Ilyen form�ban sz�llt fel Shi Yuan Lu Tinghan rep�l�j�re.

     A rep�l� kereszt�lsepert a s�r� �jszak�n. De ez a hely m�s volt, mint a pusztas�g. Amikor Shi Yuan kin�zett az ablakon, az �p�letek f�k�nt sz�rk�k �s egyenetlenek voltak, p�r �j, p�r r�gi, �s p�r romos, az utc�k rendszertelen�l v�gtak �t k�z�tt�k, egy p�r j�r�kel� s�t�lt odalent. Feket�be �lt�z�tt j�r�r�ket is lehetett l�tni a fegyvereikkel.

     H�sz perc m�lt�n a rep�l� meg�rkezett egy �j helyre.

     Az �p�letek itt sokkal s�r�bben �lltak, mind egyszem�lyes csal�di h�zak, az utc�k is nagyon tiszt�nak t�ntek, �s sz�mos �r �llt a posztj�n v�dve �ket. Ebben a k�z�ss�gben landoltak. Lu Tinghan elvitte Shi Yuant egy t�voli �p�letbe, �s kinyitotta az ajt�t, ami egy sz�les �s �res h�zba vezetett.

     A h�znak ikerh�z szerkezete volt, k�t emelettel, �s sz�pen dekor�lt�k.

     A falak tiszt�k voltak, a f�nyek �l�nkek. A nappaliban csak egy kanap� �s egy t�v� �llt, egy nyitott konyh�ban voltak dekorat�v ed�nyek �s serpeny�k, semmi f�szer, a h�t� pedig �res. A hely rendszeresen volt takar�tva, a padl� hib�tlan volt, csak az �lett�l volt mentes.

   - Ez az otthonod? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Hmm – mondta Lu Tinghan. – Az egyik. Nem j�v�k ide gyakran. – Levette a kab�tj�t, �s a fogasra akasztotta. – El�sz�r �lhetsz itt, csak v�lassz egy szob�t az els� emeleten. Ne menj ki �jjel, valaki elvisz majd egy �jabb ellen�rz�sre holnap.

   - Oh… - felelt Shi Yuan. – M�r sokszor levett�k a v�remet.

   - A holnapi egy �tfog�bb kivizsg�l�s lesz – v�laszolt Lu Tinghan. – Ha az eredm�nyek elk�sz�lnek, oda mehetsz, ahova akarsz.

   - Ok�.

   - Menj aludni – mondta Lu Tinghan.

     Lu Tinghan levette a keszty�it, �s f�lretette, �s a kanap�ra �lt. H�trad�lt, �s feln�zett a feh�r mennyezetre, v�ve egy m�ly leveg�t csendesen, majd lassan kiengedte.

     M�g ilyen id�kben sem volt teljesen ellazulva. Olyan volt, mint az �r�kk� felajzott �j, mint egy kard, ami nem akart visszat�rni a tokj�ba, k�szen r�, hogy ak�rmikor h�bor�ba vess�k.

     A logisztikai oszt�ly emberei szorgalmasan j�ttek ide, �s tiszt�bb� tett�k a h�zat, mint egy lak�smagazinban, �s persze, a mennyezetr�l is gondoskodtak. A plafon nagyon feh�r volt, majdnem k�s�rtetiesen feh�r. N�ha Lu Tinghan nem akarta lecsukni a szem�t, sz�val elengedhette a gondolatait egy p�r pillanatra. Amikor feln�zett, az az ill�zi�ja t�madt, hogy a feh�r semmiben lebeg.

     Ez a semmi nagyon monoton volt, de elszigetel�d�tt h�bor�t�l �s hal�lt�l.

     De ma, miel�tt t�l sok�ig n�zhette volna, a k�s�rteties feh�rs�get eltakart�k.

     Egy fejjel-lefel� fordul� Shi Yuan-arc t�nt fel el�tte.

     Shi Yuan a kanap� m�g�tt �llt, lepillantott r�, �s megk�rdezte:

   - Lu Tinghan, mit csin�lsz?

   -… a mennyezetet n�zem – felelt Lu Tinghan.

   - Nem, most �pp engem n�zel – mondta Shi Yuan. Megkapta a pillant�st �s a figyelmet, �s el�gedett� v�lt.

