- �n nem nyafogtam – mondta halk hangon.

�tadta Lu Fengnek a jegyzeteit, aki enyh�n �sszeh�zta a szem�ld�k�t, ahogy elfogadta.

  - �s a ruh�ja. – Levette a kab�tot, �s azt is �tadta Lu Fengnek. – K�sz�n�m.

Lu Feng a k�ny�khajlat�ba ter�tette a kab�tj�t, �s lehajtotta a fej�t, hogy An Zhe-re n�zzen.

  - Nem volt r� sz�ks�g, hogy megv�rj – mondta. – Ott hagyhattad volna a kapukn�l.

  An Zhe nem v�laszolt. Az � �s Lu Feng tekintete egy p�r m�sodpercre egym�sba kapcsol�dott, miel�tt �vatosan megk�rdezte volna:

  - J�l… j�l �rzi mag�t?

  - J�l – pillantott el Lu Feng. A hangja k�z�ny�s volt, mintha mi sem t�rt�nt volna kor�bban.

  -… Oh – jegyezte meg An Zhe, majd kisv�rtatva folytatta. – Hova megy?

  Lu Feng r�n�zett. Az a p�r �les, jegesz�ld szem mindig hideg dolgokra eml�keztett�k An Zhe-t. A v�ros �jjeli, istentelen�l h�v�s szel�t hozz�adva, �, aki �pp csak elhagyta a meleg kab�tot, saj�t maga k�r� fonta a karjait kiss�.

Lu Feng visszadobta a kab�tot An Zhe karj�ba.

  - Nem tudom. El�bb visszak�s�rlek t�ged.

  An Zhe m�g egyszer mag�ra ter�tette a kab�tot. Amint ezt megtette, Lu Feng el�res�t�lt, � pedig k�vette. Mindk�t oldalukon ott �lltak a t�ntet�k, utat form�lva nekik. Az arckifejez�s�k komoly volt, az ajkuk sarka feszes �s lefel� konyul�, �s m�g mindig nem eresztett�k le a kez�kben l�v� posztereket �s sz�r�lapokat. A pap�rok zajosan csapkodtak, mintha a sz�l f�jta volna �ket.

  Minden egyes ember csendesen meredt r�juk, fesz�lten �lltak. A z�ld, lila �s narancs Aurora megvil�g�totta �ket, �sszekeveredve a b�r�k sz�n�vel, furcsa, f�mes �rnyalatot adva nekik. Az Zhe t�voli gy�l�letet �s �vatos �bers�get l�tott azokban a szemekben – ha nem lettek volna aggodalmaik a fegyver miatt, amit Lu Feng �lland�an mag�n tartott, �s a kiv�lts�ga miatt, hogy b�rmikor embert �lhet, �gy t�nt, ak�rmire k�pesek lettek volna.

  Ugyanezek a szemek m�regett�k An Zhe-t is, s�t, azt is lehetett mondani, hogy a legt�bben �t n�zt�k. An Zhe �nk�ntelen�l h�z�dott k�zelebb Lu Fenghez – m�r tudta, mi�rt akarta Lu Feng visszak�s�rni. Saj�t maga akarat�b�l k�zel�tett az Arbiterhez, sz�val a m�sk�nt gondolkod�k most farkasfalkak�nt b�multak r�.

  Szerencs�re, b�r a t�meg m�rete nem volt kicsi, �sszehasonl�tva az eg�sz ker�let m�ret�vel, nem volt nagy sem. Kevesebb, mint �t perc alatt haladtak �t a demonstr�ci�s szakaszon, �s a lak�telep ker�let�nek �tj�ra l�ptek.

  A lak�k�rletek megannyi �p�lete az Auror�nak k�sz�nhet�en s�lyos, fekete �rny�kokat vetett a f�ldre, �s a vil�gossz�rke cement�t fekete �s sz�rke cs�kokk� t�rt a f�nyek �s �rny�kok j�t�k�ban. Lu Feng �s An Zhe �rny�kai is l�tszottak a f�ld�n, megny�ltak, �s egym�sra vet�ltek a t�bbi �rny�kkal.

  An Zhe nem tudta, mit kellene mondania Lu Fengnek, �s Lu Feng sem kezdem�nyezett besz�lget�st.

