A terepj�r� v�gigs�p�rt a pusztas�gon.

     �reg He a g�zped�lra l�pett, a balj�ban a korm�nyt fogva, a jobbj�ban a fegyver�t. Hevesen vette a leveg�t; egy l�gf�v�hoz hasonlatos, zavaros hang j�tt a t�dej�b�l. V�r �zott �t az ing�n a dereka �s a gyomra t�j�n. A kocsi p�rg�tt �s forgott, majdnem felborulva megannyi alkalommal.

     Shi Yuan nem tudta, milyen messzire jutottak, de nem l�tta m�r a hely�rs�g f�nyeit.

     A m�sodpil�ta ablak�n kib�mulva l�tta, hogy a nap �ppen lement, t�zes v�rtengert vetve a talajra. M�ly leveg�t vett, mire leny�rt f�, f�ld �s nedvess�g illat�t �rezte a leveg�ben, �s gyenge szag�t az �des v�rnek – a sz�rnyek elkezdtek mozgol�dni, ahogy az �jszaka k�zeledett. T�volabb a m�ly, magas erd� ny�lt, ugyanaz a hely, ahol Shi Yuan h�napokig talpalt. Most, hogy ler�zza az �ld�z�it, �reg He visszament abba az erd�be.

     Shi Yuan kicsit �sszezavarodott.

     Sok�ig s�t�lt, hogy kijusson abb�l az erd�b�l, �s ha most �reg He �ltal lesz visszav�ve, nem tudta, milyen sok�ig fog tartani neki, hogy kijusson.

     A kocsi megk�zel�tette az erd�t. �pp csak mondani akart valamit, amikor „BANG!”, egy hangos zaj j�tt, �s a teste hevesen a kocsi oldal�nak csap�dott.

     Az el�z� esetb�l tanulva, Shi Yuan ez�ttal rendesen bek�t�tte mag�t, de a feje �gy is az �vegnek �tk�z�tt.

     Nem t�rt�nt vele semmi.

     De a d�monszarvak a fej�n egyenesen �tsz�rt�k az ablakot.

   - Au. – Shi Yuan kiss� bosszankodva fogta meg a szarv�t.

     �reg He alaposan meg�t�d�tt; kinyitotta a kocsiajt�t, hogy lesz�lljon, r�n�zett a kilukadt ker�kre, �s eleresztett egy sor borzalmas �v�lt�st. Megr�gta a kerekeket, megr�ngatta a haj�t, �tkoz�dott n�h�ny olyan k�romkod�ssal, amit Shi Yuan nem �rtett, �s hossz�, hossz� id� ut�n visszat�rt a kocsiba; �gy n�zett ki ott a vezet��l�sen, mint egy halott ember, mozdulatlanul.

   - Minden rendben? – k�rdezte Shi Yuan pr�bak�ppen.

     �reg He csendben volt, megforgatta a szem�t, azt�n Shi Yuanra n�zett. A ruh�i kidomborodtak, �s az �jsz�l�tt cs�pok mozgol�dtak alatta.

Csak n�zett Shi Yuanra, �s rekedt hangon sz�lalt meg.

   -… Te menj. A hely�rs�g keletre van, nagyj�b�l csak h�sz kilom�tert j�tt�nk, m�g mindig r�d tal�lhatnak.

   - Te hova m�sz? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Erd� – mondta �reg He.

     Neh�zkesen a h�ts� �l�sre gurult, kinyitotta a h�tizs�kj�t, �s beletuszkolta a k�sleltet�t �s �telt. Tal�lt k�t ir�nyt�t, �s az egyiket Shi Yuannak dobta.

   - Vedd el, Lu Bafang megtan�totta, hogyan haszn�ld.

     Shi Yuan egy darabig n�zte az ir�nyt�t, azt�n levonta a k�vetkeztet�st.

   - Te t�nyleg ellopt�l k�t toj�st Lu Bafangt�l.

