2146, harmadik f�ldalatti szint.

     A kaszin� a m�sodik szinten mindig tele volt f�rfiakkal, nagyszer� hely, hogy levad�ssz�k a k�vetkez� �ldozatukat. Doussay gyakran k�ldte fel a l�nyait �s fiait, amikor nem volt el�g kliens�k, vagy mikor l�tott egy j�l kin�z� illet�t azon a szinten – de � csak akkor j�tt fel, amikor ker�t�t j�tszott, nem mikor mag�nak akart klienst. Neki �gy is tele volt a napt�ra szeptemberig, az id�beoszt�s�t teljesen kit�lt�tt�k.

     Ez�ttal is �gy kellett volna lennie. V�r�s, sz�k ruh�ban s�t�lt fel, ami kisz�lesedett a t�rd�n�l, �s a szoknya habos-babos volt a l�ba k�r�l a sok fodort�l; a haja f�tyolk�nt �szott ut�na, �s az �kszerei enyh�n ragyogtak �s csilingeltek, ahogy eleg�nsan s�t�lt, �s mindenki megfordult ut�na, hogy l�ssa. Felemelte az �ll�t, �s egy �tlagos, halv�ny mosolyt viselt, ahogy ment, de senki nem tal�lta volna ki, mi j�rt a fej�ben.

     Sz�val figyelmesen k�rben�zett, ahogy elhaladt az asztalok k�z�tt, ahol a zsoldosok vagy katon�k j�t�kok sz�les v�laszt�k�t j�tszott�k. Megsimogatott n�h�ny asztalt, �s meg�rintette azoknak a v�ll�t, akiket ismert.

     V�g�l a f�st�s sarokban megtal�lta az ember�t; majdnem elrejtette a t�bbi ember, �s l�that�an elfeledkezett az id�pontj�r�l, vagy csak t�ls�gosan elvonta a figyelm�t a p�ker, amit j�tszottak. A n� felhorkant mag�ban, de nem �rdekelte annyira, ameddig a f�rfi fizetett a harmadik szint szolg�ltat�s��rt.

     Elkezdte megv�ltoztatni az ir�ny�t a f�rfi fel�, de miel�tt egy �jabb l�p�st tehetett volna, valaki hirtelen megragadta a bal karj�t. A szor�t�s er�s volt; azonnal tudta, hogy egy f�rfi keze volt. Doussay sebesen fordult h�tra, a haja vadul libbent, �s a jobbja m�r a leveg�ben volt, k�szen arra, hogy pofon csapja a perverzt, aki merte meg�rinteni �t – szab�ly volt a f�ldalatti szinteken, hogy ne �rintsenek meg egyetlen n�t sem a harmadik emeletr�l az enged�ly�k n�lk�l, �s a legt�bb f�rfi tartotta mag�t ehhez. Ez a p�ld�ny, �gy t�nt, felk�sz�lt egy ver�sre a kaszin� f�n�k�t�l.

     De Doussay megdermedt, ahogy h�trafordult. Az illet� el�tte nem csak egy ak�rmilyen illet� volt: az Elj�r� B�r�s�g fekete egyenruh�j�t viselte, minden cicom�j�val egy�tt, a kalappal, a jelv�nyekkel, �s mindennel. Magas volt, v�kony, �s tagadhatatlanul j�k�p� f�rfi, de akkor is B�r�.

     A keze leesett, �s pr�b�lt a f�rfire mosolyogni, akinek elk�peszt�en vil�gos, k�k szeme volt, feh�r b�re, �s vil�gosbarna haja, l�gy von�sokkal kombin�lva. A n� mosoly�ra, meglep� m�don, visszamosolygott.

   - K�rlek, bocs�sd meg a durvas�gomat, h�lgyem – mondta; a hangja lass� �s magabiztos, �s m�lyebb, mint amilyennek Doussay v�rta. Ugyanabban az id�ben el is engedte a n� karj�t. – Csak biztosra akartam menni, hogy felfigyelsz r�m.

   - Csak sz�l�tania kell, B�r� �r – mosolygott, csak, mint mikor fl�rt�lt valaki m�ssal, de nem mert k�zelebb l�pni a f�rfihez, arra gondolva, hogy tal�n csak csapd�ba akarja csalni. Sosem hallott ilyen szel�d t�nust egy B�r�t�l. – Miben seg�thetek h�t? Engem keres, vagy valaki m�st?

   - Kifejezetten t�ged – mondta a f�rfi, �s Doussay gyomra megfordult. Legal�bb nem valamelyik m�sikr�l volt sz� a l�nyai vagy fiai k�z�l. – Besz�lni akartam veled… �s l�tni t�ged. Sokat hallottam r�lad.

     N�h�ny f�rfi a m�sik asztalokt�l laposan r�sand�tott az illet�re. Doussay r�j�tt, milyen szokatlanul csendes volt a hely, hogy volt egy B�r� a k�reikben. M�g mindig j�tszottak, de nem besz�ltek vagy nevettek olyan hangosan. Doussay maga el�g szemreval� volt, de � meg a B�r�… Valamit csin�lnia kellett ezzel a k�retlen szitu�ci�val.

   - Ha ez a helyzet, tal�n velem kellene tartania az emeletemre – mosolygott sz�lesen, �s megengedte mag�nak, hogy r�kacsintson a fiatal B�r�ra. – Csak egy perc, �ssze kell szednem valaki m�st, aki a szolg�ltat�sunkra v�r.

   - Kliensed van �pp? Vissza kellene j�nn�m k�s�bb? – k�rdezte azonnal a f�rfi, mintha agg�dott volna, de a n� sz�m�tott r�, hogy ez valamif�le elme tr�kk; ak�rhogy is, ki merne elk�ldeni egy B�r�t valaki m�s kedv��rt?

