- Mr Hubbard? �n vagyok, Scott Shaw.

  Amikor Mr Shaw �zent Hubbardnak, An Zhe �ppen egy emberi fejet tartott a kez�ben, �s azt gyakorolta, hogyan kell belet�zni egy szem�ld�ksz�rt. A felhev�tett t� apr� lukat sz�rt a szilikon b�rbe, amelybe azt�n az emberi sz�rt ut�nz� sz�lat �ltette. Mikor a felpuhult szilikon visszah�lt, a szem�ld�ksz�r biztons�gosan gy�keret vert a b�bu b�r�ben. Mr Shaw szeme egyre rosszabb� v�lt, �gy mindig nehezebb volt sz�m�ra elv�gezni az eff�le munk�kat rendesen, An Zhe �gy tippelte, ez lehetett az egyik oka annak, hogy olyan k�ts�gbeesetten keresett �j seg�det.

  Miut�n letette a t�vk�zl�t, Mr Shaw el�vette a ki�ll�t� �veg m�g�tti b�but, �s le�ltette egy sz�kre a szoba k�zep�n. A b�bu minden hajlata k�nnyed�n forgott. Egym�sra tette a l�bait, a kez�t a k�ny�k�n helyezte el, �s v�g�l megbillentette a fej�t, hogy egy hangy�nyit lefel� n�zzen. A f�ny �rny�kot vetett a szempill�k alatt, ahogy levil�g�tott r�. Parancsol�, m�gis melankolikus p�z volt.

  An Zhe felemelte a fej�t, �s abba az ir�nyba n�zett. A halv�ny f�ny egyenetlen �rny�kokat k�pzett a b�bu arc�n, elmosva a szilikon �s emberi b�r k�zti leheletnyi elt�r�seket. Teljesen �gy n�zett ki, mint egy �l� ember.

  A t�lzott csend – a ki�ll�t� �veg �s a t�rol�k, melyek tal�n obszc�nnek t�nhettek az emberek sz�m�ra, furcs�n hatottak ebben az atmoszf�r�ban. A hangulatot a kiny�l� ajt� nyikorg�sa t�rte meg. Feh�r f�ny �radt be kintr�l, megvil�g�tva a b�bu test�nek egy r�sz�t. An Zhe hunyorogva n�zett a k�sz�b�n �ll� emberre.

  H�tulr�l megvil�g�tva nagy alakja volt, v�llig �r�, g�nd�r, fekete hajjal, barna szemekkel, �s hideg arcvon�sokkal. An Zhe el tudta k�pzelni, hogy n�zhet ki, mikor fegyverrel a kez�ben j�rja a vadont.

  An Zhe v�rta, hogy az illet� bel�pjen, de az csak �llt a k�sz�b�n. A tekintete a szoba k�zep�n �l� b�bon pihent, �s olyan sok�ig nem mozdult, mintha k�zben maga is b�buv� v�lt volna. Eg�szen addig �gy volt, m�g Mr Shaw k�h�cselve megsz�l�totta „ – F�radjon beljebb, k�rem.”, ett�l mintha mag�hoz t�rt volna az �lm�b�l, �s megmozdult. Berontott a szob�ba, de miel�tt el�rte volna a b�but, lelass�tott. An Zhe figyelte, ahogy mozdul, hogy meg�rintse a b�bu arc�t, de az ujjai hossz� id�re megdermedtek a leveg�ben. A csendes szob�ban csak ennek az embernek a gyenge, remeg� l�legzete hallatszott. Tal�n egy pillang� �lt a b�bu szempill�in, amit a f�rfi f�lt megzavarni.

  V�g�l, mik�zben visszah�zta a jobb kez�t, m�g mindig rend�thetetlen�l a b�bura meredve �gy sz�lt.

  - K�sz�n�m.

  - Ne nekem k�sz�nje – s�t�lt oda hozz� Mr Shaw sz�rk�sk�k szemeivel m�regetve. – �n k�sz�n�m mag�nak, Mr Hubbard, hogy elegend� adatot szolg�ltatott.

  Hubbard mosolygott, de a tekintete kedvetlen maradt. Mr Shaw a k�zelben v�rakoz� emberm�ret� l�d�ra mutatott.

  - Ha megengedi…

  - �n csin�lom.

  Hubbard ujjai v�gre hozz��rtek a b�bu v�ll�hoz. Lassan lehajolt, felemelte a b�but, �s belehelyezte a l�d�ba. Mr Shaw az oldal�n �llva jegyezte meg:

  - Nem tudtam, hogy ilyen szentiment�lis ember, Hubbard kapit�ny.

  - Van p�r dolog, amit nem tudtam neki elmondani id�ben. – Ahogy Hubbard f�lt�rden �llt, lassan lecsukta a fed�t, �s ujjainak b�tykei, melyeket a fed�lre nyomott, elfeh�redtek. Eltelt n�mi id�, mire felkelt.

Mr Shaw karba tette a kez�t.

  - A b�bu k�thavonta karbantart�st ig�nyel. Amikor elj�n az ideje, csak sz�ll�ttassa ide. Ha lesz valamilyen �j technol�gia, haszn�lni fogom rajta.

  - Sosem vezetsz vesztes �zletet, Scott Shaw – felelt a f�rfi. Mr Shaw boldogan nevetett.

  - Mr Hubbard v�gtelen�l lelem�nyes. Nem vagyok olyan j�.

  - Mit szeretn�l? – k�rdezte azt�n Hubbard.

  - Kaptam egy nagy megrendel�st n�h�ny napja. Nem k�nny� adatot tal�lni arr�l az emberr�l, ez�rt szerettem volna a seg�ts�g�t k�rni.

  - Van olyan inform�ci�, amit te nem tudsz megszerezni? – k�telkedett Hubbard.

