Abban a pillanatban, hogy Lu Feng karjai k�rbe�lelt�k, An Zhe hevesen remegni kezdett.

  An Zhe Lu Fengnek d�lt, a homloka a f�rfi v�ll�nak pr�sel�d�tt. Teljess�ggel lehetetlen volt sz�m�ra, hogy k�r�l�rja az �rzelmi �llapot�t ebben a pillanatban, csak azt �rezte, hogy egy k�z fonta k�r�l a sz�v�t, �s er�sen r�szor�tott. Heves f�jdalom �nt�tte el, �s meleg folyad�k k�v�r cseppjei gurultak ki a szem�b�l. Tudta, hogy most s�r, �s hogy ezek k�nnyek, valamik, amik csak az embereknek vannak, de ez volt az els� eset, hogy ilyen �rz�seket tapasztalt meg – az �rz�st, hogy a sz�ve apr� darabokra hullik.

Mi�rt alakultak �gy a dolgok?

  Arra gondolt, hogy ha Lu Feng nem kegyelmezett volna meg neki k�t h�napja, hanem leleplezt�k volna a szem�lyazonoss�g�t, mint xenog�n, �s Lu Feng kiiktatta volna, akkor nem �rezte volna olyan rosszul mag�t, hogy el�rulja Lu Feng bizalm�t.

  Ha � �s Lu Feng nem alak�tottak volna ki egy bar�ts�ghoz hasonl� kapcsolatot az elm�lt p�r h�tben, akkor, ha szembe is n�zett volna Lu Feng pisztolycs�v�vel, tal�n nem f�lt volna annyira.

  �s, felt�ve, hogy Lu Feng nem tartotta volna a karj�ban a v�g�n, tal�n nem �rzett volna ilyen… f�jdalmat.

  Nem tudta, mi�rt tette le Lu Feng a fegyvert. Soha nem tapasztalt eff�le intenz�v �rzelmeket, hogy m�g m�s dolgokr�l se tudjon gondolkodni miattuk.

  Nem �rtett semmit, de csak �gy, hossz� ideig s�rt. M�g mikor a k�nnyei elapadtak, akkor is szakaszosan felszipogott.

  Az �jszaka elm�ly�lt, �s ahogy v�gre lecsillapodott, An Zhe �szrevette, hogy a k�rnyezet�k is csendes. Olyan volt, mintha csak �k ketten maradtak volna ebben a vil�gban. Lu Feng v�ll�ba temette mag�t. A mellkasuk �sszesimult, a sz�vver�s halv�ny rezg�se �thatolt a ruhaanyagokon, hab�r hogy melyik�kt�l sz�rmazott, azt nem tudta megk�l�nb�ztetni.

Mind a ketten �letben voltak.

Megd�rg�lte a szem�t, �s enyh�n rekedten k�rdezte:

  - Mi�rt zuhantatok le?

  - Motorle�ll�s – felelt Lu Feng. – Elmegyek a fekete doboz�rt.

  An Zhe h�mm�g�tt v�laszul, �s elengedte Lu Fenget. �gy t�nt, ez az �lel�s t�l sok�ig tartott. Amikor elv�ltak, a vadon szele bet�lt�tte a helyet, ami eddig bens�s�gesen zavartalan volt, �s nagyon hidegnek t�nt. An Zhe finoman reszketett. Lu Feng An Zhe k�r� bor�totta a kab�tj�t, azt�n felkelt, �s a rep�l� roncsai fel� s�t�lt. Egy kis vad�szg�p volt, ez�rt a maradv�nyai sem voltak hatalmasak. An Zhe figyelte, ahogy Lu Feng sz�tfesz�tette a g�p fark�t, elsz�rva a darabokat a f�ld�n, �s kihal�szott bel�le egy �l�nknarancss�rga dobozt.

An Zhe v�giggondolta a k�l�nf�le dolgokat, amik ma t�rt�ntek, majd megsz�lalt.