   - Nem a kliensem – tiszt�zta le ezt gyorsan. – Az egyik l�nyom�.

   - Oh, �rtem. K�rlek, ne zavartasd magad akkor. – A tiszt enyh�n �sszecsapta a sark�t, �s intett neki, hogy menjen.

     Doussay t�rdei elgyeng�ltek a szokny�ja alatt, �s annak ellen�re, hogy a ruha nem volt t�l szoros, �s szabadon hagyta a v�llait �s karjait, leizzadt benne. Ez az �jszaka vagy az egyik legvadabb lesz, a legnagyobb fog�s�val, amit valaha ejtett, vagy pedig a tot�lis porba hull�sa, mert hagyta mag�t csapd�ba csalni. De enn�l a pontn�l… nem tudott sokat tenni, hogy elker�lje. Le kellett vinnie ezt a szem�lyt mag�val, hogy ne okozott t�bb felesleges jelenetet a m�sodik szinten. A hangulat most nagyon fesz�lt volt.

     A B�r� nem besz�lt t�bbet, �s � meg a m�sik f�rfi is csendben voltak, ahogy k�nosan leereszkedtek a l�pcs�k�n. Doussay �s a f�rfi v�ltottak egy titkos pillant�st, ahogy a B�r� el�tt s�t�ltak, �s a m�sik f�rfi is hal�lra r�m�ltnek l�tszott. M�r minden bizonnyal b�nta, hogy lej�tt a harmadik szintre, de Doussay nem engedte el. Egy csom� el�k�sz�letet tettek, elv�gre, valakinek ki kellett ezt fizetnie.

     Gyorsan lepasszolta a zsoldost az egyik szob�n�l, �s azt�n h�tramosolygott a B�r�ra, aki csendesen k�vette �t.

   - J�jj�n akkor. Bocs�nat a hely a nedvess�g��rt. Biztosan t�l als�rend� az �zl�s�hez.

   - Egy�ltal�n nem.

     Az bizony sajn�latos, gondolta. Egy kicsit rem�lte, hogy ez a hely majd r�veszi a m�sikat a t�voz�sra, hiszen t�nyleg nem a legjobb form�ban lev� emelet volt a piacon. Nem volt m�g p�nz�k jobb szell�z�rendszert �p�ttetni.

   - Mi�rt te gy�jt�tted be azt a f�rfit? Volt valami probl�ma k�zte �s a… koll�g�d k�z�tt?

   - Oh, nem-nem – legyezte meg a kez�t a n�, de valahogy hezit�lt. Nem akart r�szleteiben belemenni a dologba, azonban, egy bord�lyh�zat vezetni m�ris illeg�lis volt, sz�val t�nyleg sz�m�tana, ha elmondan� ennek az embernek, hogyan m�k�dnek a dolgok a harmadik szinten? V�g�l megint mosolygott. – A v�s�rl�nk egy speci�lis m�don k�rte az egyik l�nyunkat. Aj�nlunk extra szolg�ltat�sokat, de �ltal�ban sz�ks�g�nk van egy kis id�re, am�g el�k�sz�tj�k a szob�t vagy a l�nyt, sz�val hogy ellens�lyozzuk a v�rakoz�s k�nyelmetlens�g�t, felk�ldj�k a klienseinket oda italra �s j�t�kra, a h�z sz�ml�j�ra.

    - Oh, �rtem. Milyen kedves gesztus.

     Doussay beharapta az als� ajk�t. Ez a fiatalember nem t�nt t�l �t�lkez�nek, �gy besz�lt, mintha egyszer�en megdics�rte volna �t – furcsa �rz�s volt.

     A dolgoz�szob�j�ba mentek, amit a h�l�ja mellett tartott. Az �vek sor�n megtanulta, hogy nem hozhatott ak�rkit a h�l�j�ba, mint f�n�k, de nem volt olyan egyszer� t�bb szob�t csin�lni itt, sok �talak�t�sra volt sz�ks�g�k. De mindenki egyet�rtett, hogy egy f�n�knek kell, hogy legyen irod�ja. Sz�val most rendk�v�l h�l�snak �rezte mag�t, hogy az emberei annyira er�sk�dtek a t�m�ban. Egy�rtelm�en nem akarta ezt a szem�lyt egyenesen a h�l�j�ba vinni.

     A dolgoz�j�ban csak egy asztal �s h�rom k�l�nb�z� sz�k �llt; a bolhapiacon vette �ket, hiszen nem kaphattak extra b�torokat a b�zist�l. Szerzett egy vintage szekr�nysort, ahol a sz�ks�ges holmijait �s pap�rmunk�it is tarthatta. Volt n�h�ny v�r�s �s �tl�tsz� f�gg�nye a falak k�r�l, csak hogy �rdekesebb� tegye a helyet, annak ellen�re, hogy ablaka nem volt. Szerette, ahogy a v�r�ses sz�n �tfed�sbe ker�lt a feh�rekkel, m�g t�bb �rnyalatot kre�lva a falon. Volt legal�bb annyi falra sz�gezett s�lja is – �s a B�r�t l�tsz�lag teljesen leny�g�zt�k ezek az anyagok k�rben, m�g azt is elmulasztotta, hogy a n� hellyel k�n�lta, �s csak �llt az asztal el�tt, a h�ta m�g�tt tartva a csukl�j�t, egyenes gerinccel.

     Doussay n�h�ny m�sodperces v�rakoz�s ut�n le�lt, �s nagyon neh�z volt, hogy ne vegyen el� r�gt�n egy cigarett�t.  