  Hab�r �jszaka volt, ez a hely egy�ltal�n nem t�nt csendesnek. A katonas�g egyik nagy kamionja z�gott el mellett�k, miel�tt meg�llt volna egy �tkeresztez�d�sn�l. A j�rm� ajtaja kiny�lt, �s a lak�kat, akik �tjutottak a kapun mened�ket keresve, kiengedte, majd az �p�letbe vezette, �s bek�lt�ztette egy csapat katona �s a V�rosi �gyek Hivatal�nak n�h�ny, feh�r inget visel�, f�zetet tart� munkat�rsa.

Egy f�rfi megk�rdezett egy katon�t:

  - Mennyi ideig kell mened�kbe vonulnunk?

  - A helyzett�l f�gg – felelt a katona. Egy m�sik ember is odal�pett.

  - Azt hallottam, a 6-os Ker�let rendben van. Meg tudja mondani, hogy a 6-os Ker�let mindig biztons�gos lesz-e?

  - Nincs pontos inform�ci� – felelt a katona. – V�rj�k meg a Vil�g�t�torony kutat�si jelent�s�t.

  - Akkor… - akart m�g valaki k�rdezni valamit, de azt�n egy katona hirtelen a szav�ba v�gott.

  - Mindenki, j�jjenek velem, gyorsan.

  Rendszertelen l�bdobog�sok hallatszottak, ahogy bel�ptek az �p�letbe. An Zhe felemelte a fej�t, �s a h�z jobb fels� sark�ban l�v� sz�mra n�zett. Ez volt az 55-�s �p�let.

  Lu Feng l�bai nem �lltak meg, �gy � sem �llt meg. �jabb harminc m�teres gyalogl�s ut�n �rt�k el az 56-os �p�letet.

56-os…

  Valami meg�rintette An Zhe sz�v�t, �s felpillantott a sz�mra, majd pedig egy koromfekete egys�g ajtaj�ra a h�zt�mb k�zepe t�j�n. Ez a ter�let el�g k�zel volt az izol�ci�s kapuhoz, �s a katonas�g m�r elkezdte bek�lt�ztetni az embereket az 55-�s �p�letbe, sz�val nagyon hamar az 56-os fog sorra ker�lni.

  - Be akarsz menni? – k�rdezte Lu Feng.

An Zhe megr�zta a fej�t.

  - Menj, ha menni akarsz – sz�lt egyenes hangon Lu Feng.

  An Zhe nem mondott semmit. Gyan�totta, hogy az Arbiter �s a B�r�k gondolatolvas� kik�pz�st kaphattak. An Zhe v�g�l beadta a derek�t.

  - Menj�nk akkor.

  Lu Feng ir�nyt v�ltoztatott, �s az 56-os �p�let fel� ment. An Zhe mellette s�t�lt, �s k�zben el�vett egy szem�lyigazolv�nyt a zseb�b�l. A sornyi sz�m a k�rty�ra volt nyomtatva: 3260563209, ami az 56-os �p�letet, 3-as Egys�get, 2. emeletet �s 9-es ajt�t jelentette.

  Ez nem An Zhe szob�ja volt, sem az � szem�lyi k�rty�ja – Vance-� volt, a f�rfi�, aki az �szaki B�zisra hozta. Aznap, amikor Vance test�t elsz�ll�tott�k, a katona odaadta An Zhe-nek ezt a szem�lyi k�rty�t, mint mement�t, �s � az�ta is mindig mag�n�l hordta.

  An Zhe leh�zta a k�rty�t, hogy kinyissa az ajt�t – m�g nem volt �rv�nytelen, ami azt jelentette, a b�zis m�g nem vette el a jogot a lak�s haszn�lat�ra. Bes�t�lt, �s felkapcsolta a l�mp�t. Egyszer� szoba volt, a paplan hanyagul az �gyra dobva, mintha a gazd�ja �pp csak most kelt volna fel, �s t�vozott volna. N�h�ny mindennapi haszn�lati t�rgy – vizespoh�r, cigarettatart�, �ngy�jt� – az asztalon pihent. Ez volt Vance otthona.

  M�r egy h�nap is eltelt, hogy Vance meghalt, de An Zhe m�g mindig gondolt r� id�nk�nt. Eg�sz id� alatt nem �rtette, mi�rt, annak ellen�re, hogy teljesen tiszt�ban volt vele, hogy megfert�z�d�tt, Vance m�gis �gy d�nt�tt, visszat�r a b�zisra. De ezen a napon, miut�n szemtan�ja volt megannyi ember hal�l�nak �s a terrornak, amikor megint elment az 56-os �p�let mellett, �gy �rezte, meg�rtette Vance-ot bizonyos m�rt�kben.

