a m�sik fele kil�tszott; �gy n�zett ki, mint egy csepp felh�gult v�r, ami mindj�rt lecsordul az �p�let sz�l�n.

     An Zhe visszafordult. Az embereket, akik vele egy�tt j�ttek �t a v�roskapun, sz�tv�lasztott�k az �tj�r�k, azonban ahogy meg�rkeztek, spont�n csoportokba t�m�r�lve haladtak ugyanabba az ir�nyba. An Zhe is el�reindult vel�k, �s p�r sz�z l�p�s ut�n egy sarokhoz keveredett. Egy t�bla hirdette a szavakat: „Vas�ti Tranzit”, �s egy vonat v�rakozott a s�neken. A vonatszerelv�nyen is vir�tottak feliratok: „Bej�rat – 1-es Ker�let – 3-as Ell�t� Rakt�r – 5-�s Ker�let – 8-as Ker�let – V�rosi �gyek Hivatala – Kij�rat”.

     K�vette az emberek t�meg�t a vonatra, majd tal�lt egy sarkot a viszonylag �res kocsiban, ahol le�lt. Az el�tte l�v� �l�seken k�t kem�nyk�t�s� f�rfi besz�lgetett halk hangon.

   - A 3-as Medenc�b�l j�ssz? Az �letetekkel j�tszotok odakint, ember.

   - Hatot vesztett�nk.

   - Nem rossz. Egyenl�en osztoztok?

   - A katonas�g m�g mindig a ki�rt�kel�ssel sz�sz�l. Azt hiszem, nem is kell m�r soha t�bb� kimennem a vadonba, �s az �letemet kock�ztatnom.

   - Azta.

   - Bement�k egy iskol�ba a 411-es Szellemv�rosban. Tele volt mut�l�dott n�v�nyekkel, sz�val mindenki be volt szarva, hogy be kell menni – nevetett a fick�. – Mi bement�nk, �s kihoztunk h�rom merevlemezt a r�gi k�nyvt�r referencia szob�j�b�l. Felbecs�lhetetlen �rt�kek. Most m�r csak ki kell v�rni, hogy l�ssuk, mennyire �rt�kesek a rajta t�rolt adatok.

     An Zhe csendesen figyelt. Igaz, nem nagyon �rtette, de tudta, hogy el�tte �l� a f�rfi igaz�n boldog, �s ez �t is felder�tette egy kicsit. Tudta, hogy boldog emberek �ltal�ban nem b�nj�k kiseg�teni egym�st, �gy megsz�l�totta.

   - Uram!

   - Mi az? – k�rdezte a m�sik fel� sem fordulva.

   - Hogy jutok a 6-os Ker�letbe?

   - Az Ell�t� Rakt�rn�l sz�llj �t a 2-es Vonalra.

   - K�sz�n�m sz�pen.

     �t perccel k�s�bb a vonat mozg�sba lend�lt, �s egy robotszer� hang minden meg�ll� nev�t bemondta. An Zhe sz�m�ra minden nagyon ismeretlen volt. N�h�ny kudarccal �s a helyes ir�nyok k�rdezget�s�vel k�s�bb v�gre �tsz�llt a 2-es Vonalra az Ell�t� Rakt�rn�l, �s helyesen sz�llt le a vonatr�l a 6-os Ker�let meg�ll�j�ban.

     An Ze szem�lyi sz�ma 3261170514 volt. Ez a sornyi sz�m nemcsak arra szolg�lt bizony�t�kul, hogy � ember, hanem mag�ban foglalta a c�m�t, ami a 6-os Ker�let, 117-es �p�let, 0-s Egys�gben l�v�, �t�dik emeleti 14-es ajt� volt. Azonban nem sokkal azut�n, hogy lesz�llt a vonatr�l, �s megpr�b�lt megsz�l�tani valakit, hogy ism�t ir�nymutat�st k�rjen, egy fiatal fi� hirtelen megmarkolta.

   - Szervusz, bar�tom. �dv�z�llek! B�nn�d, ha megismern�l minket?

     Miel�tt An Zhe b�rmit felelhetett volna, egy feh�r pap�rlapot nyomtak a kez�be. Hatalmas, v�rv�r�s bet�k hirdett�k: L�ZADJ AZ ARBITER ZSARNOKS�GA ELLEN! Nem �rtette az ok�t, de nem is k�rdezett semmit. Csak annyit mondott:

   - Eln�z�st, tudja, hogyan juthatok el a 117-es �p�letbe?

