Els� r�zsa – 2103. �v

  - Nincs m�s alternat�v�nk. A vil�gban minden az emberis�get fogyasztja, �s a sz�munk napr�l napra cs�kken. Gyermekem. – Madam Lu leszedte a mellkas�n l�v�, arany r�zs�s kit�z�t, belehelyezve az � tenyer�be, azt�n lassan k�r� fonta a l�ny ujjait, hogy �rezze a szirmok finoman emelkedett vonalait, mintha csak val�di r�zs�t �rintett volna.

  - Mindenkinek fegyvert kell ragadnia, amilyet csak tud, �gy tal�n szembesz�llhatunk ezzel a korszakkal. Mindenkinek. – A hangja gyeng�d volt, mint a v�z fodroz�d�sa.

  - De nem nyersz vele semmit, anya.

  - Engem is bele�rtve, egyetlen egy�n sem fog hasznot h�zni bel�le. Az eg�sz emberis�g az, ami hasznot h�z bel�le. Csak amikor az emberis�g eg�sze fokozatosan megmenek�l ebb�l a sz�rny� �llapotb�l, fogunk egy�nenk�nt fejl�d�st l�tni, hab�r tal�n sz�z �vekkel k�s�bb lesz, a j�v�ben. De az igazs�g az, hogy csak mikor mindenkit megmentett�l, akkor leszel te magad is megmentve. De nem tudjuk kiz�rni a lehet�s�g�t, hogy a mi megv�lt�sunk sokkal k�s�bb j�jj�n, mint mindenki m�s� – folytatta. – Ez lesz az a pont, amikor fegyvert ragadunk, hogy megv�dj�k magunkat.

  - El fog j�nni az a nap, anya?

  - Elj�n. – A n� hangja megd�bbent�en hat�rozott volt. – Hacsak… hacsak nem lesz�nk mind kiirtva, miel�tt megmenek�l�nk. De eml�kezz, gyermekem. Nem sz�m�t, mi t�rt�nik, az emberek szeretik egym�s. Gyermekem, te szereted �ket?

  - Igen.

A n� �tadta a kit�z�t fiatal le�ny�nak.

M�sodik r�zsa – 2105. �v

Egy hangos huppan�s hallatszott.

  Valami neh�z landolt a f�ld�n, �s a vil�g forgott. Az anyja azt a t�rgyat haszn�lta, hogy meg�sse vele h�tul a nyak�t, �s � a padl�ra esett.

Azt�n j�tt a h�l�szoba ajtaj�nak csap�d�sa.

Az ajt�t egy klikken�ssel z�rt�k be.

  El kellett volna vesz�tenie az eszm�let�t, de az utols� m�sodpercben egy ragyog�, arany t�rgy hullott ki a kab�tja zseb�b�l, �s a sz�ne visszah�vta az �ntudata darabjainak marad�k�t. A rep�l�k b�g�s�hoz hasonl�an cseng� f�lekkel, a fej�t sz�thas�t�, sz�rny� f�jdalom �s zsibbadts�g k�zepette, melyt�l �gy �rezte, elvesztette minden tagj�t, kiny�lt, megragadta az aranyr�zsa kit�z�t, �s gyorsan kapkodott leveg� ut�n.

  Nem engedhette meg mag�nak, hogy elvesz�tse az eszm�let�t. Enyhe v�rm�rs�klet� volt, de az akarata er�s, messze fel�lm�lta az �tlagember�t, ami szint�n olyasmi volt, amit az �desanyja elismert.

  �s az anyja egy m�lt�s�gteljes �s kimagasl� n� volt. Lin Shan nagyn�nje azt mondta, „Az any�d rendk�v�li tehets�get mutatott vezet�i k�pess�geiben, m�r eg�szen kisl�ny kora �ta, �s m�g a kezdem�nyez�je is volt a Rose Manifest�nak, �s az egyik sz�l�si t�rv�ny �r�ja, ami megmentette az emberis�get a katasztr�f�t�l”. Mostan�ig, hogy az elnyom�s, melyt�l a n�k szenvedtek, nehezebb� �s nehezebb� v�lt, meghaladta a megegyez�s �ltali fels� hat�rt, � �s a honfit�rsai fegyvert ragadtak, �s megv�dt�k a szabads�gukat �s m�lt�s�gukat, ahogy azt tenni�k kellett.

