2156. A vadon.

     A n� nem sz�m�tott r�, hogy ez a nap el�rkezik. Sosem �lmodott r�la, hogy megl�togassa a kinti vil�got, �s nem volt ideje ilyesmiket tenni. Nem volt zsoldos, �s nem volt harcos – nem ebben az �rtelemben, legal�bbis. Lesz�m�tva a xenogenikusakat, amelyek pr�b�ltak behatolni a b�zisra, sosem l�tott egyetlen igazi, sz�rny-form�j� sz�rnyet sem ezel�tt. Csak k�peket l�tott r�luk, �s az t�bb mint el�g volt neki.

     Ezt a munk�t is vissza akarta utas�tani. Mif�le badars�g! Milyen idi�ta katona vagy B�r� hinn� el, hogy � zsoldos?! Nos, igen, sz�k�s, fekete, szil�rd zsoldos ruh�t viselt, �s kem�ny, neh�z mell�nyt, �s v�d� r�szeket mindenhol a tagjain, melyek �tsz�r sz�lesebb� tett�k a megjelen�s�t, mint val�j�ban volt. Viselt egy fejr�szt is, ami befedte a hossz�, hull�mos haj�t. De az arca… annyira felismerhet� volt. M�g ha a katon�k nem is l�togatt�k az emelet�t olyan gyakran, egy n�nek sem voltak ilyen von�sai ezen a helyen. Nem tudta �szrevehetetlenn� tenni, m�g akkor sem, ha akarta n�ha.

     De valahogy m�k�d�tt. Amikor el�rt�k a kifel� vezet� ellen�rz�pontot, a p�nc�los j�rm� legm�lyebb rekesz�ben �lt, �s a katona csak v�gigpislantott mindannyiukon. A s�t�ts�g val�ban el�g j�l rejtette el a von�sait, hogy a tiszt ne vessen egy m�sodik pillant�st fel�. Egy�bk�nt is a meg�rkez� zsoldosokra koncentr�ltak. Ezen k�v�l, Doussaynak volt m�sik k�t n�i utast�rsa; a nev�t szint�n nem emelt�k ki a szem�lyi k�rtya sz�mok list�j�n. Azt�n a kis csapatukra csapt�k az ajt�t, �s h�rom percent bel�l tov�bb engedt�k �ket.

   - K�sz�n�m, hogy elj�tt – suttogta mellette az egyik n�. A j�rm� el�g s�t�t volt, �s k�nyelmetlen. Doussay szerzett mag�nak n�h�ny takar�t, amit a feneke al� tudott tenni, de gyakorlatilag a kocsi padl�j�n �lt. Ami�ta a harmadik emelet vezet�je volt, nem tapasztalt ilyesf�le diszkomfort�rzetet. A mellette �l� n� a kez�be vette Doussay�t. – H�l�s vagyok a seg�ts�g��rt.

     Doussay mosolygott, de senki nem l�thatta.

   - Ne k�sz�nje. Nem csin�ltam m�g semmit – mutatott r� kiss� k�nosan. – Nem is biztos, hogy egy�ltal�n tudok. Sosem voltam b�ba. �s h�j�n vagyunk orvosoknak.

   - �n majdnem az lettem, amikor fiatal voltam – mondta a n�, mintha sz�m�tott volna. – Eg�szs�g�gyet is tanultam, annyit, amennyit a K�lv�ros engedett.

     Doussay abszol�t biztos volt benne, hogy � t�bbet tudott arr�l, milyen b�b�nak lenni, mint ez a n� arr�l, milyen orvosnak lenni, �s kezdte �gy �rezni, meg kellett volna k�rnie Dr Yet, hogy j�jj�n vele. Val�sz�n�leg visszautas�totta volna, persze. Senki nem akarna kimenni a vadonba, f�leg nem azut�n, hogy hallott�k a sztorit, amit ezek az emberek mes�ltek neki.

     A b�zison k�v�l nem volt teljes m�rt�kben rossz. Egyszer meg�lltak egy kis pihen�sre, mindannyian kisz�lltak a kocsib�l n�h�ny percre. Egy olyan helyen voltak, ami rendk�v�l lapos volt, �s nem volt itt semmi – sz� szerint semmi k�r�l�tt�k, csak bokrok, meg az �jszakai �g.

     Doussay az Auror�t n�zte. A z�ld f�ny nemcsak �l�nkebb volt, mint a b�zison, az �g is sokkal nagyobb �s jobban l�that� itt, t�vol a magas �p�letekt�l �s a v�rosfalakt�l. Nem voltak itt a v�ros f�nyei sem, a csillagok a z�ld szalagok felett szint�n nagyon tiszt�k voltak. Elb�v�l� l�tv�ny volt. Csak ne lett volna ilyen hideg �jjel… Doussay meg�lelte mag�t, hogy melegen tartsa a test�t.