   Mr Shaw vigyorgott, felemelte a karj�t, �s �gy tett, mintha Hubbard fel� l�ne egy pisztollyal. Hubbard sz�ja mosolyra g�rb�lt, azt�n megfordult, �s a l�da f�l�t fogva s�t�lt az ajt� fel�.

  - K�rem, v�rjon – fakadt ki An Zhe.

  Hubbard visszafordult. An Zhe gyorsan odament hozz�, kigombolta a fels� gombot az ing�n, �s el�vette a t�lt�nyh�velyt, ami a nyak�ban l�gott.

  - Uram – sz�lt. – Nem tudja esetleg, ez honnan sz�rmazik?

  An�lk�l, hogy egy sz�t sz�lt volna, Hubbard elvette a h�velyt, �s a f�ny alatt megforgatva jobban megvizsg�lta. An Zhe sz�ve hevesen dobogott.

  - Ez a modell nem tal�lhat� meg az ell�t� rakt�rakban vagy a feketepiacon. – Egy perccel k�s�bb Hubbard elengedte a t�lt�nyt, ami visszaesett An Zhe mellkas�ra. Hubbard megfordult, �s t�vozott, egyetlen mondatot hagyva maga m�g�tt.

  - A katonas�gt�l van.

  Az alakja a t�volba h�z�dott. An Zhe a mellkas�hoz szor�totta a t�lt�nyh�velyt, �s kiss� elveszett a gondolataiban. Mr Shaw megengedett mag�nak egy nevet�st a csendes szob�ban.

  - Ha Hubbard azt mondta, katonai dolog, akkor biztosan az. – Becsukta az ajt�t, majd hunyorogva r�mosolygott. – Mi az, csak nem �gyba ker�lt�l valakivel a katonas�gt�l? Doussay �zlet�nek el�g sz�les a hat�k�re.

An Zhe lassan megr�zta a fej�t. Ha egy katona volt, mit kellene tennie?

  - Ch – ciccegett Mr Shaw. – Te is elvesztetted a l�lekjelenl�tedet?

  - Meg akarom tal�lni a gazd�j�t – jegyezte meg An Zhe.

  - Mi�rt, nem fizetett ki t�ged az az ember?

An Zhe �gy �rezte, Mr Shaw gondolatmenete igencsak furcsa volt.

  - Nem err�l van sz� – magyar�zta.

  - Ha a katonas�gt�l sz�rmazik, a katonas�g emberei minden bizonnyal fel fogj�k ismerni. El�rulok neked egy lehets�ges m�dszert – mondta �szint�n Mr Shaw.

  - Milyen m�dszert? – k�rdezett vissza An Zhe.

  - A F�v�rosban vagy a vadonban nem �rheted utol �ket. A K�lv�rosban a V�rosv�delmi Hivatal �s az Elj�r� B�r�s�g �llnak katonai fennhat�s�g alatt. Menj, m�szk�lj ott egy kicsit �jszaka, �s cs�b�ts el egyet. Igaz, hogy a katonas�g nagyon szigor�, de elker�lhetetlen, hogy legyenek k�zt�k korrupt�lhat�k.

An Zhe nem jutott sz�hoz. Egy darabig t�prengett, majd megsz�lalt.

  - Kik mennek ki a katon�k k�z�l a vadonba?

Mr Shaw figyelmeztet�s n�lk�l homlokon p�ck�lte.

  - Mit gondolsz, kik rajzolt�k a t�rk�peket odakint?

An Zhe a b�ntalmaz�st�l lebiggyesztette az ajkait.

  - Most t�nyleg neked �ll feljebb? M�g az Arbiter is t�vol t�lt a b�zist�l f�l �vet minden �vben. Hova gondolsz? A katonas�g minden embere kij�r a vadonba.

  Mivel semmi nem maradt, amit mondhatott volna, An Zhe lehajtotta a fej�t, �s folytatta a szem�ld�k�k be�gyaz�s�t. R�j�tt, hogy tal�n sokkal t�bb id�t kell a b�zison t�ltenie, mint gondolta.

  A szem�ld�k-be�ltet�sek napja v�get �rt. Mr Shaw nagyon el�gedetten hagyta An Zhe-t elmenni. An Zhe akart enni a krumplilevesb�l, amit a feketepiac els� szinti bej�rat�n�l lehetett kapni.  Ez volt a harmadik napja, hogy Mr Shawn�l dolgozott. Mr Shaw egy h�napnyi fizet�s�t el�re �tadta, �gy most volt a k�rty�j�n 60R.

  �m abban a pillanatban, hogy ki�rt a f�ld al�l, v�ratlanul �gy �rezte, valami nem stimmel – a kor�bbi ny�zsg�s elhalt, �gy t�nt, mindenkinek siet�s dolga van, �s egy p�ran �lltak a kij�ratn�l. Egy kicsit megzavarodott, de a krumplileves �g�rete sokkal kecsegtet�bbnek tetszett, �gy m�giscsak odas�t�lt. Ahogy el�rte a levest �rus�t� asztalt, a teste hirtelen megdermedt.

Egy m�sodpercig csak �llt, majd megfordult, hogy visszamenjen.

  - Gyere vissza – sz�llt fel� egy olyan hideg hang, amilyen jeges m�g a havas hegycs�cs sem lehetett. Megadva mag�t a balszerencs�j�nek, An Zhe visszakanyarodott, �s p�r l�p�ssel felz�rk�zott, hogy tal�lkozzon az Arbiterrel a bej�ratn�l.

  Az Arbiter nem egyed�l j�tt. Mellette h�rom, fiatalnak t�n� B�r� �llt, egyszer� ruh�kban. An Zhe egyenesen az Elj�r� B�r�s�g napi j�r�reibe futott. Azt�n hallotta Lu Feng szavait.

  - A testmozg�s merev, ker�l� mozg�s. Erre tegyetek egy pontot.