   - Nem gond, hogy vel�nk tarts, igaz? – k�rdezte a fi�.

   -… Nem.

   - Akkor mostant�l bajt�rsak vagyunk! – A fi� felemelte a saj�t kez�ben tartott feh�r pap�rt, rajta a sz�veggel: SZ�NTESS�K MEG AZ ARBITER K�DJ�T!

     Nem csak �k vittek magukkal ilyen pap�rokat. Hamarosan egy nagy t�megbe h�zt�k An Zhe-t. Negyven-valah�ny ember lehetett, mindegyik�knek nagyon fiatal arca volt. Minden egyes ember vagy hasonl�, feh�r pap�rdarabot tartott egymag�ban, vagy pedig csoportba ver�dve tartottak fel hosszabb transzparenseket. A mondatok a pap�rokon �s transzparenseken nagyj�b�l hasonl�tottak.

„�nk�nt jelentkez�nk, hogy a genetikai kivizsg�l�s k�lts�geit kifizess�k!”

„A B�r�k az emberis�g b�n�sei!”

„Oszlass�k fel az Elj�r� B�r�s�got, �s szolg�ltassanak igazs�got az �rtatlanoknak!”

     Ek�zben a t�meg lassan el�re nyomult, �s An Zhe-nek sem volt m�s v�laszt�sa, mint menni vel�k.

     A v�ros utc�i nagyon keskenyek voltak. A nap les�t�tt az �p�letekre, melyek egyenetlen �rny�kokat vetettek a talajra. Az �ton, �ket lesz�m�tva, s�t�lt n�h�ny id�sebb ember is, t�bbnyire lehajtott fejjel. Olykor a t�meg ir�ny�ba pillantottak, de azt�n gyorsan elfordultak, �s mentek tov�bb.

   - Mit csin�lunk? – k�rdezte An Zhe hamarosan.

   - Csendes t�ntet�st – felelt a fi�. – Addig megy�nk, am�g az Elj�r� B�r�s�got meg nem sz�ntetik.

   -… Oh.

     Nagyj�b�l f�l�r�nyi s�ta ut�n megint a mellette l�v� fi�hoz fordult.

   - Hol van a 117-es �p�let?

   - El�tt�nk, m�r nemsok�ra oda�r�nk.

     �jabb f�l �ra telt el.

   - Hol van a 117-es �p�let? – k�rdezte megint An Zhe.

   - Bocsi – vakarta meg a fej�t a sr�c. – Kiment�l a fejemb�l. M�r elment�nk mellette, arra h�tra van. – Ahogy besz�lt, megfordult �s elmutatott egy ir�nyba. – Ott van, nem t�l messze. Az �p�let sz�ma ki van �rva az oldal�ra. Innen is lehet l�tni.

   - K�sz�n�m sz�pen – felelt An Zhe.

   - Nagyon sz�vesen!

     An Zhe fel� ny�jtotta pap�rt.

   - Ezt visszaadom.

  - Nem sz�ks�ges – utas�totta el a fiatal, �s a karja al� tuszkolta a pap�rt. – Ne felejts el j�nni j�v� h�ten! Az 1-es �p�letn�l gy�lekez�nk.

     �gy azt�n An Zhe csak annyit tehetett, hogy a v�rv�r�s „L�ZADJ AZ ARBITER ZSARNOKS�GA ELLEN” pap�rt a h�na al� csapta a genetikai vizsg�lati eredm�nye mell�, amit maga az Arbiter s�zott r�. Ezekkel az iratokkal a karj�ban hagyta maga m�g�tt a furcsa fiatalok csoportj�t, �s a mutatott ir�nyba indult.

     Ahogy s�t�lt el�re, �gy �rezte, a t�jk�p fokozatosan egyre ismer�sebb� v�lt, ahogy az An Ze-t�l sz�rmaz� eml�kek lassan a felsz�nre bukkantak. �szt�n�sen fordult be n�h�ny sarkon, �s hamarosan meg�rkezett a 117-es �p�lethez, an�lk�l, hogy probl�m�ba �tk�z�tt volna. Kocka alak� �p�tm�ny volt, t�z emelet magas, de el�g sz�les. Bel�pett a 0-s Egys�gbe, �s miut�n megm�szta a csendes, meredek l�pcs�ket az �t�dikig, egy hom�lyos folyos�ra �rt, �s megkereste a 14-es ajt�t.

