Valahol lent egy n� sik�tott. Bizony�ra � is �szrevette a bogarakat. A bog�r, amely nagyj�b�l akkora volt, mint egy emberi teny�r, lassan m�szott az �vegen. Nyolc karcs� l�b�n s�r�, t�m�tt kis ny�lv�nyok voltak, melyek k�nnyed�n tapadtak az ablakhoz, �s minden egyes kis ny�lv�ny�n volt egy t�sz�r�snyi feh�r p�tty, az volt a tapad�korong. A bog�r egy hossz�, puha, barna cs�pot h�zott csepp alak� h�ts� fele m�g�tt, otthagyva nedves, s�t�tbarna v�lad�k� lenyomat�t, ahogy m�szott – �gy l�tszott, be akar j�nni.

A Po�ta letesztelte a szeg�lyt k�t ablak�veg k�z�tt, v�gigfuttatva rajtuk az ujj�t.

  - Ez rendben van. Le van z�rva, nem tud bej�nni.

  - Minden �jabb v�ltozat rosszabb, mint az el�dje – panaszolta Mr Shaw. – Egyre csak rond�bbak lesznek. R�gebben az�rt m�g mindig bogaraknak l�tszottak.

  - A g�nek �sszeolvad�sa – n�zte az �veget a Po�ta. – Min�l t�bb az �sszeolvad�s, ann�l bizarrabb a k�ls�, �s er�sebb a fert�z�k�pess�g. Ismerek egy tud�st, aki azt mondta, hogy az elm�lt sz�z �vben egyetlen emberi kutat�s sem tudta megmagyar�zni a fert�z�s alapj�t.

  - Hah – horkant fel Mr Shaw. Kiszakadt a sz�j�n egy �rtelmetlen hang, de azt�n a szoba sark�ba h�z�dott, olyan t�vol az ablakt�l, ahogy csak tudott. – Be tudn�d h�zni a f�gg�ny�ket?

  - Szeretn�m a v�rost n�zni m�g egy kicsit. – Besz�d k�zbe a Po�ta leeresztette a f�gg�ny egyik sz�rny�t, s�t�ts�gbe burkolva a szob�t. A f�lhom�lyban furcsa gy�sz l�tszott a profilj�n. – Ennek a v�rosnak… nem sok ideje maradt m�r.

  An Zhe kipillantott. Kora reggel volt, �s a hom�lyos �gbolt alatt a sz�rke v�ros kifel� ny�lt, fel�t belepte a v�kony, feh�r k�d. A nap felkelt, �s a p�ra felsz�radt, felfedve n�h�ny kolossz�lis mechanikus szerkezetet a l�t�ter�nek maxim�lis tartom�ny�ban, melyek felfel� tornyosultak, felhas�tva az eget. Az embereknek mindig volt egy csom� furcsa k�sz�l�ke, melyek a b�zis biztons�g�t garant�lt�k, de n�ha volt id�, mint most is, amikor erre k�ptelenek voltak.

A Po�ta fel� fordult.

  - Nem �gy n�zel ki, mint aki nagyon agg�dik.

  An Zhe beharapta a sz�j�t, nem tudva, mit mondjon. A Po�ta leeresztette a m�sik f�gg�nysz�rnyat is, �s r�mosolygott.

  - T�nyleg nagyon fura vagy.

  - Az voln�k? – k�rdezett vissza An Zhe.

  - T�l csendes vagy, mintha nem is �rdekelne, mindegy, mi t�rt�nik k�vetkez�nek – mondta a Po�ta. – A mi gener�ci�nkban csak egy p�r hozz�d hasonl� karakter� ember l�tezik.

  - Lehet – pr�selt ki egy mosolyt An Zhe. Lehetetlens�g volt, hogy ne legyen legal�bb egy hangy�nyi k�l�nbs�g a gomb�k �s emberek k�zt. Hogy megk�s�relje mag�t emberszer�bbnek l�ttatni, hozz�tette. – Akkor mit kellene csin�lnunk?

  - Im�dkozni – felelt alig h�rom m�sodperces gondolkod�s ut�n a Po�ta. – Im�dkozni, hogy az ultrahangos hangsz�r�k nem mentek t�nkre teljesen. Vagy im�dkozni, hogy ez csak egy raj agyatlan bog�r, ami szimpl�n �szt�nb�l �l. Azut�n im�dkozni, hogy az ablakunk �vege el�g szil�rd, hogy ne t�rj�n be k�nnyen.