  �felette az �szt�n�k domin�ltak, elhat�rozta mag�t azon, hogy a b�zis m�ly�re �s a sp�r�j��rt, kock�ztatva a hal�lt is. Tal�n lehetetlen volt az emberek sz�m�ra, hogy egyet�rtsenek ezzel a motiv�ci�val. De a sz�rnyekkel ellent�tben, melyekn�l szint�n az �szt�n�k domin�ltak, az emberek olyan teremtm�nyek voltak, akiket az �rzelmek vezettek. Olyan dolgokat csin�ltak, aminek semmi k�ze nem volt a j�zan�szhez, vagy amihez nem kellett t�l sok ok, amennyire ezt meg�rtette, nem k�telkedett volna az emberek zavarba ejt� viselked�s�ben.

  Ahogy An Zhe erre gondolt, gyeng�den a cigarett�s doboz al� cs�sztatta Vance szem�lyigazolv�ny�t – eml�kezett r�, hogy Vance szeretett doh�nyozni. Miut�n ezt megtette, megfordult, hogy t�vozzon. Lu Feng az ajt�keretnek d�lve v�rt r�. A pillant�sa olyan volt, mint a hull� h�pehely, ahogy An Zhe-n landolt, �s az eddigiekt�l elt�r�nek tetszett.

  - Mi a gond? – k�rdezte An Zhe.

  - Most m�r szubjekt�ven elhiszem, hogy ember vagy. – Lu Feng megfordult, �s kis�t�lt.

  An Zhe csendesen be�rte, nem tervezve kiadni egyetlen hangot sem. Ahogy sz�m�tott r�, az Arbiter az�ta is folyamatosan gyanakodott r�, hogy � nem ember. Amikor visszat�rtek az �tra, Lu Feng t�vk�zl�je csengeni kezdett, �s az orvos hangja sz�lt bel�le.

  - A detektort beiktat�sra ker�lt a Teszt folyamat�ba a kapun�l, �s a lak�k kiengesztel�dtek bizonyos m�rt�kben. A Vil�g�t�torony k�ldeni fog m�g �t m�szert holnap, de a sebess�g�k m�g �gy is nehezen tarthatja az iramot. Ezredes, tal�n neked is vissza kell m�g t�rned.

  - Tudom – mondta Lu Feng hideg hangon. – Nappal visszamegyek.

  - K�sz�n�m. Aludj j�l ma este. – A doktor megtorpant. – Most, hogy Howard igazgat� halott, mi lesz ezut�n? A K�lv�rosban te maradt�l az egyetlen ezredes, akinek v�grehajt�i hatalma van. A V�rosv�delmi Hivatal ezredese egy civil, �s a v�szhelyzeti k�szletek eloszt�sa �nmag�ban el�g, hogy az �sszes haja kihulljon.

  - Az Elj�r� B�r�s�g ideiglenesen �tveszi a hatalmat a V�rosv�delmi Hivatal felett, �s minden csapat ki lesz k�ldve ment�si munk�kra egy ideig – mondta Lu Feng. – Ha az �t�let Napj�nak v�ge, rem�lem, a Vil�g�t�torony tud seg�teni nek�nk tervet k�sz�teni, hogy �jraind�tsuk a hangsz�r�kat.

  - Persze – felelt az orvos.

  Lu Feng letette, majd egy m�sik sz�mot t�rcs�zott, �s meg�llapod�sokat k�t�tt az Elj�r� B�r�s�ggal. An Zhe csendesen figyelve hegyezte a f�l�t. Az Arbiter szavai tiszt�k �s t�m�rek voltak, mint mindig, �s a hangs�lya hideg �s szisztematikus, mint mindig. Sok minden t�rt�nt ezen az est�n, de Lu Feng m�g mindig a megszokott Lu Fengnek t�nt.

  An Zhe fel� fordult, hogy a profilj�t n�zze. Az orvos szavai alapj�n, ennek az embernek m�g mindig vissza kell t�rnie a kapuhoz holnap, �s a f�rfi maga is hallgat�lagosan beleegyezett, hogy visszamegy. Az a fiatal B�r� azt mondta, hogy amivel az ezredes harcol, azok elk�pzelhetetlen�l nagy sz�rnyek – lehets�ges, hogy Lu Feng m�r hozz�juk szokott.

