Wang Yu tudta, hogy valami rosszat csin�lt, �s nem lehetett visszaford�tani.

     Miut�n gondolkodott p�r m�sodpercet, �gy d�nt�tt, eltereli a probl�m�t, �s gyeng�den mondta:

   - Shi Yuan, mit gondolsz, nem m�sz, �s j�tszol Lu Bafanggal? A mellett�nk l�v� s�torban van. Sokkal �rdekesebb, mint �n.

   - Ok� – felelt Shi Yuan.

     A legkisebb gyanakv�s n�lk�l ment Lu Bafanghoz.

     Wang Yu egy darabig �llt lefagyva a sz�lben, azt�n leguggolt, hogy felvegye az �rm�t.

   - Ha f�gg�legesen esik le, nyerek �tmilli�t.

     Az ujja p�ccint�s�vel reptette fel az �rm�t, �s az leesve elter�lt a f�ld�n.

     Wang Yu megpr�b�lta megannyiszor oda-vissza, �s az �rme �szint�n fek�dt a f�ld�n, az oldal�n, minden alkalommal. Depresszi�s lett.

   - Mi folyik itt, hogy lehet ez, az el�bb egy�rtelm�en f�gg�legesen �llt…

     M�g odabent Lu Bafang a fegyver�t t�r�lgette, �tlete sem volt, mif�le s�lyos felel�ss�ggel b�zta meg Wang Yu.

     Shi Yuan pr�bak�ppen felnyitotta a s�tor ajtaj�t, bement, �s odaadta az ir�nyt�t Lu Bafangnak.

   - A toj�sod – mondta.

     Lu Bafang elfeledkezett err�l, �s gondolkodott egy ideig, miel�tt reag�lt volna, hogy elvegye-e vagy ne vegye, de v�g�l �tvette.

   - K�sz�n�m – mondta.

   - Nem tal�lom a m�sik toj�st, r�szv�tem – tette hozz� Shi Yuan.

   -… K�sz – felelt Lu Bafang.

     Shi Yuan csak �lt Lu Bafang mellett eg�sz v�gig, v�rva, hogy befejezze a fegyvere tiszt�t�s�t, miel�tt megk�rdezte:

   - Tudod, hol van Lu Tinghan?

     M�g mindig meg akarta tal�lni.

   - Nem tudom – v�laszolt Lu Bafang.

   - T�nyleg semmi m�dja nincs megtal�lni? – k�rdezte Shi Yuan.

     Lu Bafang eml�kezett, hogy Shi Yuant Lu Tinghan mentette meg, sz�val nagyon h�l�s lehetett �rte.

   - Lu t�bornok rep�l�vel megy vissza, beletelik egy p�r �r�ba – mondta. – V�rjunk, am�g l�tjuk a rep�l�t landolni, azt�n menj�nk oda, tal�n l�thatjuk. Persze, nem kell szem�lyesen megk�sz�nn�d neki, csak t�volb�l n�zni r� is el�g.

   - Ok�. – Shi Yuan olyan boldogg� v�lt, hogy automatikusan figyelmen k�v�l hagyta Lu Bafang utols� mondat�t. – Sz�val most mit csin�lunk?

     Lu Bafang gondolkodott egy pillanatig.

   - Ett�l m�r? Hideg van, menj�nk, egy�nk egy t�l krumplilevest el�bb.

     Sz�val Shi Yuan k�vette Lu Bafangot, �s s�ta k�zben k�rdezte:

   - Mi mi�rt nem mehet�nk rep�l�vel?

     Akkor is meg akarta pr�b�lni.

   - Nagyon kev�s rep�l� van, vagy bomb�znak, vagy magas rang� tiszteket sz�ll�tanak – felelt Lu Bafang. – Ha akarsz valamit, vir�tsd a l�v�t, nemde?*

   - Fogsz utazni rep�l�n egy nap? – k�rdezte Shi Yuan.

     Lu Bafang mosolygott.