     �reg He �sszezavarodva n�zett r�.

   - Mit tan�tott neked Lu Bafang…

     Amikor �reg He befejezte minden holmija elrak�s�t, �s k�szen �llt, hogy els�t�ljon, Shi Yuan m�g mindig a kocsiban maradt.

   - Mi az, m�g mindig nem akarsz menni? – k�rdezte �reg He.

   - Sok sz�rny van az erd�ben – mondta Shi Yuan. – Meg fogsz halni.

     Csak el akarta ezt mondani �reg He-nek.

   - Shi Yuan, te most t�nyleg h�lye vagy, vagy csak megj�tszod? – k�rdezte �reg He. – Elraboltalak, tal�n vissza se tal�lsz �lve. Ennyire szeretsz m�sokkal foglalkozni? Komolyan, hogy �lted t�l eddig? Milyen ember nevelt t�ged ezel�tt, hah? – Elford�totta a fej�t, �s egy j� adagnyi v�rt k�h�g�tt fel. – Nem �rdekelsz, csin�lj, amit akarsz.

     Kisz�llt az aut�b�l, az erd� fel� botladozott, �s bes�t�lt a f�k �rny�k�ba.

     Miel�tt t�l messzire jutott volna, l�p�sek zaja hallatszott m�g�tte. Visszan�zett, �s Shi Yuant l�tta, mire a homlok�t r�ncolta, �s odavetette:

   - Te t�nyleg h�lye vagy. Takarodj innen kifel�, olyan messzire, amennyire csak tudsz, vagy meg�llek.

   - Ezt ott hagytad – mondta Shi Yuan, feltartva egy k�zifegyvert – amit a vezet��l�s alatt tal�lt, egy nagyon felt�n� helyen, tele goly�kkal, nem tudta, �reg He hogyhogy nem vette �szre.

     �reg He fur�n mosolyogva meredt a k�zifegyverre egy p�r m�sodpercig.

   - Most m�r tudom, hogy igaz�n h�lye vagy, ez egy…

     Nem mondott semmi t�bbet, nem is vette el a fegyvert, csak megr�zta a fej�t, megfordult, �s folytatta a s�t�t.

   - Haza akarsz menni? – k�rdezte m�g�tte Shi Yuan.

     �reg He meg�llt.

   - Honv�gy szag�t �rzem rajtad – folytatta Shi Yuan.

     �reg He ujjai beg�rb�ltek, �s megfordult, �s l�tta a puha, fekete haj� fi�t – a szarvakat, a fekete pikkelyeket �s a hossz� farkat. A megjelen�se olyan volt, mint a legend�k d�monainak, de a szeme igaz�n ragyog� volt. Ilyen szemekre n�zve kev�s ember tudott volna hazudni.

     K�l�nf�le �rz�sek v�gtak �t a sz�v�n, �reg He eml�kezett valamire, �s az arckifejez�se sokat l�gyult.

     Tal�n igaza volt, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy �szinte lesz.

   -… Igen, gyermek, honv�gyam van – mondta l�gyan. – A l�nyom a v�rosban van, �s visszamegyek, hogy l�thassam. – Kiny�jtotta a kez�t, mintha meg akarta volna �rinteni Shi Yuan fej�t, de v�g�l nem tette. – Fiam, sajn�lom, rem�lem, hogy �letben maradsz.

     Hirtelen elhallgatott.

     Mert Shi Yuan kiny�jtotta a karj�t, �s egy hideg �rint�ssel megsimogatta az orc�j�t – az arc�n lev�lt a b�r, �s apr� cs�pok furakodtak ki a belsej�b�l, �s � nem is volt tudat�ban.

     Az arc�t �r� �rint�s enyh�n h�s volt, �s a f�jdalom furcsa m�don eltompult. �reg He megingott egy pillanatra, �s l�tta, hogy megannyi cs�p ny�l ki a seb�b�l Shi Yuan fel� m�szva.