  Ahogy befejezte a besz�det, az ablaknak z�g� dolgok zaja hallatszott, ak�r egy sz�lroham. Sz�mtalan, az �vegnek csap�d� bog�r hangja volt ez. Mr Shaw vetett egy s�t�t pillant�st a Po�t�ra.

  - �n az�rt im�dkozom, hogy elhallgass.

  A Po�ta is megzavarodott. Felemelte a f�gg�ny egyik sz�rny�t, de azt�n gyorsan vissza is eresztette.

  - Ne n�zzetek oda, emberek.

  - M�r l�ttam – morogta Mr Shaw. – A bog�rrajok megj�ttek. – A k�vetkez� pillanatban azonban az arca v�ratlanul megv�ltozott. – Gyorsan! Keress�tek a szell�z�ket!

A Po�ta hirtelen elpillantott a szoba egyik sark�ba.

  - Ott van!

  Egyenesen az An Zhe feje feletti ir�nyba n�ztek. Egy lyuk volt, ami kifel� vezetett, �s dr�th�l� v�dte, de mivel nem volt fel�j�tva m�r r�g�ta, megrozsd�sodott, �s egy ny�l�s t�tongott rajta. Ezt l�tva a Po�ta let�pte az ingujj�nak a fel�t, �s An Zhe-nek adta.

  - T�md be!

  A szell�z� nem volt kicsi. An Zhe elvette az anyagot, majd a jobb kez�vel gomb�cba gy�rte, �s benyomta a lukba.

  - Nem el�g.

  A Po�ta let�pett m�g egy darabot. An Zhe f�l k�zzel tartotta az els� darabot a ny�l�sban, a m�sikkal pedig elvette a m�sikat.

Egy hirtelen, sz�r� f�jdalmat �rzett a jobb keze mutat�ujj�nak hegy�n.

  An Zhe megtorpant, majd nyugodtan bet�mte a m�sodik rongydarabot is, hat�rozottan lez�rva a szell�z�ny�l�st, miel�tt vissza�lt volna az �gyra. Ahogy Mr Shaw �s a Po�ta �tn�zt�k a szoba t�bbi r�sz�t egy�b lukak ut�n kutatva, felemelte a mutat�ujj�t a szem�hez.

Egy t�hegynyi kis piros p�tty volt.

  A b�re fel�lete megv�ltozott kiss�, h�feh�r hif�kk� v�lt. Kihaszn�lva, hogy a m�sik kett� �ppen elfordult t�le, egy er�teljes r�nt�ssal szak�totta le azokat a hif�kat. �jabb hif�k ny�ltak ki a t�r�s hely�r�l, �s megint emberi ujjat form�ltak, egy s�r�l�smenteset. An Zhe nem tudta, hogy volt-e b�rmi haszna ezt tenni, nem is l�tott semmi probl�m�t a leszak�tott hif�kkal, de nem nagyon volt m�s v�laszt�sa.

  - Nincs t�bb lyuk – fordult vissza a Po�ta nemsok�ra.

  -… Hm – v�laszolt An Zhe.

  Azonban a rovarok ablak�vegbe csap�d�s�nak hangja egyre gyorsabban �s er�sebben �rkezett, �s az ablak z�rg�tt, mintha azon lett volna, hogy sz�trobbanjon. Az ad�s a folyos�r�l folytatta az instrukci�k kioszt�s�t, de nem voltak t�bbek, mint n�h�ny nonszensz „k�rj�k, z�rj�k be az ajt�kat �s ablakokat, �s ne p�nikoljanak”. 

A Po�ta enyh�n s�padt arccal �lt le.

  - Most m�r Isten kez�ben vagyunk, azt hiszem.

  - Azonnal kussolj el! – Mr Shaw tekintete igen zord volt. Azut�n, ahogy r�ord�tott a Po�t�ra, An Zhe-re n�zett jelent�s�gteljesen. An Zhe nem �rtette, mi�rt.

  - Mi az?

  - Gyorsan – s�rgette Mr Shaw. – H�vd az uradat.

An Zhe sz�hoz sem jutott.

1-es Ker�let, Eloszt� K�zpont.

  A hatalmas, fekete ultrahangos hangsz�r� f�lig elrejtve derengett a sz�rke �g alatt, a korong alak� teste j�volt�b�l �gy n�zett ki, mintha valami hatalmas vir�g ny�lt volna a v�rosban.