   - Holnap el�rj�k a mened�ket. – Az egyik zsoldos l�pett k�zelebb hozz�. � volt az, aki megk�rte, hogy j�jj�n vel�k a vadonba, mint Doussay egyik �lland� kliense. A n� kedvelte ezt az embert, j�sz�v�, id�sebb f�rfi volt, de nem volt igaz�n biztos benne, hogy l�tni fogja m�g ezut�n a kaland ut�n. Ez t�lmutatott azon, mint amit valaha tett volna, m�g azok�rt is, akiket igaz�n szeretett. – Sajn�lom… nincs m�s opci�nk… a l�nyukr�l van sz�, elv�gre.

     Az �njel�lt n�i doktoron �s Alberten – a zsoldoson – k�v�l egy m�sik p�r volt m�g vel�k. T�vols�got tartottak Doussayt�l, annak ellen�re, hogy az � l�nyuk volt, aki kalamajk�ba ker�lt, �s m�g csak nem is n�ztek r�, mi�ta elhagyt�k a b�zist ezen a reggelen. Csak a t�voz�s el�tt �dv�z�lt�k egym�st. Doussay fel�j�k n�zett: az “�gyakat” csin�lt�k a j�rm�ben.

   - Elk�ldhett�k volna az emeletemre – mondta a n� csendesen. Albert keskeny arca megr�ndult, �s k�nosan nevetett, elfordulva t�le.

   - Az… k�rlek, ne �rts f�lre. Nagyszer� munk�t v�gzel. De a harmadik f�ldalatti szint nem mindenkinek mennyorsz�g.

     Nem, mert az a pokol – gondolta Doussay, nem v�ve mag�ra a f�rfi szavait.

   - �s a vadon sokkal jobb? – k�rdezte azt�n, r�mutatva a nyilv�nval�ra.

   - Mmm… - A f�rfi �sszeszor�totta az ajkait, �s m�lyen s�hajtott. – Persze, hogy nem. Nos, nem az �n l�nyom. Ha az eny�m lett volna, nem akarn�m �t idekint, de… ugyanakkor nem tudom hib�ztatni �ket. Egyszer�en nem tudom.

   - Hm… - Tulajdonk�ppen Doussay sem tudta hib�ztatni �ket. Az emberek a b�zison a legjobb tudom�suk szerint pr�b�ltak megsz�kni az �nz� igazs�gszolg�ltat�s el�l, amit a b�zis gyakorolt. Egyik rejt�zk�d�si opci�juk sem volt j�. Egy p�r m�sodpercre csend zuhant r�juk, miel�tt a n� megk�rdezte:

   - �r�kbe fogadott l�ny, igaz?

     Doussay pr�b�lt nem mutatni semmilyen �rzelmet a hangj�ban. Nemcsak a p�r volt, aki elker�lte �t, de � is pr�b�lta elker�lni a p�rt, okkal.

   - Igen, persze. Mainak nem lehet gyereke. H�zasok. – A f�rfi megint s�hajtott, belet�rva a teljesen feh�r, v�llig �r� haj�ba. – B�rcsak �n is �sszeh�zasodhatn�k valakivel. De a legt�bb n�nek nem megengedett a h�zass�g. Nem �rtem. Mi alapj�n d�nt a b�zis, melyik n� h�zasodhat f�rfivel a K�lv�rosban? Nem k�ne sz�m�tania, igaz?

     A zsoldos k�ts�gbeesetten �s m�lyen n�zett r�, mag�ban hordozva a c�lz�st, ki is pontosan az a valaki, aki az esz�ben j�rt, �s Doussay halv�nyan mosolygott, tettetve, mintha nem vette volna �szre. Megr�ntotta a v�ll�t.

   - Ki tudja…

     � tudta. Ilyen sok dokumentumhamis�t�ssal �llva kapcsolatban Dr Ye oldal�n, nagyon tiszta r�l�t�sa volt az okra. Mert ilyen nagyon pr�b�lta szab�lyozni a sz�let�st a b�zis.

     Hogy a terhess�g tiltott volt a K�lv�rosban, volt a f� okoz�ja ennek a mell�khat�snak. Mivel tudt�k, milyen sokat hazudnak a n�i popul�ci� term�kenys�g�r�l a b�zison, el� kellett rukkolniuk mindenf�le megszor�t�sokkal a p�rok sz�m�ra.

     Nyilv�nval�an nem volt m�dja, hogy minden p�rt ellen�rizzenek a b�zison. Hogy az emberek nem �ltek a kirendelt rezidenci�ikon m�g nehezebb� tette sz�mukra ezt. �s Doussay szintje pofonk�nt landolt a fels�bb vezet�s arc�n, m�g csoda is volt, hogy nem pr�b�lt�k feloszlatni a harmadik f�ldalatti szintet. De cser�be mindent megtettek, hogy cs�kkents�k a terhess�gek lehet�s�g�t.