     Megrezzent ijedt�ben, csak h�tr�lni akart, de a cs�pok gyeng�den Shi Yuan ujjai k�r� tekeredtek, mintha r�csimpaszkodn�nak, �s mintha… becs�ln�k �s csod�ln�k.

     A szeme elkerekedett, �s hitetlenkedve m�rte v�gig a fi�t. 

  - Te, te, te…

     Hirtelen felid�zte az els� pillanatot, amikor megl�tta Shi Yuant.

     … Akkor a M�hkir�lyn� nagy sebess�ggel t�rta ki a sz�rny�t, �s Shi Yuan fel�je ny�jtotta a karj�t.

     �reg He a sor elej�n �llt, �s sosem l�tott olyan nyugodt megjelen�st �s szemeket.

     Shi Yuan nem ut�lta a groteszk megjelen�st, �s nem volt megr�m�lve a hatalmas testt�l �s a sz�rny hal�los full�nkj�t�l. �gy t�nt, nem �rti a j�s�got �s gonoszs�got, sz�ps�get �s cs�nyas�got, �letet �s hal�lt, ezek a tiszt�n kivehet� hat�rok semmit nem jelentettek sz�m�ra.

     Hogy Shi Yuan egyszer�en csak �rdektelen volt efel�, vagy t�nyleg nem f�lt…

     Abban a pillanatban � egy vir�g volt az �vegh�zban, remete az elef�ntcsonttoronyban, egy istens�g, ami elveszett a vadonban. Amikor olyan gyeng�den kiny�lt, �s megsimogatta a cs�nya arcot, a sz�rny a h�v�j�v� v�lt, szel�den v�rva az �dv�ss�get.

     A M�hkir�lyn� kit�rta a hat l�b�t Shi Yuannak, �s k�rbe akarta z�rni.

     �reg He azt gondolta, ragadoz� mozdulat volt, de most visszagondolva erre, lehet, hogy egy �lel�s volt.

     Egy �lel�s egy sz�rnyt�l.

     Ebben a pillanatban, Shi Yuan kiny�jtotta a kez�t, �s megsimogatta �reg He borzalmas arc�t, �s komolyan azt mondta:

   - Rem�lem, biztons�gos utad lesz. – �tadta a k�zifegyvert �reg He kez�be. – Sajn�lom, nem tudlak megmenteni. Nekem nincs erre sz�ks�gem.

     �reg He r�meredt.

   -… Sz�val ez a helyzet, nem csoda, nem csoda, hogy nem f�lsz semmit�l, �s nem �rdekel semmi. Ezek a pusztas�gok �s erd�k, mind a ti�d, �k is mind a tiedek. – F�jdalmasan megr�zta a fej�t, �s elhallgatott egy p�r m�sodpercre. – Nincs t�bb id�, nekem… nekem t�nyleg mennem kell, Shi Yuan, viszl�t, b�r sosem fogjuk egym�st �jra l�tni.

     Tett p�r l�p�st h�tra, de azt�n Shi Yuan m�g� pillantott, mintha hirtelen k�s�rtetet l�tott volna.

     Remegett, mint a ny�rfalev�l.

     Miel�tt Shi Yuan v�laszolhatott volna, hirtelen s�ly nehezedett a v�ll�ra.

     Valaki a karj�ba z�rta.

     Az �lel�s nagyon meleg volt, �s hallhatta a nyugodt �s er�teljes sz�vver�st. Er�sen pr�b�lkozott, hogy h�traford�tsa a fej�t. Nem l�thatta az �rkez� arc�t ebb�l a sz�gb�l, csak annyit, hogy a keze egy fegyvert tartott.

     Azok a kezek hossz�ak �s sz�lk�sak voltak, �gy tartva a fegyvert, mint egy hal�los m�v�szeti alkot�st, a cs�v�vel kitart�an c�lozva �reg He-re.

     Shi Yuan nem �rtette a l�fegyvereket.