   - Tal�n! Igaz�n csod�lom Lu t�bornokot. Ha �n voln�k �, m�g bev�s�rolni is rep�l�vel menn�k, �s �lvezn�m, hogy a leveg�ben vagyok. Persze, lehet, hogy ez a nap sosem j�n el. Hahahaha!

   - Nem hiszem, hogy �gy lenne – felelt Shi Yuan.

     Lu Bafang megtorpant, �s hirtelen meghat�dott, hogy Shi Yuan ilyen optimista vele kapcsolatban.

     Shi Yuan Xie Qianmingt�l hallotta, hogy a szellem�k tal�n az �gbe megy a hal�luk ut�n, sz�val �szint�n megvigasztalta Lu Bafangot.

   - Rep�lhetsz az �gben a hal�lod ut�n.

     Lu Bafang sz�hoz sem jutott.

   - Shi Yuan, n�ha kiss� ijeszt� vagy – mondta azt�n.

     Shi Yuan k�rd�n n�zett r�.

     Amikor el�rt�k a fekete s�trat, Lu Bafang felemelte a f�gg�nyt, �s a h�sos illat�, forr� szell� megcsapta az orrukat. A s�torban krumplis h�sleves rotyogott egy h�szigetelt l�bosban, nem volt sok h�s benne, �s elv�tve �sztak a levesben a t�sztadarabk�k, rizs �s keny�r mellett.

     Lu Bafang v�ltott p�r sz�t a szak�ccsal, szerzett k�t t�l levest �s kenyeret, �s a mellett�k l�v� s�torba vitte Shi Yuant, hogy helyet tal�ljanak le�lni. Alighogy bel�pett a s�torba, Lu Bafang megtorpant.

   - Mi a baj? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Semmi, gyere be.

     �sszecsukhat� asztalok �s sz�kek voltak ebben a s�torban, �s csak egy csapat katona evett itt, akik �pp visszat�rtek �rj�ratoz�sr�l.

     Az els� dolog, amit Shi Yuan meghallott, az a ropogtat�s cs�mcsog�s volt. A hang telt volt �s hangos, �s b�rki, aki hallotta, azt gondolta volna, hogy friss �s szaftos h�s lehetett a fog�s.

     Shi Yuan sz�tn�zett, �s megl�tott egy szak�llas embert egy darab nyers h�st tartani, v�r cs�p�g�tt le az ujjair�l, cs�mcsogott, elropogtatta a csontokat, �s kisz�vta a v�rt, a szeme izgatotts�gt�l villant meg, mint egy besti�nak. Mint az Egyszem� S�rk�ny eset�ben, az arc�t k�gy�pikkelyek fedt�k, �s amikor besz�lt, felfedte a k�t hegyes szemfog�t �s a halv�nyan l�that�, vill�s nyelv�t.

     Az ugyanann�l az asztaln�l �l� harcosok mind a v�rosb�l k�ld�tt er�s�t�s voltak. �k nem ettek nyers h�st, de az �tlagembert�l akkor is k�l�nb�ztek: n�melyiknek agancs volt a fej�n, m�soknak farkaskarom-szer� k�rmei voltak, �s akadtak, akiknek a v�dlij�t tollak bor�tott�k.

     Laz�n �ltek, �s �gy lakom�ztak, mintha nem �rdekeln� �ket a k�rnyezet�k. Egy�rtelm�en fegyvertelenek voltak, de Shi Yuan �rezte a sz�rnyetegek v�r�nek b�z�t a test�k�n, �s a sz�rnyek ki�lt�sait. Azok a v�res szagok �s ki�lt�sok �thatoltak hozz� id�n �s t�ren, �s �gy tornyosultak f�l�tte, mint egy hegy. �rezte, hogy ez a csapat k�l�nb�z�tt az �tlagos katon�kt�l. Meg�ltek egy csom�-csom� sz�rnyet, t�l sokat, amit Shi Yuan el tudott volna k�pzelni.