     El�sz�r is, csak azokat a n�ket engedt�k hivatalosan f�rfivel h�zasodni, akiknek vagy nulla pontja volt a Rose Manifest�n, vagy �tmentek egy hossz� �s f�jdalmas “tesztel�” proced�r�n, ami garant�lta, hogy az eljegyzett n� val�ban nem lesz k�pes megfoganni. Doussay k�rt ilyen okirat hamis�t�sokat n�h�ny alkalommal, miel�tt az �j “senki nem t�vozik” szab�lyt bevezett�k a harmadik szinten. Meg is b�nta, hogy megtette, nem volt �rtelme hazudni ezekben a dokumentumokban, �s k�s�bb z�rbe ker�lni miattuk, �s �rul�s �ldozat�v� esni a “szeret� f�rj” r�sz�r�l. Ahogy az Maryvel t�rt�nt.

     Ezek miatt a megszor�t�sok miatt az emberek kezdtek frusztr�ltak lenni. A n�k f�ltek a b�ntet�sekt�l, �s a f�rfiaknak nem volt el�g t�relm�k. Term�szetess� v�lt sz�mukra, hogy a saj�t nem�kb�l keressenek maguknak partnert, hacsak nem estek val�ban szerelembe egym�ssal. De k�ts�gk�v�l sokkal kev�sb� volt stresszes ezen a m�don mindenki sz�m�ra. Ez az elnyomott fesz�lts�g a t�rsadalomba �p�lt, �s az emberek lemond�v� v�ltak t�le. Megvetett�k a b�zist, de sosem pr�b�ltak l�zadni ellene.

     Az eg�sz dolog nevets�ges volt.

     Val� igaz, hogy ez a szitu�ci� megel�z�tt egy csom� balesetb�l t�rt�n� terhess�get, �s ilyen m�don valahogy v�dte a n�ket a K�lv�rosban, de Doussay egyszer�en undorodott t�le. Lehettek volna jobb megold�sok erre, mint meg�lni a bab�kat. Ez volt az egyetlen dolog, ami igaz�n tombol�sra k�sztette Doussay lelk�t. De nem tudott harcolni ellene a teljes erej�vel. Minden, amit tehetett, hogy seg�tett azoknak, akik v�llalt�k ezt a kock�zatot.

     Azoknak a h�lye, k�ts�gbeesett embereknek.

     Csak mint ez a h�zasp�r. Valami okn�l fogva nekik rendben volt, hogy a l�nyuk teherbe essen, m�gis engedt�k elhagyni a b�zist, �s a vadonban �lni, ink�bb, mint odaadni �t Doussaynak, �s hagyni, hogy a harmadik f�ldalatti szint megv�dje, csak mert ennyire megr�m�ltek a b�zis igazs�gszolg�ltat�s�t�l.

     Doussay m�lyet s�hajtott a hideg leveg�be. Csak lenne egy jobb m�dja a n�ket �s a terhess�geket kezelni. Ha a b�zist csak kicsit jobban �rdekelte volna, legal�bb hagyhatt�k volna azokat a n�ket, akik teherbe estek, hogy visszamenjenek az �denbe, �vott k�rnyezetben megsz�ljenek, �s csup�n akkor cselekedjenek, ha egy val�s probl�ma mer�l fel a bab�val.

     Doussay visszasz�llt az aut�ba, de eg�sz �jszaka nem tudott aludni. A feje tele volt bab�kkal, �s az �ket k�vet� gondokkal. Vissza is eml�kezett az els� sz�l�sre, aminek szemtan�ja volt – �s hogy hogyan nem v�gz�d�tt j�l. Azut�n az incidens ut�n l�tott n�h�ny m�sik sz�l�st, de sosem tett semmit, mindig Dr Ye volt, aki levez�nyelte az esem�nyeket. Hab�r nem volt sok az sem, amit Dr Ye tudott tenni. �ltal�ban csak egy vagy k�t injekci�juk �s n�h�ny gy�gyszer�k volt, �s ez minden. Sz�val Doussay biztos volt benne, hogy tud seg�teni vil�gra hozni a bab�t, de mi lesz ut�na?

     Nem is az � baja volt. Mi�rt is j�tt el egy�ltal�n…?

     A k�vetkez� nap majdnem unalmas volt. Eg�sz reggel utaztak, �s a sz�rnyek nem zavart�k meg �ket. Ahogy Albert mondta, ez el�g norm�lis volt, mivel ezen a helyen nem akadt t�l sok sz�rny, f�leg csak bogarak, de azok �ltal�ban m�shol vad�sztak �gy kora �sszel. Doussay hitt neki, mert nem volt oka, hogy ne tegye – fogalma sem volt a sz�rnyekr�l, �s igaz�n rem�lte, hogy a tapasztalat�nak ez a hi�nya sosem v�ltozik.