  Az egyetlen szokatlan dolog, amit a f�rfi ma tett, az volt, hogy megfordult, �s otthagyta azt a helyet.

  Amikor a telefonh�v�s v�get �rt, meg�rkeztek a 17-es �p�letbe. �gy t�nt, Lu Feng m�g n�la is jobban ismeri ezeket az utakat, �s mindketten probl�m�k n�lk�l meg�rkeztek a 14-es ajt�hoz. A villanyt felkapcsolva meg�llap�thatta, hogy bent minden a szok�sos volt, csak egy valami hi�nyzott a fal mell�l.

  De ha An Zhe m�g t�z f�rfi b�tors�g�t is kapta volna meg, sem merte volna megk�rdezni, hol van most a b�bu, miut�n elkobozt�k.

  - Szeretne bej�nni, �s le�lni? – k�rdezte An Zhe az ajt�n�l �ll� Lu Fenget.

  - Nincs r� sz�ks�g – felelt Lu Feng. – Menj, �s pihenj.

An Zhe hezit�lt egy kicsit, miel�tt meg merte volna k�rdezni:

  - Akkor… hov� fog menni?

Lu Feng halv�nyan r�ncolta a homlok�t, l�tsz�lag megfontolva a k�rd�st. Ahogy egy kis ideig ezt tette, v�g�l felelt.

  - Nem tudom.

  A t�vk�zl� k�perny�je el�rulta neki, hogy m�r �jjel tizenegy �ra volt, An Zhe fejben kisz�molta az �r�kat, �s arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy az ezredes m�r vagy negyven �r�ja nem pihent. Tudta, hogy a ma t�rt�ntek nem t�rtek halaszt�st, �s hogy sok minden Lu Feng �s Howard ideiglenes meg�llapod�sa volt. Mindent megtettek, hogy bek�lt�ztess�k a lak�kat a 6-os Ker�letbe, de el�fordulhat, hogy a katon�knak, az Elj�r� B�r�s�g munkat�rsainak �s a V�delmi Hivatalnak most ideiglenesen nem lesz irod�ja vagy sz�ll�sa, vagy tal�n csak egyszer� meg�llapod�saik voltak r�, hogy a lak�negyedek k�rzeteiben t�lts�k az �jszak�t, k�zel a kapukhoz.  

  Azonban �gy �rezte, hogy a mostani Lu Feng tal�n nem felt�tlen�l akar visszamenni a v�roskapuhoz.

  An Zhe nagyon ellentmond�sosnak �rezte mag�t. �nk�ntelen�l szor�totta meg az ujjait, �s �sszeszor�totta a sz�j�t.

  - Mi az? – k�rdezte Lu Feng.

  A hangja egy kicsit l�gy volt, a folyos�r�l besz�r�d� f�ny nagyon halov�ny. Tal�n ennek a f�nynek a hat�sak�nt a kont�rjai most nem t�ntek olyan hevesnek �s er�teljesnek, mint �ltal�ban. An Zhe megac�lozta mag�t.

M�g ha csak a sp�r�ja kedv��rt is, de meg kellett alapoznia egy jobb kapcsolatot az ezredessel.

  - Ha… ha nincs hova mennie… - An Zhe felemelte a fej�t, �s Lu Fengre n�zett. – Itt maradhat a lak�somon.

  Az emberek sz�m�ra nagyon neh�z volt, hogy visszasz�vjanak szavakat, amiket egyszer m�r kimondtak.

Sz�val, �gy alakult v�g�l.

  Az �t�dik emelet k�zf�rd�j�ben, a megbarnult v�zk� bor�totta mosd�kagyl� mellett, a csap el�tt, An Zhe egy pohara tartott az egyik, �s egy fogkef�t a m�sik kez�ben, ahogy megfontoltan mosakodott. Meg�rtette az emberek napi, �letbeli szok�sait, �s lelkiismeretesen m�solta �ket minden nap, de ma a hozz��ll�sa m�g �vatosabb volt, mint �ltal�ban, mert az ezredes ott volt k�zvetlen�l mellette.

Miut�n befejezte, �vatosan folytatta a dolgok elpakol�sz�s�t, majd Lu Fengre n�zett.