     … ez egy nagyon vesz�lyes embercsapat!

     Nem fedezhetik fel �t!

     Nem volt ideje, hogy �vatosan k�rbelessen, a farkas karmos f�rfi tekintete r�fordult.

    Egy hideg, er�sen kritikus pillant�s volt, mint mikor k�s v�gja fel a b�r�t, hogy felboncolja a lelk�t.

     Shi Yuan eg�sz teste lefagyott.

     A megjelen�se annyira szokatlan volt, hogy a f�rfi r�meredt vagy �t-hat m�sodpercig, miel�tt elfordult volna.

     Az anthropof�bi�ja feler�s�d�tt.

     Shi Yuan olyan ideges volt �s �gy f�lt, hogy a farka v�ge egy b�ty�kbe g�mb�ly�d�tt.

   - Ne b�mulj r�juk – mondta halkan Lu Bafang. – �k Lu t�bornokkal j�ttek, �s tehets�ges al�rendeltjei.

     Shi Yuan beg�rb�tette a fark�t, �s k�vette Lu Bafangot a sarokba, beletemetkezve a fej�vel a krumplilevesbe.

     A csapat hangosan besz�lgetett �s nevetett, �s a s�padt b�r�, agancsos f�rfi azt mondta:

   -… be kell nyomnod a k�st a harmadik porc�ba, �s akkor ford�tod �s csavarod meg, hogy a fej lej�jj�n.

   - Mi�rt gondolkodsz ezen ennyit? – Farkaskarmos egy alm�t kapott a kez�be. – Csak egy kis fej, elt�rik, amint megcsavarj�k, �s a csontok �t se sz�rj�k majd a kezed. – Magasra emelte az alm�t, �s olyan szorosan pr�selte, m�g a h�s�b�l ki nem robbant a leve, �s becsorgott a sz�j�ba.

   - Durva vagy. – Agancsos �sszehajtotta lassan a szalv�t�t. – M�skor ne s�rj �s k�ny�r�gj a t�bornoknak, hogy k�ldj�n ut�nad engem, hogy megmentselek. – Nevetett egy kicsit, �s valamit az asztalra dobott, ami gurgul�zott �s k�tszer megp�rd�lt. – Ha �n nem vagyok ott, egy szem mut�nst se hoztunk volna vissza.

     Shi Yuan szeme elkerekedett.

     Kider�lt, hogy ami az asztalon gurult, hogy egy sz�rnyeteg feje volt!

     Egy hatalmas mad�r feje meredt egyenesen el�re, megfagyva �s vakon. Farkaskarom megsz�lalt:

   - Mi van, n�zni akarod, hogy jobb �tv�gyad legyen? Ez semmi a medvefejhez k�pest m�ltkorr�l!

     A csapat nevet�sben t�rt ki. Agancsos lehajtotta a fej�t, �s megsimogatta a k�s�t nevet�s k�zben. J� kis k�s volt. A hideg leveg� m�g mindig ott volt benne, �s a k�s vibr�lt. Ez volt az, amivel lev�gta a sz�rny fej�t.

     Folytatt�k a besz�lget�st a sz�rnyekr�l, �s Shi Yuan halv�nyan hallott p�r sz�t, mint „t�z”, „�ram�t�s”, „feldarabol�s”, �s ilyesmik.

     �s azt is �rezte, hogy tet�t�l talpig v�gig lett m�rve h�tulr�l t�bb �zben is �ltaluk.

     A leves nagyon j� volt, a szaft a krumpliba f�tt, �s egy fal�s is puha �s �zletes volt, de Shi Yuan egyre idegesebb� v�lt, �s az �sszeb�tyk�l�d�tt farka egyre szorosabb csom�ba h�z�dott. Azonnal el akart menek�lni.

     Shi Yuan s�rni tudott volna r�m�let�ben.

     Az emberek nagyon ijeszt�ek!

     Szerencs�re hat vagy h�t perccel k�s�bb a csapat kiment, Shi Yuant �s Lu Bafangot hagyva csup�n a s�torban.