     Az ir�nyuk d�lben megv�ltozott. Jobbra fordultak, �s a t�rs�g nyugati oldala fel� mentek, azt�n n�h�ny �r�val k�s�bb, a hatalmas, puszta t�j kezdett emelkedni, �s dombok �s apr� hegyek t�ntek fel k�r�l�tt�k. A f�ld nem volt annyira elhagyatott t�bb�, �s a bokrokat alacsony f�k �s f�ves foltok helyettes�tett�k be.

   - Ez m�r a 313-as Kanyon – mondta Albert, hogy megt�rje a hossz� csendet. Nem besz�ltek sokat. A k�z�pkor� f�rfi mindent megpr�b�lt, hogy � �gy �rezze, meg�ri az idej�t, �s val�sz�n�leg pr�b�lt k�tel�ket ki�p�teni vele, de Doussay az id� nagy r�sz�ben elveszett az elm�j�ben. Az any�s�l�sen �lt eg�sz nap – elutas�totta, hogy a kem�ny f�ld�n �lj�n. – Van itt n�h�ny csod�latos hely, de nem sok a zs�km�ny. A sz�rnyeket nem �rdekli ez a ter�let. �s sok a v�z! L�tsz majd n�h�ny nagy tavat, ahogy bel�p�nk a medenc�kbe.

     Doussay v�ltozatlanul mosolygott.

   - Ha ez a hely annyira biztons�gos, mi�rt nem haszn�lja a b�zis katonai c�lokra? �p�thettek volna egy katonai b�zist errefel�, nem? – tett �gy, mintha �rdekeln�, legal�bb egy kicsit.

   - Nem vagyok benne biztos. – Albert meglepettnek t�nt, �s nem k�sz�lt fel erre a k�rd�sre, lehet, hogy � is azt hitte, Doussay nem elegyedne besz�dbe vele err�l a t�m�r�l. – Tal�n mert el�gg� elszigetelt m�s ter�letekt�l. A S�kf�ld m�r eleve nagy hely, hogy �tutazz�k. �s ha nincsenek sz�rnyek �s mint�k, amiket begy�jthetnek, nincs jutalom. Legal�bbis ez el�g logikusnak t�nik nekem. Mit gondolsz?

     Doussay v�llat vont, �s kin�zett a sz�lv�d�n. A napsugarak n�h�ny ragyog� fel�letre estek a t�volban, azokra a helyekre b�mult.

   - L�tod… v�z. Azok b�nyatavak a felsz�ni b�ny�kb�l. Tem�rdeknyi b�ny�sz ter�let van ezen a helyen. M�g k�nnyebb� teszi az elrejt�z�st… Tulajdonk�ppen �lhetn�nek itt az emberek. A b�ny�k irdatlanul nagyok, �s mindegyik valami m�don kapcsol�dik egym�shoz. Az emberek a Nagy B�s�g Kor�ban ott �ltek, ahogy dolgoztak rajtuk. K�pesek r�, hogy mened�ket ny�jtsanak, ak�r m�g sz�zaknak is. H�t, persze, az er�forr�sok hi�nya gond… De mert ezek a b�ny�k kapcsol�dnak, az emberek haszn�lhatj�k �ket utaz�sra a f�ld alatt, �s mindenf�le helyeket el�rhetnek. Van itt p�r v�ros rom is. Sz�val megcsin�lhat�, ha van m�dja az embernek megel�zni a katasztr�f�kat. Am�g mindenki �szben tartja ezt…

     Doussaynak �tlete sem volt, mi�rt pr�b�lta ez az ember meggy�zni, milyen j� lenne itt �lni.

   - Sz�val ezen a helyen akarsz maradni, miut�n v�gezt�nk? – k�rdezte ezt�n, finoman eml�keztetve, hogy nem ez volt az oka, ami�rt ide j�ttek. Albert elhallgatott egy p�r percre.

   - Lehet… ha az illet�, akit szeretek, velem j�nne. A b�zis egy�ltal�n nem t�r�dik vel�nk. Mi lenne rosszabb, itt vagy ott? M�sf�le probl�m�k, de legal�bb mi ir�ny�tan�nk az �let�nket.

     Doussay s�hajtott, �s megr�zta a fej�t.

   - Vagy csak annyira k�ts�gbeesett vagy, hogy nem l�tod ennek a “tervnek” a vesz�ly�t – morogta a n�. Albert meghallotta, �s idegesen nevetett.

   - Ne vegy�l olyan komolyan. Sokkal f�l�sebb vagyok ann�l, hogy kik�lt�zzek ide.

     Csend esett k�z�j�k. Doussay egy kis k�nyelmetlens�get �s fesz�lts�get �rzett ezut�n a besz�lget�s ut�n. Egy r�sze megb�nta, hogy a test�rei n�lk�l j�tt ide. Albert nem volt rossz ember, de a szerelem �r�ltt� tudta tenni az embereket. N�ha nagyon k�ts�gbeestek, hogy k�zelebb ker�ljenek a m�sikhoz; mindenf�le h�lye szars�got elk�vettek volna. Tal�n m�g el is raboln�nak valakit, hogy egy�tt �lhessenek valahol m�shol…

     De b�zni akart ebben a f�rfiben, �s az val�sz�n�leg meg�rezte a fesz�lyezett viselked�s�t, mert ezek ut�n b�k�n hagyta.