  �gy t�nt, mintha hossz� id� telt volna el. F�l �ra, egy �ra, vagy tal�n k�t �ra. A h�l� ajtaj�n kereszt�l hallott n�h�ny kopog� hangot a k�zeli bej�rat fel�l. Azt�n j�tt a magas sark� ritmikus kopog�sa. Ez az anyja volt, Madam Lu. Nem volt egyetlen ember se, aki nem tudta volna, hogy Madam Lu �nt�rv�ny� �s eleg�ns volt eg�sz �let�ben. Amikor nem gyerekkel volt, mindig hossz�, karmazsinv�r�s ruh�t hordott, �vvel a derek�n, visszafogott, fekete magas sark�val, �s kecsesen tartotta mag�t, mely nem v�ltozott az id� m�l�s�val.

  Az ajt� kiny�lt, �s a l�togat� bel�pett. A l�ptei nagyon s�lyosan huppantak, hisz azok katonai csizm�k hangjai voltak, ahogy a padl�ra csap�dtak. A l�ny vesz�lyt �rzett, de ilyen k�s�n ezek a dolgok gyakran megt�rt�ntek.

  Azt�n v�g n�lk�li besz�lget�s hangjai hallatszottak, melyet l�tsz�lag sz�nd�kosan lehalk�tottak, �s � csak halv�nyan hallott n�h�ny sz�t, mint „m�dos�t”, „abbahagy” �s „k�zpontos�t”. Az anyja gyakran besz�lgetett emberekkel az elm�lt h�rom h�napban, �s b�r elker�lte a l�ny�t, a kulcsszavak, melyeket akaratlanul meghallott, ugyanazok voltak.

  Nagyj�b�l tudta, mi t�rt�nt. Az elm�lt f�l �vben az elnyom�sellenes „R�zs�k” plak�tokat lehetett l�tni minden�tt, �s a b�zis megpr�b�lt kompromisszumokat el�rni vel�k.

  - Nem egyezem bele – emelte meg az anyja a hangj�t.

  - Att�l tartok, vel�nk kell j�nnie.

  - M�r rengetegszer mag�val tartottunk.

  - Ez ez�ttal m�s, Madam.

  - Vannak m�sok is?

  - Csak �n, Madam. A t�bornagy szem�lyesen k�v�n t�rgyalni �nnel. �n kiv�laszthat m�sokat, akik elk�s�rik.

  - K�vetelem, hogy Lin Shan alt�bornagy �s az � fegyveres k�s�rete velem j�jj�n.

  - Term�szetesen, Madam – mondta a tiszt egy r�vid sz�net ut�n.

  �gy t�nt, a tiszt t�rcs�zott egy sz�mot, m�g az anya odas�t�lt az irattart� szekr�nyhez, a h�l�szobaajt� k�zel�ben.

A tiszt letette.

Hossz� id�vel ezut�n Madam Lu megsz�lalt.

  - El�k�sz�tem az anyagokat. Mikor Lin Shan alt�bornagy meg�rkezik, indulok.

Azt�n hallani lehetett az irattart� szekr�ny ny�l�s�t. A nappaliban mindenki csendben volt.

Hossz� id� eltelt, olyan hossz�, hogy a l�ny majdnem eszm�let�t vesztette.

De m�g most is gondolkodott, mi�rt �tn� ki a saj�t anyja?

Mi�rt?

Mi�rt?

Mert…

Mert…

  Folytatta az eff�le gondolatokkal val� foglalkoz�st, m�gnem m�r az eszm�letveszt�s cs�csa fel� j�rt.

M�gnem egy fegyverl�v�s hallatszott.

  Eg�sz test�ben megremegett. A keze hideg verejt�kben �szott, az arany kit�z� kics�szott az ujjai k�z�l. A k�vetkez� pillanatban a f�ldre fog esni, �s tiszt�n hallhat� hangot fog kiadni.