  A fiatal B�r�k m�g�tte pap�rt �s tollat szorongattak. A hangj�t k�vetve alaposan v�gigm�rt�k An Zhe-t, majd lehajtott�k a fej�ket, �s k�rm�ltek valamit a pap�rra. An Zhe az ir�nyukba n�zett, de gyorsan beleakadt Lu Feng tekintet�be, mire azonnal elfordult.

  - Szemkontaktus ker�l�se. M�g egy pont. – Lu Feng hangja egy szemernyit sem v�ltozott, a B�r�k pedig folytatt�k a jegyzetel�st.

  An Zhe �gy �rezte, a jelenet kiss� ismer�s. N�mi gondolkod�s ut�n konstat�lta, hogy a mindenhat� Arbiter nem csak el�ad�st tartott a j�r�r�k felel�ss�g�r�l. Hanem edzette az �joncokat, csak �gy, mint ahogy Mr Shaw betan�totta a seg�dj�t. J�llehet, Lu Feng l�that�an nem tartott olyan t�relmes �tmutat�st, mint Mr Shaw. Nyers utas�t�saival aligha sz�m�tott k�pzett felettesnek.

  A fi� a k�vetkez� pontlevon�st v�rta. Azonban azt is felfedezte, hogy ugyan az Arbiter instrukci�i igaz�n nyersek voltak, nem vette f�lv�llr�l a vizsg�ztat�sukat.

  - Az eredm�ny?

  - Igenis, ezredes – felelt az egyik fiatal B�r�. – Minden biol�giai jel arra utal, hogy a tesztelt szem�ly ember.

  - Az abnormalit�sra utal� jelek oka?

  - Az ezredest�l val� f�lelem.

  Lu Feng sz�ja sarka felg�rb�lt. Ez volt az els� eset, hogy An Zhe mosolyogni l�tta Lu Fenget, noha csak egyetlen egyszer tal�lkoztak, �s noha az a mosoly j�form�n �szrevehetetlen volt. �m ebb�l a j�form�n �szrevehetetlen mosolyb�l is r�j�tt An Zhe, hogy az Arbiter akart t�le valamit ezen a napon.

  Ahogy az a halv�ny mosoly elt�nt, Lu Feng visszat�rt a maga kifejez�stelens�g�hez. Csak a hideg, feh�r ujjai j�tszottak a koromfekete pisztoly�val, mely igencsak fenyeget� mozdulatnak t�nt.

  - Most m�r elmehetek? – k�rdezte An Zhe pr�bak�ppen.

Kifejez�stelen Lu Feng visszak�rdezett:

  - Mit csin�lsz errefel�?

  - Dolgozom – felelt An Zhe �szint�n.

  - Az els� vagy a m�sodik f�ldalatti szinten?

  -… A harmadikon.

  - Oh.

  Ezt k�vet�en hosszabb csend k�vetkezett, amit a fiatal B�r�k tollainak jegyzetel� serceg�se el nem halt. Azt�n az egyik �gy sz�lt:

  - Nincsenek abnormalit�sok a verb�lis kihallgat�s sor�n, ami bizony�tja az �t�letet, hogy a tesztelt szem�ly ember. 

  An Zhe l�tta, ahogy Lu Feng lapos pillant�st vet a fiatal B�r� ir�ny�ba – mindegy, milyen szemsz�gb�l n�zte, nem �gy t�nt, mintha j�v�hagy� arckifejez�s lett volna.

  - Esetleg… - kezdte �jra An Zhe.

  - Most m�r elmehetsz.

  - K�sz�n�m.

  Gyorsan megfordult, �s valamivel beljebb s�t�lt, t�volabb a bej�ratt�l, �s le�lt a krumplilevest �rus�t� asztalok egyik�hez. T�nyleg nagyon szeretett volna enni egyet m�ma. A b�zis �ltal a lak�negyedben szolg�lt krumplileves csak 0.3R volt, m�g az itteni �r 1R. A kett� k�zti k�l�nbs�g teljesen nyilv�nval� volt. Itt a leves s�r�s�ge legal�bb h�romszorosa volt a m�siknak. Lesz�m�tva, hogy a krumplit addig f�zt�k, hogy m�r sz�tomlottak, finom, kerek diszn�h�s-darabokat is beledobtak a levesbe, �s tal�n egy unci�nyi tejet. A friss �s �des feh�rjeillat a leveg�ben sodr�dott.

  A kan�l feh�r volt. An Zhe felvette, mer�tett vele a levesb�l, elf�jta a felsz�ll� g�zt fel�le, azt�n a sz�j�ba tette, �s lenyelte. Hunyorgott az arc�ba sz�ll� g�zt�l, igaz�n el�gedettnek �rezve mag�t – de m�g jobb lett volna, ha az Arbiter alakj�nak k�pe nem tolakodik be a szeme sark�ba. An Zhe nagyon lassan, de nagyon komolyan �s csendesen evett, semmif�le zajt nem keltve. Nagyj�b�l h�sz perccel k�s�bb, az ev�st befejezve elkezdte felk�sz�teni az elm�j�t, hogy elhaladhasson a mindenhat� Arbiter mellett, �s elhagyja a helyet.

  Amikor felkelt az �l�s�r�l, �s fordult, hogy a bej�rathoz menjen, �les csipog�s hangja szelte �t a leveg�t – Lu Feng megnyomott egy gombot a t�vk�zl�j�n. An Zhe, elhaladva mellette, �ppen elcs�pte Lu Fengnek a t�vk�zl�be vetett, egyetlen hideg szav�t.

  - Szem�t.

An Zhe megugrott ijedt�ben, �s felgyors�totta a l�p�seit, �gy hagyta el a feketepiacot.