  - Sok g�pet l�ttam lezuhanni.

Lu Feng laposan h�mm�g�tt v�laszul.

  M�g ha An Zhe csak egy gomba is volt, tudta, hogy nagyon furcsa volt, hogy ennyi rep�l�n�l t�rt�njen motorprobl�ma egy id�ben.

  - Mi�rt? – k�rdezte.

  - Nem tudom. Csak akkor lehet analiz�lni, ha visszat�rtem a b�zisra. – Lu Feng eltette a dobozt, �s visszas�t�lt hozz�. – Hol �lsz?

  - A talajon – felelt An Zhe.

Lu Feng felvonta a szem�ld�k�t.

  An Zhe hirtelen �sszez�rta a sz�j�t, �s nem mondott semmi m�st. Ez a kijelent�s, hogy „a talajon” t�nyleg nem hasonl�tott arra, amit egy ember mondana. De Lu Feng gyorsan �szrevette a szokatlan dolgokat ezen a foltnyi siv�rs�gon – a fekete m�h �s a h�tizs�k a f�ld�n – �s arrafel� indult. An Zhe k�vette, de f�jdalom has�tott v�gig az als� l�bsz�r�n, ahogy kor�bban bele�t�tte valamibe.

Lu Feng visszafordult, �s r�n�zett. An Zhe beharapta az als� ajk�t, �s Lu Feng ut�n bicegett.

Azt�n Lu Feng felemelte �t a h�t�ra, mint egy batyut.

  Mivel ez m�r a m�sodik alkalom volt, hogy az ezredes ilyen st�lusban vitte, An Zhe k�nyelmesen simult oda. Nagyon k�zel voltak, olyan t�vols�gban, amit egy ember �s egy xenog�n nem tarthatna egym�s k�zt.

De csak ezen az est�n, �gy t�nt, az ezredes nem volt igaz�n az ezredes, �s a xenog�n sem volt igaz�n a xenog�n.

  Ahogy Lu Feng nyak�t �lelte, An Zhe halv�nyan egy v�kony madzag jelenl�t�t �rezte. Az ujjai enyh�n lejjebb cs�sztak, �s bele�tk�ztek valami h�v�s fel�letbe. Egy kem�ny med�l l�gott Lu Feng nyak�ban is.

  Hogy megmenek�lt a Lu Feng �ltali hal�lt�l, �gy l�tszott, valahogy jelent�sen dobott a b�tors�g�n. Ezenfel�l, a med�l form�ja is t�l ismer�s volt. Ahogy az ujjait Lu Feng nyak�ra nyomta, el�hal�szta a t�rgyat, �s Lu Feng maga nem mondott semmit, l�that�an hallgat�lagosan engedve ezt a cselekedetet.

  Az ez�st�s f�ml�nc v�g�n egy r�zsz�n� t�lt�nyh�vely csillogott az Aurora gyenge f�ny�ben. Az � t�lt�ny-med�lja az elvesztett sp�r�j�t k�pviselte, de hogy lehet, hogy Lu Fengnek is volt egy? An Zhe nem �rtette, mit jelent ez, �s egy halk, k�rd� „Hm?” hangot adott ki.

  - Az ap�m – felelt Lu Feng laposan.

  An Zhe nem mondott semmit. Nagyj�b�l h�rom perc m�lt�n visszacs�sztatta a med�lt Lu Feng inge al�, engedelmesen Lu Feng v�ll�nak t�masztva a fej�t, �s a karj�ba h�zta, nem f�szkel�dve tov�bb.

  Lu Feng �rezte a ruh�kon kereszt�l, ahogy a fi� a h�t�n eleinte megfesz�lt kiss� az idegess�gt�l, azt�n fokozatosan ellazult, m�gnem az eg�sz teste csak l�gott rajta. A nap t�rt�n�sei ut�n An Zhe m�g mindig k�pes volt r�simulni, a legkisebb �vatoss�g n�lk�l. Ennek a fi�nak a cselekedetei �lland�an fel�lm�lt�k az elv�r�sait.