�s az � instabil hite olyan volt, mint ez a kit�z�.

  Ebben a nehezen m�rhet� id�szakaszban, meger�ltetve z�rta �ssze az ujjait, biztons�gosan elkapva a kit�z�t a tenyer�vel m�g egyszer, �s az �kl�t a mellkas�ra helyezte.

Hossz� id� m�lva v�r csordog�lt kereszt�l az ajt� alatti r�sen, mint egy polip cs�pja.

Elford�totta r�la a tekintet�t, �s csendesen n�zett a k�nyelmes szob�ra. Hogy a pillant�sa szomor�s�got, gy�l�letet, sajn�latot hordozott, vagy tal�n egy�ltal�n semmit, mind rejt�ly volt.

A k�vetkez� pillanatban teljesen elvesztette az eszm�let�t.

Harmadik r�zsa – 2105. �v

  Egy helyre vitt�k, ahol egy p�r kicsi szob�ban maradt n�h�ny korabeli m�sik l�nnyal. Az emberek minden nap vittek �telt �s vizet nekik. Tudta, hogy sok minden t�rt�nt odakint, legal�bb h�rom h�napon kereszt�l, merthogy az �j �letst�lusa h�rom h�napja tartott.

  Folyton gondolkodott, ha az anyja nem tudott a k�zelg� vesz�lyr�l, mi�rt �t�tte volna ki j�val el�re? Ha tudott a k�zelg� vesz�lyr�l, mi�rt nem tett el�k�sz�leteket, miel�tt t�l k�s� lett volna?

  Ha Madam Lu lel�v�se megoldotta a probl�m�t, mi�rt tartott a k�osz h�rom h�napig? Ha megj�solt�k el�re, hogy h�romh�napnyi k�oszhoz vezet, mi�rt d�nt�ttek �gy, hogy meg�lik �t?

  N�ha azt gyan�totta, hogy az anyja sz�nd�kosan hagyta mag�t lel�vetni. �s a l�nya ki�t�se az�rt t�rt�nt, hogy lehet�s�get adjon neki az �letre.

  Az anyja m�g azt is mondta, hogy lesz�m�tva a n�ket, akik k�zeli �sszek�ttet�sben vannak a Rose Manifest�val, a b�zis t�bbi embere k�z�ny�s az ellen�ll� aktivit�sok ir�nt. Persze l�teztek m�dok, hogy arra k�sztess�k �ket, hogy foglalkozzanak vel�k, m�ghozz�, hogy l�ttass�k meg vel�k, milyen massz�v dolog volt a n�k elnyom�sa, �s hogy id�vel elj�n majd a nap, amikor �sszenyom mindenkit.

Vagy tal�n sosem tudja meg az igazs�got arr�l az id�r�l.

Mindegy, mi t�rt�nt, az anyj�t, Madam Lut, �s Madam Lu komp�ni�j�t legy�zt�k.

  A n� �s a komp�ni�ja miatt lett � a massz�v, ez�stfeh�r, nyolcsz�g� �p�lethez hozva. Ez az �p�let, melyet l�tott minden nap, amint sz�th�zta a f�gg�nyeit az ablak�n, az �denkert volt.

A f�csarnokban volt egy id�sebb n�, akit � nem ismert, a kez�n�l fogva h�zta �t.

  - Gyermek – sz�lt a Madam. – Szereted az emberis�get?

  - Nem sz�m�t, mi t�rt�nik – mondta a l�ny halkan, belen�zve a szem�be. – Az emberek szeretik egym�st.

A l�ny bes�t�lt.

�s tudta, hogy sok �vvel k�s�bb, � is Madam Luk�nt lesz h�vva.

Mintha az anyja mindig �lt volna.

Negyedik r�zsa – jelen.

Egy s�t�tz�ld sz�rny volt.

An Zhe leguggolt, �s megvizsg�lta.