     Shi Yuan s�hajtott megk�nnyebb�l�s�ben.

     Miut�n megitta az utols� korty leves�t, Lu Bafang elmagyar�zta.

   - �k „mut�nsok”, speci�lisan szervezettek, �s �tlagos ember nem tudja �ket ir�ny�tani. Persze, val�sz�n�leg el se ismern�nek minket.

   -…  „Mut�nsok”? – Shi Yuan �sszezavarodott.

   - Igen – b�lintott Lu Bafang, �s vetett r� egy pillant�st. – Shi Yuan, te is mut�ns vagy. A farkas karmok �s az agancsok a test�k�n a fert�z�s k�vetkezm�nyei. Megfert�z�dtek, �s kik�r�lt�k �ket, de megmaradtak ezek a… sz�rny-szer� tulajdons�gaik – magyar�zta. – �tlagember sz�m�ra a k�vetkezm�nyek betegs�gekkel �s f�jdalommal j�rnak, de a tehets�ges emberek sz�m�ra az ut�hat�sok a fizikai funkci�ik er�s�d�s�vel – az erej�k �s a reakci�idej�k fels�bbrend� egy �tlagember�hez k�pest.

     Miut�n besz�lt, gyorsan r�lesett Shi Yuanra.

     Shi Yuan hirtelen meg�rtette: ezek az emberek azt hitt�k, a szarvai, pikkelyei �s a farka szint�n fert�z�s k�vetkezm�nyei voltak, �s m�g mindig a komolyabb fajt�b�l.

     Ez�rt tudott a t�meg�kbe vegy�lni.

     De ezek t�nyleg term�szetesek voltak, �s Shi Yuan nagyon szerette �ket.

     Shi Yuan meg�lelte az � term�szetes fark�t, �s megsimogatta, sokkal k�nnyebbnek �rezve mag�t, mag�ban azt gondolva, hogy az emberek igaz�n vesztettek vele vagy sz�zmilli�rd yuant, hogy nem volt farkuk.

   - �k k�l�nleges katon�k – tette hozz� Lu Bafang. – �s mind�knek fura szem�lyis�ge van. Megvannak nekik a fert�z� l�ny karakterjellegzetess�gei. Csak a t�bornok ir�ny�thatja �ket, �s �ltal�ban alig tal�lkozunk vel�k.

     Shi Yuan hosszan gondolkodott.

   - Akkor Lu Tinghan milyen sajn�latra m�lt�. Ilyen ijeszt� csapat emberrel k�rbev�ve, milyen r�m�lt lehet eg�sz nap – mondta.

     Lu Bafang megfagyott egy pillanatra, majd hirtelen felnevetett. Mintha valami igaz�n vicceset hallott volna, addig nevetett, hogy a teste m�r r�zk�dott, �s m�g m�r az asztal is enyh�n remegett. Megr�zta a fej�t.

   - Shi Yuan, a t�bornok nem f�l, hogy f�lne m�r?

     Shi Yuan �sszezavarodott.

     Lu Bafang nem magyar�zta el, mosolygott, �s megr�zta a fej�t, k�t harap�ssal megette a marad�k kenyeret, �s a tekintete m�g�je esett.

   - De mi�rt… van a farkad �sszecsom�z�dva?

     Volt egy b�ty�k Shi Yuan farka v�g�n.

   - Egy kicsit meg voltam ijedve – magyar�zta.

   - Ah, azt meg�rtem, hogy �szinte legyek, �n is kicsit f�lek t�l�k – nyugtatta meg Lu Bafang. – Ne agg�dj, �k abszol�t nem rossz emberek. M�r elmentek, sz�val kik�t�zheted. Gondolom, el�g k�nyelmetlen.

   - Megpr�b�lom – mondta Shi Yuan.