  An Zhe forr� l�legzete a v�ll�hoz �rt. A h�t�n a kor�nak megfelel� s�ly� fi� fek�dt, de Lu Feng sz�m�ra egy�ltal�n nem volt s�lya. �gy tapadt Lu Fenghez, mint a vatta, minden �bers�gt�l mentesen, mintha eme vil�g vesz�lyeinek �s f�lelmeinek nem kellene, hogy b�rmi k�z�k legyen hozz�.

Lu Feng eml�kezett az Elj�r� B�r�s�ghoz val� csatlakoz�s�ra.

  Nem volt semmi k�l�n�s oka, hogy az Elj�r� B�r�s�ghoz jelentkezett. N�ha meg akart v�deni mindenkit. De val�j�ban alig v�dett meg p�r embert, m�g b�ntani sokakat b�ntott. Hab�r eredetileg nem ezt akarta, m�r beker�lt mindenki gy�l�let�nek a c�lpontj�ba.

  Ahogy s�t�ltak, An Zhe l�legzete k�nnyedebb �s egyenletesebb lett; nagyon sok�ig s�rt ma, val�sz�n�leg kif�rasztotta. Csak, mint minden m�s �rtatlan kis dolog, tal�n ez a kis xenog�n is k�zel j�rt az alv�shoz.

  Lu Feng eml�kezett arra is, hogy egy h�napja, amikor a rovarok puszt�t�st hoztak a v�rosra, h�v�st kapott An Zhe-t�l. A hangja gy�nge volt, mintha f�lt volna. Ez volt a hetedik �ve, hogy � volt az Arbiter. Ebben a h�t �vben ez volt az els� alkalom, hogy a seg�ts�g�t k�rt�k. Senki m�s nem tett volna ilyesmit.

  Ebben a korszakban megv�deni m�sokat nem volt t�bb mint pusztul�sra �t�lt fant�zia, de � arra gondolt, hogy legal�bb egy bizonyos szem�lyt megv�dhet – legal�bbis, abban a pillanatban, mikor a seg�ts�g�t k�rte, ez a m�l� rem�ny �bredt fel a sz�v�ben.

  Amikor letette, An Zhe m�r az �lom hat�rmezsgy�j�n egyens�lyozott. Lu Feng k�r� ter�tette a kab�tj�t, mint egy takar�t, de egy�rtelm�en fogalma se volt, hogyan kell gondoskodni m�sokr�l, mert a mellkas�n l�v� med�llal megint megkarcolta a fi� arc�t. F�lig �beren, An Zhe leszedte, �s felfedezte, hogy ez ugyanaz a med�l volt, amit a b�zison hurcolt mag�val mindenhova. Amikor hifa form�j�ban elmenek�lt, minden, amit mag�n viselt, ezzel a kit�z�vel egy�tt, val�sz�n�leg a f�ldre esett, �s a jelv�ny most visszat�rt Lu Fenghez.

Ahogy r�markolt, An Zhe jelent�sen �berebb� v�lt, �s �vatosan megk�rdezte:

  - Mondott neked valamit a doktor?

Lu Feng lepillantott r�.

  - Mi az, amit el akarsz mondani?

  -… Semmi – felelt An Zhe halkan.

  Lu Feng val�ban azt tervezte, hogy komolyan megmagyar�z neki mindent, de azt�n l�tta, hogy a kis xenog�n egy apr� labd�v� h�zza mag�t a h�tizs�kkal a karj�ban. A holdf�nyben egy koromfekete szemp�r n�zett r� behat�an, mintha k�nnyen tudna �rzelmeket kelteni benne.

Sz�val Lu Feng g�nyosan felnevetett.

  - �gy gondolod, ilyen j� k�pess�geid vannak?

An Zhe megfordult, �s a h�t�t mutatta Lu Fengnek.