     Feh�r szalagot ragasztottak az ajt�ra. An Zhe �vatosan let�pte onnan, felfedve az alatta l�v� �rz�kel� panelt. Ahogy hozz�illesztette a k�rty�j�t, az ajt� kicsap�dott, �s � bel�pett a lak�sba.

     Igaz�n kicsi szoba volt. M�g ann�l a barlangn�l is kisebb, ahol r�gen �lt, b�r a p�nc�laut� sz�k�s pihen� r�szleg�n�l j�val t�gasabb �s f�nyesebb. A fal mellett �llt egy fa �r�asztal, egy tucat r�gi k�nyvet �ll�tottak fel rajta, �s kit�pett pap�rokat �s f�zeteket p�poztak fel a m�sik oldal�n. Az asztallal szemben �llt az egyszem�lyes �gy. �jjeliszekr�ny b�jt meg az �gy fejr�sz�n�l, rajta egy iv�poh�rral, t�k�rrel, �s ilyen-olyan apr�s�gokkal elhalmozva. Az embern�l valamivel magasabb szekr�nyt az �gy l�b�hoz pr�selt�k.

     Az ablak az �gy t�ls� oldal�n ny�lt. A sz�rke f�gg�ny�ket r�snyire nyitott�k, napf�ny t�z�tt �t rajta, egyenesen a hasonl� sz�n� paplanra. Volt valami sz�raz illata, ami An Ze-re eml�keztette �t.

     Az �gyhoz s�t�lt, majd elvette az �jjeliszekr�nyr�l a k�zit�kr�t. A h�v�s lapr�l a saj�t arca n�zett vissza r�. �gy n�zett ki, mint An Ze, l�gy, fekete hajjal, �s ugyanilyen szemekkel. Sok von�suk hasonl�tott, de akadt n�h�ny r�szlet, ami nem. R�ad�sul neki nem volt meg An Ze gyeng�d �s nyugodt arckifejez�se.

     Akkor r�gen An Ze azt mondta neki:

     - Olyan, mintha kaptam volna egy �csik�t. Mi lenne, ha elnevezn�lek, kicsi gomb�cska? Van b�rmif�le m�ly eml�ked, amit fel tudsz id�zni, kicsi gomb�cska?

     Csak k�t eml�ket tal�lt, ami m�lyen a korl�tozott elm�j�be iv�dott; az egyik a sp�r�j�nak elveszt�se volt, a m�sik pedig egy esem�ny, ami akkor t�rt�nt, mikor m�g nagyon kicsi volt – amikor a m�rete nem haladta meg az emberi kisujj hossz�t.

     A gomb�k n�veked�s�nek es�s id�szak�ban egy es�csepp egy kicsit �lesebb sz�gb�l esett r� a sz�r�ra, kett�csapva a t�v�t. Majd, mint ak�rmelyik s�r�lt teremtm�ny, arra t�rekedett, hogy visszan�j�n, hogy �ljen. Azt�n pedig fokozatosan kezdett valamif�le gyenge �ntudatra �bredni. Meggy�gyult.

     Att�l a pontt�l kezdve �gy t�nt, � m�s volt, mint a fajt�rsai. Kontroll�lni tudta a hif�it, a dzsungel �s a ny�lt f�ldek k�zt mozgott, �s k�pes volt fogadni a k�v�lr�l �rkez� hat�sokat. Szabad gomba volt.

     - Szeg�ny kis p�ra – t�rt bele a haj�ba akkor An Ze. – Nagyon f�jt, amikor kett�t�rt�l?

     - Nem eml�kszem.

     - Akkor An Zhe-nek foglak h�vni, amit a „t�r�s” k�nai karakter�vel �rnak – d�nt�tt An Ze.

     - Ok�. – Mind�ssze ennyit felelt.

     An Zhe az eml�kei felid�z�s�t�l a t�k�rk�p�re mosolygott. Ahogy a mosolyg� k�p visszan�zett r�, � mintha �jra l�tta volna An Ze �rny�k�t a von�saiban.