  Jelenleg este volt. A nap m�r lement, a nyugati �g hat�rtalanul kiterjed� sz�rk�sk�k �rnyalatot vett fel, �s a sz�l hidegg� v�lt. K�t �r�n bel�l a b�zis lekapcsolja az �ramot. A rakt�r a feketepiaccal szemben szint�n z�rni k�sz�lt, �s folyamatosan ontotta mag�b�l az emberek �radat�t.

  A rakt�r, a feketepiac �s az �llom�s �p�letei h�romsz�g alakot form�ltak, k�z�tt�k pedig egy t�gas k�zt�r h�z�dott. Az emberek most �pp v�ndorl� hangy�k m�dj�ra rajzottak a t�rre, �s az �llom�s fel� h�mp�ly�gtek. A vonatok este hatt�l nyolcig j�rtak, pontosan �r�nk�nt egy. Amikor az id�t mutat� t�bl�n a sz�mok megk�zel�tett�k az indul�s idej�t, egy halk t�lk�l�s hallatszott valahonnan messzir�l, fokozatosan v�lva egyre hangosabb�. Egy r�vid, de nagy z�kken�s ut�n a vonat ez�st-feh�r k�gy�k�nt �llt meg a s�neken. Az egyik oldal�n nagyj�b�l tucatnyi vagonajt� h�z�dott oldalra, �s a rajta l�v� emberek lesz�lling�ztak a szerelv�nyr�l. Voltak k�zt�k, akik a v�ros m�s r�szeir�l j�ttek, hogy hazamenjenek, m�sok a vadonb�l �rkezhettek vissza.

Abban a pillanatban egy kedves, robotszer� n�i hang kezdett sug�rozni az �rkez�si pont fel�l.

  - Minden utasunknak, technikai probl�ma felmer�l�se miatt, k�rj�k, azonnal sz�lljanak le a szerelv�nyr�l, �s v�rakozzanak. A vonatra v�rakoz� utasainknak �zenj�k, k�rj�k, ne sz�lljanak fel egy ideig. K�rj�k, oszoljanak �s v�rakozzanak.

  Ahogy a robotikus �zenetet ism�t lej�tszott�k, az emberek, akik m�r els�re is hallott�k, zavartan kezdtek s�t�lni, se nem gyorsan, se nem lassan. Azonban n�h�ny ember arckifejez�se drasztikusan megv�ltozott, megr�ntott�k a t�rsaikat, hogy gyorsan fel�lljanak az �l�seikr�l, �tnyomakodt�k magukat a t�megen, m�g a peronra nem �rtek, majd elszaladtak. Ez azt�n hat�ssal volt a t�bbiekre is, �s nem ker�lt h�rom percbe se, hogy a p�nikkal terhes hangulat v�gigrohanjon az eg�sz �llom�son, �s mindenki a k�zt�rre kezdett szaladni.

  An Zhe-t, aki arra v�rt, hogy felsz�llhasson a vonatra, v�ratlanul elkapta a tumultus, �s sodorta mag�val. Hab�r nem tudta, mi t�rt�nt, ismerte az emberek k�z�ss�gi szab�lyait, �s megfordult, hogy a t�bbiekkel egy�tt folytassa az �tj�t. Azonban a t�meg l�k�dte �s r�ngatta, amit�l megbotlott, valaki pedig egyenesen a h�t�ba �tk�z�tt. Szapor�n kopog� magas sark�ak zaja hallatszott. Ahogy An Zhe ismer�s illatot �rezve h�trafordult, felismerte Doussayt, a harmadik szint Madam D-j�t. �gy t�nt, �pp csak lesz�llt a vonatr�l. Tal�lkozott a pillant�suk, �s Doussay is felismerte �t. Egy �ntudatlannak t�n� mozdulattal ragadta meg azonnal An Zhe csukl�j�t, �s mag�val h�zta fut�s k�zben.

  A k�zt�ren az eles� �s megtaposott emberek ki�lt�sai keveredtek. M�sfel�l, Doussay �gy r�ngatta �t a t�megen, mintha m�r ezerszer �t�lte volna ezt ezel�tt, m�g el nem �rt�k a legels� sort a t�r sz�l�n, ahol a leggyorsabban fut� emberek tolongtak – �s ahol meg�lltak. Fekete, k�nny�p�nc�los aut�k �lltak egyenes sorban a k�zt�r sz�l�n, t�z-h�szm�terenk�nt egy, �s a kocsik oldal�n egy ez�st pajzs embl�ma derengett fel. A B�zis K�zik�nyv elolvas�s�nak j�volt�b�l An Zhe tudta, hogy az embl�ma a V�rosv�delmi Hivatalt k�pviselte, amiket a teljes neve a B�zis K�lv�rosv�delmi Hivatal. T�lt�tt fegyvereket visel� katon�k sz�lltak ki az aut�kb�l, �s elz�rt�k az �sszes kij�ratot.

  An Zhe m�g mindig nem �rtette, mi t�rt�nt. Nem nagyon kapott leveg�t azut�n, hogy ilyen gyorsan futott. A k�zel�ben Doussay k�tr�t g�rnyedve, k�h�gve fuldoklott leveg��rt. An Zhe megveregette a v�ll�t, �s nagyj�b�l egy f�l percen bel�l �gy t�nt, a n� �sszeszedte mag�t. A k�zt�ren m�g mindig k�osz uralkodott, emberek rohantak a t�r sz�le fel�, mintha csak az �let�k lenne a t�t, hogy azt�n meg�ll�tsa �ket a Hivatal katon�i �ltal alkotott, emberi fal.

An Zhe a kiss� kev�sb� zs�folt sarokra k�s�rte Doussayt.

  - Mi van vel�k? – k�rdezte azt�n.