   - Mi m�st szeretn�l? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - M�g mindig azt akarom, hogy megsimogasd a fejem.

     Lu Tinghan egy f�l m�sodpercre megtorpant.

   - Gyere ide.

     Shi Yuan rugalmasan ugrott a kanap�ra, �s meg�rintett�k a fej�t, ahogy v�gyott r�.

   - Nemmm fogsz pihennni? – k�rdezte Lu Tinghant dorombolva. – Hammmarrrosan elmmm�sz?

   - Igen – v�laszolt Lu Tinghan. Most, hogy levette a keszty�it, �s �gy �rintette Shi Yuant, m�s �rz�s volt, tiszt�n �rezte a haj�nak h�v�ss�g�t.

   - Olyan elfoglalt vagy, eg�sz �jjel nem aludt�l – jegyezte meg Shi Yuan. – Minden t�bornokkal ez van?

   - Mostan�ban fesz�lt a helyzet – mondta Lu Tinghan. – Nem vagyok mindig ilyen elfoglalt.

   - Ok�. – Shi Yuan gondolkodott egy darabig. – El tudsz vinni te a vizsg�latra holnap?

   - Anthropof�bia? – borzolta meg a haj�t Lu Tinghan.

   - Igennn – dorombolta.

   - Ha ennyire f�lsz az emberekt�l, t�lem mi�rt nem f�lsz? – k�rdezte Lu Tinghan.

   - Te nem vagy ember – felelt Shi Yuan.

     Lu Tinghan nem jutott sz�hoz. Egy pillanatig csendben volt.

   - Sok ember �tkozott m�r el, de nem sok szokta kimondani ny�legyenesen.

   - Nem �gy �rtettem – j�tt r� Shi Yuan is, hogy valami nem stimmel. – �gy �rtem, h�t, nem l�tszol emberinek.

     Lu Tinghan megint hallgatott.

     Ez nem volt sokkal jobb.

     Shi Yuan lehunyta a szem�t.

   - Ak�rhogy is, mmm�s vagy a t�bbi emmmberrrt�l – dorombolta.

     Ez�ttal Shi Yuannak nem �llt sz�nd�k�ban elmagyar�zni. Lu Tinghan csak simogatni tudta, mik�zben folytatta a besz�det.

   - Nincs id�m holnap, valaki m�s visz oda.

   - T�nyleg nincs id�d?

   - T�nyleg.

   - Ok�, k�s�bb visszaj�ssz?

   - Tal�n.

   - Vannak m�s h�zaid? – k�rdezte Shi Yuan. – Ne menj azokra a helyekre.

     Lu Tinghan kihaszn�lta a helyzetet, �s meg�rintette a d�monszarvakat.

   - Mi�rt?

   - Mert �n nem vagyok ott – mondta Shi Yuan.

     Ez olyan v�lasz volt, amit Lu Tinghan sosem v�rt volna.

     Megh�kkent, majd nevetett meglepet�s�ben.

     Shi Yuan el�sz�r l�tta Lu Tinghant �gy nevetni.

     Lu Tinghan harminc alatti volt, de olyasf�le nyugodts�g �s leig�z� �rz�s jellemezte, ami t�lmutatott a kor�n. Az a temperamentum volt, ami hozz� igazodott t�bb sz�z csat�n �t, ami meg tudott gy�zni embereket, �s lenyugtatta az emberek sz�v�t. De amikor �gy nevetett, a szem�ld�kei kiny�ltak, �s a szemei �l�nkek voltak, melyek egy�rtelm�en egy fiatalember lelkesed�s�t t�kr�zt�k.

   - Shi Yuan, igaz�n furcsa szem�ly vagy – mosolygott Lu Tinghan.

   - Igaz�n? – Shi Yuan kiss� �sszezavarodott.

   - Igen.

     Az �ra a falon hajnali h�romra mutatott. Lu Tinghan megsimogatta Shi Yuant m�g egyszer utolj�ra.

   - Mennem kell. Aludj j�l – mondta.

   - Vigy�zz magadra – felelt Shi Yuan, figyelve, ahogy felkapta a kab�tj�t, �s kiment. Az ablakhoz sietett, �s kin�zett, l�tta Lu Tinghant a t�voli rep�l� fel� s�t�lni a hideg sz�lben, �s megannyi tiszt �dv�z�lte. Felsz�lltak a rep�l�re, �s elt�ntek a t�volban.