     Eredetileg egy laza csom� volt, de a farok kifordult p�zban k�t�z�d�tt �ssze, Shi Yuan nem tudta sz�tbogozni, �s egyre jobban megijedt. Ahogy megijedt, a farka v�ge er�sen �sszer�ndult, �s most azt�n teljesen begub�z�dott, a pikkelyek szorosan egym�sba akadtak.

     Nem sz�m�tott, milyen er�sen pr�b�lta, nem sz�m�tott, hogy a kez�t haszn�lta, hogy fellaz�tsa, nem tudta kik�t�zni.

     Lu Bafang idegesen n�zett r�.

   - Hadd pr�b�ljam meg, seg�tek – mondta.

     Megragadta Shi Yuan fark�t a k�t kez�vel, �s �vatosan er�t fejtett ki r�, beny�lva k�l�nb�z� pontokra, hogy megpr�b�lja elv�lasztani �ket. M�r v�kony r�teg izzadts�g gy�ngy�z�tt a h�t�n, de a csom� mozdulatlan maradt.

   - Fura, mi�rt nem lehet kik�t�zni? – morogta. – �sszeragadt.

   - Akkor mit kellene csin�lnom? – k�rdezte Shi Yuan, agg�dva n�zve a fark�ra. – Sosem k�t�tt m�g csom�t.

   - Ne agg�dj, kigondolok valamit – felelt Lu Bafang.

     Visszavitte Shi Yuant a s�torba, fogott n�mi vizet egy v�d�rbe, �s egy darab szappant.

   - Amikor gyerek voltam, kimentem j�tszani – mondta Lu Bafang. – �s a fejem beszorult a korl�tba, �s az ap�m szappanos v�zzel d�rzs�lte, hogy kiszabad�tson. Megmenek�ltem, de sz�nnival�, hogy a j�k�p� arcomat majdnem �sszenyomt�k.

   - Ne nyomd �ssze a farkam – k�rte Shi Yuan.

   - Nem, nem fogom – �g�rte Lu Bafang, r��ntve a szappanos vizet Shi Yuan fark�ra, �s folytatta a kik�t�z�s�t.

     Nem m�k�d�tt.

     Azt�n Lu Bafang elment f�z�olaj�rt, �s a fark�ra locsolta.

     Nem m�k�d�tt.

     Shi Yuan egyre jobban agg�dott.

   - Nem lesz �r�kre �sszek�t�dve, ugye? – Nem szeretett volna csom�s farokkal �lni.

   - Biztosan nem, kell lennie egy m�dnak – t�r�lte le a homlok�r�l az izzadts�got Lu Bafang, a sz�kre �lt, �s egy hajt�sra t�bb korty vizet megivott. – Csak tov�bb kell pr�b�lnunk. Ez csak apr�s�g, nem hiszem, hogy rosszra kell gondolni…

     Egy�tt dolgoztak rajta t�bb mint h�sz percig, er�sen h�zg�lva, sikertelen�l.

     Amint Wang Yu befejezte az egyik p�ciens gondoz�s�t, visszaj�tt, �s l�tta kettej�ket egy�tt guggolni, �s �sszezavarodva k�rdezte:

   - Mit m�veltek?

     Lu Bafang megint elmagyar�zta a helyzetet.

   - Hm, micsoda csap�s, hadd n�zzem – mondta Wang Yu.

     Magabiztosan felt�rte a ruhaujj�t, �s t�bb mint t�z percig dolgozott kem�nyen. A k�t�s szorosan �sszeakadt, �s nem lazult. A n� is �sszezavarodva �lt le.

   - Sosem l�ttam egy k�gy�t sem ilyen szorosan �sszetekeredni – morogta – Hogyan lehet egy farok �gy �sszeakadva…

     H�rman egym�sra n�ztek, k�ptelen�l r�, hogy b�rmit is csin�ljanak.

     Lu Bafang megd�rg�lte az arc�t, �s kieresztett egy hossz� s�hajt.

   - Sz�net, tartsunk sz�netet, hadd pihenjek, miel�tt kital�lok valamit.