  Lu Feng csak megmosta az arc�t hideg v�zzel, �s n�h�ny krist�lytiszta v�zcsepp l�gott nedves tincsei v�g�r�l, mint frissen felolvadt h�gy�ngy�k.

An Zhe csendesen �tny�jtotta neki a t�r�lk�z�t. Lu Feng elfogadta egy t�m�r „k�sz”-szel.

  - Sz�vesen – felelt An Zhe.

Hitt benne, hogy amit tett, megfelelt az emberi etikettnek, megosztozni valamin olyasmi volt, amit emberek gyakran csin�ltak. Odatartotta a pohar�t Lu Fengnek.

  - Szeretn� haszn�lni? – k�rdezte. – B�r csak ez az egy van.

  A b�zis nem b�velkedett alapanyagokb�l, ez�rt az egy emberre jut�, napi sz�ks�ges t�rgyak sz�ma korl�tozva volt. Ha sz�ks�g volt valamib�l m�g egyre, akkor az embernek mag�nak kellett beszereznie a feketepiacon. An Zhe-nek volt egy pohara �s egy fogkef�je. Ezenk�v�l, a feketepiac m�r nem l�tezett, �gy m�r nem volt hova menni v�s�rolni.

  Lu Feng tekintete r�tapadt, �s csak nagyj�b�l �t vagy hat m�sodperc ut�n mozdult meg. An Zhe lehajtotta a fej�t. A f�rd� halv�nys�rga f�nye s�padt arany karik�t festett a poh�r sz�l�re, �s Lu Feng megragadta a k�naifeh�r f�let a karcs� ujjaival, elv�ve t�le a poharat. A jobb keze volt az, amelyben a fegyvert tartotta, sz�val volt egy apr� b�rkem�nyed�s az ujja v�g�n. Ahogy An Zhe elengedte a poharat, az ujjaik meg�rintett�k egym�st.

  Lu Feng nem haszn�lta a fogkef�j�t. Arra haszn�lta a poharat, hogy vizet fogjon benne, k�zben pedig ki�bl�tette a sz�j�t folyad�k �s fogkr�m kever�k�vel. Azt�n elrakta a poharat, �s mindketten kifel� indultak.

  �jjel tizenegy volt. Norm�lis id�kben a f�rd�szoba �s a folyos� vize �s elektromoss�ga a b�zis szab�lyai szerint lettek volna elv�gva, de ma az eg�sz 6-os Ker�let bel�pett a v�szhelyzeti mened�khely st�tusz�ba, �gy a v�zre �s az elektromoss�gra vonatkoz� megszor�t�sokat mind t�r�lt�k. Ebben a felindult helyzetben nagyon sokan nem aludtak. �s emiatt, b�r m�r k�s� �jjel volt, voltak m�sok is a f�rd�szob�ban – ezek az emberek is tiszt�lkodtak, vagy a ruh�ikat most�k, �s lopott pillant�sokat vetettek kettej�kre. An Zhe �szrevette, �s tudta, hogy Lu Feng is egy�rtelm�en �szrevette, de nem �gy t�nt, az ezredest k�l�n�sebben �rdekelte.

  An Zhe ment el�l. A f�rd� padl�ja nedves volt, �s itt-ott elter�lt p�r t�csa is, ez�rt lehajtott fejjel ment, hogy kiker�lhesse ezeket a ter�leteket. Ahogy az ajt�hoz �rtek, egy s�t�t alak bukkant fel v�ratlanul a szemk�zti sarokb�l.

  - Te… - Josh hangja volt.

  An Zhe �ntudatlanul h�tral�pett, �s bele�tk�z�tt Lu Feng mellkas�ba. L�tta, hogy Josh �t figyeli, mintha mondani akarna valamit – azt�n a pillant�sa felsiklott, �s a fiatalember lefagyott.

  An Zhe is valamennyire ledermedt. �gy esett, hogy Josh eltorlaszolta az ajt�t, �s � se ki, se be nem tudott menni.

  Abban a pillanatban gyenge s�lyt �rzett a v�ll�n, ahogy Lu Feng ujjai megpihentek rajta. Josh szeme t�gra ny�lt, �s An Zhe gyakorlatilag l�tta, ahogy megremegnek a pupill�i. Azt�n Josh lehajtotta a fej�t, h�tr�bb l�pett, �s oldalra fordult, ezzel az engedelmes testtart�ssal adva helyet.