   - Sz�val… miben seg�thetek, B�r� �r?

   - H�vj Kyannak, k�rlek. – A f�rfi v�gre r�n�zett, �s �szrevette, hogy � m�r �l, �gy azonnal helyet foglalt maga is. Doussay enyhe megk�nnyebb�l�st �rzett ett�l; legal�bb nem tornyosult f�l� ez a magas ember.

   - Kyan – b�lintott Doussay egy mosollyal. A f�rfi boldognak t�nt, hogy ezt hallja, �s elkezdte tanulm�nyozni a n� arc�t.

   - Bocs�nat, ha k�nyelmetlen helyzetbe hoztalak a m�sodik emeleten. Tudom, hogy nem vagyok sz�vesen l�tott vend�g itt. De most nem B�r�k�nt j�ttem.

     Doussay sz�v�t eleresztette a l�thatatlan szor�t�s, ami m�r a mark�ban tartotta egy j�ideje.

   - Oh – v�ltozott a mosolya egy vigyorr�. – Sz�val az Elj�r� B�r�s�g tagjai is csak emberek?

   - Szerencs�re – nevetett Kyan l�gyan. Bizonyosan… t�nyleg nem t�nt B�r�nak most. Ki gondolta volna, hogy a B�r�k k�pesek nevetni? – �s nem is eg�szen az�rt j�ttem, hogy a… te… - Nem fejezte be a mondatot, csak fel� b�lintott. � felvonta az egyik szem�ld�k�t, hallva ezeket a szavakat.

   - Ha nem az eny�m�rt, akkor valaki m�s�t szeretn�d? – k�rdezte azt�n, �s az aggodalma ism�t felemelkedett. Sosem volt j� jel, amikor valaki visszautas�totta �t. Az mindig azt jelentette, hogy a kliens valami extr�t akart – n�ha, hogy el�g�tsenek ki valaki undor�t� f�tist, ami f�jdalmat okozna a l�nyainak vagy fiainak, vagy… egy tin�dzsert. Doussay nagyon j�l tudta, hogyan m�k�dnek; amikor elkezdett dolgozni tizenegy �vesen, akkor is legal�bb ennyi v�s�rl�ja volt, mint most, feln�ttk�nt.

   - Nem. Ahogy mondtam, miattad j�ttem – n�zett Kyan m�lyen a szem�be. – Ismerlek… vagy legal�bbis, azt hiszem, l�ttalak egyszer valahol m�shol, �s nem tudtalak kiverni a fejemb�l.

   -… Oh… - mosolygott �jra, de egy kis bizonytalans�ggal. – �n… sajn�lom. Nem hiszem, hogy eml�kszem, hogy tal�lkoztam volna B�r�kkal.

   - Oh, akkor m�g nem voltam B�r�, �s nem a K�lv�rosban t�rt�nt – magyar�zta el gyorsan a f�rfi. – Az �denkertben volt. L�ttalak egyszer… nagyon csinos volt�l, nem �gy, mint a l�nyok az �n emeletemen. Keresni akartam ut�nad, de nagyon neh�z volt r�d tal�lni, �s feladtam. Azt�n, amikor csatlakoztam az Elj�r� B�r�s�ghoz, hallottam egy csodasz�p n�r�l, aki a feketepiacon �l, �s… nagyszer� munk�t v�gez. L�ttam egy k�pet r�lad, �s tudtam, hogy te vagy az a l�ny. Sosem l�ttam olyan gy�ny�r� hajat, mint a tied.

     Doussay megint lefagyott. Meg�rizte a mosolyg� arcot, de bel�l nagyon gyorsan nagyon kih�lt. Igaz�b�l, a B�r� nagyon bar�ts�gosnak �s �szint�nek hangzott, de nem tudott mit tenni, kezdett f�lni n�h�ny k�vetkezm�nyt�l. Az �sszes alkalom k�z�l… most j�tt el a pillanat, amikor felfedezik, hogy � egy sz�k�tt, term�keny n� az �denkertb�l? Ez nem t�rt�nhet meg. M�r egy �vtized eltelt.

   - Te… zavarba hozol – er�ltette ki ezeket a szavakat a n� mag�b�l, pr�b�lva nyugodt maradni. – Egy�bk�nt, bocs�nat, m�g most sem eml�kszem r�d. Tal�n l�thatt�l engem az �denben, de mit mondhatn�k… ide lettem k�ldve…

   - Melyik emeleten volt�l? – k�rdezte a f�rfi k�v�ncsian, k�zelebb hajolva az asztalhoz kettej�k k�z�tt.

   - �n… oh, neh�z eml�kezni… tal�n a hetediken – h�zta el� a fenek�b�l gyorsan, mert �tlete sem volt, h�ny emelet volt ott, vagy h�ny gyerek.

   - �n a hetedik emeleten voltam – mosolygott a B�r�.

   - Akkor tal�n a hatodikon – v�laszolt egy kuncog�ssal a n�. – A mem�ri�n nem szolg�l valami j�l, tudod.

   - Sajn�lom, ez is k�nyelmetlen�l �rint?

   - Egy�ltal�n nem – hazudta a n�, �s megint meglengette a kez�t, de azt�n leejtette a karj�t az �l�be, �s az asztal v�delme alatt megszor�totta az ujjait. – Sz�val, hadd tiszt�zzam… ide j�tt�l, csak az�rt, hogy megtal�lj, �s k�sz�nj, mert egyszer l�tt�l az �denben?

   - R�viden, igen – nevetett a B�r� megint. – Sokat gondoltam r�d, �s nyomoztam egy kicsit ut�nad, miut�n r�j�ttem, hogy te volt�l az a l�ny.  