  - Gyakran volt r�gen ilyen – egyenesedett fel Doussay, �s a t�ren �sszegy�lt t�megre n�zett. – Besziv�rgott egy xenog�n. – Egy l�legzetv�telnyi sz�netet tartott. – A vonaton kellett lennie valakinek, aki xenogenikus. T�l sok id�be ker�lt volna a vonatra jutni, �s kinyomozni. Ha a xenog�n t�mad�sba lend�l, m�r t�l k�s�, �s t�bb vagonnyi embernek annyi. Hogy itt sz�tsz�ledt�nk, megk�nny�ti a nyomoz�st. De r�g nem t�rt�nt m�r hasonl� eset. Az Arbiter nem vette �szre?

  - Ma j�r�r�z�tt – felelt An Zhe.

  Nem is csak az; hallotta kor�bban, hogy Lu Fenget kerest�k, �s valakit hidegen rendre utas�tott azzal, hogy „szem�t”-nek nevezte. Most, hogy belegondolt, az�rt lehetett, mert megkapta a h�reket a b�zisra sz�k�tt xenog�nr�l.

An Zhe �rezte, hogy a karj�t tart� k�z megremeg kiss�.

  - � is itt van?

A n� k�rd�s�re An Zhe elismer�en h�mm�g�tt.

  Mintha csak a szavait akarn� igazolni, egy halk durran�s hallatszott, �s �les, feh�r f�ny z�gott �t a leveg�n. A f�nycs�va magasr�l csapott le, hasonl�an, mint egy vak�t� vill�m, ahogy egy pillanat alatt �tv�gta az �jszakai eget, �s egy An Zhe-t�l �s Doussayt�l nem messzi ember v�ll�ra esett el�tt�k.

  An Zhe gyorsan feln�zett, keresve a f�nycs�va eredet�nek pontj�t, �s l�tta, hogy a feketepiac halv�nysz�rke �p�let�nek legtetej�n, a cs�csr�l leb�mulva �llt egy magas, v�kony alak. Lu Feng volt, fekete egyenruh�t viselt. �pp akkor eresztette le lassan a jobb kez�ben tartott, fekete fegyvert. A balj�ban egy t�vcs�vet fogott, amit oldalra ny�jtott, �s az ott �ll� fiatal B�r� elvette t�le.

  - A poz�ci� a magn�zium f�nyl�ved�kkel megjel�lve. – A k�vetkez� pillanatban, a V�delmi Hivatal katon�inak sorfal�t�l egy t�m�r parancs sz�llt fel: - K�sz�lj!

  A hang �pp csak abbahagyta a besz�det, amikor egy rendk�v�l k�zeli p�nc�laut� fel�l egy �les zaj hallatszott, ezt pedig egy vel�tr�z� siv�t�s k�vette a k�zt�rr�l. Egy gy�jt�t�lt�nyt l�ttek ki, mely s�r� f�st�t h�zott maga ut�n, �s arra a pontra c�lzott, amit kor�bban a magn�zium f�nyl�ved�k megjel�lt a cs�v�j�val. Minden nagyon gyorsan t�rt�nt.

  Valami �gett dolog fanyar szaga sz�llt fel�j�k. A t�megben egy f�rfi hevesen a f�ldre zuhant, �s f�st p�rolgott a test�b�l sziszegve. Metsz� �v�lt�se azonnal visszhangozni kezdett az eg�sz k�zt�ren.

An Zhe �rezte, ahogy Doussay szor�t�sa ism�t er�s�dik a kez�n.

  - Az az ember k�zvetlen�l m�g�ttem �lt – mondta. – De nem t�madott meg senkit. J�l vagyok – s�hajtott megk�nnyebb�l�s�ben. – Az egy feh�rfoszforos t�lt�ny volt. M�r halottnak kell lennie.

  Felemelte a fej�t, hogy feln�zzen a feketepiac �p�let�nek tetej�re. Lu Feng alakja m�r r�g elt�nt onnan, de a n� m�g mindig abba az ir�nyba meredt. An Zhe r�pillantott a n�re. Madam D arcvon�sai hirtelen szokatlan nyugalmat t�kr�ztek a sz�rk�letben.

  Egy perccel k�s�bb a sikolyok fokozatosan elgyeng�ltek. Az emberek �szt�n�s elh�z�d�sa megnyitotta a teret, ahol a megfeketedett, kicsavart tagok abbahagyt�k a g�rcs�s r�ng�st �s er�lk�d�st, teljesen mozdulatlann� v�lva. A t�bbi ember �gy t�nt, fels�hajt megk�nnyebb�l�s�ben, de a V�delmi Hivatal katonai blok�dja egy kicsit sem lazult.

  - �t �ve az ezredes m�r megmentett egyszer – hallotta meg An Zhe hirtelen Doussay szavait. – A v�roskapun�l. Pont ugyan�gy t�rt�nt.

  An Zhe nem mondott semmit, csak �rezte, ahogy a hangulat kezd lecsillapodni. Azon a napon, a v�roskapun�l, meg�rtette, mi�rt gy�l�li olyan keser�en annyi ember Lu Fenget. Ma azt is meg�rtette, sokan mi�rt nem gy�l�lik. P�r perccel k�s�bb a Hivatal katon�i er�vel utat nyitottak az embert�megen, �s Lu Feng az embereivel a sark�ban gyorsan v�gott �t rajtuk a n�gy testhez, melyeket mind megp�rk�lt a puszt�t� fegyver. A helyzet�k miatt An Zhe �s Doussay eg�szen k�zel �lltak.

  A f�rfi h�feh�r keszty�t h�zott, f�lt�rdre ereszkedett, f�lreh�zta a k�z�ps� emberi testet, �s r�viden azt mondta: - K�st.