     Shi Yuan egy j� ideig n�zett arra, �s amikor m�r biztos volt benne, hogy nem l�tja Lu Tinghant, lem�szott a kisablakb�l.

     Lu Tinghan azt k�rte t�le, hogy v�lasszon szob�t az els� emeleten. K�rbej�rt, �s h�rom �res szob�t tal�lt. A l�pcs�t a m�sodik emeletre elz�rta k�t kis robot, amelyek �gy meredtek r�, mintha tartan�nak t�le, hogy hirtelen a m�sodik emeletre veti mag�t.

     A m�sodik emelet lehetett Lu Tinghan szem�lyes ter�lete.

     Shi Yuan �dv�z�lte �ket.

   - A nevem Shi Yuan, mi a ti nevetek?

     A robotok hallgattak.

   - Mi a ti nevetek? – k�rdezte megint Shi Yuan.

     A robotok hallgattak.

     Ez a k�t robot udvariatlan volt, �s Shi Yuan nem kedvelte �ket, sz�val egyenk�nt elnevezte �ket �cska R�znek �s �cska Vasnak.

   - Akkor csak v�lasztok szob�t – mondta. Egy l�pcs�h�z k�zeli szob�t v�lasztott, �res �ggyal �s egy szekr�nnyel, benne tiszta ruh�kkal, p�rn�kkal, leped�kkel �s huzatokkal.

     �gyetlen�l meg�gyazott, majd v�lasztott pizsam�t.

     A ruh�k mind teljesen �jak voltak, de Lu Tinghan m�ret�ek, ami r� t�l nagynak bizonyult. Az �jjeliszekr�nyre tette a farkasfog-med�lt, vitt egy szett sz�rke als�nem�t a f�rd�be, tanulm�nyozta a tusol� csapj�t egy ideig, azt�n vett egy forr� zuhanyt.

     F�r�dj, menj az �gyba, �s aludj.

     Shi Yuan arra gondolt, hogy az emberek nagyon okosak voltak, tudtak csin�lni meleg vizet, �s ilyen puha �gyaik voltak, nem �gy, mint a sz�rnyeknek, akik csak enni �s aludni tudtak a ny�lt leveg�n.

Ezen gondolkodva, Shi Yuan el�lmosodott.

F�lrebillentette a fej�t, �s elaludt.

     M�snap reggel, alighogy elhagyta a szob�t, �cska R�z kenyeret �s tejet tett az asztalra, m�g �cska Vas folytatta a l�pcs�k v�delm�t.

     �cska R�z mechanikus hangon mondta: [K�t �ra m�lva, pontosan 10 �rakor, k�rem, m�k�dj�n egy�tt a teljes testes kivizsg�l�son.]

   - �rtem – felelt Shi Yuan. – K�sz�n�m, �cska R�z.

   [Tipp: A be�ll�t�saim szerint a v�letlenszer�en v�lasztott nevem Charles.], felelte �cska R�z.

   - Ok�, �cska R�z, �szben tartom – felelt Shi Yuan.

     �cska R�z egy p�r pillanatos lefagy�s ut�n visszament a l�pcs�t �rizni.

     A k�vetkez� k�t �r�ban Shi Yuan gyakorolta, hogyan haszn�lja a mobilj�t.

     Megvoltak neki Wang Yu �s Lu Bafang n�vjegyei. Nem n�zett tegnap a telefonj�ra, de amikor ma megnyitotta, el�rasztott�k az �zenetek.

     Lu Bafang ezeket �rta:

[Hol vagy? Bel�pt�l m�r a v�rosba?]

[M�g mindig Lu t�bornokkal vagy?]

[Shi Yuan, n�zz a telefonodra, megtan�tottalak, hogyan v�laszolj �zenetekre! Kattints a „V�lasz” gombra, hogy v�laszolj nekem!]

[Mi�rt nem v�laszolsz? Mi�rt nem v�laszolsz? Mi�rt nem v�laszolsz?]

[Ne feledd el felt�lteni a telefonodat, hallod! Ne pr�b�ld meg megetetni!]