   - Lenyomozni egy n�t, ez nem valami sz�p, Kyan – szidta meg j�t�kosan, de a gyomr�ba belev�gott egy l�thatatlan vill�m. – Tudod, ezen az emeleten, m�lyen tisztelnek benn�nket. Semmi nem t�rt�nhet a beleegyez�s�nk n�lk�l.

     �gy t�nt, a B�r�nak egy kis piross�g lepi el az orc�it.

   - Nem a tiszteletlen m�don �rtettem, term�szetesen – jav�totta ki mag�t gyorsan, idegesen lepillantva.

     Doussay el�g megfigyel�st v�gzett. Ismerte ezt a fajta f�rfi t�pust, de nem kapott manaps�g sok ilyet.

     A f�rfi �sszekaparta mag�t hamarosan, �s visszan�zett r�.

   - Csak a nevedet tudtam meg, �s apr�s�gokat, amiket ak�rki tudhat r�lad. A munk�m nagy r�sze a F�v�rosban zajlik, sz�val m�g nem vagyok annyira ismer�s a K�lv�ros t�rt�neteivel �s h�res embereivel.

     Doussay mosolygott. El�red�lt, hogy a k�ny�k�t az asztalon pihentesse, �s biztos�totta, hogy a ruh�ja kihangs�lyozza a mellkas�t, ahogy az �ll�t a k�zfej�n t�masztotta egy eleg�ns �s fl�rt�l�s oldalra billentett fejjel. Kyan szemei azonnal leestek a mell�nek arra a pontj�ra, ahol a m�ly v�lgy felt�nt a dombok k�zt, miel�tt a ruha eltakarta volna �ket. Azt�n a f�rfi felny�lt, hogy megigaz�tsa a kalapj�t, mik�zben elford�totta a fej�t a szoba jobb oldala fel�, az arca �gett. Pr�b�lta elfedni ezt a t�nyt a kez�vel, ahogy m�g mindig a sapka karim�j�t tartotta. Igen, Doussay meg�rz�se helyes volt: ez a f�rfi egy�rtelm�en sz�z volt.

     Kyan el is vesztette a szavait enn�l a pontn�l, �s a csendben Doussay megem�szthetett mindent, amit hallott. Nem engedhette le a v�delm�t. Az Elj�r� B�r�s�g tagja, aki F�v�rosban dolgozik… ez m�r gyan�s volt. A legt�bb elj�r� b�r�s�gi tag a K�lv�rosba volt helyezve, mert �k voltak a legjobbak abban, hogy megvizsg�ljanak mindenkit, aki visszat�rt a vadonb�l. Mi j�t tehetn�nek a F�v�rosban, igaz? Hacsak nem az Arbiter maga volt, de Doussay ismerte a jelenlegi Arbiter arc�t, �gy ez a f�rfi nem lehetett az.

   - Nem probl�ma – mondta a n� v�g�l, visszavonva a f�rfi figyelm�t mag�ra, de a B�r� most sokkal �vatosabb volt a tekintet�vel. Szigor�an Doussay arc�ra b�mult. – Csak cukkoltalak egy kicsit. T�l j� sz�v� vagy. Vagy csak tapasztalatlan? Sz�ks�ged van egy italra, hogy ellazulj? Tudok adni.

     A B�r� k�nosan mosolygott, azt�n nevetett a szavaira.

   - Bocs�nat… Ideges vagyok – ismerte el, �s egyenesen a szem�be n�zett. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy �lom vagy sem. Olyan nagyon l�tni akartalak gyerekkorom �ta… te lett�l az angyalom.

     �gy t�nt, Kyan hirtelen elvesztette a sz�gyenl�ss�g�t, vagy csak nem volt tiszt�ban vele, milyen �des �s intim volt, amit mondott. Vagy – pontosan tudta, �s mindez az aranyoss�g csak sz�n�szked�s volt.

     Doussay pr�b�lt nyugodt maradni, de vissza kellett fognia a nevet�s�t; ezt a ny�las kijelent�st sokan haszn�lt�k m�r, ami�ta itt dolgozott. De el kellett ismernie Kyan jav�ra: egyik�k sem hallatszott ennyire �szint�nek ezel�tt. B�rmelyik m�sik alkalommal csak olyan volt, mint egy agyonhaszn�lt felszed� duma olyanokt�l, akik a kliensei szerettek volna lenni.

   - Egy angyal, aki lezuhant a mennyekb�l a pokol legm�lyebb bugyraiba? – s�hajtott a n�, ahogy ezen gondolkodott. – Milyen tal�l�. – Az �den volt a mennyorsz�g, �s ez a hely val�ban a legmocskosabb �s legalantasabb form�ja volt a l�tez�snek, b�rmilyen �l�l�ny sz�m�ra.

     Hab�r, � nem volt angyal. Nem volt olyan t�k�letes.

   - Sajn�lom – mondta Kyan, fel� b�lintva. – Megint hib�ztam. Nem �llt sz�nd�komban �sszem�rni az �letedet semmivel. Csak azt hittem… Nem… Nem v�gysz elhagyni ezt a helyet?

     Doussay szuggeszt�ven �s k�rd�n felvonta a sz�pen form�lt szem�ld�k�t.

   - Elhagyni? Gondolod, hogy nem szeretek itt lenni? – mosolygott, �s a l�bai elkezdtek dolgozni az asztal alatt.

     Lassan el�remozdult, m�g el nem �rte a B�r� szorosan �sszez�rt l�bait. A fiatalember �rezte az �rint�st, amikor a n� az �v�hez d�rg�lte a bok�j�t, �s az �d�mcsutk�ja megugrott.