     Rengeteg embert l�tott fegyvereket haszn�lni az elm�lt k�t napban, �s valami okn�l fogva egyik sem okozott benne ilyesmi �rz�st – tudta, hogy ezek a kezek mindenk�ppen eltal�ln�k a c�lpontot, ahogy megh�zza a ravaszt; mint egy f�radt mad�r, ami id�vel visszat�r a f�szk�be, �s mint ahogy a napnak az volt a v�gzete, hogy nyugaton nyugodjon le.

     Nem, nem csak a fegyvereket.

     Ez az ember hossz� ideje itt v�rakozott. Ismerte �reg He mozg�s�t, tudta, hogy felbukkan majd itt ebben a pillanatban, �s tudta, hogy le fogja l�ni ezzel a goly�val.

     �reg He hangja megv�ltozott.

   - Lu… Lu t�bornok… - A fogai �sszekoccantak. – Ne �lj�n meg! Van egy l�nyom, csak �t �ves! Tudom, hogy nem maradok �letben, csak vissza akarok menni, hogy l�ssam, csak egy pillant�sra, egyetlen egyre! Neki… az � b�lv�nya mindig is maga volt, azt mondja, Szakad�k-figyel� akar lenni a j�v�ben, mint �n, szeretne egy k�pet �nnel, �s megk�rdezte, hogy tal�lkozhat-e �nnel. Haza akarok menni, engedjen el, engedjen el…

     A hangja olyan gy�szos volt, mintha v�r�rt s�rna.

   - Van b�rmi m�s, amit mondani akarsz? – k�rdezte a f�rfi.

     Semmilyen �rzelem nem volt a hangj�ban, de Shi Yuan lefagyott a feje b�bj�t�l a l�bujjaiig.

     Ez az � ember�nek a hangja volt!

     Sosem t�veszten� �ssze m�ssal!

     �reg He a f�rfire meredt, �s igyekezett megtal�lni a legkisebb nyom�t �rzelmi meging�snak az arc�n, de v�g�l elbukott – a j�k�p�, szoborszer� arcon nem voltak hull�mz�sok, nem volt felemelt szem�ld�k, vagy lebiggyesztett ajkak, a leghalv�nyabb kifejez�sekt�l is mentes volt, minden egyes centim�tere a vonalainak egyenes �s sima, �s nem mozdult volna meg k�ls� behat�sra.

     R�j�tt, hogy az ember el�tte sosem v�lt l�gysz�v�v�; el�r�bb l�pett h�t, �s megsz�lalt.

   - Lu t�bornok, Lu t�bornok, al��rta az eutan�zia t�rv�nyjavaslatot, igaz? Amiatt a t�rv�ny miatt, a fert�z�ttek, akiket nem lehetett meggy�gy�tani pont a v�roson k�v�l haltak meg. Sokuk nem l�thatta utolj�ra a szeretteit, �s most �n is �gy halok meg. Nem �ll sz�nd�k�ban letelepedni? Nincs egy csal�dtagja sem? Nem akarja �ket l�tni, megmondani nekik, hogy szereti �ket, �s meghalni b�k�ben? M�r �lni is �pp el�g neh�z! Lehets�ges volna, hogy ezt az apr� k�v�ns�got se lehet beteljes�teni a hal�l el�tt?

     A f�rfi mozdulatlan volt, egyik karj�ban Shi Yuant tartva, a m�sikban a fegyver�t.

     �reg He mosolygott, �s m�g t�bb cs�p t�nt fel az arc�n.

   - Oh, elfelejtettem, �nnek nincs igaz�n csal�dja, sz�val persze, hogy nem �rti. Val�sz�n�leg azt sem tudja, mit jelent a szeretet. – Lassan felemelte a kez�t. – Maga nyert, megadom magam. Vigyen vissza eutan�zi�ra, vagy itt fog engem lel�ni? De nagyon meglepett, annyi sz�rnyet meg�lt m�r, de maga gyakorlatilag…

     Maga gyakorlatilag a legveszedelmesebb sz�rnyet tartja a karj�ban.