     Ezzel szemben Wang Yu �zenete sokkal t�m�rebb volt.

[Miut�n bel�pt�l a v�rosba, �rj nek�nk.]

     Shi Yuan lassan p�ty�g�tt, �s v�laszolt Wang Yunak.

[Bel�ptem a v�rosba.]

     Wang Yu nem v�laszolt, bizony�ra elfoglalt volt.

     Shi Yuan v�laszolt Lu Bafangnak is.

[Igen, a v�rosban vagyok, nem n�ztem a telefonra tegnap.]

     Lu Bafang m�sodperceken bel�l v�laszolt.

[Az j�, nem vagy ismer�s az �lettel arrafel�, �s nem �rtesz semmit. Att�l tartok, hogy bajba ker�lsz. Regisztr�ltad a szem�lyazonoss�godat? Kirendeltek neked lak�st?]

     Shi Yuan gondolkodott egy darabig. Valaki ki akart jel�lni neki lak�st tegnap, de m�g azel�tt t�vozott Lu Tinghannal, �s a „c�m” rubrika a szem�lyi k�rty�j�n m�g mindig �res volt.

[Regisztr�ltam a szem�lyazonoss�gomat, de nincs kijel�lt lakhelyem.], v�laszolt Lu Bafangnak.

[Ha, hogyhogy? Hol vagy akkor? Nem az utc�n alszol, ugye?], k�rdezte Lu Bafang.

[Nem.], felelt Shi Yuan. [Lu Tinghan h�z�ban vagyok.]

     Lu Bafang k�ld�tt egy csom� ellipszist, ami az eg�sz k�perny�t beter�tette.*

[Mi t�rt�nt?], k�rdezte Shi Yuan.

[(izmoskar)(izmoskar)(izmoskar)], v�laszolt Lu Bafang. [Nem zaklatlak tov�bb. (�k�lpacsi)]

     Ezt�n nem sz�m�t, mennyit k�rdezgette Shi Yuan, Lu Bafang nem v�laszolt neki.

     Shi Yuan �gy csak annyit tehetett, hogy folytatta a mobil tanulm�nyoz�s�t.

     N�mi id� eltelt�vel Lu Bafang k�ld�tt neki egy �jabb �zenetet.

[Shi Yuan, nem b�ntottalak meg ezekben a napokban, ugye?]

     Shi Yuan �rtetlen�l n�zett.

[Nem, mi�rt k�rdezed?], k�rdezte.

[Akkor j�.], felelt Lu Bafang, egy�rtelm�en megk�nnyebb�lve. [Att�l tartok, egy nagy adag sz�l a p�rna fel�l fog a hal�lba f�jni.]

     Shi Yuan farka k�rd�jelform�ba kanyarodott �sszezavarodotts�g�ban.

     Amikor v�gre megtanulta, hogyan tud vide�kat n�zni, valaki kopogott az ajt�n. Azok az eg�szs�g�gyi dolgoz�k voltak, akik a vizsg�latra vitt�k.

     A k�t f�rfi megmutatta a hiteles�t� adatait, azt�n a kocsiba �ltett�k Shi Yuant, ami egy m�sik, hatalmas, tiszta feh�r �p�lethez vezetett.

     Nagyon kevesen voltak odabent, �s egyetlen mut�nst sem l�tott. Alkalmank�nt l�tta az embereket k�k �s feh�r k�rh�zi ruh�kban, akkor Shi Yuan kev�sb� volt ideges. Egy id�s ember feh�r hajjal odaj�tt hozz�, feltolta az orr�n a szem�veg�t, �s megk�rdezte:

   - A neved Shi Yuan, igaz? Lu t�bornok k�rte, hogy ide gyere?

   - Igen – v�laszolt Shi Yuan.

   - H�vhatsz Guan professzornak – mondta az �reg. – Gyere velem.

     V�gigs�t�ltak a folyos�kon, egyiken a m�sik ut�n, �s a leveg�ben fert�tlen�t� szag terjengett. Amikor elhaladtak egy ablak mellett, Shi Yuan halv�ny s�r�s hangj�t hallotta.

     Szomor� �s gy�szos volt, hosszan elny�jtott, leveg�v�tel n�lk�li s�r�s.

   - Mi�rt s�r? – k�rdezte Shi Yuan.