    - Te… te szereted ezeket a munk�kat? Nem akarsz m�sik munk�t? – V�delm�re sz�lva, igaz�n pr�b�lt k�z�mb�s arcot v�gni. A hangja halv�nyan remegett. – Seg�thetek, hogy kijuss innen.

     Doussay meg�llt egy m�sodpercre, �s �sszezavarodott. Hab�r igaz�n odafigyelt minden reakci�ra, amit a f�rfi produk�lt, nem igaz�n hitte, hogy komolyan err�l a t�m�r�l akart besz�lgetni. Azt gondolta, hogy a f�rfi csak pr�b�lja h�zni az id�t, mindenf�le okokb�l – de erre Doussay �gy �rezte, mintha valami viszketni kezdett volna a lelk�ben.

     Elmenni?

     Valami okn�l fogva ez sosem volt k�rd�s. M�g mikor t�z �ves volt, �s meg�rkezett a K�lv�rosba, vagy mikor tizenegy �vesen megsz�k�tt az �r�kbefogad� sz�leit�l, �s erre a szintre j�tt, vagy mikor az els� teljes k�z�s�l�s�n esett t�l p�r h�nappal k�s�bb, �s �lomba s�rta mag�t… valami okn�l fogva sosem igaz�n gondolt r�, hogy elmenjen. Az els� itt t�lt�tt �ve alatt volt n�h�ny �lma az �denkertr�l �s az anyj�r�l, de tudta, hogy nincs m�d r�, hogy oda visszat�rjen, �s a K�lv�rosb�l… m�gis hova mehetett volna? A vadonba? Ahhoz egy�bk�nt is t�l fiatal volt.

     Nem volt hely hova menni. Nem voltak sem magasabb szintek, vagy m�lyebb g�dr�k egy olyan n�nek, mint �. Egyszer�en elfogadta. Egy m�d volt csak az �letre, �s az az volt, hogy az adotts�gait haszn�lva kihozza bel�le a legjobbat. A teste lett a fegyvere �s az eszk�ze. Term�szetesnek �rezte, m�g a legagressz�vebb kliensekkel t�lt�tt est�in is.

   - �gy t�nik, igaz�n rossz vagyok benne, hogy bar�ts�gos besz�lget�st folytassak veled – hallotta meg a B�r� hangj�t, mire felriadt. Sz�les mosolyt mutatott be, �s megnyalta az ajkait.

   - Bocs�nat… ez nem igaz, �lvezem a besz�lget�s�nket. Csup�n meglept�l. Tudod, hogy �n vagyok ennek a helynek a vezet�je, ugye? J� munk�m van, j� fizet�ssel, helyem, ahol �ljek, �s emberek, akikkel t�r�djek. Nincs semmi, amit�l el kellene menek�ln�m.

     A B�r� leny�g�z�ttnek l�tszott, de egy kicsit d�bbentnek is. Mostanra m�r elvesztette az arca teljes piross�g�t.

   - Boldog vagy itt? De f�rfiakat kell kiel�g�tened, nem? – k�rdezte egyenesen. Doussay csendesen nevetett.

   - Nos, igen, mondjuk. N�ha n�ket is. Mi�rt? Bosszant? – k�rdezett vissza tr�f�san, �s r�kacsintott. Kyan bemutatott neki egy f�lmosolyt, ami macskaszer�v� tette az arc�t.

   - Lehet, hogy igen, egy kicsit – vallotta be, �s miel�tt Doussay b�rmit mondhatott volna, m�lyet s�hajtott. – Tal�n hinni akartam benne, hogy sz�ks�ged van r�m. Mik�zben val�sz�n�leg igazad van, �s �ppen ford�tva. Lehet, hogy t�nyleg szeretn�m a szolg�ltat�saidat… olyan m�don.

   - Oh? – Doussay kuncogott, �s erre a vallom�sra folytatta a f�rfi l�b�nak simogat�s�t az asztal alatt. Azok a szigor�an �sszez�rt l�bak kezdtek kiny�lni, ahogy a n� l�ba k�v�ncsian kalandozni kezdett rajtuk.

     Persze, nem lep�d�tt meg. Tulajdonk�ppen az furcs�bb lett volna, ha ez a fiatal B�r� k�pes lett volna elutas�tani �t, miut�n j�tszani kezdett vele. M�gis, a n� �gy d�nt�tt, igazodik a sztorij�hoz, mintha nem tudta volna a kezdetekt�l. – Mi�rt gondoltad meg magad?

   - Azt hittem, nem szereted a munk�dat… Tiszteletben akartam tartani… Azt hittem, tal�n valami m�lyebbre v�gysz, mint ezek az interakci�k az… �gyfeleiddel. – M�g mindig �sszef�gg� mondatokat haszn�lt, de meg kellett �llnia itt-ott, hogy a hangj�t nyugodtnak �s magabiztosnak tartsa meg. A n� csak mosolygott. – De mivel szeretsz itt lenni… M�g mindig �gy gondolom, hogy gy�ny�r� vagy, �s hogy jobbat �rdemehhh…

     Kyan szavai mondat k�zben haltak el, �s leveg� ut�n kapott. Az arca megint m�lyv�r�sbe fordult, amikor Doussay l�ba el�rte az �l�t. A n� mosolya sz�les vigyorr� v�lt. Oh, ez a kedves, fiatal B�r� m�r k�kem�ny volt, amikor m�g nem is �rintett�k egym�s meztelen b�r�t.

  -… �h… �rdemelsz – ny�gte a fogai k�z�tt sz�rve, �s nem tudta a l�legzet�t olyan egyenletesnek megtartani, mint kor�bban. Doussay lassan massz�rozta azt a kem�ny dolgot a l�bujjaival, pontosan tudva, hogyan teheti m�g jobb� sz�m�ra.