  M�r majdnem halott volt. A has�n h�rom v�res lyuk l�tszott, mindegyik t�lnyi nagys�g�, melyekb�l s�r�, fekete folyad�k �ml�tt. A b�re, mely finom pikkelyeket hordozott, ki�ll� t�sk�kkel �s csom�kkal, er�tlen�l emelkedett �s s�llyedt. Az �t szem�b�l n�gy �sszetett szem volt, �s azokat balj�s, feh�r r�teg burkolta be. Az �t�dik szem szorosan bez�rult, �s a nagyj�b�l tucatnyi �k�l nagys�g� �sszetett szem a h�ts� r�szen elhalv�nyult.

  Az Abyssban ritkas�g volt ilyen hal�losan s�r�lt sz�rnyeket l�tni, mint ez. Ez azt jelentette, �pp csak, hogy k�szk�dve gy�zelmet aratott, �s hogy a v�re arom�ja m�g nem vonzott oda m�s vad�szokat.

  Nem volt nagy, nagyj�b�l egy �jsz�l�tt emberi csecsem� hossz�s�g�. Persze ez nem azt jelentette, hogy mindig is ekkora volt, mert az Abyss polimorf oszt�ly� sz�rnyei szabadon tudt�k v�ltoztatni az alakjukat �s m�ret�ket. Pauli azt mondta, ez elk�pzelhetetlen lenne az el�z� elm�leti kerettel, mert n�h�ny anyag csak elt�nne a semmiben, m�g m�s anyagok csak felt�nn�nek a semmib�l, de ha hull�mokban �s frekvenci�kban magyar�zta meg, a v�ltoz� form�k csak m�dos�t�sok voltak a frekvenci�ban, amit k�nny� volt el�rni �s meg�rteni.

  Na most, az ok, hogy �gy n�zett ki a hal�los �gy�n, tal�n az volt, mert ebben a form�j�ban szeretett volna meghalni. Tal�n ez volt az eredeti, vagy tal�n ez volt a kedvenc form�ja.

An Zhe gyeng�den meg�rintette a fej�t a hif�ival, de semmif�le reakci�t nem kapott.

  - Majdnem meghalt – r�ncolta enyh�n a szem�ld�k�t, ahogy a sz�rnyre n�zett.

Lu Feng mellette csak annyit mondott:

  - Esik.

  An Zhe h�trahajtotta a fej�t, �s l�tta, hogy s�t�t felh�k gy�ltek a fej�k felett. Egy es�csepp plottyan� hanggal hullott a f�k r�teges �gai �s levelei �s az ind�k k�z�, �s sz�tfr�ccsent a talajon. A k�vetkez� m�sodpercben egy �jabb csepp landolt a sz�rny seb�n. Az g�rcsbe r�ndult, l�that�an f�jdalmat �rzett t�le.

  A ny�ri es� olyan gyorsan j�tt, hogy csup�n n�h�ny m�sodperc alatt feh�r es�cseppek zuhogtak s�r�n �s gyorsan, dobperg�snek hallatszottak, ahogy a levelekre csap�dtak. Lu Feng betakarta An Zhe v�ll�t �s fej�t az egyenruh�ja kab�tj�val. An Zhe megsz�lalt.

  - Amerre j�tt�nk, �gy t�nt, van egy barlang a k�zelben.

  Megragadta Lu Feng kez�t, �s fel�llt, majd hezit�lt egy p�r m�sodpercig. V�g�l felvette a kicsi �s remeg� sz�rnyet, �s a k�zeli hegyek fel� s�t�ltak.

  - Az alakja nem valami norm�lis – mondta Lu Feng.

  De An Zhe nem �rzett k�l�n�sebben semmit, hisz az Abyssban sose volt hi�ny furcs�n form�l�dott t�jk�pekb�l.

A barlang sz�ja ott volt el�tt�k, egy csendes ny�l�s az �sszefon�dott ind�k alatt.

  A sz�rny An Zhe karj�ban m�g mindig remegett. Sok �vvel ezel�tt, a fi� hasonl� m�don vonszolta be a s�lyosan s�r�lt An Ze-t a barlangj�ba. Hab�r a sz�v�ben tudta, hogy ez a barlang itt el�tte egy�rtelm�en nem az a barlang volt akkorr�l, m�gis volt egy olyan furcsa �rz�se, hogy az id� �s a v�gzet egym�sra vet�l, �s hogy megint v�gigj�rja azt a r�gi utat.