   - Nem kellett volna mut�nsok k�zel�be vinned, n�zd meg, hogy megr�m�lt – r�ncolta a homlok�t Wang Yu, �s folytatta a szappanos v�z tanulm�nyoz�s�t.

     Shi Yuan lemosta a fark�t. Egy kicsit szomor� volt, �s arra is gondolt, hogy ennyi id� ut�n Lu Tinghannak vissza kellett �rnie.

     Val� igaz, t�z perccel k�s�bb a csom� �gye m�g mindig nem old�dott meg, �s a h�rom rep�l� m�ris metsz� hangon szelte �t az �jszak�t, �s sz�llt le a hely�rs�g nyugati oldal�n.

     A csapat visszat�rt.

     Shi Yuant nem �rdekelte a csom�, �s oda�getett, Lu Bafang meg ut�na loholt, �s kiab�lt.

   - Lass�ts, �vatosan!

     Shi Yuan l�tta a rep�l�t a t�volb�l.

     M�r s�t�t volt, �s a hely�rs�g f�nyei egyenk�nt felgy�ltak, megvil�g�tva a hossz� �jszak�t. A rep�l� tiszta fekete f�m v�za csod�latosan ragyogott a puszta fagyoss�g�ban.

     Egy nagy csapat katona �llt �rt k�r�l�tte, hang n�lk�l meg�ll�tva Shi Yuant, aki arra k�nyszer�lt, hogy lass�tson a lend�let�n, �s a k�zt�k l�v� r�seken �t n�zzen oda, hogy azt�n az Egyszem� S�rk�nyt �s t�bb mut�nst l�sson.

     Shi Yuan farka m�g szorosabbra h�z�dott, ha nem az�rt lett volna itt, mert keresett valakit, bizonyosan megfordult, �s elszaladt volna.

     Sz�val, hol van Lu Tinghan?

     L�bujjhegyen �llt, �s pr�b�lta megtal�lni.

     Nem sokkal k�s�bb, besz�lget�s zaja sz�r�d�tt ki egy s�torb�l, az ajt�t f�lretolt�k, �s m�g�tte felt�nt egy hatalmas kont�ner, amibe bezsuppolt�k a cs�pok fel�t. Azok megfordultak az �tl�tsz� folyad�kban, z�ld v�rt eregetve. Megannyi ember ker�lt el� a s�torb�l, k�zt�k Xing Yifeng is.

     A katon�k kih�zt�k magukat, �s szalut�ltak az �rkezetteknek.

     Shi Yuan idegesen keresg�lt a sok ismeretlen arc k�zt, �s v�gre megl�tta Lu Tinghant. K�vetve a rengeteg katona �ltal, Lu Tinghan a rep�l�h�z s�t�lt, arany v�lld�szes, fekete kab�tot viselve, a kab�t h�ts� sz�rny�nak v�ge felcsapott a sz�lben, a katonai csizm�ja csillogott. Levette a v�r�ztatta keszty�ket, �s Xing Yifengnek adta �ket, aki azonnal adott neki egy �j p�rt.

   - Lu Tinghan! – ki�ltott fel Shi Yuan.

     Ez�ttal Lu Tinghan nem hallotta.

     Shi Yuan ki�ltott m�g p�rszor, de t�l messze voltak egym�st�l. Egy katona r�n�zett.

   - Menj vissza oda, ahonnan j�tt�l!

     Lu Bafang, aki k�vette �t, elmagyar�zta.

   - A harmadik csapatunk mentette meg.

   - Ne gyertek k�zelebb, hagyj�tok el ezt a helyet azonnal – felelt a katona.

     Lu Tinghan egyenesen el�re s�t�lt, �s a mut�nsok �dv�z�lt�k – �k voltak a legr�miszt�bb emberek, akiket Shi Yuan valaha is l�tott, �les k�s-szer� szemekkel �s agressz�v vads�ggal. A fert�z�s megv�ltoztatta az elm�j�ket. N�h�ny ember bestiak�nt szimatolta a leveg�t, m�sok bej�rt�k a s�t�ts�get �l�nk, f�gg�leges pupill�kkal, megint m�sok pedig az �les k�rm�ket pr�b�lgatt�k, a csontjaik recsegtek �s ropogtak.