  An Zhe nem fogadta el Lu Feng lemin�s�t�s�t. �gy gondolta, Lu Feng megint azt hangs�lyozta, milyen gyenge volt, hisz nem ez volt az els�, hogy ilyet mondott neki.

  Hab�r t�nyleg nem volt r� k�pes, hogy az eg�sz �denkertet megfert�zze. Egyetlen embert se tudott megfert�zni.

  De nem tudta elfogadni, hogy a hazugs�ga az�rt d�lj�n be, mert t�l gyeng�nek l�tszik egy ilyen tetthez, hanem mondjuk az�rt, mert nem volt el�g okos hazugs�g. Csak mag�t nyugtatgathatta azzal, hogy arra gondolt, tal�n egyed�l Lu Feng nem hitt a szavaiban.

Mert csak Lu Feng volt gy�l�lk�d�.

  - Nem aludhatsz itt – jegyezte meg a fi�.

  - Hm?

  - Nem teheted – motyogta An Zhe.

  - Mi�rt nem? – k�rdezte Lu Feng.

  An Zhe m�g mindig a h�t�t ford�totta Lu Feng fel�, �s a f�rfi kab�tj�ba temetkezett. Eredetileg egy�ltal�n semmit nem akart mondani, csak arra v�gyott, hogy hat�rozottan kitess�kelje az ezredest a ter�let�r�l, de miut�n levitatkozta mag�ban a dolgot, ennek ellen�re �szint�n elmagyar�zta.

  - Mert tal�n �rint�smentes fert�z�st fogsz tapasztalni.

  - Oh. – Lu Feng hangja nagyon m�ly volt. – A m�h �letben van.

An Zhe csendben maradt. Azt�n hallotta Lu Feng k�rd�s�t:

  - �letben van, sz�val mi�rt nincs mag�n�l?

  Ez�ttal, m�g ha hal�lra is �tlegelt�k volna, An Zhe akkor se mondott volna semmit. Amikor err�l a Lu Feng uras�gr�l volt sz�, m�g ha csak egy szelet inform�ci�t szolg�ltatott volna is neki, a m�sik krist�lytiszt�n k�pes lett volna r�hib�zni a helyzetre.

De ma este az ezredes nem nehez�tette meg a dolg�t.

  - V�llalom az �rk�d�st – mondta.

An Zhe apr�t h�mm�g�tt beleegyez�se jel��l.

  - F�zol? – k�rdezte azt�n.

  - Nem – felelt Lu Feng.

  An Zhe csak ekkor hunyta le a szemeit. A kit�z�t tartva a kez�ben g�mb�ly�d�tt �ssze. Ma �jjel t�lad�ztatt�k az �rzelmei, ez�rt k�l�n�sen gyorsan aludt el.

  Azonban f�l�ton arra �bredt az alv�sb�l, hogy hideg van. Az elm�lt napok sor�n a m�gneses mez� meghib�sod�sa a napszelek puszt�t� tombol�s�hoz vezetett. Az atmoszf�ra elv�konyodott, �s a h�m�rs�kletk�l�nbs�g a nappal �s az �jszaka k�z�tt ijeszt�en kitol�dott.

  An Zhe mindenhol hideget �rzett. Kinyitotta a szem�t, fel�lt, �s �ntudatlanul n�zett k�r�l, Lu Feng alakj�t keresve. Nagyon k�nnyen megtal�lta az ezredest nem olyan messze. Lu Feng egy szikl�nak d�lt, ami a sz�l j�volt�b�l k�l�n�s form�j�ra kopott, el�tte pedig egy bokor�gakb�l �sszehordott k�p alakot l�tott.

  An Zhe megd�rg�lte a szem�t. Azt�n az ezredes kab�tj�t a karj�ban tartva ment oda. Az ezredes An Zhe k�r� teregette a kab�tj�t, ez�rt az � fels�test�t csup�n az egyenruha inge takarta. An Zhe fel� ny�jtotta a kab�tot.