Azonban, amikor ott �llt az �gynevezett barlangsz�jn�l, v�g�l hitt Lu Feng meg�llap�t�s�nak.

  A barlangsz�j nem az az �ltal�nosan l�that�, szab�lytalan ny�l�s volt, ink�bb �vesnek t�nt. Egy elhagyatott �p�let volt, a felemelkedett talaj �sszenyomta, bepr�selve a jelenlegi form�j�ba. T�nyleg akadt n�h�ny az emberis�g t�nkretett v�rosaib�l az Abysson bel�l sz�tsz�r�dva, �s ezeknek a helyeknek k�l�nf�le �p�letei voltak k�l�nb�z� funkci�kkal. A sz�z �v leforg�sa alatt az Abyss teremtm�nyei r�n�ttek, �s el�rasztott�k �ket.

  Odabent a k�rny�k koroms�t�t volt, a n�v�nyekt�l sz�rmaz�, alkalmi fluoreszk�l�ssal megt�rve. An Zhe letette a sz�rnyet, azt�n az eleml�mp�t egy megfelel� pontra helyezte. Az er�s f�ny csak egy korl�tozott ter�letet vil�g�tott be. A hely egy t�gas csarnok volt, a b�torzata r�g eleny�szett. Egy templomnak t�nt. A falakat idebent �l� sz�rnyek nyomai tark�tott�k, de m�r nagyon r�ginek t�ntek.

  K�nek s�rl�d� p�nc�l hangja hallatszott, ahogy a haldokl� sz�rny fel�j�k m�szott �t centim�tert. An Zhe kiny�lt, �s meg�rintette a sz�rt a l�bain, �s a sz�rny feje elfordult. Az eml�s�kkel ellent�tben, a rovaroknak nem volt pupill�juk, sz�val neh�z volt kital�lni, mire f�kusz�l a tekintet�k, de An Zhe tudta, hogy �r� n�zett.

  Mi�rt n�zett r�? Mire gondolt? Mif�le �rz�sei lenn�nek egy �tszem� sz�rnynek, amikor a hal�los �gy�n fek�dt? An Zhe nem tudta. Hifafonalak m�sztak fel a sz�rny test�n, �s finoman befedt�k a legm�lyebb seb�t.

  A l�bai megr�ndultak, mintha a sz�rny k�zelebb akart volna menni An Zhe-hez, de a k�vetkez� pillanatban minden mozdulat elhalt.

M�r majdnem halott volt.

  An Zhe n�zett r�, nem vonva vissza a hif�it. Olyan �rz�s volt, mintha szemek figyelt�k volna, �s amikor elfordult, felfedezte, hogy Lu Feng a templomot tart� egyik omladoz� oszlopnak d�lt, �s karba tett k�zzel n�zett az ir�ny�ba, mintha megfigyelte volna An Zhe minden mozdulat�t.

  - Gyakran csin�lod ezt? – k�rdezte Lu Feng.

  - N�ha – felelt An Zhe.

  Tudta, mi�rt k�rdezi ezt Lu Feng. Ha tal�lkozott egy s�r�lt teremtm�nnyel az Abyssban, visszavonszolta. Alkalmank�nt m�g egy s�lyosan s�r�lt l�ny is �letben maradhatott, fel�p�lve a biztons�gos barlangban, de az esetek nagy t�bbs�g�ben meghaltak.

Ahogy An Ze-vel is t�rt�nt.

Lu Feng m�g mindig �t n�zte.

  - Akkoriban m�r megvolt az emberi �ntudatod?

  An Zhe visszaeml�kezett egy pillanatra, majd megr�zta a fej�t. Akkoriban csak egy gomba volt, �s ezenk�v�l, nem tudta, hogyan �rja k�rbe egy gomba �letk�r�lm�nyeit emberi nyelven.

Lebiggyesztette a sz�j�t, ahogy folytatta a v�laszt.