  Ahogy az aut� v�gigsz�guldott az �ton, az �p�letek folyamatosan elh�z�dtak, �s el�l, a hangsz�r� �rny�ka gyorsan n�vekedett.

  - Ha az Eloszt� K�zpont elesett – v�gott k�zbe Lu Feng. -… m�k�dhet m�g norm�lisan a t�bbi hangsz�r�?

  - Lehet, hogy le�llnak – felelte a kutat�, egy pillanatra hallgat�sba mer�lve. – A hangsz�r�k m�k�d�se rendk�v�l komplik�lt. Hogy biztos�tsuk, hogy az eg�sz K�lv�ros ter�let�t t�k�letesen befedik az ultrahang hull�mok, az �sszes hangsz�r� intenzit�sa �s a hull�ms�vjaik egys�gesen, t�volr�l ir�ny�tottak az Eloszt� K�zpontb�l. Ha a v�szhelyzeti elj�r�sok nem voltak azonnal �letbe l�ptetve, amint a K�zpont elesett, annak, att�l tartok, nagyon komoly k�vetkezm�nyei lesznek. Azonban, az csak a legrosszabb v�gkimenetel, �s a val�sz�n�s�ge, hogy megt�rt�nik, el�g alacsony – mondta. – Az 1-es Hangsz�r� az Eloszt� K�zpontban a legnagyobb hangsz�r� az eg�sz K�lv�rosban. Mivel az ereje olyan nagy, kedvez�tlen hat�sa van az emberi testre, ez�rt van az, hogy az 1-es Ker�letben nincsenek �lland� lak�k, �s nincs t�l sok dolgoz� vagy �llom�soz� csapatok az Eloszt� K�zpont k�zel�ben. Munkaer�hi�ny eset�n a kommunik�ci� �tmeneti megszakad�sa m�s okok miatt is el�fordulhat, nem felt�tlen�l…

  A hangj�t mintha elv�gt�k volna, ahogy kereszt�ln�zett a kocsi sz�lv�d�j�n, egyenesen az el�tt�k l�v� ultrahangos hangsz�r�ra.

  T�bb mint sz�z �ve, a B�ke Kor�nak hajnal�n, mikor m�g vir�gok �s levelek n�vekedtek, a kert�szek rovarirt� sprayt f�jtak a n�v�nyekre, hogy megv�dj�k �ket a rovarok harap�sait�l. �s jelen pillanatban az ultrahangos hangsz�r�t – ezt a hatalmas, fekete vir�got – belepte a sz�rke, fekete �s s�rga ny�lv�nyok hada. Hatalmas giliszt�k m�sztak rajta minden�tt.

Nem, nem csak giliszt�k.

A zih�l�sa �less� v�lt, hirtelenj�ben dadogott.

  - Ne… - mondta. – Ezredes, l�tja ezt?

  Lu Feng k�rber�ntotta a korm�nyt. A kocsi hajmereszt�en �les kanyart vett a sz�k �ton, �s abba az ir�nyba vezetett, amerr�l j�ttek. A m�g�tt�k halad� p�nc�laut�k el�sz�r m�rgesen villogtatt�k a reflektoraikat, de azt�n azok is mind tettek egy �les U-kanyart…

  Az �t v�g�n a bogarak fekete raja felrobbant, mint a t�zij�t�k, befedve az eget, ahogy felsz�lltak, majd �gy estek vissza, mint valami hirtelen megeredt es�. Az �zeltl�b�ak kitinv�zzal bor�tott testei az �vegnek zuhantak, �s az eg�sz olyan volt, mintha a kocsi elt�vedt goly�k z�rpor�ban szlalomozna el�re.

  A kocsiban a t�vk�zl� hangereje maxim�lisra volt �ll�tva, �s a kezel� hevesen remeg� hangja hallatszott bel�le.

  - Ezredes, v�szhelyzeti h�v�s a 2-es Ker�letb�l. Teljes erej� bog�rraj kit�r�s. Er�s�t�st k�rv�nyeznek! V�szhelyzeti h�v�s a 3-as Ker�letb�l. Nagysz�m� rovarsz�rnyeket fedeztek fel az evaku�ci�s elj�r�s k�zben. Er�s�t�st k�rv�nyeznek. V�szhelyzeti h�v�s a V�rosv�delmi Hivatalt�l… V�szhelyzeti h�v�s a V�rosi �gyek egyik irod�j�t�l… V�szhelyzeti h�v�s a 8-as Ker�let…

  - Csatlakoztass a 8-as Ker�lethez – mondta gyorsan Lu Feng. – Be tudja fogadni biztons�ggal a f�ld alatti mened�k az eg�sz v�ros v�szhelyzeti evaku�ltjait?