     Miel�tt befejezhette volna a besz�det, az egyik cs�p hirtelen el�t�rt a test�b�l, �s kih�zott egy r�vid k�st a derek�r�l.

     A cs�p gyorsas�ga �s ereje rendk�v�l r�miszt� volt, v�ratlanul j�tt, �s t�l gyors volt az emberi szemnek, hogy �szrevegye. A pillanatban, amikor el�h�zta a k�st, a kiz�dul� cs�pok betakart�k a fej�t. �reg He m�ni�kusan vigyorgott – nem j�tt r�, hogy a cs�pok ir�ny�t�s�nak k�pess�ge azt jelentette, hogy a tudata �sszeolvadt a cs�pokkal. A gondolkod�sa v�g�n nem volt t�bb� ember, hideg, gyilkos �szt�nnel �s �v�lt�sekkel volt t�ltve.

     El� a k�ssel!

     El� a k�ssel! Sz�rd fejbe!

     A k�s hegy�nek hideg villan�sa majdnem kir�ppent…

     Egy koromfekete, goly� okozta ny�l�s t�nt fel �reg He szem�ld�kei k�zt.

     A goly� prec�zen �thaladt a cs�pok akad�ly�n, �s a mosolya megfagyott.

     A cs�pok vadul hull�mzottak, �s a teste fokozatosan elvesztette az erej�t, �s �sszeesett.

     Meghalt.

     A cs�pok is meghaltak.

     Shi Yuan a f�rfi karj�ban �llt, �s f�lrebillentett fejjel n�zte v�gig az eg�szet.

     A f�rfi leengedte a karj�t, el�rel�pett, �s m�g k�t l�v�st eresztett �reg He fej�be. Azt�n megfordult.

   - Menj�nk – mondta. Nem hezit�lt az elej�t�l a v�g�ig.

     Shi Yuan a h�t�ra n�zett, �s az utols� napsug�r �ppen r�esett, hossz�ra �s vastagra ny�jtva az �rny�k�t. M�g mindig kifejez�stelen volt, a profilj�n �les von�sokkal, magas �s egyenes h�ttal �llva, �s a Sz�vets�g �t-csillagos v�lld�sze s�t�t arany ragyog�ssal csillant meg rajta.

     A r�gi bar�tok �jra egyes�ltek.

     Nem a legjobb id� volt az �jra egyes�l�sre. A sz�l s�v�lt�tt, a nap olyan volt, mint a v�r, �s a v�gtelen �g le�gett. Sz�rnyek mozgol�dtak az erd� m�ly�n, madarak hossz� nyelvekkel, �l�halott macsk�k, furcsa alak� k�gy�k tekeregtek, ahogy puha parazit�k estek ki bel�l�k. A f�ld�n, a l�bukn�l, ott volt a m�g mindig meleg test. A f�rfi lehunyta �reg He szem�t, de �reg He karja kelet fel� mutatott, az volt a v�ros ir�nya, de nem tudta t�bb� meg�rinteni a szeretett kicsi l�ny�nak s�t�t haj�t. Nagyon hideg jelenet volt, egy nagyon tehetetlen befejez�ssel, sz�rny� volt, �s a leg�tlagosabb nap egy poszt-apokaliptikus vil�gban.

     De apr� elektromos impulzusok ett�k Shi Yuan gerinc�t, enyhe borzong�sra k�sztetve.

   - Lu Tinghan…! – ki�ltotta m�g�le.

     A sz�l nagyon hangos volt, olyan hangos, hogy elnyelt minden titkot, �s � �gy gondolta, senki nem hallhatja.

     A f�rfi egy pillanatra megtorpant, azt�n visszafordult, �s Shi Yuanra n�zett.

   - �n vagyok – mondta a fi�. – Itt vagyok.

El�z�

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s