   - Meg�rkeztek a teszteredm�nyei – felelt Guan professzor. – Ez �ltal�nos dolog.

     Egy p�r l�p�ssel k�s�bb a sz�l hangja elfojtotta a s�r�st.

     Eg�szen a legfels� emeletre mentek, ahol Shi Yuan sok m�szert l�tott, melyeket nem ismert. Guan professzor ir�ny�totta a szem�lyzetet. A k�vetkez� �t �r�ban Shi Yuant�l �t m�sik fiola v�rt vettek. Mindenf�le m�szerek l�ptek m�k�d�sbe. N�h�ny ember alaposan �ttanulm�nyozta a d�monszarvait, p�ran a pupill�it ellen�rizt�k, �s voltak, akik a CT eredm�nyeit vett�k magukhoz, hogy �jra meg �jra meger�s�ts�k a v�geredm�nyt.

     A legv�gs� eredm�ny pedig az volt, hogy Shi Yuan igaz�n eg�szs�ges volt.

     Azon k�v�l, hogy a sz�ve t�l gyorsan vert – a f�bi�ja er�s volt.

     Miut�n v�gig v�rta, hogy kij�jjenek a tesztje eredm�nyei, Shi Yuan a kinti sz�ksoron �lve v�rt Guan professzorra.

     M�r majdnem este volt, a gazdag naplemente f�nye �tragyogott az ablakon, �s a v�ll�ra esett. Egy kiss� �lmos volt, de nem mert elaludni, a karj�ban a fark�val �s�tozott.

     Guan professzor felh�vta Lu Tinghant az irod�j�b�l.

   - A leg�tfog�bb vizsg�latot v�gezt�k el, de nem tal�ltunk semmi szokatlant – mondta.

   - Az j� – sz�lt Lu Tinghan.

   - �n tal�n… azt gyan�tja, hogy valami nincs rendben vele? – k�rdezte Guan professzor.

   - Egy kiss�, tal�n csak a k�pzeletem j�tszik velem – felelt Lu Tinghan. – Sosem l�ttam ilyen t�pus� fert�z�st.

   - Ha m�g �n sem l�tta ezel�tt, akkor m�g lehetetlenebb m�sok sz�m�ra, hogy ismerj�k – jegyezte meg Guan professzor. – Azonban, amikor azt mondom, hogy Shi Yuanban nincs semmi szokatlan, azt a l�tez� tudom�nyos mint�k alapj�n mondom. A fert�z�s t�l gyorsan mut�l�dott. Abban a peri�dusban a fert�z�s�rt�k igaz�n ingadoz�ak voltak, �s el�fordulhat, hogy nem vett�nk �szre bizonyos dolgokat. Sz�val sz�ks�ges b�rmilyen extra l�p�st tenn�nk?

     Lu Tinghan csendben volt p�r m�sodpercig.

   - El�g lesz. Ha van valami abnormalit�sa, majd �n elrendezem.

   - Akkor tal�ljak valakit, aki visszaviszi Shi Yuant? – k�rdezte Guan professzor.

   - Nincs r� sz�ks�g – felelt Lu Tinghan. – M�r majdnem a kapu el�tt vagyok.

     Guan professzor megh�kkent.

     Shi Yuan sok�ig nem l�tta a professzort el�j�nni, �s �lmosnak �rezte mag�t, amikor a telefonja vibr�lni kezdett.

     Ismeretlen sz�m �rta:

[Shi Yuan, gyere a kapu el�.]

     Valami okn�l fogva, ahogy r�n�zett, Shi Yuan tudta, hogy ezt az �zenetet Lu Tinghan k�ldte. Guan professzor �pp akkor l�pett ki az irod�j�b�l, mire Shi Yuan odavetett egy „k�sz�n�m”-�t, majd �gy szaladt lefel�, mint a vill�m.

     Lu Tinghan aut�ja a kapuk el�tt �llt, a s�t�tsz�rke test nagyon a k�rnyezet�be olvadt. Amikor Shi Yuan a kocsiba �lt, a sof�r csendesen a g�zra l�pett, Lu Tinghan pedig megk�rdezte:

   - Milyen napod volt?