   - K�sz�n�m – mondta a t�k�rnek.

     Miut�n letette azt, An Zhe le�lt az �r�asztal mell�. Mit kellene tennie k�vetkez�nek? Egy p�r percnyi gondolkod�s ut�n An Zhe lefektette a bal karj�t, �s az ujjbegyeit n�zte a besz�k� f�ny�rban. H�feh�r hifa ny�lt ki az ujja v�g�b�l, majd megszil�rdult. El�kapta a t�r�t, �s lev�gott bel�le egy kis darabk�t. Azt�n felkapta a darabot a m�sik kez�vel, a sz�j�hoz emelte, �s beletette, kiss� lenyomva, �gy d�nt�tt, kivizsg�lja a saj�t m�rgez�s�g�nek �gy�t.

     L�gy, �des �s nagyon �zletes – ez volt az els� gondolata.

     A k�vetkez� pillanatban az eg�sz vil�g inogni kezdett a szeme el�tt.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek:

V�d��vezet: buffer zone – pufferz�na, �tk�z� �vezet. Ez egy nagy, bel�that�, s�k hely, ami v�delmi vonalk�nt szolg�l egy-egy hely/v�ros el�tt. K�nny� c�lpontot csin�l a k�zeled� ellens�gb�l.

A helyek �s egy�b dolgok nevei

K�lv�ros – Outer City, kerek, fallal v�dett, mag�ban foglal 8 ker�letet �s a v�d��vezetet.

Ker�letek – District 1-8, ezek is v�d��vezettel v�dettek, elk�l�n�lnek egym�st�l.

�p�letek – Building 56/117, stb, nagyobb fajta h�zak, �n ink�bb t�rsash�z form�j�nak mondan�m, mint egy sima t�zemeletesnek, legal�bbis ezt �kum�ltam ki a sz�vegb�l.

Egys�g – Unit 0-5, stb, hasonl�, mint az �p�letsz�rnyak, egy nagyobb szakaszt jel�lnek.

Medence – Basin 3, stb, Szellemv�ros – Ghost City 441, stb, - r�gi elhagyott v�rosok r�szei a b�zison k�v�l, a vadonban.

Ell�t� Rakt�r – Supply Depot – a hely, ahol a mindennapi sz�ks�ges t�rgyaikat vehetik meg az emberek, ink�bb mondhatn�m amolyan v�s�r f�l�nek.

V�rosi �gyek Hivatala – City Affair’s Office – fel lettem vil�gos�tva, �s ink�bb megosztom itt is: minden ker�letnek van ilyen hivatala.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2025.03.25. 19:06 Anna �h, sz�val tudta, hogy megfert�z�d�tt... Lehet m�r t�l sok danmeit olvastam rossz h�r� f�szerepl�kkel, akik igaz�n r�szletezhetn�k a cselekedeteiket, csak hogy az emberek ne szervezzenek t�ntet�st ellen�k, de nem igaz, hogy a k�zvetlen k�rnyezet�ben sincs egy-k�t ember, aki �szreveszi �s meg�rti, mit mi�rt csin�l, �s felsz�lal az �rdek�ben, hogy de am�gy igaza volt �s ezt bizony�tani lehet... UGH. 😅 Egy�bk�nt eszembe jutott, hogy ok�, ez a loophole most nagyon j� nek�nk, mert An Zhe bejutott, de mi van, ha j�n egy gonosz m�rgesgomba, �s az is besettenkedik a v�rosba?? Vajon lesz gomba vs. gomba harc...? V�lasz: Na ez n�ha val�ban j� lenne. XD De h�t m�g csak most mutatkozott be (�s milyen bemutatkoz�s volt ez...), legal�bb �t�rezz�k az emberek gy�l�let�t �s f�lelm�t is kicsit - egyb�l nyilv�nval�, mi�rt f�l mindenki az Arbitert�l. :"D De �n is sokszor �rzem, hogy csak egy valaki ha mell� �llna...  Ooooh, ez am�gy j� k�rd�s. :O Gomba vs Gomba! Ezt megn�zn�m! XD Tal�n egyszer �rhatn�k egy ilyen ficet is. X"D