     Mire �jszaka lett, el�rtek egy meredek emelked�t, �s hamarosan meg�rkeztek a megemelkedett talaj legmagasabb pontj�ra: Doussay sosem l�tott eff�le jelenetet.

     Egy nagy kr�ter volt, �s �k a sz�l�n vezettek. El�g… szabv�nyosnak l�tszott, mert emberek alkott�k. A kr�ternek sok r�tege volt, amik l�pcs�knek t�ntek, csak �pp ezek a l�pcs�k magasabbak voltak a p�nc�laut�jukn�l. Doussay nem tudta teljesen elrejteni, hogy meglep�d�tt �s egy kicsit leny�g�z�d�tt ett�l a l�tv�nyt�l, f�leg az Auror�val �s a csillagokkal efelett a grandi�zus ter�let felett, �s a b�nusz a legalj�n l�v� t� volt, ami visszat�kr�zte a z�ld �s ragyog� f�nyeket, mintha egy lyuk lett volna a f�ldben, �s ha beleestek volna a g�d�rbe, tulajdonk�ppen az �gbe estek volna, �s elt�ntek volna a csillagok k�z�tt.

     Albert feltehet�leg �szrevette az arc�t, mert l�gyan kuncogott.

   - Csod�latos, nemde?

     Nem tudta tagadni. Volt n�mi el�nye �s h�tr�nya ennek a helynek, de sosem lett volna k�pes itt �lni, ett�l a csodasz�ps�gt�l f�ggetlen�l.

   - Milyen r�g�ta van itt? – k�rdezte azt�n Doussay csendesen.

   - Mai �s Dot l�nya? Ami�ta a hasa l�that� volt. Egy p�r h�napja. Egy csom� �telt hoztunk neki, �s egy�ltal�n nem j�rt ki, de a terhess�ge neh�z volt. Pr�b�ltunk annyiszor j�nni, ah�nyszor csak tudtunk, �s vele maradtunk. Nem lett beteg, de nincs is a legjobb form�j�ban. A neve Dora, egy�bk�nt… egy aranyos l�ny, majd megl�tod, de igaz�n neh�z id�k�n ment �t, sz�val l�gy t�relmes vele, k�rlek.

     Doussay nem volt meglepve. Bez�rva egy b�ny�ban, a f�ld alatt, majdnem senkivel a k�rny�ken, �s folyamatos stressz alatt �llva, hogy a sz�rnyek tal�n bejutnak a barlangokba… ez t�l sok volt, m�g egy olyan valakinek is, aki nem volt terhes. Legal�bbis Doussay t�zszer jobban prefer�lta volna a B�r�k el�l val� bujk�l�st, mint kij�nni ide.

     A b�nya ajtaja nem a hatalmas kr�ter alj�n�l volt v�g�l is. Meg�lltak az aut�val f�l�ton, �s mindannyian kisz�lltak.

     Doussay azonnal �rezte a furcsa szagot, �s nem tudta megmondani, mi volt az. Tal�n a forr� k�vek k�r�l�tt�k, amik majdnem h�sug�rz�k�nt m�k�dtek – feltehet�leg, mert a nap eg�sz nap �gette �ket – tal�n a f�ld maga (nem barna volt, mint a term�f�ld, ink�bb sz�rke), vagy valami m�s kemik�li�k, amik kisz�ktek a v�jatokb�l.

     Albert �szrevette az arc�t, �s nevetett, mik�zben seg�tett az “orvosnak” �s a m�sik kett�nek kinyitni a neh�z vasajt�t. Megannyi lakat �s retesz volt rajta.

   - Ne agg�dj, csak a leboml� szulfidok. Ekkora adagban nem �rtalmas, csak b�d�s. Most m�g kev�sb� �szrevehet� is. Nap k�zben er�sebb a szaga.

     Doussay nem mondott semmit, de nem �rtett egyet: biztos volt benne, hogy kell lennie k�vetkezm�nyeknek bel�legezni ezt a dolgot. De csak k�vette a t�bbieket a vasajt�hoz, ami a f�ld egyik reped�s�ben rejt�z�tt. Nem volt l�that� a kr�ter tetej�r�l. Doussay feln�zett: ebb�l a perspekt�v�b�l meg�llap�totta, hogy a kr�ter teteje sokkal magasabban volt, mint amilyen magasra a K�lv�ros falai �rtek.

     Doussay el sem tudta k�pzelni mif�le hatalmas masin�kkal voltak k�pesek ki�sni ezt a helyet – hogyan kezdt�k egy�ltal�n? H�ny �vig tartott nekik el�rni id�ig? �s csak akkor kezdtek el alagutakat csin�lni, amikor erre a pontra �rtek? Vagy voltak m�s ajt�k is, amiket k�s�bb lebontottak?