     Elhagyni ezt az �ll�st sosem volt az opci�i k�z�tt, ama egyszer� okb�l, hogy szerette is a munk�j�t. Eredetileg borzalmas volt. De ahogy kapizsg�lni kezdte a szerelmesked�s jelent�s�t, �s t�bb kliense volt, akik nem b�ntalmazt�k �gy – �s mikor t�nylegesen kezdett felcseperedni, �s tin�dzserr� v�lt – �lvezte ezeket a dolgokat.

     K�l�n�sen �lvezte a hatalmat, amiket ezekre a f�rfiakra �s n�kre gyakorolt. M�sf�le vezet�i szerep volt ez. Az �ll�sa tele volt aggodalommal, kem�ny munk�val, �s kev�s alv�ssal, sok t�rv�nyker�l�, rejt�zk�d� �s hazudoz� szitu�ci� mellett. De amikor a kliens�vel volt, teljes dominanci�t gyakorolt felette. Nem voltak t�bb� k�ts�gek vagy stressz, olyan k�nnyeds�ggel uralkodott rajtuk, mint ahogy l�legzett. R�j�tt, milyen hatalma van a kis j�t�kainak �s tetteinek – �s a k�lsej�nek – �s mikor megtanulta, hogyan haszn�lja ki ezeket helyesen, rendk�v�l sz�rakoztat�v� v�lt. Ezen fel�l, a klienseihez hasonl�an tudta �lvezni a k�z�s�l�seiket.

     A combjai enyh�n remegni kezdtek, ahogy specifikusabb mozdulatokkal kezdett b�nni a f�rfi erekci�j�val, �rezte a r�ng� tagot a talpa alatt, ahol az anyag nedvess� v�lt, �s ez a kis j�t�k �t is felizgatta, az �le a fel-al� mozg� l�b�nak ritmus�val kezdett dobogni.

     Val�ban �gyba akarta vinni ezt a f�rfit hamarosan. Nagyon �des �s k�nnyen ir�ny�that� volt. M�g a m�rete is akkora volt, amit Doussay kedvelt. Ha k�pes fog�st tal�lni rajta – �gy t�nt, a f�rfi visszaj�rna hozz�, mint �lland� kliens – az hossz�t�von hasznos lehetne a munk�j�nak. Sosem volt rossz �tlet, hogy legyen egy bels� embere az Elj�r� B�r�s�gn�l. Doussay tudta, hogy remek�l tudn� haszn�lni ezt a fiatal B�r�t megannyi esethez.

     Kyan szeme p�r�s lett, az asztalra d�lt, �s a k�ny�k�n t�maszkodott meg, amikor a cs�p�je elkezdett Doussay l�ba fel� l�kni. Az arca m�g mindig �l�nkv�r�s volt, nem tudott mindent visszatartani – csak a hangja t�nt nagyon szorosan elz�rtnak a fel-al� ugr�l� tork�ban. M�r most nagyon k�zel volt a cs�cshoz, �s Doussaynak gondolkodnia kellett arr�l a pillanatr�l – be kellene mutatnia a f�rfinek a kedvenc tr�kkj�t? Az edgingben volt a legjobb*: szokta ezt csin�lni mind mag�val, mind a klienseivel, mivel igencsak megemelte az �lvezet szintj�t. Azonban nem mindenki volt oda �rte. Az edging f�jdalmas is lehetett, �s nem volt t�relmetleneknek val�.

     Vagy csak hagyhatja, hogy meglegyen az orgazmusa. Ezek a fiatal f�rfiak mindig k�szen �lltak k�t vagy h�rom menetre egyhuzamban, nem �gy, mint az id�sebbek. M�g ak�r fel is aj�nlhat egy nagy akci�t a B�r�nak, bemutatva, milyen nagylelk� is volt �, �s odaadhatja neki a m�sodik k�rt ingyen. Vagy az els� alkalm�t teljes eg�sz�ben adja neki ingyen? Hiszen, ha megszerzi ezt az embert �lland�ra, az �pp el�g fizets�g lesz – egy val�di B�r�, mint a kliense… micsoda kap�s!

     De miel�tt d�nthetett volna a k�vetkez� l�p�sr�l, az izzadt l�gk�rt hirtelen megzavarta a ny�l� ajt� nyikorg� hangja.

     Gyorsan visszah�zta a l�b�t, �s hideg hull�m rohant v�gig a test�n, azonnal el�zve az izgalm�t. M�r majdnem d�h�s lett, mi�rt j�nne be b�rki is an�lk�l, hogy kopogna az ajt�n (�s hogyan felejthette el bez�rni!), �s a B�r� is nagyon zavarodottnak �s sz�gyenkez�nek t�nt, ahogy az ajt� fel� n�zett, pr�b�lva rejtegetni az als� r�szeit a karj�val.

     Azt�n mindketten megfagytak.

     Egy kisfi� kukucsk�lt a szob�ba, azt�n l�tva, hogy a k�t ember csak az asztaln�l �l, b�tors�got nyert hozz�, hogy teljesen bel�pjen, �s becsukta az ajt�t maga m�g�tt. Doussay �gy �rezte, minden csepp d�h elt�nt a test�b�l, �s n�h�ny m�sodperc �ress�g ut�n a sz�vver�se hirtelen sokkal gyorsabb lett.

     Doussay k�ts�gbeesetten pillantott a B�r� arc�ra.