  A mellette �ll� B�r� egy f�nyl� t�rt ny�jtott �t neki. Azt�n l�tta, hogy Lu Feng �rzelemmentes arccal v�gja fel a holttest hasfal�t. A megfeketedett test fanyar szagot �rasztott. Azonban ahogy a mellkas felnyit�sa ut�n f�ny vet�lt a bels�s�gekre, nyilv�nval�v� v�lt, hogy abban nem voltak benne az emberi �lethez elengedhetetlen szervek, helyette megannyi, kicsi, s�rg�s �s �tl�tsz� dolog, ezer meg ezer darab, szorosan egym�shoz tapadva.

  Ahogy pr�b�lta k�zelebbr�l is szem�gyre venni, An Zhe �gy �rezte, rovarl�rv�kra hasonl�tottak – valami p�kf�l�hez, �s m�g mindig finoman mocorogtak. L�tta, hogy Lu Feng �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s a kez�ben tartott k�s egyenesen felv�gott a nyel�cs�v�n �s a torkon, teljesen felnyitva azt. Hasonl� dolgok �ml�ttek ki bel�le onnan is folyamatosan.

  - Parazitafajta, nagyfok� polifer�ci� lehets�ges. – Lu Feng fel�llt, levette a keszty�t, �s a testre dobta. Egy B�r� azonnal adott neki egy m�sikat. – Teljes szem�lyzet, nyomozz�k le.

  Doussay eg�sz teste elgyeng�lt, �s el�re bukott. An Zhe-nek esz�be jutott, mit mondott a n� p�r perce. Hogy ez az ember k�zvetlen�l m�g�tte �lt. Nagyon pr�b�lkozott, hogy megt�massza Doussayt, de a n� mozdulatai hirtelenek voltak, �s Lu Feng m�r az � ir�nyukba n�zett.

  Lu Feng tekintete meg�llapodott a n� arc�n. A pillant�s�t k�vetve An Zhe is r�n�zett. A kor�bbi k�oszban nem n�zte meg el�g figyelmesen Doussayt, de most k�zelebbr�l is megvizsg�lta – a homlok�n egy h�lyagszer� kis dolog krist�lyos f�nyt bocs�tott ki, �s a h�lyagon bel�l valami mocorgott.

  - �n… - Mintha �rzett volna valamit, Doussay lassan felny�lt, �s meg�rintette azt a pontot. Megremegett, azt�n Lu Fengre meredt, �s k�t k�nnycsepp g�rd�lt az arc�ra, ahogy tett n�h�ny bizonytalan l�p�st fel�. Ez volt az els�, hogy An Zhe ilyesf�le kifejez�st l�tott egy ember szem�ben. Nem tudta eld�nteni, hogy szerelemmel vagy gy�l�lettel volt-e t�ltve. A nagy r�sze val�sz�n�leg k�ts�gbees�s volt.

Pisztolyl�v�s hallatszott.

  A n� el�reesett, �s An Zhe nem volt k�pes megragadni. Az emberi test egy tompa hanggal huppant a f�ldre. Abban a pillanatban, An Zhe mind�ssze p�r m�terre �llt Lu Fengt�l, �s a tekintet�k tal�lkozott.

Az a hideg, z�ld szemp�r, melyekben nem t�kr�z�d�tt semmi…

  Lu Feng hirtelen felemelte a karj�t fel�. An Zhe �sszer�ndult. Azonban az Arbiter nem az�rt mozdult, hogy megh�zza a ravaszt. Nem az a keze volt, amelyikben a fegyvert tartotta. Az ujjai r�simultak An Zhe arc�ra, �s megpihentek ott egy pillanatra. An Zhe eml�kezett, hogy mikor Doussay elesett, egy kev�s a v�r�b�l az arc�ra loccsant. El�sz�r meleg volt, de nagyon gyorsan kih�lt.

  A f�rfi let�r�lte a hideg folyad�kot, v�r�s pac�t hagyva a h�feh�r keszty�n, �s a meleg �rint�s ott id�z�tt An Zhe arc�n egy l�legzetv�telnyi ideig. Finom borzong�s futott v�gig An Zhe test�n, �s lehunyta a szem�t.

  Tal�n h�rom m�sodperc volt, tal�n n�gy. Lu Feng ujjai elengedt�k az arc�t, �s az a gyenge melegs�g azonnal halv�nyulni kezdett, miel�tt az esti sz�l teljesen elseperte volna. An Zhe ism�t kinyitotta a szem�t, �s l�tta a t�volod� alakot, pontosan �gy, ahogy azon a napon a v�roskapun�l is t�rt�nt.

  Abban a pillanatban hirtelen er�teljes f�ny kelt �letre a k�zt�ren. An Zhe hunyorgott. Lu Feng alakja elhom�lyosodott a l�t�ter�ben. Mire a l�t�sa kitisztult, a fekete alak m�r r�g elveszett az emberek hatalmas tenger�ben. A Hivatal katon�i t�rtek el�re, �s magukkal vitt�k Doussay test�t. M�zszer� ragyog�s �szott a hossz�, barna haja ut�n a l�mpaf�nyben. Csukott szem� arca nyugodts�got sug�rzott. Hogy mire gondolhatott az utols� pillanataiban, An Zhe nem tudhatta. Val�sz�n�leg sosem fogja tudni.

  Sokan b�multak fel�. Amikor a Hivatal katon�i elt�ntek, sutyor�szni kezdtek maguk k�z�tt. An Zhe hall�sa igen j� volt, �gy k�pes volt elcs�pni egy-egy darabot a besz�lget�s�kb�l. Sokan ismert�k ezt az asszonyt a feketepiac harmadik f�ldalatti szintj�r�l. N�h�nyan a gy�ny�r� n� elt�voz�s�t gy�szolt�k, m�g t�bben att�l f�ltek, hogy �ket is megfert�zte a sz�rnyeteg.

Hamarosan a robotikus n�i hang elkezdett utas�t�sokat osztogatni.

  - K�rem, mindannyian sz�ledjenek sz�t, �s v�rakozzanak. Az Elj�r� B�r�s�g harminc percen bel�l megkezdi az egyenk�nti kihallgat�sukat.