     A r�gi id�k emberei komolyan leny�g�z�ek voltak.

     Az ajt� egy f�ls�rt� karistol�ssal ny�lt ki, ami sokkal hangosabbnak t�nt, mint kellett volna lennie. Nem meglep�: az eg�sz hely rendk�v�l csendes volt, hogy m�g sz�rnyek sem voltak a k�rny�k�n. Semmi nem keltett zajt, m�g a sz�l is b�k�n hagyta ezt a helyet, mivel a kr�ter term�szetes m�don v�dte.

     Ez azonnal megv�ltozott: ahogy a barlang m�lys�ge felt�nt Doussay el�tt, egy huzatos, f�ty�l� hang j�tt ki onnan, �s j�ghideg volt. Az �jszaka idekint eleve nem volt valami meleg, erre az �lm�nyre a n� most hevesen megborzongott.

     Azonban alighogy bel�ptek a t�gas bej�rati csarnokba, �s az ajt� becsuk�dott m�g�tte, valahogy ez a hidegs�g nem t�nt olyan �szrevehet�nek, �s ahogy Albert mondta, annak a k�miai anyagnak a szaga is sokat halv�nyodott, ehelyett f�ld illat�, dohos szag k�szott az orr�ba.

     Petr�leuml�mp�k l�gtak a faoszlopokr�l, amik a magas mennyezetet tartott�k, �s k�t nagy j�rat – jobbra �s balra – vezetett a b�nya m�lyebb r�szeire. A talaj enyh�n lejtett, �s n�h�ny b�nyas�n k�vette �ket. J�tt valamif�le k�s�rteties visszhang mindk�t j�ratb�l, �s Doussay �ntudatlanul �lelte meg mag�t, a m�ly utakra n�zve.

   - Erre. – Albert a jobb oldali j�ratba vezette �ket, �s �k teljes csendben k�vett�k a hossz� folyos�n.

     Doussaynak valahogy olyan �rz�se t�madt, mintha figyelte volna valaki �ket h�tulr�l, �s nem volt boldog, hogy � lett a kis csapat sereghajt�ja. Folyton h�tran�zett a bej�ratra, �s annak ellen�re, hogy a l�mp�k �l�nken vil�g�tott�k meg, arra gondolt, fenyeget�en tiszta volt. Tal�n jobban prefer�lta volna, ha s�t�ts�get l�t maga m�g�tt, amikor nem l�thatja az �sszes r�szletet, �s nem gondolhat r�luk semmit. Az egyetlen dolog, ami enyh�tett az idegess�g�n kiss�, az a rejtett arany t�r volt, mely meg�rintette a combjait. Le is sim�totta a kez�t oda titokban – nem jelentette be a t�rje l�tez�s�t a t�bbieknek, mert v�gt�re is… nem ismerte egyik�ket sem olyan j�l.

     Nem mentek t�l messzire lefel�. A j�rat m�g el sem fordult baloldalra (a folyos� legal�bb �tsz�z m�teren futott, miel�tt elfordult), amikor meg�lltak egy ajt� mellett. Ez volt az els� ajt�, amivel tal�lkoztak, �s most nem Albert, hanem Mai l�kte be.

     Bel�l megint csak egy el�g nagy szoba volt. El�sz�r ink�bb t�nt oszt�lyteremnek vagy �tkez�nek, ahol az emberek nagyobb csoportokban gy�lhettek �ssze. Alighogy bel�pett, �s l�tta a b�torokat, r�j�tt, hogy ennek egy n�v�rsz�ll�nak vagy k�rteremnek kellett lennie, a n�h�ny keskeny, magas �gy�val, melyeken eredetileg feh�r volt a huzat – m�r sz�rk�v� v�ltak – m�g n�h�ny r�gi m�anyagf�gg�ny v�rakozott k�r�l�tt�k, hogy elfedje a p�cienseket, �s akadt egy p�r �veges szekr�ny is a szoba m�sik oldal�n.

     A gyenge f�ny ellen�re Doussaynak nem okozott neh�zs�get megtal�lni a l�nyt: dobozokkal �s h�tizs�kokkal vett�k k�rbe, �s n�h�ny takar� l�gott az �gya v�g�ben. Ott fek�dt, �s ahogy bel�ptek a szob�ba, a k�ny�k�vel pr�b�lta mag�t �l� helyzetbe nyomni.

     A sz�l�k – f�leg az apa, Dot – odarohantak hozz�, �s f�l� hajoltak, �s a f�rfi sietve k�rdezgetni kezdett egy csom� mindent a helyzet�r�l �s �rz�seir�l, m�g az �njel�lt doki az �gy m�sik oldal�r�l k�zel�tette meg a l�nyt, �s Albert agg�dva k�vette a n�t.