     �tlagos ruh�kra cser�lte az egyenruh�j�t, tiszta fekete ingre, �s karcs�, testhez�ll� nadr�gra, ami kihangs�lyozta a hossz� l�bait.

   - Sok emberrel tal�lkoztam – mes�lte Shi Yuan. – �s sok m�szerrel.

   - F�lt�l?

   - Egy kicsit.

     Lu Tinghan b�lintott.

   - M�g nem ett�l, elviszlek valahova – mondta a f�rfi.

     Tizen�t perccel k�s�bb a kocsi meg�llt egy �tkeresztez�d�sn�l, �s t�volabb el�tt�k egy s�t�l�utca l�tszott, ahova aut�k nem mehettek be.

     Lu Tinghan feltett egy fekete maszkot, hogy eltakarja az arc�t, Shi Yuan pedig k�vette �t, kisz�llt a kocsib�l, �s l�tta, hogy az egyszer� ruh�s �r�k ott vannak nem messze t�l�k.

     Egy hossz� utca volt ez, �reg �p�letekkel, melyeknek m�llottak a falaik. Szint�n sok volt az �p�tkez�si ter�let, melyeket kordonokkal v�lasztottak el az utak ment�n.

     Vacsoraid� volt, �s a munk�sok nem viselt�k a fels�j�ket, feh�r t�r�lk�z�k tekeredtek a bronzosra s�lt v�llaikra. K�rbegy�ltek, a leveg� meleg volt, �s izzadts�gszag�. A k�r k�zep�n megannyi nagy rizses �s zabk�s�s l�bos �llt, �s egy f�rfi egy rizses kan�llal kiab�lt:

   - Egyes�vel gyertek! Ne tolakodjatok, ne tolakodjatok! Mutasd az �telkuponodat, mindenkinek jut bel�le. H�, h�, ne v�gj a sor elej�re!

     Tov�bb menve m�g t�bb ember j�rt az utakon.

     Shi Yuan l�tott egy �vod�t. A vaskapu kiny�lt, �s megannyi kerekded emberi poronty futott ki rajta, gyorsabban, mint a sz�l, a h�tizs�kjuk csak �gy csattogott.

     Sok ember volt itt. Shi Yuan felgyors�totta az �temet, �s megragadta Lu Tinghan ruhaujj�t.

   - Milyen �l�nk – jegyezte meg.

   - Csak mert �ppen sz�net van – felelt Lu Tinghan. – Ez a ter�let egy fel�j�t�s alatt �ll� lak�ter�let. Van egy �tterem �pp el�tt�nk.

     Val� igaz, kis �russtandok t�ntek fel az �t sz�l�n.

     A legt�bbj�k �tel-s�r�tm�nyeket �rult, illetve �trend-kieg�sz�t�ket. Mindenf�le feldolgozott z�lds�g tornyosult egy targonc�n, az �raikat j�l l�that� m�don jel�lt�k:

„Kukorica konzerv – 15 Sz�vets�gi �rme”

„T�panyagok – 10 Sz�vets�gi �rme”

„Pr�selt keksz – 13 Sz�vets�gi �rme”

„Diszn�h�s konzerv – 60 Sz�vets�gi �rme”

     Csak egyetlen szem�ly �rult forr�, s�lt sonk�s rudat. Shi Yuan nem l�tott ilyet azel�tt, sz�val egy p�r odavetett pillant�s ut�n Lu Tinghan megk�rdezte:

   - Akarsz olyat enni?

   - Akarok – v�laszolt Shi Yuan.

     Lu Tinghan vett egy sonk�s rudat, �s neki adta. Ebben a sonk�ban nem volt h�s, az eg�sz kem�ny�t� volt, de addig s�t�tt�k, am�g a b�re enyh�n megrepedt, �s nagyon illatos volt. Shi Yuan evett p�r falatot, majd �rt�kelte:

   - Finom.

   - El�r�bb vannak m�g m�s helyek, ahol ehet�nk – mondta Lu Tinghan. – Ez a legvir�gz�bb ter�let.

     �gy Shi Yuan csak r�markolt Lu Tinghan ruhaujj�ra, �s les�t�lt vele az utc�n.

     Lu Tinghannal az oldal�n nem volt t�bb� megr�m�lve, �s t�gra ny�lt szemekkel n�zel�d�tt.