     Farkaskarom mondott valamit Lu Tinghannak.

     Shi Yuan meglepet�s�re, Lu Tinghan el�tt – mindegy, hogy egy k�t m�ter magas, izmos f�rfi vagy a hideg �s k�gy�pikkelyes ember volt – a l�zad� term�szet�k �s durvas�guk kitisztult, egyenesen �s komolyan �lltak, �s a legfegyelmezettebb katon�kk� v�ltak.

     Fur�n n�ztek ki, �s tisztelettud�an, mintha egy csapat farkas v�rakozott volna, hogy fejet hajtsanak, �s parancsokat teljes�tsenek.

     Shi Yuan �mulatba esve n�zte ezt a jelenetet.

     Hirtelen meg�rtette, mi�rt nevetett Lu Bafang annyira kor�bban.

     Persze, hogy Lu Tinghan nem f�l.

     Ezek az ijeszt� emberek hajland�ak voltak, �s val�sz�n�leg csak hajland�ak voltak, hogy hallgassanak a parancs�ra; �k voltak a farkasok, akik sz�tt�pt�k az ellens�get, �k voltak a k�s, ami lesz�rta a pusztulatot, �s �k voltak Lu Tinghan al�rendeltjei.

     A katona megint megs�rgette.

   - Ne �csorogj itt, nem kellene itt lenned.

     Lu Bafang helyeselt, kiny�lt a kez�vel, hogy megh�zza Shi Yuant, �s halkan megsz�lalt:

   - Most m�r l�ttad, hideg van, menj�nk vissza.

     Az �r�k Shi Yuan el�tt kifejez�stelen arccal b�multak. A sz�les v�llaik szil�rd v�delmet alkottak. Mut�nsok, teljesen felfegyverzett katon�k, �s feh�r orvosi k�penyes doktorok vett�k k�rbe Lu Tinghant. A v�lld�szeik �s jelv�nyeik ragyog�ak �s k�pr�zatosak voltak. A megannyi emberen �s a hossz� �jszak�n �t lehetetlen volt Lu Tinghan sz�m�ra, hogy hallja a h�v�s�t.

     A Lu Tinghan arc�n l�v� �rny�kok vastagok voltak, mint egy olajfestm�ny, a kezei karcs�ak, er�sek �s hal�losak.

     Nem volt meg neki a mut�nsok rik�t� lend�lete, de magasabb volt, �s h�siesebb, mint az �tlagos katon�k. Mindig kecsesnek t�nt, ak�rha a ravaszt h�zta meg, vagy lefel� n�zett, hallgatva Farkaskarom jelent�s�t, m�g lassan felh�zta a tiszta, feh�r keszty�ket, nem volt k�l�nbs�g abban, hogy �lt-e vagy figyelt.

     El�res�t�lt, �s nem n�zett vissza.

     Ebben a pillanatban Shi Yuan �gy �rezte, nagyon, nagyon messze volt Lu Tinghant�l.

     �pp csak megtal�lta Lu Tinghant, de mindenki azt mondta neki, nem lehetnek egy�tt.

     Xing Yifeng azt mondta „a t�bornok nagyon elfoglalt, nem l�thatod”, Wang Yu azt mondta „felejtsd el a t�bornokot, igaz�n nincs es�lyed”, m�g Lu Bafang is azt mondta „nem kell megk�sz�nn�d szem�lyesen, el�g, ha messzir�l n�zed”.