  - Ha egy hif�m let�rik, �rzek f�jdalmat, �s f�ltem m�r a hal�lt�l. Sz�val, amikor l�tom �ket haldokolni, azon gondolkodom, hogyan seg�tsek.

Hossz� id� ut�n l�tta Lu Fenget elmosolyodni.

  - Jellemz� r�d, hogy �gy tegy�l.

  A kab�t �tnedvesedett az es�t�l, �s ez a hely k�l�n�sen s�t�t �s nyirkos volt. Szerencs�re a h�tizs�kjukban, amit mindig magukkal vittek, volt egy p�r darab sz�n. Fel�ll�tottak egy t�zhelyet, t�zet gy�jtottak, �s lekapcsolt�k az eleml�mp�t.

  - F�zol? – k�rdezte Lu Feng An Zhe-t.

  An Zhe megr�zta a fej�t, de m�g �gy is k�zelebb h�z�dott Lu Fenghez, �s Lu Feng �tfonta a v�ll�n az egyik karj�t.

Egyik�k sem besz�lt. An Zhe Lu Feng v�ll�nak d�lt, �s a t�ncol� l�ngokat n�zte.

  - K�pes leszek megtal�lni An Ze-t? – k�rdezte hossz� id� ut�n.

  � �s Lu Feng megbesz�lt�k, hogy egy h�napot t�ltenek az Abyssban, �s egy h�napot a kutat�int�zeti b�zison.

  Lu Feng nem ut�lta az Abysst. An Zhe m�g �gy is �rezte, hogy az ezredes prefer�lta az Abysst a b�zissal szemben. Az ezredes ismerte az Abyss megannyi oldal�t, mint a tenyer�t. Ebben a h�napban m�g sok mint�t is tudott gy�jteni a kutat�int�zetnek. De nem sz�m�tott, milyen gyakorlott volt Lu Feng, vagy mennyire sz�k�tett�k le a k�rt, az Abyss �gy is nagyon nagy volt.

  - Am�g a barlang l�tezik, igen – felelt Lu Feng.

An Zhe visszagondolt mindenre, amit az Abyssr�l tudott.

  - A barlang bej�rat�t tal�n befedik a gomb�k, el�nt�tte a v�z, vagy �sszeomlott nagy sz�rnyek harc�t�l… �s n�ha a barlangok maguk is �lnek. Fel�brednek �s elmennek. De �n akkor is keresni akarom. Ez olyasmi, amit meg�g�rtem An Ze-nek. B�r � nem tudja. Akkor legyen egy �g�ret, amit magamnak tettem.

  Mag�hoz besz�lt, mik�zben Lu Feng csak �jra meg �jra megsimogatta a haj�t. A v�g�n azt mondta An Zhe-nek:

  - Nem lesz m�rges, ha k�s�n tal�lod meg.

An Zhe b�lintott. An Ze egy nagyon j� ember volt.

  Kiszakadt az �br�ndos gondolataib�l, �s am�g folytatta a t�z b�mul�s�t, lassan az Abyssr�l kezdett besz�lni. Lu Feng egyszer�en csak hallgatta.

  Egy ponton hirtelen esz�be jutott An Zhe-nek, hogy m�r elmes�lte az eg�sz gombak�nt �lt �let�t Lu Fengnek. Lu Feng tudott az es�s �vszakr�l �s a f�r�l, ugyan�gy An Ze-r�l �s Joshr�l. Ismerte az �sszes embert, akit �, �s ismerte az �sszes dolgot, amivel szembetal�lkozott.

Ezzel szemben � nem tudott semmit Lu Feng m�ltj�r�l.

  - Tett�l… tett�l m�r �g�retet valakinek, amit azt�n nem tudt�l betartani? – k�rdezte.

  An Zhe m�r kigondolta, milyen v�laszt ad. �gy k�pzelte, hogy egy olyan ember, mint Lu Feng, nem tenne k�nnyelm�en �g�reteket, vagy lenn�nek irre�lis fant�zi�i.

De az elv�r�saival ellent�tben, egy r�vid hallgat�s ut�n Lu Feng v�laszolt.