  - Nem f�zol? – k�rdezte �jra.

Lu Feng egy �ngy�jt�val j�tszadozott.

  - Rajtad maradhat – felelt a f�rfi. – Azt hittem, kicsit tov�bb fogsz tudni aludni.

  -… huh?

Lu Feng fel� dobta az �ngy�jt�t.

  - Gyere, gy�jts velem t�zif�t.

  M�s szavakkal, az ezredes m�r el�re tudta, hogy fel fog �bredni a hidegt�l, �s t�zet tervezett gy�jtani.

  �s amikor azt mondta „azt hittem, kicsit tov�bb fogsz tudni aludni” – An Zhe leford�totta az ezredes ritkas�gsz�mba men� kit�r� megfogalmaz�s�t, �s v�gre meg�rtette, hogy igaz�b�l mit akart mondani: „hogy tudsz m�g t�r�kenyebb lenni, mint amilyennek gondoltalak?”.

An Zhe nem mondott semmit.

  K�vette Lu Fenget. Egy darabig csak a l�pteik, a sz�l hangja, �s t�voli sz�rnyek halv�ny vony�t�sa t�lt�tte meg a leveg�t. Kifel� s�t�ltak. A vadon tele volt gy�ren n�tt bokrokkal, melyeket meg�ltek, �s sz�razra pir�tottak a napszelek, alkalmass� t�ve �ket a meggy�jt�sra.

  - �gakat kerest�l eg�szen eddig? – k�rdezte An Zhe.

  - Nem – felelt Lu Feng laposan. – Sz�rnyek vannak a k�zelben, nem mehettem messzire.

  - Oh – lehelte An Zhe halkan. El akarta mondani Lu Fengnek, hogy igaz�b�l nem sok sz�rnynek �ll az �rdekl�d�si k�r�ben semmilyen gomba, mint j�maga, de azt�n r�j�tt, hogy Lu Feng �t v�dte. Ett�l a gondolatt�l egy kis boldogs�got �rzett felszikr�zni a sz�v�ben.

  A sivatag homokja puha volt a l�buk alatt, �s a l�pteik csak halk, apr� neszeket keltettek. An Zhe l�ba m�g mindig kiss� k�nyelmetlenn� tette a s�t�t. Lu Feng nem v�rta, hogy k�zelr�l k�vesse �t, de helyette biztos�totta, hogy a szeme el�tt maradjon, azt�n �sszegy�jt�tt n�h�ny �gat a k�zelben, �s An Zhe-nek adta, hogy tartsa.

  Csak mikor az �gak k�tege olyan magas lett, hogy An Zhe nem tudta tartani tov�bb, sz�lt Lu Feng:

  - Ez el�g lesz.

  Sz�val egym�s mellett s�t�ltak vissza. A perg� homokd�n�k h�torlaszoknak t�ntek a holdf�nyben, a t�voli rep�l� roncsa pedig a f�ldbe gy�kerezett, mint egy cs�nya tumor.

Lu Feng l�ptei hirtelen meg�lltak. An Zhe is azonnal k�vette a p�ld�j�t.

Egy furcsa �szt�nt�l hideg futott fel a gerinc�n, �s valami zajt hallott.

  A csendes vadonban hirtelen olyan hangot hallott, amit lehetetlens�g lett volna k�rbe�rni, �s tudta, hogy Lu Feng is hallotta.

Zizeg.

Zizeg.

Zizeg.

A k�s�rteties hang szab�lytalanul visszhangzott a vadonban. Nagyon halk volt, de emellett nagyon tiszta is, mintha egyenesen a f�l�kben sz�lt volna. Az els� k�t id�tartam nagyon hossz� volt, az ut�bbi pedig nagyon r�vid.

Zizeg.

  Ahogy a hang ism�t felcsend�lt, Lu Feng lenyomta An Zhe v�ll�t, �s mindketten lelapultak a homokra, egy bokor m�g� rejt�zve.