  - Lu ezredes! – A m�sik oldalon l�v� szem�ly m�g gyorsabban besz�lt. – Apr� rep�l� sz�nyogok ker�ltek be a szell�ztet�rendszeren kereszt�l, �s t�bb mint t�z fert�z�tt�nk lett. K�rv�nyezem az Elj�r� B�r�s�g assziszt�ci�j�t!

H�rom m�sodperc hossz� csend.

  - �lj�tek meg a fert�z�tteket – mondta Lu Feng. – Mindenki m�s fogadja a menek�lteket, �s v�rj�tok az er�s�t�st.

A kommunik�ci�s csatorna megszakadt.

  - Ezredes – csend�lt fel egy v�kony hang k�vetkez�nek. – Az Elj�r� B�r�s�g �sszegy�lt, �s jelenleg nincsenek vesztes�geink.

  - Biztos�tsatok er�s�t�st minden k�rzetnek. Els�bbs�gben a 8-as Ker�let legyen.

  - Igenis, uram!

A h�v�s ism�t v�get �rt.

  - Ezredes – sz�lalt meg er�ltetett higgadts�ggal a kocsiban a kutat�. – Mi visszat�r�nk a F�v�rosba.

  - A F�v�rosba? – Lu Feng hangs�lya lapos volt.

  - A F�v�rosnak f�ggetlen v�delme �s saj�t eloszt� rendszere van, ez�rt tudja biztos�tani az abszol�t v�delmet.

A kocsi fokozatosan lelassult. Volt egy el�gaz�s nem messze el�tt�k. Lu Feng megsz�lalt.

  - Mi a helyzet a K�lv�rossal?

  - A teljes K�lv�ros ki van t�ve a fert�z�snek. A rovarsz�rnyek b�rhol �t tudnak t�rni az el�ny�s testm�reteikkel, ez�rt a vesz�lyess�gi fokozat a rovarrajokn�l magasabb, mint mikor a D�l-kelet B�zis elesett a patk�nyrajokkal szemben. – A nyugodts�g fokozatosan visszat�rt a kutat� hangj�ba. – Tal�n te vagy az Arbiter, de ilyen k�r�lm�nyek mellett, nem menthetsz meg mindenkit.

  A b�s�ges indokl�s hat�s�ra a kutat� visszanyerte az esz�t �s az �sszeszedetts�g�t, �s m�g mosolygott is, ahogy folytatta.

  - �rtelmetlen b�rhov� is menni most m�r. Nincs m�d r�, hogy a vesztes�geket cs�kkents�k. Tudod, hogy amit mondok, igaz. Nem tudsz megv�deni m�st, de minket biztons�gban tarthatsz.

  Egy hang j�tt ism�t a t�vk�zl�b�l. Mivel kor�bban a szitu�ci� kritikus volt, Lu Feng v�szhelyzeti m�dba �ll�totta, �s a t�vk�zl� azonnal fogadta a h�v�sokat, h�rom m�sodperces v�rakoz�ssal. De ami most sz�lt a t�vk�zl�b�l, nem a kezel� hangja volt.

  - Ezredes – besz�lt egy tiszta hang, lassabban, mint amihez Lu Feng hozz� volt szokva, �s egy l�gy k�nnyeds�ggel a szavaiban. – A dolgai m�g mindig n�lam vannak.

  - Hol vagy? – k�rdezte Lu Feng.

  - A V�rosv�delmi Hivatal mellett – mondta An Zhe. -… Egy csom� bog�r csap�dik az ablakoknak…

Volt egy kis remeg�s a szavai v�g�n, mintha f�lne.

  Lu Feng f�lig k�rbetekerte a korm�nyt, �s r�hajtott az �t egyik el�gaz�s�ra. A kutat� az elhagyott �tszakaszra n�zett kiguvad� szemekkel, a teste mintha azon lett volna, hogy felpattanjon az �l�sr�l, de a biztons�gi �v a hely�n tartotta. Kifakadt.

  - TE…

�gy l�tszott, Lu Feng meg se hallotta. � csak a t�vk�zl�nek v�laszolt.

  - Ott v�rj.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s