     Kyan �gy n�zett ki, mintha vill�m csapott volna bele, csak �lt ott, pr�b�lva meg�rteni, hogy lehets�ges ez – �gy t�nt, hasonl� �ress�g volt a fej�ben, mint amit Doussay �rzett egy kicsit az im�nti pillanatban.

   - Madam… nem tudok aludni… aludhatok veled az �gyadban ma este? – k�rdezte egy fiatal hang, �s John �thelyezte a s�ly�t az egyik l�b�r�l a m�sikra, mik�zben a h�ta m�g�tt rejtegette a kezeit. M�r a h�l�ing�t viselte, �s az arca val�ban f�radtnak t�nt.

     Doussay kinyitotta a sz�j�t, de az ajkai kisz�radtak, �s a torka �sszeszorult. M�g egyszer vetett egy pillant�st Kyanra, azonban ez csak m�g idegesebb� tette. A B�r� arca nem volt �res t�bb�. A szem�ld�k�t r�ncolta, �s egy�rtelm�en t�prengett valamin, ahogy a kisfi�t vizsg�lta.

     Nyilv�nval� volt, hogy John nem volt t�z �ves, ami a F�v�ros �ltal a K�lv�rosba k�ld�tt gyermekek kora volt. Egy ilyen fiatal gyermeket l�tni errefel� – f�leg ezen az emeleten… Nem volt j� kifog�s r�. A b�ncselekm�nyre f�ny der�lt.

     A B�r� hirtelen visszafordult Doussay fel�, �s egy nagyon �les pillant�ssal n�zett r�. A n� azonnal megborzongott, �s nem tudta �llni a pillant�s�t; pr�b�lt nem leveg� ut�n kapni, annak ellen�re, hogy �gy �rezte, megfullad. �ntudatlanul n�zett vissza Johnra, az als� ajk�ba harapva.

     Mi… mif�le hazugs�g m�k�dne itt? Ez sz� szerint soha nem t�rt�nt ezel�tt, egyik gyerekkel sem. Egy teljes titkos szekci� volt az emeleten, amit az itt sz�letett gyerekeknek sz�ntak, �s Johnnak mindig ott kellett aludnia vel�k…

     Majdnem mindig… Doussay este dolgozott, hatt�l tizenegyig, t�bbnyire (ha semmi nem zavarta meg ezt a peri�dust), �s a gyerekeket f�l hatkor dugt�k �gyba, hogy egyik kliens se l�ssa �ket. M�gis, amikor v�gzett a munk�val �s a zuhanyz�ssal, el�g gyakran tal�lta ezt a kis pimasz fi�t az �gy�ban, �s v�g�l egy�tt aludtak, egym�st �lelve reggelig.

     H�t pokol. Nem felt�telezte, hogy John ebben a szent pillanatban sz�kne ki.

   - Sajn�lom… dr�g�m. K�rlek… menj a szob�mba, ok�? Hamarosan j�v�k.

     El�sz�r �s legf�k�ppen… el kellett t�ntetnie a fi�t a B�r� szeme el�l. De a szerencse kezdett m�s ir�nyba folyni t�le.

   - V�rj – sz�lt Kyan rekedt hangon, amikor John engedelmesen megint az ajt� fel� fordult. A kisfi� meg�llt, �s visszan�zett a szok�sos k�v�ncsis�g�val. – Mi a neved?

   - A nevem John – v�laszolt. Doussay nem tudott neki jelezni, hogy egy sz�t se sz�ljon, mert tudta, hogy a B�r� �szrevenn�. John nagyon okos gyerek volt… de akkor is csak �t�ves. Egyszer�en boldog volt, amikor valaki figyelt r�. Most megint a szoba fel� fordult, �s m�g k�zelebb is l�pett Kyanhoz �s Doussayhoz. – Mi a neve, uram?

   - H�vhatsz geg�nek*. – A B�r� hangsz�ne nem volt hideg vagy parancsol�. El�g kellemes �s meleg volt. John nyilv�nval�an azonnal biztons�gban �rezte mag�t ett�l a v�laszt�l. Azonban Doussay tudta, hogy ez egy csapda volt. – H�ny �ves vagy, John?

   - �t. – John nagyon b�szke volt a kor�ra, � volt a legfiatalabb fi� az emeleten, m�gis �gy viselkedett, mint a legid�sebb. Doussay sz�ve les�llyedt, �s egy m�sodpercre lehunyta a szem�t. – Nem kellene fent lennem ilyenkor, de a Madamra v�rtam, hogy befejezze a munk�j�t. Maga a kliense?

     Ez a k�rd�s egy�rtelm�en eml�keztette a B�r�t, mit csin�ltak, miel�tt John bel�pett a szob�ba, �s hirtelen sz�gyenl�snek t�nt, �s elvesztett valamennyit a magabiztoss�g�b�l, de k�pes volt tov�bb mosolyogni a gyerekre, miel�tt �gy d�nt�tt, megint Doussayra n�z. A n� m�g egyszer gyorsan elpillantott.  

   - John… menj az �gyamba, rendben? – ism�telte Doussay, �s a hangs�lya sokkal szigor�bb volt ez�ttal, jelezve, hogy nem fogad el kifog�sokat. John csal�dottnak t�nt egy kicsit, val�sz�n�leg azt rem�lte, hogy csever�szhet m�g ezzel a kedves emberrel itt, de azt�n v�g�l engedelmeskedett, �s eln�z�st k�rve elhagyta a szob�t.

     A f�lledt l�gk�rb�l egy j�ghidegbe; a csend sz�rta Doussay f�l�t. Se �, sem a B�r� nem besz�ltek. Doussay felsorakoztatott n�h�ny hazugs�got a fej�ben. Ha John csak �gy felbukkant valahogy ezen az emeleten, tal�n kib�kl�szva a F�v�rosb�l? Nem mintha az lehets�ges lenne… vagy felsz�k�tt a vonatra? Mi van, ha � a fia egy k�pzeletbeli katon�nak, aki itt hagyta �t, miel�tt meghalt? Na de mi�rt itt?