  A hang nagyon kedves volt, de senki nem volt abban az �llapotban, hogy ezt �rt�kelje. Eleinte lopva egym�sra pillantgattak az emberek, azt�n hamarosan r�j�ttek, hogy val�j�ban egyik�k sincs tiszt�ban vele, hogy a mellett�k �ll� szem�ly val�ban k�z�l�k val�-e. Az emberek garmad�ja elkezdett f�szkel�dni, mint valami hangyaboly. Minden egyes szem�ly igyekezett elt�volodni a mellett�k �ll�kt�l a legjobb tud�suk szerint, mindegy, ismert�k-e egym�st vagy sem. V�g�l a kaotikus t�meg �talakult sz�tsz�r�dott h�l�zatt�. An Zhe a legsz�l�n �llt, a v�rt�csa mellett, amit Doussay hagyott maga ut�n. A pillant�sa v�gigszaladt a k�zelben l�v� emberek f�lelemmel teli arckifejez�s�n. Alapjaiban v�ve nem volt nagy k�l�nbs�g az emberek b�zisa �s az Abyss k�zt.

Egy �les hang csend�lt fel hirtelen valahol a t�volban.

  - Van valami az arc�n!

  Mozgol�d�s hangjai k�vett�k a megsz�lal�st. �gy t�nt, n�h�nyan �k�lharcba kezdtek, amit azt�n hangos veszeked�s k�vetett. Egy f�l perccel k�s�bb egy pisztolyl�v�s vetett v�get neki.

  Halotti csend. A halotti csend beburkolta a k�zteret. M�g a l�legzetek zaja is elhalkult. Ha valaki azt mondta volna An Zhe-nek, hogy jelenleg igaz�b�l egy temet�ben �ll, �s a k�r�l�tte l�v� emberek a s�rk�vek, � nem is k�telkedett volna ennek az �ll�t�snak a hiteless�g�ben. K�rben�zett, v�gyva r�, hogy tudja, merre van Lu Feng, de t�l sok volt az ember, �s k�ptelen volt megtal�lni. V�g�l abbahagyta a n�zel�d�st, �s lemeredt a m�rv�nyk�vekre, melyek s�padtnak t�ntek a f�nyben.

Hirtelen megakadt a szeme valamin.

  Nagyj�b�l �t m�terrel od�bb, az egyik ember l�b�n�l, valami rezesen csillant. Az els� gondolata az volt, hogy a nyaka k�r�l l�g� t�lt�nyh�vely leesett, �gy gyorsan az inge nyak�hoz kapott. A fels�j�nek anyag�n �t kis henger alak� t�rgy nyom�dott a kez�nek – nem vesztette el.

A f�ldre meredve tett p�r l�p�st, mire az egyik k�zelben �ll� �tkoz�dva h�z�dott el.

  - Eln�z�st – k�rt bocs�natot An Zhe. – Leejtettem valamit.

  N�h�ny l�p�ssel elhaladva p�r ember mellett, el�rte a helyet, leguggolt, �s felvette a hengeres, rezes t�lt�nyh�velyt. Ahogy a tenyer�ben fogta, megremegett a keze. A s�lya, a mint�zata �s a m�rete mind nagyon-nagyon ismer�sek voltak. Ahogy forgatta a t�lt�nyt, nem tudott felfedezni egyetlen k�l�nbs�get se ez meg a nyaka k�r�l l�g� darab k�zt.

  A sz�ve hevesen r�ndult p�rat, ahogy az �kl�be szor�totta a h�velyt, �s fel�llt. Visszagondolt az �t perccel ezel�tt t�rt�ntekre, ahogy Doussay meg�rintette a homlok�n a fert�z� h�lyagot, �s r�j�tt, hogy semmi lehet�s�ge �letben maradni, hogy k�ts�gk�v�l ki lesz v�gezve az Arbiter �ltal. De amellett, hogy megrettent, �gy t�nt, k�zelebb szeretett volna menni az Arbiterhez, sz�val tett fel� p�r l�p�st. �m miel�tt a v�gy�hoz h�en el�rhette volna Lu Fenget, a goly� m�r �t is f�rta a test�t.

Hol is �llt akkor Lu Feng?

  An Zhe a k�zeli v�rt�cs�ra n�zett a f�ld�n. Lu Feng itt �llt akkor, ahol most �ppen �, nem olyan messze, amikor t�zet nyitott. Mi a t�lt�nyh�vely? A t�lt�ny v�za volt, ezt tudta j�l. An Ze eml�kei k�z�tt is hasonl� tud�s szerepelt. Amikor t�zel�s ut�n a goly� elhagyja a t�rat, a t�lt�nyh�vely lev�lik, �s kiesik a m�sik oldalon, hogy a f�ld�n landoljon.

  K�ts�g sem f�rt hozz�, hogy a h�vely, amit felvett, Lu Fenghez tartozott, �s Lu Feng az Elj�r� B�r�s�g mestere volt. De akkor mi van a teljesen ugyanolyan t�lt�nnyel, amit a vadonban szedett �ssze, ahol elvesztette a sp�r�j�t? Annak is k�ze volt az Elj�r� B�r�s�ghoz?

  Kifejezhetetlen �rz�s gy�lt fel An Zhe sz�v�ben, �s f�lelmet is �rzett, amit teljesen pontosan meg tudott hat�rozni. Ha a sp�r�j�nak �s az Elj�r� B�r�s�gnak k�ze van egym�shoz, akkor el tudta k�pzelni, milyen neh�z lesz azt visszaszerezni. Nem k�rdezhetett r� egyenesen, mert a sp�r�r�l �rdekl�dni egyen�rt�k� volt azzal, mintha elismerte volna, hogy � egy gomba.