Zizeg.

  Az Aurora alatt egy massz�v, fekete alak t�nt fel a perg� homokd�n�k hat�r�n�l. Nagyj�b�l ov�lis forma volt, a teste fel�p�t�se hom�lyos, a b�re pedig egyenetlen, mint egy halom rothad� h�s, amit tess�k-l�ss�k m�don varrtak �ssze. A teste k�zep�r�l egy sima csom� t�rt el�, �s kicsi meg nagyobb szemek sz�rt�k tele a fel�let�t. Az volt a feje. A test�nek s�t�t alakja alatt l�bak sokas�ga l�tszott, n�h�nyuk vastag, n�h�nyuk v�kony. N�melyik�k h�ll�l�bra eml�keztetett, m�sok rovarok oll�j�ra, n�melyik meg emberi karokra.

  A l�bak ny�zs�gtek, megt�mogatva a testet, ahogy az �tv�gott az egyenetlen talajon, �s hull�mos nyomot hagytak a homok bor�totta f�ld�n, legal�bb �t m�ter sz�leset. Ezzel a furcsa pozit�r�val ment a rep�l�baleset romjaihoz. Minden alkalommal, amikor egy bizonyos t�vot megtett, a teste felsz�ne kiadta azt a zizeg� hangot, egyenletesen �radva kifel�. Tal�n a hangsz�lai voltak.

  An Zhe a l�legzet�t visszatartva figyelte, ahogy a r�s sz�tny�lik ennek a le�rhatatlan sz�rnyetegnek a teste k�zep�n, felfedve a s�r�n pakolt agyarakat �s fogakat benne.

KRUNCS.

  A sz�tt�pett f�m �les hangja hallatszott, k�vetve azzal a kaotikus hanggal, mint mikor a f�mre �tnek, �sszet�rik, megr�gj�k, majd lenyelik.

  A roncsokat ette. M�g �gy is, hogy An Zhe nagyon sok�ig �lt az Abyssban, a fi� nem tudta, hogy vannak olyan sz�rnyek, akik k�pesek f�mmel t�pl�lkozni. A vadonban sok a p�nc�los j�rm� meg a sz�tt�rt fegyverzetek darabjai, melyek elvesztett�k a gazd�jukat, de semelyik sz�rnyeteg nem szentelt nekik nagy figyelmet. Vagy tal�n az el�tt�k l�v� sz�rny c�lja nem a rep�l� volt, hanem a k�t pil�ta teste a roncsok k�zt. El lehet k�pzelni, hogy egy olyan l�nynek, amelyik j�tszi k�nnyeds�ggel tud �tv�zeteket fogyasztani, az emberi h�s �s csont olyan puha �s k�nnyen r�ghat� volt, mint a j�gk�sa.

  Ahelyett, hogy �lvezte volna a hatalmas robban�st �s az �g� roncsokat, alig evett csak �t falatot.

Zizeg.

  Amikor az a sz�j z�rva volt, a hang ism�t megsz�lalt. Elfordult egy bizonyos ir�nyba, �s sz�z m�terre t�le m�g mindig ott fek�dt az eszm�letlen fekete m�h.

KRUNCS.

  A fekete m�h teljes feje elt�nt a test�ben. An Zhe t�gra ny�lt szemmel n�zte, ahogy sz�rnyeteg egyik v�ge kiny�lt. Egy p�r �tl�tsz�, met�lf�ny� sz�rny pattant ki, �s vibr�lt egy p�rat, ugyanazt a hangot adva ki, mint mikor falevelek zizegnek az �szi sz�lben – egy r�sz, ami ezel�tt egy fekete m�hhez tartozott, t�nt fel a h�t�n.

Zizeg.

A k�vetkez� m�sodpercben az �sszes fejen l�v� szem An Zhe �s Lu Feng ir�ny�ba n�zett.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s