     Pr�b�lta kital�lni, melyik hazugs�g melyik sztori vonal�hoz illene. �rezte a k�sztet�st, hogy gyorsabban csin�lja, de ahogy k�nyszer�tette mag�t, az agya kezdett k�d�ss� v�lni, �s minden �tlete, amije volt, elt�nt, egyik a m�sik ut�n, csak p�nikot hagyva maga ut�n, �s sokkal egyszer�bb k�rd�seket.

     Mire gondolt Kyan ebben a pillanatban? Hogyan hallgattathatja el?

   - Aranyos fi�.

     Megrezzent a B�r� hirtelen hangj�t�l. Kyan m�g mindig az arc�t vizslatta, de most egy sokkal intenz�vebb tekintettel, mint eddig valaha.

   - A piacon tal�lt�k.

     Doussay t�prengett az opci�in, �s a kev�sb� rizik�sat v�lasztotta. Nem jelenteni egy “elveszett” gyereket a V�rosv�delmi Hivataln�l m�g mindig b�nt�ny volt. De nem volt olyan komoly b�ncselekm�ny, �s m�g ki lehetett fejteni a t�m�t, t�bb id�t adva neki, hogy egy jobb h�tt�rt�rt�nettel rukkoljon el�. M�r ki kellett volna tal�lnia egyet… mi�rt volt ilyen nemt�r�d�m, hogy nem gondolt h�tt�rt�rt�netre?

   - A tied, nem igaz? Az arca nagyon hasonl�t a tiedre.

     Doussay megd�bbent ezt hallva, �s nem tudta visszatartani mag�t, hogy a B�r�ra n�zzen. Kyan szel�d von�sai szigor�nak t�ntek a kedves mosoly n�lk�l, de a komolys�ga nem �rz�d�tt fenyeget�nek. Alighogy egym�sra n�ztek, a B�r� �sszevonta a szem�ld�k�t.

   - Tal�n t�vedtem… vagy…

     Mintha valami klikkent volna a fej�ben, a szeme enyh�n elkerekedett, �s Doussay valahogy �rezte. Tudta, mif�le pontokat k�t�getett �ssze, m�g ha rossz is volt a k�vetkeztet�se.

     A b�zis szem�ben csak az �denkert n�i tudtak eg�szs�ges gyermeket sz�lni. Lesz�m�tva, hogy ez egy orbit�lis hazugs�g volt, az emberek, akik nem voltak a Rose Manifesto r�sztvev�i, nem tudt�k a r�szleteket. Amit tudtak, hogy a terhess�g itt megtiltott�k, de nem is sejtett�k, hogy nem volt az �sszes K�lv�rosban �l� n� term�ketlen, a legkev�sb� sem. Csak mert n�h�nyuknak 59 pontot kapott a Manifest�ban, ami nem volt el�g, hogy az �denben maradjanak, nem azt jelentette, hogy 100%-ig kudarcra voltak �t�lve. Nem voltak t�nyleges el�rejelz�sek, hogy ezekb�l a terhess�gekb�l mennyi fordulna rosszra, �s mennyi nem.

     Egy laikus vagy egy f�rfi sz�m�ra, akinek sosem volt kapcsolata a gyermeksz�l�s vagy a term�ketlens�g k�rd�s�vel, ez nem volt vil�gos. M�g ha az Elj�r� B�r�s�g tudott is ezekr�l a dolgokr�l, a B�r� hib�s k�vetkeztet�s�vel, �s Doussay k�lsej�vel, itt volt ez a m�r k�nnyen f�lre�rthet� megold�s a rejt�lyre.  

     Az � szemsz�g�b�l lehet, hogy ez azt jelentette, hogy ha Doussay k�pes volt egy eg�szs�ges gyermeket sz�lni, akkor az �den magasabb szintjeir�l kellett j�nnie, �s hogy a n� nem eml�kezett a saj�t emelet�re szint�n egy szil�rd bizony�t�k volt erre.

     Ez egy kett�s b�nt�ny. Mivel egyik term�keny n�nek sem volt joga elhagyni az �denkertet, kiv�ve Madam Lut, �s azon a helyen k�v�l egyik n�nek sem volt joga gyereket sz�lni. Hab�r John t�nyleg nem volt az �v�, valahogy m�gis kider�lt bel�le egy f�ligazs�g.

     Ha a szitu�ci� nem lett volna ilyen rossz, Doussay nevetett volna.

     B�r helytelen, m�gis helyes, mi?

     A B�r� ism�t a saj�t ura volt, mintha az elm�lt f�l �ra sosem t�rt�nt volna meg kettej�k k�zt. Doussay minden dominanci�ja elt�nt, �s nem volt r� m�d, hogy visszaszerezze, mivel a tiszt fel�llt.

   - Azt hiszem, most mennem kell. Egy kliensed v�r r�d. – Kyan m�g mindig vetett egy apr� mosolyt a n�re. – A gyerekeknek aludnia kellene ebben az �r�ban, sz�val siess. Egy m�sik alkalommal visszaj�v�k, hogy… besz�lj�nk m�g, �s tal�n befejezz�k, amit elkezdt�nk.

     A B�r� meghajolt Doussay fel�, �s � is fel�llt, de a hall�sa kezdett tompulni, �s a l�t�sa besz�k�lt, ahogy a pulzusa emelkedett, �s rengeteg dolog villant �t az elm�j�n.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s