  Mik�zben � elmer�lt a k�l�n�s gondolatai k�zt, eltelt f�l �ra. A mesters�ges n�i hang ism�t felcsend�lt.

   - A pr�baid� letelt. K�rj�k, �lljanak rendezett sorba, �s fogadj�k el a fert�z�sellen�rz�st. Amint az ellen�rz�snek v�ge, k�rem, t�vozzanak.

  Miut�n az ad�st elism�telt�k p�rszor, a k�zt�rrel szemben nagy f�ny gy�lt, �s az emberek lassan elkezdtek arra araszolni, hogy �tvizsg�lj�k �ket. Az An Zhe-hez legk�zelebb �ll� emberp�r apa-fia p�ros�nak t�nt – az�rt gondolta, mert az egyik�k valamivel id�sebb volt, �s szak�llat n�vesztett, m�g a m�sik tizenh�rom-tizenn�gy �v k�r�li fi� lehetett. Hallotta a fi� k�rd�s�t:

  - Mi�rt kellett f�l �r�t v�rnunk?

  - Ez nem �gy megy, hogy az Arbiter, mint egy masina, meg tudja �llap�tani r�lad, hogy fert�z�tt vagy, abban a minutumban, hogy megcs�pett egy bog�r – felelt az apja m�ly hangon. – Az Elj�r� B�r�s�g azt mondja, harminc perccel azut�n tudnak �t�letet mondani. Nem volt�l m�g a v�roskapun�l. A kapun�l is harminc percet �llsz sorban.

  - Oh – lehelte a fi�. Azt�n azt k�rdezte: - Sz�val hogyan d�ntik el?

  - Ne engem k�rdezz – felelt az apja. – Honnan tudhatn�m �n azt?

  - �gy hallottam, ak�rkit lel�nek, aki…

  - Hallgass! – Egy leheletnyi r�m�let t�kr�z�d�tt az apja rekedt hangj�ban. – Te is akarsz kapni egy l�v�st a fejedbe?

  Mintha a f�rfi szavait akarta volna al�t�masztani, egy pisztolyl�v�s hallatszott a k�zt�r m�sik oldala fel�l. Azonnal abbahagyt�k a besz�lget�st.

  Az Arbiter gyors �temben vallatta ki az embereket, �s a l�v�sek k�zti id�szakok remeg�sre k�sztett�k az embereket. Egy darabig el�g rendszeres volt. Legal�bb minden t�zedik percben eld�rd�lt egy l�v�s, �s n�ha t�bb is volt, gyors egym�sut�nban. Ezek ut�n a l�v�sek ut�n hosszabb sz�net k�vetkezett, am�g az Arbiter nem haszn�lta ism�t a fegyver�t. Az apa An Zhe k�zel�ben azt mondta:

  - Azt hiszem, befejezt�k az �ld�kl�st.

  Alighogy elhallgatott, ism�t durran�s hallatszott, �s � meg a fia is megborzongott.

  A fert�z�ttnek titul�lt emberek ott helyben ki lettek iktatva, m�g a tiszt�nak �t�ltek biztons�ggal elhagyhatt�k a helyet a nyitott kij�ratokn�l. Ahogy a k�zt�ren l�v� emberek sz�ma cs�kkent, spont�n rendszertelenebb sort form�ltak, �s lassan haladtak el�re. An Zhe a l�v�seket sz�molta, sereghajt�k�nt �llva a sor v�g�n. Mire � maga is k�zelebb �rt a kij�rathoz, m�r hetvenh�rmat sz�molt. L�tta a k�oszlopot a kij�ratn�l, aminek Lu Feng nekid�lt, az alakja v�konynak t�nt a f�ny alatt. K�t B�r� �llt mellette. T�volabb mindk�t oldalon a V�rosv�delem s�lyosan felfegyverzett katon�i sorakoztak, a padl�t v�r szennyezte el�tt�k.

  Nem, nem csak v�r. Valami apr� dolgok sz�r�dtak sz�t ott nem megfigyelhet� mint�ban, mind rezes t�lt�nyh�vely volt.

  Az apa-fi� p�ros el�tte biztons�ggal �tv�szelte a kivizsg�l�st, �s An Zhe k�vetkezett. El�re l�pett p�rat, �s meg�llt Lu Feng el�tt.

  Lu Feng magasabb volt n�la, ez�rt neki kiss� fel kellett hajtania a fej�t, hogy a f�rfi szem�be n�zzen – azt�n �rezte, ahogy Lu Feng v�gigm�ri tet�t�l talpig.

  - Mi van a kezedben?

  An Zhe nem hitte, hogy egy ilyen pici t�rgyat �szre lehet venni a mark�ban. Az Arbiter orra �s tart�zkod� tekintete el�tt csak annyit tehetett, hogy felemelje a kez�t, kihajl�tsa az ujjait, �s felfedje a tenyer�n �l�, rezes t�lt�nyh�velyt. Csak, mint az a t�bbi ott a f�ld�n, ez is egy embert jelentett, akit az Arbiter kiv�gzett.

Hossz�ra ny�lt k�z�tt�k a csend. Azt�n An Zhe hallotta Lu Fenget:

  - Indulj.

  A k�s� �jjeli sz�l olyan er�teljes volt, hogy m�g Lu Feng hangj�t is megt�rte, ez�rt mire a f�l�hez �rt, l�gyabbnak hatott, mint �ltal�ban.

An Zhe csendesen megfordult, �s beles�t�lt a m�ly �jszak�ba.

El�z�

K�vetkez�

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2025.03.29. 12:47 Anna Ahhhhhhhhh lassan k�rvonalaz�dik a fejemben, milyen is lesz a dinamik�juk. Ha helyes a meg�rz�sem, sok sz�vbemarkol� jelenet v�r r�m... M�r csak arra vagyok k�v�ncsi, hogy k�nyszer�lnek hosszabb ideig egym�s mell�.