  Lu Feng kicsit nagyobb er�t fejtett ki a kez�vel An Zhe v�ll�n, �s kikorm�nyozta �t az ajt�n, miel�tt elengedte. Mindezen esem�nyek egy pillanat alatt zajlottak le. An Zhe sz�ve vadul kalap�lt, �s az eg�sz teste megfesz�lt, att�l tartva, hogy Josh az Arbiter el�tt fogja majd „An Ze”-nek h�vni, vagy azt mondani „nem olyan vagy, mint An Ze”, vagy ilyesmi. �m m�r mikor t�z l�p�ssel arr�bb j�rtak, Josh m�g akkor sem sz�lt egy sz�t sem.

  An Zhe visszafordult, hogy Josh arc�ra n�zzen. Josh ujjai, melyek az oldal�n�l l�gtak, �k�lbe szorultak a p�l�ja sz�l�n, a sz�ja sarka pedig megfesz�lt.

  An Zhe hirtelen r�j�tt valamire – ezen a helyen az Arbiter minden ember �lete �s hal�la felett hatalmat gyakorolt. Ez�rt a b�zison �l� emberek nagy r�sze, Josht is bele�rtve, f�lt, hogy ak�rcsak egy sz�t is sz�ljon az Arbiterhez.

  V�gigs�t�ltak a folyos�n, �s visszat�rtek a szob�ba. Lu Feng nem k�rdezte meg, ki volt az az im�nt, vagy, hogy pontosan mif�le sz�lak f�zik �ssze Josht �s �t. Szigor� �rtelemben v�ve, azon k�v�l, hogy egym�s sz�ll�s�n �jszak�ztak, � �s Lu Feng csakis idegenekk�nt tekintettek egym�sra, v�g�l is. 

  Miut�n visszat�rtek a szob�ba, Lu Feng helyet foglalt An Zhe �r�asztal�n�l, kinyitotta a munkaf�zet�t, �s elkezdett jegyzeteket �rni. Nagyon gyorsan �rt, �s a 6. 19-hez ennyit f�z�tt:

                    �t�let Napja, sz�mtalan halott.

  An Zhe az oldal�n �llva figyelte, �s megint elt�prengett a k�rd�sen – mi is volt az �rtelme egy eff�le f�zetnek.

  - Olyan keveset �r – jegyezte meg.

  - Hogy megfeleljen az ellen�rz�sen – csukta be a k�nyvet Lu Feng. A hangs�lya nagyon t�rgyilagos volt.

  - Oh – felelt An Zhe. – �t�lt�z�m.

  - Mn. – Lu Feng csak ennyit felelt.

  An Zhe �tcser�lte a nappali �lt�z�k�t. Volt egy nagyon puha, feh�r pamut h�l�ruh�ja. Ahogy felh�zta, beb�jt a paplan al�, hogy az �gy falhoz k�zelebbi oldal�n aludjon. Ugyan a b�zis szob�inak csak szabv�nyos, egy szem�lyes �gyaik voltak, ez nem azt jelentette, hogy az �gyak sz�kek is voltak – m�g hemperegni is tudott rajta. An Zhe �gy tippelte, ez tal�n az�rt lehet, mert a b�zison sok volt az orm�tlan zsoldos, akik sok helyet foglaltak.

  Ez�rt m�g miut�n � belefek�dt, �gy is biztos�tani tudott el�g helyet egy m�sik ember sz�m�ra. Ahogy elhelyezkedett, Lu Fengre n�zett.

  - K�sz vagyok.

  �szrevette, hogy Lu Feng az asztal�n pihen� Ell�t� Rakt�r Vizsgafelk�sz�t� k�nyvet n�zi.

  - Az Ell�t� Rakt�rba szerett�l volna menni? – k�rdezte.

  - Uhum – felelt An Zhe.

  Sajn�latos volt, hogy �gy t�nt, soha t�bb� nem lesz k�pes erre – ha folyamatosan bogarak fogj�k megsz�llni a K�lv�rost.

  - Menj a V�rosi �gyek Hivatal�hoz holnap d�lut�n – sz�lt Lu Feng. – A k�vetkez� �vekben rengeteg �jsz�l�tt lesz, de t�l kev�s a munkaer� a F�v�rosban, ez�rt a V�rosv�delmi Hivatal feladata lesz, hogy embereket toborozzon a K�lv�rosb�l.