     Doussay az �gy l�b�n�l �llt. Ebb�l a szemsz�gb�l Dora ugyanolyan helyzetben volt, mint Mary akkoriban, tizen�t �vvel ezel�tt. Egy kis topot viselt, ami nem takarta el a has�t… �s az a has egy�ltal�n nem t�nt eg�szs�gesnek. Hatalmas lila �s fekete foltok h�z�dtak rajta minden�tt, �s a bab�ja mozgol�dott a kiny�lt b�r alatt. �pp csak nem v�rzett, hiszen a vaj�d�s m�g nem kezd�d�tt el.

     De nem csak a has�r�l volt sz�. Az arc�nak rendk�v�l eg�szs�gtelen �rnyalata volt, majdnem s�rg�nak t�nt, a szemei bedagadtak �s bev�r�s�dtek, �s a t�bbi testr�sze, f�leg a karjai olyan v�konyak voltak, mint egy csontv�z�. Egy�rtelm�en nem evett rendesen, �s a t�neteit alapj�n elkaphatott valamit idelent, ezekben a j�ratokban.

   - Te vagy a sz�l�szn�? – k�rdezte Dora, �s a hangja olyan rekedt volt, mint egy f�rfihang. De a legsz�rny�bb nem a hangja volt, hanem a t�ny, hogy… egyszer�en t�l fiatal volt. Sokkal fiatalabb, mint ahogy Doussay elk�pzelte �t. Ugyanakkor a kora nem lepte meg, v�g�l is. Tudva, amit tudott, ink�bb h�nyingere t�madt.

   - Igen.

   - Tudsz seg�teni? Annyira f�j! – A szerencs�tlen gyerek s�rni kezdett, �s az apja megragadta a kez�t ezut�n. Az anyja viszont… csettintett a nyelv�vel, �s elfordult. A n� bossz�snak t�nt.

     Mindketten el�g id�sek voltak m�r; mind a feles�gnek �s a f�rjnek voltak ez�st �s feh�r hajsz�lai, �s sok r�ncuk, de a viselked�s�k nem hordozott egy csepp b�lcsess�get sem… Dot �gy besz�lt a l�ny�hoz, mintha az �t eves lett volna, �s Mai a t�k�letes ellent�te volt ennek, m�g csak egy pillant�st sem vetett a l�nya fel�.

     Doussay ismer�s volt ezzel a jelenettel, de nem maradt ideje err�l gondolkodni.

   - Hoztam n�mi gy�gyszert. – Nem Doussay volt, aki ezt mondta, hanem a n�i orvos, �s gyorsan kinyitotta a nagy, fekete b�r t�sk�j�t, hogy el�szedjen n�h�ny tablett�t �s fiol�t.

   - Hogyan s�r�lt�l meg? – k�rdezte helyette Doussay, �s a l�ny has�ra b�k�tt. Dora lepillantott, lenyelte a k�nnyeit, tehetetlen�l let�r�lve az arc�t a remeg� ujjaival. Nagyon sz�nalmas volt.

   - Nem igaz�n tudom. N�ha �reztem a fiamat… hogy megr�g. Sokat mozgott. Azok ut�n a b�r�m ilyen lett.

   - A fiadat? – k�rdezett a n� megint. – Fi�?

   - H�t, nem igaz�n tudom – ism�telte a l�ny, �s pr�b�lt mosolyogni, de ink�bb t�nt f�jdalmas grimasznak. – Azt hiszem, csak meg�rz�s.

     Doussaynak nem volt tapasztalata az eff�le anyai �szt�n�kr�l. A harmadik szinten mindig Dr Ye jelentette be a baba nem�t, miut�n az megsz�letett. De a n� nem komment�lta ezt.

   - Mit tehet�nk �rte, Madam? – k�rdezte az apa, a hangja megremegett, �s nem mert Doussayra n�zni, de egy�rtelm�en �t k�rdezte.

   -… Sz�ks�g�nk van n�h�ny t�r�lk�z�re, meleg v�zre, �s id�re. Nem sokat tehet�nk, de tal�n seg�tene, ha k�zben s�t�lna itt. Tal�n a mozg�s megtenn� a hat�s�t, �s elind�tan� a vaj�d�st. �gy t�nik, egy�bk�nt sincs sok id� vissza.

     Mai azonnal elhagyta a szob�t, an�lk�l, hogy b�rmit mondott volna, �s n�mi hezit�l�s ut�n a f�rj k�vette �t. Vil�gos volt, hogy nem akarta a l�ny�t mag�ra hagyni. Doussay az orvosra n�zett, �s az �szrevette a pillant�s�t.

     Mik�zben Albert elterelte Dora figyelm�t azzal, hogy besz�lgetett vele a napj�r�l, hogy mit evett, �s mit csin�lt, �s eff�le dolgokr�l, a k�t n� a szoba sark�ba s�t�lt. Doussay s�hajtott.

   - Nem �li t�l – suttogta, �s a m�sik n� �sszepr�selte az ajk�t. Sokkal id�sebb volt, mint Doussay, nagyon r�vid, fekete hajjal, �les �llkapoccsal, �s r�ncos szemekkel.