  - Igen.

  A t�zel� ropog�sa fokozatosan elhalkult, �s a forr� l�ngok v�r�s ragyog�ss� v�ltak a fekete sz�ndarabokon. A k�rny�k elhalv�nyult, �s por szaga sz�llt a leveg�ben.

A l�pcs�h�z az �denkert huszonkettedik emelet�n is s�t�t �s poros hely volt.

   - Amikor a nap el�rkezik… - Egy gyeng�d n�i hang sz�lt hirtelen Lu Feng f�l�be. -… amikor a nap, mikor mindannyian felszabadulunk, elj�n, nem lesz sz�ks�gem t�bb� titokban tal�lkozni a gyermekeimmel, mint most.

  Jibran nem volt Madam Lu gyereke, de � is gyakran j�tt a huszonkettediki folyos�ra. Ahogy a v�szkij�rati l�pcs�k korl�tj�n �lt, l�b�lta a kis l�bait, �s azt mondta:

   - Madam, te bizonyosan l�tni fogod azt a napot.

A Madam megpaskolta a buksij�t.

   - A mi nagyszer� tud�sunk itt van.

Jibran h�trahajtotta a fej�t, �s f�ty�lt.

   - Lu Feng �s �n is l�tni fogjuk azt a napot.

A Madam tekintete elvonult Jibranr�l, �s meg�llapodott Lu Fengen.

   - Te is a Vil�g�t�toronyba akarsz menni?

Lu Feng megr�zta a fej�t.

   - Akkor olyan vagy, mint az ap�d – cs�kolta meg a Madam a homlok�t. – Amikor feln�sz, meg kell v�dened a b�zist.

  Azzal a Madam fogta az egyik kez�t, �s Jibran egyik kez�t, �sszetette �ket, �s a saj�t kez�t helyezte el fel�l.

   - L�tni fogjuk azt a napot, �s amikor elj�n… - A fiatal arc�n gyeng�d �r�m l�tszott. – Amikor az a nap elj�n, egy�tt lesz�nk mind, az ap�ddal is. �g�rj�tek meg, ti ketten. �g�rj�tek meg.

   - Meg�g�rem, Madam.

   - �n is, meg�g�rem.

Lu Feng t�rt�nete nagyon r�vid volt, de ahogy An Zhe n�zte �t, a f�rfi figyelme elbarangolt.

Ez�ttal Lu Feng volt, aki figyelte a haldokl� t�zet.

An Zhe kiny�lt.

  Kiegyenesedett, ahogy megpr�b�lta ugyan�gy tartani Lu Fenget, ahogy Lu Feng tartotta kor�bban. Az ezredes l�that�an meg�rtette, igaz�tott a pozit�r�j�n, �s k�zelebb h�z�dott An Zhe-hez. An Zhe �t�lelte a v�ll�t egy karral, �s b�r nem volt ehhez annyira hozz�szokva, nem volt rossz.

  - Egyszer azt mondtad nekem, hogy egy r�zsa miatt v�lt m�hh� sok �vvel ezel�tt – mondta Lu Feng. – Folyamatosan gondolkodom rajta, ki volt az, aki adta neki.

An Zhe megh�kkent.

  Egy napon, amikor az ultrahangos hangsz�r�t m�g nem tal�lt�k fel, vagy amikor egy r�vid id�re le�llt, egy m�h, mely t�ved�sb�l berep�lt a v�rosba, elcs�bult egy vir�gt�l, �s megsz�rta Madam Lu ujj�t.

  A m�h alacsony frekvenci�ja elrejtette mag�t a n� test�ben, hogy fel�bredjen egy nap a j�v�ben, az univerzum egy hatalmas �s ismeretlen hull�m�t�l.

A b�zison bel�l csak Madam Lunak voltak r�zs�i, mert � szerette az ilyesmit, �s az emberek szerett�k �t. Lu Feng apja, �s k�s�bb Lu Feng maga adott neki magokat, amit a Vil�g�t�torony gy�jt�tt �s nyilv�n�tott biztons�gosnak – csak �k ketten.