  Ahogy besz�lt, fel�llt a sz�kr�l, a zak�j�t lev�ve a h�tt�ml�ra ter�tette, majd An Zhe fel� s�t�lt. An Zhe tudta, hogy azok a z�ld szemek behat�an vizsg�lj�k. Azt�n Lu Feng hozz�tette:

  - Hab�r egy�bir�nt m�s hasznod nemigen van, mehetsz, �s foglalkozhatsz gyermekekkel.

  An Zhe vitatkozni akart a kijelent�ssel, de r�j�tt, hogy tulajdonk�ppen k�ptelen r�. Zavarban �rezve mag�t r�ntotta a fej�re a paplant.

  Hallotta, hogy Lu Feng felnevet, majd bes�ppedt az �gy m�sik oldala, ahogy a f�rfi lefek�dt. A hideg illat nagyon k�zelr�l j�tt, �s � hallotta Lu Feng l�legzet�nek nesz�t. A ma t�rt�nteket mintha csak �lmodta volna. Xenog�n l�t�re arra k�sz�l, hogy egy�tt t�ltse az �jszak�t az Arbiterrel.

  - Akkor… - motyogta An Zhe, ahogy kidugta a fej�t a paplan al�l. – Objekt�ven m�g mindig arra gyanakszik, hogy nem vagyok ember?

  - �tment�l a genetikai vizsg�laton �s a harminc napos megfigyel�si peri�duson – mondta Lu Feng kifejez�stelen arccal. – Most m�r objekt�ven is ember vagy.

  - Mi az a megfigyel�si peri�dus?

  - A megfert�z�d�st k�vet� harminc napban a fert�z�ttek egy�rtelm�en elvesz�tik az emberi elm�j�ket, �s a val�sz�n�s�ge v�gtelen�l k�zel van az egyhez – felelt Lu Feng.

  - Akkor… vannak olyan xenog�nek, akik nem vesztik el az esz�ket? – k�rdezte An Zhe pr�bak�ppen. – Akiknek, annak ellen�re, hogy xenogenikusak, m�gis megvan az emberi alakjuk �s gondolkod�sm�djuk is. Csak van egy plusz k�pess�g�k, hogy m�s �l�l�nyek b�r�be b�jjanak.

Tudta, hogy � egy xenog�n, de azt is tudta, hogy m�g �gy is el�g �rtelmes.

  - �gy gondolod, hogy az embereknek er�s az akaratereje? – k�rdezte Lu Feng. An Zhe nem tudta, hogyan v�laszoljon, de �gy t�nt, Lu Fengnek nincs sz�ks�ge r�, hogy v�laszoljon. – Val�j�ban sz�ra sem �rdemes. A Vil�g�t�torony megannyi vizsg�latot lefolytatott m�r. Az emberi akarater� nem k�pes fel�lm�lni a xenog�nek t�l�l�si �szt�n�t. Ezzel szemben a xenog�nek fokozatosan a maguk�v� teszik az emberek gondolkod�si k�pess�g�t, �s a saj�t t�l�l�s�kre haszn�lj�k. Vegy�k p�ld�ul a mai bogarakat. A Vil�g�t�torony nyomoz�si �rt�kel�se m�g nem k�sz�lt el, de �n egyoldal�an �gy hiszem, megszervezt�k a t�mad�st.

  An Zhe lassan t�gra nyitotta a szem�t. Ez volt az els� eset, hogy Lu Feng ilyen sok�ig besz�lt, �s a szavainak s�lya igen neh�znek bizonyult. Azt mondta, hogy az a bizonyos akarat, ami az embereket emberr� teszi, sz�ra sem �rdemes a g�nf�zi�val szemben, �s hogy az emberek amolyan gyenge teremtm�nyek voltak.

  - Szerintem ez nem �gy van. – Miut�n az Arbiter �ltal szubjekt�ven �s objekt�ven is embernek lett titul�lva, An Zhe nyugodtabbnak �rezte mag�t. Legal�bbis, m�r mert Lu Fenggel besz�lgetni egy kicsit jobban. – Ha az akaraterej�k nagyon er�s lenne…

  - Nem az er�n m�lik, nincs ott semmif�le „ha”.

An Zhe kem�nyen gondolkodva r�ncolta a homlok�t.