   - Meg kell pr�b�lnunk.

   - Jobb lenne, ha csak… kiv�gn�nk bel�le a bab�t. – Doussay csup�n egyszer volt szemtan�ja egy ilyennek, �s nem akarta megint l�tni, soha t�bb�. – De nem vagyok k�pes�tve r�. Valaki m�sra lesz sz�ks�g�k.

   - L�tta �t? – A n� felemelte a hangj�t, �s azt�n megr�m�lt a saj�t hangoss�g�t�l, �s vetett a l�nyra egy pillant�st. Dora m�g mindig Alberttel csevegett, �s �gy t�nt, nem figyelt a besz�lget�s�kre. – Nincs id� egy �jabb �tra a K�lv�rosba. �s honnan tudn�nk egy m�sik orvost szerezni, r�ad�sul olyat, aki le tud vez�nyelni cs�sz�rmetsz�st?

     Doussay megr�zta a fej�t.

     Pr�b�lta kivonni mag�t a szitur�ci�b�l annyira, amennyire csak tudta, felk�sz�lve a legrosszabbra. Egy�ltal�n nem tetszett neki ez a hely, sem a k�s�r�i, �s nem akart a szemtan�ja lenni a szeg�ny l�ny hal�l�nak… de nem mondott semmi m�st. Nem akart, �s nem tette volna meg, hogy elmenjen – azok ut�n nem, hogy v�gigszenvedte id�ig az ut�bbi k�t napot, �s nyilv�nval�an nem tudott egymag�ban t�vozni egy�bk�nt sem. Valahogy meg kellett ezt csin�lnia. De m�g Dr Yenek sem volt hatalma a sz�l�sek felett. Sz�val most mit tehetne?

     A sz�l�k visszat�rtek egy kis id� m�lva, egy csom� t�r�lk�z�t �s egy nagy v�d�r g�z�lg� vizet cipelve, �s kider�lt, hogy �pp csak id�ben �rkeztek: alighogy letett�k a v�dr�t meg a t�r�lk�z�ket, a l�nyuk hirtelen felsikoltott – mindannyian megrezzentek ijedt�kben, �s az �gyhoz rohantak.

     Elfojt a magzatvize. Nem viselt semmit az als�test�n, �s m�r helyzetet v�ltoztatott: nem �lt t�bb�, lecs�szott, �s teljesen a h�t�ra fek�dt, a  l�bait sz�les terpeszben sz�tt�rva.

     Mindegyik�k l�thatta, mi t�rt�nik odalent, �s mindegyik�k meg is fagyott abban a pillanatban, hogy a l�ny el�sz�r nyomott, a fog�t csikorgatva, �s visszafogva a sikoly�t.

     Most m�r volt v�r, ami nem volt �jdons�g, tal�n csak egy kicsit t�bb volt a szokottn�l, amennyire Doussay k�pes volt megmondani. Azonban nem volt sz�ks�g�k sz�l�szorvosra vagy b�rmif�le specialist�ra, hogy meg�rts�k, hogy amit l�ttak ki�mleni a v�rrel, egy�ltal�n nem volt norm�lis.

     Koromfekete folyad�k csorgott ki bel�le, ahogy nyomott f�jdalm�ban. A v�r lehetett fekete, de ez teljesen k�l�nb�z�tt. Valamif�le s�r� tint�nak l�tszott. Ha ez nem lett volna el�g, a ny�l�sa is abnorm�lisan viselkedett. Doussay sosem l�tott senkit ilyen �llapotban, hogy ekkora lyuk legyen rajta m�ris, de ugyancsak sosem l�tott senkit �gy, hogy a ny�l�sa gyors temp�ban t�guljon �s h�z�djon �ssze. Mintha a saj�t akarat�b�l pulz�lt volna. Tal�n a f�jdalom okozhatta, de t�l gyors volt.

     A szaga is rossz volt, mint a z�ptoj�s�. Doussay gyomra fordult egyszer, �s minden �sszeszedetts�g�re sz�ks�ge volt, hogy ne forduljon el, �s sokszor nyelt, hogy visszafojtsa az �klendez�s�t. De nem tudta teljesen visszafogni az undor�t, el kellett takarnia az orr�t – azon egyszer� okb�l, hogy �gy �rezte, a b�z kezdte megfojtani. Mindenki m�s is ugyan�gy �rzett, �s mind h�tral�ptek az �gyt�l, egyik�k sem volt k�pes a l�ny kez�t fogni, injekci�t adni neki, vagy csak besz�lni hozz� legal�bb. A l�ny s�rt a f�jdalomt�l, a p�rn�ja sark�t markolva, �s t�l elfoglalt volt, hogy �szrevegye a t�bbiek reakci�j�t, feltehet�leg.

     Azt�n a furcsa esem�nyek m�g �r�ltebb� v�ltak.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s