     Shi Yuan egyszer azt hitte, hogy Lu Tinghan �tlagos ember volt, �s megtal�lhatja, ha elmegy a v�rosba. Azt gondolta, hogy abban a t�z �vben Lu Tinghan csak az�rt volt felel�s, hogy a megfigyel�toronyban maradjon, nem �rintette �t a h�bor�, �s csak �tlagos �s n�vtelen volt. Most, ahogy messzir�l n�zett Lu Tinghanra, meg�rtette, a f�rfi sokkal t�bbet tett, mint amit � elk�pzelt – h�res volt �s er�s, az emberek k�r�l�tte olyan emberek voltak, akiknek parancsolt, a t�voli v�ros az a v�ros volt, amit megv�dett, a t�rv�nyjavaslat, amit al��rt, a visz�lyok, a v�laszt�sai, ezeket Shi Yuan tal�n eg�sz �let�ben nem lesz k�pes meg�rteni.

     �s Shi Yuannak nem volt semmije.

     Kiv�ve a fark�t, amit g�zsba r�ntott a f�lelem.

     A m�ltban csak �k voltak, �s csak egym�shoz tartoztak.

     Most az embere magasan volt, nem el�rhet� k�zels�gben.

     Shi Yuan csak n�zte, ahogy Lu Tinghan a rep�l� fel� s�t�lt.

     Hirtelen er�s el��rzete t�madt: ha most kihagyja ezt az alkalmat, nagyon bonyolult lesz megint tal�lkozniuk.

     �gy �rezte, f�lnie kellene Lu Tinghant�l. �sszehasonl�tva a csapat mut�nssal, Lu Tinghan m�g t�bb sz�rnyet �lhetett meg.

     De Lu Tinghan volt az embere.

     Lu Tinghannak meg k�ne �rintenie a fej�t, megvakarnia az �ll�t, �s vele maradni eg�sz nap an�lk�l, hogy elunn�.

     � t�nyleg egy Szakad�k volt, ami f�lt egyed�l maradni.

   -… H�! Mit m�velsz?! – ki�ltotta a katona.

     Shi Yuan mozg�sa nagyon gyors volt, leereszkedett, �s hirtelen ugrott, mint egy macska, �s t�nyleg �thatolt az �r�k leggyeng�bb pontj�n. A katona arra k�sz�lt, hogy h�trany�ljon, �s elkapja, a keze el�rte volna a fels�j�t, de hirtelen meg�llt…

     Lu Tinghan errefel� n�zett, �s kiny�jtotta a kez�t.

     A tenyere kifel� fordult, szil�rd �s megc�folhatatlan meg�lljt parancsolt.

     A katona mozdulatai meg�lltak, �s hagyta, hogy Shi Yuan elmenjen mellette.

     Sz�mtalan ember keze pihent a fegyvereiken, �s megannyi fekete pisztolycs� meredt Shi Yuan szem�ld�ke fel� a s�t�tben, melyek mindegyike megtorpant Lu Tinghan jelz�se miatt.

     Az �szaki sz�l hideg volt, a pusztas�g hideg volt, �s mindenki feh�r p�rapamacsokat f�jt, de Shi Yuan egy meleg halom volt.

     Bund�s kab�tot viselve, ami nem illett r�, v�gig�getett az �ton, szer�nyen �s k�ts�gbeesett b�tors�ggal. Melegs�ggel, forr�s�ggal �s egy kis krumplileves illattal vetette mag�t Lu Tinghan karj�ba. A csom�s v�g� farok k�rbelengett Lu Tinghan szemei el�tt, rendk�v�li lelkess�ggel, mint mikor egy szalag lebeg a sz�lben.

     Egy kicsit ijedt volt, �s egy kicsit v�rakoz�, a szemei ragyogtak, �s azt suttogta:

   - Lu Tinghan, �sszegabalyodott a farkam, seg�tesz kibogozni?

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek

Vir�tsd a l�v�t – eredetileg „p�nzt kell k�lteni a kardra” volt a sz�veg. Gondolom, ez is valamif�le sz�l�s lehet, de nem tal�ltam r� megfelel� metafor�t magyarban, a l�nyege az, hogy a dolgokat meg kell fizetni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s