An Zhe gyeng�den tartotta Lu Feng kez�t.

  A t�zrak�s ki�gett, �s a halv�ny v�r�ss�g is visszah�z�dott. A sz�l visszhangzott a templomban. �gy l�tszott, ez egy �jabb szeles nap volt.

   - Rem�lem, el tudsz menni az Egyes�tett Front K�zpontba – mondta Madam Lu.

  Az volt az utols� eset, hogy Lu Feng besz�lt vele, miel�tt hivatalosan csatlakozott a katonas�ghoz. Akkoriban egy kisebb terephelyen �lt, a b�zis egy oldal�n, olyan t�vols�gban, amin a b�zis civil kommunik�ci�ja ritk�n ment �t.

   - Az a hely illik hozz�d a legjobban. �k mennek ki a vadonba a legkev�sb� gyakran, sz�val a legbiztons�gosabb is – mondta a n�. – A b�zis szolg�lat�ban t�lt�tt �veim alatt most az egyszer �nz� leszek. Azt akarom, hogy �lj. Rem�lem, hogy minden gyermekem �lhet, de csak t�ged ismerlek.

Lu Feng nem mondott semmit.

   - Ha valahol m�shol leszel, akkor sem �ll�talak meg, de ne menj az Elj�r� B�r�s�ghoz. F�lek att�l a helyt�l – morogta a n�. – Tavaly m�g l�v�ld�z�s is t�rt�nt az Elj�r� B�r�s�gon. A b�zisnak sok drasztikus v�ltoz�sa indult v�ront�sb�l, �s az Elj�r� B�r�s�g �gy ontja a v�rt minden nap, mint a vizet. T�l sok a szenved�s ott.

   - Figyelsz r�m? – k�rdezte a n�, miut�n a csend t�l hossz�ra ny�lt.

   - Figyeltem – felelte.

   - Akkor �g�rd meg – mosolygott a n�. – Meg kell �g�rned.

Hirtelen sztatikus zizeg�s recsegett fel.

BZZZ.

Ezt azonnal megnyugtat� zene k�vette, egy pihentet� frekvencia, azt�n egy kedves n�i hang.

   - Eln�z�s�t k�rj�k, de a napszeleknek vagy az ionoszf�r�nak k�sz�nhet�en a b�zis jele megszakadt. Ez teljesen norm�lis. K�rem, tart�zkodjon a p�nikol�st�l, �s folytassa a tev�kenys�geit a szokott m�don. A t�vk�zl�s jele vissza fog t�rni id�vel. Addig a nyilv�nos ad�s k�ldj�k el �nnek, maradjon k�szenl�tben. K�rem, maradjon k�szenl�tben.

  Amikor minden t�zel� laza, s�padt t�rmel�kk� �gett, mely csup�n egy �rint�st�l sz�tomlana, a templom s�t�ts�gbe �s mag�nyos nyugalomba esett.

  Abban a pillanatban azonban sz�mtalan halv�nyz�ld f�ny villant fel, mert a rovarsz�rny, amit felvettek, meghalt.

An Zhe odan�zett. A teste fokozatosan darabjaira hullott, �s kis f�nyek sokas�g�ra foszlott szerte, egy ragyog�, z�ld f�stfelh�re, vagy szentj�nosbogarak raj�ra eml�keztetve.

  A f�nyek el�sz�r �lomszer�en bebor�tott�k �ket, azt�n felemelkedtek, �s bevil�g�tott�k a teljes elhagyott templomot, a Sz�z M�ria foltos k�p�vel a baloldali falon, �s a massz�v festm�ny�vel J�zus megkeresztel�s�r�l el�l. Fonnyad ind�k l�gtak a Sz�z M�ria v�lla k�r�l, az arc�t �llati karmok has�tott�k fel, m�g J�zus test�t pen�sz takarta. Csak a szem�k volt tiszta. Az ind�k, pen�sz �s por m�g�l csendben figyelt�k meg a haland� vil�got.

A f�nyfolyam sz�tfoszlott.

V�gzet sz�r�dott sz�t a haland� vil�gban.

El�z�

Epil�gus 4

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s