  - Mondjuk, ha maga fert�z�dne meg…

Lu Feng azonnal r�h�zta a takar�t.

  - Azon nyomban �ngyilkoss�got k�vetn�k el – felelt Lu Feng hidegen. – Aludj.

  An Zhe arra gondolt, hogy tal�n az Arbiter el�lmosodott, �s nem akart tov�bb �rtelmetlen dolgokr�l fecsegni vele – igaz�b�l � maga is �lmos volt. Mindent �sszevetve, Lu Feng nem pihent m�r negyven �r�ja, m�g � maga csak kett�t vagy h�rmad aludt el�z� nap kora reggel Lu Feng szob�j�ban. Gyakorlatilag amint lehunyta a szem�t, kid�lt.

  Amikor An Zhe ism�t fel�bredt, pillanatnyilag nem volt biztos benne, h�ny �ra van. Fel�lt az �gyon. Az eg�sz szoba �gy n�zett ki, mint el�z� este, mind�ssze egy pisl�kol� f�nysug�r sz�k�tt be az ablakon, a k�t f�gg�ny k�zt, mint mikor gyenge napsug�r hatolt �t az Abyss r�teges n�v�nyzet�n �s levelein. Ahogy sz�th�zta a f�gg�nyt, a szoba ugyanolyan hom�lyos maradt, hisz odakint be volt borulva.

El�vette a t�vk�zl�t, �s r�pillantott. M�r d�lel�tt tizenegy volt.

  An Zhe hirtelen �gy �rezte, elfelejtett valamit. Egy ijedt r�ndul�ssal r�ppent ki a szem�b�l a marad�k �lom, �s el�sz�r az �gyra pillantott – nem volt ott senki rajta k�v�l, ugyan�gy, ahogy a szob�ban sem.

  Azt�n �szrevett egy darab pap�rt az asztalon pihenni, a pap�r mellett pedig egy goly�stollat. An Zhe kim�szott az �gyb�l, �s az asztalhoz ment, hogy felvegye – az a „L�ZADJ AZ ARBITER ZSARNOKS�GA ELLEN” sz�r�lap volt. Megford�tott�k, �s egy p�r sz�t �rtak a h�tulj�ra feket�vel.

Elmentem.

H�vj, ha van valami.

Lu

  An Zhe valami okn�l fogva mosolygott. Arra gondolt, a f�rfi levele pont olyan volt, mint a jegyzetei: t�m�r.

  Ahogy letette az �zenetet, a szekr�nyhez l�pett, �s nekil�tott ruh�kat v�logatni, amelyeket felh�zhatott a V�rosi �gyek Hivatal�hoz. Hossz� ideig gondolkodott, m�g v�g�l kiv�lasztott egy sz�rke meleg�t� fels�t, �s �tcser�lte.

Sz�rke. An Zhe felemelte a fej�t, �s kipillantott.

  Az �g �s a f�ny az �gen mind vil�gossz�rke volt �s gyenge, az �p�letek tetej�n l�gott. S�r�, sz�rke felh�k gy�ltek �ssze pamacsokba, �s ny�ltak ki a v�ros sz�leiig �s a horizontig. �gy n�zett ki, heves es�z�s lesz.

  An Zhe boldognak �rezte mag�t, hisz a gomb�k szerett�k az es�s napokat. Ezenk�v�l, Lu Feng elmondta neki azt az inform�ci�darabot tegnap, sz�val felt�ve, hogy �tmegy a V�delmi Hivatal toborz�s�n, a F�v�rosba mehet – �s a Vil�g�t�torony is ott volt. �gy t�nt, ism�t tett egy l�p�st a sp�r�j�nak visszaszerz�se fel�.

�gy d�nt�tt, t�bb� nem fog t�pel�dni a t�nyen, hogy Lu Feng v�jta ki a sp�r�j�t.

El�z�

K�vetkez�

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2025.07.23. 09:57 Anna Szerintem ez az els� k�nyv, amin�l az abszol�t minimumt�l is elk�peszt�en izgatott leszek. Lehet, az�rt, mert Lu Feng sokkal kedvesebb �s bar�ts�gosabb, mint gondoltam. Csak azt nem tudom eld�nteni, hogy mindenkivel ilyen lenne-e, ha nem remegn�nek k�r�l�tte a f�lelemt�l, vagy An Zhe t�l aranyos, hogy v�dekezni tudjon ellene. 😅