     Az �p�letek v�ltoz�an magasak �s alacsonyak voltak, a falak mind sz�rk�k �s feh�rek, �s a sz�nfoltokat csak a balkonokon kiakasztott, sz�lben csapkod� ruh�k jelentett�k, piros �s feh�r kock�s ingek, s�t�tk�k est�lyi ruh�k, �s �szi, s�rga sz�ldzsekik. Az �p�tkez�sekr�l kalap�cszaj sz�r�d�tt oda, a munk�sok felemelt�k azt, majd er�teljesen visszaejtett�k, a verejt�kcseppjeik csak �gy r�p�ltek. Az ember, aki a rizses kanalat tartotta, hangosak kongatta a zabk�s�s l�bost, kiab�lva:

   - Ne v�gj a sor k�zep�re, ne v�gj a sorba! Vagy fejbe v�glak ezzel a rizses kan�llal!

     Az emberporontyok k�r�l�tt�k futkostak, nevetve �s viccel�dve. Az egyik t�l gyorsan futott, �s majdnem Lu Tinghanba �tk�z�tt. Lu Tinghan megtartotta a gyermek v�llait, majd megford�totta, �s a gyerek megint futott, mint valami felh�zott kiseg�r*, m�gnem az anyja karj�ba nem ugrott – a n� meg�lelte a gyereket, nem ismerte fel Lu Tinghant, csak r�mosolygott a f�rfire �s Shi Yuanra, hossz� szokny�ja lobogott a sz�lben.

     T�volabb t�l�k egy szak�cs frissen f�tt men�vel egyens�lyozott.

 - Halih���, az eb�dj�k meg�rkezett! – mondta. Ezekben az id�kben a h�s ritka �rucikk volt, de a ny�lt t�z�n egy�tt kir�ntott z�lds�ges �telekb�l kit�rt a d�s aroma, �s messzir�l �rezni lehetett �ket. K�t nagy t�l rizst is ehett�l egy poh�r jeges v�zzel.

     Shi Yuan v�gighallgatta Lu Bafang t�rt�neteit a v�rosr�l, �s Wang Yu oldal�n �llva n�zett a v�ros falaira, de csak most �rezte �t igaz�n, amir�l besz�ltek.

     Ez k�l�nb�z�tt a pusztas�gt�l �s a magas erd�t�l.

     Itt puha �gyak voltak, forr� zuhanyok, �s minden, amit ezel�tt sosem l�tott.

     P�r perccel k�s�bb a v�ros f�nyei egyenk�nt felkapcsol�dtak. A f�ny felm�szott eg�szen a vezet�k v�g�re, magasra, nem t�l vak�t�an, csak hogy el�re vil�g�tson. Shi Yuan hallotta a munk�sokat panaszkodni, hogy a zabk�sa megint kev�s volt, �rezte az illat�t a gomb�knak, sal�t�nak �s paradicsomnak, �s l�tta valakinek a v�r�s ruh�j�t lehullani az erk�lyr�l, imbolyogva utazni a sz�llel; egy csapat kisgyerek felpillantott, �s n�zte, �s egyszerre „h�h�ztak”.

     Senki nem figyelt r�juk, olyan sok ember volt itt, hogy �k, a t�bornok �s a kis sz�rnyetege, elveszhettek az �radatban. Shi Yuan k�vette Lu Tinghant ebbe az �jszak�ba, a sonk�s r�d a kez�ben finom volt, �s az el�tte l�v� �t v�gtelennek t�nt.

     �l�nk �s ny�zsg�, lend�letes �s vibr�l�.

     Az emberek vil�g�ba j�tt.

El�z�

K�vetkez�

*Megjegyz�sek

Ellipszisek, amiket Bafang k�ld�tt – felt�telezem, valamif�le matric�k, vagy hangulatjelek, esetleg gifek. XD De nem tudtam beazonos�tani ennyib�l, hogy mik lehetnek.

Felh�zott kiseg�r – eredetileg �raszerkezetnek volt �rva, de sz�momra ez valahogy idegen k�p egy gyerek mell�. Azok a kis felh�zhat�s kis egerenty�k szerintem jobban passzolnak ide. ^^ Csak apr�s�g, de �gy gondoltam, jobb, ha megeml�tem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s